Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:44:04
Üzenet elküldve: 2015-07-14 16:44:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Will//
*A csók ezúttal egész más érzéseket szabadít fel az elfben, mint az előző, és azon kapja magát, hogy lehunyt szemmel, mohón falja a kölyök ajkait, mielőtt elszakadnának egymástól. Sokféle érzelmet lát a kékeszöld lélektükrökben, csak éppen haragot nem, pedig a fiúnak legalább dühösnek kéne lennie... mást sem csinál, csak játszadozik az érzelmeivel. Hogy is ne venné észre a reménykedő csillogást Will tekintetében... annyira nyilvánvaló, hogy az már fájdalmas. Most mégis mit kezdjen vele? Valószínűleg az első alkalommal sírva fakad majd, ha az elf ránéz egy lányra... pedig neki ez nem fog menni. Nadaét is csak azért üldözte, mert tudta, hogy nem kell majd tartania a ragaszkodásától. De a kölyökkel most jól megszívja. Kicsit átkozza magában a kalózt, amiért annyit emlegette előtte a dolgot... tartotta volna inkább magában. Erőtlenül emeli fel a kezét, hogy gyengéden simítsa végig a fiú könnyáztatta arcát, halvány mosoly kanyarodik fel ajkaira. Azért valahol mégiscsak aranyos... és egyben elég furcsa is.*
- Én se, ha ez megvigasztal.
*Sóhajt fel halkan az elf, és zavartan vakargatja meg a fejét, a rumosra tekintve pedig az ajkába harap.*
- Mégis mit kezdjek most veled? Így aztán be nem mehetsz, még azt hiszik, átmentem rajtad.
*Mondjuk ez is egy lehetőség... döbbenten rázza meg a fejét, egyre nagyobb baromságok jutnak az eszébe, komolyan. Tényleg sosem volt még ilyen helyzetben, ennyire tehetetlenül.*
- Öhmm... és ha fogunk egy halat, és megsütjük? Lassan éhen halok. Ez az. Menjünk a tengerhez.
*Ragadja meg a fiú csuklóját, és hacsak nem tapasztal ellenvetést, elkezdi a part felé ráncigálni. Remek, hogy ezt így megbeszélték...*
*A csók ezúttal egész más érzéseket szabadít fel az elfben, mint az előző, és azon kapja magát, hogy lehunyt szemmel, mohón falja a kölyök ajkait, mielőtt elszakadnának egymástól. Sokféle érzelmet lát a kékeszöld lélektükrökben, csak éppen haragot nem, pedig a fiúnak legalább dühösnek kéne lennie... mást sem csinál, csak játszadozik az érzelmeivel. Hogy is ne venné észre a reménykedő csillogást Will tekintetében... annyira nyilvánvaló, hogy az már fájdalmas. Most mégis mit kezdjen vele? Valószínűleg az első alkalommal sírva fakad majd, ha az elf ránéz egy lányra... pedig neki ez nem fog menni. Nadaét is csak azért üldözte, mert tudta, hogy nem kell majd tartania a ragaszkodásától. De a kölyökkel most jól megszívja. Kicsit átkozza magában a kalózt, amiért annyit emlegette előtte a dolgot... tartotta volna inkább magában. Erőtlenül emeli fel a kezét, hogy gyengéden simítsa végig a fiú könnyáztatta arcát, halvány mosoly kanyarodik fel ajkaira. Azért valahol mégiscsak aranyos... és egyben elég furcsa is.*
- Én se, ha ez megvigasztal.
*Sóhajt fel halkan az elf, és zavartan vakargatja meg a fejét, a rumosra tekintve pedig az ajkába harap.*
- Mégis mit kezdjek most veled? Így aztán be nem mehetsz, még azt hiszik, átmentem rajtad.
*Mondjuk ez is egy lehetőség... döbbenten rázza meg a fejét, egyre nagyobb baromságok jutnak az eszébe, komolyan. Tényleg sosem volt még ilyen helyzetben, ennyire tehetetlenül.*
- Öhmm... és ha fogunk egy halat, és megsütjük? Lassan éhen halok. Ez az. Menjünk a tengerhez.
*Ragadja meg a fiú csuklóját, és hacsak nem tapasztal ellenvetést, elkezdi a part felé ráncigálni. Remek, hogy ezt így megbeszélték...*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-14 07:30:42
Üzenet elküldve: 2015-07-14 07:30:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ki mint vet, úgy arat //
// 7-es dokk //
~ Hát ismét eljött az éjszaka. Végre bevetésen. ~
* Állapítja meg Graros, aki ismét legsötétebb ruhájában, csuklyával fején jelent meg, s így lesi társait a közelben üldögélve. Tudja jól, hogy senki sem láthatja meg, hiszen kiválóan álcázza magát az éjszakában. Tolvajként ez vált fő mesterségévé a hosszú évek alatt. Tegeze a hátán íjával együtt. Díszes tőrjét mélyen köpönyege alá rejtette, nehogy még véletlen visszaverődjön róla egy leheletnyi fény. Hirtelen megpillantja Morfot, amint a kötélhez siet. Élesen kezd figyelni, mert be akarja várni Ryrrost is. Csak akkor indul meg, ha biztos abban, hogy társai mindnyájan rendben, nyugodtan felértek a hajóra. Nem telik bele sok idő, és megpillantja Ryrrost is. Tudja, hogy eljött az idő. Még egy fél percet várakozik, majd elindul ő is a. Immár biztos pozícióból tudja szemlélni a hajót. Látja Mynáék csapatát is, amint ügyesen feltartják az őröket. *
~ Legalább a figyelmet el tudja terelni ez a lány, ha már másra nem jó. ~
* Sejlik fel kissé megvető gondolata, de gyorsan elhessegeti feltörekvő rosszindulatát. Most nincs ideje a gyűlölködésre. Megragadja a kötelet, és őrült gyorsasággal, ugyanakkor nesztelenül felmászik rajta, ahogyan már sokszor megtette ezt más rablásoknál. Közben persze figyel a környezetére. A hajókorláton könnyeden átugrik, és utána rögtön lehasal. Körbenéz. *
~ Látszólag sehol senki. Kitűnő. ~
* Gondolja elégedetten és kissé megdörzsöli kesztyűbe bújt tenyerét, miközben feszült boldogsággal várja az indító jelet valamelyik irányból. *
// 7-es dokk //
~ Hát ismét eljött az éjszaka. Végre bevetésen. ~
* Állapítja meg Graros, aki ismét legsötétebb ruhájában, csuklyával fején jelent meg, s így lesi társait a közelben üldögélve. Tudja jól, hogy senki sem láthatja meg, hiszen kiválóan álcázza magát az éjszakában. Tolvajként ez vált fő mesterségévé a hosszú évek alatt. Tegeze a hátán íjával együtt. Díszes tőrjét mélyen köpönyege alá rejtette, nehogy még véletlen visszaverődjön róla egy leheletnyi fény. Hirtelen megpillantja Morfot, amint a kötélhez siet. Élesen kezd figyelni, mert be akarja várni Ryrrost is. Csak akkor indul meg, ha biztos abban, hogy társai mindnyájan rendben, nyugodtan felértek a hajóra. Nem telik bele sok idő, és megpillantja Ryrrost is. Tudja, hogy eljött az idő. Még egy fél percet várakozik, majd elindul ő is a. Immár biztos pozícióból tudja szemlélni a hajót. Látja Mynáék csapatát is, amint ügyesen feltartják az őröket. *
~ Legalább a figyelmet el tudja terelni ez a lány, ha már másra nem jó. ~
* Sejlik fel kissé megvető gondolata, de gyorsan elhessegeti feltörekvő rosszindulatát. Most nincs ideje a gyűlölködésre. Megragadja a kötelet, és őrült gyorsasággal, ugyanakkor nesztelenül felmászik rajta, ahogyan már sokszor megtette ezt más rablásoknál. Közben persze figyel a környezetére. A hajókorláton könnyeden átugrik, és utána rögtön lehasal. Körbenéz. *
~ Látszólag sehol senki. Kitűnő. ~
* Gondolja elégedetten és kissé megdörzsöli kesztyűbe bújt tenyerét, miközben feszült boldogsággal várja az indító jelet valamelyik irányból. *
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-14 07:15:01
Üzenet elküldve: 2015-07-14 07:15:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
*Megvan hát a terv, s mindenkinek benne a rászabott szerep. Nirasnak az őrszem feladata jutott, ezért már délután leszakad a csapattól, hogy előkészítse a terepet. Ruházatán nem változtat sokat, ellenben övére felcsatolja az ikerfurulyáját rejtő bőrtokot, s némi mászkálásba kezd. Meglátogat néhány kisebb késdobálót, italmérést, iszik egy grogot, majd eljátszik pár dalt. A matrózok ilyenkor úgysem a zenészre, hanem a zenére figyelnek, hát a kutya sem emlékszik már a fiatal férfira, aki miután az est leszáll, kissé ittasan sétál a dokkokban, időnként megállva, hogy kifújja magát. Ez a fajta viselkedés annyira megszokott itt, hogy senki nem teszi szóvá, amikor a sötétben leül egy kötéltartóbakra. Persze Niras közel sem annyira pityókás, s nem véletlenül választotta magának ezt a helyet, mert innen remek rálátással bír mind a vemhes macskára, mind a járkáló matrózokra. *
- Ügyes kislány. -
* Jegyzi meg, amikor, igaz hogy éppen hogy, de látja kifeszülni a kötelet. *
~ Most kezdődik a tánc, s mi adjuk a dallamot. ~
* Vigyorog magában a dalnok. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 21:51:12, a következő indokkal:
Jelpótlás (//); helyesírás.
//7-es dokk//
*Megvan hát a terv, s mindenkinek benne a rászabott szerep. Nirasnak az őrszem feladata jutott, ezért már délután leszakad a csapattól, hogy előkészítse a terepet. Ruházatán nem változtat sokat, ellenben övére felcsatolja az ikerfurulyáját rejtő bőrtokot, s némi mászkálásba kezd. Meglátogat néhány kisebb késdobálót, italmérést, iszik egy grogot, majd eljátszik pár dalt. A matrózok ilyenkor úgysem a zenészre, hanem a zenére figyelnek, hát a kutya sem emlékszik már a fiatal férfira, aki miután az est leszáll, kissé ittasan sétál a dokkokban, időnként megállva, hogy kifújja magát. Ez a fajta viselkedés annyira megszokott itt, hogy senki nem teszi szóvá, amikor a sötétben leül egy kötéltartóbakra. Persze Niras közel sem annyira pityókás, s nem véletlenül választotta magának ezt a helyet, mert innen remek rálátással bír mind a vemhes macskára, mind a járkáló matrózokra. *
- Ügyes kislány. -
* Jegyzi meg, amikor, igaz hogy éppen hogy, de látja kifeszülni a kötelet. *
~ Most kezdődik a tánc, s mi adjuk a dallamot. ~
* Vigyorog magában a dalnok. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 21:51:12, a következő indokkal:
Jelpótlás (//); helyesírás.
