Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Nhurbert a porlasztó [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3070_orias_ferfi.jpg)
![>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10744_1477330495_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-06 19:39:50
Üzenet elküldve: 2018-02-06 19:39:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
-Áh.
*Lép hátra kettőt és rakja el a kulacsot, mikor a férfi felállva magasodik fölé.*
-Az ingovány arra van. *Mutat határozottan valamerre az ellenkező irányba, nem mintha halvány fogalma lenne róla. Ő megtette a magáét. Sem Bayde, sem az idegen sötételf ötlete nincs ínyére. Hogy Vadvédbe vigyenek egy mélységit, ráadásul pont ő istápolja odáig... Elég nekik az orkot elviselni. És ami ezt az alakot illeti... A külleme sem sok jót ígér.
A másik kettőre nézve rázza meg a fejét.*
-Én a vadkant választom. *Lép közelebb a döghöz. Szeretné tudatosítani a férfiban, hogy a segítségnyújtás csupán egyszeri volt.
Sosem találkozott még jószándékú mélységivel, leszámítva a Xotarát Vadvédben. Ő sem véletlen lehet ott.
Tágra nyílt szeme Zaráról Baydere jár, tudja, hogy a dolog a legkevésbé áll rajta hármójuk közül, mégis reméli, hogy szövetségesre talál a dolgot illetőleg valamelyikükben.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.06 19:41:00
-Áh.
*Lép hátra kettőt és rakja el a kulacsot, mikor a férfi felállva magasodik fölé.*
-Az ingovány arra van. *Mutat határozottan valamerre az ellenkező irányba, nem mintha halvány fogalma lenne róla. Ő megtette a magáét. Sem Bayde, sem az idegen sötételf ötlete nincs ínyére. Hogy Vadvédbe vigyenek egy mélységit, ráadásul pont ő istápolja odáig... Elég nekik az orkot elviselni. És ami ezt az alakot illeti... A külleme sem sok jót ígér.
A másik kettőre nézve rázza meg a fejét.*
-Én a vadkant választom. *Lép közelebb a döghöz. Szeretné tudatosítani a férfiban, hogy a segítségnyújtás csupán egyszeri volt.
Sosem találkozott még jószándékú mélységivel, leszámítva a Xotarát Vadvédben. Ő sem véletlen lehet ott.
Tágra nyílt szeme Zaráról Baydere jár, tudja, hogy a dolog a legkevésbé áll rajta hármójuk közül, mégis reméli, hogy szövetségesre talál a dolgot illetőleg valamelyikükben.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.06 19:41:00
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-06 18:46:14
Üzenet elküldve: 2018-02-06 18:46:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
*Syd utasítja Harlient a halott lány megvizsgálására. A félvér ezalatt egyetlen pillanatra sem veszi le szemét a célpontjáról, és fegyverét sem ereszti le. szikla szilárdan áll a helyén. Bár az óriás kissé megilletődöttnek és még inkább ártalmatlannak tűnik, Cotys az imént látta mire képes, tehát veszélyes lehet.
Syd ezen a ponton mintha hezitálni kezdene, de Ald megkönnyebbülésére hamar össze szedi magát, és úgy dönt, megmotozza a melákot mielőtt dolguk végeztével távoznának. A neki szóló utasításokat hallva, csak kurtán biccent egyet a másik félvérre sem nézve.*
-Haladjunk!
*Syd utasítja Harlient a halott lány megvizsgálására. A félvér ezalatt egyetlen pillanatra sem veszi le szemét a célpontjáról, és fegyverét sem ereszti le. szikla szilárdan áll a helyén. Bár az óriás kissé megilletődöttnek és még inkább ártalmatlannak tűnik, Cotys az imént látta mire képes, tehát veszélyes lehet.
Syd ezen a ponton mintha hezitálni kezdene, de Ald megkönnyebbülésére hamar össze szedi magát, és úgy dönt, megmotozza a melákot mielőtt dolguk végeztével távoznának. A neki szóló utasításokat hallva, csak kurtán biccent egyet a másik félvérre sem nézve.*
-Haladjunk!
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-06 17:10:45
Üzenet elküldve: 2018-02-06 17:10:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
* Igazán biztató fogadtatásban részesül Denzack, amin kimondottan meg is lepődik. Nem is tudja elsőre mire vélni a feléje siető elf nőt. Ha lenne hozzá elég ereje valószínűleg félre is lökné, de szerencséjére nincs abban a helyzetben. Hamar rájön, hogy jószándékkal sietett felé a nő. Hallhatólag a többiek is eléggé meglepődtek jelenlétén, s azon, hogy valaki, vagy valamik ilyen sebeket ejtett rajta. A frissítő víz száraz ajkaihoz érve egy kis erőt adnak neki. Régen érezte ennyire kellemesnek a víz ízét. *
- Kösz.
* Megköszöni szűkszavúan az elf hölgy segítségét, bár valójában tényleg nagyra értékeli a segítségét, de természete miatt ezt nem fejezi ki túlzottan. Közben Zaratinate felé fordul, hogy megpróbálja elmagyarázni mi is történt vele, bár ezt saját maga se érti teljesen. *
- Az ingovány fele egy csapat ördögnyúl támadott rám.
* Lenne mit mesélni a kis dögökről, akik lerohanták, de jelenleg nincs hozzá túl sok ereje, se kedve, hogy történetekkel szórakoztassa a többieket. Ez után Bayde felé fordul, hogy válaszoljon a kérdésére, illetve elfogadja az ajánlatát. *
- Persze, hogy tudok járni! Ha elvinnétek Vadvédre azt megköszönném.
* Nem akar gyengének tűnni, így elhamarkodottan rá is vágja, hogy nem jelent neki gondot a járás. Pedig ezzel ellentétben fogalma sincs, hogy egyáltalán lábra tud-e állni. Neki is lát a műveletnek. Megtámaszkodik a földben, majd lassan apránként sikerül feltápászkodnia a földről. Közben próbál egyensúlyozni, mert még az álldogálás is nehézére esik. *
* Igazán biztató fogadtatásban részesül Denzack, amin kimondottan meg is lepődik. Nem is tudja elsőre mire vélni a feléje siető elf nőt. Ha lenne hozzá elég ereje valószínűleg félre is lökné, de szerencséjére nincs abban a helyzetben. Hamar rájön, hogy jószándékkal sietett felé a nő. Hallhatólag a többiek is eléggé meglepődtek jelenlétén, s azon, hogy valaki, vagy valamik ilyen sebeket ejtett rajta. A frissítő víz száraz ajkaihoz érve egy kis erőt adnak neki. Régen érezte ennyire kellemesnek a víz ízét. *
- Kösz.
* Megköszöni szűkszavúan az elf hölgy segítségét, bár valójában tényleg nagyra értékeli a segítségét, de természete miatt ezt nem fejezi ki túlzottan. Közben Zaratinate felé fordul, hogy megpróbálja elmagyarázni mi is történt vele, bár ezt saját maga se érti teljesen. *
- Az ingovány fele egy csapat ördögnyúl támadott rám.
* Lenne mit mesélni a kis dögökről, akik lerohanták, de jelenleg nincs hozzá túl sok ereje, se kedve, hogy történetekkel szórakoztassa a többieket. Ez után Bayde felé fordul, hogy válaszoljon a kérdésére, illetve elfogadja az ajánlatát. *
- Persze, hogy tudok járni! Ha elvinnétek Vadvédre azt megköszönném.
* Nem akar gyengének tűnni, így elhamarkodottan rá is vágja, hogy nem jelent neki gondot a járás. Pedig ezzel ellentétben fogalma sincs, hogy egyáltalán lábra tud-e állni. Neki is lát a műveletnek. Megtámaszkodik a földben, majd lassan apránként sikerül feltápászkodnia a földről. Közben próbál egyensúlyozni, mert még az álldogálás is nehézére esik. *
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-05 20:37:15
Üzenet elküldve: 2018-02-05 20:37:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
~Meghalt.~
*Syd pontosan értette, amikor Kagan arra utalt, hogy éppen azt sem bánja, hogy ha a lány halva kerül vissza, de lovakkal, túlerővel nem igazán gondolt bele ebbe a lehetőségbe. Miért is kellett volna bántani? Ha nagyon erősködik, leteperik és a lóra kötözik, aztán úgy viszik vissza. Senkinek sem kellett volna, hogy komoly bántódása essen.
