Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-12 17:32:07
Üzenet elküldve: 2016-04-12 17:32:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Fák sűrűjében//
*A közelükben a tábor tüze elhamvad a mohó szellemlények keze nyomán: két marokra fogják az izzó husángokat, és az utolsó parázsló kis darabkáig mohó, fogas szájukba tömik. És tessék: a tűztől jól láthatóan megnőnek, ha nem is térfogatban, de magasságban egy húsz centit, darabonként. Hátukon a tüsketaraj két inas füstszárnnyá alakul, ahol az átlagos kétlábú a bordáit viseli, újabb pár kar bomlik elő az árnyfüstből, ugyanolyan karmos, tépázásra termett ujjakkal, mint az eredeti végtagok. Még azzal vannak elfoglalva, hogy a pislákoló tűzmaradékot mind összegyűjtögessék, nem túl értelmes lényeg módjára játszin civakodnak egymással az utolsó tüzes ágon, így szerencsére a kalandoroknak elég egyelőre azzal a csapattal foglalkozni, amelyik nagy erővel rájuk támad.
Ugyanis támadnak, dacára Sylweran fáradhatatlan kommunikációs gyakorlatainak, de még Shiriqa színlelt megadásának is. Amelyik kiverte a fáklyát a Nővér kezéből, még buzgón rágcsálódik, kábé egy méterre a lánytól. Sajnos ő viszont nem tudta megtartani egyensúlyát, mikor az inas, izmos lény repülőstartot vett a mellkasáról, ezért döndülve esik a szebbik felére, jócskán beverve tomporát és két könyökét a nagy fa göcsörtös, szövevényes gyökérzetébe, meg a talajba. A fa túlsó oldalát játszi könnyedséggel megkerülő három rémlény immár nem teketóriázik, s bár már nem nagyon van fényük, mi világítson, közelségük tisztán kivehető, és fehér fényű, szűkre húzott szemük is csillagként izzik a sötét erdőben. Szerencsére a harcosok nagyjából hozzászokhattak már a sötéthez, így nem szenvednek különösebb hátrányt a közelharcban, viszont nem is látják már tisztán a tisztás szélén, vannak-e még rémek lesben állva, vagy csak a szemük káprázik, és fölöslegesen kémlelik az éjsötét erdőt.
Utóbb a fa két oldaláról egy-egy árnyéklény Sylweranra veti magát, az egyik rácsimpaszkodik hosszú ujjaival a keresztbetett kardokra, és izmos lábát megvetve lefele húzza azt, míg a másik az ezáltal védtelenné vált mellkasi-háti felületre ugrik rá, olyan játszi könnyedséggel, ahogy a játékos lángok fénye vetődik egyik tárgyról a másikra. Karmos ujjaik valószínűleg igen könnyen feltépik a ruhát, a bőrt, de csikorogva csúsznak el a fémpáncélon.
A harmadik rémség, aki a fa mögül kerül, egy pillanatra habozni látszik: Éles karmaival végigszánt a fán, hosszúkás ragadozópofájával felnéz az ágak közé. Talán megérezte a kicsi tündér szagát az ágak között, tán hallott valami szokatlant. Annyira nem dekoncentrált, hogy ne követné két társát Sylweran és a hanyatt hevergető Nővér felé, de egy pár szekundumnyi idővel később fog támadni, mint társai.
A féltérdre ereszkedő óriáslány szeme kábé egyvonalban lehet a görnyedten jobbról rohamozó árnylénynek. Ez sem lassít, ezt sem hatja meg, hogy a kalandorcsapat amúgy barátkozna az éjszaka különös kreatúráival, kábé másfél méterről, elrugaszkodva ugrik, izmos teste minden inát pendülésig feszítve, előre meresztett karokkal, hátra nyúló lábakkal, sivítva ugrik Shiriqa nyakába. Zúgva száll, akár a győzelmi zászló, és ha a célpont marad féltérden, akkor valószínűleg a lendölet lesodorja és hanyattvágja őt is.
A sajgó tomporú Eyldanának kábé annyi ideje lehet, hogy összekapja maga alá a virgácsokat, ugyanis az ágdarab roppanva eltűnik az őt hanyattdöntő kreatúra hegyeskés fogazata között, és az, immár egy hosszú, skorpiószerűn hátrahajtott, íves és tüskés végű farokkal felszerelkezve fordul rá a szegény leányzóra.*
*A közelükben a tábor tüze elhamvad a mohó szellemlények keze nyomán: két marokra fogják az izzó husángokat, és az utolsó parázsló kis darabkáig mohó, fogas szájukba tömik. És tessék: a tűztől jól láthatóan megnőnek, ha nem is térfogatban, de magasságban egy húsz centit, darabonként. Hátukon a tüsketaraj két inas füstszárnnyá alakul, ahol az átlagos kétlábú a bordáit viseli, újabb pár kar bomlik elő az árnyfüstből, ugyanolyan karmos, tépázásra termett ujjakkal, mint az eredeti végtagok. Még azzal vannak elfoglalva, hogy a pislákoló tűzmaradékot mind összegyűjtögessék, nem túl értelmes lényeg módjára játszin civakodnak egymással az utolsó tüzes ágon, így szerencsére a kalandoroknak elég egyelőre azzal a csapattal foglalkozni, amelyik nagy erővel rájuk támad.
Ugyanis támadnak, dacára Sylweran fáradhatatlan kommunikációs gyakorlatainak, de még Shiriqa színlelt megadásának is. Amelyik kiverte a fáklyát a Nővér kezéből, még buzgón rágcsálódik, kábé egy méterre a lánytól. Sajnos ő viszont nem tudta megtartani egyensúlyát, mikor az inas, izmos lény repülőstartot vett a mellkasáról, ezért döndülve esik a szebbik felére, jócskán beverve tomporát és két könyökét a nagy fa göcsörtös, szövevényes gyökérzetébe, meg a talajba. A fa túlsó oldalát játszi könnyedséggel megkerülő három rémlény immár nem teketóriázik, s bár már nem nagyon van fényük, mi világítson, közelségük tisztán kivehető, és fehér fényű, szűkre húzott szemük is csillagként izzik a sötét erdőben. Szerencsére a harcosok nagyjából hozzászokhattak már a sötéthez, így nem szenvednek különösebb hátrányt a közelharcban, viszont nem is látják már tisztán a tisztás szélén, vannak-e még rémek lesben állva, vagy csak a szemük káprázik, és fölöslegesen kémlelik az éjsötét erdőt.
Utóbb a fa két oldaláról egy-egy árnyéklény Sylweranra veti magát, az egyik rácsimpaszkodik hosszú ujjaival a keresztbetett kardokra, és izmos lábát megvetve lefele húzza azt, míg a másik az ezáltal védtelenné vált mellkasi-háti felületre ugrik rá, olyan játszi könnyedséggel, ahogy a játékos lángok fénye vetődik egyik tárgyról a másikra. Karmos ujjaik valószínűleg igen könnyen feltépik a ruhát, a bőrt, de csikorogva csúsznak el a fémpáncélon.
A harmadik rémség, aki a fa mögül kerül, egy pillanatra habozni látszik: Éles karmaival végigszánt a fán, hosszúkás ragadozópofájával felnéz az ágak közé. Talán megérezte a kicsi tündér szagát az ágak között, tán hallott valami szokatlant. Annyira nem dekoncentrált, hogy ne követné két társát Sylweran és a hanyatt hevergető Nővér felé, de egy pár szekundumnyi idővel később fog támadni, mint társai.
A féltérdre ereszkedő óriáslány szeme kábé egyvonalban lehet a görnyedten jobbról rohamozó árnylénynek. Ez sem lassít, ezt sem hatja meg, hogy a kalandorcsapat amúgy barátkozna az éjszaka különös kreatúráival, kábé másfél méterről, elrugaszkodva ugrik, izmos teste minden inát pendülésig feszítve, előre meresztett karokkal, hátra nyúló lábakkal, sivítva ugrik Shiriqa nyakába. Zúgva száll, akár a győzelmi zászló, és ha a célpont marad féltérden, akkor valószínűleg a lendölet lesodorja és hanyattvágja őt is.
A sajgó tomporú Eyldanának kábé annyi ideje lehet, hogy összekapja maga alá a virgácsokat, ugyanis az ágdarab roppanva eltűnik az őt hanyattdöntő kreatúra hegyeskés fogazata között, és az, immár egy hosszú, skorpiószerűn hátrahajtott, íves és tüskés végű farokkal felszerelkezve fordul rá a szegény leányzóra.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-11 18:17:01
Üzenet elküldve: 2016-04-11 18:17:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
* A tündér kikerül a körből, vagyis a legjobb megfogalmazás az, hogy egy jól irányzott dobással a kör fölé kerül. Már szinte minden faj képviselőjével összefutott, de akárhányszor bizonyítják be, annyiszor csodálkozik el az óriások emberfeletti fizikai adottságain.
A fantomlények nem túl bizalomgerjesztő mozgolódása, ha jól nem is, de kivehető az éjszaka sötétjének hátteréből. Kezében a fáklya fénye folyamatosan vibrál, ahogyan a lengedező, hideg szellő meg-megfújja azt. Feszülten figyel mindenki, senki nem tudja, hogy mire számítsanak, hogy mit akarhatnak ezek a különös lények, vagy, hogy mi idézte egyáltalán meg őket. A tábortűzre nem vet többet néhány pillantásnál, hirtelen jött bajtársait sem jutalmazza többel, kilép a körből. Az óriás mozdulataira azért odakapja a fejét, talán ezért érheti váratlanul a hirtelen felüvöltő dögök támadása. Az egyik a mellkasának ugrik, letaglózva a nőt, akiből a becsapódás miatt egy pillanatra még a szusz is kimegy.
~ Rohadék. ~
Egy elesés azért nem a világ vége, legalábbis ő még él, és tisztán emlékszik arra is, hogy az elf alig néhány pillanattal ezelőtt érte kiáltott, valahogy mégis egy évszázadnyi távolságnak tűnik. Mint a legtöbb dologra, természetesen erre is van magyarázat. Irarra istennő a Fényt félretéve a Pengékért nyúlt. Testét ismerős, meleg érzés önti el, ő maga mintha csak szemlélné az eseményeket. Nem is emlékszik rá, hogy mikor tápászkodott fel, s rántotta ki a másik kardot is, s kényszerítette többnyire védekező pozícióba az ikerpengéket.
Ha akármelyik rémség újabb rohamra szánja magát, egy most már fogadóképes, minden izmát megfeszítő, a vérének énekét hallgató nővel találja szembe magát. Valójában vágyik erre, ezért ha azok valami miatt visszavonulót fújnának, az egy kínzással érne fel, s meg kéne kérnie később vagy Sylwerant, vagy Shiriqát, hogy küzdjön meg vele. Bár történjen akármi is, ez elkerülhetetlen lesz. Ha most nem is, hát majd később, de mindenképp szeretné próbára tenni saját képességeit. Remélhetőleg erre most is sor kerülhet… *
* A tündér kikerül a körből, vagyis a legjobb megfogalmazás az, hogy egy jól irányzott dobással a kör fölé kerül. Már szinte minden faj képviselőjével összefutott, de akárhányszor bizonyítják be, annyiszor csodálkozik el az óriások emberfeletti fizikai adottságain.
A fantomlények nem túl bizalomgerjesztő mozgolódása, ha jól nem is, de kivehető az éjszaka sötétjének hátteréből. Kezében a fáklya fénye folyamatosan vibrál, ahogyan a lengedező, hideg szellő meg-megfújja azt. Feszülten figyel mindenki, senki nem tudja, hogy mire számítsanak, hogy mit akarhatnak ezek a különös lények, vagy, hogy mi idézte egyáltalán meg őket. A tábortűzre nem vet többet néhány pillantásnál, hirtelen jött bajtársait sem jutalmazza többel, kilép a körből. Az óriás mozdulataira azért odakapja a fejét, talán ezért érheti váratlanul a hirtelen felüvöltő dögök támadása. Az egyik a mellkasának ugrik, letaglózva a nőt, akiből a becsapódás miatt egy pillanatra még a szusz is kimegy.
~ Rohadék. ~
Egy elesés azért nem a világ vége, legalábbis ő még él, és tisztán emlékszik arra is, hogy az elf alig néhány pillanattal ezelőtt érte kiáltott, valahogy mégis egy évszázadnyi távolságnak tűnik. Mint a legtöbb dologra, természetesen erre is van magyarázat. Irarra istennő a Fényt félretéve a Pengékért nyúlt. Testét ismerős, meleg érzés önti el, ő maga mintha csak szemlélné az eseményeket. Nem is emlékszik rá, hogy mikor tápászkodott fel, s rántotta ki a másik kardot is, s kényszerítette többnyire védekező pozícióba az ikerpengéket.
Ha akármelyik rémség újabb rohamra szánja magát, egy most már fogadóképes, minden izmát megfeszítő, a vérének énekét hallgató nővel találja szembe magát. Valójában vágyik erre, ezért ha azok valami miatt visszavonulót fújnának, az egy kínzással érne fel, s meg kéne kérnie később vagy Sylwerant, vagy Shiriqát, hogy küzdjön meg vele. Bár történjen akármi is, ez elkerülhetetlen lesz. Ha most nem is, hát majd később, de mindenképp szeretné próbára tenni saját képességeit. Remélhetőleg erre most is sor kerülhet… *
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-10 01:07:58
Üzenet elküldve: 2016-04-10 01:07:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az Erdő Szelleme//
*Sokági tartott, mire sikerült idáig eljutnia és nem is minden viszontagságtól mentes. Nem támadta meg senki, a banditák és a zsiványok valószínűleg ilyen mélyen az erdőbe már nem merészkednek el. Ám az út hosszú és magányos volt, de erre előre felkészült. Igyekezett az vándorlás alatt mindvégig figyelni a környezetére és az erdőre. Kiszáradt fák odvában, barlangokban húzta meg magát, tüzet nem gyújtott, csak ha nagyon szüksége volt rá, azt is mindig biztonságos távolságban a fáktól tette, szomját a patak hűs vizéből, éhét, míg tehette a magával hozott élelemből, annak elfogyta után az erdő által számára juttatott eleségéből oltotta.
Órákat meditált egy-egy évszázados tölgy gyökerei közt, hogy meghallja az fák szavát, hogy a szél nyelvén elsuttogják neki, merre keresse azt, amiér elzarándokolt idáig.