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:08:10
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:08:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
*A délután folyamán nem egyszer az eszébe ötlött, hogy biztosan akarja e ezt csinálni.
Aztán, ahogy közeledett az éj, és csak várni és várni kellett, egyre biztosabb volt abban, hogy ezt neki nem fogják megfizetni eléggé. Gyűlölt várakozni. Persze az más dolog, ha egy saját tervet sző, vagy lassan mérgezi meg társaságával azokat az embereket, akiket akar, és figyeli mi történik... de ez... hogy csak ül és vár. Borzalmas élmény a számára.
Szinte el sem hiszi, amikor végre elérkezettnek látják az időt a cselekvésre.*
~Lassan már könyvet írtam a fejemben...~
*Most nincs rajta köpenye, csak a sötét bőrcsizma, a fekete vászonnadrág, és a fekete ujjatlan felső, amely alatt ott lapul a bőrvértje. Karjain ott vannak a sötét alkarvédők, de botját mos nem tartja kezeiben, hanem egy, a mellkasán x alakban átszíjazott bőr tartóval van felerősítve a hátára. Oldalán szorosan összetekerve pihen a vörös színű, ordító oroszlánfej markolatú korbácsa, csizmáiban a tőrei, és mivel tudta, hogy másznia kellesz, ritkán használt, fekete, ujjatlan bőrkesztyűit is magára öltötte. Vézna teste ellenére így elég bizarrul megnyerőnek tűnk, és azért látszik, hogyha nem is egy edzett harcos, de van erő a karjaiban az ügyes mászáshoz, na meg több szálka, mint egy halban.
Amikor Morf elindul a kötélhez, vár egy kicsit. Elszámol magában húszig, ezt elegendő időnek tartja ahhoz, hogy ne időzzön soká, de a férfi is jócskán haladhasson előre. Aztán már ott is van, s szinte szakszerűen ragadja meg a kötelet, és lábait felemelve, és rácsavarva, lefelé fordulva macskaügyességgel kezd mászni rajta. Talán nem is lehetne rossz kalóz, ha nem volna folyton tengeri beteg a nyílt vízen. Mielőtt megindulna, még vet egy pillantást az őröket feltartó társai felé.*
~Csak ügyesen Mynácska, ahogyan mondtam...~
*Hamar felér a fedélzetre. Óvatosan veti át lábait a hajókorláton, és elégedetten látja, hogy nem lát semmit. Jobban mondva csak az elől lézengő matrózokat, de Morfiuszt és a Vércseanyát sehol sem. Remekül elfoglalták a helyeiket.
Így keres egy árnyékos, takarásban lévő helyet, és amíg mindannyian felérnek, hasra fekve, kezeit oldalt, maga mellett készenlétben kitámasztva, némán várja a jelet, hogy merre induljanak. Sötét szemei minduntalan pásztázzák a környéket, és fülét is nyitva tartja, hogy megneszelhessen minden kis rezdülést.*
~Igen... végre... egy kis izgalom... egy kis lüktetés... ez már valami... gyerünk, csináljuk!~
*Ajkai széles mosolyra húzódnak. Ez már édes várakozás. A vér csak úgy dübörög az ereiben. Történik valami. És történni fog.*
//7-es dokk//
*A délután folyamán nem egyszer az eszébe ötlött, hogy biztosan akarja e ezt csinálni.
Aztán, ahogy közeledett az éj, és csak várni és várni kellett, egyre biztosabb volt abban, hogy ezt neki nem fogják megfizetni eléggé. Gyűlölt várakozni. Persze az más dolog, ha egy saját tervet sző, vagy lassan mérgezi meg társaságával azokat az embereket, akiket akar, és figyeli mi történik... de ez... hogy csak ül és vár. Borzalmas élmény a számára.
Szinte el sem hiszi, amikor végre elérkezettnek látják az időt a cselekvésre.*
~Lassan már könyvet írtam a fejemben...~
*Most nincs rajta köpenye, csak a sötét bőrcsizma, a fekete vászonnadrág, és a fekete ujjatlan felső, amely alatt ott lapul a bőrvértje. Karjain ott vannak a sötét alkarvédők, de botját mos nem tartja kezeiben, hanem egy, a mellkasán x alakban átszíjazott bőr tartóval van felerősítve a hátára. Oldalán szorosan összetekerve pihen a vörös színű, ordító oroszlánfej markolatú korbácsa, csizmáiban a tőrei, és mivel tudta, hogy másznia kellesz, ritkán használt, fekete, ujjatlan bőrkesztyűit is magára öltötte. Vézna teste ellenére így elég bizarrul megnyerőnek tűnk, és azért látszik, hogyha nem is egy edzett harcos, de van erő a karjaiban az ügyes mászáshoz, na meg több szálka, mint egy halban.
Amikor Morf elindul a kötélhez, vár egy kicsit. Elszámol magában húszig, ezt elegendő időnek tartja ahhoz, hogy ne időzzön soká, de a férfi is jócskán haladhasson előre. Aztán már ott is van, s szinte szakszerűen ragadja meg a kötelet, és lábait felemelve, és rácsavarva, lefelé fordulva macskaügyességgel kezd mászni rajta. Talán nem is lehetne rossz kalóz, ha nem volna folyton tengeri beteg a nyílt vízen. Mielőtt megindulna, még vet egy pillantást az őröket feltartó társai felé.*
~Csak ügyesen Mynácska, ahogyan mondtam...~
*Hamar felér a fedélzetre. Óvatosan veti át lábait a hajókorláton, és elégedetten látja, hogy nem lát semmit. Jobban mondva csak az elől lézengő matrózokat, de Morfiuszt és a Vércseanyát sehol sem. Remekül elfoglalták a helyeiket.
Így keres egy árnyékos, takarásban lévő helyet, és amíg mindannyian felérnek, hasra fekve, kezeit oldalt, maga mellett készenlétben kitámasztva, némán várja a jelet, hogy merre induljanak. Sötét szemei minduntalan pásztázzák a környéket, és fülét is nyitva tartja, hogy megneszelhessen minden kis rezdülést.*
~Igen... végre... egy kis izgalom... egy kis lüktetés... ez már valami... gyerünk, csináljuk!~
*Ajkai széles mosolyra húzódnak. Ez már édes várakozás. A vér csak úgy dübörög az ereiben. Történik valami. És történni fog.*
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:16:35
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:16:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hóbort//
*Nagyot sóhajt, hogy rendezze sorait, uralkodjon testén, de a közelség igen gátló ebben. Beszívva Ewi hajának illatát, érezve ölelését, pihegő testét karjaiban. És maga adná fel a játékot. Mégis mi mást tehetne? Lökje el magától, közölve a soron következő mondatot? Talán az lenne a legszerencsésebb lépés mindkettejük számára. Mégis egy másik ötlik eszébe, mit halkan suttog bele kettejük meghitt kis ölelésébe.*
-Nem igazán. Úgy fest inkább azokra a butuska, szőkékre bukom, akik hajlamosak a meggondolatlanságra, és arra, hogy bajba keverjék önmagukat.
*Mosolyodik el flegmán, ezúttal önmagát gúnyolva.*
-Na most mit teszel?
*Érkezik a halk, lágy kérdés, mit simogató ujjak kísérnek Ewi vállán.*
*Nagyot sóhajt, hogy rendezze sorait, uralkodjon testén, de a közelség igen gátló ebben. Beszívva Ewi hajának illatát, érezve ölelését, pihegő testét karjaiban. És maga adná fel a játékot. Mégis mi mást tehetne? Lökje el magától, közölve a soron következő mondatot? Talán az lenne a legszerencsésebb lépés mindkettejük számára. Mégis egy másik ötlik eszébe, mit halkan suttog bele kettejük meghitt kis ölelésébe.*
-Nem igazán. Úgy fest inkább azokra a butuska, szőkékre bukom, akik hajlamosak a meggondolatlanságra, és arra, hogy bajba keverjék önmagukat.
*Mosolyodik el flegmán, ezúttal önmagát gúnyolva.*
-Na most mit teszel?
*Érkezik a halk, lágy kérdés, mit simogató ujjak kísérnek Ewi vállán.*
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 16:01:15
Üzenet elküldve: 2015-07-13 16:01:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Hogy is szokta mondani az apja? Borzoi harapás szőrivel? Mindegy is, az eddigi rövidke út során nem volt hozzájuk szerencséje. Annál inkább a rumhoz, így, ha nem is rumot, de vizezett sört szívesen inna. Egyrészt, hogy megnyugtassa a gyomrát ~Ahogy elnézem, itt aludttejet hiába is kutatnék~, másrészt, mert ha valamit megtanult az az, hogy egy kocsmánál sehol sem lehet jobban információhoz jutni. Még egyszer körbetekint a kikötőben, elraktározva új életének kezdeti színhelyét, majd kutatni kezd egy megfelelő krimó után. Egy pillanatra megakad a szeme a Morajló Merinán, majd lapos zsebére csúsztatva a kezét tovább hordozza tekintetét.*
~Rumos Rókalyuk, erről már hallottam! Szajka és Bartava, akik a terményünket árulják, meséltek erről a helyről. Ahogy így elnézem, *fintorodik el* erőteljesen túloztak. Nem mintha nem tűnne hangulatosnak, de inkább tűnik koszosnak, mint otthonosnak. Bár azoknak valószínűleg édesmindegy, akik, ha kellett az istállónkban aludtak az állatokkal~
*Sóhajt egy nagyot és elindul a nagy hírű fogadó felé*
A hozzászólás írója (Ipics, az Egyszeregy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.13 16:03:20
~Rumos Rókalyuk, erről már hallottam! Szajka és Bartava, akik a terményünket árulják, meséltek erről a helyről. Ahogy így elnézem, *fintorodik el* erőteljesen túloztak. Nem mintha nem tűnne hangulatosnak, de inkább tűnik koszosnak, mint otthonosnak. Bár azoknak valószínűleg édesmindegy, akik, ha kellett az istállónkban aludtak az állatokkal~
*Sóhajt egy nagyot és elindul a nagy hírű fogadó felé*
A hozzászólás írója (Ipics, az Egyszeregy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.13 16:03:20
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 14:28:22
Üzenet elküldve: 2015-07-13 14:28:22
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Aern ezt konkrétan menekülésnek nem hívná. Inkább visszavonulásnak. Mivel az őrökön valamicske páncél van ezért úgy gondolja, hogy még előnye is van. Azon pedig, hogy senki nem akar segíteni az üldözőinek nem lepi őt meg. A kikötőben mindenki normális ember tudja mi az ő dolga és nem ártják bele magukat olyan dolgokba amikhez semmi közük. Három irány nyílik meg előtte. Ugye a kikötőben a normális emberek nem ártják magukat bele olyan dolgokba amikhez semmi közük. Aern-nek mégis akkora vágya van beleártani magát a dolgokba. Ahogy menekül és meglátja a városőröket. Rémülten kezd el ordibálni.*
-Gyilkosok, gyilkosok!