~Meghalt.~
Nem is olyan régen még teljesen egyértelmű lett volna, hogy most mi a teendő. A Városi Őrségben, a vörös köpennyel a vállán, övén az Arthenior városa által szentesített oklevéllel minden olyan egyszerűnek, olyan világosnak tűnt. A bűnöst lefogják, ha ellenáll, nos, első a biztonság. Nem voltak morális dilemmák, a szabályok majdnem minden esetben megmondták, mi a teendő, amikor pedig elbizonytalanodtak, ott voltak az őrmesterek, a hadnagyok, akik rendet vágtak a törvények között. Rendszerint nem is annyira képletesen, főleg akció közben. Innen, a sűrű erdőből, egy fegyverét eldobó, gyilkos óriással meg egy agyon ütött dezertőr lánnyal, az imbolygó árnyakkal és a két, utasítást váró harcosával ez most valahogy idilli állapotnak tűnik. Syd egy végtelennek tetsző pillanatig csak áll, megadja magának azt a néhány szívdobbanásnyi szünetet, amíg átgondolja, ki is ő és mi a feladata ebben a helyzetben. Egy szívdobbanás. Kettő. Három.
~A nevem Sydnarus D'Qrwayoh. Zsoldos vagyok. Senki nem parancsol nekem, csak a saját lelkiismeretem.~
Ez megnyugtatja. Senkinek nem tartozik elszámolással, amíg a munkát elvégzi. A munka pedig most az, hogy haza vigye a lányt. Élve vagy holtan.
~Senki, csak a saját lelkiismeretem.~
Elvigyorodik. Most már csak vissza kell vonulni úgy, hogy sem ő, sem a többiek ne kapjanak semmit a hátukba. Innentől pedig már minden teljesen egyértelmű.
~Csak a saját lelkiismeretem.~
Nincs több kérdés, nincs több bizonytalanság.*
-Jól van, óriás. Nincs több dolgunk veled. Fordulj nekem háttal és tartsd a kezeid jó magasan! Oda megyek hozzád és megnézem, rejtegetsz-e valami fegyvert, amivel árthatsz nekünk, amíg lelépünk. A társam közben *a kissé oldalt álló Ald felé pillant, hogy neki is egyértelmű legyen* számszeríjat szegez rád. Ha megfordulsz, ha hátra nézel, ha leteszed a kezed, ha elfingod magad, azonnal lelő. *Harlienre is vet egy pillantást. A dobócsillagokban nem nagyon bízik, de azért reméli, hogy a lány is magára veszi az elhangzottakat.* Ha van nálad ilyesmi, elveszem tőled és arrébb dobom, hogy ne tudd azonnal felkapni. Aztán mi ellovagolunk, te meg mész, ahova szeretnél. Jó lesz ez így? Együttműködsz velünk, vagy megpróbáljuk, megint tudsz-e olyan ügyesen félre ugrani a nyilak elől, ahogy az előbb?
*Kezében a felhúzott, töltött számszeríj egy pillanatra sem mozdul az óriás tarkójáról.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
~Meghalt.~
*Syd pontosan értette, amikor Kagan arra utalt, hogy éppen azt sem bánja, hogy ha a lány halva kerül vissza, de lovakkal, túlerővel nem igazán gondolt bele ebbe a lehetőségbe. Miért is kellett volna bántani? Ha nagyon erősködik, leteperik és a lóra kötözik, aztán úgy viszik vissza. Senkinek sem kellett volna, hogy komoly bántódása essen.
~Meghalt.~
Nem is olyan régen még teljesen egyértelmű lett volna, hogy most mi a teendő. A Városi Őrségben, a vörös köpennyel a vállán, övén az Arthenior városa által szentesített oklevéllel minden olyan egyszerűnek, olyan világosnak tűnt. A bűnöst lefogják, ha ellenáll, nos, első a biztonság. Nem voltak morális dilemmák, a szabályok majdnem minden esetben megmondták, mi a teendő, amikor pedig elbizonytalanodtak, ott voltak az őrmesterek, a hadnagyok, akik rendet vágtak a törvények között. Rendszerint nem is annyira képletesen, főleg akció közben. Innen, a sűrű erdőből, egy fegyverét eldobó, gyilkos óriással meg egy agyon ütött dezertőr lánnyal, az imbolygó árnyakkal és a két, utasítást váró harcosával ez most valahogy idilli állapotnak tűnik. Syd egy végtelennek tetsző pillanatig csak áll, megadja magának azt a néhány szívdobbanásnyi szünetet, amíg átgondolja, ki is ő és mi a feladata ebben a helyzetben. Egy szívdobbanás. Kettő. Három.
~A nevem Sydnarus D'Qrwayoh. Zsoldos vagyok. Senki nem parancsol nekem, csak a saját lelkiismeretem.~
Ez megnyugtatja. Senkinek nem tartozik elszámolással, amíg a munkát elvégzi. A munka pedig most az, hogy haza vigye a lányt. Élve vagy holtan.
~Senki, csak a saját lelkiismeretem.~
Elvigyorodik. Most már csak vissza kell vonulni úgy, hogy sem ő, sem a többiek ne kapjanak semmit a hátukba. Innentől pedig már minden teljesen egyértelmű.
~Csak a saját lelkiismeretem.~
Nincs több kérdés, nincs több bizonytalanság.*
-Jól van, óriás. Nincs több dolgunk veled. Fordulj nekem háttal és tartsd a kezeid jó magasan! Oda megyek hozzád és megnézem, rejtegetsz-e valami fegyvert, amivel árthatsz nekünk, amíg lelépünk. A társam közben *a kissé oldalt álló Ald felé pillant, hogy neki is egyértelmű legyen* számszeríjat szegez rád. Ha megfordulsz, ha hátra nézel, ha leteszed a kezed, ha elfingod magad, azonnal lelő. *Harlienre is vet egy pillantást. A dobócsillagokban nem nagyon bízik, de azért reméli, hogy a lány is magára veszi az elhangzottakat.* Ha van nálad ilyesmi, elveszem tőled és arrébb dobom, hogy ne tudd azonnal felkapni. Aztán mi ellovagolunk, te meg mész, ahova szeretnél. Jó lesz ez így? Együttműködsz velünk, vagy megpróbáljuk, megint tudsz-e olyan ügyesen félre ugrani a nyilak elől, ahogy az előbb?
*Kezében a felhúzott, töltött számszeríj egy pillanatra sem mozdul az óriás tarkójáról.*
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-05 01:31:08
Üzenet elküldve: 2018-02-05 01:31:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Jó néhány napot töltött már az Ingoványban, barangolásai során talált rá a sűrű erdőre. A mocsárban is akad préda, de nagyobb vadak legfeljebb elpusztulni járnak arra.
Előhúzza a fekete, recés pengét és beveti magát a vadonba.
Tőle telhetően óvatosan közlekedik, de sajnos recseg-ropog az aljnövényzet a vasalt csizma alatt. Órák óta cserkészik eredménytelen, mígnem megelégszik a dologgal.
Egy nem túl terjedelmes tisztáshoz érve felkapaszkodik egy arra alkalmas fára nem túl magasan, de a céljának megfelelően. Mindig is jó mászó volt, úgyhogy nem okoz neki gondot megtalálni a kapaszkodókat. Most pedig nincs más dolga, mint várni.
Hallgatja az erdő neszeit, a tisztáson csordogáló csermely csörgedezését, a madarak dalolászását. Az élővilág hangjai nem okoznak neki sem megnyugvást, sem örömöt. Tényezők csupán, jelenleg pedig igen zavaróak.
Kardját elrakja és előhúzza a lándzsát. Néhány óra után egy őz érkezik a tisztásra. Mindjárt három, bár a számuk neki mindegy, csak egyet szeretne elejteni. Kettő szomját oltja, egyikük pedig feszülten figyel, hogy bármi neszre ugorjon, a másik kettőt is riadóztatva.
Hangtalanul egyenesedik ki és tesz néhány lépést a tisztás fölé nyúló ágon. A lándzsát a feje fölé emeli, majd elrugaszkodva a figyelő őz felé ugrik.