Ha ki kellene mondania, talán akkor sem tenné, de maga sem ismeri azt a megfoghatatlan valamit, amit keres. Városi mendemondákból, piacon elkapott szóbeszédekből hallott a várostól nyugatra elterülő erdőről, majd egy, a barakkban eltöltött meditáció után lelte meg végképp céljait. Tudta merre kell indulnia, de a káprázat nem mutatta meg neki pontosan merre. Az erdő pedig egyelőre adósa maradt a válaszokkal, de ő türelmes és nyugodt marad végig, tudta, hogy nem siettetheti a fákat a sugallatokkal. Ehelyett néma maradt és figyelt, hallgatott. Szólnia nem volt kihez, ajkát nem hagyta el szó azóta, hogy elhagyta Arthenior városát. Mégis úgy érezte, mióta a Négy Város vidékét járja, először most érzi otthon magát igazán.
Rég maga mögött hagyta már az artheniori erdőt, az utolsó tájékozódási lehetőségét, az eget, sűrű lombtakaró rejti el a szeme elől. De nem csügged, félelem nem keríti hatalmába, hagyja, hogy ösztönei, sugallatai és az erdő halk szava vezesse oda, ahová tart. Egyszer úgyis odajut, s ha mégsem, úgy reméli, az erdő lesz olyan kegyes hozzá, hogy visszatereli őt a helyes útra.*
*Sokági tartott, mire sikerült idáig eljutnia és nem is minden viszontagságtól mentes. Nem támadta meg senki, a banditák és a zsiványok valószínűleg ilyen mélyen az erdőbe már nem merészkednek el. Ám az út hosszú és magányos volt, de erre előre felkészült. Igyekezett az vándorlás alatt mindvégig figyelni a környezetére és az erdőre. Kiszáradt fák odvában, barlangokban húzta meg magát, tüzet nem gyújtott, csak ha nagyon szüksége volt rá, azt is mindig biztonságos távolságban a fáktól tette, szomját a patak hűs vizéből, éhét, míg tehette a magával hozott élelemből, annak elfogyta után az erdő által számára juttatott eleségéből oltotta.
Órákat meditált egy-egy évszázados tölgy gyökerei közt, hogy meghallja az fák szavát, hogy a szél nyelvén elsuttogják neki, merre keresse azt, amiér elzarándokolt idáig.
Ha ki kellene mondania, talán akkor sem tenné, de maga sem ismeri azt a megfoghatatlan valamit, amit keres. Városi mendemondákból, piacon elkapott szóbeszédekből hallott a várostól nyugatra elterülő erdőről, majd egy, a barakkban eltöltött meditáció után lelte meg végképp céljait. Tudta merre kell indulnia, de a káprázat nem mutatta meg neki pontosan merre. Az erdő pedig egyelőre adósa maradt a válaszokkal, de ő türelmes és nyugodt marad végig, tudta, hogy nem siettetheti a fákat a sugallatokkal. Ehelyett néma maradt és figyelt, hallgatott. Szólnia nem volt kihez, ajkát nem hagyta el szó azóta, hogy elhagyta Arthenior városát. Mégis úgy érezte, mióta a Négy Város vidékét járja, először most érzi otthon magát igazán.
Rég maga mögött hagyta már az artheniori erdőt, az utolsó tájékozódási lehetőségét, az eget, sűrű lombtakaró rejti el a szeme elől. De nem csügged, félelem nem keríti hatalmába, hagyja, hogy ösztönei, sugallatai és az erdő halk szava vezesse oda, ahová tart. Egyszer úgyis odajut, s ha mégsem, úgy reméli, az erdő lesz olyan kegyes hozzá, hogy visszatereli őt a helyes útra.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-09 18:07:34
Üzenet elküldve: 2016-04-09 18:07:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
*Az ötletével egyáltalán nem azt akarta elérni hogy földobják a fára, így nem is nagyon számít rá. Hiába hallja ő is a Shiriqának szánt utasítást, sokkal lassabban fogja föl. Így mikor az óriáslány feldobja egy rövid sikoly futja tőle. A szárnyaival inkább a sebességét tompítja, mint felfelé repül, viszont ha a lények nem rudnak repülni, biztonságban van. Ha tudnak is fára mászni, bőven lesz ideje távozni innen. Már ha lesz hová...
Pillanatnyi helyzetet kihasználva első ötlete hogy felmérje a terepet, így körülnéz és amiről tud, tájékoztat.*
-Az ötön kívül van még legalább kettő hátul, és a tüzet zabálja, s mintha távolabb is lenne néhány.
*Ha ezt túlélik, soha többet nem fog sötét erdőben bogarakat követni, bármilyen szépek is. És abban is teljesen biztos hogy furcsa fák közelében sosem fog tüzet gyújtani. És ha hazaért, mindig fog tartani magánál füstlények elleni pengét, mert most nagyon be van rezelve hogy minden védelem nélkül van. Legfeljebb a kis sebészkése, de az is a táskájában van, a ló oldalán. Ebből kiindulva egy közeli ágat letör, lehetőleg minél szétágazóbbat, olyan legyezőfélét. Ha valóban árnyék, vagy valami ilyesmi testük van, úgy egy ilyennel talán többet ér mint egy bunkóval. De ez csak másodlagos terv, első a menekülés...
Folyamatosan forgolódik, keresve az ellenséges erősítést, vagy tájékoztatnivalót. Mint például az óriáslány döntését, amit lehet hogy az elf nem vett észre, lévén van más dolga.*
-Sylweran, fogalmam sincs mi van Shiriqával, de ránéznél?
*Sokkal inkább paraoniásan parancsoló a hangja mint kérdő, mert ha az óriáslány nem önszántából tette amit... fogalma sincs mit csinálnak a továbbiakban. Nincs körükben képzett mágus, aki ilyesmi erőkkel szembeszállhatna...*
*Az ötletével egyáltalán nem azt akarta elérni hogy földobják a fára, így nem is nagyon számít rá. Hiába hallja ő is a Shiriqának szánt utasítást, sokkal lassabban fogja föl. Így mikor az óriáslány feldobja egy rövid sikoly futja tőle. A szárnyaival inkább a sebességét tompítja, mint felfelé repül, viszont ha a lények nem rudnak repülni, biztonságban van. Ha tudnak is fára mászni, bőven lesz ideje távozni innen. Már ha lesz hová...
Pillanatnyi helyzetet kihasználva első ötlete hogy felmérje a terepet, így körülnéz és amiről tud, tájékoztat.*
-Az ötön kívül van még legalább kettő hátul, és a tüzet zabálja, s mintha távolabb is lenne néhány.
*Ha ezt túlélik, soha többet nem fog sötét erdőben bogarakat követni, bármilyen szépek is. És abban is teljesen biztos hogy furcsa fák közelében sosem fog tüzet gyújtani. És ha hazaért, mindig fog tartani magánál füstlények elleni pengét, mert most nagyon be van rezelve hogy minden védelem nélkül van. Legfeljebb a kis sebészkése, de az is a táskájában van, a ló oldalán. Ebből kiindulva egy közeli ágat letör, lehetőleg minél szétágazóbbat, olyan legyezőfélét. Ha valóban árnyék, vagy valami ilyesmi testük van, úgy egy ilyennel talán többet ér mint egy bunkóval. De ez csak másodlagos terv, első a menekülés...
Folyamatosan forgolódik, keresve az ellenséges erősítést, vagy tájékoztatnivalót. Mint például az óriáslány döntését, amit lehet hogy az elf nem vett észre, lévén van más dolga.*
-Sylweran, fogalmam sincs mi van Shiriqával, de ránéznél?
*Sokkal inkább paraoniásan parancsoló a hangja mint kérdő, mert ha az óriáslány nem önszántából tette amit... fogalma sincs mit csinálnak a továbbiakban. Nincs körükben képzett mágus, aki ilyesmi erőkkel szembeszállhatna...*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-09 14:13:35
Üzenet elküldve: 2016-04-09 14:13:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Ez a helyzet neki nagyon nem tetszik. Az utasításnak megfelelően felrakja a tündért a fára miután a Nővér elveszi a fáklyáját. Pallosát a földbe állítja így egyik keze felszabadul, meg tudja hát ragadni Naltanát ha az el nem ugrik előle és fellendíti a fa felé. Nem nagy súly egy picike kis tündér az óriás meg egész jó erőben van. Három méterre még feltenni is fel tudná, így hogy nagyjából "dobja" biztosan felmegy négyig-ötig is, ha meg még szárnnyal is rásegít az apróság akkor ki tudja milyen magaslatokat tehet magáévá. Sokat ezzel innentől nem foglalkozik, fordultában látja a nővérre ugró feketeséget, közben már kapja is ki pallosát a földből. A fény viszont hamar elfogy, a Naltanától elragadott fáklya a nővér kezéből a földre, onnan pedig az egyik dög szájába kerül.*
~Megeszik. Sötétség, árnyék, fekete füst és nekiugrott Danának. Nem barátságosak.~
*Valami ilyesmi fut végig gyorsan fejében, de mindenki a saját bajával törődjön, felé is tart egy a fenevadak közül. A Nővér kénytelen megvédeni saját magát, a Sylweran felé közeledő hármat ő még észre sem vette, az köti le amelyik hozzá a legközelebb van. Most mi a francot csináljon? Ha nem hallotta volna Sylweran meséit arról hogy néha félreértik az ilyen bestiákat akkor gondolkodás nélkül hozzávágná a legközelebbihez a pallosát. Másik kezében úgyis a pajzsa van és a hátán még ott van a második kardja amit elővehet... Ha sikerülne egy dobással eltalálni valamelyiket akkor kiderülne hogy tudnak-e ártani nekik vagy sem. Sokkal jobb lenne ha még távolról derülne ki mint amikor már közelharcba bonyolódnak... Az elf is felszólítja őket hogy ne támadjanak, pedig az óriás minden ösztöne ellentmond ennek. Idecsalta őket ez a fa, ez a hideg fa, mintha rá akarná őket venni hogy tüzet gyújtsanak mellette... A tűzre eltűntek a bogarak, és megjelentek ezek. Táplálkozni. A bogarak talán félnek hogy a fényüket parázsnak gondolnák ezek és őket is felfalnák, ezért szívódtak fel? Talán ez a fa így eteti ezeket a fekete lényeket? Túl sok a kérdés, túl sok a bizonytalanság. Támadjon, megkockáztatva ezzel hogy feleslegesen haragítja magukra a lényeket? Vagy tegye meg az első lépést a békesség felé?*
- Bassza meg, legyen!
*Nem hangos ordítás, inkább csak mérges beletörődés, de bizonyára mindenki hallja. Lapjával dobja maga mellett a földre kezében tartott pallosát és a pajzsát is. Egyáltalán nem messzire, leginkább csak kiejti őket a kezéből, már ami a távolságot illeti. Ejtésnek azért nem lehet nevezni, leginkább dühösen vágja le őket. Utána még féltérdre is ereszkedik, két tenyere maga mellett a földön, fejével a felé közeledőt bámulva, méricskélve, ugrásra készen. A többi lény így talán meglepheti oldalról vagy hátulról, de remélhetőleg azok nem vele lesznek elfoglalva. Nincs tőle messze amit elengedett, kicsit nyújtózik és eléri kardját is, pajzsát is ha hirtelen fel kellene pattannia egy támadás ellen védekezni, de mindenképpen hátrányból indul majd. Így féltérden, kezei a földön, remélhetőleg egyértelmű hogy megadja magát és nem látják a lények fenyegetésnek. Ha próbát kell tenni hát inkább ő legyen az alany mint a társai. A vértje mondjuk nincs rajta, de kétség kívül ő a legnagyobb és valószínűleg legszívósabb, legerősebb a csapatból. Ha nekiesnének, neki van a legtöbb esélye leráznia őket magáról. Ha nekiesnek... Abban reménykedik hogy a felé suhanó tisztes távolban megáll majd amint észreveszi hogy az óriás nem akar harcolni.*
~Sylweran, ha tévednél, ajánlom hogy tényleg jól forgasd a kardod...~
*Féltérden, kezeivel a földön figyeli a felé közeledőt és vár. Vár hogy mi fog történni. Ha semmi fenyegető, akkor marad is így. Ha viszont nekirontanak akkor védekezni fog, és onnantól ha lesz majd lehetősége, támadni is.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Ez a helyzet neki nagyon nem tetszik. Az utasításnak megfelelően felrakja a tündért a fára miután a Nővér elveszi a fáklyáját. Pallosát a földbe állítja így egyik keze felszabadul, meg tudja hát ragadni Naltanát ha az el nem ugrik előle és fellendíti a fa felé. Nem nagy súly egy picike kis tündér az óriás meg egész jó erőben van. Három méterre még feltenni is fel tudná, így hogy nagyjából "dobja" biztosan felmegy négyig-ötig is, ha meg még szárnnyal is rásegít az apróság akkor ki tudja milyen magaslatokat tehet magáévá. Sokat ezzel innentől nem foglalkozik, fordultában látja a nővérre ugró feketeséget, közben már kapja is ki pallosát a földből. A fény viszont hamar elfogy, a Naltanától elragadott fáklya a nővér kezéből a földre, onnan pedig az egyik dög szájába kerül.*
~Megeszik. Sötétség, árnyék, fekete füst és nekiugrott Danának. Nem barátságosak.~
*Valami ilyesmi fut végig gyorsan fejében, de mindenki a saját bajával törődjön, felé is tart egy a fenevadak közül. A Nővér kénytelen megvédeni saját magát, a Sylweran felé közeledő hármat ő még észre sem vette, az köti le amelyik hozzá a legközelebb van. Most mi a francot csináljon? Ha nem hallotta volna Sylweran meséit arról hogy néha félreértik az ilyen bestiákat akkor gondolkodás nélkül hozzávágná a legközelebbihez a pallosát. Másik kezében úgyis a pajzsa van és a hátán még ott van a második kardja amit elővehet... Ha sikerülne egy dobással eltalálni valamelyiket akkor kiderülne hogy tudnak-e ártani nekik vagy sem. Sokkal jobb lenne ha még távolról derülne ki mint amikor már közelharcba bonyolódnak... Az elf is felszólítja őket hogy ne támadjanak, pedig az óriás minden ösztöne ellentmond ennek. Idecsalta őket ez a fa, ez a hideg fa, mintha rá akarná őket venni hogy tüzet gyújtsanak mellette... A tűzre eltűntek a bogarak, és megjelentek ezek. Táplálkozni. A bogarak talán félnek hogy a fényüket parázsnak gondolnák ezek és őket is felfalnák, ezért szívódtak fel? Talán ez a fa így eteti ezeket a fekete lényeket? Túl sok a kérdés, túl sok a bizonytalanság. Támadjon, megkockáztatva ezzel hogy feleslegesen haragítja magukra a lényeket? Vagy tegye meg az első lépést a békesség felé?*
- Bassza meg, legyen!
