Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-07 20:54:05
Üzenet elküldve: 2018-01-07 20:54:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta//
*Nem tudja, hogy tényleg jóban lesznek-e, de majd idővel kiderül. Az sem biztos, hogy a tündér olyan sokáig marad, lehet, hogy végül nem fog tetszeni neki az elf otthona, amit annyiszor emleget. Persze az is megtörténhet, hogy első pillanatban beleszeret, és ott fogja leélni az életét, ez még a közeljövő rejtélye.*
- Akkor nem lehet baj.
*Mondja ezt, mikor a másik druidát beszélik ki. Majd megtapasztalja ő saját maga, hogy milyen az illető, bár lelke mélyén reméli, hogy kedves, aranyos, és minden, amit jó szívvel el lehet mondani valakiről. Ha tanulni kell egy személytől, akkor az egy sokkal jobb változat, na meg kellemesebb is.
Pycta kinyújtja karját a nullum felé, az kicsit összerezzen, és ugyan nem hagyja, hogy megsimítsák, de hosszú orrával alaposan körbeszaglássza az idegen ujjat.*
- Megérkezünk?
*Kérdez vissza, majd ágaskodva kezd el nézelődni, de nem lát sehol egy erődöt sem. Kíváncsian pillant az elfre, majd tovább figyeli a tájat.*
*Nem tudja, hogy tényleg jóban lesznek-e, de majd idővel kiderül. Az sem biztos, hogy a tündér olyan sokáig marad, lehet, hogy végül nem fog tetszeni neki az elf otthona, amit annyiszor emleget. Persze az is megtörténhet, hogy első pillanatban beleszeret, és ott fogja leélni az életét, ez még a közeljövő rejtélye.*
- Akkor nem lehet baj.
*Mondja ezt, mikor a másik druidát beszélik ki. Majd megtapasztalja ő saját maga, hogy milyen az illető, bár lelke mélyén reméli, hogy kedves, aranyos, és minden, amit jó szívvel el lehet mondani valakiről. Ha tanulni kell egy személytől, akkor az egy sokkal jobb változat, na meg kellemesebb is.
Pycta kinyújtja karját a nullum felé, az kicsit összerezzen, és ugyan nem hagyja, hogy megsimítsák, de hosszú orrával alaposan körbeszaglássza az idegen ujjat.*
- Megérkezünk?
*Kérdez vissza, majd ágaskodva kezd el nézelődni, de nem lát sehol egy erődöt sem. Kíváncsian pillant az elfre, majd tovább figyeli a tájat.*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-07 20:38:13
Üzenet elküldve: 2018-01-07 20:38:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Szárnyatlan Ertatsnoy//
*Ha tudná Ertatsnoy, hogy milyen közel jár az igazsághoz, akkor biztosan örülne. De az Erdő Szíve mindenkinek mást és mást jelent, senkinek nem ugyanazt, mint ahogy a napfelkelte is másképp és másmiért szép különböző halandóknak. De tökéletesen ráérzett a hit lényegére.
A kijelentésen, miszerint csodálatosak és a gondolkodásmódjuk, kicsit meglepődik, még soha, senki sem mondott ilyeneket neki. Ugyan Aenae említette már, hogy mennyire szépek és különlegesek, de ezt így hallani egészen más.*
- Köszönjük. *Mást nem is nagyon tud felelni, a következő mondatra pedig szélesen elmosolyodik.*
- Örömmel hallom, akkor mi nagyon jóban leszünk. *Válaszolja felnevetve. Eddig olyan tökéletesen telik a nap. Sikerült megvenniük az irbiszt, találkozott korábban Annuliennel, aki velük tart Vadvédbe és Ertatsnoy is úgy tűnik, hogy elkíséri őt az erődbe, ahol talán megtalálja a helyét és véget ér az otthonkeresése.*
- Bayde *keresi a megfelelő szót*, különleges figura, durvának tűnhet kívülről, de belül olyan, mint te vagy én. *Persze érezni a hangján, hogy tréfál, de gyorsan javít is.*
- Persze nem, de kedves és türelmes, hisz druida, és te is tudod, hogy az állatokhoz türelem kell. *Mondja és ha hagyja a kis nullum, megsimogatja mutatóujjával a kobakját, de hát elf és az elfek jó kapcsolatot ápolnak az állatokkal.*
- Biztosan hasznodat veszi majd, ne aggódj. Lassan meg is érkezünk az erődhöz.
*Talán Ertatsnoy-nak nem tűnik fel, de a csuhásnak, akinek otthona Vadvéd, már ismerős fákat lát, ismerős alakokat a levéltelen ágak között kirajzolódni és érzékeny elf hallása már a patak zúgását is észleli.*
*Ha tudná Ertatsnoy, hogy milyen közel jár az igazsághoz, akkor biztosan örülne. De az Erdő Szíve mindenkinek mást és mást jelent, senkinek nem ugyanazt, mint ahogy a napfelkelte is másképp és másmiért szép különböző halandóknak. De tökéletesen ráérzett a hit lényegére.
A kijelentésen, miszerint csodálatosak és a gondolkodásmódjuk, kicsit meglepődik, még soha, senki sem mondott ilyeneket neki. Ugyan Aenae említette már, hogy mennyire szépek és különlegesek, de ezt így hallani egészen más.*
- Köszönjük. *Mást nem is nagyon tud felelni, a következő mondatra pedig szélesen elmosolyodik.*
- Örömmel hallom, akkor mi nagyon jóban leszünk. *Válaszolja felnevetve. Eddig olyan tökéletesen telik a nap. Sikerült megvenniük az irbiszt, találkozott korábban Annuliennel, aki velük tart Vadvédbe és Ertatsnoy is úgy tűnik, hogy elkíséri őt az erődbe, ahol talán megtalálja a helyét és véget ér az otthonkeresése.*
- Bayde *keresi a megfelelő szót*, különleges figura, durvának tűnhet kívülről, de belül olyan, mint te vagy én. *Persze érezni a hangján, hogy tréfál, de gyorsan javít is.*
- Persze nem, de kedves és türelmes, hisz druida, és te is tudod, hogy az állatokhoz türelem kell. *Mondja és ha hagyja a kis nullum, megsimogatja mutatóujjával a kobakját, de hát elf és az elfek jó kapcsolatot ápolnak az állatokkal.*
- Biztosan hasznodat veszi majd, ne aggódj. Lassan meg is érkezünk az erődhöz.
*Talán Ertatsnoy-nak nem tűnik fel, de a csuhásnak, akinek otthona Vadvéd, már ismerős fákat lát, ismerős alakokat a levéltelen ágak között kirajzolódni és érzékeny elf hallása már a patak zúgását is észleli.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-07 18:51:48
Üzenet elküldve: 2018-01-07 18:51:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta//
*Mikor a férfi elindul a lovát vezetve, akkor a tündér is mellette kezd el lépkedni. Hatalmas, csillogó szemekkel hallgatja az elfet és történetét, és egészen lenyűgözi a történet.*
~Akkor a szellem nem is élőlényre utal?~
*Sokáig gondolkodik csendben az elhangzottakon, majd végül rájön, hogy az Erdőszellem valamilyen érzelem lehet, mint a szeretet, vagy a harag. Nem mindenki lesz szerelmes, és nem is mindenkit járja át az Erdőszellem. Ha valaki vonzó hölgyek közelében jár nagyobb eséllyel lesz vonzódik majd másokhoz, és ha valaki erdőben bolyong, előbb itatja át az erdő csodálatos világa a lelkét, amit aztán megnevez vagy megszemélyesít, mert annyira tetszik neki.*
~Nagyon érdekes elfek ezek.~
*Ámuldozna néz a hatalmas férfire.*
- Szerintem csodálatos a fajozok és gondolkodásmódotok.
*Csiripeli tündéresen.*
~Minden fajnak van ilyen sajátossága. Mi például repülünk.~
- Hiszek az Erdőszellemben.
*Bólogat újra.*
- Nem vagyok annyira szakmabeli.
*Javítja ki az elfet.*
- De igyekszem jóban lenni az állatokkal, és nem bántani őket. Remélem, nem leszek Bayde terhére. Biztos sok dolga van. De talán tudok neki segíteni, ha tanít, és így több szabadideje lesz.
~Az úgy egész elfogadható.~
*Mikor a férfi elindul a lovát vezetve, akkor a tündér is mellette kezd el lépkedni. Hatalmas, csillogó szemekkel hallgatja az elfet és történetét, és egészen lenyűgözi a történet.*
~Akkor a szellem nem is élőlényre utal?~
*Sokáig gondolkodik csendben az elhangzottakon, majd végül rájön, hogy az Erdőszellem valamilyen érzelem lehet, mint a szeretet, vagy a harag. Nem mindenki lesz szerelmes, és nem is mindenkit járja át az Erdőszellem. Ha valaki vonzó hölgyek közelében jár nagyobb eséllyel lesz vonzódik majd másokhoz, és ha valaki erdőben bolyong, előbb itatja át az erdő csodálatos világa a lelkét, amit aztán megnevez vagy megszemélyesít, mert annyira tetszik neki.*
~Nagyon érdekes elfek ezek.~
*Ámuldozna néz a hatalmas férfire.*
- Szerintem csodálatos a fajozok és gondolkodásmódotok.
*Csiripeli tündéresen.*
~Minden fajnak van ilyen sajátossága. Mi például repülünk.~
- Hiszek az Erdőszellemben.
*Bólogat újra.*
- Nem vagyok annyira szakmabeli.
*Javítja ki az elfet.*
- De igyekszem jóban lenni az állatokkal, és nem bántani őket. Remélem, nem leszek Bayde terhére. Biztos sok dolga van. De talán tudok neki segíteni, ha tanít, és így több szabadideje lesz.
