Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Nhurbert a porlasztó [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3070_orias_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-17 22:48:03
Üzenet elküldve: 2018-02-17 22:48:03
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*A sötételf lány látja, lassan bealkonyul. Megáll. A nap lassan eltűnik a lombtalan fák sokasága között, és a horizont alá bukva, elhaló fényét felváltja a sötétség. Nem mintha a sötétség zavarná a lányt, hiszen sötételf szemeivel lát annyira, hogy tájékozódni tudjon.
De, most be kell látnia, ha tetszik neki, hanem, hogy kudarcot vallott. Képességeit meghaladja a feladat, hogy egyedül megtalálja Ertatsnoyt.*
~Ostoba voltam! Szólnom kellett volna a többieknek. Umon, biztos segített volna meggyőzni Őket, de úgy éreztem menni fog egyedül is. Tévedtem. Seles, biztos megtalálta volna Ertet, hiszen ért felderítéshez. Megszoktam, hogy mindent egyedül csinálok, hogy csak magamra számíthatok.~
*Xotara tudja indulnia kéne vissza a Vadvédbe, ha nem akarja az éjjeli ragadozók érdeklődését felkelteni, és tápláléklánc szerves részeként végezni. Azonban, nem tud elindulni. Nem bír megint cserbenhagyni valakit. A szituáció is kísértetiesen hasonló. Megint egy sötét erdőben kéne mentenie a saját irháját. Az emlék egyszerűen lebénítja.*
~Nem megy. Nem tudom itt hagyni.~
*A mélységi lány makacssága kitart ugyan, de már a csalfa vak remény is elhagyta. Nem is érti, hogy mit hisz, hogy majd a tündér druida integetve kilép a fák közül és odasétál hozzá.*
~Hit. Hmm.~
*Minden egyszerű, gyarló halandó, ha reményt vesztve kétségbe esik, a hithez fordul segítségért. De, Xotarának nincsen hite, nem hisz egy vallásban sem, így most mások hitéből próbál erőt meríteni. Eszébe jut, amit Seles mondott neki a szeretetről, hogy az minden problémán átsegít.*
~Hát, nem hiszem, hogy ha most elkezdeném sorba keblemre ölelni a fákat, az segítene.~
*Aztán eszébe jut, Umon kígyós fekete fa hitvallása.*
~Azt se hinném, hogy ha szónokolva fákat próbálnék kicsavarni a helyükről, azzal többre mennék.~
*Ekkor, a szürke csuhás Vezérük szavai jutnak az eszébe, ahogy oly sokszor az Erdő Szívét emlegeti. Amikor fogadja az idegeneket az erőd kapujánál, amikor üdvözöl másokat, vagy amikor egy egyszerű asztali áldást mond, a lakomák előtt.*
~Jól van! Hátha, az Erdő Szíve megesik rajtam.~
- Hallod, Erdő Szelleme, vagy Fában Lakó, vagy ahogy tetszik?! Nekem tök mindegy minek neveznek. Amúgy is pocsék a névmemóriám. Segíts! Nem magam miatt kérem, hanem egy venár-társam életéért. Segíts!
*A sötételf lány lehajol és felvesz egy botot az erdei talajról. Párszor játékosan feldobja a levegőbe, hogy elkapja. Rövid kardjával hanyagul megfaragja a fadarab egyik végét.*
~Hogy is szokta mondani Pycta? A Fában Lakó kísérjen utadon?~
- Hát, mutasd, merre menjek?! Merre keressem Ertet?
*Xotara feldobja a levegőbe a fadarabot, ami pörögve forog, majd dicsfény, villámlások, vagy felerősödő széljelenség nélkül, tompa zajjal csak leesik a földre.*
//4. szerencsepróba: sikeres//
*Xotarának ennyi bőven elég. Nem hezitál, nem töpreng, de még csak nem is szól semmit. Makacs elszántsággal indul meg abba az irányba, amerre a bot mutat. A sötételf lány eredményre kiéhezve, már szinte rohan a fák között.*
~Gyerünk! Történjem már valami! Csak akadjak a nyomára, nekem az is bőven elég!~
*Ahogy, a mondás is tartja vigyázz, mit kívánsz. Ekkor, a rohanó sötételf lány, egyszer csak szembe találja magát, egy vele szembe szaladó lupusfulgurval. A látványra, Xotara azonnal megtorpan, az ereiben meghűlt vértől.*
~A sistergős ménkűbe!~
*Xotara nem először lát ilyen vadállatot, és már hallott is róluk azelőtt. A mélységi lány felidézi az emléket, ahol Zarával az éjjeli őrségben a toronyból láttak egy ilyen vadat. Pontosabban, csak ő látta és leírta venár-társának az állat küllemét, sőt még egy kisebb előadást is tartott, arról, hogy mit hallott róluk. Emlékszik, amikor fal lábánál motoszkáló zajokat hallva Zara azt mondta, hogy lényegtelen, de ebben sem értettek először egyet.
Xotara szemei, ezen a pont, elkerekednek. Az emlék miatt is, de legfőképpen azért, mert a buzogányos farkas még mindig felé tart.*
~Hát, még se volt lényegtelen. Igazam volt.~
*A mélységi lány a felidézett emlékek miatt, most pontosan tudja, hogy mit kell tennie. Pontosabban, hogy mit nem szabad tennie.*
~Nem szabad futnom, sem hirtelen mozdulatot tennem.~
*Xotara lassan leereszti íját, ellazítja vállait és csak vár.*
~Nyugi öregem, nem akarlak bántani. Látod? Ez a te területed.~
*A lupus azonban, mintha nem is látná, vagy valami felsőbb entitás utasítására nem is foglalkozna a mélységit lánnyal, csak nyomtalanul eltűnik a fák között. Xotarának se kell több, megy arra amerről a buzogányos farkast látta érkezni. Aztán, egyszer csak megpillantja a tündéri druidát, aki egy földön heverő férfi mellett gubbaszt, és pofozgatásával próbálja észhez téríteni.*
~Végre, basszus! El se hiszem.~
*Xotarának semmi haragos gondolat, vagy durvább szidalom nem jut az eszébe, amit a tündér fiúra zúdíthatna, csak egyszerűen örül, hogy megtalálta. De, ami késik, nem múlik. Szóval, a sötételf lány, csak így kurjant oda venár-társának.*
- Hé! Te csókaszemű kölök! Ne segítsek? Nyugodtan szólj, ha egyedül akarod megváltani a világot, és már itt sem vagyok!
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.17 22:59:38
*A sötételf lány látja, lassan bealkonyul. Megáll. A nap lassan eltűnik a lombtalan fák sokasága között, és a horizont alá bukva, elhaló fényét felváltja a sötétség. Nem mintha a sötétség zavarná a lányt, hiszen sötételf szemeivel lát annyira, hogy tájékozódni tudjon.
