Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-01 20:47:11
Üzenet elküldve: 2016-04-01 20:47:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
* Amikor Sylweran úgy dönt, hogy falként fog funkcionálni a két fegyveres között, Eyldana kardját már fordítaná is hátrafelé a pengéjét, hiszen sem a felnevető férfi, sem a tündér nemmel válaszol. Azonban mégsem teszi; Shiriqa felé bök vele. *
- És ő?
* Amint megkapja a nemleges választ, visszacsúszik a penge a hátán pihenő hüvelyébe, engedi magát kissé ellazulni, de nem közelít a férfi felé.
Nem mondhatja el magáról, hogy ő lenne a démoni lelkek rémálma, sőt, életében csak egyszer találkozott eggyel, melyet csodával határos módon túlélt. Akkor. *
- Nem, csak egyre.
* Pillant komoran a tündérre. Igaz, most, hogy jobban megnézi magának a triót, egyikből sem sugárzik az az aura, melyet akkor érzett, mely a férfiszívet is a félelem karmaiba taszítja.
A bemutatkozásra illőképpen válaszol, nincs oka eltitkolni kilétét, főleg, hogy ők sem teszik. *
- Eyldana Sveilrun, Irarra, a Fény és Penge istennőjének nővére.
* Felel hát egy enyhe meghajlással a tündér felé. Szemmel követi az óriáslányt is, mielőtt visszafordulna a vélt vezetőhöz. *
- Én… elnézéssel tartozom.
* Hajol meg ismét, most már sokkal mélyebben. *
- Nem gondoltam volna, hogy emberekkel fogok összefutni. Vagyis… városlakókkal.
* Mosolyodik el, hiszen a hármas tagjai a legvegyesebb fajokból tevődnek össze, s embert még véletlenül sem tartalmaznak. *
* Amikor Sylweran úgy dönt, hogy falként fog funkcionálni a két fegyveres között, Eyldana kardját már fordítaná is hátrafelé a pengéjét, hiszen sem a felnevető férfi, sem a tündér nemmel válaszol. Azonban mégsem teszi; Shiriqa felé bök vele. *
- És ő?
* Amint megkapja a nemleges választ, visszacsúszik a penge a hátán pihenő hüvelyébe, engedi magát kissé ellazulni, de nem közelít a férfi felé.
Nem mondhatja el magáról, hogy ő lenne a démoni lelkek rémálma, sőt, életében csak egyszer találkozott eggyel, melyet csodával határos módon túlélt. Akkor. *
- Nem, csak egyre.
* Pillant komoran a tündérre. Igaz, most, hogy jobban megnézi magának a triót, egyikből sem sugárzik az az aura, melyet akkor érzett, mely a férfiszívet is a félelem karmaiba taszítja.
A bemutatkozásra illőképpen válaszol, nincs oka eltitkolni kilétét, főleg, hogy ők sem teszik. *
- Eyldana Sveilrun, Irarra, a Fény és Penge istennőjének nővére.
* Felel hát egy enyhe meghajlással a tündér felé. Szemmel követi az óriáslányt is, mielőtt visszafordulna a vélt vezetőhöz. *
- Én… elnézéssel tartozom.
* Hajol meg ismét, most már sokkal mélyebben. *
- Nem gondoltam volna, hogy emberekkel fogok összefutni. Vagyis… városlakókkal.
* Mosolyodik el, hiszen a hármas tagjai a legvegyesebb fajokból tevődnek össze, s embert még véletlenül sem tartalmaznak. *
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-01 18:33:31
Üzenet elküldve: 2016-04-01 18:33:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
*Örül hogy ő előtte van Sylweran, habár jobban örülne ha nem lenne fegyvertelen. A diplomácia szép és jó dolog, de nem biztos hogy nyerő este, a sötét erdőben, egy valóban fogvacogtató, s kísérteties tisztáson, egy vélhetően őrült nővel szemben. Nem mondja azt hogy essenek egymás torkának, csak tartva a távolságot menjenek arrébb, és üssenek tábort. Habár ez még viccnek is rossz.*
-Eredar? Értem én hogy léteznek, meg miegymás... De miért lenne pont az a három fő akivel egy sötét erdőben talál...
*És megérti hogy tökre lehetnének akár eredarok is. Egy kicsit eljátszik a gondolattal, hogy karmokat növeszt, bőrhártyás szárnyat... De inkább úgy dönt ha választhatna sem akarna eredar lenni, mert túl sok vérrel járna. És véres lenne a haja...*
-Nem, nem vagyok eredar. Egyébként te vadászol rájuk?
*Valahol hallott olyat hogy csak nők lehetnek eredarok, viszont ha a nő ilyen mániákusan üldözi őket... Akkor vagy nem tudja ezt a tényt, vagy bizonyítéka van az ellenkezőjére.*
-Tasrod Naltana vagyok, Artheniorból.
*Végül mégsem fogják annyira közre az idegent, így van esélye először bemutatkozni neki. Kivéve ha nem tartja mégis eredarnak őt, és nem engedi közel magához. Abban az esetben sértődötten/rémülten (függve a megnyilvánulástól) megy, és segít az óriáslánynak. Vagy csak nézi.*
*Örül hogy ő előtte van Sylweran, habár jobban örülne ha nem lenne fegyvertelen. A diplomácia szép és jó dolog, de nem biztos hogy nyerő este, a sötét erdőben, egy valóban fogvacogtató, s kísérteties tisztáson, egy vélhetően őrült nővel szemben. Nem mondja azt hogy essenek egymás torkának, csak tartva a távolságot menjenek arrébb, és üssenek tábort. Habár ez még viccnek is rossz.*
-Eredar? Értem én hogy léteznek, meg miegymás... De miért lenne pont az a három fő akivel egy sötét erdőben talál...
*És megérti hogy tökre lehetnének akár eredarok is. Egy kicsit eljátszik a gondolattal, hogy karmokat növeszt, bőrhártyás szárnyat... De inkább úgy dönt ha választhatna sem akarna eredar lenni, mert túl sok vérrel járna. És véres lenne a haja...*
-Nem, nem vagyok eredar. Egyébként te vadászol rájuk?
*Valahol hallott olyat hogy csak nők lehetnek eredarok, viszont ha a nő ilyen mániákusan üldözi őket... Akkor vagy nem tudja ezt a tényt, vagy bizonyítéka van az ellenkezőjére.*
-Tasrod Naltana vagyok, Artheniorból.
*Végül mégsem fogják annyira közre az idegent, így van esélye először bemutatkozni neki. Kivéve ha nem tartja mégis eredarnak őt, és nem engedi közel magához. Abban az esetben sértődötten/rémülten (függve a megnyilvánulástól) megy, és segít az óriáslánynak. Vagy csak nézi.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-01 18:07:12
Üzenet elküldve: 2016-04-01 18:07:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
*Sylweran a főnök és ő nem tart az embertől, Shiriqának ennél nem kell több. Kiviszi végre Bigát erről a tisztásról kicsit odébb az erdőbe és kiköti egy fához, aztán rögtön nekiáll tüzelőnek valót keresni. Ebben legalábbis megegyeztek, az ötletelésben ő kevésbé jeleskedik így marad a tettek mezején és csinálja azt amit tud. Tüzet, azt kifejezetten jól tud, feltéve hogy talál hozzá alkalmas anyagokat a környéken. Kovakő és gyújtós van a nyeregtáskájában, de ez nem sokra jó ha nincs amit megtápláljon velük. Ha eleget talál abból amit keres akkor nem is késlekedik tervével, persze nem az erdőben, a tisztás legszélén, a fákhoz közel esik neki és ott próbál meg lángokat ébreszteni amíg Sylweranék kitárgyalják hogyan tovább. Ügyel rá hogy legalább pár másodpercenként a fa felé pillantson, sosem lehet tudni alapon, de egyelőre leginkább a sok idegesítő bogár zavarja.*
*Sylweran a főnök és ő nem tart az embertől, Shiriqának ennél nem kell több. Kiviszi végre Bigát erről a tisztásról kicsit odébb az erdőbe és kiköti egy fához, aztán rögtön nekiáll tüzelőnek valót keresni. Ebben legalábbis megegyeztek, az ötletelésben ő kevésbé jeleskedik így marad a tettek mezején és csinálja azt amit tud. Tüzet, azt kifejezetten jól tud, feltéve hogy talál hozzá alkalmas anyagokat a környéken. Kovakő és gyújtós van a nyeregtáskájában, de ez nem sokra jó ha nincs amit megtápláljon velük. Ha eleget talál abból amit keres akkor nem is késlekedik tervével, persze nem az erdőben, a tisztás legszélén, a fákhoz közel esik neki és ott próbál meg lángokat ébreszteni amíg Sylweranék kitárgyalják hogyan tovább. Ügyel rá hogy legalább pár másodpercenként a fa felé pillantson, sosem lehet tudni alapon, de egyelőre leginkább a sok idegesítő bogár zavarja.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-01 10:44:28
Üzenet elküldve: 2016-04-01 10:44:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
*Shiriqa a nővérnek szánt intésére fittyet hányva kardot ránt. Végül is teljesen természetes reakció, csak a végén még valaki kárt tesz valakiben. Ezt pedig nem hagyhatja a férfi.
