Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-21 16:14:40
Üzenet elküldve: 2017-10-21 16:14:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Myj figyelmébe//
*A második próbálkozás már sikeresebbnek bizonyul. Az ág hangos puffanással érkezik az avarba, ami zörögve hullik szét kis sugarú körben. A hozzá közelebb lévő borzoik ijedten ugranak meg, és akárcsak akkor, mikor az odújukból ugrasztották ki őket, futásnak erednek az erdőbe befelé. Nem érnek messze, pár tíz méter, de onnan már nem láthatják Myj-t, ha veszi a bátorságot, és leugrik a fáról. A maradék kettő, akik szinte észre sem vették a becsapódó ágat, értetlenül pislognak társaik után, majd erős lábaikon ugrálva követik őket a bokrok közé. Úgy tűnik, tiszta a levegő.*
*A második próbálkozás már sikeresebbnek bizonyul. Az ág hangos puffanással érkezik az avarba, ami zörögve hullik szét kis sugarú körben. A hozzá közelebb lévő borzoik ijedten ugranak meg, és akárcsak akkor, mikor az odújukból ugrasztották ki őket, futásnak erednek az erdőbe befelé. Nem érnek messze, pár tíz méter, de onnan már nem láthatják Myj-t, ha veszi a bátorságot, és leugrik a fáról. A maradék kettő, akik szinte észre sem vették a becsapódó ágat, értetlenül pislognak társaik után, majd erős lábaikon ugrálva követik őket a bokrok közé. Úgy tűnik, tiszta a levegő.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-20 10:57:09
Üzenet elküldve: 2017-10-20 10:57:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Landa figyelmébe//
*Ez a manőver nem járt sikerrel, tehát valami mással kell próbálkoznia. Ám, ha jól megfigyeli őket igen békésnek tűnnek és lehetséges már táplálkoztak s nem éhesek, így rá sem fognak támadni. Hogyha például leugrik közéjük, lehet hogy ijedtükben szét rohannak s ez által Myjnak nyugta lesz ezektől a lényektől.
Azonban nem akar kockáztatni, nehogy mégis rátámadjanak, ezért másodjára egy újabb ágat már közvetlenül melléjük dob le, teljes erővel elhajítva azt. Remélve, hogy megrémülnek és elmenekülnek. Ha ez a trükk sem válna be, akkor megpróbálja a legkockázatosabb megoldást és le fog ugrani közéjük, majd botjával elkergetni ezeket az állatokat.*
A hozzászólás írója (Myj Sulovir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.20 10:57:47
*Ez a manőver nem járt sikerrel, tehát valami mással kell próbálkoznia. Ám, ha jól megfigyeli őket igen békésnek tűnnek és lehetséges már táplálkoztak s nem éhesek, így rá sem fognak támadni. Hogyha például leugrik közéjük, lehet hogy ijedtükben szét rohannak s ez által Myjnak nyugta lesz ezektől a lényektől.
Azonban nem akar kockáztatni, nehogy mégis rátámadjanak, ezért másodjára egy újabb ágat már közvetlenül melléjük dob le, teljes erővel elhajítva azt. Remélve, hogy megrémülnek és elmenekülnek. Ha ez a trükk sem válna be, akkor megpróbálja a legkockázatosabb megoldást és le fog ugrani közéjük, majd botjával elkergetni ezeket az állatokat.*
A hozzászólás írója (Myj Sulovir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.20 10:57:47
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-14 20:24:12
Üzenet elküldve: 2017-10-14 20:24:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Myj figyelmébe//
*Az apró jószágok békésen, mozdulatlanul ücsörögnek a lány fája alatt. Néha el-elfordítják bolyhos fejüket, mikor zajt hallanak, de úgy látszik, semmi sem érdekli őket annyira, hogy odébbálljanak. Közben még ketten csatlakoznak a kisebb csapathoz. Ki tudja, mennyien lehetnek a környéken elszórva? A kiáltás kiugraszthatta őket az odújukból, és most az akár húsz tagú falka is itt ugrabugrálhat a környéken, míg vissza nem térnek a lyukba.
Az ág reccsenésére épp csak a fülük botját mozdítják, nincs annyi eszük, hogy maguk fölé is nézzenek, ha veszélyt vagy ellenséget szimatolnak.
A letört gally átrepül felettük, és tíz méterrel arrébb, a puha avarban landol. Nem csap nagy zajt, legalábbis nem nagyobbat, mint eddig bármi más csapott körülöttük. Ha Myj szabadulni szeretne tőlük, valami mást kell kitalálnia.*
*Az apró jószágok békésen, mozdulatlanul ücsörögnek a lány fája alatt. Néha el-elfordítják bolyhos fejüket, mikor zajt hallanak, de úgy látszik, semmi sem érdekli őket annyira, hogy odébbálljanak. Közben még ketten csatlakoznak a kisebb csapathoz. Ki tudja, mennyien lehetnek a környéken elszórva? A kiáltás kiugraszthatta őket az odújukból, és most az akár húsz tagú falka is itt ugrabugrálhat a környéken, míg vissza nem térnek a lyukba.
Az ág reccsenésére épp csak a fülük botját mozdítják, nincs annyi eszük, hogy maguk fölé is nézzenek, ha veszélyt vagy ellenséget szimatolnak.
A letört gally átrepül felettük, és tíz méterrel arrébb, a puha avarban landol. Nem csap nagy zajt, legalábbis nem nagyobbat, mint eddig bármi más csapott körülöttük. Ha Myj szabadulni szeretne tőlük, valami mást kell kitalálnia.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-14 19:43:13
Üzenet elküldve: 2017-10-14 19:43:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A lány óvatosan figyeli az újonnan megjelent eleddig ismeretlennek vélt lényeket. Egy kis időbe telik, amíg azonosítani tudja ezeket az érdekes és felettébb aranyos külsővel megáldott állatokat, s rá kell jönnie, hogy a kedves külső, mennyire vérszomjas belsőt takar. Hiszen ezek borzoiok, ha emlékezete nem csalja meg. Ezek igenis falkában vadászó ragadozók, első látásra könnyen összetéveszthetőek a közönséges nyúllal, viszont a hosszú farkuk árulja el őket, hogy mégsem azok, amikre elsőként gondolna valaki.
Most már az a kérdés, hogy mitévő legyen.
~Megvárom, amíg eltűnnek és szabadon távozhatok, vagy lecsapom mindet a botommal.~ Veti fel a gondolatot, s komolyan mérlegelnie kell, hiszen ha rossz mozdulatot tesz, akkor könnyen prédává válhat, még úgy is, hogy épp egy fa védelmező rejtekében üldögél. Ha nem csap zajt, könnyebben megússza, de ha balhéba kezd, lehet ott hagyja a fogát. Szívesebben választja a könnyebbik és békésebb megoldást és vár. Mindazonáltal remélve, hogy a lehetséges csapdákba esnek, amelyek kilétében bízik most Myj.
