Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yinabelvy Arco [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9953_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-07-16 00:02:35
Üzenet elküldve: 2015-07-16 00:02:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kínos Incidens//
*Önkéntelenül is muszáj egy fél lépést hátrálnia, mert olyan hang érkezik felé, ami szinte elsorvasztja a fülét. Nem hajlandó tudomást venni erről a pukkancsról. Nem véletlenül választott másik asszonyt, ha emellett a fúria mellett kellett volna leélnie az életét az hamar véget ért volna. Anyja felé fordul, de szavaival int a furdancsnak is.*
-Ha nem lenne ekkora a hangzavar talán elmondhatnám. Arthenior városában ismertem meg Yinát és beleszerettem. Ott össze is adtak minket a kérésemre hivatalosan. *hangsúlyozza, hogy kétsége se maradjon senkinek sem, hogy a házasság érvényes, bár ennek vitatására valahol, azért fel van készülve.*
-Teljesítettem a kívánságotokat és megnősültem, hogy tovább vigyem a családi vérvonalat, így nem hiszem, hogy bármi ellenvetésetek lehet.
~Szép álom... ~
-Sajnálom... *Fordul végül a sárga ruhás lány felé némileg sajnálkozó hangsúllyal, jóllehet egyáltalán nem sajnálja, hogy kedves ártatlan Yinája van most a jobbján és nem ez a pukkancs.*
A hozzászólás írója (Loganorr Braxtonnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.16 00:05:41
*Önkéntelenül is muszáj egy fél lépést hátrálnia, mert olyan hang érkezik felé, ami szinte elsorvasztja a fülét. Nem hajlandó tudomást venni erről a pukkancsról. Nem véletlenül választott másik asszonyt, ha emellett a fúria mellett kellett volna leélnie az életét az hamar véget ért volna. Anyja felé fordul, de szavaival int a furdancsnak is.*
-Ha nem lenne ekkora a hangzavar talán elmondhatnám. Arthenior városában ismertem meg Yinát és beleszerettem. Ott össze is adtak minket a kérésemre hivatalosan. *hangsúlyozza, hogy kétsége se maradjon senkinek sem, hogy a házasság érvényes, bár ennek vitatására valahol, azért fel van készülve.*
-Teljesítettem a kívánságotokat és megnősültem, hogy tovább vigyem a családi vérvonalat, így nem hiszem, hogy bármi ellenvetésetek lehet.
~Szép álom... ~
-Sajnálom... *Fordul végül a sárga ruhás lány felé némileg sajnálkozó hangsúllyal, jóllehet egyáltalán nem sajnálja, hogy kedves ártatlan Yinája van most a jobbján és nem ez a pukkancs.*
A hozzászólás írója (Loganorr Braxtonnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.16 00:05:41
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-07-15 23:49:44
Üzenet elküldve: 2015-07-15 23:49:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Kínos Incidens //
// Yinabelvy, Loganorr //
* A napkorong szép komótosan kúszik a déli égbolton. Kellemes nyárias szellő szalad végig a fákon s kék madarak csiripelnek az udvaron. A két őr mellett pillangó röppen el nyugodtan. Aztán hirtelen robban szét az idilli látkép. A madarak gyorsan kereket oldanak de még a szél is hirtelen megáll ahol van s nem mozdul a hang hallatán. Ahogy a katonákat is hirtelen éri az éles hang... *
- MIIICSOODAA???!!!
* Szakad ki a sárga ruhás ajkai közül hogy még parányi kis erek is duzzadnak halántékán. A hallban az a nagykönyvben megírt puskaporos hangulat éppen a robbanásponthoz ért. *
- EZT UGYE CSAK VALAMI ROSSZ TRÉFA?!
* Sipít tovább hogy még az apa is megriad tőle. Amilyen kicsi olyan nagy a hangja, igazi kis pukkancs. Anyuka a háttérbe szorul ugyan s ezt kihasználva arcára apró kis kárörvendő mosoly ül. Majd hirtelen komolyra vált mint aki valóban érdeklődik. *
- S ezt még is hogyan képzelted fiam?
* Kérdez az iménti arisztokrata hangnemben. Ezzel is próbálva csitítani a lányt, legalább is látszatra. *
// Yinabelvy, Loganorr //
* A napkorong szép komótosan kúszik a déli égbolton. Kellemes nyárias szellő szalad végig a fákon s kék madarak csiripelnek az udvaron. A két őr mellett pillangó röppen el nyugodtan. Aztán hirtelen robban szét az idilli látkép. A madarak gyorsan kereket oldanak de még a szél is hirtelen megáll ahol van s nem mozdul a hang hallatán. Ahogy a katonákat is hirtelen éri az éles hang... *
- MIIICSOODAA???!!!
* Szakad ki a sárga ruhás ajkai közül hogy még parányi kis erek is duzzadnak halántékán. A hallban az a nagykönyvben megírt puskaporos hangulat éppen a robbanásponthoz ért. *
- EZT UGYE CSAK VALAMI ROSSZ TRÉFA?!
* Sipít tovább hogy még az apa is megriad tőle. Amilyen kicsi olyan nagy a hangja, igazi kis pukkancs. Anyuka a háttérbe szorul ugyan s ezt kihasználva arcára apró kis kárörvendő mosoly ül. Majd hirtelen komolyra vált mint aki valóban érdeklődik. *
- S ezt még is hogyan képzelted fiam?
* Kérdez az iménti arisztokrata hangnemben. Ezzel is próbálva csitítani a lányt, legalább is látszatra. *
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-07-15 23:41:57
Üzenet elküldve: 2015-07-15 23:41:57
ÚJ
![>Yinabelvy Arco [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9953_ember_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kínos Incidens //
*Be lép az épületbe ahol egy szép hall fogadja őket, ahol két oldalt egy-egy kétszárnyas ajtó található, szembe egy lépcsősoron lehet feljutni az emeletre, ahová minden jel arra mutat menetelnek. A jobb oldali lépcsőn egy alacsony vékony sárga ruhás lány közelít, aki elég házsártosan rohanja le férjét és kéri számon merre járt és a következő kérdésből ki derül, hogy ő lett volna az eredeti feleség, akit lecserélt. ~Cselédnek néz?~ Meglepetten nézi a lányt és Logant, aki hogy megvédje őt a cseléd sértéstől, mert mi másért haragítaná magára családja és volt feleség jelöltjének a dühét, úgy dönt be mutatja a családjának Yinát, aki zavartan elmosolyodik és illedelmesen meghajol és üdvözli újra a szülőket, a lánynak csak bólint, nem fogja vigasztalni sehogy sem ez a tudat, hogy leendő férje mást választott, lehet bármilyen udvarias is biztos gyűlöli most őt.*
*Be lép az épületbe ahol egy szép hall fogadja őket, ahol két oldalt egy-egy kétszárnyas ajtó található, szembe egy lépcsősoron lehet feljutni az emeletre, ahová minden jel arra mutat menetelnek. A jobb oldali lépcsőn egy alacsony vékony sárga ruhás lány közelít, aki elég házsártosan rohanja le férjét és kéri számon merre járt és a következő kérdésből ki derül, hogy ő lett volna az eredeti feleség, akit lecserélt. ~Cselédnek néz?~ Meglepetten nézi a lányt és Logant, aki hogy megvédje őt a cseléd sértéstől, mert mi másért haragítaná magára családja és volt feleség jelöltjének a dühét, úgy dönt be mutatja a családjának Yinát, aki zavartan elmosolyodik és illedelmesen meghajol és üdvözli újra a szülőket, a lánynak csak bólint, nem fogja vigasztalni sehogy sem ez a tudat, hogy leendő férje mást választott, lehet bármilyen udvarias is biztos gyűlöli most őt.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-07-15 23:35:50
Üzenet elküldve: 2015-07-15 23:35:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kínos Incidens//
*Na, ha arra számított, hogy megússza valahogy kínos jelenetek nélkül, akármennyire kicsi is volt erre az esély, akkor ez az a pillanat most, ami végleg szertefoszlatja ez iránti reményeit. A sipító hangra, amin elhangzik a neve a hátán is felállnak a szőrszálak. A kiszemelt jövendőbelije érkezik nagy elánnal a lépcsőn és már vonja is kérdőre a késésért anyjával kánonban.*
~Na ez, azért mégiscsak sok!~
*Vet egy aggódó pillantást Yinára mellette, mert a jelző, amit vele szemben használtak koránt sem volt hízelgő és biztosan bánthatta. Úgy dönt véget vet ennek még, ha valószínűleg ez azt is jelenti, hogy rászakad családja összes dühe. Kihúzza magát a sárga ruhás lány és szülei előtt mereven nézve végig rajtuk, majd határozottan szólal meg.*
-Kedves családom engedjétek meg, hogy bemutassam *emeli fel felesége megfogott kezét egy kissé feléjük* -Yinabelvy Arco Braxtonnar-t a feleségemet.
