Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-27 22:29:01
Üzenet elküldve: 2015-05-27 22:29:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző Szemek//
*Tőrével a kölyök kezéhez vág, s annak gombától módosult tudata nem elég sebes ahhoz, hogy felfogja idejében a dolgot. Seb nyílik a fiatal bőrön, s ez a sikeres támadás elég Khyr számára, hogy megjósolja a gyerek jövőjét, anélkül, hogy a tenyerébe nézne. Ez a jövőkép mégpedig a hirtelen halál, nagyon fiatalon.
Egyik kezével megragadja Csasszi csuklóját és falhoz szegezi azt, amiből mozdulata közben a tőr kihull. Saját pengéjével pedig egyszer, majd kétszer, mire feleszmél pedig már tucatszor mártja meg a kis dög beleiben. Dühtől homályos agya felmondja a józan szolgálatot, s igyekszik a kölyköt fájdalmasan kicsinálni. Alkarjával tömi be annak kiáltásra álló száját, hogy idő előtt ne szólaljon meg, s immáron soha többé.
Végül nem marad más az eddig oly kedves pofijú fiatal fiúból, mint hideg, szürke test. Hamarosan még randább lesz, ha a vízben megszívja magát, s elkezdi felemészteni az enyészet. Ez a hülye kölyök. Bár ne segített volna neki, bár ne is létezne. Azzal tisztában van, hogy így kevés esélye lesz teljesíteni a feladatot, amit Nadae bízott rá. Dühében ököllel belevág a falba, melyhez a gyereket hozzányomta.*
-Tüntessük el. Máskor mé... *Az első mondata nyersen jön ki ajkai közül, a másodikat már képtelen befejezni, hiszen egy halott volt eddig a listán, de ez kibővült hirtelen kettőre. Amint a fejét feléjük fordítja látja a fekete férfit, ahogy a földön hasal varjával a hátán. Nem képes kimondani egyetlen szót sem, hiszen ez volt számára a legutolsó dolog, amire számított. Nem ismerte az embert, nem tudta biztosra, hogy beteg, látta ugyan, de nem tudta. Az egyetlen gondolat, amely szöget üt a fejében, emigyen szól.
~Most?! Most?! Miért most?!~
Megrázza a fejét, mint aki rossz álomból ébred, de a két halott akkor is két halott és nem egy. Nincs választása, nem mászkálhatnak egy hullával a vállukon, őt is behajítják a tengerbe és vége, le van tudva.*
-Tüntessük el... őket. *Mondja ismét. S azzal a mozdulattal magára veszi a kölyköt és biccent maga elé. Előttük szerencsére pár lépésnyire már cölöpök és deszkák jelzik a tenger szélét. Nem lehet túl mély a víz, de ha levitték a testeket, majd beljebb húzzák, s Khyr, Wulfgar lánya reméli, erősen hisz benne, hogy senki nem fog velük törődni.
Tesz pár lépést a házak árnyékában, s leereszti a közepesen nehéz gyermeket, hogy ne csobbanjon, majd maga is lemászik hallkan. Ha Múgen, vagy éppen Asira magához vette a varjast és őt is leengedik, akkor elveszi, s igyekszik elesés nélkül óvatosan lehelyezni. A cölöpök között csekély a víz, és sok az iszap, ezért a lány megkísérel kezeivel kiásni egy nagy lyukat, mely a következőkben Csasszi és Varjas sírja lesz, két emberé kiknek igazi nevét sem ismeri. Gyorsan dolgozik, ha a másik kettő jön és segít, akkor még gyorsabban meglesznek. Mégsem hagyhatnak itt két holttestet a kikötő közepén. Amint megvan egy elég mély lyuk először a varjas mérgezett testét teszi felé, s bakancsával lenyomja őt, majd int a férfinak, hogy ha egy mód van rá kerítsen egy nehéz sziklát, s tegye rá. Amint megvannak, ugyanezt megteszi a másikkal is, s imát mond a szellemeknek, isteneknek, akárkinek, hogy az őrök a Rókalyukban kellően be legyenek márelve, hogy senki ne járjon erre ezen az estén.
~Ti bűzös vónnüj gráznüj brácsnüj rohadékok...~ Gondolja oly keserű szájízzel, hogy köpnie kell. S meg is teszi.
Lemossa magáról a sarat és felkapaszkodik a lecekre, ahol megvárja a másik két bajtársát.*
-Tünjünk el, beszélnem kell a megbízómmal, és ti is jöttök.
*Nem biztos benne, hogy ez jó ötlet, de nem lát más kiutat, hiszen ha minden igaz Nadae ismeri Múgent, ha Asirát nem is. Elindul a Sziklaszirtek felé, halkan és láthatatlanul, s int a másik kettőnek, hogy kövessék.*
*Tőrével a kölyök kezéhez vág, s annak gombától módosult tudata nem elég sebes ahhoz, hogy felfogja idejében a dolgot. Seb nyílik a fiatal bőrön, s ez a sikeres támadás elég Khyr számára, hogy megjósolja a gyerek jövőjét, anélkül, hogy a tenyerébe nézne. Ez a jövőkép mégpedig a hirtelen halál, nagyon fiatalon.
Egyik kezével megragadja Csasszi csuklóját és falhoz szegezi azt, amiből mozdulata közben a tőr kihull. Saját pengéjével pedig egyszer, majd kétszer, mire feleszmél pedig már tucatszor mártja meg a kis dög beleiben. Dühtől homályos agya felmondja a józan szolgálatot, s igyekszik a kölyköt fájdalmasan kicsinálni. Alkarjával tömi be annak kiáltásra álló száját, hogy idő előtt ne szólaljon meg, s immáron soha többé.
Végül nem marad más az eddig oly kedves pofijú fiatal fiúból, mint hideg, szürke test. Hamarosan még randább lesz, ha a vízben megszívja magát, s elkezdi felemészteni az enyészet. Ez a hülye kölyök. Bár ne segített volna neki, bár ne is létezne. Azzal tisztában van, hogy így kevés esélye lesz teljesíteni a feladatot, amit Nadae bízott rá. Dühében ököllel belevág a falba, melyhez a gyereket hozzányomta.*
-Tüntessük el. Máskor mé... *Az első mondata nyersen jön ki ajkai közül, a másodikat már képtelen befejezni, hiszen egy halott volt eddig a listán, de ez kibővült hirtelen kettőre. Amint a fejét feléjük fordítja látja a fekete férfit, ahogy a földön hasal varjával a hátán. Nem képes kimondani egyetlen szót sem, hiszen ez volt számára a legutolsó dolog, amire számított. Nem ismerte az embert, nem tudta biztosra, hogy beteg, látta ugyan, de nem tudta. Az egyetlen gondolat, amely szöget üt a fejében, emigyen szól.
~Most?! Most?! Miért most?!~
Megrázza a fejét, mint aki rossz álomból ébred, de a két halott akkor is két halott és nem egy. Nincs választása, nem mászkálhatnak egy hullával a vállukon, őt is behajítják a tengerbe és vége, le van tudva.*
-Tüntessük el... őket. *Mondja ismét. S azzal a mozdulattal magára veszi a kölyköt és biccent maga elé. Előttük szerencsére pár lépésnyire már cölöpök és deszkák jelzik a tenger szélét. Nem lehet túl mély a víz, de ha levitték a testeket, majd beljebb húzzák, s Khyr, Wulfgar lánya reméli, erősen hisz benne, hogy senki nem fog velük törődni.
Tesz pár lépést a házak árnyékában, s leereszti a közepesen nehéz gyermeket, hogy ne csobbanjon, majd maga is lemászik hallkan. Ha Múgen, vagy éppen Asira magához vette a varjast és őt is leengedik, akkor elveszi, s igyekszik elesés nélkül óvatosan lehelyezni. A cölöpök között csekély a víz, és sok az iszap, ezért a lány megkísérel kezeivel kiásni egy nagy lyukat, mely a következőkben Csasszi és Varjas sírja lesz, két emberé kiknek igazi nevét sem ismeri. Gyorsan dolgozik, ha a másik kettő jön és segít, akkor még gyorsabban meglesznek. Mégsem hagyhatnak itt két holttestet a kikötő közepén. Amint megvan egy elég mély lyuk először a varjas mérgezett testét teszi felé, s bakancsával lenyomja őt, majd int a férfinak, hogy ha egy mód van rá kerítsen egy nehéz sziklát, s tegye rá. Amint megvannak, ugyanezt megteszi a másikkal is, s imát mond a szellemeknek, isteneknek, akárkinek, hogy az őrök a Rókalyukban kellően be legyenek márelve, hogy senki ne járjon erre ezen az estén.
~Ti bűzös vónnüj gráznüj brácsnüj rohadékok...~ Gondolja oly keserű szájízzel, hogy köpnie kell. S meg is teszi.
Lemossa magáról a sarat és felkapaszkodik a lecekre, ahol megvárja a másik két bajtársát.*
-Tünjünk el, beszélnem kell a megbízómmal, és ti is jöttök.
*Nem biztos benne, hogy ez jó ötlet, de nem lát más kiutat, hiszen ha minden igaz Nadae ismeri Múgent, ha Asirát nem is. Elindul a Sziklaszirtek felé, halkan és láthatatlanul, s int a másik kettőnek, hogy kövessék.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-27 15:42:36
Üzenet elküldve: 2015-05-27 15:42:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras - A tizenkettek kutatása//
* Alighogy bedokkol a hajó és leeresztik a rámpának használt deszkát, Zaras végigszáguld rajta és megáll a kikötő kövezetén. ~ Végre megérkeztem ~ gondolja, majd hátrafeszítve gerincét, kiropogtatja azt. Mikor ismét magához tér rápillant a tengerre. ~ Láttalak mostanában eleget! ~ majd elfordul és hosszú léptekkel indul meg, részeg matrózokat és mindenféle népeket kikerülve.
Hirtelen megáll, mintha egy láthatatlan falnak ütközött volna és elenged maga előtt egy koszos, alkoholtól bűzlő félvért. Mindössze egyszer pillant rá, akkor is undorral és szánalommal teli tekintettel. A félvér észreveszi és kiköp pontosan Zaras lába elé, majd hördül egyet és hányni kezd.
Zaras hátrasimítja a haját és nagy ívben kikerülve a részeget továbblépdel. ~ Már csak a tizenkettőt kell megvárnom, hogy elkezdhessük a küldetést. ~ gondolkodik, ~ De vajon mennyit kell várnom? ~ több száz gondolat száguld végig elméjén, miközben lépked, akaratlanul is magára vonva néhány sötétben megbúvó tekintet.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.27 15:56:36, a következő indokkal:
Helyszínleírás figyelmen kívül hagyása.
* Alighogy bedokkol a hajó és leeresztik a rámpának használt deszkát, Zaras végigszáguld rajta és megáll a kikötő kövezetén. ~ Végre megérkeztem ~ gondolja, majd hátrafeszítve gerincét, kiropogtatja azt. Mikor ismét magához tér rápillant a tengerre. ~ Láttalak mostanában eleget! ~ majd elfordul és hosszú léptekkel indul meg, részeg matrózokat és mindenféle népeket kikerülve.