*Nem hangos ordítás, inkább csak mérges beletörődés, de bizonyára mindenki hallja. Lapjával dobja maga mellett a földre kezében tartott pallosát és a pajzsát is. Egyáltalán nem messzire, leginkább csak kiejti őket a kezéből, már ami a távolságot illeti. Ejtésnek azért nem lehet nevezni, leginkább dühösen vágja le őket. Utána még féltérdre is ereszkedik, két tenyere maga mellett a földön, fejével a felé közeledőt bámulva, méricskélve, ugrásra készen. A többi lény így talán meglepheti oldalról vagy hátulról, de remélhetőleg azok nem vele lesznek elfoglalva. Nincs tőle messze amit elengedett, kicsit nyújtózik és eléri kardját is, pajzsát is ha hirtelen fel kellene pattannia egy támadás ellen védekezni, de mindenképpen hátrányból indul majd. Így féltérden, kezei a földön, remélhetőleg egyértelmű hogy megadja magát és nem látják a lények fenyegetésnek. Ha próbát kell tenni hát inkább ő legyen az alany mint a társai. A vértje mondjuk nincs rajta, de kétség kívül ő a legnagyobb és valószínűleg legszívósabb, legerősebb a csapatból. Ha nekiesnének, neki van a legtöbb esélye leráznia őket magáról. Ha nekiesnek... Abban reménykedik hogy a felé suhanó tisztes távolban megáll majd amint észreveszi hogy az óriás nem akar harcolni.*
~Sylweran, ha tévednél, ajánlom hogy tényleg jól forgasd a kardod...~
*Féltérden, kezeivel a földön figyeli a felé közeledőt és vár. Vár hogy mi fog történni. Ha semmi fenyegető, akkor marad is így. Ha viszont nekirontanak akkor védekezni fog, és onnantól ha lesz majd lehetősége, támadni is.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-09 11:55:26
Üzenet elküldve: 2016-04-09 11:55:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
*Hirtelen pörögnek az események.
Shiriqa védekező állást vesz fel, de nem szól semmit... viszont az arcáról leolvasható minden. Látszik, hogy komolyan gondolkodik és káromkodik egyszerre.
Naltana látszólag pedig nyomban visszavonulót fúj. Ami talán szerencsés lesz... ha ezek a lények nem tudnak repülni, vagy suhanni, vagy más egyéb ördögi dolgokat tenni... hiszen látszólag füstből meg árnyból vannak. Azoknak pedig mi lehetetlen? Ami a széllel való mozgást jelenti. De talán ez csak a küllemük, és nem jellemző rájuk a tábortűz füstjének állapota.*
- Várjunk még egy kicsit... *válaszolja gyorsan Naltanának a tűzzel kapcsolatban. A Nővér ekkor átveszi a fáklyát és elkiáltja magát, Sylweran pedig - ha Shirika rápillant - bólint egyet. Talán tényleg az lesz a legjobb, ha Naltana biztos távolságba kerül. Ha magasan is van az ág, az óriás elegendőt tud majd dobni a lányon, hogy az szárnyaival rásegítve biztonságosan felkerüljön. Utána pedig, ha elmúlik a veszély, elég lesz csak lesuhannia.
Sylweran védekező állást vesz fel, s keresztbe rakja maga előtt kardjait, x-et formálva így mellkasánál. Próbálja végig gondolni a dolgokat, hogy volt e már dolga valaha hasonlóval, és ha igen, akkor mit tett... de ezekre a lényekre még a mesékből sem emlékszik, nem, hogy könyvekből. Így amilyen gyorsan tudja, megpróbálja megfigyelni őket.
Vagyis próbálná... de újdonsült társuk, Eyldana ekkor kezében a tűzzel, előre lép, és szinte bosszantani kezdi a lényeket. Rendben, hogy az nem jött be, amivel ő maga próbálkozott, de ez aztán végképp nem tűnik szerencsés választásnak.*
- Dana, ne! *szólítja fel őt az elf, hirtelen jött becézéssel. Nem gondol bele most a nevekbe, és felesleges a formalitás az ilyen helyzetekben. De már mindegy is.
Szeme sarkából mintha azt látná, hogy pár füstlény - három talán? - a tábortűz felé siet, ám jobban leköti figyelmét, hogy az ember nő hadonászására nekik esnek a teremtmények.
Hallja a fák közül, amint Boróka halkan felnyerít, olyan hangon, mintha bosszankodna, miközben mellette Eyldana nyakába veti magát egy füstlény. Látja, hogy megtántorodik a nő, de azt már nem figyeli, el is esik e, mert tekintete megakad a lényen, amely nem a társát akarja bántani látszólag... sokkal inkább a lángoló faágat. És... megeszi?*
~ Tűzzel táplálkoznak?~
*Hirtelen ez fut át az elf agyán, de nincs ideje ezen agyalni, mert ekkor felé is megindul... nem is egy, hanem három teremtmény is! Gyorsan kell cselekedniük.
Sötétség borul rájuk megint, ha minden igaz, hiszen a fáklyájuk oda... Sylwerannak kell pár másodperc, amíg szemei úgy ahogy megszokják a sötétséget.*
- Védekezzetek! *mondja hirtelen.*- Ha nincs más út, csak akkor bántsátok őket! Nem tudhatjuk, mit akarnak! Talán csak a tüzet...
*Még mindig nem biztos benne, hogy ezek a lények ártó szándékkal vannak itt... talán csak félnek, vagy éhesek, vagy az őrzés a feladatuk. Ezért, amíg nem látja, hogy őket is megakarnák enni, vagy egyszerűen csak megölni, addig próbálja visszatartani őket. Valamicske fény még pislákol a tábortűz felől is. Felizzik vajon újra a bogárfény a fán?
A három rátörő ellen próbálja védeni magát a kardjával. Amíg hatásos, addig az előző, X módra keresztbe tett technikával... és ha túl közel jönnek, középen feléjük tud rúgni a lábaival. Eltalálja vajon őket? Nem foszlanak köddé? A Nővérre rá tudott ugrani a lény. Van tehát súlya... vagy csak valami erős mágia szőtte őket? Esetleg éppen a fa mágiája? Egyelőre még semmiben sem biztos.
Amíg tudja, addig tartja így a frontot... szükség esetén kardja markolatával is üt... de amíg nem muszáj, nem próbálja levágni a füstszörnyeket.
El is kéne indulniuk valamerre. De merre menjenek? A fa felé, tovább, vagy a tábortűzhöz?Valamelyik biztosan a jó választás lenne... de melyik volna az? A hideg, hátborzongató, földöntúli fa... vagy a tűz pislogó melege és a köré gyűlő furcsa, árnyéklényeké?*
*Hirtelen pörögnek az események.
Shiriqa védekező állást vesz fel, de nem szól semmit... viszont az arcáról leolvasható minden. Látszik, hogy komolyan gondolkodik és káromkodik egyszerre.
Naltana látszólag pedig nyomban visszavonulót fúj. Ami talán szerencsés lesz... ha ezek a lények nem tudnak repülni, vagy suhanni, vagy más egyéb ördögi dolgokat tenni... hiszen látszólag füstből meg árnyból vannak. Azoknak pedig mi lehetetlen? Ami a széllel való mozgást jelenti. De talán ez csak a küllemük, és nem jellemző rájuk a tábortűz füstjének állapota.*
- Várjunk még egy kicsit... *válaszolja gyorsan Naltanának a tűzzel kapcsolatban. A Nővér ekkor átveszi a fáklyát és elkiáltja magát, Sylweran pedig - ha Shirika rápillant - bólint egyet. Talán tényleg az lesz a legjobb, ha Naltana biztos távolságba kerül. Ha magasan is van az ág, az óriás elegendőt tud majd dobni a lányon, hogy az szárnyaival rásegítve biztonságosan felkerüljön. Utána pedig, ha elmúlik a veszély, elég lesz csak lesuhannia.
Sylweran védekező állást vesz fel, s keresztbe rakja maga előtt kardjait, x-et formálva így mellkasánál. Próbálja végig gondolni a dolgokat, hogy volt e már dolga valaha hasonlóval, és ha igen, akkor mit tett... de ezekre a lényekre még a mesékből sem emlékszik, nem, hogy könyvekből. Így amilyen gyorsan tudja, megpróbálja megfigyelni őket.
Vagyis próbálná... de újdonsült társuk, Eyldana ekkor kezében a tűzzel, előre lép, és szinte bosszantani kezdi a lényeket. Rendben, hogy az nem jött be, amivel ő maga próbálkozott, de ez aztán végképp nem tűnik szerencsés választásnak.*
- Dana, ne! *szólítja fel őt az elf, hirtelen jött becézéssel. Nem gondol bele most a nevekbe, és felesleges a formalitás az ilyen helyzetekben. De már mindegy is.
Szeme sarkából mintha azt látná, hogy pár füstlény - három talán? - a tábortűz felé siet, ám jobban leköti figyelmét, hogy az ember nő hadonászására nekik esnek a teremtmények.
Hallja a fák közül, amint Boróka halkan felnyerít, olyan hangon, mintha bosszankodna, miközben mellette Eyldana nyakába veti magát egy füstlény. Látja, hogy megtántorodik a nő, de azt már nem figyeli, el is esik e, mert tekintete megakad a lényen, amely nem a társát akarja bántani látszólag... sokkal inkább a lángoló faágat. És... megeszi?*
~ Tűzzel táplálkoznak?~
*Hirtelen ez fut át az elf agyán, de nincs ideje ezen agyalni, mert ekkor felé is megindul... nem is egy, hanem három teremtmény is! Gyorsan kell cselekedniük.
Sötétség borul rájuk megint, ha minden igaz, hiszen a fáklyájuk oda... Sylwerannak kell pár másodperc, amíg szemei úgy ahogy megszokják a sötétséget.*
- Védekezzetek! *mondja hirtelen.*- Ha nincs más út, csak akkor bántsátok őket! Nem tudhatjuk, mit akarnak! Talán csak a tüzet...
*Még mindig nem biztos benne, hogy ezek a lények ártó szándékkal vannak itt... talán csak félnek, vagy éhesek, vagy az őrzés a feladatuk. Ezért, amíg nem látja, hogy őket is megakarnák enni, vagy egyszerűen csak megölni, addig próbálja visszatartani őket. Valamicske fény még pislákol a tábortűz felől is. Felizzik vajon újra a bogárfény a fán?
A három rátörő ellen próbálja védeni magát a kardjával. Amíg hatásos, addig az előző, X módra keresztbe tett technikával... és ha túl közel jönnek, középen feléjük tud rúgni a lábaival. Eltalálja vajon őket? Nem foszlanak köddé? A Nővérre rá tudott ugrani a lény. Van tehát súlya... vagy csak valami erős mágia szőtte őket? Esetleg éppen a fa mágiája? Egyelőre még semmiben sem biztos.
Amíg tudja, addig tartja így a frontot... szükség esetén kardja markolatával is üt... de amíg nem muszáj, nem próbálja levágni a füstszörnyeket.
El is kéne indulniuk valamerre. De merre menjenek? A fa felé, tovább, vagy a tábortűzhöz?Valamelyik biztosan a jó választás lenne... de melyik volna az? A hideg, hátborzongató, földöntúli fa... vagy a tűz pislogó melege és a köré gyűlő furcsa, árnyéklényeké?*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-08 21:04:15
Üzenet elküldve: 2016-04-08 21:04:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Fák sűrűjében//
*Sajnos Sylweran ezzel az erővel pasziánszozni, cigánykerekezni vagy körtáncolni is felkérhette volna az árnylényeket, kábé annyit ért el a társalgási kísérlettel. Színleg a rémlények szókincse megreked a nyöszörgés, mormogás, és az egy szem szó: "tűz" baljós elnyekergésénél. A kicsiny csapat összezár a tündérlány körül, az árnyékszülemények a többiek által kitakart lángok fényénél közelebb és közelebb osonkodnak a kalandorokhoz, mígnem jól láthatóan kiválnak a fák közül.
Az óriáslány megfigyelése egyébként helytálló: így, hogy már csak hat vagy nyolc láb választja el őket a szörnyektől, valóban tűnnek füstből-árnyékból szőtt kreatúráknak, a láng fényétől nem válnak áttetszővé, nem is enyésznek el. Az éles szemű elf és a mélységi most már könnyedén megszámolhatja a falkányi rémlényt. Három van a tábortűz közelében, három előttük közvetlenül, a tündérfa túlsó oldaláról kerülve, és egy-egy a tisztás két végében, aki szintén feléjük araszol.
Úgy tűnik, az, hogy a Nővér nekiáll hadonászni a fáklyával, betette a kaput náluk, ugyanis egy magas, éles csatasikollyal akcióba lendülnek. Az a három, amelyik a kicsiny, összekuporított táborhoz van közelebb, nem feléjük iramodik, hanem nyílegyenesen a tűzrakóhely felé. A lovak valószínűleg kihordanak lábon egy-két infarktust, de nem ők az elsődleges célpontok. Az árnyékkarmos, hosszú ujjú kezek, a hegyes ragadozópofák a tűz felé meredeznek, és egészen konkrétan a parázsló faágakra vetik rá magukat.
Azok az árnyékszülöttek, akik a csapathoz vannak közelebb, szintén hasonló viselkedést tanúsítanak: A közvetlenül Eyldanával szemben álló sivítva veti magát a lány mellkasára, ha nem elég ügyes és gyors, akkor úgy vágja hanyatt, hogy csak úgy nyekken, ha résen van, csak jócskán megtántorodik, de a fáklyát mindenképp kiejti kezéből, ami a földön landolva egykedvűen lobban még egyet-kettőt. Az őt letámadó lény ruganyosan lefordul róla, és a kábé fél méterre tőlük leesett fáklya után kap. Hosszú újjai rátekerednek a faág végére, és az izzó hasábot nemes egyszerűséggel széles, hegyes fogacsos szájába tömi.
Ha Shiriqa úgy dönt, felgyömöszköli a kicsi tündérlányt, fáklyástul, mindenestül a tölgy ágai közé, jobb ha siet, ugyanis fordultában láthatja, hogy a velük átellenes irányból is feléjük száguld egy árnyéklény. Mintha suhannának csak az erdő talaja fölött, mozgásuk simulékony, gyors, és szerfelett céltudatos. A maradék három, amelynek meg kell kerülnie a fát, szintén záros határidőn belül fog rárontani a velük szemben álló, kivont kardú Sylweranra, ő lévén jelenleg legközelebb az óriás fa törzséhez, amit meg kell kerülniük.*
*Sajnos Sylweran ezzel az erővel pasziánszozni, cigánykerekezni vagy körtáncolni is felkérhette volna az árnylényeket, kábé annyit ért el a társalgási kísérlettel. Színleg a rémlények szókincse megreked a nyöszörgés, mormogás, és az egy szem szó: "tűz" baljós elnyekergésénél. A kicsiny csapat összezár a tündérlány körül, az árnyékszülemények a többiek által kitakart lángok fényénél közelebb és közelebb osonkodnak a kalandorokhoz, mígnem jól láthatóan kiválnak a fák közül.