Lándzsájával még a földet érés előtt döf, mélyen beleállítva a lándzsát az őz hátába. A másik kettő azonnal elillan, egyikük tisztes távolból még visszanéz társukra, majd továbbszökken.
A vergődő őz borzalmas, emberi üvöltésére hajazó hangokat hallat. Kihúzva a hátából a lándzsát nyakon szúrja az állatot, ami így hamar kivérzik. A tisztást hamar beteríti a növekvő vörös pocsolya, az ork pedig nekilát a nyúzásnak. Késével megfontolt, de gyors mozdulatokat tesz, alig tíz perc alatt végez a dologgal. Hátára veti a lenyúzott bőrt és megtörli homlokát, bemocskolva magát az őz vérével.
A késsel felnyitja az állat hasát, hogy módszeresen kibelezze. Nem telik bele sok idő, az ork már az Ingovány felé battyog vállán a bőrrel, hátán pedig a jó adag húst cipelve.*
*Jó néhány napot töltött már az Ingoványban, barangolásai során talált rá a sűrű erdőre. A mocsárban is akad préda, de nagyobb vadak legfeljebb elpusztulni járnak arra.
Előhúzza a fekete, recés pengét és beveti magát a vadonba.
Tőle telhetően óvatosan közlekedik, de sajnos recseg-ropog az aljnövényzet a vasalt csizma alatt. Órák óta cserkészik eredménytelen, mígnem megelégszik a dologgal.
Egy nem túl terjedelmes tisztáshoz érve felkapaszkodik egy arra alkalmas fára nem túl magasan, de a céljának megfelelően. Mindig is jó mászó volt, úgyhogy nem okoz neki gondot megtalálni a kapaszkodókat. Most pedig nincs más dolga, mint várni.
Hallgatja az erdő neszeit, a tisztáson csordogáló csermely csörgedezését, a madarak dalolászását. Az élővilág hangjai nem okoznak neki sem megnyugvást, sem örömöt. Tényezők csupán, jelenleg pedig igen zavaróak.
Kardját elrakja és előhúzza a lándzsát. Néhány óra után egy őz érkezik a tisztásra. Mindjárt három, bár a számuk neki mindegy, csak egyet szeretne elejteni. Kettő szomját oltja, egyikük pedig feszülten figyel, hogy bármi neszre ugorjon, a másik kettőt is riadóztatva.
Hangtalanul egyenesedik ki és tesz néhány lépést a tisztás fölé nyúló ágon. A lándzsát a feje fölé emeli, majd elrugaszkodva a figyelő őz felé ugrik.
Lándzsájával még a földet érés előtt döf, mélyen beleállítva a lándzsát az őz hátába. A másik kettő azonnal elillan, egyikük tisztes távolból még visszanéz társukra, majd továbbszökken.
A vergődő őz borzalmas, emberi üvöltésére hajazó hangokat hallat. Kihúzva a hátából a lándzsát nyakon szúrja az állatot, ami így hamar kivérzik. A tisztást hamar beteríti a növekvő vörös pocsolya, az ork pedig nekilát a nyúzásnak. Késével megfontolt, de gyors mozdulatokat tesz, alig tíz perc alatt végez a dologgal. Hátára veti a lenyúzott bőrt és megtörli homlokát, bemocskolva magát az őz vérével.
A késsel felnyitja az állat hasát, hogy módszeresen kibelezze. Nem telik bele sok idő, az ork már az Ingovány felé battyog vállán a bőrrel, hátán pedig a jó adag húst cipelve.*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-04 22:52:31
Üzenet elküldve: 2018-02-04 22:52:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
- Hogy neked folyton el kell keserítened... Pedig már reménykedtem, hogy lesz egy pazar kis vacsoránk...
*Folytatná eszmefuttatását, hogyan is lehetne ebből jó kis pörköltet csinálni - mert nehéz elképzelni az alakját nézve, de a zenélés után talán az evés a legkedveltebb elfoglaltsága -, azonban hirtelen ismét valami zörgést hall a bokorból. Ösztönösen előhúzza oldalán lévő kardot a hüvelyből, és támadó állásba helyezkedik. Arra gondol, hogy a vaddisznónak a társai lepik meg őket, vagy esetleg valami másfajta vad, a hangokból ítélve mindenesetre egész nagy lehet. Ehelyett azonban egy vörös csuklyás tántorog elő. Pár másodperc után pedig beugrik neki, hogy még ismeri is. A nevét, ha agyonütnék sem tudná megmondani, de emlékszik, hogy Lyzzel érkezett, aztán egy nap után már távozott is. Ezek szerint nem végleg.*
- Teysusra, mi történt veled?
*Lép közelebb, ahogy nyilvánvalóvá válik számára, hogy bizony nem csak pár larcolást szerzett, hanem nagyon komoly sérüléseket. Annulienre hagyja azonban a dolgot, egyrészt, mivel ő nem is ért hozzá, másrészt pedig, mert ketten teljesen feleslegesen ugrálnak felette.*
- Menjünk gyorsan vissza vele Vadvédbe, ott majd ellátjuk rendesen. *Fordul Bayde felé.* Nincs valami kötelünk? Azt ráköthetnénk a vadkanra, és úgy könnyebb lenne vonszolni.
- Hogy neked folyton el kell keserítened... Pedig már reménykedtem, hogy lesz egy pazar kis vacsoránk...
*Folytatná eszmefuttatását, hogyan is lehetne ebből jó kis pörköltet csinálni - mert nehéz elképzelni az alakját nézve, de a zenélés után talán az evés a legkedveltebb elfoglaltsága -, azonban hirtelen ismét valami zörgést hall a bokorból. Ösztönösen előhúzza oldalán lévő kardot a hüvelyből, és támadó állásba helyezkedik. Arra gondol, hogy a vaddisznónak a társai lepik meg őket, vagy esetleg valami másfajta vad, a hangokból ítélve mindenesetre egész nagy lehet. Ehelyett azonban egy vörös csuklyás tántorog elő. Pár másodperc után pedig beugrik neki, hogy még ismeri is. A nevét, ha agyonütnék sem tudná megmondani, de emlékszik, hogy Lyzzel érkezett, aztán egy nap után már távozott is. Ezek szerint nem végleg.*
- Teysusra, mi történt veled?
*Lép közelebb, ahogy nyilvánvalóvá válik számára, hogy bizony nem csak pár larcolást szerzett, hanem nagyon komoly sérüléseket. Annulienre hagyja azonban a dolgot, egyrészt, mivel ő nem is ért hozzá, másrészt pedig, mert ketten teljesen feleslegesen ugrálnak felette.*
- Menjünk gyorsan vissza vele Vadvédbe, ott majd ellátjuk rendesen. *Fordul Bayde felé.* Nincs valami kötelünk? Azt ráköthetnénk a vadkanra, és úgy könnyebb lenne vonszolni.
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-04 20:41:50
Üzenet elküldve: 2018-02-04 20:41:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Lassan csillapodik a szíve dübörgése, mert bizony izgalmas pillanatokon van túl a lányokkal és ezek nem egészen úgy voltak izgalmasak, ahogy az kedvére való lett volna. Elmosolyodik Zara megjegyzésére és kedvtelve nézi, ahogy a hajából piszkálja ki a leveleket. Elképesztően gyönyörű az a vörös hajkorona és ez a némber valahogy még ezt a vakarózást is úgy tudja csinálni, hogy az bizonyos hátsó gondolatokat szül. Kirántja a dárdát a kiszenvedett vadkanból, a szőrébe törli annak hegyét és Annulien felé nyújtja.*
- Jó. *bólint mosolyogva az elf zavart hebegéssel kezdődő szabadkozására* De azért máskor ne árulj zsákbamacskát, rendben?
*Zarának, többek között, a haja bűvöli el, Annulien esetében a szeme tehet minderről. Például arról, hogy még neheztelni sem tud rá rendesen. Zara közben már a vadkan pecsenyeként történő feltálalására gondol, Bajdi pedig elneveti magát.*
- Ebből? *néz a vadra* Hát, nem tudom, talán ha Banya igazán ügyes. Nem zsenge szopós malac ez már, de *megvonja a vállát* nem tudom. Annyira még nem is tűnik vénnek.
*Leguggol a préda elő, megvizsgálja a fogait.*
- Legfeljebb kicsit tovább kell sütni. Viszont mindhárman alaposan megizzadunk, mire hazavonszoljuk.
