Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Nhurbert a porlasztó [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3070_orias_ferfi.jpg)
![>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10744_1477330495_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-31 00:32:09
Üzenet elküldve: 2018-01-31 00:32:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
//Kockagurítás eredménye: 2//
//Gniwmiy, Nhurbert figyelmébe//
*Végre kiérnek az átkozott mocsárból és ismét erdős területen vezet az útjuk Cotys ennek igencsak örül. Aminek nem örül az az, hogy célpontjuk irányából hangokat hall.*
~Francba! Nincs egyedül. Ki a fene várhatta itt?~
*Syd közben leszáll a lováról és előveszi a számszeríját, Cotys követi példáját.*
~Még jó, hogy ezt is elhoztam a Barakkból, mikor Bölény ellen indultunk.~
*Kisvártatva választ kap korábbi ki nem mondott kérdésére. Egy óriás készül végezni az ő célpontjukkal. Syd parancsára célra tartja a közben felajzott fegyvert és útjára engedi a nyílvesszőt, remélve a legjobbakat.*
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 00:32:34
//Kockagurítás eredménye: 2//
//Gniwmiy, Nhurbert figyelmébe//
*Végre kiérnek az átkozott mocsárból és ismét erdős területen vezet az útjuk Cotys ennek igencsak örül. Aminek nem örül az az, hogy célpontjuk irányából hangokat hall.*
~Francba! Nincs egyedül. Ki a fene várhatta itt?~
*Syd közben leszáll a lováról és előveszi a számszeríját, Cotys követi példáját.*
~Még jó, hogy ezt is elhoztam a Barakkból, mikor Bölény ellen indultunk.~
*Kisvártatva választ kap korábbi ki nem mondott kérdésére. Egy óriás készül végezni az ő célpontjukkal. Syd parancsára célra tartja a közben felajzott fegyvert és útjára engedi a nyílvesszőt, remélve a legjobbakat.*
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 00:32:34
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-31 00:19:18
Üzenet elküldve: 2018-01-31 00:19:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
//Kockagurítás eredménye: 4//
//Gniwmiy, Nhurbert figyelmébe//
*Az útjuk az egyre sűrűsödő erdőben folytatódik. Syd nem teljesen biztos az irányban, de Ald és Harlien, ha kevésbé magabiztosan is, mint korábban, de mutatják az utat. Hogy nem hiábavaló a törekvésük, azt a néha Syd számára is láthatóvá váló nyomok mutatják. Szinte érzi a nő közelségét, nem lehet messze, jó irányba mennek, csak látnának már valami konkrétat, valamit, ami minden kételyt eloszlat... Aztán hirtelen furcsa hangok ütik meg a fülét. Azonnal megállást int a többieknek és minden idegszálával figyel. Igen, semmit kétség, beszélgetés foszlányai hatolnak el hozzá. Nyeregből száll és száron vezetve a lovat közeledik a hang forrásához. Közben a foszlányok beszéddé állnak össze, bár még mindig nem érti az egyes szavakat, de az már világos, hogy egy férfi és egy nő beszélget. Syd halkan leoldja és felajzza számszeríját és a többieknek is int, hogy tegyenek így. Aztán a fák közül előbukkan két alak. Syd úgy látja jónak, ha egyelőre tartják a távolságot, ezért húsz lépésnél nem megy közelebb, onnan lesi, hogy mit találtak. Az egyik alak Gniwmiy már ismert csuhás alakja, bár most jóval viseltesebb, mint mikor legutóbb látta. A másik egy jókora óriás. A jelek szerint nem barátok, legalábbis a nő éppen behúz egyet a nagy darab férfi ágyékába, amaz viszont már a pörölyét lendíti a csapáshoz. Syd nem habozik, az a melák akár Bölény is lehetne, az erdő homályában nem könnyű ezt megmondani. Bár nem biztos a dolgában, de abban biztos, hogy neki a nő kell, akire az óriás éppen rátámad. Hogy ki kezdte, neki mindegy. A feladat világos.*
-Cél az óriás! Mellkasra! Lőjetek!
*Azzal választ sem várva vállhoz támasztja a fegyvert, céloz és megnyomja a kioldó billentyűt. A nyíl a húr pendülésétől kísérve áll pályára az óriás széles felsőteste felé.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 00:20:46
//Kockagurítás eredménye: 4//
//Gniwmiy, Nhurbert figyelmébe//
*Az útjuk az egyre sűrűsödő erdőben folytatódik. Syd nem teljesen biztos az irányban, de Ald és Harlien, ha kevésbé magabiztosan is, mint korábban, de mutatják az utat. Hogy nem hiábavaló a törekvésük, azt a néha Syd számára is láthatóvá váló nyomok mutatják. Szinte érzi a nő közelségét, nem lehet messze, jó irányba mennek, csak látnának már valami konkrétat, valamit, ami minden kételyt eloszlat... Aztán hirtelen furcsa hangok ütik meg a fülét. Azonnal megállást int a többieknek és minden idegszálával figyel. Igen, semmit kétség, beszélgetés foszlányai hatolnak el hozzá. Nyeregből száll és száron vezetve a lovat közeledik a hang forrásához. Közben a foszlányok beszéddé állnak össze, bár még mindig nem érti az egyes szavakat, de az már világos, hogy egy férfi és egy nő beszélget. Syd halkan leoldja és felajzza számszeríját és a többieknek is int, hogy tegyenek így. Aztán a fák közül előbukkan két alak. Syd úgy látja jónak, ha egyelőre tartják a távolságot, ezért húsz lépésnél nem megy közelebb, onnan lesi, hogy mit találtak. Az egyik alak Gniwmiy már ismert csuhás alakja, bár most jóval viseltesebb, mint mikor legutóbb látta. A másik egy jókora óriás. A jelek szerint nem barátok, legalábbis a nő éppen behúz egyet a nagy darab férfi ágyékába, amaz viszont már a pörölyét lendíti a csapáshoz. Syd nem habozik, az a melák akár Bölény is lehetne, az erdő homályában nem könnyű ezt megmondani. Bár nem biztos a dolgában, de abban biztos, hogy neki a nő kell, akire az óriás éppen rátámad. Hogy ki kezdte, neki mindegy. A feladat világos.*
-Cél az óriás! Mellkasra! Lőjetek!
*Azzal választ sem várva vállhoz támasztja a fegyvert, céloz és megnyomja a kioldó billentyűt. A nyíl a húr pendülésétől kísérve áll pályára az óriás széles felsőteste felé.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 00:20:46
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-31 00:12:48
Üzenet elküldve: 2018-01-31 00:12:48
ÚJ
![>Nhurbert a porlasztó [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3070_orias_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gniwmiy Iumnust figyelmébe//
*Pislog kettőt vagy hármat, mert a leány úgy néz ki, hogy válaszra se méltatja.*
~ Megkukút ez? ~
*Na de nem némult el teljesen, marad a dacos macska szerepében és fúj rá egy újabb átkot. Lévén, hogy a jámbor óriás nem érinti meg a nőcske egyetlen kis porcikáját sem, nincs mi beindítsa a kapálózó láncreakciót, melynek bizonyosan jajveszékelés lenne a vége. Hogy ki sipákolna az ugyebár rejtély marad.*
~ Gőgös egy szuka ez! ~
*Nem kell neki segítség. Hát jól van az úgy is, de azért lehetne ezt szebben is mondani. Dehát eddig nem is volt szó erőszakról. Csak hát az óriások csökkent értelmével egy baj van. Azt mondják ez valami hüllőktől visszamaradott dolog lehet, hogy minél kisebb az agy, annál nagyobb az agresszió központ. Aztán már az eltévedés is elég nagy depifaktor volt, egy ilyen csipogó ringyó meg aztán nem könnyít a helyzeten. Szóval akkor két verzió lehet. Vagy tovább áll vagy ugye nem. Hát Nhurbert eléggé kiszámíthatatlan típus és csalódottan lebiggyesztett ajkakkal ismeri fel a helyzetet, hogy itt most nincs szükség hősre. Le is hajol súlyos kalapácsért és saját vállára dobja, hogy búcsút vegyen a kis bögyöstől.*
- Hátakkó' sajnálom!
