Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-08-02 10:37:46
Üzenet elküldve: 2016-08-02 10:37:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Vihar Közeleg//
*Kezd egyre egyértelműbbé válni, hogy ezt egyben megússzák, még ha kisebb-nagyobb sebekkel, sérülésekkel is.
Jezabiel össze is szed most egyet. Ugyanis az, hogy felrántja a tőrt közelíti kezét a lény fogaihoz, az meg ugyebár megérezve biztos halálát bátran harapna. De idejében érkezik az aura. Jeza keze nem szakad le, igaz, hogy viszont alul-felül szinte csontig hatolnak a pengeéles fogak, kicsit feltépik a húst, ami nem is lenne baj, de sajnos a fájdalmon túl a két alján található főerek elvágása sürgős kezelést kíván. Végül aztán kiszabadul gnómunk szabad keze, az elrenyedő állkapocsból, és ha Jezabiel nem akarja magával vinni az imént meglékelt lényt, az néhány rángás után bugyogva elmerül, és elviszi a sodrás. Közben a másik Jezabielt ostromló még mindig "Meru nyilának erejétől" felpörgetve forog hörögve, vinnyogva, kapálódzva, de így a gnómot legalább nem éri nagy hátrányként pajzsának lebomlása. Leszámítva persze azt, hogy a sodrás cseppet erősebben kezdi húzni.
Trayak és Meru eközben a világ legszerencsésebb lila lepényhalával küzd.*
~Eltűnt.~
*Hangzik fel fejében a hang, és közben az egy pillanatra megtoppanó rájaféleség ismét becélozza magának a mélységit. Balja mozog ugyan, csak kissé erőtlenebb, meg bizsereg. Sérülés, és nyilván valami furcsa anyag is érte, így nem meglepő a hatás. A fenevad viszont támad. Hogy hogyan sikerül neki elkerülnie a vörös lány kilőtt nyilát nem lehet tudni, de a csoda mégis megtörténik, és a nyíl hajszálnyival mellette zúg el. Ilyen az, mikor valakinek oltári mázlija, másnak meg rossz pillanata van. Az eredmény hihetetlen. A lény ismét támad most fordít a sorrenden. Trayak feje felé reppen előbb a fullánk, majd pár ficánkolva gyorsító mozdulat után derekára irányul egy harapás. Azonban a szinte nappali látással megáldott férfi most ügyesen tudja forgatni fegyverét, és ha csak erre fókuszál, akkor előbb a farkat, majd a fogas korongot is sikerül hátrébb taszítania, eközben az íj újra készenlétben van, így hamar lőhet vele Meruwiel is.*
*Kezd egyre egyértelműbbé válni, hogy ezt egyben megússzák, még ha kisebb-nagyobb sebekkel, sérülésekkel is.
Jezabiel össze is szed most egyet. Ugyanis az, hogy felrántja a tőrt közelíti kezét a lény fogaihoz, az meg ugyebár megérezve biztos halálát bátran harapna. De idejében érkezik az aura. Jeza keze nem szakad le, igaz, hogy viszont alul-felül szinte csontig hatolnak a pengeéles fogak, kicsit feltépik a húst, ami nem is lenne baj, de sajnos a fájdalmon túl a két alján található főerek elvágása sürgős kezelést kíván. Végül aztán kiszabadul gnómunk szabad keze, az elrenyedő állkapocsból, és ha Jezabiel nem akarja magával vinni az imént meglékelt lényt, az néhány rángás után bugyogva elmerül, és elviszi a sodrás. Közben a másik Jezabielt ostromló még mindig "Meru nyilának erejétől" felpörgetve forog hörögve, vinnyogva, kapálódzva, de így a gnómot legalább nem éri nagy hátrányként pajzsának lebomlása. Leszámítva persze azt, hogy a sodrás cseppet erősebben kezdi húzni.
Trayak és Meru eközben a világ legszerencsésebb lila lepényhalával küzd.*
~Eltűnt.~
*Hangzik fel fejében a hang, és közben az egy pillanatra megtoppanó rájaféleség ismét becélozza magának a mélységit. Balja mozog ugyan, csak kissé erőtlenebb, meg bizsereg. Sérülés, és nyilván valami furcsa anyag is érte, így nem meglepő a hatás. A fenevad viszont támad. Hogy hogyan sikerül neki elkerülnie a vörös lány kilőtt nyilát nem lehet tudni, de a csoda mégis megtörténik, és a nyíl hajszálnyival mellette zúg el. Ilyen az, mikor valakinek oltári mázlija, másnak meg rossz pillanata van. Az eredmény hihetetlen. A lény ismét támad most fordít a sorrenden. Trayak feje felé reppen előbb a fullánk, majd pár ficánkolva gyorsító mozdulat után derekára irányul egy harapás. Azonban a szinte nappali látással megáldott férfi most ügyesen tudja forgatni fegyverét, és ha csak erre fókuszál, akkor előbb a farkat, majd a fogas korongot is sikerül hátrébb taszítania, eközben az íj újra készenlétben van, így hamar lőhet vele Meruwiel is.*
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-08-01 13:34:37
Üzenet elküldve: 2016-08-01 13:34:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Vihar Közeleg//
*Találat. Nem ér rá ezen ujjongani, meg hát nem is várt mást, nincs miért örömtáncot lejtsen. Dönteni viszont gyorsan kell, a célpontot viselkedése alapján elkönyveli haldoklónak, ráadásul észreveszi hogy Trayak hátrálni kezd, inkább neki segítene. A mélységi jobbja felől lép ki, így ha sikerülne is balját hátranyújtani, nem lesz neki útban. Közben keze sem tétlen, máris újabb nyilat illeszt az idegre és rászegezi arra a lényre akivel társa már egy ideje hadakozik. Még egy lépést megtesz oldalra, nehogy véletlenül a lővonalba kalimpáljon hátráló kedvese - vagy nem is tudja minek nevezze a férfit magában vagy bárhogy máshogy -, addig is igyekszik megismerni az ellenség mozdulatait. A cél most is a fej, ilyen közelről nem okozhat gondot, ráadásul remélhetőleg le is foglalja leendő áldozatát Trayak hosszú lándzsája, sőt a hallottak alapján még az is lehet hogy egyszerűen hátat fordít nekik és Jezabiel felé indul. Ujjai engednek, a húr előrecsapódik, a nyílvessző pedig elindul a cél felé. Akárhogy is sikerül a lövése, ő maga hátrálni kezd a túlpart irányába. Ha minden igaz abból az irányból nincs már mitől tartania, ha lenne Jezabiel csak figyelmeztetné úgy ahogy még a lények érkezése előtt is szólt. Különben is jobban illik az ő stílusához a távolság, így hátrálva szemmel tudja még tartani a küzdelmet. Keze persze lövése után már reflexszerűen indul a tegez felé egy újabb vesszőért, és ha szükség lesz rá akkor amint képességei engedik újabb nyilat ereszt majd meg.*
A hozzászólás írója (Meruwiel Berenil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.01 13:34:55
*Találat. Nem ér rá ezen ujjongani, meg hát nem is várt mást, nincs miért örömtáncot lejtsen. Dönteni viszont gyorsan kell, a célpontot viselkedése alapján elkönyveli haldoklónak, ráadásul észreveszi hogy Trayak hátrálni kezd, inkább neki segítene. A mélységi jobbja felől lép ki, így ha sikerülne is balját hátranyújtani, nem lesz neki útban. Közben keze sem tétlen, máris újabb nyilat illeszt az idegre és rászegezi arra a lényre akivel társa már egy ideje hadakozik. Még egy lépést megtesz oldalra, nehogy véletlenül a lővonalba kalimpáljon hátráló kedvese - vagy nem is tudja minek nevezze a férfit magában vagy bárhogy máshogy -, addig is igyekszik megismerni az ellenség mozdulatait. A cél most is a fej, ilyen közelről nem okozhat gondot, ráadásul remélhetőleg le is foglalja leendő áldozatát Trayak hosszú lándzsája, sőt a hallottak alapján még az is lehet hogy egyszerűen hátat fordít nekik és Jezabiel felé indul. Ujjai engednek, a húr előrecsapódik, a nyílvessző pedig elindul a cél felé. Akárhogy is sikerül a lövése, ő maga hátrálni kezd a túlpart irányába. Ha minden igaz abból az irányból nincs már mitől tartania, ha lenne Jezabiel csak figyelmeztetné úgy ahogy még a lények érkezése előtt is szólt. Különben is jobban illik az ő stílusához a távolság, így hátrálva szemmel tudja még tartani a küzdelmet. Keze persze lövése után már reflexszerűen indul a tegez felé egy újabb vesszőért, és ha szükség lesz rá akkor amint képességei engedik újabb nyilat ereszt majd meg.*
A hozzászólás írója (Meruwiel Berenil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.01 13:34:55
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-27 09:02:21
Üzenet elküldve: 2016-07-27 09:02:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar közeleg//
~Hogy vigyen el téged a - ~
*Szitkozódik magában, csak nem akar dárdavégre kerülni az a takony, így első számú terve pillanatról pillanatra, centiről centire tűnik egyre távolabbinak, fordított arányban a támadó távolságával. A palacsinta viszont mindinkább eltáncol, s végül még ellöknie is sikerül az acél hegyes eszközt, így tökéletes alkalma adódik egy támadásra. Nem is habozik, lendít. Jobbja foglalt, de ahogy meglendül a tüskés farok, baljával próbálná hatástalanítani a jószág skorpió szerű taktikáját. Messzire viszont nem megy az ötlettel - talán csak annyit sikerült elérnie, hogy nem a nyakába vagy egyéb kellemetlen és védtelen részbe fúródik a fullánk, hanem karját éri a találat. Épp hogy áthatol az érzésre néhány centis tüske a vastag bőrlemezen, de célt ér, és a hirtelen támadt szúró érzésből, és a néhány pillanattal később lendületesen terjedő zsibbadásból ítélve, nem is az volt a lényeg, hogy mélyre juttassa a fegyverét. Szinte azonnal idegen hangokat hallhat a koponyájában visszhangozni, és mivel tisztán cseng, erős a gyanúja, hogy köze lehet a méreghez, amit az imént volt alkalma megtapasztalni. Elsőre hallucinációnak titulálja, mert hát mi más is lehetne? De amikor a kicsiről, és valami fényesről esik szó, szinte párhuzamosan azzal, hogy Jezabiel felől formátlan fényforrást vél a szeme sarkából felfedezni, gondolatai egész más irányba kalandoznak a hangok kapcsán. Hogy mekkora őrültség, az pillanatokon belül kiderül, de jelen helyzetben nincs alkalma mérlegelni a dolgok valószínűtlenségét, így csak kiált további gondolkodás helyett.*
-Vigyázz Jez, a fényre mennek!
*A gondolatokkal és felkiáltással párhuzamosan újra hadrendbe állítja a fegyverét, és próbálja lassítani a további közeledést miközben néhány lépést hátrál a vele szemben álló lepénytől, hogy kiderüljön, vajon igaz-e amit hallott, és a harmadik is irányt vált-e az ügyeletes varázslójuk felé. Balját megpróbálja hátranyújtani, hogy Meruwielt is hátrálásra késztesse, kérdés, hogy mennyire terjed és milyen intenzív a zsibbadás. Egy fél pillantást vet a végtagra, hogy hallgat-e a szép szóra, vagy löttyedten lóg maga mellett, mondjuk a kormos közeledő tomporát előbb utóbb úgyis észreveszi a lány, ha előbb nem, legkésőbb mikor nekimegy. A kutya támadásával néhány plusz pillanatot nyernek a hátráláshoz, de Tray szíve összeszorul ahogy hallja társát megnyikkanni, bár csak a füle íve csorbul, sokkal rosszabb is történhetett volna.*
-Vissza!