Még azt megpróbálja, hogy letör egy ágat és elterelés gyanánt elhajítja ellenkező irányba. Óvatosnak kell lennie, nehogy az ágropogás elárulja a borzoioknak, hogy valaki, egy lehetséges préda pont a fán csücsül. Ha elég ügyesek, talán erőteljes ugrásokkal fel is érhetnek hozzá. Egyelőre minél csendesebben próbálkozik ágat törni és az elterelést végrehajtani.*
Most már az a kérdés, hogy mitévő legyen.
~Megvárom, amíg eltűnnek és szabadon távozhatok, vagy lecsapom mindet a botommal.~ Veti fel a gondolatot, s komolyan mérlegelnie kell, hiszen ha rossz mozdulatot tesz, akkor könnyen prédává válhat, még úgy is, hogy épp egy fa védelmező rejtekében üldögél. Ha nem csap zajt, könnyebben megússza, de ha balhéba kezd, lehet ott hagyja a fogát. Szívesebben választja a könnyebbik és békésebb megoldást és vár. Mindazonáltal remélve, hogy a lehetséges csapdákba esnek, amelyek kilétében bízik most Myj.
Még azt megpróbálja, hogy letör egy ágat és elterelés gyanánt elhajítja ellenkező irányba. Óvatosnak kell lennie, nehogy az ágropogás elárulja a borzoioknak, hogy valaki, egy lehetséges préda pont a fán csücsül. Ha elég ügyesek, talán erőteljes ugrásokkal fel is érhetnek hozzá. Egyelőre minél csendesebben próbálkozik ágat törni és az elterelést végrehajtani.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-13 16:30:43
Üzenet elküldve: 2017-10-13 16:30:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Myj figyelmébe//
*Az elf lánynak eddig szerencséje volt az ismeretlen vidéken, ám az erdőség sokkal több veszélyt rejt magában, mint azt gondolná. A sólyom sivítása csak egy a sok erdei zaj közül, ami körbeveszi. Ágak ropognak a hűvös szélben, bozótot és avart rezgetnek a kisebb-nagyobb vadak. Kérdése elhal a fák között, de nem marad válasz nélkül. Átlagos termetű, nyúl formájú, hosszú farkú lények ugranak ki az egyik mellette lévő bokor alól. Összesen öt, ártalmatlannak tűnő, világos sárgás bundájú cukiság. Szökellnek néhányat a nyílt kis ösvényen, majd, mintha Myj-t nem vették volna észre, meg is állnak, üres tekintettel merednek maguk elé, piciny orruk ütemesen muszog.*
*Az elf lánynak eddig szerencséje volt az ismeretlen vidéken, ám az erdőség sokkal több veszélyt rejt magában, mint azt gondolná. A sólyom sivítása csak egy a sok erdei zaj közül, ami körbeveszi. Ágak ropognak a hűvös szélben, bozótot és avart rezgetnek a kisebb-nagyobb vadak. Kérdése elhal a fák között, de nem marad válasz nélkül. Átlagos termetű, nyúl formájú, hosszú farkú lények ugranak ki az egyik mellette lévő bokor alól. Összesen öt, ártalmatlannak tűnő, világos sárgás bundájú cukiság. Szökellnek néhányat a nyílt kis ösvényen, majd, mintha Myj-t nem vették volna észre, meg is állnak, üres tekintettel merednek maguk elé, piciny orruk ütemesen muszog.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-13 14:17:30
Üzenet elküldve: 2017-10-13 14:17:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan, de biztos kijut az ingoványból egyenesen az erdőség sűrűje felé. Egyik labirintusból a másikba. Bár az utóbbi, ha vadállatokat le is számítva, sokkalta biztonságosabb Myjnak, mint volt a mocsaras vidék. Szerencséjére biztonságos volt az éjszaka és gond nélkül sikerült átvészelnie egy gallyakból, lombokból és magas füvekből tákolt sátorban. Igaz, nem volt a legügyesebb ebből a szempontból, de végül siker koronázta a próbálkozását.
További keresgélések eredményeképp, rálel egy csapásra, amit minden bizonnyal vadállatok járása taposott ki. Elindul az erdő sűrűjébe a csapáson, de csak óvatosan, nehogy véletlenül valamelyik vadvédbeli csapdáiba lépjen.
Hirtelen sólyom sivításra lesz figyelmes, ami az erdőben viszonulag ritka. ~Valaki van a közelben.~
Gondolja és fülelni kezd, hátha léptek neszeit hallhatja a sólyom tulajdonosáét, ha ugyan valakié az a bizonyos sólyom.*
-Halló?!
*Kiált fel kérdőn, remélve így hamarabb lépre csalja az ismeretlent. Gyorsan fel próbál mászni egy fára, nagyobb nehézségek árán sikerül is neki. Odafenn várva a vélt idegen jöttét.*
További keresgélések eredményeképp, rálel egy csapásra, amit minden bizonnyal vadállatok járása taposott ki. Elindul az erdő sűrűjébe a csapáson, de csak óvatosan, nehogy véletlenül valamelyik vadvédbeli csapdáiba lépjen.
Hirtelen sólyom sivításra lesz figyelmes, ami az erdőben viszonulag ritka. ~Valaki van a közelben.~
Gondolja és fülelni kezd, hátha léptek neszeit hallhatja a sólyom tulajdonosáét, ha ugyan valakié az a bizonyos sólyom.*
-Halló?!
*Kiált fel kérdőn, remélve így hamarabb lépre csalja az ismeretlent. Gyorsan fel próbál mászni egy fára, nagyobb nehézségek árán sikerül is neki. Odafenn várva a vélt idegen jöttét.*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-12 23:09:42
Üzenet elküldve: 2017-10-12 23:09:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Másnap hajnalban már kint rója az utakat erdőmélyén, jól kitaposott vadcsapások után kutatva, melyen várakozva állatra lelhet. A parancsát megkapta, és szeretné minél hamarabb teljesíteni. Többször is elhalad a gyalogösvény mellett is útjai során, és sohasem téveszti el a visszautat, ami az erődbe viszi, és ha ez mégis megesne, elhozta magával a térképet, amit Darenntől kapott a piacon. Azzal bármikor visszatalálna. Több helyen is megáll terepszemlére, és remek csapdahelyeket jelöl be, hellyel-közzel pontosan a térképen. Ekkor jön el a pompás színű napfelkelte.*
*Másnap hajnalban már kint rója az utakat erdőmélyén, jól kitaposott vadcsapások után kutatva, melyen várakozva állatra lelhet. A parancsát megkapta, és szeretné minél hamarabb teljesíteni. Többször is elhalad a gyalogösvény mellett is útjai során, és sohasem téveszti el a visszautat, ami az erődbe viszi, és ha ez mégis megesne, elhozta magával a térképet, amit Darenntől kapott a piacon. Azzal bármikor visszatalálna. Több helyen is megáll terepszemlére, és remek csapdahelyeket jelöl be, hellyel-közzel pontosan a térképen. Ekkor jön el a pompás színű napfelkelte.*
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-08 22:10:54
Üzenet elküldve: 2017-10-08 22:10:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Az iszaposból, már nem kell sokat mennie hogy elérje a sűrűbb fákkal töltött erdőt. Sólyom figyel, Enil egész jó tempót diktál. Gyakran néz a térképre, s közben minden neszre fülel. A fák között átsuhanó szellő messzire viheti a szagát, de így legalább tudhatja merről várható támadás. Mind szablyája, mind íja kézközelben van, váratlan eseményekre. Alkonyat előtt egy kevéssel érkezik meg fáradtan a rétre, amit egy hatalmas iksszel jelöltek a térképen. Innentől, csak a vak nem látja meg Vadvédet, és annak négy méter magas, cölöpfalait.*
-Na végre.