Naltana reakcióját is természetesnek véli. Automatikusan úgy is áll, hogy védelmezően tornyosuljon a tündér elé. Az óriás - főleg a nagy kardokkal - nem kel kifejezetten félteni.*
- Na, nyugalom! *próbálja csillapítani a kedélyeket. Aztán lassan, nem téve hirtelen mozdulatot, még mindig fegyvertelenül, besétál a kardok közé, kezeit feltartva. Az ember nő inkább tűnik szintén rémültnek, mint ártó szándékúnak, de történhetnek balesetek. Ekkor hangzik el az eredaros kérdés. Sylweran pedig röviden és halkan felnevet. Nem tudja visszafogni.*
- Ugyan, dehogy! *mondja is mosolyogva. Boróka szinte beleegyezően prüszköl egyet. Vagy csak jelzi, hogy nem szeretne tovább ott maradni. Sylweran sem.*
- Az erdőben beszélgessünk. *tanácsolja.*
*Shiriqa a nővérnek szánt intésére fittyet hányva kardot ránt. Végül is teljesen természetes reakció, csak a végén még valaki kárt tesz valakiben. Ezt pedig nem hagyhatja a férfi.
Naltana reakcióját is természetesnek véli. Automatikusan úgy is áll, hogy védelmezően tornyosuljon a tündér elé. Az óriás - főleg a nagy kardokkal - nem kel kifejezetten félteni.*
- Na, nyugalom! *próbálja csillapítani a kedélyeket. Aztán lassan, nem téve hirtelen mozdulatot, még mindig fegyvertelenül, besétál a kardok közé, kezeit feltartva. Az ember nő inkább tűnik szintén rémültnek, mint ártó szándékúnak, de történhetnek balesetek. Ekkor hangzik el az eredaros kérdés. Sylweran pedig röviden és halkan felnevet. Nem tudja visszafogni.*
- Ugyan, dehogy! *mondja is mosolyogva. Boróka szinte beleegyezően prüszköl egyet. Vagy csak jelzi, hogy nem szeretne tovább ott maradni. Sylweran sem.*
- Az erdőben beszélgessünk. *tanácsolja.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-01 09:33:26
Üzenet elküldve: 2016-04-01 09:33:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
* A fa valóban különös egy teremtmény. Nem tűnik olyannak, ami csak úgy, bármely út mellett növöget, ezért is lenne fájó elpusztítani azt. Ekkor érzi csak meg a csontját kaparó hideget. Még ezen a vastag állatbőr kabáton át is. Az első felé forduló gyanúsan barátságosnak tűnik, annak ellenére, hogy valóban rengeteg, ennél sokkal jobb lehetősége is lett volna, ha rajtuk akarna ütni. De nem. Nem, hogyha nem egy bizonyos faj képviselői.
Az óriáslány reakciójára számít mindegyiktől, sőt, fordított helyzetben ő maga is így tenne. Pár centit, alig észrevehetően lép hátra, hosszasan végigméri őket. Nem akar semmi olyat tenni, ami támadásra ingerelné Shiriqát. Valószínűleg egy pallossal hadonászó óriás nem túl sok jót tartogat a célpont számára. *
- Előbb…
* Hosszasan mered a nyilvánvaló vezetőre és azon töpreng, hogy hogyan kérdezze meg. Úgy dönt, hogy majd a reakcióikból próbálja eldönteni, ki micsoda lehet. *
- … ugye nem vagytok eredarok?
* A fa valóban különös egy teremtmény. Nem tűnik olyannak, ami csak úgy, bármely út mellett növöget, ezért is lenne fájó elpusztítani azt. Ekkor érzi csak meg a csontját kaparó hideget. Még ezen a vastag állatbőr kabáton át is. Az első felé forduló gyanúsan barátságosnak tűnik, annak ellenére, hogy valóban rengeteg, ennél sokkal jobb lehetősége is lett volna, ha rajtuk akarna ütni. De nem. Nem, hogyha nem egy bizonyos faj képviselői.
Az óriáslány reakciójára számít mindegyiktől, sőt, fordított helyzetben ő maga is így tenne. Pár centit, alig észrevehetően lép hátra, hosszasan végigméri őket. Nem akar semmi olyat tenni, ami támadásra ingerelné Shiriqát. Valószínűleg egy pallossal hadonászó óriás nem túl sok jót tartogat a célpont számára. *
- Előbb…
* Hosszasan mered a nyilvánvaló vezetőre és azon töpreng, hogy hogyan kérdezze meg. Úgy dönt, hogy majd a reakcióikból próbálja eldönteni, ki micsoda lehet. *
- … ugye nem vagytok eredarok?
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-31 15:10:56
Üzenet elküldve: 2016-03-31 15:10:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
*Ő az aki a legkősöbb fordul hátra, pontosabban Shiriqa szavai után. Vicces látvány lehet ahogy Sylweran megszólal, rá pár másodperccel követi az óriás nő, és végül a tündér. Ha nevetséges nem is, de komikus. Legalábbis ő annak tartaná...
Annak tartaná ha nem rémülne meg a nőtől, s annak kardjától. Hárman vannak, háromféleképp reagálnak. Az elf békésen közeledik, Shiriqa "kardot" ránt, míg ő maga próbál kicsit hátrálni. Nem tudja ki cselekszik helyesen...*
-Okéé... Lehet valóban jó lett volna csöndben maradnom?
*Kicsit hibásnak érzi magát, elvégre a többiek mind észrevettek/hallottak valamit, de mindebben ő akadályozhatta a többieket a legjobban. Vagy csak és kizárólag az ő hangoskodása. Elvégre ő az akinek végig be nem állt a szája.
Ráhagyja a dolgokat a "nagyokra", beszéljék meg ők a "problémát", és ítéljenek a nő sorsa felett. Idézőjelesen, elvégre a sorsa felett nem ítélkézhetnek, legfeljebb azt hogy hogyan viszonyulnak hozzá.
Ha a többiek veszélytelennek ítélik meg, s ő sem ítéli őket veszélyesnek, közelebb csámborog a nőhöz, pár méterre, mivel valószínűleg a többiek elfoglalják a két oldalát. De így vagy úgy, próbálva nem kellemetlebkedni, jobban megnézi a jövevényt.*
*Ő az aki a legkősöbb fordul hátra, pontosabban Shiriqa szavai után. Vicces látvány lehet ahogy Sylweran megszólal, rá pár másodperccel követi az óriás nő, és végül a tündér. Ha nevetséges nem is, de komikus. Legalábbis ő annak tartaná...
Annak tartaná ha nem rémülne meg a nőtől, s annak kardjától. Hárman vannak, háromféleképp reagálnak. Az elf békésen közeledik, Shiriqa "kardot" ránt, míg ő maga próbál kicsit hátrálni. Nem tudja ki cselekszik helyesen...*
-Okéé... Lehet valóban jó lett volna csöndben maradnom?
*Kicsit hibásnak érzi magát, elvégre a többiek mind észrevettek/hallottak valamit, de mindebben ő akadályozhatta a többieket a legjobban. Vagy csak és kizárólag az ő hangoskodása. Elvégre ő az akinek végig be nem állt a szája.
Ráhagyja a dolgokat a "nagyokra", beszéljék meg ők a "problémát", és ítéljenek a nő sorsa felett. Idézőjelesen, elvégre a sorsa felett nem ítélkézhetnek, legfeljebb azt hogy hogyan viszonyulnak hozzá.
Ha a többiek veszélytelennek ítélik meg, s ő sem ítéli őket veszélyesnek, közelebb csámborog a nőhöz, pár méterre, mivel valószínűleg a többiek elfoglalják a két oldalát. De így vagy úgy, próbálva nem kellemetlebkedni, jobban megnézi a jövevényt.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-31 10:09:53
Üzenet elküldve: 2016-03-31 10:09:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
*Mással van elfoglalva, a fa felé pislog, így már csak akkor veszi észre a jövevényt amikor Sylweran megszólal. Sőt, még akkor sem rögtön, azt hiszi neki szól amit mond hiszen csak nála van kard. Épp fordul vissza az elf felé hogy válaszoljon, és akkor tűnik fel neki a nő nem sokkal előttük. Ő nem osztja a férfi optimizmusát, hosszú pallosát egyenesen nyújtja az idegen felé és meglehetősen gyanús pillantásokkal illeti. Egy-két pillanatig legalábbis, de Sylweran annyira higgadtan viselkedik vele, úgy jön le mintha ismerné már valahonnan. Leereszti hát a pengét de továbbra is készültségben van.*
- Ez meg ki?
*Az elftől és nem az idegentől kérdezi, hiszen biztos tudja ha ennyire jóhiszeműen bánik vele. Valamit legalábbis tudnia kell, ha olyan sok évet megélt Sylweran mint amennyit, ha másnak nem hát a megérzéseinek jónak kell lenni.*
*Mással van elfoglalva, a fa felé pislog, így már csak akkor veszi észre a jövevényt amikor Sylweran megszólal. Sőt, még akkor sem rögtön, azt hiszi neki szól amit mond hiszen csak nála van kard. Épp fordul vissza az elf felé hogy válaszoljon, és akkor tűnik fel neki a nő nem sokkal előttük. Ő nem osztja a férfi optimizmusát, hosszú pallosát egyenesen nyújtja az idegen felé és meglehetősen gyanús pillantásokkal illeti. Egy-két pillanatig legalábbis, de Sylweran annyira higgadtan viselkedik vele, úgy jön le mintha ismerné már valahonnan. Leereszti hát a pengét de továbbra is készültségben van.*
- Ez meg ki?