*Kiált kutyája felé, aki igen rossz pozícióban találta meg áldozatát. Makacs jószág, biztosan újra próbálkozik majd, de a vissza az vissza, ezt ő is tudja. Mindig ezt hallgatja, mikor az elejtett vadak legfinomabb részeit próbálná egy ültő helyében felfalni, és még akkor is tiszteletben tartja a gazda kérését. Most csak várnia kell a legközelebbi lehetőségre.*
~Megetetem veled a saját farkad te kis -; na majd az milyen finom lesz.~
*Az utolsó hanggal egészen bizonyossá vált, hogy nem hallucinál, de a miértjét ráér majd a parton is kideríteni, most csak támad tovább dühödten, egy-egy artikulálatlan felkiáltással megtűzdelve, és hátrál.*
~Hogy vigyen el téged a - ~
*Szitkozódik magában, csak nem akar dárdavégre kerülni az a takony, így első számú terve pillanatról pillanatra, centiről centire tűnik egyre távolabbinak, fordított arányban a támadó távolságával. A palacsinta viszont mindinkább eltáncol, s végül még ellöknie is sikerül az acél hegyes eszközt, így tökéletes alkalma adódik egy támadásra. Nem is habozik, lendít. Jobbja foglalt, de ahogy meglendül a tüskés farok, baljával próbálná hatástalanítani a jószág skorpió szerű taktikáját. Messzire viszont nem megy az ötlettel - talán csak annyit sikerült elérnie, hogy nem a nyakába vagy egyéb kellemetlen és védtelen részbe fúródik a fullánk, hanem karját éri a találat. Épp hogy áthatol az érzésre néhány centis tüske a vastag bőrlemezen, de célt ér, és a hirtelen támadt szúró érzésből, és a néhány pillanattal később lendületesen terjedő zsibbadásból ítélve, nem is az volt a lényeg, hogy mélyre juttassa a fegyverét. Szinte azonnal idegen hangokat hallhat a koponyájában visszhangozni, és mivel tisztán cseng, erős a gyanúja, hogy köze lehet a méreghez, amit az imént volt alkalma megtapasztalni. Elsőre hallucinációnak titulálja, mert hát mi más is lehetne? De amikor a kicsiről, és valami fényesről esik szó, szinte párhuzamosan azzal, hogy Jezabiel felől formátlan fényforrást vél a szeme sarkából felfedezni, gondolatai egész más irányba kalandoznak a hangok kapcsán. Hogy mekkora őrültség, az pillanatokon belül kiderül, de jelen helyzetben nincs alkalma mérlegelni a dolgok valószínűtlenségét, így csak kiált további gondolkodás helyett.*
-Vigyázz Jez, a fényre mennek!
*A gondolatokkal és felkiáltással párhuzamosan újra hadrendbe állítja a fegyverét, és próbálja lassítani a további közeledést miközben néhány lépést hátrál a vele szemben álló lepénytől, hogy kiderüljön, vajon igaz-e amit hallott, és a harmadik is irányt vált-e az ügyeletes varázslójuk felé. Balját megpróbálja hátranyújtani, hogy Meruwielt is hátrálásra késztesse, kérdés, hogy mennyire terjed és milyen intenzív a zsibbadás. Egy fél pillantást vet a végtagra, hogy hallgat-e a szép szóra, vagy löttyedten lóg maga mellett, mondjuk a kormos közeledő tomporát előbb utóbb úgyis észreveszi a lány, ha előbb nem, legkésőbb mikor nekimegy. A kutya támadásával néhány plusz pillanatot nyernek a hátráláshoz, de Tray szíve összeszorul ahogy hallja társát megnyikkanni, bár csak a füle íve csorbul, sokkal rosszabb is történhetett volna.*
-Vissza!
*Kiált kutyája felé, aki igen rossz pozícióban találta meg áldozatát. Makacs jószág, biztosan újra próbálkozik majd, de a vissza az vissza, ezt ő is tudja. Mindig ezt hallgatja, mikor az elejtett vadak legfinomabb részeit próbálná egy ültő helyében felfalni, és még akkor is tiszteletben tartja a gazda kérését. Most csak várnia kell a legközelebbi lehetőségre.*
~Megetetem veled a saját farkad te kis -; na majd az milyen finom lesz.~
*Az utolsó hanggal egészen bizonyossá vált, hogy nem hallucinál, de a miértjét ráér majd a parton is kideríteni, most csak támad tovább dühödten, egy-egy artikulálatlan felkiáltással megtűzdelve, és hátrál.*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-26 22:09:06
Üzenet elküldve: 2016-07-26 22:09:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar közeleg//
*Ez nem igazán úgy sikerült ahogy tervezte. Ez a rohadt folyó az oka mindennek, ha a szárazföldön lennének sokkalta egyszerűbb dolga lenne. Gyakorlatilag képességeihez mérten sikerült megtalálnia azt a közeget ahol a leginkább tehetetlen. Életében talán először sajnálja hogy nem óriásnak született, vagy bárminek ami nagyobb lenne annál amekkora valójában. Lehetősége persze most is sok, csak a mágikus ereje fogy. Még egy fegyver a másik kezébe? Vagy csak a mostani helyett varázsoljon egy nagyobbat? Mindkettő kisebb-nagyobb problémákba ütközik, ráadásul ha nem tudják le ezt az egészet záros határidőn belül, akkor a védelmét is elveszíti, nem maradna ereje tovább fenntartani. Ha már így alakult akkor kockáztatnia kell. Talán nem olyan ügyes és nem olyan gyors mint a harcosok, de erőből meglepően sok szorult a gnóm apró testébe és már olyan helyen van a keze ahonnan várhatóan halálos sebet tud ejteni ha önmagából is feláldoz valamennyit. Összeszorítja fogait, felkészül a fájdalomra és felrántja a lepény szájában lévő karját, azaz a benne lévő kést. Közben másik, aurába burkolódzott kezét is próbálja becsúsztatni a másik mellett a lény szájába, annak nem árthatnak a fogak. Ha sikerül kését átszúrnia belülről a lény fején akkor persze rögtön el is engedi azt, és másik kezével segítve igyekszik kihámozni magát az állat fogaiból.*
*Ez nem igazán úgy sikerült ahogy tervezte. Ez a rohadt folyó az oka mindennek, ha a szárazföldön lennének sokkalta egyszerűbb dolga lenne. Gyakorlatilag képességeihez mérten sikerült megtalálnia azt a közeget ahol a leginkább tehetetlen. Életében talán először sajnálja hogy nem óriásnak született, vagy bárminek ami nagyobb lenne annál amekkora valójában. Lehetősége persze most is sok, csak a mágikus ereje fogy. Még egy fegyver a másik kezébe? Vagy csak a mostani helyett varázsoljon egy nagyobbat? Mindkettő kisebb-nagyobb problémákba ütközik, ráadásul ha nem tudják le ezt az egészet záros határidőn belül, akkor a védelmét is elveszíti, nem maradna ereje tovább fenntartani. Ha már így alakult akkor kockáztatnia kell. Talán nem olyan ügyes és nem olyan gyors mint a harcosok, de erőből meglepően sok szorult a gnóm apró testébe és már olyan helyen van a keze ahonnan várhatóan halálos sebet tud ejteni ha önmagából is feláldoz valamennyit. Összeszorítja fogait, felkészül a fájdalomra és felrántja a lepény szájában lévő karját, azaz a benne lévő kést. Közben másik, aurába burkolódzott kezét is próbálja becsúsztatni a másik mellett a lény szájába, annak nem árthatnak a fogak. Ha sikerül kését átszúrnia belülről a lény fején akkor persze rögtön el is engedi azt, és másik kezével segítve igyekszik kihámozni magát az állat fogaiból.*
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-26 19:05:31
Üzenet elküldve: 2016-07-26 19:05:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Vihar közeleg//
*A csúnyaságok negyedét már ki is végezték ezzel, és alig pár dekányi a veszteség Vadvéd oldalról, azonban a szerencse forgandó, most a ráják oldalára billen. Az oldalról a "magasabb trió"hoz közelítő bestia bámulatosan kerülgeti ki Trayak lándzsáját, melyet előbb a vizen ügyesen ringva kerül el, majd másodjára sajnos a távtartóként funkcionáló fegyvert is sikerül félrelöknie sajátos riszálásával, és a mélységi baljába mélyeszti hegyes farkát, majd azonnal vissza is csobban a vízre. A vágás azonban szerencsére nem mély. Vértezetének jótékony hatása, hogy a testét alig éri, azonban apróságához képest eléggé csípő és karzsibbasztó hatása van, nyilván volt benne valami. Sőt, gonosz hangok is megszólalnak Trayak fejében.*
~Meghalsz vacsora!~
~A kicsinél fényes van, együk meg.~
~Áhh!~
~A kicsit, a kicsit!~
*Picit kavargó, felismerhetetlen hangok ezek, melyek a szúrás nyomán felhangzanak. Na de nem csak a mélységi ténykedik ott egyedül. Bolhás ugrik, így a lepény újabb trükkje, és haragja már rá terelődik. Az igazság az, hogy a kutyus csapnivalóan csap le áldozatára, így annak még van ideje utánakapni egyszer, és egy jó darabot leharapni fülének hegyéből. Most az egyszer úgy tűnik olcsón megússza a házikedvenc.*
~Finom~
*Újabb hang Trayak fejében. Közben Meru pontosan ráillesztheti a vesszőt a legtávolabbi lila gusztustalanságra. Pont a szeme közé. A lény felhördül, és elkezd körbe forogni kínjában, borzalmas visításokat hallatva.
Közben az elreppenő nyílvessző balján egy két pengéjű tőr manifesztálódik. Az itteni rájának úgy tűnik tetszik ez a fényesdi, jókorát akarna harapni belőle, úgy Jezabiel karjával együtt, de a tűhegyes fogak csak a bőrt borítják be a hajszálerekből kiserkenő vér vörösével, mert a fényből álló fegyvert nagyjából a szeméig megízlelheti a lény, amitől az ő sötét lilás vére is patakzani kezd, azonban az elsőhöz hasonlóan csak dühödt rohamra indul. Ez viszont az aurával védett test ellen hatástalan. Így a hegyes farok szinte pattanva csúszik le a gnóm koponyáját fedő vékony energialepelről.*
*A csúnyaságok negyedét már ki is végezték ezzel, és alig pár dekányi a veszteség Vadvéd oldalról, azonban a szerencse forgandó, most a ráják oldalára billen. Az oldalról a "magasabb trió"hoz közelítő bestia bámulatosan kerülgeti ki Trayak lándzsáját, melyet előbb a vizen ügyesen ringva kerül el, majd másodjára sajnos a távtartóként funkcionáló fegyvert is sikerül félrelöknie sajátos riszálásával, és a mélységi baljába mélyeszti hegyes farkát, majd azonnal vissza is csobban a vízre. A vágás azonban szerencsére nem mély. Vértezetének jótékony hatása, hogy a testét alig éri, azonban apróságához képest eléggé csípő és karzsibbasztó hatása van, nyilván volt benne valami. Sőt, gonosz hangok is megszólalnak Trayak fejében.*
~Meghalsz vacsora!~
~A kicsinél fényes van, együk meg.~
~Áhh!~
~A kicsit, a kicsit!~
*Picit kavargó, felismerhetetlen hangok ezek, melyek a szúrás nyomán felhangzanak. Na de nem csak a mélységi ténykedik ott egyedül. Bolhás ugrik, így a lepény újabb trükkje, és haragja már rá terelődik. Az igazság az, hogy a kutyus csapnivalóan csap le áldozatára, így annak még van ideje utánakapni egyszer, és egy jó darabot leharapni fülének hegyéből. Most az egyszer úgy tűnik olcsón megússza a házikedvenc.*
~Finom~
*Újabb hang Trayak fejében. Közben Meru pontosan ráillesztheti a vesszőt a legtávolabbi lila gusztustalanságra. Pont a szeme közé. A lény felhördül, és elkezd körbe forogni kínjában, borzalmas visításokat hallatva.