*Mondja fáradtan, és egy sóhajtással, nekilát kopogtatni az ajtón.*
-Na végre.
*Mondja fáradtan, és egy sóhajtással, nekilát kopogtatni az ajtón.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-08 21:49:00
Üzenet elküldve: 2017-10-08 21:49:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna nyomában//
- Gyönyörű állatok. *Válaszolja a vörös hajú lány kérdésére és a szakállas ifjú szavaira egy halovány mosoly kíséretében, majd visszafordul a fák felé.*
- Született vadászok, erősek és gyorsak. Az erdei tápláléklánc csúcsán állnak. *Kihallani hangjából, hogy őszinte csodálattal és alázattal beszél az erdei párducokról, mintha királyokról beszélne.
Az erdő közben tökéletesen körbeöleli őket, aki komolyabb helyismeret nélkül merészkedne a fák közé, az valószínűleg menthetetlenül eltévedne, s a legkisebb rossz, ha a Fákban Lakó csak visszavezetné az Arthenior közeli, gyérebb erdőbe.*
- Meglehet, de ha veszélyezteti Erdőmélye egyensúlyát, kénytelenek leszünk felkutatni. *Teszi hozzá és igazat kell adnia Kaiss szavainak, de reméli, hogy nincs ekkora baj.
Nem esik nehezére kihallani Zaratinate hangjából az érdeklődést az erdő fenevadjai iránt. Valóban csodálni való állatok, s ha tudna a gondolataiban olvasni, meg is válaszolná a ki nem mondott kérdést az emberek és a szörnyek lakta barlangok párhuzamában. Míg a szörnyek és vadak tekintetében pontosan tudhatja, hogy mire számíthat, hisz távol áll tőlük az alakoskodás vagy a hazugság, addig az emberek, de bármely másik értelemmel bíró faj tagja bármikor csalódást okozhat, s általában a negatív irányban.
Amíg beszél, legalább nincs annyira zavarban attól, hogy Kagaenae szorosan hozzábújik. Nem igazán volt neki sem része soha ilyesmiben. Amikor meg aztán megérzi a cirógatást a bőrén, elkerekednek lombzöld szemei.*
- Öhm... rendben. *Köszörüli meg a torkát és megkönnyebbülten veszi, hogy a dolog abbamarad. Magában elátkozza Darennt, hogy magára hagyta a vándorokkal, most őt cirógathatná a lány.
A csuhás illatával valóban nem lehet gond, bár igazából tényleg sokáig hanyagolnia kell a tisztálkodást, hogy valóban szaga legyen. Talán elf fajához lehet valami köze a dolognak. Ám a vándor gyakran mosakszik, emellett pedig a hátizsákjában lapul nem kevés szárított virág és egyéb herbária. Ráadásul még az indulás előtt áldoztak az Erdőszellemnek, s az áldozati zsarátnok tavaszillatú füstje még ott kísérthet csuhája ráncaiban.*
- Ideglelős? *Rántják vissza a Kagaenae szavai a jelenbe. Nem igazán érti először, de aztán rájön, hogy az embereknek ijesztő az ismeretlen, Erdőmélye pedig elég ismeretlen terület.*
- Éppen ezért. Erdőmélyén éppen annyi, ha nem több szépséget találhatsz, mint a városban. Nyugalom és béke szigete ez, ahol örökös az egyensúly. Mindennek meg van a maga helye és feladata, nekem is és a venároknak is. Hisz nézd. *Mutat felfelé, oda, ahol a lombok egyetlen pillanatig láttatni engedik az alkonyi színekkel festett eget. Bíbor, lila és narancsszín olvad egybe olyan tökéletes harmóniában, melyről a festők csak álmodhatnak.*
- Az erdőben minden él és lüktet. Szinte kézzel fogható az élet.
*Megállítja lovát, hagyja, hogy a hátasok verte zaj elüljön és körülöttük életre keljen az alkonyi erdő.
A fény már alig simogatja az aljnövényzetet, a csend beköszöntével pedig tücskök kórusa zendít rá, halkan suttogva a szélnek erdei melódiáját. Fénylő rovarok ereszkednek alá a levelekről, hogy táncukkal varázsolják el a vándorokat. Hatalmas bagoly huhog fel a magasban, szemének villanását bármelyik ékszer megirigyelhetné. A csendet sosem érzett nyugalom követi, az anyaméhben érezhet hasonlót a gyermek, mintha nem létezne gonosz a világban.*
- Látod már? Ha ismered és szereted az erdőt, akkor cseppet sem kell félned és a Fákban Lakó megóv, míg fái alatt vándorolsz. *Újra mozgásra ösztökéli a lovat és a varázs szertefoszlik, de a csuhás csak sokat tudón mosolyog, hisz ez nem varázs, mágia szülte illúzió, ez az erdő.*
- Igen, megérkeztünk. *Válaszol Kaiss kérdésére.
Lám, az erdő varázsa mennyire képes elmosni az idő homokját, míg prédikációja tartott, sikeresen elérték Vadvéd erődjét, s a magasban az erőd felett felszikráznak a csillagok. Olyan sosem látott csillogással, melyet nem homályosít el a város fáklyáinak és világító kristályainak hamis fénye.*
- Gyönyörű állatok. *Válaszolja a vörös hajú lány kérdésére és a szakállas ifjú szavaira egy halovány mosoly kíséretében, majd visszafordul a fák felé.*
- Született vadászok, erősek és gyorsak. Az erdei tápláléklánc csúcsán állnak. *Kihallani hangjából, hogy őszinte csodálattal és alázattal beszél az erdei párducokról, mintha királyokról beszélne.
Az erdő közben tökéletesen körbeöleli őket, aki komolyabb helyismeret nélkül merészkedne a fák közé, az valószínűleg menthetetlenül eltévedne, s a legkisebb rossz, ha a Fákban Lakó csak visszavezetné az Arthenior közeli, gyérebb erdőbe.*
- Meglehet, de ha veszélyezteti Erdőmélye egyensúlyát, kénytelenek leszünk felkutatni. *Teszi hozzá és igazat kell adnia Kaiss szavainak, de reméli, hogy nincs ekkora baj.
Nem esik nehezére kihallani Zaratinate hangjából az érdeklődést az erdő fenevadjai iránt. Valóban csodálni való állatok, s ha tudna a gondolataiban olvasni, meg is válaszolná a ki nem mondott kérdést az emberek és a szörnyek lakta barlangok párhuzamában. Míg a szörnyek és vadak tekintetében pontosan tudhatja, hogy mire számíthat, hisz távol áll tőlük az alakoskodás vagy a hazugság, addig az emberek, de bármely másik értelemmel bíró faj tagja bármikor csalódást okozhat, s általában a negatív irányban.