*Feszülten várja a reakciót, ami erre a kijelentésre érkezik, majd és megint megszorítja a kezet amit fog, bár nem biztos, hogy ez most a biztatásnak szól.*
A hozzászólás írója (Loganorr Braxtonnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.15 23:39:39
*Na, ha arra számított, hogy megússza valahogy kínos jelenetek nélkül, akármennyire kicsi is volt erre az esély, akkor ez az a pillanat most, ami végleg szertefoszlatja ez iránti reményeit. A sipító hangra, amin elhangzik a neve a hátán is felállnak a szőrszálak. A kiszemelt jövendőbelije érkezik nagy elánnal a lépcsőn és már vonja is kérdőre a késésért anyjával kánonban.*
~Na ez, azért mégiscsak sok!~
*Vet egy aggódó pillantást Yinára mellette, mert a jelző, amit vele szemben használtak koránt sem volt hízelgő és biztosan bánthatta. Úgy dönt véget vet ennek még, ha valószínűleg ez azt is jelenti, hogy rászakad családja összes dühe. Kihúzza magát a sárga ruhás lány és szülei előtt mereven nézve végig rajtuk, majd határozottan szólal meg.*
-Kedves családom engedjétek meg, hogy bemutassam *emeli fel felesége megfogott kezét egy kissé feléjük* -Yinabelvy Arco Braxtonnar-t a feleségemet.
*Feszülten várja a reakciót, ami erre a kijelentésre érkezik, majd és megint megszorítja a kezet amit fog, bár nem biztos, hogy ez most a biztatásnak szól.*
A hozzászólás írója (Loganorr Braxtonnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.15 23:39:39
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-07-15 23:22:12
Üzenet elküldve: 2015-07-15 23:22:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Kínos Incidens //
// Yinabelvy, Loganorr //
* A katonák rendre nyitják az ajtót és strázsálnak némán míg elhalad a kis csoport. Odabenn ismerős kép fogadja a fiatal férfit, a lányt már kevésbé.
Egy szélesebb hall két oldalt 1-1 kétszárnyas ajtó. Szembe egy folyosó és két oldalt lépcsősor visz fel egy L kanyarral az emeletre ahol szintén egy folyosó lódul meg előre. Az apa s az anya ütemes léptekkel halad előre, jobban mondva csak haladna. Merthogy hirtelen valami irdatlan hang zeng keresztül a hallon. A jobb oldali lépcső tetején áll a hang forrása. *
- Loganorr!
* Sípit a leány, alacsony vékonyka alkatú. Hosszú barna haja varkocsba fogva, sárga ruháján egyetlen kis ránc sem éktelenkedik. Arcán már annál több a jelenlegi mimikáját tekintve. Alap járaton helyesnek mondható, így kissé mérgesen még tán bájos is. De a házsártos valahogy jobban illik rá, főként az alapján ami ez után következik. A két szülő reflexből tekint fel a hangra s szótlanul nézi a gyors levonulót mely szoknya emeléssel és kicsiny lábainak fehér cipőcskéjében való kapkodását jelenti. Egyenes a férfi elé libben és állapodik meg előtte. *
- Elárulnád még is merre kóboroltál?!
- Néhány nap és esküvő, Te pedig a cselédekkel lófrálsz!
* Legyint egyet a lány felé jobbjával. *
- Egyáltalán ki ez?!
* Néz végül a lányra, s az anya sem marad szótlan. *
- Nos erre Én is kíváncsi lennék.
* Jegyzi meg enyhe, egészen apró kis arisztokrata gúnnyal hangjában. Az atya egyelőre csendben van, a lányka viharos műsora még mindenkit sokkolt tán. *
// Yinabelvy, Loganorr //
* A katonák rendre nyitják az ajtót és strázsálnak némán míg elhalad a kis csoport. Odabenn ismerős kép fogadja a fiatal férfit, a lányt már kevésbé.
Egy szélesebb hall két oldalt 1-1 kétszárnyas ajtó. Szembe egy folyosó és két oldalt lépcsősor visz fel egy L kanyarral az emeletre ahol szintén egy folyosó lódul meg előre. Az apa s az anya ütemes léptekkel halad előre, jobban mondva csak haladna. Merthogy hirtelen valami irdatlan hang zeng keresztül a hallon. A jobb oldali lépcső tetején áll a hang forrása. *
- Loganorr!
* Sípit a leány, alacsony vékonyka alkatú. Hosszú barna haja varkocsba fogva, sárga ruháján egyetlen kis ránc sem éktelenkedik. Arcán már annál több a jelenlegi mimikáját tekintve. Alap járaton helyesnek mondható, így kissé mérgesen még tán bájos is. De a házsártos valahogy jobban illik rá, főként az alapján ami ez után következik. A két szülő reflexből tekint fel a hangra s szótlanul nézi a gyors levonulót mely szoknya emeléssel és kicsiny lábainak fehér cipőcskéjében való kapkodását jelenti. Egyenes a férfi elé libben és állapodik meg előtte. *
- Elárulnád még is merre kóboroltál?!
- Néhány nap és esküvő, Te pedig a cselédekkel lófrálsz!
* Legyint egyet a lány felé jobbjával. *
- Egyáltalán ki ez?!
* Néz végül a lányra, s az anya sem marad szótlan. *
- Nos erre Én is kíváncsi lennék.