Hirtelen megáll, mintha egy láthatatlan falnak ütközött volna és elenged maga előtt egy koszos, alkoholtól bűzlő félvért. Mindössze egyszer pillant rá, akkor is undorral és szánalommal teli tekintettel. A félvér észreveszi és kiköp pontosan Zaras lába elé, majd hördül egyet és hányni kezd.
Zaras hátrasimítja a haját és nagy ívben kikerülve a részeget továbblépdel. ~ Már csak a tizenkettőt kell megvárnom, hogy elkezdhessük a küldetést. ~ gondolkodik, ~ De vajon mennyit kell várnom? ~ több száz gondolat száguld végig elméjén, miközben lépked, akaratlanul is magára vonva néhány sötétben megbúvó tekintet.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.27 15:56:36, a következő indokkal:
Helyszínleírás figyelmen kívül hagyása.
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-23 17:49:12
Üzenet elküldve: 2015-05-23 17:49:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadulás//
*Hosszú és kemény évet tudhat maga mögött a sötételf nő. Hiába egy év kényszermunka a bányában, az egy év kényszermunka a bányában. És most véget ért, ismét szabad, ismét egy városban van, és ismét nincs semmije. Nem sokat teketóriázik, azonnal a matrózok és kereskedők által képzett tömegbe veti magát, hogy kezdjen magával valamit. Ellenségesen szemléli a környezetét, mint az űzött vad melyet a vadászai vesznek körbe, de ez az űzött vad már a bosszú terveit szövögeti az elméje hálójában. Nem tudja mit kéne most tennie, ezért gondolatban megpróbál valamilyen közeli célt találni magát.~Kell egy fegyver, a bányában legalább egy csákány van mindig a közelben, de most ennél élesebb kell. Egy tőr. Kell egy tőr.~Belép egy két épület között lévő szűk részre, hogy kiszabaduljon az őt körülvevő nyomástól. Egy éve nem volt emberek között, mert a rabok nem azok, ők kicsit a társai, de itt nem érez semmilyen biztonságot, sokkal inkább azt, hogy fuldoklik.~Egy tőr, és pénz.~Tekintetét egy kereskedő erszényére emeli.~Vajon ez megy még? Vagy már túlságosan merevek az ujjaim a csákány nyelétől?~Ökölbe szorítja a kezét, majd ismét kinyújtja vékony ujjait, melyeken a bőr kemény a fizikai munkától.~Először egy tőr, aztán pénz.~Óvatosan körülnéz a tömegben, hátha akad valahol egy óvatlanabb személy akinek a tőrjét könnyen ki lehetne húzni a tokjából anélkül, hogy az észrevenné. Azonban a matrózok tudják a kikötő szabályait és körültekintőbbek ennél.~Rohadt életbe, kell egy tőr.~Kilép a falak nyújtotta biztonságos részből, és ismét a népek közé vegyül. Miközben nézelődik a lábai viszik előre, egészen addig, amíg arra nem lesz figyelmes, hogy a nap magasan jár, és az egy olyan dolog tárul a szemei elé amit még sosem látott. A tenger egyáltalán nem olyan kék mint amilyennek a dalok elmondják. Inkább zöldesnek tűnik, de így is lenyűgöző.~Hatalmas, és az egész mozog.~Percekig nem tud megmozdulni, egyszerűen elnyeli a látvány. Miután magához tér észrevesz egy sziklás részt a tenger partján.~Ott pihenek egyet, és kitalálom, honnan lesz tőröm, ez a tengeri levegő olyan jól esik most, mintha felébrednék egy hosszú álom után.~Megrázza magát, majd megcélozza a sziklaszirteket.*
*Hosszú és kemény évet tudhat maga mögött a sötételf nő. Hiába egy év kényszermunka a bányában, az egy év kényszermunka a bányában. És most véget ért, ismét szabad, ismét egy városban van, és ismét nincs semmije. Nem sokat teketóriázik, azonnal a matrózok és kereskedők által képzett tömegbe veti magát, hogy kezdjen magával valamit. Ellenségesen szemléli a környezetét, mint az űzött vad melyet a vadászai vesznek körbe, de ez az űzött vad már a bosszú terveit szövögeti az elméje hálójában. Nem tudja mit kéne most tennie, ezért gondolatban megpróbál valamilyen közeli célt találni magát.~Kell egy fegyver, a bányában legalább egy csákány van mindig a közelben, de most ennél élesebb kell. Egy tőr. Kell egy tőr.~Belép egy két épület között lévő szűk részre, hogy kiszabaduljon az őt körülvevő nyomástól. Egy éve nem volt emberek között, mert a rabok nem azok, ők kicsit a társai, de itt nem érez semmilyen biztonságot, sokkal inkább azt, hogy fuldoklik.~Egy tőr, és pénz.~Tekintetét egy kereskedő erszényére emeli.~Vajon ez megy még? Vagy már túlságosan merevek az ujjaim a csákány nyelétől?~Ökölbe szorítja a kezét, majd ismét kinyújtja vékony ujjait, melyeken a bőr kemény a fizikai munkától.~Először egy tőr, aztán pénz.~Óvatosan körülnéz a tömegben, hátha akad valahol egy óvatlanabb személy akinek a tőrjét könnyen ki lehetne húzni a tokjából anélkül, hogy az észrevenné. Azonban a matrózok tudják a kikötő szabályait és körültekintőbbek ennél.~Rohadt életbe, kell egy tőr.~Kilép a falak nyújtotta biztonságos részből, és ismét a népek közé vegyül. Miközben nézelődik a lábai viszik előre, egészen addig, amíg arra nem lesz figyelmes, hogy a nap magasan jár, és az egy olyan dolog tárul a szemei elé amit még sosem látott. A tenger egyáltalán nem olyan kék mint amilyennek a dalok elmondják. Inkább zöldesnek tűnik, de így is lenyűgöző.~Hatalmas, és az egész mozog.~Percekig nem tud megmozdulni, egyszerűen elnyeli a látvány. Miután magához tér észrevesz egy sziklás részt a tenger partján.~Ott pihenek egyet, és kitalálom, honnan lesz tőröm, ez a tengeri levegő olyan jól esik most, mintha felébrednék egy hosszú álom után.~Megrázza magát, majd megcélozza a sziklaszirteket.*
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-22 15:49:59
Üzenet elküldve: 2015-05-22 15:49:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
//Színpadias távozás//
*Thysék végül sikeresen megmenekülnek a városőrök markából. Kicsit szívverés szaporító volt ez, főleg úgy, hogy ez a kölyök is bepróbálkozott a szabadulással, és lássuk be, jól kihozta a helyzetet. Nagyobbacska korára talán helyet nyer valami előkelő tolvaj -és potenciális hazudozóbandában, ha ilyen korán ilyen ügyesen játssza a kamuk játékát.
Azonban amint a gyermek a csapat közelébe ér, és a Varjúlátó hátranéz, olyan érzése támad, mintha mindjárt szétrobbanna a feje. A vér tódulását érzi arca minden erében, majd karjai erősen zsibbadni kezdenek. A méreg, mely teste színtelenségét okozza. Valahol elszámolhatta magát, mivel a várható élettartama még egy-két év volt. Most legfeljebb egy-két perc. Persze, tudta ő is jól, hogy szeszélyes anyag ez, és kiszámíthatatlan, mint a tavaszi időjárás, de ez a meglepetés még őt is meglepetésként érte, pedig ő maga mindenre előre számít. Nem is az zavarja, hogy nemsokára feldobja a saruit, hiszen évek óta az volt a célja, hanem az, hogy pont most. Éppen egy meló kellős közepén, és nem is azért, mert sajnálja az életét, hanem mert elég kellemetlen pont egy kocsma előtt két vadidegen körében, egy felderítőúton megmurdelni. Látása homályosodik, a kinti hangokat lassan elnyomják a fejében elpattanó erek pukkanásai, majd egész teste villámszerűen összerándul, és a férfi a földre rogy. Hiába próbálnak segíteni rajta, néhány másodperc múlva már csak egy szürke testet próbálnának életben tartani. Még érzi a varja karmos lábait a lapockáinál.
~Most vajon meggyászolsz, vagy kivájod a másik szemem is?~ Nevetne, ha tudna, hiszen jól tudja, hogy okosnak okos ugyan, de csak egy varjú, és első dolga lesz megkezdeni a halotti tort. Mindegy is neki, csak gyorsan távozzon, mert elképesztően fáj.
És gyorsan távozik is.*
//Színpadias távozás//
*Thysék végül sikeresen megmenekülnek a városőrök markából. Kicsit szívverés szaporító volt ez, főleg úgy, hogy ez a kölyök is bepróbálkozott a szabadulással, és lássuk be, jól kihozta a helyzetet. Nagyobbacska korára talán helyet nyer valami előkelő tolvaj -és potenciális hazudozóbandában, ha ilyen korán ilyen ügyesen játssza a kamuk játékát.
Azonban amint a gyermek a csapat közelébe ér, és a Varjúlátó hátranéz, olyan érzése támad, mintha mindjárt szétrobbanna a feje. A vér tódulását érzi arca minden erében, majd karjai erősen zsibbadni kezdenek. A méreg, mely teste színtelenségét okozza. Valahol elszámolhatta magát, mivel a várható élettartama még egy-két év volt. Most legfeljebb egy-két perc. Persze, tudta ő is jól, hogy szeszélyes anyag ez, és kiszámíthatatlan, mint a tavaszi időjárás, de ez a meglepetés még őt is meglepetésként érte, pedig ő maga mindenre előre számít. Nem is az zavarja, hogy nemsokára feldobja a saruit, hiszen évek óta az volt a célja, hanem az, hogy pont most. Éppen egy meló kellős közepén, és nem is azért, mert sajnálja az életét, hanem mert elég kellemetlen pont egy kocsma előtt két vadidegen körében, egy felderítőúton megmurdelni. Látása homályosodik, a kinti hangokat lassan elnyomják a fejében elpattanó erek pukkanásai, majd egész teste villámszerűen összerándul, és a férfi a földre rogy. Hiába próbálnak segíteni rajta, néhány másodperc múlva már csak egy szürke testet próbálnának életben tartani. Még érzi a varja karmos lábait a lapockáinál.
~Most vajon meggyászolsz, vagy kivájod a másik szemem is?~ Nevetne, ha tudna, hiszen jól tudja, hogy okosnak okos ugyan, de csak egy varjú, és első dolga lesz megkezdeni a halotti tort. Mindegy is neki, csak gyorsan távozzon, mert elképesztően fáj.
