Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-07 12:41:13
Üzenet elküldve: 2015-04-07 12:41:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*A nyomok gond nélkül szaporodnak azután is, hogy a férfi rákiabál arra a valamire vagy valakire, aki sejtése szerint ott lehet. Az ellőtt nyílvessző viszont nem talál célt, már ha van egyáltalán cél, egyenesen a célzott hely mögötti fába fúródik. A nyomok pár másodpercre megtorpannak... majd mintha mi sem történt volna, folytatják az útjukat. Lassan már tíz méter távolságra kerül a legfrissebb nyom a párostól. Ha elég szemfülesek, észrevehetik, hogy eközben egyik-másik legelső szépen eltűnik. Mintha senki nem járt volna arra. Ahogy a friss nyomok bukkannak fel, úgy tűnnek el sorra a régiek, csak egy durván tíz méteres szakaszon látni mindig őket. Továbbra is kifele vezet Erdőmélyéről. Ha nem sietnek a jelenség után, akkor hamarosan el fog tűnni szemük elől.*
*A nyomok gond nélkül szaporodnak azután is, hogy a férfi rákiabál arra a valamire vagy valakire, aki sejtése szerint ott lehet. Az ellőtt nyílvessző viszont nem talál célt, már ha van egyáltalán cél, egyenesen a célzott hely mögötti fába fúródik. A nyomok pár másodpercre megtorpannak... majd mintha mi sem történt volna, folytatják az útjukat. Lassan már tíz méter távolságra kerül a legfrissebb nyom a párostól. Ha elég szemfülesek, észrevehetik, hogy eközben egyik-másik legelső szépen eltűnik. Mintha senki nem járt volna arra. Ahogy a friss nyomok bukkannak fel, úgy tűnnek el sorra a régiek, csak egy durván tíz méteres szakaszon látni mindig őket. Továbbra is kifele vezet Erdőmélyéről. Ha nem sietnek a jelenség után, akkor hamarosan el fog tűnni szemük elől.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-07 11:51:01
Üzenet elküldve: 2015-04-07 11:51:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Hagyja, hogy a természet körülvegye, eltompítsa érzékeit. Erre az időre teljesen kizárja a külvilágot, azt, hogy épp egy ember nyomában vannak, vagy az az ember az ő nyomukban… Nem enged teret baljós gondolatainak. Mielőtt engedné gondolatait messze kalandozni, figyelmét a másik szavaira összpontosítja. A férfi utolsó mondatának hallatán néhány pillanatig csak néz rá, azon töprengve, ezt vajon bókként vagy sértésként értelmezze-e. Valójában a lány mindkettőt nehezen tudná elképzelni. Mégis bántja kissé a tény, miszerint a külseje mentette meg a haláltól. Végül úgy dönt, nem kezdeményez vitát, ennek ellenére elraktározza elméjébe az információt, hogy alkalomadtán előhozakodjon vele.*
- A szépség múlandó. *Csupán ennyit fűz hozzá, s ezt is érezhetően fagyos hangnemben.*
- Igen, minden valószínűség szerint a másság lehet az oka. Ám akkor miért hagyták idáig fajulni a dolgokat a kezdetek kezdetén? Hajdanán a két faj még egy volt. Manapság szó sincs összetartásról, de még ritkítjuk is egymást. Véleményem szerint nem azt kellene figyelembe venni, hogy egy lény milyen szülők gyermeke, melyik faj képviselője… Ez aligha számít. Sokkal inkább az a kérdés, hogy milyen a lelke. *Inkább ajkába harap, hogy megállítsa szavainak áramát, melyben talán már el is veszett a férfi. Legszívesebben rákérdezne, hogy min jár az esze, de helyette inkább csak elmélyül a sárga szempárban, s ajkaira lassan mosoly ül ki. Amikor a férfi váratlanul felül, ő is hátrahőköl kissé. A másik pillantását követve ő maga is felfedezi az újonnan megjelenő nyomokat. Nem hagyja, hogy a félelem, mely már próbálná megkörnyékezni, eluralkodjon rajta. Oinát gyorsan zsebének biztonságos rejtekébe süllyeszti, s ismét kézbe veszi tőrét, amit ugyancsak módfelett komikusnak érez. Rémületét enyhíti Etheil határozott fellépése, mely által a lány is némiképp biztonságban érzi magát.*
*Hagyja, hogy a természet körülvegye, eltompítsa érzékeit. Erre az időre teljesen kizárja a külvilágot, azt, hogy épp egy ember nyomában vannak, vagy az az ember az ő nyomukban… Nem enged teret baljós gondolatainak. Mielőtt engedné gondolatait messze kalandozni, figyelmét a másik szavaira összpontosítja. A férfi utolsó mondatának hallatán néhány pillanatig csak néz rá, azon töprengve, ezt vajon bókként vagy sértésként értelmezze-e. Valójában a lány mindkettőt nehezen tudná elképzelni. Mégis bántja kissé a tény, miszerint a külseje mentette meg a haláltól. Végül úgy dönt, nem kezdeményez vitát, ennek ellenére elraktározza elméjébe az információt, hogy alkalomadtán előhozakodjon vele.*
- A szépség múlandó. *Csupán ennyit fűz hozzá, s ezt is érezhetően fagyos hangnemben.*
- Igen, minden valószínűség szerint a másság lehet az oka. Ám akkor miért hagyták idáig fajulni a dolgokat a kezdetek kezdetén? Hajdanán a két faj még egy volt. Manapság szó sincs összetartásról, de még ritkítjuk is egymást. Véleményem szerint nem azt kellene figyelembe venni, hogy egy lény milyen szülők gyermeke, melyik faj képviselője… Ez aligha számít. Sokkal inkább az a kérdés, hogy milyen a lelke. *Inkább ajkába harap, hogy megállítsa szavainak áramát, melyben talán már el is veszett a férfi. Legszívesebben rákérdezne, hogy min jár az esze, de helyette inkább csak elmélyül a sárga szempárban, s ajkaira lassan mosoly ül ki. Amikor a férfi váratlanul felül, ő is hátrahőköl kissé. A másik pillantását követve ő maga is felfedezi az újonnan megjelenő nyomokat. Nem hagyja, hogy a félelem, mely már próbálná megkörnyékezni, eluralkodjon rajta. Oinát gyorsan zsebének biztonságos rejtekébe süllyeszti, s ismét kézbe veszi tőrét, amit ugyancsak módfelett komikusnak érez. Rémületét enyhíti Etheil határozott fellépése, mely által a lány is némiképp biztonságban érzi magát.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-06 23:13:21
Üzenet elküldve: 2015-04-06 23:13:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
*Lövil a romok között tölti az éjszakát, amihez első sorban pár ágat gyűjt, amiket utána két kupacba rendez, a kisebbiket némi idegeskedés és sok káromkodás segítségével sikerül felgyújtania, amit majdnem a ruhája ujja is kísér az elégés utáni fázisban, de szerencsére elég koszos ahhoz, hogy lassan égjen, így sikerül némi földhöz csapkodással elég gyorsan eloltani. Miután ezzel a procedúrával megfelelő mértékben véget a lovak nyergéből szed elő egy kis élelmet, amit sikeresen megvacsorázik. Miután ez teljes mértékben késznek tekinthető, még egyszer ellenőrzi, hogy a három állat megfelelően ki van-e kötve, utána még rak egy kis rossz fát a tűzre, mivel a száraz már eléggé fogyóban van. Álmai ismét tele vannak fájdalommal és szenvedéssel, de ennek ellenére egész jól alszik, hiszen egész nap lovagolt, nem árt meg neki a pihenés. Még így is sikerül a nappal kelnie, és elmormolni valami majdnem boldogat, hogy nem ette meg semmi az éjszaka folyamán. Ezt követően még eszik egy kicsit, majd felpattan az egyik lóra, a másik kettőnek megragadja a kantárját, és megindul vissza a városba. Elég komoly tempót diktál, hogy minél hamarabb visszajusson otthonába.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-05 07:41:49
Üzenet elküldve: 2015-04-05 07:41:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
-Jól vagyok persze. Csupán egy kissé megütöttem a térdem.
*Nagyot sóhajtva fekszik a puha fűben, karját feje alá hajtva, s hallgatja a patakokat, a lombok közt szaladó szellőt, a közelben motozó állatokat. Bámulja az élet színeit, a barna, s zöld árnyalatokat, s közben persze figyel a lányra.*
-Valójában nem tudom. Kiskorom óta csak azt lázom, hogy a fajtáink háborúznak. Vagy mikor épp nem nyíltan, akkor is megölik egymást ha szembe találkoznak. Igazából, ha nem volnál ilyen szép, én rád támadtam volna.
