Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-25 22:50:06
Üzenet elküldve: 2018-06-25 22:50:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nagymacskák, ha találkoznak//
//Rojym, Pycta//
*Jó ideje nem érkezik senki a titkos ösvényen, s a fa magasában üldögélő csuhás azon gondolkodik, hogy ez számára jó vagy rossz. Egyszerre érzi mindkét érzést, mert ha Aenae nem jött, az azt jelenti, hogy végül valakinek sikerült beszélnie vele és kicsit átgondolta a dolgokat, vagy csak pihenni szeretne, mielőtt elindul, hogy másnap hajnalban a nappal ébredjen és induljon vissza a thargokhoz. A másik eshetőség, hogy visszatartják vagy másik utat választott és így elkerülte a csuhást. Hangtalan sóhajjal engedi ki a feszültséget, hagyva, hogy a harag, a rossz érzések és minden sallang, amely a gondolkodását szennyezi, kiürüljön elméjéből. Mire a légzésgyakorlat végére ér, már inkább csak valami szomorú, üres érzés ül mellkasára, amelybe nem kevés bűntudat vegyül. Szörnyen bánt Aenae-vel, hagyta, hogy saját érzelmei befolyásolják döntését, amitől minden összekuszálódott. Ha a topázszemű igazat mondott, akkor teljesen érthető, hogy mennie kellett és nem az volt a legfontosabb, hogy üzenetet hagyjon. Ha a csuhást az Erdő Szíve szólítaná, talán ugyanígy cselekedne. Sajnálja az egészet, de már nem mehet vissza. Eddigi hibáit csak újabbakkal tetézné és azzal nem segítene se magának, sem Aenae-nek. Eldönti, hogy amint alkalma lesz rá, bocsánatot kér a lánytól és elmondja neki, mennyire ostoba volt, ám azt csak a Fákban Lakó tudhatja, hogy erre mikor lesz lehetősége.
A gondolatok lassan elhallgatnak elméjében, s ő átadja magát az erdő hangjainak, mellette a faágon békésen szunyókál Xauzur, majd egyszer csak hirtelen felkapja a fejét és vészjóslóan felmorran. Halk a hang, szinte alig hallható, de a csuhás eddig csak akkor hallotta ilyennek az irbiszt, ha veszélyt érzett vagy préda került a közelébe. Nem tud olyan gyorsan mozdulni, hogy lekövesse a ragadozó mozgását, Xauzur már egy hatalmas ugrással le is veti magát a fáról, hogy könnyedén landoljon az avarban tíz lépésre a fa aljában álló teremtménytől. Ínyét felhúzza, kivillantva arasznyi tépőfogait, orrán vicsorba torzul a bőr, fülét hátra veti, hátán égnek mered a szőr, izmai megfeszülnek, bármikor ugrásra készen.
A csuhás ijedten és meglepetten dől hátra, hogy a levegőben megforduljon és lábait maga alá húzva pördüljön meg a tengelye körül, hogy végül féltérden érkezzen meg az avarban Xauzur mellett, s amikor felegyenesedik, megpillantja a fa törzsénél álló férfit, akiben mintha egy irbisz keveredett volna egy emberrel.*
- Az Erdő Szívére. *Nyögi, majd gyors lépéssel az irbisz és a másik közé áll. Nem csoda, hogy az irbisz így reagált, olyan, mintha egy másik, rivális hím került volna a vadászterületére.*
- Kérlek, ne mozdulj. *Villanak a lombzöld szemek a férfire, majd Xauzur felé fordul, hogy kényszerítse őt, hogy rá nézzen.*
- Xauzur! Xauzur! *Emeli fel a hangját, kettejük közül ő a falkavezér.*
- ELÉG! *Rivall az irbiszre, majd egész közel lép az állathoz, hogy eltakarja előle az idegen alakját.*
- Menj! Menj vadászni! Hallod, gyerünk barátom. Őt intézem. *Immáron suttog, csak az irbisznek szánja szavait és közben az Erdő Szívéhez fohászkodik magában, hogy Xauzur azt tegye, amit kér.*
- Minden rendben lesz, menj csak, barátom. *Az irbisz megnyugodni látszik, de nem nyugszik meg. Villogó sárga szemekkel figyeli az idegent, majd kelletlen megindul oldalra, de nem veszi le tekintetét a nagymacskákra hajazó férfiről, végül pedig eltűnik a bokrok között, de a csuhás sejti, hogy nem megy túl messzire. Bármennyire is hallgat az elfre, territóriumának határait óvni kell.
