Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-10-29 14:44:29
Üzenet elküldve: 2015-10-29 14:44:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Asmino'thar//
*A megtermett hím mögött nem sokkal ruganyos, éber árny suhan a fák között, a száradó avart csak halkan meg-megroppantva. Bár nem egy csenevész termetű alak, jóval kisebb a nála némivel előrébb csörtető orknál. Nőstény, mégpedig a szívósabb fajtából, és bár egész álló nap gyalogolt, zokszó nélkül tartja a feszesre diktált tempót Hargar nyomán. Az igazság az, hogy nem ismeri túl jól a hímet, csak annyit tud róla, amennyit az elmondott: hogy mi célból hatolnak mind beljebb a végtelennek tetsző rengetegbe, és hogy mit remélnek ott találni. Ennyi pedig elég neki. Mondandója sem igen akadt még egyelőre egy pár fél szaván kívül.
Ha tüzet kuporítanak, megvacsoráznak, némán betermeli a rá eső részt, utána elfordul a vidáman pattogó lángoktól, és a sziklakiszögellés peremére lépdel. Irizáló, lilás-bordós, éber tekintetét a köröttük súlyosan hallgató leszálló estbe fúrja. Fejét fedő egyszerű csuklyáját hátrahajtja, szórakozottan megpiszkálja a kétoldalt övére fűzött csonttőröket. Ha bokor zörren a közvetlen közelükben, vagy száraz levél, azt bizonyosan hallani fogja.*
*A megtermett hím mögött nem sokkal ruganyos, éber árny suhan a fák között, a száradó avart csak halkan meg-megroppantva. Bár nem egy csenevész termetű alak, jóval kisebb a nála némivel előrébb csörtető orknál. Nőstény, mégpedig a szívósabb fajtából, és bár egész álló nap gyalogolt, zokszó nélkül tartja a feszesre diktált tempót Hargar nyomán. Az igazság az, hogy nem ismeri túl jól a hímet, csak annyit tud róla, amennyit az elmondott: hogy mi célból hatolnak mind beljebb a végtelennek tetsző rengetegbe, és hogy mit remélnek ott találni. Ennyi pedig elég neki. Mondandója sem igen akadt még egyelőre egy pár fél szaván kívül.
Ha tüzet kuporítanak, megvacsoráznak, némán betermeli a rá eső részt, utána elfordul a vidáman pattogó lángoktól, és a sziklakiszögellés peremére lépdel. Irizáló, lilás-bordós, éber tekintetét a köröttük súlyosan hallgató leszálló estbe fúrja. Fejét fedő egyszerű csuklyáját hátrahajtja, szórakozottan megpiszkálja a kétoldalt övére fűzött csonttőröket. Ha bokor zörren a közvetlen közelükben, vagy száraz levél, azt bizonyosan hallani fogja.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-10-28 10:36:29
Üzenet elküldve: 2015-10-28 10:36:29
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Grawaknak nem újdonság, ha le kell járnia a lábait, a monoton séta szinte már az élete részévé vált. Csak menni és menni, mint akinek nincs célja és nincs eredete. Még az étkezését is sokszor ehhez igazítja. Meglát egy termetes hernyót az egyik fa oldalán, vagy egy csigát mely egy kőre próbál felkapaszkodni, és ha ez nem is tűnik soknak azért egy darabig mégis ki tud tartani és táplálja az orkot amíg eléri célját. Mégis öröm számára mikor meglát egy tábortüzet melynek fényei elő előcsapnak a fák ágai és a bokrok levelei közül. Umug is láthatóan ezt kereste ám mikor már a közelben vannak mintha mindkét eb felborzolná a szőrét és halk morgásba kezdene.* -Nyugszik.
*Morogja vissza a gazdájuk, még ő is tudja, hogy az effajta morgás csak is rosszat hoz a fejükre. A tűz ugyanis kétféle élőlény gyújthatta, barát vagy ellenség. Ha barát akkor talán illene barátságosan közelítenie hátha kap valami húst, vagy italt. Ha pedig ellenség akkor szintén halknak kell lenni és még idejében bezúzni a koponyáját egy jól irányzott csapással. Persze a barát és ellenség definícióit ő a maga részéről elég rugalmasan kezeli. Ellenség az aki veszélyes rá nézve, vagy csak szimplán túl gyenge és ezért jobb ha halott, ellenség továbbá mindenfajta boszorkány dög, aki nem hallgat a szép szóra. Barát emellett a jó harcos társ akivel lehet vadászni és akivel együtt erősebb lehet, vagy sámán aki végre kivezeti az eltévelyedésből. A védtelen nőstények más kategóriát képviselnek, de erről most nem óhajt magában tárgyalásokat kezdeni.*
-Na most mindketten befogjátok. *Guggol a kutyái mellé, halkan suttogva és kedvesen végigdögönyözve a nyakukat, jelezve még mindig ő itt a falkavezér, és eddigi csörtetésénél valamivel halkabban megindul a tábortűz felé, szemével kutakodva annak tulajdonosa után.* ~Egy hiéna?~
*Nem csoda, hogy a két állatnak elgurult a gyógyszere. Ezek a dögevők odakint már rengeteg bajt okoztak, ott ténferegtek az ork háza táján és bizony nem egyszer kellett közös erővel megkergetni őket, vagy a fészkeiket felkeresni és kipucolni.* -Nyughass.
*Morogja ismét mert úgy látszik ebei még mindig nem bírnak magukkal ő viszont látja a hiéna mögött alvó fajtársát és hamar levágja a kialakult helyzetet. Ha most barátra akadt akkor vissza kell tartania az ebeket.*
*Grawaknak nem újdonság, ha le kell járnia a lábait, a monoton séta szinte már az élete részévé vált. Csak menni és menni, mint akinek nincs célja és nincs eredete. Még az étkezését is sokszor ehhez igazítja. Meglát egy termetes hernyót az egyik fa oldalán, vagy egy csigát mely egy kőre próbál felkapaszkodni, és ha ez nem is tűnik soknak azért egy darabig mégis ki tud tartani és táplálja az orkot amíg eléri célját. Mégis öröm számára mikor meglát egy tábortüzet melynek fényei elő előcsapnak a fák ágai és a bokrok levelei közül. Umug is láthatóan ezt kereste ám mikor már a közelben vannak mintha mindkét eb felborzolná a szőrét és halk morgásba kezdene.* -Nyugszik.
*Morogja vissza a gazdájuk, még ő is tudja, hogy az effajta morgás csak is rosszat hoz a fejükre. A tűz ugyanis kétféle élőlény gyújthatta, barát vagy ellenség. Ha barát akkor talán illene barátságosan közelítenie hátha kap valami húst, vagy italt. Ha pedig ellenség akkor szintén halknak kell lenni és még idejében bezúzni a koponyáját egy jól irányzott csapással. Persze a barát és ellenség definícióit ő a maga részéről elég rugalmasan kezeli. Ellenség az aki veszélyes rá nézve, vagy csak szimplán túl gyenge és ezért jobb ha halott, ellenség továbbá mindenfajta boszorkány dög, aki nem hallgat a szép szóra. Barát emellett a jó harcos társ akivel lehet vadászni és akivel együtt erősebb lehet, vagy sámán aki végre kivezeti az eltévelyedésből. A védtelen nőstények más kategóriát képviselnek, de erről most nem óhajt magában tárgyalásokat kezdeni.*
-Na most mindketten befogjátok. *Guggol a kutyái mellé, halkan suttogva és kedvesen végigdögönyözve a nyakukat, jelezve még mindig ő itt a falkavezér, és eddigi csörtetésénél valamivel halkabban megindul a tábortűz felé, szemével kutakodva annak tulajdonosa után.* ~Egy hiéna?~
*Nem csoda, hogy a két állatnak elgurult a gyógyszere. Ezek a dögevők odakint már rengeteg bajt okoztak, ott ténferegtek az ork háza táján és bizony nem egyszer kellett közös erővel megkergetni őket, vagy a fészkeiket felkeresni és kipucolni.* -Nyughass.