De, most be kell látnia, ha tetszik neki, hanem, hogy kudarcot vallott. Képességeit meghaladja a feladat, hogy egyedül megtalálja Ertatsnoyt.*
~Ostoba voltam! Szólnom kellett volna a többieknek. Umon, biztos segített volna meggyőzni Őket, de úgy éreztem menni fog egyedül is. Tévedtem. Seles, biztos megtalálta volna Ertet, hiszen ért felderítéshez. Megszoktam, hogy mindent egyedül csinálok, hogy csak magamra számíthatok.~
*Xotara tudja indulnia kéne vissza a Vadvédbe, ha nem akarja az éjjeli ragadozók érdeklődését felkelteni, és tápláléklánc szerves részeként végezni. Azonban, nem tud elindulni. Nem bír megint cserbenhagyni valakit. A szituáció is kísértetiesen hasonló. Megint egy sötét erdőben kéne mentenie a saját irháját. Az emlék egyszerűen lebénítja.*
~Nem megy. Nem tudom itt hagyni.~
*A mélységi lány makacssága kitart ugyan, de már a csalfa vak remény is elhagyta. Nem is érti, hogy mit hisz, hogy majd a tündér druida integetve kilép a fák közül és odasétál hozzá.*
~Hit. Hmm.~
*Minden egyszerű, gyarló halandó, ha reményt vesztve kétségbe esik, a hithez fordul segítségért. De, Xotarának nincsen hite, nem hisz egy vallásban sem, így most mások hitéből próbál erőt meríteni. Eszébe jut, amit Seles mondott neki a szeretetről, hogy az minden problémán átsegít.*
~Hát, nem hiszem, hogy ha most elkezdeném sorba keblemre ölelni a fákat, az segítene.~
*Aztán eszébe jut, Umon kígyós fekete fa hitvallása.*
~Azt se hinném, hogy ha szónokolva fákat próbálnék kicsavarni a helyükről, azzal többre mennék.~
*Ekkor, a szürke csuhás Vezérük szavai jutnak az eszébe, ahogy oly sokszor az Erdő Szívét emlegeti. Amikor fogadja az idegeneket az erőd kapujánál, amikor üdvözöl másokat, vagy amikor egy egyszerű asztali áldást mond, a lakomák előtt.*
~Jól van! Hátha, az Erdő Szíve megesik rajtam.~
- Hallod, Erdő Szelleme, vagy Fában Lakó, vagy ahogy tetszik?! Nekem tök mindegy minek neveznek. Amúgy is pocsék a névmemóriám. Segíts! Nem magam miatt kérem, hanem egy venár-társam életéért. Segíts!
*A sötételf lány lehajol és felvesz egy botot az erdei talajról. Párszor játékosan feldobja a levegőbe, hogy elkapja. Rövid kardjával hanyagul megfaragja a fadarab egyik végét.*
~Hogy is szokta mondani Pycta? A Fában Lakó kísérjen utadon?~
- Hát, mutasd, merre menjek?! Merre keressem Ertet?
*Xotara feldobja a levegőbe a fadarabot, ami pörögve forog, majd dicsfény, villámlások, vagy felerősödő széljelenség nélkül, tompa zajjal csak leesik a földre.*
//4. szerencsepróba: sikeres//
*Xotarának ennyi bőven elég. Nem hezitál, nem töpreng, de még csak nem is szól semmit. Makacs elszántsággal indul meg abba az irányba, amerre a bot mutat. A sötételf lány eredményre kiéhezve, már szinte rohan a fák között.*
~Gyerünk! Történjem már valami! Csak akadjak a nyomára, nekem az is bőven elég!~
*Ahogy, a mondás is tartja vigyázz, mit kívánsz. Ekkor, a rohanó sötételf lány, egyszer csak szembe találja magát, egy vele szembe szaladó lupusfulgurval. A látványra, Xotara azonnal megtorpan, az ereiben meghűlt vértől.*
~A sistergős ménkűbe!~
*Xotara nem először lát ilyen vadállatot, és már hallott is róluk azelőtt. A mélységi lány felidézi az emléket, ahol Zarával az éjjeli őrségben a toronyból láttak egy ilyen vadat. Pontosabban, csak ő látta és leírta venár-társának az állat küllemét, sőt még egy kisebb előadást is tartott, arról, hogy mit hallott róluk. Emlékszik, amikor fal lábánál motoszkáló zajokat hallva Zara azt mondta, hogy lényegtelen, de ebben sem értettek először egyet.
Xotara szemei, ezen a pont, elkerekednek. Az emlék miatt is, de legfőképpen azért, mert a buzogányos farkas még mindig felé tart.*
~Hát, még se volt lényegtelen. Igazam volt.~
*A mélységi lány a felidézett emlékek miatt, most pontosan tudja, hogy mit kell tennie. Pontosabban, hogy mit nem szabad tennie.*
~Nem szabad futnom, sem hirtelen mozdulatot tennem.~
*Xotara lassan leereszti íját, ellazítja vállait és csak vár.*
~Nyugi öregem, nem akarlak bántani. Látod? Ez a te területed.~
*A lupus azonban, mintha nem is látná, vagy valami felsőbb entitás utasítására nem is foglalkozna a mélységit lánnyal, csak nyomtalanul eltűnik a fák között. Xotarának se kell több, megy arra amerről a buzogányos farkast látta érkezni. Aztán, egyszer csak megpillantja a tündéri druidát, aki egy földön heverő férfi mellett gubbaszt, és pofozgatásával próbálja észhez téríteni.*
~Végre, basszus! El se hiszem.~
*Xotarának semmi haragos gondolat, vagy durvább szidalom nem jut az eszébe, amit a tündér fiúra zúdíthatna, csak egyszerűen örül, hogy megtalálta. De, ami késik, nem múlik. Szóval, a sötételf lány, csak így kurjant oda venár-társának.*
- Hé! Te csókaszemű kölök! Ne segítsek? Nyugodtan szólj, ha egyedül akarod megváltani a világot, és már itt sem vagyok!
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.17 22:59:38
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-17 21:27:21
Üzenet elküldve: 2018-02-17 21:27:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*Nem csak hogy nem sikerül megérinteni és elcsábítani a furcsa állatokat, de még szét is szaladnak.*
~Kell nekem egy ilyen.~
*Eldönti, hogy addig fogja nyaggatni Mestert, amíg meg nem szelídítenek egyet.
Odalép az elf sérült lábához, előveszi a csont tőrét, és levág pár darabot a nadrágjából, annak már úgy is minden. Elég kezdetleges kötést eszkábál, de addig jó lesz, amíg be nem érnek a Vadvédbe. Valahogyan.
Pofozgatja kicsit a férfi arcát, hátha felébred, mert kizártának tartja, hogy apró tündérként elcipelje egészen odáig. Ha nem ébred fel a férfi, akkor a tündér az ostorát valahogyan köré tekeri majd jó erősen megcsomózva, és megpróbálja elhúzza egy darabon visszafelé. Persze nem nagyon jut messzire, ha így halad, akkor talán két nap múlva hazaér vele*
*Nem csak hogy nem sikerül megérinteni és elcsábítani a furcsa állatokat, de még szét is szaladnak.*
~Kell nekem egy ilyen.~
*Eldönti, hogy addig fogja nyaggatni Mestert, amíg meg nem szelídítenek egyet.
Odalép az elf sérült lábához, előveszi a csont tőrét, és levág pár darabot a nadrágjából, annak már úgy is minden. Elég kezdetleges kötést eszkábál, de addig jó lesz, amíg be nem érnek a Vadvédbe. Valahogyan.
Pofozgatja kicsit a férfi arcát, hátha felébred, mert kizártának tartja, hogy apró tündérként elcipelje egészen odáig. Ha nem ébred fel a férfi, akkor a tündér az ostorát valahogyan köré tekeri majd jó erősen megcsomózva, és megpróbálja elhúzza egy darabon visszafelé. Persze nem nagyon jut messzire, ha így halad, akkor talán két nap múlva hazaér vele*
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-17 19:09:17
Üzenet elküldve: 2018-02-17 19:09:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Macikeresés//
*Ertatsnoy ismét beveti a képességét, amivel a harmadik állatot is sikerül lenyugtatnia. Azonban ő sem hagyja magát megérinteni vagy megsimogatni, ő is elhátrál a próbálkozás elől, hisz a képesség nem szelídíti az állatot. Néhány másodperc telik el így, majd mind a három állat felkapja a fejét, mintha felfigyelnének valamire. Fülüket hegyezik. Kicsi idő telik el, majd mind a három ragadozó viszonylag sietősen távozik a párocskától, három különböző irányban vetik be magukat az erdőbe. Úgy tűnik, hogy a szelídítés meghozta a gyümölcsét. Azonban bizonyára ez után mind a ketten utána fognak olvasni/kérdezni legalább az erdőben széles körben ismert ragadozóknak, mielőtt máskor bevetik magukat a sűrűbe.*
*Ertatsnoy ismét beveti a képességét, amivel a harmadik állatot is sikerül lenyugtatnia. Azonban ő sem hagyja magát megérinteni vagy megsimogatni, ő is elhátrál a próbálkozás elől, hisz a képesség nem szelídíti az állatot. Néhány másodperc telik el így, majd mind a három állat felkapja a fejét, mintha felfigyelnének valamire. Fülüket hegyezik. Kicsi idő telik el, majd mind a három ragadozó viszonylag sietősen távozik a párocskától, három különböző irányban vetik be magukat az erdőbe. Úgy tűnik, hogy a szelídítés meghozta a gyümölcsét. Azonban bizonyára ez után mind a ketten utána fognak olvasni/kérdezni legalább az erdőben széles körben ismert ragadozóknak, mielőtt máskor bevetik magukat a sűrűbe.*
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-17 09:40:17
Üzenet elküldve: 2018-02-17 09:40:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
*A félvért, bár meglepte kissé Syd akciója, különösképpen nem rázta meg. Ő sem volt mindig Városőr, bár ameddig viselte a vörös köpenyt, próbálta betartani a város törvényeit. Amennyire tőle tellett. régebben ő maga is követett el hasonlót. És valószínűleg ezután is fog. Az óriás megcsonkított tetemére vet még egy futó pillantást, aztán részéről tényleg lezártnak tekinti az ügyet.
