Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-09 20:28:55
Üzenet elküldve: 2015-01-09 20:28:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Romok közt //
// Odabenn //
// Hemitar, Felthys //
* Elsőként Hemitar dönt úgy, hogy a nem túl bizalomgerjesztő épületbe teszi a lábát. Lépései alatt egy-egy apró törmelék adja jelét ott létének karcos hangot hallatva a tágas, sötét csarnokban. AZ oltárhoz érve úgy dönt leveszi a kelyhet. Kissé kopott már de ezüstből lehet, oldalán pedig a vöröslő kövekből áradt a fény. Érte nyúl, s megpróbálja megmozdítani. A kehely pedig engedelmeskedik, különösebb gond nélkül emeli fel az eszközt a kő oltárról. Egyetlen dolog történik csupán amit a kehely elhagyja nyughelyét: immár nem ont magából vöröslő fény néhány percenként. Üres, nincs benne semmi, ellenben a kőoltárra tekintve egy bemélyedést láthat a fiú, ott ahol a kehely állt. A bemélyedés aljában pedig véset látható, ismeretlen alakzat a fiú számára.
Ekkor érkezik meg Felthys is és hívja fel magára a figyelmet. Végül kisebb ügyetlenkedés árán (mely produkciót Felthys mutatja be, de azt a többiek sajnálatukra nem láthatják…) De elindul a páros lefelé.
Kőből rakott fal övezi a lefelé vezető utat, a lépcsők néhol letöredeztek, igen régi építmény lehet.
Az útjuk hosszan megy lefelé s Hemitar okosan fáklyát is fogott így nem a vak sötétben kell botorkálniuk… Egy hosszú folyosóra érnek, melynek végén fény szűrődik feléjük. Lépteik tompán koppannak a kő padlón míg végül egy terembe érnek.
Igen széles, négyszögletű terem. Négy vaskos kőoszlop tartja meg a fölöttük nehezedő súlyt. Az oszlopokon 1-1 fáklya biztosítja a fényt a belső térnek. Jó három méter a belmagasság így van hely a magasabb egyéneknek is.
A páros először a következő látvánnyal találja szembe magát:
Szemközt a távolabbi falon egy két méter széles kő ajtót látnak, rajta hatalmas kör alakú véset, ránézésre semmilyen zárszerkezet nincsen rajtam, sem kilincs sem egyéb.
A kő ajtó mellett két vízköpő dombormű látszik, éles fogas pofájuk fenyegetőn tekint a szembe lévőkre. A bal oldali szeme vöröslő kővel van kirakva, míg a másiké türkiz kéken csillan. Mindkettőnek a bal karja tökéletesen ki van dolgozva, s teljes mértékig kiállnak a falból, kinyújtott tenyérrel, mintha csak a jussát kérő emberek volnának.
A szobrok melletti két falon vésetek, freskók láthatóak, de ilyen messziről nehéz volna kivenni mit is ábrázolnak.
Jobb oldalt szintén egy ajtó látszik, egyszerű kőből készült, felette szintén véset látható és egy türkiz kék szimbólum.
Bal oldalt pedig egy másik ugyan ilyen ajtó lehetett valamikor, mivel az nyitva van s egy sötét folyosóra nyílik. Ez fölött is látható néhány kőbe vájt jel és egy vér vörös szimbólum.
(Ha megpróbáljátok kinyitni az ajtókat, akkor: a középső semmilyen zárszerkezet nincsen, láthatóan nem lehet nyitni. A bal oldali nyitva van ugyebár, a jobb pedig ha megpróbáljátok belökni akkor szintén nyílik.) *
// Odakinn //
// Niema, Lianne, Kriyon, Nathua, Quoven //
* A kintiek kissé belekavarodtak a kialakult helyzetbe, ami nem csoda. Hirtelen igen sokan lettek és sokfelől érkeztek. Úgy látszik, sokan hallottak a romokról és pályáznak az öreg által emlegetett kincsekre. (vagy épp a rémségekre…)
Quoven megindul a Romok irányába hiszen úgy dönt követi a többieket, de hamar megtorpan hiszen Kriyon szólatja meg ezzel magára vonva a figyelmét, így nem halad tovább az épület felé. E közben Felthys alakja is eltűnik odabenn követve a fiatal fiú (Hemitar) lépteit. Így 5 en maradnak odakinn. Lianne még láthatja az eltűnő Lövill sötét alakját ahogy az épület hátsó része felé igyekszik ismeretlen okkal, de végül a sötétbe vész a sötét alak így szem elől veszíti őt. Minden esetre így is marad kettő, a fegyveres nő (Niema) és a másik férfi Quoven.
A két lány (Nathua / Lianne) pedig két oldalról közelít a sűrű erdőnek hála egyelőre észrevétlenek, de az épület körüli sávban már nem óvja őket a növényzet takarása így kénytelen felfedni ottlétüket a kinn maradt párosnak (Niemának és Quovennek).
Vélhetőleg némi beszélgetés fog következni.
A szemfülesebbeknek két dolog feltűnhet:
1. A vörös fény már nem szórja baljós sugarait a sötét fák közé.
2. A halk neszek amit eddig hallottak (már aki hallotta) hirtelen megszűnnek. Csend uralkodik az éjszakában. Egyetlen apró rezzenést sem hallani, csupán egy parányi fuvallat szalad át az épület maradványai közt némi halk hangot hallatva. Aztán néma csend… *
// Odakinn //
// Lövill //
* A nő csendben vonul a sötétség leple alatt, sötétbe burkolt testével. Az épület vaskos falai magason tornyosulnak fölé. Menet közben két elég terebélyes részen leszakadt falrészt is talál, ahol minden gond nélkül belátni (és akár be is lehet jutni a bel térbe.) Az egyik ilyen előtt elhaladva látja amint Hemitar épp a kelyhet magához veszi, majd Felthys is csatlakozik hozzá s némi parádés bemutató után alakjuk eltűnik az oltár mögött a föld alá. Ez után hangokat hall elölről, abból az irányból ahol társait s a lovakat hagyta. Idegen hangok, némi szóváltás de a pontos szavakat nehéz volna kivenni innen. Bármerre is induljon, hirtelen neszt hall maga mögül, apró kis parányi nesz, mintha az avaron szaladt volna keresztül egy patkány. Ha oda is néz csupán ugyan az tekint rá vissza mint amikor az ő csuklyájába néz bárki ember fia: feneketlen sötétség. Megspékelve az erdő sűrű, vészt jóslóan tekergő növényrengetegével. *
// Odabenn //
// Hemitar, Felthys //
* Elsőként Hemitar dönt úgy, hogy a nem túl bizalomgerjesztő épületbe teszi a lábát. Lépései alatt egy-egy apró törmelék adja jelét ott létének karcos hangot hallatva a tágas, sötét csarnokban. AZ oltárhoz érve úgy dönt leveszi a kelyhet. Kissé kopott már de ezüstből lehet, oldalán pedig a vöröslő kövekből áradt a fény. Érte nyúl, s megpróbálja megmozdítani. A kehely pedig engedelmeskedik, különösebb gond nélkül emeli fel az eszközt a kő oltárról. Egyetlen dolog történik csupán amit a kehely elhagyja nyughelyét: immár nem ont magából vöröslő fény néhány percenként. Üres, nincs benne semmi, ellenben a kőoltárra tekintve egy bemélyedést láthat a fiú, ott ahol a kehely állt. A bemélyedés aljában pedig véset látható, ismeretlen alakzat a fiú számára.
Ekkor érkezik meg Felthys is és hívja fel magára a figyelmet. Végül kisebb ügyetlenkedés árán (mely produkciót Felthys mutatja be, de azt a többiek sajnálatukra nem láthatják…) De elindul a páros lefelé.
Kőből rakott fal övezi a lefelé vezető utat, a lépcsők néhol letöredeztek, igen régi építmény lehet.
Az útjuk hosszan megy lefelé s Hemitar okosan fáklyát is fogott így nem a vak sötétben kell botorkálniuk… Egy hosszú folyosóra érnek, melynek végén fény szűrődik feléjük. Lépteik tompán koppannak a kő padlón míg végül egy terembe érnek.
Igen széles, négyszögletű terem. Négy vaskos kőoszlop tartja meg a fölöttük nehezedő súlyt. Az oszlopokon 1-1 fáklya biztosítja a fényt a belső térnek. Jó három méter a belmagasság így van hely a magasabb egyéneknek is.
A páros először a következő látvánnyal találja szembe magát:
Szemközt a távolabbi falon egy két méter széles kő ajtót látnak, rajta hatalmas kör alakú véset, ránézésre semmilyen zárszerkezet nincsen rajtam, sem kilincs sem egyéb.
A kő ajtó mellett két vízköpő dombormű látszik, éles fogas pofájuk fenyegetőn tekint a szembe lévőkre. A bal oldali szeme vöröslő kővel van kirakva, míg a másiké türkiz kéken csillan. Mindkettőnek a bal karja tökéletesen ki van dolgozva, s teljes mértékig kiállnak a falból, kinyújtott tenyérrel, mintha csak a jussát kérő emberek volnának.
A szobrok melletti két falon vésetek, freskók láthatóak, de ilyen messziről nehéz volna kivenni mit is ábrázolnak.
Jobb oldalt szintén egy ajtó látszik, egyszerű kőből készült, felette szintén véset látható és egy türkiz kék szimbólum.
Bal oldalt pedig egy másik ugyan ilyen ajtó lehetett valamikor, mivel az nyitva van s egy sötét folyosóra nyílik. Ez fölött is látható néhány kőbe vájt jel és egy vér vörös szimbólum.
(Ha megpróbáljátok kinyitni az ajtókat, akkor: a középső semmilyen zárszerkezet nincsen, láthatóan nem lehet nyitni. A bal oldali nyitva van ugyebár, a jobb pedig ha megpróbáljátok belökni akkor szintén nyílik.) *
// Odakinn //
// Niema, Lianne, Kriyon, Nathua, Quoven //
* A kintiek kissé belekavarodtak a kialakult helyzetbe, ami nem csoda. Hirtelen igen sokan lettek és sokfelől érkeztek. Úgy látszik, sokan hallottak a romokról és pályáznak az öreg által emlegetett kincsekre. (vagy épp a rémségekre…)
Quoven megindul a Romok irányába hiszen úgy dönt követi a többieket, de hamar megtorpan hiszen Kriyon szólatja meg ezzel magára vonva a figyelmét, így nem halad tovább az épület felé. E közben Felthys alakja is eltűnik odabenn követve a fiatal fiú (Hemitar) lépteit. Így 5 en maradnak odakinn. Lianne még láthatja az eltűnő Lövill sötét alakját ahogy az épület hátsó része felé igyekszik ismeretlen okkal, de végül a sötétbe vész a sötét alak így szem elől veszíti őt. Minden esetre így is marad kettő, a fegyveres nő (Niema) és a másik férfi Quoven.
A két lány (Nathua / Lianne) pedig két oldalról közelít a sűrű erdőnek hála egyelőre észrevétlenek, de az épület körüli sávban már nem óvja őket a növényzet takarása így kénytelen felfedni ottlétüket a kinn maradt párosnak (Niemának és Quovennek).
Vélhetőleg némi beszélgetés fog következni.
A szemfülesebbeknek két dolog feltűnhet:
1. A vörös fény már nem szórja baljós sugarait a sötét fák közé.
2. A halk neszek amit eddig hallottak (már aki hallotta) hirtelen megszűnnek. Csend uralkodik az éjszakában. Egyetlen apró rezzenést sem hallani, csupán egy parányi fuvallat szalad át az épület maradványai közt némi halk hangot hallatva. Aztán néma csend… *
// Odakinn //
// Lövill //
* A nő csendben vonul a sötétség leple alatt, sötétbe burkolt testével. Az épület vaskos falai magason tornyosulnak fölé. Menet közben két elég terebélyes részen leszakadt falrészt is talál, ahol minden gond nélkül belátni (és akár be is lehet jutni a bel térbe.) Az egyik ilyen előtt elhaladva látja amint Hemitar épp a kelyhet magához veszi, majd Felthys is csatlakozik hozzá s némi parádés bemutató után alakjuk eltűnik az oltár mögött a föld alá. Ez után hangokat hall elölről, abból az irányból ahol társait s a lovakat hagyta. Idegen hangok, némi szóváltás de a pontos szavakat nehéz volna kivenni innen. Bármerre is induljon, hirtelen neszt hall maga mögül, apró kis parányi nesz, mintha az avaron szaladt volna keresztül egy patkány. Ha oda is néz csupán ugyan az tekint rá vissza mint amikor az ő csuklyájába néz bárki ember fia: feneketlen sötétség. Megspékelve az erdő sűrű, vészt jóslóan tekergő növényrengetegével. *
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-09 17:39:07
Üzenet elküldve: 2015-01-09 17:39:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Romok Közt //
*Hányni több ingere lenne, mint bemenni a vörösen izzó romok közé, de a folyón is átkelt végső soron, van egy olyan sanda gyanúja, hogy csörtető sündisznó nélkül a seggében is rá fogja tudni magát venni arra, hogy mégis belépjen oda. Kicsit közelebb sorol Liannehoz. A dinka srácot nem félti, rossz pénz nem vész el, a csöcsikével viszont talán érdemes tárgyalnia a továbbiakban is, ha már hozzájuk csapódott.
