Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-03 22:09:23
Üzenet elküldve: 2018-06-03 22:09:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
//Seles, Annu//
- Nem, éppen ellenkezőleg! *válaszolja Selesnek a mérges kérdésre, amikor ő is besegít a Lápi Nyteli begyűjtésébe.* - Azt tartják, ha valakiben meg pislákol az élet, az visszatér a halál ösvényéről, ha a Nyteli levelét adják neki. Még a csecsszopóknak is jó! Na meg *vigyorog rá Selesre, de azért a szíve egy kicsit belesajdul a dologba, utoljára hármasban, Xottal együtt ugratták egymást Seles leendő babájával* - az anyák is eszik, hogy több tejük legyen. Banya is örülni fog neki, úgy vélem. Jó lesz a konyhára.
*Aztán hamarosan már Erdőmélye végtelen rengetegében léptetnek, a vadon folyton neszező, éberen figyelő csendje követi végig az útjukat. Nem látni messzire, egymás mögött haladnak a szűken kanyargó ösvényen, nyílik előttük és zárul mögöttük a farengeteg zöld levéltengere.*
- Megvédett Téged! *válaszol tűnődve hátra Annunak. ~Akart Tőle valamit... Különös!~ De hát otthagyták a hollót, a romoknál, bár Xotara még eltette egy tollát, Isq látta, ahogy felszedi, de lehet már sohasem tudja meg Annu, mit akart tőle a madár. ~Ki tudja, talán jobb is így!~*
- Annu, ha lenne kedved, elmehetnénk együtt a Toronyba. Tudod, az öreg mágushoz, aki ott él. Te jártál már ott?
*kérdezi meg hátraszólva a máguslánytól kíváncsian, izgatja ez a dolog, az erődben Annun kívül eddig nem volt más mágus, akitől vagy akivel tanulhatna mágiát. Most már ott van a titokzatos Aryna is, de vele csak néhány szót tudott váltani, elindulás előtt.*
- Képzeld, érkezett az erődbe egy titokzatos lány, ő is ismeri a mágiát, megmutatta a jegyzeteit! Arynának hívják. Még ismerte a régieket! A régen itt élőket, azokat, akik Vadvédet építették! Biztosan találkozol majd vele, ha megérkezünk! Nagyon kedves, majd meglátod! Szerintem tetszeni fog neked. A Hold mágiáját űzi. *meséli Annuliennek, hogy még inkább kedvet csináljon neki a hazatéréshez, mert azért érzékeli, hogy egy kicsit talán tart a dologtól.
Közben egyre mélyebbre és mélyebbre jutnak Erdőmélye szívébe. Már nincs messze Vadvéd!*
//Seles, Annu//
- Nem, éppen ellenkezőleg! *válaszolja Selesnek a mérges kérdésre, amikor ő is besegít a Lápi Nyteli begyűjtésébe.* - Azt tartják, ha valakiben meg pislákol az élet, az visszatér a halál ösvényéről, ha a Nyteli levelét adják neki. Még a csecsszopóknak is jó! Na meg *vigyorog rá Selesre, de azért a szíve egy kicsit belesajdul a dologba, utoljára hármasban, Xottal együtt ugratták egymást Seles leendő babájával* - az anyák is eszik, hogy több tejük legyen. Banya is örülni fog neki, úgy vélem. Jó lesz a konyhára.
*Aztán hamarosan már Erdőmélye végtelen rengetegében léptetnek, a vadon folyton neszező, éberen figyelő csendje követi végig az útjukat. Nem látni messzire, egymás mögött haladnak a szűken kanyargó ösvényen, nyílik előttük és zárul mögöttük a farengeteg zöld levéltengere.*
- Megvédett Téged! *válaszol tűnődve hátra Annunak. ~Akart Tőle valamit... Különös!~ De hát otthagyták a hollót, a romoknál, bár Xotara még eltette egy tollát, Isq látta, ahogy felszedi, de lehet már sohasem tudja meg Annu, mit akart tőle a madár. ~Ki tudja, talán jobb is így!~*
- Annu, ha lenne kedved, elmehetnénk együtt a Toronyba. Tudod, az öreg mágushoz, aki ott él. Te jártál már ott?
*kérdezi meg hátraszólva a máguslánytól kíváncsian, izgatja ez a dolog, az erődben Annun kívül eddig nem volt más mágus, akitől vagy akivel tanulhatna mágiát. Most már ott van a titokzatos Aryna is, de vele csak néhány szót tudott váltani, elindulás előtt.*
- Képzeld, érkezett az erődbe egy titokzatos lány, ő is ismeri a mágiát, megmutatta a jegyzeteit! Arynának hívják. Még ismerte a régieket! A régen itt élőket, azokat, akik Vadvédet építették! Biztosan találkozol majd vele, ha megérkezünk! Nagyon kedves, majd meglátod! Szerintem tetszeni fog neked. A Hold mágiáját űzi. *meséli Annuliennek, hogy még inkább kedvet csináljon neki a hazatéréshez, mert azért érzékeli, hogy egy kicsit talán tart a dologtól.
Közben egyre mélyebbre és mélyebbre jutnak Erdőmélye szívébe. Már nincs messze Vadvéd!*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-03 20:33:34
Üzenet elküldve: 2018-06-03 20:33:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
*Ahogyan elhagyják a mocsarat fellélegeznek az orrlyukai. Nagyot szippant a rengeteg fa és zöld növény által megtisztított finom levegőben, igazi érzéki csoda ez számára az ingovány után.
Elég hátul van, de nem is baj, így legalább nem kell attól félnia, hogy nem látnak esetleg tőle. Mondjuk egy sötét, sűrű és veszélyes erdőben nem sok látnivaló van. Jó, érdemes vigyázni a ragadozókkal, de a többiek úgyis figyelnek rá, Relild meg nem rendelkezik a legjobb megfigyelőképességekkel.
Bárhova is mennek, reméli, gyorsan odaérnek, mert kezdi törni a nyereg az elfelét. Keveset lovagolt eddig, talán nem csoda, ha nincs hozzászokva.*
*Ahogyan elhagyják a mocsarat fellélegeznek az orrlyukai. Nagyot szippant a rengeteg fa és zöld növény által megtisztított finom levegőben, igazi érzéki csoda ez számára az ingovány után.
Elég hátul van, de nem is baj, így legalább nem kell attól félnia, hogy nem látnak esetleg tőle. Mondjuk egy sötét, sűrű és veszélyes erdőben nem sok látnivaló van. Jó, érdemes vigyázni a ragadozókkal, de a többiek úgyis figyelnek rá, Relild meg nem rendelkezik a legjobb megfigyelőképességekkel.
Bárhova is mennek, reméli, gyorsan odaérnek, mert kezdi törni a nyereg az elfelét. Keveset lovagolt eddig, talán nem csoda, ha nincs hozzászokva.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-03 20:04:16
Üzenet elküldve: 2018-06-03 20:04:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
//Mindenki//
*Ishala nagyjából némán lovagol a csoport közepén, és egyre jobban kínozza háborgó gyomra. Igyekszik nem gondolni arra, hogy milyen régóta nem evett, és egyre többször nyúl oda a kulacsához, hogy vizet igyon. Igyekszik figyelni az utat, nem szeretné, hogy a lova rossz helyre lépjen, és kitörje a lábát, ami gyakran megtörténik az ismeretlen erdei utakon. Nagyon kellemetlenül érezné magát, ha miatta kellene megállnia a csoportnak. Inkább azzal foglalja el magát, hogy az út figyelése közben a nemrég megismertek nevét ismételgeti magában, és arcot is társít hozzájuk.*
~ Aki legelöl megy, az Lyzendra, a vezető. Mögötte ül Aranyhaj, neki a legkönnyebb megjegyezni a nevét. Volt még Isq, a kedves, és aki mögötte ül... Ő nem mutatkozott be utoljára, Seles, a szomorú. ~
* Mint egy mantra, ismételgetni kezdi, hogy megmaradjanak benne a nevek. Ezzel elég jól elvan, amíg haladnak, és valamennyire az éhséget is elfelejti. *
//Mindenki//
*Ishala nagyjából némán lovagol a csoport közepén, és egyre jobban kínozza háborgó gyomra. Igyekszik nem gondolni arra, hogy milyen régóta nem evett, és egyre többször nyúl oda a kulacsához, hogy vizet igyon. Igyekszik figyelni az utat, nem szeretné, hogy a lova rossz helyre lépjen, és kitörje a lábát, ami gyakran megtörténik az ismeretlen erdei utakon. Nagyon kellemetlenül érezné magát, ha miatta kellene megállnia a csoportnak. Inkább azzal foglalja el magát, hogy az út figyelése közben a nemrég megismertek nevét ismételgeti magában, és arcot is társít hozzájuk.*
~ Aki legelöl megy, az Lyzendra, a vezető. Mögötte ül Aranyhaj, neki a legkönnyebb megjegyezni a nevét. Volt még Isq, a kedves, és aki mögötte ül... Ő nem mutatkozott be utoljára, Seles, a szomorú. ~
* Mint egy mantra, ismételgetni kezdi, hogy megmaradjanak benne a nevek. Ezzel elég jól elvan, amíg haladnak, és valamennyire az éhséget is elfelejti. *
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-03 13:44:52
Üzenet elküldve: 2018-06-03 13:44:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
//Lyz//
- Seráfütty? *kérdez vissza vidáman.*
- Hát az, hogy fütyülni se kell rá, tehát; seráfütty. Nem tesz semmit, nem számít, ilyenek. *magyarázza meg rendesen is. Neki ez a szó tök elfogadott, igazából nem tudja, hol hallotta, talán az egyik kártyapartnere mondta neki, de őt meg gyomron szúrták egy parti után, úgyhogy ő már nem fogja használni.*
- Nem azt mondtam, hogy nem találnának vissza, hanem azt, hogy hatalmas veszteség lenne, ha elveszítenénk. Nekem mindenképpen. *teszi hozzá, majd Lyzi egy kis ölelés-szorítást érezhet a derekén, ahogy a hegyesfülű kifejezi magát.*
- A kincs, meg te vagy, egy egész drágakő. *csapja mellé a bókot.*
- Áh, hagyd el, simán leszerelném a kapátkezeit és ott törném ketté, ahol a legvastagabb. *nevet fel, bár szavait elég nehéz komolyan venni, hisz elég vékonyka, ha már nem is olyan kóró sovány, mint amikor megérkezett. De egy törpe elég vaskos teremtés.
Aztán jön a vizit az erdő szélén, majd megindulnak előre, hogy végre hazatérjenek. Shen legbelül már nagyon várja, mert a lába is kezd sajogni és eléggé lefáradt.*
- Köszi, ha nagy leszek, ígérem, visszaadom. *mondja, ahogy kihúz egy vesszőt és a keze ügyében tartva haladnak előre.*
- Énnemúgyértettem. *hadarja hárítva a felelősséget ijedten, de azért amikor Lyz nem látja, szélesen elvigyorodik. Átveszi az ágat, majd lassan engedi vissza, hogy a mögötte jövők is láthassák, közben szépen hajlong el a többi levél és mi egyéb elől.*
- Sosem aludtam még egy erdőmélyi vaddal sem, úgyhogy nincs viszonyítási alapom és vállalom a következményeket. *válaszolja csípőből, mintha minden kérdésre, kifogásra kész válasza volna.*
- És mi van, ha mégis akarom? *ez a kérdés már tök komolyan hangzik, amikor Lyz témát vált.