Amíg beszél, legalább nincs annyira zavarban attól, hogy Kagaenae szorosan hozzábújik. Nem igazán volt neki sem része soha ilyesmiben. Amikor meg aztán megérzi a cirógatást a bőrén, elkerekednek lombzöld szemei.*
- Öhm... rendben. *Köszörüli meg a torkát és megkönnyebbülten veszi, hogy a dolog abbamarad. Magában elátkozza Darennt, hogy magára hagyta a vándorokkal, most őt cirógathatná a lány.
A csuhás illatával valóban nem lehet gond, bár igazából tényleg sokáig hanyagolnia kell a tisztálkodást, hogy valóban szaga legyen. Talán elf fajához lehet valami köze a dolognak. Ám a vándor gyakran mosakszik, emellett pedig a hátizsákjában lapul nem kevés szárított virág és egyéb herbária. Ráadásul még az indulás előtt áldoztak az Erdőszellemnek, s az áldozati zsarátnok tavaszillatú füstje még ott kísérthet csuhája ráncaiban.*
- Ideglelős? *Rántják vissza a Kagaenae szavai a jelenbe. Nem igazán érti először, de aztán rájön, hogy az embereknek ijesztő az ismeretlen, Erdőmélye pedig elég ismeretlen terület.*
- Éppen ezért. Erdőmélyén éppen annyi, ha nem több szépséget találhatsz, mint a városban. Nyugalom és béke szigete ez, ahol örökös az egyensúly. Mindennek meg van a maga helye és feladata, nekem is és a venároknak is. Hisz nézd. *Mutat felfelé, oda, ahol a lombok egyetlen pillanatig láttatni engedik az alkonyi színekkel festett eget. Bíbor, lila és narancsszín olvad egybe olyan tökéletes harmóniában, melyről a festők csak álmodhatnak.*
- Az erdőben minden él és lüktet. Szinte kézzel fogható az élet.
*Megállítja lovát, hagyja, hogy a hátasok verte zaj elüljön és körülöttük életre keljen az alkonyi erdő.
A fény már alig simogatja az aljnövényzetet, a csend beköszöntével pedig tücskök kórusa zendít rá, halkan suttogva a szélnek erdei melódiáját. Fénylő rovarok ereszkednek alá a levelekről, hogy táncukkal varázsolják el a vándorokat. Hatalmas bagoly huhog fel a magasban, szemének villanását bármelyik ékszer megirigyelhetné. A csendet sosem érzett nyugalom követi, az anyaméhben érezhet hasonlót a gyermek, mintha nem létezne gonosz a világban.*
- Látod már? Ha ismered és szereted az erdőt, akkor cseppet sem kell félned és a Fákban Lakó megóv, míg fái alatt vándorolsz. *Újra mozgásra ösztökéli a lovat és a varázs szertefoszlik, de a csuhás csak sokat tudón mosolyog, hisz ez nem varázs, mágia szülte illúzió, ez az erdő.*
- Igen, megérkeztünk. *Válaszol Kaiss kérdésére.
Lám, az erdő varázsa mennyire képes elmosni az idő homokját, míg prédikációja tartott, sikeresen elérték Vadvéd erődjét, s a magasban az erőd felett felszikráznak a csillagok. Olyan sosem látott csillogással, melyet nem homályosít el a város fáklyáinak és világító kristályainak hamis fénye.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-08 19:36:54
Üzenet elküldve: 2017-10-08 19:36:54
ÚJ
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Aryna nyomában//
*Lehet, hogy Zara igazat beszél, sőt biztos. De Kai egyrészről túlságosan naiv, másrészről túlzottan pozitív világszemléletű ahhoz, hogy veszélyre gyanakodjon.*
~Miért ártanának nekem, ha én sem?~
*Igen, nagyon-nagyon naiv szegényke.*
-Szerencse nem létezik. Ha mégis, hát kegyel minket. *mosolyog. Tényleg eszébe sem jutna, hogy kirabolják. Meg aztán mit vennének el tőle? Mert hát nem egy gazdag úri fiúcska ő.
Kai elég gyerekecske, de a lovat egészen határozottan irányítja, ami szokatlan lehet.*
~Vajon Zara járna egy magamfajtával? Nagyon tetszik nekem.~
*Haladnak is rendületlen.*
-Én már irbiszfogat is fogtam a kezembe. Már nagyon öreg volt szegény, és megpusztult. De elveszítettem.
*Persze a történet ennél bonyolultabb meg mások is szerepelnek benne, de most őket nem említi. Aenae szavaira viszont reagál.*
-Lehet nem akarják, hogy akárki feléjük menjen, igazam van? *néz Pyctara, hátha ő megerősíti, vagy rosszabb esetben megcáfolja.*
-Ott vagyunk már?
*Lehet, hogy Zara igazat beszél, sőt biztos. De Kai egyrészről túlságosan naiv, másrészről túlzottan pozitív világszemléletű ahhoz, hogy veszélyre gyanakodjon.*
~Miért ártanának nekem, ha én sem?~
*Igen, nagyon-nagyon naiv szegényke.*
-Szerencse nem létezik. Ha mégis, hát kegyel minket. *mosolyog. Tényleg eszébe sem jutna, hogy kirabolják. Meg aztán mit vennének el tőle? Mert hát nem egy gazdag úri fiúcska ő.
Kai elég gyerekecske, de a lovat egészen határozottan irányítja, ami szokatlan lehet.*
~Vajon Zara járna egy magamfajtával? Nagyon tetszik nekem.~
*Haladnak is rendületlen.*
-Én már irbiszfogat is fogtam a kezembe. Már nagyon öreg volt szegény, és megpusztult. De elveszítettem.
*Persze a történet ennél bonyolultabb meg mások is szerepelnek benne, de most őket nem említi. Aenae szavaira viszont reagál.*
-Lehet nem akarják, hogy akárki feléjük menjen, igazam van? *néz Pyctara, hátha ő megerősíti, vagy rosszabb esetben megcáfolja.*
-Ott vagyunk már?
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-08 15:20:50
Üzenet elküldve: 2017-10-08 15:20:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna nyomában//
*Ő kicsit zavarban van attól, hogy ilyet kérjen, Pycta kicsit zavarba jön a kéréstől, de végül csak sikerül felülniük egy lóra. Még egy pokrócot is kap, amit magára tud teríteni, ráadásul olyan roppant ügyes módon, hogy a két távolabbi csücskét hosszasan hagyja lelógni azután, hogy betakarta vele hátát, vállait, karjai, így két keze is marad kapaszkodni.
Két karjával is átöleli Pyctát, átnyúlva annak karjai alatt, az egyik nagyjából a csípőjét, a másik kicsit feljebb, átlósan a mellkasát.