A csuhás sokáig néz utána, s csak akkor fordul felé, amikor már nem érzékeli az irbiszt.*
- Jól ránk ijesztettél. *Közli vele nyugodt hangon, bár az események nem indokolnák. Láthatóan félelem nélkül tekint a másikra, legyen bármennyire is különös a megjelenése. Valójában nem is tőle ijedt meg, inkább attól, hogy olyan harc részese lesz, amelyet nem kívánnak egyik félnek sem.*
//Rojym, Pycta//
*Jó ideje nem érkezik senki a titkos ösvényen, s a fa magasában üldögélő csuhás azon gondolkodik, hogy ez számára jó vagy rossz. Egyszerre érzi mindkét érzést, mert ha Aenae nem jött, az azt jelenti, hogy végül valakinek sikerült beszélnie vele és kicsit átgondolta a dolgokat, vagy csak pihenni szeretne, mielőtt elindul, hogy másnap hajnalban a nappal ébredjen és induljon vissza a thargokhoz. A másik eshetőség, hogy visszatartják vagy másik utat választott és így elkerülte a csuhást. Hangtalan sóhajjal engedi ki a feszültséget, hagyva, hogy a harag, a rossz érzések és minden sallang, amely a gondolkodását szennyezi, kiürüljön elméjéből. Mire a légzésgyakorlat végére ér, már inkább csak valami szomorú, üres érzés ül mellkasára, amelybe nem kevés bűntudat vegyül. Szörnyen bánt Aenae-vel, hagyta, hogy saját érzelmei befolyásolják döntését, amitől minden összekuszálódott. Ha a topázszemű igazat mondott, akkor teljesen érthető, hogy mennie kellett és nem az volt a legfontosabb, hogy üzenetet hagyjon. Ha a csuhást az Erdő Szíve szólítaná, talán ugyanígy cselekedne. Sajnálja az egészet, de már nem mehet vissza. Eddigi hibáit csak újabbakkal tetézné és azzal nem segítene se magának, sem Aenae-nek. Eldönti, hogy amint alkalma lesz rá, bocsánatot kér a lánytól és elmondja neki, mennyire ostoba volt, ám azt csak a Fákban Lakó tudhatja, hogy erre mikor lesz lehetősége.
A gondolatok lassan elhallgatnak elméjében, s ő átadja magát az erdő hangjainak, mellette a faágon békésen szunyókál Xauzur, majd egyszer csak hirtelen felkapja a fejét és vészjóslóan felmorran. Halk a hang, szinte alig hallható, de a csuhás eddig csak akkor hallotta ilyennek az irbiszt, ha veszélyt érzett vagy préda került a közelébe. Nem tud olyan gyorsan mozdulni, hogy lekövesse a ragadozó mozgását, Xauzur már egy hatalmas ugrással le is veti magát a fáról, hogy könnyedén landoljon az avarban tíz lépésre a fa aljában álló teremtménytől. Ínyét felhúzza, kivillantva arasznyi tépőfogait, orrán vicsorba torzul a bőr, fülét hátra veti, hátán égnek mered a szőr, izmai megfeszülnek, bármikor ugrásra készen.