Közben az elreppenő nyílvessző balján egy két pengéjű tőr manifesztálódik. Az itteni rájának úgy tűnik tetszik ez a fényesdi, jókorát akarna harapni belőle, úgy Jezabiel karjával együtt, de a tűhegyes fogak csak a bőrt borítják be a hajszálerekből kiserkenő vér vörösével, mert a fényből álló fegyvert nagyjából a szeméig megízlelheti a lény, amitől az ő sötét lilás vére is patakzani kezd, azonban az elsőhöz hasonlóan csak dühödt rohamra indul. Ez viszont az aurával védett test ellen hatástalan. Így a hegyes farok szinte pattanva csúszik le a gnóm koponyáját fedő vékony energialepelről.*
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-24 21:55:54
Üzenet elküldve: 2016-07-24 21:55:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rémálmok//
*Sikerül kiszöknie a Vadvédből, ami a lehető legrosszabb döntése volt a kis gnóm lánynak, de hát nem teljesen van elméjénél. A rémálom ami megszállta, majd felébresztette indította útnak elég meggondolatlanul, hiszen nem szólt senkinek távozásáról és nem is hagyott üzenetet sem. Egyetlen cél hajtja, hogy a kikötőbe kell mennie. Útközben leszakad az ég is és rendesen megázik, vacogva halad összevissza az erdőben. Nagyon valószínű hogy eltévedt és hogy nem jut ki innen csak úgy. Kicsit aggodalmasan és gyorsabban szedve a lábát halad amerre könnyebben tud haladni, amikor megcsúszik a sáros földön és jókorát esik egy kisebb mederbe. Ahogy legurul többször beveri a fejét a földből kiágazó gyökerekbe vagy éppen kavicsokba. Eszméletét vesztve fekszik valahol az erdő mélyén.*
*Sikerül kiszöknie a Vadvédből, ami a lehető legrosszabb döntése volt a kis gnóm lánynak, de hát nem teljesen van elméjénél. A rémálom ami megszállta, majd felébresztette indította útnak elég meggondolatlanul, hiszen nem szólt senkinek távozásáról és nem is hagyott üzenetet sem. Egyetlen cél hajtja, hogy a kikötőbe kell mennie. Útközben leszakad az ég is és rendesen megázik, vacogva halad összevissza az erdőben. Nagyon valószínű hogy eltévedt és hogy nem jut ki innen csak úgy. Kicsit aggodalmasan és gyorsabban szedve a lábát halad amerre könnyebben tud haladni, amikor megcsúszik a sáros földön és jókorát esik egy kisebb mederbe. Ahogy legurul többször beveri a fejét a földből kiágazó gyökerekbe vagy éppen kavicsokba. Eszméletét vesztve fekszik valahol az erdő mélyén.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-22 16:17:59
Üzenet elküldve: 2016-07-22 16:17:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Vihar közeleg//
*A találata úgy sikerül ahogy szerette volna, de ez látszólag édeskevés. Normális esetben áldozatai szemét szokta célba venni, de normális esetben ő a vadász, nem pedig a vad. Így a vízben inkább a biztos utat szerette volna választani, talán alábecsülte saját képességeit, talán a sötét vagy az eső miatt, ki tudja, de semmiképpen nem szeretett volna mellélőni. A lény viszont még két nyíllal a hátában is meglepően, váratlanul fürge és sikeresen belemar a lábába mielőtt egy harmadikat is útnak tudna indítani. A fájdalomtól persze felüvölt, de hosszú évei alatt megélt már ennél rosszabb helyzeteket is, nem fog pánikba esni. Már húzza fel az íjat hogy közvetlen közelről lője keresztül a fejét mikor Bolhás megszabadítja a szörnyetegtől.*
~Jó kutya~
*Még akár el is mosolyodna ha nem fájna ennyire a sebe és nem lenne szükség máshol is a figyelmére. Többek között a sodrással is küzdenie kell, nehogy kibillenjen az egyensúlyából, ha Trayak nem segít akkor talán el is esne, de így sikerül boldogulnia a helyzettel.*
- Vigyázz!
*Hirtelen nehéz megmondani hogy ezt pontosan mire is érti. Azért mondja a mélységinek hogy saját ellenfelével törődjön, vagy azért mert útban van a következő lövéséhez? Kicsit talán mindkettő, hiszen nem lélegezhetnek fel. Trayak védelmező ösztönei miatt az ő célpontjára nem lát rá rendesen, kettejük között kalimpál a férfi, csak Jezabielt tudja kisegíteni aki... nos első ránézésre nincsen túl jó helyzetben. Nincs ideje azt vizsgálgatni hogy a szörny támadásai sikertelenek, hirtelen csak annyit lát hogy vehemensen próbálja megkapni a gnómot. Jezabiel viszont nem jajong, nem sikoltozik, nincs pánikban és még csak el sem esett, sőt, fegyver villan felnyújtott kezében. Azt tudja hogy mágus azt viszont nem hogy pontosan mire képes, kénytelen hát megbízni benne. Különben is az a célpont a legtisztább amelyik még nem ért oda egyikőjükhöz sem, jobb lenne azzal végezni még mielőtt meglephetné társait akik talán kevésbé számítanak rá. Az már kiderült, hogy ha biztosra akar menni és a közepét célozza akkor nem okoz elegendő kárt egy lövéssel. A mozgásukat is volt már lehetősége kitapasztalni, most fejre céloz és úgy ereszti útjára a harmadik nyilat. A sodrás, a víz, a sötét és a fájdalmai is nehezítik a dolgát, de legalább közel van a célpont. Jó időben száz lépésről is kilövi egy őzsuta szemét, remélhetőleg egy hatalmas lepény fejét eltalálni is sikerülni fog neki.*
*A találata úgy sikerül ahogy szerette volna, de ez látszólag édeskevés. Normális esetben áldozatai szemét szokta célba venni, de normális esetben ő a vadász, nem pedig a vad. Így a vízben inkább a biztos utat szerette volna választani, talán alábecsülte saját képességeit, talán a sötét vagy az eső miatt, ki tudja, de semmiképpen nem szeretett volna mellélőni. A lény viszont még két nyíllal a hátában is meglepően, váratlanul fürge és sikeresen belemar a lábába mielőtt egy harmadikat is útnak tudna indítani. A fájdalomtól persze felüvölt, de hosszú évei alatt megélt már ennél rosszabb helyzeteket is, nem fog pánikba esni. Már húzza fel az íjat hogy közvetlen közelről lője keresztül a fejét mikor Bolhás megszabadítja a szörnyetegtől.*
~Jó kutya~
*Még akár el is mosolyodna ha nem fájna ennyire a sebe és nem lenne szükség máshol is a figyelmére. Többek között a sodrással is küzdenie kell, nehogy kibillenjen az egyensúlyából, ha Trayak nem segít akkor talán el is esne, de így sikerül boldogulnia a helyzettel.*
- Vigyázz!
*Hirtelen nehéz megmondani hogy ezt pontosan mire is érti. Azért mondja a mélységinek hogy saját ellenfelével törődjön, vagy azért mert útban van a következő lövéséhez? Kicsit talán mindkettő, hiszen nem lélegezhetnek fel. Trayak védelmező ösztönei miatt az ő célpontjára nem lát rá rendesen, kettejük között kalimpál a férfi, csak Jezabielt tudja kisegíteni aki... nos első ránézésre nincsen túl jó helyzetben. Nincs ideje azt vizsgálgatni hogy a szörny támadásai sikertelenek, hirtelen csak annyit lát hogy vehemensen próbálja megkapni a gnómot. Jezabiel viszont nem jajong, nem sikoltozik, nincs pánikban és még csak el sem esett, sőt, fegyver villan felnyújtott kezében. Azt tudja hogy mágus azt viszont nem hogy pontosan mire képes, kénytelen hát megbízni benne. Különben is az a célpont a legtisztább amelyik még nem ért oda egyikőjükhöz sem, jobb lenne azzal végezni még mielőtt meglephetné társait akik talán kevésbé számítanak rá. Az már kiderült, hogy ha biztosra akar menni és a közepét célozza akkor nem okoz elegendő kárt egy lövéssel. A mozgásukat is volt már lehetősége kitapasztalni, most fejre céloz és úgy ereszti útjára a harmadik nyilat. A sodrás, a víz, a sötét és a fájdalmai is nehezítik a dolgát, de legalább közel van a célpont. Jó időben száz lépésről is kilövi egy őzsuta szemét, remélhetőleg egy hatalmas lepény fejét eltalálni is sikerülni fog neki.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-17 10:28:11
Üzenet elküldve: 2016-07-17 10:28:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar közeleg//
*Az első kísérlet a palacsinták mivoltjának felderítésére mondhatni sikerrel végződött. Hogy mi is az, ki is az és miért van ott, azt továbbra is homály fedi, de az egyértelmű szándéka, hogy kárt okozzon a csapatban. Ennyit pont elég tudnia Traynek, aki a megrövidült fegyverét elnézve kezdi úgy érezni, hogy Meruwiel pánikszerű lődözése volt a helyes reakció az ismeretlenre. Egyelőre a testhosszánál valamelyest hosszabb szuronyos farkát még csak a mélységi alanya villantotta meg.*
-Vigyázzatok a farkára!
*Kiált fel, mintha bárki más is látta volna, hogy mire kell figyelni, ezzel párhuzamosan repül a második vessző a szemből tempózó lepény felé, erre amaz persze ahelyett, hogy feldobná a vélhetőleg nem létező talpát, egy utolsó, fájdalmasan sikeres rohamra adja a fejét. Ahogy a lány láthatóan meginog, vagy tán egyenesen hátravetődik a roham erejétől, Tray elkapja balját Jezabieltől - már ha az még ekkor egyáltalán igényt tartott a támogatásra - és Meruwiel hóna alá nyúl. Fegyverét, az oldalról támadóra fittyet hányva, a feje fölött megforgatja, hogy veszélyesebb vége álljon a lila trutyik irányába. Mielőtt megindíthatná a kedvese életét veszélyeztető felé, Bolhás szinte a semmiből veti rá magát, és a szépen karban tartott tépő- és szemfogak máris leegyszerűsítik a helyzetet. A bajba jutott elfet szorosabban, lehetőség szerint még figyelve arra, hogy oly értékes fegyverét tudja használni, a maga takarásába húzza, és célpontot váltva megpróbálja a második rémséget kilyuggatni, de legalábbis lándzsavégre tűzni, hogy tartsa a távolságot. Ha véletlen sikerül lekötni, figyeli a seggének mozgását, ami ha gyanúsan emlékezteti a korábbi előadásra, kicsit megrángatja a széles testet, hogy ha nem is gondolja meg magát, de könnyebben célt tévesszen. Alkalom adtán, ha még nem áll ki a fejéből kellő mennyiségű nyílvessző, a korábbi sikerén felbuzdulva ezt is a blökire bízná.*
-Hátulról, Bolhás!