Shen kicsit gondolkodni látszik, amit az mutat, hogy nem válaszol azonnal.*
- Nem. Már nem. *mondja ki.*
- Akkor haragudtam, de már nem. És ha ilyen jó veled aludni, mint mögötted lovagolni, akkor még inkább benne lennék az összeköltözésben. *toldja még meg egy kis adalékkal. Hisz addig kell ütni a vasat, amíg meleg.
Ő ugyan még nem ismeri annyira az utat, mint Lyz, de valamiért mégis megérzi, hogy közel vannak. Izgatottan szorít egyet a fővadászlány derekán, szürke tekintete arra fordul, amerre az erődöt sejti.*
- Jól érzem, hogy hazaértünk? *kérdi, ezúttal komolyság és a hazatértek derűje érződik ki a hangjából.*
//Lyz//
- Seráfütty? *kérdez vissza vidáman.*
- Hát az, hogy fütyülni se kell rá, tehát; seráfütty. Nem tesz semmit, nem számít, ilyenek. *magyarázza meg rendesen is. Neki ez a szó tök elfogadott, igazából nem tudja, hol hallotta, talán az egyik kártyapartnere mondta neki, de őt meg gyomron szúrták egy parti után, úgyhogy ő már nem fogja használni.*
- Nem azt mondtam, hogy nem találnának vissza, hanem azt, hogy hatalmas veszteség lenne, ha elveszítenénk. Nekem mindenképpen. *teszi hozzá, majd Lyzi egy kis ölelés-szorítást érezhet a derekén, ahogy a hegyesfülű kifejezi magát.*
- A kincs, meg te vagy, egy egész drágakő. *csapja mellé a bókot.*
- Áh, hagyd el, simán leszerelném a kapátkezeit és ott törném ketté, ahol a legvastagabb. *nevet fel, bár szavait elég nehéz komolyan venni, hisz elég vékonyka, ha már nem is olyan kóró sovány, mint amikor megérkezett. De egy törpe elég vaskos teremtés.
Aztán jön a vizit az erdő szélén, majd megindulnak előre, hogy végre hazatérjenek. Shen legbelül már nagyon várja, mert a lába is kezd sajogni és eléggé lefáradt.*
- Köszi, ha nagy leszek, ígérem, visszaadom. *mondja, ahogy kihúz egy vesszőt és a keze ügyében tartva haladnak előre.*
- Énnemúgyértettem. *hadarja hárítva a felelősséget ijedten, de azért amikor Lyz nem látja, szélesen elvigyorodik. Átveszi az ágat, majd lassan engedi vissza, hogy a mögötte jövők is láthassák, közben szépen hajlong el a többi levél és mi egyéb elől.*
- Sosem aludtam még egy erdőmélyi vaddal sem, úgyhogy nincs viszonyítási alapom és vállalom a következményeket. *válaszolja csípőből, mintha minden kérdésre, kifogásra kész válasza volna.*
- És mi van, ha mégis akarom? *ez a kérdés már tök komolyan hangzik, amikor Lyz témát vált.
Shen kicsit gondolkodni látszik, amit az mutat, hogy nem válaszol azonnal.*
- Nem. Már nem. *mondja ki.*
- Akkor haragudtam, de már nem. És ha ilyen jó veled aludni, mint mögötted lovagolni, akkor még inkább benne lennék az összeköltözésben. *toldja még meg egy kis adalékkal. Hisz addig kell ütni a vasat, amíg meleg.
Ő ugyan még nem ismeri annyira az utat, mint Lyz, de valamiért mégis megérzi, hogy közel vannak. Izgatottan szorít egyet a fővadászlány derekán, szürke tekintete arra fordul, amerre az erődöt sejti.*
- Jól érzem, hogy hazaértünk? *kérdi, ezúttal komolyság és a hazatértek derűje érződik ki a hangjából.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-02 20:31:17
Üzenet elküldve: 2018-06-02 20:31:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
//Shen//
- Mi az, hogy Seráfütty?
~Egyszer Seles ezzel a piha dologgal, most Shen seráfüttyög… ezeket fel kellene írni.~
*Magában morfondírozik és jegyzetel.*
- Ó ugyan! Ha velem valami történt volna, Isqeha vagy Seles biztosan visszataláltak volna. Seles főleg. Piszok jól talál ösvényeket. Érzéke van hozzá, vagy nem tudom… tényleg, egy kincs.
*Szó sincs róla, hogy olyan nagyon föláldozta volna magát, nem egy mártír, csak érzékeltetni akarja, hogy a hazatalálásban bőven pótolható.*
- Tudom, hogy csak védeni akartál minket és köszönöm is *válaszol.* És, Annu, mit mondott? Elfogadta a bocsánatkérésed?
*Annyira magának való volt a lány abban a rövid időben, amit köztük töltött, hogy Lyz nem merne mérget venni rá, hogy elfogadta a bocsánatkérést.*
- Ha hagyja, és nem tör ketté azokkal a hatalmas lapát kezeivel, felőlem… *nevetgél.* Húh, azért nem szívesen kapnék maflást tőle.
~Tuti, csillagokat látnék.~
*A közös szoba dolgát meg kell szakítaniuk az erdőszélen, míg Lyz megtartja az eligazítást. Végül Lyz végigjártatja pillantását a csapaton, s csak akkor indul az erdőnek, amikor mindenki besorol, elfoglalva a helyét.*
- Vegyél csak nyugodtan, még ott a másik tegezem is tele *jegyzi meg, hogy ha akar a fiú, még válogathat is. Csak ezután kanyarodik vissza eredeti beszélgetésük témájára, ami komolytalanságában szórakoztató is.*
- Különben pedig, ne csinálj úgy, mint ha én találtam volna ki a közös szobát * susmutol, miközben egy feddő pillantást vet maga mögé. Aztán már pásztázza is tovább az ösvényt, mert már így is összeszedett egy karmolást a homlokára az oda úton.*
- Hidd el, ha mondom, csak jót akarok… uh… vigyázz! *hajt el egy ágat maguk elöl, ami vissza is csapna, ha nem várná meg, hogy Shen is rátartson.* Erdőmélye vadjainál is szörnyebb hálótárs vagyok.
*Ez persze nem igaz, csak ritkán rúgja le a takarót, és a párnát is csak néhány alkalommal túrta le mióta Vadvédbe költözött.*
- Ezt nem akarhatod magadnak Shen. *szól játékos komolysággal, de megmoccan azért a szemtelen kép, hogy vajon milyen volna Shen'eriel mellett ébredni. Gyorsan témát is vált.*
- Haragszol még, mert magam mögé parancsoltalak? *kérdezi, még mielőtt komolyan átgondolná, hogy talán kielégíthetné azt a kíváncsiságot, mely persze ~nem lehet több, mint a hasonlóan jóképű elfek fellángolása, míg valami sokkal érdekesebb nem akad az útjukba.~
A következő pillanatban pedig, amikor újabb ágat hajt el maga elől, megismeri az ösvényre hajló bozótot is, s már tudja, hogy csak pár méter választja el őket a védelmet nyújtó falaktól.*
//Shen//
- Mi az, hogy Seráfütty?
~Egyszer Seles ezzel a piha dologgal, most Shen seráfüttyög… ezeket fel kellene írni.~
*Magában morfondírozik és jegyzetel.*
- Ó ugyan! Ha velem valami történt volna, Isqeha vagy Seles biztosan visszataláltak volna. Seles főleg. Piszok jól talál ösvényeket. Érzéke van hozzá, vagy nem tudom… tényleg, egy kincs.
*Szó sincs róla, hogy olyan nagyon föláldozta volna magát, nem egy mártír, csak érzékeltetni akarja, hogy a hazatalálásban bőven pótolható.*
- Tudom, hogy csak védeni akartál minket és köszönöm is *válaszol.* És, Annu, mit mondott? Elfogadta a bocsánatkérésed?
*Annyira magának való volt a lány abban a rövid időben, amit köztük töltött, hogy Lyz nem merne mérget venni rá, hogy elfogadta a bocsánatkérést.*
- Ha hagyja, és nem tör ketté azokkal a hatalmas lapát kezeivel, felőlem… *nevetgél.* Húh, azért nem szívesen kapnék maflást tőle.
~Tuti, csillagokat látnék.~
*A közös szoba dolgát meg kell szakítaniuk az erdőszélen, míg Lyz megtartja az eligazítást. Végül Lyz végigjártatja pillantását a csapaton, s csak akkor indul az erdőnek, amikor mindenki besorol, elfoglalva a helyét.*
- Vegyél csak nyugodtan, még ott a másik tegezem is tele *jegyzi meg, hogy ha akar a fiú, még válogathat is. Csak ezután kanyarodik vissza eredeti beszélgetésük témájára, ami komolytalanságában szórakoztató is.*
- Különben pedig, ne csinálj úgy, mint ha én találtam volna ki a közös szobát * susmutol, miközben egy feddő pillantást vet maga mögé. Aztán már pásztázza is tovább az ösvényt, mert már így is összeszedett egy karmolást a homlokára az oda úton.*
- Hidd el, ha mondom, csak jót akarok… uh… vigyázz! *hajt el egy ágat maguk elöl, ami vissza is csapna, ha nem várná meg, hogy Shen is rátartson.* Erdőmélye vadjainál is szörnyebb hálótárs vagyok.
*Ez persze nem igaz, csak ritkán rúgja le a takarót, és a párnát is csak néhány alkalommal túrta le mióta Vadvédbe költözött.*
- Ezt nem akarhatod magadnak Shen. *szól játékos komolysággal, de megmoccan azért a szemtelen kép, hogy vajon milyen volna Shen'eriel mellett ébredni. Gyorsan témát is vált.*
- Haragszol még, mert magam mögé parancsoltalak? *kérdezi, még mielőtt komolyan átgondolná, hogy talán kielégíthetné azt a kíváncsiságot, mely persze ~nem lehet több, mint a hasonlóan jóképű elfek fellángolása, míg valami sokkal érdekesebb nem akad az útjukba.~
A következő pillanatban pedig, amikor újabb ágat hajt el maga elől, megismeri az ösvényre hajló bozótot is, s már tudja, hogy csak pár méter választja el őket a védelmet nyújtó falaktól.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-05-21 15:48:38
Üzenet elküldve: 2018-05-21 15:48:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae nyomában//
//Valea//
*Ha valakire ráillik a túlságosan erdei, akkor az a csuhás. Valahogy úgy illene a városba, mint tehénre a gatya. Viseletes, egérszürke csuhájával inkább a koldusokra emlékeztet, de az ezüst, hosszú haj és a lombzöld tekintet, a büszke, de nem fennhéjázó tartás, amellyel halad előre a fák között mindenkiben tudatosíthatják, hogy nem kéregetőt lát maga előtt. A járása csendes és szinte légies, magabiztos, mint aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit tesz és azt miért teszi. Mintha eggyé vált volna az erdővel. Sohasem akart mást, bármilyen változást is hozott hosszú élete, mindig is az erdőt tartotta otthonának. Azelőtt magányosan rótta az erdei ösvényeket, együtt vadászott a farkasokkal és irbiszekkel, hűs patakok partján meditált és kereste az utat, amellyel közelebb juthat az Erdő Szívéhez, amellyel megértheti hitének lényegét. S láthatóan meg is találta, amit keresett.