És gyorsan távozik is.*
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-15 19:32:17
Üzenet elküldve: 2015-05-15 19:32:17
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*A kikötő olyan mint mindig. Aern legszívesebben elsírná magát a gyönyörtől. De előbb a vízbe lökné a két városőrt és a kölyöknek segítene lopni egy egész láda almát. Hisz ő is pont olyan volt és tudja milyen kényszerből lopni. Viszont nem álldogálhat egész nap ott a kikötőben. Kéne is valamit csinálni. Persze erre is van segítség. Néhány férfi épp röhögve jönnek ki a Rumosból valami növényen ami erősebbé teszi a kötelet és gátolja a fa rothadását. Aer elmosolyodik. Meg is van amit keresett. Akár hazugság akár nem. Elindul a Rumos felé. Utoljára mikor ott járt akkor valami alakkal múlatták át az egész éjszakát és annyit ivott majd szétszakadt a feje. Másnap pedig az Artheniori erdőben ébredt. Megvolt mindene, de nem tudta, hogy került oda. Reméli most is valami hasonló mulatság várja őt.*
*A kikötő olyan mint mindig. Aern legszívesebben elsírná magát a gyönyörtől. De előbb a vízbe lökné a két városőrt és a kölyöknek segítene lopni egy egész láda almát. Hisz ő is pont olyan volt és tudja milyen kényszerből lopni. Viszont nem álldogálhat egész nap ott a kikötőben. Kéne is valamit csinálni. Persze erre is van segítség. Néhány férfi épp röhögve jönnek ki a Rumosból valami növényen ami erősebbé teszi a kötelet és gátolja a fa rothadását. Aer elmosolyodik. Meg is van amit keresett. Akár hazugság akár nem. Elindul a Rumos felé. Utoljára mikor ott járt akkor valami alakkal múlatták át az egész éjszakát és annyit ivott majd szétszakadt a feje. Másnap pedig az Artheniori erdőben ébredt. Megvolt mindene, de nem tudta, hogy került oda. Reméli most is valami hasonló mulatság várja őt.*
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-15 17:12:18
Üzenet elküldve: 2015-05-15 17:12:18
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*A Kikötő nappali fényben úszik. A tengeren végtelen horizontján egy aranysávban képez hidat, ahogy Aerna arra néz. A friss sós illat, olyan mint régen volt, keveredik a hal érdes szagával, mégis frissességet áraszt. Ám maga a Kikötő nem sokat változott. Továbbra is kedvelt látogatóhely a népek számára. Megtalálhatóak itt minden fajból s minden nemből is egyedek. Egy koszos, szakadt csenevész fiú épp egy almával a kezébe ront el mellette, sietős léptekkel. Mögötte alig néhány méterre két őr siet utána. Még láthatják, ahogy felemelik grabancánál fogva a kis csirkefogót, s kemény szavakkal dorgálják meg. Ám még gyerek, így nem viszik a vesztőhely felé, az almáját viszont elveszik.
A Kikötő több pontján is kofások árulják portékáikat, megtalálható itt Lanawin minden tájáról, minden érdekesség, amit csak akarnak. Selymek, kelmék, ékszerek, lámpások, zöldésárusok, apró dísztárgyakat árusítók. Egymást túlkiabálva próbálnak maguknak vevőket szerezni, hogy aznap is arannyal telt erszénnyel induljanak nyugovóra.
A dokkoknál serényen pakolják ki a megtermett legények a ládákat, gurítják le a hordokat, vagy épp kötéllel rögzítik a hajót. Részeg matrózok üvegjüket a magasba emelve dőlöngélnek jobbra-balra, egyensúlyukat épphogy nem el vesztve. Másokat a Rumosból hajítanak ki, mondván, hogy eleget ivott már ma. Minden olyan mint régen. Egy valamit kivéve...
Mindenki úgy halad el Aern mellett, mintha nem is tartanának tőle. Egy férfi még vállával meg is taszítja, ahogy a Kikötő forgatagába siet. Senki sem vesz róla tudomást, ugyanúgy kezelik, mint minden más egyszerű embert. Az idő eljárt felette, az elmúlt idők alatt megváltozott az emberek viselkedése, vagy épp immár más emberek lézengenek a Kikötőbe? A régi ismerősök már máshol járnának? Az okok oly számtalanok, hogy a végtelenségig lehetne sorolni. De az biztos, hogy jelenleg nem ismerik fel Aernt. Még a mellette nem messze elhaladó őrség sem vesz róla tudomást.
A Rumosból két középkorú férfi lép ki. Hangos hahotázásuk elér Aernig is. Hétköznapi, viseletes ruhában indulnak el a dokkok irányába. Vörös és szalmaszőke hajuk zsírosan fénylik meg a napsütésben. Jókedvük palástolhatatlan, s ennek hangot is adnak.*
- Hát mondd, hogy lehet valaki ilyen bolond? *Fogja hasát a nevetéstől a vöröshajú.*
- Még hogy olyan növény, amely erőssé teszi a kötelet, ugyan már. *Neveti a másik.*
- De még, azt mondja, hogy meggátolja a fa korhadását, a hajón! Ha-ha. Ha lenne ilyen, már rég mindenki használná. Bolond egy flótás, hogy ilyet akar ránksózni.
*Nevetik miközben egyenesen haladnak a dokkok irányába. Közben egy-egy széles csípőjű, léha lánykának a fenekére csapnak.*
*A Kikötő nappali fényben úszik. A tengeren végtelen horizontján egy aranysávban képez hidat, ahogy Aerna arra néz. A friss sós illat, olyan mint régen volt, keveredik a hal érdes szagával, mégis frissességet áraszt. Ám maga a Kikötő nem sokat változott. Továbbra is kedvelt látogatóhely a népek számára. Megtalálhatóak itt minden fajból s minden nemből is egyedek. Egy koszos, szakadt csenevész fiú épp egy almával a kezébe ront el mellette, sietős léptekkel. Mögötte alig néhány méterre két őr siet utána. Még láthatják, ahogy felemelik grabancánál fogva a kis csirkefogót, s kemény szavakkal dorgálják meg. Ám még gyerek, így nem viszik a vesztőhely felé, az almáját viszont elveszik.
A Kikötő több pontján is kofások árulják portékáikat, megtalálható itt Lanawin minden tájáról, minden érdekesség, amit csak akarnak. Selymek, kelmék, ékszerek, lámpások, zöldésárusok, apró dísztárgyakat árusítók. Egymást túlkiabálva próbálnak maguknak vevőket szerezni, hogy aznap is arannyal telt erszénnyel induljanak nyugovóra.
A dokkoknál serényen pakolják ki a megtermett legények a ládákat, gurítják le a hordokat, vagy épp kötéllel rögzítik a hajót. Részeg matrózok üvegjüket a magasba emelve dőlöngélnek jobbra-balra, egyensúlyukat épphogy nem el vesztve. Másokat a Rumosból hajítanak ki, mondván, hogy eleget ivott már ma. Minden olyan mint régen. Egy valamit kivéve...
Mindenki úgy halad el Aern mellett, mintha nem is tartanának tőle. Egy férfi még vállával meg is taszítja, ahogy a Kikötő forgatagába siet. Senki sem vesz róla tudomást, ugyanúgy kezelik, mint minden más egyszerű embert. Az idő eljárt felette, az elmúlt idők alatt megváltozott az emberek viselkedése, vagy épp immár más emberek lézengenek a Kikötőbe? A régi ismerősök már máshol járnának? Az okok oly számtalanok, hogy a végtelenségig lehetne sorolni. De az biztos, hogy jelenleg nem ismerik fel Aernt. Még a mellette nem messze elhaladó őrség sem vesz róla tudomást.
A Rumosból két középkorú férfi lép ki. Hangos hahotázásuk elér Aernig is. Hétköznapi, viseletes ruhában indulnak el a dokkok irányába. Vörös és szalmaszőke hajuk zsírosan fénylik meg a napsütésben. Jókedvük palástolhatatlan, s ennek hangot is adnak.*
- Hát mondd, hogy lehet valaki ilyen bolond? *Fogja hasát a nevetéstől a vöröshajú.*
- Még hogy olyan növény, amely erőssé teszi a kötelet, ugyan már. *Neveti a másik.*
- De még, azt mondja, hogy meggátolja a fa korhadását, a hajón! Ha-ha. Ha lenne ilyen, már rég mindenki használná. Bolond egy flótás, hogy ilyet akar ránksózni.
*Nevetik miközben egyenesen haladnak a dokkok irányába. Közben egy-egy széles csípőjű, léha lánykának a fenekére csapnak.*
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-15 12:39:19
Üzenet elküldve: 2015-05-15 12:39:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Igaz jó pár dög nehéz hordót fel kellett gurítania a hajóra, de cserébe elhozták őt ide a kikötőbe. Út közben ki is tudta pihenni magát. És azt is megtudta, hogy nemes célt szolgált ezzel. A Rumos Rókalyuk italszállítmányát szállították. Ez meg is nyugtatja őt. Tisztességes részeges tengerészeknek lesz az ital akik miután megitták fognak maguknak egy nőt és másnap magára hagyják. Sok szép emlék is jelenik meg erre a gondolatra Aern fejében. Sok szép éjszaka és sok szép nő. De egyiket sem találja olyan szépnek mint mikor meglátja a tengert. A kikötőben ki is száll és szét is néz változott-e valamit a kikötő mióta utoljára járt itt.*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-14 21:21:34
Üzenet elküldve: 2015-05-14 21:21:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút - édes kettesben//
-De hiszen én még sosem loptam semmit.
*Vallja be, bár szégyent nem érez a ténnyel kapcsolatban. Egy mágusnak nincs ideje ilyen pitiáner dolgokkal foglalkozni. Főleg emberként túl rövid az élet ahhoz, hogy a tekercseken kívül másra is energiát fordítson.*
-Nem lehetne mégis inkább fordítva? Tapasztaltad, hogy figyelemelterelésben én is jó vagyok. Előtte meg megmutogatnám, hogy miket kell beszerezni. Eljátszanám azt a mágiát, amit a barlangban, de mivel te számítasz rá, sokkal rövidebb lefolyású lesz, mint az eladónak, így lesz időd. Nos?
*Pillant kérőn a lányra, bár a másik megoldásban is előbb-utóbb részt kell vállalnia, hogy jártasságot szerezzen. Abban a körökben, amiben újabban mozog, ez szinte elvárás.
Mondjuk, mivel az első alkalma lenne, vélhetően lebuknának, mert a mágustanonc elfehéredne és zavarban lenne, ahogy Dynti az iménti kijelentés után. Egyébként a mágus elmosolyodik a reakción. Sokat elárul ez neki a lány érzéseiről.*
-És mit hozott ki az elszúrt mágiából?
*Mosolyog a lányra, hiszen ezek mindig jó történetek, amikből lehet tanulni, és ráadásul szórakoztatóak is. Nyilván Taran nem tudja még, hogy a vörös haj lett a balul elsült varázslat eredménye. Azt hiszi, hogy természetes színe ez a lánynak.*
-Nadae egy lecsúszott alkoholista lesz, ha így folytatja. Nem biztos, hogy alkalmas lesz kapitánynak attól, hogy neki van a legtöbb tapasztalata.
*Rántja meg a vállát, mert valóban nem tudná igaz szívvel követni a lányt. Persze ettől függetlenül megteszi, ha muszáj.*
-Mi szükség az álnevekre? A Taran nem hiszem, hogy bárkinek is mond valamit. De legyen úgy, ha akarod.
*Húzza fel a szemöldökét, miközben a beszélgetés a kis élcelődés után újfent a mágiára terelődik.*
-Nem kell az anyagi támogatásod. Viszont ahhoz, hogy megígérjem, hogy kitanulom, fizetned kell.
*Húzódik ravasz félmosolyra az ajka, miközben egy kis hatásszünetet tart, hogy a pénz felé, azaz tévútra vezesse a kalózlány gondolatait.*
-Egy hosszú, forró, szenvedélyes csók az ára. Olyan, mint ami a barlangban volt.
*Csak ezúttal nem kell attól tartania a lánynak, hogy bárki is megtudja a közös kis kalandjukat.*
-De hiszen én még sosem loptam semmit.