*Az elftől és nem az idegentől kérdezi, hiszen biztos tudja ha ennyire jóhiszeműen bánik vele. Valamit legalábbis tudnia kell, ha olyan sok évet megélt Sylweran mint amennyit, ha másnak nem hát a megérzéseinek jónak kell lenni.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-31 08:36:46
Üzenet elküldve: 2016-03-31 08:36:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
*Sylweran ismét csak vigyorogni tud Shiriqa megjegyzésén. Ha továbbra is lesz szörnyvadászat, amit együtt csinálnak, félő lesz, hogy az elf nem tud rendesen koncentrálni majd a folytonos vigyorgástól.*
- Ne gyújtsuk fel, de a tűz talán jó ötlet. *mondja aztán miközben próbálja visszavonulóra késztetni a kis csapatot.*
- És fogalmam sincs mi ez. *vallja be aztán Naltanának.* - De az biztos, hogy nem ma termett ide... és egyetértek. Vigyázzunk... ha nem is csak a fára, de a fával. Ne tegyünk kárt semmiben, lehet, hogy támadás ér minket... kerüljük el, amíg nem feltétlenül muszáj a harc... vigyük el a lovakat akkor, és megnézzük közelebbről. *egyezik is bele, és már fordul is meg, hogy a nyugtalan Borókát visszatoloncolja az erdőbe, amikor meglátja a negyedik alakot a tisztáson. Érezte ő, hogy figyelik és az is szinte teljesen nyilvánvaló volt, hogy követik őket. De mivel ez oly hosszú ideig tartott, amely alatt már százszor becserkészhették volna őket, ami nem történt meg - gyanította, hogy bármi is az, nem akarhat ártani nekik. Talán csak megfigyel... titkon valamiféle erdőszellemben is reménykedett talán a régi legendákból. Ám most itt áll előttük egy hús vér ember nő. Sylweran pedig az első meglepettség után, a kard rántás ellenére sem tesz mást, mint elmosolyodik. Ujjai lecsúsznak a szablya markolatról.*
- Tedd el azt a kardot. Senkinek sem kell kard egymás ellen. *mondja nyugodt hangon, majd ismét megborzong a hidegtől. Sietniük kéne vissza a fák közé.*
- Valami furcsaság van itt, gyere vissza a fák közé velünk, és beszéljünk.
*Talán különös lehet, hogy ilyen nyíltan beszél egy idegenhez, akivel éppen most futottak össze a sötét, éjszakai erdő sűrűjében. De találkozott ő már ennél szokatlanabb dolgokkal is, és mint említve volt... szinte teljesen biztos volt benne, hogy nem egyedül járnak. Ám erre azért valóban ő sem gondolt. Hiszen mennyi volt az esélye, hogy egy másik humanoid jár éppen erre?
Ha lenyugodnak a kedélyek, akkor pedig már noszogatja is a többieket, hogy sebesen menjenek vissza, s amint lehet kiköti Borókát.*
*Sylweran ismét csak vigyorogni tud Shiriqa megjegyzésén. Ha továbbra is lesz szörnyvadászat, amit együtt csinálnak, félő lesz, hogy az elf nem tud rendesen koncentrálni majd a folytonos vigyorgástól.*
- Ne gyújtsuk fel, de a tűz talán jó ötlet. *mondja aztán miközben próbálja visszavonulóra késztetni a kis csapatot.*
- És fogalmam sincs mi ez. *vallja be aztán Naltanának.* - De az biztos, hogy nem ma termett ide... és egyetértek. Vigyázzunk... ha nem is csak a fára, de a fával. Ne tegyünk kárt semmiben, lehet, hogy támadás ér minket... kerüljük el, amíg nem feltétlenül muszáj a harc... vigyük el a lovakat akkor, és megnézzük közelebbről. *egyezik is bele, és már fordul is meg, hogy a nyugtalan Borókát visszatoloncolja az erdőbe, amikor meglátja a negyedik alakot a tisztáson. Érezte ő, hogy figyelik és az is szinte teljesen nyilvánvaló volt, hogy követik őket. De mivel ez oly hosszú ideig tartott, amely alatt már százszor becserkészhették volna őket, ami nem történt meg - gyanította, hogy bármi is az, nem akarhat ártani nekik. Talán csak megfigyel... titkon valamiféle erdőszellemben is reménykedett talán a régi legendákból. Ám most itt áll előttük egy hús vér ember nő. Sylweran pedig az első meglepettség után, a kard rántás ellenére sem tesz mást, mint elmosolyodik. Ujjai lecsúsznak a szablya markolatról.*
- Tedd el azt a kardot. Senkinek sem kell kard egymás ellen. *mondja nyugodt hangon, majd ismét megborzong a hidegtől. Sietniük kéne vissza a fák közé.*
- Valami furcsaság van itt, gyere vissza a fák közé velünk, és beszéljünk.
*Talán különös lehet, hogy ilyen nyíltan beszél egy idegenhez, akivel éppen most futottak össze a sötét, éjszakai erdő sűrűjében. De találkozott ő már ennél szokatlanabb dolgokkal is, és mint említve volt... szinte teljesen biztos volt benne, hogy nem egyedül járnak. Ám erre azért valóban ő sem gondolt. Hiszen mennyi volt az esélye, hogy egy másik humanoid jár éppen erre?
Ha lenyugodnak a kedélyek, akkor pedig már noszogatja is a többieket, hogy sebesen menjenek vissza, s amint lehet kiköti Borókát.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-31 00:46:55
Üzenet elküldve: 2016-03-31 00:46:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
* A szerencse mellé szegődött, hiszen senki nem foglalkozik különösebben a reccsenéssel, de amilyen könnyen jött, ugyanolyan gyorsan megy is; az út további része, melyet a kis kompánia követésével megtesz, nem éppen sétagalopp; érezhetően emelkedik, melynek hatására lábai hamarosan sokkal nehezebbekké válnak, mint azt sejtette. S ha ez még nem lenne elég, az út sem éppen a lehető legjárhatóbb.
Ezért is kell arra adja a fejét, hogy kikászálódva a dzsungelből, próbálva tartani a távolságot, követi a csapatot. Igazából annyira nem jó rejtőzködő, szóval hogyha valamelyikük megfordulna és kicsit jobban figyelne, akkor meglátná a sötétség leple alatt mozgó árnyat.
Ha nem így történik, akkor szájtátva és lélegzetvisszafojtva torpan meg, mikor ő maga is megpillantja a fát. Az ősöreg növény olyannyira eltereli figyelmét, hogy el is feledkezik magáról, csak áll sokkoltan a hármas mögött néhány méterre, ha eddig nem ejtették meg, hát most már elkerülhetetlen a találkozás.
A felocsúdás pillanata az, mikor úgy döntenek, hogy megfordulnak és szó szerint szembe találják magukat Eyldanával, aki hirtelen nem is tudja, mit tegyen. Az első, ami eszébe jut nem biztos, hogy a lehető legbarátságosabb megoldás, de a kissé ijedt Nővér kardot rántva hátrál egy picit. Egyelőre csak jobb kezében tart pengét, azt is lent tartja, hogy vész esetén csak fel kelljen emelnie, nem őket jött levadászni (vagyis mindaddig nem, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy valamelyikük, esetleg mindük eredar, bár akkor valószínűleg ezek az utolsó percei). *
* A szerencse mellé szegődött, hiszen senki nem foglalkozik különösebben a reccsenéssel, de amilyen könnyen jött, ugyanolyan gyorsan megy is; az út további része, melyet a kis kompánia követésével megtesz, nem éppen sétagalopp; érezhetően emelkedik, melynek hatására lábai hamarosan sokkal nehezebbekké válnak, mint azt sejtette. S ha ez még nem lenne elég, az út sem éppen a lehető legjárhatóbb.
Ezért is kell arra adja a fejét, hogy kikászálódva a dzsungelből, próbálva tartani a távolságot, követi a csapatot. Igazából annyira nem jó rejtőzködő, szóval hogyha valamelyikük megfordulna és kicsit jobban figyelne, akkor meglátná a sötétség leple alatt mozgó árnyat.
Ha nem így történik, akkor szájtátva és lélegzetvisszafojtva torpan meg, mikor ő maga is megpillantja a fát. Az ősöreg növény olyannyira eltereli figyelmét, hogy el is feledkezik magáról, csak áll sokkoltan a hármas mögött néhány méterre, ha eddig nem ejtették meg, hát most már elkerülhetetlen a találkozás.
A felocsúdás pillanata az, mikor úgy döntenek, hogy megfordulnak és szó szerint szembe találják magukat Eyldanával, aki hirtelen nem is tudja, mit tegyen. Az első, ami eszébe jut nem biztos, hogy a lehető legbarátságosabb megoldás, de a kissé ijedt Nővér kardot rántva hátrál egy picit. Egyelőre csak jobb kezében tart pengét, azt is lent tartja, hogy vész esetén csak fel kelljen emelnie, nem őket jött levadászni (vagyis mindaddig nem, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy valamelyikük, esetleg mindük eredar, bár akkor valószínűleg ezek az utolsó percei). *
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-30 23:21:26
Üzenet elküldve: 2016-03-30 23:21:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
*Amikor fáradt, a döntései nem mindig beszámíthatóak. Vagy semmilyenek, mint a pakolást, és menetelt illetően. Ott csak követte a "népet", és már abban sem biztos, mondta-e hogy ne. Vagy ilyesmit.*
-Tehát azt mondod, ne hagyjunk téged sütni, és maradjunk sütni... csöndben?
*Megbotlik a nyelve, eddig éberen tartotta az izgalom, ami kezdi elhagyni. Főleg ha néma csöndbe, egy órát kell baktatni. Ha és amennyibe nem történik valami.
Ahogy a tisztásszerű helyre érkeznek elakad a lélegzete, és az első ami eszébe jut, az a körte. Egy finom, hideg, nem túl puha körte. Vagy nagyon puha, de valamelyik. De gyorsan visszatér a gyümölcstől a fához. ~De akkor már miért nem szőlő? Az finomabb...~*
-Ez mi?
