Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-18 10:46:47
Üzenet elküldve: 2017-04-18 10:46:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*Zakt'ar sem a legbarátságosabb aszott húsgombóc, főleg, mikor haldoklásában még valami tejjel is meg akarják tömni, aztán mikor az leér a torkán, még égetni is kezdi. Mintha behatolna vérereibe is, felpezsdíti az egész testét, és pár percig Zakt'ar csak csillagokat lát. De legalább már lát, és nem vakon mered a világba. Két perc múlva torkán is kiszalad az első gyermeki sikoly, és innentől kezdve tizenöt percig szakadatlan követik társai az elsőt. Aztán az izzás enyhül, és tompa nyomás érzésévé változik, aztán semmi. A méreg és az ellenméreg egyensúlyba kerültek hát, noha előbbi kicsit túlsúlyban lesz majd mindig.
Végül persze All fizet. Megfizeti az életüket, méghozzá a nála (is) talált pénzből.
Ebből látszólag 200 tallér megy Mesélő (Nyuszi) druidának.
A kapzsi Alludrin Svideran pedig megtarthat magának 150et.
Végül pedig elindulnak. Zakt'ar testileg ugyan alig fejlettebb, habár nagyjából duplájára hízott, és már nem csak fejét tudja tartani, képes lesz hamarosan ülni és mászni is, amint lesz alkalma ezeket begyakorolni, szellemileg is bekövetkezik egy kis változás. Leginkább az, hogy érzékei kitisztulnak teljesen, és idegrendszere is fejlődik annyit, hogy a komolyabb tanulásnak nekivágjon. Ezért a hangokat figyelve lassan el is csendesedik, és az úton vissza is akkor sír csak, mikor bepiszkított a pelenkába, vagy éppen elfogyott hasából az étel vagy ital.*
*Zakt'ar sem a legbarátságosabb aszott húsgombóc, főleg, mikor haldoklásában még valami tejjel is meg akarják tömni, aztán mikor az leér a torkán, még égetni is kezdi. Mintha behatolna vérereibe is, felpezsdíti az egész testét, és pár percig Zakt'ar csak csillagokat lát. De legalább már lát, és nem vakon mered a világba. Két perc múlva torkán is kiszalad az első gyermeki sikoly, és innentől kezdve tizenöt percig szakadatlan követik társai az elsőt. Aztán az izzás enyhül, és tompa nyomás érzésévé változik, aztán semmi. A méreg és az ellenméreg egyensúlyba kerültek hát, noha előbbi kicsit túlsúlyban lesz majd mindig.
Végül persze All fizet. Megfizeti az életüket, méghozzá a nála (is) talált pénzből.
Ebből látszólag 200 tallér megy Mesélő (Nyuszi) druidának.
A kapzsi Alludrin Svideran pedig megtarthat magának 150et.
Végül pedig elindulnak. Zakt'ar testileg ugyan alig fejlettebb, habár nagyjából duplájára hízott, és már nem csak fejét tudja tartani, képes lesz hamarosan ülni és mászni is, amint lesz alkalma ezeket begyakorolni, szellemileg is bekövetkezik egy kis változás. Leginkább az, hogy érzékei kitisztulnak teljesen, és idegrendszere is fejlődik annyit, hogy a komolyabb tanulásnak nekivágjon. Ezért a hangokat figyelve lassan el is csendesedik, és az úton vissza is akkor sír csak, mikor bepiszkított a pelenkába, vagy éppen elfogyott hasából az étel vagy ital.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-17 23:59:43
Üzenet elküldve: 2017-04-17 23:59:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elhagyatottan//
*Nem igazán akarja elfogadni az ételt, ugyanazzal az érzéketlenséggel reagál a tejre is, mint bármire. Ám ha a druida kitartóan próbálkozik – és valószínűleg úgy tesz –, akkor hosszas piszkálás és ingerlés után eléri, hogy a pici megszívja a műemlőt, amiből a szájába csöpögtetik a tejet és a gyógyszert. Miután pedig az első pár csepp leért, és a szer rendkívüli gyorsasággal elkezdi kifejteni a hatását, máris jobban érzi magát, s az étvágya nem hogy visszatér, de egyenesen elviselhetetlenné fokozódik. Így aztán meglehetősen mohón lát neki a tej maradékának, vagyis a druida főzete gond nélkül elfogy, s nekiláthat dolgozni az apró testben.
Az arcocska előbb kisimul, az ősz tincsek visszanyerik szürkés színüket és fényüket, és meg is nőnek, egészen a válláig… Aztán beindul a gyors fejlődés, amitől a gyermek vonásai hirtelen ismét eltorzulni látszanak, hisz szemmel alig követhető a változásuk. Majd a folyamat lassul valamelyest, és megállapodni látszik. Mondhatni, a csöppségek még szebbek is lettek. Nem azok az édes kisbabák, akik voltak, de bizonyos módon most még aranyosabbak. Persze, ha nem számítjuk azt a hisztérikus ordítást, amit Melton lerendez.
A benne végbemenő folyamatok ugyanis egyáltalán nem kellemesek, és az elméje nehezen is követi a test hirtelen fejlődését. Éretté válik az is ugyan, de nem töltik meg tapasztalatok, és ez valahol… nagyon félelmetes. Még ott van emlékeiben az érzés a betegségről, a fájdalomról és szenvedésről… közben pedig most felnyitja a szemét, és egyszeriben sokkal több mindent ért és felfog a világból.
Teljességgel összezavarodik és megrémül. Ezt az érzést és tehetetlenségét pedig hogyan máshogy is fejezhetné ki, mint sírással?
Beszélni nem tud még, pedig a képessége megvolna már hozzá, ahogy ahhoz is, hogy érthesse a beszédet. Mégsem érti a szavak értelmét, bár valószínűleg, ha foglalkoznak vele, természetellenes gyorsasággal fogja majd behozni „kortársaihoz” viszonyított lemaradását.
A mozgása sem fejlődött még ki, nincs még tisztában vele, hogy képes összetettebb mozgásokra, mint a hanyatt fekvésben kapálózás. Nem tudja, hogy már át tudna fordulni az oldalára, vagy a hasára, nem tudja, hogy fel tudna ülni, nem tudja, hogy akár már mászhatna, járhatna is! Hiszen sosem próbálta még.
Feje vörösre vált, miközben üvölt, ahogy a torkán kifér, s mindössze abban mutatkozik meg fejlődése, hogy karjai és lábai rendezetlen mozgásában nagyobb az erő. Ha bátyját mellé teszik, könnyen előfordulhat, hogy fájdalmasan megüti, vagy megrúgja őt. Kétségbeesett, nyűgös, álmos és éhes is. Nem bír magától megnyugodni, főleg hogy az ingerek is olyan erőteljesen árasztják el hirtelen érettebbé vált elméjét, hogy az szinte fáj. Mintha az agya pillanatok alatt akarná megtölteni a fejlettségéhez illő mennyiségű információval magát. Ez pedig nagyon leterhelő és rémisztő egy ilyen csöppségnek.
Az orvos kutakodása során két szütyőt is találhatott. Melton oldalán a kosárban kosárban200 aranyat lel, ezt adhatja át (Mesélő (Nyuszi)) a druidának, s ezen felül még az orvosnak is marad 50 arany benne ezek után, ha elfogná a zsugoriság, s megtartana a pénzből valamennyit magának.
Ha Alludrin el akar indulni, nem fog az olyan egyszerűen menni. Melton esetében biztosan nem, hisz a gyermek láthatólag nem tudja magától, hogy mit várnak tőle, és hogy azt miként kellene véghezvinnie. Ő csak ordít és csapkod.*
A hozzászólás írója (Melton Zygendar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.18 00:03:01
*Nem igazán akarja elfogadni az ételt, ugyanazzal az érzéketlenséggel reagál a tejre is, mint bármire. Ám ha a druida kitartóan próbálkozik – és valószínűleg úgy tesz –, akkor hosszas piszkálás és ingerlés után eléri, hogy a pici megszívja a műemlőt, amiből a szájába csöpögtetik a tejet és a gyógyszert. Miután pedig az első pár csepp leért, és a szer rendkívüli gyorsasággal elkezdi kifejteni a hatását, máris jobban érzi magát, s az étvágya nem hogy visszatér, de egyenesen elviselhetetlenné fokozódik. Így aztán meglehetősen mohón lát neki a tej maradékának, vagyis a druida főzete gond nélkül elfogy, s nekiláthat dolgozni az apró testben.
Az arcocska előbb kisimul, az ősz tincsek visszanyerik szürkés színüket és fényüket, és meg is nőnek, egészen a válláig… Aztán beindul a gyors fejlődés, amitől a gyermek vonásai hirtelen ismét eltorzulni látszanak, hisz szemmel alig követhető a változásuk. Majd a folyamat lassul valamelyest, és megállapodni látszik. Mondhatni, a csöppségek még szebbek is lettek. Nem azok az édes kisbabák, akik voltak, de bizonyos módon most még aranyosabbak. Persze, ha nem számítjuk azt a hisztérikus ordítást, amit Melton lerendez.
A benne végbemenő folyamatok ugyanis egyáltalán nem kellemesek, és az elméje nehezen is követi a test hirtelen fejlődését. Éretté válik az is ugyan, de nem töltik meg tapasztalatok, és ez valahol… nagyon félelmetes. Még ott van emlékeiben az érzés a betegségről, a fájdalomról és szenvedésről… közben pedig most felnyitja a szemét, és egyszeriben sokkal több mindent ért és felfog a világból.
Teljességgel összezavarodik és megrémül. Ezt az érzést és tehetetlenségét pedig hogyan máshogy is fejezhetné ki, mint sírással?
Beszélni nem tud még, pedig a képessége megvolna már hozzá, ahogy ahhoz is, hogy érthesse a beszédet. Mégsem érti a szavak értelmét, bár valószínűleg, ha foglalkoznak vele, természetellenes gyorsasággal fogja majd behozni „kortársaihoz” viszonyított lemaradását.