~Az úgy egész elfogadható.~
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-07 18:34:26
Üzenet elküldve: 2018-01-07 18:34:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Szárnyatlan Ertatsnoy//
*Megmosolyogtatja a tündér válasza a szelídítést illetően, de mivel eddig is mosolygott talán nem lesz túl feltűnő. Nem Ertatsnoy-t szeretné kinevetni vagy a módszerét, egyszerűen derűre ad okot ez a bizalom az erdő és vadjai iránt. Ilyet nem nagyon tapasztalt senkinél eddig, akikkel összehozta az Erdő Szíve az elmúlt hatokban.*
- Oh, igen, a városban Erdőszellemként ismerik, azt gondolom, valamiféle istent látnak benne, de az én kapcsolatom a Fákban Lakóval, bocsánat, az Erdőszellemmel egészen más. *Kezd bele, s amikor a tündér arra kéri, meséljen róla, még jobban felderül. Talán Ssyleana kivételével senkit sem érdekelt annyira a csuhás hite, hogy tovább kérdezzen róla. És persze Umon, aki mindig nyitottan állt a csuhás vallásához.*
- Erdőmélye egy elzárt vidék, érintetlen vadon, saját törvényekkel és birodalommal. Az Erdő Szíve mindenben benne él, minden fában, bokorban, virágban és fűszálban, de ugyanúgy ott van az állatokban, vadakban, ragadozókban és növényevőkben. Még a kis nullumodban is. *Mutat mosolyogva a mókusszerű állatkára a tündérnél. Észre sem veszi, de kantáron vezetve a lovát, elindul az erőd felé, tudat alatt remélve, hogy Ertatsnoy követni fogja.*
- A Fákban Lakó nem isten, de nem is valami kézzel fogható matéria. Ő maga az erdő, az évszázados tölgyek legmélyebben megbúvó gyökereitől egészen az ég magasáig, amilyen magasra csak a madarak felszállni képesek. Ezen a vidéken ő élet és halál ura, kegyetlen, de igazságos törvényekkel őrzi az egyensúlyt, de olykor segítségre van szüksége. A Fákban Lakó lassan dolgozik, de megállíthatatlanul és mindig győz, de nem mindegy, mennyi idő telik el. Ha egy oktalan halandó erdőtüzet okoz, előbb-utóbb az Erdő Szíve esőt ad, hogy eloltsa a tüzet, de addigra sok fa leéghet. A tüzet eloltja, a hamuból új élet sarjad, de az évek munkája. *Egészen belelendül a magyarázatba, látszik rajta, hogy mennyire fanatikusan hisz abban, amit mond.*
- A venárok, azaz mi, ki nem mondott szövetségben élünk az erdőben. Az Erdő Szívének vendégei vagyunk, de itt létünket az erdő törvényei határozzák meg. Ha valami vagy valaki megzavarja az erdő békéjét, akkor közbelépünk és gyorsan megelőzzük a bajt vagy kiűzzük a sötétséget a fák közül. Mindkét fél számára előnyös szimbiózis ez, de sorsunk felett az Erdő Szíve dönt. Hát ő a Fákban Lakó. *Fejezi be, egészen fellelkesült, hogy ezeket megoszthatta a tündérrel. Ritkán adódik ilyen lehetősége és jól esik szavakba önteni a hitét.*
- Nem zavarsz, én örülök, ha velünk költöd el a vacsorád és Bayde is örülni fog egy szakmabelinek. *Nevet fel halkan, csilingelőn.*
- Ugyan, nem kell viszonoznod. Itt mindent az erdőtől kapunk, így vétek volna nem megosztani azokkal, akik szeretik az erdőt. Ha van kedved, maradhatsz is velünk, itt barátokra lelhetsz, a druidánk sok mindent taníthat neked és az erőd körül mindig van munka. *Mondja, ahogy haladnak egyre beljebb az erdőben. Szinte meg is feledkezett már Annulien-ről és Bayde-ról, de hogyan is felejthetné el őket, és persze Xauzurt, Vadvéd legújabb, de úgy látszik, nem utolsó vendégét, ki otthonra lelhet a magas falak mögött.*
*Megmosolyogtatja a tündér válasza a szelídítést illetően, de mivel eddig is mosolygott talán nem lesz túl feltűnő. Nem Ertatsnoy-t szeretné kinevetni vagy a módszerét, egyszerűen derűre ad okot ez a bizalom az erdő és vadjai iránt. Ilyet nem nagyon tapasztalt senkinél eddig, akikkel összehozta az Erdő Szíve az elmúlt hatokban.*
- Oh, igen, a városban Erdőszellemként ismerik, azt gondolom, valamiféle istent látnak benne, de az én kapcsolatom a Fákban Lakóval, bocsánat, az Erdőszellemmel egészen más. *Kezd bele, s amikor a tündér arra kéri, meséljen róla, még jobban felderül. Talán Ssyleana kivételével senkit sem érdekelt annyira a csuhás hite, hogy tovább kérdezzen róla. És persze Umon, aki mindig nyitottan állt a csuhás vallásához.*
- Erdőmélye egy elzárt vidék, érintetlen vadon, saját törvényekkel és birodalommal. Az Erdő Szíve mindenben benne él, minden fában, bokorban, virágban és fűszálban, de ugyanúgy ott van az állatokban, vadakban, ragadozókban és növényevőkben. Még a kis nullumodban is. *Mutat mosolyogva a mókusszerű állatkára a tündérnél. Észre sem veszi, de kantáron vezetve a lovát, elindul az erőd felé, tudat alatt remélve, hogy Ertatsnoy követni fogja.*
- A Fákban Lakó nem isten, de nem is valami kézzel fogható matéria. Ő maga az erdő, az évszázados tölgyek legmélyebben megbúvó gyökereitől egészen az ég magasáig, amilyen magasra csak a madarak felszállni képesek. Ezen a vidéken ő élet és halál ura, kegyetlen, de igazságos törvényekkel őrzi az egyensúlyt, de olykor segítségre van szüksége. A Fákban Lakó lassan dolgozik, de megállíthatatlanul és mindig győz, de nem mindegy, mennyi idő telik el. Ha egy oktalan halandó erdőtüzet okoz, előbb-utóbb az Erdő Szíve esőt ad, hogy eloltsa a tüzet, de addigra sok fa leéghet. A tüzet eloltja, a hamuból új élet sarjad, de az évek munkája. *Egészen belelendül a magyarázatba, látszik rajta, hogy mennyire fanatikusan hisz abban, amit mond.*
- A venárok, azaz mi, ki nem mondott szövetségben élünk az erdőben. Az Erdő Szívének vendégei vagyunk, de itt létünket az erdő törvényei határozzák meg. Ha valami vagy valaki megzavarja az erdő békéjét, akkor közbelépünk és gyorsan megelőzzük a bajt vagy kiűzzük a sötétséget a fák közül. Mindkét fél számára előnyös szimbiózis ez, de sorsunk felett az Erdő Szíve dönt. Hát ő a Fákban Lakó. *Fejezi be, egészen fellelkesült, hogy ezeket megoszthatta a tündérrel. Ritkán adódik ilyen lehetősége és jól esik szavakba önteni a hitét.*
- Nem zavarsz, én örülök, ha velünk költöd el a vacsorád és Bayde is örülni fog egy szakmabelinek. *Nevet fel halkan, csilingelőn.*
- Ugyan, nem kell viszonoznod. Itt mindent az erdőtől kapunk, így vétek volna nem megosztani azokkal, akik szeretik az erdőt. Ha van kedved, maradhatsz is velünk, itt barátokra lelhetsz, a druidánk sok mindent taníthat neked és az erőd körül mindig van munka. *Mondja, ahogy haladnak egyre beljebb az erdőben. Szinte meg is feledkezett már Annulien-ről és Bayde-ról, de hogyan is felejthetné el őket, és persze Xauzurt, Vadvéd legújabb, de úgy látszik, nem utolsó vendégét, ki otthonra lelhet a magas falak mögött.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-07 15:55:44
Üzenet elküldve: 2018-01-07 15:55:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta//
- Nem gondolkoztam rajta túl sokat.
*Vallja be őszintén, az arcán enyhe mosoly jelenik meg.*
- Reméltem, hogy ne harapja le a kezemet. Időm pedig van bőven.
*Ugyan a tündérek nem élnek olyan sokáig, mint az elfek, de sokkal hosszabb életűek, mint az emberek. Ertatsnoy alig múlt ötven, ha ember lenne már őszülne és mély barázdák húzódnának az arcán, de így, hogy tündér, igazán felnőttnek sem számít még.*
- Nem hallottam még a Fákban Lakóról.
*Ismeri be. Fogalma sincs arról, hogy az erdei elfek miben hisznek, de mindig nyitott az új dolgokra, és most is kíváncsi, ki lehet az, akiről az idegen annyit beszél. Talán olyan, mint a többi istenség, azokról már elég sokat hallott.*
- Van kedved mesélni róla?
*A meghívás elég váratlanul éri, szinte azonnal kikerekednek a szemei. Újra végignéz az elfen, hogy megbizonyosodjon arról, tényleg nem akar-e ártani neki, de nem. Nem érez rajta semmilyen fenyegetőt, sőt! Szimpatikusnak találja, békésnek. A Kikötői népek ellentettje, ami jó hír, hiszen a tündér onnan menekül.*
- Nem akarok zavarni, de köszönöm. Nagyon jól esne. És nagyon szeretnék vele beszélni
*Bólint.
Elég rosszul fogadja érezni magát, ha kap enni is, inni is, az irbiszt is láthatja, de cserébe semmit nem ad az elfeknek. Nem is nagyon tudna mit, nincs semmije, csak bűntudata lenne, de az hatalmas.*
- Nagyon kedves vagy, de én... én nem tudom mivel viszonozni.
*Az elf láthatja a tündér szemében a fiatalok ártatlanságát, de mégsem gyermek, nem is felnőtt, de már nem kamasz, két út tökéletes határán áll.*
- Nem gondolkoztam rajta túl sokat.
*Vallja be őszintén, az arcán enyhe mosoly jelenik meg.*
- Reméltem, hogy ne harapja le a kezemet. Időm pedig van bőven.
*Ugyan a tündérek nem élnek olyan sokáig, mint az elfek, de sokkal hosszabb életűek, mint az emberek. Ertatsnoy alig múlt ötven, ha ember lenne már őszülne és mély barázdák húzódnának az arcán, de így, hogy tündér, igazán felnőttnek sem számít még.*
- Nem hallottam még a Fákban Lakóról.