A másik csapatnak háttal, hogy azok közül egy se tudjon szájáról egy árva szót se leolvasni, fojtott hangon válaszol Lianne-nak.*
-Be fogunk menni.
*Kellemetlen sistergő hangja bizalmas.*
-Várunk még. Nincs sok ingerenciám a közösködésre. Hát neked?
*Pillant fel komolyan a lányra. Vörös szemeinek vérszomjas izzása egyelőre rejtve marad, ugyanakkor sejthető miként kíván megszabadulni a veszélyesen kellemetlen társaságtól. Csapatnak nem nevezné őket, mert a kacskák jobban együtt tudnak működni egymással, mint az egyik (vagy egyetlen?) értékelhető íjászuk kezébe kantárt nyomó, jobbra-balra elcsámborgó tömörülés.*
-Ketten bementek, a csuklyás körbejár, egy kint maradt és ott a számszeríjas bige. Osszuk fel őket.
*Épp folytatná, mikor Kryion hangja üti meg füleit. Vörösei felfordulnak és szemeinek fehérje kivillan a sötét éjszaka ellenére. Fegyverét készenlétbe helyezve perdül vissza a duó felé, akikhez az ő személyi bolondja is csatlakozni próbál.
Akkor hát ennyit a tervről, improvizálnak.
Míg a világ legszerencsétlenebb tűzmágusa ismételten próbálja megpuhítani a társaság másik szemrevaló nőnemű tagját, addig ő int a talpraesettebbnek, hogy a másik szélen lépdeljen, míg ő jobbról közelít, s próbálják meg finoman két oldalról közre fogni a duót, míg Kryion szemből támadva tereli el a figyelmet. Egyelőre nem tesznek semmi fenyegetőt -remélhetőleg-, de készen állnak. Értelem szerűen Nathuáé a jobb, Lianne-é a bal szárny.*
*Hányni több ingere lenne, mint bemenni a vörösen izzó romok közé, de a folyón is átkelt végső soron, van egy olyan sanda gyanúja, hogy csörtető sündisznó nélkül a seggében is rá fogja tudni magát venni arra, hogy mégis belépjen oda. Kicsit közelebb sorol Liannehoz. A dinka srácot nem félti, rossz pénz nem vész el, a csöcsikével viszont talán érdemes tárgyalnia a továbbiakban is, ha már hozzájuk csapódott.
A másik csapatnak háttal, hogy azok közül egy se tudjon szájáról egy árva szót se leolvasni, fojtott hangon válaszol Lianne-nak.*
-Be fogunk menni.
*Kellemetlen sistergő hangja bizalmas.*
-Várunk még. Nincs sok ingerenciám a közösködésre. Hát neked?
*Pillant fel komolyan a lányra. Vörös szemeinek vérszomjas izzása egyelőre rejtve marad, ugyanakkor sejthető miként kíván megszabadulni a veszélyesen kellemetlen társaságtól. Csapatnak nem nevezné őket, mert a kacskák jobban együtt tudnak működni egymással, mint az egyik (vagy egyetlen?) értékelhető íjászuk kezébe kantárt nyomó, jobbra-balra elcsámborgó tömörülés.*
-Ketten bementek, a csuklyás körbejár, egy kint maradt és ott a számszeríjas bige. Osszuk fel őket.
*Épp folytatná, mikor Kryion hangja üti meg füleit. Vörösei felfordulnak és szemeinek fehérje kivillan a sötét éjszaka ellenére. Fegyverét készenlétbe helyezve perdül vissza a duó felé, akikhez az ő személyi bolondja is csatlakozni próbál.
Akkor hát ennyit a tervről, improvizálnak.
Míg a világ legszerencsétlenebb tűzmágusa ismételten próbálja megpuhítani a társaság másik szemrevaló nőnemű tagját, addig ő int a talpraesettebbnek, hogy a másik szélen lépdeljen, míg ő jobbról közelít, s próbálják meg finoman két oldalról közre fogni a duót, míg Kryion szemből támadva tereli el a figyelmet. Egyelőre nem tesznek semmi fenyegetőt -remélhetőleg-, de készen állnak. Értelem szerűen Nathuáé a jobb, Lianne-é a bal szárny.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-09 15:02:12
Üzenet elküldve: 2015-01-09 15:02:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Romok Közt //
*Lianne mandulás-mogyorós visszavágására még jobban vigyorog; szereti az ilyesmit.*
- Csak ha segítesz. *kacsint, még a szemöldökét is húzogatja. Közben az elf lány szemöldöke lassan egybeolvad a hajával, annyira felfelé szálldos a homlokán. Ezt viszont Kryion teljesen meg tudja érteni.*
~ Túl sok itt az egy romra jutó hülye. ~ *A rendkívül tipikus "ki korpa közé keveredik" esetkörét érzi magára nézve közvetlenül alkalmazhatónak. Röviden, sok hülye Kriyont győz.*
- Egy leszakad. *dünnyögi Nathuának, ahogy Lövill elszakad a fő csapattól és beleolvad a sötétbe. A fickó vagy nő vagy mi köpenye meglehetősen alkalmas az ilyesmire is.*
*Amikor Lianne beharapja a száját, Kryion is nagyon szívesen megtenné ugyanezt. Mármint továbbra is Lianne szájával, természetesen.*
- Nem tudom. Te miért jöttél, szivi? *kérdez vissza, miközben tekintete újra az előttük szenvedő bandára fordul.*
- Ja. Mondasz valamit. De kint se maradnék. Sötét is lesz, meg minden, és rohadt hideg van. *amúgy csak beszél, de nem dönt. Kicsiny csapatukban Nathua a biztonsági főnök.*
*Közben a másik banda egyik gyíkja eltűnik az épület mögött, míg egy másik az épületben teszi ugyanezt. A ficsúrképű pedig lassan ordítozásban fordítja a társalgást, mert a helyi menő idegen válaszra sem méltatja.*
- Az íjászuk most elfoglalt. *ciccent, mert Niemának a lóval kell kissé törődnie. Ha be akarnak csatlakozni, talán most lenne alkalmas. Jó lenne ugyanis nem nyilat kapni a mellkasába. Ő még messze van, és a sötét miatt egyre kevesebbet lát, még fél-elfként is. Közben a másik csapatnak csak két embere, vagyis fél-elfje marad a páston. De végül is most a lány a fontos. Meg a fegyvere.*
- Hem. Na? Menjünk. Na. Fedezzetek. *húzza feljebb nadrágját elszántan, közben majdnem megvágja magát tőrével, és előre lép.*
- Héj! Helló! *int oda Niemának és Quovennek. Már úgyis észrevették őket, minek sunnyogni.*
- Szöszi, légy oly jó, és ne lőj le, értem?! Most közelebb megyünk, szóval csak nyugi! *kicsit őt is aggasztja a zaj a háta mögött, de bízik benne, hogy valami őzcsapat. Vagy sündisznó. Igen, a süniket szereti.*
- Mi a neved, bébike? Én Kryion vagyok, és a haverokkal erre kószáltunk. Hát ti? Erre a madár se jár.
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.09 15:05:40
*Lianne mandulás-mogyorós visszavágására még jobban vigyorog; szereti az ilyesmit.*
- Csak ha segítesz. *kacsint, még a szemöldökét is húzogatja. Közben az elf lány szemöldöke lassan egybeolvad a hajával, annyira felfelé szálldos a homlokán. Ezt viszont Kryion teljesen meg tudja érteni.*
~ Túl sok itt az egy romra jutó hülye. ~ *A rendkívül tipikus "ki korpa közé keveredik" esetkörét érzi magára nézve közvetlenül alkalmazhatónak. Röviden, sok hülye Kriyont győz.*
- Egy leszakad. *dünnyögi Nathuának, ahogy Lövill elszakad a fő csapattól és beleolvad a sötétbe. A fickó vagy nő vagy mi köpenye meglehetősen alkalmas az ilyesmire is.*
*Amikor Lianne beharapja a száját, Kryion is nagyon szívesen megtenné ugyanezt. Mármint továbbra is Lianne szájával, természetesen.*
- Nem tudom. Te miért jöttél, szivi? *kérdez vissza, miközben tekintete újra az előttük szenvedő bandára fordul.*
- Ja. Mondasz valamit. De kint se maradnék. Sötét is lesz, meg minden, és rohadt hideg van. *amúgy csak beszél, de nem dönt. Kicsiny csapatukban Nathua a biztonsági főnök.*
*Közben a másik banda egyik gyíkja eltűnik az épület mögött, míg egy másik az épületben teszi ugyanezt. A ficsúrképű pedig lassan ordítozásban fordítja a társalgást, mert a helyi menő idegen válaszra sem méltatja.*
- Az íjászuk most elfoglalt. *ciccent, mert Niemának a lóval kell kissé törődnie. Ha be akarnak csatlakozni, talán most lenne alkalmas. Jó lenne ugyanis nem nyilat kapni a mellkasába. Ő még messze van, és a sötét miatt egyre kevesebbet lát, még fél-elfként is. Közben a másik csapatnak csak két embere, vagyis fél-elfje marad a páston. De végül is most a lány a fontos. Meg a fegyvere.*
- Hem. Na? Menjünk. Na. Fedezzetek. *húzza feljebb nadrágját elszántan, közben majdnem megvágja magát tőrével, és előre lép.*
- Héj! Helló! *int oda Niemának és Quovennek. Már úgyis észrevették őket, minek sunnyogni.*
- Szöszi, légy oly jó, és ne lőj le, értem?! Most közelebb megyünk, szóval csak nyugi! *kicsit őt is aggasztja a zaj a háta mögött, de bízik benne, hogy valami őzcsapat. Vagy sündisznó. Igen, a süniket szereti.*
- Mi a neved, bébike? Én Kryion vagyok, és a haverokkal erre kószáltunk. Hát ti? Erre a madár se jár.
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.09 15:05:40
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-09 11:37:12
Üzenet elküldve: 2015-01-09 11:37:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
*Az első, aki elismeri a jelenlétét egy ember, aki kissé a fiatal fél-elf feje fölé magasodik. Ez nem is zavarja annyira Quovent, mint a kard, ami azonnal elő lett húzva. Kissé zavarja az előhúzott fegyverek mennyisége, így a férfi első kérdésére nem is válaszol, annyira pörög az agya. ~Romvár? Az meg mi a fene? Csak nem azokra a romokra céloz a tisztáson? Hiszen most mondtam el, hogy csak eltévedtem és Atherionba szeretnék menni. Nem voltam elég egyértelmű? Úgy nézek ki, mint egy portás?~ Azonban a kihúzott fegyverek és a csapat idegállapotára utaló jelek miatt nem akarja nyíltan kérdőre vonni a férfi értelmi képességeit. Így csak csendben végignézi az egész vígjátékot, ami előtte kibontakozik kezdve a csuklyás alak eltűnésével a fák között. ~Eléggé koordinálatlan, szedett-vedett bagázsnak tűnik.~ Állapítja meg, és a sok fegyver ellenére kezdi élvezni a műsort, de azért megállja a mosolyt. Viszonylag könnyű dolga van, csak az előre emelet kardra kell gondolnia. ~Fontos, hogy ne röhögjek, még a végén félreértik, akármilyen vicces is a szitu. A fél-elf csaj úgy néz ki, mint aki mindjárt robban.~ Jegyzi meg magában, azonban a következő gondolat gyorsan kijózanítja. ~Remélem nem én kapom a nyilat, amikor az megtörténik, mert abban szinte biztos vagyok, hogy valakit le fog lőni. Ha fogadnom kéne, akkor az a lovak közt turkáló fiú lesz. De persze az is igaz, hogy lehet csak azért nem fogadnék magamra, mert nem szeretek magam ellen fogadni.~ Gondolja. Merengéséből A férfi rádördülése téríti magához.*
-Quovennek hívnak. És ahogy az előbb is mondtam, eltévedtem az erdőben és szeretnék eljutni Atheniorba. *Kifejezetten lassan beszél, hátha a férfi másodjára felfogja. Aztán csak nézi, ahogy a férfi elmegy a másik fiúval, lényegében kettesben hagyva őt a nyílpuskás lánnyal, no meg persze a másik csapattal. Próbálja keresni a logikát a cselekedeteikben, de nem találja. Nem tudja megállni, hogy megkérdezze a másik fél-elftől, aki végre nem rá fogja a fegyverét, így Quoven is végre le meri engedni a kezét.* Mond csak, a barátaid mennyit ittak? Mármint eléggé józannak tűnt a járásuk, de ami a többit illeti, nem vagyok benne biztos. Mintha teljesen impulzívak lennének. Ami csak eszükbe jut, azt csinálják, és semmi más nem fontos addig, amíg valami más nem jut eszükbe.