*Ez sem az általa kedvelt izzadás lesz, de inkább nem is gondol ilyesmire. Esetleg ha már ismét az erődben lesznek. Erre viszont még várni kell, hiszen a vadkant is haza kéne cipelni és most pedig zörgés támad a közeli bozótosban, a hangok alapján mindjárt ki is bukkan onnan valaki vagy valami. Elkámpicsorodott képpel néz a jó pár lépésnyi távolságban lehajított íjára, arra már nem nagyon lenne ideje, hogy odaugorjon érte és felkapja. A kurta pengéjű kardjának markolatára csúszik a keze, csak hát ehhez a fegyverhez épp csak ért valamicskét. Ekkor egy eléggé megviselt mélységi bukkan elő vagy inkább támolyog ki a rekettyésből. Ismerősnek tűnik és ezt a vélekedést erősíti, hogy a nevén szólítja kettőjüket. Persze, amikor Vadvédbe érkezett, akkor jött ez a sötételf is, ha jól emlékszik, Lyzzel.*
- Mi a...? *néz egy nagyot* Nem mondom, jól helybenhagytak.
*Nem nagyon tudja, hogy mit kéne tennie, hiszen ő maga is lihanechi és elég erős averziói vannak a mélységiekkel szemben. Viszont Annulien alig kis hezitálás után a segítségére siet. Márpedig ha egy elf az ősi ellenségnek segíteni a próbál, akkor neki is erőt kéne vennie magán. Ráadásul Xot is sötételf és őt szinte kedveli is.*
- Tudsz járni? *kérdezi a mélységitől, amikor az elf lány a hogyan továbbról érdeklődik* Ha gondolod, elviszünk Vadvédre, ott el tudják látni a sebeid.
*A zsákmány felé sandít és sehogy sem lenne kedvére itt hagyni, ha már elejtették. De a sötételfet sem nagyon lenne szíve.*
- Annulien, tudnád támogatni? Mi Zarával megpróbáljuk a vadkant hazacibálni.
*Végignéz a már négy fősre duzzadt társaság tagjain.*
- Jó lesz így?
*Lassan csillapodik a szíve dübörgése, mert bizony izgalmas pillanatokon van túl a lányokkal és ezek nem egészen úgy voltak izgalmasak, ahogy az kedvére való lett volna. Elmosolyodik Zara megjegyzésére és kedvtelve nézi, ahogy a hajából piszkálja ki a leveleket. Elképesztően gyönyörű az a vörös hajkorona és ez a némber valahogy még ezt a vakarózást is úgy tudja csinálni, hogy az bizonyos hátsó gondolatokat szül. Kirántja a dárdát a kiszenvedett vadkanból, a szőrébe törli annak hegyét és Annulien felé nyújtja.*
- Jó. *bólint mosolyogva az elf zavart hebegéssel kezdődő szabadkozására* De azért máskor ne árulj zsákbamacskát, rendben?
*Zarának, többek között, a haja bűvöli el, Annulien esetében a szeme tehet minderről. Például arról, hogy még neheztelni sem tud rá rendesen. Zara közben már a vadkan pecsenyeként történő feltálalására gondol, Bajdi pedig elneveti magát.*
- Ebből? *néz a vadra* Hát, nem tudom, talán ha Banya igazán ügyes. Nem zsenge szopós malac ez már, de *megvonja a vállát* nem tudom. Annyira még nem is tűnik vénnek.
*Leguggol a préda elő, megvizsgálja a fogait.*
- Legfeljebb kicsit tovább kell sütni. Viszont mindhárman alaposan megizzadunk, mire hazavonszoljuk.
*Ez sem az általa kedvelt izzadás lesz, de inkább nem is gondol ilyesmire. Esetleg ha már ismét az erődben lesznek. Erre viszont még várni kell, hiszen a vadkant is haza kéne cipelni és most pedig zörgés támad a közeli bozótosban, a hangok alapján mindjárt ki is bukkan onnan valaki vagy valami. Elkámpicsorodott képpel néz a jó pár lépésnyi távolságban lehajított íjára, arra már nem nagyon lenne ideje, hogy odaugorjon érte és felkapja. A kurta pengéjű kardjának markolatára csúszik a keze, csak hát ehhez a fegyverhez épp csak ért valamicskét. Ekkor egy eléggé megviselt mélységi bukkan elő vagy inkább támolyog ki a rekettyésből. Ismerősnek tűnik és ezt a vélekedést erősíti, hogy a nevén szólítja kettőjüket. Persze, amikor Vadvédbe érkezett, akkor jött ez a sötételf is, ha jól emlékszik, Lyzzel.*
- Mi a...? *néz egy nagyot* Nem mondom, jól helybenhagytak.
*Nem nagyon tudja, hogy mit kéne tennie, hiszen ő maga is lihanechi és elég erős averziói vannak a mélységiekkel szemben. Viszont Annulien alig kis hezitálás után a segítségére siet. Márpedig ha egy elf az ősi ellenségnek segíteni a próbál, akkor neki is erőt kéne vennie magán. Ráadásul Xot is sötételf és őt szinte kedveli is.*
- Tudsz járni? *kérdezi a mélységitől, amikor az elf lány a hogyan továbbról érdeklődik* Ha gondolod, elviszünk Vadvédre, ott el tudják látni a sebeid.
*A zsákmány felé sandít és sehogy sem lenne kedvére itt hagyni, ha már elejtették. De a sötételfet sem nagyon lenne szíve.*
- Annulien, tudnád támogatni? Mi Zarával megpróbáljuk a vadkant hazacibálni.
*Végignéz a már négy fősre duzzadt társaság tagjain.*
- Jó lesz így?
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-03 09:42:00
Üzenet elküldve: 2018-02-03 09:42:00
ÚJ
![>Nhurbert a porlasztó [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3070_orias_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Olyan szépen alakulhatott volna ez a délután. Összemelegedhettek volna kicsit a vörivel, aki aztán engedte volna, hogy meg is bögyizze kicsit. De minden elromlott, mert ilyen hisztis lett. Még rájuk idézte ezt a csomó fura alakot.*
- Meghót?
*Érdeklődik kissé szánakozva, közben persze próbálja kerülni a gyanús cselekedeteket. Kezét is feltartja és el is lép a fegyvertől, ahogy kérik.*
- Nem direkt csinátam ám! Csak úgy picsogott itt nekem mint valami fürdős kurva!
*Úgy tűnik épp megbánja bűnét, de azért motoszkál fejében, hogy kár volna veszni hagyni egy ilyen alkalmat. Csak hát ki tudja, hogy vélekedik ez a banda a hullagyalázásról.*
- Nektek kee'?
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Olyan szépen alakulhatott volna ez a délután. Összemelegedhettek volna kicsit a vörivel, aki aztán engedte volna, hogy meg is bögyizze kicsit. De minden elromlott, mert ilyen hisztis lett. Még rájuk idézte ezt a csomó fura alakot.*
- Meghót?
*Érdeklődik kissé szánakozva, közben persze próbálja kerülni a gyanús cselekedeteket. Kezét is feltartja és el is lép a fegyvertől, ahogy kérik.*
- Nem direkt csinátam ám! Csak úgy picsogott itt nekem mint valami fürdős kurva!
*Úgy tűnik épp megbánja bűnét, de azért motoszkál fejében, hogy kár volna veszni hagyni egy ilyen alkalmat. Csak hát ki tudja, hogy vélekedik ez a banda a hullagyalázásról.*
- Nektek kee'?
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-03 00:55:28
Üzenet elküldve: 2018-02-03 00:55:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Lehorgasztja fejét, ahogy az állatot utolsó lélegzete is elhagyja, majd kezét tördelve fordul társai felé.*
-Én nem...
*A mondatot nem tudja befejezni, mert ismét zörög az aljnövényzet. Ledermedve hallgatózik, mikor egy megviselt külsejű férfi lép ki a fák közül. Hátrál egy lépést, de a férfi ekkor megszólítja őket, illetve a társait.*
~Sötételf.~
*Komoly sérülések borítják, minden ellenérzését leküzdve siet oda és hajol le a segítségre szoruló férfihoz. Kulacsát leoldva igyekszik vizet tölteni a férfi szájába miközben nyugtatólag simít végig a haján. Magát is meglepi, hiszen ki nem állhatja a mélységieket, de ez a férfi haldoklik. Mint minden tanácstalan pillanatában az elmúlt időkben, most is Baydehez fordul.*
-Mi legyen?