A mozgása sem fejlődött még ki, nincs még tisztában vele, hogy képes összetettebb mozgásokra, mint a hanyatt fekvésben kapálózás. Nem tudja, hogy már át tudna fordulni az oldalára, vagy a hasára, nem tudja, hogy fel tudna ülni, nem tudja, hogy akár már mászhatna, járhatna is! Hiszen sosem próbálta még.
Feje vörösre vált, miközben üvölt, ahogy a torkán kifér, s mindössze abban mutatkozik meg fejlődése, hogy karjai és lábai rendezetlen mozgásában nagyobb az erő. Ha bátyját mellé teszik, könnyen előfordulhat, hogy fájdalmasan megüti, vagy megrúgja őt. Kétségbeesett, nyűgös, álmos és éhes is. Nem bír magától megnyugodni, főleg hogy az ingerek is olyan erőteljesen árasztják el hirtelen érettebbé vált elméjét, hogy az szinte fáj. Mintha az agya pillanatok alatt akarná megtölteni a fejlettségéhez illő mennyiségű információval magát. Ez pedig nagyon leterhelő és rémisztő egy ilyen csöppségnek.
Az orvos kutakodása során két szütyőt is találhatott. Melton oldalán a kosárban kosárban200 aranyat lel, ezt adhatja át (Mesélő (Nyuszi)) a druidának,
s ezen felül még az orvosnak is marad 50 arany benne ezek után, ha elfogná a zsugoriság, s megtartana a pénzből valamennyit magának.Ha Alludrin el akar indulni, nem fog az olyan egyszerűen menni. Melton esetében biztosan nem, hisz a gyermek láthatólag nem tudja magától, hogy mit várnak tőle, és hogy azt miként kellene véghezvinnie. Ő csak ordít és csapkod.*
A hozzászólás írója (Melton Zygendar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.18 00:03:01
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:36:18
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:36:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*Szóval elhagyja a területet a druida. Ez nem túl örömteli a doktor számára, hiszen lenne még mit tanulni a fickótól. Vagy éppen vásárolni, vagy kifosztani. De így, hogy elmegy már csak a sarlatán segédje marad, aki ha minden igaz hasonló cipőben jár mint Alludrin. Ez azért ad némi reményt és nem mellesleg az, hogy megjegyezi magának a kis fa kunyhó elhelyezkedését. Ki tudja hátha hagy maga után valamit a druida. Esetleg pár nyomot arról, hogy min dolgozott, vagy milyen eszközei voltak.
Amennyire tud, körbe néz, hogy lát e valami használhatót. Soha nem lehet tudni alapon.*
- Megértem, hogy így gondolja. Nem lehet könnyű így élni. *Mondja meggyőződéssel, ám kevés igazsággal. A maga részéről hidegen hagyja az egész, csak sajnálja, hogy elmegy a fickó.*
- Ez pusztán udvariasság. Semmi több. *Valóban az. Alludrinnak az a tapasztalata, hogy a hízelgés és a dicsérgetés mindenkinek jól esik. Ennek beharangozója az udvarias és kedves hozzáállás. Habár a doktor nem empatikus létező, mégis ha kell és a maga hasznára akarja hajtani a vizet, nem árt ha kedves és előzékeny.*
- Köszönöm. Most valóban. *Majd átveszi a kis könyvet és rögvest bele is lapoz, hogy mi állhat benne. Amit a pár pillanat alatt lát, az egy apró mosolyt csal az orcájára és egy mozdulatot a táskája irányába. Amint megfordult, hogy a táskába tegye az ajándékot egy kis szütyőt vesz elő és a druida felé fordul.*
- Ez az én kis semmiségem lesz magának. A segítségéért. *Majd átnyújtja az aranyat tartalmazó kis tasakot. Noha a pénz, amelyet oly nagy előzékenységgel ad át, nem az övé. Még a két gyermektől kobozta el. Már akkor sem nagyon értette a gyermekek szülei, miért tartanak aranyat a csecsemőknél. Ez lehet, hogy valami elf szokás.*
- Lassan indulnunk kéne. *Tekint rá az ikrekre, akik mostanra már három évesek lettek és ki tudja hány évesek lesznek amikor visszaér velük a tavernába. Mindenesetre nem lesz egy könnyű menet, de erre valahol számított is. Legalább az úton megfigyelheti, miként hoznak be három év fejlődési lemaradást, hiszen ha azt vesszük az első pár évben mennyi minden készséget sajátítanak el akkor van mit behozniuk. Érdekes kísérlet ez és ezen része is bőven az, hiszen ilyet még soha nem tapasztalt. A szénceruzát, tollat valamint papirost bekészített, mehet a maga útján a dolog. Ezzel a kis záró szóval a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet és indulna vissza délnek. Ránéz a kölkökre, hogy indulhatnak e és ha igen már indul is. Még egy bólintás a druidának, hiszen eleget fecsegett mar és kár lenne ismét így elég ez a gesztus is az idegennek.*
*Szóval elhagyja a területet a druida. Ez nem túl örömteli a doktor számára, hiszen lenne még mit tanulni a fickótól. Vagy éppen vásárolni, vagy kifosztani. De így, hogy elmegy már csak a sarlatán segédje marad, aki ha minden igaz hasonló cipőben jár mint Alludrin. Ez azért ad némi reményt és nem mellesleg az, hogy megjegyezi magának a kis fa kunyhó elhelyezkedését. Ki tudja hátha hagy maga után valamit a druida. Esetleg pár nyomot arról, hogy min dolgozott, vagy milyen eszközei voltak.
Amennyire tud, körbe néz, hogy lát e valami használhatót. Soha nem lehet tudni alapon.*
- Megértem, hogy így gondolja. Nem lehet könnyű így élni. *Mondja meggyőződéssel, ám kevés igazsággal. A maga részéről hidegen hagyja az egész, csak sajnálja, hogy elmegy a fickó.*
- Ez pusztán udvariasság. Semmi több. *Valóban az. Alludrinnak az a tapasztalata, hogy a hízelgés és a dicsérgetés mindenkinek jól esik. Ennek beharangozója az udvarias és kedves hozzáállás. Habár a doktor nem empatikus létező, mégis ha kell és a maga hasznára akarja hajtani a vizet, nem árt ha kedves és előzékeny.*
- Köszönöm. Most valóban. *Majd átveszi a kis könyvet és rögvest bele is lapoz, hogy mi állhat benne. Amit a pár pillanat alatt lát, az egy apró mosolyt csal az orcájára és egy mozdulatot a táskája irányába. Amint megfordult, hogy a táskába tegye az ajándékot egy kis szütyőt vesz elő és a druida felé fordul.*
- Ez az én kis semmiségem lesz magának. A segítségéért. *Majd átnyújtja az aranyat tartalmazó kis tasakot. Noha a pénz, amelyet oly nagy előzékenységgel ad át, nem az övé. Még a két gyermektől kobozta el. Már akkor sem nagyon értette a gyermekek szülei, miért tartanak aranyat a csecsemőknél. Ez lehet, hogy valami elf szokás.*
- Lassan indulnunk kéne. *Tekint rá az ikrekre, akik mostanra már három évesek lettek és ki tudja hány évesek lesznek amikor visszaér velük a tavernába. Mindenesetre nem lesz egy könnyű menet, de erre valahol számított is. Legalább az úton megfigyelheti, miként hoznak be három év fejlődési lemaradást, hiszen ha azt vesszük az első pár évben mennyi minden készséget sajátítanak el akkor van mit behozniuk. Érdekes kísérlet ez és ezen része is bőven az, hiszen ilyet még soha nem tapasztalt. A szénceruzát, tollat valamint papirost bekészített, mehet a maga útján a dolog. Ezzel a kis záró szóval a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet és indulna vissza délnek. Ránéz a kölkökre, hogy indulhatnak e és ha igen már indul is. Még egy bólintás a druidának, hiszen eleget fecsegett mar és kár lenne ismét így elég ez a gesztus is az idegennek.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-16 13:01:33
Üzenet elküldve: 2017-04-16 13:01:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyatottan//
-Ennek örülök, de úgy érzem el kell költözzem innen, ha mindenkit ideirányít, abból semmi jó nem fog kisülni. *Szegény kis árvák suhan át a druida fejében a gondolat. Lehet jobb is lesz nekik kicsit idősebben magukhoz térni, hisz nem csecsemőknek való hely ez, még ha a szélén is vannak az erdőnek.*
-Előre semmit sem szabad megköszönni. *Jegyzi meg, mint jó tanács, majd leteszi a kiskölyköt a testvére mellé. A kosárban már nem férnek el, biztos izgalmas útjuk lesz hazafelé a félelffel majd, meg sok kérdésük is lesz, amivel az agyára mehetnek, ezért sincs saját gyermeke és ezért is kerüli őket általában, na de nem hozakodik ezzel elő.*
-Itt egy jegyzet, benne van pár alap dolog, ami jól jöhet. *A nagy dolgokat, amivel a pénzét keresi nem fogja kiadni, hisz azzal elveszíti a pénzforrását.*
-A kicsit biztos nagyon éhesek meg szomjasak, ez így is lesz még pár hatodig, a növekedés következménye. *Fontos lehet, hogy bármerre is mennek majd, az étkészletet nem árt feltölteni, aminek kicsit pénz szaga lesz a druida részéről, ha tőle kérne a férfi ilyesmiket az útra.*