*Ez utóbbi megnyilvánulásán, a tényen, hogy nyíltan kimondta, még maga is meglepődik.*
-Bizonyára a másság. A mi zenénk sötétebb, melankolikusabb, tele bánattal, haraggal, s gyűlölettel. Tiétek vidám, örömteli, és színes. Ti segítetek az elesett lényeken, mi kegyelemdöféssel ajándékozzuk őket. Nem tudom miért, talán az évezredek szokásai. De a háborúknak mindig is a különbözőség volt az oka. Az én eszem most épp nem a háborún jár.
*Megfékezi elszabadult nyelvét, s könyökére emelkedik, úgy néz a lányra. Érintés közelben vannak, csupán ki kéne nyújtania karját, hogy az arcához érhessen, de az erdő, s a lány együttes varázsából Thoth baljós károgása rángatja fel. Hirtelen felül, s körbenéz. Erőlteti érzékeit, hogy a szokatlanra figyelhessen csak. Kis időbe telik, mire felfedezi a nyomokban le-lehajló fűszálakat.*
-Ott! *Féltérdre ugrik, s felajzza íját.* Megállj! *S ha kiáltása nyomán a láthatatlan alak nem torpan meg, hát a nyomok fölé fél méter magasságban megereszt egy fekete tollas vesszőt.*
-Jól vagyok persze. Csupán egy kissé megütöttem a térdem.
*Nagyot sóhajtva fekszik a puha fűben, karját feje alá hajtva, s hallgatja a patakokat, a lombok közt szaladó szellőt, a közelben motozó állatokat. Bámulja az élet színeit, a barna, s zöld árnyalatokat, s közben persze figyel a lányra.*
-Valójában nem tudom. Kiskorom óta csak azt lázom, hogy a fajtáink háborúznak. Vagy mikor épp nem nyíltan, akkor is megölik egymást ha szembe találkoznak. Igazából, ha nem volnál ilyen szép, én rád támadtam volna.
*Ez utóbbi megnyilvánulásán, a tényen, hogy nyíltan kimondta, még maga is meglepődik.*
-Bizonyára a másság. A mi zenénk sötétebb, melankolikusabb, tele bánattal, haraggal, s gyűlölettel. Tiétek vidám, örömteli, és színes. Ti segítetek az elesett lényeken, mi kegyelemdöféssel ajándékozzuk őket. Nem tudom miért, talán az évezredek szokásai. De a háborúknak mindig is a különbözőség volt az oka. Az én eszem most épp nem a háborún jár.
*Megfékezi elszabadult nyelvét, s könyökére emelkedik, úgy néz a lányra. Érintés közelben vannak, csupán ki kéne nyújtania karját, hogy az arcához érhessen, de az erdő, s a lány együttes varázsából Thoth baljós károgása rángatja fel. Hirtelen felül, s körbenéz. Erőlteti érzékeit, hogy a szokatlanra figyelhessen csak. Kis időbe telik, mire felfedezi a nyomokban le-lehajló fűszálakat.*
-Ott! *Féltérdre ugrik, s felajzza íját.* Megállj! *S ha kiáltása nyomán a láthatatlan alak nem torpan meg, hát a nyomok fölé fél méter magasságban megereszt egy fekete tollas vesszőt.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-04 14:34:38
Üzenet elküldve: 2015-04-04 14:34:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Az erdő mély, sűrű és kifürkészhetetlen. A páros hamarosan elérkezik arra a határra, ahonnan csodás látvány tárul folyamatosan szemük elé. Sebes kis patakok és erek, sziklákon tisztuló víz, a kellemes szellő alatt meg-meghajló lombkoronák csendes, nyugtató susogása, és a természet friss "zöld-illata", mi eltelíti fő érzékszerveiket. Azonban az erdő egyben veszélyes és kiszámíthatlan. Tele vadállatokkal és itt már sokféle mágikus veszéllyel is akár. Nem csoda az a csoda, ami ezltal megörténik a páros szeme láttára. Éppen egy helyre néznek a földön, mikor megjelenik ott egy lábnyom a semmiből. Majd még egy, újabb és újabb. Mintha csak egy láthatatlan ember kezdene el lépkedni, és talpa belesüllyedne a puha, kissé saras földbe. A lábnyom aztán lassan irányt változtat, alig tíz lépés után. Megfordul majdnem teljesen, hozzávetőlegesen 140 fokos fordulatot véve, és elkezd abba az irányba tovább szaporodni.*
*Az erdő mély, sűrű és kifürkészhetetlen. A páros hamarosan elérkezik arra a határra, ahonnan csodás látvány tárul folyamatosan szemük elé. Sebes kis patakok és erek, sziklákon tisztuló víz, a kellemes szellő alatt meg-meghajló lombkoronák csendes, nyugtató susogása, és a természet friss "zöld-illata", mi eltelíti fő érzékszerveiket. Azonban az erdő egyben veszélyes és kiszámíthatlan. Tele vadállatokkal és itt már sokféle mágikus veszéllyel is akár. Nem csoda az a csoda, ami ezltal megörténik a páros szeme láttára. Éppen egy helyre néznek a földön, mikor megjelenik ott egy lábnyom a semmiből. Majd még egy, újabb és újabb. Mintha csak egy láthatatlan ember kezdene el lépkedni, és talpa belesüllyedne a puha, kissé saras földbe. A lábnyom aztán lassan irányt változtat, alig tíz lépés után. Megfordul majdnem teljesen, hozzávetőlegesen 140 fokos fordulatot véve, és elkezd abba az irányba tovább szaporodni.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-04 14:13:37
Üzenet elküldve: 2015-04-04 14:13:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Sajnálatos módon a lány is elmerül a lombkorona fürkészésében, s így nem tudja figyelmeztetni a férfit a rá leső veszélyről. Csak a tompa puffanást, s az azt követő szitkozódást hallja, melyre egyből odakapja a fejét. Szája elé kapja kezét, s néhány pillanatig csak áll egy helyben a másikra bámulva, végül önálló életre kelt lábai Etheil mellé viszik.*
- Jól vagy? *Tudakolja, aggódóan a hím fölé hajolva, letérdelve mellé. Habár a férfi arca nem árulkodik nagy fájdalomról, s egyelőre külső sérülésnek sem látja nyomát, attól még könnyen szenvedhetett valamiféle sérülést.
A feltett kérdés meglehetősen váratlanul éri, ezért is nem válaszol azonnal. Nem igazán gondolkodott még ezen, de most megkísérli összeszedni gondolatait.*
- Szerintem mindenütt vannak kivételek. Ha te nem lennél kivétel, valószínűleg most nem békésen beszélgetnénk. *Itt megenged magának egy apró mosolyt.* Mindazonáltal szokatlannak tartom a vallásotokat, s nem tudom megérteni az éj lényei iránt való vonzódásotokat. Az ősi gonoszság sem érthető számomra. Miért utáljátok annyira az elfeket? Mert mások, mint ti? *Hangján, s arckifejezésén érződik, hogy nem vezérli semmiféle ellenséges érzület, mindössze kíváncsiság hajtja.* És te mit gondolsz az elfekről? *Fordítja visszájára a kérdést.*
*Sajnálatos módon a lány is elmerül a lombkorona fürkészésében, s így nem tudja figyelmeztetni a férfit a rá leső veszélyről. Csak a tompa puffanást, s az azt követő szitkozódást hallja, melyre egyből odakapja a fejét. Szája elé kapja kezét, s néhány pillanatig csak áll egy helyben a másikra bámulva, végül önálló életre kelt lábai Etheil mellé viszik.*
- Jól vagy? *Tudakolja, aggódóan a hím fölé hajolva, letérdelve mellé. Habár a férfi arca nem árulkodik nagy fájdalomról, s egyelőre külső sérülésnek sem látja nyomát, attól még könnyen szenvedhetett valamiféle sérülést.
A feltett kérdés meglehetősen váratlanul éri, ezért is nem válaszol azonnal. Nem igazán gondolkodott még ezen, de most megkísérli összeszedni gondolatait.*
- Szerintem mindenütt vannak kivételek. Ha te nem lennél kivétel, valószínűleg most nem békésen beszélgetnénk. *Itt megenged magának egy apró mosolyt.* Mindazonáltal szokatlannak tartom a vallásotokat, s nem tudom megérteni az éj lényei iránt való vonzódásotokat. Az ősi gonoszság sem érthető számomra. Miért utáljátok annyira az elfeket? Mert mások, mint ti? *Hangján, s arckifejezésén érződik, hogy nem vezérli semmiféle ellenséges érzület, mindössze kíváncsiság hajtja.* És te mit gondolsz az elfekről? *Fordítja visszájára a kérdést.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-04 10:52:18
Üzenet elküldve: 2015-04-04 10:52:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Megvizsgálja a fakérget.*
-Igen, a nyomok nagyon frissek. Igazad lehet.