*Lehorgasztja fejét, ahogy az állatot utolsó lélegzete is elhagyja, majd kezét tördelve fordul társai felé.*
-Én nem...
*A mondatot nem tudja befejezni, mert ismét zörög az aljnövényzet. Ledermedve hallgatózik, mikor egy megviselt külsejű férfi lép ki a fák közül. Hátrál egy lépést, de a férfi ekkor megszólítja őket, illetve a társait.*
~Sötételf.~
*Komoly sérülések borítják, minden ellenérzését leküzdve siet oda és hajol le a segítségre szoruló férfihoz. Kulacsát leoldva igyekszik vizet tölteni a férfi szájába miközben nyugtatólag simít végig a haján. Magát is meglepi, hiszen ki nem állhatja a mélységieket, de ez a férfi haldoklik. Mint minden tanácstalan pillanatában az elmúlt időkben, most is Baydehez fordul.*
-Mi legyen?
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-02 18:22:10
Üzenet elküldve: 2018-02-02 18:22:10
ÚJ
![>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10744_1477330495_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Az óriás meglendíti hatalmas kezével a kalapácsot, és minden erejével lesújt vele újonnan szerzett ellenségére. Mikor a súlyos fegyver a lány halántékánál célba ér nem hallani sem sikolyt, még apró nyögéseket nem. Csak egy hatalmas reccsenés fut végig a fák között, majd Gniwmiy úgy esik össze, mint egy rongybaba. Az ütés helyén, a halántékából kifolyik a vér, és bemocskolja az erdő talaját. Ha az Embervadászok nem viszik el, a halál szagára biztosan odakeverednek majd az erőben lakó ragadozók.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Az óriás meglendíti hatalmas kezével a kalapácsot, és minden erejével lesújt vele újonnan szerzett ellenségére. Mikor a súlyos fegyver a lány halántékánál célba ér nem hallani sem sikolyt, még apró nyögéseket nem. Csak egy hatalmas reccsenés fut végig a fák között, majd Gniwmiy úgy esik össze, mint egy rongybaba. Az ütés helyén, a halántékából kifolyik a vér, és bemocskolja az erdő talaját. Ha az Embervadászok nem viszik el, a halál szagára biztosan odakeverednek majd az erőben lakó ragadozók.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-02 17:54:03
Üzenet elküldve: 2018-02-02 17:54:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Semmi baj nincs azzal a dobócsillaggal. Szépen forog a levegőben meg repül, tenné a dolgát, itt a baj az óriás ügyes mozdulataival van. Simán kikerüli a neki szánt lövedékeket, Harl meg csak pislog, mint a csipás macska. A következő pillanatban az óriás meg is adja magát, Syd meg utasítja Harlient, hogy nézzen rá a lecsapott lányra.*
- Legyen. *Azzal lassan odalépdel a vörös csuhás bögyöshöz, rá sem hederítve az óriásra.* Na gyere anyám.
*Azzal benyúl a földön fekvő nőci hónalja alá, és távolabb vonszolja őt a behemóttól. Utána lassan lehelyezi őt vissza a talajra. Na de hogyan vizsgálhatná meg? Gondol hát egyet, leguggol s mutatóujja és hüvelykujja közreműködésével kicsikét széthúzza a bal szemhéját, majd enyhén meg is pofozgatja az arcán. Na nem mintha ezek sokat segítenének rajta, ráadásul minden tiszta vér a feje körül, enyhén szólva. Vet még néhány pillantást az ütés helyére, aztán összeráncolja a homlokát.*
- Öhm, izé. *Feláll és szót intéz társaihoz.* Két lehetőség van. Vagy elájult, vagy meghalt. Bár ez utóbbi valószínűbb szerintem. Mármint, nézzetek csak rá.
A hozzászólás írója (Harlien Bahtor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.02 18:09:14
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Semmi baj nincs azzal a dobócsillaggal. Szépen forog a levegőben meg repül, tenné a dolgát, itt a baj az óriás ügyes mozdulataival van. Simán kikerüli a neki szánt lövedékeket, Harl meg csak pislog, mint a csipás macska. A következő pillanatban az óriás meg is adja magát, Syd meg utasítja Harlient, hogy nézzen rá a lecsapott lányra.*
- Legyen. *Azzal lassan odalépdel a vörös csuhás bögyöshöz, rá sem hederítve az óriásra.* Na gyere anyám.
*Azzal benyúl a földön fekvő nőci hónalja alá, és távolabb vonszolja őt a behemóttól. Utána lassan lehelyezi őt vissza a talajra. Na de hogyan vizsgálhatná meg? Gondol hát egyet, leguggol s mutatóujja és hüvelykujja közreműködésével kicsikét széthúzza a bal szemhéját, majd enyhén meg is pofozgatja az arcán. Na nem mintha ezek sokat segítenének rajta, ráadásul minden tiszta vér a feje körül, enyhén szólva. Vet még néhány pillantást az ütés helyére, aztán összeráncolja a homlokát.*
- Öhm, izé. *Feláll és szót intéz társaihoz.* Két lehetőség van. Vagy elájult, vagy meghalt. Bár ez utóbbi valószínűbb szerintem. Mármint, nézzetek csak rá.
A hozzászólás írója (Harlien Bahtor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.02 18:09:14
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-02 09:43:19
Üzenet elküldve: 2018-02-02 09:43:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
*A lövések célt tévesztenek az óriás védekező mozdulatainak eredményeképpen.*
~Ez nagyon ügyes! Én sem tudtam volna jobban csinálni.~
*Sydhez hasonlóan a félvér is újratölti a fegyverét és ismét célra tart. Kékacél pillantása felváltva rebben a célpontra és a földön fekvő nőre.*
~Francba! Elkéstünk.~
*Bár tudja, hogy Kagan parancsa szerint nem feltétlenül élve kell vissza vinniük a szökevényt, de azért kissé csalódott.
Annak viszont nagyon örül, hogy a meláknak esze ágában sincs harcolni. Megadása jeléül magasba emeli hatalmas kezeit.
Syd utasításának megfelelően még mindig keményen célra tartva a számszeríjat és lép kettőt oldalra.*
*A lövések célt tévesztenek az óriás védekező mozdulatainak eredményeképpen.*
~Ez nagyon ügyes! Én sem tudtam volna jobban csinálni.~
*Sydhez hasonlóan a félvér is újratölti a fegyverét és ismét célra tart. Kékacél pillantása felváltva rebben a célpontra és a földön fekvő nőre.*
~Francba! Elkéstünk.~
*Bár tudja, hogy Kagan parancsa szerint nem feltétlenül élve kell vissza vinniük a szökevényt, de azért kissé csalódott.
Annak viszont nagyon örül, hogy a meláknak esze ágában sincs harcolni. Megadása jeléül magasba emeli hatalmas kezeit.
Syd utasításának megfelelően még mindig keményen célra tartva a számszeríjat és lép kettőt oldalra.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-01 15:45:17
Üzenet elküldve: 2018-02-01 15:45:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Ismerős arcok//
* Denzack útja, nem alakult olyan zökkenőmentesen, mint azt remélte. Számításai szerint, még sötétedés előtt visszaérhetett volna, ha nem jön közbe egy, vagyis néhány szerencsétlen tényező. Már nem járhatott túl messze az ingoványtól, mert már a szagát érezte. A sűrű aljnövényzetben egy csapat nyulat figyelt meg, akik az ő útját keresztezték. Nem is igazán fordított rájuk nagy hangsúlyt, hiszen az egyszerű erdei nyulak úgyis eliszkolnak egy-egy idegent látván. Amint közelebb ért a teremtményekhez, azok nem szaladtak el ijedtükben, hanem támadásba lendültek. Valójában nem nyulak, hanem borzoik voltak, de Denzack persze ezt nem is sejtette egészen addig, amíg rá nem támadtak. Az állatok erős lábaikkal megrugdosták és szarvaikkal komoly sebeket ejtettek Denzack testén. Szerencséjére ezek nem túl agresszív állatok, így amint Denzack tehetetlenül a földre rogyott, a borzoik szépen ott hagyták, mint akik jól végezték dolgukat. El kell néhány perc, míg Denzack feleszmél, és elég erőt gyűjt, hogy sajgó sebei ellenére felálljon és tovább induljon. Jól tudja, hogy nem mehet tovább, mert míg a mocsáron átkelne, addigra teljesen elvérezne, vagy elfertőződnének a sebei. Nem igazán hajlik az ötlet felé, de csak akkor van esélye, ha visszatér Vadvédbe. Ott talán tudnak rajta segíteni és megmenthetik a haláltól. Maradék erejével próbálja visszavonszolni lábait, miközben emberi hangokra lesz figyelmes. El is indul az irányába, hogy hátha talál valakit, aki segíthetne rajta, ha meg valami banditákra bukkan, akkor meg mindegy, úgyis elvérezne. Reménykedik, hogy valami barátságos alakra bukkan, már amennyire élnek még barátságos alakok ebben a világban. Félre hajtja útjából a bokrok ágait és ismerősnek tűnő arcokat pillant meg. Nem igazán tudja pontosan, hogy valóban a valóságot látja vagy meghalt, esetleg képzelődik, de mindenesetre megszólítja őket. *
- Bayde? Zaratinate?