Tekintve, hogy az utóbbi időben minden a feje tetejére állt, nem kizárt, hogy a környéken szinte mindenki rájuk vadászik és a vérüket akarja. akkor pedig a fő szabály, "Előbb lőj, aztán kérdezz!".
Még mindig combján nyugtatva a töltött fegyvert bólint az indulási parancsot hallva és megsarkantyúzza a lovát.*
*A félvért, bár meglepte kissé Syd akciója, különösképpen nem rázta meg. Ő sem volt mindig Városőr, bár ameddig viselte a vörös köpenyt, próbálta betartani a város törvényeit. Amennyire tőle tellett. régebben ő maga is követett el hasonlót. És valószínűleg ezután is fog. Az óriás megcsonkított tetemére vet még egy futó pillantást, aztán részéről tényleg lezártnak tekinti az ügyet.
Tekintve, hogy az utóbbi időben minden a feje tetejére állt, nem kizárt, hogy a környéken szinte mindenki rájuk vadászik és a vérüket akarja. akkor pedig a fő szabály, "Előbb lőj, aztán kérdezz!".
Még mindig combján nyugtatva a töltött fegyvert bólint az indulási parancsot hallva és megsarkantyúzza a lovát.*
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-16 21:44:00
Üzenet elküldve: 2018-02-16 21:44:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
//Macikeresés – 1. szerencsepróba: sikertelen//
*A többiek jó képet vágnak a történtekhez. Syd megnyugszik, ellazul. Ezek szerint a csapat is hasonló nézeteket vall, vagy legalábbis nem érdekli az egész annyira, hogy zavarja, legalábbis Harliennél erre gyanakszik. De ezzel sincs baj, ilyen karakterek is kellenek a világba és főleg a csapatába. Ízlelgeti kicsit a nevet, ami a pillanat hatása alatt eszébe jutott.
~Fattyú Szakasz.~
Tetszik a hangzása. Ha visszaértek, elmondja a többieknek is. Zia minden bizonnyal kiröhögi majd vagy megjegyzéseket tesz, Nae majd húzza a száját és mond valami gorombát, Ult meg szenvtelen arccal megjegyzi, hogy neki mindegy, várja a parancsot. Nem tud elfojtani egy kis vigyort. A többiekhez fordul. Minden kész.*
-Rendben van. Induljunk!
//Macikeresés – 1. szerencsepróba: sikertelen//
*A többiek jó képet vágnak a történtekhez. Syd megnyugszik, ellazul. Ezek szerint a csapat is hasonló nézeteket vall, vagy legalábbis nem érdekli az egész annyira, hogy zavarja, legalábbis Harliennél erre gyanakszik. De ezzel sincs baj, ilyen karakterek is kellenek a világba és főleg a csapatába. Ízlelgeti kicsit a nevet, ami a pillanat hatása alatt eszébe jutott.
~Fattyú Szakasz.~
Tetszik a hangzása. Ha visszaértek, elmondja a többieknek is. Zia minden bizonnyal kiröhögi majd vagy megjegyzéseket tesz, Nae majd húzza a száját és mond valami gorombát, Ult meg szenvtelen arccal megjegyzi, hogy neki mindegy, várja a parancsot. Nem tud elfojtani egy kis vigyort. A többiekhez fordul. Minden kész.*
-Rendben van. Induljunk!
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-15 22:18:48
Üzenet elküldve: 2018-02-15 22:18:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*Hiába próbálja megérinteni a furcsa farkast, az nem hagyja magát. Viszont a másik morog, a tündérnek ez nem nagyon tetszik; nem akarja, hogy az ő lába is át legyen harapva.
Nem igazán tudja, hogy mit kezdjen ezekkel az állatokkal, a Mester még nem tanított neki túl sok mindent, amit ebben a helyzetben hasznosíthatna. De még mindig türelmes és kitartó, nem adja fel egykönnyen.
Kinyújtja a kezét morgó állat felé, azt reméli, hogy képessége használatával az majd kicsit készségesebb lesz, és ha a másikat nem, őt talán megérintheti.*
//Aktív képességhasználat: szelídítés//
*Így kisebb az esélye, hogy sérüléseket szerezzen. Gondol arra, hogy talán egy kis hús jobban meghozná a furcsa ragadozó kedvét a barátkozáshoz, de mivel arra rákapott a harmadik, így eláll az ötlettől.*
- Van az erődben hús. Szeretnél kapni belőle?
*Persze nem hiszi, hogy az állat megérti, de talán a szavak megnyugtatják.*
*Hiába próbálja megérinteni a furcsa farkast, az nem hagyja magát. Viszont a másik morog, a tündérnek ez nem nagyon tetszik; nem akarja, hogy az ő lába is át legyen harapva.
Nem igazán tudja, hogy mit kezdjen ezekkel az állatokkal, a Mester még nem tanított neki túl sok mindent, amit ebben a helyzetben hasznosíthatna. De még mindig türelmes és kitartó, nem adja fel egykönnyen.
Kinyújtja a kezét morgó állat felé, azt reméli, hogy képessége használatával az majd kicsit készségesebb lesz, és ha a másikat nem, őt talán megérintheti.*
//Aktív képességhasználat: szelídítés//
*Így kisebb az esélye, hogy sérüléseket szerezzen. Gondol arra, hogy talán egy kis hús jobban meghozná a furcsa ragadozó kedvét a barátkozáshoz, de mivel arra rákapott a harmadik, így eláll az ötlettől.*
- Van az erődben hús. Szeretnél kapni belőle?
*Persze nem hiszi, hogy az állat megérti, de talán a szavak megnyugtatják.*
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-15 11:23:58
Üzenet elküldve: 2018-02-15 11:23:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
//Macikeresés – 3. szerencsepróba: sikertelen//
*A csapnivalóan rossz nyomkeresőnek bizonyuló mélységi lány, a kudarc sorozatától már erősen kezd elkámpicsorodni. Egy pár pillanatra, tanácstalanul, picit magába zuhanva áll meg az erdő mélyén, hogy magában szenvedjen kicsit.
Bárhogy igyekszik, a kegyetlen balszerencse csak az arcába kacag, és itt most, ebben az élethalál játékban nem cinkelt kockával gurít, mint egy istenek háta mögötti füstös késdobálóban. Itt a kérlelhetetlen és kifürkészhetetlen Szerencsén múlik minden.
Xotara ebbe a tényállásba, majd beleőrül, de hű bajtársára, a Makacsságára még rendületlenül támaszkodva bízik a reményben.*
~Akkor sem adom fel!~
*Újra lépésre ösztökéli lábait és tovább rója az erdőt, a tündér druida után.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.02.15 21:08:28, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás; alapvető helyesírás; a világba nem illő kifejezés, idézet javítása/cseréje/törlése.