*Adja ki a parancsot, attól tartva, hogy egy szemből eszközölt támadással talán hű társa járna rosszabbul. Közben továbbra is igyekszik a támadó fegyvereit regulázni, távol tartani mind a négyüktől.*
*Ha netán a kezdeti támadást is elvéti, hátrálásra kényszerül Meruwiellel együtt, és újra próbálkozik, feltéve persze ha amaz még nem feszül a torkának, ami esetben a mélységi elegánsan ráfekszik a pacára, baljával a farkát keresve, jobbjával meg a szája mellett igyekszik rámarkolni.*
*Az első kísérlet a palacsinták mivoltjának felderítésére mondhatni sikerrel végződött. Hogy mi is az, ki is az és miért van ott, azt továbbra is homály fedi, de az egyértelmű szándéka, hogy kárt okozzon a csapatban. Ennyit pont elég tudnia Traynek, aki a megrövidült fegyverét elnézve kezdi úgy érezni, hogy Meruwiel pánikszerű lődözése volt a helyes reakció az ismeretlenre. Egyelőre a testhosszánál valamelyest hosszabb szuronyos farkát még csak a mélységi alanya villantotta meg.*
-Vigyázzatok a farkára!
*Kiált fel, mintha bárki más is látta volna, hogy mire kell figyelni, ezzel párhuzamosan repül a második vessző a szemből tempózó lepény felé, erre amaz persze ahelyett, hogy feldobná a vélhetőleg nem létező talpát, egy utolsó, fájdalmasan sikeres rohamra adja a fejét. Ahogy a lány láthatóan meginog, vagy tán egyenesen hátravetődik a roham erejétől, Tray elkapja balját Jezabieltől - már ha az még ekkor egyáltalán igényt tartott a támogatásra - és Meruwiel hóna alá nyúl. Fegyverét, az oldalról támadóra fittyet hányva, a feje fölött megforgatja, hogy veszélyesebb vége álljon a lila trutyik irányába. Mielőtt megindíthatná a kedvese életét veszélyeztető felé, Bolhás szinte a semmiből veti rá magát, és a szépen karban tartott tépő- és szemfogak máris leegyszerűsítik a helyzetet. A bajba jutott elfet szorosabban, lehetőség szerint még figyelve arra, hogy oly értékes fegyverét tudja használni, a maga takarásába húzza, és célpontot váltva megpróbálja a második rémséget kilyuggatni, de legalábbis lándzsavégre tűzni, hogy tartsa a távolságot. Ha véletlen sikerül lekötni, figyeli a seggének mozgását, ami ha gyanúsan emlékezteti a korábbi előadásra, kicsit megrángatja a széles testet, hogy ha nem is gondolja meg magát, de könnyebben célt tévesszen. Alkalom adtán, ha még nem áll ki a fejéből kellő mennyiségű nyílvessző, a korábbi sikerén felbuzdulva ezt is a blökire bízná.*
-Hátulról, Bolhás!
*Adja ki a parancsot, attól tartva, hogy egy szemből eszközölt támadással talán hű társa járna rosszabbul. Közben továbbra is igyekszik a támadó fegyvereit regulázni, távol tartani mind a négyüktől.*
*Ha netán a kezdeti támadást is elvéti, hátrálásra kényszerül Meruwiellel együtt, és újra próbálkozik, feltéve persze ha amaz még nem feszül a torkának, ami esetben a mélységi elegánsan ráfekszik a pacára, baljával a farkát keresve, jobbjával meg a szája mellett igyekszik rámarkolni.*
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-16 16:53:55
Üzenet elküldve: 2016-07-16 16:53:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar közeleg//
~Franc!~
*Érzi is és hallja is ami mögötte történik, egy ilyen sebet valószínűleg senki nem tűr szó nélkül. Nagyon azért nem aggódik, bízik benne hogy túl fogják élni, csak kicsit úgy érzi hogy az ő felelőssége ez az egész. Ha egyedül jött volna gond nélkül átúszik az aurájában. Máshogy kellett volna csinálni, neki egyedül átmenni egy kötéllel, odakötni egy fához, visszamenni, aztán a ladikon áthúzni magukat, csak hát nem hoztak kötelet. A karavánnál biztos lesz, majd visszafelé... Persze a lovakat nem tudják áthajóztatni... Majd kitalálnak valamit. Különös faj ez a gnóm, emberi ésszel fel sem lehet fogni mennyi minden forog a fejükben állandóan, még a harc közepén is van egy része elméjének ami már a jövőt tervezi. De ez még a jövő. Most inkább bal kezét igyekszik csaliként használni, azt rágcsálják a rafinált ráják ha már ilyen rettenetesen rákapnának, jobbját pedig már emeli is egy következő varázslathoz, csak előbb még szája elől és jobb kézfejéről is eloszlatja védelmi vonalát. Egy méretesebb tőrt tervez jobb mancsába manifesztálni, méghozzá két pengéjűt, egy fel és egy le. Ki tudna találni sokkal kacifántosabbat is, de még nem sokat kísérletezett ezzel a varázslattal, biztosra akar menni a sikerben. Nem egy nagy harcos de ha a kalapáccsal eltalálja a szöget, a fejszével a fát, akkor egy kést sem lehet túlságosan nehéz belevágni egy állatba. Fegyveres párbajban másokkal bizonyára alulmaradna, de egy ekkora hal vagy mifene teljesen más tészta, ráadásul meg akarja enni, itt van testközelben. Az is nagy előny hogy nem kell saját magát féltenie. Nyugodtan hadonászhat teljes erőből, ha véletlenül magát találná el azt úgyis megfogja az aurája. Most már vaj pajzsa, van fegyvere, csak fejbe kellene szúrni ezt az izét és máris előrébb lennének, ezen kezd hát munkálkodni. Túlságosan persze nem aprózza el, ha éppen máshol éri akkor ott vágja, mindegy csak aprítsa fel valahogy.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, mely három kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
~Franc!~
*Érzi is és hallja is ami mögötte történik, egy ilyen sebet valószínűleg senki nem tűr szó nélkül. Nagyon azért nem aggódik, bízik benne hogy túl fogják élni, csak kicsit úgy érzi hogy az ő felelőssége ez az egész. Ha egyedül jött volna gond nélkül átúszik az aurájában. Máshogy kellett volna csinálni, neki egyedül átmenni egy kötéllel, odakötni egy fához, visszamenni, aztán a ladikon áthúzni magukat, csak hát nem hoztak kötelet. A karavánnál biztos lesz, majd visszafelé... Persze a lovakat nem tudják áthajóztatni... Majd kitalálnak valamit. Különös faj ez a gnóm, emberi ésszel fel sem lehet fogni mennyi minden forog a fejükben állandóan, még a harc közepén is van egy része elméjének ami már a jövőt tervezi. De ez még a jövő. Most inkább bal kezét igyekszik csaliként használni, azt rágcsálják a rafinált ráják ha már ilyen rettenetesen rákapnának, jobbját pedig már emeli is egy következő varázslathoz, csak előbb még szája elől és jobb kézfejéről is eloszlatja védelmi vonalát. Egy méretesebb tőrt tervez jobb mancsába manifesztálni, méghozzá két pengéjűt, egy fel és egy le. Ki tudna találni sokkal kacifántosabbat is, de még nem sokat kísérletezett ezzel a varázslattal, biztosra akar menni a sikerben. Nem egy nagy harcos de ha a kalapáccsal eltalálja a szöget, a fejszével a fát, akkor egy kést sem lehet túlságosan nehéz belevágni egy állatba. Fegyveres párbajban másokkal bizonyára alulmaradna, de egy ekkora hal vagy mifene teljesen más tészta, ráadásul meg akarja enni, itt van testközelben. Az is nagy előny hogy nem kell saját magát féltenie. Nyugodtan hadonászhat teljes erőből, ha véletlenül magát találná el azt úgyis megfogja az aurája. Most már vaj pajzsa, van fegyvere, csak fejbe kellene szúrni ezt az izét és máris előrébb lennének, ezen kezd hát munkálkodni. Túlságosan persze nem aprózza el, ha éppen máshol éri akkor ott vágja, mindegy csak aprítsa fel valahogy.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, mely három kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-15 21:52:09
Üzenet elküldve: 2016-07-15 21:52:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Vihar közeleg//
*Szóval az a helyzet, hogy a természet nagy palacsintasütőjébe bekerült négy idegen test.
Közülük a legkisebb gyorsan szeparálja magát, és azonban szabad helyet is hagy a hideg vízbe lógatva egyik lábát, így továbbra is érzékelni tudja a csata manővereit, habár az áramlatokból kitalálni, hogy mi történik, miközben újabb igéken, harci mozdulatokon kell egyalnia nem a legkönnyebb feladat még ha emberfeletti felfogóképességgel is rendelkezik valaki. Egy biztos. Boszorkányosan mindig tudja, hogy hova kell nézni. A vízből meglepni szinte lehetetlen, és a nagyobb mozzanatokat egyértelműen érzi, mint amilyen majd Bolhás üdítő jelenléte lesz. No, de vissza az elejére.
Trayak kísérlete egészen pofásra sikeredne. Nagyobbik hölgy társa ugyanis kezelésbe is veszi a szemből érkező fertelmet, így ő tud az eredetileg kitervelt irányba menni. A lilás valaminek odadugja a bot végét, mire az egyet szinte morranva ráharap. A helyzet az, hogy ha Trayak nem húzza el a fegyvert (márpedig miért tenné, azért van, hogy előtte legyen, és ne vele essenek meg az alábbiak), akkor bizony jó két hüvelykkel rövidebb lesz az a fegyver, ha nincs kivasalva a vége. Úgy tűnik, még ha holtak is ezek, amire persze bizonyíték nincs, fogat azért szoktak mosni. Nem is ritkán.
Eközben húr pendül, száll az első nyíl. És Meruwiel talál.*
-Kráhh!