*Azzal meglendíti súlyos fegyverét és megpróbálja jól megcsapni vele a lányt. Az majdnem mindegy hol találja el, de a legjobb a feje lenne, mert akkor hamar elnémulna legalább. Úgyhogy fejre céloz, felülről indítja ütését lefelé, lendítésének íve pedig átlós, hogy minél biztosabbra menjen, aztán kiderül mi sikerül. Előhívja a benne szunnyadó erőt és megidézi ősei tudását, hogy az esetleges visszatámadást kivédhesse.*
*Pislog kettőt vagy hármat, mert a leány úgy néz ki, hogy válaszra se méltatja.*
~ Megkukút ez? ~
*Na de nem némult el teljesen, marad a dacos macska szerepében és fúj rá egy újabb átkot. Lévén, hogy a jámbor óriás nem érinti meg a nőcske egyetlen kis porcikáját sem, nincs mi beindítsa a kapálózó láncreakciót, melynek bizonyosan jajveszékelés lenne a vége. Hogy ki sipákolna az ugyebár rejtély marad.*
~ Gőgös egy szuka ez! ~
*Nem kell neki segítség. Hát jól van az úgy is, de azért lehetne ezt szebben is mondani. Dehát eddig nem is volt szó erőszakról. Csak hát az óriások csökkent értelmével egy baj van. Azt mondják ez valami hüllőktől visszamaradott dolog lehet, hogy minél kisebb az agy, annál nagyobb az agresszió központ. Aztán már az eltévedés is elég nagy depifaktor volt, egy ilyen csipogó ringyó meg aztán nem könnyít a helyzeten. Szóval akkor két verzió lehet. Vagy tovább áll vagy ugye nem. Hát Nhurbert eléggé kiszámíthatatlan típus és csalódottan lebiggyesztett ajkakkal ismeri fel a helyzetet, hogy itt most nincs szükség hősre. Le is hajol súlyos kalapácsért és saját vállára dobja, hogy búcsút vegyen a kis bögyöstől.*
- Hátakkó' sajnálom!
*Azzal meglendíti súlyos fegyverét és megpróbálja jól megcsapni vele a lányt. Az majdnem mindegy hol találja el, de a legjobb a feje lenne, mert akkor hamar elnémulna legalább. Úgyhogy fejre céloz, felülről indítja ütését lefelé, lendítésének íve pedig átlós, hogy minél biztosabbra menjen, aztán kiderül mi sikerül. Előhívja a benne szunnyadó erőt és megidézi ősei tudását, hogy az esetleges visszatámadást kivédhesse.*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-30 22:17:25
Üzenet elküldve: 2018-01-30 22:17:25
ÚJ
![>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10744_1477330495_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nhurbert a porlasztó//
*Nem érti a lány, hogy miért kell valakinek ennyire erőszakosnak lennie. Durván beszélni és rángatni a másokat, belépni személyes terükbe, ez már igazán több a soknál! Ő szépen figyelmeztette az óriást, nem is egyszer, de mintha az meg sem hallaná a lányt. Gniwmiy egyszerűen nincs olyan idegállapotban, hogy ezt el tudja viselni, túl sok minden történt vele mostanában.*
- Nem ismerlek, nincs semmi közöd ahhoz, hogy mi történik velem, és miért!
*Amikor az idegen megrántja a vállát Giwmiy azt hiszi, hogy az óriás fel akarja lökni, vagy egyéb gonosz dolgot akar művelni, így megelőző csapást mér úgy, ahogyan azt tanulta.
Abban a pillanatban, ahogy a kéz hozzáér előre lép, és ezzel egy időben indul a bal ökle is, a jobb kezét pedig automatikusan a mellkasa elé teszi, védekező pozícióba. Szép, egyenes ütést próbál meg kivitelezni, könyököt behúzva, ahogyan azt illik. A másik nemesebbik szervét célozza, gonosz dolog, de egy óriáson az a leggyengébb pont van a legelérhetőbb távolságban.
Természetesen eközben már az első pillanattól fogva a jobb lába hátul, a bal elől, teljes testével a másik felé néz. A súlypontját rögtön a hátsó lábára helyezi, ha az elsőt véletlen az óriás ki akarja szedni, még legyen ideje korrigálni. A fejét szépen hátul tartja, hogy a másiknak nehezebb dolga legyen, ha visszatámad, vagy kivédi az ütést, bár ezt a lány teljesen valószínűtlennek tartja, mégis bármi előfordulhat.*
*Nem érti a lány, hogy miért kell valakinek ennyire erőszakosnak lennie. Durván beszélni és rángatni a másokat, belépni személyes terükbe, ez már igazán több a soknál! Ő szépen figyelmeztette az óriást, nem is egyszer, de mintha az meg sem hallaná a lányt. Gniwmiy egyszerűen nincs olyan idegállapotban, hogy ezt el tudja viselni, túl sok minden történt vele mostanában.*
- Nem ismerlek, nincs semmi közöd ahhoz, hogy mi történik velem, és miért!
*Amikor az idegen megrántja a vállát Giwmiy azt hiszi, hogy az óriás fel akarja lökni, vagy egyéb gonosz dolgot akar művelni, így megelőző csapást mér úgy, ahogyan azt tanulta.
Abban a pillanatban, ahogy a kéz hozzáér előre lép, és ezzel egy időben indul a bal ökle is, a jobb kezét pedig automatikusan a mellkasa elé teszi, védekező pozícióba. Szép, egyenes ütést próbál meg kivitelezni, könyököt behúzva, ahogyan azt illik. A másik nemesebbik szervét célozza, gonosz dolog, de egy óriáson az a leggyengébb pont van a legelérhetőbb távolságban.
Természetesen eközben már az első pillanattól fogva a jobb lába hátul, a bal elől, teljes testével a másik felé néz. A súlypontját rögtön a hátsó lábára helyezi, ha az elsőt véletlen az óriás ki akarja szedni, még legyen ideje korrigálni. A fejét szépen hátul tartja, hogy a másiknak nehezebb dolga legyen, ha visszatámad, vagy kivédi az ütést, bár ezt a lány teljesen valószínűtlennek tartja, mégis bármi előfordulhat.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-30 20:37:03
Üzenet elküldve: 2018-01-30 20:37:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gniwmiy Iumnust figyelmébe//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz//
*Micsoda hálátlan kis dög ez. Így próbálja meg bárki is vigasztalni, egyből fúj rá, mint az oltott macska.*
- Na most mán ne hisztériázol!
~ Mert minnyá adok neked olyat amitű lesz okod visítani! ~
*Hát biztos rögtön belecsinálna a gatyájába, ha tudná milyen kiképzett nőcskével van dolga. De neki fingja nincs erről, úgyhogy egyáltalán nem aggasztja a dolog. Egyébként is csak kedves akar lenni.*
- Háddemán ha nem találod, akkor mit köll egybű sírópityogózni he?
*Teljesen komoly a kérdés, őszinte érdeklődés csillog a nagy szürke golyóbisokban a homloka alatt.*
- Én is eltévettem ebbe a kurva erdőbe'! A zösszes fa ugyanolyan, hogy rohadna meg.
*Megrándítja vállát és most már tényleg jó volna, ha a vöröske kicsit megenyhülne, mert ennél barátságosabb már kinézetéből eredendően nem tud lenni.*
- Na oszt tuggyaé az a valaki, hogy keresed?
*Közben előkapja oldaláról nagy kulacsát és jól meghúzza belőle a vizet, mert a kiszáradás az rossz.*
- Kérel?
*Nyújtja aztán a lány felé, hogy oldódjon már kicsit, ha másban nem is legalább a folyékony enyhülésben.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.31 20:44:18, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz//
*Micsoda hálátlan kis dög ez. Így próbálja meg bárki is vigasztalni, egyből fúj rá, mint az oltott macska.*
- Na most mán ne hisztériázol!
~ Mert minnyá adok neked olyat amitű lesz okod visítani! ~
*Hát biztos rögtön belecsinálna a gatyájába, ha tudná milyen kiképzett nőcskével van dolga. De neki fingja nincs erről, úgyhogy egyáltalán nem aggasztja a dolog. Egyébként is csak kedves akar lenni.*
- Háddemán ha nem találod, akkor mit köll egybű sírópityogózni he?
*Teljesen komoly a kérdés, őszinte érdeklődés csillog a nagy szürke golyóbisokban a homloka alatt.*
- Én is eltévettem ebbe a kurva erdőbe'! A zösszes fa ugyanolyan, hogy rohadna meg.
*Megrándítja vállát és most már tényleg jó volna, ha a vöröske kicsit megenyhülne, mert ennél barátságosabb már kinézetéből eredendően nem tud lenni.*
- Na oszt tuggyaé az a valaki, hogy keresed?
*Közben előkapja oldaláról nagy kulacsát és jól meghúzza belőle a vizet, mert a kiszáradás az rossz.*
- Kérel?