* Jegyzi meg enyhe, egészen apró kis arisztokrata gúnnyal hangjában. Az atya egyelőre csendben van, a lányka viharos műsora még mindenkit sokkolt tán. *
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-07-15 23:09:08
Üzenet elküldve: 2015-07-15 23:09:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kínos Incidens //
*Kiszállva a kocsiból férje segítségével, nemesi mozgással sétálnak arrébb a hintótól, hogy a szülők elébe lépjenek, akik nem épp a legkedvesebben fogadják saját fiukat, nem hogy még őt is, aminek az anyja nem túl kedvesen véleményét is adja. A család, az apa egy pocakos fickó, míg anyja egy vékony és megfeszült arccal nézi Yinát.*
-Tiszteletem! *Köszönti azért kedvesen az anyósát és apósát, de mit sem törődnek vele, mert behívják őket a házba, hogy ott beszéljék meg ezt a számukra kellemetlen incidenst.*
-Megyek. *Mondja halkan és örül a biztató kézszorításnak.*
A hozzászólás írója (Yinabelvy Arco) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.15 23:10:45
*Kiszállva a kocsiból férje segítségével, nemesi mozgással sétálnak arrébb a hintótól, hogy a szülők elébe lépjenek, akik nem épp a legkedvesebben fogadják saját fiukat, nem hogy még őt is, aminek az anyja nem túl kedvesen véleményét is adja. A család, az apa egy pocakos fickó, míg anyja egy vékony és megfeszült arccal nézi Yinát.*
-Tiszteletem! *Köszönti azért kedvesen az anyósát és apósát, de mit sem törődnek vele, mert behívják őket a házba, hogy ott beszéljék meg ezt a számukra kellemetlen incidenst.*
-Megyek. *Mondja halkan és örül a biztató kézszorításnak.*
A hozzászólás írója (Yinabelvy Arco) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.15 23:10:45
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:58:16
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:58:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kínos Incidens //
*Csak megérkeznek végre és bár nem mutatja, azért rendesen feszeng ültében. Int az őröknek a kapunál üdvözlésképpen, aztán végül nincs más hátra, mint hogy kilépve a hintóból kisegítse ifjú. még családja számára ismeretlen feleségét a kocsiból és vele együtt eléjük lépjen eléjük. Mentében int a két másik őrnek, de növekvő idegességében többre most nem telik tőle.*
-Anyám, Apám...
*Bólint feléjük tisztelettudóan meghajtva magát. Sosem volt szokás náluk a heves érzelem nyilvánítás, ha a szeretetről, vagy a ragaszkodásról volt szó. Anyjában nem kell csalódnia sajnos, pont olyan "kedves", mint arra emlékezett.*
-Igen anyám, hazatértem. Gondolom, azért nem súlyt emiatt bánat.
*Enged meg egy félmosolyt magának a gúnyos hangvételű befejezés után, mert valahogy irritálja ez a hangvétel, még ha hozzá is van szokva már. Amikor anyja Yinára néz zavartan kapja rá a tekintetét. Lepergette magában már párszor mit is fog mondani róla, de most valahogy nem jutnak eszébe az előre gyártott olyan jól megkomponált mondatok. Végül hálásan néz apjára, aki megkíméli ifjú feleségét attól, hogy az őrök füle hallatára kelljen a magánügyeiket tisztázni.*
-Gyere!
*Kézen fogja Yunát, biztatóan megszorítva kicsit a kecses ujjakat megy beljebb vele, felmenőit követve.*
A hozzászólás írója (Loganorr Braxtonnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.15 23:02:30
*Csak megérkeznek végre és bár nem mutatja, azért rendesen feszeng ültében. Int az őröknek a kapunál üdvözlésképpen, aztán végül nincs más hátra, mint hogy kilépve a hintóból kisegítse ifjú. még családja számára ismeretlen feleségét a kocsiból és vele együtt eléjük lépjen eléjük. Mentében int a két másik őrnek, de növekvő idegességében többre most nem telik tőle.*
-Anyám, Apám...
*Bólint feléjük tisztelettudóan meghajtva magát. Sosem volt szokás náluk a heves érzelem nyilvánítás, ha a szeretetről, vagy a ragaszkodásról volt szó. Anyjában nem kell csalódnia sajnos, pont olyan "kedves", mint arra emlékezett.*
-Igen anyám, hazatértem. Gondolom, azért nem súlyt emiatt bánat.
*Enged meg egy félmosolyt magának a gúnyos hangvételű befejezés után, mert valahogy irritálja ez a hangvétel, még ha hozzá is van szokva már. Amikor anyja Yinára néz zavartan kapja rá a tekintetét. Lepergette magában már párszor mit is fog mondani róla, de most valahogy nem jutnak eszébe az előre gyártott olyan jól megkomponált mondatok. Végül hálásan néz apjára, aki megkíméli ifjú feleségét attól, hogy az őrök füle hallatára kelljen a magánügyeiket tisztázni.*
-Gyere!
*Kézen fogja Yunát, biztatóan megszorítva kicsit a kecses ujjakat megy beljebb vele, felmenőit követve.*
A hozzászólás írója (Loganorr Braxtonnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.15 23:02:30
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:35:20
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:35:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Kínos Incidens //
// Yinabelvy, Loganorr //
* Az erdőmélye bíz kanyargós rengeteg, nem sokat bóklásznak errefelé, de a párocska valami egészen más irányba keresi azt a bizonyos hazautat. Loganorr ismerős útra lép, családjának birtoka már közel lehet.
A harsonák hangja megcsapja a párocska fülét amint észlelik érkezésüket. A kaput nyitják ahogy közelebb érnek és a két őr szótlanul ácsorog míg bemennek rajta. Egyszerű bőr páncélzatok van, egy egy lándzsa mindkettőnél. Az egyik középkorú bajszos fickó, egész jóvágású, a másik fiatal még, tán 20 is alig múlt de azért masszív darab.
Már ha, bemennek, mert amennyiben még is másként döntenek akkor szegények szobrozni fognak egy ideig.
Odabenn egy rövid kis út vezet el az épületig ahol a nagykapu előtt ácsorog a kedves apa. Pocakos fickó míves nyaklánccal a vaskos nyaka körül. Szintén két őr áll mellette néma csendben, az egyik kellően kövér hogy dudorodjon a páncél a pókhasán a másik pedig átlagos alkatú. Mellette felesége, magas vékony asszony. Fekete haja hátul összefogva veszíti meg kissé arcát. *
- Nocsak nocsak, csak nem óhajtott az uraság végre hazafáradni?!
* Teszi derekára kezeit az asszony ahogy megszólítja a fiút. *
- És Benne * néz a lányra nem túl kedvesen * Kit tisztelhetünk?
* Aztán az apa szól közbe kezét aprón megemelve. *
- Elég asszony, majd inkább bent!
* Szólal meg dörmögős hangján aztán ő is végigméri a lányt majd sarkon fordul. A két őr nyitja az ajtót. A lehetőség adott beléphetnek. *
// Yinabelvy, Loganorr //
* Az erdőmélye bíz kanyargós rengeteg, nem sokat bóklásznak errefelé, de a párocska valami egészen más irányba keresi azt a bizonyos hazautat. Loganorr ismerős útra lép, családjának birtoka már közel lehet.
A harsonák hangja megcsapja a párocska fülét amint észlelik érkezésüket. A kaput nyitják ahogy közelebb érnek és a két őr szótlanul ácsorog míg bemennek rajta. Egyszerű bőr páncélzatok van, egy egy lándzsa mindkettőnél. Az egyik középkorú bajszos fickó, egész jóvágású, a másik fiatal még, tán 20 is alig múlt de azért masszív darab.
Már ha, bemennek, mert amennyiben még is másként döntenek akkor szegények szobrozni fognak egy ideig.
Odabenn egy rövid kis út vezet el az épületig ahol a nagykapu előtt ácsorog a kedves apa. Pocakos fickó míves nyaklánccal a vaskos nyaka körül. Szintén két őr áll mellette néma csendben, az egyik kellően kövér hogy dudorodjon a páncél a pókhasán a másik pedig átlagos alkatú. Mellette felesége, magas vékony asszony. Fekete haja hátul összefogva veszíti meg kissé arcát. *
- Nocsak nocsak, csak nem óhajtott az uraság végre hazafáradni?!
* Teszi derekára kezeit az asszony ahogy megszólítja a fiút. *
- És Benne * néz a lányra nem túl kedvesen * Kit tisztelhetünk?
* Aztán az apa szól közbe kezét aprón megemelve. *
- Elég asszony, majd inkább bent!