*Hörög a lény, és kissé megugrik. Sebesebben közelít. Sajnos nem csak ez a példány tesz így. Mind Jezabiel, mind Trayak, akiknek kezét mostanra szilárd energialepel választja szét, megérezheti a hatást. A mélységi kiszemeltje valami egészen érdekeset tesz. A távolabbik fele cseppet lemerül, na de mint kiderül sajnos csak azért, hogy egy jó két méteres fekete, hegyes szuronnyal ellátott farkat lendítsen hősünk feje irányába. Aki nem rest. Taszajt. Talán az életét mentette meg most a majdnem teljes pompában ragyogó szálfegyver. Közben újabb töltés, újabb lövés. A készenlétnek ez a jutalma. A hatékonyabb harc, így Meru irányába már két nyíllal ellátott lepényke haladhat. Sajnos azonnal halálos sebet nem kapott, így teste közepébe szerezve a tollas díszeket, de azért láthatóan felzaklatta a dolog. Sőt, vélhetően utolsó erejével teper a lány megsebzéséért. Nem is kis sikerrel. Három lépésnyi távot pillanatok alatt szel át új tempójában, és még mielőtt Meru igazából a második, igen közeli lövésből védekezni tudna fejjel megy neki a lény, nem kicsit lökve rajta. És közben... nos közben harap. Kicsivel térd felett egy jó fél tenyérnyi helyen talának a penge fogak tépve ruhát, húst, ereket. //4es seb// Izomból is egy keveset. Ha Trayak mindezt látja eszébe juthatnak a szavak: "megették őket". Innen kellemetlen a helyzet. Mikor egy másfél méteres harapós, utolsó rohamát befejezni kívánó palacsinta lebeg az emberrel egy vízben. Mindezt úgy, hogy éppen most harapta meg még az elf lányát, aki talán csak az erdei szellemek jóindulata miatt (meg azért, mert a fent említett férfi sincs olyan messze, és tud neki segíteni, már ha akar) nem ül le a folyóban kényszerből. Na, ilyenkor jön jól egy morgó csaholó kutya, aki módszeresen oldalról ugrik rá fentről marva a lény szemei közé, ezzel megmentve az íjásznőt a járást nehezítőnél kellemetlenebb sebesüléstől. Ez a lila rémség pedig többet már nem fogja útjukat állni.
Jártunk már elől, oldalt, csupán a harmadik, magát pajzzsal bevonó igen kemény harcost nem említettük, aki egyszerre két ráját tud feltartani. Az első nagy, két fogsoros, hegyes rágószervével cuppan a falra, miután elsőre nekiment. Ostromolja a nála vízben persze lassabban haladó gnőmot, miközben ő pedig a negyediket tartja tisztes távban a csapattól. Nem vitás, az aura kemény dió még nekik is, akiknek se a fa, se a hús nem volt. Vélhetően a csont sem lenne az. A mana viszont igen kemény. El is potyog pár tarajos és pár hegyesebb fog. Ez már egy fél karkötő lehetne Jezának, de sajnos az áramlat elviszi. Bal lábát pedig szerencsére nem találták még meg.
Érdemi mennyiséget ugyan nem tudnak haladni, de ellenfeleik negyedével már elbántak, pedig még igen fiatal az éjszaka.*
*Szóval az a helyzet, hogy a természet nagy palacsintasütőjébe bekerült négy idegen test.
Közülük a legkisebb gyorsan szeparálja magát, és azonban szabad helyet is hagy a hideg vízbe lógatva egyik lábát, így továbbra is érzékelni tudja a csata manővereit, habár az áramlatokból kitalálni, hogy mi történik, miközben újabb igéken, harci mozdulatokon kell egyalnia nem a legkönnyebb feladat még ha emberfeletti felfogóképességgel is rendelkezik valaki. Egy biztos. Boszorkányosan mindig tudja, hogy hova kell nézni. A vízből meglepni szinte lehetetlen, és a nagyobb mozzanatokat egyértelműen érzi, mint amilyen majd Bolhás üdítő jelenléte lesz. No, de vissza az elejére.
Trayak kísérlete egészen pofásra sikeredne. Nagyobbik hölgy társa ugyanis kezelésbe is veszi a szemből érkező fertelmet, így ő tud az eredetileg kitervelt irányba menni. A lilás valaminek odadugja a bot végét, mire az egyet szinte morranva ráharap. A helyzet az, hogy ha Trayak nem húzza el a fegyvert (márpedig miért tenné, azért van, hogy előtte legyen, és ne vele essenek meg az alábbiak), akkor bizony jó két hüvelykkel rövidebb lesz az a fegyver, ha nincs kivasalva a vége. Úgy tűnik, még ha holtak is ezek, amire persze bizonyíték nincs, fogat azért szoktak mosni. Nem is ritkán.
Eközben húr pendül, száll az első nyíl. És Meruwiel talál.*
-Kráhh!
*Hörög a lény, és kissé megugrik. Sebesebben közelít. Sajnos nem csak ez a példány tesz így. Mind Jezabiel, mind Trayak, akiknek kezét mostanra szilárd energialepel választja szét, megérezheti a hatást. A mélységi kiszemeltje valami egészen érdekeset tesz. A távolabbik fele cseppet lemerül, na de mint kiderül sajnos csak azért, hogy egy jó két méteres fekete, hegyes szuronnyal ellátott farkat lendítsen hősünk feje irányába. Aki nem rest. Taszajt. Talán az életét mentette meg most a majdnem teljes pompában ragyogó szálfegyver. Közben újabb töltés, újabb lövés. A készenlétnek ez a jutalma. A hatékonyabb harc, így Meru irányába már két nyíllal ellátott lepényke haladhat. Sajnos azonnal halálos sebet nem kapott, így teste közepébe szerezve a tollas díszeket, de azért láthatóan felzaklatta a dolog. Sőt, vélhetően utolsó erejével teper a lány megsebzéséért. Nem is kis sikerrel. Három lépésnyi távot pillanatok alatt szel át új tempójában, és még mielőtt Meru igazából a második, igen közeli lövésből védekezni tudna fejjel megy neki a lény, nem kicsit lökve rajta. És közben... nos közben harap. Kicsivel térd felett egy jó fél tenyérnyi helyen talának a penge fogak tépve ruhát, húst, ereket. //4es seb// Izomból is egy keveset. Ha Trayak mindezt látja eszébe juthatnak a szavak: "megették őket". Innen kellemetlen a helyzet. Mikor egy másfél méteres harapós, utolsó rohamát befejezni kívánó palacsinta lebeg az emberrel egy vízben. Mindezt úgy, hogy éppen most harapta meg még az elf lányát, aki talán csak az erdei szellemek jóindulata miatt (meg azért, mert a fent említett férfi sincs olyan messze, és tud neki segíteni, már ha akar) nem ül le a folyóban kényszerből. Na, ilyenkor jön jól egy morgó csaholó kutya, aki módszeresen oldalról ugrik rá fentről marva a lény szemei közé, ezzel megmentve az íjásznőt a járást nehezítőnél kellemetlenebb sebesüléstől. Ez a lila rémség pedig többet már nem fogja útjukat állni.
Jártunk már elől, oldalt, csupán a harmadik, magát pajzzsal bevonó igen kemény harcost nem említettük, aki egyszerre két ráját tud feltartani. Az első nagy, két fogsoros, hegyes rágószervével cuppan a falra, miután elsőre nekiment. Ostromolja a nála vízben persze lassabban haladó gnőmot, miközben ő pedig a negyediket tartja tisztes távban a csapattól. Nem vitás, az aura kemény dió még nekik is, akiknek se a fa, se a hús nem volt. Vélhetően a csont sem lenne az. A mana viszont igen kemény. El is potyog pár tarajos és pár hegyesebb fog. Ez már egy fél karkötő lehetne Jezának, de sajnos az áramlat elviszi. Bal lábát pedig szerencsére nem találták még meg.
Érdemi mennyiséget ugyan nem tudnak haladni, de ellenfeleik negyedével már elbántak, pedig még igen fiatal az éjszaka.*
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-15 16:16:50
Üzenet elküldve: 2016-07-15 16:16:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Vihar közeleg//
*A folyó feléig még teljesen átlagosan alakul minden, de Jezabiel felszólalására rögtön feljebb emeli a már eddig is készenlétben tartott íját. A sötétség ugyan megnehezíti a dolgát, de hamar megkapja az irányokat, hallja a loccsanásokat és mivel ő van legelöl az előttük lévő akármicsodát érzi saját felelősségének. Ez sajnos nem egy olyan helyzet ahol hosszasan lehetne mérlegelni egy-egy döntést, a figyelmeztetés is adott, talán a csónak a lámpással is ezek miatt akadt az útjukba, a holtaknak szoktak világító emléket állítani. Olyan táblát még nem látott, hogy "ne bántsátok a szörnyet mert kedves". A veszélyes helyeket jelölik meg, hogy mások elkerülhessék. Szereti elkerülni a felesleges vérontást ha van rá lehetősége, de ha itt most rosszul döntenek akár az életükbe is kerülhet. Ő pedig döntött, tudatosan talán végig sem gondolta, hogy miért... Nevezhetnénk ösztönnek, vagy talán a figyelmeztetés miatt, de mire Trayak megszólal egy nyílvesszőt már útjára indított az előttük felbukkanó micsoda felé. Hogy van-e ezeknek feje meg farka, kifejezetten sebezhető pontja azt így hirtelen a sötétben nehéz lenne megállapítani, a teste közepét célozza hogy minél biztosabb legyen a találat. Még csak nem is aprózza el a dolgot, biztosra kell hogy menjen úgyhogy az első nyilat szinte azonnal követi egy második is. Neki ezen már gondolkodnia sem kell. Még csak meg sem áll közben, annyira természetes a tett mintha csak levegőt venne. Senki nem gondolja végig milyen izmokat használ közben és miért, többnyire fel sem fogja senki hogy éppen lélegzik, neki az íja is a teste része lett, a lényének egy darabja. Hogy vesszőt húz elő, hogy irányra tart, feszíti az ideget, céloz... Ezekre még csak nem is gondol. Egyszerűen lelövi azt az izét, kétszer, olyan játszi könnyedséggel mint ahogy más pislog.*
*A folyó feléig még teljesen átlagosan alakul minden, de Jezabiel felszólalására rögtön feljebb emeli a már eddig is készenlétben tartott íját. A sötétség ugyan megnehezíti a dolgát, de hamar megkapja az irányokat, hallja a loccsanásokat és mivel ő van legelöl az előttük lévő akármicsodát érzi saját felelősségének. Ez sajnos nem egy olyan helyzet ahol hosszasan lehetne mérlegelni egy-egy döntést, a figyelmeztetés is adott, talán a csónak a lámpással is ezek miatt akadt az útjukba, a holtaknak szoktak világító emléket állítani. Olyan táblát még nem látott, hogy "ne bántsátok a szörnyet mert kedves". A veszélyes helyeket jelölik meg, hogy mások elkerülhessék. Szereti elkerülni a felesleges vérontást ha van rá lehetősége, de ha itt most rosszul döntenek akár az életükbe is kerülhet. Ő pedig döntött, tudatosan talán végig sem gondolta, hogy miért... Nevezhetnénk ösztönnek, vagy talán a figyelmeztetés miatt, de mire Trayak megszólal egy nyílvesszőt már útjára indított az előttük felbukkanó micsoda felé. Hogy van-e ezeknek feje meg farka, kifejezetten sebezhető pontja azt így hirtelen a sötétben nehéz lenne megállapítani, a teste közepét célozza hogy minél biztosabb legyen a találat. Még csak nem is aprózza el a dolgot, biztosra kell hogy menjen úgyhogy az első nyilat szinte azonnal követi egy második is. Neki ezen már gondolkodnia sem kell. Még csak meg sem áll közben, annyira természetes a tett mintha csak levegőt venne. Senki nem gondolja végig milyen izmokat használ közben és miért, többnyire fel sem fogja senki hogy éppen lélegzik, neki az íja is a teste része lett, a lényének egy darabja. Hogy vesszőt húz elő, hogy irányra tart, feszíti az ideget, céloz... Ezekre még csak nem is gondol. Egyszerűen lelövi azt az izét, kétszer, olyan játszi könnyedséggel mint ahogy más pislog.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-13 21:23:28
Üzenet elküldve: 2016-07-13 21:23:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar közeleg//
*A folyó feléig viszonylag sima a haladás, minden különösebb gond nélkül eljutnak, viszont ott egész váratlan módon, bár a sodrás javarészt elfedi, mégis észlelhető valami különös mozgás a vízben. Mire Jezabiel felhívja a figyelmüket, már felszínre is jött néhány, valami undorító trutyi, ami első ránézésre döglött medúzára emlékezteti a férfit. Ilyen élő(?)lényhez még nem volt szerencséje, s most sem nevezné magát mázlistának a rücskös izék láttán. Szerencsére azok nem sietik el a dolgot, meglehetősen nyugodt tempóban közelítenek a csapathoz, de érezhető, hogy elkerülhetetlen a konfliktus. Hallja, hogy a gnóm morog valamit mögötte a figyelmeztetés után, de Tray el van foglalva a maga tervével. Az oldalt felbuggyanó akármicsodát kipécézi magának, és már emeli is nagy becsben tartott acélfejű lándzsájának veszélytelenebb felét, hogy lemeózza a jelenséget, mikor Jezabiel felhívja a figyelmét másik háromra, aminek eddig csak létezését sejthette, helyét nem. Mivel előttük is van egy, a mélységi úgy gondolja, hogy érdemes inkább azzal foglalkozni.*
-Vigyázz csak!