*Nyújtja aztán a lány felé, hogy oldódjon már kicsit, ha másban nem is legalább a folyékony enyhülésben.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.31 20:44:18, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-30 20:17:15
Üzenet elküldve: 2018-01-30 20:17:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nhurbert a porlasztó//
- Nem vagyok a bogarad, és nem kértem a segítségedet.
*Mordul fel újra, majd megpróbálja újra kicsavarni a kezét az óriás szorításából. Ezt megint a hüvelykujja felé teszi, úgyhogy hacsak az nincs gumiból, vagy nem tört már el bizony fájnia kell.*
- Nem vagyok jó kedvemben amint látod, úgyhogy megtisztelhetnél azzal, hogy nem fogdosol.
*Lehet, hogy az óriás nagyobb, de Gniwmiy 5 éves kora óta tanul harcolni a szerzetesektől, akikkel együtt nőtt fel. Ismer pár praktikákat arra az esetre, ha meg kell védenie magát az ilyen erőszakos alakoktól.*
- Kerestem valaki, ennyi.
- Nem vagyok a bogarad, és nem kértem a segítségedet.
*Mordul fel újra, majd megpróbálja újra kicsavarni a kezét az óriás szorításából. Ezt megint a hüvelykujja felé teszi, úgyhogy hacsak az nincs gumiból, vagy nem tört már el bizony fájnia kell.*
- Nem vagyok jó kedvemben amint látod, úgyhogy megtisztelhetnél azzal, hogy nem fogdosol.
*Lehet, hogy az óriás nagyobb, de Gniwmiy 5 éves kora óta tanul harcolni a szerzetesektől, akikkel együtt nőtt fel. Ismer pár praktikákat arra az esetre, ha meg kell védenie magát az ilyen erőszakos alakoktól.*
- Kerestem valaki, ennyi.
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-30 13:03:50
Üzenet elküldve: 2018-01-30 13:03:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gniwmiy Iumnust figyelmébe//
~ Hámivan ezze'? ~
- Csitu mán bogaram! Csak segítek no!
*Pislog nagyokat a formás kis vörösre, egész gusztusos kis darab. De hogy az összes ilyen ficánkolós fajta, pedig ő csak kedves akart lenni, erre egyből sivalkodás a válasz.*
- Mit ficánkolol mán? Nem eszek én némbert!
*Gurgulázva röhög egyet, leejti válláról a kalapácsát, aztán elkapja a másik kezével a táncikáló nőstényördögöt. De az anyja valagát csókolná meg az ilyen hisztérika, hogy egyből jelenetet rendez, mert valaki hozzáér. Nagy markába zárja a vékonyka kis felkart, aztán kissé oldalra billentve fejét közelebbről is megnézi a hamvas kis arcocskát.*
- Ne sikonyálj aztán, mert csak felbosszantsz! Na de monnyad má' min itatod itt az egereket?
A hozzászólás írója (Nhurbert a porlasztó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.30 13:04:44
~ Hámivan ezze'? ~
- Csitu mán bogaram! Csak segítek no!
*Pislog nagyokat a formás kis vörösre, egész gusztusos kis darab. De hogy az összes ilyen ficánkolós fajta, pedig ő csak kedves akart lenni, erre egyből sivalkodás a válasz.*
- Mit ficánkolol mán? Nem eszek én némbert!
*Gurgulázva röhög egyet, leejti válláról a kalapácsát, aztán elkapja a másik kezével a táncikáló nőstényördögöt. De az anyja valagát csókolná meg az ilyen hisztérika, hogy egyből jelenetet rendez, mert valaki hozzáér. Nagy markába zárja a vékonyka kis felkart, aztán kissé oldalra billentve fejét közelebbről is megnézi a hamvas kis arcocskát.*
- Ne sikonyálj aztán, mert csak felbosszantsz! Na de monnyad má' min itatod itt az egereket?
A hozzászólás írója (Nhurbert a porlasztó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.30 13:04:44
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-30 12:37:04
Üzenet elküldve: 2018-01-30 12:37:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nhurbert a porlasztó//
*Sűrű könnyeit és koszos arcát a habitusába törli, miközben rájön, hogy mennyire bolond ötlet volt egy szinte idegen férfi után jönni egy sűrű, és veszélyes erdőbe, akiről nem tud semmit.
Persze ekkor lép felé az óriás, Gniwmiy pedig úgy megijed, hogy még sírni is elfelejt.*
~Ez nem lehet igaz, ez nem lehet igaz!~
*Meglátva a hatalmas embert rögtön rettegni kezd, és az jut eszébe, amit Pycta tanított neki az erdőben... Mikor le kellett hunynia a szemét, és elképzelnie, hogy egy hatalmas óriással harcol.*
~Ez nem lehet véletlen.~
- Én csak...
*Motyogna valami kifogást, mikor az óriás megragadja a karját.*
- Hagyj békén!
*Morogja, majd kifordítja a kezét a szorításból, úgy, ahogy mestereitől tanulta, a mamlasz hüvelykujjával szemben. Ha sikerül akkor ettől még egy ilyen hatalmas óriás sem fogja tovább markolászni, mert jobban aggódik az ujja épségéért.*
A hozzászólás írója (Gniwmiy Iumnust) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.30 13:31:42
*Sűrű könnyeit és koszos arcát a habitusába törli, miközben rájön, hogy mennyire bolond ötlet volt egy szinte idegen férfi után jönni egy sűrű, és veszélyes erdőbe, akiről nem tud semmit.
Persze ekkor lép felé az óriás, Gniwmiy pedig úgy megijed, hogy még sírni is elfelejt.*
~Ez nem lehet igaz, ez nem lehet igaz!~
*Meglátva a hatalmas embert rögtön rettegni kezd, és az jut eszébe, amit Pycta tanított neki az erdőben... Mikor le kellett hunynia a szemét, és elképzelnie, hogy egy hatalmas óriással harcol.*
~Ez nem lehet véletlen.~
- Én csak...
*Motyogna valami kifogást, mikor az óriás megragadja a karját.*
- Hagyj békén!
*Morogja, majd kifordítja a kezét a szorításból, úgy, ahogy mestereitől tanulta, a mamlasz hüvelykujjával szemben. Ha sikerül akkor ettől még egy ilyen hatalmas óriás sem fogja tovább markolászni, mert jobban aggódik az ujja épségéért.*
A hozzászólás írója (Gniwmiy Iumnust) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.30 13:31:42
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-30 12:11:22
Üzenet elküldve: 2018-01-30 12:11:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gniwmiy Iumnust figyelmébe//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz//
*Sose volt az az erdőjáró fajta, de most az a helyzet, hogy eltévedt. Nem igazán próbálja leplezni magát,mert ki volna olyan ostoba, hogy nekiront termetes testének. Zajosan csörtet végig a fák között az erdőből kivezető utat keresve. De ez a végeláthatatlan bozóttól csak totálisan felforr az egyébként sem hűvös agyvize.*
- Picsába má' asse tom hol vagyok!
*Dühöng a fáknak, bokroknak, csicsergő madaraknak. Azok összes felmenőjének, de haladni kell, mert sose lyukad ki sehova se. Megunja aztán a trappolást és megáll kicsit, hogy valami isteni sugallat révén kiszimatolja végre a kiutat a rengetegből, de csak valami szüttyögést hall. Keresi ám a hang forrását és meg is találja a hüppögő pokrócot egy fa tövében, úgyhogy óvatosan meg is közelíti.*
- Hőgyike maga meg min pityereg mán itten?
*Vonja kérdőre a bajba jutott piroskát, mert hát ő már csak ilyen jó lélek ám, még ha nem is úgy néz ki.*
- Te is eltévedetté?
*Vigyorintja el magát bátorítóan, kivillantva sárgás fogait ápolatlan pofájából.*
- Segíccsek neked.
*Nem is annyira kérdezi, inkább kijelenti, aztán karon is ragadja az apró teremtést, hogy felhúzza a fa tövéből. A nagy kéz egészen gyengéden érinti a leányt, aki talán meglepődik ezen, de hát csak nem küldi ezért a búsba az óriást.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz//
*Sose volt az az erdőjáró fajta, de most az a helyzet, hogy eltévedt. Nem igazán próbálja leplezni magát,mert ki volna olyan ostoba, hogy nekiront termetes testének. Zajosan csörtet végig a fák között az erdőből kivezető utat keresve. De ez a végeláthatatlan bozóttól csak totálisan felforr az egyébként sem hűvös agyvize.*
- Picsába má' asse tom hol vagyok!