-Ennek örülök, de úgy érzem el kell költözzem innen, ha mindenkit ideirányít, abból semmi jó nem fog kisülni. *Szegény kis árvák suhan át a druida fejében a gondolat. Lehet jobb is lesz nekik kicsit idősebben magukhoz térni, hisz nem csecsemőknek való hely ez, még ha a szélén is vannak az erdőnek.*
-Előre semmit sem szabad megköszönni. *Jegyzi meg, mint jó tanács, majd leteszi a kiskölyköt a testvére mellé. A kosárban már nem férnek el, biztos izgalmas útjuk lesz hazafelé a félelffel majd, meg sok kérdésük is lesz, amivel az agyára mehetnek, ezért sincs saját gyermeke és ezért is kerüli őket általában, na de nem hozakodik ezzel elő.*
-Itt egy jegyzet, benne van pár alap dolog, ami jól jöhet. *A nagy dolgokat, amivel a pénzét keresi nem fogja kiadni, hisz azzal elveszíti a pénzforrását.*
-A kicsit biztos nagyon éhesek meg szomjasak, ez így is lesz még pár hatodig, a növekedés következménye. *Fontos lehet, hogy bármerre is mennek majd, az étkészletet nem árt feltölteni, aminek kicsit pénz szaga lesz a druida részéről, ha tőle kérne a férfi ilyesmiket az útra.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-15 09:52:09
Üzenet elküldve: 2017-04-15 09:52:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
- Értem. *Válaszol egyszerűen, és egy kicsit elgondolkodik, hogy vajon az egykori segéd milyen kísérleteket végezhetett. Esetleg mégsem büntetné meg annyira a delikvenst, hiszen értékes tudás birtokában lehet. Lehet, hogy inkább kifaggatná, vallatná vagy ellopná a felhalmozott tudást, amennyiben az leírásra került. Egy apró és láthatatlan mosoly jelenik meg az arcán. Képzeletben már a tenyerét dörzsöli, hogy mire lehet szert tenni a segédtől.*
- Természetesen ha találkozok még vele, amelyre a magam részéről törekedni fogok, akkor azt bizonyosan nem köszöni majd meg. Erről biztosíthatom. *Tényleg el akarja kapni a segédet, de az egykori bosszú inkább a lehetséges tudás megszerzésévé alakul át.*
- A két csöppség árva. Nincs anyjuk. Vagy ha van akkor bizony nem foglalkozik velük. *A doktor tényleg nem tudja kik lehetnek a gyermekek szülei. Még a télen találkozott az egyikükkel, de nem igazán volt ott más rajta kívül. Ezek után meghallgatja a kecsketejre vonatkozó intéséket, de nem igazán ért vele egyet. Ezt azonban nem kommentálja, inkább átnyújtja az italt.*
- Tessék. *Majd átveszi a druidától a gyógyszert és amikor az végez a művelettel, akkor a kis elf szájába önti a szert, hasonlóképp mint a gyógyító.*
- Köszönöm a lehetőséget. *Felel a tanításra vonatkozó részekre. Alludrin nem veti meg a tudást, még akkor sem, ha azt mástól kapja. Önérzetes doktor, aki szereti mag megtapasztalni a dolgokat, de ha valahonnan megszerezheti a kellő ismereteket, akkor nincs ellene. Elismeri, ha másnak nagyobb tudása van, de azért gyakran irigy is tud lenni erre.
A gyermeke állapota pillanatokon belül javulást mutat. A doktor vesz egy nagy levegőt, majd előveszi a kis jegyzetét és szénceruzáját, hogy gyorsan leírhassa a látottakat, és a gyors fejlődés átmenetét.*
- Lenyűgöző! Nem láttam még ilyet. Hallottam róla de nem láttam. *Jegyzi meg elismerően és már azon gondolkodik, hogy milyen gyakorlati hasznot lehet ebből kihozni.*
- Értem. *Válaszol egyszerűen, és egy kicsit elgondolkodik, hogy vajon az egykori segéd milyen kísérleteket végezhetett. Esetleg mégsem büntetné meg annyira a delikvenst, hiszen értékes tudás birtokában lehet. Lehet, hogy inkább kifaggatná, vallatná vagy ellopná a felhalmozott tudást, amennyiben az leírásra került. Egy apró és láthatatlan mosoly jelenik meg az arcán. Képzeletben már a tenyerét dörzsöli, hogy mire lehet szert tenni a segédtől.*
- Természetesen ha találkozok még vele, amelyre a magam részéről törekedni fogok, akkor azt bizonyosan nem köszöni majd meg. Erről biztosíthatom. *Tényleg el akarja kapni a segédet, de az egykori bosszú inkább a lehetséges tudás megszerzésévé alakul át.*
- A két csöppség árva. Nincs anyjuk. Vagy ha van akkor bizony nem foglalkozik velük. *A doktor tényleg nem tudja kik lehetnek a gyermekek szülei. Még a télen találkozott az egyikükkel, de nem igazán volt ott más rajta kívül. Ezek után meghallgatja a kecsketejre vonatkozó intéséket, de nem igazán ért vele egyet. Ezt azonban nem kommentálja, inkább átnyújtja az italt.*
- Tessék. *Majd átveszi a druidától a gyógyszert és amikor az végez a művelettel, akkor a kis elf szájába önti a szert, hasonlóképp mint a gyógyító.*
- Köszönöm a lehetőséget. *Felel a tanításra vonatkozó részekre. Alludrin nem veti meg a tudást, még akkor sem, ha azt mástól kapja. Önérzetes doktor, aki szereti mag megtapasztalni a dolgokat, de ha valahonnan megszerezheti a kellő ismereteket, akkor nincs ellene. Elismeri, ha másnak nagyobb tudása van, de azért gyakran irigy is tud lenni erre.
A gyermeke állapota pillanatokon belül javulást mutat. A doktor vesz egy nagy levegőt, majd előveszi a kis jegyzetét és szénceruzáját, hogy gyorsan leírhassa a látottakat, és a gyors fejlődés átmenetét.*
- Lenyűgöző! Nem láttam még ilyet. Hallottam róla de nem láttam. *Jegyzi meg elismerően és már azon gondolkodik, hogy milyen gyakorlati hasznot lehet ebből kihozni.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-14 16:23:47
Üzenet elküldve: 2017-04-14 16:23:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyatottan//
-Valaha lehet arra volt jó a szérum, de már az a szerencsétlen sem tudta, mi az amibe még nem kevert bele más szérumot is, hogy azzal is a kísérleteit végezhesse. *A fejét csóválja a druida, miközben kotyvaszt és néha a kicsikre is ránéz, akik nem festenek túl jól.*
-Dögöljön meg! *Részéről ennyit üzenne és ha valaki meg tenné, hogy elteszi láb alól, azzal nagy szolgálatot tenne mindenki részére, akiket átvert vagy akiken kísérletezett.*
-Az anyuk mit szól ehhez amúgy? *Furcsa, hogy valaki azt akarja látni, hogy a kölykei gyorsan felnőnek.*
-A kecsketej kell, a máktej ilyen korban, amibe belecseperedtek halálos lenne. *Reméli hamar meg is kapja, majd belekeverve a tejet a főzetbe, két tiszta üvegbe szed is ki belőle, majd az egyiket átadja a félelfnek, a másikkal meg felkapja a közelébe eső babát, Meltont.*
-Szia Kicsikém, ezt idd meg szépen, jobban leszel meglásd! *A baba szájához emeli a főzetet és belecsorgatja a kicsi szájába. Az íze nagyon fura, de a tej jobban érződik, így elviselhető és megiható a dolog.*
-Adja be a másiknak és amint jobban lesznek, beavatom pár dologba, ha ennyire tanulni szeretne. *Azért van fontossági sorrend is, mint például ne haljanak meg az apróságok az ő viskójában.
A szérum hatni is kezd egyből és a fiatalodás megindul. A fiúk nőni kezdenek, olyan három évesnek megfelelő korban és méretben lehetnek. A ruha már nem sokat ér, ami rajtuk volt szét is szakadt, a pelenka is a földön végzi. A kölykök nagyon éhesek és szomjasak amikor magukhoz térnek.*
-Valaha lehet arra volt jó a szérum, de már az a szerencsétlen sem tudta, mi az amibe még nem kevert bele más szérumot is, hogy azzal is a kísérleteit végezhesse. *A fejét csóválja a druida, miközben kotyvaszt és néha a kicsikre is ránéz, akik nem festenek túl jól.*
-Dögöljön meg! *Részéről ennyit üzenne és ha valaki meg tenné, hogy elteszi láb alól, azzal nagy szolgálatot tenne mindenki részére, akiket átvert vagy akiken kísérletezett.*
-Az anyuk mit szól ehhez amúgy? *Furcsa, hogy valaki azt akarja látni, hogy a kölykei gyorsan felnőnek.*
-A kecsketej kell, a máktej ilyen korban, amibe belecseperedtek halálos lenne. *Reméli hamar meg is kapja, majd belekeverve a tejet a főzetbe, két tiszta üvegbe szed is ki belőle, majd az egyiket átadja a félelfnek, a másikkal meg felkapja a közelébe eső babát, Meltont.*
-Szia Kicsikém, ezt idd meg szépen, jobban leszel meglásd! *A baba szájához emeli a főzetet és belecsorgatja a kicsi szájába. Az íze nagyon fura, de a tej jobban érződik, így elviselhető és megiható a dolog.*
-Adja be a másiknak és amint jobban lesznek, beavatom pár dologba, ha ennyire tanulni szeretne. *Azért van fontossági sorrend is, mint például ne haljanak meg az apróságok az ő viskójában.