* A harmadik nőt nem ismeri fel, talán még nem is találkoztak, hiszen akkor biztosan emlékezne rá Denzack vagy, ahogy erre fele jobban ismerik, Jayzion. Kilép a bokrok mögül, sebeiből vér folyik, szakadt ruhája most még szakadtabb. Láthatóan nincs túl jó állapotban, hiszen eléggé megsérült. Megpróbál közelebb bicegni a társasághoz, de a lábát is beborítják a sebek, így alig bírja mozgatni. *
//Ismerős arcok//
* Denzack útja, nem alakult olyan zökkenőmentesen, mint azt remélte. Számításai szerint, még sötétedés előtt visszaérhetett volna, ha nem jön közbe egy, vagyis néhány szerencsétlen tényező. Már nem járhatott túl messze az ingoványtól, mert már a szagát érezte. A sűrű aljnövényzetben egy csapat nyulat figyelt meg, akik az ő útját keresztezték. Nem is igazán fordított rájuk nagy hangsúlyt, hiszen az egyszerű erdei nyulak úgyis eliszkolnak egy-egy idegent látván. Amint közelebb ért a teremtményekhez, azok nem szaladtak el ijedtükben, hanem támadásba lendültek. Valójában nem nyulak, hanem borzoik voltak, de Denzack persze ezt nem is sejtette egészen addig, amíg rá nem támadtak. Az állatok erős lábaikkal megrugdosták és szarvaikkal komoly sebeket ejtettek Denzack testén. Szerencséjére ezek nem túl agresszív állatok, így amint Denzack tehetetlenül a földre rogyott, a borzoik szépen ott hagyták, mint akik jól végezték dolgukat. El kell néhány perc, míg Denzack feleszmél, és elég erőt gyűjt, hogy sajgó sebei ellenére felálljon és tovább induljon. Jól tudja, hogy nem mehet tovább, mert míg a mocsáron átkelne, addigra teljesen elvérezne, vagy elfertőződnének a sebei. Nem igazán hajlik az ötlet felé, de csak akkor van esélye, ha visszatér Vadvédbe. Ott talán tudnak rajta segíteni és megmenthetik a haláltól. Maradék erejével próbálja visszavonszolni lábait, miközben emberi hangokra lesz figyelmes. El is indul az irányába, hogy hátha talál valakit, aki segíthetne rajta, ha meg valami banditákra bukkan, akkor meg mindegy, úgyis elvérezne. Reménykedik, hogy valami barátságos alakra bukkan, már amennyire élnek még barátságos alakok ebben a világban. Félre hajtja útjából a bokrok ágait és ismerősnek tűnő arcokat pillant meg. Nem igazán tudja pontosan, hogy valóban a valóságot látja vagy meghalt, esetleg képzelődik, de mindenesetre megszólítja őket. *
- Bayde? Zaratinate?
* A harmadik nőt nem ismeri fel, talán még nem is találkoztak, hiszen akkor biztosan emlékezne rá Denzack vagy, ahogy erre fele jobban ismerik, Jayzion. Kilép a bokrok mögül, sebeiből vér folyik, szakadt ruhája most még szakadtabb. Láthatóan nincs túl jó állapotban, hiszen eléggé megsérült. Megpróbál közelebb bicegni a társasághoz, de a lábát is beborítják a sebek, így alig bírja mozgatni. *
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-01 13:38:09
Üzenet elküldve: 2018-02-01 13:38:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Lassan kezd elgondolkodni, miért is ők hárman indultak el vadászni, holott egyikük sem tűnik túl gyakorlottnak ebben. A következő dolog, ami pedig felmerül benne, miért íjat hozott magával? Nem is érti, mit gondolt... Szerencsére azonban a vad lassan kezd kivérezni, így még ugyan lábon van, és dühösen méregeti őket, de a kezdeti lelkesedése, hogy felnyársalja a három venárt márt jócskán alábbhagyott. Nem is kell Baydenak több, hogy végre valami érdemit is tegyen valaki a csapatból. Annu felé dobja a dárdát, a férfi pedig ezt kihasználva egy ügyes mozdulatsorral megadja a végső döfést a vadkannak, ami most már élettelenül rogy a földre.
Biccent Bayde felé elismerésképp, majd a hajából kezdi kibogarászni a leveleket.*
- Az a legutóbb elég régen lehetett... Annulien, nem árt, ha belé is döföd azt a lándzsát, nem csak cipeled magaddal.
*Nincsen hangjában semmi megvetés, hiszen igazából már mindegy, a probléma meg lett oldva. Veheti ezt a lány egy jó tanácsnak is, ha úgy tetszik.*
- Elég csak belegondolnom, milyen finomat fog ebből Banya főzni, máris csorog a nyálam!
*Lassan kezd elgondolkodni, miért is ők hárman indultak el vadászni, holott egyikük sem tűnik túl gyakorlottnak ebben. A következő dolog, ami pedig felmerül benne, miért íjat hozott magával? Nem is érti, mit gondolt... Szerencsére azonban a vad lassan kezd kivérezni, így még ugyan lábon van, és dühösen méregeti őket, de a kezdeti lelkesedése, hogy felnyársalja a három venárt márt jócskán alábbhagyott. Nem is kell Baydenak több, hogy végre valami érdemit is tegyen valaki a csapatból. Annu felé dobja a dárdát, a férfi pedig ezt kihasználva egy ügyes mozdulatsorral megadja a végső döfést a vadkannak, ami most már élettelenül rogy a földre.
Biccent Bayde felé elismerésképp, majd a hajából kezdi kibogarászni a leveleket.*
- Az a legutóbb elég régen lehetett... Annulien, nem árt, ha belé is döföd azt a lándzsát, nem csak cipeled magaddal.
*Nincsen hangjában semmi megvetés, hiszen igazából már mindegy, a probléma meg lett oldva. Veheti ezt a lány egy jó tanácsnak is, ha úgy tetszik.*
- Elég csak belegondolnom, milyen finomat fog ebből Banya főzni, máris csorog a nyálam!
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-31 21:40:31
Üzenet elküldve: 2018-01-31 21:40:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
*Elméjének egy nagyon kis része üvöltve veri a fejét egy megfelelően masszív fába, hogy a kissé iszákos nőnek nem ellenőrizte a felszerelését indulás előtt. Most meg itt bohóckodik az erdőben a dobócsillagjaival! Városban lehet, hogy hasznos és gyilkos fegyverek, de itt elég egy gally és már félre megy a támadás. Azonban, ahogy elméjének nagyobbik, a helyzetre és a túlélésre koncentráló fele megállapítja, nem ezért nem szedik le az óriást. A melák valami valószerűtlen mozdulatsort hajt végre, aminek eredménye, hogy minden, amit felé küldtek, akadálytalanul folytatja az útját a háta mögött bele az erdőbe. Syd megdöbben, de a rutin közben már újra tölteti vele a fegyvert, így egy pillanattal később már készen áll, hogy újra lőjön. De nem teszi, úgy tűnik, nem lesz rá szükség.*
-Lépj hátra, el a nőtől és a fegyvertől! Közben lássam a kezed! *Kiáltása kurta, de a célra emelt nyílvető beszél helyette. Nem nagyon van fény, ami megcsillanjon az acél hegyen, de az óriás azért sejtheti, hogy keményebb, mint a bőre vagy akár a vértje. Tekintetét egy pillanatra sem félrefordítva szól oda Aldnak és Harliennek.*
-Ald, húzódj oldalra, cél még mindig az óriás! Ha leteszi a kezét, lőj! *Figyel rá, hogy ezt a melák is hallja.* Harl, húzd közelebb a nőt és nézd meg, mi van vele!