*Vizsgálja a fákat, itt sűrű a lombkorona, az egyre erősebb fény zöld színben, megenyhülve ér a fatörzsek közé. Ahol Etheil a lombkorona szintjén letört ágakat lát, arra sétál felfelé nézve. Általában rendkívül ügyes, most azonban nehezére esik a lábára, s a zöld mennyezet fürkészésére is figyelni.
Belebotlik egy szemmel láthatóan az útjában lévő fatörzsbe, s át is bukfencezik rajta. Hanyatt terülve sóhajt egyet.*
-Hol lehet az az átok varjú, mikor igazán szükségem volna rá?
*Miközben a zöld ragyogásba bámul egy pillanatra lenyugszik, s aztán Honineyre néz.*
-Mondd csak! Mit gondolsz te a fajtámról? Milyennek látsz minket?
*Megvizsgálja a fakérget.*
-Igen, a nyomok nagyon frissek. Igazad lehet.
*Vizsgálja a fákat, itt sűrű a lombkorona, az egyre erősebb fény zöld színben, megenyhülve ér a fatörzsek közé. Ahol Etheil a lombkorona szintjén letört ágakat lát, arra sétál felfelé nézve. Általában rendkívül ügyes, most azonban nehezére esik a lábára, s a zöld mennyezet fürkészésére is figyelni.
Belebotlik egy szemmel láthatóan az útjában lévő fatörzsbe, s át is bukfencezik rajta. Hanyatt terülve sóhajt egyet.*
-Hol lehet az az átok varjú, mikor igazán szükségem volna rá?
*Miközben a zöld ragyogásba bámul egy pillanatra lenyugszik, s aztán Honineyre néz.*
-Mondd csak! Mit gondolsz te a fajtámról? Milyennek látsz minket?
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-04 08:38:36
Üzenet elküldve: 2015-04-04 08:38:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok Közt//
//Befejezés//
*A ifjú papnövendék nem sokra emlékszik kint van a szabadban a friss levegőn és a nap fénye ébreszti fel a fiút. Felül majd körbenéz látja amint többiek is ilyen olyan módon kezdenek magukhoz térni. Kicsit koncentrál az emlékeire de egyetlen szó visszhangzik csak a fejében ami sírásra kényszeríti. Kis idővel később még szipog egyet kettőt majd a város felé veszi az irányt amennyiben nem tudja merre is van az akkor az elf nő irányába indul tovább. Tekintete üres semmit mondó, szeme sírástól vörös mozgása meg fáradt és nehézkes. Gondolatai egy dolgon járnak a templomba kell jutnia és ott kell lennie. Majd ahogy lépdel előre egyre távolabb ér a ponttól ahol feküdt nem vár senkire csak megy előre.*
//Befejezés//
*A ifjú papnövendék nem sokra emlékszik kint van a szabadban a friss levegőn és a nap fénye ébreszti fel a fiút. Felül majd körbenéz látja amint többiek is ilyen olyan módon kezdenek magukhoz térni. Kicsit koncentrál az emlékeire de egyetlen szó visszhangzik csak a fejében ami sírásra kényszeríti. Kis idővel később még szipog egyet kettőt majd a város felé veszi az irányt amennyiben nem tudja merre is van az akkor az elf nő irányába indul tovább. Tekintete üres semmit mondó, szeme sírástól vörös mozgása meg fáradt és nehézkes. Gondolatai egy dolgon járnak a templomba kell jutnia és ott kell lennie. Majd ahogy lépdel előre egyre távolabb ér a ponttól ahol feküdt nem vár senkire csak megy előre.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-04 00:10:25
Üzenet elküldve: 2015-04-04 00:10:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Romok közt //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Előcsarnok //
*A fiú ostoba, ha azt hiszi, hogy esélye van a tapasztalt orgyilkossal szemben. Esze ágában sincs semmit hozzávágni, miért tenné? Rohama elől könnyedén kiperdülne, vagy csak ellépne egyszerűen az is, aki nincs birtokába az árnytánc képességének. A nő számítva a legrosszabbra, arra hogy a kölyök támadásán felbuzdulva mindenki más is nekik támad már ennek fényében készül. Keze tőre markolatán pihent eddig is, kitérve a támadás elől kirántja és kis híján torkon szúrja a gyermeket. Egy hajszálon múlik Hemitar élete, ám úgy tűnik a sors, vagy istene, vagy akármi közbeszól és megkíméli a nő gyilkos döfésétől.
Váratlan fordulat.*
//Odakint//
*Kriyon ébreszti az utolsó élmények emlékétől még mindig feszült nőt, aki úgy is pattan, mint a rugó, amint eljutnak agyáig a szavak.
Gondolatai között átsuhan, hogy mi van ha ez itt és most egy ugyan olyan illúzió, mint amilyennel odabent találkoztak, de aztán elveti ennek a lehetőségét. *
-Fasz kivan.
*Recseg rekedt hangon.*
-Tipli!
*Kúszik odébb, hogy aztán talpra pattanva oldjon kereket társával.
Esze ágában sincs agyon szúrni egyik füvön döglődőt sem, még a végén megint valami csodálatosan megmagyarázhatatlan dolog történik.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.06 18:15:38, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Előcsarnok //
*A fiú ostoba, ha azt hiszi, hogy esélye van a tapasztalt orgyilkossal szemben. Esze ágában sincs semmit hozzávágni, miért tenné? Rohama elől könnyedén kiperdülne, vagy csak ellépne egyszerűen az is, aki nincs birtokába az árnytánc képességének. A nő számítva a legrosszabbra, arra hogy a kölyök támadásán felbuzdulva mindenki más is nekik támad már ennek fényében készül. Keze tőre markolatán pihent eddig is, kitérve a támadás elől kirántja és kis híján torkon szúrja a gyermeket. Egy hajszálon múlik Hemitar élete, ám úgy tűnik a sors, vagy istene, vagy akármi közbeszól és megkíméli a nő gyilkos döfésétől.
Váratlan fordulat.*
//Odakint//
*Kriyon ébreszti az utolsó élmények emlékétől még mindig feszült nőt, aki úgy is pattan, mint a rugó, amint eljutnak agyáig a szavak.
Gondolatai között átsuhan, hogy mi van ha ez itt és most egy ugyan olyan illúzió, mint amilyennel odabent találkoztak, de aztán elveti ennek a lehetőségét. *
-Fasz kivan.
*Recseg rekedt hangon.*
-Tipli!
*Kúszik odébb, hogy aztán talpra pattanva oldjon kereket társával.
Esze ágában sincs agyon szúrni egyik füvön döglődőt sem, még a végén megint valami csodálatosan megmagyarázhatatlan dolog történik.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.06 18:15:38, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-03 22:55:07
Üzenet elküldve: 2015-04-03 22:55:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Romok Közt//
//Zárás//
*A helyzet egyáltalán nem akar változni, úgy látszik a fogytában levő levegő miatt egyre kevesebb lesz az eszük. Kezében az íja, de azt sem tudja, egyáltalán használni akarja-e, eddig mindenesetre nem fordult volna meg a fejében, hogy lelője valamelyik „társát”.
Hemitar igyekszik kezébe venni a dolgokat, ez a dolog még majdnem meg is mosolyogtatja. A kölyök egész bátor, termete ellenére. Majd Kriyonra néz, s miután elkapja a tekintetét csak szokásos módon felvonja a szemöldökét és elfordul. Tőle aztán lehetne egy szőke herceg is, akkor sem érdekelné túlságosan, ahogy egyébként sem érdeklik a férfiak, de a nők sem. A feladatára koncentrál, nem fogyasztja idejét ilyen dolgokkal.
Aztán hirtelen összeesik a kölyök, ideje sincs körbenézni, hiszen ő következik. Összecsuklik, majd sötétség.*
*Szemhéjai nehezek. Ahogy próbálja őket felfejteni csak távolban villogó pontokat lát, de semmi más. Teste sem mozdul agya parancsára. S ekkor szólal meg egy hang, majd ismét annyi.*
*Sérült oldalán fekve ébred, a tompa fájdalom érzetére. Hunyorít, s az íja után matat.*
~Ez megvan.~
*Lassan feltolja magát, s körbenéz. Dereng neki egy hang, mely azt üzente elbukott, de ennyi. Lassan kezd magához térni, átmozgatja vállait, s a többiek után kutat szemeivel.*
~Lehet az az idióta végül mégis betette a követ, s ez van mögötte?~ *Az első gondolata ez, de már lassan az sem biztos, hogy valóban megtörtént a dolog. Ránéz a ruhájára, póktrutyi. Az oldala sajog, így biztos történt valami.
Hirtelen eszébe jut a talált íj, amire olyan kíváncsi volt, hogy mit tudhat, de nem leli sehol. Áttapogatja a füvet maga körül kétségbeesetten, de semmi. Nyoma sincs a fegyvernek.