A szérum hatni is kezd egyből és a fiatalodás megindul. A fiúk nőni kezdenek, olyan három évesnek megfelelő korban és méretben lehetnek. A ruha már nem sokat ér, ami rajtuk volt szét is szakadt, a pelenka is a földön végzi. A kölykök nagyon éhesek és szomjasak amikor magukhoz térnek.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-14 08:22:32
Üzenet elküldve: 2017-04-14 08:22:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*A doktor mint mindig hűvös nyugalommal figyeli az eseményeket. Amikor a másik sopánkodni kezd a szolgájára egy ötlet pattan ki a fejéből. Mivel őt is átverte ez a senkiházi ezért szívesen móresra tanítaná. Nem mellesleg hátha ezzel a druidának is segítene, aki talán cserébe ad pár jó receptet.*
- Értem. Így engem is átvert. Én egy olyan szérumot rendeltem, amely gyorsítja a növekedést, de nem ezt. *Mutat teljes nyugalommal a gyermekekre.* - Lehet, hogy megkeresem a segédet és kérdőre vonom. Vagy átadom a város őrségnek. *Igazándiból esze ágában sincs a hatósághoz fordulni. Ahhoz már épp elég időt húzott le a kikötőben, hogy tudja könnyebben is meg lehet oldani a dolgokat, nem kell bevonni a hivatalos szerveket.*
- Üzen neki valamit? *Teszi fel a kérdés kedvesen mintegy segítő készséget mutatva.*
- Ne. baj ha nem tudja visszafordítani. A cél amúgy is a növekedés gyorsítása, de ahogy ismerem a hosszúéletűeket hozzánk képest még így is lassú lesz. A magam részéről a korai fejlődési szakasz gyorsaságát akarom megfigyelni. Szóval ha lelassítja akkor erre figyeljen. Nem szeretnék a végtelenségig ezen dolgozni. *De nagyon nem. Alludrin nem türelmetlen, csak akad más teendője is épp elég. így a dolgokat idejében kell elkezdeni és zárni. Ennek megfelelően jó ha tempósan haladnak a dolgok.*
- Kecske tej van nálam. Egy kis palack amiben van egy kis máktej és egy amelybe nem tettem. Melyikre lesz szüksége? *Habár a porontyok elég nyugodtak hála a betegségnek, így a mák sem fog kelleni.*
- Lenne olyan kedves és beavatna abba, hogy miként kezeli majd az elfeket? *Ez a leginkább érdekes része a találkának, így kíváncsian várja a választ.*
*A doktor mint mindig hűvös nyugalommal figyeli az eseményeket. Amikor a másik sopánkodni kezd a szolgájára egy ötlet pattan ki a fejéből. Mivel őt is átverte ez a senkiházi ezért szívesen móresra tanítaná. Nem mellesleg hátha ezzel a druidának is segítene, aki talán cserébe ad pár jó receptet.*
- Értem. Így engem is átvert. Én egy olyan szérumot rendeltem, amely gyorsítja a növekedést, de nem ezt. *Mutat teljes nyugalommal a gyermekekre.* - Lehet, hogy megkeresem a segédet és kérdőre vonom. Vagy átadom a város őrségnek. *Igazándiból esze ágában sincs a hatósághoz fordulni. Ahhoz már épp elég időt húzott le a kikötőben, hogy tudja könnyebben is meg lehet oldani a dolgokat, nem kell bevonni a hivatalos szerveket.*
- Üzen neki valamit? *Teszi fel a kérdés kedvesen mintegy segítő készséget mutatva.*
- Ne. baj ha nem tudja visszafordítani. A cél amúgy is a növekedés gyorsítása, de ahogy ismerem a hosszúéletűeket hozzánk képest még így is lassú lesz. A magam részéről a korai fejlődési szakasz gyorsaságát akarom megfigyelni. Szóval ha lelassítja akkor erre figyeljen. Nem szeretnék a végtelenségig ezen dolgozni. *De nagyon nem. Alludrin nem türelmetlen, csak akad más teendője is épp elég. így a dolgokat idejében kell elkezdeni és zárni. Ennek megfelelően jó ha tempósan haladnak a dolgok.*
- Kecske tej van nálam. Egy kis palack amiben van egy kis máktej és egy amelybe nem tettem. Melyikre lesz szüksége? *Habár a porontyok elég nyugodtak hála a betegségnek, így a mák sem fog kelleni.*
- Lenne olyan kedves és beavatna abba, hogy miként kezeli majd az elfeket? *Ez a leginkább érdekes része a találkának, így kíváncsian várja a választ.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-13 22:03:09
Üzenet elküldve: 2017-04-13 22:03:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
-Krágrhk!
*Hallatszik a leginkább rekedt halálmadár károgására emlékeztető hang Zakt'ar jelenleg szájának tekinthető részéből, habár fejét is csak a szürkés (és kivételesen nem fekélyes) haj különbözteti meg ülepétől. Meg talán az anno fitos kis orra helyén ülő elszürkült dudor. Szemét nagyon kinyitni sem tudja, kezének emelése pedig nagyobb fájdalommal jár, mint hitte volna. Még nem tudja, de az öregség sokkal rosszabb lesz, mint fiatal tehetetlensége, hiszen az öreg, beteg, fájdalmas tehetetlenség, pont mint most. Remélhetőleg lesz aki nem hagyja most meghalni, ha már All megtett mindent, amit tudott.*
-Krágrhk!
*Hallatszik a leginkább rekedt halálmadár károgására emlékeztető hang Zakt'ar jelenleg szájának tekinthető részéből, habár fejét is csak a szürkés (és kivételesen nem fekélyes) haj különbözteti meg ülepétől. Meg talán az anno fitos kis orra helyén ülő elszürkült dudor. Szemét nagyon kinyitni sem tudja, kezének emelése pedig nagyobb fájdalommal jár, mint hitte volna. Még nem tudja, de az öregség sokkal rosszabb lesz, mint fiatal tehetetlensége, hiszen az öreg, beteg, fájdalmas tehetetlenség, pont mint most. Remélhetőleg lesz aki nem hagyja most meghalni, ha már All megtett mindent, amit tudott.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-12 16:36:43
Üzenet elküldve: 2017-04-12 16:36:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyatottan//
*Na szépen vannak, még hogy az ő általa készített elixír tesz ilyen csúnyaságot a világ legédesebb szakaszában lévő kicsi elf babákkal. Megrázza a fejét, nem adott el ő már rég semmit.*
-Én nem árulok semmit egy jó ideje, biztos a volt segédemmel találkoztál, akinek kitettem a szűrét, mert megmérgezte a készleteimet. *Sóhajt egy nagyot, rengeteg bájital végezte a tűzben és egy élet munkáját kezdheti elölről.*
-Rég nem kaptam rendeléseket sem, lehet az a szemtelen még a leveleim is lenyúlja! Ez hallatlan. *Lassan ideje lesz elköltöznie innen, mert a hírneve csorbul csak.*
-Ó, jaj! Jajaj! *Kikapva a félelf kezéből az ismerős üveget kezd el fel alá rohangálni és gyógyfőzetet készíteni, nem sok alapanyag található a druidánál és összesen ha négy elixírt lát egy elég nagy polcon, ahol hely lenne többnek is.*
-Sajnos teljesen ezt nem tudom meggyógyítani, csak lassítani tudom a folyamatot, ami nem más mint a gyors öregedés. *Hamarost kész is a főzet, amibe még kellene valami, ami neki nincs.*
-Tej kellene, a legjobb az anyatej lenne. *Még állat sincs a háznál, hogy azt megfejje, így csak a férfiba tud reménykedni.*
*Na szépen vannak, még hogy az ő általa készített elixír tesz ilyen csúnyaságot a világ legédesebb szakaszában lévő kicsi elf babákkal. Megrázza a fejét, nem adott el ő már rég semmit.*
-Én nem árulok semmit egy jó ideje, biztos a volt segédemmel találkoztál, akinek kitettem a szűrét, mert megmérgezte a készleteimet. *Sóhajt egy nagyot, rengeteg bájital végezte a tűzben és egy élet munkáját kezdheti elölről.*
-Rég nem kaptam rendeléseket sem, lehet az a szemtelen még a leveleim is lenyúlja! Ez hallatlan. *Lassan ideje lesz elköltöznie innen, mert a hírneve csorbul csak.*
-Ó, jaj! Jajaj! *Kikapva a félelf kezéből az ismerős üveget kezd el fel alá rohangálni és gyógyfőzetet készíteni, nem sok alapanyag található a druidánál és összesen ha négy elixírt lát egy elég nagy polcon, ahol hely lenne többnek is.*
-Sajnos teljesen ezt nem tudom meggyógyítani, csak lassítani tudom a folyamatot, ami nem más mint a gyors öregedés. *Hamarost kész is a főzet, amibe még kellene valami, ami neki nincs.*
-Tej kellene, a legjobb az anyatej lenne. *Még állat sincs a háznál, hogy azt megfejje, így csak a férfiba tud reménykedni.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-12 15:14:03
Üzenet elküldve: 2017-04-12 15:14:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*Szerencséje van. Ez nem kétséges, hiszen nem kell sokat az erdőben kóborolnia és a druida szolgája által adott hely leírást böngésznie, mivel a druida rátalál. A fogadtatás egy kissé meglepi a doktort, hiszen valahogyan másképpen képzelte el az egészet, vagyis a találkozót. Mire ez a nagy sietség és aggodalom? Ez csak két kis elf, akik semmit nem számítanak, vagyis a doktor szempontjából igen, hiszen szerette volna véghezvinni a kísérletét, de a druidának miért az érthetetlen. Alludrin a hideg logika és kegyetlen közöny mintapéldánya. Igazan nem hatja meg ha elhullik valaki, de ha a munkája hullik el az igen dühíti.*
- A maga elixírjét! *Feleli hűvös nyugalommal, de tekintete enyhén szúrós és kellemetlen, némi szemrehányással fűszerezve.*
- Nem erre számítottam amikor megrendeltem magától. Várnék némi magyarázatot a történtekről. *Mondja miközben elindul a druidával. Ő már nem siet sehova, hiszen a druida láthatta mit okozott a vacak szere. Így a célját már elérte. Miközben követi a gyógyászt, vagy gyógyítót, a bal kezével a zsebébe nyúl és hosszú csontos újaival megragadja az üres tégelyt amelyben egykoron az elixír volt. Amint kivette a kezét a zsebéből a kis fiolát a druida felé nyújtja.*