*Majd a dokkok felé menekül ahol könnyedén elrejtőzhet. Talán az üldözőit sikerült lelassítania és annak a tisztességes tolvajnak segítenie.*
*Aern ezt konkrétan menekülésnek nem hívná. Inkább visszavonulásnak. Mivel az őrökön valamicske páncél van ezért úgy gondolja, hogy még előnye is van. Azon pedig, hogy senki nem akar segíteni az üldözőinek nem lepi őt meg. A kikötőben mindenki normális ember tudja mi az ő dolga és nem ártják bele magukat olyan dolgokba amikhez semmi közük. Három irány nyílik meg előtte. Ugye a kikötőben a normális emberek nem ártják magukat bele olyan dolgokba amikhez semmi közük. Aern-nek mégis akkora vágya van beleártani magát a dolgokba. Ahogy menekül és meglátja a városőröket. Rémülten kezd el ordibálni.*
-Gyilkosok, gyilkosok!
*Majd a dokkok felé menekül ahol könnyedén elrejtőzhet. Talán az üldözőit sikerült lelassítania és annak a tisztességes tolvajnak segítenie.*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 12:44:01
Üzenet elküldve: 2015-07-13 12:44:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*A kiabálásra Aern elkezd menekülni. Ahogy kifordul a sarkon egy ideig senkit sem lát maga előtt, de mögötte ott kiabál az egyik őr, ki üldözi. Néhány házból érdeklődve tekintenek ki, de mintha senki sem akarna segíteni.
Egy hosszabb utcán siet végig, amikor is négy városőr jön vele szemben. Feltűnő egyéniségek. Egy menekülni látszó férfi, s egy üldöző, magánkatona, ki csak azt harsogja, hogy tolvaj, s kapják el.
Nem messze tőle az út három felé ágazik. Egyiken jönnek az őrök, a másik egy elhagyatott, koszos raktártelep lehet, a harmadik pedig egyenesen a dokkokhoz viszi előre a férfit. A választás az övé, de sietnie kell, ha nem akarják, hogy elkapják.*
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 02:18:57
Üzenet elküldve: 2015-07-13 02:18:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rinan//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy Rinan ajkairól lecseng az eddig visszatartott bocsánatkérés, már tényleg nem tudja, hogy mit gondoljon. Amúgy is nehéz a felfogóképessége, a betegsége óta csak még kuszább neki minden, és ezt az elf egyáltalán nem könnyíti meg a számára. Eltaszítja, visszahúzza, hibáztatja, bocsánatot kér... Nem csupán a görcsösen visszatartani kívánt zokogás miatt kezd megfájdulni Williän feje, az bizonyos, azonban fájdalma keserédessé válik, hiszen végtére is a hosszúlétű ölelésében kötött ki, és nem is kap több szidalmazást. Fene, aki megérti Rinan indítékait, főként, ha még maga sem tudja megfejteni össze-vissza cselekedeteit, azonban Will kezd megelégedni a kialakult állapottal, bár a lelke legmélyén valami azt sugallja neki; ne igyon előre a medve bőrére, ez pusztán pillanatnyi öröm. Könnyedén múló boldogságnál többet még úgy sem kapott az élettől, ahogyan azt az elf is megfogalmazta, ő csak kergeti az álmait, látszólagos egyensúlyban él, pedig valójában jó mélyre száműzi magában a létét megkeserítő tényezőket.
Még szerencse, hogy ilyesmiken nem szokása elgondolkodni, pontosabban eszébe sem jut az önértékelés, mert akkor tényleg valami jelentéktelen kis árnyékká változna, akinek létjoga sem akadna e világban. Tűnődés helyett inkább hagyatkozik az érzelmeire, amelyeket néhány pillanattal korábban kész volt szintén csak mélyre süllyeszteni, de Rinan meleg ölelésének hála hagyja szétáradni a testében a szenvedést, az örömöt és azt a hatalmas szeretetet, amit a fiú iránt érez.
Ezzel együtt a nadrágját is lassacskán elengedi, hogy átölelhesse a hegyes fülű derekát, majd kérészéltű megnyugvását kihasználva felpillanthasson az obszidián tekintetűre, kinek íriszei még mindég feneketlen örvényként tetszenek Williän számára. Könnyedén el tudna bennük veszni, ha ajkait nem érné újfent az a puha, nedves forróság, aminek végett korábban tulajdonképpen kirobbant ez az egész perpatvar közöttük.
Pilláit ismételten hagyja alábukni az orcáira, míg száját valamiféle ösztönnek és az elf tolakodásának köszönhetően résnyire nyitja, megteremtve egy mély, szenvedélyes csókhoz kellő feltételeket. Könnyedén elmerül ajkaiknak gyengéd játékában, noha még kissé ügyetlen a felnőttek szórakozásához, elvégre a hosszú életűnek előtte senki nem jutalmazta ily' kiváltságokkal. S amiként nemrég Rinanban öltött formát az üresség, most az ő mellkasában érződik egy hatalmas lyuk tátongani, amint szájaik elválnak egymástól.
Könny áztatta pillákkal, szomorúan és egyben értetlenül emeli türkiz lélektükreit ismét az elfre, várva valamiféle magyarázatot a hirtelen változásra. Naiv módon kapaszkodik meg egyből a lehetőségben, hogy mégsem játszik vele a fiú, pedig a korábbiak után gondolhatná, hogy nem változhat meg semmi egyik pillanatról a másikra. Legfeljebb a hegyes fülű hangulata, és az abból fakadó cselekedetei, melyek pillanatnyi kényeit szolgálják csupán. De hát ezt képtelen átlátni Will, ő egyszerűen sodródik az árral, és reméli a legjobbakat, mint mindig.*
- M-most... Nem értek semmit. *Vallja be őszintén, a sírástól még mindég remegős hangon.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy Rinan ajkairól lecseng az eddig visszatartott bocsánatkérés, már tényleg nem tudja, hogy mit gondoljon. Amúgy is nehéz a felfogóképessége, a betegsége óta csak még kuszább neki minden, és ezt az elf egyáltalán nem könnyíti meg a számára. Eltaszítja, visszahúzza, hibáztatja, bocsánatot kér... Nem csupán a görcsösen visszatartani kívánt zokogás miatt kezd megfájdulni Williän feje, az bizonyos, azonban fájdalma keserédessé válik, hiszen végtére is a hosszúlétű ölelésében kötött ki, és nem is kap több szidalmazást. Fene, aki megérti Rinan indítékait, főként, ha még maga sem tudja megfejteni össze-vissza cselekedeteit, azonban Will kezd megelégedni a kialakult állapottal, bár a lelke legmélyén valami azt sugallja neki; ne igyon előre a medve bőrére, ez pusztán pillanatnyi öröm. Könnyedén múló boldogságnál többet még úgy sem kapott az élettől, ahogyan azt az elf is megfogalmazta, ő csak kergeti az álmait, látszólagos egyensúlyban él, pedig valójában jó mélyre száműzi magában a létét megkeserítő tényezőket.
Még szerencse, hogy ilyesmiken nem szokása elgondolkodni, pontosabban eszébe sem jut az önértékelés, mert akkor tényleg valami jelentéktelen kis árnyékká változna, akinek létjoga sem akadna e világban. Tűnődés helyett inkább hagyatkozik az érzelmeire, amelyeket néhány pillanattal korábban kész volt szintén csak mélyre süllyeszteni, de Rinan meleg ölelésének hála hagyja szétáradni a testében a szenvedést, az örömöt és azt a hatalmas szeretetet, amit a fiú iránt érez.
Ezzel együtt a nadrágját is lassacskán elengedi, hogy átölelhesse a hegyes fülű derekát, majd kérészéltű megnyugvását kihasználva felpillanthasson az obszidián tekintetűre, kinek íriszei még mindég feneketlen örvényként tetszenek Williän számára. Könnyedén el tudna bennük veszni, ha ajkait nem érné újfent az a puha, nedves forróság, aminek végett korábban tulajdonképpen kirobbant ez az egész perpatvar közöttük.
Pilláit ismételten hagyja alábukni az orcáira, míg száját valamiféle ösztönnek és az elf tolakodásának köszönhetően résnyire nyitja, megteremtve egy mély, szenvedélyes csókhoz kellő feltételeket. Könnyedén elmerül ajkaiknak gyengéd játékában, noha még kissé ügyetlen a felnőttek szórakozásához, elvégre a hosszú életűnek előtte senki nem jutalmazta ily' kiváltságokkal. S amiként nemrég Rinanban öltött formát az üresség, most az ő mellkasában érződik egy hatalmas lyuk tátongani, amint szájaik elválnak egymástól.
Könny áztatta pillákkal, szomorúan és egyben értetlenül emeli türkiz lélektükreit ismét az elfre, várva valamiféle magyarázatot a hirtelen változásra. Naiv módon kapaszkodik meg egyből a lehetőségben, hogy mégsem játszik vele a fiú, pedig a korábbiak után gondolhatná, hogy nem változhat meg semmi egyik pillanatról a másikra. Legfeljebb a hegyes fülű hangulata, és az abból fakadó cselekedetei, melyek pillanatnyi kényeit szolgálják csupán. De hát ezt képtelen átlátni Will, ő egyszerűen sodródik az árral, és reméli a legjobbakat, mint mindig.*
- M-most... Nem értek semmit. *Vallja be őszintén, a sírástól még mindég remegős hangon.*
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 01:20:03
Üzenet elküldve: 2015-07-13 01:20:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Will//
*Valshol tulajdonképpen jól tudja, hogy a tetteiben nem csak hogy nincs logika, de teljesen értelmetlenek is, ellöki magától, de nem hagyja elmenni, összetöri, aztán megpróbálja összerakni... egyáltalán miért foglalkozik vele? Hiszen nevethetett is volna egyet az érzésein, hogy aztán együtt jól megfeledkezzenek róla... na nem mintha ez ilyen egyszerű lenne. Ki is nevette, ezt jól tudja, ahogyan Will is, csak azt nem érti, miért érzi ezt az egészet fojtogatónak, mintha már inkább saját magát bántaná. Kétségbeesetten próbálja elüldözni a fiút, de ahogy elerednek a könnyei, valami megfagy az elfben. A sírás talán elviselhetőbbé teszi a fájdalmat a kölyök számára, de Rinanét csak megsokszorozza... noha ez csak önsajnálat. Nem ő az, akinek valódi érzései vannak, ő ilyesmire nem képes, és valószínűleg soha nem is lesz. A mosoly, amibe Will kapaszkodik, amit olyan erőszakosan próbál megtartani, legbelül üressé teszi az elfet. Mit is gondolt, miért osztaná meg vele a fájdalmát, amelyet voltaképp ő maga okozott? Válaszolna, de a szavak megakadnak, ajkaira harap, és hagyja, hogy a fiú nekidőljön, halk hüppögésével szorítsa el a mellkasát. Erőtlenül simítja meg a kobakját, de a kölyök szavai ismét csak feldühítik.*
- Mit sajnálsz? Én sajnálom. Nem tettél semmi rosszat.