*Ha Meruwiel sem akarja lelőni, és mellette el tud nyúlni a fegyverével, megpróbálja megbökni, alányúlni, ha úgy adódik kiemelni a vízből az ismeretlent. Ha az első takarásban van vagy épp már nyílvessző áll ki belőle, vagy bármi egyéb oknál fogva praktikusabbnak bizonyul az oldalsóval foglalkozni, úgy azzal kísérli meg ugyanezt. Ha semmi veszélyeset nem produkál, akkor is eltereli az útból, ha viszont bármi támadó jellegűt, vagy általában véve hirtelen mozdulatot tesznek, úgy lök rajta egyet a fegyver végével, ha véletlen kiemelni is sikerül, vélhetőleg az elhajítása is menni fog.*
*A folyó feléig viszonylag sima a haladás, minden különösebb gond nélkül eljutnak, viszont ott egész váratlan módon, bár a sodrás javarészt elfedi, mégis észlelhető valami különös mozgás a vízben. Mire Jezabiel felhívja a figyelmüket, már felszínre is jött néhány, valami undorító trutyi, ami első ránézésre döglött medúzára emlékezteti a férfit. Ilyen élő(?)lényhez még nem volt szerencséje, s most sem nevezné magát mázlistának a rücskös izék láttán. Szerencsére azok nem sietik el a dolgot, meglehetősen nyugodt tempóban közelítenek a csapathoz, de érezhető, hogy elkerülhetetlen a konfliktus. Hallja, hogy a gnóm morog valamit mögötte a figyelmeztetés után, de Tray el van foglalva a maga tervével. Az oldalt felbuggyanó akármicsodát kipécézi magának, és már emeli is nagy becsben tartott acélfejű lándzsájának veszélytelenebb felét, hogy lemeózza a jelenséget, mikor Jezabiel felhívja a figyelmét másik háromra, aminek eddig csak létezését sejthette, helyét nem. Mivel előttük is van egy, a mélységi úgy gondolja, hogy érdemes inkább azzal foglalkozni.*
-Vigyázz csak!
*Ha Meruwiel sem akarja lelőni, és mellette el tud nyúlni a fegyverével, megpróbálja megbökni, alányúlni, ha úgy adódik kiemelni a vízből az ismeretlent. Ha az első takarásban van vagy épp már nyílvessző áll ki belőle, vagy bármi egyéb oknál fogva praktikusabbnak bizonyul az oldalsóval foglalkozni, úgy azzal kísérli meg ugyanezt. Ha semmi veszélyeset nem produkál, akkor is eltereli az útból, ha viszont bármi támadó jellegűt, vagy általában véve hirtelen mozdulatot tesznek, úgy lök rajta egyet a fegyver végével, ha véletlen kiemelni is sikerül, vélhetőleg az elhajítása is menni fog.*
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-13 21:05:37
Üzenet elküldve: 2016-07-13 21:05:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar közeleg//
*Csodálatosan hasznos dolog ez a vízmágia. Nem kell szemet becsukogatni meg igéket mormogni és még menet közben is tud figyelni rá. És micsoda szerencse hogy elővigyázatos volt!*
- Basszus.
*Így elsőre mást nem tud reagálni.*
- Valami megmozdult! Négy hal vagy mi felénk jön! Nem hiszem hogy ártalmatlanok mert eddig lapultak a víz alatt.
*Talán ennyit tud még magyarázni mire meg is jelennek a felszínen, jobbnak látja bebiztosítani magát mielőtt bármi másba belekezdene, így mindenekelőtt egy varázslatot motyog el és csak aztán beszél tovább. Ha sikeres, a teljes mana aurából kihagyja jobb lábát térdtől lefelé, így még az áramlatok érzékelése is megmarad. Ha minden igaz ott ahol a mágia fedi már nem kell ellentartania a sodrásnak, csak a fél lábát húzza-tolja a víz, azzal még csak elbír.*
- Előttünk és mellettünk egy, mögöttünk kettő! Siessünk kifelé!
*A lábára majd kifejezetten figyelnie kell ha túlságosan közel érnének, de addigra remélhetőleg már valami fegyvert is kerít a kezébe. Azért amíg még van rá lehetősége kapaszkodik a mélységibe, nézni nem néz hátrafelé, az áramlatokból érezni fogja úgyis ha túlságosan közel érnek. Ha minden igaz Meruwiel van legelöl, neki kell majd valamit kezdeni az arról jövővel. Jezabiel mindenképpen hangosan szólni fog ha valamelyik valakihez túl közel érne.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.13 21:11:10
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására három körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, halandó és halandó mágia számára áthatolhatatlan falat képezve oda-vissza.
*Csodálatosan hasznos dolog ez a vízmágia. Nem kell szemet becsukogatni meg igéket mormogni és még menet közben is tud figyelni rá. És micsoda szerencse hogy elővigyázatos volt!*
- Basszus.
*Így elsőre mást nem tud reagálni.*
- Valami megmozdult! Négy hal vagy mi felénk jön! Nem hiszem hogy ártalmatlanok mert eddig lapultak a víz alatt.
*Talán ennyit tud még magyarázni mire meg is jelennek a felszínen, jobbnak látja bebiztosítani magát mielőtt bármi másba belekezdene, így mindenekelőtt egy varázslatot motyog el és csak aztán beszél tovább. Ha sikeres, a teljes mana aurából kihagyja jobb lábát térdtől lefelé, így még az áramlatok érzékelése is megmarad. Ha minden igaz ott ahol a mágia fedi már nem kell ellentartania a sodrásnak, csak a fél lábát húzza-tolja a víz, azzal még csak elbír.*
- Előttünk és mellettünk egy, mögöttünk kettő! Siessünk kifelé!
*A lábára majd kifejezetten figyelnie kell ha túlságosan közel érnének, de addigra remélhetőleg már valami fegyvert is kerít a kezébe. Azért amíg még van rá lehetősége kapaszkodik a mélységibe, nézni nem néz hátrafelé, az áramlatokból érezni fogja úgyis ha túlságosan közel érnek. Ha minden igaz Meruwiel van legelöl, neki kell majd valamit kezdeni az arról jövővel. Jezabiel mindenképpen hangosan szólni fog ha valamelyik valakihez túl közel érne.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.13 21:11:10
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására három körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, halandó és halandó mágia számára áthatolhatatlan falat képezve oda-vissza.
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-13 14:33:59
Üzenet elküldve: 2016-07-13 14:33:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Vihar közeleg//
*Jeza jobba is teszi, hogy kapaszkodik. Az ármaló víz ugyanis magasabbra csap, mint testmagasságának fele. De ketten, illetve négyen összefogva simán eljutnak a folyó feléig. Eddig sima.
Na innen jönnek az érdekesebb és izgalmasabb dolgok. Ugyanis az eddig még a folyás irányban felfele nyugalomban lévő kb. egy méter átmérőjű valamik most remegni. mocorogni kezdenek alig méterekre tőlük. Az apró örvények erről árulkodnak. A folyóból pedig még jócskán van több, mint ötven lépés.
Mire Jeza várható figyelmeztetése célbaérhet, nagyjából 3-4 másodperc késleltetéssel a többieknek is feltűnhet a dolog. Ugyanis nagy, másfél méteres, padlizsán lila palacsinták emelkednek a felszínre, egy (a rosszabbul látókat is figyelmeztető) kisebb csobbanás keretében. Ha a csapat nem a minél gyorsabb kijutásra fókuszál jobban meg is nézhetik a ladikból jövő halvány fényben. Emberi szemeknek csak az közelebbi végen néhány feketén csillogó gömböcske, sötételfeknek pedig a rücskös, lepényszerű test körvonalai, sőt, farka is feltűnhet.
A vizet felverik, és kellemes, de fürgécske tempóban közelednek a csapathoz, fészkelődve a vizen. Nem vitás, bizony szerencse kéne az otthagyásukhoz vízben, avagy nagyon sok testedzés. Viszont nem lehet tudni mit akarnak, és azt, hogy a víz alatt is laposak csak az áramlatok mutathatják meg Jezabielnek. A kutyus most pár lépésre jobbra, lentebb van tőlük a csobbanásokra azonban csaholva felel, és elkezd gazdája és barátai irányába pedálozni.
Trayak és Jeza különleges érzékei megmondhatják, hogy négyen vannak. Az egyik a mocorgás kezdetekor még előttük, a második mellettük, maradék két fajtársuk pedig mögöttük helyezkedik el, nagyjából két méteres közökkel.*
*Jeza jobba is teszi, hogy kapaszkodik. Az ármaló víz ugyanis magasabbra csap, mint testmagasságának fele. De ketten, illetve négyen összefogva simán eljutnak a folyó feléig. Eddig sima.
Na innen jönnek az érdekesebb és izgalmasabb dolgok. Ugyanis az eddig még a folyás irányban felfele nyugalomban lévő kb. egy méter átmérőjű valamik most remegni. mocorogni kezdenek alig méterekre tőlük. Az apró örvények erről árulkodnak. A folyóból pedig még jócskán van több, mint ötven lépés.
Mire Jeza várható figyelmeztetése célbaérhet, nagyjából 3-4 másodperc késleltetéssel a többieknek is feltűnhet a dolog. Ugyanis nagy, másfél méteres, padlizsán lila palacsinták emelkednek a felszínre, egy (a rosszabbul látókat is figyelmeztető) kisebb csobbanás keretében. Ha a csapat nem a minél gyorsabb kijutásra fókuszál jobban meg is nézhetik a ladikból jövő halvány fényben. Emberi szemeknek csak az közelebbi végen néhány feketén csillogó gömböcske, sötételfeknek pedig a rücskös, lepényszerű test körvonalai, sőt, farka is feltűnhet.