*Igen erősen Sylweran fordítja a fejét. Számára ez egy íz-vér Derengő fa. Ha a derengő fának van vére, de ez mellékes.
A leírásokban lévő dolgok mind-mind passzolnak. Kivéve... a hideg. Az sokkal jobban illene egy anti-Derengő fára. Igazán rá van állva erre az egy ötletre, túlzottan is. Egy fa ami kékesen dereng, és kis lények repkednek körülötte...
És itt kapcsol be a másik érzékszerve is az elvont "diskurálásba", hírt hozva a repkedőkről. Akik le akarnak szállni. Méghozzá érdekesnek találják a haját(valószínűleg), és Dér sörényét. Utóbbi nem viseli ezt túl jól, és nem nagyon akar nyugalomban maradni...*
-Rendben a lovakat vihetjük. És a tűz sem rossz ötlet, de szerintem vigyázzunk a fára.
*Ő legszívesebben most azonnal odarohanna megnézni a hasadást, és hogy van e rajta arc. Ergo hogy ez a fa, az e aminek hiszi.
Ha kikötik a lovakat, és nem tartják szóval/munkára tovább, szívesen visszaindulna a fához.*
-Milenne, ha most lovak nélkül, közelebbről is megnéznénk?
*Amikor fáradt, a döntései nem mindig beszámíthatóak. Vagy semmilyenek, mint a pakolást, és menetelt illetően. Ott csak követte a "népet", és már abban sem biztos, mondta-e hogy ne. Vagy ilyesmit.*
-Tehát azt mondod, ne hagyjunk téged sütni, és maradjunk sütni... csöndben?
*Megbotlik a nyelve, eddig éberen tartotta az izgalom, ami kezdi elhagyni. Főleg ha néma csöndbe, egy órát kell baktatni. Ha és amennyibe nem történik valami.
Ahogy a tisztásszerű helyre érkeznek elakad a lélegzete, és az első ami eszébe jut, az a körte. Egy finom, hideg, nem túl puha körte. Vagy nagyon puha, de valamelyik. De gyorsan visszatér a gyümölcstől a fához. ~De akkor már miért nem szőlő? Az finomabb...~*
-Ez mi?
*Igen erősen Sylweran fordítja a fejét. Számára ez egy íz-vér Derengő fa. Ha a derengő fának van vére, de ez mellékes.
A leírásokban lévő dolgok mind-mind passzolnak. Kivéve... a hideg. Az sokkal jobban illene egy anti-Derengő fára. Igazán rá van állva erre az egy ötletre, túlzottan is. Egy fa ami kékesen dereng, és kis lények repkednek körülötte...
És itt kapcsol be a másik érzékszerve is az elvont "diskurálásba", hírt hozva a repkedőkről. Akik le akarnak szállni. Méghozzá érdekesnek találják a haját(valószínűleg), és Dér sörényét. Utóbbi nem viseli ezt túl jól, és nem nagyon akar nyugalomban maradni...*
-Rendben a lovakat vihetjük. És a tűz sem rossz ötlet, de szerintem vigyázzunk a fára.
*Ő legszívesebben most azonnal odarohanna megnézni a hasadást, és hogy van e rajta arc. Ergo hogy ez a fa, az e aminek hiszi.
Ha kikötik a lovakat, és nem tartják szóval/munkára tovább, szívesen visszaindulna a fához.*
-Milenne, ha most lovak nélkül, közelebbről is megnéznénk?
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-30 22:46:04
Üzenet elküldve: 2016-03-30 22:46:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
*Az óriás innentől kezdve csendben marad. Nem szeretné félvállról venni a dolgot most hogy már Sylweran hangokat hall. Mondjuk neki pajzs is, kard is van a kezében rögtön, kevésbé tudnák meglepni, de nem szeretné még így sem. Elég sokáig szenvednek még mire történik is valami érdekes, ha pedig tényleg lenne valami ami követné őket, a lovak csapnak elég zajt ahhoz hogy észrevétlenül megtehesse. Ami viszont eléjük kerül, az kifejezetten különleges. Őt mondjuk kevésbé nyűgözi le a látvány, bár kétségkívül csodálatos és nem látott még ilyet. Viszont ő még sok mindent nem látott, ez tehát önmagában nem mérvadó tényező. Sőt, hiába szép, kifejezetten ellenszenves neki ez a fa.*
- Na tessék. Levadászott minket egy fa. Ez mekkora szégyen.
*Kezdi rosszul érezni magát, a hideg kevésbé zavarja egyelőre, de a bogarak annál inkább. Idecsalták és annyian vannak hogy nem tudnának velük mit kezdeni. Ha tényleg egy csapda és valami mérgük is van, akkor már teljesen esélytelenek velük szemben.*
- Tüzet kéne gyújtani.
*Továbbra sem a hideg ellen, csak úgy tapasztalta hogy a füst távol tartja a rovarokat. Útmutatásra nincsen tovább szükségük de jó lenne megszabadulni a kéretlen parazitáktól, és az sem lenne utolsó ha rendesen látnának valamit. Közben már indul is beljebb kicsit Bigával hogy megkösse az egyik környező fánál.*
- Semmi nem csalna ide véletlenül. Kétségkívül nem barátságos a környezet, nem nekünk akar segíteni. Rakjunk tüzet, jobban látunk, a bogaraktól is talán megszabadulunk.
*A következőket már kifejezetten halkan súgja Sylwerannak, ki tudja hány füle van egy ilyen fának.*
- Gyújtsuk fel akár vagy bánom is én, nekem nem tetszik ez.
*Az óriás innentől kezdve csendben marad. Nem szeretné félvállról venni a dolgot most hogy már Sylweran hangokat hall. Mondjuk neki pajzs is, kard is van a kezében rögtön, kevésbé tudnák meglepni, de nem szeretné még így sem. Elég sokáig szenvednek még mire történik is valami érdekes, ha pedig tényleg lenne valami ami követné őket, a lovak csapnak elég zajt ahhoz hogy észrevétlenül megtehesse. Ami viszont eléjük kerül, az kifejezetten különleges. Őt mondjuk kevésbé nyűgözi le a látvány, bár kétségkívül csodálatos és nem látott még ilyet. Viszont ő még sok mindent nem látott, ez tehát önmagában nem mérvadó tényező. Sőt, hiába szép, kifejezetten ellenszenves neki ez a fa.*
- Na tessék. Levadászott minket egy fa. Ez mekkora szégyen.
*Kezdi rosszul érezni magát, a hideg kevésbé zavarja egyelőre, de a bogarak annál inkább. Idecsalták és annyian vannak hogy nem tudnának velük mit kezdeni. Ha tényleg egy csapda és valami mérgük is van, akkor már teljesen esélytelenek velük szemben.*
- Tüzet kéne gyújtani.
*Továbbra sem a hideg ellen, csak úgy tapasztalta hogy a füst távol tartja a rovarokat. Útmutatásra nincsen tovább szükségük de jó lenne megszabadulni a kéretlen parazitáktól, és az sem lenne utolsó ha rendesen látnának valamit. Közben már indul is beljebb kicsit Bigával hogy megkösse az egyik környező fánál.*
- Semmi nem csalna ide véletlenül. Kétségkívül nem barátságos a környezet, nem nekünk akar segíteni. Rakjunk tüzet, jobban látunk, a bogaraktól is talán megszabadulunk.
*A következőket már kifejezetten halkan súgja Sylwerannak, ki tudja hány füle van egy ilyen fának.*
- Gyújtsuk fel akár vagy bánom is én, nekem nem tetszik ez.
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-30 22:04:42
Üzenet elküldve: 2016-03-30 22:04:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
*Naltana kijelentésére mosolyogva csóválja meg a fejét.*
- Én kérdeztelek, hogy benne vagy e. *mondja, és hát valóban kérdezte a tündért, ő meg csak annyit mondott, hogy nem pakol tessék-lássék módra.
Shiriqa ölési parancsát hallva nem tud nem elvigyorodni az elf. Bár éles harc is kialakulhatna bármelyik percben, és nem éppen tanácsos a viccelődés, ám az óriás nő remekül tud időzíteni. Ha nem ez volna, ami, bizonyára hangosan is felnevetne. Aztán a tündér is csatlakozik Shiriqához. Sylweran pedig felsóhajt. Hallott valami kattanást a fák közül, de a lányok akkora zajt képesek csapni, hogy képtelen megállapítani, hogy van e ott valami vagy sem. Ha így folytatják, rajtuk üthet valami bármikor.*
- Nem hinném, hogy járnak erre még állatokon és egyéb lényeken kívül mások is. *jegyzi meg a férfi. Bár látott ő már karón varjút. Ha mégis egy ember volna vagy valamilyen más humanoid, akkor sem jönne elő egy felszólításra, ha teszem azt épp utánuk osonkodik.*
- És igen Shiriqa, lehet, hogy ránk vadásznak. *vigyorodik el még szélesebben a lány szavaira. Bár a sötétben ez alig kivehető.*- De mi is arra amire csak vadászni lehet. Azon áll vagy bukik a dolog, ki vadász és ki préda, hogy melyikünk figyel oda jobban. Ha pedig csendben maradunk, akkor jobbak az esélyeink.