*Ekkor hallja a furcsa hangokat a másik társaság mögül, amerre mintha vízfolyást is hallana.* Kérlek szépen mond, hogy a Levegő Városa nem arrafelé van, amerre az íjadat mutatod. Mert ha igen, akkor vörös fény ide vagy oda, szerintem biztonságosabb lenne számunkra, ha bemennénk a Romok felé. Nem tetszik amit hallok. *Lassan el is kezd hátrálni arrafelé, de azért nem veszi le a szemét a lányról. Vagyis inkább a számszeríjáról, amit remélhetően nem fog Quoven felé fordítani. Mikor úgy érzi, hogy elég messze ért tőle, megfordul, és besiet a romok közé. Már lekéste a pillanatot, amikor Hemitar megpróbálja magához venni a kelyhet, és valószínűleg már elindult lefelé, amennyiben nem aktivált valamilyen csapdát a kehellyel. Amennyiben ilyesmi nem történt, akkor a fiatal fél-elf alaposan körbejárja a helyet, de nem indul meg lefelé a lépcsősoron. Egyelőre elvan azzal, hogy itt fenn várja, hogy a számszeríjas leányzó követi-e a példáját. Neki csak egy kissé védettebb hely kell a tisztásnál, és a romok pont megfelel ennek. Ha nem muszáj, nem is menne lejjebb, de ha a lány lemegy, akkor követi, mert még mindig nem tudja hogy jusson el a városba, és ez a csoport a legjobb esélye rá.*
A hozzászólás írója (Quoven Arborshate) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.09 11:37:40
*Az első, aki elismeri a jelenlétét egy ember, aki kissé a fiatal fél-elf feje fölé magasodik. Ez nem is zavarja annyira Quovent, mint a kard, ami azonnal elő lett húzva. Kissé zavarja az előhúzott fegyverek mennyisége, így a férfi első kérdésére nem is válaszol, annyira pörög az agya. ~Romvár? Az meg mi a fene? Csak nem azokra a romokra céloz a tisztáson? Hiszen most mondtam el, hogy csak eltévedtem és Atherionba szeretnék menni. Nem voltam elég egyértelmű? Úgy nézek ki, mint egy portás?~ Azonban a kihúzott fegyverek és a csapat idegállapotára utaló jelek miatt nem akarja nyíltan kérdőre vonni a férfi értelmi képességeit. Így csak csendben végignézi az egész vígjátékot, ami előtte kibontakozik kezdve a csuklyás alak eltűnésével a fák között. ~Eléggé koordinálatlan, szedett-vedett bagázsnak tűnik.~ Állapítja meg, és a sok fegyver ellenére kezdi élvezni a műsort, de azért megállja a mosolyt. Viszonylag könnyű dolga van, csak az előre emelet kardra kell gondolnia. ~Fontos, hogy ne röhögjek, még a végén félreértik, akármilyen vicces is a szitu. A fél-elf csaj úgy néz ki, mint aki mindjárt robban.~ Jegyzi meg magában, azonban a következő gondolat gyorsan kijózanítja. ~Remélem nem én kapom a nyilat, amikor az megtörténik, mert abban szinte biztos vagyok, hogy valakit le fog lőni. Ha fogadnom kéne, akkor az a lovak közt turkáló fiú lesz. De persze az is igaz, hogy lehet csak azért nem fogadnék magamra, mert nem szeretek magam ellen fogadni.~ Gondolja. Merengéséből A férfi rádördülése téríti magához.*
-Quovennek hívnak. És ahogy az előbb is mondtam, eltévedtem az erdőben és szeretnék eljutni Atheniorba. *Kifejezetten lassan beszél, hátha a férfi másodjára felfogja. Aztán csak nézi, ahogy a férfi elmegy a másik fiúval, lényegében kettesben hagyva őt a nyílpuskás lánnyal, no meg persze a másik csapattal. Próbálja keresni a logikát a cselekedeteikben, de nem találja. Nem tudja megállni, hogy megkérdezze a másik fél-elftől, aki végre nem rá fogja a fegyverét, így Quoven is végre le meri engedni a kezét.* Mond csak, a barátaid mennyit ittak? Mármint eléggé józannak tűnt a járásuk, de ami a többit illeti, nem vagyok benne biztos. Mintha teljesen impulzívak lennének. Ami csak eszükbe jut, azt csinálják, és semmi más nem fontos addig, amíg valami más nem jut eszükbe.
*Ekkor hallja a furcsa hangokat a másik társaság mögül, amerre mintha vízfolyást is hallana.* Kérlek szépen mond, hogy a Levegő Városa nem arrafelé van, amerre az íjadat mutatod. Mert ha igen, akkor vörös fény ide vagy oda, szerintem biztonságosabb lenne számunkra, ha bemennénk a Romok felé. Nem tetszik amit hallok. *Lassan el is kezd hátrálni arrafelé, de azért nem veszi le a szemét a lányról. Vagyis inkább a számszeríjáról, amit remélhetően nem fog Quoven felé fordítani. Mikor úgy érzi, hogy elég messze ért tőle, megfordul, és besiet a romok közé. Már lekéste a pillanatot, amikor Hemitar megpróbálja magához venni a kelyhet, és valószínűleg már elindult lefelé, amennyiben nem aktivált valamilyen csapdát a kehellyel. Amennyiben ilyesmi nem történt, akkor a fiatal fél-elf alaposan körbejárja a helyet, de nem indul meg lefelé a lépcsősoron. Egyelőre elvan azzal, hogy itt fenn várja, hogy a számszeríjas leányzó követi-e a példáját. Neki csak egy kissé védettebb hely kell a tisztásnál, és a romok pont megfelel ennek. Ha nem muszáj, nem is menne lejjebb, de ha a lány lemegy, akkor követi, mert még mindig nem tudja hogy jusson el a városba, és ez a csoport a legjobb esélye rá.*
A hozzászólás írója (Quoven Arborshate) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.09 11:37:40
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-08 20:58:18
Üzenet elküldve: 2015-01-08 20:58:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
- Azt kérdeztem, hogy ki a fene vagy te?! *mordul föl Felthys hangja, elég magabiztosan, mivel azt sejti, hogy mögötte támogatja a két csajszi. Az egész élet egy nagy tévedés, ezt ő már a saját kárán tanulta meg, és ezt a mostani eset sem cáfolja. Úgy néz ki a hátulsó támogató nyílhegye átvándorolt másfelé, a titokzatos Lövill pedig eltűnt. ~Megint magánakcióba kezdett, a fene vinné el!~
A fejcsóválás után tekintete visszakúszik a sötét árnyra, akit az előbb leteremtett. Kardjának hegye továbbra is a vélt ádámcsutkára szegeződik, de amaz meg sem moccan. Bátor ember, semmi kétség. Amikor viszont a felhők elvonulnak az esti fény elől, minden kitisztul Felthys szemében: éppen egy szobrot fenyeget. Zavartan és elpirulva kezdi el maszírozni az orrnyergét, miközben némán, de büszkén elkullog Hemitar felé.*
- Azt hiszem még nem józanodtam ki eléggé, kölyök... *jegyzi meg neki, hiszen jobb ráfogni a hülyeségét valami épkézláb magyarázatra, mint felvállalni azt. Jogos is, mert jobb ha valakit részegnek néznek, mintsem baromnak.*
//Odabent//
*Hemitar után halad, szorosan mögötte. Elismerően füttyent, mikor a kölyök veszi a bátorságot, és csak úgy elcseni a kelyhet, mikor az előbb ő maga prédikált a csapdákról. ~Gyermeki lélek!~ legyint, majd kezével megpróbálja elállni Hemitar útját a lépcsők elől.*
- Várj, hadd menjek előbb, bátor vagy azt látom de még kölyök!
*Ha amaznem ellenkezik, meg is teszi az első lépést. A legfelső lépcsőfok mohás, és csúszos, ahogy az elkövetkezendő egynéhány is, aztán jönnek a szimplán nyálkások, a viszonylag normálisak és a mállottak. Már éppen kezdi élvezni a vakon lépcsőzést, amikor valamire rálép. Mozog és cincog.*
- Mi a szar ez?! *kiált fel, és előtör belőle a patkányfóbia. Futna, de sötét van, és a mállott szektorban tartózkodik. Rossz helyre lép, kicsúszik a lába alól a talaj, és egy kegyetlen seggest nyom Hemitar vélhető lábai elé.*
- Tudod mit? Ha annyira szeretnél, menj elől.
- Azt kérdeztem, hogy ki a fene vagy te?! *mordul föl Felthys hangja, elég magabiztosan, mivel azt sejti, hogy mögötte támogatja a két csajszi. Az egész élet egy nagy tévedés, ezt ő már a saját kárán tanulta meg, és ezt a mostani eset sem cáfolja. Úgy néz ki a hátulsó támogató nyílhegye átvándorolt másfelé, a titokzatos Lövill pedig eltűnt. ~Megint magánakcióba kezdett, a fene vinné el!~
A fejcsóválás után tekintete visszakúszik a sötét árnyra, akit az előbb leteremtett. Kardjának hegye továbbra is a vélt ádámcsutkára szegeződik, de amaz meg sem moccan. Bátor ember, semmi kétség. Amikor viszont a felhők elvonulnak az esti fény elől, minden kitisztul Felthys szemében: éppen egy szobrot fenyeget. Zavartan és elpirulva kezdi el maszírozni az orrnyergét, miközben némán, de büszkén elkullog Hemitar felé.*
- Azt hiszem még nem józanodtam ki eléggé, kölyök... *jegyzi meg neki, hiszen jobb ráfogni a hülyeségét valami épkézláb magyarázatra, mint felvállalni azt. Jogos is, mert jobb ha valakit részegnek néznek, mintsem baromnak.*
//Odabent//
*Hemitar után halad, szorosan mögötte. Elismerően füttyent, mikor a kölyök veszi a bátorságot, és csak úgy elcseni a kelyhet, mikor az előbb ő maga prédikált a csapdákról. ~Gyermeki lélek!~ legyint, majd kezével megpróbálja elállni Hemitar útját a lépcsők elől.*
- Várj, hadd menjek előbb, bátor vagy azt látom de még kölyök!
*Ha amaznem ellenkezik, meg is teszi az első lépést. A legfelső lépcsőfok mohás, és csúszos, ahogy az elkövetkezendő egynéhány is, aztán jönnek a szimplán nyálkások, a viszonylag normálisak és a mállottak. Már éppen kezdi élvezni a vakon lépcsőzést, amikor valamire rálép. Mozog és cincog.*
- Mi a szar ez?! *kiált fel, és előtör belőle a patkányfóbia. Futna, de sötét van, és a mállott szektorban tartózkodik. Rossz helyre lép, kicsúszik a lába alól a talaj, és egy kegyetlen seggest nyom Hemitar vélhető lábai elé.*
- Tudod mit? Ha annyira szeretnél, menj elől.