Csüggedten fújja ki a levegőt, majd néhány percig a fűben ülve újragondolja a dolgokat. Fogalma sincs mi volt ez, de a ragacsos anyag arra utal, hogy tényleg megtörtént. Aztán eszébe jut a hang. Ettől viszont ökölbe szorul a keze.*
~Azok a nyamvadt kis korcsok.~
*Belemarkol a fűbe, majd ingerülten tépi ki a helyéről, s dobja el. Megtörtént vagy sem, már nem lényeges. Semmi keresni valója erre, így felhúzza magát két lábra, s bár sejtelme sincs merre lehet, elindul, hogy megtalálja a legközelebbi támpontot, ami visszavezetheti őt Artheniorba.*
//Zárás//
*A helyzet egyáltalán nem akar változni, úgy látszik a fogytában levő levegő miatt egyre kevesebb lesz az eszük. Kezében az íja, de azt sem tudja, egyáltalán használni akarja-e, eddig mindenesetre nem fordult volna meg a fejében, hogy lelője valamelyik „társát”.
Hemitar igyekszik kezébe venni a dolgokat, ez a dolog még majdnem meg is mosolyogtatja. A kölyök egész bátor, termete ellenére. Majd Kriyonra néz, s miután elkapja a tekintetét csak szokásos módon felvonja a szemöldökét és elfordul. Tőle aztán lehetne egy szőke herceg is, akkor sem érdekelné túlságosan, ahogy egyébként sem érdeklik a férfiak, de a nők sem. A feladatára koncentrál, nem fogyasztja idejét ilyen dolgokkal.
Aztán hirtelen összeesik a kölyök, ideje sincs körbenézni, hiszen ő következik. Összecsuklik, majd sötétség.*
*Szemhéjai nehezek. Ahogy próbálja őket felfejteni csak távolban villogó pontokat lát, de semmi más. Teste sem mozdul agya parancsára. S ekkor szólal meg egy hang, majd ismét annyi.*
*Sérült oldalán fekve ébred, a tompa fájdalom érzetére. Hunyorít, s az íja után matat.*
~Ez megvan.~
*Lassan feltolja magát, s körbenéz. Dereng neki egy hang, mely azt üzente elbukott, de ennyi. Lassan kezd magához térni, átmozgatja vállait, s a többiek után kutat szemeivel.*
~Lehet az az idióta végül mégis betette a követ, s ez van mögötte?~ *Az első gondolata ez, de már lassan az sem biztos, hogy valóban megtörtént a dolog. Ránéz a ruhájára, póktrutyi. Az oldala sajog, így biztos történt valami.
Hirtelen eszébe jut a talált íj, amire olyan kíváncsi volt, hogy mit tudhat, de nem leli sehol. Áttapogatja a füvet maga körül kétségbeesetten, de semmi. Nyoma sincs a fegyvernek.
Csüggedten fújja ki a levegőt, majd néhány percig a fűben ülve újragondolja a dolgokat. Fogalma sincs mi volt ez, de a ragacsos anyag arra utal, hogy tényleg megtörtént. Aztán eszébe jut a hang. Ettől viszont ökölbe szorul a keze.*
~Azok a nyamvadt kis korcsok.~
*Belemarkol a fűbe, majd ingerülten tépi ki a helyéről, s dobja el. Megtörtént vagy sem, már nem lényeges. Semmi keresni valója erre, így felhúzza magát két lábra, s bár sejtelme sincs merre lehet, elindul, hogy megtalálja a legközelebbi támpontot, ami visszavezetheti őt Artheniorba.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-03 22:41:39
Üzenet elküldve: 2015-04-03 22:41:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Romok közt //
// Előcsarnok //
*Nagyot sóhajtva nézi a kölyköt, ahogy a nagy kardot szinte lándzsaként használva ront rá Nathuára.*
~ Embeer... ~ *már látja maga előtt mi fog történni, és mivel alapvetően kedveli a bátor, bár - a táska tartalma alapján - hazug kis fickót, ezt nem akarja végignézni. Csak fülével várja a finom, csusszanó hangokat, melyek az orgyilkos nő "munkáját" kísérni szokták, éppen ezért meglepődni sincs ideje, mikor szédülni kezd, aztán elseggel.*
~ Héj, pedig nem szívtam se... ~ *és lőn sötétség.*
*A szurokfekete sötétségben ragyogó vörös és kék fénypontok minden valamirevaló mágusnak érdekes kihívást jelentenének, de Kriyon csak kisebb pánikrohamot kap tőlük.*
~ Jónak mondod! Ez a különleges képességem! ~ *cirkuszol, mert rövid élete során eddig gyakorlatilag csak elbukott. Mindenben.*
//Odakint//
*Talán elsőnek ébred, vélhetően mert igen nagy rutinja van a kábulatból való visszatérésben, de nem tér magához túlságosan. Legalábbis nem annyira, hogy vidám dünnyögés közepette kedve legyen átvagdosni a többiek torkát. Lassan, nyögve ül fel, és bávadt fejjel bámul körbe, majd ha ott találja Hemitar saját kis tatyóját, akkor azt a hátára kanyarítva négykézlábra, majd bizonytalan módon két lábra áll. Ha nincs ott a táska, vagy az a kölyöknél van, akkor nem vesződik vele, annyira nem érdekes.*
- Hé. Hé, Nyusziszem! Ébredezzél, hogy a rák csípjen meg. *harákolja, miközben odavonszolja magát Nathua mellé.*
- Tököm. Keljél már fel, te rusnya. *persze óvatos, így csak a lány lábát rugdossa finoman, nehogy a morcosan ébredő orgyilkos megcsiklandozza a tőrével.*
- Többet nem szívok idegen, sunyi képű parasztok anyagából. Durva. *ha sikerül életre piszkálnia a vörös szeműt, űzötten pillant körbe.*
- Lépjünk. Gyorsan.
// Előcsarnok //
*Nagyot sóhajtva nézi a kölyköt, ahogy a nagy kardot szinte lándzsaként használva ront rá Nathuára.*
~ Embeer... ~ *már látja maga előtt mi fog történni, és mivel alapvetően kedveli a bátor, bár - a táska tartalma alapján - hazug kis fickót, ezt nem akarja végignézni. Csak fülével várja a finom, csusszanó hangokat, melyek az orgyilkos nő "munkáját" kísérni szokták, éppen ezért meglepődni sincs ideje, mikor szédülni kezd, aztán elseggel.*
~ Héj, pedig nem szívtam se... ~ *és lőn sötétség.*
*A szurokfekete sötétségben ragyogó vörös és kék fénypontok minden valamirevaló mágusnak érdekes kihívást jelentenének, de Kriyon csak kisebb pánikrohamot kap tőlük.*
~ Jónak mondod! Ez a különleges képességem! ~ *cirkuszol, mert rövid élete során eddig gyakorlatilag csak elbukott. Mindenben.*
//Odakint//
*Talán elsőnek ébred, vélhetően mert igen nagy rutinja van a kábulatból való visszatérésben, de nem tér magához túlságosan. Legalábbis nem annyira, hogy vidám dünnyögés közepette kedve legyen átvagdosni a többiek torkát. Lassan, nyögve ül fel, és bávadt fejjel bámul körbe, majd ha ott találja Hemitar saját kis tatyóját, akkor azt a hátára kanyarítva négykézlábra, majd bizonytalan módon két lábra áll. Ha nincs ott a táska, vagy az a kölyöknél van, akkor nem vesződik vele, annyira nem érdekes.*
- Hé. Hé, Nyusziszem! Ébredezzél, hogy a rák csípjen meg. *harákolja, miközben odavonszolja magát Nathua mellé.*
- Tököm. Keljél már fel, te rusnya. *persze óvatos, így csak a lány lábát rugdossa finoman, nehogy a morcosan ébredő orgyilkos megcsiklandozza a tőrével.*
- Többet nem szívok idegen, sunyi képű parasztok anyagából. Durva. *ha sikerül életre piszkálnia a vörös szeműt, űzötten pillant körbe.*
- Lépjünk. Gyorsan.
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-03 22:16:18
Üzenet elküldve: 2015-04-03 22:16:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Romok közt //
// Előcsarnok //
* Míg a csapat egymással van elfoglalva a kék követ tartó vízköpő kezében fokozatosan (bár szinte alig észlelhetőn) erősödik a fény. Csak úgy mint a vörösnél (aminek látható jele ugyan nincs, de érezhető igen, egyre melegebb a tárgy amely rejtve van, no messze van persze az égetéstől. S ugyan ez a kékkel is megtörténik, de a kő kéz mely tartja, nem különösebben foglalkozik ezzel a ténnyel.)
A szócsata tettlegességig fajul. Nathua makacs és tartja magát, Hemitar pedig a tettek mezejére lép. Miközben lépdel, furcsa dolgot észlelhet. Teste valahogy gyengül, s látása is kissé homályosodik. Tán a fáradtság? Vagy egyéb oka lehet? Éppen a hirtelen rohama indulna mikor az első lépés után a kép elsötétül és a teste ernyedten hull a földre.