A csuhás ijedten és meglepetten dől hátra, hogy a levegőben megforduljon és lábait maga alá húzva pördüljön meg a tengelye körül, hogy végül féltérden érkezzen meg az avarban Xauzur mellett, s amikor felegyenesedik, megpillantja a fa törzsénél álló férfit, akiben mintha egy irbisz keveredett volna egy emberrel.*
- Az Erdő Szívére. *Nyögi, majd gyors lépéssel az irbisz és a másik közé áll. Nem csoda, hogy az irbisz így reagált, olyan, mintha egy másik, rivális hím került volna a vadászterületére.*
- Kérlek, ne mozdulj. *Villanak a lombzöld szemek a férfire, majd Xauzur felé fordul, hogy kényszerítse őt, hogy rá nézzen.*
- Xauzur! Xauzur! *Emeli fel a hangját, kettejük közül ő a falkavezér.*
- ELÉG! *Rivall az irbiszre, majd egész közel lép az állathoz, hogy eltakarja előle az idegen alakját.*
- Menj! Menj vadászni! Hallod, gyerünk barátom. Őt intézem. *Immáron suttog, csak az irbisznek szánja szavait és közben az Erdő Szívéhez fohászkodik magában, hogy Xauzur azt tegye, amit kér.*
- Minden rendben lesz, menj csak, barátom. *Az irbisz megnyugodni látszik, de nem nyugszik meg. Villogó sárga szemekkel figyeli az idegent, majd kelletlen megindul oldalra, de nem veszi le tekintetét a nagymacskákra hajazó férfiről, végül pedig eltűnik a bokrok között, de a csuhás sejti, hogy nem megy túl messzire. Bármennyire is hallgat az elfre, territóriumának határait óvni kell.
A csuhás sokáig néz utána, s csak akkor fordul felé, amikor már nem érzékeli az irbiszt.*
- Jól ránk ijesztettél. *Közli vele nyugodt hangon, bár az események nem indokolnák. Láthatóan félelem nélkül tekint a másikra, legyen bármennyire is különös a megjelenése. Valójában nem is tőle ijedt meg, inkább attól, hogy olyan harc részese lesz, amelyet nem kívánnak egyik félnek sem.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-25 22:19:53
Üzenet elküldve: 2018-06-25 22:19:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Végül egy ösvényt talált. Egyedül.
Nagyon nehéz volt észrevenni, egy ember, talán egy ló, ha nagyon ügyes lovas, épphogy el tud benne férni.
A Bestia egy darabig habozott, hogy bevesse-e magát a sűrűbe, de lova halálozásával visszafordulni nem tud, és ezzel egyetemben tovább sem akarja követni a lápot, attól félvén, hogy ő is rossz helyre lép, és követi Marhjanót a Szellemvilágba.
Így hát kétségek közt gyötörve betéved a sűrű erdő által körbeölelt keskeny kis csapásra, füleit hátracsapva, pupilláit kitágítva, óvatos macskaléptekkel lépdel az ösvényen.*
//Erdőmélyén - Pycta//
*A vadászatok során megtanulta, hogy kell halkan járni. A maihhinok szaglása nevetségesen gyatra, hallásuk viszont annál jobb, és ha valaki egy egész hóra élelmet akar magának szerezni, annak meg kell tanulnia halkan járni, mint ez említve volt.
Ez kissé másképp működik a pusztában, mint az erdőben, de a tappancsai mindkét helyen segítségükre vannak, még ha ezekkel meg is kellett tanulni a lopakodást, nem pedig "veleszületett" - vagy veleátkozott -, adottság, mint az igazi macskaféléknél.
Azonban hiába a halk járás, ha valaminek jó a szaglása megérezheti ezt a furcsa szagot, mintha a leghatalmasabb és legfélelmetesebb nagymacska szaga keveredne egy emberével, nem egymás mellől jőve, hanem egy személyből. Ez a legtöbb állatban eddig félelmet keltett, példának okáért a szagbeli hasonlóságok miatt a pusztai oroszlánok nem támadnak rá, természetesen, ha tisztes távolságban marad tőlük.
Egy szó, mint száz. A vadász csak reménykedhet benne, hogy az itteni vadak, még ha nem is ismerik, de legalább félik az oroszlán szagát, és nem vetik rá magukat. Fényes nappal, legalábbis nem fogják, gondolja ő, enyhe önbizalommal. Talán túlságosan is elbízza magát.
Már elég sűrűn az erdőben lehet, hiszen két fertályórája oson, éppen egy kidőlőfélben lévő, elég idősnek tűnő fa mellett sétál el.
Egy darabig megáll, szertenéz. Ez a hely kellemesen tágasabb, mint az ösvény eddigi részei, bár még itt is érződik az a furcsa érzés, mintha be lenne zárva valahová.
A fával szemezget. Mancsával, avagy kezeivel megérinti, majd befeszíti torz ujjait, és elővillannak karmai.