*Vallja be, bár szégyent nem érez a ténnyel kapcsolatban. Egy mágusnak nincs ideje ilyen pitiáner dolgokkal foglalkozni. Főleg emberként túl rövid az élet ahhoz, hogy a tekercseken kívül másra is energiát fordítson.*
-Nem lehetne mégis inkább fordítva? Tapasztaltad, hogy figyelemelterelésben én is jó vagyok. Előtte meg megmutogatnám, hogy miket kell beszerezni. Eljátszanám azt a mágiát, amit a barlangban, de mivel te számítasz rá, sokkal rövidebb lefolyású lesz, mint az eladónak, így lesz időd. Nos?
*Pillant kérőn a lányra, bár a másik megoldásban is előbb-utóbb részt kell vállalnia, hogy jártasságot szerezzen. Abban a körökben, amiben újabban mozog, ez szinte elvárás.
Mondjuk, mivel az első alkalma lenne, vélhetően lebuknának, mert a mágustanonc elfehéredne és zavarban lenne, ahogy Dynti az iménti kijelentés után. Egyébként a mágus elmosolyodik a reakción. Sokat elárul ez neki a lány érzéseiről.*
-És mit hozott ki az elszúrt mágiából?
*Mosolyog a lányra, hiszen ezek mindig jó történetek, amikből lehet tanulni, és ráadásul szórakoztatóak is. Nyilván Taran nem tudja még, hogy a vörös haj lett a balul elsült varázslat eredménye. Azt hiszi, hogy természetes színe ez a lánynak.*
-Nadae egy lecsúszott alkoholista lesz, ha így folytatja. Nem biztos, hogy alkalmas lesz kapitánynak attól, hogy neki van a legtöbb tapasztalata.
*Rántja meg a vállát, mert valóban nem tudná igaz szívvel követni a lányt. Persze ettől függetlenül megteszi, ha muszáj.*
-Mi szükség az álnevekre? A Taran nem hiszem, hogy bárkinek is mond valamit. De legyen úgy, ha akarod.
*Húzza fel a szemöldökét, miközben a beszélgetés a kis élcelődés után újfent a mágiára terelődik.*
-Nem kell az anyagi támogatásod. Viszont ahhoz, hogy megígérjem, hogy kitanulom, fizetned kell.
*Húzódik ravasz félmosolyra az ajka, miközben egy kis hatásszünetet tart, hogy a pénz felé, azaz tévútra vezesse a kalózlány gondolatait.*
-Egy hosszú, forró, szenvedélyes csók az ára. Olyan, mint ami a barlangban volt.
*Csak ezúttal nem kell attól tartania a lánynak, hogy bárki is megtudja a közös kis kalandjukat.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-14 08:34:04
Üzenet elküldve: 2015-05-14 08:34:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút - édes kettesben//
*A keverődézsa hallatán olyan fejet vág, mintha Tarannak tudnia kellene, hogy Dyntinek fogalma sincs az mi fán terem, pláne, hogy mekkora a mérete. Bár jobban belegondolva, otthon a szolgálók nagy dézsákban mostak, így talán ez a keverő dolog is akkora lehet. Így aztán mély gondolkodásba esik, eredeti terve így nem fog működni, hiszen ez valóban nem egy olyan dolog, amit csak úgy be lehet rejteni a köpenye alá.*
- Nos, ebben az esetben a dézsát kifizetjük, s míg egyikünk lefoglalja az eladót ezzel kapcsolatban, addig a másikunk ingyen bevásárol a többi dologból. Ami vélhetőleg te leszel, lévén, hogy én azt sem tudom pontosan mik kellenek, és van tapasztalatom benne, hogy miként tereljem el valaki figyelmét, reméljük nem nő lesz. *Ráharap az ajkára. Némi izgatottságot érez, egy ideje nem volt rászorulva, hogy lopjon, de valamiért a tudat, hogy ismét fog felcsigázza.
Persze Taran rákap a dologra és rögtön vissza is kérdez a lány egy balgán elejtett elszólására. Persze a pír rögtön visszaszökik az arcára és érzi is, ahogy ég a bőre. Egy negatívum annak, aki északról érkezett és világosabb a bőre, mint a tenger közeli népeknek.*
- Ezt mondtam volna? *Nevetgél zavartan, s bár érzi, hogy a férfi őt nézi, de inkább kopott csizmája orrát nézegeti, mintha valami felettébb érdekes dolgot látna rajta. A dolog hátulütője, hogy bár mindenre van egy kész válasza, az agya most üresjáratban kattog, s nem igazán tudja mit is válaszoljon. Taran eddig a harmadik férfi, aki ilyen idétlen állapotba tudta hozni, nem is igazán érti, hogy miért, de ahogy Mortar esetében, most is betudja ezt annak, hogy egyszerűen kijött a gyakorlatból, túl sok időt töltött egy nő társaságában, s előtte pedig egyedül. Azt is tudja, hogy ha eltereli a témát, a másik úgyis visszatér rá, így kénytelen lesz lassan megszólalni, s végül mégis marad a kitérésnél.* Hát öhm... Hé, ne forgasd ki a szavaimat! *Kacagja el ismét a dolgot, majd játékosan a férfi vállába bokszol. Ismét előrenéz, majd kifújja magát. A fene sem tudja miért nem akart válaszolni erre a kérdésre, pedig a tanoncka is sejtheti, hogy mi a válasz, de ő nem szeret túl egyértelmű lenni. Nem is lenne nő, ha az lenne.*
- Na rendben, de több kell egy kis motyogásnál, meg némi fényjátéknál, ahhoz, hogy engem lenyűgözzenek. Tudod, nekem a problémám az, hogy egyszer kértem meg egy mágust valamire és bár azt mondta megtudja tenni, valami teljesen mást hozott ki a végén, ráadásul a pénzem is lenyúlta. *A végét már inkább morogja, amint a vén szélhámos eszébe jut. Keze ökölbe szorul. Igaz, hozzászokott már ehhez a hajszínhez, sőt szereti is, de túl feltűnővé teszi a tömegben.*
- Arany. Hát, emiatt ne aggódj. Amint Nadae összeszedi magát, s meglesz a legénység is, lesz bőven aranyunk, hogy tökéletesre fejleszd a tudásod, végtére is nekünk is szükségünk van rá, állítólag. *Az utolsó szót csak gyorsan odabiggyeszti, nehogy azt higgye már a másik, hogy végül csak sikerült meggyőzni őt a mágiáról.
Lassan haladnak át a kikötői forgatagon keresztül a dokkok még nagyobb tömege felé. Az árusok még kint vannak, az őrök is fel-alá járőröznek, de tőlük függetlenül, láthatnak néhány kétes foglalkozású alakot is, akik biztos nem virágkötéssel foglalkoznak.
Mielőtt még bármivel folytathatná a beszélgetést egy kicsit közelebb húzódik a mágushoz, s szavait is elcsendesítik.*
- Ezen a kis kalandon talán jobb lenne, ha álneveket használnánk. Mondjuk lehetnél Trall én meg Demeira. *Légből jött nevek, de legalább a kezdőbetűk stimmelnek. Mondandójával újból növeli a távolságot, úgy körülbelül pont egy karnyújtásnyira, ahogy a barlangban is mondta. Az újabb kacérkodáson megint csak elmosolyodik. Szórakoztatja a másik jelleme és legalább érdekessé teszi az utat.*
- Ó, csak lángra ne kapj nekem a nagy melegítésben. *Jobb kezével enyhén oldalra húzza a csuklyáját, hogy ismét felfedje arcát, majd ahogy azt minden egyes alkalommal teszi kacéran megvonogatja a szemöldökét.
Csendesen hallgatja egy ideig a férfi válaszát, majd megtorpan menet közben és lenyűgözve, csillogó szemekkel néz vissza a másikra.*
- Szóval tényleg igaz. *Egész kislányos lett pillanat alatt a pajkos viselkedése, de hiszen egy varázslatos kardról van szó, arról nem is beszélve, hogy éppen egy mesterkardért igyekeznek a kovácshoz. Hirtelen odalép a férfi elé és megfogja mindkét karját.*
- Meg kell tanulnod nekem. *Jelenti ki hirtelen, ellentmondást nem tűrve, mégis némi könyörgéssel a hangjában.* Lángoló kardot akarok. Komolyan, ha kell fizetem a tanulásod is. *Igyekszik minél ártatlanabb bociszemekkel nézni a másikra, de érezhetően valóban komolyan gondolta ajánlatát.*
*A keverődézsa hallatán olyan fejet vág, mintha Tarannak tudnia kellene, hogy Dyntinek fogalma sincs az mi fán terem, pláne, hogy mekkora a mérete. Bár jobban belegondolva, otthon a szolgálók nagy dézsákban mostak, így talán ez a keverő dolog is akkora lehet. Így aztán mély gondolkodásba esik, eredeti terve így nem fog működni, hiszen ez valóban nem egy olyan dolog, amit csak úgy be lehet rejteni a köpenye alá.*
- Nos, ebben az esetben a dézsát kifizetjük, s míg egyikünk lefoglalja az eladót ezzel kapcsolatban, addig a másikunk ingyen bevásárol a többi dologból. Ami vélhetőleg te leszel, lévén, hogy én azt sem tudom pontosan mik kellenek, és van tapasztalatom benne, hogy miként tereljem el valaki figyelmét, reméljük nem nő lesz. *Ráharap az ajkára. Némi izgatottságot érez, egy ideje nem volt rászorulva, hogy lopjon, de valamiért a tudat, hogy ismét fog felcsigázza.
Persze Taran rákap a dologra és rögtön vissza is kérdez a lány egy balgán elejtett elszólására. Persze a pír rögtön visszaszökik az arcára és érzi is, ahogy ég a bőre. Egy negatívum annak, aki északról érkezett és világosabb a bőre, mint a tenger közeli népeknek.*
- Ezt mondtam volna? *Nevetgél zavartan, s bár érzi, hogy a férfi őt nézi, de inkább kopott csizmája orrát nézegeti, mintha valami felettébb érdekes dolgot látna rajta. A dolog hátulütője, hogy bár mindenre van egy kész válasza, az agya most üresjáratban kattog, s nem igazán tudja mit is válaszoljon. Taran eddig a harmadik férfi, aki ilyen idétlen állapotba tudta hozni, nem is igazán érti, hogy miért, de ahogy Mortar esetében, most is betudja ezt annak, hogy egyszerűen kijött a gyakorlatból, túl sok időt töltött egy nő társaságában, s előtte pedig egyedül. Azt is tudja, hogy ha eltereli a témát, a másik úgyis visszatér rá, így kénytelen lesz lassan megszólalni, s végül mégis marad a kitérésnél.* Hát öhm... Hé, ne forgasd ki a szavaimat! *Kacagja el ismét a dolgot, majd játékosan a férfi vállába bokszol. Ismét előrenéz, majd kifújja magát. A fene sem tudja miért nem akart válaszolni erre a kérdésre, pedig a tanoncka is sejtheti, hogy mi a válasz, de ő nem szeret túl egyértelmű lenni. Nem is lenne nő, ha az lenne.*
- Na rendben, de több kell egy kis motyogásnál, meg némi fényjátéknál, ahhoz, hogy engem lenyűgözzenek. Tudod, nekem a problémám az, hogy egyszer kértem meg egy mágust valamire és bár azt mondta megtudja tenni, valami teljesen mást hozott ki a végén, ráadásul a pénzem is lenyúlta. *A végét már inkább morogja, amint a vén szélhámos eszébe jut. Keze ökölbe szorul. Igaz, hozzászokott már ehhez a hajszínhez, sőt szereti is, de túl feltűnővé teszi a tömegben.*
- Arany. Hát, emiatt ne aggódj. Amint Nadae összeszedi magát, s meglesz a legénység is, lesz bőven aranyunk, hogy tökéletesre fejleszd a tudásod, végtére is nekünk is szükségünk van rá, állítólag. *Az utolsó szót csak gyorsan odabiggyeszti, nehogy azt higgye már a másik, hogy végül csak sikerült meggyőzni őt a mágiáról.