*Naltanához fordul.*
- És tudom, hogy Erdőmélye felé közeledünk, vagy talán már be is léptünk az erdő szívébe... de ne tévesszen meg, mindent én se tudhatok mindig, ha többet is tudok a világról néhányaknál. És van amiben egészen csapnivaló vagyok... például a süteménysütésben... egészen rémes a húsos pitém. *mondja, kissé hátborzongatóan derűsen egy ilyen helyzetben, az éjszaka közepén a sűrűben. Aztán a hang irányába fordul és hunyorog egy kicsit azúr szemeivel.*
- Ha csöndben maradtok egy kis ideig, és füleltek, talán hallunk valamit... olyan gyanús... *mondja halkan. És talán társai figyelmét sem kerülte el a beszédben a reccsenés. Mintha egy ág esett volna le valahol a közelükben. Magától aligha tehetett ilyet. Sylweran megfeszül, és vár. De úgy tűnik semmi sem történik. Ujjai nem csúsznak le a markolatról.*
- Talán csak...
*De nem fejezi be. Nincs sok értelme befejeznie, még maga is hitegetésnek vélné. Felsóhajt és int fejével a többieknek, hogy induljanak tovább, és szaporázzák meg lépteiket minél jobban. Ha valahol tényleg patak csörgedezik, akkor ki is érhetnek a fák közül. Jobban érezné magát a holdfényben.
S ha nem történik semmi, akkor bizonyára tovább is indulnak. Ha pedig így történik, akkor még jó ideig menetelhetnek. Csak azért, hogy amikor végre, hosszú és bizonyára nyűgös út után kibukkannak a fák alól egy kopár tisztásra, még Sylwerannak is leesen az álla. Mert ami eléjük tárul, az bizony olyan dolog, amit még ő sem látott eddig. Vagy pedig olyan régen volt már, hogy elfeledte, mint a gyermekmeséket.
Végig fut a hátán a hideg... talán csak a fagyos légtől, talán valami más is közre játszik. Szemei tágra nyílnak, úgy áll meg az erdő nyílásának szélén, s fürkészi a hatalmas fát.*
- Hihetetlen...
*Ennyi csúszik ki a száján elsőre, szinte suttogva, ám már el is lepik a a bogarak. Az elf pedig nem tudja mit tegyen. Bántani nem akarja őket csak úgy, de bosszantják, és ki tudja a kezdeti lelkesedésük hová vezet, ha már jócskán többségbe kerültek. Szemei megakadnak a fán nyíló hasadékon, majd tudatosul benne a farkasordító hideg is. Mintha csak a hegyek fokára hágtak volna fel. Ösztönösen hátrébb lép egyet.*
- Vigyük a lovakat a sűrűbe, és kössük ki valami biztonságos helyen. *mondja, miközben némileg megdidereg. Ez az egész túl szép, túl ősinek tűnő... és valahol teljes mértékben természetellenes.*
- Érzitek ti is a hideget... *jelenti ki, hiszen bizonyára nem kell kérdeznie.*- Valami itt nincs rendjén... menjünk visszább egy kicsit, tegyük el a lovakat, és beszéljük meg a látottakat és a teendőket. *tanácsolja, miközben óvatosan elseper egy bogarat a szeme elől, és ha a többiek beleegyeznek, akkor ő már fordul is vissza addig, amíg kiolvadnak majd egy kissé.*
*Naltana kijelentésére mosolyogva csóválja meg a fejét.*
- Én kérdeztelek, hogy benne vagy e. *mondja, és hát valóban kérdezte a tündért, ő meg csak annyit mondott, hogy nem pakol tessék-lássék módra.
Shiriqa ölési parancsát hallva nem tud nem elvigyorodni az elf. Bár éles harc is kialakulhatna bármelyik percben, és nem éppen tanácsos a viccelődés, ám az óriás nő remekül tud időzíteni. Ha nem ez volna, ami, bizonyára hangosan is felnevetne. Aztán a tündér is csatlakozik Shiriqához. Sylweran pedig felsóhajt. Hallott valami kattanást a fák közül, de a lányok akkora zajt képesek csapni, hogy képtelen megállapítani, hogy van e ott valami vagy sem. Ha így folytatják, rajtuk üthet valami bármikor.*
- Nem hinném, hogy járnak erre még állatokon és egyéb lényeken kívül mások is. *jegyzi meg a férfi. Bár látott ő már karón varjút. Ha mégis egy ember volna vagy valamilyen más humanoid, akkor sem jönne elő egy felszólításra, ha teszem azt épp utánuk osonkodik.*
- És igen Shiriqa, lehet, hogy ránk vadásznak. *vigyorodik el még szélesebben a lány szavaira. Bár a sötétben ez alig kivehető.*- De mi is arra amire csak vadászni lehet. Azon áll vagy bukik a dolog, ki vadász és ki préda, hogy melyikünk figyel oda jobban. Ha pedig csendben maradunk, akkor jobbak az esélyeink.
*Naltanához fordul.*
- És tudom, hogy Erdőmélye felé közeledünk, vagy talán már be is léptünk az erdő szívébe... de ne tévesszen meg, mindent én se tudhatok mindig, ha többet is tudok a világról néhányaknál. És van amiben egészen csapnivaló vagyok... például a süteménysütésben... egészen rémes a húsos pitém. *mondja, kissé hátborzongatóan derűsen egy ilyen helyzetben, az éjszaka közepén a sűrűben. Aztán a hang irányába fordul és hunyorog egy kicsit azúr szemeivel.*
- Ha csöndben maradtok egy kis ideig, és füleltek, talán hallunk valamit... olyan gyanús... *mondja halkan. És talán társai figyelmét sem kerülte el a beszédben a reccsenés. Mintha egy ág esett volna le valahol a közelükben. Magától aligha tehetett ilyet. Sylweran megfeszül, és vár. De úgy tűnik semmi sem történik. Ujjai nem csúsznak le a markolatról.*
- Talán csak...
*De nem fejezi be. Nincs sok értelme befejeznie, még maga is hitegetésnek vélné. Felsóhajt és int fejével a többieknek, hogy induljanak tovább, és szaporázzák meg lépteiket minél jobban. Ha valahol tényleg patak csörgedezik, akkor ki is érhetnek a fák közül. Jobban érezné magát a holdfényben.
S ha nem történik semmi, akkor bizonyára tovább is indulnak. Ha pedig így történik, akkor még jó ideig menetelhetnek. Csak azért, hogy amikor végre, hosszú és bizonyára nyűgös út után kibukkannak a fák alól egy kopár tisztásra, még Sylwerannak is leesen az álla. Mert ami eléjük tárul, az bizony olyan dolog, amit még ő sem látott eddig. Vagy pedig olyan régen volt már, hogy elfeledte, mint a gyermekmeséket.
Végig fut a hátán a hideg... talán csak a fagyos légtől, talán valami más is közre játszik. Szemei tágra nyílnak, úgy áll meg az erdő nyílásának szélén, s fürkészi a hatalmas fát.*
- Hihetetlen...
*Ennyi csúszik ki a száján elsőre, szinte suttogva, ám már el is lepik a a bogarak. Az elf pedig nem tudja mit tegyen. Bántani nem akarja őket csak úgy, de bosszantják, és ki tudja a kezdeti lelkesedésük hová vezet, ha már jócskán többségbe kerültek. Szemei megakadnak a fán nyíló hasadékon, majd tudatosul benne a farkasordító hideg is. Mintha csak a hegyek fokára hágtak volna fel. Ösztönösen hátrébb lép egyet.*
- Vigyük a lovakat a sűrűbe, és kössük ki valami biztonságos helyen. *mondja, miközben némileg megdidereg. Ez az egész túl szép, túl ősinek tűnő... és valahol teljes mértékben természetellenes.*
- Érzitek ti is a hideget... *jelenti ki, hiszen bizonyára nem kell kérdeznie.*- Valami itt nincs rendjén... menjünk visszább egy kicsit, tegyük el a lovakat, és beszéljük meg a látottakat és a teendőket. *tanácsolja, miközben óvatosan elseper egy bogarat a szeme elől, és ha a többiek beleegyeznek, akkor ő már fordul is vissza addig, amíg kiolvadnak majd egy kissé.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-30 16:05:52
Üzenet elküldve: 2016-03-30 16:05:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Fák sűrűjében//
*Ha a csapat állhatatosan követi a fura kis kék micsodákat az erdő mélyére, akkor bő egyórányi caplatás vár rájuk az éjjeli moccanatlan csendben. A talaj, amelyen haladnak, göröngyös és nehezen járható, már közel és távol se látnak ösvényt, kvázi toronyiránt mennek egyre feljebb és beljebb, feljebb és beljebb. Ha Eiyldana nem nagyon rutinos erdőjáró, vagy összeismerkedett azóta a három vándorral, akkor gond egy szál se, ha viszont még mindig tisztes távolból követi lépteik árnyékként, az hamarosan nagyon meg fog nehezedni, mivel a fák és cserjék igen sűrűn nőnek, és könnyű szem elől téveszteni a kicsiny kalandorbandát, ahogy kerülgetik a vénséges, ősi törzseket, kiszáradt patakmedreket.
Aztán végre egy tisztásfélére érnek, bár ezt így kijelenteni jelentékeny túlzás, mivel a szín, ami egyszer csak előbukkan előttük, csak jóindulattal nevezhető bármi egyébnek, mint egy hússzoz húsz láb átmérőjű terület, ahol valami okból a kopár talajnál is kietlenebb, növény által be nem nőtt fekete föld ásít. Velük épp szemben a hegy lába meredeken emelkedik a magasba, előtte pedig egy akkora tölgyfa áll, amekkorát aligha láttak még a percéletűek, s talán az elf sem minden nap. Vaskos, öles törzsét csak öt vagy hat ember érné át, kérge sima és sötét, egyik oldaláról dér lepte be vastagon, ahogy másokat a moha.