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-08 20:33:02
Üzenet elküldve: 2015-01-08 20:33:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
*Kis híján felkacag - leginkább kétségbeesésében -, amikor Felthys közli vele, hogy maradjon ott ahol van. Mégis ki a fene volt az, aki először kiszúrta az előttük ácsorgó idegent? Aki nem mellesleg, amióta hű és odaadó, valamint igazán hősies ( és a többi és a többi ) társa megszólította, meg sem mozdult, s nem is tűnik túl hajlamosnak a válaszadásra. Számszeríját azért készenlétben tartja, ám amikor megjelennek mások is, feléjük fordul s őket kezdi vizslatni. Nem tetszik neki a helyzet, nem tud minden irányba figyelni, s ami teljességgel kikészíti, hogy Lövill a lovak gyeplőit a kezébe tuszkolja(!). Úgy tűnik választási lehetőséget sem kap, a kámzsás némber már el is tűnt. Megfogan a gondolat kicsiny fejében, hogy egyszerűen csak halvérű kecsességgel elereszti a két gyeplőt, a saját bátorságukra bízva a lovakat. Ám a következő meglepetés talán még jobban lesokkolja. Hemitar kezd el turkálni a pacik körül, Niema pedig leküzdhetetlen késztetést érez, hogy rajta töltse ki a feszültségét, ami egyre inkább kezd elhatalmasodni rajta. ~ Ezek szórakoznak velem ~ vonja le a következtetést*
- Menj csak, ha így érzed * Csupán ennyit mond, úgy érzi, ha ennél többet kellene szólni, mindenkit elküldene a kénkövesbe. No de ideje, hogy felkaparja az állát a földről, kirántsa magát az események folytonos meglepetéseinek fojtogató karjaiból és cselekedjen. Követi az első megérzést, ez általában be szokott válni: szinte már kecses mozdulattal csúsztatja ki ujjai közül a két kantárt és emeli fel számszeríját az azt megillető helyzetbe. Bizalmatlan az újonnan érkezőkkel, pláne, hogy kétes kinézetűek is vannak köztük. A másik oldalival pedig foglalkozzon Felthys, ha már oly bátor. Pusztai Kretént hanyagolja, ha akar megy, ha nem, akkor marad. Ám a másik ló nem érdekli, menjen amerre lát. Niema azonban le nem venné szemeit, no meg fegyverét a három kalandvágyóról.*
A hozzászólás írója (Niema Irieella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.08 20:39:30
*Kis híján felkacag - leginkább kétségbeesésében -, amikor Felthys közli vele, hogy maradjon ott ahol van. Mégis ki a fene volt az, aki először kiszúrta az előttük ácsorgó idegent? Aki nem mellesleg, amióta hű és odaadó, valamint igazán hősies ( és a többi és a többi ) társa megszólította, meg sem mozdult, s nem is tűnik túl hajlamosnak a válaszadásra. Számszeríját azért készenlétben tartja, ám amikor megjelennek mások is, feléjük fordul s őket kezdi vizslatni. Nem tetszik neki a helyzet, nem tud minden irányba figyelni, s ami teljességgel kikészíti, hogy Lövill a lovak gyeplőit a kezébe tuszkolja(!). Úgy tűnik választási lehetőséget sem kap, a kámzsás némber már el is tűnt. Megfogan a gondolat kicsiny fejében, hogy egyszerűen csak halvérű kecsességgel elereszti a két gyeplőt, a saját bátorságukra bízva a lovakat. Ám a következő meglepetés talán még jobban lesokkolja. Hemitar kezd el turkálni a pacik körül, Niema pedig leküzdhetetlen késztetést érez, hogy rajta töltse ki a feszültségét, ami egyre inkább kezd elhatalmasodni rajta. ~ Ezek szórakoznak velem ~ vonja le a következtetést*
- Menj csak, ha így érzed * Csupán ennyit mond, úgy érzi, ha ennél többet kellene szólni, mindenkit elküldene a kénkövesbe. No de ideje, hogy felkaparja az állát a földről, kirántsa magát az események folytonos meglepetéseinek fojtogató karjaiból és cselekedjen. Követi az első megérzést, ez általában be szokott válni: szinte már kecses mozdulattal csúsztatja ki ujjai közül a két kantárt és emeli fel számszeríját az azt megillető helyzetbe. Bizalmatlan az újonnan érkezőkkel, pláne, hogy kétes kinézetűek is vannak köztük. A másik oldalival pedig foglalkozzon Felthys, ha már oly bátor. Pusztai Kretént hanyagolja, ha akar megy, ha nem, akkor marad. Ám a másik ló nem érdekli, menjen amerre lát. Niema azonban le nem venné szemeit, no meg fegyverét a három kalandvágyóról.*
A hozzászólás írója (Niema Irieella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.08 20:39:30
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-07 18:19:42
Üzenet elküldve: 2015-01-07 18:19:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
// Odabenn //
*Az ifjú Hemitar végiggondolja a helyzetét ami jelen esetben egy kicsit káosszal teli és ő nagyon nem szereti a káoszt de azt a gondolatot sem, hogy valaki lehet hogy bajban van. Az ifjú cselekvésre szánja el magát megindul a frissen szerzett lóhoz és átkutatja a nyeregtáskát bármiféle használható eszköz van e benne ami segíthet neki például fáklya, kötél és más egyéb. Kicsit szégyelli magát, hogy nem gondolt ilyenekre. Majd végezetül a kardot rakja fel az oldalára.*
//Amennyiben valaki megkérdezné mit csinál//
- Az az érzésem támadt, hogy valaki bajban lehet a romokon belül. A ló erről jött és elégé jól idomítottnak tűnik biztos nem csak erre kóborolt. Ha bent van a gazdája lehet segítségre szorul ha meg nem akkor is érdemes szólni neki hogy elszökött a lova és visszahoztuk. A fegyver meg azért kéne ha netán nem lenne igazam és csapda akkor legalább megvédhessem magam.
*Utolsó mondata mellé enyhe mosoly társul.*
Ezenkívül ha szemem nem csal és jól vélem akkor a hátsó szobor elhelyezése nem megfelelő mert nem pont középen áll habár ez csak feltételezés mert csak a körvonalait látom és sötét is van.
//Ha netán a csapat ezután is ellenzi a dolgot akkor csak egy fáklyát és kötelet vesz magához ha talál és indul be a romok közé.//
*Hemitar amikor megfordul egy pillanatig csak áll szembe a romos épülettel majd elindul. Ebben a pillanatban nemrég olvasott bölcs tanai jutottak eszébe, "Nem azt kell megtanulni, hogy ne féljünk hanem azt, hogy hogyan éljünk együtt a félelmeinkkel. Hisz a félelmeink tesznek minket emberré és némely cselekedeteinknek is az ad értelmet." majd mikor már végigmondta magában a mondatot halk imába kezd melyet emberi fül nem hallhat meg.*
- Hatalmas elemek ti élet teremtői és a világ őrzői kérlek adjatok erőt, hogy segíthessek a bajbajutottakon és helyesen cselekedjek, kérlek titeket óvjátok meg útitársaimat kiket nemrég ismertem meg akár velem tartanak akár nem.
*A fáklya fénye először a terem jobb majd bal oldalát világítja be majd lassan ismétli a két oldal közötti ingadozást és halad előre. Hemitár alaposan körbenéz és megy előre benézve a padok közé nem törődve ki jön vele és ki nem mert tudja hogy ő helyesen cselekszik és ez az ami számít. Az oltárhoz érve kicsit jobban szemügyre veszi az oltárt és a kelyhet is. Amennyiben a kehely mozdítható magához veszi ha nem és nem lát semmi érdekeset rajta otthagyja és elindul lefelé.*
// Odabenn //
*Az ifjú Hemitar végiggondolja a helyzetét ami jelen esetben egy kicsit káosszal teli és ő nagyon nem szereti a káoszt de azt a gondolatot sem, hogy valaki lehet hogy bajban van. Az ifjú cselekvésre szánja el magát megindul a frissen szerzett lóhoz és átkutatja a nyeregtáskát bármiféle használható eszköz van e benne ami segíthet neki például fáklya, kötél és más egyéb. Kicsit szégyelli magát, hogy nem gondolt ilyenekre. Majd végezetül a kardot rakja fel az oldalára.*
//Amennyiben valaki megkérdezné mit csinál//
- Az az érzésem támadt, hogy valaki bajban lehet a romokon belül. A ló erről jött és elégé jól idomítottnak tűnik biztos nem csak erre kóborolt. Ha bent van a gazdája lehet segítségre szorul ha meg nem akkor is érdemes szólni neki hogy elszökött a lova és visszahoztuk. A fegyver meg azért kéne ha netán nem lenne igazam és csapda akkor legalább megvédhessem magam.
*Utolsó mondata mellé enyhe mosoly társul.*
Ezenkívül ha szemem nem csal és jól vélem akkor a hátsó szobor elhelyezése nem megfelelő mert nem pont középen áll habár ez csak feltételezés mert csak a körvonalait látom és sötét is van.
//Ha netán a csapat ezután is ellenzi a dolgot akkor csak egy fáklyát és kötelet vesz magához ha talál és indul be a romok közé.//
*Hemitar amikor megfordul egy pillanatig csak áll szembe a romos épülettel majd elindul. Ebben a pillanatban nemrég olvasott bölcs tanai jutottak eszébe, "Nem azt kell megtanulni, hogy ne féljünk hanem azt, hogy hogyan éljünk együtt a félelmeinkkel. Hisz a félelmeink tesznek minket emberré és némely cselekedeteinknek is az ad értelmet." majd mikor már végigmondta magában a mondatot halk imába kezd melyet emberi fül nem hallhat meg.*
- Hatalmas elemek ti élet teremtői és a világ őrzői kérlek adjatok erőt, hogy segíthessek a bajbajutottakon és helyesen cselekedjek, kérlek titeket óvjátok meg útitársaimat kiket nemrég ismertem meg akár velem tartanak akár nem.
*A fáklya fénye először a terem jobb majd bal oldalát világítja be majd lassan ismétli a két oldal közötti ingadozást és halad előre. Hemitár alaposan körbenéz és megy előre benézve a padok közé nem törődve ki jön vele és ki nem mert tudja hogy ő helyesen cselekszik és ez az ami számít. Az oltárhoz érve kicsit jobban szemügyre veszi az oltárt és a kelyhet is. Amennyiben a kehely mozdítható magához veszi ha nem és nem lát semmi érdekeset rajta otthagyja és elindul lefelé.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-06 13:55:03
Üzenet elküldve: 2015-01-06 13:55:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
*Kriyon pimasz megjegyzésére letekint a mellkasa felé, mely irányba a férfi tekintete is téved, majd szemeit forgatva sóhajt egyet és kissé összehúzza magát. Láthatóan igyekszik tartani a tőle telhető legnagyobb távolságot és még inkább figyelemre sem méltatni a fél-elf ténykedését az ő irányába, de nem sok sikerrel jár. *
- Miattam csak ne aggódj, inkább próbáld meg a manduládat verdeső golyóidat visszahelyezni alapjárásba. *Préseli ki az ajkai közül, egy semmitmondó szemöldökrántással, majd indul is tovább, menet közben ingerülten rázza a fejét. ~Megint mibe keveredtem… ~
Marad az árnyékban, s onnan figyeli a csapatot, s az épületet. Időközben újabb férfi csatlakozik a másik csapathoz, minek láttán szemöldöke rögtön a magasba röppen. Valami nem tetszik neki ebben a kis összeverődött társaságban, főleg az, hogy vélhetően kiszúrták őket, még sem foglalkozik velük senki. ~Fura.~
A férfi kérdését figyelmen kívül hagyná, de tekintve a körülményeket, talán nem árt, ha nem marad egyedül.*
- Hmm… *Harap az ajkára.* Mind ugyanazért jöttünk, nem? *Néz a másik kettőre.* Hát akkor be kellene mennünk, ám nem szívesen tenném ezt előttük. *Bök fejével a gyarapodó társaság felé, s szemöldökét ráncolva nézi végig, ahogy a csuklyás alak a lováról lepattanva eltűnik a sötétben. ~Hát ez?~
Fülei aprót rezzennek, mintha valamit hallana a távolból, de csak, mintha a fák leveleit csörtetné a szél, így elsőre nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget.* Nos? *Saját magát is meglepi, hogy egyáltalán képes arra vetemedni, hogy cselekvését mások akaratához igazítsa, de miután balsejtelme nem akar elmúlni, így talán ha hárman maradnak, az ő esélye is nagyobb a túlélésre, mint egyedül.*
*Kriyon pimasz megjegyzésére letekint a mellkasa felé, mely irányba a férfi tekintete is téved, majd szemeit forgatva sóhajt egyet és kissé összehúzza magát. Láthatóan igyekszik tartani a tőle telhető legnagyobb távolságot és még inkább figyelemre sem méltatni a fél-elf ténykedését az ő irányába, de nem sok sikerrel jár. *
- Miattam csak ne aggódj, inkább próbáld meg a manduládat verdeső golyóidat visszahelyezni alapjárásba. *Préseli ki az ajkai közül, egy semmitmondó szemöldökrántással, majd indul is tovább, menet közben ingerülten rázza a fejét. ~Megint mibe keveredtem… ~
Marad az árnyékban, s onnan figyeli a csapatot, s az épületet. Időközben újabb férfi csatlakozik a másik csapathoz, minek láttán szemöldöke rögtön a magasba röppen. Valami nem tetszik neki ebben a kis összeverődött társaságban, főleg az, hogy vélhetően kiszúrták őket, még sem foglalkozik velük senki. ~Fura.~
