Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-11-24 19:03:56
Üzenet elküldve: 2012-11-24 19:03:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Csak mosolyogni képes azok után, hogy a szívének kedves férfibe újra élet költözik.*
- Csupán egy éjszakát aludtál át.
*Lágy hangon felel a hozzá szegezett kérdésre.
Látja, hogy még nincs minden rendben, de boldogsággal tölti el Wraeco ölelése.*
- Velem minden rendben van. Miattam nem kell aggódnod. Most csakis a Te épséged számít!
* A teljesen elérzékenyült lány nem bír másra gondolni, mint a forró és érzéki mozzanatokra.
Testét fűti a vágy, de jól tudja, hogy nem lenne helyes lépés. "Túl veszélyes ez a hely."
Gondolatai mély verméből Kedvese szavai rántják vissza pár pillanatra.
A furcsa és váratlan kérdésekre nem tud mit válaszolni. Inkább csak nyökögés tör elő belőle.
Miután hallotta Wraeco minden egyes mondatát, hogy mit élt meg ebben a pár külön töltött napban, lehajtja fejét és kitér a válaszadás elől.*
- Pszt! Valami neszt hallottam!
*Hegyezi füleit, azonban csak el akarja terelni a szót teljesen másra. Ekkor jut eszébe egy csodás terv, amit ha megvalósít, akkor elkerülheti az elkövetkezendő kellemetlenségeket.
"Ha csak pár órára kötöm le vele, még úgy is megéri. Igaz, hogy még gyenge, de ilyen ajánlatra úgyse mondhat nemet!"
Apró huncut mosoly jelenik meg arcán, közben fejét felemelve és végigsimítva társának arcát egy csókot hint annak ajkára. Majd még egyet, és még egyet, ami végül hevesebb hangulatot teremt.*
*Néhány órával később kissé elalélva heverészik Kedvese karjaiban.
"Most már biztos nem lesz gond a testhőmérsékletével." Halkan kuncog egyet, majd ismét Wraec szavaira lesz figyelmes.*
- Továbbállni? Merre gondolod?
*Kíváncsiskodik, majd kissé szégyellősen kezd el viselkedni. Elhúzódik a férfitól és alaposan felveszi minden egyes ruhadarabját, ami elkallódott az idő teltével.*
- Te tudod, merre vagyunk?
*Fél szemmel Kedvesén, teszi fel a kérdést.*
- Őszintén bevallom. Hiába erősödtek érzékeim, egy manófülnyire se tudom, hol vagyunk.
Félelmetes ez az erdő.
*Közben Wraeco bizonygatni kezdi épségét, de a lány ezen csak jót nevet.*
- Azt hiszem már bebizonyítottad, hogy semmi bajod.
*Kacér mosolya ismét ajkaira kúszik, majd rákacsint az éppen készülődő férfira.
Pár pillanattal később, mikor már figyelme visszatér a rendes kerékvágásba, gyorsan végigellenőrzi kettőjük készletét.*
- Étel: rendben, fegyverek: rendben, víz: még félig van a kulacsom. Ezzel csak kihúzzuk a legközelebbi városig.
*Nyugodtságot sugalló lélegzet távozik tüdejéből, majd frissen és üdén pattan talpra és jelzi társának, hogy ő képes útra kelni.*
- Legközelebb ne felejtsünk el térképet szerezni. Nem kellemes elveszettnek lenni!
*Kacarászás után az égre tekintve várja a kalandos utazás folytatását.*
- Csupán egy éjszakát aludtál át.
*Lágy hangon felel a hozzá szegezett kérdésre.
Látja, hogy még nincs minden rendben, de boldogsággal tölti el Wraeco ölelése.*
- Velem minden rendben van. Miattam nem kell aggódnod. Most csakis a Te épséged számít!
* A teljesen elérzékenyült lány nem bír másra gondolni, mint a forró és érzéki mozzanatokra.
Testét fűti a vágy, de jól tudja, hogy nem lenne helyes lépés. "Túl veszélyes ez a hely."
Gondolatai mély verméből Kedvese szavai rántják vissza pár pillanatra.
A furcsa és váratlan kérdésekre nem tud mit válaszolni. Inkább csak nyökögés tör elő belőle.
Miután hallotta Wraeco minden egyes mondatát, hogy mit élt meg ebben a pár külön töltött napban, lehajtja fejét és kitér a válaszadás elől.*
- Pszt! Valami neszt hallottam!
*Hegyezi füleit, azonban csak el akarja terelni a szót teljesen másra. Ekkor jut eszébe egy csodás terv, amit ha megvalósít, akkor elkerülheti az elkövetkezendő kellemetlenségeket.
"Ha csak pár órára kötöm le vele, még úgy is megéri. Igaz, hogy még gyenge, de ilyen ajánlatra úgyse mondhat nemet!"
Apró huncut mosoly jelenik meg arcán, közben fejét felemelve és végigsimítva társának arcát egy csókot hint annak ajkára. Majd még egyet, és még egyet, ami végül hevesebb hangulatot teremt.*
*Néhány órával később kissé elalélva heverészik Kedvese karjaiban.
"Most már biztos nem lesz gond a testhőmérsékletével." Halkan kuncog egyet, majd ismét Wraec szavaira lesz figyelmes.*
- Továbbállni? Merre gondolod?
*Kíváncsiskodik, majd kissé szégyellősen kezd el viselkedni. Elhúzódik a férfitól és alaposan felveszi minden egyes ruhadarabját, ami elkallódott az idő teltével.*
- Te tudod, merre vagyunk?
*Fél szemmel Kedvesén, teszi fel a kérdést.*
- Őszintén bevallom. Hiába erősödtek érzékeim, egy manófülnyire se tudom, hol vagyunk.
Félelmetes ez az erdő.
*Közben Wraeco bizonygatni kezdi épségét, de a lány ezen csak jót nevet.*
- Azt hiszem már bebizonyítottad, hogy semmi bajod.
*Kacér mosolya ismét ajkaira kúszik, majd rákacsint az éppen készülődő férfira.
Pár pillanattal később, mikor már figyelme visszatér a rendes kerékvágásba, gyorsan végigellenőrzi kettőjük készletét.*
- Étel: rendben, fegyverek: rendben, víz: még félig van a kulacsom. Ezzel csak kihúzzuk a legközelebbi városig.
*Nyugodtságot sugalló lélegzet távozik tüdejéből, majd frissen és üdén pattan talpra és jelzi társának, hogy ő képes útra kelni.*
- Legközelebb ne felejtsünk el térképet szerezni. Nem kellemes elveszettnek lenni!
*Kacarászás után az égre tekintve várja a kalandos utazás folytatását.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-11-24 13:40:06
Üzenet elküldve: 2012-11-24 13:40:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
*Az ork lehuppan, majd kis fákat kezd el rakosgatni egymás tetejére és tüzet gyújt. Erszényéből egy nyulat vesz elő. Azt egy nagy rántással megnyúzza, majd az állatot egy kihegyezett fára szúrja és a tűz felé állítja.*
- Mindjárt lenni étel. Én akarni beszél. *kezdi.*
- Mégis miről akarsz beszélni? *kérdi a leigázott csapat vezetője. A nő kihúzza magát ültében. Látszik rajta, hogy nehezére esik türtőztetnie magát. Társa igencsak megsérült, így közelebb megy mellé, letép egy darabot megmaradt köpenyükből.*
- Hallgatlak, addig viszont ellátom a sebét, ha nincs ellenedre. *mondja az orknak. Az csak biccent, a nő pedig hozzálát az ellátáshoz.*
- Én akarni élni nyugalom. Ti túrni fel otthon, én menni el, ti pedig követni.
- Mi? Hiszen te támadtál ránk!
- Nem beszél, hallgat! Én keresni élelem, de nem találni. Ember támadni rám, félni tőlem. *mondja szomorúan. Az nyúl hamar elkészül, legalábbis a zöld bőrű szerint. A félig sült nyulat két fogja felé nyújtja.*
- Enni!
- Köszönöm, nem! *feleli azonnal a foglyul ejtett vezér.
- Enni! Én leni vendégszeret, ti nem fogadni el? Enni, ha mondom! *üvölt a hegyomlásnyi teremtés. A másik kettőnek nincs sok választása. Elveszik a félig nyers nyulat és enni kezdenek. A sebesültnek kell az erő, ezt még a nő is belátja, épp ezért nem felesel tovább vendéglátójukkal.*
- Uram, most mi legyen? *kérdi Xeg suttogva Borsovádot.*
- Még mindig csak várjunk? *kérdik suttogva a többiek, tanácstalanul.*
*Az ork lehuppan, majd kis fákat kezd el rakosgatni egymás tetejére és tüzet gyújt. Erszényéből egy nyulat vesz elő. Azt egy nagy rántással megnyúzza, majd az állatot egy kihegyezett fára szúrja és a tűz felé állítja.*
- Mindjárt lenni étel. Én akarni beszél. *kezdi.*
- Mégis miről akarsz beszélni? *kérdi a leigázott csapat vezetője. A nő kihúzza magát ültében. Látszik rajta, hogy nehezére esik türtőztetnie magát. Társa igencsak megsérült, így közelebb megy mellé, letép egy darabot megmaradt köpenyükből.*
- Hallgatlak, addig viszont ellátom a sebét, ha nincs ellenedre. *mondja az orknak. Az csak biccent, a nő pedig hozzálát az ellátáshoz.*
- Én akarni élni nyugalom. Ti túrni fel otthon, én menni el, ti pedig követni.
- Mi? Hiszen te támadtál ránk!
- Nem beszél, hallgat! Én keresni élelem, de nem találni. Ember támadni rám, félni tőlem. *mondja szomorúan. Az nyúl hamar elkészül, legalábbis a zöld bőrű szerint. A félig sült nyulat két fogja felé nyújtja.*
- Enni!
- Köszönöm, nem! *feleli azonnal a foglyul ejtett vezér.
- Enni! Én leni vendégszeret, ti nem fogadni el? Enni, ha mondom! *üvölt a hegyomlásnyi teremtés. A másik kettőnek nincs sok választása. Elveszik a félig nyers nyulat és enni kezdenek. A sebesültnek kell az erő, ezt még a nő is belátja, épp ezért nem felesel tovább vendéglátójukkal.*
- Uram, most mi legyen? *kérdi Xeg suttogva Borsovádot.*
- Még mindig csak várjunk? *kérdik suttogva a többiek, tanácstalanul.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-11-21 10:32:22
Üzenet elküldve: 2012-11-21 10:32:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Turok a fejsze //
* Borsovád és társai követik a nyomokat, majd találkoznak az elkövetővel, de az szerencsére nem veszi észre őket. Íjászunk az idegre helyezi a nyílvesszőt és felkészül az eshetőségekre. Két embert cipel a vállán a hatalmas ork. Nomádunk nem nézi le primitív beszéde végett, hiszen nagyapja történetei rengeteg tapasztalathoz juttatták az élete során ezekről a lényekről. Nagy erejű és bátor harcosok, akik nem ismerik a félelmet és vakon bele mennek bármibe. " Ezt jól ki is használhatom!" Jelenti ki magában az íjász.*
- Hé, maradjatok itt és figyeljetek, várjuk meg mi történik, ha támadni készülne tereljétek el a figyelmét, és bújjatok, vagy rohanjatok el, addig én kiszabadítom a foglyokat.