*Morogja ismét mert úgy látszik ebei még mindig nem bírnak magukkal ő viszont látja a hiéna mögött alvó fajtársát és hamar levágja a kialakult helyzetet. Ha most barátra akadt akkor vissza kell tartania az ebeket.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-10-28 07:46:53
Üzenet elküldve: 2015-10-28 07:46:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Halk zaj zendül, mikor az idegen az erdőt szeli. Igyekszik termetéhez mérten, csendben járni. Nem más ő mint Hagrar. Erdő Mélyére érkezett, hisz ez számára a legbiztonságosabb, és egyben a legveszélyesebb hely is. Úgy halad mintha vadászna valamire. Mint a ragadozó, ki minden neszre felfigyel, és készenlétben áll hogy lecsapjon áldozatára. A már Túlontúl tiszta, párás levegő nehezebbé teszi a haladást, és a koncentrálást. Nem nem lankad. Hű társa Quaro'th, a termetes hiéna jóval előrébb jár felderítve az orknak a terepet. Mintha keresne valamit, vagy valakit. Nem másokat mint orkokat. Fajának leszármazottjait, és reménykedik hogy ezen a vidéken talál derék orkokat. Eddig magányban élt, mióta elhagyta a törzset. De most elege lett. Egyszerűen nem hiszi el hogy ily kiveszőbe van errefelé az ork faj. Ideje megpihenni, igyekszik olyan helyet keresni, ami jól védhető, egy sziklafal. Így csak egy oldalról tudják támadni. Kis tábortüzet rak, s Quaro'th is megérkezett két nyúllal a szájában. Ennek Hagrar nagyon örül, hisz nem kell külön vadásznia. A tábortűz apró lángjait bámulva cikáznak fényes jelenségek, ezzel megnyugtatva az orkot. Bármennyire is nyugodt, azért mégis csak veszélyes helyen tanyázik. Igyekszik nem elaludni, annak ellenére hogy Quaro'th őrködik. Miután befalta a nyulat, elkapja egy érzés. Neki küldetése van. Nem hagyhatja annyiban.*
*Halk zaj zendül, mikor az idegen az erdőt szeli. Igyekszik termetéhez mérten, csendben járni. Nem más ő mint Hagrar. Erdő Mélyére érkezett, hisz ez számára a legbiztonságosabb, és egyben a legveszélyesebb hely is. Úgy halad mintha vadászna valamire. Mint a ragadozó, ki minden neszre felfigyel, és készenlétben áll hogy lecsapjon áldozatára. A már Túlontúl tiszta, párás levegő nehezebbé teszi a haladást, és a koncentrálást. Nem nem lankad. Hű társa Quaro'th, a termetes hiéna jóval előrébb jár felderítve az orknak a terepet. Mintha keresne valamit, vagy valakit. Nem másokat mint orkokat. Fajának leszármazottjait, és reménykedik hogy ezen a vidéken talál derék orkokat. Eddig magányban élt, mióta elhagyta a törzset. De most elege lett. Egyszerűen nem hiszi el hogy ily kiveszőbe van errefelé az ork faj. Ideje megpihenni, igyekszik olyan helyet keresni, ami jól védhető, egy sziklafal. Így csak egy oldalról tudják támadni. Kis tábortüzet rak, s Quaro'th is megérkezett két nyúllal a szájában. Ennek Hagrar nagyon örül, hisz nem kell külön vadásznia. A tábortűz apró lángjait bámulva cikáznak fényes jelenségek, ezzel megnyugtatva az orkot. Bármennyire is nyugodt, azért mégis csak veszélyes helyen tanyázik. Igyekszik nem elaludni, annak ellenére hogy Quaro'th őrködik. Miután befalta a nyulat, elkapja egy érzés. Neki küldetése van. Nem hagyhatja annyiban.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-10-09 10:49:21
Üzenet elküldve: 2015-10-09 10:49:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Erdőjárás //
*Talán már egy hat is eltelt, mióta Isqeha egyedül a végtelenbe nyúló Világfal-hegység hatalmas rengetegét járja. Egyre beljebb és beljebb hatol annak mélységeibe, messze maga mögött hagyva az apró települést, ami néhány családnak ad otthont az észak felé elnyúló hegylánc keleti oldalában, fenn északon. Ennyire messze még sohasem járt, és bármennyire is elbűvöli és magába szívja az erdő roppant ereje, hogy a mély meditáció állapotába kerülve közel jár a teljes átlényegüléshez, nem tudja kirekeszteni elméjéből a hazafelé fordulásra ösztönző, egyre makacsabbul szóló hangot. Újabb és újabb gerincet küzd le hosszú lábaival, hogy az elébe táruló kilátás újra csak arra ösztönözze: tovább. Újabb és újabb tisztást jár be kutató szemmel, zsákmányt remélve, de nem talál olyasmire, amit keres. Patakok ezüstje bukkan fel a legváratlanabb helyeken, mohalepte kidőlt fák csendje ad hátteret minden távoli roppanásnak. Az őszi erdő asztaláról szórakozottan vesz el hol ezt, hol amazt, hogy megelőzze az éhség jelentkezését. Ám a sürgető hang egyre erőteljesebben jelentkezik, úgyhogy Isqeha végül meghozza a döntést: visszaindul, északnak.
A mogyoróval benőtt hegyoldal épp alkalmasnak tűnik a megvalósításra, főként a vadszilva vonzása erős. Arrafelé indul. Már későn lesz figyelmes a két kifejlett bocsra, akik kíváncsian hagyják abba a mélyedésben való kutakodást, az ismeretlen kétlábúra bámulva. Semmi fenyegető nincs bennük, sőt, játékosak és bumfordiak, csak éppen Isqeha sejti-érzi, hogy az anyamedve sem lehet távol. Lassan indul el, ellenkező irányba, amikor a fújtatást meghallja. A lassúság nem célravezető dühös anyamedvék esetében. Szökell, fut, távolodik, minél messzebb a szilvától és fától, a bocsoktól és a fújtatástól. Sokára áll meg, még messzebb délre kerülve. Lassan menedékhelyet kell keressen éjszakára.*
*Talán már egy hat is eltelt, mióta Isqeha egyedül a végtelenbe nyúló Világfal-hegység hatalmas rengetegét járja. Egyre beljebb és beljebb hatol annak mélységeibe, messze maga mögött hagyva az apró települést, ami néhány családnak ad otthont az észak felé elnyúló hegylánc keleti oldalában, fenn északon. Ennyire messze még sohasem járt, és bármennyire is elbűvöli és magába szívja az erdő roppant ereje, hogy a mély meditáció állapotába kerülve közel jár a teljes átlényegüléshez, nem tudja kirekeszteni elméjéből a hazafelé fordulásra ösztönző, egyre makacsabbul szóló hangot. Újabb és újabb gerincet küzd le hosszú lábaival, hogy az elébe táruló kilátás újra csak arra ösztönözze: tovább. Újabb és újabb tisztást jár be kutató szemmel, zsákmányt remélve, de nem talál olyasmire, amit keres. Patakok ezüstje bukkan fel a legváratlanabb helyeken, mohalepte kidőlt fák csendje ad hátteret minden távoli roppanásnak. Az őszi erdő asztaláról szórakozottan vesz el hol ezt, hol amazt, hogy megelőzze az éhség jelentkezését. Ám a sürgető hang egyre erőteljesebben jelentkezik, úgyhogy Isqeha végül meghozza a döntést: visszaindul, északnak.
A mogyoróval benőtt hegyoldal épp alkalmasnak tűnik a megvalósításra, főként a vadszilva vonzása erős. Arrafelé indul. Már későn lesz figyelmes a két kifejlett bocsra, akik kíváncsian hagyják abba a mélyedésben való kutakodást, az ismeretlen kétlábúra bámulva. Semmi fenyegető nincs bennük, sőt, játékosak és bumfordiak, csak éppen Isqeha sejti-érzi, hogy az anyamedve sem lehet távol. Lassan indul el, ellenkező irányba, amikor a fújtatást meghallja. A lassúság nem célravezető dühös anyamedvék esetében. Szökell, fut, távolodik, minél messzebb a szilvától és fától, a bocsoktól és a fújtatástól. Sokára áll meg, még messzebb délre kerülve. Lassan menedékhelyet kell keressen éjszakára.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-09-26 20:18:07
Üzenet elküldve: 2015-09-26 20:18:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Talien//
*Nem az a kérdezgetős fajta, de mégis csak illenék tudnia, mennyi időt fognak még együtt tölteni. Nem mintha annyira nem bírná elviselni a férfi társaságát, egész kellemes vele az út, és még a vadászat is egy közös pont, de akkor is egy magának való ember Tania, aki szívesebben van egyedül.*
-Ne értse félre, de maga az első olyan ember, akivel véletlenül futottam össze és nem irritál a jelenléte.
*Válaszolja teljesen őszintén, nem törődve az esetleges udvariatlansággal.*
-Értem. Nem hiszem, hogy visszatérnék a városba, de még nem tudom merre megyek utána.
*Vonja meg közömbösen a vállát. Sosem tervez előre, majd ha kijutnak, akkor kitalálja merre tovább. Még az is lehet, hogy együtt mennek tovább egy darabig.
Elmúlt a nap. A nap lemenőben, ők pedig még mindig mennek, megállás nélkül. Kezd megfájdulni a talpa, már elkéne neki egy új csizma, aminek nem ilyen puha a talpa... és egy kis pihenő is.*
-Oh, már kezdtem fáradni.
*Bukik ki belőle a kijelentés, és lehuppan az egyik kiemelkedő gyökérre. Megvárja, míg talien visszatér, csak azután kezd neki az evésnek. Ő nem süti meg, a lehántott húst nyersen kezdi elfogyasztani. Sokkal jobban szereti sületlenül a vacsorát, inkább így fogyasztja.*
-Nem szoktam sokáig aludni.
*Mosolyodik el. Miután teleette már magát a hússal, elpakolja a maradékot, és ő is felmászik egy magas fára. Még egy darabig nem jön álom a szemére, majd lassan ő is elszenderül.*
*Nem az a kérdezgetős fajta, de mégis csak illenék tudnia, mennyi időt fognak még együtt tölteni. Nem mintha annyira nem bírná elviselni a férfi társaságát, egész kellemes vele az út, és még a vadászat is egy közös pont, de akkor is egy magának való ember Tania, aki szívesebben van egyedül.*
-Ne értse félre, de maga az első olyan ember, akivel véletlenül futottam össze és nem irritál a jelenléte.
*Válaszolja teljesen őszintén, nem törődve az esetleges udvariatlansággal.*
-Értem. Nem hiszem, hogy visszatérnék a városba, de még nem tudom merre megyek utána.
*Vonja meg közömbösen a vállát. Sosem tervez előre, majd ha kijutnak, akkor kitalálja merre tovább. Még az is lehet, hogy együtt mennek tovább egy darabig.
Elmúlt a nap. A nap lemenőben, ők pedig még mindig mennek, megállás nélkül. Kezd megfájdulni a talpa, már elkéne neki egy új csizma, aminek nem ilyen puha a talpa... és egy kis pihenő is.*
-Oh, már kezdtem fáradni.