* Szólal meg dörmögős hangján aztán ő is végigméri a lányt majd sarkon fordul. A két őr nyitja az ajtót. A lehetőség adott beléphetnek. *
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:05:29
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:05:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Braxtonnar Birtok//
*Nézi a tájat miközben haladnak és közben falatozgat a cukrozott mandulából, amit kapott. Elég csendesen haladnak, nem nagyon beszélgetnek e miatt kicsit feszült, főleg, mert nem tudja elképzelni sem mi fogja ott várni, ha megérkeznek.* ~Egy csalódott család fog minket támadni, de leginkább engem, erősnek kell maradnom, remélem sikerül, nem jönne ki jól ha gyengeséged mutatok nekik.~
*Kürt szó hangzik el, ami megérkezésüket jelzi és férje vigasztalni próbálja, de ettől csak még inkább szorong, hogy mi fog történni most.*
*Nézi a tájat miközben haladnak és közben falatozgat a cukrozott mandulából, amit kapott. Elég csendesen haladnak, nem nagyon beszélgetnek e miatt kicsit feszült, főleg, mert nem tudja elképzelni sem mi fogja ott várni, ha megérkeznek.* ~Egy csalódott család fog minket támadni, de leginkább engem, erősnek kell maradnom, remélem sikerül, nem jönne ki jól ha gyengeséged mutatok nekik.~
*Kürt szó hangzik el, ami megérkezésüket jelzi és férje vigasztalni próbálja, de ettől csak még inkább szorong, hogy mi fog történni most.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:38:42
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:38:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Braxtonnar Birtok//
*Az erdőben a sűrű növényzet jótékony takarása elfedi az utat. Az utat, amit csak a családtagjai és néhány közeli barát ismernek és amit titokként őriznek. Az erdő mélyén keresztül vezető "növény híd", ami elrejtve a szemek elől vezet ki végül az erdőből. Az út lassan az ismerős kanyarba torkollik. A kanyarodó út után pedig feltűnik a birtok. Az öntöző rendszer, a mágusok segítsége akik a család régi barátai, mind hozzá tettek ahhoz, hogy kertek sora vezessen meredeken fölfelé a dombon, amely mögött lassan kirajzolódik a kastély is. Kapuja és a kőfal amivel védve van szintén hosszú évek kitartó munkájának eredményeként emelkednek a magasba. A hintó végül az erdei úton alig araszolva és nem minden nehézség nélkül végre ideért. Az öreg zsoldos megkapja a bérét és vissza is fordul. Persze nem jár el a szája, mert mostanra közöli vele, hogy az nem lenne túl egészséges a számára és úgy tűnik értő fülekre talál. A családi birtokot mindig is a titok őrizte és csak a legközelebbi barátok és rokonok tudták hozzá az utat. Kicsit görcsbe rándul a gyomra, ahogy a toronyszobára néz, ami mögött anyja szokott időzni. Igaz csak a távolban látszik még, de nemsokára elé kell, majd állnia és bemutatnia új feleségét. Hirtelen kürt szó hallatszik fel zajosan a kastély felől, átvágva gondolatmenetét.*
-Észrevették, hogy jövünk. Ne aggódj megkedvelnek, majd idővel.
*Mondja mosolyogva Yinának, mert nem akarja, hogy nagyon ideges legyen a megérkezéstől. Elég, ha csak ő lesz az.*
A hozzászólás írója (Loganorr Braxtonnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.15 22:04:12
*Az erdőben a sűrű növényzet jótékony takarása elfedi az utat. Az utat, amit csak a családtagjai és néhány közeli barát ismernek és amit titokként őriznek. Az erdő mélyén keresztül vezető "növény híd", ami elrejtve a szemek elől vezet ki végül az erdőből. Az út lassan az ismerős kanyarba torkollik. A kanyarodó út után pedig feltűnik a birtok. Az öntöző rendszer, a mágusok segítsége akik a család régi barátai, mind hozzá tettek ahhoz, hogy kertek sora vezessen meredeken fölfelé a dombon, amely mögött lassan kirajzolódik a kastély is. Kapuja és a kőfal amivel védve van szintén hosszú évek kitartó munkájának eredményeként emelkednek a magasba. A hintó végül az erdei úton alig araszolva és nem minden nehézség nélkül végre ideért. Az öreg zsoldos megkapja a bérét és vissza is fordul. Persze nem jár el a szája, mert mostanra közöli vele, hogy az nem lenne túl egészséges a számára és úgy tűnik értő fülekre talál. A családi birtokot mindig is a titok őrizte és csak a legközelebbi barátok és rokonok tudták hozzá az utat. Kicsit görcsbe rándul a gyomra, ahogy a toronyszobára néz, ami mögött anyja szokott időzni. Igaz csak a távolban látszik még, de nemsokára elé kell, majd állnia és bemutatnia új feleségét. Hirtelen kürt szó hallatszik fel zajosan a kastély felől, átvágva gondolatmenetét.*
-Észrevették, hogy jövünk. Ne aggódj megkedvelnek, majd idővel.
*Mondja mosolyogva Yinának, mert nem akarja, hogy nagyon ideges legyen a megérkezéstől. Elég, ha csak ő lesz az.*
A hozzászólás írója (Loganorr Braxtonnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.15 22:04:12
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-06-06 00:23:53
Üzenet elküldve: 2015-06-06 00:23:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Kinthertia Deline//
*Érdekes helyet választott ez a lány is magának az eltévedésre. Már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy szeme káprázik, mikor fenyvest lát. Ugyanis egy hatalmas tölgyesben téved el, fenyőfák nélkül. Nem is tudni, hogy mit nyomogat, amiből tejszerű anyag lesz, de talán nem is érdemes fejtegetni, ugyanis Sárkányfogat nem találhat a tölgyesben.
Furcsamód kihúzza sötétedés előtt. És még a sötétedést is. Sőt, még sötétedés után keresgél tűzifát, és teremt a semmiből tüzet. Bizonyára valami megfelelő szerszámmal, ami pont van nála úgy, hogy nem tervezett erdőbe menni, hisz csupán eltévedésből van itt.
Viszont a következőkben nincs ekkora szerencséje. Bár a tűz jó lehet a vadakat távol tartani, miután leégett, sokat nem ér. Pontosabban arra jó, hogy odavonzza a vadakat a füst, megnézzék, hogy mi is történik itten. Márpedig a tűz leég durván két-három fertályóra alatt, amíg a lány alszik. És nem is kell bele egy teljes óra, a leányzó arra ébredhet, hogy hirtelen fájdalom hasít jobb combjába. Egy erdei irbisz harapása ugyanis nem túl kellemes.*
*Érdekes helyet választott ez a lány is magának az eltévedésre. Már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy szeme káprázik, mikor fenyvest lát. Ugyanis egy hatalmas tölgyesben téved el, fenyőfák nélkül. Nem is tudni, hogy mit nyomogat, amiből tejszerű anyag lesz, de talán nem is érdemes fejtegetni, ugyanis Sárkányfogat nem találhat a tölgyesben.
Furcsamód kihúzza sötétedés előtt. És még a sötétedést is. Sőt, még sötétedés után keresgél tűzifát, és teremt a semmiből tüzet. Bizonyára valami megfelelő szerszámmal, ami pont van nála úgy, hogy nem tervezett erdőbe menni, hisz csupán eltévedésből van itt.