Az óriáslány megfigyelése egyébként helytálló: így, hogy már csak hat vagy nyolc láb választja el őket a szörnyektől, valóban tűnnek füstből-árnyékból szőtt kreatúráknak, a láng fényétől nem válnak áttetszővé, nem is enyésznek el. Az éles szemű elf és a mélységi most már könnyedén megszámolhatja a falkányi rémlényt. Három van a tábortűz közelében, három előttük közvetlenül, a tündérfa túlsó oldaláról kerülve, és egy-egy a tisztás két végében, aki szintén feléjük araszol.
Úgy tűnik, az, hogy a Nővér nekiáll hadonászni a fáklyával, betette a kaput náluk, ugyanis egy magas, éles csatasikollyal akcióba lendülnek. Az a három, amelyik a kicsiny, összekuporított táborhoz van közelebb, nem feléjük iramodik, hanem nyílegyenesen a tűzrakóhely felé. A lovak valószínűleg kihordanak lábon egy-két infarktust, de nem ők az elsődleges célpontok. Az árnyékkarmos, hosszú ujjú kezek, a hegyes ragadozópofák a tűz felé meredeznek, és egészen konkrétan a parázsló faágakra vetik rá magukat.
Azok az árnyékszülöttek, akik a csapathoz vannak közelebb, szintén hasonló viselkedést tanúsítanak: A közvetlenül Eyldanával szemben álló sivítva veti magát a lány mellkasára, ha nem elég ügyes és gyors, akkor úgy vágja hanyatt, hogy csak úgy nyekken, ha résen van, csak jócskán megtántorodik, de a fáklyát mindenképp kiejti kezéből, ami a földön landolva egykedvűen lobban még egyet-kettőt. Az őt letámadó lény ruganyosan lefordul róla, és a kábé fél méterre tőlük leesett fáklya után kap. Hosszú újjai rátekerednek a faág végére, és az izzó hasábot nemes egyszerűséggel széles, hegyes fogacsos szájába tömi.
Ha Shiriqa úgy dönt, felgyömöszköli a kicsi tündérlányt, fáklyástul, mindenestül a tölgy ágai közé, jobb ha siet, ugyanis fordultában láthatja, hogy a velük átellenes irányból is feléjük száguld egy árnyéklény. Mintha suhannának csak az erdő talaja fölött, mozgásuk simulékony, gyors, és szerfelett céltudatos. A maradék három, amelynek meg kell kerülnie a fát, szintén záros határidőn belül fog rárontani a velük szemben álló, kivont kardú Sylweranra, ő lévén jelenleg legközelebb az óriás fa törzséhez, amit meg kell kerülniük.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-06 22:56:17
Üzenet elküldve: 2016-04-06 22:56:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
* Jobb későn, mint soha, de legalább megtudja, hogy az elf megjárta már Wegtorent. Akkor kétségkívül ő az a Sehonnai. Jó lesz majd később is elbeszélgetni a fickóval. Már ha lesz később…
Korábban azt gondolta, hogy a később jobb, mint a soha. Eléggé érik a pálfordulás, ahogyan a természet menekül a tűz elől, rossz érzés keríti hatalmába, nyomja a mellkasát, a gerincoszlopán csúszik le, a bordáin zongorázik végig és beköltözik a csontjaiba a kellemetlen érzés, jobbára hideg formájában.
A korábban még sosem látott árnyéklények megtorpanásra késztetik őket. Nem volt rossz ötlet korábban előkapni legalább az egyik kardot. Minden idege az iker másik feléért kiált, az izmai megfeszülnek, habár kétséges, hogy az ő pengéi árthatnak ezeknek az árnyék-, vagy füstlényeknek. Valójában lényegtelen, hogy melyikek, hagyományos fegyverekkel nem sokra mennek ellenük.
Való igaz, hogy a tündér most nyűg, ami a legkevésbé sem kéne egyikük hátára sem. *
- Shirika, tedd fel a fára a tündért!
*Egyszer hallotta az óriáslány nevét és egy ilyen helyzetben a legkevésbé sem érdekli, hogy rosszul mondja, itt s most akár a „hé, te” is megtenné. Amennyiben a nagyra nőtt leányzó engedelmeskedik, addig úgy helyezkedik, hogy őt is védhesse, ha netalántán a lényeknek húsra és vérre fáj a foguk. Már ha van nekik olyanjuk. Van nekik egyáltalán testük?
~ Mi van, ha ezek nem is igaziak? Mondjuk… áh, nem akarom inkább tesztelni… ~
Szabad kezével még a fáklyáért nyúl, inkább legyen nála, inkább támadják le őt, mint a többieket, ha a fénye mégiscsak zavarja a sötétség eme borzadályait.
Nem jósol sok sikert Sylweran békés megoldásának, de mivel ő maga sem találkozott a látszólag értelemmel felszerelt lényekkel, amíg a férfi beszél, addig próbálja a lehető legjobban takarni a fáklyát. Feltéve, hogy nála van, ha nem, akkor meg a még mindig középen álló, Eyldana szerint rettegő, tündért. *
- A tábortűzzel nem nagyon foglalkoznak.
* Jegyzi meg, elpillantva a kérdéses hely felé. Legalábbis eddig nem tették, bár ő se láthatja az összeset, csupán azokra gondol, amelyeknek árnyékát a fáklya bizonytalan lángjai egy-egy pillanatra megmutatják.
Ha a kommunikáció befuccsol, akkor nem marad más lehetőség, mint egy lépést (kezében a fáklyával természetesen) tenni a sötétség felé, az égő botot baljában maga elé tartva. Lehet, hogy őrültség, öngyilkosság, amit csinál, de ha mindenki csak a lényekre vár, akkor bizony itt halnak meg mind. Neki pedig van még egy lerendezetlen ügye, szóval ilyen semmit jelentő szutykok ne merészeljenek az ő útjába állni. A következő lépése attól függ, hogy hogyan reagálnak az árnyak erre. Ha széttépik, akkor nyilván nincs következő lépés, de ha reményei szerint szétfoszlanak, vagy legalább távolságot tartanak a tűztől, lesz egy támpontjuk. *
- Ez kell nektek, he?!
* Jobb későn, mint soha, de legalább megtudja, hogy az elf megjárta már Wegtorent. Akkor kétségkívül ő az a Sehonnai. Jó lesz majd később is elbeszélgetni a fickóval. Már ha lesz később…
Korábban azt gondolta, hogy a később jobb, mint a soha. Eléggé érik a pálfordulás, ahogyan a természet menekül a tűz elől, rossz érzés keríti hatalmába, nyomja a mellkasát, a gerincoszlopán csúszik le, a bordáin zongorázik végig és beköltözik a csontjaiba a kellemetlen érzés, jobbára hideg formájában.
A korábban még sosem látott árnyéklények megtorpanásra késztetik őket. Nem volt rossz ötlet korábban előkapni legalább az egyik kardot. Minden idege az iker másik feléért kiált, az izmai megfeszülnek, habár kétséges, hogy az ő pengéi árthatnak ezeknek az árnyék-, vagy füstlényeknek. Valójában lényegtelen, hogy melyikek, hagyományos fegyverekkel nem sokra mennek ellenük.
Való igaz, hogy a tündér most nyűg, ami a legkevésbé sem kéne egyikük hátára sem. *
- Shirika, tedd fel a fára a tündért!
*Egyszer hallotta az óriáslány nevét és egy ilyen helyzetben a legkevésbé sem érdekli, hogy rosszul mondja, itt s most akár a „hé, te” is megtenné. Amennyiben a nagyra nőtt leányzó engedelmeskedik, addig úgy helyezkedik, hogy őt is védhesse, ha netalántán a lényeknek húsra és vérre fáj a foguk. Már ha van nekik olyanjuk. Van nekik egyáltalán testük?
~ Mi van, ha ezek nem is igaziak? Mondjuk… áh, nem akarom inkább tesztelni… ~
Szabad kezével még a fáklyáért nyúl, inkább legyen nála, inkább támadják le őt, mint a többieket, ha a fénye mégiscsak zavarja a sötétség eme borzadályait.
Nem jósol sok sikert Sylweran békés megoldásának, de mivel ő maga sem találkozott a látszólag értelemmel felszerelt lényekkel, amíg a férfi beszél, addig próbálja a lehető legjobban takarni a fáklyát. Feltéve, hogy nála van, ha nem, akkor meg a még mindig középen álló, Eyldana szerint rettegő, tündért. *
- A tábortűzzel nem nagyon foglalkoznak.
* Jegyzi meg, elpillantva a kérdéses hely felé. Legalábbis eddig nem tették, bár ő se láthatja az összeset, csupán azokra gondol, amelyeknek árnyékát a fáklya bizonytalan lángjai egy-egy pillanatra megmutatják.
Ha a kommunikáció befuccsol, akkor nem marad más lehetőség, mint egy lépést (kezében a fáklyával természetesen) tenni a sötétség felé, az égő botot baljában maga elé tartva. Lehet, hogy őrültség, öngyilkosság, amit csinál, de ha mindenki csak a lényekre vár, akkor bizony itt halnak meg mind. Neki pedig van még egy lerendezetlen ügye, szóval ilyen semmit jelentő szutykok ne merészeljenek az ő útjába állni. A következő lépése attól függ, hogy hogyan reagálnak az árnyak erre. Ha széttépik, akkor nyilván nincs következő lépés, de ha reményei szerint szétfoszlanak, vagy legalább távolságot tartanak a tűztől, lesz egy támpontjuk. *
- Ez kell nektek, he?!
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-06 19:12:43
Üzenet elküldve: 2016-04-06 19:12:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
*Kicsit sajnálja hogy a bogarak eltűnnek, de most a fa többet ér. Majd később eloltják, és még úgy is lesz lehetősége gyönyörködni bennük. Ha még visszatérnek, bár ennek ellentétére még gondolni sem akar.
Szépen közelednek a fa felé, s a hideg most már sokkal kisebb probléma mint korábban. És sokkal kisebb probléma a valódi problémánál. Ami... kicsit csontfagyasztóan kísérteties.
Első gondolatra örül hogy van valami szilárd közte és a furcsa "izék" között. Másodikra kicsit kiakad, hogy ő az akit körül kell venni, meg kell védeni, ezáltal helyhez köti a többieket. Csekély harcászati tapasztalataiból kiindulva teljesen biztos hogy egy védelmeznivaló valaki csak rossz hatással lehet a védelmezőkre. Így jelenleg jobb lenne ha ő nem lenne itt.
Ebből kiindulva első dolga valami lehetőséget keresni az árnyaktól való szabadulására.*
-Őő... Nem lenne jobb ha én felmennék egy fára?
*Ezzel egyszerre azt is megkérdezi hogy a legközelebbi ág elég közel van-e hozzá, és hogy a lények karmai elérnék-e odafent.
A választól független a következő kérdésen is elgondolkozik, ami minden, kevésbé magával foglalkozó lény első kitalálniivalója: a füstszerű karmos állatok/emberek.
~A tűz lett, a szörnyek lettek. Akkor ha a tűz nincs, ezek az izék sincsenek?~ Fogalma sincs hogy ez jó ötlet-e, de abban sem biztos hogy rossz. Nagy dilemma, tippelés nélkül nem tudja hogy lehet ezt eldönteni.
Két véglet van. Ha ég a fáklya, vagy ha nem ég a fáklya. Ez ha egy időban akarjuk látni, úgy két fáklya kéne, és két csapat. Ami nincs.*
-Eloltjuk a tüzet, közéjük dobjuk, vagy mi? Amíg nem volt tűz, addig ezek sem voltak.
*~Vagy épp a tűz az ami most távol tartja őket?~*
-Viszont ha valami közük volt a bogarakhoz? Akkor meg vissza kéne őket hozni, ami azt jelenti hogy vagy eloltjuk a fáklyát vagy arrébb megyünk.
*Nem cselekszik semmit a saját szakállára, megvárja az utasítást.*
*Kicsit sajnálja hogy a bogarak eltűnnek, de most a fa többet ér. Majd később eloltják, és még úgy is lesz lehetősége gyönyörködni bennük. Ha még visszatérnek, bár ennek ellentétére még gondolni sem akar.
Szépen közelednek a fa felé, s a hideg most már sokkal kisebb probléma mint korábban. És sokkal kisebb probléma a valódi problémánál. Ami... kicsit csontfagyasztóan kísérteties.
Első gondolatra örül hogy van valami szilárd közte és a furcsa "izék" között. Másodikra kicsit kiakad, hogy ő az akit körül kell venni, meg kell védeni, ezáltal helyhez köti a többieket. Csekély harcászati tapasztalataiból kiindulva teljesen biztos hogy egy védelmeznivaló valaki csak rossz hatással lehet a védelmezőkre. Így jelenleg jobb lenne ha ő nem lenne itt.
Ebből kiindulva első dolga valami lehetőséget keresni az árnyaktól való szabadulására.*
-Őő... Nem lenne jobb ha én felmennék egy fára?
*Ezzel egyszerre azt is megkérdezi hogy a legközelebbi ág elég közel van-e hozzá, és hogy a lények karmai elérnék-e odafent.
A választól független a következő kérdésen is elgondolkozik, ami minden, kevésbé magával foglalkozó lény első kitalálniivalója: a füstszerű karmos állatok/emberek.
~A tűz lett, a szörnyek lettek. Akkor ha a tűz nincs, ezek az izék sincsenek?~ Fogalma sincs hogy ez jó ötlet-e, de abban sem biztos hogy rossz. Nagy dilemma, tippelés nélkül nem tudja hogy lehet ezt eldönteni.
Két véglet van. Ha ég a fáklya, vagy ha nem ég a fáklya. Ez ha egy időban akarjuk látni, úgy két fáklya kéne, és két csapat. Ami nincs.*
-Eloltjuk a tüzet, közéjük dobjuk, vagy mi? Amíg nem volt tűz, addig ezek sem voltak.
*~Vagy épp a tűz az ami most távol tartja őket?~*
-Viszont ha valami közük volt a bogarakhoz? Akkor meg vissza kéne őket hozni, ami azt jelenti hogy vagy eloltjuk a fáklyát vagy arrébb megyünk.