Minden ága oszlopnyi, s bár a tél miatt koronája megritkult, dús lombját nem hullajdotta el teljesen, s még így is lélegzetelállító látványt nyújt. Ennek oka pedig az, hogy az eddig követett fénylények százával és ezrével tanyáznak az ágak és levelek között. apró potrohukat mintha lassú szívdobogás ritmusára halványítanák-fényesítenék, pulzáló, szemkápráztató fényességbe vonva a fát. Néhány ág végén színezüstnek rémlő, csepp alakú bogárfészek csüng: valószínűleg a tünelkék ezekből szálldosnak szét mindenfelé, a kicsiny kasokból talán két tucat is lapul itt is, ott is a lombok alatt. Sajnos egy sem annyira alacsonyan, hogy közelebbről megszemlélhessék, cserébe a szárnyas micsodák közlékenyebbek, mint valaha: az őket vezető felhő egyedei immár nem csak Tasrod Naltana kezén, karján ücsörögnek, de beleköltöznek a lovak sörényébe, halkan cirpelve Shiriqua nyakába-fülébe zümmögnek, Sylweran homlokán, fejbúbján rezegtetik hártyás szártyukat. A fa törzse az egyik oldalt korhadtnak rémlik, és egy hatalmas, másfél ember magasságnyi, széles hasadék tátong rajta. A csapat alighanem egy pár percet azzal tölt, amivel minden vándor, akiknek csak szerencséjük van megbámulni a méltóságteljes, idős fát a kékezüst derengésben, a hajnal előtti legsötétebb órában, Nem mindennapi látvány, ezért csak ha levették róla a szemük, akkor tűnik fel nekik, ami tán korábban is. Természetellenesen, fogvacogtatóan hideg van. A lovak orra minden lélegzetvételnél párállik, ujjaik meggémberednek. Ha már idáig eljöttek, szemlélődhetnek egy kicsit, de aztán ezzel jobb lesz kezdeni valamit, különösen, mert a társaság kevésbé szívós tagjai - így a tündérlány - lehet megsínyli, ha soká időznek a jégkamraszerűn hűs tisztáson.*
*Ha a csapat állhatatosan követi a fura kis kék micsodákat az erdő mélyére, akkor bő egyórányi caplatás vár rájuk az éjjeli moccanatlan csendben. A talaj, amelyen haladnak, göröngyös és nehezen járható, már közel és távol se látnak ösvényt, kvázi toronyiránt mennek egyre feljebb és beljebb, feljebb és beljebb. Ha Eiyldana nem nagyon rutinos erdőjáró, vagy összeismerkedett azóta a három vándorral, akkor gond egy szál se, ha viszont még mindig tisztes távolból követi lépteik árnyékként, az hamarosan nagyon meg fog nehezedni, mivel a fák és cserjék igen sűrűn nőnek, és könnyű szem elől téveszteni a kicsiny kalandorbandát, ahogy kerülgetik a vénséges, ősi törzseket, kiszáradt patakmedreket.
Aztán végre egy tisztásfélére érnek, bár ezt így kijelenteni jelentékeny túlzás, mivel a szín, ami egyszer csak előbukkan előttük, csak jóindulattal nevezhető bármi egyébnek, mint egy hússzoz húsz láb átmérőjű terület, ahol valami okból a kopár talajnál is kietlenebb, növény által be nem nőtt fekete föld ásít. Velük épp szemben a hegy lába meredeken emelkedik a magasba, előtte pedig egy akkora tölgyfa áll, amekkorát aligha láttak még a percéletűek, s talán az elf sem minden nap. Vaskos, öles törzsét csak öt vagy hat ember érné át, kérge sima és sötét, egyik oldaláról dér lepte be vastagon, ahogy másokat a moha.
Minden ága oszlopnyi, s bár a tél miatt koronája megritkult, dús lombját nem hullajdotta el teljesen, s még így is lélegzetelállító látványt nyújt. Ennek oka pedig az, hogy az eddig követett fénylények százával és ezrével tanyáznak az ágak és levelek között. apró potrohukat mintha lassú szívdobogás ritmusára halványítanák-fényesítenék, pulzáló, szemkápráztató fényességbe vonva a fát. Néhány ág végén színezüstnek rémlő, csepp alakú bogárfészek csüng: valószínűleg a tünelkék ezekből szálldosnak szét mindenfelé, a kicsiny kasokból talán két tucat is lapul itt is, ott is a lombok alatt. Sajnos egy sem annyira alacsonyan, hogy közelebbről megszemlélhessék, cserébe a szárnyas micsodák közlékenyebbek, mint valaha: az őket vezető felhő egyedei immár nem csak Tasrod Naltana kezén, karján ücsörögnek, de beleköltöznek a lovak sörényébe, halkan cirpelve Shiriqua nyakába-fülébe zümmögnek, Sylweran homlokán, fejbúbján rezegtetik hártyás szártyukat. A fa törzse az egyik oldalt korhadtnak rémlik, és egy hatalmas, másfél ember magasságnyi, széles hasadék tátong rajta. A csapat alighanem egy pár percet azzal tölt, amivel minden vándor, akiknek csak szerencséjük van megbámulni a méltóságteljes, idős fát a kékezüst derengésben, a hajnal előtti legsötétebb órában, Nem mindennapi látvány, ezért csak ha levették róla a szemük, akkor tűnik fel nekik, ami tán korábban is. Természetellenesen, fogvacogtatóan hideg van. A lovak orra minden lélegzetvételnél párállik, ujjaik meggémberednek. Ha már idáig eljöttek, szemlélődhetnek egy kicsit, de aztán ezzel jobb lesz kezdeni valamit, különösen, mert a társaság kevésbé szívós tagjai - így a tündérlány - lehet megsínyli, ha soká időznek a jégkamraszerűn hűs tisztáson.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-24 14:16:14
Üzenet elküldve: 2016-03-24 14:16:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis szörnyvadászat//
*Sóhajt egyet, nem is olyan könnyű, mint gondolta. Ám nem tud többet tenni, behajol a sátorba, és szól:*
- Lányok! Vége a pihinek, megyünk haza!
*Nem tudja, de erre valószínűleg nem fognak reagálni. Ellép a sátortól, és így szól:*
- Ha maguktól nem jönnek, szerintem hagyjuk. A lovaikat meg... *mondaná, hogy hagyják itt, de aztán eszébe jut:*
- A kereskedőé, nem? *Nem szívesen hagyja itt őket ló nélkül, de azért a kereskedő nem biztos hogy díjazná, hogy egy gwuffért két lovát kellett veszítenie, bármennyi is a valódi árkülönbség. Többet nem is szól, megindul a gwuff, meg a lova felé. Mindenki tekintetét kerüli, főleg Arsenorét. A férfi nála sokkalta emberségesebb, több benne a segítőkészség, legyen az egy elf, vagy egy ember (eredar) irányában. Emiatt a lány nem is akarja látni, ha az esetleg, és egyébként jogosan, rosszallóan néz rá. Raeyan viszont most valamiért úgy érzi, ő többet nem tehet a lányokért, hogy valami megakadályozza őt ebben, és hogy ők vagy maguktól állhatnak csak talpra, vagy sehogy. Ettől függetlenül nem teljességgel kizárt, hogy bármelyikük előbukkan a sátorból, hogy mégis velük tartson – bár az már az, hogy a zsákmányért bármiféle részesedést kapjanak. Velük, vagy nélkülük, a csapat elindul.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.24 14:21:18
*Sóhajt egyet, nem is olyan könnyű, mint gondolta. Ám nem tud többet tenni, behajol a sátorba, és szól:*
- Lányok! Vége a pihinek, megyünk haza!
*Nem tudja, de erre valószínűleg nem fognak reagálni. Ellép a sátortól, és így szól:*
- Ha maguktól nem jönnek, szerintem hagyjuk. A lovaikat meg... *mondaná, hogy hagyják itt, de aztán eszébe jut:*
- A kereskedőé, nem? *Nem szívesen hagyja itt őket ló nélkül, de azért a kereskedő nem biztos hogy díjazná, hogy egy gwuffért két lovát kellett veszítenie, bármennyi is a valódi árkülönbség. Többet nem is szól, megindul a gwuff, meg a lova felé. Mindenki tekintetét kerüli, főleg Arsenorét. A férfi nála sokkalta emberségesebb, több benne a segítőkészség, legyen az egy elf, vagy egy ember (eredar) irányában. Emiatt a lány nem is akarja látni, ha az esetleg, és egyébként jogosan, rosszallóan néz rá. Raeyan viszont most valamiért úgy érzi, ő többet nem tehet a lányokért, hogy valami megakadályozza őt ebben, és hogy ők vagy maguktól állhatnak csak talpra, vagy sehogy. Ettől függetlenül nem teljességgel kizárt, hogy bármelyikük előbukkan a sátorból, hogy mégis velük tartson – bár az már az, hogy a zsákmányért bármiféle részesedést kapjanak. Velük, vagy nélkülük, a csapat elindul.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.24 14:21:18
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-22 10:31:28
Üzenet elküldve: 2016-03-22 10:31:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Arsenor miután a helyzet meg lesz magyarázva lassan meg is érti mi volt körülötte.*
-Ja igen. Itt azért nem kéne őket hagyni. Azt hiszem. Mégiscsak veszélyes hely.
*Ásít egyet. A tegnapi "Aki nem dolgozik ne is egyék!" mondatát senki sem hozza elő ezért neki sem kell. Összeszedi magát majd elkezdenek visszamenni a város felé. Abban biztos, hogy egy alapos fürdő és egy kényelmes ágy ráfér. Farkasdög és izzadtság szaga van. Szerencsére visszafelé már nem nagyon akar semmi sem történni. Ez így van rendjén. Arsenor-nak már nem is nagyon van kedve.*
*Arsenor miután a helyzet meg lesz magyarázva lassan meg is érti mi volt körülötte.*
-Ja igen. Itt azért nem kéne őket hagyni. Azt hiszem. Mégiscsak veszélyes hely.