(Ez az a pillanat, amikor a szemfülesek, akik éppen arra figyeltek (amiből kevés van jelenleg), hogy a kék kő hirtelen visszahalványodott eredeti állapotába. A vörös, melengető érzése pedig enyhén csökkent. )
Fura látvány ahogy a fiúcska hirtelen a földre hull, de a többiek is hasonlót érzékelnek. Niame majd Lianne következik, aztán Kriyon majd Felthys látása kezd homályosodni és váltja fel a sötétség.
Legvégül Nathua marad, ő is fokozatosan elgyengül és végül a földre hull. Szemeit még utoljára fel tudja nyitni, s ekkor még ennyit lát: A kő kapun lévő szimbólumok felizzanak, majd a kő kapu megmozdul, lassan nyílik meg két irányba aztán teljes sötétség borul a lányra… *
// Mindenki //
* Mindenütt szurokfekete sötétség, hirtelen a távolban apró vörös, majd kék fénypont messze, nagyon messze. Aztán hirtelen egyetlen idegen hang szólal meg érces hangján. *
- Elbuktál
* Egyetlen rövid szó majd abban a pillanatban a két távoli fénypont kialszik… *
// Mindenki //
* Madárcsicsergés, egy szellő lágy simogatása. Egy ízeltlábú csiklandozása a fülön. Kinek mi az ébresztő. Ha felnyílnak a szemek, akkor fák, s bokrok. A távolban egy madár kalapál csőrével szakadatlanul a fát, melyet kiszemelt magának. Saját holmijuk megvan, de azoknak amit odabenn találtak, nyoma sincs. Tán csak egy álom volt? Vagy káprázat, jó kérdés. A sérülések (akiken volt) azok bizony a helyükön vannak. Ez elgondolkodtató lehet azoknak.
A közelben senki, csupán magában fekszik / ül az illető. Néhány jószág csak a társaság, van hol nyulacska szalad, van hol egy randa szarvas bogár. *
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Kriyon con Althabarad számára 400 "Tp" .
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Nathua Aquet számára 400 "Tp" .
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Lianne Walessor számára 400 "Tp" .
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Niema Irieella számára 400 "Tp" .
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Rigolhand Hemitar számára 400 "Tp" .
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Felthys Belaldur számára 400 "Tp" .
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Quoven Arborshate számára 200 "Tp" .
Lövil Eldanilla nem vett részt a kalandban így ő 0 „Tp” kapott érte.
// Köszönöm a részvételt, sajnos a kaland Sikertelenül Zárult! //
// Előcsarnok //
* Míg a csapat egymással van elfoglalva a kék követ tartó vízköpő kezében fokozatosan (bár szinte alig észlelhetőn) erősödik a fény. Csak úgy mint a vörösnél (aminek látható jele ugyan nincs, de érezhető igen, egyre melegebb a tárgy amely rejtve van, no messze van persze az égetéstől. S ugyan ez a kékkel is megtörténik, de a kő kéz mely tartja, nem különösebben foglalkozik ezzel a ténnyel.)
A szócsata tettlegességig fajul. Nathua makacs és tartja magát, Hemitar pedig a tettek mezejére lép. Miközben lépdel, furcsa dolgot észlelhet. Teste valahogy gyengül, s látása is kissé homályosodik. Tán a fáradtság? Vagy egyéb oka lehet? Éppen a hirtelen rohama indulna mikor az első lépés után a kép elsötétül és a teste ernyedten hull a földre.
(Ez az a pillanat, amikor a szemfülesek, akik éppen arra figyeltek (amiből kevés van jelenleg), hogy a kék kő hirtelen visszahalványodott eredeti állapotába. A vörös, melengető érzése pedig enyhén csökkent. )
Fura látvány ahogy a fiúcska hirtelen a földre hull, de a többiek is hasonlót érzékelnek. Niame majd Lianne következik, aztán Kriyon majd Felthys látása kezd homályosodni és váltja fel a sötétség.
Legvégül Nathua marad, ő is fokozatosan elgyengül és végül a földre hull. Szemeit még utoljára fel tudja nyitni, s ekkor még ennyit lát: A kő kapun lévő szimbólumok felizzanak, majd a kő kapu megmozdul, lassan nyílik meg két irányba aztán teljes sötétség borul a lányra… *
// Mindenki //
* Mindenütt szurokfekete sötétség, hirtelen a távolban apró vörös, majd kék fénypont messze, nagyon messze. Aztán hirtelen egyetlen idegen hang szólal meg érces hangján. *
- Elbuktál
* Egyetlen rövid szó majd abban a pillanatban a két távoli fénypont kialszik… *
// Mindenki //
* Madárcsicsergés, egy szellő lágy simogatása. Egy ízeltlábú csiklandozása a fülön. Kinek mi az ébresztő. Ha felnyílnak a szemek, akkor fák, s bokrok. A távolban egy madár kalapál csőrével szakadatlanul a fát, melyet kiszemelt magának. Saját holmijuk megvan, de azoknak amit odabenn találtak, nyoma sincs. Tán csak egy álom volt? Vagy káprázat, jó kérdés. A sérülések (akiken volt) azok bizony a helyükön vannak. Ez elgondolkodtató lehet azoknak.
A közelben senki, csupán magában fekszik / ül az illető. Néhány jószág csak a társaság, van hol nyulacska szalad, van hol egy randa szarvas bogár. *
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Kriyon con Althabarad számára 400 "Tp" .
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Nathua Aquet számára 400 "Tp" .
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Lianne Walessor számára 400 "Tp" .
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Niema Irieella számára 400 "Tp" .
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Rigolhand Hemitar számára 400 "Tp" .
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Felthys Belaldur számára 400 "Tp" .
A kalandért kapott (Rész) Tapasztalat Quoven Arborshate számára 200 "Tp" .
Lövil Eldanilla nem vett részt a kalandban így ő 0 „Tp” kapott érte.
// Köszönöm a részvételt, sajnos a kaland Sikertelenül Zárult! //
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-03 17:23:15
Üzenet elküldve: 2015-04-03 17:23:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
//Előcsarnok//
*Hemitar folyamatosan lépked a nő felé és próbálja csökkenteni a közöttük lévő távolságot. Amikor a férfi elhalad mellette csak annyi ideig figyeli, hogy meggyőződjön szándékáról. Majd ismét a nőt figyeli és közeledik felé tovább, kardja markolatát szorosabban kezdi el fogni majd pár lépés után még egyszer a férfira vet egy pillantást aki éppen szent szimbólumát veszi le a táskáról. A fiú erre várt amint felemeli a férfi a nyakláncot roham léptekben támad a nőre. Első támadásával próbálja a nőt keresztülszúrni egy egyenes szúrással. A futás közben végig a nőt figyeli ha netán hozzá akarna vágni valamit minimalizálhassa a sérülést ami érheti.*
//Előcsarnok//
*Hemitar folyamatosan lépked a nő felé és próbálja csökkenteni a közöttük lévő távolságot. Amikor a férfi elhalad mellette csak annyi ideig figyeli, hogy meggyőződjön szándékáról. Majd ismét a nőt figyeli és közeledik felé tovább, kardja markolatát szorosabban kezdi el fogni majd pár lépés után még egyszer a férfira vet egy pillantást aki éppen szent szimbólumát veszi le a táskáról. A fiú erre várt amint felemeli a férfi a nyakláncot roham léptekben támad a nőre. Első támadásával próbálja a nőt keresztülszúrni egy egyenes szúrással. A futás közben végig a nőt figyeli ha netán hozzá akarna vágni valamit minimalizálhassa a sérülést ami érheti.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-02 22:51:55
Üzenet elküldve: 2015-04-02 22:51:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Előcsarnok//
~Hová süllyed a világ.~
*Emeli tekintetét az égre, mert úgy fest sokkal félelmetesebb mint bármilyen undormány amivel korábban meg mertek küzdeni. És egy kamaszkorba se lépő, nyeszlett kis okostojás az aki magát feláldozná, bár hogy miért az Nath előtt sem teljesen világos. Ha azért hagyja hátra a zsákot, hogy halála esetén annak árából majd a többiek fizessenek, akár ő maga is ideadhatja egyenesen nekik. Még meghalnia sem kéne.
A nagy harcosok eddig sem csináltak mást, mint szájukat tépték. Hiába vár, amelyik kutya ugat, az nem harap.*
-Ne fenyegess!
*Szúrja vissza a kölyöknek már-már humorosan, miközben figyeli miként bajlódik a karddal, de azért azt nem áll szándékában megvárni, hogy odacammogjon elé karjdát magával húzva.