*Nem cselekszik semmit a saját szakállára, megvárja az utasítást.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-06 12:37:43
Üzenet elküldve: 2016-04-06 12:37:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
*A tűzzel akkor csak sikerült elérnie egyvalamit, a bogarak felszívódtak. Lehet hogy semmi ártó szándékuk nem volt, de az óriást rettentően idegesítették, akármilyen szépek is voltak. Ami viszont ezután történik, hát olyanra nem számított. Nem egy félős fajta, a fák recsegése inkább csak izgalommal tölti el, de sűrűn forgolódik jobbra-balra hátha megpillantja azt is ami zargatja őket. Túl sokat nem is váratnak magukra a különös lények és rá kell jönnie hogy most sokkal jobban örülne a világító kis bogaraknak mint ezeknek.*
~Azt a hét meg a nyolcát~
*Kicsivel vulgárisabban de többé-kevésbé ez a gondolat fogalmazódik meg a fejében, kimondani viszont inkább nem szeretne semmit. Ösztönösen azonnal úgy lép hogy közrefogják a tündért, már azelőtt hogy Sylweran kimondaná ezt a javaslatát. Ezzel a tündérnél lévő fáklya is valamelyest takarásba kerül, bár a lányka olyan apró hogy a kezében tartott láng Shiriqa lábai között átpislákol.*
~Ez nem árnyék ez füst...~
*Gondolt rá ő is hogy a fényt eloltva talán egyszerűen szertefoszlanak, de mi van ha nem? Talán pont hogy nem bántja őket a tűz hanem kell nekik. Az égő erdőnek ugyan nincs ilyen ocsmány fekete füstje, de talán az táplálná őket. Talán ez a fa a kis fénylényeivel útjukat állja valamiben és éppen hogy szeretnék felgyújtani... vagy pont megvédeni? Szeretik a fényt mert árnyékot vet amiben tudnak létezni, vagy pont zavarja őket mert korlátot szab nekik? Nem lát rá módot hogy kiokoskodja melyik lehet a kettő közül így kivonja magát a döntéshozatalból, csak tippelni tudna abban pedig van nála kompetensebb is a csapatukban. Védekező állást vesz fel, bár nem biztos benne hogy ilyen lényeken fogna a penge és használna ellenük a pajzs. Sylweran próbál velük beszélni, remélhetőleg sikerrel mert utána már csak a szerencse marad. Vagy pont több fényt kellene csinálniuk védekezésnek, vagy el kellene oltaniuk a fényt. Élet vagy halál egy ilyen egyszerű döntésen múlhat. Jobb híján igyekszik majd követni a nála okosabbak és tapasztaltabbak utasításait.*
*A tűzzel akkor csak sikerült elérnie egyvalamit, a bogarak felszívódtak. Lehet hogy semmi ártó szándékuk nem volt, de az óriást rettentően idegesítették, akármilyen szépek is voltak. Ami viszont ezután történik, hát olyanra nem számított. Nem egy félős fajta, a fák recsegése inkább csak izgalommal tölti el, de sűrűn forgolódik jobbra-balra hátha megpillantja azt is ami zargatja őket. Túl sokat nem is váratnak magukra a különös lények és rá kell jönnie hogy most sokkal jobban örülne a világító kis bogaraknak mint ezeknek.*
~Azt a hét meg a nyolcát~
*Kicsivel vulgárisabban de többé-kevésbé ez a gondolat fogalmazódik meg a fejében, kimondani viszont inkább nem szeretne semmit. Ösztönösen azonnal úgy lép hogy közrefogják a tündért, már azelőtt hogy Sylweran kimondaná ezt a javaslatát. Ezzel a tündérnél lévő fáklya is valamelyest takarásba kerül, bár a lányka olyan apró hogy a kezében tartott láng Shiriqa lábai között átpislákol.*
~Ez nem árnyék ez füst...~
*Gondolt rá ő is hogy a fényt eloltva talán egyszerűen szertefoszlanak, de mi van ha nem? Talán pont hogy nem bántja őket a tűz hanem kell nekik. Az égő erdőnek ugyan nincs ilyen ocsmány fekete füstje, de talán az táplálná őket. Talán ez a fa a kis fénylényeivel útjukat állja valamiben és éppen hogy szeretnék felgyújtani... vagy pont megvédeni? Szeretik a fényt mert árnyékot vet amiben tudnak létezni, vagy pont zavarja őket mert korlátot szab nekik? Nem lát rá módot hogy kiokoskodja melyik lehet a kettő közül így kivonja magát a döntéshozatalból, csak tippelni tudna abban pedig van nála kompetensebb is a csapatukban. Védekező állást vesz fel, bár nem biztos benne hogy ilyen lényeken fogna a penge és használna ellenük a pajzs. Sylweran próbál velük beszélni, remélhetőleg sikerrel mert utána már csak a szerencse marad. Vagy pont több fényt kellene csinálniuk védekezésnek, vagy el kellene oltaniuk a fényt. Élet vagy halál egy ilyen egyszerű döntésen múlhat. Jobb híján igyekszik majd követni a nála okosabbak és tapasztaltabbak utasításait.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:35:17
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:35:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
*Fel se tűnt neki eleinte Shiriqa tüze.
Annyira el volt foglalva a fáklya gondolatával, hogy nem is fogta fel, az óriás tábortüzet akar gyújtani, nem pedig fáklyát.
Nem biztos, hogy jó ötlet, ha úgyis ott hagyják, hiszen a fa felé indulnak majd... de nem szól érte, elvégre így a tűzgyújtás is egyszerűbb, ami a saját fáklyáját illeti.*
- Egyébként jártam már Wegtorenben. És még sok más helyen. *válaszol a férfi a Nővér korábban feltett kérdésére, miközben Naltanára ruházza a fáklyát. Főképp, mivel a tündér úgy dönt, hogy inkább vállalja a veszélyt, mint a magányt.
Örül, hogy az ember nő elveszi az italt tőle és iszik belőle. Ez egyfajta bizalmat is tanúsít közöttük, holott most ismerték meg egymást, az éj leple alatt, a sűrű erdő közepén. Jó tudni, hogy az új csapattagjuk, ha lehet ennyi idő után annak nevezni, bizalommal viseltetik iránta.*
- Csak egy hasadék a fában. *magyarázza a kérdésre az elf, miközben elindulnak végre. Lassan haladnak a hatalmas, ősi növény felé. Sylweran csak megcsóválja a fejét Eyldana kérdésére. Még mindig fogalma sincs róla, mi ez.
De a fények elhalványulásáról már annál inkább. Ami legalábbis a veszélyt jelenti. Mert jót nem, az biztos.
Azonnal meg is torpan, és a szíve kihagy egy dobbanást.*
- Álljatok meg! *suttogja is nyomban fojtott hangon, s nem kell sokat várniuk arra, hogy rohamosan felpörögjenek az események.
A fa sötétbe burkolózik, és furcsa hangok törnek fel mindenhonnan. Aztán pedig árnyékok... amik mozognak.
Sylweran rögtön próbál úgy állni, hogy Naltanának ne eshessen baja.*
- Inkább az a jobb kérdés, hogy ezek micsodák! *tesz hátra egy lépést, miközben próbálja kifürkészni, mi történik körülöttük. Ekkor hallja meg a nyekergést, amely a tűzről beszél.*
- Takarjuk ki a fáklyát!
*Ez az első ami az eszébe jut. Hiszen mit tehetnek olyankor, amikor egy egész csapatnyi, eddig ismeretlen lény ront rájuk? Szemlátomást a fáklya és a tábortűz okozza a feszültséget köztük és a különös lények között. Egy próbát megérhet, ha nem olyan fényes, talán az eloltása is, ha ez nem volna sikeres, és nem is látnak olyan jól... a bogarak ismét felvillanhatnak a sötétben, s talán adnak valami fényt... és neki elf szemeivel még a sötétben is egy fokkal jobb a látása. Ha nem is olyan, mint egy mélységié.
Túl sok lett hirtelen a "ha".*
- Álljuk körbe Naltanát!
*Ez a következő ami eszébe jut. Hiszen a tündér csak egy kicsiny tündér, aki a gyógyításban remekelhet, nem pedig a furcsa, ködszerű lények elleni harcban. Viszont újabb dolog ötlik az eszébe. Talán ostobaság. De hát beszélni tudnak...*
- Békével jöttünk! *szólal meg, emeltebb hangon, egyértelműen a lényeknek címezve a szavait.*- Nem akarunk bántani titeket! Eloltjuk a tüzet, ha úgy akarjátok! Értitek, amit mondok?
*Vagy bejön, vagy nem. De hát voltak már furcsa kalandjai. És ha valamit, azt megtanulta, hogy nem minden az, aminek látszik.
A szablyáit viszont bolond volna csak úgy eltenni. Mindkettőt a kezében tartja, harcra készen.*
*Fel se tűnt neki eleinte Shiriqa tüze.
Annyira el volt foglalva a fáklya gondolatával, hogy nem is fogta fel, az óriás tábortüzet akar gyújtani, nem pedig fáklyát.
Nem biztos, hogy jó ötlet, ha úgyis ott hagyják, hiszen a fa felé indulnak majd... de nem szól érte, elvégre így a tűzgyújtás is egyszerűbb, ami a saját fáklyáját illeti.*
- Egyébként jártam már Wegtorenben. És még sok más helyen. *válaszol a férfi a Nővér korábban feltett kérdésére, miközben Naltanára ruházza a fáklyát. Főképp, mivel a tündér úgy dönt, hogy inkább vállalja a veszélyt, mint a magányt.
Örül, hogy az ember nő elveszi az italt tőle és iszik belőle. Ez egyfajta bizalmat is tanúsít közöttük, holott most ismerték meg egymást, az éj leple alatt, a sűrű erdő közepén. Jó tudni, hogy az új csapattagjuk, ha lehet ennyi idő után annak nevezni, bizalommal viseltetik iránta.*
- Csak egy hasadék a fában. *magyarázza a kérdésre az elf, miközben elindulnak végre. Lassan haladnak a hatalmas, ősi növény felé. Sylweran csak megcsóválja a fejét Eyldana kérdésére. Még mindig fogalma sincs róla, mi ez.
De a fények elhalványulásáról már annál inkább. Ami legalábbis a veszélyt jelenti. Mert jót nem, az biztos.
Azonnal meg is torpan, és a szíve kihagy egy dobbanást.*
- Álljatok meg! *suttogja is nyomban fojtott hangon, s nem kell sokat várniuk arra, hogy rohamosan felpörögjenek az események.
A fa sötétbe burkolózik, és furcsa hangok törnek fel mindenhonnan. Aztán pedig árnyékok... amik mozognak.
Sylweran rögtön próbál úgy állni, hogy Naltanának ne eshessen baja.*
- Inkább az a jobb kérdés, hogy ezek micsodák! *tesz hátra egy lépést, miközben próbálja kifürkészni, mi történik körülöttük. Ekkor hallja meg a nyekergést, amely a tűzről beszél.*
- Takarjuk ki a fáklyát!
*Ez az első ami az eszébe jut. Hiszen mit tehetnek olyankor, amikor egy egész csapatnyi, eddig ismeretlen lény ront rájuk? Szemlátomást a fáklya és a tábortűz okozza a feszültséget köztük és a különös lények között. Egy próbát megérhet, ha nem olyan fényes, talán az eloltása is, ha ez nem volna sikeres, és nem is látnak olyan jól... a bogarak ismét felvillanhatnak a sötétben, s talán adnak valami fényt... és neki elf szemeivel még a sötétben is egy fokkal jobb a látása. Ha nem is olyan, mint egy mélységié.
Túl sok lett hirtelen a "ha".*
- Álljuk körbe Naltanát!
*Ez a következő ami eszébe jut. Hiszen a tündér csak egy kicsiny tündér, aki a gyógyításban remekelhet, nem pedig a furcsa, ködszerű lények elleni harcban. Viszont újabb dolog ötlik az eszébe. Talán ostobaság. De hát beszélni tudnak...*
- Békével jöttünk! *szólal meg, emeltebb hangon, egyértelműen a lényeknek címezve a szavait.*- Nem akarunk bántani titeket! Eloltjuk a tüzet, ha úgy akarjátok! Értitek, amit mondok?
*Vagy bejön, vagy nem. De hát voltak már furcsa kalandjai. És ha valamit, azt megtanulta, hogy nem minden az, aminek látszik.
A szablyáit viszont bolond volna csak úgy eltenni. Mindkettőt a kezében tartja, harcra készen.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-05 19:49:53
Üzenet elküldve: 2016-04-05 19:49:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Fák sűrűjében//
*Bár a hideget valamelyest segít elűzni a fellobbanó narancssárga láng, a kicsiny tűz gyújtása összességében nem tűnik jó ötletnek. Egyrészt azért, mert a szép küllemű mécsbogarak fénye azon nyomban elenyészik, úgy a közelükben, mint a tisztáson álló fán, egyenként elhalványulnak, majd köddé válnak az apró, fényes tomporú, röpködő izékék. Másrészt, alig pár perc telik el, és a lángok fényénél nyúlni és hosszabbodni kezdenek a környező fák árnyékai. Az ágak úgy recsegnek és ropognak fölöttük, mintha panaszosan el akarnának hajolni a lángoktól, vagy épp ellenkezőleg, a vaskos törzsek egyike-másika lefele nyújtózkodna, hogy egy méretes bunkóval fejbe találja vágni azt, aki lángot és pusztítást hozott az alvó erdőbe. Azonban vándoraink hiába kémlelnek a fejük fölé, színleg moccanatlan marad az összes ág és levél.