A férfi kérdését figyelmen kívül hagyná, de tekintve a körülményeket, talán nem árt, ha nem marad egyedül.*
- Hmm… *Harap az ajkára.* Mind ugyanazért jöttünk, nem? *Néz a másik kettőre.* Hát akkor be kellene mennünk, ám nem szívesen tenném ezt előttük. *Bök fejével a gyarapodó társaság felé, s szemöldökét ráncolva nézi végig, ahogy a csuklyás alak a lováról lepattanva eltűnik a sötétben. ~Hát ez?~
Fülei aprót rezzennek, mintha valamit hallana a távolból, de csak, mintha a fák leveleit csörtetné a szél, így elsőre nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget.* Nos? *Saját magát is meglepi, hogy egyáltalán képes arra vetemedni, hogy cselekvését mások akaratához igazítsa, de miután balsejtelme nem akar elmúlni, így talán ha hárman maradnak, az ő esélye is nagyobb a túlélésre, mint egyedül.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-06 13:21:17
Üzenet elküldve: 2015-01-06 13:21:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
// Romok Közt //
*Lövil inkább csendben marad, hiszen itt valami komoly csoportosulás kezd kialakulni, lévén nem csak ők vannak négyen, de közben mások is megjelennek, ami az ő szempontjából igencsak kellemetlen dolog, hiszen minél többen vannak annál nehezebben fog menni a megölésük. Viszont a romok amiket felfedeznek, az igen csak érdekes.~Talán mégse beszélt akkora hülyeségeket az a vén balek. Viszont akkor jó lenne esetleg bemenni, és hagyni, hogy a többiek itt kint lerendezzék a dolgot addig.~Még egy gyors végigmérés a helyzeten cselekvés előtt, majd megszólal suttogva.*
-Megkerülöm a helyet, és a másik oldalról közelítem meg őket, vond el a figyelmük.*Csak remélni tudja, hogy nem lesz akkora balek a drágalátos fiatalember, hogy azonnal csapkodni akarjon, ki tudja, hány halálos csapdától védhetik meg azok akik előttük mennek. Viszont most nincs ideje teketóriázni, egyszerűen lepattan lováról, és mindkét lónak a gyeplőjét Niema kezébe nyomja.*Kösd ki őket*Azzal már indul is lopakodva a fák között, hogy a templom mögé jusson, onnan pedig akár mikor beleszólhasson a események menetébe. Nem igazán fél a lelepleződéstől, hiszen mind a fák árnyéka mind a kései időpont elősegíti abban, hogy árnyékként közlekedhessen fekete ruházatában.*
*Lövil inkább csendben marad, hiszen itt valami komoly csoportosulás kezd kialakulni, lévén nem csak ők vannak négyen, de közben mások is megjelennek, ami az ő szempontjából igencsak kellemetlen dolog, hiszen minél többen vannak annál nehezebben fog menni a megölésük. Viszont a romok amiket felfedeznek, az igen csak érdekes.~Talán mégse beszélt akkora hülyeségeket az a vén balek. Viszont akkor jó lenne esetleg bemenni, és hagyni, hogy a többiek itt kint lerendezzék a dolgot addig.~Még egy gyors végigmérés a helyzeten cselekvés előtt, majd megszólal suttogva.*
-Megkerülöm a helyet, és a másik oldalról közelítem meg őket, vond el a figyelmük.*Csak remélni tudja, hogy nem lesz akkora balek a drágalátos fiatalember, hogy azonnal csapkodni akarjon, ki tudja, hány halálos csapdától védhetik meg azok akik előttük mennek. Viszont most nincs ideje teketóriázni, egyszerűen lepattan lováról, és mindkét lónak a gyeplőjét Niema kezébe nyomja.*Kösd ki őket*Azzal már indul is lopakodva a fák között, hogy a templom mögé jusson, onnan pedig akár mikor beleszólhasson a események menetébe. Nem igazán fél a lelepleződéstől, hiszen mind a fák árnyéka mind a kései időpont elősegíti abban, hogy árnyékként közlekedhessen fekete ruházatában.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-04 00:10:36
Üzenet elküldve: 2015-01-04 00:10:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett Úton//
-Rendben én a falumban vadásztam így könnyen levadászom azokat a vaddisznókat. Te addig kereshetnél tábornak alkalmas helyet és tűzifát. *Megfogja a tőrét és szép lassan kihúzza a tokjából. Kis termetét kihasználva a nagy fűben lopakodva halkan megközelíti és leszúrja az egyik vaddisznót és visszavonszolja Ghordalhoz.*
-Szereztem ennivalót remélem te is szereztél tűzifát. Őrködni is kellene felváltva nehogy ránk támadjanak. Leszek én az első és majd óránkét váltjuk egymást. Remélem megfelel így. *Megtisztítja tőrjét a vaddisznó vérétől és visszarakja a tokjába.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.04 13:53:23, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
-Rendben én a falumban vadásztam így könnyen levadászom azokat a vaddisznókat. Te addig kereshetnél tábornak alkalmas helyet és tűzifát. *Megfogja a tőrét és szép lassan kihúzza a tokjából. Kis termetét kihasználva a nagy fűben lopakodva halkan megközelíti és leszúrja az egyik vaddisznót és visszavonszolja Ghordalhoz.*
-Szereztem ennivalót remélem te is szereztél tűzifát. Őrködni is kellene felváltva nehogy ránk támadjanak. Leszek én az első és majd óránkét váltjuk egymást. Remélem megfelel így. *Megtisztítja tőrjét a vaddisznó vérétől és visszarakja a tokjába.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.04 13:53:23, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-04 00:05:18
Üzenet elküldve: 2015-01-04 00:05:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Romok Közt //
// Kriyon, Nathua + Lianne //
* A kis trió végül úgy dönt Lianne ötlete lesz a befutó és a hangosabb társulat után indul a vészjósló hangokat hátra hagyva. Nem kell sokáig keressenek, hogy egy viszonylag sekély gázlót találjanak így viszonylag megússzák a túlnedvesedést, meg persze a fagyhalált is. Ahogy haladnak tovább nem telik sok időbe és beérik a másik csapatot amint amazok épp a romos épületet figyelik, illetve egy másik fickóval diskurálnak. A kis beszélgetést megzavarja a romokból kitörő vöröslő fény, legalább már tudják, hogy innen származott amit (ki mennyire) de láthattak. *
//Niema, Felthys, Lövill + Quoven //
* A másik kis csoport szintén szemügyre veszi az egykor termetes épületet és az ott lévő elfet is közelebbi ismeretségbe próbálják vonni.
Hemitar elmondja ötleteit, észrevételeit a többieknek. S belülről akarná szemügyre venni az épületet.
Ha így tesz (Vagy bárki más is vele egyetemben / rajta kívül ) :
A kapu vaskos volt egykor, boltívei jó 3 méter magasan úsznak az ember fölé. Odabenn jelenleg csupán a hold ad némi világot és sejtelmes sziluettet húz a bent lévő törmelékek köré. Felforgatott padok, ledőlt kovácsoltvas gyertyatartók, fa és kő törmelék itt ott. Két oldalt elvétve még 1-1 vízköpő szobor feszül a falnak, van melynek már szarvait, vagy akár fejét is a porba hullajtotta.
Valaha valóban templom lehetett, legalább az elrendezéséből ítélve, a fő és a két oldalsó hajó legalább is erről árulkodik. De vallási vagy egyéb szimbólum nem látható semerre, bizonyára elkoptatta már azt az idő vasfoga bárhol is lehetett a falakon vagy faliszőnyegeken...
A sötétséget hirtelen vörös fény váltja fel ismét.
A tekinteteket a bejárattal egyenest szemközti fal felé vonzza. Egy termetes márvány oltár látható, rajta egy ezüst kehely melynek oldalán vöröslő rubintok ontják magukból a a kísérteties (itt már a szemnek szinte bántó) fényt. A kehely pár pillanatig izzik majd újra kialszik, hogy ismét csak a hold adjon némi világot a bent lévőknek.
Ha valaki közelebb merészkedne az oltárhoz, kíváncsiságát oltandó:
Az oltár mögé lépve az ott álló egyik jó ember méretű szobor talapzatával együtt félrecsúszott, feltárva ezzel egy lépcsősort mely a mélybe tart. Odalenn némi sárgás fény pislákol. *
// Aki úgy dönt kinn marad / bujkál tovább / oson / mi egyéb (már ha van ilyen) //
* Az erdő csendes, feltűnően. Semmi mozgás nem zavarja a kint lévők beszélgetését, ismerkedését. AZ éjszaka állatai sem képviseltetik magukat, pedig az a nap már bizonyára lemehetett lévén, hogy a magas lombok közt átszűrődő fény inkább a hold fehéres színével festi meg a tájat mint a nap sárgás vöröses fénysugaraival. Csend van, legalább is, egyelőre. *
// Elfek - Fél-elfek (Akiknek jobb a hallásuk) //
* A tájon eluralkodó csend tökéletesen alkalmas rá, hogy érzékeiket kihasználják. Az a csend valójában mégsem olyan teljes csend (már természetesen leszámítva a beszélgetőket ugyebár).
A hármas számára (Kriyon, Nathua, Lianne) már ismerős hang ismét hallható. S a többi jó hallással rendelkező is hallhatja: mintha sok apró ágacska potyogna az avarra. Folyamatos alig hallható zajként közelít a folyó irányából. Még messze jár, épp ezért csak a kifinomult érzékkel rendelkezők hallhatják s ők is csupán alig észlelhetőn.
(Persze minden csupán abban az esetben ha maradt bárki az épületen kívül!) *
// Kriyon, Nathua + Lianne //
* A kis trió végül úgy dönt Lianne ötlete lesz a befutó és a hangosabb társulat után indul a vészjósló hangokat hátra hagyva. Nem kell sokáig keressenek, hogy egy viszonylag sekély gázlót találjanak így viszonylag megússzák a túlnedvesedést, meg persze a fagyhalált is. Ahogy haladnak tovább nem telik sok időbe és beérik a másik csapatot amint amazok épp a romos épületet figyelik, illetve egy másik fickóval diskurálnak. A kis beszélgetést megzavarja a romokból kitörő vöröslő fény, legalább már tudják, hogy innen származott amit (ki mennyire) de láthattak. *
//Niema, Felthys, Lövill + Quoven //
* A másik kis csoport szintén szemügyre veszi az egykor termetes épületet és az ott lévő elfet is közelebbi ismeretségbe próbálják vonni.
Hemitar elmondja ötleteit, észrevételeit a többieknek. S belülről akarná szemügyre venni az épületet.
Ha így tesz (Vagy bárki más is vele egyetemben / rajta kívül ) :
A kapu vaskos volt egykor, boltívei jó 3 méter magasan úsznak az ember fölé. Odabenn jelenleg csupán a hold ad némi világot és sejtelmes sziluettet húz a bent lévő törmelékek köré. Felforgatott padok, ledőlt kovácsoltvas gyertyatartók, fa és kő törmelék itt ott. Két oldalt elvétve még 1-1 vízköpő szobor feszül a falnak, van melynek már szarvait, vagy akár fejét is a porba hullajtotta.
Valaha valóban templom lehetett, legalább az elrendezéséből ítélve, a fő és a két oldalsó hajó legalább is erről árulkodik. De vallási vagy egyéb szimbólum nem látható semerre, bizonyára elkoptatta már azt az idő vasfoga bárhol is lehetett a falakon vagy faliszőnyegeken...
A sötétséget hirtelen vörös fény váltja fel ismét.
A tekinteteket a bejárattal egyenest szemközti fal felé vonzza. Egy termetes márvány oltár látható, rajta egy ezüst kehely melynek oldalán vöröslő rubintok ontják magukból a a kísérteties (itt már a szemnek szinte bántó) fényt. A kehely pár pillanatig izzik majd újra kialszik, hogy ismét csak a hold adjon némi világot a bent lévőknek.
Ha valaki közelebb merészkedne az oltárhoz, kíváncsiságát oltandó:
Az oltár mögé lépve az ott álló egyik jó ember méretű szobor talapzatával együtt félrecsúszott, feltárva ezzel egy lépcsősort mely a mélybe tart. Odalenn némi sárgás fény pislákol. *
// Aki úgy dönt kinn marad / bujkál tovább / oson / mi egyéb (már ha van ilyen) //
* Az erdő csendes, feltűnően. Semmi mozgás nem zavarja a kint lévők beszélgetését, ismerkedését. AZ éjszaka állatai sem képviseltetik magukat, pedig az a nap már bizonyára lemehetett lévén, hogy a magas lombok közt átszűrődő fény inkább a hold fehéres színével festi meg a tájat mint a nap sárgás vöröses fénysugaraival. Csend van, legalább is, egyelőre. *
// Elfek - Fél-elfek (Akiknek jobb a hallásuk) //
* A tájon eluralkodó csend tökéletesen alkalmas rá, hogy érzékeiket kihasználják. Az a csend valójában mégsem olyan teljes csend (már természetesen leszámítva a beszélgetőket ugyebár).
A hármas számára (Kriyon, Nathua, Lianne) már ismerős hang ismét hallható. S a többi jó hallással rendelkező is hallhatja: mintha sok apró ágacska potyogna az avarra. Folyamatos alig hallható zajként közelít a folyó irányából. Még messze jár, épp ezért csak a kifinomult érzékkel rendelkezők hallhatják s ők is csupán alig észlelhetőn.