* Borsovád megadta nekik a tervét, ha beleegyeznek, akkor az íjász kerül egyet és oldalról közelíti meg őket. Megakarja figyelni, hogy mit csinálnak és mi fog ez után következni, csak akkor fog támadni ha eléggé felkészült.*
* Borsovád és társai követik a nyomokat, majd találkoznak az elkövetővel, de az szerencsére nem veszi észre őket. Íjászunk az idegre helyezi a nyílvesszőt és felkészül az eshetőségekre. Két embert cipel a vállán a hatalmas ork. Nomádunk nem nézi le primitív beszéde végett, hiszen nagyapja történetei rengeteg tapasztalathoz juttatták az élete során ezekről a lényekről. Nagy erejű és bátor harcosok, akik nem ismerik a félelmet és vakon bele mennek bármibe. " Ezt jól ki is használhatom!" Jelenti ki magában az íjász.*
- Hé, maradjatok itt és figyeljetek, várjuk meg mi történik, ha támadni készülne tereljétek el a figyelmét, és bújjatok, vagy rohanjatok el, addig én kiszabadítom a foglyokat.
* Borsovád megadta nekik a tervét, ha beleegyeznek, akkor az íjász kerül egyet és oldalról közelíti meg őket. Megakarja figyelni, hogy mit csinálnak és mi fog ez után következni, csak akkor fog támadni ha eléggé felkészült.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-11-17 20:01:43
Üzenet elküldve: 2012-11-17 20:01:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Wraeco lassan körbepillant, de még mindig homályos a látása. Feje már nem fáj annyira, láza is múlófélben. "Hol vagyok?" - teszi fel magának a legkézenfekvőbb kérdést. Néhány perc mélázás, és néhány korty üdítő friss víz elfogyasztása társa kulacsából megindítja lelki fogaskerekeit, és szép lassan előjönnek emlékei.*
- Meddig voltam eszméletlen? *kérdezi halkan, majd kedvese segítségét kéri, hogy felülhessen. Amint ez megtörténik, szorosan átöleli a törékeny lányt, aki nélkül már egy túlvilági erdőben lebegne tudata - ezen el is gondolkodik egy kicsit az elf. "Hol lennék most nélküle? Nem itt, az biztos... hálával tartozom neki, hogy gondoskodott rólam" - gondolja, majd halványan elmosolyodik. Jól esik neki a tudat, hogy van olyan lény, aki számára nem közömbös sorsa.*
- Te jól vagy, Elhiám?
*kérdezi a tengerkék szempárba pillantva, majd megsimogatja kedvese arcát, és átkulcsolja a lány meleg, puha ujjait.*
*Később, mikor már viszonylag visszatért Wraecoba az élet, eszébe jut felfedezőútjának tárgya.*
- Elhia, te mennyire vagy járatos az elf építészetet illetően? Találtam egy szentélyt, amit szerintem fajtánk béliek terveztek, illetve építettek *kezdi el mesélni tegnapi barangolását, ami végül az általa látogatott épület részletes leírásához vezet.*
- ... és igen, egy vízesésen kellett keresztülhatolni. Bár a 'Hogyan?'-osok közé tartoztam, sajnos keveset foglalkozhattam ezzel a témával, úgyhogy nem tudom mire vélni ezt a helyet. *bejezi be beszámolóját, majd kéri Elhiát, hozzon neki a sült húsból. Arcán látszik, hogy szégyelli magát jelenlegi gyenge állapotáért.*
*Néhány órával később, még mindig Elhiát átkarolva fekszik. Időközben lekerült róla a bunda, s testhőmérséklete is elfogadhatóra emelkedett.*
- Különös, alig emlékszem arra, hogy érkeztem vissza ide *ad hangot aggályának.*
- Nem kéne továbbállnunk? Nem biztonságos erre... *szólal meg hirtelen, s - sejtve mi lesz Elhia válasza - makacsul bizonygatni kezdi, hogy már teljesen jól van.*
- Meddig voltam eszméletlen? *kérdezi halkan, majd kedvese segítségét kéri, hogy felülhessen. Amint ez megtörténik, szorosan átöleli a törékeny lányt, aki nélkül már egy túlvilági erdőben lebegne tudata - ezen el is gondolkodik egy kicsit az elf. "Hol lennék most nélküle? Nem itt, az biztos... hálával tartozom neki, hogy gondoskodott rólam" - gondolja, majd halványan elmosolyodik. Jól esik neki a tudat, hogy van olyan lény, aki számára nem közömbös sorsa.*
- Te jól vagy, Elhiám?
*kérdezi a tengerkék szempárba pillantva, majd megsimogatja kedvese arcát, és átkulcsolja a lány meleg, puha ujjait.*
*Később, mikor már viszonylag visszatért Wraecoba az élet, eszébe jut felfedezőútjának tárgya.*
- Elhia, te mennyire vagy járatos az elf építészetet illetően? Találtam egy szentélyt, amit szerintem fajtánk béliek terveztek, illetve építettek *kezdi el mesélni tegnapi barangolását, ami végül az általa látogatott épület részletes leírásához vezet.*
- ... és igen, egy vízesésen kellett keresztülhatolni. Bár a 'Hogyan?'-osok közé tartoztam, sajnos keveset foglalkozhattam ezzel a témával, úgyhogy nem tudom mire vélni ezt a helyet. *bejezi be beszámolóját, majd kéri Elhiát, hozzon neki a sült húsból. Arcán látszik, hogy szégyelli magát jelenlegi gyenge állapotáért.*
*Néhány órával később, még mindig Elhiát átkarolva fekszik. Időközben lekerült róla a bunda, s testhőmérséklete is elfogadhatóra emelkedett.*
- Különös, alig emlékszem arra, hogy érkeztem vissza ide *ad hangot aggályának.*
- Nem kéne továbbállnunk? Nem biztonságos erre... *szólal meg hirtelen, s - sejtve mi lesz Elhia válasza - makacsul bizonygatni kezdi, hogy már teljesen jól van.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-11-03 09:41:32
Üzenet elküldve: 2012-11-03 09:41:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
*Borsovádnak talán igaza van. A nyomok sűrűsödnek, de ez annyira nem is csoda. A növényzet is sűrűbb, nehezítve a mozgást. Az ork azonban széles utat tört magának, ezzel megkönnyítve követői dolgát. Az ágakat nemrég törhették le. A vizes talajba mélyedt nyomok felszíne még csak épphogy száradni kezdett. A kis csapat meggyorsítja lépteit, hogy mihamarabb utolérjék az emberrablót.*
- Eressz el minket, te nyomorult! *hallatszik egy női hang. Renvh azonnal felismeri. Csendre inti a többieket és még jobban gyorsít. Lépteik sebesek. Az ork csörtetése hallatszik, elnyomva a követői által okozott zajt.*
- Nem ereszt. Ti kettő jönni vele én. *hallani a mély orgánumot is.
A szavakból ítélve nem lehet valami okos teremtmény. Az viszont, hogy képes volt ekkora pusztítást véghezvinni, nagy erőre vall.
A csapat hamarosan egy kisebb tisztás széléhez ér. Az ork megállt. Cipelt nehezékét, mi a két személy, egyszerűen ledobja. A tisztás közepén tűz ég. Mellette néhány farönk és tuskó.*
- Ülni ti le. *förmed az elrabolt személyekre.*
- Mit akarsz tőlünk?
- Ülni ti le! *kiált az ork ismét, fenyegetően meglendítve fegyverét, mi a földbe áll. A két áldozat nem tehet mást. Fogják magukat és leülnek az egyik kidőlt rönkre.*
- Most mit tegyünk? Van valakinek terve? *hallatszik Xeg suttogó hangja, miként társaihoz szól.*
*Borsovádnak talán igaza van. A nyomok sűrűsödnek, de ez annyira nem is csoda. A növényzet is sűrűbb, nehezítve a mozgást. Az ork azonban széles utat tört magának, ezzel megkönnyítve követői dolgát. Az ágakat nemrég törhették le. A vizes talajba mélyedt nyomok felszíne még csak épphogy száradni kezdett. A kis csapat meggyorsítja lépteit, hogy mihamarabb utolérjék az emberrablót.*
- Eressz el minket, te nyomorult! *hallatszik egy női hang. Renvh azonnal felismeri. Csendre inti a többieket és még jobban gyorsít. Lépteik sebesek. Az ork csörtetése hallatszik, elnyomva a követői által okozott zajt.*
- Nem ereszt. Ti kettő jönni vele én. *hallani a mély orgánumot is.
A szavakból ítélve nem lehet valami okos teremtmény. Az viszont, hogy képes volt ekkora pusztítást véghezvinni, nagy erőre vall.
A csapat hamarosan egy kisebb tisztás széléhez ér. Az ork megállt. Cipelt nehezékét, mi a két személy, egyszerűen ledobja. A tisztás közepén tűz ég. Mellette néhány farönk és tuskó.*
- Ülni ti le. *förmed az elrabolt személyekre.*
- Mit akarsz tőlünk?
- Ülni ti le! *kiált az ork ismét, fenyegetően meglendítve fegyverét, mi a földbe áll. A két áldozat nem tehet mást. Fogják magukat és leülnek az egyik kidőlt rönkre.*
- Most mit tegyünk? Van valakinek terve? *hallatszik Xeg suttogó hangja, miként társaihoz szól.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-10-31 14:08:57
Üzenet elküldve: 2012-10-31 14:08:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Borsovád és csapata egyre több nyomra bukkannak. Szerencséjükre az ork vérfoltokat hagy maga után. " Érdekes, mintha a nyomok túl gyakoriak és feltűnőek." Magorinak szemet szúrnak ezek a dolgok és lehajol, hogy megnézze. A fokosát az övére akasztja és íját veszi elő. A nyomolvasó segítségével egyre közelebb jutnak a tetteshez. Egy köpönyeget is találnak, amit felismer a kalandorunk. " Ez az a köpeny, áhh a karom és semmit nem tudok a társaságról." Magoriban feltörnek a régi sebek és gondolatok. Íjába egy nyílvesszőt helyez és tovább megy a többiekkel keresni.*
- Szerintem már nincsenek messze.
*Jelenti ki határozottan.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.31 14:32:32, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
- Szerintem már nincsenek messze.