Egyáltalán nem adja jelét annak, hogy zavarná a csend, hogy Valea nem reflektál az elhangzottakra. Csendben hallgat, ahogy Éjvihar hátán komótosan haladnak egyre beljebb a sötét erdőben, mintha csak egy számára hallható hívást követne.*
- Izgalmas is. Bár nem tudom, valaha képes leszek-e valóban megérteni teljes mivoltát. De ez nem riaszt, a cél olykor kevésbé fontos, mint az út, amely a célhoz vezet. *Válaszol mosolyogva. Eszébe jut erről a gondolatról Dorawyna, akit a tharg földeken hagyott. Vele pont efféléről beszélgettek Amon Rzadh felé tartva. Éjvihar pedig kedves prüszköléssel fogadja Valea érintését.*
- Nem tudom, el tudnék-e képzelni kellemesebbet. *Jegyzi meg vidoran. Számára ez az otthon, a természetes közeg és sosem cserélné el másra.
Az erdő szinte már teljesen elnyeli őket, Valea, talán ha akarná sem tudná megmondani merről jöttek és merre tartanak és ezen a sötétség sem segít, amely az éjszakával szállt a vadonra. Talán ijesztő lehet, talán megfordul az elf nő fejében, hogy nem volt jó ötlet egy ismeretlen csuhással bevennie magát egy ilyen helyre, de a csuhás nyugalma és magabiztossága talán megnyugtató válasz lesz ezekre a kérdésekre.*
- Erdőmélyén minden állatnak meg van a maga helye a nagy egészben. Préda és vadász, zsákmány és ragadozó. Kegyetlennek tűnhet, de ez az erdő törvénye és az Erdő Szíve őrzi ezt az egyensúlyt. *Talán túlságosan vallásos megközelítés, de a csuhás hiszi, hogy így van. A következő szavakkor együtt nevet Valea-val.*
- Nem tudom, hogy van ez pontosan a férfiaknál, de én élvezem egy irbisz barátságát. *Válaszolja. Ijesztő lehet, ha valaki egy erdőmélyi csúcsragadozót nevez meg társaként, de a csuhásra ez valóban igaz.*
- Xauzur-nak hívják, ha Vadvédbe érünk, szívesen bemutatom neki. Nem kell félnie, hallgat rám és engedelmeskedik. *Teszi gyorsan hozzá, nehogy ezzel szegje kedvét Valea-nak, hogy látni akarja a venárok erődjét.*
- Vadvéd egykori lakói, az első venárok, kimondatlan szövetséget kötöttek az Erdő Szívével, így maradhatunk mi is a vadonban. Őrizzük az egyensúlyt, nem ártunk az erdőnek, tiszteljük és alázattal fordulunk felé. A Fákban Lakónak is megvannak az eszközei, hogy cselekedjen, ha a békét veszély fenyegeti, de mi is harcolunk mellette. A békére törők inkább két lábon járnak és acélból van a karmuk. *Utal itt az embernépekre és más intelligens fajokra, akik előszeretettel zsákmányolnák ki Erdőmélye kincseit.
Az erdő még éjjel is szinte lüktet körülöttük, majd szinte a semmiből, egy facsoport mögül négyméteres falakkal körülvett erőd bontakozik ki egy holdsütötte, jókora tisztáson. Az egész erőd különös látványt nyújt, egyszerre illetlen és illő részlete a vadonnak.*
- Az Erdő Szíve hozta Vadvédben. *Mosolyodik el szélesen az erőd látványára, hangjában a hazatérők megkönnyebbülése cseng, ahogy a hatalmas kapu elé léptet a telivérrel. Ott leszáll a nyeregből, ha Valeai is így tenne, lesegíti őt is.*
- Hazatértem! *Kiáltja fel a kapu mellett álló toronyba, ahonnan kócos, álmos arcú kölyök tekint le széles vigyorral, majd trappolás hangja vegyül az erdő éjjeli hangjaiba, ahogy a kölyök leszalad a kapu elé, hogy kinyissa azt a hazatérők előtt.*
- Parancsolj, csak ön után. *Hajol meg kedves mosollyal, majd ha Valea betért, maga is besétál Éjvihart vezetve, hogy a kócos kölyök bezárhassa mögöttük a kaput.*
//Valea//
*Ha valakire ráillik a túlságosan erdei, akkor az a csuhás. Valahogy úgy illene a városba, mint tehénre a gatya. Viseletes, egérszürke csuhájával inkább a koldusokra emlékeztet, de az ezüst, hosszú haj és a lombzöld tekintet, a büszke, de nem fennhéjázó tartás, amellyel halad előre a fák között mindenkiben tudatosíthatják, hogy nem kéregetőt lát maga előtt. A járása csendes és szinte légies, magabiztos, mint aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit tesz és azt miért teszi. Mintha eggyé vált volna az erdővel. Sohasem akart mást, bármilyen változást is hozott hosszú élete, mindig is az erdőt tartotta otthonának. Azelőtt magányosan rótta az erdei ösvényeket, együtt vadászott a farkasokkal és irbiszekkel, hűs patakok partján meditált és kereste az utat, amellyel közelebb juthat az Erdő Szívéhez, amellyel megértheti hitének lényegét. S láthatóan meg is találta, amit keresett.
Egyáltalán nem adja jelét annak, hogy zavarná a csend, hogy Valea nem reflektál az elhangzottakra. Csendben hallgat, ahogy Éjvihar hátán komótosan haladnak egyre beljebb a sötét erdőben, mintha csak egy számára hallható hívást követne.*
- Izgalmas is. Bár nem tudom, valaha képes leszek-e valóban megérteni teljes mivoltát. De ez nem riaszt, a cél olykor kevésbé fontos, mint az út, amely a célhoz vezet. *Válaszol mosolyogva. Eszébe jut erről a gondolatról Dorawyna, akit a tharg földeken hagyott. Vele pont efféléről beszélgettek Amon Rzadh felé tartva. Éjvihar pedig kedves prüszköléssel fogadja Valea érintését.*
- Nem tudom, el tudnék-e képzelni kellemesebbet. *Jegyzi meg vidoran. Számára ez az otthon, a természetes közeg és sosem cserélné el másra.
Az erdő szinte már teljesen elnyeli őket, Valea, talán ha akarná sem tudná megmondani merről jöttek és merre tartanak és ezen a sötétség sem segít, amely az éjszakával szállt a vadonra. Talán ijesztő lehet, talán megfordul az elf nő fejében, hogy nem volt jó ötlet egy ismeretlen csuhással bevennie magát egy ilyen helyre, de a csuhás nyugalma és magabiztossága talán megnyugtató válasz lesz ezekre a kérdésekre.*
- Erdőmélyén minden állatnak meg van a maga helye a nagy egészben. Préda és vadász, zsákmány és ragadozó. Kegyetlennek tűnhet, de ez az erdő törvénye és az Erdő Szíve őrzi ezt az egyensúlyt. *Talán túlságosan vallásos megközelítés, de a csuhás hiszi, hogy így van. A következő szavakkor együtt nevet Valea-val.*
- Nem tudom, hogy van ez pontosan a férfiaknál, de én élvezem egy irbisz barátságát. *Válaszolja. Ijesztő lehet, ha valaki egy erdőmélyi csúcsragadozót nevez meg társaként, de a csuhásra ez valóban igaz.*
- Xauzur-nak hívják, ha Vadvédbe érünk, szívesen bemutatom neki. Nem kell félnie, hallgat rám és engedelmeskedik. *Teszi gyorsan hozzá, nehogy ezzel szegje kedvét Valea-nak, hogy látni akarja a venárok erődjét.*
- Vadvéd egykori lakói, az első venárok, kimondatlan szövetséget kötöttek az Erdő Szívével, így maradhatunk mi is a vadonban. Őrizzük az egyensúlyt, nem ártunk az erdőnek, tiszteljük és alázattal fordulunk felé. A Fákban Lakónak is megvannak az eszközei, hogy cselekedjen, ha a békét veszély fenyegeti, de mi is harcolunk mellette. A békére törők inkább két lábon járnak és acélból van a karmuk. *Utal itt az embernépekre és más intelligens fajokra, akik előszeretettel zsákmányolnák ki Erdőmélye kincseit.
Az erdő még éjjel is szinte lüktet körülöttük, majd szinte a semmiből, egy facsoport mögül négyméteres falakkal körülvett erőd bontakozik ki egy holdsütötte, jókora tisztáson. Az egész erőd különös látványt nyújt, egyszerre illetlen és illő részlete a vadonnak.*
- Az Erdő Szíve hozta Vadvédben. *Mosolyodik el szélesen az erőd látványára, hangjában a hazatérők megkönnyebbülése cseng, ahogy a hatalmas kapu elé léptet a telivérrel. Ott leszáll a nyeregből, ha Valeai is így tenne, lesegíti őt is.*
- Hazatértem! *Kiáltja fel a kapu mellett álló toronyba, ahonnan kócos, álmos arcú kölyök tekint le széles vigyorral, majd trappolás hangja vegyül az erdő éjjeli hangjaiba, ahogy a kölyök leszalad a kapu elé, hogy kinyissa azt a hazatérők előtt.*
- Parancsolj, csak ön után. *Hajol meg kedves mosollyal, majd ha Valea betért, maga is besétál Éjvihart vezetve, hogy a kócos kölyök bezárhassa mögöttük a kaput.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-05-21 14:56:25
Üzenet elküldve: 2018-05-21 14:56:25
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Aenae nyomában //
// Pycta del Ventus //
*A „túlságosan erdei” résznél csak mosolyog. Természetesen mindennek megvannak az előnyei, annak is, hogy ő maga a városban nevelkedett fel. Igazából sosem bánta meg azt ahogy a dolgok alakultak, most viszont már érezte, hogy tovább kell lépnie valami új felé. Ebből is fakad meggondolatlansága, és ezért indult fejjel a falnak, vagy helyesebben az ismeretlennek.
Az Erdő Szívének leírása máris abszolút figyelmet élvez a részéről. Kiérezhető a férfi szavaiból az elragadtatás, ami rá is hatással lesz, és valamit valahol mélyen megmozgat benne. Persze anélkül is érdekelné az entitás, de talán nem ennyire, lévén, hogy lehet kicsit földhözragadtabb a kelleténél. Ettől függetlenül mint mindig, most is rendkívül nyitott az új információkra és szemléletmódokra, akkor is, ha esetlegesen nem ért velük egyet.
Annyira elmerül az elhangzottakon való töprengésben, hogy el is felejt bármi visszajelzést adni. Ezt még talán éppen időben észreveszi ahhoz, hogy korrigálhasson azelőtt, mielőtt Pycta esetleg azt gondolná untatja. Vagy legalábbis Val lehet ezt gondolná a helyében.*
̵ Izgalmasan hangzik. Meg olyannak, amint inkább megtapasztalni, semmint megérteni kell.
*Bár nem hangzik el, de mondandójából kiérződhet, hogy kíváncsi és szívesen felfedezné ezt a valamit, na persze csak kellő tisztelettel. Úgy ahogy az irbiszek sem, úgy Erdőmélye és annak szabályai sem játékok, ezzel szerencsére tisztában van.*
̵ Mennyivel kellemesebb a tudat, hogy szilárd talaj van alattunk.
*Elégedetten vigyorog, és kicsit megkönnyebbülten felsóhajt. Eddigi életmódja mást támaszt alá, ő mégsem szereti a bizonytalan dolgokat, és azt, ha nem ura teljesen a helyzetnek, mint például egy kiszámíthatatlan ingovány esetében. Bal kezével kedvesen az állat nyakán végig simít párszor, ha az engedi neki.*
̵ Ugye cimbora?
*Az erdőségek egyébként is sokkal szerethetőbbek a számára. Veszélyesek, gyönyörűek és tele vannak titkokkal. A farkasok énekére felkapja fejét. Emlékeztetik arra, hogy jobb ébernek maradni, emellett pedig mélységes csodálatot ébresztenek benne.*
̵ Lehet ostobaság...