*Bukik ki belőle a kijelentés, és lehuppan az egyik kiemelkedő gyökérre. Megvárja, míg talien visszatér, csak azután kezd neki az evésnek. Ő nem süti meg, a lehántott húst nyersen kezdi elfogyasztani. Sokkal jobban szereti sületlenül a vacsorát, inkább így fogyasztja.*
-Nem szoktam sokáig aludni.
*Mosolyodik el. Miután teleette már magát a hússal, elpakolja a maradékot, és ő is felmászik egy magas fára. Még egy darabig nem jön álom a szemére, majd lassan ő is elszenderül.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-09-19 19:13:13
Üzenet elküldve: 2015-09-19 19:13:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tania Dolwer//
*Miután újra elindulnak, a nőre jön rá a kérdezhetnék. Ő viszont nem Talien múltja felől érdeklődik, hanem arról, hogy mikor jutnak ki innét. *
-Nocsak, máris megunt a társaságom?
*Kérdezi mosolyogva, miközben utat tör előre. *
-Úgy számoltam, hogy a ma éjjelt még az erdőben töltjük, és holnap délutánra már a városban lehetünk. Persze ha arra tart. Ha nem, hát akkor biztosan találunk egy kitaposott ösvényt.
*Talien sohasem járt még Artheniorban, és szeretné megnézni. Hátha csinos lányokat is találni arrafelé. Ezután, ha a nő nem kíváncsi más egyébre, csendben halad tovább.
Időnként nagyokat kortyol kulacsából, hogy ne száradjon ki, és ha a nő nem kéri, akkor nem állnak meg. *
*Lassan elmúlik a dél, az árnyékok hosszabbra nyúlnak, végül narancssárga lesz az ég mögöttük. Eltelt a nap, úgy, hogy nem ettek semmit. Végül is, a nő nem kérdezte, hogy milyen iramban kell haladni, ha holnap már kint akarnak lenni az erdőből. *
-Mára elég lesz ennyi. Megyek szerzek gyújtóst.
*Nem kell messzire menni. Rövidke idő után egy öl fával tér vissza. Megrakja a tüzet, majd meggyújtja a szikráztató kövekkel. Ezután készít egy ugyanolyan nyársat, mint tegnap, és már sülnek is a húsok. Ha kell, a nőét is felnyársalja, majd miután elfogyasztották így szól: *
-Mindketten fáradtak vagyunk, legalábbis én az vagyok. Ma éjjel én is egy fán alszok. Akkor megspóroljuk az őrséget, és reggel kipihentebben ébredünk. Remélem nem alszik sokáig.
*Már sötét van, csak a tűz ad fényt. Felkapaszkodik egy fára, amennyire tudja kényelembe helyezi magát, majd lassan elnyomja az álom. *
*Miután újra elindulnak, a nőre jön rá a kérdezhetnék. Ő viszont nem Talien múltja felől érdeklődik, hanem arról, hogy mikor jutnak ki innét. *
-Nocsak, máris megunt a társaságom?
*Kérdezi mosolyogva, miközben utat tör előre. *
-Úgy számoltam, hogy a ma éjjelt még az erdőben töltjük, és holnap délutánra már a városban lehetünk. Persze ha arra tart. Ha nem, hát akkor biztosan találunk egy kitaposott ösvényt.
*Talien sohasem járt még Artheniorban, és szeretné megnézni. Hátha csinos lányokat is találni arrafelé. Ezután, ha a nő nem kíváncsi más egyébre, csendben halad tovább.
Időnként nagyokat kortyol kulacsából, hogy ne száradjon ki, és ha a nő nem kéri, akkor nem állnak meg. *
*Lassan elmúlik a dél, az árnyékok hosszabbra nyúlnak, végül narancssárga lesz az ég mögöttük. Eltelt a nap, úgy, hogy nem ettek semmit. Végül is, a nő nem kérdezte, hogy milyen iramban kell haladni, ha holnap már kint akarnak lenni az erdőből. *
-Mára elég lesz ennyi. Megyek szerzek gyújtóst.
*Nem kell messzire menni. Rövidke idő után egy öl fával tér vissza. Megrakja a tüzet, majd meggyújtja a szikráztató kövekkel. Ezután készít egy ugyanolyan nyársat, mint tegnap, és már sülnek is a húsok. Ha kell, a nőét is felnyársalja, majd miután elfogyasztották így szól: *
-Mindketten fáradtak vagyunk, legalábbis én az vagyok. Ma éjjel én is egy fán alszok. Akkor megspóroljuk az őrséget, és reggel kipihentebben ébredünk. Remélem nem alszik sokáig.
*Már sötét van, csak a tűz ad fényt. Felkapaszkodik egy fára, amennyire tudja kényelembe helyezi magát, majd lassan elnyomja az álom. *
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-09-19 16:19:15
Üzenet elküldve: 2015-09-19 16:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Talien//
-Elhiszem, de inkább nem kockáztatok.
*Ha mégis a farkas kerekedett volna felül, akkor sem lett volna nagy baj, de minek hozza magát kellemetlen helyzetbe. Itt egy férfi, aki segít neki megtalálni az utat, hogy kijusson az erdőből, nem lenne elragadtatva, ha egy ilyen egyezség után megöletné magát. S nem mellesleg még a segítsége is jól jöhet, ha netalántán megint rájuk támadnak az erdő vadjai.*
-Logikusnak hangzik, elfogadva.
*Bólint rá a feltevésre. Nincsen jobb ötlete, mi sarkallhatta az ordasokat támadásra, még a Talien által kitalált verzió tűnik a legvalószínűbbnek. A pengével lassan lefejti a bőr szélét, majd végül kézzel végzi el a nyúzást. A szőrt félredobja, a húsból több nagyobb darabot leszakít, és ő is elrakja a táskájába, egy rongyba csomagolva.*
-Felesleges. Nem zavar ha szőrös, de persze egy ilyen vastag bundás állatot, mint a farkas én is megnyúzok.
*Válaszolja a kérdésre. Őzeket, nyulakat nem szokott nyúzni, sokkal édesebb, ha "nyersen" marcangolhatja szét őket, mint valami vadállat. Nem mintha nem ismerné a kulturális étkezést, de nem tehet róla, hogy ennyire élvezi, ha széttépheti az elejtett prédát. Akár csak egy farkas.*
-Nekem is elég lesz ennyi. Azt a harmadikat majd elpusztítják a dögevők és a rovarok.
*Áll föl a megnyúzott tetem mellől, és felzárkózik a már induló férfihoz.*
-Tudja mikorra érjük el az erdő szélét? Itt talál mindet az alkonyat, vagy még sötétedés előtt elválnak útjaink?
*Még az is megeshet, hogy utána sem válnak szét, de egyelőre azt tervezi, hogy mindenki megy a saját feje után.*
-Elhiszem, de inkább nem kockáztatok.
*Ha mégis a farkas kerekedett volna felül, akkor sem lett volna nagy baj, de minek hozza magát kellemetlen helyzetbe. Itt egy férfi, aki segít neki megtalálni az utat, hogy kijusson az erdőből, nem lenne elragadtatva, ha egy ilyen egyezség után megöletné magát. S nem mellesleg még a segítsége is jól jöhet, ha netalántán megint rájuk támadnak az erdő vadjai.*
-Logikusnak hangzik, elfogadva.
*Bólint rá a feltevésre. Nincsen jobb ötlete, mi sarkallhatta az ordasokat támadásra, még a Talien által kitalált verzió tűnik a legvalószínűbbnek. A pengével lassan lefejti a bőr szélét, majd végül kézzel végzi el a nyúzást. A szőrt félredobja, a húsból több nagyobb darabot leszakít, és ő is elrakja a táskájába, egy rongyba csomagolva.*
-Felesleges. Nem zavar ha szőrös, de persze egy ilyen vastag bundás állatot, mint a farkas én is megnyúzok.
*Válaszolja a kérdésre. Őzeket, nyulakat nem szokott nyúzni, sokkal édesebb, ha "nyersen" marcangolhatja szét őket, mint valami vadállat. Nem mintha nem ismerné a kulturális étkezést, de nem tehet róla, hogy ennyire élvezi, ha széttépheti az elejtett prédát. Akár csak egy farkas.*
-Nekem is elég lesz ennyi. Azt a harmadikat majd elpusztítják a dögevők és a rovarok.
*Áll föl a megnyúzott tetem mellől, és felzárkózik a már induló férfihoz.*
-Tudja mikorra érjük el az erdő szélét? Itt talál mindet az alkonyat, vagy még sötétedés előtt elválnak útjaink?
*Még az is megeshet, hogy utána sem válnak szét, de egyelőre azt tervezi, hogy mindenki megy a saját feje után.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-09-17 15:41:46
Üzenet elküldve: 2015-09-17 15:41:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tania Dolwer//
-Köszönöm a segítséget, de egyedül is elbírtam volna vele.
*Mondja mosolyogva, miközben a tőrével egy bemetszést ejt a farkas nyakán. Közben maga is azon gondolkodik, hogy hogyan éhezhettek ezek a farkasok. Néhány perc múlva rájön a megoldásra. *
-A farkasok szeretik űzni a prédát, mielőtt elejtik azt. Valószínűleg valamilyen járvány tört ki, ami megtizedelte őket. Háromnak már nehezebb űzni egy prédát. Kétségbeesésükben támadtak. Ez lett a vesztük. Jobb megoldás?