*Jelenti ki határozottan.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.31 14:32:32, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-10-29 08:07:58
Üzenet elküldve: 2012-10-29 08:07:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
*Renvh bizakodóan elmosolyodik. Kardját előrántja, majd azzal kezében fordul a nyomok irányába.*
- Mindannyian tudunk nyomokat olvasni. Az itt elengedhetetlen. De hármónk közül Xeg a legjobb. Úgyhogy kelj fel kölyök, rázd meg magad és indulás a nyomok után! *mordul rá a térdelőre.
Xeg ezt hallva megrezzen. Egy pillanatig még bámul maga elé, majd felkel. Tekintetét a lábnyomok irányába vezeti. Lassan letérdel néhány méterrel később. Már a bokroknál jár.*
- Uraim, itt újabb vérnyom van. Úgy tűnik az ork is megsérült. Biztos, hogy ez nem emberi vér, ahhoz túl büdös. *mutat maga elé. A többiek oda mennek, Renvh pedig elmosolyodik.*
- Ha ez így van, akkor könnyebb lesz megtalálni. És lehet, hogy olyan helyen sérült, ami lassítja. Nyomás! *kiált fel, s megindulnak futólépésben.
Xeg megy előre. Ő gyorsabb is a többieknél. Az irányt mutatja. Azt, hogy jó felé megy, jelzik az újabb nyomok, vérfoltok és törött ágak. Hirtelen megtorpan, nagyjából fél óra múlva.*
- Uram, ezt nézze! *sietteti a többieket. Mikor odaérnek, láthatnak egy díszes köpenyt, elterülve a földön. Az anyag véres. Xeg lehajol, megszagolja, majd elhúzza a száját és sóhajt.*
- Ez emberi. A köpeny pedig a főnöké. *sóhajt ismét gondterhesen. *Magorinak eszébe juthat a nő, ki díszesebb páncélban járt a többinél. Az, ki a jelet ráégette és az, ki megvendégelte. Tőle van jelenlegi íja is. Persze azt nem tudja, hogy ő-e még a főnök. Elvégre hosszú idő telt el legutóbbi ittléte óta.*
*Renvh bizakodóan elmosolyodik. Kardját előrántja, majd azzal kezében fordul a nyomok irányába.*
- Mindannyian tudunk nyomokat olvasni. Az itt elengedhetetlen. De hármónk közül Xeg a legjobb. Úgyhogy kelj fel kölyök, rázd meg magad és indulás a nyomok után! *mordul rá a térdelőre.
Xeg ezt hallva megrezzen. Egy pillanatig még bámul maga elé, majd felkel. Tekintetét a lábnyomok irányába vezeti. Lassan letérdel néhány méterrel később. Már a bokroknál jár.*
- Uraim, itt újabb vérnyom van. Úgy tűnik az ork is megsérült. Biztos, hogy ez nem emberi vér, ahhoz túl büdös. *mutat maga elé. A többiek oda mennek, Renvh pedig elmosolyodik.*
- Ha ez így van, akkor könnyebb lesz megtalálni. És lehet, hogy olyan helyen sérült, ami lassítja. Nyomás! *kiált fel, s megindulnak futólépésben.
Xeg megy előre. Ő gyorsabb is a többieknél. Az irányt mutatja. Azt, hogy jó felé megy, jelzik az újabb nyomok, vérfoltok és törött ágak. Hirtelen megtorpan, nagyjából fél óra múlva.*
- Uram, ezt nézze! *sietteti a többieket. Mikor odaérnek, láthatnak egy díszes köpenyt, elterülve a földön. Az anyag véres. Xeg lehajol, megszagolja, majd elhúzza a száját és sóhajt.*
- Ez emberi. A köpeny pedig a főnöké. *sóhajt ismét gondterhesen. *Magorinak eszébe juthat a nő, ki díszesebb páncélban járt a többinél. Az, ki a jelet ráégette és az, ki megvendégelte. Tőle van jelenlegi íja is. Persze azt nem tudja, hogy ő-e még a főnök. Elvégre hosszú idő telt el legutóbbi ittléte óta.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-10-27 16:51:19
Üzenet elküldve: 2012-10-27 16:51:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Borsovád meglepően hallgatja a kísérőit. Egy ork ekkora pusztítást okozott. " Te jó ég. nagyapa, ezek nem tudják, hogyan kell orkot ölni. Mitévő legyek? A pénzre szükségem van. Ráadásul valamiért a társaság tagja is vagyok." Borsovád megrázza bajuszos fejét. Sisakja jól a fejére van rögzítve. Íját előkapja, majd a földre hajtja a fejét, hallgatózik. Hátha meghallja az ork lépteit. Ezek után a nyomokat nézi. Megpróbálja megállapítani a súlyát és a méretét ismeretei szerint.
- Rendben, segítek nektek, de nekem itt feladatom van. Én jó nyomolvasó vagyok, van aki jól tud nyomot olvasni? Kinek milyen képességei vannak?
Kérdezi ezeket pár másodperc alatt. A válaszok után pedig útjára indul bajtársaival.*
- Rendben, segítek nektek, de nekem itt feladatom van. Én jó nyomolvasó vagyok, van aki jól tud nyomot olvasni? Kinek milyen képességei vannak?
Kérdezi ezeket pár másodperc alatt. A válaszok után pedig útjára indul bajtársaival.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-10-23 19:59:21
Üzenet elküldve: 2012-10-23 19:59:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
*Az egyik alak térdre esik a nagy kard előtt, mellyel már Borsovádnak volt dolga a múltban. Úgy tűnik, hogy gazdája elveszítette. A másik kettő azonnal nézelődni és kutakodni kezd. Láthatóan kétségbe vannak esve, talán kissé sokkos állapotba is kerültek.*
- Nem tudjuk! Mikor elmentünk, még nem volt semmi gond. Ez... A nyomok, a vér... Minden friss. *állapítják meg.*
- Renvh, nézd! Ezek a nyomok... Az a nyomorult! Ez biztosan ő. Ez Turok! *kiáltja az, ki nemrég térdre rogyott. Ujjait finoman végigfuttatja a talajon. Társai oda mennek, s ha a nomád is így tesz, láthat egy nagy méretű lábnyomot. A következő néhány méterrel odébb van. A következő szintén néhány méterrel távolabb.*
- Nem rég kerültünk ide. Eddig elvoltunk az erdőben, de akkor megjelent az az ork. Rengeteg emberünkkel végzett. Átköltöztettük a táborunkat ide, Erdőmélyébe. Erre amint talpra állunk és pótoltuk a veszteségek egy részét, ismét lecsap. Ezúttal azonban túlzásba ment! *morogja Renvh, ki a vezető szerepet birtokolja a hármasból. Kezei ökölbe szorulnak, ezzel is jelezve dühét és feszültségét.*
- Renvh!
- Mi az, Zalerod?
- A főnök... Nincs itt. Sehol nem találom. Nincs a halottak között, a környéken sem láttam. És a helyettes is hiányzik. A vezetőséget alkotó két személynek hűlt helye. *magyarázza a férfi.*
- Meg kell találnunk őket. El kell kapnunk az orkot. Segítesz nekünk, Borsovád Magori? *kérdi Renvh, ezzel választási lehetőséget kínálva az íjásznak.*
*Az egyik alak térdre esik a nagy kard előtt, mellyel már Borsovádnak volt dolga a múltban. Úgy tűnik, hogy gazdája elveszítette. A másik kettő azonnal nézelődni és kutakodni kezd. Láthatóan kétségbe vannak esve, talán kissé sokkos állapotba is kerültek.*
- Nem tudjuk! Mikor elmentünk, még nem volt semmi gond. Ez... A nyomok, a vér... Minden friss. *állapítják meg.*
- Renvh, nézd! Ezek a nyomok... Az a nyomorult! Ez biztosan ő. Ez Turok! *kiáltja az, ki nemrég térdre rogyott. Ujjait finoman végigfuttatja a talajon. Társai oda mennek, s ha a nomád is így tesz, láthat egy nagy méretű lábnyomot. A következő néhány méterrel odébb van. A következő szintén néhány méterrel távolabb.*
- Nem rég kerültünk ide. Eddig elvoltunk az erdőben, de akkor megjelent az az ork. Rengeteg emberünkkel végzett. Átköltöztettük a táborunkat ide, Erdőmélyébe. Erre amint talpra állunk és pótoltuk a veszteségek egy részét, ismét lecsap. Ezúttal azonban túlzásba ment! *morogja Renvh, ki a vezető szerepet birtokolja a hármasból. Kezei ökölbe szorulnak, ezzel is jelezve dühét és feszültségét.*
- Renvh!
- Mi az, Zalerod?
- A főnök... Nincs itt. Sehol nem találom. Nincs a halottak között, a környéken sem láttam. És a helyettes is hiányzik. A vezetőséget alkotó két személynek hűlt helye. *magyarázza a férfi.*
- Meg kell találnunk őket. El kell kapnunk az orkot. Segítesz nekünk, Borsovád Magori? *kérdi Renvh, ezzel választási lehetőséget kínálva az íjásznak.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-10-23 12:17:53
Üzenet elküldve: 2012-10-23 12:17:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Turok a fejsze //
* Borsovád, halk neszelésre ébred fel. Az éjszaka semmi nem történt. Ki pihenten kell fel. A zajokra gyorsan előrántja fokosát és készül támadni. Meglepetésére három maszkos alak áll. A nomádunkat észreveszik.*
- Jó, hogy itt vagy! Értesültünk arról, hogy jössz. Azért vagyunk itt, hogy a táborba kísérjünk. Még nem tudod, hogy merre nem szabad menni, tehát... Jobban jársz, ha utánunk jössz, amíg nem kapod meg a térképet és az utasításokat!
* Magori bólint egyet, majd össze kapja a holmiját. Fokos, íj, tegez, mind magán van. Az út zökkenő mentes. " Még szerencse, hogy ide jöttek elém, így kevesebbet kell dolgoznom. Azt mondták ,hogy nincs emberük a munkára. Erre itt van három is. lehet nem olyan fürgék, mint én. Majd lesz valami!" Értekezik magában az íjász, aki felkészül az eshetőségekre.
A táborba érve nagy meglepetés várja a társaságot. Feldúlva az egész tábor. Az emberek ketté vágva. Karok és fejek szerteszét. A vér mindent beterít.*
- Hmm, na ez szép. Nem néztem volna ki belőletek ,hogy így leigázzák a társaságot. Mi folyik itt?