*Dühöng a fáknak, bokroknak, csicsergő madaraknak. Azok összes felmenőjének, de haladni kell, mert sose lyukad ki sehova se. Megunja aztán a trappolást és megáll kicsit, hogy valami isteni sugallat révén kiszimatolja végre a kiutat a rengetegből, de csak valami szüttyögést hall. Keresi ám a hang forrását és meg is találja a hüppögő pokrócot egy fa tövében, úgyhogy óvatosan meg is közelíti.*
- Hőgyike maga meg min pityereg mán itten?
*Vonja kérdőre a bajba jutott piroskát, mert hát ő már csak ilyen jó lélek ám, még ha nem is úgy néz ki.*
- Te is eltévedetté?
*Vigyorintja el magát bátorítóan, kivillantva sárgás fogait ápolatlan pofájából.*
- Segíccsek neked.
*Nem is annyira kérdezi, inkább kijelenti, aztán karon is ragadja az apró teremtést, hogy felhúzza a fa tövéből. A nagy kéz egészen gyengéden érinti a leányt, aki talán meglepődik ezen, de hát csak nem küldi ezért a búsba az óriást.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-30 01:48:36
Üzenet elküldve: 2018-01-30 01:48:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mire idáig eljut már remeg a lába, és több helyen foltos a ruhája. Inni napok óta nem ivott, a szája száraz, a gyomra korog. Összeszedett ezt-azt az út során, de azok bőven nem voltak elegendők. A haja kissé kócos, de furcsamód mégsem áraszt bűzt magából.
Valahol az erdő elején járhat, mikor már úgy érzi, nem tud tovább menni.
Leül az egyik fa tövébe, felhúzza térdeit és szinte elrejtőzik a bő szerzetesruhában, még az arca is alig látszódik ki.*
~Sosem találom meg Pyctát.~
*Úgy érzi, hogy a szemébe egyre csak gyűlnek a könnyek. Egy olyan elfet keres, akivel csak egyszer találkozott, akkor is csak pár órára. Normális ez? És ha van valakije? Vagy ha elküldi a lányt? Teljesen logikus lenne a részéről, és Gnwimiy még csak fel sem hánytorgathatná neki.
Mire eddig a gondolatig eljut már patakokban folynak a könnyek a szeméből, szakadatlanul sír. De nem csak a reménytelen szerelem miatt, hanem mert a barbár nép kegyetlenül bánt vele. Ez az egész világ olyan kegyetlen. Abban reménykedhet csak igazán, hogy a hangos sírásával nem vonja magára az egyik vadállat figyelmét.*
Valahol az erdő elején járhat, mikor már úgy érzi, nem tud tovább menni.
Leül az egyik fa tövébe, felhúzza térdeit és szinte elrejtőzik a bő szerzetesruhában, még az arca is alig látszódik ki.*
~Sosem találom meg Pyctát.~
*Úgy érzi, hogy a szemébe egyre csak gyűlnek a könnyek. Egy olyan elfet keres, akivel csak egyszer találkozott, akkor is csak pár órára. Normális ez? És ha van valakije? Vagy ha elküldi a lányt? Teljesen logikus lenne a részéről, és Gnwimiy még csak fel sem hánytorgathatná neki.
Mire eddig a gondolatig eljut már patakokban folynak a könnyek a szeméből, szakadatlanul sír. De nem csak a reménytelen szerelem miatt, hanem mert a barbár nép kegyetlenül bánt vele. Ez az egész világ olyan kegyetlen. Abban reménykedhet csak igazán, hogy a hangos sírásával nem vonja magára az egyik vadállat figyelmét.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-29 22:36:54
Üzenet elküldve: 2018-01-29 22:36:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Sajnos Annulien dobása sem sikerül túl jól. Pedig csak egy kicsit kellett volna erősebben szúrnia! Jól el is káromkodja magát a fáról, persze nem az elfnek szól ez kifejezetten. Ilyen helyzetekben ösztönösen törnek belőle ezek a szavak, hála a rablókkal és gyilkosokkal töltött éveknek.
Különféle ötletek futnak át a fejében. Először a dobótőrjeire gondol, de kétli, hogy az hatásos lenne, ha a dárdával sem tudták leszúrni. Viszont nem is kellene így megölni. Elég lenne csak egy kicsit legyengíteni, hogy a földre kerüljön akár csak egy pillanatra, utána már könnyű lenne akár egy karddal is leszúrni.*
~Ez nem is rossz ötlet, ha sikerülne...~
*Leugrik a fáról, hiszen az ágak között aligha tudná rendesen felhúzni az íjat. Most próbál kicsit pontosabban célozni, ugyanakkor gyorsan, még mielőtt a vadkan valamelyikükre rátámadna.
A lövés ismét célba talál, de ismét nem olyan ponton sebesíti meg az állatot, hogy az nyomban kilehelje a lelkét. Így ahhoz a technikához folyamodik, hogy inkább kivéreztessék. 5-6 nyílvesszővel az oldalában már csak elmegy a harci kedve remélhetőleg.*
*Sajnos Annulien dobása sem sikerül túl jól. Pedig csak egy kicsit kellett volna erősebben szúrnia! Jól el is káromkodja magát a fáról, persze nem az elfnek szól ez kifejezetten. Ilyen helyzetekben ösztönösen törnek belőle ezek a szavak, hála a rablókkal és gyilkosokkal töltött éveknek.
Különféle ötletek futnak át a fejében. Először a dobótőrjeire gondol, de kétli, hogy az hatásos lenne, ha a dárdával sem tudták leszúrni. Viszont nem is kellene így megölni. Elég lenne csak egy kicsit legyengíteni, hogy a földre kerüljön akár csak egy pillanatra, utána már könnyű lenne akár egy karddal is leszúrni.*
~Ez nem is rossz ötlet, ha sikerülne...~
*Leugrik a fáról, hiszen az ágak között aligha tudná rendesen felhúzni az íjat. Most próbál kicsit pontosabban célozni, ugyanakkor gyorsan, még mielőtt a vadkan valamelyikükre rátámadna.
A lövés ismét célba talál, de ismét nem olyan ponton sebesíti meg az állatot, hogy az nyomban kilehelje a lelkét. Így ahhoz a technikához folyamodik, hogy inkább kivéreztessék. 5-6 nyílvesszővel az oldalában már csak elmegy a harci kedve remélhetőleg.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-29 20:29:04
Üzenet elküldve: 2018-01-29 20:29:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Ez eddig nem alakul jól. Zara nyílvesszője célba talál, de sajnos nemhogy nem teríti le a vadkant, de mintha az kicsit fel is frissülne a dologtól. De legalábbis alaposan felpaprikázza. Annulien is akcióba lép, de még Zaráénál is kevesebb eredménnyel. Egy pillanatra meg is hökken azon, hogy épp csak a bőr alá tudta szúrni azt a dárdát, de nincs sok ideje ezen töprengeni, mert a vad most már a hozzá közelebb lévő vadász felé fordul, aki történetesen az elf és aki segélykérőn kiált fel. Bayde ebben a pillanatban engedi el a nyílvesszőt, ami a forduló állat oldalába vágódik, valahol a bordák közé. Ez a megtorpanás ad egy kis esélyt a vadászoknak, hogy cselekedjenek. Annulient egyelőre nem fenyegeti a vadkan, ami most Bayde-t méregeti és szemlátomást nem tudja, hogy mitévő legyen? Meneküljön vagy veszélyesebbnek tűnő kínzójára támadjon? Zara a fáról próbál zavart kelteni, Bayde pedig egy újabb nyílvessző után nyúl.*
*Ez eddig nem alakul jól. Zara nyílvesszője célba talál, de sajnos nemhogy nem teríti le a vadkant, de mintha az kicsit fel is frissülne a dologtól. De legalábbis alaposan felpaprikázza. Annulien is akcióba lép, de még Zaráénál is kevesebb eredménnyel. Egy pillanatra meg is hökken azon, hogy épp csak a bőr alá tudta szúrni azt a dárdát, de nincs sok ideje ezen töprengeni, mert a vad most már a hozzá közelebb lévő vadász felé fordul, aki történetesen az elf és aki segélykérőn kiált fel. Bayde ebben a pillanatban engedi el a nyílvesszőt, ami a forduló állat oldalába vágódik, valahol a bordák közé. Ez a megtorpanás ad egy kis esélyt a vadászoknak, hogy cselekedjenek. Annulient egyelőre nem fenyegeti a vadkan, ami most Bayde-t méregeti és szemlátomást nem tudja, hogy mitévő legyen? Meneküljön vagy veszélyesebbnek tűnő kínzójára támadjon? Zara a fáról próbál zavart kelteni, Bayde pedig egy újabb nyílvessző után nyúl.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-29 19:43:19
Üzenet elküldve: 2018-01-29 19:43:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Az állat hirtelen csörtetésére felsikkant. Csak kapkodja a fejét Zara és Bayde között, érzi, ahogy szíve hevesen kalapál. Soha életében nem látott ekkora vaddisznót, talán az erdőben nem csak a fák nőnek nagyobbra.