*Sok furcsaságot látni manapság, és a járványok sem olyan ritkák. Lassacskán megnyúzza az állatot. Nem először csinál ilyet. Ezután leszedi róla a húst, és már áll is tovább. Ha éhes megsüti, és már ehet is. A zsigereket ezúttal nyugodtan itt hagyhatja, nem fog letáborozni. *
-Nem szokta megnyúzni?
*Kérdi hitetlenkedve. Ő maga mindig megnyúzza az állatot. A bőrét nem tudná megenni. Eladhatná, de az erdőben a túlélés a lényeg, nem a pénz. A farkasnak persze nem olyan drága a bőre, szinte ingyen elveszik az embertől. Pár aranyat, ha adnak amiért ügyes voltál. Lefejtette a bőrt, jöhet a felvágás. Kis darabkákra szeleteli a húst, és erszényébe teszi. Mikor végez, feláll. *
-Nekem nem kell a harmadik. Annyira nem vagyok oda a farkashúsért. Mára megteszi vacsorának, de holnap mást szeretnék enni. Ettől függetlenül maga megnyúzhatja. Én megvárom.
*Úgy beszél, mintha válogathatna az ételből, mikor más éhezik. De válogathat. Megteheti, hogy minden este másfajta vad húsát eszi. Ha a nő is készen áll felveszi az irányt, és a megszokott tempóban halad tovább. *
-Köszönöm a segítséget, de egyedül is elbírtam volna vele.
*Mondja mosolyogva, miközben a tőrével egy bemetszést ejt a farkas nyakán. Közben maga is azon gondolkodik, hogy hogyan éhezhettek ezek a farkasok. Néhány perc múlva rájön a megoldásra. *
-A farkasok szeretik űzni a prédát, mielőtt elejtik azt. Valószínűleg valamilyen járvány tört ki, ami megtizedelte őket. Háromnak már nehezebb űzni egy prédát. Kétségbeesésükben támadtak. Ez lett a vesztük. Jobb megoldás?
*Sok furcsaságot látni manapság, és a járványok sem olyan ritkák. Lassacskán megnyúzza az állatot. Nem először csinál ilyet. Ezután leszedi róla a húst, és már áll is tovább. Ha éhes megsüti, és már ehet is. A zsigereket ezúttal nyugodtan itt hagyhatja, nem fog letáborozni. *
-Nem szokta megnyúzni?
*Kérdi hitetlenkedve. Ő maga mindig megnyúzza az állatot. A bőrét nem tudná megenni. Eladhatná, de az erdőben a túlélés a lényeg, nem a pénz. A farkasnak persze nem olyan drága a bőre, szinte ingyen elveszik az embertől. Pár aranyat, ha adnak amiért ügyes voltál. Lefejtette a bőrt, jöhet a felvágás. Kis darabkákra szeleteli a húst, és erszényébe teszi. Mikor végez, feláll. *
-Nekem nem kell a harmadik. Annyira nem vagyok oda a farkashúsért. Mára megteszi vacsorának, de holnap mást szeretnék enni. Ettől függetlenül maga megnyúzhatja. Én megvárom.
*Úgy beszél, mintha válogathatna az ételből, mikor más éhezik. De válogathat. Megteheti, hogy minden este másfajta vad húsát eszi. Ha a nő is készen áll felveszi az irányt, és a megszokott tempóban halad tovább. *
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-09-15 17:58:27
Üzenet elküldve: 2015-09-15 17:58:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Talien/
*Az egyik farkas már holtan hever, nyakán egy mély sebbel. De hogy áll a férfi? A második farkas is harcképtelenül fekszik a közelben, de még liheg, csupán sebesült, nem döglött. Viszont Talien még nem úszta meg a dolgot, az utolsó ordas ráveti magát. Segítsen? nem tenné szívesen, hiszen nem ebben állapodtak meg, nem felel ő senkiért, főleg nem egy olyan alakért, akit tegnap este ismert meg. Végül mégis amellett dönt, hogy segít, de nem vajszíve miatt. Szüksége lehet még a másikra, hogyha szeretne kijutni az erdőből. Teljesen ismeretlen terepre tévedt, botorság lenne egyedül bolyongania. Az állat nem is figyel rá, Talien arcát fürkészi, és dühödten csaholva próbál belemarni, ezért könnyű dolga lesz. Oldalról ráveti magát az állatra, jobbjával szorosan átfogva a torkát, és lassan, de biztosan kiszorítja belőle az utolsó leheletet is.*
-Annyira nem.
*Villantja ki fehér fogait, végignézve a tetemeken. Sosem szeretett farkasokat ölni, ők is ugyan olyan vadászok voltak, mint ő, vérszomjasak, de okosak.*
-Éheztek? Pedig úgy tudtam, az erdő tele van leendő prédákkal.
*Nem érti, hogy éhezhet egy ilyen szapora természetű erdőben bármilyen vadállat, de ezek szerint mindig vannak ínséges idők.*
-Én nem mindig szoktam megnyúzni, de... *Hordozza végig tekintetét a testeken.* Ezek nem valami tiszta állatok. Jobb lenne ha megnyúznánk, akkor biztosan nem szedünk össze férgeket.
*Állapítja meg, majd oda is lép az egyikhez, és tőrét kézbe véve mély bemetszést ejt a nyakánál, innen kezdi lefejteni a bőrt, nem sajnálva bepiszkolni a kezét.*
*Az egyik farkas már holtan hever, nyakán egy mély sebbel. De hogy áll a férfi? A második farkas is harcképtelenül fekszik a közelben, de még liheg, csupán sebesült, nem döglött. Viszont Talien még nem úszta meg a dolgot, az utolsó ordas ráveti magát. Segítsen? nem tenné szívesen, hiszen nem ebben állapodtak meg, nem felel ő senkiért, főleg nem egy olyan alakért, akit tegnap este ismert meg. Végül mégis amellett dönt, hogy segít, de nem vajszíve miatt. Szüksége lehet még a másikra, hogyha szeretne kijutni az erdőből. Teljesen ismeretlen terepre tévedt, botorság lenne egyedül bolyongania. Az állat nem is figyel rá, Talien arcát fürkészi, és dühödten csaholva próbál belemarni, ezért könnyű dolga lesz. Oldalról ráveti magát az állatra, jobbjával szorosan átfogva a torkát, és lassan, de biztosan kiszorítja belőle az utolsó leheletet is.*
-Annyira nem.
*Villantja ki fehér fogait, végignézve a tetemeken. Sosem szeretett farkasokat ölni, ők is ugyan olyan vadászok voltak, mint ő, vérszomjasak, de okosak.*
-Éheztek? Pedig úgy tudtam, az erdő tele van leendő prédákkal.
*Nem érti, hogy éhezhet egy ilyen szapora természetű erdőben bármilyen vadállat, de ezek szerint mindig vannak ínséges idők.*
-Én nem mindig szoktam megnyúzni, de... *Hordozza végig tekintetét a testeken.* Ezek nem valami tiszta állatok. Jobb lenne ha megnyúznánk, akkor biztosan nem szedünk össze férgeket.
*Állapítja meg, majd oda is lép az egyikhez, és tőrét kézbe véve mély bemetszést ejt a nyakánál, innen kezdi lefejteni a bőrt, nem sajnálva bepiszkolni a kezét.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-09-12 19:45:35
Üzenet elküldve: 2015-09-12 19:45:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tania Dolwer//
*Csapása sikeresen betalált, csúnyán megvágta a farkas bal mellső lábát. Kirántja a fegyvert az állatból, és hátra lép egyet, hogy teret és időt nyerjen, hogy felmérje a helyzetet. Amelyik farkast megvágta az eloldalog, és jobb oldalára dől. Nem tud lábra állni. A másik pedig...
Mielőtt Talien felemelhetné a kardját a másik rá is veti magát, leterítve a földre. A hátára zuhan, kardját elejti. Tania most megölhetné, ám ha nem teszi, akkor egyedül oldja meg. Kezeivel a torkát tartja az állatnak, hogy az ne tudja megharapni. Mikor elég biztosan tartja, baljával hátranyúl a tőréért, majd ha sikerül kipiszkálnia akkor egyenesen az állat nyakába fúrja. Mindjárt kisebb nyomás nehezedik rá, mert most már csak az állat súlya nyomja le. Ledobja magáról az állatot, elteszi tőrét és felveszi kardját a földről. *
-Szép.
*Mondja a nőnek, mikor meglátja művét. Odalép a sebzett farkashoz, és ezt is leszúrja. Csak ezután vizsgálja meg a sebet, amit ejtett. *
-Nemcsoda, hogy nem bírt felállni. Majdnem levágtam a lábát. Éheztek. Ezért támadtak.
*Ennyit tudott megállapítani, de végül is csak ez a lényeges. *
-Nyúzzuk meg?
*Teszi fel a kérdést a nőnek. A farkasnak nincs túl finom húsa, de evett már rosszabbat is. Bár egy éhező farkason nem sok hús lehet, azért mégis jobb mint a semmi. Neki mindegy, a nőn a döntés. *
*Csapása sikeresen betalált, csúnyán megvágta a farkas bal mellső lábát. Kirántja a fegyvert az állatból, és hátra lép egyet, hogy teret és időt nyerjen, hogy felmérje a helyzetet. Amelyik farkast megvágta az eloldalog, és jobb oldalára dől. Nem tud lábra állni. A másik pedig...