* Kérdezi Magori, miközben fokosát fel emeli, hogy felkészüljön az ellentámadásra, ha valaki, vagy valami meglepné. Szemében az elszántság tüze ég.*
* Borsovád, halk neszelésre ébred fel. Az éjszaka semmi nem történt. Ki pihenten kell fel. A zajokra gyorsan előrántja fokosát és készül támadni. Meglepetésére három maszkos alak áll. A nomádunkat észreveszik.*
- Jó, hogy itt vagy! Értesültünk arról, hogy jössz. Azért vagyunk itt, hogy a táborba kísérjünk. Még nem tudod, hogy merre nem szabad menni, tehát... Jobban jársz, ha utánunk jössz, amíg nem kapod meg a térképet és az utasításokat!
* Magori bólint egyet, majd össze kapja a holmiját. Fokos, íj, tegez, mind magán van. Az út zökkenő mentes. " Még szerencse, hogy ide jöttek elém, így kevesebbet kell dolgoznom. Azt mondták ,hogy nincs emberük a munkára. Erre itt van három is. lehet nem olyan fürgék, mint én. Majd lesz valami!" Értekezik magában az íjász, aki felkészül az eshetőségekre.
A táborba érve nagy meglepetés várja a társaságot. Feldúlva az egész tábor. Az emberek ketté vágva. Karok és fejek szerteszét. A vér mindent beterít.*
- Hmm, na ez szép. Nem néztem volna ki belőletek ,hogy így leigázzák a társaságot. Mi folyik itt?
* Kérdezi Magori, miközben fokosát fel emeli, hogy felkészüljön az ellentámadásra, ha valaki, vagy valami meglepné. Szemében az elszántság tüze ég.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-10-19 18:53:05
Üzenet elküldve: 2012-10-19 18:53:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
*Éjszaka nem történik semmi. Reggel motoszkálásra ébred. Halk neszezések hallatszanak. Mintha közeledne valaki, vagy valami. Ha kinéz a fa odvából a nomád, három közeledő maszkos alakot láthat. Az egyenruha már ismerős számára, ahogyan a három férfi is, első ránézésre.*
- Jó, hogy itt vagy! Értesültünk arról, hogy jössz. Azért vagyunk itt, hogy a táborba kísérjünk. Még nem tudod, hogy merre nem szabad menni, tehát... Jobban jársz, ha utánunk jössz, amíg nem kapod meg a térképet és az utasításokat! *mondja az egyik egyszerűen. Várnak még egy kicsit, majd intenek Magorinak, hogy kövesse őket. Az alakok sietős léptekkel megindulnak. Láthatóan nem akarják húzni az időt. A táborba érve meglepetés vár mindenkit. Mindenhol halottak és sebesültek fekszenek. A bútorok felborítgatva, a még izzó parázs szétszórva. Csupa vér minden. Itt-ott testrészek éktelenkednek, elválasztva a test többi részétől. Fájdalmas nyögések is hallhatóak. A nagy, díszes kard, amivel Borsovád karjára is ráégették a jeleket, a földön hever, véresen.*
*Éjszaka nem történik semmi. Reggel motoszkálásra ébred. Halk neszezések hallatszanak. Mintha közeledne valaki, vagy valami. Ha kinéz a fa odvából a nomád, három közeledő maszkos alakot láthat. Az egyenruha már ismerős számára, ahogyan a három férfi is, első ránézésre.*
- Jó, hogy itt vagy! Értesültünk arról, hogy jössz. Azért vagyunk itt, hogy a táborba kísérjünk. Még nem tudod, hogy merre nem szabad menni, tehát... Jobban jársz, ha utánunk jössz, amíg nem kapod meg a térképet és az utasításokat! *mondja az egyik egyszerűen. Várnak még egy kicsit, majd intenek Magorinak, hogy kövesse őket. Az alakok sietős léptekkel megindulnak. Láthatóan nem akarják húzni az időt. A táborba érve meglepetés vár mindenkit. Mindenhol halottak és sebesültek fekszenek. A bútorok felborítgatva, a még izzó parázs szétszórva. Csupa vér minden. Itt-ott testrészek éktelenkednek, elválasztva a test többi részétől. Fájdalmas nyögések is hallhatóak. A nagy, díszes kard, amivel Borsovád karjára is ráégették a jeleket, a földön hever, véresen.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-10-14 08:56:53
Üzenet elküldve: 2012-10-14 08:56:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
- Borsovád megáll lovával, mert az a sűrű növények közé nem akar menni." Nem akarod a bőrödet össze vágni a tüskéktől, mi? Háháháh, jól van kedvesem" Mondta magában a nomád, majd leszáll a lóról. Azt elhajtja kezével és körbe néz. Kiszemel magának egy odvas fát és bele bújik. Pokrócával jól körbe tekeri magát. Az odvas fa biztonságot nyújt az esőtől és nem láthatják meg. Lova messze jár tőle. A fegyverek nála íj, tegez, fokos. A ló hátán maradt a pajzsa. Jelen esetben nem látja szükségét annak, hogy hozza. Éjszakára nem gyújt tüzet. Félálomba merül, majd ha reggel van rá lehetőség fel kell.*
- Borsovád megáll lovával, mert az a sűrű növények közé nem akar menni." Nem akarod a bőrödet össze vágni a tüskéktől, mi? Háháháh, jól van kedvesem" Mondta magában a nomád, majd leszáll a lóról. Azt elhajtja kezével és körbe néz. Kiszemel magának egy odvas fát és bele bújik. Pokrócával jól körbe tekeri magát. Az odvas fa biztonságot nyújt az esőtől és nem láthatják meg. Lova messze jár tőle. A fegyverek nála íj, tegez, fokos. A ló hátán maradt a pajzsa. Jelen esetben nem látja szükségét annak, hogy hozza. Éjszakára nem gyújt tüzet. Félálomba merül, majd ha reggel van rá lehetőség fel kell.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-10-05 18:58:01
Üzenet elküldve: 2012-10-05 18:58:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Turok a Fejsze//
*Borsovád lova az erdő szélén megáll. Annál tovább nem megy. A sűrű növényzet rejtelmeitől való félelmén még nem lépett túl a vén patás. Igen koros jószág már, változni nem valószínű, hogy fog. Az íjász kénytelen hát leszállni róla. Egyelőre semmi gyanúsat nem észlelni, azonban az út sokáig tart és kezd éjszakázni. A döntés a férfin áll, bár nagy valószínűséggel ajánlott az erdő szélén tábort vernie éjszakára. Másnap pedig megkeresheti a helybelieket, hogy nagyjából hol lehet az ork területe. Furcsa, hogy annyi ember, mint ahányan itt vannak, ráadásul mind képzetten, nem bírnak elintézni egy zöld alakot. Ennek persze rengeteg oka lehet és ennek szintén utána kell járnia az utazónak.*
*Borsovád lova az erdő szélén megáll. Annál tovább nem megy. A sűrű növényzet rejtelmeitől való félelmén még nem lépett túl a vén patás. Igen koros jószág már, változni nem valószínű, hogy fog. Az íjász kénytelen hát leszállni róla. Egyelőre semmi gyanúsat nem észlelni, azonban az út sokáig tart és kezd éjszakázni. A döntés a férfin áll, bár nagy valószínűséggel ajánlott az erdő szélén tábort vernie éjszakára. Másnap pedig megkeresheti a helybelieket, hogy nagyjából hol lehet az ork területe. Furcsa, hogy annyi ember, mint ahányan itt vannak, ráadásul mind képzetten, nem bírnak elintézni egy zöld alakot. Ennek persze rengeteg oka lehet és ennek szintén utána kell járnia az utazónak.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-09-08 21:10:56
Üzenet elküldve: 2012-09-08 21:10:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Bóbiskolva ücsörög a tűz mellett mikor hirtelen neszre lesz figyelmes. "Valaki jár itt. A zaj a hátam mögül hallatszik." Nem fordul meg, csak fülel tovább. Ki szeretné várni a pillanatot.
"Utánam jött volna az a kettő? Vagy esetleg egy vad jött a hús szagára?" Elmélkedik, közben a forrás elhalkul. "El is ment." Gondolja, ekkor hirtelen karokat érez maga körül és egy ismerős illatot, ami már nem éppen virágillatú. Jobban hasonlít egy ázott jószágra, mint ember szagára. Millió közül megismerné ezeket a vonásokat, amiket tapasztal.*
- Tényleg meglepődtem.
*Mosolyogva válaszol, kedvese suttogására miközben élvezi az apró puszik nyújtotta örömöket. Legszívesebben viszonozná is őket, de a férfi megmozdulni se hagyja, amíg közelebb nem húzódnak a tűzhöz. Itt végre már szóhoz juthat.*
- Szintúgy boldogság jár át engem is, hogy végre magam mellett érezhetlek. Ne tudd meg mennyi mindent kellett kiállnom, míg távol voltál! Féltem és féltettelek.
* Pír jelenik meg arcán, miközben hozzádörgölőzik Wraecohoz.*
- Én? Lázas? Nem érzek magamon semmi rosszullétet, habár te elég hűvösnek tűnsz.
*Aggódó szemekkel pillant Kedvesére, miközben be se áll a férfi szája.
"Nem szokott ennyire beszédes lenni. Valami nem stimmel vele. Veszélyesebb ez az erdő, mint éreztem." Közben végigsimítja Párja borostás arcát. Másodpercekkel később nagyot dobban a szíve, ami miatt másik kezével mellkasához kap. Ugyanebben a pillanatban látja Kedvese tekintetét elhomályosulni, majd a férfias test apró levélként nyúlik el a földön.*
- Wraeco!
*Nyúl utána Elhia, de szavai már nem érik el úti céljukat.*
- Istenem! Mi történt veled? Könyörgöm, válaszolj!
*Könnycseppek telítik meg égszínkék szemeit, melyek végül hamvas arcán peregnek lefelé egészen Wraeco arcáig, ahonnan tovább haladnak a föld felé.*
- Éreztem én, hogy valami nem stimmel.
*Uralkodva pánikrohamán, végigjárja a férfi minden egyes kis porcikáját.*
- Nincs látható sérülése, de ezektől a nedves göncöktől meg kell szabadítanom őt. Nincs vesztegetni való időm!*
Gyorsan lehámozza Kedveséről a ruhákat. Egyedül az alsóneműjét hagyja rajta, majd ráteríti a csupasz testre köpenyét.*
- Ez remélem melegen tart, míg visszatérek.
*Azzal felpattan az ájult mellől és az erdőbe rohan. Nem sokkal később egy nagy szőrmebundával tér vissza, amit kicsit erőlködve a férfi alá helyez.*
- Sajnos nincs idő a kiképzésére, de reggelig melegen fog tartani, remélem.
*Csuklik meg Elhia hangja, miközben Kedvese arcát simogatja.
"Épp, hogy rád találtam, de máris elveszítettelek."
Hideg az éjszaka. A lány próbálja életben tartani a tüzet, de az se segít sokat. A szelek kanyarogva haladnak végig testének minden egyes tagja körül.*
- Csak meg ne fagyj nekem! Nem adhatod fel! Hallod? Meg ne merd tenni, hogy feladod!