*Elméjének egy nagyon kis része üvöltve veri a fejét egy megfelelően masszív fába, hogy a kissé iszákos nőnek nem ellenőrizte a felszerelését indulás előtt. Most meg itt bohóckodik az erdőben a dobócsillagjaival! Városban lehet, hogy hasznos és gyilkos fegyverek, de itt elég egy gally és már félre megy a támadás. Azonban, ahogy elméjének nagyobbik, a helyzetre és a túlélésre koncentráló fele megállapítja, nem ezért nem szedik le az óriást. A melák valami valószerűtlen mozdulatsort hajt végre, aminek eredménye, hogy minden, amit felé küldtek, akadálytalanul folytatja az útját a háta mögött bele az erdőbe. Syd megdöbben, de a rutin közben már újra tölteti vele a fegyvert, így egy pillanattal később már készen áll, hogy újra lőjön. De nem teszi, úgy tűnik, nem lesz rá szükség.*
-Lépj hátra, el a nőtől és a fegyvertől! Közben lássam a kezed! *Kiáltása kurta, de a célra emelt nyílvető beszél helyette. Nem nagyon van fény, ami megcsillanjon az acél hegyen, de az óriás azért sejtheti, hogy keményebb, mint a bőre vagy akár a vértje. Tekintetét egy pillanatra sem félrefordítva szól oda Aldnak és Harliennek.*
-Ald, húzódj oldalra, cél még mindig az óriás! Ha leteszi a kezét, lőj! *Figyel rá, hogy ezt a melák is hallja.* Harl, húzd közelebb a nőt és nézd meg, mi van vele!
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-31 21:16:18
Üzenet elküldve: 2018-01-31 21:16:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*A vadkan most már nem tűnik annyira elszántnak. Több sebet is kapott, köztük súlyosabbakat is és talán a vérveszteség is gyengíti már. Fújtatva áll meg, és vérben forgó szemeit hol egyik, hol másik kínzójára veti, mint aki nem tudja eldönteni, hogy melyiket tapossa bele a földbe. Végül Bayde mellett dönt, de nem indul neki, csak nézi. A drudia pedig végtelen sajnálatot érez az állat iránt. Ennek nem így kellett volna történnie. Állítólag vannak olyan városi széplelkek, akik szerint egy állat életét elvenni is bűn, de Bajdi mindig csak nevetett ezeken. Viszont ha úgy alakul, az természetes, hogy az a halál gyors legyen és lehető legkevesebb szenvedéssel járjon. De most nem így történt.
Vet egy gyors pillantást az elf felé, aki szinte rettegve áll, kezében a dárdával. Noha sem Zara, sem ő nem álltak a helyzet magaslatán, de Annulien szerencsétlenkedése volt talán a döntő. Ahogy pillantásuk találkozik, az elf leányzó felé dobja a dárdáját. Szabad baljával reflexszerűen kapja el és nem most fogja kérdőre vonni a fegyverétől szabaduló vadászt. Eldobja az íjat és így két kézre fogva szálfegyvert és oldalazva indul a vadkan felé. Az állat próbálja követni, de megrogy a lába és Bayde ezt kihasználva ugrik oda mellé és felülről, félig oldalról döf le a nyakszirt felé. Szerencséje van, a vékony hegy utat talál két csigolya között, a vadkan pedig még egy lépés után a földre roskad és nem mozdul többet.*
- Szép lövés volt. *szusszan egy nagyot ahogy Zara felé néz, aztán kihúzza a dárdát és Annulien felé indul. Megáll a lány előtt, nyújtja felé a fegyvert és noha már készülni kezdett rá, hogy emelt hangon, mondhatni ordítva fog bizonyos magyarázatokat követelni, Annulien olyan megszeppent képet vág, hogy egyszerűen nincs szíve kiabálni vele.*
- Mit is mondtál? *mosolyodik el végül és egy kicsit neheztelően megrázza a fejét* Mikor vadásztál legutóbb?
*A vadkan most már nem tűnik annyira elszántnak. Több sebet is kapott, köztük súlyosabbakat is és talán a vérveszteség is gyengíti már. Fújtatva áll meg, és vérben forgó szemeit hol egyik, hol másik kínzójára veti, mint aki nem tudja eldönteni, hogy melyiket tapossa bele a földbe. Végül Bayde mellett dönt, de nem indul neki, csak nézi. A drudia pedig végtelen sajnálatot érez az állat iránt. Ennek nem így kellett volna történnie. Állítólag vannak olyan városi széplelkek, akik szerint egy állat életét elvenni is bűn, de Bajdi mindig csak nevetett ezeken. Viszont ha úgy alakul, az természetes, hogy az a halál gyors legyen és lehető legkevesebb szenvedéssel járjon. De most nem így történt.
Vet egy gyors pillantást az elf felé, aki szinte rettegve áll, kezében a dárdával. Noha sem Zara, sem ő nem álltak a helyzet magaslatán, de Annulien szerencsétlenkedése volt talán a döntő. Ahogy pillantásuk találkozik, az elf leányzó felé dobja a dárdáját. Szabad baljával reflexszerűen kapja el és nem most fogja kérdőre vonni a fegyverétől szabaduló vadászt. Eldobja az íjat és így két kézre fogva szálfegyvert és oldalazva indul a vadkan felé. Az állat próbálja követni, de megrogy a lába és Bayde ezt kihasználva ugrik oda mellé és felülről, félig oldalról döf le a nyakszirt felé. Szerencséje van, a vékony hegy utat talál két csigolya között, a vadkan pedig még egy lépés után a földre roskad és nem mozdul többet.*
- Szép lövés volt. *szusszan egy nagyot ahogy Zara felé néz, aztán kihúzza a dárdát és Annulien felé indul. Megáll a lány előtt, nyújtja felé a fegyvert és noha már készülni kezdett rá, hogy emelt hangon, mondhatni ordítva fog bizonyos magyarázatokat követelni, Annulien olyan megszeppent képet vág, hogy egyszerűen nincs szíve kiabálni vele.*
- Mit is mondtál? *mosolyodik el végül és egy kicsit neheztelően megrázza a fejét* Mikor vadásztál legutóbb?
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-31 19:42:47
Üzenet elküldve: 2018-01-31 19:42:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Ma lehet a szerencsenapja. Igaz nem a feje búbján, de legalább halántékon találja a vörös ördögöt, aki aztán rögtön össze is borul a nagy ütéstől. Az óriás azonban sokáig nem örömködhet győzelme felett, hisz egyből támadás indul feléje valahonnan távolabbról. Szerencse azonban, hogy már a vörös ellen megidézte őseinek tudományát, hátha az kitér és visszatámad. //Árnytánc//
Így elkerülik a nyilak és a dobócsillag is és sértetlenül ugyan, de értetlenül pislogva ér mozdulatsorának végére.*
- Emmegmi?
*Motyogja maga elé és a támadás irányába pillant. Majd a földön fekvő vörösre. Aztán vissza a támadókra vagy legalábbis a lovaikra, azok talán nem bújtak fedezékbe. Csökött az agya ugyan, de azt azért össze tudja rakni, hogy nincs épp a legjobb helyzetben.*
- Á basszameg!
*Dohog magában, aztán félredobja kalapácsát. Szinte durcásan néz friss, még meleg zsákmányára, aztán megadóan feltartja kezét. Ezek úgyis lóval vannak, minek erőlködjön futással, ha akarják utolérik és hárman csak lenyomják.*
- Megadom magamot!
*Kiált hát feléjük, aztán csak bizakodik benne, hogyha már a lányt akarják megmenteni, akkor inkább Gni segítségére sietnek és nem kezdik el őt magát legyakni. Elvégre még derenghet benne némi élet.*
- Nem úgy van ám, ahogy képzelik maguk!