Persze, hogy tisztában van azzal, hogy ha semmi sem történik akkor mind itt döglenek meg. Hála a monológoknak sikerült elérni nála, hogy ne engedjen adott szavából. Ha egymásnak esnek a sebesültekkel és korábban harcolókkal, akkor lesz aki kijut. Még fedezéket is találhatnának az íjászok elől, van itt pár oszlop. Kő ez is, mint kő volt wegtorenben, csak a színe más. Összeségében nem tűnik lehetetlen küldetésnek, hiába vannak oda a létszámuktól. Az öt inkább három és fél Hemitart figyelve és a kitütött tagot a sarokban.*
~500 aranyat ér a táskája és inkább meghalna, majd fizetné a többiek helyett az árat. Megáll az ész.~
*Miközben a kölyök beszél és közelít hozzá, a nő a tudomására jutott információk -és Kriyon mozgásának- fényében szintén Hemitartól elhátrálva oldalaz a táska felé ő is, kisebb ívben kerülve el a táskájától már pár jó pár lépésre eltávolodott fiút. Ha az megvan és úgy tűnik igazat is szól a növésben lévő, meg a többiek is csak aktívan rontják tovább a levegőt, akkor előveszi a követ és helyére teszi.
HA nem így történik és esetleg mégis támadásba lendülnek a többiek, arra az esetre is megvan a terve, mint megvolt már az első pillanatban ahogy beléptek a csarnokba.*
//Előcsarnok//
~Hová süllyed a világ.~
*Emeli tekintetét az égre, mert úgy fest sokkal félelmetesebb mint bármilyen undormány amivel korábban meg mertek küzdeni. És egy kamaszkorba se lépő, nyeszlett kis okostojás az aki magát feláldozná, bár hogy miért az Nath előtt sem teljesen világos. Ha azért hagyja hátra a zsákot, hogy halála esetén annak árából majd a többiek fizessenek, akár ő maga is ideadhatja egyenesen nekik. Még meghalnia sem kéne.
A nagy harcosok eddig sem csináltak mást, mint szájukat tépték. Hiába vár, amelyik kutya ugat, az nem harap.*
-Ne fenyegess!
*Szúrja vissza a kölyöknek már-már humorosan, miközben figyeli miként bajlódik a karddal, de azért azt nem áll szándékában megvárni, hogy odacammogjon elé karjdát magával húzva.
Persze, hogy tisztában van azzal, hogy ha semmi sem történik akkor mind itt döglenek meg. Hála a monológoknak sikerült elérni nála, hogy ne engedjen adott szavából. Ha egymásnak esnek a sebesültekkel és korábban harcolókkal, akkor lesz aki kijut. Még fedezéket is találhatnának az íjászok elől, van itt pár oszlop. Kő ez is, mint kő volt wegtorenben, csak a színe más. Összeségében nem tűnik lehetetlen küldetésnek, hiába vannak oda a létszámuktól. Az öt inkább három és fél Hemitart figyelve és a kitütött tagot a sarokban.*
~500 aranyat ér a táskája és inkább meghalna, majd fizetné a többiek helyett az árat. Megáll az ész.~
*Miközben a kölyök beszél és közelít hozzá, a nő a tudomására jutott információk -és Kriyon mozgásának- fényében szintén Hemitartól elhátrálva oldalaz a táska felé ő is, kisebb ívben kerülve el a táskájától már pár jó pár lépésre eltávolodott fiút. Ha az megvan és úgy tűnik igazat is szól a növésben lévő, meg a többiek is csak aktívan rontják tovább a levegőt, akkor előveszi a követ és helyére teszi.
HA nem így történik és esetleg mégis támadásba lendülnek a többiek, arra az esetre is megvan a terve, mint megvolt már az első pillanatban ahogy beléptek a csarnokba.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-02 22:23:08
Üzenet elküldve: 2015-04-02 22:23:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Előcsarnok//
*Elképedve nézi öcsisajtot, ahogy az alacsony, vézna papgyerek, akit kis híján meghágott egy rakat vérpók, egy vele majdnem egyméretű hosszú kardot cibálva próbálkozik.*
~ Hát ebből halál lesz. ~ *ráadásul sokaké. És bár nincsenek skrupulusai mások halálával kapcsolatban, a saját élete azért fontos neki, meg azt is tudja, hogy papot ölni rossz dolog, mert általában maga után vonja egy vagy több isten rosszallását.*
~ 500 arany? ~ *mered a szeme a fiatal pap táskájára, alig figyelve arra, hogy az Nathua felé rákol. Mivel Kriyon már odébb ment Nathuától, így Hemitar csak akkor tarthatja szemmel mind a kettejüket, ha olyan kancsal, mind Bábi néni a sarki kifőzdés.*
*Ha kellően gyors és hajlandó volna megmozdulni, képen csaphatná a kiskölyköt a botja végén lévő fáklyás izével, de a többiek valószínűleg ezt nem úgy értékelnék, hogy megmentette az életét, és telelőnék nyílvesszővel. Abból pedig öldöklés lenne, hogy aztán az esetleges túlélők itt fulladjanak meg.*
~ Remek. ~ *veti a hátára a botot, majd Liannéra vet egy pillantást, mert ha meg kell döglenie, akkor legalább valami szép arcot vigyen magával, ne Felthys meg Nyusziszem rusnya pofáját. Konok léptekkel kerüli ki a papot, nagy ívben, és ha nem történik semmi, akkor egész egyszerűen odalép az otthagyott táskájához, és szakavatott mozdulattal túr bele. Ha még mindig nem halt meg, vállára kapja a táskát, már ha tényleg van benne valami, nem csak egy skorpió. A nyakékhez nem nyúl, bár egy pillanatra majdnem hülye lesz, végül azt ott hagyja.*
- Áll az alku. *bár nem zárja ki, hogy valamit félreértett, de úgy gondolja, a papocska ennyit mondott: "ha meghalok, akkor az 500 aranyból vegyétek meg a követ ezektől". Az ajánlat nem rossz, de Kriyon szerint akár élhet is a kis fickó.*
- Bátor kis takony. *dünnyögi, és várakozás teljesen néz a többiekre. A kis papnak úgysem kellett a cucc, a többiek meg örülhetnek, mert nem kell a zsebükbe nyúlniuk, és lassan mindenki leléphet innen.*
//Előcsarnok//
*Elképedve nézi öcsisajtot, ahogy az alacsony, vézna papgyerek, akit kis híján meghágott egy rakat vérpók, egy vele majdnem egyméretű hosszú kardot cibálva próbálkozik.*
~ Hát ebből halál lesz. ~ *ráadásul sokaké. És bár nincsenek skrupulusai mások halálával kapcsolatban, a saját élete azért fontos neki, meg azt is tudja, hogy papot ölni rossz dolog, mert általában maga után vonja egy vagy több isten rosszallását.*
~ 500 arany? ~ *mered a szeme a fiatal pap táskájára, alig figyelve arra, hogy az Nathua felé rákol. Mivel Kriyon már odébb ment Nathuától, így Hemitar csak akkor tarthatja szemmel mind a kettejüket, ha olyan kancsal, mind Bábi néni a sarki kifőzdés.*
*Ha kellően gyors és hajlandó volna megmozdulni, képen csaphatná a kiskölyköt a botja végén lévő fáklyás izével, de a többiek valószínűleg ezt nem úgy értékelnék, hogy megmentette az életét, és telelőnék nyílvesszővel. Abból pedig öldöklés lenne, hogy aztán az esetleges túlélők itt fulladjanak meg.*
~ Remek. ~ *veti a hátára a botot, majd Liannéra vet egy pillantást, mert ha meg kell döglenie, akkor legalább valami szép arcot vigyen magával, ne Felthys meg Nyusziszem rusnya pofáját. Konok léptekkel kerüli ki a papot, nagy ívben, és ha nem történik semmi, akkor egész egyszerűen odalép az otthagyott táskájához, és szakavatott mozdulattal túr bele. Ha még mindig nem halt meg, vállára kapja a táskát, már ha tényleg van benne valami, nem csak egy skorpió. A nyakékhez nem nyúl, bár egy pillanatra majdnem hülye lesz, végül azt ott hagyja.*
- Áll az alku. *bár nem zárja ki, hogy valamit félreértett, de úgy gondolja, a papocska ennyit mondott: "ha meghalok, akkor az 500 aranyból vegyétek meg a követ ezektől". Az ajánlat nem rossz, de Kriyon szerint akár élhet is a kis fickó.*
- Bátor kis takony. *dünnyögi, és várakozás teljesen néz a többiekre. A kis papnak úgysem kellett a cucc, a többiek meg örülhetnek, mert nem kell a zsebükbe nyúlniuk, és lassan mindenki leléphet innen.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:25:30
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:25:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
//Előcsarnok//
*Hemitar sokat gondolkodott és már a kellőnél is több ideje tétováznak a bezárt előcsarnokban. Ez így se nem helyes se nem logikus. Mivel ez ideáig senki nem szánta el magát, hogy cselekedjen így úgy véli neki kell tennie valamit.*
- Na szóval ha jól értem megragadtunk eme ponton. Nem tudjuk biztosra, hogy nálatok van-e a kulcs de ti azt mondjátok 300 aranyért odaadjátok. Ez elég érdekes.