*Biztatja Kedvesét, miközben apró tenyerével dörzsöli végig a férfit, hogy ezzel is melegítse.
Végül az álmosság gyűri le kecses testét. Teljesen összebújva társával, szenderül mély álomba.
A reggel hamarabb eljött, mint várta. Egyik szemét dörzsölve ül fel, miközben a másikkal környezetét kémleli. A napsugarak kellemes hangulatot adnak az amúgy zord erdőnek. Elhia úgy érzi, mint ha más helyre csöppentek volna.*
- Máris reggel lett? Kevésnek tűnik ez az alvás.
*Kedvesére pillant, aki elsápadva fekszik mellette. A biztonság kedvéért ellenőrzi az életjeleit, amik jónak tűnnek.*
- Csak kicsit le van hűlve, de majd felmelegszik.
*Azzal fogja magát és elmegy rőzséért. Kellemetlen neki a nedves bokrok között mászkálni, ráadásul a reggeli pára minden egyes gallyat átáztat, amit megpróbál begyűjteni.
"Valaki nagyon a vesztünket akarja." Fut végig agyán a gondolat, miközben a körülötte feloszló sötétséget kémleli. Egy árny sündörög körülöttük. Már régóta feltűnt neki, hogy nincs egyedül, de azt se képes meglátni, hogy ki az ellenfele. Irritálja szellemét ez a bizonytalanság. Ráadásul kezdeményezni se tud a távolságtartás miatt.*
- Mutasd magad!
*Ordítja el magát, de csak saját hangjának foszlányai verődnek vissza egyre hegyesedő füleibe. Mióta ebben az erdőben tartózkodik elf vonásai a duplájára erősödtek ebbe beletartozik külseje és érzékszerve egyaránt.
Elhia nem akar sokat távol maradni kedvesétől, ezért visszasiet hozzá a kevés gyújtóssal.*
- Nem sok, de ruhát szárítani elég lesz.
*Neki is lát a dolgoknak. Eközben Wraeco még mindig eszméletlenül hever. Mikor végez teendőivel, rögtön a férfi mellé heveredik.
"Nagyon hűvös a teste. Muszáj valahogy felmelegítenem."
Majd kis gondolkozás után elkezdi kigombolni ingét és a saját test melegét felhasználva ráfekszik Kedvesére átkarolva őt.*
- Ne félj! Itt vagyok veled!
*Súgja oda neki, miközben szabadon engedi tincseit, hogy azok is takaróként szolgáljanak.
"Ha a mellkasát sikerül melegen tartanom, akkor nem lehet gond." Ésszerűen próbálja megtalálni a legjobb megoldást. Kis idő elteltével meg is tapasztalhatja ötletének hatását.
Wraeco szemei résnyire nyílnak.*
- Hát visszatértél hozzám?
*Örömében simogatni kezdi, ahol éri, majd kulacsát keresi elő, hogy megitassa legyengült társát. Látja szemeiben, hogy szólni szeretne, de mielőtt megtehetné gyorsan csókot nyom annak ajkára, majd így szól:*
- Ne erőltesd meg magad! Vigyázok rád. Legalább a nap tetőzéséig pihenj kérlek!
*Kényeztető gondoskodással próbálja helyén tartani a férfit, habár ha akarna, akkor se tudna feltápászkodni, mivel rajta fekszik Elhia.
A nőnek kellemes ez a testhelyzet. Így legalább közel érezheti magát ahhoz a személyhez, aki a legtöbbet jelenti neki ezen a világon.*
- Ha esetleg éhes vagy szomjas leszel, csak biccents a fejeddel és máris hozom neked.
*Ha a férfi megszomjazna, akkor Elhia kezeivel megemelné a fejét és lassan megitatná, ha pedig megéhezne, akkor lemászna kedveséről és széktámlaként mögé ülve hátulról folytatná a kihűlt test melegítését, közben, megpróbálná apró falatokkal jóllakatni betegét. Akármire lenne szüksége Wraeconak, Elhia úgy látná el a feladatokat, hogy mindvégig kedveséhez bújhasson mellkasával.
Elhiát cseppet sem zavarja a testiség ebben az esetben. Mindent megtenne Kedvese épségéért.*
"Utánam jött volna az a kettő? Vagy esetleg egy vad jött a hús szagára?" Elmélkedik, közben a forrás elhalkul. "El is ment." Gondolja, ekkor hirtelen karokat érez maga körül és egy ismerős illatot, ami már nem éppen virágillatú. Jobban hasonlít egy ázott jószágra, mint ember szagára. Millió közül megismerné ezeket a vonásokat, amiket tapasztal.*
- Tényleg meglepődtem.
*Mosolyogva válaszol, kedvese suttogására miközben élvezi az apró puszik nyújtotta örömöket. Legszívesebben viszonozná is őket, de a férfi megmozdulni se hagyja, amíg közelebb nem húzódnak a tűzhöz. Itt végre már szóhoz juthat.*
- Szintúgy boldogság jár át engem is, hogy végre magam mellett érezhetlek. Ne tudd meg mennyi mindent kellett kiállnom, míg távol voltál! Féltem és féltettelek.
* Pír jelenik meg arcán, miközben hozzádörgölőzik Wraecohoz.*
- Én? Lázas? Nem érzek magamon semmi rosszullétet, habár te elég hűvösnek tűnsz.
*Aggódó szemekkel pillant Kedvesére, miközben be se áll a férfi szája.
"Nem szokott ennyire beszédes lenni. Valami nem stimmel vele. Veszélyesebb ez az erdő, mint éreztem." Közben végigsimítja Párja borostás arcát. Másodpercekkel később nagyot dobban a szíve, ami miatt másik kezével mellkasához kap. Ugyanebben a pillanatban látja Kedvese tekintetét elhomályosulni, majd a férfias test apró levélként nyúlik el a földön.*
- Wraeco!
*Nyúl utána Elhia, de szavai már nem érik el úti céljukat.*
- Istenem! Mi történt veled? Könyörgöm, válaszolj!
*Könnycseppek telítik meg égszínkék szemeit, melyek végül hamvas arcán peregnek lefelé egészen Wraeco arcáig, ahonnan tovább haladnak a föld felé.*
- Éreztem én, hogy valami nem stimmel.
*Uralkodva pánikrohamán, végigjárja a férfi minden egyes kis porcikáját.*
- Nincs látható sérülése, de ezektől a nedves göncöktől meg kell szabadítanom őt. Nincs vesztegetni való időm!*
Gyorsan lehámozza Kedveséről a ruhákat. Egyedül az alsóneműjét hagyja rajta, majd ráteríti a csupasz testre köpenyét.*
- Ez remélem melegen tart, míg visszatérek.
*Azzal felpattan az ájult mellől és az erdőbe rohan. Nem sokkal később egy nagy szőrmebundával tér vissza, amit kicsit erőlködve a férfi alá helyez.*
- Sajnos nincs idő a kiképzésére, de reggelig melegen fog tartani, remélem.
*Csuklik meg Elhia hangja, miközben Kedvese arcát simogatja.
"Épp, hogy rád találtam, de máris elveszítettelek."
Hideg az éjszaka. A lány próbálja életben tartani a tüzet, de az se segít sokat. A szelek kanyarogva haladnak végig testének minden egyes tagja körül.*
- Csak meg ne fagyj nekem! Nem adhatod fel! Hallod? Meg ne merd tenni, hogy feladod!
*Biztatja Kedvesét, miközben apró tenyerével dörzsöli végig a férfit, hogy ezzel is melegítse.
Végül az álmosság gyűri le kecses testét. Teljesen összebújva társával, szenderül mély álomba.
A reggel hamarabb eljött, mint várta. Egyik szemét dörzsölve ül fel, miközben a másikkal környezetét kémleli. A napsugarak kellemes hangulatot adnak az amúgy zord erdőnek. Elhia úgy érzi, mint ha más helyre csöppentek volna.*
- Máris reggel lett? Kevésnek tűnik ez az alvás.
*Kedvesére pillant, aki elsápadva fekszik mellette. A biztonság kedvéért ellenőrzi az életjeleit, amik jónak tűnnek.*
- Csak kicsit le van hűlve, de majd felmelegszik.
*Azzal fogja magát és elmegy rőzséért. Kellemetlen neki a nedves bokrok között mászkálni, ráadásul a reggeli pára minden egyes gallyat átáztat, amit megpróbál begyűjteni.
"Valaki nagyon a vesztünket akarja." Fut végig agyán a gondolat, miközben a körülötte feloszló sötétséget kémleli. Egy árny sündörög körülöttük. Már régóta feltűnt neki, hogy nincs egyedül, de azt se képes meglátni, hogy ki az ellenfele. Irritálja szellemét ez a bizonytalanság. Ráadásul kezdeményezni se tud a távolságtartás miatt.*
- Mutasd magad!
*Ordítja el magát, de csak saját hangjának foszlányai verődnek vissza egyre hegyesedő füleibe. Mióta ebben az erdőben tartózkodik elf vonásai a duplájára erősödtek ebbe beletartozik külseje és érzékszerve egyaránt.
Elhia nem akar sokat távol maradni kedvesétől, ezért visszasiet hozzá a kevés gyújtóssal.*
- Nem sok, de ruhát szárítani elég lesz.
*Neki is lát a dolgoknak. Eközben Wraeco még mindig eszméletlenül hever. Mikor végez teendőivel, rögtön a férfi mellé heveredik.
"Nagyon hűvös a teste. Muszáj valahogy felmelegítenem."
Majd kis gondolkozás után elkezdi kigombolni ingét és a saját test melegét felhasználva ráfekszik Kedvesére átkarolva őt.*
- Ne félj! Itt vagyok veled!
*Súgja oda neki, miközben szabadon engedi tincseit, hogy azok is takaróként szolgáljanak.
"Ha a mellkasát sikerül melegen tartanom, akkor nem lehet gond." Ésszerűen próbálja megtalálni a legjobb megoldást. Kis idő elteltével meg is tapasztalhatja ötletének hatását.
Wraeco szemei résnyire nyílnak.*
- Hát visszatértél hozzám?
*Örömében simogatni kezdi, ahol éri, majd kulacsát keresi elő, hogy megitassa legyengült társát. Látja szemeiben, hogy szólni szeretne, de mielőtt megtehetné gyorsan csókot nyom annak ajkára, majd így szól:*
- Ne erőltesd meg magad! Vigyázok rád. Legalább a nap tetőzéséig pihenj kérlek!
*Kényeztető gondoskodással próbálja helyén tartani a férfit, habár ha akarna, akkor se tudna feltápászkodni, mivel rajta fekszik Elhia.
A nőnek kellemes ez a testhelyzet. Így legalább közel érezheti magát ahhoz a személyhez, aki a legtöbbet jelenti neki ezen a világon.*
- Ha esetleg éhes vagy szomjas leszel, csak biccents a fejeddel és máris hozom neked.