Mielőtt Talien felemelhetné a kardját a másik rá is veti magát, leterítve a földre. A hátára zuhan, kardját elejti. Tania most megölhetné, ám ha nem teszi, akkor egyedül oldja meg. Kezeivel a torkát tartja az állatnak, hogy az ne tudja megharapni. Mikor elég biztosan tartja, baljával hátranyúl a tőréért, majd ha sikerül kipiszkálnia akkor egyenesen az állat nyakába fúrja. Mindjárt kisebb nyomás nehezedik rá, mert most már csak az állat súlya nyomja le. Ledobja magáról az állatot, elteszi tőrét és felveszi kardját a földről. *
-Szép.
*Mondja a nőnek, mikor meglátja művét. Odalép a sebzett farkashoz, és ezt is leszúrja. Csak ezután vizsgálja meg a sebet, amit ejtett. *
-Nemcsoda, hogy nem bírt felállni. Majdnem levágtam a lábát. Éheztek. Ezért támadtak.
*Ennyit tudott megállapítani, de végül is csak ez a lényeges. *
-Nyúzzuk meg?
*Teszi fel a kérdést a nőnek. A farkasnak nincs túl finom húsa, de evett már rosszabbat is. Bár egy éhező farkason nem sok hús lehet, azért mégis jobb mint a semmi. Neki mindegy, a nőn a döntés. *
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-09-12 13:46:22
Üzenet elküldve: 2015-09-12 13:46:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Talien//
*Némaságba burkolózva haladnak tovább. Jobban szereti a csendet, mint a fecsegést, két okból is: sokkal kellemesebb, hogy nem kell válaszolgatnia; és fülét sem töltik meg a szavak hangja, könnyebben felfigyel egy-egy gyanús zajra. Madarak csicsergése, szarvasok bőgése, farkasok sírása; tele van az erdő hangokkal, de szerencsére egyik sem veszélyes rájuk nézve. Csupán egy dolog van, ami megzavarja nyugodt erdei sétáját, - a férfi jelenlétén kívül, amit még szoknia kell - az éhség.*
-De, jó ötlet!
*Bólint a vadászat felvetésére. Úgy tűnik, Talien is megéhezett, és örömmel konstatálja, hogy nem bogyók gyűjtése vagy gyökerek ásása jutott az eszébe, hanem a vadászat. Ugyan nem tudja, hányadán áll ezzel újdonsült partnere, de ha bajba kerül, rá ugyan ne számítson. Elkíséri az erdő széléig, mert megígérte, és sosem szegi meg a szavát, viszont arról nem volt szó, hogy segíteniük kell egymást. Mindketten küzdenek a saját életükért, ha kell.
Ám hirtelen egy ismeretlen eredetű hang üti meg a fülét. Felesleges a férfinak jeleznie neki, tudja, hogy csöndben kell maradni. Mozdulatlanul próbálja kivenni a hangok eredetét. nagy testű állatok, ez bizonyos, de így nem tudná megmondani hányan vannak, ezért ezt a megállapítást ráhagyja a másikra.*
~Szóval ketten, hárman. Azokkal még elbánunk.~
*Legalábbis nagyon reméli, hogy kettőjük közül nem csak ő harcos. Ekkor három vicsorgó fenevad bukkan elő a bokrok közül.*
~Farkasok? Furcsa, azok nem szoktat ok nélkül ránk támadni...~ *Morfondírozik, miközben végigméri az egyiket, és előhúzza fegyverét a hüvelyéből.* ~Lehet, hogy rossz területre merészkednünk, de akár veszettek is lehetnek. Óvatosnak kell lennünk.~
*Nem támad, megvárja, hogy a vad tegye meg az első lépést. S meg is teszi. A tőle jobbra lévő haragos vakkantással veti rá magát kardját tartó karját véve célba. Egy gyors lépéssel kitér a támadás elől, és rögtön lesújt a mellette földet érő farkasra. A penge a nyakába fúródik, ezzel halálra ítélve az állatot. egy pár pillanatig még talpon marad, de utána kegyetlen vicsor ráfagy az ajkára, és élettelenül elterül.*
~Ez gyors volt. Túl gyors...~
*Gondolja, és már keresi is a maradék két ellenfelet, hogy lássa, Talien hogyan boldogul.*
*Némaságba burkolózva haladnak tovább. Jobban szereti a csendet, mint a fecsegést, két okból is: sokkal kellemesebb, hogy nem kell válaszolgatnia; és fülét sem töltik meg a szavak hangja, könnyebben felfigyel egy-egy gyanús zajra. Madarak csicsergése, szarvasok bőgése, farkasok sírása; tele van az erdő hangokkal, de szerencsére egyik sem veszélyes rájuk nézve. Csupán egy dolog van, ami megzavarja nyugodt erdei sétáját, - a férfi jelenlétén kívül, amit még szoknia kell - az éhség.*
-De, jó ötlet!
*Bólint a vadászat felvetésére. Úgy tűnik, Talien is megéhezett, és örömmel konstatálja, hogy nem bogyók gyűjtése vagy gyökerek ásása jutott az eszébe, hanem a vadászat. Ugyan nem tudja, hányadán áll ezzel újdonsült partnere, de ha bajba kerül, rá ugyan ne számítson. Elkíséri az erdő széléig, mert megígérte, és sosem szegi meg a szavát, viszont arról nem volt szó, hogy segíteniük kell egymást. Mindketten küzdenek a saját életükért, ha kell.
Ám hirtelen egy ismeretlen eredetű hang üti meg a fülét. Felesleges a férfinak jeleznie neki, tudja, hogy csöndben kell maradni. Mozdulatlanul próbálja kivenni a hangok eredetét. nagy testű állatok, ez bizonyos, de így nem tudná megmondani hányan vannak, ezért ezt a megállapítást ráhagyja a másikra.*
~Szóval ketten, hárman. Azokkal még elbánunk.~
*Legalábbis nagyon reméli, hogy kettőjük közül nem csak ő harcos. Ekkor három vicsorgó fenevad bukkan elő a bokrok közül.*
~Farkasok? Furcsa, azok nem szoktat ok nélkül ránk támadni...~ *Morfondírozik, miközben végigméri az egyiket, és előhúzza fegyverét a hüvelyéből.* ~Lehet, hogy rossz területre merészkednünk, de akár veszettek is lehetnek. Óvatosnak kell lennünk.~
*Nem támad, megvárja, hogy a vad tegye meg az első lépést. S meg is teszi. A tőle jobbra lévő haragos vakkantással veti rá magát kardját tartó karját véve célba. Egy gyors lépéssel kitér a támadás elől, és rögtön lesújt a mellette földet érő farkasra. A penge a nyakába fúródik, ezzel halálra ítélve az állatot. egy pár pillanatig még talpon marad, de utána kegyetlen vicsor ráfagy az ajkára, és élettelenül elterül.*
~Ez gyors volt. Túl gyors...~
*Gondolja, és már keresi is a maradék két ellenfelet, hogy lássa, Talien hogyan boldogul.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-09-10 16:56:20
Üzenet elküldve: 2015-09-10 16:56:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tania Dolwer//
~Okosan csinálja. ~
*Talien is ehhez hasonló életet képzelt el magának. Már nem tartozik sehová, senki nem tarthatja vissza. Talán együtt vállalhatnának munkát a nővel. Persze lehet, hogy a nőnek ez esze ágában sincs, és legszívesebben már most itt hagyná. Addig viszont nincs gond, míg itt van. Furcsa, hogy megbízik a nőben, és az is, hogy a nő megbízik benne. A legtöbben már őrködés közben, gondolkodás nélkül átvágták volna a torkát, míg ő alszik, és kifosztották volna, majd otthagyták volna őt a farkasoknak.
Eme gondolatmenet közepette eszébe jut, hogy nincs mit enni. A nyúl elfogyott, tojást pedig nem minden fán találni. *
-Nem kellene vadásznunk valamit?
*Fordul hátra a nőhöz, miközben megállíthatatlanul robog kelet felé. Hirtelen egy harmadik fél hangját is felfedezi véli az erdőben. Az ő zajukon, és az erdő zaján kívül egy harmadik hang is hallatszani kezd. Hirtelen megtorpan, mutatóujját a szájára helyezve. Reméli, hogy a nő veszi a lapot.
Lefekszik, fülét a földre helyezi. Próbálja kiszűrni a felesleges zajokat. *
~Dél felől... Legalább négy pár láb zaja. Túl gyorsak, hogy emberek legyenek. Ketten vannak. ~
*Feláll, és elmondja, hogy mit tudott meg. *
-Kettő, esetleg három állat dél felől. Gyorsan haladnak felénk. Kétlem, hogy barátságosak. Készüljön fel.
*Ő kihúzza hüvelyéből a kardját, és vár. És valóban, nem telik bele egy fél perc sem, három farkas tűnik fel. Körbeveszik őket. *
-Fedezze a hátam, s én is a magáét!
*Hátát a nő hátának veti, persze legalább fél méter távolságot hagy, így mindketten szembe kerülnek egy farkassal. *
-Remélem szereti a farkashúst!
*Azzal suhint egyet a kardjával, felvévén a harcot az egyik farkassal. *
~Okosan csinálja. ~
*Talien is ehhez hasonló életet képzelt el magának. Már nem tartozik sehová, senki nem tarthatja vissza. Talán együtt vállalhatnának munkát a nővel. Persze lehet, hogy a nőnek ez esze ágában sincs, és legszívesebben már most itt hagyná. Addig viszont nincs gond, míg itt van. Furcsa, hogy megbízik a nőben, és az is, hogy a nő megbízik benne. A legtöbben már őrködés közben, gondolkodás nélkül átvágták volna a torkát, míg ő alszik, és kifosztották volna, majd otthagyták volna őt a farkasoknak.