Lassan haladnak át a kikötői forgatagon keresztül a dokkok még nagyobb tömege felé. Az árusok még kint vannak, az őrök is fel-alá járőröznek, de tőlük függetlenül, láthatnak néhány kétes foglalkozású alakot is, akik biztos nem virágkötéssel foglalkoznak.
Mielőtt még bármivel folytathatná a beszélgetést egy kicsit közelebb húzódik a mágushoz, s szavait is elcsendesítik.*
- Ezen a kis kalandon talán jobb lenne, ha álneveket használnánk. Mondjuk lehetnél Trall én meg Demeira. *Légből jött nevek, de legalább a kezdőbetűk stimmelnek. Mondandójával újból növeli a távolságot, úgy körülbelül pont egy karnyújtásnyira, ahogy a barlangban is mondta. Az újabb kacérkodáson megint csak elmosolyodik. Szórakoztatja a másik jelleme és legalább érdekessé teszi az utat.*
- Ó, csak lángra ne kapj nekem a nagy melegítésben. *Jobb kezével enyhén oldalra húzza a csuklyáját, hogy ismét felfedje arcát, majd ahogy azt minden egyes alkalommal teszi kacéran megvonogatja a szemöldökét.
Csendesen hallgatja egy ideig a férfi válaszát, majd megtorpan menet közben és lenyűgözve, csillogó szemekkel néz vissza a másikra.*
- Szóval tényleg igaz. *Egész kislányos lett pillanat alatt a pajkos viselkedése, de hiszen egy varázslatos kardról van szó, arról nem is beszélve, hogy éppen egy mesterkardért igyekeznek a kovácshoz. Hirtelen odalép a férfi elé és megfogja mindkét karját.*
- Meg kell tanulnod nekem. *Jelenti ki hirtelen, ellentmondást nem tűrve, mégis némi könyörgéssel a hangjában.* Lángoló kardot akarok. Komolyan, ha kell fizetem a tanulásod is. *Igyekszik minél ártatlanabb bociszemekkel nézni a másikra, de érezhetően valóban komolyan gondolta ajánlatát.*
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-13 21:44:15
Üzenet elküldve: 2015-05-13 21:44:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút - édes kettesben//
*Tarannak egy szemernyi kétsége sem fér hozzá, hogy Dynti adni fog egy frappáns választ a kétértelmű mondatára, de hogy ilyen jól sikerül, azt nem gondolta. Gyakorlatilag nem tud érdemi, erőlködéstől mentes választ adni, így csak egy elismerő mosollyal és bólogatással fűszerezett tőmondatot hallat.*
-Az igen!
*A következő eszmefuttatásra felhúzza a szemöldökét.*
-Nem csak lombikot lopunk, hanem keverődézsát is. Az némileg nagyobb, talán túl nagy falat is neked. Azt sem lehet zsebre tenni.
*Mondja közömbös hangon, miközben elérik a kikötőt. Az állandó nyüzsgés már a kikötő látványának a részét képezi, így fel sem tűnik a férfinek. Az viszont annál inkább, hogy a nő a vonzerejéről beszél neki, amit nem is hagyhat szó nélkül. Ez egy újabb tökéletes lehetőség arra, hogy a lány szavait ellene fordítsa, némi érzelmet kiváltva talán belőle.*
-Saját vonzerőm? Ezek szerint vonzónak tartasz?
*Széles vigyorral fordul a vörös kalóz felé, s próbálja elkapni a másik tekintetét.*
~Lehet, hogy most zavarba jön. Ismét.~
*A lány reakcióra után, ha újra képes lesz felfogni azt, amiről beszélgetnek (azért a választ mindenképp megvárja), továbbviszi a gondolatmenetet.*
-Az legyen az én titkom. Az artheniori templomban látni fogsz egy kis légmágiát. Megnézzük, ahogy az ott lévők gyakorolnak. Akkor majd saját szemeddel is láthatod, hogy milyen csodás dolog is a mágia.
*Magyarázza, s reméli, hogy egy kicsit felcsigázza a lány kíváncsiságát.*
-Egyébként, hinned is kell benne, de mellette még kell hozzá egy kis tehetség is. Meg egy csomó arany.
*A mágussá válás utolsó összetevőjét kissé megnyomja. Gyakorlatilag az egyik legfontosabb dolog az arany. Arannyal minden elérhető. Rohadt egy világ!*
-Rendben, menjünk gyalog. A rum meg elég egy darabig, aztán maximum összebújunk.
*Mosolyodik el, majd a megjegyzést tovább is fűzi.*
-Fura dolog lenne, ha pont egy tűzmágus mellett fáznál.
*A mondat, bár nem teljesen igaz, de kellemesen csenghet a befogadni vágyó fülnek.*
-A varázslat neve: Mesterkard áldása. Csak mesterkardokra használható, de igen. Létezik. Nincs is annál látványosabb, mint mikor a kardod villámokat szór, vagy fagyaszt, esetleg lángol. Sajnos az a legmagasabb szintű mágiákhoz tartozik.
*Az elmélet nagyon megy neki. Nem egy napot töltött a mágustoronyban, volt idő tanulni. Az mondjuk kétségtelen, hogy élőben még nem látott olyan mesterkardot, amire ráolvasták ezt a mágiát.*
*Tarannak egy szemernyi kétsége sem fér hozzá, hogy Dynti adni fog egy frappáns választ a kétértelmű mondatára, de hogy ilyen jól sikerül, azt nem gondolta. Gyakorlatilag nem tud érdemi, erőlködéstől mentes választ adni, így csak egy elismerő mosollyal és bólogatással fűszerezett tőmondatot hallat.*
-Az igen!
*A következő eszmefuttatásra felhúzza a szemöldökét.*
-Nem csak lombikot lopunk, hanem keverődézsát is. Az némileg nagyobb, talán túl nagy falat is neked. Azt sem lehet zsebre tenni.
*Mondja közömbös hangon, miközben elérik a kikötőt. Az állandó nyüzsgés már a kikötő látványának a részét képezi, így fel sem tűnik a férfinek. Az viszont annál inkább, hogy a nő a vonzerejéről beszél neki, amit nem is hagyhat szó nélkül. Ez egy újabb tökéletes lehetőség arra, hogy a lány szavait ellene fordítsa, némi érzelmet kiváltva talán belőle.*
-Saját vonzerőm? Ezek szerint vonzónak tartasz?
*Széles vigyorral fordul a vörös kalóz felé, s próbálja elkapni a másik tekintetét.*
~Lehet, hogy most zavarba jön. Ismét.~
*A lány reakcióra után, ha újra képes lesz felfogni azt, amiről beszélgetnek (azért a választ mindenképp megvárja), továbbviszi a gondolatmenetet.*
-Az legyen az én titkom. Az artheniori templomban látni fogsz egy kis légmágiát. Megnézzük, ahogy az ott lévők gyakorolnak. Akkor majd saját szemeddel is láthatod, hogy milyen csodás dolog is a mágia.
*Magyarázza, s reméli, hogy egy kicsit felcsigázza a lány kíváncsiságát.*
-Egyébként, hinned is kell benne, de mellette még kell hozzá egy kis tehetség is. Meg egy csomó arany.
*A mágussá válás utolsó összetevőjét kissé megnyomja. Gyakorlatilag az egyik legfontosabb dolog az arany. Arannyal minden elérhető. Rohadt egy világ!*
-Rendben, menjünk gyalog. A rum meg elég egy darabig, aztán maximum összebújunk.
*Mosolyodik el, majd a megjegyzést tovább is fűzi.*
-Fura dolog lenne, ha pont egy tűzmágus mellett fáznál.
*A mondat, bár nem teljesen igaz, de kellemesen csenghet a befogadni vágyó fülnek.*
-A varázslat neve: Mesterkard áldása. Csak mesterkardokra használható, de igen. Létezik. Nincs is annál látványosabb, mint mikor a kardod villámokat szór, vagy fagyaszt, esetleg lángol. Sajnos az a legmagasabb szintű mágiákhoz tartozik.
*Az elmélet nagyon megy neki. Nem egy napot töltött a mágustoronyban, volt idő tanulni. Az mondjuk kétségtelen, hogy élőben még nem látott olyan mesterkardot, amire ráolvasták ezt a mágiát.*
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-13 09:11:53
Üzenet elküldve: 2015-05-13 09:11:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút - édes kettesben//
*Éppen válaszolni készülne a lovas kérdésre, amikor megüti a fülét Taran pajzán célzatú megjegyzése. Elmosolyodik, fejét oldalra billenti, de szemeit összeszűkíti. Egy ilyen kérdésre illendő hasonlóképpen válaszolni, még ha csak átvitt értelemben is.*
- A lovak hajlamosak megbokrosodni és olykor sok energiába kerül rajtuk maradni, ha meg akarod őket lovagolni. Be kell őket törni. *Kacsint a másikra. Bár szavai teljesen ártalmatlannak tűnnek, ha olyan füleket érnek el, melyek veszik a lapot, akkor igen csak félreértelmezhetőek, már pedig a férfivel való ismeretsége alatt biztos lett benne, hogy Taran félre is fogja értelmezni, vagy inkább helyesen?
Tekintetét közben ismét a tenger vonzza magához, s ekkor éri a tanonc kovácsot illető kérdése. Nem is bírja ki, hogy ne kacagjon fel hangosan a feltételezésen. Ismét felé fordul.*
- Persze. Mert hát, mi sem egyszerűbb, mint meglopni egy olyan személyt, aki, ahogy mondtad zárt helyen dolgozik és fegyverekkel van körülvéve, amiről kétségem sincs, hogy tudja forgatni. *Nevetgél tovább.* Persze, biztosan meg lehetne oldani, de azért egy kardot lopni, nem olyan egyszerű, mint pár lombikot a zsebedbe emelni, amíg valaki eltereli a boltos figyelmét, vagy éppenséggel férfiakat leitatni, majd miután kidőltek megfosztani őket vagyonuktól.
*Bár memóriája ismét magára hagyta, a férfi kisegíti, s elsorolja, mire is van szüksége az orkuknak, amivel össze is zavarja a lányt egy pillanat alatt, aki még mindig abban a hitben van, hogy Wram szakács. Ám a felismerés fájdalmas módon vágja képen.*
~Méregkeverő... ~ *Ezzel még saját magát is sikerült kiborítania, így el is fordul, hogy a felismeréstől megvilágosult, s kellőképpen vörössé vált arcát elrejtse a másik szemei elől.