Nyújtózik egyet, majd a fának súrlódó szaru hangja hallatszik, ahogy pár húzás erejéig karmait élesíti az odvas, öreg fa törzsén.*
Nagyon nehéz volt észrevenni, egy ember, talán egy ló, ha nagyon ügyes lovas, épphogy el tud benne férni.
A Bestia egy darabig habozott, hogy bevesse-e magát a sűrűbe, de lova halálozásával visszafordulni nem tud, és ezzel egyetemben tovább sem akarja követni a lápot, attól félvén, hogy ő is rossz helyre lép, és követi Marhjanót a Szellemvilágba.
Így hát kétségek közt gyötörve betéved a sűrű erdő által körbeölelt keskeny kis csapásra, füleit hátracsapva, pupilláit kitágítva, óvatos macskaléptekkel lépdel az ösvényen.*
//Erdőmélyén - Pycta//
*A vadászatok során megtanulta, hogy kell halkan járni. A maihhinok szaglása nevetségesen gyatra, hallásuk viszont annál jobb, és ha valaki egy egész hóra élelmet akar magának szerezni, annak meg kell tanulnia halkan járni, mint ez említve volt.
Ez kissé másképp működik a pusztában, mint az erdőben, de a tappancsai mindkét helyen segítségükre vannak, még ha ezekkel meg is kellett tanulni a lopakodást, nem pedig "veleszületett" - vagy veleátkozott -, adottság, mint az igazi macskaféléknél.
Azonban hiába a halk járás, ha valaminek jó a szaglása megérezheti ezt a furcsa szagot, mintha a leghatalmasabb és legfélelmetesebb nagymacska szaga keveredne egy emberével, nem egymás mellől jőve, hanem egy személyből. Ez a legtöbb állatban eddig félelmet keltett, példának okáért a szagbeli hasonlóságok miatt a pusztai oroszlánok nem támadnak rá, természetesen, ha tisztes távolságban marad tőlük.
Egy szó, mint száz. A vadász csak reménykedhet benne, hogy az itteni vadak, még ha nem is ismerik, de legalább félik az oroszlán szagát, és nem vetik rá magukat. Fényes nappal, legalábbis nem fogják, gondolja ő, enyhe önbizalommal. Talán túlságosan is elbízza magát.
Már elég sűrűn az erdőben lehet, hiszen két fertályórája oson, éppen egy kidőlőfélben lévő, elég idősnek tűnő fa mellett sétál el.
Egy darabig megáll, szertenéz. Ez a hely kellemesen tágasabb, mint az ösvény eddigi részei, bár még itt is érződik az a furcsa érzés, mintha be lenne zárva valahová.
A fával szemezget. Mancsával, avagy kezeivel megérinti, majd befeszíti torz ujjait, és elővillannak karmai.
Nyújtózik egyet, majd a fának súrlódó szaru hangja hallatszik, ahogy pár húzás erejéig karmait élesíti az odvas, öreg fa törzsén.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-22 14:45:11
Üzenet elküldve: 2018-06-22 14:45:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Erdőmélyén//
*A csuhás nem így képzelte a viszontlátást. Megbeszélték Aenae-vel, hogy amíg a venárok küldetésben lesznek a füves pusztákon, akkor a topázszemű meglátogatja szüleit. Ezt beszélték meg. Nem pedig azt, hogy Aenae egyszer csak lelép, nem hagyva meg senkinek, hogy merre és még csak el sem búcsúzik a csuhástól. Az elf nem érzi úgy, hogy hibázott volna, vagyis hibázott, mert az elmúlt napok történéseitől egyensúlyát vesztve, talán olyanok is elhagyták a száját, melyek normális esetben nem. Egyáltalán nem baj, hogy Effy-nek szüksége van rá és különösen szép Aenae-től, hogy segíteni szeretne a barátnőjének, de talán jobban tette volna, ha ezt előre megbeszéli a csuhással és úgy válnak el, hogy nem így kell újra találkozniuk. Talán mindez nem történt volna meg.
De megtörtént és a távolodó csuhás hátát még eléri Aenae kiáltása. Valóban nem szokta meg tőle ezt, de úgy látszik, nem is ismeri igazán. Felötlik benne, hogy visszamegy, hogy megkéri, hogy maradjon vele, de letesz erről. Aenae kérte, hogy ne tegye ezt, hogy ne zsarolja az érzésit azzal, hogy itt marasztalja kapcsolatukat, érzéseikre apellálva.