- Ez lenne az. Ismerős? *A hangja mint mindig hűvös és kimért. A fiolában bizonyosan maradt pár csepp a szerből, de ha nem is a saját üvegcséjét csak felismeri a másik.*
*Szerencséje van. Ez nem kétséges, hiszen nem kell sokat az erdőben kóborolnia és a druida szolgája által adott hely leírást böngésznie, mivel a druida rátalál. A fogadtatás egy kissé meglepi a doktort, hiszen valahogyan másképpen képzelte el az egészet, vagyis a találkozót. Mire ez a nagy sietség és aggodalom? Ez csak két kis elf, akik semmit nem számítanak, vagyis a doktor szempontjából igen, hiszen szerette volna véghezvinni a kísérletét, de a druidának miért az érthetetlen. Alludrin a hideg logika és kegyetlen közöny mintapéldánya. Igazan nem hatja meg ha elhullik valaki, de ha a munkája hullik el az igen dühíti.*
- A maga elixírjét! *Feleli hűvös nyugalommal, de tekintete enyhén szúrós és kellemetlen, némi szemrehányással fűszerezve.*
- Nem erre számítottam amikor megrendeltem magától. Várnék némi magyarázatot a történtekről. *Mondja miközben elindul a druidával. Ő már nem siet sehova, hiszen a druida láthatta mit okozott a vacak szere. Így a célját már elérte. Miközben követi a gyógyászt, vagy gyógyítót, a bal kezével a zsebébe nyúl és hosszú csontos újaival megragadja az üres tégelyt amelyben egykoron az elixír volt. Amint kivette a kezét a zsebéből a kis fiolát a druida felé nyújtja.*
- Ez lenne az. Ismerős? *A hangja mint mindig hűvös és kimért. A fiolában bizonyosan maradt pár csepp a szerből, de ha nem is a saját üvegcséjét csak felismeri a másik.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-12 14:26:53
Üzenet elküldve: 2017-04-12 14:26:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyatottan//
*A druida épp növényeket gyűjtöget, amikor különös hangokat hall, valaki erre járkál. Kíváncsian lesből közeledik, hogy megnézze ki merészkedik az ő területére, majd mikor kosarat lát és benne öregedő babákat a szája elé kapva kezét rohan ki hangosan káromkodva valami idegen nyelven.*
-Hát ezekkel meg mi történt? Mit adott nekik és milyen mennyiségben? *Szinte kitépi a félelf kezéből a kicsiket, hogy mihamarabb kezelésbe vegye őket, kár lenne ideje korán meghalniuk.*
-Gyorsan, gyorsan erre. *Fut a viskója felé, amit magától senki sem találna meg, úgy beleépül a környezetbe.*
*A druida épp növényeket gyűjtöget, amikor különös hangokat hall, valaki erre járkál. Kíváncsian lesből közeledik, hogy megnézze ki merészkedik az ő területére, majd mikor kosarat lát és benne öregedő babákat a szája elé kapva kezét rohan ki hangosan káromkodva valami idegen nyelven.*
-Hát ezekkel meg mi történt? Mit adott nekik és milyen mennyiségben? *Szinte kitépi a félelf kezéből a kicsiket, hogy mihamarabb kezelésbe vegye őket, kár lenne ideje korán meghalniuk.*
-Gyorsan, gyorsan erre. *Fut a viskója felé, amit magától senki sem találna meg, úgy beleépül a környezetbe.*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-11 22:22:10
Üzenet elküldve: 2017-04-11 22:22:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elhagyatottan//
*Az élet cseppnyi örömei is eltűntek már. Nem élvezi a hangokat, a napsütést, de még a kosárban való ringatózást sem. Egyszerűen csak… van. Elérkezett arra a pontra, amikor már enni sem kér. Ha az orvos kínálja is, egyáltalán nem igyekszik szopni a műemlőből, vagy lenyelni, amit a szájába csepegtetnek. Épp csak lélegzik még és ver a szíve, de más életjelet nemigen ad magáról, a pelenkáját is egyre ritkábban kell cserélni. Mindezekkel együtt, ha nem tudná az ember, hogy egy, még élő kisbaba, aligha érezne iránta sajnálatot, mert erősebb lenne az undor érzete. Mint egy aprócska, nagyon-nagyon vén, aszott élőlény, úgy néz ki. S a szerencsétlent mindennek tetejébe még fekélyek is borítják. Valószínűleg nem sokan mernék most megközelíteni, hisz ragályos betegnek is tűnhet.*
*Az élet cseppnyi örömei is eltűntek már. Nem élvezi a hangokat, a napsütést, de még a kosárban való ringatózást sem. Egyszerűen csak… van. Elérkezett arra a pontra, amikor már enni sem kér. Ha az orvos kínálja is, egyáltalán nem igyekszik szopni a műemlőből, vagy lenyelni, amit a szájába csepegtetnek. Épp csak lélegzik még és ver a szíve, de más életjelet nemigen ad magáról, a pelenkáját is egyre ritkábban kell cserélni. Mindezekkel együtt, ha nem tudná az ember, hogy egy, még élő kisbaba, aligha érezne iránta sajnálatot, mert erősebb lenne az undor érzete. Mint egy aprócska, nagyon-nagyon vén, aszott élőlény, úgy néz ki. S a szerencsétlent mindennek tetejébe még fekélyek is borítják. Valószínűleg nem sokan mernék most megközelíteni, hisz ragályos betegnek is tűnhet.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-11 18:39:32
Üzenet elküldve: 2017-04-11 18:39:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*Zakt'ar eddigre már kissé magán kívül van. Kinézetre egy jó szottyadt, félig elvert, félig megrágott ráncos patkánynak tűnhet. A légzése még stabil, de mozogni nem mozog sokat, néha nyög is egyet, de ez is inkább gurgulázásba fullad. Ha most bárki ránéz, inkább egy ősöreg féregszörny csökevényének tűnhet, mint gyermeknek. Gondolatai pedig mintha mézben cuppognának, sehol semmi értelmes, értelmét befedi a folyamatos szenvedés érzete, és talán ilyen fáradt se volt még. Rosszabb ez az állapot, mint megszületni volt.*
*Zakt'ar eddigre már kissé magán kívül van. Kinézetre egy jó szottyadt, félig elvert, félig megrágott ráncos patkánynak tűnhet. A légzése még stabil, de mozogni nem mozog sokat, néha nyög is egyet, de ez is inkább gurgulázásba fullad. Ha most bárki ránéz, inkább egy ősöreg féregszörny csökevényének tűnhet, mint gyermeknek. Gondolatai pedig mintha mézben cuppognának, sehol semmi értelmes, értelmét befedi a folyamatos szenvedés érzete, és talán ilyen fáradt se volt még. Rosszabb ez az állapot, mint megszületni volt.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-04-09 07:38:56
Üzenet elküldve: 2017-04-09 07:38:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*Az erőltetett menet meghozza gyümölcsét és a doktor a kis páciensekkel együtt hamar az erdő széléhez érkezik. Habár még nem járt sokat errefelé, hiszen a hónapokig tartó növény szedegetés alatt nem érte el ezt a régiót, mégis hallott már sokat a helyről. Például tudja, hogy merre van a sarlatán háza, aki elvacakolta ezt a szérumot, amelyet most a gyermekeknek adott. Emellett, ott van még az is, hogy a sűrű erdő igen sötét és elhagyatott, valamint sok odabent a rettenet és az iszonyat. Ezt a tulajdonságát leginkább a benne élő és vadászó szörnyek testesítik meg. Jobb az ilyen helyeket elkerülni és inkább békében élni.
Alludrin ezért csak az erdő szélén keresgél, hiszen tudja, hogy a druida sem kedveli a rettenetet és így bizonyosan nem a sűrűben vert tanyát. Tudja merre találja a keresett helyet, de azt nem, hogy pontosan hol. Mivel az idő szorítja így lázasan keresni kezdi. Néha rápillant a szenvedő babákra és vizet ad nekik, vagy tejet ha elfogadják. De inkább a keresésre koncentrál.*
*Az erőltetett menet meghozza gyümölcsét és a doktor a kis páciensekkel együtt hamar az erdő széléhez érkezik. Habár még nem járt sokat errefelé, hiszen a hónapokig tartó növény szedegetés alatt nem érte el ezt a régiót, mégis hallott már sokat a helyről. Például tudja, hogy merre van a sarlatán háza, aki elvacakolta ezt a szérumot, amelyet most a gyermekeknek adott. Emellett, ott van még az is, hogy a sűrű erdő igen sötét és elhagyatott, valamint sok odabent a rettenet és az iszonyat. Ezt a tulajdonságát leginkább a benne élő és vadászó szörnyek testesítik meg. Jobb az ilyen helyeket elkerülni és inkább békében élni.
Alludrin ezért csak az erdő szélén keresgél, hiszen tudja, hogy a druida sem kedveli a rettenetet és így bizonyosan nem a sűrűben vert tanyát. Tudja merre találja a keresett helyet, de azt nem, hogy pontosan hol. Mivel az idő szorítja így lázasan keresni kezdi. Néha rápillant a szenvedő babákra és vizet ad nekik, vagy tejet ha elfogadják. De inkább a keresésre koncentrál.*
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-26 20:37:27
Üzenet elküldve: 2017-02-26 20:37:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Hét év, hét gyertya//
//A Klánvezér//
*Felnevet Shiriqa példálózásán, ő már sokkal több hasonló kalandot megélt, sőt, sokkal veszélyesebbeket is. Mondhatni neki ez az élete, és valószínűleg mindig ez is lesz. Kellemesen elcseverésznek a kellemetlenül sűrű erdőben, kényelmesebb azért így hogy az út már sokkal rövidebb, noha továbbra sem éti hogy ez pontosan hogyan is lehetséges.*
- Ugyan, valld csak be hogy unalmas lenne az életed nélkülem.