*Ismeri be. Fogalma sincs arról, hogy az erdei elfek miben hisznek, de mindig nyitott az új dolgokra, és most is kíváncsi, ki lehet az, akiről az idegen annyit beszél. Talán olyan, mint a többi istenség, azokról már elég sokat hallott.*
- Van kedved mesélni róla?
*A meghívás elég váratlanul éri, szinte azonnal kikerekednek a szemei. Újra végignéz az elfen, hogy megbizonyosodjon arról, tényleg nem akar-e ártani neki, de nem. Nem érez rajta semmilyen fenyegetőt, sőt! Szimpatikusnak találja, békésnek. A Kikötői népek ellentettje, ami jó hír, hiszen a tündér onnan menekül.*
- Nem akarok zavarni, de köszönöm. Nagyon jól esne. És nagyon szeretnék vele beszélni
*Bólint.
Elég rosszul fogadja érezni magát, ha kap enni is, inni is, az irbiszt is láthatja, de cserébe semmit nem ad az elfeknek. Nem is nagyon tudna mit, nincs semmije, csak bűntudata lenne, de az hatalmas.*
- Nagyon kedves vagy, de én... én nem tudom mivel viszonozni.
*Az elf láthatja a tündér szemében a fiatalok ártatlanságát, de mégsem gyermek, nem is felnőtt, de már nem kamasz, két út tökéletes határán áll.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-07 14:28:11
Üzenet elküldve: 2018-01-07 14:28:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Szárnyatlan Ertatsnoy//
*A kölcsönös bemutatkozás után és a kötelező tiszteletkörök lefutásával a csendek hosszabbak lesznek. A csuhás hosszúéletű sem az a beszédes fajta, de pozíciójánál fogva olykor kénytelen hosszan kifejteni véleményét, hisz Vadvédben többnyire tőle várják, hogy irányt mutasson. A tündér sem az a bőbeszédű fajta, ezért üdítő változatosságot jelent a hosszúéletű számára. Félreértés ne essék, az Erdő Szíve legyen a tanúja, tiszteli a venárokat, mindenkit, de még mindig nincs hozzászokva a vezető szerephez.
A nullum történetére haloványan elmosolyodik, bár Ertatsnoy furcsa szerzet, mégis érzi, hogy barátságos, az erdőt tiszteletben tartó lény.*
- Vadállatot? *Kérdez vissza, ahogy meghallja, hogy mi volt a tündér terve.*
- Nem olyan könnyű azokat megszelídíteni. Vagy hogy gondoltad ezt a megszelídítést? *Nem akar tolakodó lenni, csak nem szeretné, ha Ertatsnoy-t felfalná egy lupusfurgul falka vagy egy másik irbisz.*
- Oh, sajnálom, de itt biztonságos, aki tiszteli az erdőt, arra vigyáz a Fákban Lakó. Itt nem kell félned, hogy bántanak vagy meglopnak. Az arany ezen a vidéken vajmi keveset ér. *Válaszolja a tündér szavaira, majd hátranéz, kémleli Annulient és Bayde-ot az irbisszel.*
- Mit szólnál, ha elindulnánk, nem messze van az otthonom, Vadvéd, a venárok erődje. Ott bevárjuk Bayde-ot az irbisszel és megnézheted. Örülnék, ha ennél és pihennél egy kicsit, aztán, ha menni szeretnél, mehetsz. De beszélhetsz a druidánkkal is, aki biztosan ad egy-két tanácsot neked Erdőmélye vadjait illetően. *Mosolyog a tündérre, várva a válaszát.*
*A kölcsönös bemutatkozás után és a kötelező tiszteletkörök lefutásával a csendek hosszabbak lesznek. A csuhás hosszúéletű sem az a beszédes fajta, de pozíciójánál fogva olykor kénytelen hosszan kifejteni véleményét, hisz Vadvédben többnyire tőle várják, hogy irányt mutasson. A tündér sem az a bőbeszédű fajta, ezért üdítő változatosságot jelent a hosszúéletű számára. Félreértés ne essék, az Erdő Szíve legyen a tanúja, tiszteli a venárokat, mindenkit, de még mindig nincs hozzászokva a vezető szerephez.
A nullum történetére haloványan elmosolyodik, bár Ertatsnoy furcsa szerzet, mégis érzi, hogy barátságos, az erdőt tiszteletben tartó lény.*
- Vadállatot? *Kérdez vissza, ahogy meghallja, hogy mi volt a tündér terve.*
- Nem olyan könnyű azokat megszelídíteni. Vagy hogy gondoltad ezt a megszelídítést? *Nem akar tolakodó lenni, csak nem szeretné, ha Ertatsnoy-t felfalná egy lupusfurgul falka vagy egy másik irbisz.*
- Oh, sajnálom, de itt biztonságos, aki tiszteli az erdőt, arra vigyáz a Fákban Lakó. Itt nem kell félned, hogy bántanak vagy meglopnak. Az arany ezen a vidéken vajmi keveset ér. *Válaszolja a tündér szavaira, majd hátranéz, kémleli Annulient és Bayde-ot az irbisszel.*
- Mit szólnál, ha elindulnánk, nem messze van az otthonom, Vadvéd, a venárok erődje. Ott bevárjuk Bayde-ot az irbisszel és megnézheted. Örülnék, ha ennél és pihennél egy kicsit, aztán, ha menni szeretnél, mehetsz. De beszélhetsz a druidánkkal is, aki biztosan ad egy-két tanácsot neked Erdőmélye vadjait illetően. *Mosolyog a tündérre, várva a válaszát.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-07 13:45:25
Üzenet elküldve: 2018-01-07 13:45:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta//
- Én is örülök!
*Mondja mosolyogva, bár mindig is távol állt tőle az efféle kedvesség és bájcsevej. Bár most nem lenne szíve megbántani valakit nyers stílusával, aki ilyen kedves és békés lény, így hát próbálja összeszedni minden jó modorát és kedvességét.*
- Még csak kölyök.
*Mondja, mikor az elf Csillagot említi.*
- Pár naposan találtam rá az avarban.
*Ezzel el is mondott mindent, na meg főleg azt, hogy miért hallgat rá az állat ilyen könnyen, és ragaszkodik gazdájához olyan nagyon.*
- Én szívesen várok, és teljesen megértem.
*Bólogat. Persze valószínű, hogy az erődben is találkozna valamilyen vaddal, amit megpróbálhat megszelídíteni, de az nagyobb eséllyel harapná le a kezét tőből. Ez így sokkal biztonságosabb, még akkor is, ha várni kell. Persze nem tart igényt a nagymacskára, csupán szeretne közelebbről megismerkedni vele, és azzal a személlyel, aki idomítja. Talán még mestert is találhatna magának. Egy pár napos, halálán lévő nullum megszelidítése és betanítása nem mondható túl nagy feladatnak.*
- Egy vadállatot akartam megszelídíteni, hogy az megvédjen.
*Halvány mosoly jelenik meg az arcán.*
- A Kikötőben laktam régen, de már nem merek ott lenni, hazamenni. Az olyanokat, mint én, sokkal előbb bántják és lopják meg, mint bárki mást. Nem is kell ahhoz a Kikötő közelébe menni.
- Én is örülök!
*Mondja mosolyogva, bár mindig is távol állt tőle az efféle kedvesség és bájcsevej. Bár most nem lenne szíve megbántani valakit nyers stílusával, aki ilyen kedves és békés lény, így hát próbálja összeszedni minden jó modorát és kedvességét.*
- Még csak kölyök.
*Mondja, mikor az elf Csillagot említi.*
- Pár naposan találtam rá az avarban.
*Ezzel el is mondott mindent, na meg főleg azt, hogy miért hallgat rá az állat ilyen könnyen, és ragaszkodik gazdájához olyan nagyon.*
- Én szívesen várok, és teljesen megértem.
*Bólogat. Persze valószínű, hogy az erődben is találkozna valamilyen vaddal, amit megpróbálhat megszelídíteni, de az nagyobb eséllyel harapná le a kezét tőből. Ez így sokkal biztonságosabb, még akkor is, ha várni kell. Persze nem tart igényt a nagymacskára, csupán szeretne közelebbről megismerkedni vele, és azzal a személlyel, aki idomítja. Talán még mestert is találhatna magának. Egy pár napos, halálán lévő nullum megszelidítése és betanítása nem mondható túl nagy feladatnak.*
- Egy vadállatot akartam megszelídíteni, hogy az megvédjen.
*Halvány mosoly jelenik meg az arcán.*
- A Kikötőben laktam régen, de már nem merek ott lenni, hazamenni. Az olyanokat, mint én, sokkal előbb bántják és lopják meg, mint bárki mást. Nem is kell ahhoz a Kikötő közelébe menni.
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-07 13:38:06
Üzenet elküldve: 2018-01-07 13:38:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vizek hava, egy napos délután//
*Isqeha hosszasan bámul, végig jártatja a szemét az eléjük táruló, lenyűgöző látványon. Furcsa érzések kavarognak benne. Abban biztos volt, hogy igaza lesz a lánynak, és találnak itt valami különöset az erdő mélyén. ~Selestwen nem tűnik bolondnak, vagy zavartnak. Egy kicsit, vagy mélyen... talán ez a legjobb kifejezés, mélyen szomorú, de nem zavart elméjű. Ha nem lenne valós, amit mondott, nem lenne itt, Erdőmélye vadonjában, egyedül. Télidőben! Tart valahova, még ha nem is tudja, hová is pontosan. És lám, itt a bizonyíték, hogy igazat mondott.~ A félelf lenyűgözve végigfuttatja a tekintetét a dél felé hosszan elhúzódó, magas, masszív falon, aztán a másik, a nyugat felé futó oldalon. Szinte hihetetlen látvány. A két fal találkozásánál, a sarkon egy hatalmas vízkerék. Csöndes méltósággal áll. A faltól nem messzi patak fut, le, délnek, a fallal csaknem párhuzamosan. Kaput, bejáratot nem lát sem nyugat felé, sem a hosszabb déli oldalon. ~Valahol márpedig csak be lehet menni.~ Már nem biztos benne, hogy kőből épült mindaz, amit látnak. De hogy körbezár valamit, abban igen. Halványan füst szagát is érzi. A hely nem látszik elhagyatottnak. Ebben szinte biztos. De egyelőre nem lát semmi mozgást. Onnan, ahol állnak, a fák takarásában, azt sem tudja megállapítani, hogy a fal funkciója csupán az elkerítés, vagy egy épület falát látják maguk előtt. Selesre pillant, széles mosollyal. Kezd átragadni rá a lány lelkesedése.