*Kezd bele kissé óvatosan. Megszokta, hogy a gondolataiért gyakran hülyének nézik, ezért megtanulta megtartani magának őket. Most is így érez, holott egy venár előtt aligha kell bármit is szégyellnie, legalábbis Pycta ezt érezteti vele.*
̵ De szerintem rendkívül érdekes az emberi lények és más élőlények kapcsolata. Értem ez alatt, hogy nem tartom véletlennek bizonyos állatok szeretetét, és szerintem igen sokat elárul az egyénről.
*Kis szünetet tart, mert mulatságosnak találja mondandója további részét, ez látszik is széles mosolyán.*
̵ Például, tapasztalataim szerint a férfiak többsége jobban kedveli a kutyaféléket, akikre összességében a hűség és alázat jellemző, ellenben közel sem ápolnak olyan jó viszonyt a macskákkal.
*Persze nem is úgy mondja, mintha ezzel bármi probléma lenne, csupán megfigyeléseiből következtetett valamire, ami egyben utal a férfiak és nők kapcsolatára is.*
// Pycta del Ventus //
*A „túlságosan erdei” résznél csak mosolyog. Természetesen mindennek megvannak az előnyei, annak is, hogy ő maga a városban nevelkedett fel. Igazából sosem bánta meg azt ahogy a dolgok alakultak, most viszont már érezte, hogy tovább kell lépnie valami új felé. Ebből is fakad meggondolatlansága, és ezért indult fejjel a falnak, vagy helyesebben az ismeretlennek.
Az Erdő Szívének leírása máris abszolút figyelmet élvez a részéről. Kiérezhető a férfi szavaiból az elragadtatás, ami rá is hatással lesz, és valamit valahol mélyen megmozgat benne. Persze anélkül is érdekelné az entitás, de talán nem ennyire, lévén, hogy lehet kicsit földhözragadtabb a kelleténél. Ettől függetlenül mint mindig, most is rendkívül nyitott az új információkra és szemléletmódokra, akkor is, ha esetlegesen nem ért velük egyet.
Annyira elmerül az elhangzottakon való töprengésben, hogy el is felejt bármi visszajelzést adni. Ezt még talán éppen időben észreveszi ahhoz, hogy korrigálhasson azelőtt, mielőtt Pycta esetleg azt gondolná untatja. Vagy legalábbis Val lehet ezt gondolná a helyében.*
̵ Izgalmasan hangzik. Meg olyannak, amint inkább megtapasztalni, semmint megérteni kell.
*Bár nem hangzik el, de mondandójából kiérződhet, hogy kíváncsi és szívesen felfedezné ezt a valamit, na persze csak kellő tisztelettel. Úgy ahogy az irbiszek sem, úgy Erdőmélye és annak szabályai sem játékok, ezzel szerencsére tisztában van.*
̵ Mennyivel kellemesebb a tudat, hogy szilárd talaj van alattunk.
*Elégedetten vigyorog, és kicsit megkönnyebbülten felsóhajt. Eddigi életmódja mást támaszt alá, ő mégsem szereti a bizonytalan dolgokat, és azt, ha nem ura teljesen a helyzetnek, mint például egy kiszámíthatatlan ingovány esetében. Bal kezével kedvesen az állat nyakán végig simít párszor, ha az engedi neki.*
̵ Ugye cimbora?
*Az erdőségek egyébként is sokkal szerethetőbbek a számára. Veszélyesek, gyönyörűek és tele vannak titkokkal. A farkasok énekére felkapja fejét. Emlékeztetik arra, hogy jobb ébernek maradni, emellett pedig mélységes csodálatot ébresztenek benne.*
̵ Lehet ostobaság...
*Kezd bele kissé óvatosan. Megszokta, hogy a gondolataiért gyakran hülyének nézik, ezért megtanulta megtartani magának őket. Most is így érez, holott egy venár előtt aligha kell bármit is szégyellnie, legalábbis Pycta ezt érezteti vele.*
̵ De szerintem rendkívül érdekes az emberi lények és más élőlények kapcsolata. Értem ez alatt, hogy nem tartom véletlennek bizonyos állatok szeretetét, és szerintem igen sokat elárul az egyénről.
*Kis szünetet tart, mert mulatságosnak találja mondandója további részét, ez látszik is széles mosolyán.*
̵ Például, tapasztalataim szerint a férfiak többsége jobban kedveli a kutyaféléket, akikre összességében a hűség és alázat jellemző, ellenben közel sem ápolnak olyan jó viszonyt a macskákkal.
*Persze nem is úgy mondja, mintha ezzel bármi probléma lenne, csupán megfigyeléseiből következtetett valamire, ami egyben utal a férfiak és nők kapcsolatára is.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-05-18 23:27:57
Üzenet elküldve: 2018-05-18 23:27:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Irány Erdőmélye//
//Umon, Kalynma, Sheldat//
* Szinte tapintani lehet a különbséget az erdő, s az ingovány között, utóbbi rovására. Sheldat is könnyebben lélegzik, főleg mert itt már bármikor nyugodtan le is szállhat, nem fogja elnyelni a bűvös víz. Kalynma figyelmeztetésére elmosolyodik, s fejét a lány hátára hajtja. *
- Végül is épp elégszel bújtál már te mögém, ideje hogy most viszonozzam.
* Heccelődik a lánnyal, hisz évekkel ezelőtt is már elég cserfes volt ahhoz, hogy bajba kerüljön, s akkor bizony jól jött az akkor még fiatal férfi nyújtotta biztonság. *
//Umon, Kalynma, Sheldat//
* Szinte tapintani lehet a különbséget az erdő, s az ingovány között, utóbbi rovására. Sheldat is könnyebben lélegzik, főleg mert itt már bármikor nyugodtan le is szállhat, nem fogja elnyelni a bűvös víz. Kalynma figyelmeztetésére elmosolyodik, s fejét a lány hátára hajtja. *
- Végül is épp elégszel bújtál már te mögém, ideje hogy most viszonozzam.
* Heccelődik a lánnyal, hisz évekkel ezelőtt is már elég cserfes volt ahhoz, hogy bajba kerüljön, s akkor bizony jól jött az akkor még fiatal férfi nyújtotta biztonság. *
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-05-16 20:32:45
Üzenet elküldve: 2018-05-16 20:32:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Erdőmélye//
//Umon, Kalynma, Sheldat//
* Itt már meg sem szólal. Az erdőt elérve Umon figyelmezteti őket, hogy jobb, ha rendesen viselkednek. Mondjuk nem épp arról híres, hogy rongálná a fákat, csak úgy, a maga örömére. Persze mászott fára sokat, még főleg gyerekkorában, de az megint mást. Így mikor Umon hátranéz, ő csak bólint egy nagyot és óvatosan léptetve lovával követik a férfit. Hátrabök óvatosan könyökével és az intést komolyan véve halkan súgja a mögötte ülőnek. *
- Sheldat, kicsit húzd össze magad, mert még képen talál egy faág.
* Bár valamennyire kilát mögüle a férfi, inkább mégis csak szól. Ő is összébb húzza magát és lovának feje mellől kandikál ki. Valamilyen különös oknál fogva nagyon élvezi útjuknak ezen szakaszát. Az erdő sokkal szebb látvány, minden kuszasága ellenére, mint a szagos ingovány. A kanyargózó csapásokról nem is beszélve, egy kis kalanddal ér fel. *
//Umon, Kalynma, Sheldat//
* Itt már meg sem szólal. Az erdőt elérve Umon figyelmezteti őket, hogy jobb, ha rendesen viselkednek. Mondjuk nem épp arról híres, hogy rongálná a fákat, csak úgy, a maga örömére. Persze mászott fára sokat, még főleg gyerekkorában, de az megint mást. Így mikor Umon hátranéz, ő csak bólint egy nagyot és óvatosan léptetve lovával követik a férfit. Hátrabök óvatosan könyökével és az intést komolyan véve halkan súgja a mögötte ülőnek. *
- Sheldat, kicsit húzd össze magad, mert még képen talál egy faág.
* Bár valamennyire kilát mögüle a férfi, inkább mégis csak szól. Ő is összébb húzza magát és lovának feje mellől kandikál ki. Valamilyen különös oknál fogva nagyon élvezi útjuknak ezen szakaszát. Az erdő sokkal szebb látvány, minden kuszasága ellenére, mint a szagos ingovány. A kanyargózó csapásokról nem is beszélve, egy kis kalanddal ér fel. *
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-05-15 20:10:38
Üzenet elküldve: 2018-05-15 20:10:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae nyomában//
*Az erdőben kénytelen lassabbra fogni Éjvihart, még egy olyan tapasztalt erdőjáró, mint a csuhás sem veheti semmibe az Erdő Szívének törvényeit. Ha a sötétben a sűrű erdőben vágtázol, könnyedén eltörheti a ló a lábát vagy lekaszálhatja egy alacsonyabban lógó faág. Amennyire teheti, gyorsan halad, mert minden perc számít, pedig tudja, hogy vajmi kevés esélye van annak, hogy megtalálja Aenae-t. Ha igaz, amit a mélységi mondott, és miért ne volna az, akkor már órákkal korábban elindult valahova. Most nincs lehetősége belegondolni, hogy hova is mehetett vagy mi vette rá, hogy elinduljon.
Ha le kell szállnia a telivérről, akkor is futásban halad, ösztöneire, tapasztalataira és éles érzékszerveire hagyatkozva. Magában az Erdő Szívéhez fohászkodik, hogy a topázszemű leányzót ne érje baj és legyen annyi sütnivalója, hogy nem megy be a lázongások sújtotta városba. Miért éppen most?
A hold fényénél halad előre, de ahol a lombkorona összezárul, elfogva a fényt, kénytelen lassabban haladni. Szerencsére a lápvidék semmivel össze nem téveszthető szaga most segítségére van. A legrövidebb úton szeretne a városba jutni, hátha sikerül kiderítenie valamit, bár ebben a sötétben képtelenség bármiféle nyomot is észrevenni.*
*Az erdőben kénytelen lassabbra fogni Éjvihart, még egy olyan tapasztalt erdőjáró, mint a csuhás sem veheti semmibe az Erdő Szívének törvényeit. Ha a sötétben a sűrű erdőben vágtázol, könnyedén eltörheti a ló a lábát vagy lekaszálhatja egy alacsonyabban lógó faág. Amennyire teheti, gyorsan halad, mert minden perc számít, pedig tudja, hogy vajmi kevés esélye van annak, hogy megtalálja Aenae-t. Ha igaz, amit a mélységi mondott, és miért ne volna az, akkor már órákkal korábban elindult valahova. Most nincs lehetősége belegondolni, hogy hova is mehetett vagy mi vette rá, hogy elinduljon.
Ha le kell szállnia a telivérről, akkor is futásban halad, ösztöneire, tapasztalataira és éles érzékszerveire hagyatkozva. Magában az Erdő Szívéhez fohászkodik, hogy a topázszemű leányzót ne érje baj és legyen annyi sütnivalója, hogy nem megy be a lázongások sújtotta városba. Miért éppen most?
A hold fényénél halad előre, de ahol a lombkorona összezárul, elfogva a fényt, kénytelen lassabban haladni. Szerencsére a lápvidék semmivel össze nem téveszthető szaga most segítségére van. A legrövidebb úton szeretne a városba jutni, hátha sikerül kiderítenie valamit, bár ebben a sötétben képtelenség bármiféle nyomot is észrevenni.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-05-14 10:50:38
Üzenet elküldve: 2018-05-14 10:50:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
*Már nem hazafelé tart, hanem otthon van. A sűrű erdőbe érve átjárja a nyugalom és a Fákban Lakó ereje, szelleme felfrissül, az út fáradalmait mintha a szél fújta volna el. Legyen ez csak képzelgés, valódi hatás vagy csak a hit ereje, végül is mindegy, de a csuhás számára ez az Erdő Szívének energiája.