Így a mágiás kérdésére adott választ hallgatva is úgy tesz, mintha csak ártatlanul szemlélgetné a szeles időben igencsak viharossá vált tengert. Amikor már nem ég a feje saját butasága okán, csak akkor fordul ismét a másik felé.*
- Hmm... *Teszi hozzá rendkívül értelmes meglátását.* S, mondd csak, annak az egy varázslatnak van ahhoz köze, ami a barlangban történt, vagy saját vonzerőd okozta, hogy a környezetedben mindenki feléd igyekezett hirtelen? *Persze, nem csak a gyíklények voltak, akik megkörnyékezték ekkor a mágust, hanem ő maga is, de azt egyelőre nem teszi hozzá.
Továbbra is szkeptikus ezzel a mágiával kapcsolatban, de amikor a férfi arról beszél, hogy talán tanítaná a leányzót, az már felkelti az érdeklődését.*
- Gondolom ahhoz előtte hinnem kéne benne, hogy ez a mágia dolog valóban működik, így nincs más, mint az, hogy meg kell győznöd róla. *Néz rá kirívóan. Nem lesz egyszerű dolga a másiknak, de talán neki sikerül, ami eddig másnak nem nagyon.
Lassan elérik a Kikötőt, így magára kanyarítja köpenyének csuklyáját, hogy elrejtsék a személyéről olyan nagyon is árulkodó élénk vörös tincseket, nem kívánja fej nélkül végezni, ahogy egykori férje valamelyik fejvadászának kezei között sem, így rejtőzködik, rögtön amint a forgatagba érnek.
Szürkéivel a kikötőben sorakozó hajókat vizslatja, ahogy mindig amikor erre jár, egyáltalán nem szeretne egykori hajója legénységével most összefutni, különösen nem annak elsőtisztével.*
- Hajóval mindenképp biztonságosabb lenne. *Jelenti ki hirtelen, mintha ez lenne a válasza, majd ravasz vigyor húzódik arcára.* Úgyhogy gyalog megyünk. *A másik felé fordul, hogy ismét rákacsintson, ami oldalról a csuklya fedésében nem igazán működne.*
- Itt van nálam a rum *Ütögeti meg a táskáját.* Úgyhogy fázni nem fogunk. Illetve, majd felváltva őrködünk, csak vigyázz, nehogy összefirkáljam a te arcod is véletlenül. *Ismét felkacag. Nem is érti Nadae miért nem találta viccesnek, amikor vele is megtette.*
- Az ösvényen menjünk és amint letáborozásra alkalmas helyet találtunk, hát ledobjuk magunkat és kiélvezzük a természetet. *Jelenti ki, mintha éppen azt mondaná, hogy van a Merinára két jegye teljes ellátással.
Igazából, tudja, hogy hajóval rövidebb lenne az út, de nem kívákozik több emberrel összezsúfolódni egy helyen, akiket ráadásul nem is ismer, inkább a tanoncra hagyatkozik.*
- Visszatérve a mágiára... *Láthatóan bár elutasító a témával kapcsolatban, mégis izgatja a fantáziáját.* Tényleg létezik olyan varázslat, amivel meg lehet áldani egy kardot?
*Éppen válaszolni készülne a lovas kérdésre, amikor megüti a fülét Taran pajzán célzatú megjegyzése. Elmosolyodik, fejét oldalra billenti, de szemeit összeszűkíti. Egy ilyen kérdésre illendő hasonlóképpen válaszolni, még ha csak átvitt értelemben is.*
- A lovak hajlamosak megbokrosodni és olykor sok energiába kerül rajtuk maradni, ha meg akarod őket lovagolni. Be kell őket törni. *Kacsint a másikra. Bár szavai teljesen ártalmatlannak tűnnek, ha olyan füleket érnek el, melyek veszik a lapot, akkor igen csak félreértelmezhetőek, már pedig a férfivel való ismeretsége alatt biztos lett benne, hogy Taran félre is fogja értelmezni, vagy inkább helyesen?
Tekintetét közben ismét a tenger vonzza magához, s ekkor éri a tanonc kovácsot illető kérdése. Nem is bírja ki, hogy ne kacagjon fel hangosan a feltételezésen. Ismét felé fordul.*
- Persze. Mert hát, mi sem egyszerűbb, mint meglopni egy olyan személyt, aki, ahogy mondtad zárt helyen dolgozik és fegyverekkel van körülvéve, amiről kétségem sincs, hogy tudja forgatni. *Nevetgél tovább.* Persze, biztosan meg lehetne oldani, de azért egy kardot lopni, nem olyan egyszerű, mint pár lombikot a zsebedbe emelni, amíg valaki eltereli a boltos figyelmét, vagy éppenséggel férfiakat leitatni, majd miután kidőltek megfosztani őket vagyonuktól.
*Bár memóriája ismét magára hagyta, a férfi kisegíti, s elsorolja, mire is van szüksége az orkuknak, amivel össze is zavarja a lányt egy pillanat alatt, aki még mindig abban a hitben van, hogy Wram szakács. Ám a felismerés fájdalmas módon vágja képen.*
~Méregkeverő... ~ *Ezzel még saját magát is sikerült kiborítania, így el is fordul, hogy a felismeréstől megvilágosult, s kellőképpen vörössé vált arcát elrejtse a másik szemei elől.
Így a mágiás kérdésére adott választ hallgatva is úgy tesz, mintha csak ártatlanul szemlélgetné a szeles időben igencsak viharossá vált tengert. Amikor már nem ég a feje saját butasága okán, csak akkor fordul ismét a másik felé.*
- Hmm... *Teszi hozzá rendkívül értelmes meglátását.* S, mondd csak, annak az egy varázslatnak van ahhoz köze, ami a barlangban történt, vagy saját vonzerőd okozta, hogy a környezetedben mindenki feléd igyekezett hirtelen? *Persze, nem csak a gyíklények voltak, akik megkörnyékezték ekkor a mágust, hanem ő maga is, de azt egyelőre nem teszi hozzá.
Továbbra is szkeptikus ezzel a mágiával kapcsolatban, de amikor a férfi arról beszél, hogy talán tanítaná a leányzót, az már felkelti az érdeklődését.*
- Gondolom ahhoz előtte hinnem kéne benne, hogy ez a mágia dolog valóban működik, így nincs más, mint az, hogy meg kell győznöd róla. *Néz rá kirívóan. Nem lesz egyszerű dolga a másiknak, de talán neki sikerül, ami eddig másnak nem nagyon.
Lassan elérik a Kikötőt, így magára kanyarítja köpenyének csuklyáját, hogy elrejtsék a személyéről olyan nagyon is árulkodó élénk vörös tincseket, nem kívánja fej nélkül végezni, ahogy egykori férje valamelyik fejvadászának kezei között sem, így rejtőzködik, rögtön amint a forgatagba érnek.
Szürkéivel a kikötőben sorakozó hajókat vizslatja, ahogy mindig amikor erre jár, egyáltalán nem szeretne egykori hajója legénységével most összefutni, különösen nem annak elsőtisztével.*
- Hajóval mindenképp biztonságosabb lenne. *Jelenti ki hirtelen, mintha ez lenne a válasza, majd ravasz vigyor húzódik arcára.* Úgyhogy gyalog megyünk. *A másik felé fordul, hogy ismét rákacsintson, ami oldalról a csuklya fedésében nem igazán működne.*
- Itt van nálam a rum *Ütögeti meg a táskáját.* Úgyhogy fázni nem fogunk. Illetve, majd felváltva őrködünk, csak vigyázz, nehogy összefirkáljam a te arcod is véletlenül. *Ismét felkacag. Nem is érti Nadae miért nem találta viccesnek, amikor vele is megtette.*
- Az ösvényen menjünk és amint letáborozásra alkalmas helyet találtunk, hát ledobjuk magunkat és kiélvezzük a természetet. *Jelenti ki, mintha éppen azt mondaná, hogy van a Merinára két jegye teljes ellátással.
Igazából, tudja, hogy hajóval rövidebb lenne az út, de nem kívákozik több emberrel összezsúfolódni egy helyen, akiket ráadásul nem is ismer, inkább a tanoncra hagyatkozik.*
- Visszatérve a mágiára... *Láthatóan bár elutasító a témával kapcsolatban, mégis izgatja a fantáziáját.* Tényleg létezik olyan varázslat, amivel meg lehet áldani egy kardot?
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-12 13:16:33
Üzenet elküldve: 2015-05-12 13:16:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jeges veszedelem//
*Nem egészen úgy alakul, ahogy eltervezte. A Szakállas okosabbnak, talpraesettebbnek bizonyul, mint ahogy először gondolta. A rúgás hatására hátraesik, de nincs ideje a gyomrocskáját fájlalni. Gyorsan talpra szökken, és a menekülő után ered. Ha sikerül utolérnie, megpróbálja megállítani. Ekkor veszi észre, hogy felbukkant a láthatáron a fiatalember, aki a Kapitányhoz vezette. És vészjóslóan gyorsan közeledik felé. Amennyiben megállította az igencsak siető férfit, tőrét a torkához nyomja, vágásra készen.*
- - Ha közelebb jön, vagy erősítést hív, elbúcsúzhat a főnökétől!
*Kiált oda az érkezőnek.
Ha terve mégsem válik be, és a Kapitány túl gyorsnak bizonyul, akkor az erdőbe veti magát, és futásnak ered. Majd máskor, pár nappal később visszatér. Vagy nem foglalkozik többet az üggyel, és megmondja a Féllábúnak, hogy vége. Nem jött össze, a Merina túl forgalmas hely egy ilyen akcióhoz.*
*Nem egészen úgy alakul, ahogy eltervezte. A Szakállas okosabbnak, talpraesettebbnek bizonyul, mint ahogy először gondolta. A rúgás hatására hátraesik, de nincs ideje a gyomrocskáját fájlalni. Gyorsan talpra szökken, és a menekülő után ered. Ha sikerül utolérnie, megpróbálja megállítani. Ekkor veszi észre, hogy felbukkant a láthatáron a fiatalember, aki a Kapitányhoz vezette. És vészjóslóan gyorsan közeledik felé. Amennyiben megállította az igencsak siető férfit, tőrét a torkához nyomja, vágásra készen.*
- - Ha közelebb jön, vagy erősítést hív, elbúcsúzhat a főnökétől!
*Kiált oda az érkezőnek.
Ha terve mégsem válik be, és a Kapitány túl gyorsnak bizonyul, akkor az erdőbe veti magát, és futásnak ered. Majd máskor, pár nappal később visszatér. Vagy nem foglalkozik többet az üggyel, és megmondja a Féllábúnak, hogy vége. Nem jött össze, a Merina túl forgalmas hely egy ilyen akcióhoz.*
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-11 21:28:23
Üzenet elküldve: 2015-05-11 21:28:23
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
* Túl nagyra gondolt, mikor úgy gondolta bárki is meg akarja venni a lovait. Pont a kikötőben. De miért itt? Mert igaz, már vagy fél év eltelt azóta, hogy lopta ezeket a remek lovakat, de a városban tette ezt, így könnyen szemet szúrhatott volna ott egy ilyen ló-csapat. Hiszen nem is arról van szó, hogy egy lovon túl akar adni, hanem egyből háromra dolgozik. Esélyt nem lát már régóta és most végleg feladta a próbálkozásokat. Tél volt, mikor ide érkezett, most közeleg a nyár. Minden pénzét elvesztette a fogadókban, így a nulláról indulhat, de legalább van három lova... három lova, amikkel semmit nem tud kezdeni. Remek. Úgy tűnik minden visszaáll a régi kerékvágásba, mivel se pénz, se lehetőségek. Három hátas, annyira pedig nincsen szüksége.