Ahogy a felbőszült állat Zarára ront, megpróbál a disznó oldalába kerülni, holott legszívesebben kifutna a világból. Kezében a dárdát szúrásra emeli, egy pillanatnyit habozik majd döf.
Minden bizonnyal jó szúrás lett volna, ha megfelelő erővel csinálták volna és nem egy leány kezében lenne a dárda, aki még sosem csinált hasonlót. A dárda ugyan áthatol a disznó vastag bőrén, de éppen csak. Meglepetésében és izgalmában a szúrás után el is engedi a fegyvert, ami most az állat oldalában táncol. Egy pillanatra behunyja a szemét, hogy felidézhesse a Mestertől tanultakat, de még ha akarna se tudna varázsolni. Mintha kiszippantották volna fejéből az összes ismert mágiát, hirtelen egy sem jut eszébe. Hátrébb lép és a tanácstalanságában a férfire kiált.*
-Bayde!
*Az állat hirtelen csörtetésére felsikkant. Csak kapkodja a fejét Zara és Bayde között, érzi, ahogy szíve hevesen kalapál. Soha életében nem látott ekkora vaddisznót, talán az erdőben nem csak a fák nőnek nagyobbra.
Ahogy a felbőszült állat Zarára ront, megpróbál a disznó oldalába kerülni, holott legszívesebben kifutna a világból. Kezében a dárdát szúrásra emeli, egy pillanatnyit habozik majd döf.
Minden bizonnyal jó szúrás lett volna, ha megfelelő erővel csinálták volna és nem egy leány kezében lenne a dárda, aki még sosem csinált hasonlót. A dárda ugyan áthatol a disznó vastag bőrén, de éppen csak. Meglepetésében és izgalmában a szúrás után el is engedi a fegyvert, ami most az állat oldalában táncol. Egy pillanatra behunyja a szemét, hogy felidézhesse a Mestertől tanultakat, de még ha akarna se tudna varázsolni. Mintha kiszippantották volna fejéből az összes ismert mágiát, hirtelen egy sem jut eszébe. Hátrébb lép és a tanácstalanságában a férfire kiált.*
-Bayde!
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-28 20:23:43
Üzenet elküldve: 2018-01-28 20:23:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*A Pyctáékat érintő megjegyzésre halkan felnevet, de nem fűz hozzá már semmit. Egyébként nem különbözik ebben túlságosan a véleményük, de mégsem akarja ilyen szinten firtatni a szerelmi életüket, legalábbis most az erdőben lévő vadak jobban érdeklik. Vagyis egészen addig, amíg Bayde fel nem hozza az Irbiszt.*
- Én kíváncsi lennék rá. *Amint azonban a férfi felé pillant, arckifejezéséből nem nehéz rájönnie, mire is gondol, amin csak a szemét forgatva mosolyog.* Mármint tényleg érdekelne Xauzur, még nagyon nem volt alkalmam a közelében lenni.
*Na meg ha úgy hozná a sors, mástól sem ódzkodna, de ezt valószínűleg Baydenak említeni sem kell, hogy tisztában legyen vele.*
- Reméltem, hogy nem becsüllek túl, és nem fogok csalódni az elképzeléseimben, de hát úgy látszik mégis. Azért megnyugtatóbb lett volna, ha azt mondod, tudsz velük bánni.
*A zörgést hallva hirtelen megáll, Annulient pedig felemelt ujjával inti csendre. Nem tudja, mi lehet az, de reméli, hogy csak édes nyuszika ugrál fel-alá. Örülne a nagyvadnak, csak hát hárman kevesen vannak, ha egy irbiszféle támad rájuk. Lassacskán kiderül, hogy mégis csak Bajdenak volt igaza a nyomokat illetően, ami ugyan nem meglepő.
Ahogy a vad megindul feléjük, Zara megfeszíti íját, és ló. El is találja, de nem olyan kritikus ponton, hogy megállítsa a vadkant. Hacsak Bayde nem volt ügyesebb, az állat Zara felé veszi az irányt, aki egy gyors, akrobatikus mozdulattal felhúzza magát egy vastag ágra. A vaddisznó döngetni kezdi agyarával a fár, de annak a törzse vastag, így aligha fog bármire is jutni, így ott a lány viszonylag biztonságban van.*
- Annulien! Próbálj a háta mögé férkőzni, kicsit közelebb hozzá, és szúrd le!
*Ő addig is próbálja magára vonni a figyelmet, hogy társai elvégezhessék a dolgukat.*
*A Pyctáékat érintő megjegyzésre halkan felnevet, de nem fűz hozzá már semmit. Egyébként nem különbözik ebben túlságosan a véleményük, de mégsem akarja ilyen szinten firtatni a szerelmi életüket, legalábbis most az erdőben lévő vadak jobban érdeklik. Vagyis egészen addig, amíg Bayde fel nem hozza az Irbiszt.*
- Én kíváncsi lennék rá. *Amint azonban a férfi felé pillant, arckifejezéséből nem nehéz rájönnie, mire is gondol, amin csak a szemét forgatva mosolyog.* Mármint tényleg érdekelne Xauzur, még nagyon nem volt alkalmam a közelében lenni.
*Na meg ha úgy hozná a sors, mástól sem ódzkodna, de ezt valószínűleg Baydenak említeni sem kell, hogy tisztában legyen vele.*
- Reméltem, hogy nem becsüllek túl, és nem fogok csalódni az elképzeléseimben, de hát úgy látszik mégis. Azért megnyugtatóbb lett volna, ha azt mondod, tudsz velük bánni.
*A zörgést hallva hirtelen megáll, Annulient pedig felemelt ujjával inti csendre. Nem tudja, mi lehet az, de reméli, hogy csak édes nyuszika ugrál fel-alá. Örülne a nagyvadnak, csak hát hárman kevesen vannak, ha egy irbiszféle támad rájuk. Lassacskán kiderül, hogy mégis csak Bajdenak volt igaza a nyomokat illetően, ami ugyan nem meglepő.
Ahogy a vad megindul feléjük, Zara megfeszíti íját, és ló. El is találja, de nem olyan kritikus ponton, hogy megállítsa a vadkant. Hacsak Bayde nem volt ügyesebb, az állat Zara felé veszi az irányt, aki egy gyors, akrobatikus mozdulattal felhúzza magát egy vastag ágra. A vaddisznó döngetni kezdi agyarával a fár, de annak a törzse vastag, így aligha fog bármire is jutni, így ott a lány viszonylag biztonságban van.*
- Annulien! Próbálj a háta mögé férkőzni, kicsit közelebb hozzá, és szúrd le!
*Ő addig is próbálja magára vonni a figyelmet, hogy társai elvégezhessék a dolgukat.*
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-28 17:20:24
Üzenet elküldve: 2018-01-28 17:20:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Zara, Annulien//
- Hogy is mondják? Alamuszi nyuszi nagyot ugrik? *vigyorog* Lehet, hogy nem pont ilyen esetre szokták mondani, de gyakran előfordul, hogy a szende pofijú leányok és a szent élettű férfiemberek a legnagyobb kujonok.
*Lelki szemei előtt mégis megjelenik a kép, ahogy Aenae és Pycta a konyhaasztalon esnek egymásnak és hirtelen megborzong. Kár volt elképzelni. Mert az teljesen rendben van, hogy a fürdőt unortodox módon használják, de a konyha mégis más. Ott esznek, onnan esznek. Azt azért mégis tessék tiszteletben tartani. Persze magával korántsem lenne ilyen szigorú és nem lennének skrupulusai ha ő kerülne intim helyzetbe a konyhában.*
- Ez így van. *bólint rá nagy ártatlan képpel Annulien kissé pikírtnek tűnő megjegyzésére és álmodozó arckifejezéssel folytatja* Amikor az erőd elcsendesedik és te kint vagy a szabad ég, a csillagok alatt, közvetlen közelben egy olyan pompás ragadozóval, mint amilyen egy irbisz... tulajdonképpen az erdő sűrűjében, hiszen a Vadvéd a rengeteg legmélyén bújik meg... tényleg fantasztikus, felemelő élmény. Ha gondoljátok, ma este megtapasztalhatjátok ti is. Ott leszek, vigyázok, hogy ne történhessék semmi baj.