Ez az a pillanat, amikor először megfordul a fejében, hogy talán ő sem véletlenül van itt.
Hiszen eljött az Árnyék utcából. Ott szembesült vele, hogy ő nem csak egy kíváncsi félvér fiú a hegyekből, aki ismeri a gyógyító növényeket, az erdőt. Hanem van valami képessége, amivel varázsolni tud. Eralil mester nyíltan megmondta. De a városban, Arthenior Gazdagnegyedében annyira idegenül érezte magát! Eralil mester sehogysem akart kertet, neki pedig mindennél jobban hiányoztak a növények. ~Nem szeretem a várost.~ Rázza meg a fejét szomorúan, ahogy visszagondol. Eddig természetesnek tartotta, hogy amint megjárta a piacot Artheniorban, visszamegy, le délnek, az erdei mágusokhoz. Ahol Worenth mester a szárnyai alá vette, és ahol sokkal jobban tetszett neki minden, mint a városban. De most hirtelen nagyon elbizonytalanodik.*
- Menjünk? *kérdezi Selest, maga is meglepődik rajta, de suttogva. Talán... nem akarja, hogy meglássák őket. Talán attól fél, hogy ha hangos, harsány hangon beszél, akkor ez az egész: a hihetetlen vadon mélyi erőd, a falak hirtelen varázsütésre eltűnnek a szemük elől, és kiderül, hogy mindez csupán káprázat. Talán csak megilletődött. Isqeha nem tudja, ösztönösen suttog. Csak azt tudja, hogy nagyon kíváncsi, mi lehet a falakon belül.* - Valahol csak van egy bejárat!!
*Isqeha hosszasan bámul, végig jártatja a szemét az eléjük táruló, lenyűgöző látványon. Furcsa érzések kavarognak benne. Abban biztos volt, hogy igaza lesz a lánynak, és találnak itt valami különöset az erdő mélyén. ~Selestwen nem tűnik bolondnak, vagy zavartnak. Egy kicsit, vagy mélyen... talán ez a legjobb kifejezés, mélyen szomorú, de nem zavart elméjű. Ha nem lenne valós, amit mondott, nem lenne itt, Erdőmélye vadonjában, egyedül. Télidőben! Tart valahova, még ha nem is tudja, hová is pontosan. És lám, itt a bizonyíték, hogy igazat mondott.~ A félelf lenyűgözve végigfuttatja a tekintetét a dél felé hosszan elhúzódó, magas, masszív falon, aztán a másik, a nyugat felé futó oldalon. Szinte hihetetlen látvány. A két fal találkozásánál, a sarkon egy hatalmas vízkerék. Csöndes méltósággal áll. A faltól nem messzi patak fut, le, délnek, a fallal csaknem párhuzamosan. Kaput, bejáratot nem lát sem nyugat felé, sem a hosszabb déli oldalon. ~Valahol márpedig csak be lehet menni.~ Már nem biztos benne, hogy kőből épült mindaz, amit látnak. De hogy körbezár valamit, abban igen. Halványan füst szagát is érzi. A hely nem látszik elhagyatottnak. Ebben szinte biztos. De egyelőre nem lát semmi mozgást. Onnan, ahol állnak, a fák takarásában, azt sem tudja megállapítani, hogy a fal funkciója csupán az elkerítés, vagy egy épület falát látják maguk előtt. Selesre pillant, széles mosollyal. Kezd átragadni rá a lány lelkesedése.
Ez az a pillanat, amikor először megfordul a fejében, hogy talán ő sem véletlenül van itt.
Hiszen eljött az Árnyék utcából. Ott szembesült vele, hogy ő nem csak egy kíváncsi félvér fiú a hegyekből, aki ismeri a gyógyító növényeket, az erdőt. Hanem van valami képessége, amivel varázsolni tud. Eralil mester nyíltan megmondta. De a városban, Arthenior Gazdagnegyedében annyira idegenül érezte magát! Eralil mester sehogysem akart kertet, neki pedig mindennél jobban hiányoztak a növények. ~Nem szeretem a várost.~ Rázza meg a fejét szomorúan, ahogy visszagondol. Eddig természetesnek tartotta, hogy amint megjárta a piacot Artheniorban, visszamegy, le délnek, az erdei mágusokhoz. Ahol Worenth mester a szárnyai alá vette, és ahol sokkal jobban tetszett neki minden, mint a városban. De most hirtelen nagyon elbizonytalanodik.*
- Menjünk? *kérdezi Selest, maga is meglepődik rajta, de suttogva. Talán... nem akarja, hogy meglássák őket. Talán attól fél, hogy ha hangos, harsány hangon beszél, akkor ez az egész: a hihetetlen vadon mélyi erőd, a falak hirtelen varázsütésre eltűnnek a szemük elől, és kiderül, hogy mindez csupán káprázat. Talán csak megilletődött. Isqeha nem tudja, ösztönösen suttog. Csak azt tudja, hogy nagyon kíváncsi, mi lehet a falakon belül.* - Valahol csak van egy bejárat!!
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-06 23:44:42
Üzenet elküldve: 2018-01-06 23:44:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Szárnyatlan Ertatsnoy//
*Gyorsan kiderül a turpisság, azaz az, hogy nem ugyanarra gondoltak. A fegyverek meglétnek kérdése egy pillanatig sem érdeklik a tündért.*
- Örülök, hogy megismerhetlek Vándor Ertatsnoy. *Mosolyog egy meghajlás kíséretében a csuhás újdonsült ismerősére.
Amikor a férfi a Csillag nevet kiáltja, akkor a korábban fára mászó Nullum lemászik a rejtekhelyéről és odaszalad hozzá. Eddig egyszerű erdei állatnak nézte, amelyik a zaj elől menekült a fára, de mostanra kiderül, hogy a tündéré a kis mókusféle.*
- Aranyos nullam és szép a neve. *Mondja megkönnyebbülve. Aki ilyen féltő gonddal bánik egy ilyen szelíd erdei állattal, az nem lehet rossz tündér. Sokszor mondja övéinek, hogy akit az Erdő Szíve idáig enged, annak nem lehetnek rossz tervei. Ím egy újabb bizonyíték.*
- Öhm... *Pillant hátra, amerre Annulient és Bayde-ot és persze Xauzurt sejti, de őket még elrejtik a sűrűn nőtt fák és bokrok.*
- Persze, láthatod, de egy kicsit várnod kell, mert a lovak miatt lemaradt kissé. A hátasok nem szívlelik a ragadozókat, de ezt te is bizonyosan tudod. *Fordul vissza a tündér felé bocsánatkérő mosollyal.*
- De te mit keresel Erdőmélyén, eltévedtél talán. Esetleg tudok segíteni? *Kérdi érdeklődve, míg megérkeznek a többiek, bár legbelül arra gondol, talán jobb volna előre menniük és Vadvédben bevárni Bayde-éket.*
*Gyorsan kiderül a turpisság, azaz az, hogy nem ugyanarra gondoltak. A fegyverek meglétnek kérdése egy pillanatig sem érdeklik a tündért.*
- Örülök, hogy megismerhetlek Vándor Ertatsnoy. *Mosolyog egy meghajlás kíséretében a csuhás újdonsült ismerősére.
Amikor a férfi a Csillag nevet kiáltja, akkor a korábban fára mászó Nullum lemászik a rejtekhelyéről és odaszalad hozzá. Eddig egyszerű erdei állatnak nézte, amelyik a zaj elől menekült a fára, de mostanra kiderül, hogy a tündéré a kis mókusféle.*
- Aranyos nullam és szép a neve. *Mondja megkönnyebbülve. Aki ilyen féltő gonddal bánik egy ilyen szelíd erdei állattal, az nem lehet rossz tündér. Sokszor mondja övéinek, hogy akit az Erdő Szíve idáig enged, annak nem lehetnek rossz tervei. Ím egy újabb bizonyíték.*
- Öhm... *Pillant hátra, amerre Annulient és Bayde-ot és persze Xauzurt sejti, de őket még elrejtik a sűrűn nőtt fák és bokrok.*
- Persze, láthatod, de egy kicsit várnod kell, mert a lovak miatt lemaradt kissé. A hátasok nem szívlelik a ragadozókat, de ezt te is bizonyosan tudod. *Fordul vissza a tündér felé bocsánatkérő mosollyal.*
- De te mit keresel Erdőmélyén, eltévedtél talán. Esetleg tudok segíteni? *Kérdi érdeklődve, míg megérkeznek a többiek, bár legbelül arra gondol, talán jobb volna előre menniük és Vadvédben bevárni Bayde-éket.*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-06 23:23:53
Üzenet elküldve: 2018-01-06 23:23:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta//
~Tényleg erdei elf.~
*Úgy tűnik, Ertatsnoy jól tippelt, egyértelműen látszik a férfin a hovatartozása. Érdeklődve hallgatja a szavait, hiszen ilyen szerzettel még nem találkozott.
Fogalma sincs, hogy mit jelent a fákban lakó kegye, és azt sem érti, hogy mégis hogyan lehet egy erdőnek szíve, de hát mégis ki ő, hogy kétségbe vonja mások hitét, vallását?
Mikor a férfi egy szót sem ejt a nagymacskáról a tündérnek nem kell sok, hogy rájöjjön, félreértették egymást.*
- A nevem Ertatsnoy. Egyszerű vándor vagyok.
*Mióta a háborúban kirabolták az otthonát és megölték a szüleit, azóta vándorol. Néha visszatért a lakásukba, ami mélyen a Kikötő szívében található, de mióta ott eluralkodott a káosz, inkább elhagyta. Jobban félti annál az életét.*
- Csillag!