Éppen a kikötő hajóit figyeli, melyek immár napi gyakorisággal indulnak meg a kikötőből, hogy aztán valahol a messzeségben jöjjön egy vihar és mindent elveszítsenek. Na, meg vanak mindig olyanok is, akik jól járnak, de ők vannak kevesebben.
~ Elég. ~ Jelenti be magának. A két gyorsabban futó ex-városőr lovat nézi. *
- Járjatok szerencsével. * Mosolyog rájuk, majd egyből megindul a másik irányba. De nem olyanok azok, hogy ott amradjnaka, vagy épp elmozduljanak a másik irányba. Követik a fiút. Másodszor is megpróbálja, de ismét követik. Sóhaj. *
- Keressetek valami gazdát magatoknak, de engem hagyjatok ki ebből. Ha meglátnak veletek elkapnak. ~ Eh. Minek is magyarázom ezt egy lónak? Kettőnek... ~
- Ül! Vagy áll! Vagy mi a szart mondjak, hogy maradj? * Sóhaj. Felül a "Villám" nevezetűre, majd vágtázva indul meg a kikötőn kívülre. Először a folyót célozza meg, melyen, ha átvág hamar eljuthat az erdőig. Jól ismeri már a terepet, nehezen tévedhet el.
A két ló egy ideig követi, de aztán jobb belátsára térnek és bizonyára örök búcsút mondanak ideiglenes gazdájuknak. *
Éppen a kikötő hajóit figyeli, melyek immár napi gyakorisággal indulnak meg a kikötőből, hogy aztán valahol a messzeségben jöjjön egy vihar és mindent elveszítsenek. Na, meg vanak mindig olyanok is, akik jól járnak, de ők vannak kevesebben.
~ Elég. ~ Jelenti be magának. A két gyorsabban futó ex-városőr lovat nézi. *
- Járjatok szerencsével. * Mosolyog rájuk, majd egyből megindul a másik irányba. De nem olyanok azok, hogy ott amradjnaka, vagy épp elmozduljanak a másik irányba. Követik a fiút. Másodszor is megpróbálja, de ismét követik. Sóhaj. *
- Keressetek valami gazdát magatoknak, de engem hagyjatok ki ebből. Ha meglátnak veletek elkapnak. ~ Eh. Minek is magyarázom ezt egy lónak? Kettőnek... ~
- Ül! Vagy áll! Vagy mi a szart mondjak, hogy maradj? * Sóhaj. Felül a "Villám" nevezetűre, majd vágtázva indul meg a kikötőn kívülre. Először a folyót célozza meg, melyen, ha átvág hamar eljuthat az erdőig. Jól ismeri már a terepet, nehezen tévedhet el.
A két ló egy ideig követi, de aztán jobb belátsára térnek és bizonyára örök búcsút mondanak ideiglenes gazdájuknak. *
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-10 11:36:19
Üzenet elküldve: 2015-05-10 11:36:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Eltűnt mester és négy kereső//
*Chadim fáradtan lohol a többiek után, próbálván nem lemaradni mögöttük. Eléggé megszaporázták a lépteiket. A kikötőt kikerüli, nem mennek be, de még itt is hallani a tivornyázó matrózok részeg kiáltását és röhögését. A hold már magasan jár az égen, de szakadatlanul haladnak tovább a gnóm nyomában, aki egyértelműen halad a szántőföldek felé.*
*Chadim fáradtan lohol a többiek után, próbálván nem lemaradni mögöttük. Eléggé megszaporázták a lépteiket. A kikötőt kikerüli, nem mennek be, de még itt is hallani a tivornyázó matrózok részeg kiáltását és röhögését. A hold már magasan jár az égen, de szakadatlanul haladnak tovább a gnóm nyomában, aki egyértelműen halad a szántőföldek felé.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-05 20:10:50
Üzenet elküldve: 2015-05-05 20:10:50
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Jeges veszedelem//
*Míg Leilana a gallyakkal küzd ádázul, a Kapitány is felhúzza az egyik lábát, amint felülve megtámaszkodik hátul a tenyerein, és azt figyeli, ahogyan a szépség bokrot nyír. Túlzás lenne azt állítani, hogy a hatalmas gyorsasága miatt alig látszik valami a procedúrából, legfeljebb akkor történne ilyesmi, ha annyira részleg lenne a szemlélődő, hogy alapvetően is már csak elmosódott pacákat látna.
A szakállas viszont nincs ennyire részeg, Leilana pedig nem rendelkezik emberfeletti gyorsasággal, így tehát van ideje a Kapitánynak gondolni egyet, majd egy jó erőset belerúgni az eddig negédes szavakkal kényeztetett lány gyomrába, aztán felpattanni és futásnak eredni a Merina irányába. Persze el is kezd üvöltözni.*
- Istenek verte kutyák! Valamelyik tolja ide a képét, ez a kígyó meg akar ölni!!! *Kiabálja, noha nem biztos a lány szándékaiban, de a tőr láttán azért ő is kezdi kapiskálni, hogy valami nem teljes ebben a történetben.* Mocskos fúria, rád küldöm a városőrséget! *Kiabál hátra, persze aztán fel is bukik a homokban, ám legnagyobb szerencséjére megérkezik az erősítés.
A Kapitány amolyan jobbkeze már furcsállta, hogy ennyi ideje se híre, se hamva a szakállasnak, így felkutatta a Merinát, de mivel ott sem találta őket, elindult körülnézni a környéken, és mit adnak az égiek, épp a part felé tart, amikor meghallja a segélykérő ordibálást.
Futva meg is indul az irányukba, előrántva a rövidkardját, mellyel ha kell, felveszi a küzdelmet a lánnyal. Persze Leilana döntése, hogy megkockáztatja a talán még perceken sem múló erősítést a városőrség képében.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.05 20:14:14
*Míg Leilana a gallyakkal küzd ádázul, a Kapitány is felhúzza az egyik lábát, amint felülve megtámaszkodik hátul a tenyerein, és azt figyeli, ahogyan a szépség bokrot nyír. Túlzás lenne azt állítani, hogy a hatalmas gyorsasága miatt alig látszik valami a procedúrából, legfeljebb akkor történne ilyesmi, ha annyira részleg lenne a szemlélődő, hogy alapvetően is már csak elmosódott pacákat látna.
A szakállas viszont nincs ennyire részeg, Leilana pedig nem rendelkezik emberfeletti gyorsasággal, így tehát van ideje a Kapitánynak gondolni egyet, majd egy jó erőset belerúgni az eddig negédes szavakkal kényeztetett lány gyomrába, aztán felpattanni és futásnak eredni a Merina irányába. Persze el is kezd üvöltözni.*
- Istenek verte kutyák! Valamelyik tolja ide a képét, ez a kígyó meg akar ölni!!! *Kiabálja, noha nem biztos a lány szándékaiban, de a tőr láttán azért ő is kezdi kapiskálni, hogy valami nem teljes ebben a történetben.* Mocskos fúria, rád küldöm a városőrséget! *Kiabál hátra, persze aztán fel is bukik a homokban, ám legnagyobb szerencséjére megérkezik az erősítés.
A Kapitány amolyan jobbkeze már furcsállta, hogy ennyi ideje se híre, se hamva a szakállasnak, így felkutatta a Merinát, de mivel ott sem találta őket, elindult körülnézni a környéken, és mit adnak az égiek, épp a part felé tart, amikor meghallja a segélykérő ordibálást.
Futva meg is indul az irányukba, előrántva a rövidkardját, mellyel ha kell, felveszi a küzdelmet a lánnyal. Persze Leilana döntése, hogy megkockáztatja a talán még perceken sem múló erősítést a városőrség képében.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.05 20:14:14
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-05 19:06:24
Üzenet elküldve: 2015-05-05 19:06:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jeges veszedelem//
*A kiabálás elmarad, viszont sikeresen landolnak a bokorban.*
~Butább, mint hittem...~
*Lana egy gyors mozdulattal kifordul a férfi súlya alól, s most már végre minden testrésze szabad. Feltérdel a koszos földre, cseppet sem érdekli, hogy nadrágja poros lesz, de még az arcába csapódó tövises gallyakra sem figyel. Nem az a típus, akit efféle körülmények hátráltatnának a munkában. Ha az előbb nem, most előkerül a szép kis tőr, a hideg fém megcsillan Lana kezében. Olyan gyorsan mozgatja a karját, hogy csupán az ezüstös penge cikázását látni. Lemetszi az őt zavaró ágakat, a következő pillanatban meg már a másik torkának nyomja a kést.*
- Egy hangos szó, és nem lesz több gondja.
*Hangjában immár nyoma sincs a nyájas hízelgésnek, olyan hidegen, és kegyetlenül cseng, hogy még a hülye is komolyan venné. Sőt, ő meg is tenné. Hideg vérrel. Hogy nyomatékosítsa a kijelentését, az acélt hozzányomja ahhoz az undorító bőrhöz, amit nem rég még oly hevesen csókolgatott.*
- Ideje indulnunk. Már ha nem fél a sötétben...
*Az erdő sűrűje felé biccent, hogy a Szakállas biztosan megértse, nem szándékozik visszamenni a Merinára.*
- Ha csendben marad, és azt csinálja amit mondok, nem fogom leütni. Viszont ha rosszul viselkedik... Nos, akkor eszméletlenül vonszolom keresztül az erdőn.
*A kiabálás elmarad, viszont sikeresen landolnak a bokorban.*
~Butább, mint hittem...~
*Lana egy gyors mozdulattal kifordul a férfi súlya alól, s most már végre minden testrésze szabad. Feltérdel a koszos földre, cseppet sem érdekli, hogy nadrágja poros lesz, de még az arcába csapódó tövises gallyakra sem figyel. Nem az a típus, akit efféle körülmények hátráltatnának a munkában. Ha az előbb nem, most előkerül a szép kis tőr, a hideg fém megcsillan Lana kezében. Olyan gyorsan mozgatja a karját, hogy csupán az ezüstös penge cikázását látni. Lemetszi az őt zavaró ágakat, a következő pillanatban meg már a másik torkának nyomja a kést.*
- Egy hangos szó, és nem lesz több gondja.
*Hangjában immár nyoma sincs a nyájas hízelgésnek, olyan hidegen, és kegyetlenül cseng, hogy még a hülye is komolyan venné. Sőt, ő meg is tenné. Hideg vérrel. Hogy nyomatékosítsa a kijelentését, az acélt hozzányomja ahhoz az undorító bőrhöz, amit nem rég még oly hevesen csókolgatott.*
- Ideje indulnunk. Már ha nem fél a sötétben...
*Az erdő sűrűje felé biccent, hogy a Szakállas biztosan megértse, nem szándékozik visszamenni a Merinára.*
- Ha csendben marad, és azt csinálja amit mondok, nem fogom leütni. Viszont ha rosszul viselkedik... Nos, akkor eszméletlenül vonszolom keresztül az erdőn.