//Macikeresés – 3. szerencsepróba: sikertelen//
*A csapnivalóan rossz nyomkeresőnek bizonyuló mélységi lány, a kudarc sorozatától már erősen kezd elkámpicsorodni. Egy pár pillanatra, tanácstalanul, picit magába zuhanva áll meg az erdő mélyén, hogy magában szenvedjen kicsit.
Bárhogy igyekszik, a kegyetlen balszerencse csak az arcába kacag, és itt most, ebben az élethalál játékban nem cinkelt kockával gurít, mint egy istenek háta mögötti füstös késdobálóban. Itt a kérlelhetetlen és kifürkészhetetlen Szerencsén múlik minden.
Xotara ebbe a tényállásba, majd beleőrül, de hű bajtársára, a Makacsságára még rendületlenül támaszkodva bízik a reményben.*
~Akkor sem adom fel!~
*Újra lépésre ösztökéli lábait és tovább rója az erdőt, a tündér druida után.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.02.15 21:08:28, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás; alapvető helyesírás; a világba nem illő kifejezés, idézet javítása/cseréje/törlése.
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-15 09:43:28
Üzenet elküldve: 2018-02-15 09:43:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*Halvány lila segédfogalma sincs arról, ami körülötte folyik. A selymes-folyékony ködben úszik, szőke, hosszú haját sosemvolt szelek táncoltatják komótos ritmussal. A fény már nincs olyan közel, mint korábban volt, sűrű, masszaszerű feketeség veszi körbe.
Ám lehet, hogy sokkal jobban járt így, mert ha eszméleténél volna, nehezebben viselné a fájdalmat, amely átharapott lábszárából sugárzik idegpályáin felfelé az agyába. Ám az eszméletlenség puha bársonyában nem létezik kín és fájdalom, csak a jótékony homály, mely a sebből lüktető gyötrelmen túl az ájultan heverő teste mellett történő cselekményeket is elrejti előle.
Peregnek a másodpercek, ő pedig halovány mosollyal heges ajkain lebeg, várva, hogy visszatérhessen a hús börtönébe, ahol már ujjaikat ropogtatva várja két jó barátja és kínzója. Fájdalom és Gyötrelem.*
*Halvány lila segédfogalma sincs arról, ami körülötte folyik. A selymes-folyékony ködben úszik, szőke, hosszú haját sosemvolt szelek táncoltatják komótos ritmussal. A fény már nincs olyan közel, mint korábban volt, sűrű, masszaszerű feketeség veszi körbe.
Ám lehet, hogy sokkal jobban járt így, mert ha eszméleténél volna, nehezebben viselné a fájdalmat, amely átharapott lábszárából sugárzik idegpályáin felfelé az agyába. Ám az eszméletlenség puha bársonyában nem létezik kín és fájdalom, csak a jótékony homály, mely a sebből lüktető gyötrelmen túl az ájultan heverő teste mellett történő cselekményeket is elrejti előle.
Peregnek a másodpercek, ő pedig halovány mosollyal heges ajkain lebeg, várva, hogy visszatérhessen a hús börtönébe, ahol már ujjaikat ropogtatva várja két jó barátja és kínzója. Fájdalom és Gyötrelem.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-15 09:20:08
Üzenet elküldve: 2018-02-15 09:20:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Macikeresés//
*Abban a pillanatban, hogy a tündér megmozdul, az előbb még csak morgó, és szemét járató állat azonnal a felé fordul, és őt figyeli. Viszont csupán fogát vicsorítva morog.
A második számú ragadozó, aki felé a druida nyúl éppen, egyáltalán nem tanúsít ellenállást, semmi agresszív vagy támadójellegű mozdulat nem történik. Azonban a felé nyúló kéz elől elhátrál, hacsak a tündér nem kap hirtelen utána, nem fogja elérni.
Közben egyeske megtalálja az eldobott húsokat, és azt kezdi el rágcsálni. Lehet elmúlik a druida képességének a hatása, de azzal ég egy rövid ideig lehet jobban ellesz.
A földön fekvő elf lábán egyre inkább kiserken a vér. Ha nem bírja eléggé a fájdalmat, ájult marad, egyébként akár fel is ébredhet, de annak nem biztos, hogy örülni fog.*
*Abban a pillanatban, hogy a tündér megmozdul, az előbb még csak morgó, és szemét járató állat azonnal a felé fordul, és őt figyeli. Viszont csupán fogát vicsorítva morog.
A második számú ragadozó, aki felé a druida nyúl éppen, egyáltalán nem tanúsít ellenállást, semmi agresszív vagy támadójellegű mozdulat nem történik. Azonban a felé nyúló kéz elől elhátrál, hacsak a tündér nem kap hirtelen utána, nem fogja elérni.
Közben egyeske megtalálja az eldobott húsokat, és azt kezdi el rágcsálni. Lehet elmúlik a druida képességének a hatása, de azzal ég egy rövid ideig lehet jobban ellesz.
A földön fekvő elf lábán egyre inkább kiserken a vér. Ha nem bírja eléggé a fájdalmat, ájult marad, egyébként akár fel is ébredhet, de annak nem biztos, hogy örülni fog.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-14 17:24:12
Üzenet elküldve: 2018-02-14 17:24:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*A farkasszerű lény úgy harapja át az idegen lábát, hogy szinte a tündérnek is belesajdul a sajátja. Az állat a druidavarázstól csendben leül, de mikor a másik, ami az elf karját nézte finom falatnak valami fura varázslattal megrázza az idegent a fiú hátrahőköl.*
~Ez meg micsoda?~
*Sűrűn pislog, hiszen soha nem látott még ilyen állatot.*
~Sokkal jobb, mint a medve, kell egy ilyen!~
*Dönti el, de persze nem felejtette el a most már ájult - vagy halott? - elfet.
Úgy dönt, megpróbálja magával vinni az egyik ragadozót. Próbál figyelni a morgóra, aki valószínűleg valamit talált a fák között, és a távol leheveredettre, mert lassan utóbbinál el kell múlnia a képesség hatásának.
Azt választja ki, amelyik az idegen lábának támadt. Nagyon lassan közeledik felé, nyújtja előre a kezét, hogy a lény megszaglászhassa. Ha a ragadozó nem tanúsít ellenállást, akkor a fiú megpróbálja megsimogatni a pofáját.*
*A farkasszerű lény úgy harapja át az idegen lábát, hogy szinte a tündérnek is belesajdul a sajátja. Az állat a druidavarázstól csendben leül, de mikor a másik, ami az elf karját nézte finom falatnak valami fura varázslattal megrázza az idegent a fiú hátrahőköl.*
~Ez meg micsoda?~
*Sűrűn pislog, hiszen soha nem látott még ilyen állatot.*
~Sokkal jobb, mint a medve, kell egy ilyen!~
*Dönti el, de persze nem felejtette el a most már ájult - vagy halott? - elfet.
Úgy dönt, megpróbálja magával vinni az egyik ragadozót. Próbál figyelni a morgóra, aki valószínűleg valamit talált a fák között, és a távol leheveredettre, mert lassan utóbbinál el kell múlnia a képesség hatásának.
Azt választja ki, amelyik az idegen lábának támadt. Nagyon lassan közeledik felé, nyújtja előre a kezét, hogy a lény megszaglászhassa. Ha a ragadozó nem tanúsít ellenállást, akkor a fiú megpróbálja megsimogatni a pofáját.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-14 11:26:41
Üzenet elküldve: 2018-02-14 11:26:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*Xotara nem tartozik a türelmes laniwiniak közé. Előbbi higgadtságát kezdi elveszíteni. Jelenlegi lelkiállapotát csak tovább fokozza, az erdő rendületlen csendje és békéje, ami máskor olyan megnyugtató és léleksimogató számára, most teljesen másképp hat rá. Tisztában van vele, hogy ő itt, a természet lágy ölén, csak egy vendég, egy hívatlan erdőjáró, és ehhez mérten kell viselkednie, bármennyire is ellenére van a tehetetlenség érzése.