*Kiált fel, mire a kölyök nullum rögtön felkapja a fejét. Nagyokat pislog, majd lerohan a fáról, gyorsan végigszalad az avarban, felfut a tündér nadrágján és el is tűnik a kabátja alatt.*
- Az irbisz... Láthatom az irbiszt?
*Sejti, hogy a válasz nem lesz, de ha meg sem próbálja, akkor nem tudja meg, hogy valójában az elf belemegy-e.*
~Tényleg erdei elf.~
*Úgy tűnik, Ertatsnoy jól tippelt, egyértelműen látszik a férfin a hovatartozása. Érdeklődve hallgatja a szavait, hiszen ilyen szerzettel még nem találkozott.
Fogalma sincs, hogy mit jelent a fákban lakó kegye, és azt sem érti, hogy mégis hogyan lehet egy erdőnek szíve, de hát mégis ki ő, hogy kétségbe vonja mások hitét, vallását?
Mikor a férfi egy szót sem ejt a nagymacskáról a tündérnek nem kell sok, hogy rájöjjön, félreértették egymást.*
- A nevem Ertatsnoy. Egyszerű vándor vagyok.
*Mióta a háborúban kirabolták az otthonát és megölték a szüleit, azóta vándorol. Néha visszatért a lakásukba, ami mélyen a Kikötő szívében található, de mióta ott eluralkodott a káosz, inkább elhagyta. Jobban félti annál az életét.*
- Csillag!
*Kiált fel, mire a kölyök nullum rögtön felkapja a fejét. Nagyokat pislog, majd lerohan a fáról, gyorsan végigszalad az avarban, felfut a tündér nadrágján és el is tűnik a kabátja alatt.*
- Az irbisz... Láthatom az irbiszt?
*Sejti, hogy a válasz nem lesz, de ha meg sem próbálja, akkor nem tudja meg, hogy valójában az elf belemegy-e.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-06 22:35:56
Üzenet elküldve: 2018-01-06 22:35:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Szárnyatlan Ertatsnoy//
*A teljes életét a fák közt élte le, megtanulta már, hogyan különböztesse meg a lényegest a lényegtelentől. Nem először lát nullumot, tudja, hogy a mókusszerű állat valójában félénk állat, nem kell tőle tartania és a figyelmét ezért teljes mértékben az ismeretlen köti le, aki végre kilép a fatörzs takarásából. Magasra eltartja karjait maga mellett, hogy a másik láthassa, semmiféle fegyver, sem közelharci, sem távolsági nincs nála. Úgysem szereti az íjakat, őszintétlen fegyver, kizárja a valódi harcot két fél közül, bár a hatékonysága megkérdőjelezhetetlen.*
- Persze, csak gyere közelebb. *Válaszolja, de mivel az utolsó szava korábban a fegyvertelenségére utalt, így abban a hiszemben, hogy a másik azt szeretné ellenőrizni, hogy van-e nála fegyver. Az irbisz jelen esetben háttérbe szorul - de el nem felejtődik -, figyelmét a tündér birtokolja.*
- A nevem Pycta del Ventus, az Erdő Szíve áldjon. Láthatod, nincs nálam fegyver valóban. *Köszönti a furcsa szerzetet, de arcán ebből semmi sem látszik, csak egy barátságos mosoly.*
- Vadvéd és a venárok vezetője vagyok, a Fákban Lakó kegyéből. *Engedi le karjait, ha látja, hogy a tündér megnyugodott.*
*A teljes életét a fák közt élte le, megtanulta már, hogyan különböztesse meg a lényegest a lényegtelentől. Nem először lát nullumot, tudja, hogy a mókusszerű állat valójában félénk állat, nem kell tőle tartania és a figyelmét ezért teljes mértékben az ismeretlen köti le, aki végre kilép a fatörzs takarásából. Magasra eltartja karjait maga mellett, hogy a másik láthassa, semmiféle fegyver, sem közelharci, sem távolsági nincs nála. Úgysem szereti az íjakat, őszintétlen fegyver, kizárja a valódi harcot két fél közül, bár a hatékonysága megkérdőjelezhetetlen.*
- Persze, csak gyere közelebb. *Válaszolja, de mivel az utolsó szava korábban a fegyvertelenségére utalt, így abban a hiszemben, hogy a másik azt szeretné ellenőrizni, hogy van-e nála fegyver. Az irbisz jelen esetben háttérbe szorul - de el nem felejtődik -, figyelmét a tündér birtokolja.*
- A nevem Pycta del Ventus, az Erdő Szíve áldjon. Láthatod, nincs nálam fegyver valóban. *Köszönti a furcsa szerzetet, de arcán ebből semmi sem látszik, csak egy barátságos mosoly.*
- Vadvéd és a venárok vezetője vagyok, a Fákban Lakó kegyéből. *Engedi le karjait, ha látja, hogy a tündér megnyugodott.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-06 22:22:28
Üzenet elküldve: 2018-01-06 22:22:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta//
*Úgy tűnik a nullumos trükk nem válik be, sőt! A férfi még csak észre sem veszi Csillagot. Az apró állat lefekszik a fa egyik vastagabb ágára, ráhajtja a fejét és onnan bámulja gazdáját, illetve az idegent. Mintha kész lenne bármikor elfutni, ha az elf egy fenyegető mozdulatot tesz.*
~Hát nem a legjobb testőr, az tény.~
*Hallgatja a férfi szavait, és érzi a mögöttük lakozó békét, és tiszta szívet.*
~Vagy most tévedek, és mindjárt lenyilaz.~
*Úgy érzi nincs választása, kilép hát a fa mögül, és érdeklődve várja, hogy mi fog történni. Alaposan végignéz az idegenen, hogy megbizonyosodjon arról, az tényleg igazat mondott-e.*
- Megnézhetem?
*Érti ezt az irbiszre, hisz ki ne akarna látni egy hasonló macskafélét? Talán a druidával is beszélhet, ha szerencséje van, akkor elmondják neki, hogy hogyan lehet egy hasonló állatot megszelídíteni. Na meg megtanítani arra, hogy ne falja fel egyből a nullumát. Lehet, hogy mégsem egy macskafélét kellene választania, vagy nagyon el kellene különítenie a két állatot egymástól. Csillag utazhat a vállán, de a tündér nem hiszi, hogy ez lenne a tökéletes megoldás.*
*Úgy tűnik a nullumos trükk nem válik be, sőt! A férfi még csak észre sem veszi Csillagot. Az apró állat lefekszik a fa egyik vastagabb ágára, ráhajtja a fejét és onnan bámulja gazdáját, illetve az idegent. Mintha kész lenne bármikor elfutni, ha az elf egy fenyegető mozdulatot tesz.*
~Hát nem a legjobb testőr, az tény.~
*Hallgatja a férfi szavait, és érzi a mögöttük lakozó békét, és tiszta szívet.*
~Vagy most tévedek, és mindjárt lenyilaz.~
*Úgy érzi nincs választása, kilép hát a fa mögül, és érdeklődve várja, hogy mi fog történni. Alaposan végignéz az idegenen, hogy megbizonyosodjon arról, az tényleg igazat mondott-e.*
- Megnézhetem?
*Érti ezt az irbiszre, hisz ki ne akarna látni egy hasonló macskafélét? Talán a druidával is beszélhet, ha szerencséje van, akkor elmondják neki, hogy hogyan lehet egy hasonló állatot megszelídíteni. Na meg megtanítani arra, hogy ne falja fel egyből a nullumát. Lehet, hogy mégsem egy macskafélét kellene választania, vagy nagyon el kellene különítenie a két állatot egymástól. Csillag utazhat a vállán, de a tündér nem hiszi, hogy ez lenne a tökéletes megoldás.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-06 22:06:23
Üzenet elküldve: 2018-01-06 22:06:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Irbisz-vétel után - Pycta, Bayde, Annulien és Szárnyatlan Ertatsnoy//
*Annulien kicsit lemarad tőle, amit észre sem vett, de azért a kis monológját elmondta, ami így elég bizarrul hat, de sok mindent látott már az elf hosszú élete során. A nézelődés meghozza a gyümölcsét, nem messze tőle, egy alacsony alak részleges körvonalai rajzolódnak ki egy fa takarásából, a csuhás összevont szemöldökkel fürkészi az ismeretlent, aki nem gyermek, de nem is felnőtt, de nem is ember, talán... talán egy tündér?*
- Nem kell félned, nem akarunk, azaz akarlak bántani. *Gondol a lemaradó Annura.* Az Erdő Szíve a tanúm, hogy békések a szándékaim, viszont kérlek, ne bujkálj ott a fa mögött, van velünk egy *Elgondolkodik, hogyan is fogalmazzon, de az mellett dönt, hogy őszintének kell lennie.*, egy irbisz, egy druida kíséri, nem fog bántani, de nem szeretném, hogy baj történjen. *Próbál a lehető legkevésbé félreérthetően fogalmazni, nem tudja, mennyire sikerült. Nem szeretné, ha az irbisz prédának nézné a bujkáló alakot vagy megriadna és támadna, nem tudja, Bayde mennyire tudja kordában tartani még. Biztosan kell pár hét, míg tökéletesen összeszoknak.*
- Nincs fegyverem. *Tárja szét karjait, a csuha bő ujjai alatt még az alkarvédők sem látszanak és lecsusszan a ló oldalán.*
*Annulien kicsit lemarad tőle, amit észre sem vett, de azért a kis monológját elmondta, ami így elég bizarrul hat, de sok mindent látott már az elf hosszú élete során. A nézelődés meghozza a gyümölcsét, nem messze tőle, egy alacsony alak részleges körvonalai rajzolódnak ki egy fa takarásából, a csuhás összevont szemöldökkel fürkészi az ismeretlent, aki nem gyermek, de nem is felnőtt, de nem is ember, talán... talán egy tündér?*
- Nem kell félned, nem akarunk, azaz akarlak bántani. *Gondol a lemaradó Annura.* Az Erdő Szíve a tanúm, hogy békések a szándékaim, viszont kérlek, ne bujkálj ott a fa mögött, van velünk egy *Elgondolkodik, hogyan is fogalmazzon, de az mellett dönt, hogy őszintének kell lennie.*, egy irbisz, egy druida kíséri, nem fog bántani, de nem szeretném, hogy baj történjen. *Próbál a lehető legkevésbé félreérthetően fogalmazni, nem tudja, mennyire sikerült. Nem szeretné, ha az irbisz prédának nézné a bujkáló alakot vagy megriadna és támadna, nem tudja, Bayde mennyire tudja kordában tartani még. Biztosan kell pár hét, míg tökéletesen összeszoknak.*
- Nincs fegyverem. *Tárja szét karjait, a csuha bő ujjai alatt még az alkarvédők sem látszanak és lecsusszan a ló oldalán.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-06 21:49:23
Üzenet elküldve: 2018-01-06 21:49:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta, Bayde, Annulien//
*Állatok morgása és visítása helyett embernek tűnő hangok csapják meg a tündér füleit. Nem tudja, hogy miféle népség lehet, így rögtön elbújik egy fa mögé, jobb félni, mint megijedni alapon.*
~Nem is ember! Elf!~
*Kíváncsi tekintettel fürkészi az alakot, aki úgy tűnik, elég kellemesen, már majdnem otthon érzi magát a sűrű fák között. Ugyan ez elmondható a mellette haladó, szintén elf társáról is.*
~Erdei elfek? Velük még nem is találkoztam, csak a város fajtával.~
*Mindenfélét szoktak mondani róluk. Valaki szerint tudatlanok, mások szerint pedig nagyon intelligensek, de a tündér sosem szeretett mások szavára alapozni, jobban szereti saját bőrén megtapasztalni a dolgokat.