Eme gondolatmenet közepette eszébe jut, hogy nincs mit enni. A nyúl elfogyott, tojást pedig nem minden fán találni. *
-Nem kellene vadásznunk valamit?
*Fordul hátra a nőhöz, miközben megállíthatatlanul robog kelet felé. Hirtelen egy harmadik fél hangját is felfedezi véli az erdőben. Az ő zajukon, és az erdő zaján kívül egy harmadik hang is hallatszani kezd. Hirtelen megtorpan, mutatóujját a szájára helyezve. Reméli, hogy a nő veszi a lapot.
Lefekszik, fülét a földre helyezi. Próbálja kiszűrni a felesleges zajokat. *
~Dél felől... Legalább négy pár láb zaja. Túl gyorsak, hogy emberek legyenek. Ketten vannak. ~
*Feláll, és elmondja, hogy mit tudott meg. *
-Kettő, esetleg három állat dél felől. Gyorsan haladnak felénk. Kétlem, hogy barátságosak. Készüljön fel.
*Ő kihúzza hüvelyéből a kardját, és vár. És valóban, nem telik bele egy fél perc sem, három farkas tűnik fel. Körbeveszik őket. *
-Fedezze a hátam, s én is a magáét!
*Hátát a nő hátának veti, persze legalább fél méter távolságot hagy, így mindketten szembe kerülnek egy farkassal. *
-Remélem szereti a farkashúst!
*Azzal suhint egyet a kardjával, felvévén a harcot az egyik farkassal. *
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-09-04 18:20:10
Üzenet elküldve: 2015-09-04 18:20:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Talien//
*Úgy tűnik mégsem lesz olyan nyugodt és csendes az útja, mintha egyedül lenne, de kénytelen belefolyni a beszélgetésbe, ha nem szeretné magára haragítani újdonsült ismerősét.*
-A vadászaton kívül nincsen állandó munkám. Alkalmi munkákat fogadok el, bármit, ami akad. Gyakran megyek ki a kikötőbe a dokkokhoz pakolni, beállok pár napra, esetleg hatra az őrökhöz. Nem kapok érte túl sok pénz, de megérek belőle.
*A munkáiról nem tud túl sokat mesélni, és nem is igazán szeretne annál többet, mint amennyit muszáj.*
-Vándor vagyok, most Artheniorban szálltam meg, csak tegnap jöttem tovább ide, az erdőbe. Sok helyen vannak ismerőseima világban, de senki sincs aki várna rám. ~És ez így van jól.~
*Válaszol minden kérdésre, de nem kérdez vissza, ennyi ismerkedés neki épp elég. Amúgy sem mondaná el a legfontosabb dolgokat Taliennek, hogy miért lépett arra az útra, hogy gyilkoljon, és ha embereket nem is gyilkolhat mindig, akkor az állatok vérét ontja, hogy csillapítsa gyilkolási vágyát.*
*Úgy tűnik mégsem lesz olyan nyugodt és csendes az útja, mintha egyedül lenne, de kénytelen belefolyni a beszélgetésbe, ha nem szeretné magára haragítani újdonsült ismerősét.*
-A vadászaton kívül nincsen állandó munkám. Alkalmi munkákat fogadok el, bármit, ami akad. Gyakran megyek ki a kikötőbe a dokkokhoz pakolni, beállok pár napra, esetleg hatra az őrökhöz. Nem kapok érte túl sok pénz, de megérek belőle.
*A munkáiról nem tud túl sokat mesélni, és nem is igazán szeretne annál többet, mint amennyit muszáj.*
-Vándor vagyok, most Artheniorban szálltam meg, csak tegnap jöttem tovább ide, az erdőbe. Sok helyen vannak ismerőseima világban, de senki sincs aki várna rám. ~És ez így van jól.~
*Válaszol minden kérdésre, de nem kérdez vissza, ennyi ismerkedés neki épp elég. Amúgy sem mondaná el a legfontosabb dolgokat Taliennek, hogy miért lépett arra az útra, hogy gyilkoljon, és ha embereket nem is gyilkolhat mindig, akkor az állatok vérét ontja, hogy csillapítsa gyilkolási vágyát.*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-09-02 19:30:19
Üzenet elküldve: 2015-09-02 19:30:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tania Dolwer//
~Szóval egy átlagos város. Hát, ezt is megtudtam! ~
*Más nem derült ki a városról, de a nő elmondása szerint nem is tud más kiderülni. Igazából ő sem oda tart, de egyelőre ezt szemelte ki úti célnak, mert nincs hová mennie. Hogy is mondta Tania? Lehet edzeni. Igazán ráférne már egy kis edzés. Mióta száműzték egyáltalán nem gyakorolt.
Egy időre félelem fogja el, mikor az erdő sűrűsödni kezd. A fák szerint viszont jó irányban haladnak, és rövid idő után át is érnek a sűrűn, egy viszonylag gyérebb részre. Unatkozni kezd, ezért ismételten beszélgetést kezdeményez, hogy még többet tudjon meg, ezúttal a nő személyéről. *
-És mivel foglalkozik, mikor nem vadászik? Van valahol lakhelye? Várja valaki odahaza?
*A nő tolakvásnak vélheti, de Talien nem szeretné beköltöztetni magát hozzá. Egyszerűen csak megakar tudni dolgokat. Ha a nő tolakvásnak véli, hát vélje annak. Egyelőre elég ennyi dolgot megtudni, ha a nő kíváncsi valamire, szívesen válaszol rá, mert hát valamit valamiért. *
~Szóval egy átlagos város. Hát, ezt is megtudtam! ~
*Más nem derült ki a városról, de a nő elmondása szerint nem is tud más kiderülni. Igazából ő sem oda tart, de egyelőre ezt szemelte ki úti célnak, mert nincs hová mennie. Hogy is mondta Tania? Lehet edzeni. Igazán ráférne már egy kis edzés. Mióta száműzték egyáltalán nem gyakorolt.
Egy időre félelem fogja el, mikor az erdő sűrűsödni kezd. A fák szerint viszont jó irányban haladnak, és rövid idő után át is érnek a sűrűn, egy viszonylag gyérebb részre. Unatkozni kezd, ezért ismételten beszélgetést kezdeményez, hogy még többet tudjon meg, ezúttal a nő személyéről. *
-És mivel foglalkozik, mikor nem vadászik? Van valahol lakhelye? Várja valaki odahaza?
*A nő tolakvásnak vélheti, de Talien nem szeretné beköltöztetni magát hozzá. Egyszerűen csak megakar tudni dolgokat. Ha a nő tolakvásnak véli, hát vélje annak. Egyelőre elég ennyi dolgot megtudni, ha a nő kíváncsi valamire, szívesen válaszol rá, mert hát valamit valamiért. *
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-09-01 18:33:09
Üzenet elküldve: 2015-09-01 18:33:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Talien Enthassan//
*Már megint Arthenior? Onnan jött, minek menjen vissza? De vissza fog, és ennek csak egy oka van, megígérte Taliennek, hogy elkíséri az erdő széléig. Lehet, hogy onnan már nem megy vele, hogyha a férfi mindenképpen ragaszkodik a városhoz, de ha nem, akár vele is maradhat, hiszen nincs jobb dolga.
Tökéletesen rátapintott a lényegre. Tania-nak semmi kedve cseverészni, szívesebben marad csöndben, majd úgyis kérdez, ha kíváncsi valamire, addig meg mindek jártassa a száját. Viszont a férfi kíváncsi, és kérdez is, ő pedig készséggel válaszol.*
-Igen, onnan jöttem most az erdőbe. Mit szeretne tudni? Nem túl izgalmas város, minden igényt kielégít, lehet edzeni, tanulni, enni, inni, mindent, de ennyi. Semmi olyan, amit máshol ne lehetne megtalálni.
*Nincs elragadtatva Artheniortól, de egy városnak megteszi, számára olyan, mint a többi. Sok ház, nagy tömeg, ahol meg tudja húzni magát, akár üldözők, akár az egész világ előtt.*
A hozzászólás írója (Tania Dolwer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.01 18:34:26
*Már megint Arthenior? Onnan jött, minek menjen vissza? De vissza fog, és ennek csak egy oka van, megígérte Taliennek, hogy elkíséri az erdő széléig. Lehet, hogy onnan már nem megy vele, hogyha a férfi mindenképpen ragaszkodik a városhoz, de ha nem, akár vele is maradhat, hiszen nincs jobb dolga.
Tökéletesen rátapintott a lényegre. Tania-nak semmi kedve cseverészni, szívesebben marad csöndben, majd úgyis kérdez, ha kíváncsi valamire, addig meg mindek jártassa a száját. Viszont a férfi kíváncsi, és kérdez is, ő pedig készséggel válaszol.*
-Igen, onnan jöttem most az erdőbe. Mit szeretne tudni? Nem túl izgalmas város, minden igényt kielégít, lehet edzeni, tanulni, enni, inni, mindent, de ennyi. Semmi olyan, amit máshol ne lehetne megtalálni.
*Nincs elragadtatva Artheniortól, de egy városnak megteszi, számára olyan, mint a többi. Sok ház, nagy tömeg, ahol meg tudja húzni magát, akár üldözők, akár az egész világ előtt.*
A hozzászólás írója (Tania Dolwer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.01 18:34:26
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-08-31 13:52:49
Üzenet elküldve: 2015-08-31 13:52:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tania Dolwer//
*Elfogyasztotta reggelijét, a tábort lebontották, mehetnek is. Megvizsgál egy fát, megnézi a moha növését. Tőle balra van észak. Akkor csak egyenesen kell haladniuk. *
-Erre. Ha keletre tartunk, Arthenior-nál bukkanunk ki. Vagy legalábbis a közelében.