A vizet felverik, és kellemes, de fürgécske tempóban közelednek a csapathoz, fészkelődve a vizen. Nem vitás, bizony szerencse kéne az otthagyásukhoz vízben, avagy nagyon sok testedzés. Viszont nem lehet tudni mit akarnak, és azt, hogy a víz alatt is laposak csak az áramlatok mutathatják meg Jezabielnek. A kutyus most pár lépésre jobbra, lentebb van tőlük a csobbanásokra azonban csaholva felel, és elkezd gazdája és barátai irányába pedálozni.
Trayak és Jeza különleges érzékei megmondhatják, hogy négyen vannak. Az egyik a mocorgás kezdetekor még előttük, a második mellettük, maradék két fajtársuk pedig mögöttük helyezkedik el, nagyjából két méteres közökkel.*
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-13 12:26:12
Üzenet elküldve: 2016-07-13 12:26:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Vihar közeleg//
*Meruwiel továbbra is óvatos és fürkésző szemű marad.
Elindulnak a túlpartra a csónak kivontatása után, Jezabielnek pedig úgy tűnik, kelletlenül bár, de segítségre van szüksége a folyóval szemben. Tray és ő elboldogulnak az árral, Bolhás pedig úgy tűnik remekül el van a vízben, Néha eltűnődik rajta, mennyire bátor és hűséges ez a jószág, hiszen ilyen időben is, amikor a vadak menekülnek valami elől, ő kitart, és ott van velük.
Ha kiérnek a túlpartra, a magát jól megrázó, mindenkit plusz vízzel beterítő jószághoz lép, és alaposan megvakargatja a füle tövét, de aztán már vissza is helyezi az íját eddigi pozíciójába.
Látszólag mindenki megvan, így megnyugszik.*
- Trayäk, mit olvastál a leplen? Megnézted? *kérdezi aztán a túlparton, majd szemét a sötétbe meresztgeti még mindig gyanakvóan és lövésre készen. Lehet itt valaki.*
- Hol lehet a karaván? *kérdezi eztán, hiszen még nyomát sem látja az állítólag elég szép nagy és terjedelmes faji tömegnek.*- Remélem hamarosan ideérnek, és nem történt semmi bajuk. Kiket várunk? *intézi utóbbi kérdést Jezabielhez, csak, hogy közben elüssék az időt, és ne csak feszült várakozásban ácsorogjanak ott az esőben.*
*Meruwiel továbbra is óvatos és fürkésző szemű marad.
Elindulnak a túlpartra a csónak kivontatása után, Jezabielnek pedig úgy tűnik, kelletlenül bár, de segítségre van szüksége a folyóval szemben. Tray és ő elboldogulnak az árral, Bolhás pedig úgy tűnik remekül el van a vízben, Néha eltűnődik rajta, mennyire bátor és hűséges ez a jószág, hiszen ilyen időben is, amikor a vadak menekülnek valami elől, ő kitart, és ott van velük.
Ha kiérnek a túlpartra, a magát jól megrázó, mindenkit plusz vízzel beterítő jószághoz lép, és alaposan megvakargatja a füle tövét, de aztán már vissza is helyezi az íját eddigi pozíciójába.
Látszólag mindenki megvan, így megnyugszik.*
- Trayäk, mit olvastál a leplen? Megnézted? *kérdezi aztán a túlparton, majd szemét a sötétbe meresztgeti még mindig gyanakvóan és lövésre készen. Lehet itt valaki.*
- Hol lehet a karaván? *kérdezi eztán, hiszen még nyomát sem látja az állítólag elég szép nagy és terjedelmes faji tömegnek.*- Remélem hamarosan ideérnek, és nem történt semmi bajuk. Kiket várunk? *intézi utóbbi kérdést Jezabielhez, csak, hogy közben elüssék az időt, és ne csak feszült várakozásban ácsorogjanak ott az esőben.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-12 22:43:25
Üzenet elküldve: 2016-07-12 22:43:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar közeleg//
*Tray kacérkodik a gondolattal, hogy a szívderítőnek nem éppen nevezhető kétsorost felolvassa a társainak, de Jezabiel egy lélegzetvételnyi idővel megelőzi, és továbbhaladást indítványoz. Elengedi a széthúzott leplet, hogy az újra kedvére gyűrődjön a hajón, illetve bármin, amit az takar.*
-Oké, menjünk.
*Térdig begázol a felerősödött sodrású folyamba, hogy onnan támogassa először Meruwielt a folyó közepéig - már ha nem ellenkezik -, hogy addig támogatással szokja a sodrást, majd ha elég stabilnak érzi, Jezabiel felé fordul, hogy kérésre neki is segítő kezet nyújtson. Akár a kezét, akár karját kapja el a kis gnóm, a bizonytalan mozgásából úgy ítéli a mélységi, hogy inkább el sem engedi a túlpartig, vele együtt halad. Bolhás utolsóként indul el, mégis Jezabiel és a gazdája előtt ér át egy jó 5-10 méterrel lejjebb, és már nem szomjasan. Ha minden gond nélkül átjutottak mindannyian, a túlparton felegyenesedik a Tray és alaposan körbenéz bármi gyanús után kutakodva. Valaki biztosan van a környéken, és igen fura az ízlése hajódekor terén.*
-Megvan mindenki?
*Néz körbe, majd ha képzeletbeli ujjain elszámol négyig, és pontosan négyig, sikeresnek könyveli az átkelést.*
*Tray kacérkodik a gondolattal, hogy a szívderítőnek nem éppen nevezhető kétsorost felolvassa a társainak, de Jezabiel egy lélegzetvételnyi idővel megelőzi, és továbbhaladást indítványoz. Elengedi a széthúzott leplet, hogy az újra kedvére gyűrődjön a hajón, illetve bármin, amit az takar.*
-Oké, menjünk.
*Térdig begázol a felerősödött sodrású folyamba, hogy onnan támogassa először Meruwielt a folyó közepéig - már ha nem ellenkezik -, hogy addig támogatással szokja a sodrást, majd ha elég stabilnak érzi, Jezabiel felé fordul, hogy kérésre neki is segítő kezet nyújtson. Akár a kezét, akár karját kapja el a kis gnóm, a bizonytalan mozgásából úgy ítéli a mélységi, hogy inkább el sem engedi a túlpartig, vele együtt halad. Bolhás utolsóként indul el, mégis Jezabiel és a gazdája előtt ér át egy jó 5-10 méterrel lejjebb, és már nem szomjasan. Ha minden gond nélkül átjutottak mindannyian, a túlparton felegyenesedik a Tray és alaposan körbenéz bármi gyanús után kutakodva. Valaki biztosan van a környéken, és igen fura az ízlése hajódekor terén.*
-Megvan mindenki?
*Néz körbe, majd ha képzeletbeli ujjain elszámol négyig, és pontosan négyig, sikeresnek könyveli az átkelést.*
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:42:14
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:42:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Vihar közeleg //
- Különös.
*Mondja a lepel vizsgálata után, már amennyire látja onnan ahol van, fel nem kel, hagyja a kezét a vízben.*
- Hagyjuk egyelőre, majd ha már a karaván is megérkezett és mindenki ezen az oldalon lesz beletúrunk. Szerintem menjünk át. Menjetek előre egy-két métert, én figyelem a vizet. Ha minden jónak tűnik megyek én is utánatok és egy csapatban átkelünk. Ha bármi a vízből mozdulna szólok majd időben, együtt könnyebben megvédjük egymást mintha egyenként mennénk.
*Eljátszik a gondolattal hogy felkéredzkedjen Trayak nyakába, de végül is mindegy, már így is elég vizes. Meg hát onnan nem érne bele semmije a vízbe, pedig nagy előny hogy így érzi a legapróbb rezdüléseket is. Ha nem ellenkezik senki, vagy nem történik valami említésre méltó akkor így is tesz. Megvárja míg két társa kicsit belegázol a vízbe, aztán ő is beindul, figyelve arra hogy valamije mindig beleérjen a folyóba így nem szakad meg a varázs és menet közben is tud az áramlatokra figyelni. Az egyetlen probléma az, hogy bár ereje bőven van ellenállni a sodrásnak, a súlya végett nagyon meggyűlik a baja a haladással.*
- Tray várj, segíts...
*Kissé árt az önbecsülésének, de itt most fontosabb dolgok forognak kockán. Egyik kezével csak belekapaszkodik a férfiba, neki igazából mindegy hogy hol. A kezét megfogni azért mégis túlzás lenne, valahol a ruhájában, csak hogy biztosra menjen. Meruwiel talán jobb választás lett volna, de sokkal kevésbé szeretné az íjászt kibillenteni egyensúlyából esetleg célzás közben. Bolhás elég nagydarab dög ahhoz hogy elboldoguljon egyedül. Talán később készíthetne rá valami nyerget és megtanulhatna lovagolni rajta... A sötétben nem is annyira szemeire figyel, látnak helyette a magasabbak, ő a víznek szenteli figyelmét, pontosabban annak ami a felszín alatt folyhat.*
- Különös.
*Mondja a lepel vizsgálata után, már amennyire látja onnan ahol van, fel nem kel, hagyja a kezét a vízben.*
- Hagyjuk egyelőre, majd ha már a karaván is megérkezett és mindenki ezen az oldalon lesz beletúrunk. Szerintem menjünk át. Menjetek előre egy-két métert, én figyelem a vizet. Ha minden jónak tűnik megyek én is utánatok és egy csapatban átkelünk. Ha bármi a vízből mozdulna szólok majd időben, együtt könnyebben megvédjük egymást mintha egyenként mennénk.
*Eljátszik a gondolattal hogy felkéredzkedjen Trayak nyakába, de végül is mindegy, már így is elég vizes. Meg hát onnan nem érne bele semmije a vízbe, pedig nagy előny hogy így érzi a legapróbb rezdüléseket is. Ha nem ellenkezik senki, vagy nem történik valami említésre méltó akkor így is tesz. Megvárja míg két társa kicsit belegázol a vízbe, aztán ő is beindul, figyelve arra hogy valamije mindig beleérjen a folyóba így nem szakad meg a varázs és menet közben is tud az áramlatokra figyelni. Az egyetlen probléma az, hogy bár ereje bőven van ellenállni a sodrásnak, a súlya végett nagyon meggyűlik a baja a haladással.*
- Tray várj, segíts...
*Kissé árt az önbecsülésének, de itt most fontosabb dolgok forognak kockán. Egyik kezével csak belekapaszkodik a férfiba, neki igazából mindegy hogy hol. A kezét megfogni azért mégis túlzás lenne, valahol a ruhájában, csak hogy biztosra menjen. Meruwiel talán jobb választás lett volna, de sokkal kevésbé szeretné az íjászt kibillenteni egyensúlyából esetleg célzás közben. Bolhás elég nagydarab dög ahhoz hogy elboldoguljon egyedül. Talán később készíthetne rá valami nyerget és megtanulhatna lovagolni rajta... A sötétben nem is annyira szemeire figyel, látnak helyette a magasabbak, ő a víznek szenteli figyelmét, pontosabban annak ami a felszín alatt folyhat.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-12 15:54:13
Üzenet elküldve: 2016-07-12 15:54:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Vihar közeleg //
*A ladikot kihúzni nem egyszerű, de nem is lehetetlen feladat. Aránylag súlyos egy darab így egy személynek, de persze két-három perc, pár nyögés és kint is van. A lámpás aránylag jól be van ékelve bele, így fel nem borul, de azért fénye néhol megremeg.