*Ásít egyet. A tegnapi "Aki nem dolgozik ne is egyék!" mondatát senki sem hozza elő ezért neki sem kell. Összeszedi magát majd elkezdenek visszamenni a város felé. Abban biztos, hogy egy alapos fürdő és egy kényelmes ágy ráfér. Farkasdög és izzadtság szaga van. Szerencsére visszafelé már nem nagyon akar semmi sem történni. Ez így van rendjén. Arsenor-nak már nem is nagyon van kedve.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-22 07:39:28
Üzenet elküldve: 2016-03-22 07:39:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis szörnyvadászat//
*Miután pár percig értetlenül pislognak egymásra ők ketten, Yfhorr meg Arsenor, a kopasz megrántja vállát. Közben a két másik zsoldos módszeresen összecsomagol, eltapodja a tüzet, szemmel láthatóan induláshoz készülődik.*
- Essen belé a fene! - *Összegzi végül a kopasz a benyomásait a két álomkóros hölgyemény ügyében, aztán sürgetni kezdi mindazokat, akik még nem pakolták össze a dolgaikat, hogy indulhassanak.
Így hát, attól függően, hogy Raeyan szíve megesik-e a lányokon, felszedelődzködik áés nekivág az erdőnek az ötös- vagy hetesfogat. Az út Arthenior felé szerencsére jócskán eseménytelen, bár a bicebóca gwuff miatt aligha fognak lóháton vágtatni, azért szép utat megtehetnek a város felé. Előbb arcuk jobb felét, utóbb kobakjukat éri a melengető tavaszi napsütés, utóbb a vöröses korong lebukik nyugaton, és csendes, nyugodt éjszaka borul a csapatra. Átkelhetnek békében a folyón is, és ha így is tesznek, különösebb késlekedés nélkül, ha korán indulnak, a következő nap reggelén már egészen közel járhatnak Artheniorhoz.*
*Miután pár percig értetlenül pislognak egymásra ők ketten, Yfhorr meg Arsenor, a kopasz megrántja vállát. Közben a két másik zsoldos módszeresen összecsomagol, eltapodja a tüzet, szemmel láthatóan induláshoz készülődik.*
- Essen belé a fene! - *Összegzi végül a kopasz a benyomásait a két álomkóros hölgyemény ügyében, aztán sürgetni kezdi mindazokat, akik még nem pakolták össze a dolgaikat, hogy indulhassanak.
Így hát, attól függően, hogy Raeyan szíve megesik-e a lányokon, felszedelődzködik áés nekivág az erdőnek az ötös- vagy hetesfogat. Az út Arthenior felé szerencsére jócskán eseménytelen, bár a bicebóca gwuff miatt aligha fognak lóháton vágtatni, azért szép utat megtehetnek a város felé. Előbb arcuk jobb felét, utóbb kobakjukat éri a melengető tavaszi napsütés, utóbb a vöröses korong lebukik nyugaton, és csendes, nyugodt éjszaka borul a csapatra. Átkelhetnek békében a folyón is, és ha így is tesznek, különösebb késlekedés nélkül, ha korán indulnak, a következő nap reggelén már egészen közel járhatnak Artheniorhoz.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-21 16:48:14
Üzenet elküldve: 2016-03-21 16:48:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis szörnyvadászat//
*Habár nem hagyná itt a két lányt, ha csak nem muszáj (ám akkor viszont lelki probléma nélkül) nem tud, és nem is akar külön módokat kitalálni a szállításukra, amennyiben tényleg rászorulnak az ilyesmire. Ezt a hozzáállást az estének, és a fáradtságnak tulajdonítja, így csak bólint a felvetésre, és megy a dolgára, meg aludni.
„Reggel” már a többiek mozgolódnak, amikor ő ébred. Nem aludta ki ugyan magát, ám nem adhatja meg magát a lustaságnak, most még nem. Megvívja hát a maga kis harcát a csipával, meg a nehézkedő szemekkel, és felkel. Közben Yfhorr épp a lányok sátrán kopogtat. Úgy tűnik, ő még nem értesült semmiről a lányokkal kapcsolatban, az értetlen, vagy éppen egyetértő pillantások pedig hamarosan mind az éppen még csak ébredő, és mit sem sejtő Arsenoron állapodnak meg, aki mindent tagad, ő ott se volt, bármiről is van szó. Raeyannak kell hát kimentenie eme kínos helyzetből.*
-Khmm, Azt hiszem, a lányok, amióta mi elmentünk, nem nagyon léptek ki a sátrukból, talán a takarójuk alól sem. Lehet betegek, azért nem mozdulnak. Lehet, hogy nekünk kell felraknunk a lovukra... Vagy, akár itt is hagyhatjuk őket.
*Adja meg magát az ötletnek, elvégre, ha a többség emellett dönt, fölösleges vitatkoznia, amúgy sem személyes ügy ez számára. Vagyis röviden, ráhagyta Yfhorra a döntést. Bármi is lesz az végül, ő megint odamegy a gwuffhoz, megvizsgálja az állatot és annak nyűgjét, és kötést cserél. Ha a vérzés már elállt, ezúttal csak a Q bogyókból présel egy kisebb életbiztosítást. Szedelőzködni is csak ezután kezd.*
*Habár nem hagyná itt a két lányt, ha csak nem muszáj (ám akkor viszont lelki probléma nélkül) nem tud, és nem is akar külön módokat kitalálni a szállításukra, amennyiben tényleg rászorulnak az ilyesmire. Ezt a hozzáállást az estének, és a fáradtságnak tulajdonítja, így csak bólint a felvetésre, és megy a dolgára, meg aludni.
„Reggel” már a többiek mozgolódnak, amikor ő ébred. Nem aludta ki ugyan magát, ám nem adhatja meg magát a lustaságnak, most még nem. Megvívja hát a maga kis harcát a csipával, meg a nehézkedő szemekkel, és felkel. Közben Yfhorr épp a lányok sátrán kopogtat. Úgy tűnik, ő még nem értesült semmiről a lányokkal kapcsolatban, az értetlen, vagy éppen egyetértő pillantások pedig hamarosan mind az éppen még csak ébredő, és mit sem sejtő Arsenoron állapodnak meg, aki mindent tagad, ő ott se volt, bármiről is van szó. Raeyannak kell hát kimentenie eme kínos helyzetből.*
-Khmm, Azt hiszem, a lányok, amióta mi elmentünk, nem nagyon léptek ki a sátrukból, talán a takarójuk alól sem. Lehet betegek, azért nem mozdulnak. Lehet, hogy nekünk kell felraknunk a lovukra... Vagy, akár itt is hagyhatjuk őket.
*Adja meg magát az ötletnek, elvégre, ha a többség emellett dönt, fölösleges vitatkoznia, amúgy sem személyes ügy ez számára. Vagyis röviden, ráhagyta Yfhorra a döntést. Bármi is lesz az végül, ő megint odamegy a gwuffhoz, megvizsgálja az állatot és annak nyűgjét, és kötést cserél. Ha a vérzés már elállt, ezúttal csak a Q bogyókból présel egy kisebb életbiztosítást. Szedelőzködni is csak ezután kezd.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-14 17:18:22
Üzenet elküldve: 2016-03-14 17:18:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Az akcentusos fickó tovább magyaráz, de Arsenor-t nem is nagyon érdekli. Ő most fáradt.*
-Jól van majd reggel meg lesz beszélve.
*Ezzel ledől és alszik. Másnap Yfhorr kiabálására ébred. Nem épp a legjobb ébresztő. Fáj mindene és rajta van még a reggeli tompaság. Annyit tesz, hogy felül.*
~Ma akkor megyünk haza. Ki sem lépek a Pegazusból az is biztos egész nap. Talán délben, hogy megebédeljek tisztességesen vagy ha délben érünk oda akkor este, hogy megvacsorázzak és elmondjam, hogy gwuffra vadásztam és fogtam is egyet. Na, az jó lesz.~
*Aztán hirtelen arra eszmél, hogy mindenki rá néz és Yfhorr kérdezgeti, hogy mi van. Ő sem érti most.*
-Nem is csináltam semmit. Most keltem fel? Mi van?
*Az akcentusos fickó tovább magyaráz, de Arsenor-t nem is nagyon érdekli. Ő most fáradt.*
-Jól van majd reggel meg lesz beszélve.
*Ezzel ledől és alszik. Másnap Yfhorr kiabálására ébred. Nem épp a legjobb ébresztő. Fáj mindene és rajta van még a reggeli tompaság. Annyit tesz, hogy felül.*
~Ma akkor megyünk haza. Ki sem lépek a Pegazusból az is biztos egész nap. Talán délben, hogy megebédeljek tisztességesen vagy ha délben érünk oda akkor este, hogy megvacsorázzak és elmondjam, hogy gwuffra vadásztam és fogtam is egyet. Na, az jó lesz.~
*Aztán hirtelen arra eszmél, hogy mindenki rá néz és Yfhorr kérdezgeti, hogy mi van. Ő sem érti most.*
-Nem is csináltam semmit. Most keltem fel? Mi van?
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-14 15:08:20
Üzenet elküldve: 2016-03-14 15:08:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis szörnyvadászat//
*A gwuffnak úgy tűnik, nincs kifejezetten ellenére, hogy a lovakkal együtt ácsorogjon, bár az eléjük halmozott abrakhoz nem nyúl.