Mosolyogva hajol el a titkos ösvény fölé hajló ágak elől, Éjvihar is érzi a hátán ülő elf vidámságát, felszabadultan rázza meg éj fekete sörényét.
Újra érzi az erdő lüktetését, az életet, amely körülveszi és kitölti belülről. Nem hiába szól a mondás úgy, mindenhol jó, de legjobb otthon. Nagyon kíváncsi, Umonék visszaértek-e már, vagy Lyzendra-ék felderítése hogyan zajlott. Sok-sok megbeszélnivaló és hír várja őket és el kell kezdeni felkészülni a küldetésre is. Oly sok mindenre kell gondolni, hogy szinte belesajdul a feje. De csak szinte, mert otthon van és képtelen az érzés alól kivonni magát. De most még nem is kell erre gondolnia, csak töltekeznie Erdőmélye illataival, a Fákban Lakó erejével. Kicsit meg is áll egy csermelynél, hogy megitassa Éjvihart, egy kevés utat gyalogosan is megtesz, röviden meditál egy ősöreg fa alatt. Elég jó időt futott, innen már nem kell rohannia, éjszakára így is beér Vadvédbe.
Mennyi mindent kell mesélnie Aenae-nek is, jó időre lesz témájuk, mire mindent kitárgyalnak. Aztán úgyis újra el kell válniuk, de ez sajnos elkerülhetetlen. Már közel van, ismerősek a fák, a bokrok, a kövek, szinte hallja a közeli patak hangját, amely a vízkereket működteti. Hamarosan tényleg hazaér.*
*Már nem hazafelé tart, hanem otthon van. A sűrű erdőbe érve átjárja a nyugalom és a Fákban Lakó ereje, szelleme felfrissül, az út fáradalmait mintha a szél fújta volna el. Legyen ez csak képzelgés, valódi hatás vagy csak a hit ereje, végül is mindegy, de a csuhás számára ez az Erdő Szívének energiája.
Mosolyogva hajol el a titkos ösvény fölé hajló ágak elől, Éjvihar is érzi a hátán ülő elf vidámságát, felszabadultan rázza meg éj fekete sörényét.
Újra érzi az erdő lüktetését, az életet, amely körülveszi és kitölti belülről. Nem hiába szól a mondás úgy, mindenhol jó, de legjobb otthon. Nagyon kíváncsi, Umonék visszaértek-e már, vagy Lyzendra-ék felderítése hogyan zajlott. Sok-sok megbeszélnivaló és hír várja őket és el kell kezdeni felkészülni a küldetésre is. Oly sok mindenre kell gondolni, hogy szinte belesajdul a feje. De csak szinte, mert otthon van és képtelen az érzés alól kivonni magát. De most még nem is kell erre gondolnia, csak töltekeznie Erdőmélye illataival, a Fákban Lakó erejével. Kicsit meg is áll egy csermelynél, hogy megitassa Éjvihart, egy kevés utat gyalogosan is megtesz, röviden meditál egy ősöreg fa alatt. Elég jó időt futott, innen már nem kell rohannia, éjszakára így is beér Vadvédbe.
Mennyi mindent kell mesélnie Aenae-nek is, jó időre lesz témájuk, mire mindent kitárgyalnak. Aztán úgyis újra el kell válniuk, de ez sajnos elkerülhetetlen. Már közel van, ismerősek a fák, a bokrok, a kövek, szinte hallja a közeli patak hangját, amely a vízkereket működteti. Hamarosan tényleg hazaér.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-05-14 06:53:13
Üzenet elküldve: 2018-05-14 06:53:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Irány Erdőmélye//
//Umon, Kalynma, Sheldat//
*Ismerős illatokat fúj felé a szél, s a feltűnő erdősor kissé megnyugtatja lelkét. Lovát lassabb léptékre fogja, hisz az erdő kesze-kusza ágai már veszélyesebbek, mint a zsombékok voltak korábban. Szemével élesen figyel, s amikor kell elkapja fejét egy-egy elécsapódó ágtól.*
- Itt óvatosan! *Mondja halkabban.* Ne verjetek nagy lármát, innen már nem mi vagyunk az úr, a természet tisztelete az elsődleges. *Hangja nem kioktató, csak tényközlő és elővigyázatos. Hallott ő már olyat, hogy valakit elveszejtett az erdő, vagy legalábbis megpróbált tiszteletlenségéért. Épp ezért és lelkéből fakadóan, tiszteletet érez minden növény és állat iránt, mit utukba ejthetnek. Pycta tanácsának megfelelően, minden általa ismert ösvényt kihasznál, van, amelyen többször is végigmennek, bár Kalynma és Sheldat ebből vélhetően semmit nem észlel, hisz egy-egy út, pont olyan, mint a másik, sűrű és szövevényes. Umon nem kockáztat és az iránymutatásnak megfelelően jár el. Így még kevesebb az esély arra, hogy bárki felismerhesse nyomaikat, melyek hamarosan az erődhöz érnek. Nem messze, az egyik fasor mögött már látni véli a kaput is, közvetlen előttük.*
- Megérkeztünk! *Mondja a többieknek halkan, innen már csak gyalog tovább, s közben leszáll lováról és a száron keresztül vezeti egészen a kapuig.*
- Itthon vagyunk. *Sóhajt fel, s megkönnyebbül, hosszú idő után.*
//Umon, Kalynma, Sheldat//
*Ismerős illatokat fúj felé a szél, s a feltűnő erdősor kissé megnyugtatja lelkét. Lovát lassabb léptékre fogja, hisz az erdő kesze-kusza ágai már veszélyesebbek, mint a zsombékok voltak korábban. Szemével élesen figyel, s amikor kell elkapja fejét egy-egy elécsapódó ágtól.*
- Itt óvatosan! *Mondja halkabban.* Ne verjetek nagy lármát, innen már nem mi vagyunk az úr, a természet tisztelete az elsődleges. *Hangja nem kioktató, csak tényközlő és elővigyázatos. Hallott ő már olyat, hogy valakit elveszejtett az erdő, vagy legalábbis megpróbált tiszteletlenségéért. Épp ezért és lelkéből fakadóan, tiszteletet érez minden növény és állat iránt, mit utukba ejthetnek. Pycta tanácsának megfelelően, minden általa ismert ösvényt kihasznál, van, amelyen többször is végigmennek, bár Kalynma és Sheldat ebből vélhetően semmit nem észlel, hisz egy-egy út, pont olyan, mint a másik, sűrű és szövevényes. Umon nem kockáztat és az iránymutatásnak megfelelően jár el. Így még kevesebb az esély arra, hogy bárki felismerhesse nyomaikat, melyek hamarosan az erődhöz érnek. Nem messze, az egyik fasor mögött már látni véli a kaput is, közvetlen előttük.*
- Megérkeztünk! *Mondja a többieknek halkan, innen már csak gyalog tovább, s közben leszáll lováról és a száron keresztül vezeti egészen a kapuig.*
- Itthon vagyunk. *Sóhajt fel, s megkönnyebbül, hosszú idő után.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-05-11 10:34:25
Üzenet elküldve: 2018-05-11 10:34:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Éné és a buzgó vére//
*Nem először teszi meg ezt az utat, de még mindig nem érzi magát itt jól, minden száraz gallyban felé nyúló kezeket lát, a fák között süvítő tavaszi szelet pedig gonosz suttogásnak véli. Fél. De félelménél sokkal erősebb az eltökéltsége, mert neki mennie kell, engedelmeskednie kell a hívó szónak. Talán emiatt az eltökéltség miatt ül annyira tökéletesen a nyeregben, pedig máskor csak görnyedten gubbaszt a lova hátán és várja, hogy mielőbb véget érjen az útja. Momentán úgy érzi, hogy még a vágtát is meg tudná kockáztatni és akkor is képes volna nyeregben maradni. A terep persze nem alkalmas ilyesmire, így nem is próbálkozik vele, majd akkor, mikor már nyílt terepre ér. Fülében továbbra is ott zubog a vér, mintha belesúgná a fülébe útjának célját.*
*Nem először teszi meg ezt az utat, de még mindig nem érzi magát itt jól, minden száraz gallyban felé nyúló kezeket lát, a fák között süvítő tavaszi szelet pedig gonosz suttogásnak véli. Fél. De félelménél sokkal erősebb az eltökéltsége, mert neki mennie kell, engedelmeskednie kell a hívó szónak. Talán emiatt az eltökéltség miatt ül annyira tökéletesen a nyeregben, pedig máskor csak görnyedten gubbaszt a lova hátán és várja, hogy mielőbb véget érjen az útja. Momentán úgy érzi, hogy még a vágtát is meg tudná kockáztatni és akkor is képes volna nyeregben maradni. A terep persze nem alkalmas ilyesmire, így nem is próbálkozik vele, majd akkor, mikor már nyílt terepre ér. Fülében továbbra is ott zubog a vér, mintha belesúgná a fülébe útjának célját.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-04-08 00:36:11
Üzenet elküldve: 2018-04-08 00:36:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Isq, Xot, Shen, Lyz//
*Amikor elindulnak és Kormos lemarad mellé, akkor csak igyekszik roppant közömbösen nézni rá.*
- Hehe, szarok rá, hogy mit szeretsz. Én meg nem szeretem, ha valakinek nagy a pofája és lehúzza azokat, akiket állítólag a barátainak tart. Akkor most kvittek vagyunk? *kérdi lenézően.*
- Persze, hiszi a piszi. Én azt se hiszem már el neked, amit kérdezel. *szól közbe a füstös magyarázatára.*
- Olyan erdőszellem nincs, hogy én hagyjalak itt kóborolni, menj csak, ha kaszabolni támad kedved, majd nyilat repítek a hátadba. Nyugi, jó móka lesz. *nem hagyja annyiban, mindenképp úgy irányítja lovát, hogy Xotara előtte legyen.
A doki léptet mellé és védőbeszédet intéz Xotara mellett, de szavai nemigen hatják meg a hegyesfülűt. Bár nagy tisztelője Isqehanak és sohasem fogja elfelejteni, hogy mit tett érte, a véleményét nem változtatja meg.*
- Aha. *válaszol tömören, de nem tudja szó nélkül hagyni az elhangzottakat. Ha már a doki azt mondja, hogy ő venár és a csapat tagja, akkor neki is lehet véleménye.*
- Nekem annyira nem jön át ez a nagy megbánás. *bök íjának végével a kormos felé.*
- Ha megszállta valami, akkor meg pláne rajta kell tartania valakinek a szemét, mielőtt nyilat lő valaki hátába. Én még a fegyvereit is elvenném. *teszi hozzá, s bár biztos benne, hogy nem nyugtatta meg a dokit, azért ezt elégnek érzi.
Ha Xotara akkora nagy haver, akkor minek tolta le azt a cuccot a kapuban, most meg miért kukult meg annyira. Meg a nagy megbánás is. Aha, legközelebb megkéri, nézze már meg, hogy tollas-e a háta.*
- Nem szeretném, ha bajod esne. *süti le tekintetét.*
- Nyugodtabb leszek. Én köszi. *villant mosolyt a lányra, majd besorol hátra.
Ő maga könnyedén hajol el az ágak elől, nem is nagyon hajt el semmit, hanem hagyja, hogy megsimítsák arcát a levelek, ha meg kell, akkor a ló nyakára dől. Van előnye is annak, ha a lombzabáló nem egy kolosszus. Hajlékony és könnyed.