//Macikeresés – 2. szerencsepróba: sikertelen//
Emlékezteti is magát, egy korábbi gondolatára, amit akkor fogalmazott meg magában, amikor elhagyta Arthenior városát, de még azelőtt, hogy rejtélyes módon (az esti ködben) rátalált volna az Erdőmélyén a Vadvédre.*
~”A vadon elsősorban az állatok felségterülete, és aki ide bemerészkedik, az csupán vendég lehet, legyen az akár úr vagy koldus. ”~
*Ennek szellemében továbbra is, óvatos és körültekintő, miközben a rengetegben vénár társa nyomai után kutat, és továbbra sem szándékozik feladni a keresést.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.02.15 21:09:24, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás (egyszerű helyesírás-ellenőrző által is kiszűrt szavak).
*Xotara nem tartozik a türelmes laniwiniak közé. Előbbi higgadtságát kezdi elveszíteni. Jelenlegi lelkiállapotát csak tovább fokozza, az erdő rendületlen csendje és békéje, ami máskor olyan megnyugtató és léleksimogató számára, most teljesen másképp hat rá. Tisztában van vele, hogy ő itt, a természet lágy ölén, csak egy vendég, egy hívatlan erdőjáró, és ehhez mérten kell viselkednie, bármennyire is ellenére van a tehetetlenség érzése.
//Macikeresés – 2. szerencsepróba: sikertelen//
Emlékezteti is magát, egy korábbi gondolatára, amit akkor fogalmazott meg magában, amikor elhagyta Arthenior városát, de még azelőtt, hogy rejtélyes módon (az esti ködben) rátalált volna az Erdőmélyén a Vadvédre.*
~”A vadon elsősorban az állatok felségterülete, és aki ide bemerészkedik, az csupán vendég lehet, legyen az akár úr vagy koldus. ”~
*Ennek szellemében továbbra is, óvatos és körültekintő, miközben a rengetegben vénár társa nyomai után kutat, és továbbra sem szándékozik feladni a keresést.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.02.15 21:09:24, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás (egyszerű helyesírás-ellenőrző által is kiszűrt szavak).
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-14 10:34:39
Üzenet elküldve: 2018-02-14 10:34:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*Hát... legalább megpróbálta. A villámcsapásszerű fájdalom a lábszárába nyilalló kínnal kombinálva már túl sok a legyengült lombzabáló tudatának és a könnyebbik utat választja. Elájul. Igazából nem is érzi már, amikor a ráugró farkasszerű lény ledönti a lábáról és az avarban nyekken. Azt sem tudja, hogy sikerült megvédeni karját a harapástól, mert az acél alkarvédő megvédte a sérüléstől.
A ködszerű semmibe csúszik, ahol nem létezik fájdalom, kín és farkasok. Az eszméletét elvesztette ugyan, s bár védekezésképtelen, a hideg kéz nem jön érte, hogy magával vigye azokra az örökzölden hullámzó rétre, ahol örökké élhet. Legalábbis anyja ezt mesélte neki lefekvés előtt. Akkor még tetszett neki ez a mese, mostanra már azt hitte, el is felejtette. Bármi is történik, nem megy a fény felé, még dolga van, még szeretne élni és tenni valamit. Csak most érti meg, mennyi időt elpazarolt hosszú-hosszú életéből.
Ha ezt túléli, akkor bizonyosan második születésnapjaként fogja ünnepelni ezt a napot. Persze ehhez még az kell, hogy az erdei kísértet ne akarja, hogy itt végezze. Apjának igaza volt, az élet olyan, mint a farkasok. Nem eszik elfet, de nem lehet bízni benne.*
*Hát... legalább megpróbálta. A villámcsapásszerű fájdalom a lábszárába nyilalló kínnal kombinálva már túl sok a legyengült lombzabáló tudatának és a könnyebbik utat választja. Elájul. Igazából nem is érzi már, amikor a ráugró farkasszerű lény ledönti a lábáról és az avarban nyekken. Azt sem tudja, hogy sikerült megvédeni karját a harapástól, mert az acél alkarvédő megvédte a sérüléstől.
A ködszerű semmibe csúszik, ahol nem létezik fájdalom, kín és farkasok. Az eszméletét elvesztette ugyan, s bár védekezésképtelen, a hideg kéz nem jön érte, hogy magával vigye azokra az örökzölden hullámzó rétre, ahol örökké élhet. Legalábbis anyja ezt mesélte neki lefekvés előtt. Akkor még tetszett neki ez a mese, mostanra már azt hitte, el is felejtette. Bármi is történik, nem megy a fény felé, még dolga van, még szeretne élni és tenni valamit. Csak most érti meg, mennyi időt elpazarolt hosszú-hosszú életéből.
Ha ezt túléli, akkor bizonyosan második születésnapjaként fogja ünnepelni ezt a napot. Persze ehhez még az kell, hogy az erdei kísértet ne akarja, hogy itt végezze. Apjának igaza volt, az élet olyan, mint a farkasok. Nem eszik elfet, de nem lehet bízni benne.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-14 10:06:33
Üzenet elküldve: 2018-02-14 10:06:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Macikeresés//
*Az elf lábszárba fúródó fogak a csonthártyát is áthatolják, ami olyan erős fájdalmat okoz neki, amilyet még életében nem élt át korábban. A kezének ugró ragadozó felé mutatott védekezési technika részben beválni látszik, mert valóban nem viszi át az acélt a fogsor, valószínűleg az is közrejátszik, hogy nem tud rendesen ráharapni az állat. Azonban annak teljes testtömege esik neki az elfnek torzó magasságban, ami két okból is problémás: egyrészt a "leszögezett" lábával együtt nem könnyű megtartania így az egyensúlyát, másrészt pedig több helyen is érintkezik az állat bundájával, minek következtében erős áramütés éri. A fájdalom és áramütés kombinációját pedig már nem bírja, elájul, és a lupusfulgur súlyától a földre sodródik. Sérülése lényegében viszont csak a lábán van, amit is hamar felad az azt cibáló ragadozó, ahogy Ertatsnoy ismét a szelídítés képességéhez nyúl. Az állkapocs hamarosan megnyílik a lábon, az állat pedig fogja magát, és ülve szemléli tovább környezetét, teljesen nyugodtan.
Az utolsó támadó lupusfulgur továbbgördül a lendülettől az elfről, és feltápászkodik kb. két-három lépésre annak testétől. Megfordul és morog, de egyelőre nem támad, szemét ide-oda járatja, mintha keresne valamit.*
*Az elf lábszárba fúródó fogak a csonthártyát is áthatolják, ami olyan erős fájdalmat okoz neki, amilyet még életében nem élt át korábban. A kezének ugró ragadozó felé mutatott védekezési technika részben beválni látszik, mert valóban nem viszi át az acélt a fogsor, valószínűleg az is közrejátszik, hogy nem tud rendesen ráharapni az állat. Azonban annak teljes testtömege esik neki az elfnek torzó magasságban, ami két okból is problémás: egyrészt a "leszögezett" lábával együtt nem könnyű megtartania így az egyensúlyát, másrészt pedig több helyen is érintkezik az állat bundájával, minek következtében erős áramütés éri. A fájdalom és áramütés kombinációját pedig már nem bírja, elájul, és a lupusfulgur súlyától a földre sodródik. Sérülése lényegében viszont csak a lábán van, amit is hamar felad az azt cibáló ragadozó, ahogy Ertatsnoy ismét a szelídítés képességéhez nyúl. Az állkapocs hamarosan megnyílik a lábon, az állat pedig fogja magát, és ülve szemléli tovább környezetét, teljesen nyugodtan.
Az utolsó támadó lupusfulgur továbbgördül a lendülettől az elfről, és feltápászkodik kb. két-három lépésre annak testétől. Megfordul és morog, de egyelőre nem támad, szemét ide-oda járatja, mintha keresne valamit.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-14 01:18:29
Üzenet elküldve: 2018-02-14 01:18:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*A hegyesfülű már csak ilyen gyakorlatias csóka. Tovább lát az orránál és sajnálja azokat a jó kis füstölt sonkákat, amelyekre amúgy a farkasszerű jószágok rá se hederítenek. Fordított esetben neki inkább kellenének a sonkák, mint a farkasok. De nem vagyunk egyformák, ugye.