Ha a fáklyával közelebb merészkednek a fához, a röplények eltűntével a fa annak látszik, aminek: az erdő öreg óriásának, félig korhadó-rothadó törzzsel. Sajnos nem igazán jutnak közel a fához, kábé három vagy négy lépésre közelíthetik azt meg, mivel ekkor meghőkölésre kényszerítik őket a fáklya fénykörén túl elnyúló, az illékony lángok által rezegtetett árnyékok: Az ódon, ősi fák által vetett, sötétségből született rémlények egyenként lépnek ki a tisztást övező törzsek mögül. Testük sűrű, füstszerű feketeség alkotja, szemük helyén villogó, jéghideg, kék láng pislákol. Egyenként egy alacsonyabb ember magasságát teszik ki, görnyedten bár, de két lábon járnak, végtagjaik hosszúak, karmosak, fejük hegyes, ragadozószerű, gerincük mentén füstből szőtt tüskekarima ékeskedik. Úgy veszik körbe a tűznél ragadt társaságot, akár az éji fényre gyülekező bogárraj: sorban lépnek ki a fák mögül, és fenyegetően lapítanak a fénykörön kívül. Nyolc vagy tíz lehet belőlük összesen, bár ezt nehéz kivenni, mert a lobogó lángoknál minden árnyékot vető ág mocorog és sötéten ásítva nyúlik a fekete talajon a lábuk alatt.*
- Tűűz... Tűűűz... - *Nyekeregnek innen is, onnan is a hátborzongató hangok. Kalandoraink tehát a nagy tündérfa és a kicsiny tábortűz között ragadtak, a tisztáson, valószínűleg kellőképp megilletődve ahhoz, hogy ledermedve álljanak még egy szekundumnyit, amely épp elég az árnylényeknek, hogy átcsusszanjanak a fák innenső, a csapathoz közelebb eső oldalára. Azonban a nagyon közeli jövőben kénytelenek lesznek valamiféle harci tervvel előállni, mert olybá tűnik, a lángok által vonzott éjlények nem egy kis esti sütögetésre gyülekeznek. Hovatovább, azt is el kell dönteniük, hogy miképp szállnak harcba a lángok által megidézett szellemlényekkel: eloltják-e a tüzet, reménykedve abban, hogy az árnyékszülemények visszatakarodnak abba a homályba, melyből jöttek, vagy legalább a kis világosságuk kihasználva szállnak szembe az éj legsötétebbjével? Akárhogy is, a tempó sürgető, talán a rémcsapatot csak az tartja vissza attól, hogy rájuk rontsanak, hogy nem esnek pánikba, és szaladnak szét a szélrózsa minden irányába azon nyomban.*
*Bár a hideget valamelyest segít elűzni a fellobbanó narancssárga láng, a kicsiny tűz gyújtása összességében nem tűnik jó ötletnek. Egyrészt azért, mert a szép küllemű mécsbogarak fénye azon nyomban elenyészik, úgy a közelükben, mint a tisztáson álló fán, egyenként elhalványulnak, majd köddé válnak az apró, fényes tomporú, röpködő izékék. Másrészt, alig pár perc telik el, és a lángok fényénél nyúlni és hosszabbodni kezdenek a környező fák árnyékai. Az ágak úgy recsegnek és ropognak fölöttük, mintha panaszosan el akarnának hajolni a lángoktól, vagy épp ellenkezőleg, a vaskos törzsek egyike-másika lefele nyújtózkodna, hogy egy méretes bunkóval fejbe találja vágni azt, aki lángot és pusztítást hozott az alvó erdőbe. Azonban vándoraink hiába kémlelnek a fejük fölé, színleg moccanatlan marad az összes ág és levél.
Ha a fáklyával közelebb merészkednek a fához, a röplények eltűntével a fa annak látszik, aminek: az erdő öreg óriásának, félig korhadó-rothadó törzzsel. Sajnos nem igazán jutnak közel a fához, kábé három vagy négy lépésre közelíthetik azt meg, mivel ekkor meghőkölésre kényszerítik őket a fáklya fénykörén túl elnyúló, az illékony lángok által rezegtetett árnyékok: Az ódon, ősi fák által vetett, sötétségből született rémlények egyenként lépnek ki a tisztást övező törzsek mögül. Testük sűrű, füstszerű feketeség alkotja, szemük helyén villogó, jéghideg, kék láng pislákol. Egyenként egy alacsonyabb ember magasságát teszik ki, görnyedten bár, de két lábon járnak, végtagjaik hosszúak, karmosak, fejük hegyes, ragadozószerű, gerincük mentén füstből szőtt tüskekarima ékeskedik. Úgy veszik körbe a tűznél ragadt társaságot, akár az éji fényre gyülekező bogárraj: sorban lépnek ki a fák mögül, és fenyegetően lapítanak a fénykörön kívül. Nyolc vagy tíz lehet belőlük összesen, bár ezt nehéz kivenni, mert a lobogó lángoknál minden árnyékot vető ág mocorog és sötéten ásítva nyúlik a fekete talajon a lábuk alatt.*
- Tűűz... Tűűűz... - *Nyekeregnek innen is, onnan is a hátborzongató hangok. Kalandoraink tehát a nagy tündérfa és a kicsiny tábortűz között ragadtak, a tisztáson, valószínűleg kellőképp megilletődve ahhoz, hogy ledermedve álljanak még egy szekundumnyit, amely épp elég az árnylényeknek, hogy átcsusszanjanak a fák innenső, a csapathoz közelebb eső oldalára. Azonban a nagyon közeli jövőben kénytelenek lesznek valamiféle harci tervvel előállni, mert olybá tűnik, a lángok által vonzott éjlények nem egy kis esti sütögetésre gyülekeznek. Hovatovább, azt is el kell dönteniük, hogy miképp szállnak harcba a lángok által megidézett szellemlényekkel: eloltják-e a tüzet, reménykedve abban, hogy az árnyékszülemények visszatakarodnak abba a homályba, melyből jöttek, vagy legalább a kis világosságuk kihasználva szállnak szembe az éj legsötétebbjével? Akárhogy is, a tempó sürgető, talán a rémcsapatot csak az tartja vissza attól, hogy rájuk rontsanak, hogy nem esnek pánikba, és szaladnak szét a szélrózsa minden irányába azon nyomban.*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-03 13:41:18
Üzenet elküldve: 2016-04-03 13:41:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
* Akarva-akaratlanul is, de Shiriqa tüze bevonzza őt, mint a molylepkét. Nem csoda ilyen hidegben. Ennél már csak az lenne jobb, ha valami erős ital melengethetné a belsőjét.
Sylweran kérdésére szomorúan bólint, ezzel válaszolva a tündérnek is. *
- Igen, és hidd el, nyomós az okom rá.
* A mosoly mögött végtelen fájdalom bujkál, a szándékára irányuló kérdéseket egy apró fejrázással és mély hallgatással utasítja el.
Korábbi vágyát, hogy belsőjét felmelegíthesse, egy már sokkal vidámabb, szinte vigyorral teszi. Elfogadja az elf kulacsát és nagyot kortyol bele. Minden izma összerándul a piától, de végül csak az ismerős, torkát, gyomrát forrón kaparó érzés marad, ami kellemes melengetéssé enyhül pillanatok alatt. Ezután Syl visszakapja a flaskáját egy elismerő biccentés kíséretében. *
- Ez tényleg ütős.
* A barlang említésére felfigyel. Lemaradt volna valamiről? Mert ő ugyan nem látott barlangot az imént, bár tény, hogy messzebb állt, mint a többiek.*
- Barlang?
* A többiekkel együtt közelíti meg a fát, s ismét eluralkodik rajta a korábban már érzett fagy. Nagyon nem egy kellemes érzés, de túléli. A legkorosabbjuk szavai arra késztetik őt, hogy legalább az egyik pengét előhúzza, s készenlétben minden izmát megfeszítse. Úgy tűnik, nem csak ő tesz így. *
- Mi ez?
* Kérdi halkan a fa felé bökve, hiába van tisztában azzal, hogy a többiek is csak most pillantották meg. De talán ők eddig is ezt keresték, elvégre ő céllal jött az erdőbe éjjel, de mi van velük? *
* Akarva-akaratlanul is, de Shiriqa tüze bevonzza őt, mint a molylepkét. Nem csoda ilyen hidegben. Ennél már csak az lenne jobb, ha valami erős ital melengethetné a belsőjét.
Sylweran kérdésére szomorúan bólint, ezzel válaszolva a tündérnek is. *
- Igen, és hidd el, nyomós az okom rá.
* A mosoly mögött végtelen fájdalom bujkál, a szándékára irányuló kérdéseket egy apró fejrázással és mély hallgatással utasítja el.
Korábbi vágyát, hogy belsőjét felmelegíthesse, egy már sokkal vidámabb, szinte vigyorral teszi. Elfogadja az elf kulacsát és nagyot kortyol bele. Minden izma összerándul a piától, de végül csak az ismerős, torkát, gyomrát forrón kaparó érzés marad, ami kellemes melengetéssé enyhül pillanatok alatt. Ezután Syl visszakapja a flaskáját egy elismerő biccentés kíséretében. *
- Ez tényleg ütős.
* A barlang említésére felfigyel. Lemaradt volna valamiről? Mert ő ugyan nem látott barlangot az imént, bár tény, hogy messzebb állt, mint a többiek.*
- Barlang?
* A többiekkel együtt közelíti meg a fát, s ismét eluralkodik rajta a korábban már érzett fagy. Nagyon nem egy kellemes érzés, de túléli. A legkorosabbjuk szavai arra késztetik őt, hogy legalább az egyik pengét előhúzza, s készenlétben minden izmát megfeszítse. Úgy tűnik, nem csak ő tesz így. *
- Mi ez?
* Kérdi halkan a fa felé bökve, hiába van tisztában azzal, hogy a többiek is csak most pillantották meg. De talán ők eddig is ezt keresték, elvégre ő céllal jött az erdőbe éjjel, de mi van velük? *
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-03 11:27:57
Üzenet elküldve: 2016-04-03 11:27:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
*Tehát a furcsa hangok (amiket ő maga nem hallott) forrása a nő, aki elöttük áll, és egy újabb kultuszt követ, amiről sem ő, és úgy látszik sem a többiek nem tudnak semmit. Már semmin sem kéne meglepődnie, főleg mindezek után nem.*
-Tehát egy eredart keresel egy erdőben? Egyedül?
*Valahogy mint egy ragadozó állatot tudná elképzelni az eredarokat, persze nem szó szerint. Amolyan nesztelen, sötétből lecsapó árnyakként, akiket senki nem vesz észre. Nem biztos abban hogy egyszerű halandó (tett szert bármilyen kiképzésre) levadászhatná őket. De azért van a világ, hogy ezt alátámasztja/meghazudtolja.*
-Hát, annyira nem vagyok fáradt hogy egy erdőben egyedül el merjek aludni... *Kicsit neheztelve néz az elfre, mivel ha ő nem hozza ezt szóba, nem kellett vklna ezt elmondania.* Megyek én is.
*Az itallal kétesen áll, és elgondolkozik. Nincs vele semmi baja, és úgy sem marad ébren addig hogy az alkohol kifejtse a hatását, és föl is melegítené. Idézőjelesen. Viszont ha valóban olyan erős, mint az elf mondja, akkor hiába nem hat az este, egy (vélhetően) rövidke alvás után valószínűlegigen fájna a feje... És milyen képet festene róla, ha kisasszony létére egy idegen kulacsából iszik erős alkoholt. Nem, inkább ő is visszautasítja.*
-Persze átveszem, add nyugodtan.
*Habár nem érti miért szükségesek a kardok, elvégre csak egy fához mennek oda. Ha az egyik környező fáról nem ugrik oda egy ragadozó, úgy nem valószínű hogy szükség lesz rájuk. Azaz reméli.
Mint az aki a fáklyát tartja, elől-tájékon megy, valahol Sylweran és Shiriqa között. A hideget újra érzi, de most felkészült rá, és nem utolsósorban nála van a tűz, ami kicsit melengeti közben.
Ha a többiek, vagy a sors nem dönt másképp, a fénnyel körbejárja a fát, nagy figyelmet szentelve a hasadásnak, s a kis bogárszerű lények "házikójának". Hátha van ott valami érdekes...*
*Tehát a furcsa hangok (amiket ő maga nem hallott) forrása a nő, aki elöttük áll, és egy újabb kultuszt követ, amiről sem ő, és úgy látszik sem a többiek nem tudnak semmit. Már semmin sem kéne meglepődnie, főleg mindezek után nem.*
-Tehát egy eredart keresel egy erdőben? Egyedül?
*Valahogy mint egy ragadozó állatot tudná elképzelni az eredarokat, persze nem szó szerint. Amolyan nesztelen, sötétből lecsapó árnyakként, akiket senki nem vesz észre. Nem biztos abban hogy egyszerű halandó (tett szert bármilyen kiképzésre) levadászhatná őket. De azért van a világ, hogy ezt alátámasztja/meghazudtolja.*
-Hát, annyira nem vagyok fáradt hogy egy erdőben egyedül el merjek aludni... *Kicsit neheztelve néz az elfre, mivel ha ő nem hozza ezt szóba, nem kellett vklna ezt elmondania.* Megyek én is.
*Az itallal kétesen áll, és elgondolkozik. Nincs vele semmi baja, és úgy sem marad ébren addig hogy az alkohol kifejtse a hatását, és föl is melegítené. Idézőjelesen. Viszont ha valóban olyan erős, mint az elf mondja, akkor hiába nem hat az este, egy (vélhetően) rövidke alvás után valószínűlegigen fájna a feje... És milyen képet festene róla, ha kisasszony létére egy idegen kulacsából iszik erős alkoholt. Nem, inkább ő is visszautasítja.*
-Persze átveszem, add nyugodtan.
*Habár nem érti miért szükségesek a kardok, elvégre csak egy fához mennek oda. Ha az egyik környező fáról nem ugrik oda egy ragadozó, úgy nem valószínű hogy szükség lesz rájuk. Azaz reméli.
Mint az aki a fáklyát tartja, elől-tájékon megy, valahol Sylweran és Shiriqa között. A hideget újra érzi, de most felkészült rá, és nem utolsósorban nála van a tűz, ami kicsit melengeti közben.