Mikor hallgatja a beszédüket egy elég érdekes szót fedez fel a mondatok között.*
~Irbisz?~
*Egy irbisz is tökéletes lenne a számára, egy ilyen macskaféle már meg tudná védeni. Persze nem tervezi ellopni senki állatát, de azért mégis szívesen megnézne magának egy ehhez hasonló ragadozót, tanulhatna tőle, belőle.
Úgy tűnik, kíváncsisága túl nagy, és az elf férfi kiszúrja a tündért a fák mögül.*
- Csillag! Menj!
*Suttogja a kölyök nullumnak, mire az kibújik a gazdája haja közül, leugrik a földre, átrohan az idegenek előtt és felfut a szemközti fára. Annak egyik magas ágáról figyeli az elfeket.*
*Állatok morgása és visítása helyett embernek tűnő hangok csapják meg a tündér füleit. Nem tudja, hogy miféle népség lehet, így rögtön elbújik egy fa mögé, jobb félni, mint megijedni alapon.*
~Nem is ember! Elf!~
*Kíváncsi tekintettel fürkészi az alakot, aki úgy tűnik, elég kellemesen, már majdnem otthon érzi magát a sűrű fák között. Ugyan ez elmondható a mellette haladó, szintén elf társáról is.*
~Erdei elfek? Velük még nem is találkoztam, csak a város fajtával.~
*Mindenfélét szoktak mondani róluk. Valaki szerint tudatlanok, mások szerint pedig nagyon intelligensek, de a tündér sosem szeretett mások szavára alapozni, jobban szereti saját bőrén megtapasztalni a dolgokat.
Mikor hallgatja a beszédüket egy elég érdekes szót fedez fel a mondatok között.*
~Irbisz?~
*Egy irbisz is tökéletes lenne a számára, egy ilyen macskaféle már meg tudná védeni. Persze nem tervezi ellopni senki állatát, de azért mégis szívesen megnézne magának egy ehhez hasonló ragadozót, tanulhatna tőle, belőle.
Úgy tűnik, kíváncsisága túl nagy, és az elf férfi kiszúrja a tündért a fák mögül.*
- Csillag! Menj!
*Suttogja a kölyök nullumnak, mire az kibújik a gazdája haja közül, leugrik a földre, átrohan az idegenek előtt és felfut a szemközti fára. Annak egyik magas ágáról figyeli az elfeket.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-06 21:23:11
Üzenet elküldve: 2018-01-06 21:23:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Irbisz-vétel után - Pycta, Bayde, Annulien és Szárnyatlan Ertatsnoy//
*A mágussal kötött üzlet után a csuhás visszatér Annu-hoz, a frissen megismert hosszúéletű lányhoz, hogy maguk mögött hagyhassák az ingoványos vidék mérges miazmát árasztó vidékét és visszatérhessenek Erdőmélye oltalmába.*
- Bayde egy kicsit lemaradva követ minket, elboldogulsz a lovával? *Kérdi, amikor visszaér a lányhoz. Tudja, hogy erős kezdés ez, de valahogy meg kell oldaniuk és gyorsabban is hazatérnek, a druidának pedig addig lesz ideje megismerkedni az erőd új lakójával.*
- Tudod, Worenth, a mágus, eladta nekünk az irbiszét. Agyrém, hogy üzletet kötöttünk egy ilyen fenséges állat felett, de így mind jól jártunk. Worenth megkapta az aranyait, mi pedig hazavihetünk Erdőmélyére egy irbiszt, aminek ott van az otthona.
*Ameddig szükséges, addig gyalogosan halad, remélhetően Annu is követi és Bayde is kicsit lemaradva tőlük, eközben beszélget Annu-val. Majd, ha visszaérnek végre Erőmélye fái közé, felszáll a lóra.*
- Remélem, nem rémít meg a dolog, az irbiszek nem háziállatok, de az Erdő Szíve bizonyosan vigyáz majd ránk, és Bayde *néz hátra elmosolyodva* remek druida, tudja, hogyan kell kezelni Xauzurt.
*A fák közt járva már sokkal nyugodtabb, az üzlet is megköttetett és végre a Fákban Lakó birodalmában jár újra. Bár télidőben csendesebb a vadon, mégis a gyönyörűsége megkérdőjelezhetetlen.*
- Téged mi vezetett a fák közé? *Fordul Annu felé érdeklődve, amikor érzékeny elf hallása különös zajokra figyelmezteti.
Elkapja pillantását Annu-ról és a távolba, a fák közé réved. Olyasmit hall, amit nem tud az erdő hangjai közé illeszteni, más, mintha valaki járna az avarral hintett erdőben. Azonnal eszébe ötlik az irbisz és Bayde. Nem volna jó, ha a fenevad a visszaúton felfalna valakit, valaki ismeretlent vagy egy ismerőst, aki eléjük jön.*
- Jár ott valaki? *Emelkedik ki kissé a nyeregből, hogy jobban körbekémlelhessen, a cserjés mögött mintha egy apró árny, gyermek vagy törpe alakját vélné felfedezni.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.06 21:24:39
*A mágussal kötött üzlet után a csuhás visszatér Annu-hoz, a frissen megismert hosszúéletű lányhoz, hogy maguk mögött hagyhassák az ingoványos vidék mérges miazmát árasztó vidékét és visszatérhessenek Erdőmélye oltalmába.*
- Bayde egy kicsit lemaradva követ minket, elboldogulsz a lovával? *Kérdi, amikor visszaér a lányhoz. Tudja, hogy erős kezdés ez, de valahogy meg kell oldaniuk és gyorsabban is hazatérnek, a druidának pedig addig lesz ideje megismerkedni az erőd új lakójával.*
- Tudod, Worenth, a mágus, eladta nekünk az irbiszét. Agyrém, hogy üzletet kötöttünk egy ilyen fenséges állat felett, de így mind jól jártunk. Worenth megkapta az aranyait, mi pedig hazavihetünk Erdőmélyére egy irbiszt, aminek ott van az otthona.
*Ameddig szükséges, addig gyalogosan halad, remélhetően Annu is követi és Bayde is kicsit lemaradva tőlük, eközben beszélget Annu-val. Majd, ha visszaérnek végre Erőmélye fái közé, felszáll a lóra.*
- Remélem, nem rémít meg a dolog, az irbiszek nem háziállatok, de az Erdő Szíve bizonyosan vigyáz majd ránk, és Bayde *néz hátra elmosolyodva* remek druida, tudja, hogyan kell kezelni Xauzurt.
*A fák közt járva már sokkal nyugodtabb, az üzlet is megköttetett és végre a Fákban Lakó birodalmában jár újra. Bár télidőben csendesebb a vadon, mégis a gyönyörűsége megkérdőjelezhetetlen.*
- Téged mi vezetett a fák közé? *Fordul Annu felé érdeklődve, amikor érzékeny elf hallása különös zajokra figyelmezteti.
Elkapja pillantását Annu-ról és a távolba, a fák közé réved. Olyasmit hall, amit nem tud az erdő hangjai közé illeszteni, más, mintha valaki járna az avarral hintett erdőben. Azonnal eszébe ötlik az irbisz és Bayde. Nem volna jó, ha a fenevad a visszaúton felfalna valakit, valaki ismeretlent vagy egy ismerőst, aki eléjük jön.*
- Jár ott valaki? *Emelkedik ki kissé a nyeregből, hogy jobban körbekémlelhessen, a cserjés mögött mintha egy apró árny, gyermek vagy törpe alakját vélné felfedezni.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.06 21:24:39
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-06 13:00:57
Üzenet elküldve: 2018-01-06 13:00:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az ingovány bűze és mocska után ez a hely igazán szimpatikus. Az ottani szagok szinte beleitták magukat a tündér orrába, és sehogyan sem akarnak távozni. Pedig azt mondják, hogy ha sokáig szagolsz valamit, akkor egy idő után nem érzed, de Ertatsnoy ennek pont az ellenkezőjét tapasztalta meg. Minél mélyebbre hatolt a sűrű, ködös lápban, és tűnt el benne térdig, annál inkább érezte, hogy a reggeli utat talál felfelé.
A Karavánpihenő düledező romjai között lelt magának menedéket éjszakára. Fogalma sincs, hogy a ruhája is kapott-e a csodás aromából, lehet, ezért érzi még mindig annyira.