*Sóhajt fel, és magához húzza, majd átöleli az aprócska halandó testet. Kimondta a szavakat, amik eddig is a nyelvén voltak, de már nem is érdekli, hogy mivel jár ez. Már nem számít. Ő figyelmeztette... De ahogy a fiú felemeli a tekintetét, a szavak, amik elhagyják a torkát, mozdulatlan szoborrá teszik az elfet. Ez valamiféle érzelmi erőszak lehet, talán csak játszadozik vele, belülről égeti fel... mégis mivé vált? Üres tekintetét a fiú lélektükreibe vési, szomorkás, halvány mosoly kanayarodik fel az ajkaira, ahogy a kölyök menekülni próbál. Ők ketten valahol ugyanolyan elveszettek lehetnek most. Rinan fáradtan nyomja homlokát a bongyoriénak, aztán egy újabb hirtelen jött vágyba kapaszkodva megcsókolja a fiút, de ezúttal nyelvével is megpróbál bejutni a bongyori szájába, a hajába túr, hogy közelebb vonja magához, szenvedélyesen, mégis gyengéden próbálja ajkaikat egybeforrasztani, de ahogy elválik a kölyöktől, egyre lejjebb süllyed a bűntudat mélységes mocsarában.*
*Valshol tulajdonképpen jól tudja, hogy a tetteiben nem csak hogy nincs logika, de teljesen értelmetlenek is, ellöki magától, de nem hagyja elmenni, összetöri, aztán megpróbálja összerakni... egyáltalán miért foglalkozik vele? Hiszen nevethetett is volna egyet az érzésein, hogy aztán együtt jól megfeledkezzenek róla... na nem mintha ez ilyen egyszerű lenne. Ki is nevette, ezt jól tudja, ahogyan Will is, csak azt nem érti, miért érzi ezt az egészet fojtogatónak, mintha már inkább saját magát bántaná. Kétségbeesetten próbálja elüldözni a fiút, de ahogy elerednek a könnyei, valami megfagy az elfben. A sírás talán elviselhetőbbé teszi a fájdalmat a kölyök számára, de Rinanét csak megsokszorozza... noha ez csak önsajnálat. Nem ő az, akinek valódi érzései vannak, ő ilyesmire nem képes, és valószínűleg soha nem is lesz. A mosoly, amibe Will kapaszkodik, amit olyan erőszakosan próbál megtartani, legbelül üressé teszi az elfet. Mit is gondolt, miért osztaná meg vele a fájdalmát, amelyet voltaképp ő maga okozott? Válaszolna, de a szavak megakadnak, ajkaira harap, és hagyja, hogy a fiú nekidőljön, halk hüppögésével szorítsa el a mellkasát. Erőtlenül simítja meg a kobakját, de a kölyök szavai ismét csak feldühítik.*
- Mit sajnálsz? Én sajnálom. Nem tettél semmi rosszat.
*Sóhajt fel, és magához húzza, majd átöleli az aprócska halandó testet. Kimondta a szavakat, amik eddig is a nyelvén voltak, de már nem is érdekli, hogy mivel jár ez. Már nem számít. Ő figyelmeztette... De ahogy a fiú felemeli a tekintetét, a szavak, amik elhagyják a torkát, mozdulatlan szoborrá teszik az elfet. Ez valamiféle érzelmi erőszak lehet, talán csak játszadozik vele, belülről égeti fel... mégis mivé vált? Üres tekintetét a fiú lélektükreibe vési, szomorkás, halvány mosoly kanayarodik fel az ajkaira, ahogy a kölyök menekülni próbál. Ők ketten valahol ugyanolyan elveszettek lehetnek most. Rinan fáradtan nyomja homlokát a bongyoriénak, aztán egy újabb hirtelen jött vágyba kapaszkodva megcsókolja a fiút, de ezúttal nyelvével is megpróbál bejutni a bongyori szájába, a hajába túr, hogy közelebb vonja magához, szenvedélyesen, mégis gyengéden próbálja ajkaikat egybeforrasztani, de ahogy elválik a kölyöktől, egyre lejjebb süllyed a bűntudat mélységes mocsarában.*
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-13 00:41:13
Üzenet elküldve: 2015-07-13 00:41:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rinan//
*Úgy gondolta, ha majd kizár mindent, és csupán arra koncentrál, ami az eredeti terv volt, akkor majd könnyebben túljut ezen a traumán, csakhogy Rinan másképpen kívánja a dolgok alakulását, s mielőtt még egy nyikkanást is hallathatna, újfent az elf előtt találja magát, csuklója rabul ejtve a másik ujjainak ölelésében. Most már igazán értetlenül néz fel barátjára, de nem úgy, mint aki össze van zavarodva. Persze, az is ott lappang a tekintetében, várakozó pillantása azonban inkább fürdik a keserűségben, amiért nem hagyja a hegyes fülű, hanem tovább kínozza. Tőrt döfött a szívébe, és most még alaposan meg is forgatja, nehogy kibírhassa könnyek és számottevő szenvedés nélkül.*
- Azt tudom, h-hogy... hogy csak egy k-kölyök vagyok. *Nyöszörgi erőtlenül, és hiába mosolyog, kénytelen összeszorítani a szemeit, ahogy előtörnek a szemhéjai mögül a könnyei, és forró lávaként szántanak végig az arcán. Hiszen tudja, a "kölyök" helyett nyugodtan "senkit" is mondhatott volna, nem változtatott volna a kijelentés értelmén, hiába próbálta ezt a tényt mindég is szem elől téveszteni. Régebben egyszerűbb volt, akkor egyszerűen nem gondolkodott, a barlangiak viszont sok mindenre megtanították, és annál több mindennel szembesítették ahhoz, hogy idáig eljuthasson. Pedig erre nem volt szüksége, visszasírja a gondtalan, bár magányos életét a tengerparton abban a kényelmetlenül kicsi, rozoga viskóban az apjával... Sokkal könnyebb volt neki minden.*
- Sajnálom. *Nyögi ki újfent, miközben kínkeservesen igyekszik felfelé görbíteni az ajkait, ám azok hamar megadják magukat, szóval, hogy ne dühítse tovább az elfet, nedves pofiját amannak vállához simítja, de egy-két csöndes hüppögésen és testének apró rezzenésein kívül nem adja több jelét a zokogásnak. A legiszonyatosabb ebben az egészben, hogy a vigaszát is abban találhatja egyedül, aki szilánkjaira törte a szívét, mielőtt azonban teljesen megadná magát a kiborulásnak, vesz egy mély levegőt, majd elemeli az arcát, hogy felnézhessen Rinanra.
Orcái kipirultak, éppúgy a nózija is, szemeiben pedig újabb könnyek gyülekeznek, pedig szemöldökeit összevonva igyekszik leküzdeni őket magában, ám minden hiába. Minden porcikája azért jajgat, hogy odavesse magát a hosszúlétűnek, mindegy, milyen áron, de hogy játékszer legyen? Újabb kifejezés arra, hogy vele csak szórakozni lehet, avagy semmiben nem különbözik az újabb ajánlat attól, amivel nemrég becsmérelte az elf, erre még ő is rájön.
Igazán nehezen jönnek az ajkaira a szavak, de megpróbál még egyszer abba kapaszkodni, ami biztosnak tetszik, és ami már előre el volt határozva.*
- Kérlek... Menjünk enni. *Nyüszögi megtörten, miközben vékonyka ujjaival a saját nadrágját szorongatja két oldalt.* Sajnálok mindent, nem akartam... n-nem akartalak felbosszantani, kérlek... menjünk... menjünk tovább. *Suttogja, miközben lepillant a földre, hátha akkor láthatatlanná válnak újabb könnyei.
Gyűlöli magát, amiért nem volt képes tartani a száját. Most már nem is vágyik többre, minthogy olyan legyen minden, mint amilyen régen volt.*
*Úgy gondolta, ha majd kizár mindent, és csupán arra koncentrál, ami az eredeti terv volt, akkor majd könnyebben túljut ezen a traumán, csakhogy Rinan másképpen kívánja a dolgok alakulását, s mielőtt még egy nyikkanást is hallathatna, újfent az elf előtt találja magát, csuklója rabul ejtve a másik ujjainak ölelésében. Most már igazán értetlenül néz fel barátjára, de nem úgy, mint aki össze van zavarodva. Persze, az is ott lappang a tekintetében, várakozó pillantása azonban inkább fürdik a keserűségben, amiért nem hagyja a hegyes fülű, hanem tovább kínozza. Tőrt döfött a szívébe, és most még alaposan meg is forgatja, nehogy kibírhassa könnyek és számottevő szenvedés nélkül.*
- Azt tudom, h-hogy... hogy csak egy k-kölyök vagyok. *Nyöszörgi erőtlenül, és hiába mosolyog, kénytelen összeszorítani a szemeit, ahogy előtörnek a szemhéjai mögül a könnyei, és forró lávaként szántanak végig az arcán. Hiszen tudja, a "kölyök" helyett nyugodtan "senkit" is mondhatott volna, nem változtatott volna a kijelentés értelmén, hiába próbálta ezt a tényt mindég is szem elől téveszteni. Régebben egyszerűbb volt, akkor egyszerűen nem gondolkodott, a barlangiak viszont sok mindenre megtanították, és annál több mindennel szembesítették ahhoz, hogy idáig eljuthasson. Pedig erre nem volt szüksége, visszasírja a gondtalan, bár magányos életét a tengerparton abban a kényelmetlenül kicsi, rozoga viskóban az apjával... Sokkal könnyebb volt neki minden.*
- Sajnálom. *Nyögi ki újfent, miközben kínkeservesen igyekszik felfelé görbíteni az ajkait, ám azok hamar megadják magukat, szóval, hogy ne dühítse tovább az elfet, nedves pofiját amannak vállához simítja, de egy-két csöndes hüppögésen és testének apró rezzenésein kívül nem adja több jelét a zokogásnak. A legiszonyatosabb ebben az egészben, hogy a vigaszát is abban találhatja egyedül, aki szilánkjaira törte a szívét, mielőtt azonban teljesen megadná magát a kiborulásnak, vesz egy mély levegőt, majd elemeli az arcát, hogy felnézhessen Rinanra.
Orcái kipirultak, éppúgy a nózija is, szemeiben pedig újabb könnyek gyülekeznek, pedig szemöldökeit összevonva igyekszik leküzdeni őket magában, ám minden hiába. Minden porcikája azért jajgat, hogy odavesse magát a hosszúlétűnek, mindegy, milyen áron, de hogy játékszer legyen? Újabb kifejezés arra, hogy vele csak szórakozni lehet, avagy semmiben nem különbözik az újabb ajánlat attól, amivel nemrég becsmérelte az elf, erre még ő is rájön.