Mielőtt aludni térhetnének, tovább tipródik előttük Yfhorr társa. Most, hogy Arsenor még bátorítja is az apró termetű rézbőrűt, tovább magyaráz durva akcentusú, érdes színezetű beszédével.*
- Telt el egy nap és egy éjjel és két nő alszik. Mindig alszik. Talán beteg, talán nem, itt hagyjuk. Itt hagyjuk? Itt hagyjuk! Sátorral, alvással! - *Mutogat a sátorra, miközben halkan, göcögve felnevet. Odabenn vastag szőrmékbe bugyolálva két tojásdad csomag sejlik fel: Az egyik az eredar lehet, a másik a törékeny elfleány. Nem moccannak, órák elteltével sem.
A nap felkúszik az égre és újabb, sápadt, kora tavaszi reggel virrad rájuk az erdő ölén. Ahogy telnek az órák, úgy telik meg élettel a tegnap még sivár és kopár táj körülöttük: Bár látni egyet sem látnak, szüntelenül hallják maguk körül a csivitelő madárnépet magasan a fejük fölött, az ágakon. A lovak jókedvűen szuszognak, Yfhorr a körülményekhez képest pihent és kevéssé zsémbes, a két kreol felvigyázó ember ugyanúgy gombócban ücsörög a reggelijük fölött. A sátorból még mindig semmi életjel. A gwuff a pár óra pihenő alatt nem érzett több kedvet az abrakoláshoz, mint azelőtt, sérült lábát bicegősent artja, nem nehezedik rá. A kötés viszont nem vérzett át, nem gennyes.*
- Na, most aztán szedjük a sátorfánk! - *Szívja meg az orrát jólesően a kopasz, aztán felzargatja a társaság azon tagjait, akik még aludnának és nem keltek fel az általános jövés-menésre, amit a tagbaszakadt fickó rendezett nekik. Lapátkezével meglapogatja a sátor oldalát.* - Ébresztő!
*Semmi mozgás. Az apró termetű zsoldharcos, aki tegnap az alvó nőkről magyarázott, jelentőségteljesen oldalba böki társát, majd szent egyetértésben Arsenorra merednek.*
- No, mivan, mi? - *Kapja el a sanda tekinteteket a vezetőjük, aztán a fickóhoz fordul.* - Baj van tán?
*A gwuffnak úgy tűnik, nincs kifejezetten ellenére, hogy a lovakkal együtt ácsorogjon, bár az eléjük halmozott abrakhoz nem nyúl.
Mielőtt aludni térhetnének, tovább tipródik előttük Yfhorr társa. Most, hogy Arsenor még bátorítja is az apró termetű rézbőrűt, tovább magyaráz durva akcentusú, érdes színezetű beszédével.*
- Telt el egy nap és egy éjjel és két nő alszik. Mindig alszik. Talán beteg, talán nem, itt hagyjuk. Itt hagyjuk? Itt hagyjuk! Sátorral, alvással! - *Mutogat a sátorra, miközben halkan, göcögve felnevet. Odabenn vastag szőrmékbe bugyolálva két tojásdad csomag sejlik fel: Az egyik az eredar lehet, a másik a törékeny elfleány. Nem moccannak, órák elteltével sem.
A nap felkúszik az égre és újabb, sápadt, kora tavaszi reggel virrad rájuk az erdő ölén. Ahogy telnek az órák, úgy telik meg élettel a tegnap még sivár és kopár táj körülöttük: Bár látni egyet sem látnak, szüntelenül hallják maguk körül a csivitelő madárnépet magasan a fejük fölött, az ágakon. A lovak jókedvűen szuszognak, Yfhorr a körülményekhez képest pihent és kevéssé zsémbes, a két kreol felvigyázó ember ugyanúgy gombócban ücsörög a reggelijük fölött. A sátorból még mindig semmi életjel. A gwuff a pár óra pihenő alatt nem érzett több kedvet az abrakoláshoz, mint azelőtt, sérült lábát bicegősent artja, nem nehezedik rá. A kötés viszont nem vérzett át, nem gennyes.*
- Na, most aztán szedjük a sátorfánk! - *Szívja meg az orrát jólesően a kopasz, aztán felzargatja a társaság azon tagjait, akik még aludnának és nem keltek fel az általános jövés-menésre, amit a tagbaszakadt fickó rendezett nekik. Lapátkezével meglapogatja a sátor oldalát.* - Ébresztő!
*Semmi mozgás. Az apró termetű zsoldharcos, aki tegnap az alvó nőkről magyarázott, jelentőségteljesen oldalba böki társát, majd szent egyetértésben Arsenorra merednek.*
- No, mivan, mi? - *Kapja el a sanda tekinteteket a vezetőjük, aztán a fickóhoz fordul.* - Baj van tán?
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-03-10 20:02:15
Üzenet elküldve: 2016-03-10 20:02:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis szörnyvadászat//
*Maguk mögött hagyják a farkasokat, legyen az élő, vagy holt, s bár gwuff őfelségének nehezére esik tempóban vonszolni a tomporát, a távolságot csak sikerül elfogyasztani a táborhoz.*
- Elég, ha ő tudja, hogyan kell aludnia. A lábát azért megnézem, de szerintem elég lesz indulás előtt kötést cserélni.
*Mindenek előtt dokkolja az állatot a lovak közelében, bár nem közvetlen mellé, nem tudni milyen kölcsönhatás jön létre, ha a lóközegbe gwuffot vegyítünk, és nem ilyenkor ajánlott kémiázgatni. Aztán jön a katona a nehezményezésével. Raeyan nem egy kétkedő típus amúgy sem, elhiszi, amit mond.*
- Annál több lesz nekünk.
*Ért egyet Arsenor bölcsességével, dolgoztak ők bőven ezért az állatért, így aki semmit nem csinált, azt a tücsök és a hangya tanulsága szellemében illik kitúrni a bevételből is. Szóval, megvizsgálgatja még a kötést, a sebet, nem lazult meg, vérzik-e, begyulladt, egyszóval hatott-e a zöld, amit elkent rajta, és nem kevert-e össze semmit semmivel gyógynövények terén, nem-e már akkor is elszúrta az ~hagyd abba!~ mennyire koszolódott össze az úton, egyszóval csúnya-e a seb, és kell-e most kötést cserélni rajta. Ha igen, úgy a korábbi módszert alkalmazva tisztogat, és köt újra. Ha nem, vagy miután ezzel végzett, odamegy a lovához is.*
- Szia Szöszke, hiányoztam? *Enyeleg még egy kicsit az állattal, bár nyaktól lefele vérszagot áraszt magából, így az lehet, hogy nem a legjobb barátját látja benne. Ezután kezet, és arcot mos, ennél komolyabb tisztálkodásra most nem futja. Valahol a menet elején ivott utoljára, így ezt is bepótolja, megcsinálja a fekhelyét, és altatódal nélkül elalszik. De csak amolyan félálomban, amiből a legapróbb vészjósló neszre is képes... A lópikulát! Ő amúgy sem tud ilyet, most pedig, mint akit villám csapott agyon, még horkolni is olyan nőietlenül fog hozzá, hogy talán a helyi telelő madarak is menekülőre fogják, és legalábbis egy lendületes Yfhorr-bakancs a lengőbordájában tudná csak felébreszteni idő előtt.*
*Maguk mögött hagyják a farkasokat, legyen az élő, vagy holt, s bár gwuff őfelségének nehezére esik tempóban vonszolni a tomporát, a távolságot csak sikerül elfogyasztani a táborhoz.*
- Elég, ha ő tudja, hogyan kell aludnia. A lábát azért megnézem, de szerintem elég lesz indulás előtt kötést cserélni.
*Mindenek előtt dokkolja az állatot a lovak közelében, bár nem közvetlen mellé, nem tudni milyen kölcsönhatás jön létre, ha a lóközegbe gwuffot vegyítünk, és nem ilyenkor ajánlott kémiázgatni. Aztán jön a katona a nehezményezésével. Raeyan nem egy kétkedő típus amúgy sem, elhiszi, amit mond.*
- Annál több lesz nekünk.
*Ért egyet Arsenor bölcsességével, dolgoztak ők bőven ezért az állatért, így aki semmit nem csinált, azt a tücsök és a hangya tanulsága szellemében illik kitúrni a bevételből is. Szóval, megvizsgálgatja még a kötést, a sebet, nem lazult meg, vérzik-e, begyulladt, egyszóval hatott-e a zöld, amit elkent rajta, és nem kevert-e össze semmit semmivel gyógynövények terén, nem-e már akkor is elszúrta az ~hagyd abba!~ mennyire koszolódott össze az úton, egyszóval csúnya-e a seb, és kell-e most kötést cserélni rajta. Ha igen, úgy a korábbi módszert alkalmazva tisztogat, és köt újra. Ha nem, vagy miután ezzel végzett, odamegy a lovához is.*
- Szia Szöszke, hiányoztam? *Enyeleg még egy kicsit az állattal, bár nyaktól lefele vérszagot áraszt magából, így az lehet, hogy nem a legjobb barátját látja benne. Ezután kezet, és arcot mos, ennél komolyabb tisztálkodásra most nem futja. Valahol a menet elején ivott utoljára, így ezt is bepótolja, megcsinálja a fekhelyét, és altatódal nélkül elalszik. De csak amolyan félálomban, amiből a legapróbb vészjósló neszre is képes... A lópikulát! Ő amúgy sem tud ilyet, most pedig, mint akit villám csapott agyon, még horkolni is olyan nőietlenül fog hozzá, hogy talán a helyi telelő madarak is menekülőre fogják, és legalábbis egy lendületes Yfhorr-bakancs a lengőbordájában tudná csak felébreszteni idő előtt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957