//Romok közt//
//Bal oldal//
*Felthys megelőzi, amit egyébként egy másik nőnemű biztos örömmel venne, csak, hogy ő bizony tud vigyázni magára. Ráadásul meggyőződése, hogy jobban is, mint az aki ajtóstul akart rohanni a házba, szó szerint. Viszont neki van kardja, plusz ha mégis csak van előttük némi csapda, legalább nem az elf bőrén keresztül derül ez ki.
Sikeresen meggyújt néhány fáklyát, s ettől a sötétségből sejtelmes homály telepedik rájuk. Még az ő szemei sem látnak mindent, túl nagy a terem, ahhoz, hogy ilyen kevés fénnyel be tudják világítani. Így menet közben magasabbra emeli a kezében tartott fáklyát és hümmögve nézi a mindent beszövő pókhálókat. Szemközt egy medence található, benne valami sötét folyadék, melyről a kölyök menten meg is állapítja, hogy az bizony vér. A gondolattól összerezzen egy pillanatra. ~Ugyan mennyi ember kellett, hogy megtöltsék ezt vele?~ Gondolataiból már ismerős hang rángatja vissza a terembe. Fülét hegyezve próbálja megfejteni melyik irányból jött, ám, ahogy már fent is, itt is a különös zajt, méla csend követi, ami jelenleg jobban leköti a figyelmét, mint a drágakő a medencében.
Ráadásul a pókhálók sem tűnnek éppen átlagosnak, épp ezért sem tetszik neki, amit Quoven először javasol.*
- Ne nyúljatok a hálókhoz! *Vágja rá rögtön. Persze, ő nem arra gondol, hogy több méter magas pókok támadhatnak rájuk, inkább arra, hogy egy tucatnyi kisebb, esetleg mérgező kis nyolclábú.* A háló rezzenése a préda elejtését jelzi nekik. *Mondja, s tovább világítja a hálót a tűzzel. Nem is telik sok időbe, mire kiderül, hogy sejtése nem csalt, pusztán a példányszám és a méret változott kissé. Pár lépést hátrál, s inkább a terem közepe felé igyekszik, ahelyett, hogy valamelyik oszlophoz közelítene, azonban ha valamelyik pókszabású megindul felé, a fáklyájával igyekszik távol tartani, hisz úgy tűnik a fényt nem különösebben kedvel, főleg, ha ilyen forró.
Repkednek is rögtön a gondolatok. Alap esetben az ötlet, hogy felgyújtsák a hálókat nem tűnik rossz ötletnek, ám elnézve a jelenleg még nem támadó csáprágókat, nem szívesen nézné meg, milyenek ha felbosszantják őket, vagy megijednek.*
- Nem hinném, hogy jó ötlet. *Minden esetre lerakja a földre a fáklyát maga elé, s még az sem zavarja, ha kialszik közben a fénye, a falon elhelyezettek elegendőnek mutatkoznak ahhoz, hogy lássa, amit kell. Inkább előkapja az íját, majd a hátán függő tegezből rögtön elő is húz egy nyilat és megcélozza a legközelebbi rondaságot, amely a szobor mögött van. Nem lő, de készen áll, hogy ha bármi történik, hát útnak eressze hegyes kis fegyverét.* Mindenesetre. *Mondja, a húrt továbbra is feszítve.* Azt hiszem, hogy így sem, úgysem fogják jó szemmel nézni, hogy csak úgy kisétálunk. Ki tudja mikor ettek utoljára. *Nyel egy nagyot, majd azon kezd gondolkodni, van-e egyáltalán nála, ami éghető anyag.* De azért csak semmi hirtelen mozdulat. Fogjuk a követ és sipirc. *Olykor becéloz egy másikat is, majd vissza a szobor mögött bujkálóra. Gyors reflexekre és reakcióidőre lesz szüksége, ha ezek támadásba lendülnek.*