Furcsa, üres érzést érez a mellkasában, mintha éhes volna, de ez az érzés nem fizikai, valami eltűnt onnan bentről és ettől fáj a mellkasa.
Xauzur elé megy, még látja, érzi, hogy ott van a közelben, de olykor-olykor már eltűnik a szeme elől és amúgy sem teljesen az irbisszel van most elfoglalva. Észre sem veszi, de léptei a megszokott ösvényen viszik, majd amikor ez tudatosul benne, megtorpan. Gyorsan felméri a környezetet, majd futva indul el egy ősöreg, megdőlt törzsű fa felé, hogy ügyesen felkapaszkodjon a két embernyi széles törzsön és végül megállapodjon a lombkorona takarásában. Xauzur követi és maga is megpihen azon az ipszilon ágon, ahol a csuhás.*
- Várunk. *Szólal meg nagyon halkan az elf, az irbisz pedig, mintha értené, kényelmesen elheveredik a derékvastag ágon, a csuhás pedig leül mellé, lelógatva a lábait.
Az ágak és a levelek jól elrejtik, ha nem figyel valaki és nincsenek elfhez fogható érzékei, talán észre sem veszi, viszont ő tudja, merre halad el alatta a rejtett ösvény, amelyet a venárok nagy része használ.
Van egy kis ideje átgondolni a történteket. Sajnálja az egészet Aenae-vel, valahogy nem így kellett volna történnie, de minden ellenük játszott. Az elmúlt napok, a lázadás, Aenae eltűnése, a küldetés körüli nehézségek. Még a végén a topázszeműnek igaza lesz és a tharg hadúr rendezte így, hogy őket elválassza. Szomorúan elmosolyodik a gondolatra, Xauzur mellette, mintha direkt tenné, halkan felmorran.*
*A csuhás nem így képzelte a viszontlátást. Megbeszélték Aenae-vel, hogy amíg a venárok küldetésben lesznek a füves pusztákon, akkor a topázszemű meglátogatja szüleit. Ezt beszélték meg. Nem pedig azt, hogy Aenae egyszer csak lelép, nem hagyva meg senkinek, hogy merre és még csak el sem búcsúzik a csuhástól. Az elf nem érzi úgy, hogy hibázott volna, vagyis hibázott, mert az elmúlt napok történéseitől egyensúlyát vesztve, talán olyanok is elhagyták a száját, melyek normális esetben nem. Egyáltalán nem baj, hogy Effy-nek szüksége van rá és különösen szép Aenae-től, hogy segíteni szeretne a barátnőjének, de talán jobban tette volna, ha ezt előre megbeszéli a csuhással és úgy válnak el, hogy nem így kell újra találkozniuk. Talán mindez nem történt volna meg.
De megtörtént és a távolodó csuhás hátát még eléri Aenae kiáltása. Valóban nem szokta meg tőle ezt, de úgy látszik, nem is ismeri igazán. Felötlik benne, hogy visszamegy, hogy megkéri, hogy maradjon vele, de letesz erről. Aenae kérte, hogy ne tegye ezt, hogy ne zsarolja az érzésit azzal, hogy itt marasztalja kapcsolatukat, érzéseikre apellálva.
Furcsa, üres érzést érez a mellkasában, mintha éhes volna, de ez az érzés nem fizikai, valami eltűnt onnan bentről és ettől fáj a mellkasa.
Xauzur elé megy, még látja, érzi, hogy ott van a közelben, de olykor-olykor már eltűnik a szeme elől és amúgy sem teljesen az irbisszel van most elfoglalva. Észre sem veszi, de léptei a megszokott ösvényen viszik, majd amikor ez tudatosul benne, megtorpan. Gyorsan felméri a környezetet, majd futva indul el egy ősöreg, megdőlt törzsű fa felé, hogy ügyesen felkapaszkodjon a két embernyi széles törzsön és végül megállapodjon a lombkorona takarásában. Xauzur követi és maga is megpihen azon az ipszilon ágon, ahol a csuhás.*
- Várunk. *Szólal meg nagyon halkan az elf, az irbisz pedig, mintha értené, kényelmesen elheveredik a derékvastag ágon, a csuhás pedig leül mellé, lelógatva a lábait.