Fél füllel hallgatja csak a beszélgetést, beleszólni nem is tud és nem is akar, nem látott ilyen vadállatokat élőben, csak könyvek lapjain. Illusztrációként pedig nem tűnnek annyira veszélyesnek, mint ahogy most Pycta beszél róluk. Persze Kagaenaet fél pillanat alatt felzabálná bármelyik említett ragadozó, és ezt Aenae is tökéletesen tudja, ezért is örült meg a társaságnak, ha nem botlik beléjük, akkor már valószínűleg valaki rémség lakmározna a testéből. Azért, amikor arról a bizonyos gonoszról van szó, akkor Pycta érezheti, hogy kicsit idegesen fészkelődik mögötte a lány. Akinek topázsárga szeme a környező fákat fürkészi, mintha csak várná, hogy valami rossz történik. A rémségek vizionálásából Pycta szakítja ki, mikor kérdésével hozzá fordul.*
- Minden rendben, kösz.
*Ez persze kis füllentés, mert ugye rémeket lát, de aztán inkább próbálja elterelni a gondolatait, amik el is terelődnek, mikor realizálja azt, hogy Pycta az első hímnemű, akihez ilyen közel kerül. Ennek a felismerésnek hála kicsit lazít a görcsös kapaszkodáson, és olyannyira sikerül ellazulnia, hogy hamarosan azon kapja magát, hogy az egyik hüvelykujja az elfet cirógatja. Gyorsan beszünteti ezt a tevékenységét, mert így is tökéletes zavarba jön a dologtól, és mivel elvörösödik, ezért aztán gyorsan elfordítja arcát a Kaiss-Zara párostól, és inkább Pycta hajába-hátába fúrja. Mire egyből meg kell állapítsa a púderes-parfümös illatokhoz szokott orra, hogy Pycta bizony jó illatú, mint az erdő. Pedig eddig úgy gondolta, hogy mindenki, aki a gazdagnegyeden kívül lakik az savanyú izzadságszagú. Egyre kínosabbnak ítéli a szituációt, hogy úgy szagolgatja, mintha valami parfümös üvegcse lenne, szívesen hazáig futna, azonban már nem fordulhat vissza, mert sem a büszkesége nem engedi, sem pedig a helyismerete, illetve a helyismeretének hiánya. Az erdő pedig egyre mélyül, sötétül, és kezd olyan érzése lenni, hogy a napfény csak ritkán jut el a talaj szintjére.*
- Miért pont az erdő legmélyére költöztetek? Biztos többen vetődnének felétek, ha nem kellene egy ilyen ideglelős helyen keresztülvágniuk.
*Egészen halkan beszél, mint aki nem akarja, vagy nem meri felverni az erdő csöndjét, megtörni annak szokásos zajait. Felfogható ez annak a tiszteletnek, amiről az elf beszélt az imént.*
*Ő kicsit zavarban van attól, hogy ilyet kérjen, Pycta kicsit zavarba jön a kéréstől, de végül csak sikerül felülniük egy lóra. Még egy pokrócot is kap, amit magára tud teríteni, ráadásul olyan roppant ügyes módon, hogy a két távolabbi csücskét hosszasan hagyja lelógni azután, hogy betakarta vele hátát, vállait, karjai, így két keze is marad kapaszkodni.
Két karjával is átöleli Pyctát, átnyúlva annak karjai alatt, az egyik nagyjából a csípőjét, a másik kicsit feljebb, átlósan a mellkasát.
Fél füllel hallgatja csak a beszélgetést, beleszólni nem is tud és nem is akar, nem látott ilyen vadállatokat élőben, csak könyvek lapjain. Illusztrációként pedig nem tűnnek annyira veszélyesnek, mint ahogy most Pycta beszél róluk. Persze Kagaenaet fél pillanat alatt felzabálná bármelyik említett ragadozó, és ezt Aenae is tökéletesen tudja, ezért is örült meg a társaságnak, ha nem botlik beléjük, akkor már valószínűleg valaki rémség lakmározna a testéből. Azért, amikor arról a bizonyos gonoszról van szó, akkor Pycta érezheti, hogy kicsit idegesen fészkelődik mögötte a lány. Akinek topázsárga szeme a környező fákat fürkészi, mintha csak várná, hogy valami rossz történik. A rémségek vizionálásából Pycta szakítja ki, mikor kérdésével hozzá fordul.*
- Minden rendben, kösz.
*Ez persze kis füllentés, mert ugye rémeket lát, de aztán inkább próbálja elterelni a gondolatait, amik el is terelődnek, mikor realizálja azt, hogy Pycta az első hímnemű, akihez ilyen közel kerül. Ennek a felismerésnek hála kicsit lazít a görcsös kapaszkodáson, és olyannyira sikerül ellazulnia, hogy hamarosan azon kapja magát, hogy az egyik hüvelykujja az elfet cirógatja. Gyorsan beszünteti ezt a tevékenységét, mert így is tökéletes zavarba jön a dologtól, és mivel elvörösödik, ezért aztán gyorsan elfordítja arcát a Kaiss-Zara párostól, és inkább Pycta hajába-hátába fúrja. Mire egyből meg kell állapítsa a púderes-parfümös illatokhoz szokott orra, hogy Pycta bizony jó illatú, mint az erdő. Pedig eddig úgy gondolta, hogy mindenki, aki a gazdagnegyeden kívül lakik az savanyú izzadságszagú. Egyre kínosabbnak ítéli a szituációt, hogy úgy szagolgatja, mintha valami parfümös üvegcse lenne, szívesen hazáig futna, azonban már nem fordulhat vissza, mert sem a büszkesége nem engedi, sem pedig a helyismerete, illetve a helyismeretének hiánya. Az erdő pedig egyre mélyül, sötétül, és kezd olyan érzése lenni, hogy a napfény csak ritkán jut el a talaj szintjére.*
- Miért pont az erdő legmélyére költöztetek? Biztos többen vetődnének felétek, ha nem kellene egy ilyen ideglelős helyen keresztülvágniuk.
*Egészen halkan beszél, mint aki nem akarja, vagy nem meri felverni az erdő csöndjét, megtörni annak szokásos zajait. Felfogható ez annak a tiszteletnek, amiről az elf beszélt az imént.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-08 14:17:10
Üzenet elküldve: 2017-10-08 14:17:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna nyomában//
- Ugye tudod, hogy most neked is csak szerencséd volt, mint Aenaenak, hogy nem egy rablóbanda karja közé rohantál vakon. Mert nem rajtatok múlt
*mondja suttogva egy kicsit közelebb hajolva Kai megjegyzésére. Talán kicsit ő is túlreagálja a dolgot ezzel a bizalmatlankodással, sőt, biztos. Már megszokta, hogy mikor a város kicsit züllöttebb részein járkál, mindenkivel óvatosnak kell lennie, főleg nő létére, de hát ennek köszönheti, hogy eddig életben maradt egyedül.
Felpattan Kai mögé a lóra. Így elég gyorsan tudnak haladni, és még attól sem kell tartania, hogy egy cserjésben lapuló kígyó megmarná őket.*
- Irbiszek? Még sosem láttam olyat élőben. *Persze emlékeiből fel is idézi a kódexekben és enciklopédiákban látott rajzokat és feljegyzéseket róla, amit természetesen muszáj volt tudnia, legalább nagyjából.