Az elf kérem, nem hadonászik, szinte mozdulatlan lett volna, leszámítva az íj levételét magáról és a nyíl idegre helyezését, de ezek okos ragadozók, nem akarják, hogy a csúnya nyílvesszők átlyuggassák a szép bundájukat. A lombzabáló tökre megérti.
Annak viszont kevésbé örül, hogy az egyik jószág kivételével kettő nekiront és nagyon úgy tűnik, nem lesz ideje lőni, és ha most nem, akkor később se nagyon.
Az egyik vad a karjának ugrik, amelyikben az íjat tartja, a másik gyorsabb, az állkapcsa satuként szorul a lábszárára, átütve a csizma szárát, a fogak a húsába mélyednek.
~ Mondtam, hogy vettem, elhiszem, hogy létezel! ~
Mérgelődik magában egy gondolattal, de máris mozdul, mert cselekednie kell, ha életben akar maradni.
Látása perifériáján érzékeli, hogy segítője nem hagyta cserben és a lábát marcangoló farkas felé mozdul.
A rávetődő farkas a karját akarja, de a hegyesfülű nem akar kitérni előle, elég nehéz is volna egy másikkal a lábán, hanem mást eszelt ki, amivel talán lépéselőnyhöz juttatja magát. Igyekszik úgy emelni a karját, hogy a harapás az acél alkarvédőjét érje, ami csuklótól a könyökéig húzódik a kabát viaszvászon ujja alatt, ha pedig a farkas ráharapott, a másik kezében lévő nyíllal megpróbálja megszúrni. A fej a cél, szemek, torok, nyak, bármi, amivel megölheti az állatot, többet is szúr, ha tud. A szemei előtt a fájdalom szikrái pattognak, émelyeg és hányni szeretne, de az élte a tét, ami talán felruházza olyan életerővel és képességekkel, amelyekkel képes lesz megmenteni az életét, hogy bebizonyítsa annak a szellemnek, hogy megértette a célzást. Igazából ez már nem is célzás, hanem találat.
Bízik benne, hogy a kis tündérnek sikerül leszerelnie a farkast, amelyik a lábát cibálja, megbabonázza, leöli, bármilyen megoldás érdekli. Csak szabaduljanak. A kis muki azt mondta, hogy van a közelben orvos. Eddig nem kellett, most meg már szüksége volna rá.*
*A hegyesfülű már csak ilyen gyakorlatias csóka. Tovább lát az orránál és sajnálja azokat a jó kis füstölt sonkákat, amelyekre amúgy a farkasszerű jószágok rá se hederítenek. Fordított esetben neki inkább kellenének a sonkák, mint a farkasok. De nem vagyunk egyformák, ugye.
Az elf kérem, nem hadonászik, szinte mozdulatlan lett volna, leszámítva az íj levételét magáról és a nyíl idegre helyezését, de ezek okos ragadozók, nem akarják, hogy a csúnya nyílvesszők átlyuggassák a szép bundájukat. A lombzabáló tökre megérti.
Annak viszont kevésbé örül, hogy az egyik jószág kivételével kettő nekiront és nagyon úgy tűnik, nem lesz ideje lőni, és ha most nem, akkor később se nagyon.
Az egyik vad a karjának ugrik, amelyikben az íjat tartja, a másik gyorsabb, az állkapcsa satuként szorul a lábszárára, átütve a csizma szárát, a fogak a húsába mélyednek.
~ Mondtam, hogy vettem, elhiszem, hogy létezel! ~
Mérgelődik magában egy gondolattal, de máris mozdul, mert cselekednie kell, ha életben akar maradni.
Látása perifériáján érzékeli, hogy segítője nem hagyta cserben és a lábát marcangoló farkas felé mozdul.
A rávetődő farkas a karját akarja, de a hegyesfülű nem akar kitérni előle, elég nehéz is volna egy másikkal a lábán, hanem mást eszelt ki, amivel talán lépéselőnyhöz juttatja magát. Igyekszik úgy emelni a karját, hogy a harapás az acél alkarvédőjét érje, ami csuklótól a könyökéig húzódik a kabát viaszvászon ujja alatt, ha pedig a farkas ráharapott, a másik kezében lévő nyíllal megpróbálja megszúrni. A fej a cél, szemek, torok, nyak, bármi, amivel megölheti az állatot, többet is szúr, ha tud. A szemei előtt a fájdalom szikrái pattognak, émelyeg és hányni szeretne, de az élte a tét, ami talán felruházza olyan életerővel és képességekkel, amelyekkel képes lesz megmenteni az életét, hogy bebizonyítsa annak a szellemnek, hogy megértette a célzást. Igazából ez már nem is célzás, hanem találat.
Bízik benne, hogy a kis tündérnek sikerül leszerelnie a farkast, amelyik a lábát cibálja, megbabonázza, leöli, bármilyen megoldás érdekli. Csak szabaduljanak. A kis muki azt mondta, hogy van a közelben orvos. Eddig nem kellett, most meg már szüksége volna rá.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-14 00:21:28
Üzenet elküldve: 2018-02-14 00:21:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
*Xotara elhagyva a Vadvédet a földön heverő túracsomagjához lép. Magára kanyarítja fekete köpenyét, felcsatolj kardját, keresztbe veti hátán a tegezét. Íját keze ügyében tartva egy nyilat helyez az idegre. A mélységi lány gyorsan körbetekint.*
~Merre induljak? Merre mehetett?~
*A venárok közül ma többen is járták az erdőt. Tudja, hogy friss nyomokat követve szinte esélytelen, hogy megtalálhatja a tündért. Fogalma sincs, melyik csapást kövesse. Főleg, hogy a sötételf lány nem is egy nyomolvasó cserkész, és semmiféle ilyen képessége nincs, ami pedig most nagyon jól jönne, de nincs mit tenni a Vakszerencsére kell bíznia magát. Talán, megint kegyes lesz vele, mint amikor az irbiszt kereste a Vadvédben. Mély levegőt vesz, és találomra elindul az egyik csapáson. Fürkészve, lassan halad. Hallgatja az erdőt, hátha valami nesz, vagy zaj nyomra vezeti. Hegyes füleivel, úgy próbál fülelni, mint egy tiszta-vérű elf, de hát neki nincs olyan hallása.*
//Macikeresés – 1. szerencsepróba: sikertelen//
*A mélységi lány jóval makacsabb az átlagnál, és nem adja fel ilyen könnyen a druida tündér keresését. A tétlenségnél a kudarc is jobb. Tovább kutat valamiféle használható nyom után.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.14 00:39:41
*Xotara elhagyva a Vadvédet a földön heverő túracsomagjához lép. Magára kanyarítja fekete köpenyét, felcsatolj kardját, keresztbe veti hátán a tegezét. Íját keze ügyében tartva egy nyilat helyez az idegre. A mélységi lány gyorsan körbetekint.*
~Merre induljak? Merre mehetett?~
*A venárok közül ma többen is járták az erdőt. Tudja, hogy friss nyomokat követve szinte esélytelen, hogy megtalálhatja a tündért. Fogalma sincs, melyik csapást kövesse. Főleg, hogy a sötételf lány nem is egy nyomolvasó cserkész, és semmiféle ilyen képessége nincs, ami pedig most nagyon jól jönne, de nincs mit tenni a Vakszerencsére kell bíznia magát. Talán, megint kegyes lesz vele, mint amikor az irbiszt kereste a Vadvédben. Mély levegőt vesz, és találomra elindul az egyik csapáson. Fürkészve, lassan halad. Hallgatja az erdőt, hátha valami nesz, vagy zaj nyomra vezeti. Hegyes füleivel, úgy próbál fülelni, mint egy tiszta-vérű elf, de hát neki nincs olyan hallása.*
//Macikeresés – 1. szerencsepróba: sikertelen//
*A mélységi lány jóval makacsabb az átlagnál, és nem adja fel ilyen könnyen a druida tündér keresését. A tétlenségnél a kudarc is jobb. Tovább kutat valamiféle használható nyom után.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.14 00:39:41
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-13 22:22:41
Üzenet elküldve: 2018-02-13 22:22:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Macikeresés//
~Kit érdekel a kajád.~
*Morog kicsit a tündér. Mikor láthatólag éppen az életük van nagyon komoly veszélyben az elf a hasa megtömése miatt aggódik.