Igazán nehezen jönnek az ajkaira a szavak, de megpróbál még egyszer abba kapaszkodni, ami biztosnak tetszik, és ami már előre el volt határozva.*
- Kérlek... Menjünk enni. *Nyüszögi megtörten, miközben vékonyka ujjaival a saját nadrágját szorongatja két oldalt.* Sajnálok mindent, nem akartam... n-nem akartalak felbosszantani, kérlek... menjünk... menjünk tovább. *Suttogja, miközben lepillant a földre, hátha akkor láthatatlanná válnak újabb könnyei.
Gyűlöli magát, amiért nem volt képes tartani a száját. Most már nem is vágyik többre, minthogy olyan legyen minden, mint amilyen régen volt.*
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 23:52:25
Üzenet elküldve: 2015-07-12 23:52:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Will//
*Akárhogy is, látja azokat a kezdődő könnycseppeket, de meglepi, milyen mozdulatlanul tűri a fiú minden szavát. Persze eleve elég ramatyul néz ki, de az üresség, amit maga után hagynak a szavai, jobban megrázza az elfet, mintha legalább a könnyeit hullatná a kölyök. De akármit is mond, az egyetlen válasz, amit sikerül kicsikarnia belőle, egy bocsánatkérés. Megmutatta, hogy mennyire aljas, önző, és öntelt, jól letolta, amiért vannak érzelmei, és a fiú mégis magát hibáztatja... ezen lehet egyáltalán segíteni? Ahogy elnézi a remegő ajkakat, a gúny is lekanyarodik ajkairól, egy újabb hosszan tartó csenddel bünteti Willt, miközben gondolkodik. Vagyis inkább csak próbálja feldolgozni a történteket... dühösnek kéne lennie. Egyszerűen nem érti, és az egész kezdi megőrjíteni. Mintha elvesztette volna az irányítást.*
- Mit tudsz?
*Nyögi ki végül, és ledermedéséből felelevenedve elkapja a bongyori csuklóját, hogy egy mozdulattal visszahúzza magához. Amúgy sem lehet most sok ereje... Az étkezésre irányuló megjegyzést egészen figyelmen kívül hagyja, mert kit érdekel az most.*
- Miért csinálod ezt? Legalább dühöngj, vagy sírj, vagy... mit tudom én. Amúgy is úgy festesz, mint aki a következő sarkon összeesik... hová mennél így?
*Sóhajt fel, de közben elönti valamiféle sötétség, egy emésztő érzés, ami nem hagyja nyugodni. Ott kellett volna hagynia a fiút, nem itt pátyolgatni. Lassan már magát sem érti.*
- Összezavarsz. Lassan már úgy érzem, hogy inkább velem szórakoznak.
*Sóhajt fel fáradtan, fekete lélektükreit ennek a naiv, idióta kölyöknek a gyönyörű íriszeire fordítva.*
- Gondolod, hogy el tudod ezt viselni? Én nem változok meg... és ha egyszer elkezdem, onnantól a játékszerem vagy. Mert a tudom a kis titkodat.
*Újabb próba, amivel elüldözheti magától, az ujjai mégis elkalandoznak, akaratlanul is végigsimít Will arcán. ~ Mit művelek? ~ Még a fenyegetés sem sikerül az igazira, és lassan talán hamarabb felbomlanak az elf köré épített falak, minthogy a kölyök felmondaná a szolgálatot.*
*Akárhogy is, látja azokat a kezdődő könnycseppeket, de meglepi, milyen mozdulatlanul tűri a fiú minden szavát. Persze eleve elég ramatyul néz ki, de az üresség, amit maga után hagynak a szavai, jobban megrázza az elfet, mintha legalább a könnyeit hullatná a kölyök. De akármit is mond, az egyetlen válasz, amit sikerül kicsikarnia belőle, egy bocsánatkérés. Megmutatta, hogy mennyire aljas, önző, és öntelt, jól letolta, amiért vannak érzelmei, és a fiú mégis magát hibáztatja... ezen lehet egyáltalán segíteni? Ahogy elnézi a remegő ajkakat, a gúny is lekanyarodik ajkairól, egy újabb hosszan tartó csenddel bünteti Willt, miközben gondolkodik. Vagyis inkább csak próbálja feldolgozni a történteket... dühösnek kéne lennie. Egyszerűen nem érti, és az egész kezdi megőrjíteni. Mintha elvesztette volna az irányítást.*
- Mit tudsz?
*Nyögi ki végül, és ledermedéséből felelevenedve elkapja a bongyori csuklóját, hogy egy mozdulattal visszahúzza magához. Amúgy sem lehet most sok ereje... Az étkezésre irányuló megjegyzést egészen figyelmen kívül hagyja, mert kit érdekel az most.*
- Miért csinálod ezt? Legalább dühöngj, vagy sírj, vagy... mit tudom én. Amúgy is úgy festesz, mint aki a következő sarkon összeesik... hová mennél így?
*Sóhajt fel, de közben elönti valamiféle sötétség, egy emésztő érzés, ami nem hagyja nyugodni. Ott kellett volna hagynia a fiút, nem itt pátyolgatni. Lassan már magát sem érti.*
- Összezavarsz. Lassan már úgy érzem, hogy inkább velem szórakoznak.
*Sóhajt fel fáradtan, fekete lélektükreit ennek a naiv, idióta kölyöknek a gyönyörű íriszeire fordítva.*
- Gondolod, hogy el tudod ezt viselni? Én nem változok meg... és ha egyszer elkezdem, onnantól a játékszerem vagy. Mert a tudom a kis titkodat.
*Újabb próba, amivel elüldözheti magától, az ujjai mégis elkalandoznak, akaratlanul is végigsimít Will arcán. ~ Mit művelek? ~ Még a fenyegetés sem sikerül az igazira, és lassan talán hamarabb felbomlanak az elf köré épített falak, minthogy a kölyök felmondaná a szolgálatot.*
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 23:25:32
Üzenet elküldve: 2015-07-12 23:25:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rinan//
*Amikor megfordul Rinan, s látja ledermedni az arcát, már tudja, hogy inkább csendben kellett volna maradnia, de még mindég nehezére esik az őszinteségének gátat szabni, legyen szó akár a kíváncsiságáról. Most pedig kíváncsi volt, azonban fintort és kifejezéstelen pillantásokat kap válaszul. Egy csúnya repedést a barátságuk oszlopán.
A válasz helyét betöltő kérdés villámcsapásként éri, jómaga is ledermed egy pillanat erejéig, s bár szeretné szóra nyitni az ajkait, hogy ő legalább válaszolhasson, az elf kegyetlenül a szavába vág, hogy összetörhesse minden ábrándját. Elvégre mi másra tudott koncentrálni a betegsége óta? Kizárólag Rinanra, most viszont nem maradt semmi, amibe kapaszkodhatna.
S míg a hosszú életű szavai nyomán összeomlik az a bizonyos oszlop benne, ő nem törik össze, legalábbis kívülről, no meg egy bizonyos ideig. Szó se róla, a megfagyott levegő és az elutasítás nyomán megül néhány könnycsepp az alsó szemhéján, azonban nem gördülnek le, pusztán csillámlóvá varázsolják a siheder tekintetét, aki végül egy beletörődő, apró kis mosollyal néz fel a nálánál idősebb fiúra.*
- Tudom... Ne haragudj rám. *Suttogja meg-megremegő ajkakkal, egy rövidke momentum erejéig azt a hatást keltve, mintha valóban tudná, hogy miről is van szó pontosan, pedig csak azt látja, hogy az érzéseivel romba döntötte a felhőtlen barátságot kettejük között, és idegessé tette Rinant. Ezt egyáltalán nem szerette volna, tehát ez az egyetlen oka annak, hogy nem rohan el sírva egy kis pisis módjára, hanem gyenge mosollyal ugyan, de elviseli a szavakkal történő földbe döngölését.
Végezetül nyel egy nagyot, kizárva mindent, amit hallott, majd pillantását a látóhatáron belül eső rumosra fordítja.*
- A-azt mondtad, hogy éhes vagy, menjünk. *Tanácsolja, és hacsak nem állítja meg Rinan, megindul a taverna irányába, bár feltett szándéka, hogy út közben szépen köddé váljon a tömegben, mert érzi, hogy nem fogja tudni magát sokáig nyugalomra bírni.*
*Amikor megfordul Rinan, s látja ledermedni az arcát, már tudja, hogy inkább csendben kellett volna maradnia, de még mindég nehezére esik az őszinteségének gátat szabni, legyen szó akár a kíváncsiságáról. Most pedig kíváncsi volt, azonban fintort és kifejezéstelen pillantásokat kap válaszul. Egy csúnya repedést a barátságuk oszlopán.
A válasz helyét betöltő kérdés villámcsapásként éri, jómaga is ledermed egy pillanat erejéig, s bár szeretné szóra nyitni az ajkait, hogy ő legalább válaszolhasson, az elf kegyetlenül a szavába vág, hogy összetörhesse minden ábrándját. Elvégre mi másra tudott koncentrálni a betegsége óta? Kizárólag Rinanra, most viszont nem maradt semmi, amibe kapaszkodhatna.
S míg a hosszú életű szavai nyomán összeomlik az a bizonyos oszlop benne, ő nem törik össze, legalábbis kívülről, no meg egy bizonyos ideig. Szó se róla, a megfagyott levegő és az elutasítás nyomán megül néhány könnycsepp az alsó szemhéján, azonban nem gördülnek le, pusztán csillámlóvá varázsolják a siheder tekintetét, aki végül egy beletörődő, apró kis mosollyal néz fel a nálánál idősebb fiúra.*
- Tudom... Ne haragudj rám. *Suttogja meg-megremegő ajkakkal, egy rövidke momentum erejéig azt a hatást keltve, mintha valóban tudná, hogy miről is van szó pontosan, pedig csak azt látja, hogy az érzéseivel romba döntötte a felhőtlen barátságot kettejük között, és idegessé tette Rinant. Ezt egyáltalán nem szerette volna, tehát ez az egyetlen oka annak, hogy nem rohan el sírva egy kis pisis módjára, hanem gyenge mosollyal ugyan, de elviseli a szavakkal történő földbe döngölését.
Végezetül nyel egy nagyot, kizárva mindent, amit hallott, majd pillantását a látóhatáron belül eső rumosra fordítja.*
- A-azt mondtad, hogy éhes vagy, menjünk. *Tanácsolja, és hacsak nem állítja meg Rinan, megindul a taverna irányába, bár feltett szándéka, hogy út közben szépen köddé váljon a tömegben, mert érzi, hogy nem fogja tudni magát sokáig nyugalomra bírni.*
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 22:25:07
Üzenet elküldve: 2015-07-12 22:25:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Will//
*A válasz hallatán elégedetten vigyorodik el, és összeborzolja a kölyök fejét.*
- Rám ugyan nem kell.