*Ha a férfi megszomjazna, akkor Elhia kezeivel megemelné a fejét és lassan megitatná, ha pedig megéhezne, akkor lemászna kedveséről és széktámlaként mögé ülve hátulról folytatná a kihűlt test melegítését, közben, megpróbálná apró falatokkal jóllakatni betegét. Akármire lenne szüksége Wraeconak, Elhia úgy látná el a feladatokat, hogy mindvégig kedveséhez bújhasson mellkasával.
Elhiát cseppet sem zavarja a testiség ebben az esetben. Mindent megtenne Kedvese épségéért.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-09-08 19:10:11
Üzenet elküldve: 2012-09-08 19:10:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Feláll, leporolja magát, majd alaposan körbetekint: egy kör alakú helyiségbe került, ahová fény csak a háta mögül szűrődik be. "Valószínűleg fáklyákkal világítottak az itteniek."
Középen egy elipszis alakú márványasztal áll, körülötte kő ülőalkalmatosságok. "Valami gyülekezőhely lehetett, annyi szent. Egyre biztosabb, hogy elfeké volt. Vagy talán fajtám béliek építették egy másik csoport számára? Az lehetetlen, mi nem vagyunk rabszolgák." Wraeco lassan körbesétálja a termet, de semmi egyébre nem bukkan. "Visszamegyek Elhiáért, s elhozom őt ide" - jut eszébe kedvese hirtelen.
"Mire is gondoltam az előbb? Különös, de nem emlékszem" - gondolkodik, majd hirtelen megfordul, nekifut, s a vízesésen átrepülve fejet ugrik a tóba.
Az átázott ruházatú elf már az utat tapossa; miközben halad, az eget kémleli. "Egyre sötétebb van. Különös, mikor megérkeztem ide, még csak dél körül lehetett. Mi történt az időérzékemmel?"
Különös érzése támad. Hátrafordul, majd úgy érzi, mintha jó irányba haladna, s továbbmegy visszafelé. Megint megfordul. Katonás léptekkel megy előre, ezúttal a jó irányba.
Hamar visszaér a kereszteződéshez, ahol meglátja az általa elejtett szarvast, ám egy része hiányzik a vadnak. "Valaki erre járt. Remélem, Elhia az." Körbenéz, de nem látja nyomát senkinek, ám szimata megérzi, hogy a közelben sül valami. Elővigyázatosságból előhúzza szablyáját, majd elindul a vadhús illatának irányába.
Ötven méter megtétele után végül egy apró tisztásra ér, és - őszinte örömére - kedvese kontúrjait véli felfedezni a tűz homályos fényénél. Háttal ül Wraeconak, s szemmel láthatóan nem vette észre, hogy a 'tékozló vadász' megtalálta őt. Az elf halkan elteszi fegyverét, Elhia mögé lopózik, majd átkarolja hátulról a lányt.*
- Meglepetés.
*suttogja az apró fülekbe, majd csókolgatni kezdi Elhia tűzforró nyakát. Wraeco egy teljes napig elfoglalta magát a vad cipelésével, illetve a titkos helyiség tüzetes tanulmányozásával, s csak most érzi igazán, mennyire hiányzott neki kedvese.*
- Örülök, hogy rám találtál. Jól vagy? *kérdezi Wraeco, mikor simogatni kezdi a Elhiát, de bárhová nyúl, egyre melegebbnek érzi a lány testét.*
- Lázas vagy? Gyere, menjünk közelebb a tűzhöz
*indítványozza az elf, bár mást választást úgysem hagy a lánynak: megragadja a karcsú testet, araszol kicsit a lángok felé, majd átkarolja Elhiát.*
- Hogy telt a napod egyedül? Láttál valakit az erdőben? Nem anyaállatot ejtettem, ahogy kérted. Furcsa az idő erre, hol nappal van, hol pedig... Nem érzel valami különöset? Mintha... Milyen messze vagyunk a pataktól? Szépek a lángok, te raktad a tüzet?
*kezd el zagyválni Wraeco, amin másodpercekkel később ő maga is meglepődik. "Mi történik velem?" - kérdezi magától, majd hirtelen elkezd leperegni előtte az elmúlt hét összes jelentős eseménye; elájul.*
*Másnap mikor kinyitja szemét, már világos van. Kissé homályosan lát: valaki az arcához hajol, de nem látja tisztán, ki az. Torka kiszáradt, s úgy érzi, mintha hóban feküdne. "Miért van ilyen hideg? Hol vagyok?" - próbál kérdezni, de egyelőre nem tud megszólalni.*
Középen egy elipszis alakú márványasztal áll, körülötte kő ülőalkalmatosságok. "Valami gyülekezőhely lehetett, annyi szent. Egyre biztosabb, hogy elfeké volt. Vagy talán fajtám béliek építették egy másik csoport számára? Az lehetetlen, mi nem vagyunk rabszolgák." Wraeco lassan körbesétálja a termet, de semmi egyébre nem bukkan. "Visszamegyek Elhiáért, s elhozom őt ide" - jut eszébe kedvese hirtelen.
"Mire is gondoltam az előbb? Különös, de nem emlékszem" - gondolkodik, majd hirtelen megfordul, nekifut, s a vízesésen átrepülve fejet ugrik a tóba.
Az átázott ruházatú elf már az utat tapossa; miközben halad, az eget kémleli. "Egyre sötétebb van. Különös, mikor megérkeztem ide, még csak dél körül lehetett. Mi történt az időérzékemmel?"
Különös érzése támad. Hátrafordul, majd úgy érzi, mintha jó irányba haladna, s továbbmegy visszafelé. Megint megfordul. Katonás léptekkel megy előre, ezúttal a jó irányba.
Hamar visszaér a kereszteződéshez, ahol meglátja az általa elejtett szarvast, ám egy része hiányzik a vadnak. "Valaki erre járt. Remélem, Elhia az." Körbenéz, de nem látja nyomát senkinek, ám szimata megérzi, hogy a közelben sül valami. Elővigyázatosságból előhúzza szablyáját, majd elindul a vadhús illatának irányába.
Ötven méter megtétele után végül egy apró tisztásra ér, és - őszinte örömére - kedvese kontúrjait véli felfedezni a tűz homályos fényénél. Háttal ül Wraeconak, s szemmel láthatóan nem vette észre, hogy a 'tékozló vadász' megtalálta őt. Az elf halkan elteszi fegyverét, Elhia mögé lopózik, majd átkarolja hátulról a lányt.*
- Meglepetés.
*suttogja az apró fülekbe, majd csókolgatni kezdi Elhia tűzforró nyakát. Wraeco egy teljes napig elfoglalta magát a vad cipelésével, illetve a titkos helyiség tüzetes tanulmányozásával, s csak most érzi igazán, mennyire hiányzott neki kedvese.*
- Örülök, hogy rám találtál. Jól vagy? *kérdezi Wraeco, mikor simogatni kezdi a Elhiát, de bárhová nyúl, egyre melegebbnek érzi a lány testét.*
- Lázas vagy? Gyere, menjünk közelebb a tűzhöz
*indítványozza az elf, bár mást választást úgysem hagy a lánynak: megragadja a karcsú testet, araszol kicsit a lángok felé, majd átkarolja Elhiát.*
- Hogy telt a napod egyedül? Láttál valakit az erdőben? Nem anyaállatot ejtettem, ahogy kérted. Furcsa az idő erre, hol nappal van, hol pedig... Nem érzel valami különöset? Mintha... Milyen messze vagyunk a pataktól? Szépek a lángok, te raktad a tüzet?
*kezd el zagyválni Wraeco, amin másodpercekkel később ő maga is meglepődik. "Mi történik velem?" - kérdezi magától, majd hirtelen elkezd leperegni előtte az elmúlt hét összes jelentős eseménye; elájul.*
*Másnap mikor kinyitja szemét, már világos van. Kissé homályosan lát: valaki az arcához hajol, de nem látja tisztán, ki az. Torka kiszáradt, s úgy érzi, mintha hóban feküdne. "Miért van ilyen hideg? Hol vagyok?" - próbál kérdezni, de egyelőre nem tud megszólalni.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-09-03 15:57:13
Üzenet elküldve: 2012-09-03 15:57:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Több mint fél órát tölt a bokorban hasalva, de az ismeretlen alakok nem mozdulnak.
"Alig látom őket. Ha nem indulnak meg erre, akkor célszerűbb lenne továbbállnom. Ki tudja mi lapul ebben a sűrű rengetegben." Szösszenetnyi gondolkodás után rádöbben, hogy a kijelölt úton nem haladhat tovább, így kicsit kétségbeesve megindul visszafelé. Tenyereit körülményesen elhelyezi maga mellett, majd lassú mozdulatokkal tápászkodik fel, hogy véletlenül se csapjon zajt. Elf érzékeinek köszönhetően ez nem nehéz feladat neki.
Amint ismét két lábon van, megindul lapulva a bokrok között.
"Előfordulhat, hogy ők is észrevettek csak erre a pillanatra várnak. Nem mehetek ki az ösvényre." Menet közben kezeivel elhajtja az útban lévő ágakat, hogy véletlenül se szerezzen sérüléseket.
Néha-néha hátrapillant, de nem lát mást csak növényzetet.
"Észrevétlen maradtam." Szusszan egyet, majd elmosolyodva előre fordítja fejét, miközben egy fa mellett halad el és egy nem várt akadályba ütközik.
Öntudatlanul hatalmas szitkozódásba kezd, miután átesik valamin, ami a fa tövében hever.*
- Verje meg a púpos hátú manó azzal a göcsörtös furkós botjával!
*Hangoskodása közben mégis csak szemügyre veszi miben akadt el lába.
"Egy szarvas? Mit keres egy halott szarvas pont itt?" Közelebb húzódik hozzá, hogy jobban megvizsgálhassa.
"Hiszen ezt lelőtték! Ez egy nyíl helye. Az nem lehet!"
Hátrapottyan nemesebbik felére.
"Ilyen sebet csak az én nyilam ejt egyedi faragása miatt!"
Megszeppen. Hirtelen nem tudja, hogy ennek most örüljön vagy sírjon miatta.
"Ezt csak is Wraeco tehette." Egy pillanatra feldobban szíve, de teste rögtön meg is hűl, mikor újabb gondolat süvít végig fejében.
"Miért hagyná itt az elejtett vadat?" Érzései folyamatosan váltakoznak. Egyszer felhevül, másszor jégcsapnak is elmehetne.*
- Nem ülhetek itt ezt a szegény jószágot bámulva! Ha erre járt, akkor meg kell találnom!
*Felpattan avarral teli ülőhelyéről, majd a környezetét kezdi el vizsgálgatni.