*A folyón való átkelés is szerencsére eseménytelenül telik, csak a gyertya kezd egyre idegesítőbb és idegesítőbb lenni, ahogy sorra fújja az újabb és újabb adóbehajtási közhelyeket.*
//A Klánvezér//
*Felnevet Shiriqa példálózásán, ő már sokkal több hasonló kalandot megélt, sőt, sokkal veszélyesebbeket is. Mondhatni neki ez az élete, és valószínűleg mindig ez is lesz. Kellemesen elcseverésznek a kellemetlenül sűrű erdőben, kényelmesebb azért így hogy az út már sokkal rövidebb, noha továbbra sem éti hogy ez pontosan hogyan is lehetséges.*
- Ugyan, valld csak be hogy unalmas lenne az életed nélkülem.
*A folyón való átkelés is szerencsére eseménytelenül telik, csak a gyertya kezd egyre idegesítőbb és idegesítőbb lenni, ahogy sorra fújja az újabb és újabb adóbehajtási közhelyeket.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-26 20:37:16
Üzenet elküldve: 2017-02-26 20:37:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//A Klánvezér//
*Ketten, mint a régi szép időkben. Jólesik ezt hallania, kicsit úgy érezte már mintha szándékosan kerülné az elf.*
- Érdekes volt az első utunk az erdőbe, azért azt inkább nem ismételném meg. Abból a nyálkás fekete trutyiból egyszer is elég volt egy életre.
*Persze mosolyog hozzá, és elkezdi sorra venni az összes hasonló eseményt a találkozásuk óta, amitől inkább megkímélné magát a jövőben. Tudja hogy valószínűleg sok veszélyes kalandban lesz még része életében, de ő nem az a fajta aki aktívan keresné ezeket a helyzeteket. Persze ahol tud ott segít és megvédi a társait, neki ez a legfontosabb, de ha teheti inkább elkerüli a rizikós helyzeteket.*
//A Klánvezér//
*Ketten, mint a régi szép időkben. Jólesik ezt hallania, kicsit úgy érezte már mintha szándékosan kerülné az elf.*
- Érdekes volt az első utunk az erdőbe, azért azt inkább nem ismételném meg. Abból a nyálkás fekete trutyiból egyszer is elég volt egy életre.
*Persze mosolyog hozzá, és elkezdi sorra venni az összes hasonló eseményt a találkozásuk óta, amitől inkább megkímélné magát a jövőben. Tudja hogy valószínűleg sok veszélyes kalandban lesz még része életében, de ő nem az a fajta aki aktívan keresné ezeket a helyzeteket. Persze ahol tud ott segít és megvédi a társait, neki ez a legfontosabb, de ha teheti inkább elkerüli a rizikós helyzeteket.*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-16 19:56:45
Üzenet elküldve: 2017-02-16 19:56:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Wiltien Toremm//
*Bátor kocsmát megjárt vitézünk sajnos elég másnapos ahhoz, hogy kellemetlenül megjárja a dolgot. Jócskán futhatott volna, de tétovázott, még úgy is, hogy a bokrok egyre jobban zörögtek. Ekkor ugrik rá oldalról a halál. Borzalmas csápgombolyag kígyózik elő a rengetegből, talán akkora, mint egy ember, csak lába nincs. Mint egy szárazföldi polip, csak sok karral. Ezeket a fák törzséhez repíti előre, és beléjük kapaszkodva lendíti magát előre. Aztán egyszerre csak egy csáp Wiltien derekára csavarodik, és huss, behúzza őt a gombolyag közepére, ahol hamarosan az egészségesnél sokkal sűrűbb állapotot vesz fel, és az emésztőnedvek martaléka lesz.*
//Turaglar Lengelin//
*Turaglar végül a be nem jött terv után a várakozást választja. Sokan mondják, hogy voltak már farkas éhesek, Turaglar is érezheti ezt, de leginkább a hamarabb jelentkező szomjúságot. A farkasok pedig így a télnek derekán kitartóak. Megvárják, míg kiszáradván leszédül a fáról. Legalább a farkasok nem farkas éhesek már.*
*Bátor kocsmát megjárt vitézünk sajnos elég másnapos ahhoz, hogy kellemetlenül megjárja a dolgot. Jócskán futhatott volna, de tétovázott, még úgy is, hogy a bokrok egyre jobban zörögtek. Ekkor ugrik rá oldalról a halál. Borzalmas csápgombolyag kígyózik elő a rengetegből, talán akkora, mint egy ember, csak lába nincs. Mint egy szárazföldi polip, csak sok karral. Ezeket a fák törzséhez repíti előre, és beléjük kapaszkodva lendíti magát előre. Aztán egyszerre csak egy csáp Wiltien derekára csavarodik, és huss, behúzza őt a gombolyag közepére, ahol hamarosan az egészségesnél sokkal sűrűbb állapotot vesz fel, és az emésztőnedvek martaléka lesz.*
//Turaglar Lengelin//
*Turaglar végül a be nem jött terv után a várakozást választja. Sokan mondják, hogy voltak már farkas éhesek, Turaglar is érezheti ezt, de leginkább a hamarabb jelentkező szomjúságot. A farkasok pedig így a télnek derekán kitartóak. Megvárják, míg kiszáradván leszédül a fáról. Legalább a farkasok nem farkas éhesek már.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-14 12:29:06
Üzenet elküldve: 2017-02-14 12:29:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Szemhéjait résnyire szűkíti ugyan, de még az apró résen át is kitűnik enyhén fenyegető tekintete. Ami, talán egy idegen számára valóban veszélyérzetet kölcsönözne, de nem úgy az egykori zsoldosnak. Ő már megszokhatta, sőt, talán kimondottan élvezi a Vöröske idegeinek inzultálását, mivel ismeri már annyira, hogy tudja, nem fogja levágni a fejét a helyéről. Nem is igazán tudná most mivel, és egyébként sem nagyon tudná magát erre rávenni.
Most még talán egy ideg is megrándul a szemöldöke alatt, ahogy tűri a férfi gügyögését az irányába.
Megragadja hát annak nyakában a díszt, amit ráaggattak és annál fogva húzza az orra elé.*
- Talán, mert valaki mindig eltereli a figyelmem az órákon? *Vannak ugyan alkalmak, amikor tényleg korukhoz méltóan képesek viselkedni, felismerni a helyzetek komolyságát. De ritka pillanatok ezek, és egészen biztosan nem Sylweran atyai okításai alkalmával fordulnak elő. Ilyenkor ugyanis rosszabbak, mint a kölykök.* Én mindig megpróbálok illedelmesen jegyzetelni! *Nem rúgja térden, sem pedig olyan más testrészen, amivel ugyan okozhatna fájdalmat, de nem mazochista ő sem, hogy saját magát fossza meg bármitől.* És, ha már itt járunk, ki is sétált be önkéntesen egy nagy „Gyertek zabáljatok fel! ” táblával a nyakában? Nem rémlik, hogy az órán elhangzott volna bármi ilyesmi. *Na, nem mintha ez a része egyébként ne melengette volna meg a kőszívét, de annyira sarokba szorítva érzi magát, és némi bűntudat is megfordul a buksijában, hogy valamit muszáj odavágni.
Komor arccal tapogatja végig Khan zsebeit, ha valamelyikben talál egy kis aprót, azt el is rakja magának. Ugyanezt a fapofát igyekszik megtartani a pajzán megszólalást és a hasonló célra hivatott, kezeit kísérő mozdulatok hatására, kevés sikerrel.*
- Óvatosan nagyuram *Végül csak kacér félmosolyra húzza a száját.* a növényünk még nincs meg. *Tulajdonképpen, a hangviteléből kevésbé tűnik ki, hogy ez a legnagyobb mértékben sem érdekli azok után, hogy éppen csak megszabadultak a halál, szőrmés hírnökeinek karimai közül. Két dolog zargatja csak a fantáziáját, hogy mi lesz a kardjával, illetve a rókavigyor tulajdonosa.*
- Ühm, izé. Csak óvatosan szedd le, lehetőleg maradjon egyben. *E téren teljesen egy rugóra jár az agyuk, és ha már más szuvenírt nem is szereztek az útról, ezt a két a nyakörvet egészen biztosan fel lehet még használni olyan alkalomkor is, amelyre a visszafogottabb elmék inkább nem gondolnak. Meglehet, senki sem mondja ki, pontosan mire gondol. És nem is nagyon segédkezik, hogy ugyanígy leoldják a másik nyakáról is, kapóra jöhet még, főleg, ha amaz túlságosan messze akarna kerülni a közelségéből.*
- Most? *A témaváltás nem lepi meg annyira, mint a hirtelen kitalált úti cél.* Talán én is beszerezhetnék valamit, az összes fegyverem oda, nem csak a kardom. De, ha addig is megtámad valaki, megoldjuk. Én villantok, te pedig tőrt villantasz. Na?
*Szemhéjait résnyire szűkíti ugyan, de még az apró résen át is kitűnik enyhén fenyegető tekintete. Ami, talán egy idegen számára valóban veszélyérzetet kölcsönözne, de nem úgy az egykori zsoldosnak. Ő már megszokhatta, sőt, talán kimondottan élvezi a Vöröske idegeinek inzultálását, mivel ismeri már annyira, hogy tudja, nem fogja levágni a fejét a helyéről. Nem is igazán tudná most mivel, és egyébként sem nagyon tudná magát erre rávenni.
Most még talán egy ideg is megrándul a szemöldöke alatt, ahogy tűri a férfi gügyögését az irányába.