Viszont a következőkben nincs ekkora szerencséje. Bár a tűz jó lehet a vadakat távol tartani, miután leégett, sokat nem ér. Pontosabban arra jó, hogy odavonzza a vadakat a füst, megnézzék, hogy mi is történik itten. Márpedig a tűz leég durván két-három fertályóra alatt, amíg a lány alszik. És nem is kell bele egy teljes óra, a leányzó arra ébredhet, hogy hirtelen fájdalom hasít jobb combjába. Egy erdei irbisz harapása ugyanis nem túl kellemes.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-06-05 22:58:02
Üzenet elküldve: 2015-06-05 22:58:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Már egy ideje úton van. Elég hosszú ideje. A készletei már fogyóban, de az ezelőtti kis faluban azt hallotta van itt a közelben egy karavánpihenő. Csak arra nem emlékszik hogy a leágazásnál jobbra vagy balra kellett volna fordulni... Ő jobbra fordult. Valahova csak eljut.
Egy idő után beér egy erdőbe. Eleinte még átlagos erdőnek tűnik, viszont idővel elgondolkozik. Merről is jött? Körbefordul de minden irányba ugyanaz. Talán nem kellett volna körbefordulnia... Most már nem tehet mást, megy az orra után.*
Már kezd sötétedni, mikor megéhezik. Körülnéz, és látja, hogy egy fenyvesebb részre érkezik. Hallott már vándoroktól egyes ehető növényekről, melyek megmenthetik az éhezőt, vagy megitathatják a szomjazót. Állítólag ételként szolgál egy Holdsajt nevű növény, amelyet, ahogy kivette a szavaikból leginkább a fenyők ágain találhatja meg. Bár lehet rosszul értelmezte. Valamit akkor is talál valószínűleg majd.
Ahogy nézegeti a fák alját, észrevesz néhány igen ismerős dolgot. Tulajdonképpen egy furcsa tobozon akad meg a szeme. Nem tudja megmondani mi rajta a furcsa, amíg közelebb nem megy, s meg nem látja hogy nincsenek pikkelyei. Hamar rádöbben mit is talált. Sárkányfogat. Édesanyjával néha kimentek a közeli erdőkbe, s ilyeneket facsartak kisebb kulacsokba, majd később a piacon eladták. Jó mellékkereset volt... Egy részét mindig megtartották, hisz még a legegyszerűbb földműves is tudja hogy ez gyógynövény, és csökkenti a lábadozás idejét. Ez, ott ahonnan ő jött, sokat számított, hisz ha a férfi a háznál lesérült, nem arathatta le időben a termést, és egy igen ínséges időszak következhetett be számukra. Így hát elkezdi a környező fákról a terméseket kifacsarni egy kisebb kulacsba. Igen fáradtságos munka ezeket a növényeket megtalálni, kicsavarni, így elég hamar elfárad. Még csak néhány kisebb kortynyi van, viszont eldönti hogy befejezi. Miközben az utolsó kiszemelt darab felé tart, szemét arra függeszti. 10 lépés, 5 lépés, 3 lépés... Aztán meg elesik.
Átbucskázik egy bokron, mely most bontja virágát, vagyis valami ahhoz hasonlót. Fogalma sincs micsoda, és mikor jobban szemügyre veszi, meglátja milyen sötét van. Ebből kigondolkodja, hogy talán ez lehet a Holdsajt. Egy picit még a közelben marad, megvárja míg az rendesen kinyílik gyümölcsháza. Mikor már biztonságosnak ítéli, belenyúl a virágszerű tölcsérbe, és egy nagy ökölnyi magot szed ki. Feltöri egy fához csapva, és rálel a finom ételre. ~Ennek tényleg sajt íze van.~ Nincs ideje törődni vele hogy lehet hogy mérgező, egy pár szemet magához vesz, és gyorsan elkezd tűzifát gyűjteni.
Egy idő után a sűrű rengetegben, egy ritkásabb helyen, vidám tűz lobog. Mellette ül Kinthertia, és lefekvés előtt majszolgatja a magvat mit nem rég szerzett, és a tűz táncát bámulja. Mikor megeszi, pár fadarabot rak a tűzre, és reménykedik, hogy majd ez távol tartja a vadállatokat...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.06 00:16:47, a következő indokkal:
Jeljavítás; tömeges mennyiségű elgépelés, durva helyesírási hiba; múlt helyett jelen idő.
Egy idő után beér egy erdőbe. Eleinte még átlagos erdőnek tűnik, viszont idővel elgondolkozik. Merről is jött? Körbefordul de minden irányba ugyanaz. Talán nem kellett volna körbefordulnia... Most már nem tehet mást, megy az orra után.*
Már kezd sötétedni, mikor megéhezik. Körülnéz, és látja, hogy egy fenyvesebb részre érkezik. Hallott már vándoroktól egyes ehető növényekről, melyek megmenthetik az éhezőt, vagy megitathatják a szomjazót. Állítólag ételként szolgál egy Holdsajt nevű növény, amelyet, ahogy kivette a szavaikból leginkább a fenyők ágain találhatja meg. Bár lehet rosszul értelmezte. Valamit akkor is talál valószínűleg majd.
Ahogy nézegeti a fák alját, észrevesz néhány igen ismerős dolgot. Tulajdonképpen egy furcsa tobozon akad meg a szeme. Nem tudja megmondani mi rajta a furcsa, amíg közelebb nem megy, s meg nem látja hogy nincsenek pikkelyei. Hamar rádöbben mit is talált. Sárkányfogat. Édesanyjával néha kimentek a közeli erdőkbe, s ilyeneket facsartak kisebb kulacsokba, majd később a piacon eladták. Jó mellékkereset volt... Egy részét mindig megtartották, hisz még a legegyszerűbb földműves is tudja hogy ez gyógynövény, és csökkenti a lábadozás idejét. Ez, ott ahonnan ő jött, sokat számított, hisz ha a férfi a háznál lesérült, nem arathatta le időben a termést, és egy igen ínséges időszak következhetett be számukra. Így hát elkezdi a környező fákról a terméseket kifacsarni egy kisebb kulacsba. Igen fáradtságos munka ezeket a növényeket megtalálni, kicsavarni, így elég hamar elfárad. Még csak néhány kisebb kortynyi van, viszont eldönti hogy befejezi. Miközben az utolsó kiszemelt darab felé tart, szemét arra függeszti. 10 lépés, 5 lépés, 3 lépés... Aztán meg elesik.
Átbucskázik egy bokron, mely most bontja virágát, vagyis valami ahhoz hasonlót. Fogalma sincs micsoda, és mikor jobban szemügyre veszi, meglátja milyen sötét van. Ebből kigondolkodja, hogy talán ez lehet a Holdsajt. Egy picit még a közelben marad, megvárja míg az rendesen kinyílik gyümölcsháza. Mikor már biztonságosnak ítéli, belenyúl a virágszerű tölcsérbe, és egy nagy ökölnyi magot szed ki. Feltöri egy fához csapva, és rálel a finom ételre. ~Ennek tényleg sajt íze van.~ Nincs ideje törődni vele hogy lehet hogy mérgező, egy pár szemet magához vesz, és gyorsan elkezd tűzifát gyűjteni.
Egy idő után a sűrű rengetegben, egy ritkásabb helyen, vidám tűz lobog. Mellette ül Kinthertia, és lefekvés előtt majszolgatja a magvat mit nem rég szerzett, és a tűz táncát bámulja. Mikor megeszi, pár fadarabot rak a tűzre, és reménykedik, hogy majd ez távol tartja a vadállatokat...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.06 00:16:47, a következő indokkal:
Jeljavítás; tömeges mennyiségű elgépelés, durva helyesírási hiba; múlt helyett jelen idő.
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-20 19:30:06
Üzenet elküldve: 2015-04-20 19:30:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Honiney sem jobban informált Erdőmélye tekintetében, mint Etheil. Azt sem sejti, hogy esetleg veszély leselkedik rájuk, túlságos idill veszi körbe, hogy vészt feltételezzen.