"Az egy szűk ösvény. Ha arra ment volna, akkor már nem lenne ennyire szűk." Veti el gondolatát, majd következő irányt keres.
"Arra csak sötétet látok. Félnék arra egyedül. Bölcsebb, ha itt várok."
Végre elhatározza magát. Összekapar néhány gallyat környezetéből, majd tűzet rak. Amint az apró lángocskája erőre kap, előkapja tőrét és elkezdi feldolgozni a szarvast. Körülményesen megnyúzza egy részen, majd két jókora darab húst vág ki a jószágból.
"Ennyi egyelőre elég lesz." Botokra tűzve felteszi sülni.
"Jókor táboroztam le. A sötétség egyre nagyobb méreteket ölt körülöttem." Óvatosságból magára ölti fejfedős köpenyét elrejtve teljesen kilétét, és a tűz mellé telepedve figyelmesen hallgatja az ismeretlen zajokat.*
"Alig látom őket. Ha nem indulnak meg erre, akkor célszerűbb lenne továbbállnom. Ki tudja mi lapul ebben a sűrű rengetegben." Szösszenetnyi gondolkodás után rádöbben, hogy a kijelölt úton nem haladhat tovább, így kicsit kétségbeesve megindul visszafelé. Tenyereit körülményesen elhelyezi maga mellett, majd lassú mozdulatokkal tápászkodik fel, hogy véletlenül se csapjon zajt. Elf érzékeinek köszönhetően ez nem nehéz feladat neki.
Amint ismét két lábon van, megindul lapulva a bokrok között.
"Előfordulhat, hogy ők is észrevettek csak erre a pillanatra várnak. Nem mehetek ki az ösvényre." Menet közben kezeivel elhajtja az útban lévő ágakat, hogy véletlenül se szerezzen sérüléseket.
Néha-néha hátrapillant, de nem lát mást csak növényzetet.
"Észrevétlen maradtam." Szusszan egyet, majd elmosolyodva előre fordítja fejét, miközben egy fa mellett halad el és egy nem várt akadályba ütközik.
Öntudatlanul hatalmas szitkozódásba kezd, miután átesik valamin, ami a fa tövében hever.*
- Verje meg a púpos hátú manó azzal a göcsörtös furkós botjával!
*Hangoskodása közben mégis csak szemügyre veszi miben akadt el lába.
"Egy szarvas? Mit keres egy halott szarvas pont itt?" Közelebb húzódik hozzá, hogy jobban megvizsgálhassa.
"Hiszen ezt lelőtték! Ez egy nyíl helye. Az nem lehet!"
Hátrapottyan nemesebbik felére.
"Ilyen sebet csak az én nyilam ejt egyedi faragása miatt!"
Megszeppen. Hirtelen nem tudja, hogy ennek most örüljön vagy sírjon miatta.
"Ezt csak is Wraeco tehette." Egy pillanatra feldobban szíve, de teste rögtön meg is hűl, mikor újabb gondolat süvít végig fejében.
"Miért hagyná itt az elejtett vadat?" Érzései folyamatosan váltakoznak. Egyszer felhevül, másszor jégcsapnak is elmehetne.*
- Nem ülhetek itt ezt a szegény jószágot bámulva! Ha erre járt, akkor meg kell találnom!
*Felpattan avarral teli ülőhelyéről, majd a környezetét kezdi el vizsgálgatni.
"Az egy szűk ösvény. Ha arra ment volna, akkor már nem lenne ennyire szűk." Veti el gondolatát, majd következő irányt keres.
"Arra csak sötétet látok. Félnék arra egyedül. Bölcsebb, ha itt várok."
Végre elhatározza magát. Összekapar néhány gallyat környezetéből, majd tűzet rak. Amint az apró lángocskája erőre kap, előkapja tőrét és elkezdi feldolgozni a szarvast. Körülményesen megnyúzza egy részen, majd két jókora darab húst vág ki a jószágból.
"Ennyi egyelőre elég lesz." Botokra tűzve felteszi sülni.
"Jókor táboroztam le. A sötétség egyre nagyobb méreteket ölt körülöttem." Óvatosságból magára ölti fejfedős köpenyét elrejtve teljesen kilétét, és a tűz mellé telepedve figyelmesen hallgatja az ismeretlen zajokat.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-09-02 21:57:06
Üzenet elküldve: 2012-09-02 21:57:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Az elf lassan halad az elejtett vaddal. Bár amióta erre a vidékre tévedt, azóta csak erősödött, de a termetes állat tetemét mégsem cipeli könnyűszerrel. "Megéri a fáradtságot, ez napokra elég lesz kettőnknek is."
Mikor kisebb elágazásokhoz ér, elereszti terhét, s megkeresi, mely fákat jelölte meg vadászútja kezdetén. Most is egy ilyennél áll; mindhárom lehetséges törzsre rápillant, ám egyiken sem leli azt a bizonyos karcolást. "Ennek így nincs értelme, eddig jó irányba haladtam. Nem sokkal ezelőtt volt egy bokorcsoport, amit még fel is ismertem. Annyi bizonyos, hogy a három út valamelyikéről érkeztem" - tanakodik. Mélységes nyugalommal kezeli a helyzetet, mivel tudja, társa talpraesett teremtés, nem aggódik érte. "A jobb oldali biztos nem, túl sűrű, nem azon az úton jöttem" - zárja ki a legszűkebb ösvényt. "Megyek tovább egyenesen" - határozza el magát végül, de a vadat inkább az erdő ezen keresztútjánál hagyja. "Nem lehetek túl messze, majd visszajövök leendő élelmünkért. Vagy visszasétálunk ide Elhiával, bár mostanra már biztos sikerült tüzet raknia."
Húsz percnyi séta után Wraeco már érzi, rossz utat választott: a növényzet, ami körülveszi, teljesen ismeretlen számára, s az erdő ezen része csöndesebb is, mint ahol eddig járt. Az elfnek azonban tetszik a hely, ahová további száz méter séta után érkezik: egy kis vízesésre bukkan, aminek kis tavát gondosan elhelyezett kövek szegélyezik, s közvetlenül a zuhatag mellett két, indákkal benőtt oszlop tornyosul. "Elfek munkája; emberi kéz nem ilyen precíz" - gondolja, ahogy az illesztéseket vizsgálja. Kisebb tanakodás után arra a következtetésre jut, hogy valamiféle szentély lehetett itt. "Különös, mert az efféle helyeknek a mi kultúránkban mindig van egy kifejező motívummal díszített centruma, de itt nincs semmi. Hacsak..." Odalép a vízesés széléhez, s a mögötte lévő teret próbálja kitapintani - sikertelenül. "Végre valami izgalom, remélem, Elhia nem hiányol még nagyon" - mosolyodik el, majd egy lendületes tigrisbukfenccel átveti magát a tavat tápláló tódulat túloldalára.*
Mikor kisebb elágazásokhoz ér, elereszti terhét, s megkeresi, mely fákat jelölte meg vadászútja kezdetén. Most is egy ilyennél áll; mindhárom lehetséges törzsre rápillant, ám egyiken sem leli azt a bizonyos karcolást. "Ennek így nincs értelme, eddig jó irányba haladtam. Nem sokkal ezelőtt volt egy bokorcsoport, amit még fel is ismertem. Annyi bizonyos, hogy a három út valamelyikéről érkeztem" - tanakodik. Mélységes nyugalommal kezeli a helyzetet, mivel tudja, társa talpraesett teremtés, nem aggódik érte. "A jobb oldali biztos nem, túl sűrű, nem azon az úton jöttem" - zárja ki a legszűkebb ösvényt. "Megyek tovább egyenesen" - határozza el magát végül, de a vadat inkább az erdő ezen keresztútjánál hagyja. "Nem lehetek túl messze, majd visszajövök leendő élelmünkért. Vagy visszasétálunk ide Elhiával, bár mostanra már biztos sikerült tüzet raknia."
Húsz percnyi séta után Wraeco már érzi, rossz utat választott: a növényzet, ami körülveszi, teljesen ismeretlen számára, s az erdő ezen része csöndesebb is, mint ahol eddig járt. Az elfnek azonban tetszik a hely, ahová további száz méter séta után érkezik: egy kis vízesésre bukkan, aminek kis tavát gondosan elhelyezett kövek szegélyezik, s közvetlenül a zuhatag mellett két, indákkal benőtt oszlop tornyosul. "Elfek munkája; emberi kéz nem ilyen precíz" - gondolja, ahogy az illesztéseket vizsgálja. Kisebb tanakodás után arra a következtetésre jut, hogy valamiféle szentély lehetett itt. "Különös, mert az efféle helyeknek a mi kultúránkban mindig van egy kifejező motívummal díszített centruma, de itt nincs semmi. Hacsak..." Odalép a vízesés széléhez, s a mögötte lévő teret próbálja kitapintani - sikertelenül. "Végre valami izgalom, remélem, Elhia nem hiányol még nagyon" - mosolyodik el, majd egy lendületes tigrisbukfenccel átveti magát a tavat tápláló tódulat túloldalára.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-08-26 01:33:31
Üzenet elküldve: 2012-08-26 01:33:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A kulacs már színültig telt vízzel, de a leányzó meg se mozdul. Teste még mindig a patakban guggol, de gondolatai nagyon távol járnak már az erdőn is túl.
Arcáról a szomorú vonások nehezen tűnnek el. Folyamatosan Wraecon jár az esze. Félti őt, hiszen fontos a számára, még ha a férfi nem is sejti, hogy mennyire. Ugyanazon négy mondat száguld végig milliószor fejében.
"Merre időzhet ilyen sokáig? Hol keressem? Remélem nem esett baja. Mit is gondolok, hiszen ő mindig tud magára vigyázni, de akkor...."
Egyedül nem tud kiszabadulni elméjének zárkájából, de a természet ismét segítségére szalad egy kishal személyében, aki ficánkolva beszorul kulacsának nyílásába. Elhia feleszmélve a történtekre, ijedtében eldobja a flaskát egy sikítás kíséretében.
Az apró jószág sérülés nélkül folytatja útját. Az ütődéstől könnyedén kicsusszan a nyílásból.
Az ifjú nő megnyugodva szemléli a mozzanatokat.
"Csak egy halacska volt." Emeli kezét szívéhez, majd mély lélegzetet véve ismét magához veszi víztartóját. Ismét teletölti, majd övére akasztja. "Ideje a keresésére indulnom. Nem ülhetek itt ölbe tett kézzel. Ki tudja mi lelhette?"
Alaposan elrejti jeleit annak, hogy ott járt, majd mindenét magára fogatva útnak indul.
A nap már magasan jár, de Elhia még mindig csak bolyong.*
- Átkozott rosszullét. Ha nem lett volna, akkor most nem tévedtem volna el. Nem emlékszem. Merről jöhettünk?