(Persze minden csupán abban az esetben ha maradt bárki az épületen kívül!) *
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-03 22:02:13
Üzenet elküldve: 2015-01-03 22:02:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett Úton//
~El kellene indulnunk északra a legközelebbi civilizáció felé mivel tudomásom szerint egy tó van arrafelé, amiből vizet szerezhetünk, a fák mohái alapján valahogy be tudnám tájolódni így kissé könnyebb a dolgunk. Mivel nem tudtam hogy milyen a természete a törpének, így inkább beszélgetésbe kezdek vele.~
*Kezet fog vele, és bemutatkozik. Ezek után megszólal.*
-Felmásznál a fára hogy szétnézzél, fáj a lábam, bizonyítani kellene az elvemet miszerint innen északra kell hogy legyen egy tó, és útközben belefutunk egy barlangrendszerbe.
~Így igazat nyerek az állításomnak és kezdetét veheti az első igazi kalandom.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.04 00:04:08, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a karakter által nem ismert dolgokról a karakternem tud gondolkodni; értelmetlen, helyesírási hibáktól hemzsegő mondatok.
~El kellene indulnunk északra a legközelebbi civilizáció felé mivel tudomásom szerint egy tó van arrafelé, amiből vizet szerezhetünk, a fák mohái alapján valahogy be tudnám tájolódni így kissé könnyebb a dolgunk. Mivel nem tudtam hogy milyen a természete a törpének, így inkább beszélgetésbe kezdek vele.~
*Kezet fog vele, és bemutatkozik. Ezek után megszólal.*
-Felmásznál a fára hogy szétnézzél, fáj a lábam, bizonyítani kellene az elvemet miszerint innen északra kell hogy legyen egy tó, és útközben belefutunk egy barlangrendszerbe.
~Így igazat nyerek az állításomnak és kezdetét veheti az első igazi kalandom.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.04 00:04:08, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a karakter által nem ismert dolgokról a karakternem tud gondolkodni; értelmetlen, helyesírási hibáktól hemzsegő mondatok.
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-03 21:21:06
Üzenet elküldve: 2015-01-03 21:21:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett Úton//
*Felsegít a földről egy fél-elfet akit most lát először. De nagyon kedvesnek tűnik.*
-Azt hiszem hogy banditák lehetek akik itt hagytak az erdő mélyén minket. Meg kell keresnünk a kivezető utat ebből az erdőből. *Megnézi hogy minden fegyvere maradt és hogy a pénzét se vették el. Megnyugszik mikor meglátja hogy semmi sem tűnt el.*
~Furának találom hogy nem vittek el semmit.~
-Szerinted merre kéne mennünk.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.04 00:00:06, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; értelmetlen mondatok, és durva helyesírási hibák javítása.
*Felsegít a földről egy fél-elfet akit most lát először. De nagyon kedvesnek tűnik.*
-Azt hiszem hogy banditák lehetek akik itt hagytak az erdő mélyén minket. Meg kell keresnünk a kivezető utat ebből az erdőből. *Megnézi hogy minden fegyvere maradt és hogy a pénzét se vették el. Megnyugszik mikor meglátja hogy semmi sem tűnt el.*
~Furának találom hogy nem vittek el semmit.~
-Szerinted merre kéne mennünk.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.04 00:00:06, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; értelmetlen mondatok, és durva helyesírási hibák javítása.
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-01-03 20:48:43
Üzenet elküldve: 2015-01-03 20:48:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett Úton//
*Egy Metarvu nevű törppel eszméletünkhöz kaptunk az Erdő mélyén. Nehezen felkelt a földről mivel a feje nagyon fájt. Megpróbálta felsegíteni törpe bajtársát is. *
-Emlékszel hogy kerültünk ide az erdő mélyére? Még sose voltam ily helyzetben.
*Kétségbeesetten nem tudta hogy mit mondjon mivel a helyzet számára új.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.03 23:55:28, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt. Múlt helyett jelen idő. E/1 helyett E/3. Jelek javítása.
*Egy Metarvu nevű törppel eszméletünkhöz kaptunk az Erdő mélyén. Nehezen felkelt a földről mivel a feje nagyon fájt. Megpróbálta felsegíteni törpe bajtársát is. *
-Emlékszel hogy kerültünk ide az erdő mélyére? Még sose voltam ily helyzetben.
*Kétségbeesetten nem tudta hogy mit mondjon mivel a helyzet számára új.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.03 23:55:28, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt. Múlt helyett jelen idő. E/1 helyett E/3. Jelek javítása.
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-27 20:19:31
Üzenet elküldve: 2014-12-27 20:19:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Egyik trió//
*Lövill, a kámzsás maca kioktatásait és szemrehányásait figyelmen kívül hagyva továbbra is vezeti igen fáradt lovát. Három ember tényleg sok, semmi kétség efelől, és lónak gúnyolt hárasállata csak lassú ügetésre képes. Az út további részében bambán mered maga elé, elgondolkozva arról, ami talán rájuk vár.
Néhány óra múlva kirajzolódnak előtte bizonyos elmosódott árnyak, de az alkony még a pálinkánál is csalafintább, ezért nem veszi komolyan azt, amit lát. Továbbra is az útra mered, és ebből az állapotból a Kölyök ébreszti fel. Kezd neki is elég idegesítővé válni folytonos okosságával, de inkább nem teszi szóvá, csak a fejét fogja és orrnyergét masszírozza...
...egészen addig, míg a monológ félbe nem szakad. Meglepetten felkapja fejét, lassan az istenek felé hálálkodva, hogy megjött Hemitar jobbik esze, mikor ő is megpillantja az idegent.*
- Basszus. Basszus, basszus, basszus! Maradjatok itt ketten *egyértelműen Niemára és Hemitarra gondol*, de az íjat és a nyilad tartsd az alakon. Lövill, te meg fogd a vasfogaidat és gyere szorosan mögöttem! Lehetöleg intim közelségbe!
*Leugrik a lóról, és kardját előhúzza. Elővigyázatos, mégis robosztus léptekkel áll az idegen elébe, a pengét készenlétben tartva.*
- Hé, te! Te vagy Romvár portása, hogy elébünk jössz, vagy csak erre sétáltál?
//Egyik trió//
*Lövill, a kámzsás maca kioktatásait és szemrehányásait figyelmen kívül hagyva továbbra is vezeti igen fáradt lovát. Három ember tényleg sok, semmi kétség efelől, és lónak gúnyolt hárasállata csak lassú ügetésre képes. Az út további részében bambán mered maga elé, elgondolkozva arról, ami talán rájuk vár.
Néhány óra múlva kirajzolódnak előtte bizonyos elmosódott árnyak, de az alkony még a pálinkánál is csalafintább, ezért nem veszi komolyan azt, amit lát. Továbbra is az útra mered, és ebből az állapotból a Kölyök ébreszti fel. Kezd neki is elég idegesítővé válni folytonos okosságával, de inkább nem teszi szóvá, csak a fejét fogja és orrnyergét masszírozza...
...egészen addig, míg a monológ félbe nem szakad. Meglepetten felkapja fejét, lassan az istenek felé hálálkodva, hogy megjött Hemitar jobbik esze, mikor ő is megpillantja az idegent.*
- Basszus. Basszus, basszus, basszus! Maradjatok itt ketten *egyértelműen Niemára és Hemitarra gondol*, de az íjat és a nyilad tartsd az alakon. Lövill, te meg fogd a vasfogaidat és gyere szorosan mögöttem! Lehetöleg intim közelségbe!
*Leugrik a lóról, és kardját előhúzza. Elővigyázatos, mégis robosztus léptekkel áll az idegen elébe, a pengét készenlétben tartva.*
- Hé, te! Te vagy Romvár portása, hogy elébünk jössz, vagy csak erre sétáltál?
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-22 09:45:45
Üzenet elküldve: 2014-12-22 09:45:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Romok Közt //
// Kriyon, Nathua + Lianne //
*Nathuának teljesen mindegy, hogy leprás-e az illető vagy sem, mivel pontosan olyan helyről származik a párocskájuk, ahol fekete rongyokat csak a bolondok aggattak magukra, akiknek már nem volt elpárologtatni való agyuk sem, mert már rég kisült. Az olyan nagyszerű fejvadászok, mint például Nathua is, soha nem tennének ilyesmit magukkal még álcázás végett sem, ez vélhetőleg helyi őrület, tehát kár is további, ésszerűnek vélt magyarázatot keresni a wegtoreni csodacsapat gondolkodásmódjára.
Ami azt illeti minden bizonnyal a tél hűvöséhez mérten kifejezetten hideg folyóvízbe is ezért ódzkodhatnak bemenni. Mert olyan helyről jöttek, ahol folyóvíz nem igen van. Pláne nem ilyen hideg. Nathua még a lóért, a lovon lévő reménybeli holmikért sem kockáztatta volna meg (átszámolva nagyjából 200-300 arany), hogy az este hátralevő részében vizes cuccaiban kelljen bűvészkednie, mert iszonyatosan irritálná, de a jelek szerint kerek e világon ő az egyetlen, aki hasonló apróságokkal törődik. Akárhogy is, ő egészen biztos keresni fog egy sekélyebb gázlót, ahol csak bokáig kell eláznia. Az is rettentően kellemetlen: minden lépésnél cuppog a csizmájában a víz és töri az anyag és ahh...
Eddig is majd szétvetette a kalandvágy és a kedvesség, na csak várják ki mi lesz ez után!
A kis neszező vacaktól azért nem csinálja össze magát, mert a környéken való kószálásuk alatt jó párszor találkozott már az őszi erdőben a vérszomjasan veszélyes fenevaddal, melyet leginkább sündisznónak neveznek errefelé. Ja, meg ő egyébként sem az a fajta aki összecsinálja magát természetesen.
Na de szóval mivel a Sors közbeszól és Kriyon is a bögyöske után veti magát, neki sincs sok választása a jelek szerint, követnie kell a ricsaj alakulat nyomába szegődő párost neki is, hiába viszket a vöröslő romoktól. Ez valamiért inkább kelti a "nem kéne itt lenni" hatást, mint az erdőben neszező apróság. Vajon már késő visszafordulni? Nathua az orra alatt dörmögve válaszol a srácnak, de a válasza nem kifejezetten az a típusú felelet, amit érdemes lenne papírra vetni.
Az ő fegyvere miatt nem kell a legújabb bumburnyáknak aggódnia egyelőre, mert most ő csak...*
~Zümmögő legyecske vagyok, zümmögő legyecske vagyok... Züümm...~
// Kriyon, Nathua + Lianne //
*Nathuának teljesen mindegy, hogy leprás-e az illető vagy sem, mivel pontosan olyan helyről származik a párocskájuk, ahol fekete rongyokat csak a bolondok aggattak magukra, akiknek már nem volt elpárologtatni való agyuk sem, mert már rég kisült. Az olyan nagyszerű fejvadászok, mint például Nathua is, soha nem tennének ilyesmit magukkal még álcázás végett sem, ez vélhetőleg helyi őrület, tehát kár is további, ésszerűnek vélt magyarázatot keresni a wegtoreni csodacsapat gondolkodásmódjára.
Ami azt illeti minden bizonnyal a tél hűvöséhez mérten kifejezetten hideg folyóvízbe is ezért ódzkodhatnak bemenni. Mert olyan helyről jöttek, ahol folyóvíz nem igen van. Pláne nem ilyen hideg. Nathua még a lóért, a lovon lévő reménybeli holmikért sem kockáztatta volna meg (átszámolva nagyjából 200-300 arany), hogy az este hátralevő részében vizes cuccaiban kelljen bűvészkednie, mert iszonyatosan irritálná, de a jelek szerint kerek e világon ő az egyetlen, aki hasonló apróságokkal törődik. Akárhogy is, ő egészen biztos keresni fog egy sekélyebb gázlót, ahol csak bokáig kell eláznia. Az is rettentően kellemetlen: minden lépésnél cuppog a csizmájában a víz és töri az anyag és ahh...
Eddig is majd szétvetette a kalandvágy és a kedvesség, na csak várják ki mi lesz ez után!
A kis neszező vacaktól azért nem csinálja össze magát, mert a környéken való kószálásuk alatt jó párszor találkozott már az őszi erdőben a vérszomjasan veszélyes fenevaddal, melyet leginkább sündisznónak neveznek errefelé. Ja, meg ő egyébként sem az a fajta aki összecsinálja magát természetesen.
Na de szóval mivel a Sors közbeszól és Kriyon is a bögyöske után veti magát, neki sincs sok választása a jelek szerint, követnie kell a ricsaj alakulat nyomába szegődő párost neki is, hiába viszket a vöröslő romoktól. Ez valamiért inkább kelti a "nem kéne itt lenni" hatást, mint az erdőben neszező apróság. Vajon már késő visszafordulni? Nathua az orra alatt dörmögve válaszol a srácnak, de a válasza nem kifejezetten az a típusú felelet, amit érdemes lenne papírra vetni.