Az elf próbál hadonászni valamit, de semmi értelme, a fenevadak úgy ugranak neki, mintha az erdő nekik ajánlotta volna fel. Erről pár pillanatra automatikusan Pycta jut az eszébe, és a meséje az erdő szívéről.
Rettenetesen fél, de tudja, hogy nem hagyhatja az idegent meghalni. Próbál úgy közelíteni a lábszárt harapdáló farkas felé, hogy sem ő, se a társa ne változtasson célpontot, majd megpróbálja leállítani a ragadozót.
//Aktív képességhasználat: szelídítés//
Az biztos, hogy az idegen nem ússza meg komolyabb sérülések nélkül, és az sem kizárt, hogy ettől a húzástól magára haragítja az állatokat, de tündérszíve képtelen itt hagyni az idegent.*
~Kit érdekel a kajád.~
*Morog kicsit a tündér. Mikor láthatólag éppen az életük van nagyon komoly veszélyben az elf a hasa megtömése miatt aggódik.
Az elf próbál hadonászni valamit, de semmi értelme, a fenevadak úgy ugranak neki, mintha az erdő nekik ajánlotta volna fel. Erről pár pillanatra automatikusan Pycta jut az eszébe, és a meséje az erdő szívéről.
Rettenetesen fél, de tudja, hogy nem hagyhatja az idegent meghalni. Próbál úgy közelíteni a lábszárt harapdáló farkas felé, hogy sem ő, se a társa ne változtasson célpontot, majd megpróbálja leállítani a ragadozót.
//Aktív képességhasználat: szelídítés//
Az biztos, hogy az idegen nem ússza meg komolyabb sérülések nélkül, és az sem kizárt, hogy ettől a húzástól magára haragítja az állatokat, de tündérszíve képtelen itt hagyni az idegent.*
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-13 20:45:55
Üzenet elküldve: 2018-02-13 20:45:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
*Nos, a végkimenetel nagyjából olyan, mint amilyenre számított. A nyílvessző teszi a dolgát, s bús, ám kíntalan halált von maga után. No persze csak az óriás számára. Erre Harl felegyenesedik, s kicsit meg is rázza a fejét, mint aki nem akarja elhinni hogy csak ennyi egy élet. Sőt, úgy bámul, mint aki még sohasem látott ilyet!
~Mi van Harlien? Csak nem elszoktál tőle?~
Pedig azok a régi, szép pirtianesi évek, majd a több évnyi véres megbízások megannyi ilyen élménnyel gazdagították, néha sokkal durvábbakkal is. Kezét a derekán hátul összekulcsolva lépdel oda az óriás testéhez, s immáron beletörődött tekintettel szemléli, némileg elismerőn, amint Syd épp henteskedik.*
- Szép lövés. Ily nagy távolságról nem is értem, kegyed hogy nem vétette el. *Majd mikor vezérük kiosztja a parancsait, bólint egyet.* Máris, egy pillanat.
*Azzal megfordul, s míg Syd magasztaló beszédet tart, jól beletúr a redingotja egyik belső zsebébe és kihúz onnan egy lapos italos üveget.*
- S ím bevégeztetett, kedves barátaim.
*Mondja csak úgy magának, azzal lelöttyint egy kevés gyümölcspárlatot a földre, majd ő maga kiissza a maradékot az üvegből. A "bahtorista" felfogás szerint ugyanis minden életeseményt illik itallal megünnepelni. Azzal odalépdel a csuháshoz, némi erőlködés árán az ölébe veszi a hölgyet, szépen ráborítja Hordó hátára és csuhájánál fogva megpróbálja valahogyan odaerősíteni, hogy ne pottyanjon le út közben, bár várható hogy úgyis le fog esni.*
- Kifogás? Van nekem valaha is olyanom? *Neki minden megfelel, így ennek tudatában felmászik a nyeregbe.* Bocs Hordó, ezt az utat valahogy kibírod.
*Szerinte Hordónak nem fekszik az ötlet hogy halottat is kell cipelnie, vagyis hát úgy véli hogy eléggé megsértődött arcot vág. De mindegy is, az indulásra így Harl és Hordó készen állnak.*
A hozzászólás írója (Harlien Bahtor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.13 20:49:02
*Nos, a végkimenetel nagyjából olyan, mint amilyenre számított. A nyílvessző teszi a dolgát, s bús, ám kíntalan halált von maga után. No persze csak az óriás számára. Erre Harl felegyenesedik, s kicsit meg is rázza a fejét, mint aki nem akarja elhinni hogy csak ennyi egy élet. Sőt, úgy bámul, mint aki még sohasem látott ilyet!
~Mi van Harlien? Csak nem elszoktál tőle?~
Pedig azok a régi, szép pirtianesi évek, majd a több évnyi véres megbízások megannyi ilyen élménnyel gazdagították, néha sokkal durvábbakkal is. Kezét a derekán hátul összekulcsolva lépdel oda az óriás testéhez, s immáron beletörődött tekintettel szemléli, némileg elismerőn, amint Syd épp henteskedik.*
- Szép lövés. Ily nagy távolságról nem is értem, kegyed hogy nem vétette el. *Majd mikor vezérük kiosztja a parancsait, bólint egyet.* Máris, egy pillanat.
*Azzal megfordul, s míg Syd magasztaló beszédet tart, jól beletúr a redingotja egyik belső zsebébe és kihúz onnan egy lapos italos üveget.*
- S ím bevégeztetett, kedves barátaim.
*Mondja csak úgy magának, azzal lelöttyint egy kevés gyümölcspárlatot a földre, majd ő maga kiissza a maradékot az üvegből. A "bahtorista" felfogás szerint ugyanis minden életeseményt illik itallal megünnepelni. Azzal odalépdel a csuháshoz, némi erőlködés árán az ölébe veszi a hölgyet, szépen ráborítja Hordó hátára és csuhájánál fogva megpróbálja valahogyan odaerősíteni, hogy ne pottyanjon le út közben, bár várható hogy úgyis le fog esni.*
- Kifogás? Van nekem valaha is olyanom? *Neki minden megfelel, így ennek tudatában felmászik a nyeregbe.* Bocs Hordó, ezt az utat valahogy kibírod.
*Szerinte Hordónak nem fekszik az ötlet hogy halottat is kell cipelnie, vagyis hát úgy véli hogy eléggé megsértődött arcot vág. De mindegy is, az indulásra így Harl és Hordó készen állnak.*
A hozzászólás írója (Harlien Bahtor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.13 20:49:02
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-13 18:42:34
Üzenet elküldve: 2018-02-13 18:42:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
*Cotys lövése ismét célt téveszt, de ezúttal csupán azért, mert a másik félvér pontosan talál és az óriás holtan zuhan a földre, még mielőtt a második lövedék elérhette volna.
Miközben Syd a hullához lép kérdés nélkül kezd magyarázatba, hogy mi miért is történt. Így Aldnak már nincs miért szóra nyitnia a száját. Mindenre választ kap. A maga részéről nem fog könnyet hullatni ezért a nyomorultért az biztos.
Az utasításnak megfelelően újratölti fegyverét és figyeli a környéket. Csak egy pillanatra húzza fel szemöldökét, csodálkozása jeléül, mikor amaz nekiáll lefejezni a melákot. Mikor Syd felül a lovára, ő is fellendül a sajátjára, de társával ellentétben még nem teszi el fegyverét, csupán combján nyugtatja. A csapat nevének hallatán kaján nevetést hallat.*
-Ez jó. Tetszik.
*Részéről akár indulhatnak is vissza.*
*Cotys lövése ismét célt téveszt, de ezúttal csupán azért, mert a másik félvér pontosan talál és az óriás holtan zuhan a földre, még mielőtt a második lövedék elérhette volna.