Megragadja hát annak nyakában a díszt, amit ráaggattak és annál fogva húzza az orra elé.*
- Talán, mert valaki mindig eltereli a figyelmem az órákon? *Vannak ugyan alkalmak, amikor tényleg korukhoz méltóan képesek viselkedni, felismerni a helyzetek komolyságát. De ritka pillanatok ezek, és egészen biztosan nem Sylweran atyai okításai alkalmával fordulnak elő. Ilyenkor ugyanis rosszabbak, mint a kölykök.* Én mindig megpróbálok illedelmesen jegyzetelni! *Nem rúgja térden, sem pedig olyan más testrészen, amivel ugyan okozhatna fájdalmat, de nem mazochista ő sem, hogy saját magát fossza meg bármitől.* És, ha már itt járunk, ki is sétált be önkéntesen egy nagy „Gyertek zabáljatok fel! ” táblával a nyakában? Nem rémlik, hogy az órán elhangzott volna bármi ilyesmi. *Na, nem mintha ez a része egyébként ne melengette volna meg a kőszívét, de annyira sarokba szorítva érzi magát, és némi bűntudat is megfordul a buksijában, hogy valamit muszáj odavágni.
Komor arccal tapogatja végig Khan zsebeit, ha valamelyikben talál egy kis aprót, azt el is rakja magának. Ugyanezt a fapofát igyekszik megtartani a pajzán megszólalást és a hasonló célra hivatott, kezeit kísérő mozdulatok hatására, kevés sikerrel.*
- Óvatosan nagyuram *Végül csak kacér félmosolyra húzza a száját.* a növényünk még nincs meg. *Tulajdonképpen, a hangviteléből kevésbé tűnik ki, hogy ez a legnagyobb mértékben sem érdekli azok után, hogy éppen csak megszabadultak a halál, szőrmés hírnökeinek karimai közül. Két dolog zargatja csak a fantáziáját, hogy mi lesz a kardjával, illetve a rókavigyor tulajdonosa.*
- Ühm, izé. Csak óvatosan szedd le, lehetőleg maradjon egyben. *E téren teljesen egy rugóra jár az agyuk, és ha már más szuvenírt nem is szereztek az útról, ezt a két a nyakörvet egészen biztosan fel lehet még használni olyan alkalomkor is, amelyre a visszafogottabb elmék inkább nem gondolnak. Meglehet, senki sem mondja ki, pontosan mire gondol. És nem is nagyon segédkezik, hogy ugyanígy leoldják a másik nyakáról is, kapóra jöhet még, főleg, ha amaz túlságosan messze akarna kerülni a közelségéből.*
- Most? *A témaváltás nem lepi meg annyira, mint a hirtelen kitalált úti cél.* Talán én is beszerezhetnék valamit, az összes fegyverem oda, nem csak a kardom. De, ha addig is megtámad valaki, megoldjuk. Én villantok, te pedig tőrt villantasz. Na?
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-13 15:42:46
Üzenet elküldve: 2017-02-13 15:42:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Rögtön feladná életét, ha egyszer azt tapasztalná, hogy szeretett Vöröse nem próbál valami eget verően egyértelműt is megmagyarázni vagy kibújni annak felelőssége alól, amit saját magának kavart ki az üstben és aminek tartalmát aztán ugyanazzal a mozdulattal kiborított a fejére. Most is ettől szaglik a dolgok körülugrálása de ezt nem csak, hogy megszokta tőle már a felemás szemű, szinte el is várja minden egyes alkalommal. Közös életük sava-borsát többek között ezek adják meg, az agya pedig nem zápult meg olyannyira, hogy önszántából fossza meg magát és Dynt ennek élvezetétől. Mert élvezik, máskülönben már rég elhagyták volna és ugyanolyan ízetlen életet élnének mint azok, akik egy konyha berendezési tárgyait hajigálják a másik fejének, oldhatatlan frusztrációik kezeléseként. Nem mintha erre ne lenne példájuk a múltból, de azt (mint szinte minden más egyebet is) csak merő unaloműzésből csinálták, a "poén kedvéért", mondhatni.*
- Mindig elfelejtem, hogy feleségecském egy nagyon hiszékeny, babonás és üldözési mániás teremtés aki reszketegebb mint a bokorból kiugrasztott nyúl, ha farkast vél szimatolni a levegőben. *Csücsörítve és előrehajolva gagyog Dynnek, mintha tényleg egy gyereket címezne szavaival és nem egyenrangú társát a házas életben.* Úgy tűnik valaki nem figyelt oda a tanórákon!
*Mutatóujjat feltartva meginti a lányt, mintha ő maga sokkal szélesebb körű ismeretekkel rendelkezne az erdőket lakó teremtményekről. Most mindenesetre felkerült mindkettejük mentális térképére a wargszerű lények tanyája, búvóhelye, akármije. Sylwerannak is inkább azt a verziót adja majd elő, miszerint tapasztalatgyűjtés céljából hagyták el Vadvédet. Ez egyébként még hihetőbb is lesz most, hogy nem félrészegen a rumtól támolyognak haza. Semmissé tenni a kihágást persze nem fogja, de jó esetben enyhíteni azt, amit "jutalmul" kaphatnak érte.*
- Kicsit lejjebb és középtájt. *Elnavigálja ő Dyn kezét, amikor elkezdi felkutatni rajta az Erdőszellemnek felajánlott holmikat, illetve a helyüket. De ha már azoknak csak hűlt helyét találja majd, miért ne kanyarítson ebből is egy őt jellemző, perverz helyzetet. Az e körül kerengő gondolatokat az sem hagyja tovább nyugodni, hogy mind a Vörösön, mid őrajta is ott van még a póráztalan nyakörv.*
- Szerintem ez a bosszújuk akart lenni, amiért néhány fajtársukat még mindig ezeken tartjuk mi emberek és azt hisszük, hogy csak arra jók, hogy körbepisálják a házfalat vagy ugassanak ha idegen jött. *És ha Dyn úgy gondolná, hogy az ő fejében kezdenek el illetlen képek zizegni, úgy jobb is, hogy vannak titkok amiket még a legbizalmasabb kapcsolatban élők sem osztanak meg egymással...*
- Sylweran majd lefuttat velünk néhány extra kört meg leíratja velünk a krétatáblára százszor, hogy "nem fordul többet elő". *Könnyednek és tét nélkülinek veszi azt a fenyegetést amit Vadvéd vezetője jelent rájuk nézve és talán alá is becsüli ebben, de végül úgy alakult, hogy nem ártottak senkinek, sőt, Vöröse még egyfajta hősként is került ki a dologból, Khan meg dolgozott egy picit a kardióján, ami még így, hónapokkal azután is ráfér, hogy lerázta magáról a kriptaszagot.*
- Izé, ezeket még megtarthatnánk egy ideig, talán még jók lesznek... valamire. *Kanyarodik vissza az örvek felé, amit leold/levág asszonya nyakáról, hisz az a csontnyelű tőr, amit a warg nőstény adott neki, még mindig nála van.*
- A városba akarok menni. *Egy újabb gyors váltás a témában. Egyike Khan védjegyeinek.* Most, hogy odalett a kard, készíttetni akarok egy újat és olyat, amilyet én szeretnék, csak egy ember képes a világnak ebben a sarkában. Egek, még az se biztos, hogy nekem kötélnek áll, azok után, ami az előzővel történt.
*Rögtön feladná életét, ha egyszer azt tapasztalná, hogy szeretett Vöröse nem próbál valami eget verően egyértelműt is megmagyarázni vagy kibújni annak felelőssége alól, amit saját magának kavart ki az üstben és aminek tartalmát aztán ugyanazzal a mozdulattal kiborított a fejére. Most is ettől szaglik a dolgok körülugrálása de ezt nem csak, hogy megszokta tőle már a felemás szemű, szinte el is várja minden egyes alkalommal. Közös életük sava-borsát többek között ezek adják meg, az agya pedig nem zápult meg olyannyira, hogy önszántából fossza meg magát és Dynt ennek élvezetétől. Mert élvezik, máskülönben már rég elhagyták volna és ugyanolyan ízetlen életet élnének mint azok, akik egy konyha berendezési tárgyait hajigálják a másik fejének, oldhatatlan frusztrációik kezeléseként. Nem mintha erre ne lenne példájuk a múltból, de azt (mint szinte minden más egyebet is) csak merő unaloműzésből csinálták, a "poén kedvéért", mondhatni.*
- Mindig elfelejtem, hogy feleségecském egy nagyon hiszékeny, babonás és üldözési mániás teremtés aki reszketegebb mint a bokorból kiugrasztott nyúl, ha farkast vél szimatolni a levegőben. *Csücsörítve és előrehajolva gagyog Dynnek, mintha tényleg egy gyereket címezne szavaival és nem egyenrangú társát a házas életben.* Úgy tűnik valaki nem figyelt oda a tanórákon!
