//Egy kis szörnyvadászat//
*Hátralép egy nagyot, nem lenne kényelmes, ha a megfékezett állat a lábára feküdne. Így is, ahogy végignéz magán, térdtől lefele tiszta sár, fölfelé pedig csurom vér. Felnevet, ahogy eljut az agyáig a felismerés:*
- Vörös ing, barna nadrág! Ismeritek a viccet?
*Visszatérve az állatra, azzal valamit tényleg gyorsan kezdeni kell. Hogy őrá bízzák az állat lekezelését, igazából számára csak az ő fontosságát bizonyítja, így csak bólint Yfhorrnak, egy „mire mennétek nélkülem” címzetű mosollyal az arcán.*
- Rendben, mondd csak, kaptál a hóhajú lánytól gyógynövényeket? *Emlékszik, hogy vett el tőle ezt-azt, mielőtt visszaküldte, hátha ez is köztük volt. Ha nem, hát meg kell oldja vízzel a tisztogatást, mivel a zöldes erszénye pang még mindig.*
- A lábát is össze lehet kötni, úgy hogy járni tudjon, de elfutni, vagy ugrálni ne, mert fix hogy megpróbálja. Meg a sebe is korlátozza majd ebben. Addig is, fogjátok le őt, légyszi!
*Ha a többiek nekilátnak a kötözködésnek, és a lefogásnak, ő is hozzálát a sebhez, mert nem valószínű, hogy a páciens olyan együttműködő lesz. Így is a háta felől közelíti meg, és a hátán átnyúlva, ha kell, átlépve piszkálja a lábat, hogy ezzel is lefogja, meg hogy ne legyen útban egy kiadós fájdalomrúgás esetén. Ekkor már a batyuját magánál tartja, minden van benne, ami ilyenkor kell, bár hogy a törülközőjét be kell áldoznia, hogy rendesen bekötözhesse a sebeket, az biztos. Mert ugye mindig tudd, hogy hol a törülköződ! A kölyökállat diagnózisára először nem szól semmit, aztán eszébe jut:*
- Gwuffhúsnak mennyi kilója? És a bundájának?
*Persze, kölyök, de ha nem túl sovány, talán ad ki annyi húst, amiért megéri vesződni. A moralitással nem foglalkozik ilyenkor, hogy anyja előtt a kölykét, most előbújt belőle a hideg, számító logisztikus, amit talán az apjától örökölt. Ha már lúd, akkor legyen kövér, de ha már kövér, akkor legyen disznó. Ahogy eltervezte, a törülközőt bevizezi, és az egyik oldalával törölgetni kezdi a sebeket, másik kézzel az állat lábára támaszkodva, hogy satuba fogja, bármennyire lehetetlen is ez a súlycsoportkülönbség miatt.*
- Ha már itt tartunk, ott vannak a farkasok is. Mindig is akartam egy farkasprém-köpenyt. Na! *A gwuff, ha él, erre már biztosan nem hagyja magát.* A többit meg eladhatnánk. Tudom, hogy kell ezeket megnyúzni. Héj, nyugi, csss! Az ilyesmit amúgy felaggathatjuk őrá, *Mutat a gwuffra* hogy lefoglaljuk ezt a vágtázó energiáját!
*Miután kellően kitisztította, jön a zöld rá, ha kapott olyat a kopasztól. Ha nem, egyből a sebek lekötözésével folytatja.*
- Ugyan, nem hallottad a történeteket? Embereket eszik egészben hobbiként! Mi csak ilyen szerencsés túlélők vagyunk, akiket évekig hősként dicsőítenek majd Artheniorban!
*Ugratja Arsenort, egy vigyorral az arcán. Ha végzett, és még van energiája, (márpedig ebben még a gwuffal is vetekedhetne, de már tényleg kezd kifáradni, a gyaloglás, a harc, a birkózás, majd még több birkózás után) megkérdezi Yfhorrt:*
- És te hogy vagy? Mutasd, hol bibis. *Ha elfogadja, őneki is segít, mert róla biztosan tudja, hogy sérült, ahogy közben Arsenort is végigmustrálja:*
- Veled mi a helyzet? Egyben vagy, nem kell foltozni?
*Ha egyszer eljutnak oda, hogy senkinek semmi nyűgje, baja nincs, még ezt felveti:*
- Ha lehet, ne ennek a csapdának a közepén verjünk sátrat, másszunk ki belőle legalább.
*Fogja a fáklyát, ha az még lángol, de reméli, hogy a két férfi már elbír a gwuffal. Visszakéri a farkastól a lándzsáját, majd annak fényében, hogy mennyire értenek egyet a többiek a felvetéseivel, áll neki fejben a szervezkedésnek. Biztosan több körben kell például mindent átcipelni a táborhoz, ha úgy egyeznek meg, aztán a nyúzást, azt mondjuk az éjjeli őrség alatt is tudná csinálni hogy ne unatkozzon, emellett a farkashús biztos nem olyan nagy szám, mint a gwuffhús, így azt csak annyit, amennyit a többi mellett elbír az anyaállat, illetve ma estére sem kell csak a saját tartalékaikat fogyasztani. Elvégre ez még nem az a pont, ahol a munkát letudhatják, bár Raeyan azzal is vitatkozna, hogy az életben valaha is eljön a hátradőlésnek az ideje, ha nem az öregkorban. De ha a többiek már nem akarnak ezzel vesződni, annyit csak azért is kiharcol, hogy egy farkas bundáját megtarthassa, hisz azért kár lenne értük.*