*Ezalatt a fiú megfogja a táskát lerakja maga mellé, majd nyakláncát veszi le levétel után megcsókolja majd a táska tetejére teszi.*
- Az biztos ha tovább várakozunk itt mind meghalunk. Én úgy véltem ezzel ti is tisztában vagytok és ezért nem akartam én dönteni efelől rátok akartam hagyni a döntést mert azt hittem képesek vagytok lelkiismeretesek lenni vagy legalábbis józan gondolkodásúak. Sajnos tévedtem így ha nem adjátok oda a követ kénytelen leszek elvenni tőletek erővel.
*Miközben a szavak elhagyják száját kihúzza a kardot hüvelyéből majd a duó tagjaira emeli tekintetét.*
- Remélem megtudjuk oldani ezt úgy is, hogy nem kell a végén a templomban gyónom de ha netán fordítva lenne és meghalnék akkor is a táska tartalma körülbelül 500 arany az fedezi a többiek illetve a ti kijutásotokat azt hiszem.
*Mondókája közben szépen megindul előre egyik kezében a karddal. Monológja végén enyhe mosolyt még megereszt de szemét nem veszi le az előtte álló két fél-elfről. Mire a társasághoz ér és azok még mindig nem vették elő a kulcsot, követ akármit vagy támadni készülnének rögtön ő is támadásba lendül. Mivel a nő harc terén tapasztaltabbnak tűnik vele fogja kezdeni. Első támadása ha a megfelelő távolság megvan egy lentről indított jobbról balra felfelé ívelő támadás lesz.*
//Előcsarnok//
*Hemitar sokat gondolkodott és már a kellőnél is több ideje tétováznak a bezárt előcsarnokban. Ez így se nem helyes se nem logikus. Mivel ez ideáig senki nem szánta el magát, hogy cselekedjen így úgy véli neki kell tennie valamit.*
- Na szóval ha jól értem megragadtunk eme ponton. Nem tudjuk biztosra, hogy nálatok van-e a kulcs de ti azt mondjátok 300 aranyért odaadjátok. Ez elég érdekes.
*Ezalatt a fiú megfogja a táskát lerakja maga mellé, majd nyakláncát veszi le levétel után megcsókolja majd a táska tetejére teszi.*
- Az biztos ha tovább várakozunk itt mind meghalunk. Én úgy véltem ezzel ti is tisztában vagytok és ezért nem akartam én dönteni efelől rátok akartam hagyni a döntést mert azt hittem képesek vagytok lelkiismeretesek lenni vagy legalábbis józan gondolkodásúak. Sajnos tévedtem így ha nem adjátok oda a követ kénytelen leszek elvenni tőletek erővel.
*Miközben a szavak elhagyják száját kihúzza a kardot hüvelyéből majd a duó tagjaira emeli tekintetét.*
- Remélem megtudjuk oldani ezt úgy is, hogy nem kell a végén a templomban gyónom de ha netán fordítva lenne és meghalnék akkor is a táska tartalma körülbelül 500 arany az fedezi a többiek illetve a ti kijutásotokat azt hiszem.
*Mondókája közben szépen megindul előre egyik kezében a karddal. Monológja végén enyhe mosolyt még megereszt de szemét nem veszi le az előtte álló két fél-elfről. Mire a társasághoz ér és azok még mindig nem vették elő a kulcsot, követ akármit vagy támadni készülnének rögtön ő is támadásba lendül. Mivel a nő harc terén tapasztaltabbnak tűnik vele fogja kezdeni. Első támadása ha a megfelelő távolság megvan egy lentről indított jobbról balra felfelé ívelő támadás lesz.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-03-31 19:03:02
Üzenet elküldve: 2015-03-31 19:03:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Előcsarnok//
*Neki nagyon határozott elképzelése van arról, hogy egy fűszálat sem fog már keresztbe tenni amíg meg nem kapja amit akar. Azzal, hogy azonnal felkapták a vizet és heves ellenállásba és fölényük bizonygatásába fogtak semmi mást nem értek el igazán a nőnél, minthogy elvi-kérdést csinált az ügyből.
Szabad kezével tehetetlenséget mutatva Hemitar felé megvonja vállát. Már sokszor elmondta hogyan képzeli el a továbblépést, hogy ebből mások mit kombinálnak ki, mire jutnak, ennek hatására miként cselekednek, az rajta kívül álló...*
//Előcsarnok//
*Neki nagyon határozott elképzelése van arról, hogy egy fűszálat sem fog már keresztbe tenni amíg meg nem kapja amit akar. Azzal, hogy azonnal felkapták a vizet és heves ellenállásba és fölényük bizonygatásába fogtak semmi mást nem értek el igazán a nőnél, minthogy elvi-kérdést csinált az ügyből.
Szabad kezével tehetetlenséget mutatva Hemitar felé megvonja vállát. Már sokszor elmondta hogyan képzeli el a továbblépést, hogy ebből mások mit kombinálnak ki, mire jutnak, ennek hatására miként cselekednek, az rajta kívül álló...*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-03-31 00:47:40
Üzenet elküldve: 2015-03-31 00:47:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
//Előcsarnok//
*Hemitar maga is kezdi észrevenni, hogy alakul valamilyen féle előrejutás a problémájuk kapcsán. Fel áll ültéből majd jobb vállát dörzsölgeti kicsit elzsibbadhatott ahogy rátámaszkodott ezalatt enyhén jobbra dönti fejét majd a társaságot szemléli végig egyesével. Nem sok jót ígér az amit lát meg ha ki is egyeznek megbékélni nem fognak egymással. Mosolya emiatt egy kicsit alábbhagy szinte már eltűnik arcáról. Felkapja hátizsákját majd kardját veszi le oldaláról és a vízköpők felé sétál. Amikor oda ér az ajtó előtt lefekteti a kardját kezét összekulcsolja tarkóján hátát az ajtónak támasztja.*
- Őszinte leszek én megértem mindenki problémáját de ez a határozatlanság már kicsit kezd aggasztó lenni mindenki részéről. Ha ez elemek lettek volna ennyire határozatlanok a teremtésnél 1000 év alatt se születtetek volna meg. Cseréljetek ha tényleg náluk van a kulcs, kő, akármi vagy rendezzétek le más módon nézeteltéréseteket vagy amire még senki nem gondolt jöjjünk rá arra, hogy nem volt képes a duó megszerezni az akármit és mennyünk el azt szerezzük meg együtt.
*Mondókája végén kicsit úgy érzi magát mint valami hajcsár lenne de tudja, hogy igaza van és tenni kell már valamit nem pedig értelmetlenül veszekedni. Kicsit lehajtja fejét majd először az egyik brigádra majd a másikra emeli tekintetét és várja hogy döntenek.*
//Előcsarnok//
*Hemitar maga is kezdi észrevenni, hogy alakul valamilyen féle előrejutás a problémájuk kapcsán. Fel áll ültéből majd jobb vállát dörzsölgeti kicsit elzsibbadhatott ahogy rátámaszkodott ezalatt enyhén jobbra dönti fejét majd a társaságot szemléli végig egyesével. Nem sok jót ígér az amit lát meg ha ki is egyeznek megbékélni nem fognak egymással. Mosolya emiatt egy kicsit alábbhagy szinte már eltűnik arcáról. Felkapja hátizsákját majd kardját veszi le oldaláról és a vízköpők felé sétál. Amikor oda ér az ajtó előtt lefekteti a kardját kezét összekulcsolja tarkóján hátát az ajtónak támasztja.*
- Őszinte leszek én megértem mindenki problémáját de ez a határozatlanság már kicsit kezd aggasztó lenni mindenki részéről. Ha ez elemek lettek volna ennyire határozatlanok a teremtésnél 1000 év alatt se születtetek volna meg. Cseréljetek ha tényleg náluk van a kulcs, kő, akármi vagy rendezzétek le más módon nézeteltéréseteket vagy amire még senki nem gondolt jöjjünk rá arra, hogy nem volt képes a duó megszerezni az akármit és mennyünk el azt szerezzük meg együtt.