*Elvégre az, hogy megkapja-e Asira cipóját, vagy sem, semmiben sem befolyásolja a Willel töltött időt, hiszen másra nemigen lehet féltékeny... legalábbis az elfben ez nem merül fel. Aztán ismét eszébe jutnak Nadae szavai, és most az egyszer elgondolkozik rajtuk... Lehetséges volna? Ám azokba az ártatlan lélektükrökbe pillantva egyszerűen nem tud ilyesmit feltételezni. Bár tény, hogy a bongyorit sosem érdekelték a lányok... Ettől nagyon is szórakozni támad kedve, szóval nem csoda, ha meglepi a kölyköt a magánakciójával, a fiú válasza viszont annál inkább váratlanul éri. Eleinte észre sem veszi, csak békésen halad tovább, pár méterrel előrébb fordul meg, és pillant vissza meglepetten a fiúra, épp mikor az megszólal. Ettől persze abbahagyja a fütyörészgetést, és egy pillanatra ledermed. Nem igazán a szavak, vagy a bűntudat miatt, inkább a hirtelen jött komolyság zavarja meg. Nem nehéz megmondani, hogy mennyire megviselte a kölyköt a dolog... erre pedig egyáltalán nem számított. Talán feltételezte, hogy érez iránta némi egészséges vágyat, de nem gondolta volna, hogy ennyire komolyak az érzelmei. Fintorba torzul az arca, ezt bizony jól elcseszte magának, most aztán mit kezd vele? Kifejezéstelenül bámulja pár pillanatig, mielőtt zsebre dugja kezeit, és finoman oldalra billenti a fejét.*
- Mi vagyok én neked?
*Az érzelmek olyan hirtelenséggel tűnnek el, és a légkör is oly hamar rideggé válik, hogy az sem lepné meg, ha Will elsírná magát, de még mielőtt válaszolhatna, az elf ridegen vág a szavába.*
- Bármi is, felejtsd el.
*Közelebb lép, és egyenesen a fiú arcába hajol bele, ajkai gúnyos mosolyba húzódnak.*
- Nem érted, mi? Nekem te csak egy kölyök vagy. Csak szórakoztam veled. Áh, nem gondoltam, hogy ennyit fogok szívni evvel.
*Túr a hajába, és fáradtan pillant fel az égre. Az a rohadt napsütés... csak még jobban dühíti. Elvégre mi más okozná a kaparászó érzést a mellkasában... Fekete pillantása visszakúszik a fiúra. Talán túlzásba vitte. De az eddigi tapasztalatok alapján ez a legjobb mód a fejlődő érzelmek összetörésére. Sokszor hitték már többnek, mint ami, sok lány feltételezte, hogy valami mélyebb, érzőbb rejtőzik odabent. És mekkorát tévedtek. Hiszen ki neki ez a fiú? Egy kölyök, akivel elszórakozhat, ha unatkozna. De igazából nem jelent semmit.*
- Látod? Fogalmad sincs, ki vagyok. Csak kergeted a kis álmod. Persze ha szórakozni akarnál... tudod, hol találsz.
*Halkan felnevet, de ez már a fiú által is jól ismert kárörvendéssel. Egyszer talán még ki is próbálná Willel. Sráccal úgysem volt még.*
*A válasz hallatán elégedetten vigyorodik el, és összeborzolja a kölyök fejét.*
- Rám ugyan nem kell.
*Elvégre az, hogy megkapja-e Asira cipóját, vagy sem, semmiben sem befolyásolja a Willel töltött időt, hiszen másra nemigen lehet féltékeny... legalábbis az elfben ez nem merül fel. Aztán ismét eszébe jutnak Nadae szavai, és most az egyszer elgondolkozik rajtuk... Lehetséges volna? Ám azokba az ártatlan lélektükrökbe pillantva egyszerűen nem tud ilyesmit feltételezni. Bár tény, hogy a bongyorit sosem érdekelték a lányok... Ettől nagyon is szórakozni támad kedve, szóval nem csoda, ha meglepi a kölyköt a magánakciójával, a fiú válasza viszont annál inkább váratlanul éri. Eleinte észre sem veszi, csak békésen halad tovább, pár méterrel előrébb fordul meg, és pillant vissza meglepetten a fiúra, épp mikor az megszólal. Ettől persze abbahagyja a fütyörészgetést, és egy pillanatra ledermed. Nem igazán a szavak, vagy a bűntudat miatt, inkább a hirtelen jött komolyság zavarja meg. Nem nehéz megmondani, hogy mennyire megviselte a kölyköt a dolog... erre pedig egyáltalán nem számított. Talán feltételezte, hogy érez iránta némi egészséges vágyat, de nem gondolta volna, hogy ennyire komolyak az érzelmei. Fintorba torzul az arca, ezt bizony jól elcseszte magának, most aztán mit kezd vele? Kifejezéstelenül bámulja pár pillanatig, mielőtt zsebre dugja kezeit, és finoman oldalra billenti a fejét.*
- Mi vagyok én neked?
*Az érzelmek olyan hirtelenséggel tűnnek el, és a légkör is oly hamar rideggé válik, hogy az sem lepné meg, ha Will elsírná magát, de még mielőtt válaszolhatna, az elf ridegen vág a szavába.*
- Bármi is, felejtsd el.
*Közelebb lép, és egyenesen a fiú arcába hajol bele, ajkai gúnyos mosolyba húzódnak.*
- Nem érted, mi? Nekem te csak egy kölyök vagy. Csak szórakoztam veled. Áh, nem gondoltam, hogy ennyit fogok szívni evvel.
*Túr a hajába, és fáradtan pillant fel az égre. Az a rohadt napsütés... csak még jobban dühíti. Elvégre mi más okozná a kaparászó érzést a mellkasában... Fekete pillantása visszakúszik a fiúra. Talán túlzásba vitte. De az eddigi tapasztalatok alapján ez a legjobb mód a fejlődő érzelmek összetörésére. Sokszor hitték már többnek, mint ami, sok lány feltételezte, hogy valami mélyebb, érzőbb rejtőzik odabent. És mekkorát tévedtek. Hiszen ki neki ez a fiú? Egy kölyök, akivel elszórakozhat, ha unatkozna. De igazából nem jelent semmit.*
- Látod? Fogalmad sincs, ki vagyok. Csak kergeted a kis álmod. Persze ha szórakozni akarnál... tudod, hol találsz.
*Halkan felnevet, de ez már a fiú által is jól ismert kárörvendéssel. Egyszer talán még ki is próbálná Willel. Sráccal úgysem volt még.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 21:32:42
Üzenet elküldve: 2015-07-12 21:32:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rinan//
- De... de... *Kezd el hebegni, mert még mindig nem szívesen mondaná el az igazságot, mivel azonban Rinan láthatóan nem tántorít, csak kiböki.* Miattad. *Motyogja, tekintetét most már végkép kitartóan a földre összpontosítva, és a fejét sem tartja a további simogatásért, vakarászásért. Reméli, hogy ezúttal tényleg tovagördülhetnek a kellemetlenségen, bár legnagyobb erőlködése ellenére sem tudna mit hozzáfűzni a "Nadae cipói" témához a terelés érdekében, ugyanis fogalma sincs, miről hadovál az elf. Egy bólintással azért jelzi, hogy hallotta, amit mondott, ennél többre azonban nem futja tőle. Ellenben a következő megjegyzés megvilágosodással kecsegtet a sihedernek.*
- Óóó... *Lepődik meg, ahogy fény derül a nagy titokra, vagyis, hogy a fogadó és a kocsma elnevezés majdnem ugyanazt takarja. Próbálja észben tartani és megjegyezni, de amilyen lyukas mostanában az agya, nem biztos, hogy menni fog neki.
~Fogadó és kocsma ugyanaz, fogadó és kocsma ugyanaz, fogadó, kocsma, ugyanaz.~
Ismételgeti magában a könnyebb memorizálás érdekében, régebben ez jól bevált módszere volt, most viszont, hogy működni fog-e... Majd kiderül, ha a jövőben újfent szóba kerül a téma.
A gyakorlatban azonban hamar megzavarja Rinan kis akciója, avagy a szájrapuszija, amitől percekkel később is olyan erősen ég az arca, hogy aggódni kezd, vajon felgyulladhat? Sokáig mondjuk ezen sem tud agyalni, gondolataiból a hosszúlétű nevetése ébreszti fel, amelyet nem egyszerűen örömtelinek érez. Inkább gúnyosnak, vagy ha ez nem is tudatosul benne, felfogja, hogy nem vidámságában kacarászik az elf, hanem konkrétan rajta. Hogy mi okból teszi, azt se lenne képes megfejteni, a kimondott szavakat általában szó szerint érti, viszont az érzések és egyéb jelek útján jól tud kommunikálni Williän, s ez visszafelé is érvényes.
Egy-két lépés távolságban le is marad, lelassult léptekkel figyelve barátja alakját, amint az fütyörészve sétál tovább, mintha mi sem történt volna. Láthatóan kevésbé érintette meg a cselekedete, mint Willt - hiszen annyit még ő is tud, hogy olyasmit kapott, amit nem minden nap osztogatnak -, és ez kéretlen szomorúságot idéz a siheder lelkében. Talán még nem is tapasztalt hasonlót... Annyira meglepi a nyilalló fájdalom, hogy eddig az ajkain nyugvó ujjait a mellkasára simítja, tekintetét pedig aggódóan az előtte fekvő útra szegezi.
Ha még azt is tudná, hogy valami fontos dolog elvesztése vált nevetség tárgyává, biztosan hazáig futna szégyenében, így viszont csak értetlenül próbálja megfejteni, hogy mitől érzi másabbnak Rinan szokásos, kárörvendő nevetését, mint máskor. Hiszen nem először röhög a nyomorán, elég csak a reggeli gonoszkodására gondolnia.*
- Miért nevettél ki? *Kérdezi meg halkan, rádöbbenvén, hogy leginkább az ok hiánya zavarja annyira a kialakult helyzetben.
Fel is pillant az elfre, hogy láthassa, ismét elbohóckodja-e a dolgot, vagy ezúttal komoly válaszra méltatja.*
- De... de... *Kezd el hebegni, mert még mindig nem szívesen mondaná el az igazságot, mivel azonban Rinan láthatóan nem tántorít, csak kiböki.* Miattad. *Motyogja, tekintetét most már végkép kitartóan a földre összpontosítva, és a fejét sem tartja a további simogatásért, vakarászásért. Reméli, hogy ezúttal tényleg tovagördülhetnek a kellemetlenségen, bár legnagyobb erőlködése ellenére sem tudna mit hozzáfűzni a "Nadae cipói" témához a terelés érdekében, ugyanis fogalma sincs, miről hadovál az elf. Egy bólintással azért jelzi, hogy hallotta, amit mondott, ennél többre azonban nem futja tőle. Ellenben a következő megjegyzés megvilágosodással kecsegtet a sihedernek.*
- Óóó... *Lepődik meg, ahogy fény derül a nagy titokra, vagyis, hogy a fogadó és a kocsma elnevezés majdnem ugyanazt takarja. Próbálja észben tartani és megjegyezni, de amilyen lyukas mostanában az agya, nem biztos, hogy menni fog neki.