Ha a többiek, vagy a sors nem dönt másképp, a fénnyel körbejárja a fát, nagy figyelmet szentelve a hasadásnak, s a kis bogárszerű lények "házikójának". Hátha van ott valami érdekes...*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-03 11:07:44
Üzenet elküldve: 2016-04-03 11:07:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
*Shiriqa csak tüzet akar rakni, hogy legyen mivel fáklyát gyújtani, meg melegedni, meg miegymás, ha kell még tűz... bármi vadállat jöhet, a füst sem árt a bogarak ellen, egy kis kupac tűzrakás mindig jól jöhet. A kínált italt is egy legyintéssel elutasítja, ritkán szokott ő alkoholizálni és ez nem egy olyan pillanat. Éledező tüzével végre sikerül viszont eljutnia egy olyan pontra ahol már meg meri kockáztatni hogy egy-két percre otthagyja, hiszen megindulni látszik a csipet csapat. Így végül is teljesen feleslegesen rakott tüzet, de ártani nem árt ha ott pislákol nekik a hátuk mögött, legalább tenyerei átmelegedtek közben. Talán túl messzire ücsörgött le a csapattól, talán csak a nővérnek szentelte Sylweran minden figyelmét, de most már mindegy. Visszaveszi akkor jobbjába pallosát, baljába a pajzsát és felzárkózik az elf mellé, úgy két méter távolságot hagyva kettejük között. Nem szeretne túlságosan a közelében lenni ha hirtelen hadonászásra kerülne a sor, messzire elérnek a fegyverek főleg az övé.*
*Shiriqa csak tüzet akar rakni, hogy legyen mivel fáklyát gyújtani, meg melegedni, meg miegymás, ha kell még tűz... bármi vadállat jöhet, a füst sem árt a bogarak ellen, egy kis kupac tűzrakás mindig jól jöhet. A kínált italt is egy legyintéssel elutasítja, ritkán szokott ő alkoholizálni és ez nem egy olyan pillanat. Éledező tüzével végre sikerül viszont eljutnia egy olyan pontra ahol már meg meri kockáztatni hogy egy-két percre otthagyja, hiszen megindulni látszik a csipet csapat. Így végül is teljesen feleslegesen rakott tüzet, de ártani nem árt ha ott pislákol nekik a hátuk mögött, legalább tenyerei átmelegedtek közben. Talán túl messzire ücsörgött le a csapattól, talán csak a nővérnek szentelte Sylweran minden figyelmét, de most már mindegy. Visszaveszi akkor jobbjába pallosát, baljába a pajzsát és felzárkózik az elf mellé, úgy két méter távolságot hagyva kettejük között. Nem szeretne túlságosan a közelében lenni ha hirtelen hadonászásra kerülne a sor, messzire elérnek a fegyverek főleg az övé.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-03 10:32:48
Üzenet elküldve: 2016-04-03 10:32:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
*Shiriqa már nekilát egy saját fáklyának, amikor Sylweran megkéri a segítségre. Vállat von az elf. Ha nem, hát nem, ő nem erőszakoskodik, csináljon akkor a lány sajátot. Naltana viszont készséggel szépen feltekergeti, elég takarosan a rongyokat.*
- Köszönöm! *veszi is el a lánytól, miközben fél füllel hallja a beszélgetést. Már épp felakarná ő is tenni a nagy ügyködésben a kérdést, hogy mit keresett itt a Nővér éjnek évadján, ám a tündér megteszi ezt helyette, így csak hallgatnia kell. Közben előveszi a tűzszerszámot, és egy szép nagy kulacsot az egyik nyeregtáskából.*
- Ha van bátorságod, most is itt maradhatsz vigyázni a lovakra és pihenni. *ajánlja fel a lehetőséget közben Sylweran, hiszen Naltana elég meggyötörtnek tűnik. Egy ilyen apró teremtménynek hosszú lehetett ez az út. Még nekik is az volt. Végül Eyldanához fordul.*
- Egy eredart keresel? *szegezi neki kerek perec a kérdést, majd elismerően biccent.*- Nem túl könnyű esetek. Bár szerencsére párviadalra még nem hozott velük össze a balsors... ami azt illeti, nem is nagyon vágyom rá, amíg nem lesz nyomós okom. *vallja be a férfi, ami az ő szájából - tudván tudva mi a foglalkozása - nem hangzik valami bizalomgerjesztőnek.
Sylweran végül letekeri a kupakot a kulacsról, beleiszik, majd megborzong. A többiek felé nyújtja azt.*
- Egy kortyot? Hogy belül is felmelegedjünk. Pirtianesi Vadtűz. Erős, mint a méreg. *kacsint egyet, bár nem biztos, hogy ez a sötétben látszik. Ha elveszik tőle az italt, akkor hagyja, hadd kortyoljanak bele az értékes italba mind, majd mikor visszakerül hozzá a kulacs szomorúan felsóhajt.*
- Ennek az italnak majdnem 200 arany literje... *mondja szomorkásan, majd egy halk szitokszó következtében ráönti a kulacs tartalmát a kezében tartott fáklya rongyos végére. Jól összenyomkodja, hogy felszívja kellőképpen az anyag, aztán ismét sóhajtva teszi el a kulacsot.*
- Hozhattam volna lámpaolajat, de elfelejtettem... nem terveztem barlangászást... *dünnyögi, majd már pattan is a szikra, s pár pillanat elteltével szépen és vidáman lobog a fáklya az elf kezében.*
- Menjünk. *indítványozza végül, amikor mindenki készen van.*
- Nem akarom a fáklyát hozni, ha nem muszáj. *a tündérhez fordul, ha a tündér velük tart.*- Naltana átvennéd? Talán lehetnél Te a fényhozó, én pedig két szablyát is tarthatok akkor.
*Ha a lány átveszi tőle, akkor mindkét kardját előhúzva indul meg óvatosan a fa, majd a hasadék irányába... ha nem, akkor pedig csak jobb kezében tartja a díszesebbet, Iolla Könnyét.*
*Shiriqa már nekilát egy saját fáklyának, amikor Sylweran megkéri a segítségre. Vállat von az elf. Ha nem, hát nem, ő nem erőszakoskodik, csináljon akkor a lány sajátot. Naltana viszont készséggel szépen feltekergeti, elég takarosan a rongyokat.*
- Köszönöm! *veszi is el a lánytól, miközben fél füllel hallja a beszélgetést. Már épp felakarná ő is tenni a nagy ügyködésben a kérdést, hogy mit keresett itt a Nővér éjnek évadján, ám a tündér megteszi ezt helyette, így csak hallgatnia kell. Közben előveszi a tűzszerszámot, és egy szép nagy kulacsot az egyik nyeregtáskából.*
- Ha van bátorságod, most is itt maradhatsz vigyázni a lovakra és pihenni. *ajánlja fel a lehetőséget közben Sylweran, hiszen Naltana elég meggyötörtnek tűnik. Egy ilyen apró teremtménynek hosszú lehetett ez az út. Még nekik is az volt. Végül Eyldanához fordul.*
- Egy eredart keresel? *szegezi neki kerek perec a kérdést, majd elismerően biccent.*- Nem túl könnyű esetek. Bár szerencsére párviadalra még nem hozott velük össze a balsors... ami azt illeti, nem is nagyon vágyom rá, amíg nem lesz nyomós okom. *vallja be a férfi, ami az ő szájából - tudván tudva mi a foglalkozása - nem hangzik valami bizalomgerjesztőnek.
Sylweran végül letekeri a kupakot a kulacsról, beleiszik, majd megborzong. A többiek felé nyújtja azt.*
- Egy kortyot? Hogy belül is felmelegedjünk. Pirtianesi Vadtűz. Erős, mint a méreg. *kacsint egyet, bár nem biztos, hogy ez a sötétben látszik. Ha elveszik tőle az italt, akkor hagyja, hadd kortyoljanak bele az értékes italba mind, majd mikor visszakerül hozzá a kulacs szomorúan felsóhajt.*
- Ennek az italnak majdnem 200 arany literje... *mondja szomorkásan, majd egy halk szitokszó következtében ráönti a kulacs tartalmát a kezében tartott fáklya rongyos végére. Jól összenyomkodja, hogy felszívja kellőképpen az anyag, aztán ismét sóhajtva teszi el a kulacsot.*
- Hozhattam volna lámpaolajat, de elfelejtettem... nem terveztem barlangászást... *dünnyögi, majd már pattan is a szikra, s pár pillanat elteltével szépen és vidáman lobog a fáklya az elf kezében.*
- Menjünk. *indítványozza végül, amikor mindenki készen van.*
- Nem akarom a fáklyát hozni, ha nem muszáj. *a tündérhez fordul, ha a tündér velük tart.*- Naltana átvennéd? Talán lehetnél Te a fényhozó, én pedig két szablyát is tarthatok akkor.
*Ha a lány átveszi tőle, akkor mindkét kardját előhúzva indul meg óvatosan a fa, majd a hasadék irányába... ha nem, akkor pedig csak jobb kezében tartja a díszesebbet, Iolla Könnyét.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-02 19:34:42
Üzenet elküldve: 2016-04-02 19:34:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
* A férfi szavaira kifújja a visszatartott levegőt és halványan elmosolyodik. Hogy is lehetett ilyen buta? Persze ki mondta, hogy vele nem fordulhat elő? Ki mondta, hogy ő nem hibázhat? Elvégre mégiscsak ember. *
- Igaz. Elnézést kérek.
* Ezt már a bemutatott Shiriqa felé fordulva mondja, egy bocsánatkérő mosoly kíséretében.
Ami viszont a legmeglepőbb, hogy az elf neve igenis mond neki valamit. Valahol, valamikor sok-sok éve biztosan megemlítettek már egy Sehonnait. Talán a kolostorban? Talán még azelőtt a faluban? *
- Jártál valaha Wegtorenben és-vagy a környékén?
~ Vagy esetleg Lihanechben hallhattam? ~
* Fordul kíváncsian a hosszúéletű felé. Természetesen ő is kihátrál a fagyból, nem akarja a kelleténél tovább kínozni magát, egyúttal eleget téve a tündér kérésének is. Annak fogalma sem lehet róla, hogy fájó témáról kérdez, s persze, nem hibáztathatja érte, mert ki ne lenne kíváncsi a rémmesék szereplőire? *
- Igen, egyszer…
* Tasrod kérdésére felel, szemei azonban a fát fürkészik. Vagyis arra tekintenek, valójában ismét a kis kunyhó étkezőjében találja magát. A következő kérdés visszarángatja a jelenbe, és az már sokkal komfortosabb is. *
- Igen, Irarrát szolgálom.
* Bólint neki. Ha többet nem kérdeznek, hát addig, amíg nincs testet melengető tűz, addig ő se nagyon beszél. Persze a tündér kérdésére még válaszol. *
- Eyldana.
* Mosolyog rá. *
- Nem olyan rég érkeztem Artheniorba, tudod, keresek valakit… valamit. Beszélgettem pár emberrel és ők mondtak egy –két helyet, ahol megnézhetném. Hát ez az egyik.
*Mutat körbe. Igen, az erdő. Ezzel valószínűleg egyértelmű, hogy kit, vagyis mit keres, és megmagyarázza az éjszakai túrát is. *
* A férfi szavaira kifújja a visszatartott levegőt és halványan elmosolyodik. Hogy is lehetett ilyen buta? Persze ki mondta, hogy vele nem fordulhat elő? Ki mondta, hogy ő nem hibázhat? Elvégre mégiscsak ember. *
- Igaz. Elnézést kérek.
* Ezt már a bemutatott Shiriqa felé fordulva mondja, egy bocsánatkérő mosoly kíséretében.
Ami viszont a legmeglepőbb, hogy az elf neve igenis mond neki valamit. Valahol, valamikor sok-sok éve biztosan megemlítettek már egy Sehonnait. Talán a kolostorban? Talán még azelőtt a faluban? *
- Jártál valaha Wegtorenben és-vagy a környékén?
~ Vagy esetleg Lihanechben hallhattam? ~
* Fordul kíváncsian a hosszúéletű felé. Természetesen ő is kihátrál a fagyból, nem akarja a kelleténél tovább kínozni magát, egyúttal eleget téve a tündér kérésének is. Annak fogalma sem lehet róla, hogy fájó témáról kérdez, s persze, nem hibáztathatja érte, mert ki ne lenne kíváncsi a rémmesék szereplőire? *
- Igen, egyszer…
* Tasrod kérdésére felel, szemei azonban a fát fürkészik. Vagyis arra tekintenek, valójában ismét a kis kunyhó étkezőjében találja magát. A következő kérdés visszarángatja a jelenbe, és az már sokkal komfortosabb is. *
- Igen, Irarrát szolgálom.
* Bólint neki. Ha többet nem kérdeznek, hát addig, amíg nincs testet melengető tűz, addig ő se nagyon beszél. Persze a tündér kérdésére még válaszol. *
- Eyldana.
* Mosolyog rá. *
- Nem olyan rég érkeztem Artheniorba, tudod, keresek valakit… valamit. Beszélgettem pár emberrel és ők mondtak egy –két helyet, ahol megnézhetném. Hát ez az egyik.
*Mutat körbe. Igen, az erdő. Ezzel valószínűleg egyértelmű, hogy kit, vagyis mit keres, és megmagyarázza az éjszakai túrát is. *
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-02 15:58:06
Üzenet elküldve: 2016-04-02 15:58:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
-Ez esetben Eyldana, én személy szerint örülnék ha arrébb mennénk.
*Talán ő az aki legkevésbé bírja ezt a hideget, lévén kistermetű, és lévén hogy sokkal inkább szép mint meleg ruhát viselve. Azaz egy pár bogár társaságában (amiket a hajától próbál távol tartani) követi Sylwerant távolabb.*
-Pontosan milyen az az egy eredar akit keresel? Azaz... találkoztál már vele? ~Tőle van az a sebhely?~
*Hallott már történeteket ezekről a démonokról, de csak és kizárólag részeg kalandoroktól. Ami persze nem biztos hogy igaz, de azt beszélik alakváltók, így tudnak elbújni a boszorkányvadászok elől. Ebből kiindulva: lehet hogy csak egy eredar követ el minden gaztettet? Ebben az esetben talán nem is kell annyira félni tőlük/tőle.*
-Ezt az Illara istennőt szolgálod?
*Valóban igaz, elég furcsa hogy nemrég Krolm szolgáival, most meg Illara követével találkoznak. Talán a világ tele van isteneket követő fanatikusokkal, és rengeteg kolostorral amik kiképzik őket? Gyakrabban kéne kimozdulnia a városból.*
-Fáklyát? Háát... Te tudod. Én rátekerem ha kell.
*Látott már égő ruhát, és őszintén szólva nem ad neki túl sok sikert. Kivéve ha Sylweran nem egy rövid életű, égő fadarabot akar. Talán az is elég, főleg ha egyik fával meggyújt egy másikat, viszont ha hosszabb ideig akarja használni, kéne kátrány. Vagy lámpaolaj. Azaz a fáklya szíve, amitől sokáig, fényt adóan ég a fáklya. Viszont akkor rendszerint nem szokott nagyon meleg lenni, ami jelen esetben értelmetlenné tenné az eszközt.
Viszont ha kap fát, a rongydarabokat ráhajtja, s köréteszi egy körülbelül 3-4 hüvelyk távolságban. Ezek után néhány csíkszerűbbel odakötözi, hogy ne essen szét. Legfeljebb felfelé lehetne lehúzni, kiindulva egy bot alakjából.*
-És ha már itt tartunk, visszaaludhatnánk utána? Már kezd _nagyon_ fájni a lábam, és fáradt is vagyok...
*Eddig sokkal tompábban voltak jelen e dolgok, de most hogy pihi van, majd összeesik a fáradságtól. De még kibírja egy rövid ideig, de beszámítható társaság nem valószínű hogy lesz. Legfeljebb zavaró.*
-Eyldeana -javíts ki ha rosszul mondom-, te mit kerestél ilyen későn, s sötétben erre? És te voltál aki követett minket?