*Nem is tétovázik sokat, elindul. A nőnek valószínűleg továbbra sincs kedve beszélgetni. Üres cseverészésnek vélné, bár ez Talien számára fontos. Eleinte ő sem szeretett szóba állni senkivel, de az erdőjárók, mint mindenre, erre is megtanították.
Az üres csacsogás valóban értelmetlen, de a beszélgetés legfontosabb része az információszerzés. "A tudás hatalom. " Mondták mindig a mesterek. A tudás pedig információdarabok összerakásból jön létre. És minél többet tud az ember, annál jobb. *
-Járt már Arthenior-ban?
*Teszi fel a kérdést. Tudnia kell, hogy mire számíthat, ha megérkeznek. Persze nem szeretne előítéletekre építkezni, de jobb nem túl sokra számítani. Lehet, hogy ez ostoba eszmefuttatásnak tűnik, de az erdőjáróknak évszázadokon keresztül bevált. Szóval lassacskán előre. *
A hozzászólás írója (Talien Enthassan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.31 13:53:00
*Elfogyasztotta reggelijét, a tábort lebontották, mehetnek is. Megvizsgál egy fát, megnézi a moha növését. Tőle balra van észak. Akkor csak egyenesen kell haladniuk. *
-Erre. Ha keletre tartunk, Arthenior-nál bukkanunk ki. Vagy legalábbis a közelében.
*Nem is tétovázik sokat, elindul. A nőnek valószínűleg továbbra sincs kedve beszélgetni. Üres cseverészésnek vélné, bár ez Talien számára fontos. Eleinte ő sem szeretett szóba állni senkivel, de az erdőjárók, mint mindenre, erre is megtanították.
Az üres csacsogás valóban értelmetlen, de a beszélgetés legfontosabb része az információszerzés. "A tudás hatalom. " Mondták mindig a mesterek. A tudás pedig információdarabok összerakásból jön létre. És minél többet tud az ember, annál jobb. *
-Járt már Arthenior-ban?
*Teszi fel a kérdést. Tudnia kell, hogy mire számíthat, ha megérkeznek. Persze nem szeretne előítéletekre építkezni, de jobb nem túl sokra számítani. Lehet, hogy ez ostoba eszmefuttatásnak tűnik, de az erdőjáróknak évszázadokon keresztül bevált. Szóval lassacskán előre. *
A hozzászólás írója (Talien Enthassan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.31 13:53:00
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-08-29 09:38:48
Üzenet elküldve: 2015-08-29 09:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Talien Enthassan//
*Nem kell sokáig ébresztgetnie a másikat, már az elsőszóra ébredezni kezd, és különös vigyor jelenik meg az arcán, amit Tania nem tud mire vélni, de nem is nagyon foglalkozik vele. Vigyorogjon, ha szeretne.*
-Ha már a vacsorát nem én álltam, és hajlandó volt megosztani velem, gondoltam, a reggeli az én dolgom.
*Bocsátja magyarázatra a tojások jelenlétét, és természetesen nem egyedül tervezte elfogyasztani őket. De többet nem is szól, hagyja, hogy a férfi hadd intézze a dolgát. viszont ő éhes, és nem szeretné megvárni, amíg kihül a tojás, ezért neki is lát elcsipegetni az elsőt. A kiadós nyúlsült után nem valami éhes, egy tojás tökéletesen elég neki, így Taliennek marad bőven, még választhat is, mit szeretne enni. Míg visszavárja, jobb dolga híján, elkezdi leszedni a tábort. A tüzet eloldja, a hamut és üszköt szétkotorja, hogy ne maradjon túl látható nyoma. Nem mintha lennének bármilyen üldözőik, legalábbis ő nem tud róla, de jobb az óvatosság. A nyulat és a tojást a köre teszi, ő pedig kényelembe helyezi magát a fának a törzsénél, és elővéve tarsolyából a követ, amit még a kovácstól kapott, elkezdi élezni kardját. Szépen, lassan, odafigyelve. Tudja, hogy még egy darabig nem tér vissza a másik, van ideje bőven.*
-Már kezdtem izgulni.
*Pillant fel, mikor meghallja a közeledő lépteket, és a nyugtató mondatot.
A tojásokra vonatkozó kérdésre csupán a mellette lévőkőre bök, amin türelmesen várakozik a hűlt tojás, és a nyúl maradéka.*
-Nem, köszönöm, megleszek így is.
*Igaz, már ráférne egy fürdés, de ezen a haton már mosakodott egyszer. Igaz, az legalább három napja volt, de minek vinné túlzásba. Annyira nem izzadt meg, hogy a szag alapján fenevadak szegődjenek a nyomukba, és ez neki bőven elég.*
-A tábortűz maradékát, szétszórtam, ha elvisszük az ételt, akkor már semmit nem hagyunk magunk után. vagyis azt hiszem.
*Tekint körbe, keresve bármit, amit véletlenül elszórtak, és nem illik bele az erdő képébe.*
//Talien Enthassan//
*Nem kell sokáig ébresztgetnie a másikat, már az elsőszóra ébredezni kezd, és különös vigyor jelenik meg az arcán, amit Tania nem tud mire vélni, de nem is nagyon foglalkozik vele. Vigyorogjon, ha szeretne.*
-Ha már a vacsorát nem én álltam, és hajlandó volt megosztani velem, gondoltam, a reggeli az én dolgom.
*Bocsátja magyarázatra a tojások jelenlétét, és természetesen nem egyedül tervezte elfogyasztani őket. De többet nem is szól, hagyja, hogy a férfi hadd intézze a dolgát. viszont ő éhes, és nem szeretné megvárni, amíg kihül a tojás, ezért neki is lát elcsipegetni az elsőt. A kiadós nyúlsült után nem valami éhes, egy tojás tökéletesen elég neki, így Taliennek marad bőven, még választhat is, mit szeretne enni. Míg visszavárja, jobb dolga híján, elkezdi leszedni a tábort. A tüzet eloldja, a hamut és üszköt szétkotorja, hogy ne maradjon túl látható nyoma. Nem mintha lennének bármilyen üldözőik, legalábbis ő nem tud róla, de jobb az óvatosság. A nyulat és a tojást a köre teszi, ő pedig kényelembe helyezi magát a fának a törzsénél, és elővéve tarsolyából a követ, amit még a kovácstól kapott, elkezdi élezni kardját. Szépen, lassan, odafigyelve. Tudja, hogy még egy darabig nem tér vissza a másik, van ideje bőven.*
-Már kezdtem izgulni.
*Pillant fel, mikor meghallja a közeledő lépteket, és a nyugtató mondatot.
A tojásokra vonatkozó kérdésre csupán a mellette lévőkőre bök, amin türelmesen várakozik a hűlt tojás, és a nyúl maradéka.*
-Nem, köszönöm, megleszek így is.
*Igaz, már ráférne egy fürdés, de ezen a haton már mosakodott egyszer. Igaz, az legalább három napja volt, de minek vinné túlzásba. Annyira nem izzadt meg, hogy a szag alapján fenevadak szegődjenek a nyomukba, és ez neki bőven elég.*
-A tábortűz maradékát, szétszórtam, ha elvisszük az ételt, akkor már semmit nem hagyunk magunk után. vagyis azt hiszem.
*Tekint körbe, keresve bármit, amit véletlenül elszórtak, és nem illik bele az erdő képébe.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-08-28 21:21:37
Üzenet elküldve: 2015-08-28 21:21:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//MÁSNAP//
//Tania Dolwer//
*Szerencsére nem történt semmi váratlan az éjjel, és a nő szavára kell kelnie. Valami kellemes illatot is érez a levegőben. Csukott szemmel elmosolyodik, mélyet szippant az illatból, mely keveredik körülötte. *
~Virágok, fű, erdő és... tojások! ~
*Még szélesebbre húzza mosolyát, ami mostanra inkább vigyor mintsem mosoly. Lassan feltápászkodik, szokása szerint első dolga, hogy átdobja vállán kardtartó övét. *
-Látom sikerült reggelit szereznie. Remélem megosztja velem. Még maradt egy kicsit a tegnapi nyúlból, azon is megosztozhatunk. Aztán kénytelenek leszünk újból vadászni.
*Orra helyett, most inkább a fülét veszi használatba. Egy patakot keres, vagy ahhoz hasonlót. Sok felesleges zajt hall, ami számára szükségtelen, egyelőre. A sok zaj között azonban halk, nagyon halk csobogást vél felfedezni. A tábortól északra indul el. Egy fertályórányi séta után meg is látja, hogy honnan jön a hang. Egy térdig érő kis patak adja ki a hangot, ami megállíthatatlanul folyik nyugatról keletre. Nem is tétovázik sokat, ledobja ruháját, és meztelenül mászik bele a vízbe. Megmossa magát, majd miután egy cseppet megszárad, felöltözik. Megissza tömlője tartalmának maradékát, majd telemeríti. Mielőtt visszaindulna Tania-hoz, felkapaszkodik egy fára. Olyan magasra megy, amilyenre csak tud. Mikor a feje kibukkan a fa tetején látja, hogy a hegység tőle nyugatra van. Vészesen közel. Keletre pillantva nem lát semmit, csak végtelen erdőt. *
~Nem egy nap lesz kijutni innen. ~
*Lemászik, majd egy újabb fertályóra múlva meg is érkezik a táborhoz. *
-Nem kell megijedni, itt vagyok.