Pycta ez után következő szavait pedig kíváncsian figyeli, érdekli a dolog, mindig is felkeltették a figyelmét a furcsa lények, szörnyek, vagy veszélyes vadak. Érdekes, hogy míg másokkal szemben ekkora bizalmatlanság tölti el, addig ha felajánlanák neki, hogy lessenek be a szörny barlangjába csak úgy kíváncsiságból, ő azt gondolkodás nélkül és irtó lelkesen megtenné*
- Ugye tudod, hogy most neked is csak szerencséd volt, mint Aenaenak, hogy nem egy rablóbanda karja közé rohantál vakon. Mert nem rajtatok múlt
*mondja suttogva egy kicsit közelebb hajolva Kai megjegyzésére. Talán kicsit ő is túlreagálja a dolgot ezzel a bizalmatlankodással, sőt, biztos. Már megszokta, hogy mikor a város kicsit züllöttebb részein járkál, mindenkivel óvatosnak kell lennie, főleg nő létére, de hát ennek köszönheti, hogy eddig életben maradt egyedül.
Felpattan Kai mögé a lóra. Így elég gyorsan tudnak haladni, és még attól sem kell tartania, hogy egy cserjésben lapuló kígyó megmarná őket.*
- Irbiszek? Még sosem láttam olyat élőben. *Persze emlékeiből fel is idézi a kódexekben és enciklopédiákban látott rajzokat és feljegyzéseket róla, amit természetesen muszáj volt tudnia, legalább nagyjából.
Pycta ez után következő szavait pedig kíváncsian figyeli, érdekli a dolog, mindig is felkeltették a figyelmét a furcsa lények, szörnyek, vagy veszélyes vadak. Érdekes, hogy míg másokkal szemben ekkora bizalmatlanság tölti el, addig ha felajánlanák neki, hogy lessenek be a szörny barlangjába csak úgy kíváncsiságból, ő azt gondolkodás nélkül és irtó lelkesen megtenné*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-10-03 19:19:50
Üzenet elküldve: 2017-10-03 19:19:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna nyomában//
*Nyomokra akadt, csak sajnos nem egy nyomolvasó zseni. És eltökéltsége sem segít neki abban, hogy a jó irányba kövesse a nyomokat. Vakbuzgó sietsége, és a félelem hogy egy emberének komolyabb baja eshetett akkora sietséggel tölti el, hogy a visszájára indul. A vágtázó ló, és a sebesség közben, meg a nyomok éles lesése alatt, észre sem veszi, hogy Vadvéd fele tart újra. Feltehetően szimplán cak elhagyta vadvédet a hölgy, és az egy idegen lábbeli a mocsárban. De mindegy is. Hamarost a tisztásra ér, és ez nem is akkora baj.*
*Nyomokra akadt, csak sajnos nem egy nyomolvasó zseni. És eltökéltsége sem segít neki abban, hogy a jó irányba kövesse a nyomokat. Vakbuzgó sietsége, és a félelem hogy egy emberének komolyabb baja eshetett akkora sietséggel tölti el, hogy a visszájára indul. A vágtázó ló, és a sebesség közben, meg a nyomok éles lesése alatt, észre sem veszi, hogy Vadvéd fele tart újra. Feltehetően szimplán cak elhagyta vadvédet a hölgy, és az egy idegen lábbeli a mocsárban. De mindegy is. Hamarost a tisztásra ér, és ez nem is akkora baj.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-09-22 15:46:29
Üzenet elküldve: 2017-09-22 15:46:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Elő felderítés//
*Ha Darenn nem töri meg a közéjük telepedő csendet, úgy a csuhás hallgatagon követi a lovagot az erdőből kifelé. Nem igazán szokott lóvak közlekedni az erdőben, de a vadvédi férfi biztosan vezeti őket, láthatóan nem először teszi meg ezt az utat.
Nagy sokára, amikor a lovag megszólal, érdeklődve hallgatja, hátha az elmondásból kitalálhat valamit, ami a segítségükre lehet a lány megtalálásában. Nem tudja, pontosan mennyien hagyták el az erdőmélyi erődöt, de a méreteiből és az üresen álló szobák számából következtethet rá. Darenn nincs könnyű helyzetben, láthatóan szívén viseli az erőd sorsát, pedig megtehetné, hogy maga is visszaköltözik a városba és hagyja, hogy az erdő visszahódítsa a civilizált részeket.*
- Sajnos erre nem sok esély van. *Válaszol szomorúan. Ő maga nem egy jó nyomolvasó, arról nem is beszélve, hogy már napok telhettek el a lány eltűnése óta, az erdő pedig folyton változik, él, lüktet, csak egy igazán képzett nyomolvasó tudná követni a lány nyomait ennyi idő távolságából.*
- Persze, amit tehetünk, azt megtesszük. *Mosolyodik el, de a szomorúság megmarad a mellkasában. Nem szeretné elkeseríteni a férfit, de hamis illúziókba sem szeretné ringatni. Az erdő nem veszélytelen.*
*Ha Darenn nem töri meg a közéjük telepedő csendet, úgy a csuhás hallgatagon követi a lovagot az erdőből kifelé. Nem igazán szokott lóvak közlekedni az erdőben, de a vadvédi férfi biztosan vezeti őket, láthatóan nem először teszi meg ezt az utat.
Nagy sokára, amikor a lovag megszólal, érdeklődve hallgatja, hátha az elmondásból kitalálhat valamit, ami a segítségükre lehet a lány megtalálásában. Nem tudja, pontosan mennyien hagyták el az erdőmélyi erődöt, de a méreteiből és az üresen álló szobák számából következtethet rá. Darenn nincs könnyű helyzetben, láthatóan szívén viseli az erőd sorsát, pedig megtehetné, hogy maga is visszaköltözik a városba és hagyja, hogy az erdő visszahódítsa a civilizált részeket.*
- Sajnos erre nem sok esély van. *Válaszol szomorúan. Ő maga nem egy jó nyomolvasó, arról nem is beszélve, hogy már napok telhettek el a lány eltűnése óta, az erdő pedig folyton változik, él, lüktet, csak egy igazán képzett nyomolvasó tudná követni a lány nyomait ennyi idő távolságából.*
- Persze, amit tehetünk, azt megtesszük. *Mosolyodik el, de a szomorúság megmarad a mellkasában. Nem szeretné elkeseríteni a férfit, de hamis illúziókba sem szeretné ringatni. Az erdő nem veszélytelen.*
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-09-22 00:01:42
Üzenet elküldve: 2017-09-22 00:01:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Elő felderítés//
-Nem sajnos.
*Egyelőre még nem meri bevallani, hogy mit gondol a helyzetről. Aggasztja ugyan a dolog, de legalább annyira minthogy kardja hallgat egy darab idő óta. Nem szokott ilyet. Csak akkor ha valami baj van. Persze ezen aggályát nem kötheti Pycta orrára.*
~Mit szólna, ha egyszer csak megszólalnék, hogy "Meg persze az is fura hogy a kardom nem beszél."~
*S mintegy baráti megnyugtatásul, vagy épp bosszantásul érkezik a válasz Perchitől.*
~Igen ez a színe. A fonákján már érdekesebb mondat.~
*És valóban. Még csak most jut eszébe, hogy most amint Vadvédben lezajlott a nagy népvándorlás, nem is maradt senki aki Perchipfell titkait ismerné. Soreyl persze nem most fogja kivesézni, de legalább abban elhatározza magát, hogy gondolatát feltárja társa előtt.*
-Tudod.