*Ha lehet még ártatlanabb képpel pislog a lányokra, mert hát pontosan tudja, hogy Annulien nem így értette a nem mindennapi élményt és azt is tudja, hogy ha Zaráék elfogadják a meghívást, nem feltétlenül csak spirituális élményben óhajtaná részesíteni őket. És magát. Csak sajnos egészen biztos benne, hogy a lányok alaposan félreértik őt. Vagy éppenséggel már jól ismerik, főleg Zara. De egy próbát megért.*
- És? *néz fel Zarára, miközben a nyomokat vizsgálja* Gondolod, hogy egy felbőszült kondával is elbírok? Szerintem kicsit túlbecsülsz, bár ez igazán jólesik.
*Felegyenesedik, körülnéz. Van egy olyan érzése, hogy a vaddisznó vagy vaddisznók nem lehetnek messze. És a nyomok is meglehetősen frissek.*
- Legyetek résen! *suttogja és ezután kis csend következik, majd az aljnövényzet zörgése. Úgy látszik igaza volt és mivel most csöndben vannak és a széljárás is nekik kedvez, még az is előfordulhat, hogy a vad nem túl messze tőlük bukkan elő. Így is történik, de Bayde ennek most nem örül annyira. Ekkora vadkant ugyanis még nem is látott. A marja is van vagy négy lábnyira a földtől és ránézésre van vagy négyszáz font a súlya. Ráadásul akkora agyarak lógnak ki a szájából, hogy azokkal semmi szín alatt nem szeretne közelebbi ismeretséget kötni. Int a többieknek, hogy lapuljanak meg, de a vaddisznó már észrevette őket. Sajnos pont a dagonyázóhely és a vad között vannak, a vadkan pedig úgy dönt, hogy megpróbál átgázolni kedvenc helye elbitorlóin.*
- Próbálj az oldalába vagy mögé kerülni! *néz gyorsan az elf lányra, hiszen a dárdával ha nem is testközelbe, de közelebb kell kerülni, mintha íjat használna. Utána tesz egy lépést oldalra, hogy Zara is biztonságosan lőhessen, közben pedig megfeszíti az íjat, pár pillanatig célra tart, aztán elengedi az ideget.*
//Zara, Annulien//
- Hogy is mondják? Alamuszi nyuszi nagyot ugrik? *vigyorog* Lehet, hogy nem pont ilyen esetre szokták mondani, de gyakran előfordul, hogy a szende pofijú leányok és a szent élettű férfiemberek a legnagyobb kujonok.
*Lelki szemei előtt mégis megjelenik a kép, ahogy Aenae és Pycta a konyhaasztalon esnek egymásnak és hirtelen megborzong. Kár volt elképzelni. Mert az teljesen rendben van, hogy a fürdőt unortodox módon használják, de a konyha mégis más. Ott esznek, onnan esznek. Azt azért mégis tessék tiszteletben tartani. Persze magával korántsem lenne ilyen szigorú és nem lennének skrupulusai ha ő kerülne intim helyzetbe a konyhában.*
- Ez így van. *bólint rá nagy ártatlan képpel Annulien kissé pikírtnek tűnő megjegyzésére és álmodozó arckifejezéssel folytatja* Amikor az erőd elcsendesedik és te kint vagy a szabad ég, a csillagok alatt, közvetlen közelben egy olyan pompás ragadozóval, mint amilyen egy irbisz... tulajdonképpen az erdő sűrűjében, hiszen a Vadvéd a rengeteg legmélyén bújik meg... tényleg fantasztikus, felemelő élmény. Ha gondoljátok, ma este megtapasztalhatjátok ti is. Ott leszek, vigyázok, hogy ne történhessék semmi baj.
*Ha lehet még ártatlanabb képpel pislog a lányokra, mert hát pontosan tudja, hogy Annulien nem így értette a nem mindennapi élményt és azt is tudja, hogy ha Zaráék elfogadják a meghívást, nem feltétlenül csak spirituális élményben óhajtaná részesíteni őket. És magát. Csak sajnos egészen biztos benne, hogy a lányok alaposan félreértik őt. Vagy éppenséggel már jól ismerik, főleg Zara. De egy próbát megért.*
- És? *néz fel Zarára, miközben a nyomokat vizsgálja* Gondolod, hogy egy felbőszült kondával is elbírok? Szerintem kicsit túlbecsülsz, bár ez igazán jólesik.
*Felegyenesedik, körülnéz. Van egy olyan érzése, hogy a vaddisznó vagy vaddisznók nem lehetnek messze. És a nyomok is meglehetősen frissek.*
- Legyetek résen! *suttogja és ezután kis csend következik, majd az aljnövényzet zörgése. Úgy látszik igaza volt és mivel most csöndben vannak és a széljárás is nekik kedvez, még az is előfordulhat, hogy a vad nem túl messze tőlük bukkan elő. Így is történik, de Bayde ennek most nem örül annyira. Ekkora vadkant ugyanis még nem is látott. A marja is van vagy négy lábnyira a földtől és ránézésre van vagy négyszáz font a súlya. Ráadásul akkora agyarak lógnak ki a szájából, hogy azokkal semmi szín alatt nem szeretne közelebbi ismeretséget kötni. Int a többieknek, hogy lapuljanak meg, de a vaddisznó már észrevette őket. Sajnos pont a dagonyázóhely és a vad között vannak, a vadkan pedig úgy dönt, hogy megpróbál átgázolni kedvenc helye elbitorlóin.*
- Próbálj az oldalába vagy mögé kerülni! *néz gyorsan az elf lányra, hiszen a dárdával ha nem is testközelbe, de közelebb kell kerülni, mintha íjat használna. Utána tesz egy lépést oldalra, hogy Zara is biztonságosan lőhessen, közben pedig megfeszíti az íjat, pár pillanatig célra tart, aztán elengedi az ideget.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-27 22:23:45
Üzenet elküldve: 2018-01-27 22:23:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Zara, Bayde//
*Egy pillanatig összehúzott szemmel fürkészi a férfit, majd elneveti magát.*
-Bizonyára felejthetetlen élmény marad. *Nehezen tudja elképzelni, ahogy a két férfi édesdeden alszik Xauzur mellett. De végtére is, Bayde nem volt elég erélyes. Talán jobb is, hogy a tündér ott volt, mit szóltak volna Vadvéd lakói, ha első éjszakáját egyikükkel tölti? Még akkor is, ha csak alvásról van szó.
Továbbra is a fákat szemléli gondolkodva, miközben Zara mögött bandukol. A hirtelen megálljra Zarának ütközik.*
-Oh, ne haragudj...
*Hátrasöpri arcából a rakoncátlankodó tincseket és bocsánatkérően néz a lányra, majd Baydre, mikor az fejtegetni kezdi a nyom eredetét. Csak remélni meri, hogy valóban nem egy hatalmas agyarú vaddisznóval van dolguk. Bizonytalanul néz a dárdára, nem igazán érzi a kezébe illőnek.
Fülelni kezd, de semmit sem hall az erdő megszokott hangjain kívül. Legjobb lesz, ha Zaráékra bízza a munka nagyját, ő pedig majd osztozik a dicsőségben.*
//Zara, Bayde//
*Egy pillanatig összehúzott szemmel fürkészi a férfit, majd elneveti magát.*
-Bizonyára felejthetetlen élmény marad. *Nehezen tudja elképzelni, ahogy a két férfi édesdeden alszik Xauzur mellett. De végtére is, Bayde nem volt elég erélyes. Talán jobb is, hogy a tündér ott volt, mit szóltak volna Vadvéd lakói, ha első éjszakáját egyikükkel tölti? Még akkor is, ha csak alvásról van szó.
Továbbra is a fákat szemléli gondolkodva, miközben Zara mögött bandukol. A hirtelen megálljra Zarának ütközik.*
-Oh, ne haragudj...
*Hátrasöpri arcából a rakoncátlankodó tincseket és bocsánatkérően néz a lányra, majd Baydre, mikor az fejtegetni kezdi a nyom eredetét. Csak remélni meri, hogy valóban nem egy hatalmas agyarú vaddisznóval van dolguk. Bizonytalanul néz a dárdára, nem igazán érzi a kezébe illőnek.