Persze, a varázs köde némileg szertefoszlik, ahogy a férfi karon ragadja, de azért engedelmesen baktat utána. Ha engedi, elhúzza kezét a szorításból, s inkább mellé kerül. A ragadozók ígérete nem kecsegtet sok jóval számára, még alsó ajkát is lebiggyeszti egy pillanatra. Egyik kezében tőrét szorongatja tétován, jobbjával pedig ösztönös mozdulattal nyúl a zsebébe, ellenőrizve Oina épségét, s rögtön megnyugszik, amint a puha bundát megérzi ujjaihoz simulni. Ezután szempárját a férfire fordítja, próbálva eközben érzékeire hagyatkozva lépkedni az aljnövényzetben. Egy pillanatig gondolkodik, vajon költői kérdés hangzott-e el, avagy a másik vár a válaszra, végül mégis rászánja magát a feleletre.*
- S ha az igazsággal próbálkoznánk? Néha az a legjobb hazugság. *Mosolyodik el játékosan, majd hamar megfegyelmezi arcizmait. Ez most nem az a helyzet, ahol helyénvaló a vigyorgás, jobban illenék aggódni tulajdon épségük miatt.*
*Honiney sem jobban informált Erdőmélye tekintetében, mint Etheil. Azt sem sejti, hogy esetleg veszély leselkedik rájuk, túlságos idill veszi körbe, hogy vészt feltételezzen.
Persze, a varázs köde némileg szertefoszlik, ahogy a férfi karon ragadja, de azért engedelmesen baktat utána. Ha engedi, elhúzza kezét a szorításból, s inkább mellé kerül. A ragadozók ígérete nem kecsegtet sok jóval számára, még alsó ajkát is lebiggyeszti egy pillanatra. Egyik kezében tőrét szorongatja tétován, jobbjával pedig ösztönös mozdulattal nyúl a zsebébe, ellenőrizve Oina épségét, s rögtön megnyugszik, amint a puha bundát megérzi ujjaihoz simulni. Ezután szempárját a férfire fordítja, próbálva eközben érzékeire hagyatkozva lépkedni az aljnövényzetben. Egy pillanatig gondolkodik, vajon költői kérdés hangzott-e el, avagy a másik vár a válaszra, végül mégis rászánja magát a feleletre.*
- S ha az igazsággal próbálkoznánk? Néha az a legjobb hazugság. *Mosolyodik el játékosan, majd hamar megfegyelmezi arcizmait. Ez most nem az a helyzet, ahol helyénvaló a vigyorgás, jobban illenék aggódni tulajdon épségük miatt.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-18 15:09:59
Üzenet elküldve: 2015-04-18 15:09:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Valóban. Etheil soha nem hallott semmit Erdőmélye rejtelmeiről. Egy medálért jött ide, minden bizonnyal rossz nyomot követve, ám immár nem érne nyomába a tulajdonosának. Persze, ha tudta volna, hogy nem szellemet kerget, hanem az erdő segítene kijutni, minden további nélkül a nyomok után haladt volna. Így azonban azt hiszi magukra vannak utalva. Mikor ujjaik összefonódnak, Etheil rájön, hogy olyan érzelmek alakultak ki benne Honiney iránt, amikért saját társadalmában megvetnék. A sötételfeknek nem szokása gyengédséget mutatni, még saját fajtársaikkal szemben sem, így ez a helyzet új, idegen, és ijesztő számára. Zavarában karon ragadja a lányt, s megpróbálja magával húzni.*
-Mennünk kell innen. Ha túl sokáig vagyunk egy helyen ragadozók lelnek ránk. A vadon veszélyes hely. Nekünk meg amúgy is sok a dolgunk! Vissza kell jutnunk a városba.
*Károg egyet hangosan, mire a lombok közül Thoth károg vissza, jelezve, hogy követi őket.*
-Átok törpék, meg a kapzsiságuk! Hogyan mossam magam tisztára?
*Valóban. Etheil soha nem hallott semmit Erdőmélye rejtelmeiről. Egy medálért jött ide, minden bizonnyal rossz nyomot követve, ám immár nem érne nyomába a tulajdonosának. Persze, ha tudta volna, hogy nem szellemet kerget, hanem az erdő segítene kijutni, minden további nélkül a nyomok után haladt volna. Így azonban azt hiszi magukra vannak utalva. Mikor ujjaik összefonódnak, Etheil rájön, hogy olyan érzelmek alakultak ki benne Honiney iránt, amikért saját társadalmában megvetnék. A sötételfeknek nem szokása gyengédséget mutatni, még saját fajtársaikkal szemben sem, így ez a helyzet új, idegen, és ijesztő számára. Zavarában karon ragadja a lányt, s megpróbálja magával húzni.*
-Mennünk kell innen. Ha túl sokáig vagyunk egy helyen ragadozók lelnek ránk. A vadon veszélyes hely. Nekünk meg amúgy is sok a dolgunk! Vissza kell jutnunk a városba.
*Károg egyet hangosan, mire a lombok közül Thoth károg vissza, jelezve, hogy követi őket.*
-Átok törpék, meg a kapzsiságuk! Hogyan mossam magam tisztára?
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-18 11:15:22
Üzenet elküldve: 2015-04-18 11:15:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Amíg a párocska egymással enyeleg, addig a lábnyomok szépen lassan eltűnnek az erdő sűrűjében. Úgy látszik, nem kívánják azokat követni, pedig aki minimálisan is hallott arról, hogy erdőmélye milyen hely, tudhatná, hogy amúgy érdemes lett volna. Lehet majd életük fog ezen múlni. De már mindegy, inkább egymással foglalkoznak, mintsem környezetükkel. Ki tudja, hogy így milyen újabb meglepetések kerülhetnek elő a "semmiből"? Evégre egy mágiával átitatott, veszélyes, vadállatokkal teli helyre merészkedtek, és figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetőjeleket, ahogy az erdő megpróbálta őket kivezetni a kevésbé veszélyes területekre.*
*Amíg a párocska egymással enyeleg, addig a lábnyomok szépen lassan eltűnnek az erdő sűrűjében. Úgy látszik, nem kívánják azokat követni, pedig aki minimálisan is hallott arról, hogy erdőmélye milyen hely, tudhatná, hogy amúgy érdemes lett volna. Lehet majd életük fog ezen múlni. De már mindegy, inkább egymással foglalkoznak, mintsem környezetükkel. Ki tudja, hogy így milyen újabb meglepetések kerülhetnek elő a "semmiből"? Evégre egy mágiával átitatott, veszélyes, vadállatokkal teli helyre merészkedtek, és figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetőjeleket, ahogy az erdő megpróbálta őket kivezetni a kevésbé veszélyes területekre.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-17 16:48:16
Üzenet elküldve: 2015-04-17 16:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*A férfi lassítását érzékelvén ő maga is megtorpan, néhány lépéssel lemaradva mögötte. A másik pillantását állja, még egy biztató mosolyt is kanyarít mellé ajkaira. Valahogy ösztönösen érzi, mekkora csalódás ez a hímnek, s legszívesebben ölelésébe vonná vigasztalón, mégsem mozdul, csak pislog a férfire. Figyeli a ráérős lépteit, melyekkel elé kerül, s ahogy ujjait megérzi hajának egy fürtjén, szemérmesen süti le szempilláit. A gyengéd mozdulat tagadhatatlanul jólesik neki, szokatlan forróságot érez tőle a szíve tájékán.*
- Igazán sajnálom… *Feleli őszintén, bár, annak azért titkon örül, hogy nem keveredtek bele jobban a kalandba, mert akkor talán már nem ússzák meg ép bőrrel.