Miközben Syd a hullához lép kérdés nélkül kezd magyarázatba, hogy mi miért is történt. Így Aldnak már nincs miért szóra nyitnia a száját. Mindenre választ kap. A maga részéről nem fog könnyet hullatni ezért a nyomorultért az biztos.
Az utasításnak megfelelően újratölti fegyverét és figyeli a környéket. Csak egy pillanatra húzza fel szemöldökét, csodálkozása jeléül, mikor amaz nekiáll lefejezni a melákot. Mikor Syd felül a lovára, ő is fellendül a sajátjára, de társával ellentétben még nem teszi el fegyverét, csupán combján nyugtatja. A csapat nevének hallatán kaján nevetést hallat.*
-Ez jó. Tetszik.
*Részéről akár indulhatnak is vissza.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-13 18:17:23
Üzenet elküldve: 2018-02-13 18:17:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
*Az óriásnak Syd szándéka szerint arra sincs ideje, hogy észre vegye, hogy éppen meghal. Számítása bejön, a melák egy hang nélkül dől el. A férfi szó nélkül lép mellé és mered bele egy pillanatig a megmaradt, kimeredt tekintetbe, aztán lehajol és kihúzza a nyilat a szemgödörből. Megtisztogatja az agyvelő daraboktól és a vértől, majd elteszi. Ezt követően elteszi a számszeríjat és pengét húz. Kardjának, ennek az elektronfüst csóvát húzó, futurisztikus hóhérpallosnak éle gyorsan metszi át a hulla nyakát, csak a csigolyáknál kell kicsit feszegetni, de ott is hamar végez. Közben beszélni kezd.*
-Ald, tölts újra és figyelj! Lehet, hogy voltak cimborái, de a vérszag vadállatokat is ide vonzhat. Harlien, pakold fel a lány a nyerged mögé! *Közben nyiszálja a nyakat.* Gondolom, kíváncsiak vagytok, miért öltem meg. Egy rohadt gyilkos volt, azért. Az Őrségnél az ilyeneket elkaptuk, jól megvertük, aztán mentek a kötélre. De már nem vagyunk az Őrség katonái. Nem fogunk foglyokkal bíbelődni. *Sötéten elmosolyodik.* Nem hiszem, hogy bármivel tartozunk Artheniornak meg a törvényeinek azok után, ami történt. De attól még nem fogom hagyni, hogy ilyen mocskok, mint ez, szabadon rohangáljanak és tegyék, ami tetszik nekik. Aki megérdemli, annak igazságot szolgáltatunk. *Maga sem tudja, miért kapja el egy pillanatra a költőiesség, de nem is zavarja.* Ha már a törvény kitagadott minket, édes gyermekeit, majd mi megoldjuk a problémáinkat a saját módszereinkkel és rendet rakunk, ha kell. Heh, a törvény fattyai. Igen, ezek leszünk. A Fattyú Szakasz.
*Végez az óriás fejének lemetélésével. Magától eltartva várja, hogy kicsöpögjön belőle a folyékony állomány, aztán a nyereghez erősíti.
~Lássa Kagan, hogy ki ölte meg az alattvalóját vagy mijét.~
Az óriás fegyvereit, felszerelését is elszedi és elpakolja, aztán társaihoz fordul.*
-Az elhangzottakkal vagy a történtekkel kapcsolatban van kérdésetek? Ha nem értetek egyet, mondjátok! Megértem, ha kifogásotok van. *Számszeríját látványosan elteszi. Azt ne higgyék, hogy most ők jönnek, ha rosszat szólnak.*
*Az óriásnak Syd szándéka szerint arra sincs ideje, hogy észre vegye, hogy éppen meghal. Számítása bejön, a melák egy hang nélkül dől el. A férfi szó nélkül lép mellé és mered bele egy pillanatig a megmaradt, kimeredt tekintetbe, aztán lehajol és kihúzza a nyilat a szemgödörből. Megtisztogatja az agyvelő daraboktól és a vértől, majd elteszi. Ezt követően elteszi a számszeríjat és pengét húz. Kardjának, ennek az elektronfüst csóvát húzó, futurisztikus hóhérpallosnak éle gyorsan metszi át a hulla nyakát, csak a csigolyáknál kell kicsit feszegetni, de ott is hamar végez. Közben beszélni kezd.*
-Ald, tölts újra és figyelj! Lehet, hogy voltak cimborái, de a vérszag vadállatokat is ide vonzhat. Harlien, pakold fel a lány a nyerged mögé! *Közben nyiszálja a nyakat.* Gondolom, kíváncsiak vagytok, miért öltem meg. Egy rohadt gyilkos volt, azért. Az Őrségnél az ilyeneket elkaptuk, jól megvertük, aztán mentek a kötélre. De már nem vagyunk az Őrség katonái. Nem fogunk foglyokkal bíbelődni. *Sötéten elmosolyodik.* Nem hiszem, hogy bármivel tartozunk Artheniornak meg a törvényeinek azok után, ami történt. De attól még nem fogom hagyni, hogy ilyen mocskok, mint ez, szabadon rohangáljanak és tegyék, ami tetszik nekik. Aki megérdemli, annak igazságot szolgáltatunk. *Maga sem tudja, miért kapja el egy pillanatra a költőiesség, de nem is zavarja.* Ha már a törvény kitagadott minket, édes gyermekeit, majd mi megoldjuk a problémáinkat a saját módszereinkkel és rendet rakunk, ha kell. Heh, a törvény fattyai. Igen, ezek leszünk. A Fattyú Szakasz.
*Végez az óriás fejének lemetélésével. Magától eltartva várja, hogy kicsöpögjön belőle a folyékony állomány, aztán a nyereghez erősíti.
~Lássa Kagan, hogy ki ölte meg az alattvalóját vagy mijét.~
Az óriás fegyvereit, felszerelését is elszedi és elpakolja, aztán társaihoz fordul.*
-Az elhangzottakkal vagy a történtekkel kapcsolatban van kérdésetek? Ha nem értetek egyet, mondjátok! Megértem, ha kifogásotok van. *Számszeríját látványosan elteszi. Azt ne higgyék, hogy most ők jönnek, ha rosszat szólnak.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-02-13 11:39:30
Üzenet elküldve: 2018-02-13 11:39:30
ÚJ
![>Nhurbert a porlasztó [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3070_orias_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Embervadászat//
*Hiába minden, ezek az okosabb népek nagyon félnek a jámbor monstrumtól. Vagy csak haragszanak rá, amiért helyettük végezte el a piszkos munkát? Az indok mindegy, a következmény meg elterülhetetlen. Már annyi ideje sincs, hogy meglepetten levegő után kapjon, egy elhaló ordításra sem futja. Öt lépés távolság. Egy szívdobbanásnyi idő. Még az agy fogaskerekei sem fordulnak át ilyen gyorsan. Fel sem foghatja mi következik, így aztán kivédeni sincs esélye. A nyíl bal szemén át fúródik mélyen koponyájába. Tudatát rögtön elveszti ugyan, de lelkét talán nem leheli ki egyből. Bárhogy is, ő már nem szól többé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.02.13 18:12:42, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hiba.
*Hiába minden, ezek az okosabb népek nagyon félnek a jámbor monstrumtól. Vagy csak haragszanak rá, amiért helyettük végezte el a piszkos munkát? Az indok mindegy, a következmény meg elterülhetetlen. Már annyi ideje sincs, hogy meglepetten levegő után kapjon, egy elhaló ordításra sem futja. Öt lépés távolság. Egy szívdobbanásnyi idő. Még az agy fogaskerekei sem fordulnak át ilyen gyorsan. Fel sem foghatja mi következik, így aztán kivédeni sincs esélye. A nyíl bal szemén át fúródik mélyen koponyájába. Tudatát rögtön elveszti ugyan, de lelkét talán nem leheli ki egyből. Bárhogy is, ő már nem szól többé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.02.13 18:12:42, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hiba.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957