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-04 16:59:19
Üzenet elküldve: 2015-05-04 16:59:19
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Jeges veszedelem//
*Leilana gonosz, baljós mosolya valami egészen más reakciót ér el a Kapitánynál, mint kellene. A szakállas van akkora kéjenc, és úgy el van telve magától, hogy meggyőződése; a lányból is ő hozta elő a vadságot, és most aztán jókat fognak mókázni a bokorban. Na persze... Végtére is, ő idézte elő, csak nem éppen úgy, ahogy szerette volna.*
- Kedvesem, korábban is mondhattad volna, hogy itt szeretnéd... Ismerhetnél annyira, hogy tudd, én az ilyesmiben benne vagyok. *Vigyorodik el, és mivel nem kiabál - mert még fel sem fogta a helyzet súlyosságát -, úgy Leilanának sincs szüksége arra, hogy betapassza a száját, majd késsel fenyegesse. Talán majd most, hátha attól a férfinek is helyreáll az agya.*
*Leilana gonosz, baljós mosolya valami egészen más reakciót ér el a Kapitánynál, mint kellene. A szakállas van akkora kéjenc, és úgy el van telve magától, hogy meggyőződése; a lányból is ő hozta elő a vadságot, és most aztán jókat fognak mókázni a bokorban. Na persze... Végtére is, ő idézte elő, csak nem éppen úgy, ahogy szerette volna.*
- Kedvesem, korábban is mondhattad volna, hogy itt szeretnéd... Ismerhetnél annyira, hogy tudd, én az ilyesmiben benne vagyok. *Vigyorodik el, és mivel nem kiabál - mert még fel sem fogta a helyzet súlyosságát -, úgy Leilanának sincs szüksége arra, hogy betapassza a száját, majd késsel fenyegesse. Talán majd most, hátha attól a férfinek is helyreáll az agya.*
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-04 12:10:23
Üzenet elküldve: 2015-05-04 12:10:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jeges veszedelem//
*A Szakállas mit sem gyanít, legalábbis úgy tűnik, hogy minden szavát bevette. Immár az egész testét elöntötte a méreg, Lana mérge. Ami nem más, mint a gyilkos lány édes szavai, csókjai, és kéjes viselkedése.*
~ Könnyű a bolondokat becsapni... ~
*Talán túl könnyű... De hősünk nem akarja elbízni magát, még bármilyen meglepetés érheti. Bár kicsi a valószínűsége, hogy a másiknál bárminemű fegyver van, hiszen Lana látta szinte csupaszra vetkőzve. Nem úgy tűnt, mintha az ingében rejtegetne valamit.
Hirtelen a Kapitány megfordul, és elindul visszafelé, Lanával az oldalán.*
~Itt az idő...~
*Nem várhat tovább, hiszen a végén még visszaérnek a forgalmas kikötő közelébe. Most vannak a megfelelő helyen. Hősünk még gyorsan körbepillant, hogy végleg meggyőződjön arról, hogy senki sem figyeli őket.*
~Akció indul!~
- Vissza? Nekem más ötletem van...
*Baljós, gonosz mosoly ül arcára. Na, most ez a férfi megbánja azt is, hogy megszületett...
Látszólag vékony kezeit szorosan a másik csuklójára kulcsolja, és egy erős rántással próbálja az erdő sötétjébe taszítani. Ha sikerül, akkor egyenesen egy bokorba esnek, a Kapitány pedig maga alá temeti a lányt, aki megpróbál majd kimászni. Itt már nem láthatják kíváncsi szemek. Amennyiben a másik kiabálni kezd, ő kezét a szájára tapasztja, és hirtelen előrántott kését majd a torkához szegezi.*
*A Szakállas mit sem gyanít, legalábbis úgy tűnik, hogy minden szavát bevette. Immár az egész testét elöntötte a méreg, Lana mérge. Ami nem más, mint a gyilkos lány édes szavai, csókjai, és kéjes viselkedése.*
~ Könnyű a bolondokat becsapni... ~
*Talán túl könnyű... De hősünk nem akarja elbízni magát, még bármilyen meglepetés érheti. Bár kicsi a valószínűsége, hogy a másiknál bárminemű fegyver van, hiszen Lana látta szinte csupaszra vetkőzve. Nem úgy tűnt, mintha az ingében rejtegetne valamit.
Hirtelen a Kapitány megfordul, és elindul visszafelé, Lanával az oldalán.*
~Itt az idő...~
*Nem várhat tovább, hiszen a végén még visszaérnek a forgalmas kikötő közelébe. Most vannak a megfelelő helyen. Hősünk még gyorsan körbepillant, hogy végleg meggyőződjön arról, hogy senki sem figyeli őket.*
~Akció indul!~
- Vissza? Nekem más ötletem van...
*Baljós, gonosz mosoly ül arcára. Na, most ez a férfi megbánja azt is, hogy megszületett...
Látszólag vékony kezeit szorosan a másik csuklójára kulcsolja, és egy erős rántással próbálja az erdő sötétjébe taszítani. Ha sikerül, akkor egyenesen egy bokorba esnek, a Kapitány pedig maga alá temeti a lányt, aki megpróbál majd kimászni. Itt már nem láthatják kíváncsi szemek. Amennyiben a másik kiabálni kezd, ő kezét a szájára tapasztja, és hirtelen előrántott kését majd a torkához szegezi.*
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-02 20:12:40
Üzenet elküldve: 2015-05-02 20:12:40
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Szösszenet egy lóért //
* A fickó liheg még párat miközben a lány válaszolt neki, miszerint éppen indulni készültek. Persze furcsán tekint fel amint meglátja, hogy a kisasszony éppen felpattanni látszik arra a bizonyos jószágra. De már túl későn kapcsol a barátunk hiszen ekkorra már éppen felé vágtat a kóbor lóval. Túl sok lehetősége nincs a férfinek, az utolsó pillanatig kitart de végül csak félre ugrik a közelben lévő hordók közé. A keresztúton megannyi akadály, de azért lehet lavírozni. A jószág nem tökéletesen irányítható még, végtére is most rajta először Medliel, majd tán hetek múlva mikor összeszoknak... Ha lesz erre alkalom.
A fickó két nyavalygás közt azért enged magának annyi időt, hogy elkiáltsa magát *
- Fogják meg! Tolvaj!
* De ekkorra már messze jár a hölgyemény. Néhányan tán utána fordulnak, de a fene akarja egy rohanó ló után vetni magát. A sikátorok útvesztőjében azért veszélyes a gyors menet így csak óvatosan. De ha a lány ügyesen lavíroz akkor idővel kijuthat az épület rengetegből és már az úton találhatja magát, megérezve a szabadság ízét. Az úton majd nem árt némi nevelés a jószágnak, eleinte nem lesz kezes, bárány meg végképp nem.
Az őrök sajnos buktak egy lovat, majd a kereskedővel lesz mit elszámoljanak, de ez maradjon az ő gondjuk. *
* A fickó liheg még párat miközben a lány válaszolt neki, miszerint éppen indulni készültek. Persze furcsán tekint fel amint meglátja, hogy a kisasszony éppen felpattanni látszik arra a bizonyos jószágra. De már túl későn kapcsol a barátunk hiszen ekkorra már éppen felé vágtat a kóbor lóval. Túl sok lehetősége nincs a férfinek, az utolsó pillanatig kitart de végül csak félre ugrik a közelben lévő hordók közé. A keresztúton megannyi akadály, de azért lehet lavírozni. A jószág nem tökéletesen irányítható még, végtére is most rajta először Medliel, majd tán hetek múlva mikor összeszoknak... Ha lesz erre alkalom.
A fickó két nyavalygás közt azért enged magának annyi időt, hogy elkiáltsa magát *
- Fogják meg! Tolvaj!
* De ekkorra már messze jár a hölgyemény. Néhányan tán utána fordulnak, de a fene akarja egy rohanó ló után vetni magát. A sikátorok útvesztőjében azért veszélyes a gyors menet így csak óvatosan. De ha a lány ügyesen lavíroz akkor idővel kijuthat az épület rengetegből és már az úton találhatja magát, megérezve a szabadság ízét. Az úton majd nem árt némi nevelés a jószágnak, eleinte nem lesz kezes, bárány meg végképp nem.
Az őrök sajnos buktak egy lovat, majd a kereskedővel lesz mit elszámoljanak, de ez maradjon az ő gondjuk. *
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-05-02 11:40:30
Üzenet elküldve: 2015-05-02 11:40:30
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Jeges veszedelem//
*Leilana jól is teszi, hogy visszafogja a Kapitány önbecsülését sárba tipró gondolatokat, hiszen amilyen könnyedén fogad maga mellé nőket a csupa szakáll férfi, épp olyan egyszerűséggel is tudja őket eltaszítani, ha nem megölni. Nem biztos, hogy puszta kézzel, nem is biztos, hogy maga intézné, de volt már rá precedens.
Ilyesfajta gondolatok azonban nem vernek éket a kéjenc elméjében, ezúttal teljesen a leendő éjszaka varázslatos óráinak reményében él, mit sem gyanítva az ében hajú szépség veszedelmes mivoltáról.*
- Kedvesem, épp az imént tettem említést a haltestű nőstényekről! Igaz, az már régebben volt, manapság kevésbé hajtom a fejem ilyesmikbe... Tudja, az ember a sok halálközeli élmény után meggondolja, kell-e az a fránya kincs, főleg, ha már amúgy is van elég. *Magyarázza, miközben egyre türelmetlenebbül sétálgat a lány oldalán.
Negédes megjegyzéseire is csak bólogat, mert igazán kezdi unni az időhúzást. Hát még mennyi levegőzés kell ennek a lánynak? Elmélkedik zsörtölődve, így egyszer csak megáll, és megfordul Leilanával.*
- Tündér virágom, egyre hűvösebb idekint, és már igazán sokat sétáltunk, térjünk vissza a Merinára! *Mondja, ezúttal nem engedve ellenvetést.*
*Leilana jól is teszi, hogy visszafogja a Kapitány önbecsülését sárba tipró gondolatokat, hiszen amilyen könnyedén fogad maga mellé nőket a csupa szakáll férfi, épp olyan egyszerűséggel is tudja őket eltaszítani, ha nem megölni. Nem biztos, hogy puszta kézzel, nem is biztos, hogy maga intézné, de volt már rá precedens.
Ilyesfajta gondolatok azonban nem vernek éket a kéjenc elméjében, ezúttal teljesen a leendő éjszaka varázslatos óráinak reményében él, mit sem gyanítva az ében hajú szépség veszedelmes mivoltáról.*
- Kedvesem, épp az imént tettem említést a haltestű nőstényekről! Igaz, az már régebben volt, manapság kevésbé hajtom a fejem ilyesmikbe... Tudja, az ember a sok halálközeli élmény után meggondolja, kell-e az a fránya kincs, főleg, ha már amúgy is van elég. *Magyarázza, miközben egyre türelmetlenebbül sétálgat a lány oldalán.
Negédes megjegyzéseire is csak bólogat, mert igazán kezdi unni az időhúzást. Hát még mennyi levegőzés kell ennek a lánynak? Elmélkedik zsörtölődve, így egyszer csak megáll, és megfordul Leilanával.*
- Tündér virágom, egyre hűvösebb idekint, és már igazán sokat sétáltunk, térjünk vissza a Merinára! *Mondja, ezúttal nem engedve ellenvetést.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5409-5428