Fülelni kezd, de semmit sem hall az erdő megszokott hangjain kívül. Legjobb lesz, ha Zaráékra bízza a munka nagyját, ő pedig majd osztozik a dicsőségben.*
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-26 23:49:26
Üzenet elküldve: 2018-01-26 23:49:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Bayde, Annulien//
*Bayde ötletelgetésire csak mosolyogva rázza a fejét. Nem is tagadhatná le, hogy azért jól szórakozik rajta.*
- Nagyon élénk a fantáziád... *jegyzi meg végül ironikusan.* De most őszintén! El tudnád te képzelni Pyctát, amint éppen a konyhaasztalon teljesítik be szerelmi vágyaikat? Én nem éppen. Olyan... Túl jó. Bár ez viszonyítás kérdése, könnyen lehet, hogy mi vagyunk túl rosszak.
*Kacéran elmosolyodik a férfi felé, majd tekintetét inkább már a sűrű bozótos felé szegezi. Örülne, ha a kis erdei túrájukon nem csak jól elbeszélgetnének, hanem valami értelme is lett volna, hogy a nadrágja tele van bogánccsal, a csuklója pedig csaláncsípésektől viszket.
Közben hallgatja az elf lány beszámolóját. Próbálja felidézni, látta-e már valaha, hisz jó ideig ő is ott élt, de emlékei mélyén még csak egy haloványan derengő képet sem talál a szőkeségről.*
- Á, dehogy vagy bizonytalan, miről beszélsz?
*Gúnyolódó megjegyzését még folytatná, ha a férfi hirtelen nem állna meg egy hatalmas lábnyomnál.*
~Na, végre valami.~
- Vaddisznó... De hát te druida vagy nem? Akkor meg tudod oldani, vagy ez nem így működik?
//Bayde, Annulien//
*Bayde ötletelgetésire csak mosolyogva rázza a fejét. Nem is tagadhatná le, hogy azért jól szórakozik rajta.*
- Nagyon élénk a fantáziád... *jegyzi meg végül ironikusan.* De most őszintén! El tudnád te képzelni Pyctát, amint éppen a konyhaasztalon teljesítik be szerelmi vágyaikat? Én nem éppen. Olyan... Túl jó. Bár ez viszonyítás kérdése, könnyen lehet, hogy mi vagyunk túl rosszak.
*Kacéran elmosolyodik a férfi felé, majd tekintetét inkább már a sűrű bozótos felé szegezi. Örülne, ha a kis erdei túrájukon nem csak jól elbeszélgetnének, hanem valami értelme is lett volna, hogy a nadrágja tele van bogánccsal, a csuklója pedig csaláncsípésektől viszket.
Közben hallgatja az elf lány beszámolóját. Próbálja felidézni, látta-e már valaha, hisz jó ideig ő is ott élt, de emlékei mélyén még csak egy haloványan derengő képet sem talál a szőkeségről.*
- Á, dehogy vagy bizonytalan, miről beszélsz?
*Gúnyolódó megjegyzését még folytatná, ha a férfi hirtelen nem állna meg egy hatalmas lábnyomnál.*
~Na, végre valami.~
- Vaddisznó... De hát te druida vagy nem? Akkor meg tudod oldani, vagy ez nem így működik?
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-25 21:23:47
Üzenet elküldve: 2018-01-25 21:23:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Zara, Annulien//
*Köztudomású, hogy vadászat alkalmával nem hangoskodunk. Kivétel ez alól a hajtóvadászat, de ott is csak a hajtók kajabálnak, zörögnek, a vadász rendszerint csöndben vár. Ehhez képest Bajdi hangosan felnevet. Erről persze Zara tehet, illetve a kis története és az, ahogy előadta. Ezért lelki szemei előtt már látja is az elfet és az aranyhajút, ahogy szerelmük zálogaként nem félbetört aranyérmét, kis medalionokat, de az emeleti fürdő jó alkarnyi kulcsait hordják láncon a nyakukban.*
- Micsoda? *heherészik és félrehajt az útjukból egy ágat úgy, hogy az visszacsapódva se okozhasson bajt* Bezárják? Tényleg önzőek. De addig jó, amíg nem olyan helyiségeket akarnak kis enyelgésekre használni, amelyekből csak egy van. Csak gondoljatok bele, én biztos nem szívesen ennék arról a konyhaasztalról, ahol előzőleg Pyctáék... és ki tudja, hogy utána mibe törölköztek. *legyint egyet vigyorogva* De inkább ne képzeljétek el, én is megpróbálom kiverni a fejemből.
*Megtorpan, int a többieknek, hogy nem mocorogjanak és maradjanak csendben, aztán csak fülel. Valószínű, hogy Annulien hallása élesebb, de Bajdi talán jobban tudja osztályozni az erdő neszeit. Azután csak legyint egyet.*
- Semmi. Mehetünk tovább. És igen, valóban feltaláltam magam. Aludtam. Egy tündérrel. Egy hímnemű tündérrel.
*Itt már az elfet nézi és a hangsúly is neheztelő, egyértelművé téve, hogy Annulient tartja felelősnek azért, hogy nem vele ugrott fejest abba a szamlabálába. Csak hát vigyorog közben, úgyhogy ezt a neheztelést sem lehet igazán komolyan venni.*
- Lihanech-ben soha senki nem siet. *jegyzi meg, amikor már a szülővárosáról szól a társalgás* Talán még a lovak sem tudnak vágtázni.
*Ez persze butaság, de nem is gondolja komolyan. Inkább Annulien kérdésén töpreng el. Mert nem is olyan egyszerű kérdés.*
- Nem, nincs. Illetve... de. Talán. Egy kicsi.
*Érzi, hogy szerencsétlenkedik a szavakkal, úgyhogy a lányokra mosolyog.*
- Olyan bizonytalan vagyok ma. Vagy nem?
*Ahol pedig a fék egy picit megritkulnak, egy nagyjából hat lépés átmérőjű, szabálytalan alakú pocsolyára bukkannak. Pontosabban csak kevés, piszkos víz lebeg a tetején, alatta láthatóan mély sárréteg húzódik, amit mindenhol olyan mélyedések és gödrök borítanak, mint ha valakik vagy valamik előszeretettel hemperegnének benne.*
- Hűha! *állítja meg a kis csapatot és körülnéz* Mocsári troll errefelé nem nagyon fordul elő, úgyhogy ez inkább vaddisznó lesz. Remélem nem valami vén vadkannak akadunk össze, aminek a húsa alig rágósabb a csizmatalpnál, viszont olyan agyarai vannak, mint egy hosszabb tőr. Óvatosan!
*A többiekre néz, aztán előhúz egy nyílvesszőt a tegezből és az idegre helyezi, de nem feszíti még az íjat. Lassan, figyelve a környezetet, elkezdi körbejárni a dagonyázóhelyet.*
//Zara, Annulien//
*Köztudomású, hogy vadászat alkalmával nem hangoskodunk. Kivétel ez alól a hajtóvadászat, de ott is csak a hajtók kajabálnak, zörögnek, a vadász rendszerint csöndben vár. Ehhez képest Bajdi hangosan felnevet. Erről persze Zara tehet, illetve a kis története és az, ahogy előadta. Ezért lelki szemei előtt már látja is az elfet és az aranyhajút, ahogy szerelmük zálogaként nem félbetört aranyérmét, kis medalionokat, de az emeleti fürdő jó alkarnyi kulcsait hordják láncon a nyakukban.*
- Micsoda? *heherészik és félrehajt az útjukból egy ágat úgy, hogy az visszacsapódva se okozhasson bajt* Bezárják? Tényleg önzőek. De addig jó, amíg nem olyan helyiségeket akarnak kis enyelgésekre használni, amelyekből csak egy van. Csak gondoljatok bele, én biztos nem szívesen ennék arról a konyhaasztalról, ahol előzőleg Pyctáék... és ki tudja, hogy utána mibe törölköztek. *legyint egyet vigyorogva* De inkább ne képzeljétek el, én is megpróbálom kiverni a fejemből.
*Megtorpan, int a többieknek, hogy nem mocorogjanak és maradjanak csendben, aztán csak fülel. Valószínű, hogy Annulien hallása élesebb, de Bajdi talán jobban tudja osztályozni az erdő neszeit. Azután csak legyint egyet.*
- Semmi. Mehetünk tovább. És igen, valóban feltaláltam magam. Aludtam. Egy tündérrel. Egy hímnemű tündérrel.
*Itt már az elfet nézi és a hangsúly is neheztelő, egyértelművé téve, hogy Annulient tartja felelősnek azért, hogy nem vele ugrott fejest abba a szamlabálába. Csak hát vigyorog közben, úgyhogy ezt a neheztelést sem lehet igazán komolyan venni.*
- Lihanech-ben soha senki nem siet. *jegyzi meg, amikor már a szülővárosáról szól a társalgás* Talán még a lovak sem tudnak vágtázni.