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Ma lehet a szerencsenapja. Igaz nem a feje búbján, de legalább halántékon találja a vörös ördögöt, aki aztán rögtön össze is borul a nagy ütéstől. Az óriás azonban sokáig nem örömködhet győzelme felett, hisz egyből támadás indul feléje valahonnan távolabbról. Szerencse azonban, hogy már a vörös ellen megidézte őseinek tudományát, hátha az kitér és visszatámad. //Árnytánc//
Így elkerülik a nyilak és a dobócsillag is és sértetlenül ugyan, de értetlenül pislogva ér mozdulatsorának végére.*
- Emmegmi?
*Motyogja maga elé és a támadás irányába pillant. Majd a földön fekvő vörösre. Aztán vissza a támadókra vagy legalábbis a lovaikra, azok talán nem bújtak fedezékbe. Csökött az agya ugyan, de azt azért össze tudja rakni, hogy nincs épp a legjobb helyzetben.*
- Á basszameg!
*Dohog magában, aztán félredobja kalapácsát. Szinte durcásan néz friss, még meleg zsákmányára, aztán megadóan feltartja kezét. Ezek úgyis lóval vannak, minek erőlködjön futással, ha akarják utolérik és hárman csak lenyomják.*
- Megadom magamot!
*Kiált hát feléjük, aztán csak bizakodik benne, hogyha már a lányt akarják megmenteni, akkor inkább Gni segítségére sietnek és nem kezdik el őt magát legyakni. Elvégre még derenghet benne némi élet.*
- Nem úgy van ám, ahogy képzelik maguk!
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-31 18:14:26
Üzenet elküldve: 2018-01-31 18:14:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Bayde nyila menti meg attól, hogy a vérző szörnyeteg felé vegye az irányt.
Egy lépéssel ott terem a disznó mellett és határozott mozdulattal tépi ki belőle a dárdát.
Vér fröccsen, ő pedig viszolyogva néz az állatra és hiába emeli újra a dárdát, képtelen beledöfni. Nem sajnálat az amit érez, egyszerűen csak képtelen megcselekedni azt, amit kellene.
Hátrébb lépve rápillant társaira, akik nem haboznak nyilaikkal sündisznóvá változtatni a szörnyet.
Mikor egy pillanatra találkozik tekintete a férfiével, odadobja neki a dárdát. A zavart állat ugyanis a férfihez közelít és alighanem nagyobb hasznát veszi most a hosszú fegyvernek, mint az íjnak.*
*Bayde nyila menti meg attól, hogy a vérző szörnyeteg felé vegye az irányt.
Egy lépéssel ott terem a disznó mellett és határozott mozdulattal tépi ki belőle a dárdát.
Vér fröccsen, ő pedig viszolyogva néz az állatra és hiába emeli újra a dárdát, képtelen beledöfni. Nem sajnálat az amit érez, egyszerűen csak képtelen megcselekedni azt, amit kellene.
Hátrébb lépve rápillant társaira, akik nem haboznak nyilaikkal sündisznóvá változtatni a szörnyet.
Mikor egy pillanatra találkozik tekintete a férfiével, odadobja neki a dárdát. A zavart állat ugyanis a férfihez közelít és alighanem nagyobb hasznát veszi most a hosszú fegyvernek, mint az íjnak.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-31 11:35:31
Üzenet elküldve: 2018-01-31 11:35:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
*Az óriás felemeli a fegyvert és meglendíti, a lány pedig annyira meglepődik, hogy alig tud reagálni. Csak egy picit tud belemozdulni, épp annyira, hogy a felülről mért átlós ütés ne a fejét, hanem a halántékát találja el.
A hátulról érkező csapatot értelemszerűen nem veszi észre. Talán az óriásnak van annyi szerencséje, hogy Gnmiwy nem összeesik, hanem rá, és a nyíl picit hibádzik, így nem a melák felsőtestébe fúródik, hanem lejjebb, mondjuk a lányba.*
*Az óriás felemeli a fegyvert és meglendíti, a lány pedig annyira meglepődik, hogy alig tud reagálni. Csak egy picit tud belemozdulni, épp annyira, hogy a felülről mért átlós ütés ne a fejét, hanem a halántékát találja el.
A hátulról érkező csapatot értelemszerűen nem veszi észre. Talán az óriásnak van annyi szerencséje, hogy Gnmiwy nem összeesik, hanem rá, és a nyíl picit hibádzik, így nem a melák felsőtestébe fúródik, hanem lejjebb, mondjuk a lányba.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-01-31 00:38:54
Üzenet elküldve: 2018-01-31 00:38:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
//Kockagurítás eredménye: 4//
//Gniwmiy, Nhurbert figyelmébe//
*Megint erdős területre érkeznek. Személy szerint már picikét kezdi unni az egészet. Mi van, ha a lányt tényleg felfalta valami troll vagy egyéb lény? Épp inna egyet az újabb baklövésükre, amikor az ő fülét is megütik a hangok. Erre halkan, sunnyogva leszáll a lóról, majd Syd után oson. A hangfoszlányok egy dörmögő férfi hangjára, és egy vékonyabb női hangra válnak szét.
Közelebb érvén már láthatják is őket a fák és aljnövényzet rejtekéből. Bizony, az egyik a csuhás nő, a másik meg szemmel láthatóan egy hímnemű óriás. És nem, valóban nincsenek jóban. Közben fél szemmel Sydet is figyeli, aki láthatóan feszülten figyel. Fogadni is merne, hogy épp meg nem történt, elképzelt csatajelenetek játszódnak le a szemei előtt. Mikor leoldja számszeríját, Harl is egyik oldalerszényébe nyúl s előhúz egy dobócsillagot, mivelhogy jobb épp nincs nála.
Azonban hogy mellkasra dobjon, az pillanatnyilag lehetetlen. A vak is látja, hogy vastag bőr felszerelés védi az óriás testét, a kis dobócsillag azon nem tud áthatolni. Fején sisak pihen, azon még inkább nem. Kiszemeli hát magának az óriás nyakát. A legjobb hely jelenleg. Kiegyenesedik, visszatartja a lélegzetét, beméri a célpontot, kezébe veszi a csillagot. Mindent úgy csinál, ahogy réges-rég Pirtianesben tanították neki. Jobb lábára nehezedik, majd egy hirtelen mozdulattal nekidobja a csillagot a célpontnak. S ki tudja, hol áll az meg.*
//Kockagurítás eredménye: 4//
//Gniwmiy, Nhurbert figyelmébe//
*Megint erdős területre érkeznek. Személy szerint már picikét kezdi unni az egészet. Mi van, ha a lányt tényleg felfalta valami troll vagy egyéb lény? Épp inna egyet az újabb baklövésükre, amikor az ő fülét is megütik a hangok. Erre halkan, sunnyogva leszáll a lóról, majd Syd után oson. A hangfoszlányok egy dörmögő férfi hangjára, és egy vékonyabb női hangra válnak szét.
Közelebb érvén már láthatják is őket a fák és aljnövényzet rejtekéből. Bizony, az egyik a csuhás nő, a másik meg szemmel láthatóan egy hímnemű óriás. És nem, valóban nincsenek jóban. Közben fél szemmel Sydet is figyeli, aki láthatóan feszülten figyel. Fogadni is merne, hogy épp meg nem történt, elképzelt csatajelenetek játszódnak le a szemei előtt. Mikor leoldja számszeríját, Harl is egyik oldalerszényébe nyúl s előhúz egy dobócsillagot, mivelhogy jobb épp nincs nála.
Azonban hogy mellkasra dobjon, az pillanatnyilag lehetetlen. A vak is látja, hogy vastag bőr felszerelés védi az óriás testét, a kis dobócsillag azon nem tud áthatolni. Fején sisak pihen, azon még inkább nem. Kiszemeli hát magának az óriás nyakát. A legjobb hely jelenleg. Kiegyenesedik, visszatartja a lélegzetét, beméri a célpontot, kezébe veszi a csillagot. Mindent úgy csinál, ahogy réges-rég Pirtianesben tanították neki. Jobb lábára nehezedik, majd egy hirtelen mozdulattal nekidobja a csillagot a célpontnak. S ki tudja, hol áll az meg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957