Amikor Isqeha megállást int, mindig úgy helyezkedik, hogy Kormos előtte legyen, de legalábbis a látómezejében. Olyankor az íja a kezében van, a jobbja pedig a tegezhez közel, az se érdekli, ha valaki észreveszi ezt. Főleg Xotra figyel, de az erdőt sem téveszti szem elől. Nem is menne könnyen, mert körbeveszi őket. A kapunál történtek után teljesen elfeledkezett a félelméről az erdőt illetően. Most egyáltalán nem tartja ijesztőnek, s hogy ez most a Lyzzel közösen elmondott fohász vagy más eredménye, nem tudja, de nem is érdekli, amíg békében van az erdővel.
Aztán Lyz vezetésével kiléptetnek a karavánútra, ahonnan már érezni a lápvidék kellemetlen kénszagát. Sheni elfintorodik és most is utolsóként zárja a sort és komótosan halad a menet végén, miközben íját már ha lehet, még jobban a keze ügyében tartja, három vesszőt is az íj fájához szorít, mert sose lehet tudni.*
//Seles, Isq, Xot, Shen, Lyz//
*Amikor elindulnak és Kormos lemarad mellé, akkor csak igyekszik roppant közömbösen nézni rá.*
- Hehe, szarok rá, hogy mit szeretsz. Én meg nem szeretem, ha valakinek nagy a pofája és lehúzza azokat, akiket állítólag a barátainak tart. Akkor most kvittek vagyunk? *kérdi lenézően.*
- Persze, hiszi a piszi. Én azt se hiszem már el neked, amit kérdezel. *szól közbe a füstös magyarázatára.*
- Olyan erdőszellem nincs, hogy én hagyjalak itt kóborolni, menj csak, ha kaszabolni támad kedved, majd nyilat repítek a hátadba. Nyugi, jó móka lesz. *nem hagyja annyiban, mindenképp úgy irányítja lovát, hogy Xotara előtte legyen.
A doki léptet mellé és védőbeszédet intéz Xotara mellett, de szavai nemigen hatják meg a hegyesfülűt. Bár nagy tisztelője Isqehanak és sohasem fogja elfelejteni, hogy mit tett érte, a véleményét nem változtatja meg.*
- Aha. *válaszol tömören, de nem tudja szó nélkül hagyni az elhangzottakat. Ha már a doki azt mondja, hogy ő venár és a csapat tagja, akkor neki is lehet véleménye.*
- Nekem annyira nem jön át ez a nagy megbánás. *bök íjának végével a kormos felé.*
- Ha megszállta valami, akkor meg pláne rajta kell tartania valakinek a szemét, mielőtt nyilat lő valaki hátába. Én még a fegyvereit is elvenném. *teszi hozzá, s bár biztos benne, hogy nem nyugtatta meg a dokit, azért ezt elégnek érzi.
Ha Xotara akkora nagy haver, akkor minek tolta le azt a cuccot a kapuban, most meg miért kukult meg annyira. Meg a nagy megbánás is. Aha, legközelebb megkéri, nézze már meg, hogy tollas-e a háta.*
- Nem szeretném, ha bajod esne. *süti le tekintetét.*
- Nyugodtabb leszek. Én köszi. *villant mosolyt a lányra, majd besorol hátra.
Ő maga könnyedén hajol el az ágak elől, nem is nagyon hajt el semmit, hanem hagyja, hogy megsimítsák arcát a levelek, ha meg kell, akkor a ló nyakára dől. Van előnye is annak, ha a lombzabáló nem egy kolosszus. Hajlékony és könnyed.
Amikor Isqeha megállást int, mindig úgy helyezkedik, hogy Kormos előtte legyen, de legalábbis a látómezejében. Olyankor az íja a kezében van, a jobbja pedig a tegezhez közel, az se érdekli, ha valaki észreveszi ezt. Főleg Xotra figyel, de az erdőt sem téveszti szem elől. Nem is menne könnyen, mert körbeveszi őket. A kapunál történtek után teljesen elfeledkezett a félelméről az erdőt illetően. Most egyáltalán nem tartja ijesztőnek, s hogy ez most a Lyzzel közösen elmondott fohász vagy más eredménye, nem tudja, de nem is érdekli, amíg békében van az erdővel.
Aztán Lyz vezetésével kiléptetnek a karavánútra, ahonnan már érezni a lápvidék kellemetlen kénszagát. Sheni elfintorodik és most is utolsóként zárja a sort és komótosan halad a menet végén, miközben íját már ha lehet, még jobban a keze ügyében tartja, három vesszőt is az íj fájához szorít, mert sose lehet tudni.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-04-07 23:23:10
Üzenet elküldve: 2018-04-07 23:23:10
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Isq, Xot, Shen, Lyz//
*Xotara miután visszaadta az erszényt, Lyz szavaira nem mond semmit. Az előttük álló ösvényre mered, majd egy semmitmondó pillantás után elmarad Lyztől, és Kajtárral beáll a sor végére. Ahol megdöbbenve fedezi fel bal tenyerében a fekete folton. Első reakciójaként, a ruhájába töröli tenyerét, aztán koromfekete szemeivel újra a foltra mered. A sötételf lánynak fogalma sincs méregzöld szemszínének az elvesztéséről. A foltot viszont maga is látja.*
~ Mi a csuda ez? Mintha égés lenne, de nem is fáj. ~
*Gondolja, miközben megnyomkodja a tenyerében a foltot.
Xotara hitetlen mivolta miatt nem tudja, hogy az a folt egy stigma. Egy isten tanait se követi, és soha nem fohászkodott egy istenséghez se. Csak egyszer, de ahogy mondani szokás a kivétel erősíti a szabályt. Az Erdőmélyén, amikor reményt vesztve a Fában Lakóhoz szólt, hogy mutasson neki utat az erdőben egyedül bolyogó Ertatsnoyhoz. Hogy a vakszerencse miatt, vagy az istenek kegyelméből, de az út végén, amire egy eldobott bot vezette, rátalált a csókaszemű tündér fiúra.
Tenyérbámulásából a lovon közeledő Shen zökkenti ki, mire rögtön összezárja tenyerét, és mindkét kezével összeszedi a szárakat. Aranyhaj besorol mögé. A kormos lány csak komoran mered rá, de nem szól semmit, még a megjegyzésére sem, de amikor Aranyhaj ismét egy ótvarosan turházva üzen neki, önkéntelenül is megered a nyelve.*
- Hé, Szőkeherceg! Mostantól ez lesz? Egész úton a nyakamba fogsz lihegni? Hátulról, nem szeretem.
*Visszafogja Kajtárt, hogy Shen mellé kerüljön, és gúnyos fintorra húzott szájjal méri végig a szürke lovon ülő elf férfit. Ekkor léptet oda feketetarka lovon Isq, hogy szóban vegye védelmébe őt. Xot nem szól semmit, míg Isq beszél, csak figyelmesen jártatja tekintetét közöttük.*
~ Ő hisz nekem. Oh, Isq… azt akarod, hogy bőgjek?! Örülök, hogy összeszedtem magam. ~
*Xotara valami megkönnyebbült sóhajt hallat.*
- Kösz, Isq! Ne aggódj! Nem érzem már magamon azt az erőt. Csak… nem értem mi történt.
~ … megrémít, ha belegondolok, hogy mi van, ha az is én voltam. Ahogy Lyz is mondta, valahogy egyenesbe kell jönnöm magammal. ~
*A távozó füvész barátja után néz, majd komoran pillant Shenre.*
- Hallottad. Szóval, menj csak előre, Lyz mellé. Ha kaszabolni támad kedvem, majd sikítok.
*Attól függetlenül, hogy Aranyhaj marad vagy megy nem szól többet. Az erdőre figyel és a többiekre. Selesen látja, hogy egy kicsit mereven ül a lovon.
~ Mint abban a Vadkan kocsmában… az előbb is kitört belőle a harcos amazon, és a védelmemre kelt. ~
De Xot nem teszi szóvá a dolgot, és nem kezd neki magyarázni, hogy üljön, hiszen csak lépnek. Az erősen meglombosodott és sűrűsödő erdőben nem is igen tehetnek mást. Xotara rutinosan hajol el az ágak elől, amikor pedig kell lova nyakába borul az alacsonyabb vastagabbakat elkerülve. Repedt már fel szemöldöke egy ilyen ágtól, és az éppen elég lecke volt, hogy tanuljon belőle.
Közben többször megállnak, hogy Isqeha növényeket gyűjthessen, de Xot egyáltalán nem bánja, addig is kedvére gyönyörködhet a tavaszi erdőben, ami hasonlóan nyugtató hatással van rá, mint a lova közelsége. Aztán megérzi a rothadó halszagú bűzt, és rögtön tudja, elérték az ingoványt, amit sok lanawinihez hasonlóan, ő is annyira szeret.*
~ Jaj, tudom mi hiányzott. De utálom ezt a rohadt posványos vidéket. Remélem, hamar végzünk. ~
//Seles, Isq, Xot, Shen, Lyz//
*Xotara miután visszaadta az erszényt, Lyz szavaira nem mond semmit. Az előttük álló ösvényre mered, majd egy semmitmondó pillantás után elmarad Lyztől, és Kajtárral beáll a sor végére. Ahol megdöbbenve fedezi fel bal tenyerében a fekete folton. Első reakciójaként, a ruhájába töröli tenyerét, aztán koromfekete szemeivel újra a foltra mered. A sötételf lánynak fogalma sincs méregzöld szemszínének az elvesztéséről. A foltot viszont maga is látja.*
~ Mi a csuda ez? Mintha égés lenne, de nem is fáj. ~
*Gondolja, miközben megnyomkodja a tenyerében a foltot.
Xotara hitetlen mivolta miatt nem tudja, hogy az a folt egy stigma. Egy isten tanait se követi, és soha nem fohászkodott egy istenséghez se. Csak egyszer, de ahogy mondani szokás a kivétel erősíti a szabályt. Az Erdőmélyén, amikor reményt vesztve a Fában Lakóhoz szólt, hogy mutasson neki utat az erdőben egyedül bolyogó Ertatsnoyhoz. Hogy a vakszerencse miatt, vagy az istenek kegyelméből, de az út végén, amire egy eldobott bot vezette, rátalált a csókaszemű tündér fiúra.
Tenyérbámulásából a lovon közeledő Shen zökkenti ki, mire rögtön összezárja tenyerét, és mindkét kezével összeszedi a szárakat. Aranyhaj besorol mögé. A kormos lány csak komoran mered rá, de nem szól semmit, még a megjegyzésére sem, de amikor Aranyhaj ismét egy ótvarosan turházva üzen neki, önkéntelenül is megered a nyelve.*
- Hé, Szőkeherceg! Mostantól ez lesz? Egész úton a nyakamba fogsz lihegni? Hátulról, nem szeretem.
*Visszafogja Kajtárt, hogy Shen mellé kerüljön, és gúnyos fintorra húzott szájjal méri végig a szürke lovon ülő elf férfit. Ekkor léptet oda feketetarka lovon Isq, hogy szóban vegye védelmébe őt. Xot nem szól semmit, míg Isq beszél, csak figyelmesen jártatja tekintetét közöttük.*
~ Ő hisz nekem. Oh, Isq… azt akarod, hogy bőgjek?! Örülök, hogy összeszedtem magam. ~
*Xotara valami megkönnyebbült sóhajt hallat.*
- Kösz, Isq! Ne aggódj! Nem érzem már magamon azt az erőt. Csak… nem értem mi történt.