~Fogadó és kocsma ugyanaz, fogadó és kocsma ugyanaz, fogadó, kocsma, ugyanaz.~
Ismételgeti magában a könnyebb memorizálás érdekében, régebben ez jól bevált módszere volt, most viszont, hogy működni fog-e... Majd kiderül, ha a jövőben újfent szóba kerül a téma.
A gyakorlatban azonban hamar megzavarja Rinan kis akciója, avagy a szájrapuszija, amitől percekkel később is olyan erősen ég az arca, hogy aggódni kezd, vajon felgyulladhat? Sokáig mondjuk ezen sem tud agyalni, gondolataiból a hosszúlétű nevetése ébreszti fel, amelyet nem egyszerűen örömtelinek érez. Inkább gúnyosnak, vagy ha ez nem is tudatosul benne, felfogja, hogy nem vidámságában kacarászik az elf, hanem konkrétan rajta. Hogy mi okból teszi, azt se lenne képes megfejteni, a kimondott szavakat általában szó szerint érti, viszont az érzések és egyéb jelek útján jól tud kommunikálni Williän, s ez visszafelé is érvényes.
Egy-két lépés távolságban le is marad, lelassult léptekkel figyelve barátja alakját, amint az fütyörészve sétál tovább, mintha mi sem történt volna. Láthatóan kevésbé érintette meg a cselekedete, mint Willt - hiszen annyit még ő is tud, hogy olyasmit kapott, amit nem minden nap osztogatnak -, és ez kéretlen szomorúságot idéz a siheder lelkében. Talán még nem is tapasztalt hasonlót... Annyira meglepi a nyilalló fájdalom, hogy eddig az ajkain nyugvó ujjait a mellkasára simítja, tekintetét pedig aggódóan az előtte fekvő útra szegezi.
Ha még azt is tudná, hogy valami fontos dolog elvesztése vált nevetség tárgyává, biztosan hazáig futna szégyenében, így viszont csak értetlenül próbálja megfejteni, hogy mitől érzi másabbnak Rinan szokásos, kárörvendő nevetését, mint máskor. Hiszen nem először röhög a nyomorán, elég csak a reggeli gonoszkodására gondolnia.*
- Miért nevettél ki? *Kérdezi meg halkan, rádöbbenvén, hogy leginkább az ok hiánya zavarja annyira a kialakult helyzetben.
Fel is pillant az elfre, hogy láthassa, ismét elbohóckodja-e a dolgot, vagy ezúttal komoly válaszra méltatja.*
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 15:41:49
Üzenet elküldve: 2015-07-12 15:41:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
*Selaris miután talált magának egy kellemes kis sikátort, ahol nem hemzsegnek a patkányok, a rothadó ételmaradék, és az utcakölykök, valamint a hajóra is megfelelő rálátással bír, lekuporodik néhány láda mögé. Ujjatlan kesztyűbe bújtatott kezével szorosan fogja tőrét, botját maga mellé fektette, hogy úgy nézzen ki, mintha az is a szemétbe való lenne. Ő maga egy kicsit arrébb tolt két ládát, nagyobbacska rést csinálva köztük, amin át folyamatosan kémleli az utcát, és a hajón mozgolódó embereket. Látja, ahogy a két "nemes" és "testőrük" megfelelően szóval tartják az őröket, és azt is, ahogy szépen lassan mindenki eltűnik a fedélzetről. Néhány matróz láthatóan a közeli kocsmák egyikébe indul, mások a hajón térnek nyugovóra. Riq-et, és Morfot egy ideig nem látja, majd észreveszi a feszülő kötelet, és a felfelé kúszó férfit. A nő valahogyan elkerülte a figyelmét. ~Ez így nem jó. Koncentrálj, ha azt a vörös hajzuhatagot nem vetted észre, akkor mi lesz a matrózokkal?~ Egyébiránt mindent olyan tökéletesen lát, mintha nappal lenne, talán még jobban is. Az éjszaka az ő világa. Fekete ruháiban, és sötét bőrével teljesen beleolvadt az árnyak közé, igazán nem tart tőle, hogy valaki észreveszi. Fehér hajából sem lehet gond, hiszen a ládák jótékonyan takarják, ha meg ki kell jönnie mögülük, akkor úgyis mindegy, addigra nem ő lesz a legnagyobb baja a felszínieknek.*
//7-es dokk//
*Selaris miután talált magának egy kellemes kis sikátort, ahol nem hemzsegnek a patkányok, a rothadó ételmaradék, és az utcakölykök, valamint a hajóra is megfelelő rálátással bír, lekuporodik néhány láda mögé. Ujjatlan kesztyűbe bújtatott kezével szorosan fogja tőrét, botját maga mellé fektette, hogy úgy nézzen ki, mintha az is a szemétbe való lenne. Ő maga egy kicsit arrébb tolt két ládát, nagyobbacska rést csinálva köztük, amin át folyamatosan kémleli az utcát, és a hajón mozgolódó embereket. Látja, ahogy a két "nemes" és "testőrük" megfelelően szóval tartják az őröket, és azt is, ahogy szépen lassan mindenki eltűnik a fedélzetről. Néhány matróz láthatóan a közeli kocsmák egyikébe indul, mások a hajón térnek nyugovóra. Riq-et, és Morfot egy ideig nem látja, majd észreveszi a feszülő kötelet, és a felfelé kúszó férfit. A nő valahogyan elkerülte a figyelmét. ~Ez így nem jó. Koncentrálj, ha azt a vörös hajzuhatagot nem vetted észre, akkor mi lesz a matrózokkal?~ Egyébiránt mindent olyan tökéletesen lát, mintha nappal lenne, talán még jobban is. Az éjszaka az ő világa. Fekete ruháiban, és sötét bőrével teljesen beleolvadt az árnyak közé, igazán nem tart tőle, hogy valaki észreveszi. Fehér hajából sem lehet gond, hiszen a ládák jótékonyan takarják, ha meg ki kell jönnie mögülük, akkor úgyis mindegy, addigra nem ő lesz a legnagyobb baja a felszínieknek.*
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 14:55:05
Üzenet elküldve: 2015-07-12 14:55:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
*Riq ügyesen rögzítette a kötelet a hajón. Nem lesz nehéz átmászni rajta a hordók takarásában. Nem is kell sokat másznia, mert elég közel esik a hajó oldalához a part rakodó szakasza, ahol még rá is erősítettek a kirakodásnál, hogy úgy álljanak azok a hordók, mint egy fal. Az önkéntes segítségégért hálás rakodómunkások nem győztek hálálkodni, hogy szabad idejükben megkönnyítették a dolgukat. Könnyebb volt, így előkészíteni a terepet, hogy ő is annak látszottak. Csak az utolsó két méter látszik a kötélből az sem zavaró, mert beleveszik a vitorlakötelek sokaságába. Fekete csizmája szürke nadrágja és fekete inge illik az akcióhoz dobótőreit még megigazítja csizmáján és alkarjára erősített rejtekében. Fejére ezúttal kendőt kötve meg hátul akadályozza, hogy tincsei, vagy izzadsága útban legyenek a kutatás során. A hordónál lapulva Riq jelzését hallva, tudja, hogy nincs más hátra, mint előre, ezért a kötél rá eső részét rögzíti, majd várja a jelet, hogy Riq átért a hajóra. A kötél húzása csakhamar ezt is jelzi, úgyhogy körülkémlel a hajó hátsó traktusa felé, de semmi mozgás, mindenki elől tevékenykedik. Reméli az elterelés is sikeresen megy Mynáéknak és az a tagbaszakadt fazon legalább arra jó, hogy megvédje baj esetén stratégiailag fontos két emberüket. Nem sok jót néz ki belőle. A megfelelő pillanatban belekapaszkodik a kötélbe és gyors halk húzásokkal már a hajó hátsó részén is terem lapulva Riq mellett. Int is kezével, hogy ne maradjanak együtt, mert ha gond lenn együtt buknak le, így távolabb kúszva kezd meg leereszkedni a hajó hátsó oldalán, ahol a lakó kabin ablaka hívogatóan jelzi, hogy be kellene mászni rajta. Azért nem ront be ész nélkül, összehúzva magát a szerkezeti takarásban hallgatózik, hogy jön e odabentről hang és mennyi. Reméli, hogy Ryrros és Grar is csakhamar a fedélzeten lesznek. A feladat adott minél több helyet átkutatni észrevétlenül. A hátvéd Niras és Salaris remélhetőleg résen van megbújva valahol és a hajót figyelve, ha bármi gond adódik rájuk még számíthatnak.*
~Na akkor kezdődjön az előadás!~
//7-es dokk//
*Riq ügyesen rögzítette a kötelet a hajón. Nem lesz nehéz átmászni rajta a hordók takarásában. Nem is kell sokat másznia, mert elég közel esik a hajó oldalához a part rakodó szakasza, ahol még rá is erősítettek a kirakodásnál, hogy úgy álljanak azok a hordók, mint egy fal. Az önkéntes segítségégért hálás rakodómunkások nem győztek hálálkodni, hogy szabad idejükben megkönnyítették a dolgukat. Könnyebb volt, így előkészíteni a terepet, hogy ő is annak látszottak. Csak az utolsó két méter látszik a kötélből az sem zavaró, mert beleveszik a vitorlakötelek sokaságába. Fekete csizmája szürke nadrágja és fekete inge illik az akcióhoz dobótőreit még megigazítja csizmáján és alkarjára erősített rejtekében. Fejére ezúttal kendőt kötve meg hátul akadályozza, hogy tincsei, vagy izzadsága útban legyenek a kutatás során. A hordónál lapulva Riq jelzését hallva, tudja, hogy nincs más hátra, mint előre, ezért a kötél rá eső részét rögzíti, majd várja a jelet, hogy Riq átért a hajóra. A kötél húzása csakhamar ezt is jelzi, úgyhogy körülkémlel a hajó hátsó traktusa felé, de semmi mozgás, mindenki elől tevékenykedik. Reméli az elterelés is sikeresen megy Mynáéknak és az a tagbaszakadt fazon legalább arra jó, hogy megvédje baj esetén stratégiailag fontos két emberüket. Nem sok jót néz ki belőle. A megfelelő pillanatban belekapaszkodik a kötélbe és gyors halk húzásokkal már a hajó hátsó részén is terem lapulva Riq mellett. Int is kezével, hogy ne maradjanak együtt, mert ha gond lenn együtt buknak le, így távolabb kúszva kezd meg leereszkedni a hajó hátsó oldalán, ahol a lakó kabin ablaka hívogatóan jelzi, hogy be kellene mászni rajta. Azért nem ront be ész nélkül, összehúzva magát a szerkezeti takarásban hallgatózik, hogy jön e odabentről hang és mennyi. Reméli, hogy Ryrros és Grar is csakhamar a fedélzeten lesznek. A feladat adott minél több helyet átkutatni észrevétlenül. A hátvéd Niras és Salaris remélhetőleg résen van megbújva valahol és a hajót figyelve, ha bármi gond adódik rájuk még számíthatnak.*
~Na akkor kezdődjön az előadás!~
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 13:56:41
Üzenet elküldve: 2015-07-12 13:56:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*A két őr nem találta gyanúsnak a kapitányt.Hogy is lehetne gyanúsnak találni egy ilyen áldott jó lelket. El is sétál hát mellettük, de meghall valami érdekeset.*
~Nocsak. Vajon arról az öregről van szó? A kis kópé.~
*Szinte jól is végződne a dolog ha az út végére érve nem hallaná meg az őr hangját.*
~Hupsz. Elfelejtettem menekülni.~
*Ha lát valakiket akik üldözni akarnák akkor előlük menekül, ha nem lát akkor keres egy jó búvóhelyet ahol megvárhatja míg leülepedik a helyzet.*
~Ez a kép viszont gyanús nekem. Szerintem nincs rendjén valami.~
*A két őr nem találta gyanúsnak a kapitányt.Hogy is lehetne gyanúsnak találni egy ilyen áldott jó lelket. El is sétál hát mellettük, de meghall valami érdekeset.*
~Nocsak. Vajon arról az öregről van szó? A kis kópé.~
*Szinte jól is végződne a dolog ha az út végére érve nem hallaná meg az őr hangját.*
~Hupsz. Elfelejtettem menekülni.~
*Ha lát valakiket akik üldözni akarnák akkor előlük menekül, ha nem lát akkor keres egy jó búvóhelyet ahol megvárhatja míg leülepedik a helyzet.*
~Ez a kép viszont gyanús nekem. Szerintem nincs rendjén valami.~
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 13:14:01
Üzenet elküldve: 2015-07-12 13:14:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
*A hármas Anor-Myna-Felthys csapat már elfoglalta a helyét a ma esti játszmában, így ideje, hogy a többiek is munkához lássanak.