*Kezdi az elfnek.*
-Szerintem csak elment a többiekkel, vagy az is megeshet hogy egymagába. A különös az egészben, hogy ő olyan aki szólna. Igazán az is megnyugtatna, ha látnánk egy nyomot ami arra utal, hogy elhagyta az erdőt. Arthenior határáig lovagoljunk ki. Ártani nem árthat.
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.22 00:03:17
-Nem sajnos.
*Egyelőre még nem meri bevallani, hogy mit gondol a helyzetről. Aggasztja ugyan a dolog, de legalább annyira minthogy kardja hallgat egy darab idő óta. Nem szokott ilyet. Csak akkor ha valami baj van. Persze ezen aggályát nem kötheti Pycta orrára.*
~Mit szólna, ha egyszer csak megszólalnék, hogy "Meg persze az is fura hogy a kardom nem beszél."~
*S mintegy baráti megnyugtatásul, vagy épp bosszantásul érkezik a válasz Perchitől.*
~Igen ez a színe. A fonákján már érdekesebb mondat.~
*És valóban. Még csak most jut eszébe, hogy most amint Vadvédben lezajlott a nagy népvándorlás, nem is maradt senki aki Perchipfell titkait ismerné. Soreyl persze nem most fogja kivesézni, de legalább abban elhatározza magát, hogy gondolatát feltárja társa előtt.*
-Tudod.
*Kezdi az elfnek.*
-Szerintem csak elment a többiekkel, vagy az is megeshet hogy egymagába. A különös az egészben, hogy ő olyan aki szólna. Igazán az is megnyugtatna, ha látnánk egy nyomot ami arra utal, hogy elhagyta az erdőt. Arthenior határáig lovagoljunk ki. Ártani nem árthat.
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.22 00:03:17
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-09-21 00:42:24
Üzenet elküldve: 2017-09-21 00:42:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Elő felderítés//
*Még számára is ritka alkalom, hogy ilyen összetett áldozattal kedveskedik a Fákban Lakozónak, magányos aszkézisének idején profánabb eszközökkel is megelégedett. Ez a mostani feladat viszont fontos, ezért a szokatlan áldozati forma. Darenn nyakéke sem elhanyagolható tényező, amiért a csuhás nagyon hálás a lovagnak. A férfi láthatóan szívén viseli az erdőt sorsát, s kardforgató lévén kevésbé hisz a természetfelettiben, de talán ez a kis "bemutató" közelebb viszi őt az Erdőszellemhez. A vándornak nem célja téríteni, mindenki a saját akaratából választ magának patrónust, ebben nem fog befolyásolni senkit.
A szertartás véget ér, s a csuhás csak szótlan mosollyal fogadja Darenn szavát, talán a viselkedése betudható az átélt szakrális élménynek vagy annak utóhatásának. Ha kap lovat a férfitől, úgy lóval indulnak el. A csuhásnak nincs lova, s bár remek lovas, az erdőben nem tudna mit kezdeni egy hátassal. A kitartó gyaloglás erősíti a jellemet - tartotta mestere.
Csendesen követi a lovagot, ahogy maguk mögött hagyják Vadvédet. Kurta bólintás a megerősítés részéről, majd amikor az eltűnt kislányra terelődik a szó, összébb szalad vékonyan ívelt szemöldöke. Erdőmélye nem gonosz hely, de megvannak a saját törvényei, melyek leginkább az erdőben élő vadak életéhez hasonlítható. Vannak vadászok és prédák, az élni és élni hagyni elve viszont nem igazán érvényesül. Ha a sas el tudja kapni a nyulat, akkor el is fogja. Ezeken a törvényeken az sem változtat, ha valaki netán ember vagy elf vagy bármiféle faj gyereke. Az erdő nem gonoszságból öl meg valakit.*
- Te ismered ezt a lányt. Van esetleg kedvenc helye az erdőben, ahova gyakran ellátogatott. Vagy búvóhelye? *Felesleges válaszolnia, Darenn tudja, mennyi időt töltött egyedül az erdőben, s csak hajszálnyit segített, hogy az Erdőszellem híve.*
- Találomra nem keresgélhetünk, ahhoz ez a rengeteg túlságosan nagy. *Dörzsöli meg szőrtelen állát, lombzöld tekintete a fák közt kutat, mintha akkor megtalálhatná a lány nyomait. De ez nem ennyire egyszerű.*
- Attól tartasz, hogy a vihar felvert valami bestiát? *Fordul tekintete a lovag felé gyanakvóan. Megesik, hogy egy-egy vad vihar után olyan dolgok is felszínre kerülnek, melyeknek jobb volna, ha sohasem kerülnének elő.*
*Még számára is ritka alkalom, hogy ilyen összetett áldozattal kedveskedik a Fákban Lakozónak, magányos aszkézisének idején profánabb eszközökkel is megelégedett. Ez a mostani feladat viszont fontos, ezért a szokatlan áldozati forma. Darenn nyakéke sem elhanyagolható tényező, amiért a csuhás nagyon hálás a lovagnak. A férfi láthatóan szívén viseli az erdőt sorsát, s kardforgató lévén kevésbé hisz a természetfelettiben, de talán ez a kis "bemutató" közelebb viszi őt az Erdőszellemhez. A vándornak nem célja téríteni, mindenki a saját akaratából választ magának patrónust, ebben nem fog befolyásolni senkit.
A szertartás véget ér, s a csuhás csak szótlan mosollyal fogadja Darenn szavát, talán a viselkedése betudható az átélt szakrális élménynek vagy annak utóhatásának. Ha kap lovat a férfitől, úgy lóval indulnak el. A csuhásnak nincs lova, s bár remek lovas, az erdőben nem tudna mit kezdeni egy hátassal. A kitartó gyaloglás erősíti a jellemet - tartotta mestere.
Csendesen követi a lovagot, ahogy maguk mögött hagyják Vadvédet. Kurta bólintás a megerősítés részéről, majd amikor az eltűnt kislányra terelődik a szó, összébb szalad vékonyan ívelt szemöldöke. Erdőmélye nem gonosz hely, de megvannak a saját törvényei, melyek leginkább az erdőben élő vadak életéhez hasonlítható. Vannak vadászok és prédák, az élni és élni hagyni elve viszont nem igazán érvényesül. Ha a sas el tudja kapni a nyulat, akkor el is fogja. Ezeken a törvényeken az sem változtat, ha valaki netán ember vagy elf vagy bármiféle faj gyereke. Az erdő nem gonoszságból öl meg valakit.*
- Te ismered ezt a lányt. Van esetleg kedvenc helye az erdőben, ahova gyakran ellátogatott. Vagy búvóhelye? *Felesleges válaszolnia, Darenn tudja, mennyi időt töltött egyedül az erdőben, s csak hajszálnyit segített, hogy az Erdőszellem híve.*
- Találomra nem keresgélhetünk, ahhoz ez a rengeteg túlságosan nagy. *Dörzsöli meg szőrtelen állát, lombzöld tekintete a fák közt kutat, mintha akkor megtalálhatná a lány nyomait. De ez nem ennyire egyszerű.*
- Attól tartasz, hogy a vihar felvert valami bestiát? *Fordul tekintete a lovag felé gyanakvóan. Megesik, hogy egy-egy vad vihar után olyan dolgok is felszínre kerülnek, melyeknek jobb volna, ha sohasem kerülnének elő.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-09-19 23:12:31
Üzenet elküldve: 2017-09-19 23:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Elő felderítés//
*S nemsokára ki is érnek Vadvéd kapuján. Sythra van őrségben, és a nyikorduló ajtók után pár perccel később már Erdőmélye közepét járják. Ha Artheniorral való összeköttetésben nem is szerepel jól az erőd, abból a szempontból azonban, hogy innen a legkönnyebb bejárni a Külső területeket, abban legalább jeleskedik. Csak ekkor vázolja fel ötletét az elfnek.*
-Első soron, szeretnék körbenézni az erdőben. Nem szeretném, ha a vihar valami szörnye ártatlanokra támadna.