~ … megrémít, ha belegondolok, hogy mi van, ha az is én voltam. Ahogy Lyz is mondta, valahogy egyenesbe kell jönnöm magammal. ~
*A távozó füvész barátja után néz, majd komoran pillant Shenre.*
- Hallottad. Szóval, menj csak előre, Lyz mellé. Ha kaszabolni támad kedvem, majd sikítok.
*Attól függetlenül, hogy Aranyhaj marad vagy megy nem szól többet. Az erdőre figyel és a többiekre. Selesen látja, hogy egy kicsit mereven ül a lovon.
~ Mint abban a Vadkan kocsmában… az előbb is kitört belőle a harcos amazon, és a védelmemre kelt. ~
De Xot nem teszi szóvá a dolgot, és nem kezd neki magyarázni, hogy üljön, hiszen csak lépnek. Az erősen meglombosodott és sűrűsödő erdőben nem is igen tehetnek mást. Xotara rutinosan hajol el az ágak elől, amikor pedig kell lova nyakába borul az alacsonyabb vastagabbakat elkerülve. Repedt már fel szemöldöke egy ilyen ágtól, és az éppen elég lecke volt, hogy tanuljon belőle.
Közben többször megállnak, hogy Isqeha növényeket gyűjthessen, de Xot egyáltalán nem bánja, addig is kedvére gyönyörködhet a tavaszi erdőben, ami hasonlóan nyugtató hatással van rá, mint a lova közelsége. Aztán megérzi a rothadó halszagú bűzt, és rögtön tudja, elérték az ingoványt, amit sok lanawinihez hasonlóan, ő is annyira szeret.*
~ Jaj, tudom mi hiányzott. De utálom ezt a rohadt posványos vidéket. Remélem, hamar végzünk. ~
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-04-07 19:52:40
Üzenet elküldve: 2018-04-07 19:52:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Isq, Xot, Shen, Lyz//
*~Végre!~ A félvér fiú ereiben szinte még a vér is felbuzog, ahogy maga mögött hagyja végre az erőd lassan már bezártság érzetét keltő falait, és a rövid reggeli patakmenti csavargások után végre újra hosszasan Erdőmélye hatalmas fái alatt járhat. A levegő hónapok már a végüket járják, lassan az egyensúly hónapjai következnek Lanawinra. A nap havának első napjait írják. A magasba törő tölgyerdő még így is hamar összezárul mögöttük, hogy a fák fátyolként zöldellő ágai között még jócskán besüt a napfény itt is, ott is, le egészen a földig.
Végleg maguk mögött hagyják Vadvédet.
Messzebb is ellátni a hatalmas, égbenyúló fatörzsek között, mint a tűz hónapjaiban, amikor Erdőmélye csapásai már sötét utakként rejtőznek az odafenti sűrű lombtakaró alatt. Isqeha fürdeti a szívét a fényben és az erdőben, átadva magát a melegnek és a jó időnek, a vadon erdő hangjainak és neszeinek.
Álmodozva követi az előtte haladót, csendben figyelve egy-egy távolabbi vagy közelebbi csettegésre, trillára, ágropogásra és kopácsolásra, de időnként felocsúdva Shayenn ringatódzó mozgásából éberségre inti magát, és alaposan körbenéz, figyelve, az ágakra, az erdőn átszűrődő zajokra.
Néha nehezen járható részekhez érnek, kidőlt fák, mélyedések, furcsa alakú sziklák keresztezik vagy épp szegélyezik az ingoványos vidék felé vezető útjukat.
Egy tisztáson Isq bocsánatkérően int a kezével, de talán a többiek sem bánnak egy kis pihenőt. Leszáll a feketetarkáról, és elővéve a kését, begyűjt egy kevés tölgykérget, kakukkszegfűt, és ezüstös útifüvet a fedeles kosár egyik rekeszébe, aztán már tovább is folytathatják az útjukat.
Aztán megint egy kicsit kénytelen feltartani a többieket. A csertölgy erdő alja, ahová érkeznek, az ezüstcsörgő apró, fehér virágaival van telehintve végestelen végig. Isqeha begyűjt, amennyit csak bír, szed az ezerjófűből is, aztán újra fel Shayennre, és irány a többiek után.
Már egészen a láp szélénél éri be őket, ahonnan már nincsen messze a délnek vezető karavánút. Meg a valahavolt Karavánpihenő romjai. Ha jól tudja, oda igyekeznek.*
//Seles, Isq, Xot, Shen, Lyz//
*~Végre!~ A félvér fiú ereiben szinte még a vér is felbuzog, ahogy maga mögött hagyja végre az erőd lassan már bezártság érzetét keltő falait, és a rövid reggeli patakmenti csavargások után végre újra hosszasan Erdőmélye hatalmas fái alatt járhat. A levegő hónapok már a végüket járják, lassan az egyensúly hónapjai következnek Lanawinra. A nap havának első napjait írják. A magasba törő tölgyerdő még így is hamar összezárul mögöttük, hogy a fák fátyolként zöldellő ágai között még jócskán besüt a napfény itt is, ott is, le egészen a földig.
Végleg maguk mögött hagyják Vadvédet.
Messzebb is ellátni a hatalmas, égbenyúló fatörzsek között, mint a tűz hónapjaiban, amikor Erdőmélye csapásai már sötét utakként rejtőznek az odafenti sűrű lombtakaró alatt. Isqeha fürdeti a szívét a fényben és az erdőben, átadva magát a melegnek és a jó időnek, a vadon erdő hangjainak és neszeinek.
Álmodozva követi az előtte haladót, csendben figyelve egy-egy távolabbi vagy közelebbi csettegésre, trillára, ágropogásra és kopácsolásra, de időnként felocsúdva Shayenn ringatódzó mozgásából éberségre inti magát, és alaposan körbenéz, figyelve, az ágakra, az erdőn átszűrődő zajokra.
Néha nehezen járható részekhez érnek, kidőlt fák, mélyedések, furcsa alakú sziklák keresztezik vagy épp szegélyezik az ingoványos vidék felé vezető útjukat.
Egy tisztáson Isq bocsánatkérően int a kezével, de talán a többiek sem bánnak egy kis pihenőt. Leszáll a feketetarkáról, és elővéve a kését, begyűjt egy kevés tölgykérget, kakukkszegfűt, és ezüstös útifüvet a fedeles kosár egyik rekeszébe, aztán már tovább is folytathatják az útjukat.
Aztán megint egy kicsit kénytelen feltartani a többieket. A csertölgy erdő alja, ahová érkeznek, az ezüstcsörgő apró, fehér virágaival van telehintve végestelen végig. Isqeha begyűjt, amennyit csak bír, szed az ezerjófűből is, aztán újra fel Shayennre, és irány a többiek után.
Már egészen a láp szélénél éri be őket, ahonnan már nincsen messze a délnek vezető karavánút. Meg a valahavolt Karavánpihenő romjai. Ha jól tudja, oda igyekeznek.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-04-07 19:28:07
Üzenet elküldve: 2018-04-07 19:28:07
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás//
//Isq, Xot, Shen, Lyz, Seles//
*Seles még mindig az előbb történtek hatása alatt áll, azzal az egyetlen apró különbséggel, hogy végre észreveszi, hogy éppen a körmét rágja, és gyorsan abbahagyja a rossz szokást. Az erdő köréjük simul, ő pedig reméli, hogy minél több időt tölt benne, annál jobban érzi majd magát – eddig legalább is bevált a dolog. Úgyis szükség van a kezére, mert a lovon ülve most valahogy minden ág neki akar esni, és ehhez egyáltalán nincs hozzászokva. Eddig még soha nem járt az erdőben lóháton, csak a vidéki házuk körül próbálgatta Ellothor hátasát. Jó ideig vele se mert lovagolni, csak ha férje fogta a szárat, elvégre az valami nagy mén volt. Most azonban a kis kanca, Cserfes is lelkesnek tűnik az erdőtől, ezért a haladás is könnyebb vele. Seles nem is szólal meg, mint mindig, valahányszor az erdőben jár, csendben fülel a különböző zajokra, neszekre, hogy ne érje meglepetés.
Még soha nem járt a karavánpihenőnél, a lelke egy része kíváncsi, a másik meg meg van szeppenve. Egyszer pillantotta csak meg a régi romokat, akkor is messziről, de kirázta a hideg. Most se számít semmi vidám érzésre a nyirkos mocsárban. Lyz kilép a karavánútra, ő pedig figyelmesen követi.*
//Isq, Xot, Shen, Lyz, Seles//
*Seles még mindig az előbb történtek hatása alatt áll, azzal az egyetlen apró különbséggel, hogy végre észreveszi, hogy éppen a körmét rágja, és gyorsan abbahagyja a rossz szokást. Az erdő köréjük simul, ő pedig reméli, hogy minél több időt tölt benne, annál jobban érzi majd magát – eddig legalább is bevált a dolog. Úgyis szükség van a kezére, mert a lovon ülve most valahogy minden ág neki akar esni, és ehhez egyáltalán nincs hozzászokva. Eddig még soha nem járt az erdőben lóháton, csak a vidéki házuk körül próbálgatta Ellothor hátasát. Jó ideig vele se mert lovagolni, csak ha férje fogta a szárat, elvégre az valami nagy mén volt. Most azonban a kis kanca, Cserfes is lelkesnek tűnik az erdőtől, ezért a haladás is könnyebb vele. Seles nem is szólal meg, mint mindig, valahányszor az erdőben jár, csendben fülel a különböző zajokra, neszekre, hogy ne érje meglepetés.
Még soha nem járt a karavánpihenőnél, a lelke egy része kíváncsi, a másik meg meg van szeppenve. Egyszer pillantotta csak meg a régi romokat, akkor is messziről, de kirázta a hideg. Most se számít semmi vidám érzésre a nyirkos mocsárban. Lyz kilép a karavánútra, ő pedig figyelmesen követi.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-04-07 10:01:06
Üzenet elküldve: 2018-04-07 10:01:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Isq, Xot, Shen, Lyz//
*Lassan indítja lovát kifelé a kapun, mikor Shen léptet mellé, s suttogja hozzá védelmező szavait. Bár Xotarát ismeri egy ideje, és most a szokásosnál is furcsább volt, de azt azért nem gondolja, hogy bármi kárt tenne benne, vagy bennük. Jól esik neki Shen óvó kedvessége, de kicsit meg is lepődik rajta. Nem számít ilyesmire a fiútól. Szelíd mosollyal ajkain, s kissé fürkészve pillant az acélszürke szemekbe.*
- Ne aggódj Shen'eriel, Xotara nem bántana… *Csak eszébe jut Umon, és Aenae esete. Lassan semmiben sem lehet biztos az elf lánya.* Láttam a szemét, de nem tudom mi történt… őszintén nem tudom… ha lesz rá módom, megpróbálom kideríteni. *Sóhajt.* Jó, rendben Shen, ha úgy nyugodtabb vagy, zárd a sort... és köszönöm. *Válla fölött pillant hátra, az egyre lemaradó elfre. Aztán pillantása a többiekre siklik. Látja maga mögé besorolni a kis csapatot.
Első olyan út, melyet ő vezet Erdőmélyén át, és ennek súlyát érzi is legbelül.
~Shent is én hívtam… Xotarának még fizettem is… sosem bocsátom meg, ha bajuk esik… lehet, hogy Xotarát mégis itthon kellett volna hagyni. De ha újra elborul, csak rosszabb lenne. Inkább legyen szem előtt.~
Ekkor léptet mellé az érintett mélységi lány és adja vissza az erszényt. Azután, ahogy a kapuban beszélt, már érezhető volt, hogy így tesz majd, talán csak a megfelelő alkalmat várja.*
- Ahogy gondolod Xotara *szól halkan, majd egy biccentéssel elveszi az erszényt, s az övére csatolja.* Ha visszaértünk, majd megbeszéljük a dolgot. Szeretnék tisztán látni. Jó?