Mikor elérte a rengeteget a szíve megnyugodott. A vállán utazó kis nullum is szívesebben bújik ki a kabát alól, és szimatol körbe hosszú orrával, hogy újra elrejtőzzön, immár a tündér hajának szálai között, ott talán több mindent láthat a környező világból. Még akkor is, ha túl gyáva ahhoz, hogy saját maga tapasztalja meg.
Mikor egy, az útját keresztező patakra bukkan kihasználja az alkalmat, hogy megtisztítsa magát, hideg idő ide vagy oda. A nullum, akin immár egyértelműen látható, hogy még csak kölyök, rögtön menedéket keresve bújik meg az avarban.
A tündér immár tisztán, és szárazon folytatja az útját, szemei a végtelen rengeteg pásztázzák veszélyes állatokat keresve. Ugyanis nem céltalanul érkezett, szeretne egy társat, aminek négy lába van és szőr fedi testét, na meg ami elég okos ahhoz, hogy megvédje leendő gazdáját.*
A Karavánpihenő düledező romjai között lelt magának menedéket éjszakára. Fogalma sincs, hogy a ruhája is kapott-e a csodás aromából, lehet, ezért érzi még mindig annyira.
Mikor elérte a rengeteget a szíve megnyugodott. A vállán utazó kis nullum is szívesebben bújik ki a kabát alól, és szimatol körbe hosszú orrával, hogy újra elrejtőzzön, immár a tündér hajának szálai között, ott talán több mindent láthat a környező világból. Még akkor is, ha túl gyáva ahhoz, hogy saját maga tapasztalja meg.
Mikor egy, az útját keresztező patakra bukkan kihasználja az alkalmat, hogy megtisztítsa magát, hideg idő ide vagy oda. A nullum, akin immár egyértelműen látható, hogy még csak kölyök, rögtön menedéket keresve bújik meg az avarban.
A tündér immár tisztán, és szárazon folytatja az útját, szemei a végtelen rengeteg pásztázzák veszélyes állatokat keresve. Ugyanis nem céltalanul érkezett, szeretne egy társat, aminek négy lába van és szőr fedi testét, na meg ami elég okos ahhoz, hogy megvédje leendő gazdáját.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-05 10:40:13
Üzenet elküldve: 2018-01-05 10:40:13
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Vizek hava, egy napos délután//
- Semmi baj, csak megcsúsztam egy kicsit! *Kiált neki vissza Seles, de még mindig kapkodja egy kicsit a levegőt.* ~ Jó, hogy nem estem nagyobbat. ~
*Amikor Isqeha felhívja a figyelmét arra, amit látott, Seles arca felragyog, teljesen döbbenten néz társára. Ezek szerint igaz, tényleg van itt egy hely, és az erdő igaz útra szólította őt. Abban az esetben, ha amit találnak, valóban az otthont jelentené számára, akkor talán végre megtalálja a boldogságot, amelyet már olyan régóta áhított. Már nem is gondol az otthonát felemésztő tűzre, csak menni akar.*
- Az erdő igazat mondott. *Mondja Isqehának ámulva.* Legalább is remélem. Menjünk! De most már óvatos leszek, az előbb majdnem nyakamat szegtem. Azért minden izgalomnak van határa. *Nevet, és elindul arra, amerre Isqeha mutatott. Elég néhány lépés, és már ő is látja, amiről a férfi beszélt, a fák közül masszív kőfal tünedezik elő, és a vízcsobogás hangja is egyre erősebb. A lejtőt, amin lecsúszott, egyértelműen egy folyó vájta a földbe.* Neked van róla elképzelésed, mi ez a hely? Tudom, butaságnak hangzik, de fogalmam sincs, ki élhet itt. *Mondja neki még mindig derűsen.* Ugyanakkor nem érzem úgy, hogy tartanunk kéne tőle. Úgy érzem, ez az a hely, amiről álmodtam, Isqeha!
- Semmi baj, csak megcsúsztam egy kicsit! *Kiált neki vissza Seles, de még mindig kapkodja egy kicsit a levegőt.* ~ Jó, hogy nem estem nagyobbat. ~
*Amikor Isqeha felhívja a figyelmét arra, amit látott, Seles arca felragyog, teljesen döbbenten néz társára. Ezek szerint igaz, tényleg van itt egy hely, és az erdő igaz útra szólította őt. Abban az esetben, ha amit találnak, valóban az otthont jelentené számára, akkor talán végre megtalálja a boldogságot, amelyet már olyan régóta áhított. Már nem is gondol az otthonát felemésztő tűzre, csak menni akar.*
- Az erdő igazat mondott. *Mondja Isqehának ámulva.* Legalább is remélem. Menjünk! De most már óvatos leszek, az előbb majdnem nyakamat szegtem. Azért minden izgalomnak van határa. *Nevet, és elindul arra, amerre Isqeha mutatott. Elég néhány lépés, és már ő is látja, amiről a férfi beszélt, a fák közül masszív kőfal tünedezik elő, és a vízcsobogás hangja is egyre erősebb. A lejtőt, amin lecsúszott, egyértelműen egy folyó vájta a földbe.* Neked van róla elképzelésed, mi ez a hely? Tudom, butaságnak hangzik, de fogalmam sincs, ki élhet itt. *Mondja neki még mindig derűsen.* Ugyanakkor nem érzem úgy, hogy tartanunk kéne tőle. Úgy érzem, ez az a hely, amiről álmodtam, Isqeha!
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-05 08:57:14
Üzenet elküldve: 2018-01-05 08:57:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Vizek hava, egy napos délután //
- Hahó! Jól vagy? *kiált a lány után, ahogy az hirtelen előreszalad, de aztán meg lebucskázik egy vizes, lejtős részen. Isqeha gyorsan igyekszik utána, meg-megkapaszkodva egy-egy fatörzsben, ágban. Selesre figyel, lefelé, és csak egy pillanatra néz el messzebbre, nem is tudatosul benne, mit lát. A lány szerencsére leérve hamar talpra áll.*
- Seles, nincs semmi bajod? *kérdezi, ahogy leér ő is. Aztán előre meg körbe bámul, de mindenütt csak az erdő, a fák végnélküli sűrűje. Pedig megesküdne rá, hogy fentebbről valamit látott, ami nem erdő! Mintha emberi kéz építette szürke kőfal lett volna!*
- Valamit láttam fentről. *mondja bizonytalanul.* - Azt hiszem, egy kőfal, vagy épület falát. Arra... *int délnyugat felé.* - Valamerre arra.
- Hahó! Jól vagy? *kiált a lány után, ahogy az hirtelen előreszalad, de aztán meg lebucskázik egy vizes, lejtős részen. Isqeha gyorsan igyekszik utána, meg-megkapaszkodva egy-egy fatörzsben, ágban. Selesre figyel, lefelé, és csak egy pillanatra néz el messzebbre, nem is tudatosul benne, mit lát. A lány szerencsére leérve hamar talpra áll.*
- Seles, nincs semmi bajod? *kérdezi, ahogy leér ő is. Aztán előre meg körbe bámul, de mindenütt csak az erdő, a fák végnélküli sűrűje. Pedig megesküdne rá, hogy fentebbről valamit látott, ami nem erdő! Mintha emberi kéz építette szürke kőfal lett volna!*
- Valamit láttam fentről. *mondja bizonytalanul.* - Azt hiszem, egy kőfal, vagy épület falát. Arra... *int délnyugat felé.* - Valamerre arra.