Némi előmunka és menekülési útvonaltervezés után a hajóra való, észrevétlen feljutás lett a legfontosabb, ahhoz pedig sok-sok türelem kell!
Végtelennek tűnő percek vánszorognak át az időben, mire végre elérkezettnek látszik az időpont és az előre a móló mellé készített hordók közé besurran Riq, majd halkan megkocogtatja őket. Egy ember még a hajóhoz osonhat észrevétlenül, de egy csapat már kétesélyes. A rizikó ebben a tervben is meg volt, de mivel a Macska eléggé késői órában futott be a horgonyhelyére, így nem sokan foglalkoztak, az amúgy is gyakran látott hordókkal a hajó mellett. A biztonság kedvéért mégegyszer koppant egyet egyet a dongákra, majd figyelve a félsötét partot, a legmegfelelőbbnek tűnő pillanatban tovább suhan a hajó feketének ható oldala felé.
A kocsmában kapott rajzolat a hajóról meglepően élethűnek bizonyul, így nagyban megkönnyíti a dolgukat a gyors áttanulmányozásban.
Riq tetőtől talpig fekete ruhában érkezett ide is, mint általában mindenhova, ahol bajt keres. Fekete nadrág, fekete felső, amit viszont kiegészített egy fekete, ruhához simuló, fűzős mellényszerűséggel és egy, a testén 'körbecsavart' kötéllel. A kis fekete kesztyű már nem is annyira érdekes, de jobban bízva a szabad ujjakban, most anélkül kapaszkodik bele a hajó szinte láthatatlan réseibe és kiszögelléseibe, majd a hajó víz felé eső része felé araszolva macska ügyességgel mászik fel egészen az orrdíszig. Ott aztán felhúzza magát egy stabilabb pontra, majd a kötelet leemelve magáról - már ami felfele menet marad belőle - az egyik végét biztos és erős csomóval rögzíti. A másik vége elméletileg már jó kezekben van ugyanúgy rögzítve a parton, elrejtve a hordók árnyékában. Innentől nincs más dolga, mint bevárni a többieket, de előbb őrszemet állva feljebb tornázza magát, hogy hason fekve figyelhesse a Macskát.*
//7-es dokk//
*A hármas Anor-Myna-Felthys csapat már elfoglalta a helyét a ma esti játszmában, így ideje, hogy a többiek is munkához lássanak.
Némi előmunka és menekülési útvonaltervezés után a hajóra való, észrevétlen feljutás lett a legfontosabb, ahhoz pedig sok-sok türelem kell!
Végtelennek tűnő percek vánszorognak át az időben, mire végre elérkezettnek látszik az időpont és az előre a móló mellé készített hordók közé besurran Riq, majd halkan megkocogtatja őket. Egy ember még a hajóhoz osonhat észrevétlenül, de egy csapat már kétesélyes. A rizikó ebben a tervben is meg volt, de mivel a Macska eléggé késői órában futott be a horgonyhelyére, így nem sokan foglalkoztak, az amúgy is gyakran látott hordókkal a hajó mellett. A biztonság kedvéért mégegyszer koppant egyet egyet a dongákra, majd figyelve a félsötét partot, a legmegfelelőbbnek tűnő pillanatban tovább suhan a hajó feketének ható oldala felé.
A kocsmában kapott rajzolat a hajóról meglepően élethűnek bizonyul, így nagyban megkönnyíti a dolgukat a gyors áttanulmányozásban.
Riq tetőtől talpig fekete ruhában érkezett ide is, mint általában mindenhova, ahol bajt keres. Fekete nadrág, fekete felső, amit viszont kiegészített egy fekete, ruhához simuló, fűzős mellényszerűséggel és egy, a testén 'körbecsavart' kötéllel. A kis fekete kesztyű már nem is annyira érdekes, de jobban bízva a szabad ujjakban, most anélkül kapaszkodik bele a hajó szinte láthatatlan réseibe és kiszögelléseibe, majd a hajó víz felé eső része felé araszolva macska ügyességgel mászik fel egészen az orrdíszig. Ott aztán felhúzza magát egy stabilabb pontra, majd a kötelet leemelve magáról - már ami felfele menet marad belőle - az egyik végét biztos és erős csomóval rögzíti. A másik vége elméletileg már jó kezekben van ugyanúgy rögzítve a parton, elrejtve a hordók árnyékában. Innentől nincs más dolga, mint bevárni a többieket, de előbb őrszemet állva feljebb tornázza magát, hogy hason fekve figyelhesse a Macskát.*
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 08:51:53
Üzenet elküldve: 2015-07-12 08:51:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Rinan//
*Furcsán, kissé talán fürkészően pillant a fiúra, nem mintha ennyire kíváncsi lenne a válaszra, de éppen a titkolozása teszi érdekessé a dolgot... hiszen eddig akármit kérdezett, a kölyök mindenre készségesen válaszolt, néha bizony maga elé képzelte, ahogy liheg hozzá, és a nyelvét nyújtja, akárcsak Gombolyag. Az utóbbi időben ugyanis kiskutyákhoz méltóan ragaszkodó volt... viszont ha Asirára féltékeny, akkor bizony lány van a dologban, hiszen a nőstény jobbára csak a lányok felé nyit.*
- Bökd már ki. Titokban tartom.
*Vigyorodik el az elf, és biztatóan vakargatja meg a gyerkőc kobakját.*
- Hmmm... jó kérdés. Nem igazán gondolkodtam még rajta, tudod, ami jön, az jön. Talán csak hozzászoktam.
*Feleli végül, elvégre az érzései állandóan változnak a kalóz irányában, ahogy az érdeklődése sem egy feltétlenül megmaradó tényező.*
- Fogadó vagy kocsma, szinte egyforma a kettő.
*Nevet fel halkan az elf a fiú aprócska félreértésén, de már megszokta az ilyesmin, szóval nem akad fent rajta.*
- Végülis tudnak ők maguktól is...
*Kuncog fel a gondolatra, és kezdi valóban úgy érezni, hogy ideje lenne valamit megmutatni a kölyöknek, és akkor már Nadae elméletét is tesztelheti, hogy ne nyomja többé gondolatainak örvényét. Will reakciója azonban meglepi, úgy támaszkodik a mellkasának, akár egy fiatalabb leányzó (na persze ilyennel is volt már dolga), ráadásul még a szemét is behunyja, miután ajkaik találkoztak. Részben ezen is nevet olyan jót, még mindig nem igazán érti a kölyköt.*
- Tetszett?
*Röhög fel a fiú értetlenségét látva, majd megvonja a vállát.*
- Jóindulattal nevezhetjük csóknak is.
*Vigyorodik el, és újra elkezd fütyörészni. Valahogy a saját kis akciója annyira feldobta, hogy nem nagyon törődik Will érzéseivel... na nem mintha zavarta volna a kis bongyorit, hogy elrabolták az első csókját. Majdnem megint elneveti magát, ahogy ebbe belegondol.*
*Furcsán, kissé talán fürkészően pillant a fiúra, nem mintha ennyire kíváncsi lenne a válaszra, de éppen a titkolozása teszi érdekessé a dolgot... hiszen eddig akármit kérdezett, a kölyök mindenre készségesen válaszolt, néha bizony maga elé képzelte, ahogy liheg hozzá, és a nyelvét nyújtja, akárcsak Gombolyag. Az utóbbi időben ugyanis kiskutyákhoz méltóan ragaszkodó volt... viszont ha Asirára féltékeny, akkor bizony lány van a dologban, hiszen a nőstény jobbára csak a lányok felé nyit.*
- Bökd már ki. Titokban tartom.
*Vigyorodik el az elf, és biztatóan vakargatja meg a gyerkőc kobakját.*
- Hmmm... jó kérdés. Nem igazán gondolkodtam még rajta, tudod, ami jön, az jön. Talán csak hozzászoktam.
*Feleli végül, elvégre az érzései állandóan változnak a kalóz irányában, ahogy az érdeklődése sem egy feltétlenül megmaradó tényező.*
- Fogadó vagy kocsma, szinte egyforma a kettő.
*Nevet fel halkan az elf a fiú aprócska félreértésén, de már megszokta az ilyesmin, szóval nem akad fent rajta.*
- Végülis tudnak ők maguktól is...
*Kuncog fel a gondolatra, és kezdi valóban úgy érezni, hogy ideje lenne valamit megmutatni a kölyöknek, és akkor már Nadae elméletét is tesztelheti, hogy ne nyomja többé gondolatainak örvényét. Will reakciója azonban meglepi, úgy támaszkodik a mellkasának, akár egy fiatalabb leányzó (na persze ilyennel is volt már dolga), ráadásul még a szemét is behunyja, miután ajkaik találkoztak. Részben ezen is nevet olyan jót, még mindig nem igazán érti a kölyköt.*
- Tetszett?
*Röhög fel a fiú értetlenségét látva, majd megvonja a vállát.*
- Jóindulattal nevezhetjük csóknak is.
*Vigyorodik el, és újra elkezd fütyörészni. Valahogy a saját kis akciója annyira feldobta, hogy nem nagyon törődik Will érzéseivel... na nem mintha zavarta volna a kis bongyorit, hogy elrabolták az első csókját. Majdnem megint elneveti magát, ahogy ebbe belegondol.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394