Az ő fegyvere miatt nem kell a legújabb bumburnyáknak aggódnia egyelőre, mert most ő csak...*
~Zümmögő legyecske vagyok, zümmögő legyecske vagyok... Züümm...~
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-21 11:40:01
Üzenet elküldve: 2014-12-21 11:40:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Romok Közt //
//Niema, Felthys, Lövill //
*A túlparton lovagolva Hemitár egyre izgatottabbá válik. Úgy érzi magát mint amikor megkapta első könyvét, letenni nem tudta az izgalomtól míg végig nem olvasta és most is így érez tudni akarja mi az a piros fény a távolban. Mikor a romokhoz érnek teljesen elönti az izgalmakkal teli érzés, szemeivel elkezdi mind a romokat és mind a romokon kívüli részt megfigyelni. Minden apró kis részt próbál figyelni feje szinte már ide oda jár. A lovat még megállásra se utasítják már Hemitar egy megállapításra tesz szert a romokkal kapcsolatban, igaz nem biztos benne teljesen, de úgy érzi másnak talán fontos információ lehet, így hát tekintetét nem levéve a romokról szól a többiekhez.*
- Ez a rom első ránézésre egy régi templomnak tűnik de pontosat csak akkor tudok mondani ha a belső részét is megvizsgál...
*Mondata közben veszi észre a tisztás túloldalán lévő idekent aki szinte csak egy másodperc erejére figyel meg mert a vörös fényre ismét a romokhoz kapja fejét. Az izzó fények kihunyása után csalódottan néz félre a romoktól hiszen a fények arra nem voltak jók hogy jobban szemügyre vegye a belső részt ha ezt megszeretné tenni bizony be kell menni. Az ifjú ezek után csak figyel és vár a többiek megjegyzéseire, esetleges ellenvéleményeire. Igaz kicsit ostobán érzi magát a jelen helyzetben, hogy ott ül a lovon mint egy kisgyerek és közben próbál segíteni útitársainak. Természetesen az idegenről se feledkezett el de meg van győződve arról, hogy ő lehet az aki a templomot gondozza.*
~Szegénynek mennyi munkába kerülhet kitakarítani és rendbe tartani az egészet egyedül. Amikor a cellákat szoktam takarítani a végére még én is nagyon elfáradok hát akkor ő mit szóljon. Lehet nekem se ártana kicsit többet tenni a templom körül legközelebb.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.21 13:06:53, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
//Niema, Felthys, Lövill //
*A túlparton lovagolva Hemitár egyre izgatottabbá válik. Úgy érzi magát mint amikor megkapta első könyvét, letenni nem tudta az izgalomtól míg végig nem olvasta és most is így érez tudni akarja mi az a piros fény a távolban. Mikor a romokhoz érnek teljesen elönti az izgalmakkal teli érzés, szemeivel elkezdi mind a romokat és mind a romokon kívüli részt megfigyelni. Minden apró kis részt próbál figyelni feje szinte már ide oda jár. A lovat még megállásra se utasítják már Hemitar egy megállapításra tesz szert a romokkal kapcsolatban, igaz nem biztos benne teljesen, de úgy érzi másnak talán fontos információ lehet, így hát tekintetét nem levéve a romokról szól a többiekhez.*
- Ez a rom első ránézésre egy régi templomnak tűnik de pontosat csak akkor tudok mondani ha a belső részét is megvizsgál...
*Mondata közben veszi észre a tisztás túloldalán lévő idekent aki szinte csak egy másodperc erejére figyel meg mert a vörös fényre ismét a romokhoz kapja fejét. Az izzó fények kihunyása után csalódottan néz félre a romoktól hiszen a fények arra nem voltak jók hogy jobban szemügyre vegye a belső részt ha ezt megszeretné tenni bizony be kell menni. Az ifjú ezek után csak figyel és vár a többiek megjegyzéseire, esetleges ellenvéleményeire. Igaz kicsit ostobán érzi magát a jelen helyzetben, hogy ott ül a lovon mint egy kisgyerek és közben próbál segíteni útitársainak. Természetesen az idegenről se feledkezett el de meg van győződve arról, hogy ő lehet az aki a templomot gondozza.*
~Szegénynek mennyi munkába kerülhet kitakarítani és rendbe tartani az egészet egyedül. Amikor a cellákat szoktam takarítani a végére még én is nagyon elfáradok hát akkor ő mit szóljon. Lehet nekem se ártana kicsit többet tenni a templom körül legközelebb.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.21 13:06:53, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-20 03:33:15
Üzenet elküldve: 2014-12-20 03:33:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
*Lassan közelíti meg a fák határát, és amint eléri, óvatosságból megtorpan, de nem lát mozgást az előtte elterülő tisztáson, így újra megindul előre. Ez sajnos azt jelenti, hogy a hármast se látja sajnos, akiket eddig követett. ~Nagyszerű! Még jobban eltévedtem, és ráadásul sikerült elvesztenem az esélyt egy normális útbaigazításra is. Csak így tovább, Quoven! Sehol nem látni egy teremtett lelket sem.~ Morgolódik az orra magában. Amit viszont lát, az egy kőhalom a rét másik végében. Fél elf szemeinek nem esik nehezére kivenni még az egyre rájuk köszönő sötétségben sem, hogy valamiféle épület romjairól van szó. ~Lehet ott vannak, akiket követtem. Csak nem érték el a fákat a túlsó oldalon ilyen gyorsan. Biztos vagyok benne, hogy annál már közelebb jártam ahhoz, hogy utolérjem őket.~ Inkább a remény beszél belőle, mint a bizonyosság. Ha az idegenek továbbmentek a fák túlsó oldalára, akkor amíg Quoven itt tökörészett, újra akkora előnyre tehettek szert, hogy nem éri utol őket, és a fiú bolyonghat hátralévő életében a fák közt, amit úgy nagyjából 1-2 hétre maximalizál becsléseiben. Ráadásul úgy látja, hogy mintha több út is vezetne a tisztásra. Eléggé kicsi az esélye megtippelni, hogy melyiken próbálja meg követni őket. Kíváncsian méregeti azt, ami az egykori épület helyén maradt, és arrafelé módosítja az irányát.
Alig néhány lépést sikerül azonban eltávolodni a fáktól, amikor hangokat hall oldalról. Megtorpan, ahogy egy furcsa négyes jön a látóterébe. Nem kicsit könnyebbül meg. Bár meglepi az, hogy a társaságban mintha lenne elf is és fél-elf is. ~Ez az elmúlt néhány napban kettőből kettő elf, aki hajlandó "lealacsonyodni" egy fél-elf társaságába. Lehet korábban csak én voltam ilyen szerencsétlen a faj velem szembe kerülő egyedeivel?~ Tűnődik egy röpke pillanatig, de a gondolat gyorsan tovaszáll, hiszen most fontosabb problémák foglalkoztatják, mint például a túlélése. Elindul a négyes felé, miközben figyel arra, hogy a két keze jól látható helyen legyen, testétől kicsit eltartva, hogy ne higgyék őt valamiféle egyszemélyes rablóbandának. Tőlük néhány méterre megáll*
-Alig merem elhinni, hogy ekkora szerencsém van, hogy magukba botlottam. Teljesen eltévedtem, tud *Eddig jut. A mondat többi része a torkán akad, amikor a fél-elf a számszeríjáért nyúl. Az egyetlen ok, amiért annyira nem pánikol be, mert a lány szeme nem rá van mered, hanem az épületre. Legalábbis Quoven úgy tippeli. Most, hogy előkerültek a fegyverek, nem meri levenni a csoportról a szemét, bár így az épület féloldalasan mögötte van, ami csak megkönnyíti a dolgát a fiúnak, hogy kiszúrja a négyes csoport mögött közelítő másikat.
Először egy elf nő jön, teljesen elázva, íj a kézben. Quoven meg kezd kissé ideges lenni a sok előhúzott fegyvertől. ~Remélem az íjhúrja is pont annyira el van ázva, mint a ruhája. Az legalább eggyel csökkentené az előhúzott használható fegyverek számát.~ Persze nem hisz benne, hogy ekkora szerencséje lenne. A legtöbb íjásznak több esze van, mintsem hagyja, hogy bármi nedvesség érje az íjának idegét. Az elf nő mögött felbukkanó, szintén teljesen elázott fél-elf még jobban meglepi. ~Oké, ez hivatalosan is háromból három elf. Én voltam akkor a szerencsétlen.~ Jelenik meg fejében az újabb futó gondolat, majd jön a következő, sokkalta fontosabb is. ~Miért vannak teljesen elázva? Pont ilyenkor nem tudtak ellenállni egy kis fürdőzés gondolatának? Hány fokos lehet bármilyen szabadtéri víz ilyenkor este vajon? Maximum 10-15 fok? Nem tűnik túl kellemesnek.~ Ahogy a fél-elf tört ránt, az kissé meglepi, bár úgy nézett ki, hogy az elffel ellentétben ő csak a négyes csoport fél-elfének a fegyverrántására reagált. Ezen gondolatok és megállapítások közepette sikerül újra megtalálnia a hangját, ami most hallhatóan egy kicsit feszültebb így, hogy a társaság egyes tagjai fegyvert rántottak.*
-Nem igazán tudom, hogy ti heten mit csináltok itt, csak kéne egy útmutatás a Atheniorba, ami alapján lehetőleg nem nagyon lehet eltévedni, rendben? Sajnos a jelek szerint nekem érzékem van hozzá, hogy máshol kössek ki, mint ahol szeretnék. *Természetesen amennyiben Nathua úgy dönt nem követi a társait, így csak "hatan"-t mond "heten" helyett. A háta mögött felvillanó vörös fényre hirtelen ijedten megpördül, próbálja bemérni mi a fene lehet az, de csak annyit lát, hogy a furcsa épületmaradványból jön. Azonban nem tűnik úgy, mintha az onnan veszélyes lenne rá, így visszafordul a sokkal aktívabb, arról nem is beszélve, hogy fegyveres, potenciális veszélyforrások felé, és reméli, hogy rendes és használható iránymutatást kap néhány nyílvessző helyett*
*Lassan közelíti meg a fák határát, és amint eléri, óvatosságból megtorpan, de nem lát mozgást az előtte elterülő tisztáson, így újra megindul előre. Ez sajnos azt jelenti, hogy a hármast se látja sajnos, akiket eddig követett. ~Nagyszerű! Még jobban eltévedtem, és ráadásul sikerült elvesztenem az esélyt egy normális útbaigazításra is. Csak így tovább, Quoven! Sehol nem látni egy teremtett lelket sem.~ Morgolódik az orra magában. Amit viszont lát, az egy kőhalom a rét másik végében. Fél elf szemeinek nem esik nehezére kivenni még az egyre rájuk köszönő sötétségben sem, hogy valamiféle épület romjairól van szó. ~Lehet ott vannak, akiket követtem. Csak nem érték el a fákat a túlsó oldalon ilyen gyorsan. Biztos vagyok benne, hogy annál már közelebb jártam ahhoz, hogy utolérjem őket.~ Inkább a remény beszél belőle, mint a bizonyosság. Ha az idegenek továbbmentek a fák túlsó oldalára, akkor amíg Quoven itt tökörészett, újra akkora előnyre tehettek szert, hogy nem éri utol őket, és a fiú bolyonghat hátralévő életében a fák közt, amit úgy nagyjából 1-2 hétre maximalizál becsléseiben. Ráadásul úgy látja, hogy mintha több út is vezetne a tisztásra. Eléggé kicsi az esélye megtippelni, hogy melyiken próbálja meg követni őket. Kíváncsian méregeti azt, ami az egykori épület helyén maradt, és arrafelé módosítja az irányát.
Alig néhány lépést sikerül azonban eltávolodni a fáktól, amikor hangokat hall oldalról. Megtorpan, ahogy egy furcsa négyes jön a látóterébe. Nem kicsit könnyebbül meg. Bár meglepi az, hogy a társaságban mintha lenne elf is és fél-elf is. ~Ez az elmúlt néhány napban kettőből kettő elf, aki hajlandó "lealacsonyodni" egy fél-elf társaságába. Lehet korábban csak én voltam ilyen szerencsétlen a faj velem szembe kerülő egyedeivel?~ Tűnődik egy röpke pillanatig, de a gondolat gyorsan tovaszáll, hiszen most fontosabb problémák foglalkoztatják, mint például a túlélése. Elindul a négyes felé, miközben figyel arra, hogy a két keze jól látható helyen legyen, testétől kicsit eltartva, hogy ne higgyék őt valamiféle egyszemélyes rablóbandának. Tőlük néhány méterre megáll*
-Alig merem elhinni, hogy ekkora szerencsém van, hogy magukba botlottam. Teljesen eltévedtem, tud *Eddig jut. A mondat többi része a torkán akad, amikor a fél-elf a számszeríjáért nyúl. Az egyetlen ok, amiért annyira nem pánikol be, mert a lány szeme nem rá van mered, hanem az épületre. Legalábbis Quoven úgy tippeli. Most, hogy előkerültek a fegyverek, nem meri levenni a csoportról a szemét, bár így az épület féloldalasan mögötte van, ami csak megkönnyíti a dolgát a fiúnak, hogy kiszúrja a négyes csoport mögött közelítő másikat.