*Ez persze butaság, de nem is gondolja komolyan. Inkább Annulien kérdésén töpreng el. Mert nem is olyan egyszerű kérdés.*
- Nem, nincs. Illetve... de. Talán. Egy kicsi.
*Érzi, hogy szerencsétlenkedik a szavakkal, úgyhogy a lányokra mosolyog.*
- Olyan bizonytalan vagyok ma. Vagy nem?
*Ahol pedig a fék egy picit megritkulnak, egy nagyjából hat lépés átmérőjű, szabálytalan alakú pocsolyára bukkannak. Pontosabban csak kevés, piszkos víz lebeg a tetején, alatta láthatóan mély sárréteg húzódik, amit mindenhol olyan mélyedések és gödrök borítanak, mint ha valakik vagy valamik előszeretettel hemperegnének benne.*
- Hűha! *állítja meg a kis csapatot és körülnéz* Mocsári troll errefelé nem nagyon fordul elő, úgyhogy ez inkább vaddisznó lesz. Remélem nem valami vén vadkannak akadunk össze, aminek a húsa alig rágósabb a csizmatalpnál, viszont olyan agyarai vannak, mint egy hosszabb tőr. Óvatosan!
*A többiekre néz, aztán előhúz egy nyílvesszőt a tegezből és az idegre helyezi, de nem feszíti még az íjat. Lassan, figyelve a környezetet, elkezdi körbejárni a dagonyázóhelyet.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-25 11:09:17
Üzenet elküldve: 2018-01-25 11:09:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Zara, Bayde//
*Bizony, a dárda jól jöhet, ha tudja az ember használni. Éppenséggel ő nem tudja. Nem is bánkódik sokat, gyönyörködve szemléli a burjánzó természetet, miközben fél füllel hallgatja a másik kettő párbeszédét.*
~Együtt fürdőznek esténként?~ *Hamar elhessegeti a gondolatot és szeme a megtermett fákra vándorol. Nem mindenhol nőnek ám ekkorára, talán tényleg van valami abban, amit Pycta mondogat a Fákban Lakóról.
Merengéséből Bayde kérdése ugrasztja ki.*
-Ami azt illeti, már jó néhány hónapja. Sosem merültem el nagyon a városi életben, de egyébként is, Lihanechben az idő is mintha kicsit lassabban telne. *Talán a megannyi hosszúéletű miatt, de a víz városa közel sem olyan dübörgő, mint Arthenior.*
-Csak nem honvágyad van? *Szívesen megkérdezné, ember létére miért nevelték elfek Linanechben, de alighanem ez egy szép hosszú história és nem lenne szerencsés egy kétoldalú beszélgetés, hiszen hárman vannak. Lopva Zara felé pillant, aki az erdőt fürkészi.
Maga is észbe kap kissé, hogy miért is vannak itt és fülelni kezd az erdő neszeit hallgatva. Fogalma sincs, hogy mit tenne, ha előbukkanna egy szarvas, de aligha dobná belé azt a dárdát, ez egész biztos.*
//Zara, Bayde//
*Bizony, a dárda jól jöhet, ha tudja az ember használni. Éppenséggel ő nem tudja. Nem is bánkódik sokat, gyönyörködve szemléli a burjánzó természetet, miközben fél füllel hallgatja a másik kettő párbeszédét.*
~Együtt fürdőznek esténként?~ *Hamar elhessegeti a gondolatot és szeme a megtermett fákra vándorol. Nem mindenhol nőnek ám ekkorára, talán tényleg van valami abban, amit Pycta mondogat a Fákban Lakóról.
Merengéséből Bayde kérdése ugrasztja ki.*
-Ami azt illeti, már jó néhány hónapja. Sosem merültem el nagyon a városi életben, de egyébként is, Lihanechben az idő is mintha kicsit lassabban telne. *Talán a megannyi hosszúéletű miatt, de a víz városa közel sem olyan dübörgő, mint Arthenior.*
-Csak nem honvágyad van? *Szívesen megkérdezné, ember létére miért nevelték elfek Linanechben, de alighanem ez egy szép hosszú história és nem lenne szerencsés egy kétoldalú beszélgetés, hiszen hárman vannak. Lopva Zara felé pillant, aki az erdőt fürkészi.
Maga is észbe kap kissé, hogy miért is vannak itt és fülelni kezd az erdő neszeit hallgatva. Fogalma sincs, hogy mit tenne, ha előbukkanna egy szarvas, de aligha dobná belé azt a dárdát, ez egész biztos.*
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-24 22:35:40
Üzenet elküldve: 2018-01-24 22:35:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Bayde, Annulien//
- Uhum, a dárda jól jöhet, ha tudod használni. *Mondja megerősítésképp Annuliennek.
Haját hátrafogja egy gumival, hátára veszi a tegzet és az íjat, így ő már indulásra készen várja, hogy a többiek is elkészüljenek. Követi Baydet, neki nagyon nincs fogalma róla, merre találkozhatnak vaddal. Reméli, a férfinek kicsikét több tapasztalata van ebben, vagy druida létére csak szimplán jobbak a megérzései.*
- Őrségben voltam, de csak az éjszaka felétől. Előtte aludtam, szóval most teljesen rendben vagyok.
*Már azt hinné, most az egyszer talán normális beszélgetés is kialakulhat, de nagyot tévedett. Következő mondatával Bayde rá is cáfol erre, ne nem mintha Zarát ez olyan nagyon zavarná... Fátyolos félmosollyal pillant rá.*
- Hiányoltál? Biztos vagyok benne, hogy a hiányomban nagyon gyorsan feltaláltad magad. Egyébként meg a felsőhöz nem ad Pycta kulcsot. Azt megtartja maguknak Aenaeval, hogy csak ők ketten tudják kiélvezni a fürdő nyújtotta örömöket. Milyen önzőek...!
*Nevetve megrántja a vállát, és túljátszott, sértett arckifejezést erőltet magára. Persze ahogy visszagondol Aenae kis felvilágosítására, és hogy utána hogy ugrott a csuhás nyakába, és hogy ez neki hogyhogy nem esett le egyből, ajka mosolyra húzódik, és egy halk, nevetéshez hasonlítható hümmögés hagyja el a száját.
Míg Bayde Annuliennel beszélget, ő árgus szemekkel figyeli az erdőt, hátha eléjük szalad egy fácán, esetleg valami nagyobb. Közben azért félfüllel hallgatja a beszélgetést is, hisz a szőke elfről még nem nagyon sokat tud.*
//Bayde, Annulien//
- Uhum, a dárda jól jöhet, ha tudod használni. *Mondja megerősítésképp Annuliennek.
Haját hátrafogja egy gumival, hátára veszi a tegzet és az íjat, így ő már indulásra készen várja, hogy a többiek is elkészüljenek. Követi Baydet, neki nagyon nincs fogalma róla, merre találkozhatnak vaddal. Reméli, a férfinek kicsikét több tapasztalata van ebben, vagy druida létére csak szimplán jobbak a megérzései.*
- Őrségben voltam, de csak az éjszaka felétől. Előtte aludtam, szóval most teljesen rendben vagyok.
*Már azt hinné, most az egyszer talán normális beszélgetés is kialakulhat, de nagyot tévedett. Következő mondatával Bayde rá is cáfol erre, ne nem mintha Zarát ez olyan nagyon zavarná... Fátyolos félmosollyal pillant rá.*
- Hiányoltál? Biztos vagyok benne, hogy a hiányomban nagyon gyorsan feltaláltad magad. Egyébként meg a felsőhöz nem ad Pycta kulcsot. Azt megtartja maguknak Aenaeval, hogy csak ők ketten tudják kiélvezni a fürdő nyújtotta örömöket. Milyen önzőek...!
*Nevetve megrántja a vállát, és túljátszott, sértett arckifejezést erőltet magára. Persze ahogy visszagondol Aenae kis felvilágosítására, és hogy utána hogy ugrott a csuhás nyakába, és hogy ez neki hogyhogy nem esett le egyből, ajka mosolyra húzódik, és egy halk, nevetéshez hasonlítható hümmögés hagyja el a száját.
Míg Bayde Annuliennel beszélget, ő árgus szemekkel figyeli az erdőt, hátha eléjük szalad egy fácán, esetleg valami nagyobb. Közben azért félfüllel hallgatja a beszélgetést is, hisz a szőke elfről még nem nagyon sokat tud.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957