*Mondja a nőnek, feltéve, ha az ott van. *
-Hagyott nekem a tojásból?
*Ha igen, elfogyasztja, ha nem beéri a nyúllal, feltéve, ha maradt. Ha az sincs, akkor be kell érnie azzal a néhány bogyóval, amit útközben evett. *
-Innen északra van egy patak. Ha gondolja ellátogathat oda. Én itt leszek.
*Ha a nő elmegy, akkor türelmesen bevárja, ha nem akkor így szól: *
-Ideje tábort bontani, nem gondolja?
//Tania Dolwer//
*Szerencsére nem történt semmi váratlan az éjjel, és a nő szavára kell kelnie. Valami kellemes illatot is érez a levegőben. Csukott szemmel elmosolyodik, mélyet szippant az illatból, mely keveredik körülötte. *
~Virágok, fű, erdő és... tojások! ~
*Még szélesebbre húzza mosolyát, ami mostanra inkább vigyor mintsem mosoly. Lassan feltápászkodik, szokása szerint első dolga, hogy átdobja vállán kardtartó övét. *
-Látom sikerült reggelit szereznie. Remélem megosztja velem. Még maradt egy kicsit a tegnapi nyúlból, azon is megosztozhatunk. Aztán kénytelenek leszünk újból vadászni.
*Orra helyett, most inkább a fülét veszi használatba. Egy patakot keres, vagy ahhoz hasonlót. Sok felesleges zajt hall, ami számára szükségtelen, egyelőre. A sok zaj között azonban halk, nagyon halk csobogást vél felfedezni. A tábortól északra indul el. Egy fertályórányi séta után meg is látja, hogy honnan jön a hang. Egy térdig érő kis patak adja ki a hangot, ami megállíthatatlanul folyik nyugatról keletre. Nem is tétovázik sokat, ledobja ruháját, és meztelenül mászik bele a vízbe. Megmossa magát, majd miután egy cseppet megszárad, felöltözik. Megissza tömlője tartalmának maradékát, majd telemeríti. Mielőtt visszaindulna Tania-hoz, felkapaszkodik egy fára. Olyan magasra megy, amilyenre csak tud. Mikor a feje kibukkan a fa tetején látja, hogy a hegység tőle nyugatra van. Vészesen közel. Keletre pillantva nem lát semmit, csak végtelen erdőt. *
~Nem egy nap lesz kijutni innen. ~
*Lemászik, majd egy újabb fertályóra múlva meg is érkezik a táborhoz. *
-Nem kell megijedni, itt vagyok.
*Mondja a nőnek, feltéve, ha az ott van. *
-Hagyott nekem a tojásból?
*Ha igen, elfogyasztja, ha nem beéri a nyúllal, feltéve, ha maradt. Ha az sincs, akkor be kell érnie azzal a néhány bogyóval, amit útközben evett. *
-Innen északra van egy patak. Ha gondolja ellátogathat oda. Én itt leszek.
*Ha a nő elmegy, akkor türelmesen bevárja, ha nem akkor így szól: *
-Ideje tábort bontani, nem gondolja?
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-08-27 17:13:38
Üzenet elküldve: 2015-08-27 17:13:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Talien Enthassan//
*Álmatlan álmából egy nem túl erőszakos rázás ébreszti fel. Szemei rögtön kipattannak, fáradtság nem látszik bennük, hozzá van szokva, hogy csak félig merüljön álomba, felkészülve arra, hogy bármi történhet.*
-Rendben, majd hajnalhasadtakor ébresztem.
*Ereszkedik le a fáról. Reméli, a férfi is ahhoz van hozzászokva, hogy a nappal együtt kel, mint Tania. Nem szeret túl sokáig aludni, nehogy lemaradjon akár egy kihasználható pillanatról. Kényelembe helyezi magát a fa tövében, jobbja kardjának markolatán pihen. Nyugodtnak tűnik az éjszaka, egyszer ugyan majdnem nekiugrott az egyik bokornak, mikor vészjósló zörgést hallott felőle, de végül kiderült, hogy csak valami csúszómászó járt arra. A nap első sugarai lassan áttörnek a leveleken, és az erdő is ébredezni kezd. Szarvasok bőgnek, disznók csörtetnek, madarak csicserenek, méghozzá épp egy közeli fán, alig két méterre. Talán megpróbálhatná elkapni, reggelinek. Felkapaszkodik a vastag törzsön, ám nem meglepő, a szárnyast megriasztja, és az elröpül, de hagy ott neki valamit. 2 szép, nagy méretűtojás pihen a fészekben, ami nem valami sok, de egy ilyen kiadós vacsora után jó lesz. Magához veszi a tojásokat, és visszamegy az alig parázsló tábortűzhöz, hogy felélessze. Egy kis fújkodás, böködés, száraz fa, és ismét békésen lobogó láng öleli körbe a hasábokat. Egy nem túl lapos, de vékony, és a célnak megfelelő kőre ráüti a tojásokat, és elkezdi elkészíteni őket a tűz felett.*
-Hé, Talien! Hasára süt a nap!
*Kezdi ébresztgetni a férfit.*
*Álmatlan álmából egy nem túl erőszakos rázás ébreszti fel. Szemei rögtön kipattannak, fáradtság nem látszik bennük, hozzá van szokva, hogy csak félig merüljön álomba, felkészülve arra, hogy bármi történhet.*
-Rendben, majd hajnalhasadtakor ébresztem.
*Ereszkedik le a fáról. Reméli, a férfi is ahhoz van hozzászokva, hogy a nappal együtt kel, mint Tania. Nem szeret túl sokáig aludni, nehogy lemaradjon akár egy kihasználható pillanatról. Kényelembe helyezi magát a fa tövében, jobbja kardjának markolatán pihen. Nyugodtnak tűnik az éjszaka, egyszer ugyan majdnem nekiugrott az egyik bokornak, mikor vészjósló zörgést hallott felőle, de végül kiderült, hogy csak valami csúszómászó járt arra. A nap első sugarai lassan áttörnek a leveleken, és az erdő is ébredezni kezd. Szarvasok bőgnek, disznók csörtetnek, madarak csicserenek, méghozzá épp egy közeli fán, alig két méterre. Talán megpróbálhatná elkapni, reggelinek. Felkapaszkodik a vastag törzsön, ám nem meglepő, a szárnyast megriasztja, és az elröpül, de hagy ott neki valamit. 2 szép, nagy méretűtojás pihen a fészekben, ami nem valami sok, de egy ilyen kiadós vacsora után jó lesz. Magához veszi a tojásokat, és visszamegy az alig parázsló tábortűzhöz, hogy felélessze. Egy kis fújkodás, böködés, száraz fa, és ismét békésen lobogó láng öleli körbe a hasábokat. Egy nem túl lapos, de vékony, és a célnak megfelelő kőre ráüti a tojásokat, és elkezdi elkészíteni őket a tűz felett.*
-Hé, Talien! Hasára süt a nap!
*Kezdi ébresztgetni a férfit.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-08-27 10:47:06
Üzenet elküldve: 2015-08-27 10:47:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tania Dolwer//
*Miután megették a fejadagjaikat, Tania visszamászik a fára, ő pedig őrködik. Fegyverét keze ügyében tartja, szükség esetére. A fák alatt igazán sötét az éjjel. Azonban huzamosabb ideig nem történik semmi. Se ágak zaja, se lépések az avaron, semmi sem hallatszik. Ez kicsit feltűnő Talien-nek, hisz nem egy éjszakát eltöltött már erdőkben. Hosszú várakozás után, úgy dönt, hogy ideje felkeltenie Tania-t. Már két-két és fél órával elmúlhatott éjfél. Átveti vállán fegyvertartó övét, és felkapaszkodik a fára. Megkeresi a nőt és megrázza a vállát. *
-Ideje felkelni. Majd ébresszen, amikor akar.
*És leugrik a fáról. Biztos nem fog ott aludni, mikor itt a jó puha avar.
Fegyvereit ismét leveszi, ismét a keze mellé. Oldalára dől, a tűznek háttal(mely még mindig ég). Betakarja magát köpenyével.
Hamarosan álomba zuhan, és reméli, hogy a nő szavára kell majd felkelnie, nem egy farkasfalka üvöltésére. *
*Miután megették a fejadagjaikat, Tania visszamászik a fára, ő pedig őrködik. Fegyverét keze ügyében tartja, szükség esetére. A fák alatt igazán sötét az éjjel. Azonban huzamosabb ideig nem történik semmi. Se ágak zaja, se lépések az avaron, semmi sem hallatszik. Ez kicsit feltűnő Talien-nek, hisz nem egy éjszakát eltöltött már erdőkben. Hosszú várakozás után, úgy dönt, hogy ideje felkeltenie Tania-t. Már két-két és fél órával elmúlhatott éjfél. Átveti vállán fegyvertartó övét, és felkapaszkodik a fára. Megkeresi a nőt és megrázza a vállát. *
-Ideje felkelni. Majd ébresszen, amikor akar.
*És leugrik a fáról. Biztos nem fog ott aludni, mikor itt a jó puha avar.
Fegyvereit ismét leveszi, ismét a keze mellé. Oldalára dől, a tűznek háttal(mely még mindig ég). Betakarja magát köpenyével.
Hamarosan álomba zuhan, és reméli, hogy a nő szavára kell majd felkelnie, nem egy farkasfalka üvöltésére. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957