-Ez esetben Eyldana, én személy szerint örülnék ha arrébb mennénk.
*Talán ő az aki legkevésbé bírja ezt a hideget, lévén kistermetű, és lévén hogy sokkal inkább szép mint meleg ruhát viselve. Azaz egy pár bogár társaságában (amiket a hajától próbál távol tartani) követi Sylwerant távolabb.*
-Pontosan milyen az az egy eredar akit keresel? Azaz... találkoztál már vele? ~Tőle van az a sebhely?~
*Hallott már történeteket ezekről a démonokról, de csak és kizárólag részeg kalandoroktól. Ami persze nem biztos hogy igaz, de azt beszélik alakváltók, így tudnak elbújni a boszorkányvadászok elől. Ebből kiindulva: lehet hogy csak egy eredar követ el minden gaztettet? Ebben az esetben talán nem is kell annyira félni tőlük/tőle.*
-Ezt az Illara istennőt szolgálod?
*Valóban igaz, elég furcsa hogy nemrég Krolm szolgáival, most meg Illara követével találkoznak. Talán a világ tele van isteneket követő fanatikusokkal, és rengeteg kolostorral amik kiképzik őket? Gyakrabban kéne kimozdulnia a városból.*
-Fáklyát? Háát... Te tudod. Én rátekerem ha kell.
*Látott már égő ruhát, és őszintén szólva nem ad neki túl sok sikert. Kivéve ha Sylweran nem egy rövid életű, égő fadarabot akar. Talán az is elég, főleg ha egyik fával meggyújt egy másikat, viszont ha hosszabb ideig akarja használni, kéne kátrány. Vagy lámpaolaj. Azaz a fáklya szíve, amitől sokáig, fényt adóan ég a fáklya. Viszont akkor rendszerint nem szokott nagyon meleg lenni, ami jelen esetben értelmetlenné tenné az eszközt.
Viszont ha kap fát, a rongydarabokat ráhajtja, s köréteszi egy körülbelül 3-4 hüvelyk távolságban. Ezek után néhány csíkszerűbbel odakötözi, hogy ne essen szét. Legfeljebb felfelé lehetne lehúzni, kiindulva egy bot alakjából.*
-És ha már itt tartunk, visszaaludhatnánk utána? Már kezd _nagyon_ fájni a lábam, és fáradt is vagyok...
*Eddig sokkal tompábban voltak jelen e dolgok, de most hogy pihi van, majd összeesik a fáradságtól. De még kibírja egy rövid ideig, de beszámítható társaság nem valószínű hogy lesz. Legfeljebb zavaró.*
-Eyldeana -javíts ki ha rosszul mondom-, te mit kerestél ilyen későn, s sötétben erre? És te voltál aki követett minket?
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-02 13:22:16
Üzenet elküldve: 2016-04-02 13:22:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Fák sűrűjében//
*Hallja hogy a háta mögött bemutatják így neki nem kell válaszolnia semmire, Sylweran intézi a dolgokat amíg ő nagy nehezen tüzet rak. Amúgy sem tudja mi fán terem az az "Eledár" vagy mifene, még az is lehet hogy tényleg az. Nem szól inkább bele. Gyakran pislog inkább a fa irányába, Sylweran meg a nővérrel ismerkedik, tehát többé-kevésbé mindenre számítanak amire számítani lehet. Elgondolkodik, hogy Sylweran talán sokkal többet tud a helyzetükről mint amit elárul és ezért viselkedik az idegennel úgy ahogy, de abban biztos hogy tudja mit csinál és ha fontos lesz akkor őt is beavatja majd. A tűzszerszám elkattan halkan egyszer, kétszer, és mire Sylweran ismét Shiriqához szól már éledező lángocskák fénye látszik az óriás kezei körül. Értetlenül pislog hát, bár fáklyának való ágat nem tört, de ahhoz kéne még borszesz is vagy valami hasonló. Nem igazán ért hozzá, de csak úgy rongyos ruhát égetni, az hatalmas lánggal egy-két perc alatt oda lesz. Vagy nem? Ég egyáltalán? Nem égetett még ruhát. Fáklyát sem nagyon használt még. A pislákoló kis tüzét viszont még nem hagyná ott őrizetlenül amíg valami nagyobb ágat keres.*
- Keress valamit Syl, én még ezt élesztgetem.
*Az sem biztos hogy megmarad majd egyáltalán amit nagy nehezen felkeltett, inkább továbbra is azon ügyködik hogy rendes életet leheljen bele, az elf is elég nagyra nőtt, csak talál valami használható ágat.*
*Hallja hogy a háta mögött bemutatják így neki nem kell válaszolnia semmire, Sylweran intézi a dolgokat amíg ő nagy nehezen tüzet rak. Amúgy sem tudja mi fán terem az az "Eledár" vagy mifene, még az is lehet hogy tényleg az. Nem szól inkább bele. Gyakran pislog inkább a fa irányába, Sylweran meg a nővérrel ismerkedik, tehát többé-kevésbé mindenre számítanak amire számítani lehet. Elgondolkodik, hogy Sylweran talán sokkal többet tud a helyzetükről mint amit elárul és ezért viselkedik az idegennel úgy ahogy, de abban biztos hogy tudja mit csinál és ha fontos lesz akkor őt is beavatja majd. A tűzszerszám elkattan halkan egyszer, kétszer, és mire Sylweran ismét Shiriqához szól már éledező lángocskák fénye látszik az óriás kezei körül. Értetlenül pislog hát, bár fáklyának való ágat nem tört, de ahhoz kéne még borszesz is vagy valami hasonló. Nem igazán ért hozzá, de csak úgy rongyos ruhát égetni, az hatalmas lánggal egy-két perc alatt oda lesz. Vagy nem? Ég egyáltalán? Nem égetett még ruhát. Fáklyát sem nagyon használt még. A pislákoló kis tüzét viszont még nem hagyná ott őrizetlenül amíg valami nagyobb ágat keres.*
- Keress valamit Syl, én még ezt élesztgetem.
*Az sem biztos hogy megmarad majd egyáltalán amit nagy nehezen felkeltett, inkább továbbra is azon ügyködik hogy rendes életet leheljen bele, az elf is elég nagyra nőtt, csak talál valami használható ágat.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-04-02 11:43:06
Üzenet elküldve: 2016-04-02 11:43:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Fák sűrűjében//
*Shiriqa nem szól egy árva kukkot sem, de a kard máris eltűnik. Még Sylweran is meglepődik valahol, hogy a lány ennyire hallgat rá. Tényleg mintha - egy régebbi témára visszatérve, ami már mintha évekkel ezelőtt történt volna meg - felesküdött lovagja volna az óriás. De nem az. Mert, hogy ő nem "szolga". Egyszer erre a dologra még visszatérnek, hogy az elf elmagyarázhassa neki, pontosan miről is van szó e téren.
Naltana ellenben nyomban örül, hogy ismét használhatja a hangját. Ez somolygásra készteti az orra alatt a férfit.
Furcsa kérdéseket tesz fel a tündér, amit nem tudja, honnan logikázott ki, a bemutatkozás viszont egészen kedvesen hangzik. Az ember nő viszontlátszólag nem nyugodott még meg eléggé. Ami valahol érthető is, hiszen ők minden téren többségben és erőfölényben vannak. De hát már régen megtámadhatták volna, ha arról van szó. Mégsem tették. Csak itt csevegnek ebben a farkasordító hidegben, és Sylwerannak már kezd lefagyni a lábujja. Persze nem a szó szoros értelmében, mert akkor már nagyon rosszul járnának. Ő szó szerint.*
- Shiriqa? *kérdezi a nőt halkan és didergősen nevetve a férfi.*- Hát mondd meg nekem, hölgyem, úgy néz ki, mint egy eredar? Jómagam pedig nem barátkoznék egy olyan teremtménnyel. Bár nem tudhatni, hogy az e, de szerintem valahol érezhető. A mi óriás hölgyünknek pedig semmi köze hozzájuk.
*Szöget üt a fejében a "nem csak egyre" kifejezés, de úgy dönt, majd visszatér rá később. Inkább a bemutatkozásra tér gyorsan, hogy utána mehessenek már végre.*
- Sylweran vagyok. *mutatkozik be ő is.*- Van ahol Sehonnaiként emlegetnek. *vallja be, hátha ráismer a nő a nevére, és ez megnyugtatja majd némiképp. Pedig nem szokta gyakran mondogatni a második, kapott, félig meddig gúnynevét, amely becsmérli a származását, melyről mit se tud senki.*
- És ugyan, semmi baj, mi sem számítottunk beszélő társaságra. *mondja félmosollyal, majd ha módja van rá, már el is kezdi tuszkolni végre a népet a fák közé, s bárki bármit is mond akar vagy tesz, ő bizony beviszi végre a fejrázós, borzongó Borókát. Odabent szinte pillanatok alatt olyan melegnek érzi az időt, mintha hirtelen nyár borult volna rájuk. Pedig még a kora tavaszi hűvös is szokatlanul jónak érződik a tisztáson honoló fagy után. Nyomban ki is köti a lábával kapáló jószágot, majd felsóhajt.*
- Fáklya... van az egyik nyeregtáskámban rongy, amit köré csavarhatunk és meggyújthatunk. *mondja.*- Egy szép nagy ágra volna szükség csak hozzá. Shiriqa? *kérdezi is nyomban az óriás lányt, hiszen ő akár törni is tud nekik egyet. Közben kiveszi az említett rongyokat. Pár hosszabb cafatból állnak. Bizonyára egy szétszabdalt régi, elhasználódott ing darabjai.*
- Naltana, megtennéd, hogy a kis ügyes kezeiddel rácsavarod majd szorosan a fára? De csak arra a részére, ahol majd meggyújtjuk. A tetejére. *kérdezi a tündért, miközben felé nyújtja az említett anyagdarabokat.*- Én megkeresem a tűzszerszámot... Nővér. *fordul aztán az ember nőhöz.*
- Szólíthatlak Nővérnek? Hiszen azt mondtad az vagy, bár én nem ismerem Irarra tanait. Igaz, a napokban már Krolmmal is "összefutottunk", de még mindig érnek meglepetések. Hölgyem, Te velünk tartasz? Van egy mélyedés a fában. Azt mindenképp megnézném. Egy ilyen hely mellett nem mehet el tétlenül sem ember sem elf. *jegyzi meg egy bátorító mosoly keretében.*
*Shiriqa nem szól egy árva kukkot sem, de a kard máris eltűnik. Még Sylweran is meglepődik valahol, hogy a lány ennyire hallgat rá. Tényleg mintha - egy régebbi témára visszatérve, ami már mintha évekkel ezelőtt történt volna meg - felesküdött lovagja volna az óriás. De nem az. Mert, hogy ő nem "szolga". Egyszer erre a dologra még visszatérnek, hogy az elf elmagyarázhassa neki, pontosan miről is van szó e téren.
Naltana ellenben nyomban örül, hogy ismét használhatja a hangját. Ez somolygásra készteti az orra alatt a férfit.
Furcsa kérdéseket tesz fel a tündér, amit nem tudja, honnan logikázott ki, a bemutatkozás viszont egészen kedvesen hangzik. Az ember nő viszontlátszólag nem nyugodott még meg eléggé. Ami valahol érthető is, hiszen ők minden téren többségben és erőfölényben vannak. De hát már régen megtámadhatták volna, ha arról van szó. Mégsem tették. Csak itt csevegnek ebben a farkasordító hidegben, és Sylwerannak már kezd lefagyni a lábujja. Persze nem a szó szoros értelmében, mert akkor már nagyon rosszul járnának. Ő szó szerint.*
- Shiriqa? *kérdezi a nőt halkan és didergősen nevetve a férfi.*- Hát mondd meg nekem, hölgyem, úgy néz ki, mint egy eredar? Jómagam pedig nem barátkoznék egy olyan teremtménnyel. Bár nem tudhatni, hogy az e, de szerintem valahol érezhető. A mi óriás hölgyünknek pedig semmi köze hozzájuk.
*Szöget üt a fejében a "nem csak egyre" kifejezés, de úgy dönt, majd visszatér rá később. Inkább a bemutatkozásra tér gyorsan, hogy utána mehessenek már végre.*
- Sylweran vagyok. *mutatkozik be ő is.*- Van ahol Sehonnaiként emlegetnek. *vallja be, hátha ráismer a nő a nevére, és ez megnyugtatja majd némiképp. Pedig nem szokta gyakran mondogatni a második, kapott, félig meddig gúnynevét, amely becsmérli a származását, melyről mit se tud senki.*
- És ugyan, semmi baj, mi sem számítottunk beszélő társaságra. *mondja félmosollyal, majd ha módja van rá, már el is kezdi tuszkolni végre a népet a fák közé, s bárki bármit is mond akar vagy tesz, ő bizony beviszi végre a fejrázós, borzongó Borókát. Odabent szinte pillanatok alatt olyan melegnek érzi az időt, mintha hirtelen nyár borult volna rájuk. Pedig még a kora tavaszi hűvös is szokatlanul jónak érződik a tisztáson honoló fagy után. Nyomban ki is köti a lábával kapáló jószágot, majd felsóhajt.*
- Fáklya... van az egyik nyeregtáskámban rongy, amit köré csavarhatunk és meggyújthatunk. *mondja.*- Egy szép nagy ágra volna szükség csak hozzá. Shiriqa? *kérdezi is nyomban az óriás lányt, hiszen ő akár törni is tud nekik egyet. Közben kiveszi az említett rongyokat. Pár hosszabb cafatból állnak. Bizonyára egy szétszabdalt régi, elhasználódott ing darabjai.*
- Naltana, megtennéd, hogy a kis ügyes kezeiddel rácsavarod majd szorosan a fára? De csak arra a részére, ahol majd meggyújtjuk. A tetejére. *kérdezi a tündért, miközben felé nyújtja az említett anyagdarabokat.*- Én megkeresem a tűzszerszámot... Nővér. *fordul aztán az ember nőhöz.*
- Szólíthatlak Nővérnek? Hiszen azt mondtad az vagy, bár én nem ismerem Irarra tanait. Igaz, a napokban már Krolmmal is "összefutottunk", de még mindig érnek meglepetések. Hölgyem, Te velünk tartasz? Van egy mélyedés a fában. Azt mindenképp megnézném. Egy ilyen hely mellett nem mehet el tétlenül sem ember sem elf. *jegyzi meg egy bátorító mosoly keretében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957