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-05 06:25:18
Üzenet elküldve: 2018-01-05 06:25:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás - A barlang//
*Nem tudja mennyi ideje üldögélhet Lesha mellett, ugyanis közeledve a hajnal első pírjához ő is elszunnyad. Függetlenül harcos és testőr lététől, több, mint egy napja nem aludt már, s a viták, az erdőjárás kissé kimerítette. Hirtelen pillant fel, mint aki úgy érzi rossz fát tett a tűzre:*
- A tűz!* Alig-alig pislákoló fénye immár nem világítja meg az üreg belsejét olyannyira, ahogy szeretné, így Lesha feje alól kezét kihúzva, kissé átmozgatva, lassan feláll, majd az előző nap összegyűjtött gallyakból alaposan megpakolja. Nem kell hozzá sok idő és az, ismét régi fényében lobog, megvilágítva Lesha alvó testét, arcát.*
- Nem akarsz végre felkelni?* Hangját szándékosan erősíti, legszívesebben azonban felpofozná a nőt. Egyrészt, mert úgy érzi előző napi érzékeny elgyengülése elsősorban a nőnek köszönhető, másrészt, mert jelleme úgy ítéli meg, ennyi pihenés bőven elég egy végtagjait elveszített személynek is, nemhogy ennyi sérülésnek, amit ráadásul még el is lát. Morogva töm a szájába néhány Holdsajtot, hogy mardosó éhségét csillapítsa, majd előzőleg azzal az ismeretlen növénnyel összepiszkolt kulacsából iszik néhány rövidebb kortyot.*
- Nagyszerű! Nagyon finom...*Fintorogva teszi vissza kulcsának tetejét, s fűzi fel magára. Ismét a lányra néz. Talán sebei, mintha halványabbak lennének, már amennyit lát belőle, de ezt majd csak Lesha tudja megmondani, hogy ért-e valamit a tegnapi kezelés. Lassan az üreg száját eltorlaszoló görgeteghez lép, melyet egy jól irányzott taszítással elgurít a bejárattól. Kilép, majd néhányszor mélyet szippant a hajnali, csípős levegőből és körülnéz. A táj mitsem változott a korábbiakhoz képest. Továbbra is kopár és hideg, kietlenségét csak néhol szakítja meg egynéhány barna levelekkel tarkított cserje, bokor. Aztán bent hagyott kalapácsát veszi magához, s kissé távolabb lép az üreg szájától, hogy megfelelő helye legyen egy kis testmozgáshoz. A kalapács nyelét két kézre fogja és lassú, de lendületes nyolcasokat kezd leírni vele maga előtt, szinte érzi, ahogy izmaiba vér pumpálódik, s visszatér ereje. A nyolcasokat felülről lefelé ívelő csapások váltják fel, melyeket a talaj szintjétől alig pár ujjnyira szakít meg. Majd a két mozdulatot kombinálva alakítja technikáját, kiegészítve azzal, hogy a föld felet megállított fegyvert rézsútosan előbb a bal, majd a jobb irányba csapja fel. Megterhelő technikák ezek a csuklónak, de Zaxdor végtagjai folytatásának érzi a kalapácsát, így nem különösebben rázza meg a nehéz fegyver forgatása. Miután a támadó mozdulatsort gyakorolta kicsit, úgy érzi a védekezőre nincs szüksége, azt úgy is a helyzet adja, egy ekkora fegyvernél a támadó közelbe érésére egyébként is vajmi kevés esélyt lát. Ismét az üreg felé néz, de bent nem nagyon lát mozgást, így annak szájához lépve bosszúsan, egyben gonosz mosollyal rivall befelé:*
- Támadás! Támadás! Mindenki fegyverbe! Felkelni pipogya, hétalvó, szerencsétlen banda! Hát mit képzeltek, ezért fizetem a zsoldot, hogy aludjatok!* Az üreg zeng az óriás öblös hangjától, kérdés, hogy Lesha erre miként reagál, főleg azután, hogy Zaxdor hangjának nyomatékaként, az üreg sziklából álló talapzatához kezdi harci kalapácsát verni, melynek hangja égzengéshez, mágikus robbanásokhoz hasonlatos.*
*Nem tudja mennyi ideje üldögélhet Lesha mellett, ugyanis közeledve a hajnal első pírjához ő is elszunnyad. Függetlenül harcos és testőr lététől, több, mint egy napja nem aludt már, s a viták, az erdőjárás kissé kimerítette. Hirtelen pillant fel, mint aki úgy érzi rossz fát tett a tűzre:*
- A tűz!* Alig-alig pislákoló fénye immár nem világítja meg az üreg belsejét olyannyira, ahogy szeretné, így Lesha feje alól kezét kihúzva, kissé átmozgatva, lassan feláll, majd az előző nap összegyűjtött gallyakból alaposan megpakolja. Nem kell hozzá sok idő és az, ismét régi fényében lobog, megvilágítva Lesha alvó testét, arcát.*
- Nem akarsz végre felkelni?* Hangját szándékosan erősíti, legszívesebben azonban felpofozná a nőt. Egyrészt, mert úgy érzi előző napi érzékeny elgyengülése elsősorban a nőnek köszönhető, másrészt, mert jelleme úgy ítéli meg, ennyi pihenés bőven elég egy végtagjait elveszített személynek is, nemhogy ennyi sérülésnek, amit ráadásul még el is lát. Morogva töm a szájába néhány Holdsajtot, hogy mardosó éhségét csillapítsa, majd előzőleg azzal az ismeretlen növénnyel összepiszkolt kulacsából iszik néhány rövidebb kortyot.*
- Nagyszerű! Nagyon finom...*Fintorogva teszi vissza kulcsának tetejét, s fűzi fel magára. Ismét a lányra néz. Talán sebei, mintha halványabbak lennének, már amennyit lát belőle, de ezt majd csak Lesha tudja megmondani, hogy ért-e valamit a tegnapi kezelés. Lassan az üreg száját eltorlaszoló görgeteghez lép, melyet egy jól irányzott taszítással elgurít a bejárattól. Kilép, majd néhányszor mélyet szippant a hajnali, csípős levegőből és körülnéz. A táj mitsem változott a korábbiakhoz képest. Továbbra is kopár és hideg, kietlenségét csak néhol szakítja meg egynéhány barna levelekkel tarkított cserje, bokor. Aztán bent hagyott kalapácsát veszi magához, s kissé távolabb lép az üreg szájától, hogy megfelelő helye legyen egy kis testmozgáshoz. A kalapács nyelét két kézre fogja és lassú, de lendületes nyolcasokat kezd leírni vele maga előtt, szinte érzi, ahogy izmaiba vér pumpálódik, s visszatér ereje. A nyolcasokat felülről lefelé ívelő csapások váltják fel, melyeket a talaj szintjétől alig pár ujjnyira szakít meg. Majd a két mozdulatot kombinálva alakítja technikáját, kiegészítve azzal, hogy a föld felet megállított fegyvert rézsútosan előbb a bal, majd a jobb irányba csapja fel. Megterhelő technikák ezek a csuklónak, de Zaxdor végtagjai folytatásának érzi a kalapácsát, így nem különösebben rázza meg a nehéz fegyver forgatása. Miután a támadó mozdulatsort gyakorolta kicsit, úgy érzi a védekezőre nincs szüksége, azt úgy is a helyzet adja, egy ekkora fegyvernél a támadó közelbe érésére egyébként is vajmi kevés esélyt lát. Ismét az üreg felé néz, de bent nem nagyon lát mozgást, így annak szájához lépve bosszúsan, egyben gonosz mosollyal rivall befelé:*
- Támadás! Támadás! Mindenki fegyverbe! Felkelni pipogya, hétalvó, szerencsétlen banda! Hát mit képzeltek, ezért fizetem a zsoldot, hogy aludjatok!* Az üreg zeng az óriás öblös hangjától, kérdés, hogy Lesha erre miként reagál, főleg azután, hogy Zaxdor hangjának nyomatékaként, az üreg sziklából álló talapzatához kezdi harci kalapácsát verni, melynek hangja égzengéshez, mágikus robbanásokhoz hasonlatos.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-04 18:54:35
Üzenet elküldve: 2018-01-04 18:54:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Isqeha//
*Seles meglehetősen élvezi a sétát, jó újra úton lenni. Ebben a nyirkos időben bármilyen vastag is az ember öltözéke, a hideg csak akkor nem kúszik be alá, ha az utazó rendesen átmozgatja a tagjait. Egyetért Isqeha nézeteivel az erdővel kapcsolatban, mert még ebben a rideg évszakban is megvan a maga szépsége. Hogy is lehetne nem szeretni a fákat, virágokat?*
- Igen. *Mosolyodik el a férfi kérdésére.* Én lőttem a nyulat. Azóta nem láttam valami sok állatot errefelé. *Teszi hozzá kicsit gyanakodva, és végighordozza tekintetét a vidéken, de nem teszi szóvá a gyanúját, hogy valami furcsát sejt - hátha csak beképzeli.* Régóta gyűjtögetésből élek, de nem ölök, csak ha tényleg muszáj. Szerencséd volt azokkal a bogyókkal, én már napok óta nem találtam hasonlót.
*Amikor elfogy az ösvény, kicsit csalódottnak érzi magát. Azért jobban esett a puha földön lépkedni, és most tovább caplathatnak a hepehupás erdőben. Már épp javasolni akarja, hogy az egyik egyenesebb szakasz felé folytassák, mikor rájön, hogy Isqehának igaza van.*
- Igazad van, én is érzem! *Beleszimatol a szinte esőillatba, ami a párás levegő sajátja. Kicsit előreszalad nyugat felé, és kezével megérinti a tölgy törzsét, hallgatózik, hátha csobogást hall, és mintha kicsit hallaná is a víz zaját.* Szerintem az is nyugatra lehet, mint a célunk. *Szól oda Isqehának. Végtére is nem butaság, az otthona keresésére indult. Otthon pedig nincs víz nélkül. Egészen fellelkesül, és még Isqehát se várja meg, vele tart-e, megpróbálja egyedül megkeresni.* Vízre amúgy is szükségünk volna!
*A talaj nagyon csúszós és lejtős hirtelen, és ahogy siet, megcsúszik rajta, de egy a lejtőbe kapaszkodó fa ága gyorsan segít rajta, mielőtt legurulna a domboldalban. Figyelmeztetnie kell magát, hogy minden izgalom ellenére is óvatosnak kell lennie. Kifújja magát, és újra feláll, szerencsére kutya baja.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.04 18:56:22
*Seles meglehetősen élvezi a sétát, jó újra úton lenni. Ebben a nyirkos időben bármilyen vastag is az ember öltözéke, a hideg csak akkor nem kúszik be alá, ha az utazó rendesen átmozgatja a tagjait. Egyetért Isqeha nézeteivel az erdővel kapcsolatban, mert még ebben a rideg évszakban is megvan a maga szépsége. Hogy is lehetne nem szeretni a fákat, virágokat?*
- Igen. *Mosolyodik el a férfi kérdésére.* Én lőttem a nyulat. Azóta nem láttam valami sok állatot errefelé. *Teszi hozzá kicsit gyanakodva, és végighordozza tekintetét a vidéken, de nem teszi szóvá a gyanúját, hogy valami furcsát sejt - hátha csak beképzeli.* Régóta gyűjtögetésből élek, de nem ölök, csak ha tényleg muszáj. Szerencséd volt azokkal a bogyókkal, én már napok óta nem találtam hasonlót.
*Amikor elfogy az ösvény, kicsit csalódottnak érzi magát. Azért jobban esett a puha földön lépkedni, és most tovább caplathatnak a hepehupás erdőben. Már épp javasolni akarja, hogy az egyik egyenesebb szakasz felé folytassák, mikor rájön, hogy Isqehának igaza van.*
- Igazad van, én is érzem! *Beleszimatol a szinte esőillatba, ami a párás levegő sajátja. Kicsit előreszalad nyugat felé, és kezével megérinti a tölgy törzsét, hallgatózik, hátha csobogást hall, és mintha kicsit hallaná is a víz zaját.* Szerintem az is nyugatra lehet, mint a célunk. *Szól oda Isqehának. Végtére is nem butaság, az otthona keresésére indult. Otthon pedig nincs víz nélkül. Egészen fellelkesül, és még Isqehát se várja meg, vele tart-e, megpróbálja egyedül megkeresni.* Vízre amúgy is szükségünk volna!
*A talaj nagyon csúszós és lejtős hirtelen, és ahogy siet, megcsúszik rajta, de egy a lejtőbe kapaszkodó fa ága gyorsan segít rajta, mielőtt legurulna a domboldalban. Figyelmeztetnie kell magát, hogy minden izgalom ellenére is óvatosnak kell lennie. Kifújja magát, és újra feláll, szerencsére kutya baja.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.04 18:56:22
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957