Kihúzván a partra Trayak szeme főleg a lámpás fényénél egy kis fejforgatással és lepelfeszegetéssel biztosan ki tudja venni a cikornyás írást.
"...és monda vala Erdei Zölin, a nagy kereső és csapdár:
A vízben mind meghaltak, meg, mert megették őket. Mégsem volt teljes a győzelmük. A lila rémeknek, akiket ő maga csak gyíknak nevezett, mert ő eljött. Azt mondják, hogy a bátrak keze által megölettek, és ezekért mindig nagy a jutalom.
Szegény Erdei Zölin bolond volt. Bolond, kit megőrjített az erdő..."
Áll a leplen.*
*Az áramlatok közben súgnak Jezabielnek. A elég sűrű hálózatot alkotnak erre. Zavarosan kavarognak lefele először is. Felfele is behatolnak, fentről, és lent pedig a meder alja felé is törekszik egy seregnyi belőlük. Ez jelzi azt, hogy púpnál, gázlónál tette bele a kezét Jezabiel a vízbe. Néhány hal is érződik, lomhán örvényeket kavarnak úszóikkal, valamint balra három, rendezetlen alakú valami van még. A víz megtöréséből ítélve talán olyan egy méteres átmérőjű sziklák, vagy hasonlóan nagy tárgyak lehetnek. Nem mozognak. Jobbra pedig a ladik vége lóg be, ívesen meghajlítva a vizet, míg Trayak ki nem húzza. Onnantól, mintha szabad lenne az út a közelben a víznek. Kavicsok vannak mindenhol, ettől kissé pontatlan lesz az egész, hiszen hogy különböztethet meg az ember (vagy bármilyen lény) egy lapos kavicsot és egy tőrmarkolatot pusztán az áramlat alapján, de semmi más igazán nagy dolog nincs benne.
Az erdő közben a vihart leszámítva nyugodt, nem ront ki belőle egy fenevad sem, talán át is kelhetnek a folyón.*
*A ladikot kihúzni nem egyszerű, de nem is lehetetlen feladat. Aránylag súlyos egy darab így egy személynek, de persze két-három perc, pár nyögés és kint is van. A lámpás aránylag jól be van ékelve bele, így fel nem borul, de azért fénye néhol megremeg.
Kihúzván a partra Trayak szeme főleg a lámpás fényénél egy kis fejforgatással és lepelfeszegetéssel biztosan ki tudja venni a cikornyás írást.
"...és monda vala Erdei Zölin, a nagy kereső és csapdár:
A vízben mind meghaltak, meg, mert megették őket. Mégsem volt teljes a győzelmük. A lila rémeknek, akiket ő maga csak gyíknak nevezett, mert ő eljött. Azt mondják, hogy a bátrak keze által megölettek, és ezekért mindig nagy a jutalom.
Szegény Erdei Zölin bolond volt. Bolond, kit megőrjített az erdő..."
Áll a leplen.*
*Az áramlatok közben súgnak Jezabielnek. A elég sűrű hálózatot alkotnak erre. Zavarosan kavarognak lefele először is. Felfele is behatolnak, fentről, és lent pedig a meder alja felé is törekszik egy seregnyi belőlük. Ez jelzi azt, hogy púpnál, gázlónál tette bele a kezét Jezabiel a vízbe. Néhány hal is érződik, lomhán örvényeket kavarnak úszóikkal, valamint balra három, rendezetlen alakú valami van még. A víz megtöréséből ítélve talán olyan egy méteres átmérőjű sziklák, vagy hasonlóan nagy tárgyak lehetnek. Nem mozognak. Jobbra pedig a ladik vége lóg be, ívesen meghajlítva a vizet, míg Trayak ki nem húzza. Onnantól, mintha szabad lenne az út a közelben a víznek. Kavicsok vannak mindenhol, ettől kissé pontatlan lesz az egész, hiszen hogy különböztethet meg az ember (vagy bármilyen lény) egy lapos kavicsot és egy tőrmarkolatot pusztán az áramlat alapján, de semmi más igazán nagy dolog nincs benne.
Az erdő közben a vihart leszámítva nyugodt, nem ront ki belőle egy fenevad sem, talán át is kelhetnek a folyón.*
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-12 15:23:11
Üzenet elküldve: 2016-07-12 15:23:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Vihar közeleg //
*Meruwiel elf lévén, aki ráadásul az erdő szívében nőtt fel északon, már egészen kicsi korában megtanulta, milyen fontos a harmónia a fákkal és az állatokkal.
Így, ha rajta múlik ha nem, ő biztosan nem emel fegyvert a farkasokra, főképp, hogy látszólag menekülnek. És úgy tűnik nem előlük. Mióta itt vannak, botlottak már egy kisebb falkába, de csak némi alapos szemezés után mindenki ment a maga dolgára. Most viszont...*
- Nem tetszik ez nekem... *szólal is meg a lány kisvártatva, közben fél szemmel a nyomokat is fürkészve.*- Az állatok menekülnek... mintha valamiféle ragadozót éreznének... ez nem normális. *jegyzi meg, de eztán nem szól hosszú ideig még.
Egészen a folyóig, ahol már rájuk sötétedik... és ráadásul még a karaván sem érkezett el ide. Ennek tetejében pedig ott van egy csónak, amit egy igazán különleges motívumokkal teli ponyva takar.
Nem figyeli, hogy Jezabiel mit csinál, mert eddig is kezében tartott íját és nyilát most szorosabbra fogja, és a csónak felé emeli tisztes, jó célzó távolságból.*
- Legyetek óvatosak. Még sosem láttam itt senkit és semmit amióta itt vagyunk. És valami fény is pislákol ott, egy lámpa ha jól látom... nem rég gyújthatták meg, ha még ég... lehet bármi a ponyva alatt. *mondja, szokásához híven gyanakvóan. De jó is, ha van valaki ilyen kis csapatukban. Úgy látszik Jezabiel túl érdeklődő típus Tray pedig csak csinálja a dolgát, így magára veszi a józanul gondolkodó szerepét. Na nem mintha a többiek nem tudnának úgy gondolkodni, de szemmel láthatóan nem gondolnak annyira a veszélyekre, mint ő maga. Jobban tart attól a csónaktól, mint az erdőben megbújó, természetes vadaktól. Plusz még az sem segít eredeti hangulatán sem, hogy sikeresen bőrig ázott. Alig várja azt az esti, forró, medvehagymás nyúlragu levest.*
- Legyünk résen, akár a környéken is ólálkodhat valaki...
~Vagy ami még rosszabb... valami...~
*Meruwiel elf lévén, aki ráadásul az erdő szívében nőtt fel északon, már egészen kicsi korában megtanulta, milyen fontos a harmónia a fákkal és az állatokkal.
Így, ha rajta múlik ha nem, ő biztosan nem emel fegyvert a farkasokra, főképp, hogy látszólag menekülnek. És úgy tűnik nem előlük. Mióta itt vannak, botlottak már egy kisebb falkába, de csak némi alapos szemezés után mindenki ment a maga dolgára. Most viszont...*
- Nem tetszik ez nekem... *szólal is meg a lány kisvártatva, közben fél szemmel a nyomokat is fürkészve.*- Az állatok menekülnek... mintha valamiféle ragadozót éreznének... ez nem normális. *jegyzi meg, de eztán nem szól hosszú ideig még.
Egészen a folyóig, ahol már rájuk sötétedik... és ráadásul még a karaván sem érkezett el ide. Ennek tetejében pedig ott van egy csónak, amit egy igazán különleges motívumokkal teli ponyva takar.
Nem figyeli, hogy Jezabiel mit csinál, mert eddig is kezében tartott íját és nyilát most szorosabbra fogja, és a csónak felé emeli tisztes, jó célzó távolságból.*
- Legyetek óvatosak. Még sosem láttam itt senkit és semmit amióta itt vagyunk. És valami fény is pislákol ott, egy lámpa ha jól látom... nem rég gyújthatták meg, ha még ég... lehet bármi a ponyva alatt. *mondja, szokásához híven gyanakvóan. De jó is, ha van valaki ilyen kis csapatukban. Úgy látszik Jezabiel túl érdeklődő típus Tray pedig csak csinálja a dolgát, így magára veszi a józanul gondolkodó szerepét. Na nem mintha a többiek nem tudnának úgy gondolkodni, de szemmel láthatóan nem gondolnak annyira a veszélyekre, mint ő maga. Jobban tart attól a csónaktól, mint az erdőben megbújó, természetes vadaktól. Plusz még az sem segít eredeti hangulatán sem, hogy sikeresen bőrig ázott. Alig várja azt az esti, forró, medvehagymás nyúlragu levest.*
- Legyünk résen, akár a környéken is ólálkodhat valaki...
~Vagy ami még rosszabb... valami...~
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2016-07-12 14:44:58
Üzenet elküldve: 2016-07-12 14:44:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar közeleg//
*Egyre és egyre sűrűbb a sötétség, ami rájuk telepszik. Trayäknak sincs infralátásra, de valamelyest talán könnyebben érzékeli a távoli alakokat, mint társai. Mire Jezabiel felhorkan, Tray már pontosan tudja, hogy mire gondol, de a különös minta, sem a feliratok nem voltak eddig értelmezhetőek számára, csak a különös derengése a lámpásnak. Odabaktatnak ahol ki van közve, Jezabiel pedig, megmossa a kezét, vagy fene sem tudja mit csinál, de semmi nem akarta még leharapni váll alatt a gnóm kezét, és ha egyéb veszélyre sem hívja fel a figyelmét, közelebb lép a csónakhoz, hogy kihúzza a partra.*
-Húzom-húzom.
*Veti oda a gnómnak félvállról, mikor már a kezében van a kötél, vagy lánc. Kilép a mederből, hogy teljes hosszában a partra húzza a ladikot, nehogy idő előtt elvigye a víz sodrása. Megjegyzést nem fűz hozzá, azt meghagyja a két vörösnek, de a feliratokat olvasva megborzong egy pillanatra, majd rögvest valami hideg szellőre és vizes ruhájára fogja a dolgot magában.*
*Egyre és egyre sűrűbb a sötétség, ami rájuk telepszik. Trayäknak sincs infralátásra, de valamelyest talán könnyebben érzékeli a távoli alakokat, mint társai. Mire Jezabiel felhorkan, Tray már pontosan tudja, hogy mire gondol, de a különös minta, sem a feliratok nem voltak eddig értelmezhetőek számára, csak a különös derengése a lámpásnak. Odabaktatnak ahol ki van közve, Jezabiel pedig, megmossa a kezét, vagy fene sem tudja mit csinál, de semmi nem akarta még leharapni váll alatt a gnóm kezét, és ha egyéb veszélyre sem hívja fel a figyelmét, közelebb lép a csónakhoz, hogy kihúzza a partra.*
-Húzom-húzom.
*Veti oda a gnómnak félvállról, mikor már a kezében van a kötél, vagy lánc. Kilép a mederből, hogy teljes hosszában a partra húzza a ladikot, nehogy idő előtt elvigye a víz sodrása. Megjegyzést nem fűz hozzá, azt meghagyja a két vörösnek, de a feliratokat olvasva megborzong egy pillanatra, majd rögvest valami hideg szellőre és vizes ruhájára fogja a dolgot magában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957