*Mondja, és várja egy picit a megerősítést legyen hangja bármilyen határozott, majd hozzá teszi.*
-Ezen felül Aryna is eltűnt. Nem mondom ügyes mágus, de szinte még kislány.
*Egy keserédes félmosolyt elenged az elf felé.*
-Neked ugye nem kell mondanom, hogy mit kell átélnie egy eltévedt lánynak Erdőmélyén?
*Mondja, s ha az elf is megerősíti, akkor terve szerint, egészen a levegő városának határáig elmennek, hogy átfésüljék a terepet.*
*S nemsokára ki is érnek Vadvéd kapuján. Sythra van őrségben, és a nyikorduló ajtók után pár perccel később már Erdőmélye közepét járják. Ha Artheniorral való összeköttetésben nem is szerepel jól az erőd, abból a szempontból azonban, hogy innen a legkönnyebb bejárni a Külső területeket, abban legalább jeleskedik. Csak ekkor vázolja fel ötletét az elfnek.*
-Első soron, szeretnék körbenézni az erdőben. Nem szeretném, ha a vihar valami szörnye ártatlanokra támadna.
*Mondja, és várja egy picit a megerősítést legyen hangja bármilyen határozott, majd hozzá teszi.*
-Ezen felül Aryna is eltűnt. Nem mondom ügyes mágus, de szinte még kislány.
*Egy keserédes félmosolyt elenged az elf felé.*
-Neked ugye nem kell mondanom, hogy mit kell átélnie egy eltévedt lánynak Erdőmélyén?
*Mondja, s ha az elf is megerősíti, akkor terve szerint, egészen a levegő városának határáig elmennek, hogy átfésüljék a terepet.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-09-11 16:40:16
Üzenet elküldve: 2017-09-11 16:40:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Azok a kiruccanások Wäorral legalább annyit értek, hogy neki merjen vágni az útnak egyedül. Messze van a város, de remélhetőleg azért eltalál az útig. Nem lesz egyszerű, de talán épp ezen a kihíváson kell átverekednie magát, hogy újra erejére találjon és megújulva nézzen szembe az élettel, ami rá vár.
Nem igazán gondolt még bele, hogy mihez fog majd, ha a váosba ér. Persze Yeza amúgy se az a tervezgetős típus. Általában az alkalom szüli az irányokat és a lehetőségeket, ő pedig sodródik ezekkel. Hogy mivé lesz, azt majd az idő eldönti.*
Nem igazán gondolt még bele, hogy mihez fog majd, ha a váosba ér. Persze Yeza amúgy se az a tervezgetős típus. Általában az alkalom szüli az irányokat és a lehetőségeket, ő pedig sodródik ezekkel. Hogy mivé lesz, azt majd az idő eldönti.*
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-08-21 22:24:30
Üzenet elküldve: 2017-08-21 22:24:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Venártoborzó- hazafelé//
~Itt a fal!~
*Gondolja magában kicsit megrökönyödve, de persze kinek mi a "messze". Egy jó százlépéses táv, de az északi útjához képest ez egy hegyes köpésnyire van. Soreyl pontosan tudja, hogy hány terebélyes lomb mögött látható meg az a sziluett amit annyira várt.*
~Nem rég még nagyon távozni akartál innen.~
*Mondja a kardja epésen. A lovag higgadtan válaszol, és nem veszi fel a hangsúlyt.*
~Túrázni, világot látni, kimozdulni mindig kell, de csak akkor jó ha van hova visszahúzzon a honvágy.~
*A bölcselkedő szavak kétesek ahhoz, hogy általános igazságnak lehessen őket tekinteni, de a férfinek ez a maga véleménye, melybe a célszerszám lelke bele is törődik.*
-Itt vagyunk.
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.21 22:28:45
~Itt a fal!~
*Gondolja magában kicsit megrökönyödve, de persze kinek mi a "messze". Egy jó százlépéses táv, de az északi útjához képest ez egy hegyes köpésnyire van. Soreyl pontosan tudja, hogy hány terebélyes lomb mögött látható meg az a sziluett amit annyira várt.*
~Nem rég még nagyon távozni akartál innen.~
*Mondja a kardja epésen. A lovag higgadtan válaszol, és nem veszi fel a hangsúlyt.*
~Túrázni, világot látni, kimozdulni mindig kell, de csak akkor jó ha van hova visszahúzzon a honvágy.~
*A bölcselkedő szavak kétesek ahhoz, hogy általános igazságnak lehessen őket tekinteni, de a férfinek ez a maga véleménye, melybe a célszerszám lelke bele is törődik.*
-Itt vagyunk.
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.21 22:28:45
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2017-08-21 10:41:43
Üzenet elküldve: 2017-08-21 10:41:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Venártoborzó- hazafelé//
* Ymra most nem kapcsolódik bele a csevegésbe, nem túl lényeges témákat érintenek útitársai. A leány a csendet sem érzi vagy érezné kínosnak, hozzá van szokva a magányhoz és gyermekkorában sem jártatta a száját apja és bátyja útközben. Most fontos is résen lenni, ébernek maradni. A cserfák és tölgyek alkotta rengetegben már a látási viszonyok is mások, félhomály van és az ösvények sem hívogatnak kellemes erdei sétára. Ymra már nem is igazán tud az ismeretlen helyen tájékozódni, több napba is telhetne, hogy egymaga kitaláljon és persze egy magányos utazó még nagyobb veszélyben van az erdő rémségeivel szemben.*
* Ymra most nem kapcsolódik bele a csevegésbe, nem túl lényeges témákat érintenek útitársai. A leány a csendet sem érzi vagy érezné kínosnak, hozzá van szokva a magányhoz és gyermekkorában sem jártatta a száját apja és bátyja útközben. Most fontos is résen lenni, ébernek maradni. A cserfák és tölgyek alkotta rengetegben már a látási viszonyok is mások, félhomály van és az ösvények sem hívogatnak kellemes erdei sétára. Ymra már nem is igazán tud az ismeretlen helyen tájékozódni, több napba is telhetne, hogy egymaga kitaláljon és persze egy magányos utazó még nagyobb veszélyben van az erdő rémségeivel szemben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957