Először egy elf nő jön, teljesen elázva, íj a kézben. Quoven meg kezd kissé ideges lenni a sok előhúzott fegyvertől. ~Remélem az íjhúrja is pont annyira el van ázva, mint a ruhája. Az legalább eggyel csökkentené az előhúzott használható fegyverek számát.~ Persze nem hisz benne, hogy ekkora szerencséje lenne. A legtöbb íjásznak több esze van, mintsem hagyja, hogy bármi nedvesség érje az íjának idegét. Az elf nő mögött felbukkanó, szintén teljesen elázott fél-elf még jobban meglepi. ~Oké, ez hivatalosan is háromból három elf. Én voltam akkor a szerencsétlen.~ Jelenik meg fejében az újabb futó gondolat, majd jön a következő, sokkalta fontosabb is. ~Miért vannak teljesen elázva? Pont ilyenkor nem tudtak ellenállni egy kis fürdőzés gondolatának? Hány fokos lehet bármilyen szabadtéri víz ilyenkor este vajon? Maximum 10-15 fok? Nem tűnik túl kellemesnek.~ Ahogy a fél-elf tört ránt, az kissé meglepi, bár úgy nézett ki, hogy az elffel ellentétben ő csak a négyes csoport fél-elfének a fegyverrántására reagált. Ezen gondolatok és megállapítások közepette sikerül újra megtalálnia a hangját, ami most hallhatóan egy kicsit feszültebb így, hogy a társaság egyes tagjai fegyvert rántottak.*
-Nem igazán tudom, hogy ti heten mit csináltok itt, csak kéne egy útmutatás a Atheniorba, ami alapján lehetőleg nem nagyon lehet eltévedni, rendben? Sajnos a jelek szerint nekem érzékem van hozzá, hogy máshol kössek ki, mint ahol szeretnék. *Természetesen amennyiben Nathua úgy dönt nem követi a társait, így csak "hatan"-t mond "heten" helyett. A háta mögött felvillanó vörös fényre hirtelen ijedten megpördül, próbálja bemérni mi a fene lehet az, de csak annyit lát, hogy a furcsa épületmaradványból jön. Azonban nem tűnik úgy, mintha az onnan veszélyes lenne rá, így visszafordul a sokkal aktívabb, arról nem is beszélve, hogy fegyveres, potenciális veszélyforrások felé, és reméli, hogy rendes és használható iránymutatást kap néhány nyílvessző helyett*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-20 01:11:25
Üzenet elküldve: 2014-12-20 01:11:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
*Igazából a lepra legnagyobb jellegzetessége az, hogy igenis az ember, és más lények homlokára szokta írni magát. Meg minden egyéb testrészére is. Ám azon túl, hogy alaposan lerongálja az alany küllemét, és meglehetősen erős hajlamot ébreszt benne a testrészelhagyásra, az általános fizikai kondíciót és tonikus tartást is negatívan befolyásolja. Ennek köszönhető általában a köpeny, a rottyant tartás és a gizdaság. Mindazonáltal Kryion csak tippelt, amellett Wegtoren környékén a "te büdös leprás fattyú" általános szavajárásnak tekinthető. Ilyenek ezek a helyek a sivatag környékén.*
- Viszketek ettől a helytől. Húzzunk innen. *indítványozza enyhe vakarózás közben, bár a hátuk mögött csörtető valami alig valamivel baljósabb, mint az előttük lüktető vörös izzás, meg azok a hülyék, akik ezerrel törtetnek feléje.*
*A "párocska" egyébként sokkal kevésbé gyilkos hangulatú, mint például Lövill, vagyis legalább Kryionról elmondható, hogy hajlik a haverkodásra. Az összemelegedésre még inkább, és ezt nem is rejti véka alá.*
- Hideg a víz, de a fodrokból ítélve amott mintha lenne valami gázló. *dünnyögi, de sajnos az elf leány a mellbimbó-meresztést részesíti előnyben.*
- Ajj, beugranak a golyóim a mandulámig, fenébe! *dühöng, de átlábal a folyón és bizalmas közelségbe próbál kerülni Liannéval.*
- Látom, hideg volt a víz. *vigyorog, és tekintete egyértelműen elárulja, mire is gondol. Vagyis mikre, mert kettő is van belőle.*
- A kihűlés így télen veszélyes, szóval... ha gondolod, vöri, állok rendelkezésedre. *szó szerint, hogy úgy mondjuk.*
*Sajnos a lány egyből iramodik tovább, és még inkább sajnos, hogy a másik bagázsból kiszúrták őket. Mondjuk legalább az, aki a legjobban néz ki, és láthatóan a legtöbb esze van a csapatban.*
~ Na, lebuktunk. ~ *gondolja, egyben gyorsan kacsint egyet Nathuára, miközben előhúzza csonttőrét, ijesztésképpen, meg hogy ne álljon ott úgy, mint lóhimbilimbi a hideg vízben.*
~ Ja, mégse. ~ *a másik csapat nem őket szúrta ki, hanem valamit, amit ő még nem igazán lát.*
- Most mi a franc van? *kérdezi susogva a lányokat, mert innentől nem tudja, hogy legyen tovább.*
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.20 01:11:42
*Igazából a lepra legnagyobb jellegzetessége az, hogy igenis az ember, és más lények homlokára szokta írni magát. Meg minden egyéb testrészére is. Ám azon túl, hogy alaposan lerongálja az alany küllemét, és meglehetősen erős hajlamot ébreszt benne a testrészelhagyásra, az általános fizikai kondíciót és tonikus tartást is negatívan befolyásolja. Ennek köszönhető általában a köpeny, a rottyant tartás és a gizdaság. Mindazonáltal Kryion csak tippelt, amellett Wegtoren környékén a "te büdös leprás fattyú" általános szavajárásnak tekinthető. Ilyenek ezek a helyek a sivatag környékén.*
- Viszketek ettől a helytől. Húzzunk innen. *indítványozza enyhe vakarózás közben, bár a hátuk mögött csörtető valami alig valamivel baljósabb, mint az előttük lüktető vörös izzás, meg azok a hülyék, akik ezerrel törtetnek feléje.*
*A "párocska" egyébként sokkal kevésbé gyilkos hangulatú, mint például Lövill, vagyis legalább Kryionról elmondható, hogy hajlik a haverkodásra. Az összemelegedésre még inkább, és ezt nem is rejti véka alá.*
- Hideg a víz, de a fodrokból ítélve amott mintha lenne valami gázló. *dünnyögi, de sajnos az elf leány a mellbimbó-meresztést részesíti előnyben.*
- Ajj, beugranak a golyóim a mandulámig, fenébe! *dühöng, de átlábal a folyón és bizalmas közelségbe próbál kerülni Liannéval.*
- Látom, hideg volt a víz. *vigyorog, és tekintete egyértelműen elárulja, mire is gondol. Vagyis mikre, mert kettő is van belőle.*
- A kihűlés így télen veszélyes, szóval... ha gondolod, vöri, állok rendelkezésedre. *szó szerint, hogy úgy mondjuk.*
*Sajnos a lány egyből iramodik tovább, és még inkább sajnos, hogy a másik bagázsból kiszúrták őket. Mondjuk legalább az, aki a legjobban néz ki, és láthatóan a legtöbb esze van a csapatban.*
~ Na, lebuktunk. ~ *gondolja, egyben gyorsan kacsint egyet Nathuára, miközben előhúzza csonttőrét, ijesztésképpen, meg hogy ne álljon ott úgy, mint lóhimbilimbi a hideg vízben.*
~ Ja, mégse. ~ *a másik csapat nem őket szúrta ki, hanem valamit, amit ő még nem igazán lát.*
- Most mi a franc van? *kérdezi susogva a lányokat, mert innentől nem tudja, hogy legyen tovább.*
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.20 01:11:42
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-19 20:45:04
Üzenet elküldve: 2014-12-19 20:45:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
* Nem látja sok értelmét annak, hogy Lövillt magára hagyják, ám nem panaszkodik. Ő szállást keresett volna, Felthys pedig az azonnali indulást javasolta. Niema szerint saját gondolatmenete logikusabb, ennek ellenére szinte biztos abban, hogy nem fognak rá hallgatni. Ha az ésszerű gondolkodást választanák, már az első megszólalásakor el kellett volna fogadniuk a javaslatot. A felállás, illetve a lóra való felülés kissé bizarr számára, hisz tart kissé Pusztai Kretén reakciójától, de a hátasállat jól tűri a megpróbáltatást. Hemitar jelenléte viszont egyre inkább feszélyezi. Van egy olyan érzése, hogy a kis suhanc nem sok használható dologra alkalmas, a szöveg pedig amit eldarál, leginkább csak idegesíti Niemát. Persze véleményét véka alá rejti, nem adja a többiek tudtára, hisz hogy jönne ő ahhoz, hogy egy fiatal kalandor lelkesedését letörje? Nem tetszését csak szájának apró rezdülése jelzi.
A csapat útja azonban szerencsésnek mondható, baj nem történik, a vörös fény, mintha eltűnt volna, amit persze nem is láthat a fiúk háta mögött. Pusztai Kretén paciról leszállva pedig egy fáktól kevésbé tarkított helyre érkeznek, amelyen egy régi templomszerű építmény magasodik. Az ő figyelmét azonban más köti le: mintha a terület másik végében... Egy alak? Vagy csak a szeme káprázik? Közelebb lép, s egyben távolabb a többiektől, amikor Lövill hangja zavarja meg, ám nem igazán tud a nőre koncentrálni. Most már biztos, hogy van ott valaki, csak az aggasztja, hogy nem látja tisztán. A biztonság kedvéért számszeríjáért nyúl, lassan, hátha a szemközti is látja a mozdulatot.*
- Csendet, az Istenekre! *Mordul a többiek irányába visszafogottabb hangon * Társaságunk akadt... * Nem szándékozza jobban részletezni, ő már megtett mindent, amit lehetett, hogy a többiek is észrevegyék a szemközti alakot. S amikor a forrás újra felvillan, ő nem a termet bámulja, hanem az idegent, hátha a karmazsin fény őt is megvilágítja. Egyelőre azonban nem kiált a különös szerzetnek, nem kíván kommunikálni így vele. *
A hozzászólás írója (Niema Irieella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.19 21:03:17
* Nem látja sok értelmét annak, hogy Lövillt magára hagyják, ám nem panaszkodik. Ő szállást keresett volna, Felthys pedig az azonnali indulást javasolta. Niema szerint saját gondolatmenete logikusabb, ennek ellenére szinte biztos abban, hogy nem fognak rá hallgatni. Ha az ésszerű gondolkodást választanák, már az első megszólalásakor el kellett volna fogadniuk a javaslatot. A felállás, illetve a lóra való felülés kissé bizarr számára, hisz tart kissé Pusztai Kretén reakciójától, de a hátasállat jól tűri a megpróbáltatást. Hemitar jelenléte viszont egyre inkább feszélyezi. Van egy olyan érzése, hogy a kis suhanc nem sok használható dologra alkalmas, a szöveg pedig amit eldarál, leginkább csak idegesíti Niemát. Persze véleményét véka alá rejti, nem adja a többiek tudtára, hisz hogy jönne ő ahhoz, hogy egy fiatal kalandor lelkesedését letörje? Nem tetszését csak szájának apró rezdülése jelzi.
A csapat útja azonban szerencsésnek mondható, baj nem történik, a vörös fény, mintha eltűnt volna, amit persze nem is láthat a fiúk háta mögött. Pusztai Kretén paciról leszállva pedig egy fáktól kevésbé tarkított helyre érkeznek, amelyen egy régi templomszerű építmény magasodik. Az ő figyelmét azonban más köti le: mintha a terület másik végében... Egy alak? Vagy csak a szeme káprázik? Közelebb lép, s egyben távolabb a többiektől, amikor Lövill hangja zavarja meg, ám nem igazán tud a nőre koncentrálni. Most már biztos, hogy van ott valaki, csak az aggasztja, hogy nem látja tisztán. A biztonság kedvéért számszeríjáért nyúl, lassan, hátha a szemközti is látja a mozdulatot.*
- Csendet, az Istenekre! *Mordul a többiek irányába visszafogottabb hangon * Társaságunk akadt... * Nem szándékozza jobban részletezni, ő már megtett mindent, amit lehetett, hogy a többiek is észrevegyék a szemközti alakot. S amikor a forrás újra felvillan, ő nem a termet bámulja, hanem az idegent, hátha a karmazsin fény őt is megvilágítja. Egyelőre azonban nem kiált a különös szerzetnek, nem kíván kommunikálni így vele. *
A hozzászólás írója (Niema Irieella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.19 21:03:17
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957