*S bár kívülről határozottnak tűnik, s talán a kellő pillanatban zabolázza magát, legbelül néha gyötrik a kételyek. Nagyon szeretne megfelelni. Persze idővel, lehet, hogy megváltozik majd. A következő út, már talán közel sem lesz ilyen kusza. Nagyon reméli legalábbis.
Eléri az első fákat, melyek egyszerre nyugtatják, és intik óvatosságra. Néhány méter után pedig már csak az erdő zajaira figyel, s a keskeny csapásra, melyet követ egészen kifelé a karavánút felé. Lovára olykor rásimul, ahogy egy-egy alacsonyabb ágat kikerül, másokat pedig csak egyszerűen elhajt maga elől. Az elhajtott ágakat igyekszik lassan visszaengedni, amennyire a tempó engedi, nehogy Selesnek csapódjanak. Így történik, hogy míg hátrafelé figyel az elhajtott ágra, s közben gyorsan szemrevételezi a többieket, hogy mindenki megvan-e, visszafordulva egy hegyes alamuszi gally halántékon csókolja. Már nincs ideje elhajolni, így a halvány vöröslő csíkra szisszenve tapasztja ujjait. Emlékszik, már a legutóbb is volt erre egy ilyen ág, mely a többi hosszabb közt megbújva szedi áldozatait. Ez kissé meg is nyugtatja, hogy valóban jó irányba tartanak. Nem is olyan sokára bukkan ki a fák közül, s lépteti fel lovát a karavánútra, ahonnan egyenes út vezet a pihenőig.*
//Seles, Isq, Xot, Shen, Lyz//
*Lassan indítja lovát kifelé a kapun, mikor Shen léptet mellé, s suttogja hozzá védelmező szavait. Bár Xotarát ismeri egy ideje, és most a szokásosnál is furcsább volt, de azt azért nem gondolja, hogy bármi kárt tenne benne, vagy bennük. Jól esik neki Shen óvó kedvessége, de kicsit meg is lepődik rajta. Nem számít ilyesmire a fiútól. Szelíd mosollyal ajkain, s kissé fürkészve pillant az acélszürke szemekbe.*
- Ne aggódj Shen'eriel, Xotara nem bántana… *Csak eszébe jut Umon, és Aenae esete. Lassan semmiben sem lehet biztos az elf lánya.* Láttam a szemét, de nem tudom mi történt… őszintén nem tudom… ha lesz rá módom, megpróbálom kideríteni. *Sóhajt.* Jó, rendben Shen, ha úgy nyugodtabb vagy, zárd a sort... és köszönöm. *Válla fölött pillant hátra, az egyre lemaradó elfre. Aztán pillantása a többiekre siklik. Látja maga mögé besorolni a kis csapatot.
Első olyan út, melyet ő vezet Erdőmélyén át, és ennek súlyát érzi is legbelül.
~Shent is én hívtam… Xotarának még fizettem is… sosem bocsátom meg, ha bajuk esik… lehet, hogy Xotarát mégis itthon kellett volna hagyni. De ha újra elborul, csak rosszabb lenne. Inkább legyen szem előtt.~
Ekkor léptet mellé az érintett mélységi lány és adja vissza az erszényt. Azután, ahogy a kapuban beszélt, már érezhető volt, hogy így tesz majd, talán csak a megfelelő alkalmat várja.*
- Ahogy gondolod Xotara *szól halkan, majd egy biccentéssel elveszi az erszényt, s az övére csatolja.* Ha visszaértünk, majd megbeszéljük a dolgot. Szeretnék tisztán látni. Jó?
*S bár kívülről határozottnak tűnik, s talán a kellő pillanatban zabolázza magát, legbelül néha gyötrik a kételyek. Nagyon szeretne megfelelni. Persze idővel, lehet, hogy megváltozik majd. A következő út, már talán közel sem lesz ilyen kusza. Nagyon reméli legalábbis.
Eléri az első fákat, melyek egyszerre nyugtatják, és intik óvatosságra. Néhány méter után pedig már csak az erdő zajaira figyel, s a keskeny csapásra, melyet követ egészen kifelé a karavánút felé. Lovára olykor rásimul, ahogy egy-egy alacsonyabb ágat kikerül, másokat pedig csak egyszerűen elhajt maga elől. Az elhajtott ágakat igyekszik lassan visszaengedni, amennyire a tempó engedi, nehogy Selesnek csapódjanak. Így történik, hogy míg hátrafelé figyel az elhajtott ágra, s közben gyorsan szemrevételezi a többieket, hogy mindenki megvan-e, visszafordulva egy hegyes alamuszi gally halántékon csókolja. Már nincs ideje elhajolni, így a halvány vöröslő csíkra szisszenve tapasztja ujjait. Emlékszik, már a legutóbb is volt erre egy ilyen ág, mely a többi hosszabb közt megbújva szedi áldozatait. Ez kissé meg is nyugtatja, hogy valóban jó irányba tartanak. Nem is olyan sokára bukkan ki a fák közül, s lépteti fel lovát a karavánútra, ahonnan egyenes út vezet a pihenőig.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-03-27 18:23:22
Üzenet elküldve: 2018-03-27 18:23:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Észak//
*Umon mosolyogva hajol meg a törp felé, mikor az búcsúzkodni kezd. A beszédet vezérére hagyja, s meglepetten veszi át a szinte semmi munkáért kapott százhúsz aranyat, mit igazából számolatlanul tesz el, mikor látja, hogy nem tudja visszautasítani, a törp hölgy ebben határozott és megsérteni sem akarja. Pycta szavaira halkan felnevet, nem is emlékszik mikor volt ilyen utoljára.*
- Az biztos, Dirina, az biztos! *Utolsó momentumként ismét meghajol, majd szokásához híven köszön el:*
- A Fekete Fa adjon enyhet utadon, Dirina, vigyázz magadra! *Kissé még álldogál, s nézi a távolodó törp alakját, integet neki, majd azon kapja magát, hogy Pycta szólítja őt, így kissé megrázkódik és visszatér a szürke hétköznapokba. Ösztönös mozdulattal rántaná fejére csuklyáját, majd szórakozottan állítja meg a mozdulatot.*
~ Nem. Már nem. ~ *Pycta mondataira határozottan bólint, de nem szól, s elindul az elf után, hasonlóan határozott és öles léptekkel. Sok idő eltelt, s nekik indulniuk kell. Hogy Pycta nem felejti el, mik a tervei, sőt emlegeti azokat? Hát bizony ez az önbizalom apró morzsáival tölti el, bár lelke éhes még a biztatásra és megértésre, nem telhetetlen, azt a kenyeret, majd akkor fogják megszegni, ha valóban megérdemli.*
*Umon mosolyogva hajol meg a törp felé, mikor az búcsúzkodni kezd. A beszédet vezérére hagyja, s meglepetten veszi át a szinte semmi munkáért kapott százhúsz aranyat, mit igazából számolatlanul tesz el, mikor látja, hogy nem tudja visszautasítani, a törp hölgy ebben határozott és megsérteni sem akarja. Pycta szavaira halkan felnevet, nem is emlékszik mikor volt ilyen utoljára.*
- Az biztos, Dirina, az biztos! *Utolsó momentumként ismét meghajol, majd szokásához híven köszön el:*
- A Fekete Fa adjon enyhet utadon, Dirina, vigyázz magadra! *Kissé még álldogál, s nézi a távolodó törp alakját, integet neki, majd azon kapja magát, hogy Pycta szólítja őt, így kissé megrázkódik és visszatér a szürke hétköznapokba. Ösztönös mozdulattal rántaná fejére csuklyáját, majd szórakozottan állítja meg a mozdulatot.*
~ Nem. Már nem. ~ *Pycta mondataira határozottan bólint, de nem szól, s elindul az elf után, hasonlóan határozott és öles léptekkel. Sok idő eltelt, s nekik indulniuk kell. Hogy Pycta nem felejti el, mik a tervei, sőt emlegeti azokat? Hát bizony ez az önbizalom apró morzsáival tölti el, bár lelke éhes még a biztatásra és megértésre, nem telhetetlen, azt a kenyeret, majd akkor fogják megszegni, ha valóban megérdemli.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-03-27 10:16:08
Üzenet elküldve: 2018-03-27 10:16:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Észak//
*A csuhás nem kétli, hogy a törpék remek serfőzők, de ő maga nem él alkoholtartalmú italokkal, így Umonnak jut a megtiszteltetés, hogy megkóstolja Dirina italát és a reakciójából ítélve, valóban fenséges ital lehetett. A venár vezér elmosolyodik a barát arckifejezésén, még él benne egy korábbi megbeszélés emléke, amelyben épp arról beszélgettek Umonnal, hogy szívesen főzne ilyen italokat. A mostani tapasztalat miatt, talán a sörrel is megpróbálkozik majd a szerzetes.*
- Nem tesz semmit, szinte alig segítettünk. *Hajol meg Teysus híve (talán papnője) felé a csuhás szerény mosollyal.*
- Ha legközelebb erre jársz, szívesen látott vendég vagy Vadvédben. Umon biztosan örömmel elbeszélgetne veled a sörfőzés rejtelmeiről. Az Erdő Szíve vigyázza utad! *Köszön el a törpe nőtől és csendben figyel, ameddig Dirina el nem indul, ám amikor visszafordul és az erszény Umonnál landol, alig érezhetően megcsóválja a fejét.*
- Nem kellett volna, de köszönjük. Minden jót, Dirina! *Integet a törpe nőnek, majd az átkozott szerzetesre mosolyog és elindul maga is. Még vissza kell lépniük Vadvédbe lovakért, mert ha gyalogosan mennek, sohasem érnek oda, de aztán irány a város.*
- Ugye nem bánod, ha lóval megyünk? *Kérdi a szerzetest, ahogy öles léptekkel megindul az erőd felé.*
*A csuhás nem kétli, hogy a törpék remek serfőzők, de ő maga nem él alkoholtartalmú italokkal, így Umonnak jut a megtiszteltetés, hogy megkóstolja Dirina italát és a reakciójából ítélve, valóban fenséges ital lehetett. A venár vezér elmosolyodik a barát arckifejezésén, még él benne egy korábbi megbeszélés emléke, amelyben épp arról beszélgettek Umonnal, hogy szívesen főzne ilyen italokat. A mostani tapasztalat miatt, talán a sörrel is megpróbálkozik majd a szerzetes.*
- Nem tesz semmit, szinte alig segítettünk. *Hajol meg Teysus híve (talán papnője) felé a csuhás szerény mosollyal.*
- Ha legközelebb erre jársz, szívesen látott vendég vagy Vadvédben. Umon biztosan örömmel elbeszélgetne veled a sörfőzés rejtelmeiről. Az Erdő Szíve vigyázza utad! *Köszön el a törpe nőtől és csendben figyel, ameddig Dirina el nem indul, ám amikor visszafordul és az erszény Umonnál landol, alig érezhetően megcsóválja a fejét.*
- Nem kellett volna, de köszönjük. Minden jót, Dirina! *Integet a törpe nőnek, majd az átkozott szerzetesre mosolyog és elindul maga is. Még vissza kell lépniük Vadvédbe lovakért, mert ha gyalogosan mennek, sohasem érnek oda, de aztán irány a város.*
- Ugye nem bánod, ha lóval megyünk? *Kérdi a szerzetest, ahogy öles léptekkel megindul az erőd felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957