A férfi aggodalmáról ő mit sem tudhat, mégis, mintha egy rugóra járna az agyuk, a lánynak is az ötlik eszébe, hogyan lesz ezután. Abban az egyben biztos, hogy nem szeretne elválni a férfitől, ám ahhoz túlságosan félénk, hogy be is vallja. Egyelőre a sorsra bízza jövőjük alakulását, s a jelenlegi események folyamára koncentrál, mely határozottan kedvére van.
A lágy kézcsók hatására pírba borul hamvas orcája, s akaratán kívül is mosolyba hajlanak ajkai, ahogy fénylő égszín tekintete elveszik a sárga íriszek tavában.*
- Te is megtetted volna értem. *Feleli derűsen. Hirtelen elgondolásból zsebre teszi fegyverét, s összefűzi ujjaikat, feltéve, hogy a hím hagyja ezt.*
- Most mihez kezdjünk? *Érdeklődik, tekintetét ismét a férfiébe mélyesztve.*
*A férfi lassítását érzékelvén ő maga is megtorpan, néhány lépéssel lemaradva mögötte. A másik pillantását állja, még egy biztató mosolyt is kanyarít mellé ajkaira. Valahogy ösztönösen érzi, mekkora csalódás ez a hímnek, s legszívesebben ölelésébe vonná vigasztalón, mégsem mozdul, csak pislog a férfire. Figyeli a ráérős lépteit, melyekkel elé kerül, s ahogy ujjait megérzi hajának egy fürtjén, szemérmesen süti le szempilláit. A gyengéd mozdulat tagadhatatlanul jólesik neki, szokatlan forróságot érez tőle a szíve tájékán.*
- Igazán sajnálom… *Feleli őszintén, bár, annak azért titkon örül, hogy nem keveredtek bele jobban a kalandba, mert akkor talán már nem ússzák meg ép bőrrel.
A férfi aggodalmáról ő mit sem tudhat, mégis, mintha egy rugóra járna az agyuk, a lánynak is az ötlik eszébe, hogyan lesz ezután. Abban az egyben biztos, hogy nem szeretne elválni a férfitől, ám ahhoz túlságosan félénk, hogy be is vallja. Egyelőre a sorsra bízza jövőjük alakulását, s a jelenlegi események folyamára koncentrál, mely határozottan kedvére van.
A lágy kézcsók hatására pírba borul hamvas orcája, s akaratán kívül is mosolyba hajlanak ajkai, ahogy fénylő égszín tekintete elveszik a sárga íriszek tavában.*
- Te is megtetted volna értem. *Feleli derűsen. Hirtelen elgondolásból zsebre teszi fegyverét, s összefűzi ujjaikat, feltéve, hogy a hím hagyja ezt.*
- Most mihez kezdjünk? *Érdeklődik, tekintetét ismét a férfiébe mélyesztve.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-15 18:54:39
Üzenet elküldve: 2015-04-15 18:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*A lábnyomokat már rég utolérte, és kitárt karjai a puszta levegőt kaszálják. Le is lassít. Megáll. Mivel baja nem esik rájön, hogy akár képzelgés, akár valamiféle szellem, nem jelent veszélyt rájuk. Ez viszont azt is jelenti, hogy ahol több nyom keresztezte egymást, ott talán a patanyomok után kellett volna menniük. Etheil ezt teljes kudarcként éli meg, egy pillanatra még hegyes fülei is lekonyulnak kissé. Nagyot sóhajt, és a lány szemeibe néz. Minden egyes lélegzetvétellel, míg Honineyre néz egy cseppet jobban érzi magát. Lassan közelebb lépked, s megáll az elf előtt. Szemei végigfutnak a vörös hajzuhatag leomló tüzességén egészen a tövektől, a végekig. Elsimít egy kósza tincset a fényes zafír szempár elől.*
-Hát ezt a nyakéket fújhatjuk kislány.
*Furcsa, de már egy kis gonosz gondolat sem üti fel a fejét, a hímben ha ránéz. Etheil azt akarja, hogy Honiney magától tartson vele, nem rabolná el akarata ellenére. Ugyanakkor ott a kétségbeejtő gondolat, hogy a kapzsi törpe hajtóvadászatot indít ellene, abban a hiszemben, hogy meglovasította a medált. Akkor pedig a lány életveszélybe kerül, ha vele marad. De még nem. Kis idő még mindenképp van.*
~Hagyd a holnap gondját holnapra Etheil! Ma élvezd a most ajándékát!~
*A férfi felemeli Honinely kést tartó kezét, s puha csókot nyom rá.*
-Köszönöm, hogy erre is kész voltál értem!
*A lábnyomokat már rég utolérte, és kitárt karjai a puszta levegőt kaszálják. Le is lassít. Megáll. Mivel baja nem esik rájön, hogy akár képzelgés, akár valamiféle szellem, nem jelent veszélyt rájuk. Ez viszont azt is jelenti, hogy ahol több nyom keresztezte egymást, ott talán a patanyomok után kellett volna menniük. Etheil ezt teljes kudarcként éli meg, egy pillanatra még hegyes fülei is lekonyulnak kissé. Nagyot sóhajt, és a lány szemeibe néz. Minden egyes lélegzetvétellel, míg Honineyre néz egy cseppet jobban érzi magát. Lassan közelebb lépked, s megáll az elf előtt. Szemei végigfutnak a vörös hajzuhatag leomló tüzességén egészen a tövektől, a végekig. Elsimít egy kósza tincset a fényes zafír szempár elől.*
-Hát ezt a nyakéket fújhatjuk kislány.
*Furcsa, de már egy kis gonosz gondolat sem üti fel a fejét, a hímben ha ránéz. Etheil azt akarja, hogy Honiney magától tartson vele, nem rabolná el akarata ellenére. Ugyanakkor ott a kétségbeejtő gondolat, hogy a kapzsi törpe hajtóvadászatot indít ellene, abban a hiszemben, hogy meglovasította a medált. Akkor pedig a lány életveszélybe kerül, ha vele marad. De még nem. Kis idő még mindenképp van.*
~Hagyd a holnap gondját holnapra Etheil! Ma élvezd a most ajándékát!~
*A férfi felemeli Honinely kést tartó kezét, s puha csókot nyom rá.*
-Köszönöm, hogy erre is kész voltál értem!