*Tanácstalanul fürkészi az ismeretlen tájat. Érzékei teljesen elhagyták legyengülése miatt. Émelygése olykor még visszatér, de már nem annyira komolyan, mint eleinte. Gyomrának kordulása jobban leköti a rosszullétnél.*
- Hamar vissza kellene kecmeregnem egy népesebb helyre. Ilyen állapotban nem igen lennék képes megvédeni magamat. Főleg, hogy Wraeco elvitte az íjamat és csak a tőröm maradt.
*Bánkódik kicsit társára hagyott fegyverén, de hamar túllép rajta, mert a távolban mozgásra lesz figyelmes.
" Velem, vagy ellenem?" Nem tudja, mire számítson, így körültekintően megbúvik egy termetes bokor alatt. "Megvárom, míg közelebb érnek. Nem kockáztathatok."*
Arcáról a szomorú vonások nehezen tűnnek el. Folyamatosan Wraecon jár az esze. Félti őt, hiszen fontos a számára, még ha a férfi nem is sejti, hogy mennyire. Ugyanazon négy mondat száguld végig milliószor fejében.
"Merre időzhet ilyen sokáig? Hol keressem? Remélem nem esett baja. Mit is gondolok, hiszen ő mindig tud magára vigyázni, de akkor...."
Egyedül nem tud kiszabadulni elméjének zárkájából, de a természet ismét segítségére szalad egy kishal személyében, aki ficánkolva beszorul kulacsának nyílásába. Elhia feleszmélve a történtekre, ijedtében eldobja a flaskát egy sikítás kíséretében.
Az apró jószág sérülés nélkül folytatja útját. Az ütődéstől könnyedén kicsusszan a nyílásból.
Az ifjú nő megnyugodva szemléli a mozzanatokat.
"Csak egy halacska volt." Emeli kezét szívéhez, majd mély lélegzetet véve ismét magához veszi víztartóját. Ismét teletölti, majd övére akasztja. "Ideje a keresésére indulnom. Nem ülhetek itt ölbe tett kézzel. Ki tudja mi lelhette?"
Alaposan elrejti jeleit annak, hogy ott járt, majd mindenét magára fogatva útnak indul.
A nap már magasan jár, de Elhia még mindig csak bolyong.*
- Átkozott rosszullét. Ha nem lett volna, akkor most nem tévedtem volna el. Nem emlékszem. Merről jöhettünk?
*Tanácstalanul fürkészi az ismeretlen tájat. Érzékei teljesen elhagyták legyengülése miatt. Émelygése olykor még visszatér, de már nem annyira komolyan, mint eleinte. Gyomrának kordulása jobban leköti a rosszullétnél.*
- Hamar vissza kellene kecmeregnem egy népesebb helyre. Ilyen állapotban nem igen lennék képes megvédeni magamat. Főleg, hogy Wraeco elvitte az íjamat és csak a tőröm maradt.
*Bánkódik kicsit társára hagyott fegyverén, de hamar túllép rajta, mert a távolban mozgásra lesz figyelmes.
" Velem, vagy ellenem?" Nem tudja, mire számítson, így körültekintően megbúvik egy termetes bokor alatt. "Megvárom, míg közelebb érnek. Nem kockáztathatok."*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-07-19 18:53:56
Üzenet elküldve: 2012-07-19 18:53:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Már színesedik a fák lombja, amikor Elhia arra riad fel, hogy majdnem lezuhan a fáról, amire félelme miatt felmenekült.
"Máris reggel lenne?" Eszmél rá, hogy az éjszaka órái messze elszaladtak. Fáradtan, nagyokat ásítva tekint körbe. Érzi valaminek a hiányát, de nem bír rájönni, hogy mégis mit felejthetett el. Miután sikeresen leeszkábálódik a földre és rápillant hamuvá porladt tábortüzükre ráeszmél, hogy párja még mindig nem tért vissza.
"Vajon eltévedhetett?"*
- Wraeco! Wraeco Thempestas!
*Kiáltozni kezd, hátha hangjára felbukkan az ifjú. Pár szólításon túl mindig csendben marad kicsit hátha választ hall a távolból, de semmi. Kívánatos ajkacskáinak sarkait lebiggyesztve kezdi el összerámolni az őrizetére hagyott holmikat. Nem maradt rá sok minden ezért hamar végez, és ismét hangját hallatja a nagy távolba.*
- Merre lehet? Miért nem tért vissza hozzám?
*Mondja ki hangosan gondolatait, közben füleit hegyezve pásztázza körbe tengerkék szemeivel a horizontot, amennyit lát belőle.
Az erdő sötétje sok mindent elrejt előle és képes megtéveszteni az ifjú elf nő érzékeit. Közben nagyot kordul a leányzó gyomra.*
- Ha megvárom itt, akkor éhen veszek, de ha elmegyek, akkor előfordulhat, hogy nem talál rám. Most mihez kezdjek?
"Guggol le a forráshoz, hogy megtöltse flaskáját."
"Máris reggel lenne?" Eszmél rá, hogy az éjszaka órái messze elszaladtak. Fáradtan, nagyokat ásítva tekint körbe. Érzi valaminek a hiányát, de nem bír rájönni, hogy mégis mit felejthetett el. Miután sikeresen leeszkábálódik a földre és rápillant hamuvá porladt tábortüzükre ráeszmél, hogy párja még mindig nem tért vissza.
"Vajon eltévedhetett?"*
- Wraeco! Wraeco Thempestas!
*Kiáltozni kezd, hátha hangjára felbukkan az ifjú. Pár szólításon túl mindig csendben marad kicsit hátha választ hall a távolból, de semmi. Kívánatos ajkacskáinak sarkait lebiggyesztve kezdi el összerámolni az őrizetére hagyott holmikat. Nem maradt rá sok minden ezért hamar végez, és ismét hangját hallatja a nagy távolba.*
- Merre lehet? Miért nem tért vissza hozzám?
*Mondja ki hangosan gondolatait, közben füleit hegyezve pásztázza körbe tengerkék szemeivel a horizontot, amennyit lát belőle.
Az erdő sötétje sok mindent elrejt előle és képes megtéveszteni az ifjú elf nő érzékeit. Közben nagyot kordul a leányzó gyomra.*
- Ha megvárom itt, akkor éhen veszek, de ha elmegyek, akkor előfordulhat, hogy nem talál rám. Most mihez kezdjek?
"Guggol le a forráshoz, hogy megtöltse flaskáját."
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-07-04 23:35:29
Üzenet elküldve: 2012-07-04 23:35:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Elhia egy szót se szól kedveséhez, aki leveszi róla íját és bejelenti szándékát. A lány továbbra is csak a víz fodrozódásával van elfoglalva. Ujjacskáival lágyan zavarja meg a víz útját. Gondolatai lassacskán lenyugodnak, így ismét feleszmél.
"Hol is vagyok?" Tekint körbe, majd kis agyalás után minden tisztává válik.
"Wraecoval jöttünk vadászni, de ő most nincs itt. Na, sebaj. Addig hasznossá teszem magam és rakok tüzet." Nagy szusszal feláll, majd a közelben lévő szárazabb gallyakat kezdi el felcsipegetni a földről.
"Nem lesz könnyű dolgom, hiszen mert ezek a fák se elég szárazak. Nehéz lesz meggyújtani őket és minden banditát, vagy sötét lényt idevonzhat a füstje. Nagy a kockázat, de nincs más választás. Hogy Wraec visszataláljon hozzám a sötétben is, ennyit meg kell tennem."
Egy egész ölnyit szorít magához a rőzsékből, majd egy helyre lerakva őket, mellette tábortüzet próbál összerakni.
"Körbe kövek, habár ilyen nedves környezetben nem hinném, hogy elkanászodna, de fő a biztonság."
Amint megvan a sátor szerű fakupac, két erősebb ágat is lever, ami közé fel lehet majd akasztani a nyársakat.
"Tökéletes lett. Büszke vagyok magamra!"
Mosolyogva szemléli remekművét.
Az erdő szinte már teljes sötétségbe borul, de Kedvese még mindig sehol. Egyre érdekesebb és szokatlanabb neszeket hoz a szél. A lány eleinte be tudja azonosítani a hangforrásokat, de később már olyanok töltik meg az erdőt, hogy már Elhia is képes tőrt rántani.
"Azt hiszem jobb lett volna, ha egy fára vertem volna tanyát. Az sokkal biztonságosabb és védhetőbb."
Félelme egyre jobban eluralkodik rajta. Nem is bír tovább a tűz mellett ücsörögni.
"Wraeco visszatalál hozzám akkor is, ha nem lát."
Próbálja megnyugtatni magát, de a végső higgadtságot csak akkor éri el, amikor felmászik a legközelebbi fára minimum 3 méter magasságba.
"Itt csak nem vagyok már könnyű célpont."*
"Hol is vagyok?" Tekint körbe, majd kis agyalás után minden tisztává válik.
"Wraecoval jöttünk vadászni, de ő most nincs itt. Na, sebaj. Addig hasznossá teszem magam és rakok tüzet." Nagy szusszal feláll, majd a közelben lévő szárazabb gallyakat kezdi el felcsipegetni a földről.
"Nem lesz könnyű dolgom, hiszen mert ezek a fák se elég szárazak. Nehéz lesz meggyújtani őket és minden banditát, vagy sötét lényt idevonzhat a füstje. Nagy a kockázat, de nincs más választás. Hogy Wraec visszataláljon hozzám a sötétben is, ennyit meg kell tennem."
Egy egész ölnyit szorít magához a rőzsékből, majd egy helyre lerakva őket, mellette tábortüzet próbál összerakni.
"Körbe kövek, habár ilyen nedves környezetben nem hinném, hogy elkanászodna, de fő a biztonság."
Amint megvan a sátor szerű fakupac, két erősebb ágat is lever, ami közé fel lehet majd akasztani a nyársakat.
"Tökéletes lett. Büszke vagyok magamra!"
Mosolyogva szemléli remekművét.
Az erdő szinte már teljes sötétségbe borul, de Kedvese még mindig sehol. Egyre érdekesebb és szokatlanabb neszeket hoz a szél. A lány eleinte be tudja azonosítani a hangforrásokat, de később már olyanok töltik meg az erdőt, hogy már Elhia is képes tőrt rántani.
"Azt hiszem jobb lett volna, ha egy fára vertem volna tanyát. Az sokkal biztonságosabb és védhetőbb."
Félelme egyre jobban eluralkodik rajta. Nem is bír tovább a tűz mellett ücsörögni.
"Wraeco visszatalál hozzám akkor is, ha nem lát."
Próbálja megnyugtatni magát, de a végső higgadtságot csak akkor éri el, amikor felmászik a legközelebbi fára minimum 3 méter magasságba.
"Itt csak nem vagyok már könnyű célpont."*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957