*Mondókája végén kicsit úgy érzi magát mint valami hajcsár lenne de tudja, hogy igaza van és tenni kell már valamit nem pedig értelmetlenül veszekedni. Kicsit lehajtja fejét majd először az egyik brigádra majd a másikra emeli tekintetét és várja hogy döntenek.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-03-30 23:10:19
Üzenet elküldve: 2015-03-30 23:10:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Előcsarnok//
*Kicsit kezd elege lennie az ugatásból, és a maga részéről szintén szabadulna inkább, de azért önérzet is van a világon. Másnál. Nála pedig üres zseb, leginkább.*
~ Kíváncsi vagyok, mikor esnek össze. ~ *a "másik" csapat, mert már csak így tud rájuk gondolni, meglehetősen kemény élményeken van túl, csoda, hogy még talpon vannak. Mivel úgy érzi, a helyzet kezd egy kicsit elfajulni, ezért botját, (amelyen ugyan egyre gyengébben, de még ellángol valamelyik ruhadarab, amit a hullákról tépett - vagy a sajátja volt? ki emlékszik már) alsó harmadában markolja jobb kezével, miközben baljában újra feltűnik a frissen zsákmányolt mágikus penge, amire persze nincs ráírva (vagy ha igen, nem lángoló rúnabetűkkel), hogy mágikus. Mivel az elf hullalány láthatóan nem mint átkozott tárgyat, hanem mint igen hasznos varázsos fegyvert cipelte magával, Kriyon sem aggódik, hogy ne lenne nagyon hatékony. A pengével óvatosan háncsolni kezdi a botot, várva, hogy a nők végre megegyezzenek.*
- A megoldás teljesen egyszerű. Dobjatok meg minket egy kis zsetonnal, és le van a gond. *válaszol Liannénak, akire a póknyálon kívül láthatóan a legtöbb ész ragadt. Közben lassan belefaragja a lány nevét a botba, és mellé egy szívecskét, és nagy szemekkel pislog rá. A "jöhetettek volna velünkre" nem is reagál, mert a másik banda simán otthagyta őket, mint eb a bélsarát, így nekik nem sok választásuk volt.*
*A lovagnak álcázott műmájer fickó leginkább a kardjára támaszkodik, ellenben sokat beszél.*
~ Jól van, aranybogaram, ülj le, fújj egyet. ~ *rávigyorog a férfire.*
- Én is tudtam ösztökélni anyádat egy jó hosszú valamivel, ha érted, mire gondolok, bár én sokkal jobban néztem ki, mint te most, haver. *lépked kicsit oldalra, hogy vessen egy pillantást a másik vízköpőre, meg hogy messzebb legyen Felthystől, aki nyilván a menő beszólásokat csak akkor kedveli, ha azokat ő tolhatja bele a nép arcába.*
- Ne legyetek már ilyen sóherek. Akinek ilyen csicsás vértre telik, annak biztos nem üres a bukszája.
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.31 00:30:46
//Előcsarnok//
*Kicsit kezd elege lennie az ugatásból, és a maga részéről szintén szabadulna inkább, de azért önérzet is van a világon. Másnál. Nála pedig üres zseb, leginkább.*
~ Kíváncsi vagyok, mikor esnek össze. ~ *a "másik" csapat, mert már csak így tud rájuk gondolni, meglehetősen kemény élményeken van túl, csoda, hogy még talpon vannak. Mivel úgy érzi, a helyzet kezd egy kicsit elfajulni, ezért botját, (amelyen ugyan egyre gyengébben, de még ellángol valamelyik ruhadarab, amit a hullákról tépett - vagy a sajátja volt? ki emlékszik már) alsó harmadában markolja jobb kezével, miközben baljában újra feltűnik a frissen zsákmányolt mágikus penge, amire persze nincs ráírva (vagy ha igen, nem lángoló rúnabetűkkel), hogy mágikus. Mivel az elf hullalány láthatóan nem mint átkozott tárgyat, hanem mint igen hasznos varázsos fegyvert cipelte magával, Kriyon sem aggódik, hogy ne lenne nagyon hatékony. A pengével óvatosan háncsolni kezdi a botot, várva, hogy a nők végre megegyezzenek.*
- A megoldás teljesen egyszerű. Dobjatok meg minket egy kis zsetonnal, és le van a gond. *válaszol Liannénak, akire a póknyálon kívül láthatóan a legtöbb ész ragadt. Közben lassan belefaragja a lány nevét a botba, és mellé egy szívecskét, és nagy szemekkel pislog rá. A "jöhetettek volna velünkre" nem is reagál, mert a másik banda simán otthagyta őket, mint eb a bélsarát, így nekik nem sok választásuk volt.*
*A lovagnak álcázott műmájer fickó leginkább a kardjára támaszkodik, ellenben sokat beszél.*
~ Jól van, aranybogaram, ülj le, fújj egyet. ~ *rávigyorog a férfire.*
- Én is tudtam ösztökélni anyádat egy jó hosszú valamivel, ha érted, mire gondolok, bár én sokkal jobban néztem ki, mint te most, haver. *lépked kicsit oldalra, hogy vessen egy pillantást a másik vízköpőre, meg hogy messzebb legyen Felthystől, aki nyilván a menő beszólásokat csak akkor kedveli, ha azokat ő tolhatja bele a nép arcába.*
- Ne legyetek már ilyen sóherek. Akinek ilyen csicsás vértre telik, annak biztos nem üres a bukszája.
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.31 00:30:46
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-03-30 22:51:55
Üzenet elküldve: 2015-03-30 22:51:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Előcsarnok//
*Hát lehet, hogy ők ketten nem egy hős pár, egyáltalán nem illik rájuk egyetlen dicsőséges, epikus jelző sem. Ám a tények azért még is csak mellettük szólnak, hiszen velük ellentétben öten néznek ki úgy, mint a mosott szar és mivel itt rajtuk kívül egyikük sem ismeri egymást pár óránál régebb óta csoda ha egymás képességeivel tisztában vannak, az övéké rejtve maradt előttük, hiszen külön utakon jártak.*
~Ha nincs nálam a kő, ugyan úgy megrohadunk.~
*Tényleg úgy bámul a kirohanó Felthysre, majd a folytató Lianne-re, mint aki egy kukkot sem fog fel abból amit mondanak, pedig valójában csak ennyire nagyon nem érdekli.*
-Aha. Öt sebesült.
*Bólogat elismerően ajakit lebiggyesztve, mint aki tényleg az elcsigázott Niema gyorsaságától tart, a tündérborsó papnövendék vérszomjától, vagy Felthys leszakadó karjától... Még a Liannet borító trutymó néz ki a legveszélyesebbnek.
Nem arról van szó, ő se nézne ki szebben ha egy óriás pókkal küzdött volna végig, csakhogy nem tette.*
-Szóval 300 arany az ára.
*Köti az ebet a karóhoz, közben keze tőrének markolatán pihen, hogy ha valamelyik nyűgös hős esetleg mégis szeretne neki menni akkor felkészülten fogadhassa közeledését.
Ahogy korábban is mondta valami mással is kiegyezik, mi a másik társaság zsákmányát képzi, ha éppen nem lenne náluk készpénz. Nem is érti miért aggódnak a szinte már aprópénznek számító össze miatt. Ha annyit dolgoztak volna a bányában, mint amennyit most eltépték a szájukat már rég megkeresték volna fejenként a 300 aranyat....*
//Előcsarnok//
*Hát lehet, hogy ők ketten nem egy hős pár, egyáltalán nem illik rájuk egyetlen dicsőséges, epikus jelző sem. Ám a tények azért még is csak mellettük szólnak, hiszen velük ellentétben öten néznek ki úgy, mint a mosott szar és mivel itt rajtuk kívül egyikük sem ismeri egymást pár óránál régebb óta csoda ha egymás képességeivel tisztában vannak, az övéké rejtve maradt előttük, hiszen külön utakon jártak.*
~Ha nincs nálam a kő, ugyan úgy megrohadunk.~
*Tényleg úgy bámul a kirohanó Felthysre, majd a folytató Lianne-re, mint aki egy kukkot sem fog fel abból amit mondanak, pedig valójában csak ennyire nagyon nem érdekli.*
-Aha. Öt sebesült.
*Bólogat elismerően ajakit lebiggyesztve, mint aki tényleg az elcsigázott Niema gyorsaságától tart, a tündérborsó papnövendék vérszomjától, vagy Felthys leszakadó karjától... Még a Liannet borító trutymó néz ki a legveszélyesebbnek.
Nem arról van szó, ő se nézne ki szebben ha egy óriás pókkal küzdött volna végig, csakhogy nem tette.*
-Szóval 300 arany az ára.
*Köti az ebet a karóhoz, közben keze tőrének markolatán pihen, hogy ha valamelyik nyűgös hős esetleg mégis szeretne neki menni akkor felkészülten fogadhassa közeledését.
Ahogy korábban is mondta valami mással is kiegyezik, mi a másik társaság zsákmányát képzi, ha éppen nem lenne náluk készpénz. Nem is érti miért aggódnak a szinte már aprópénznek számító össze miatt. Ha annyit dolgoztak volna a bányában, mint amennyit most eltépték a szájukat már rég megkeresték volna fejenként a 300 aranyat....*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957