*Mutatóujjat feltartva meginti a lányt, mintha ő maga sokkal szélesebb körű ismeretekkel rendelkezne az erdőket lakó teremtményekről. Most mindenesetre felkerült mindkettejük mentális térképére a wargszerű lények tanyája, búvóhelye, akármije. Sylwerannak is inkább azt a verziót adja majd elő, miszerint tapasztalatgyűjtés céljából hagyták el Vadvédet. Ez egyébként még hihetőbb is lesz most, hogy nem félrészegen a rumtól támolyognak haza. Semmissé tenni a kihágást persze nem fogja, de jó esetben enyhíteni azt, amit "jutalmul" kaphatnak érte.*
- Kicsit lejjebb és középtájt. *Elnavigálja ő Dyn kezét, amikor elkezdi felkutatni rajta az Erdőszellemnek felajánlott holmikat, illetve a helyüket. De ha már azoknak csak hűlt helyét találja majd, miért ne kanyarítson ebből is egy őt jellemző, perverz helyzetet. Az e körül kerengő gondolatokat az sem hagyja tovább nyugodni, hogy mind a Vörösön, mid őrajta is ott van még a póráztalan nyakörv.*
- Szerintem ez a bosszújuk akart lenni, amiért néhány fajtársukat még mindig ezeken tartjuk mi emberek és azt hisszük, hogy csak arra jók, hogy körbepisálják a házfalat vagy ugassanak ha idegen jött. *És ha Dyn úgy gondolná, hogy az ő fejében kezdenek el illetlen képek zizegni, úgy jobb is, hogy vannak titkok amiket még a legbizalmasabb kapcsolatban élők sem osztanak meg egymással...*
- Sylweran majd lefuttat velünk néhány extra kört meg leíratja velünk a krétatáblára százszor, hogy "nem fordul többet elő". *Könnyednek és tét nélkülinek veszi azt a fenyegetést amit Vadvéd vezetője jelent rájuk nézve és talán alá is becsüli ebben, de végül úgy alakult, hogy nem ártottak senkinek, sőt, Vöröse még egyfajta hősként is került ki a dologból, Khan meg dolgozott egy picit a kardióján, ami még így, hónapokkal azután is ráfér, hogy lerázta magáról a kriptaszagot.*
- Izé, ezeket még megtarthatnánk egy ideig, talán még jók lesznek... valamire. *Kanyarodik vissza az örvek felé, amit leold/levág asszonya nyakáról, hisz az a csontnyelű tőr, amit a warg nőstény adott neki, még mindig nála van.*
- A városba akarok menni. *Egy újabb gyors váltás a témában. Egyike Khan védjegyeinek.* Most, hogy odalett a kard, készíttetni akarok egy újat és olyat, amilyet én szeretnék, csak egy ember képes a világnak ebben a sarkában. Egek, még az se biztos, hogy nekem kötélnek áll, azok után, ami az előzővel történt.
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-02-12 09:43:21
Üzenet elküldve: 2017-02-12 09:43:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*Nem számolja sem a perceket, sem a megtett lépések számát, de egy idő után már egészen biztos benne, hogy nincsenek a nyomukban. Látott belőlük eleget ahhoz, hogy tudja, ha őket akarták volna, a futva sem tudtak volna elmenekülni. Talán saját fajtájuk menekülése jobban lefoglalta a warg elméket, s inkább a szökött nőstény és félárva kölyke után eredtek.
Egy fának dőlve, a térdére támaszkodik és szaporán szedi a levegőt, majd egyik kezét a mellkasára simítva, igyekszik visszafogni a szívét, hogy ne most akarjon kiugrani a bordák börtönéből. Így nem is futja szussz arra, hogy az első megjegyzésre válaszoljon. Morog ugyan valamit, de az inkább csak levegővételre hasonlít.
De még ebben az állapotban sem úszhatja meg, hogy bőre ne váltson színt a számonkérésre. Havas csizmájának az orrát figyelve próbál választ keresni a kérdésre. Tényleg, mégis hogy gondolhatta? Nehezen tudna már így utólag erre választ találni, hiszen ami akkor teljesen evidensnek tűnt, így utólag már nevetségesen hangzik számára is.*
- Honnan tudhattam volna, hogy azt a pillanatot választod arra, hogy majomnak képzelve magad, fára mássz? *Persze, hogy nem enged a dologból. Majd biztos ő lesz az, aki beismeri a hibáját.* Eddig nem ismertem a wargokat, azt is el tudtam volna képzelni, hogy repülnek és levegőt vesznek a víz alatt. *Így kell rosszabbá tenni valamit, ami már egyébként is rossz. Mint például annak az esélye, hogy Khan ne egy tudatlan idiótának nézze egyszer végre, mint mindenki más is.*
- És, ha már itt járunk… *Vesz egy mély levegőt és lábával löki el magát a fától, azzal a lendülettel lépve hitvese elé. Tekintete számon kérő, akárcsak a hangja is, amelyen megszólal.* Átadtad te egyáltalán a kompenzációnkat a nagyfőnöknek? *Aki nyilván az Erdő szelleme lenne.* Mert nekem az elmúlt órák eseményéből úgy tűnt, berágott ránk. *Vagy nem volt elegendő, amit felkínáltak, mindenesetre elszántan lép még közelebb, hogy neki lásson a Félszemű zsebeinek átkutatásához. Ha ellenkezik, ő annál jobban próbálkozik.* Ha a zsebedben lesz a kulcs, én… *Tulajdonképpen nem tudja mit csinálna, ez is csak egy üres fenyegetőzésnek indult, de még nem indult be hozzá kellőképp az agya, hogy be is fejezzen egy mondatot.*
- Amire emlékszem, hogy utánam nyúlt a gödör mélyére, és ledobált mindent, ami nálam volt. Még a rumot is. A következő pedig, hogy a barlangjukban vagyok megkötözve és szörnyen sajog a fejem.
*Nem áll elő tervvel, ezt a jóval megfontoltabb és higgadtabb másik felére bízza. Persze azért egy aprót ugrik a hátsójára mért csapástól, ami még meg is mosolyogtatná, de eltűntetni ezt sem tudja csalódottságát afelől, hogy elveszítette a jobb karját. Hallgat viszont a saját és Khan józan eszére, és nem viaskodik tovább a sorsával. Másodjára aligha jutnának ki élve arról a helyről.*
- Sylwerannak… *Ismétli meg és keserűen félre húzza a száját.* Így jobban meggondolva, lehet inkább visszamennék a szőrmókokhoz, még velük is jobban járnánk, mint, amit akkor kapunk, ha kiderül, hogy a szabály ellenére kiszöktünk a védből. És az élőholtakra már… valahogy szedjük már le ezt a valamit a nyakamról, mert kezdem úgy érezni magam, mint valami házieb. *Ujjaival feszegeti a nyakörvet. Még mindig nem tudja mi volt a céljuk ezzel. Talán tényleg házi kiskedvencként akarták tartani?* Bár, egészen biztosan fel lehet használni még. Más… helyzetben is.
*Nem számolja sem a perceket, sem a megtett lépések számát, de egy idő után már egészen biztos benne, hogy nincsenek a nyomukban. Látott belőlük eleget ahhoz, hogy tudja, ha őket akarták volna, a futva sem tudtak volna elmenekülni. Talán saját fajtájuk menekülése jobban lefoglalta a warg elméket, s inkább a szökött nőstény és félárva kölyke után eredtek.
Egy fának dőlve, a térdére támaszkodik és szaporán szedi a levegőt, majd egyik kezét a mellkasára simítva, igyekszik visszafogni a szívét, hogy ne most akarjon kiugrani a bordák börtönéből. Így nem is futja szussz arra, hogy az első megjegyzésre válaszoljon. Morog ugyan valamit, de az inkább csak levegővételre hasonlít.
De még ebben az állapotban sem úszhatja meg, hogy bőre ne váltson színt a számonkérésre. Havas csizmájának az orrát figyelve próbál választ keresni a kérdésre. Tényleg, mégis hogy gondolhatta? Nehezen tudna már így utólag erre választ találni, hiszen ami akkor teljesen evidensnek tűnt, így utólag már nevetségesen hangzik számára is.*
- Honnan tudhattam volna, hogy azt a pillanatot választod arra, hogy majomnak képzelve magad, fára mássz? *Persze, hogy nem enged a dologból. Majd biztos ő lesz az, aki beismeri a hibáját.* Eddig nem ismertem a wargokat, azt is el tudtam volna képzelni, hogy repülnek és levegőt vesznek a víz alatt. *Így kell rosszabbá tenni valamit, ami már egyébként is rossz. Mint például annak az esélye, hogy Khan ne egy tudatlan idiótának nézze egyszer végre, mint mindenki más is.*
- És, ha már itt járunk… *Vesz egy mély levegőt és lábával löki el magát a fától, azzal a lendülettel lépve hitvese elé. Tekintete számon kérő, akárcsak a hangja is, amelyen megszólal.* Átadtad te egyáltalán a kompenzációnkat a nagyfőnöknek? *Aki nyilván az Erdő szelleme lenne.* Mert nekem az elmúlt órák eseményéből úgy tűnt, berágott ránk. *Vagy nem volt elegendő, amit felkínáltak, mindenesetre elszántan lép még közelebb, hogy neki lásson a Félszemű zsebeinek átkutatásához. Ha ellenkezik, ő annál jobban próbálkozik.* Ha a zsebedben lesz a kulcs, én… *Tulajdonképpen nem tudja mit csinálna, ez is csak egy üres fenyegetőzésnek indult, de még nem indult be hozzá kellőképp az agya, hogy be is fejezzen egy mondatot.*
- Amire emlékszem, hogy utánam nyúlt a gödör mélyére, és ledobált mindent, ami nálam volt. Még a rumot is. A következő pedig, hogy a barlangjukban vagyok megkötözve és szörnyen sajog a fejem.
*Nem áll elő tervvel, ezt a jóval megfontoltabb és higgadtabb másik felére bízza. Persze azért egy aprót ugrik a hátsójára mért csapástól, ami még meg is mosolyogtatná, de eltűntetni ezt sem tudja csalódottságát afelől, hogy elveszítette a jobb karját. Hallgat viszont a saját és Khan józan eszére, és nem viaskodik tovább a sorsával. Másodjára aligha jutnának ki élve arról a helyről.*
- Sylwerannak… *Ismétli meg és keserűen félre húzza a száját.* Így jobban meggondolva, lehet inkább visszamennék a szőrmókokhoz, még velük is jobban járnánk, mint, amit akkor kapunk, ha kiderül, hogy a szabály ellenére kiszöktünk a védből. És az élőholtakra már… valahogy szedjük már le ezt a valamit a nyakamról, mert kezdem úgy érezni magam, mint valami házieb. *Ujjaival feszegeti a nyakörvet. Még mindig nem tudja mi volt a céljuk ezzel. Talán tényleg házi kiskedvencként akarták tartani?* Bár, egészen biztosan fel lehet használni még. Más… helyzetben is.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957