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-10 18:57:27
Üzenet elküldve: 2015-04-10 18:57:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Néhány pillanatig megbabonázva mered a sorban előtűnő lábnyomokra, majd meghökkenve emeli kék lélektükreit a fába fúródó nyílvesszőre. Lázasan kutat elméjében valamiféle logikus magyarázat, vagy apró információmorzsa után, amely esetleg segítségükre lehet. Mégsem rémlik neki, hogy birtokában van olyan tudás, mely megmagyarázná a jelenséget. Elkalandozott gondolatai közül Etheil felszólítása rángatja ki, s elf lévén gyors léptekkel be is hozza lemaradását. Fegyverét még mindig kézben tartja, s miközben tekintetét a felbukkanó nyomokon tartja, azért fohászkodik, hogy ne kelljen használnia. Az a valaki, vagy valami eleddig is könnyedén megtámadhatta volna őket, ám talán mégsem célja életük kioltása. A lány egyelőre elképzelni sem tudja, mi lehet a teremtmény szándéka velük. Esetleg mutatni akar valamit, ugyanakkor ki tudja? A jövő akarata kifürkészhetetlen. Honiney soha nem is gondolt rá, hogy egy ily’ veszélyes kaland keretein belül lélekszakadva fog rohanni egy rejtélyes láthatatlan lény után, s lám…*
- Vigyázz! Lehet, hogy veszélyes! *Szól a férfi felé, hisz valóban nem lehetnek még tisztában azzal, mivel is állnak szemben. S persze, ezt előbb-utóbb ki kell deríteniük, de akkor sem árt az óvatosság.*
*Néhány pillanatig megbabonázva mered a sorban előtűnő lábnyomokra, majd meghökkenve emeli kék lélektükreit a fába fúródó nyílvesszőre. Lázasan kutat elméjében valamiféle logikus magyarázat, vagy apró információmorzsa után, amely esetleg segítségükre lehet. Mégsem rémlik neki, hogy birtokában van olyan tudás, mely megmagyarázná a jelenséget. Elkalandozott gondolatai közül Etheil felszólítása rángatja ki, s elf lévén gyors léptekkel be is hozza lemaradását. Fegyverét még mindig kézben tartja, s miközben tekintetét a felbukkanó nyomokon tartja, azért fohászkodik, hogy ne kelljen használnia. Az a valaki, vagy valami eleddig is könnyedén megtámadhatta volna őket, ám talán mégsem célja életük kioltása. A lány egyelőre elképzelni sem tudja, mi lehet a teremtmény szándéka velük. Esetleg mutatni akar valamit, ugyanakkor ki tudja? A jövő akarata kifürkészhetetlen. Honiney soha nem is gondolt rá, hogy egy ily’ veszélyes kaland keretein belül lélekszakadva fog rohanni egy rejtélyes láthatatlan lény után, s lám…*
- Vigyázz! Lehet, hogy veszélyes! *Szól a férfi felé, hisz valóban nem lehetnek még tisztában azzal, mivel is állnak szemben. S persze, ezt előbb-utóbb ki kell deríteniük, de akkor sem árt az óvatosság.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-09 17:34:23
Üzenet elküldve: 2015-04-09 17:34:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
//Bent//
*Kirohanása után visszamegy a sötét sarokba, hogy gyengesége ne látszódjon. Persze, nagy a szája az öcsinek, és ha harcba bocsátkoznának, akkor a jelenlegi felállás nézve tuti Kriyon győzne. A visszaszólásra csak egy érces nevetésféleséget hallat, mint amikor valakit tüdőn rúgnak, és minden levegője kipréselődik belőle.
Látszik, hogy az asszonyka nem tágít a pénzétől, és már azon van, hogy tényleg a zsebébe nyúl, hisz most neki ez a háromszáz arany nem túl nagy pénz. Szemeit a plafonra mereszti, szépen megforgatja szemgödrében, majd a páncélja alá nyúl, de mire visszanéz, már a kicsi Hemitar lépett magánakcióba. Ő maga a kardjához nyúl, amelyen eddig támaszkodott. Ha Nathua komolyan venné a kölyköt, és ő is támadna, akkor nincs más választás, közbeavatkozik ő is. Szerencsére ez nem így lett, sőt! A kölyök arca zuhan, majd szépen sorban a többiek is. Még egy értetlen arckifejezésre futja, majd nála is elsötétül minden.*
//Kint//
*Villámgyorsan ül fel a füvön. ~Fű?~*
- He? *nagyjából ennyire futja jelenlegi értetlenségéből, hisz nem nagyon érti, ami történik. ~Elbuktál... Basszus!~ villan át agyán a mondat. Igen, ha nem balhéztak volna ennyit, akkor most talán már aranytallérokban fürödhet.
Ha már ez nem valósulhat meg, leellenőrzi, hogy mostani legnagyobb értékei, az aranya és a kardja megvan-e. Igen, megvan. Ez megkönnyebbülést hoz számára, ámbátor kételyei vannak a többiek felől. Várja meg valamelyiket, esetleg induljon a keresésükre, vagy szépen csöndben hőköljön vissza a városba?*
//Bent//
*Kirohanása után visszamegy a sötét sarokba, hogy gyengesége ne látszódjon. Persze, nagy a szája az öcsinek, és ha harcba bocsátkoznának, akkor a jelenlegi felállás nézve tuti Kriyon győzne. A visszaszólásra csak egy érces nevetésféleséget hallat, mint amikor valakit tüdőn rúgnak, és minden levegője kipréselődik belőle.
Látszik, hogy az asszonyka nem tágít a pénzétől, és már azon van, hogy tényleg a zsebébe nyúl, hisz most neki ez a háromszáz arany nem túl nagy pénz. Szemeit a plafonra mereszti, szépen megforgatja szemgödrében, majd a páncélja alá nyúl, de mire visszanéz, már a kicsi Hemitar lépett magánakcióba. Ő maga a kardjához nyúl, amelyen eddig támaszkodott. Ha Nathua komolyan venné a kölyköt, és ő is támadna, akkor nincs más választás, közbeavatkozik ő is. Szerencsére ez nem így lett, sőt! A kölyök arca zuhan, majd szépen sorban a többiek is. Még egy értetlen arckifejezésre futja, majd nála is elsötétül minden.*
//Kint//
*Villámgyorsan ül fel a füvön. ~Fű?~*
- He? *nagyjából ennyire futja jelenlegi értetlenségéből, hisz nem nagyon érti, ami történik. ~Elbuktál... Basszus!~ villan át agyán a mondat. Igen, ha nem balhéztak volna ennyit, akkor most talán már aranytallérokban fürödhet.
Ha már ez nem valósulhat meg, leellenőrzi, hogy mostani legnagyobb értékei, az aranya és a kardja megvan-e. Igen, megvan. Ez megkönnyebbülést hoz számára, ámbátor kételyei vannak a többiek felől. Várja meg valamelyiket, esetleg induljon a keresésükre, vagy szépen csöndben hőköljön vissza a városba?*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-04-07 14:57:59
Üzenet elküldve: 2015-04-07 14:57:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett Medál//
*Sárga szemeit egészen csíknyira összehúzza, amikor látja a fába álló nyílvesszőjét. Nem pazarolja tovább a lövedékeket, inkább a nyomok után ered.*
-Gyere! Fürgén! Ott megy!
*Remélve, hogy Honiney nem marad le nagyon, ina szakadtából nekivág. Fehér haja csak úgy lobog Etheil mögött. Ha elég gyorsnak bizonyul, s beéri a nyomokat, akkor megpróbálja megfogni láthatatlan gazdájukat. Tudni akarja, hogy valami testetlennel van-e dolga, vagy olyan fürge teremtéssel, mely elhajolt a vessző elől. Ezt mindenáron ki akarja deríteni. Thoth nem marad le nagyon, mikor éles szemével látja, hogy gazdája neki iramodott, ő is a magasba száll az ágról, s igyekszik fölötte maradni.*
*Sárga szemeit egészen csíknyira összehúzza, amikor látja a fába álló nyílvesszőjét. Nem pazarolja tovább a lövedékeket, inkább a nyomok után ered.*
-Gyere! Fürgén! Ott megy!
*Remélve, hogy Honiney nem marad le nagyon, ina szakadtából nekivág. Fehér haja csak úgy lobog Etheil mögött. Ha elég gyorsnak bizonyul, s beéri a nyomokat, akkor megpróbálja megfogni láthatatlan gazdájukat. Tudni akarja, hogy valami testetlennel van-e dolga, vagy olyan fürge teremtéssel, mely elhajolt a vessző elől. Ezt mindenáron ki akarja deríteni. Thoth nem marad le nagyon, mikor éles szemével látja, hogy gazdája neki iramodott, ő is a magasba száll az ágról, s igyekszik fölötte maradni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957