Az ágak és a levelek jól elrejtik, ha nem figyel valaki és nincsenek elfhez fogható érzékei, talán észre sem veszi, viszont ő tudja, merre halad el alatta a rejtett ösvény, amelyet a venárok nagy része használ.
Van egy kis ideje átgondolni a történteket. Sajnálja az egészet Aenae-vel, valahogy nem így kellett volna történnie, de minden ellenük játszott. Az elmúlt napok, a lázadás, Aenae eltűnése, a küldetés körüli nehézségek. Még a végén a topázszeműnek igaza lesz és a tharg hadúr rendezte így, hogy őket elválassza. Szomorúan elmosolyodik a gondolatra, Xauzur mellette, mintha direkt tenné, halkan felmorran.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-18 22:34:41
Üzenet elküldve: 2018-06-18 22:34:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
*Kifejezetten örül annak, hogy elhagyta a mocsarat, de a sűrű erdő legmélyebb része továbbra is megijeszti. Talán ha egy olyan lovon jönne, amelyik először jár itt, akkor elvétené a titkos ösvényt, de szerencséje van, hogy lova nem először teszi meg ezt az utat. A fák itt már nagyon sűrűn nőnek, nagyon gyakran kell elhajolnia belógó ágak elől és sok-sok neszre össze is rezzen. De jó lesz már végre hazaérni és úgy, hogy nem zabálja fel egy erdőmélyi ragadozó sem - ez az egyik legnagyobb félelme egyébként.*
*Kifejezetten örül annak, hogy elhagyta a mocsarat, de a sűrű erdő legmélyebb része továbbra is megijeszti. Talán ha egy olyan lovon jönne, amelyik először jár itt, akkor elvétené a titkos ösvényt, de szerencséje van, hogy lova nem először teszi meg ezt az utat. A fák itt már nagyon sűrűn nőnek, nagyon gyakran kell elhajolnia belógó ágak elől és sok-sok neszre össze is rezzen. De jó lesz már végre hazaérni és úgy, hogy nem zabálja fel egy erdőmélyi ragadozó sem - ez az egyik legnagyobb félelme egyébként.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-11 22:22:29
Üzenet elküldve: 2018-06-11 22:22:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magányos barangolás//
*Csöndbe burkolódzva lépdel az elf mellett, agyában csendes táncot járnak a rozsdás fogaskerekek. Furcsamód bízik az elfben, bár eddigi magánya után nem lepődik meg rajta.
Az erdő egyre sűrűbb és vadabb formát ölt, de ez az előttük haladó nagymacskát a legkevésbé sem zavarja. Igyekszik magában memorizálni a megtett utat, de egy idő után belezavarodik a a kusza útvonalba és a megannyi cserje kerülgetésébe.
Mélázva, ködös tekintettel lépdel az elf mellett, összerezzenve ocsúdik fel, mikor az végül megszólal.
Hatalmas falak, mögülük pedig komoly munka hangjai szűrődnek.*
-Az Erdő Szíve.
*Visszhangozza mormogva miközben végigsimít szakállán.
Követi a Pycta-Xauzur párost a kapu felé, miközben tekintetét a falon járatja.*
-Hö. Legjobb szomszéd a jó kerítés.
*A mocsárban sosem épített magának, el akarta kerülni, hogy gyenge pillanataiban rendszeresen átessen rajta. Volt is elég gondja belőle a dögök miatt.*
*Csöndbe burkolódzva lépdel az elf mellett, agyában csendes táncot járnak a rozsdás fogaskerekek. Furcsamód bízik az elfben, bár eddigi magánya után nem lepődik meg rajta.
Az erdő egyre sűrűbb és vadabb formát ölt, de ez az előttük haladó nagymacskát a legkevésbé sem zavarja. Igyekszik magában memorizálni a megtett utat, de egy idő után belezavarodik a a kusza útvonalba és a megannyi cserje kerülgetésébe.
Mélázva, ködös tekintettel lépdel az elf mellett, összerezzenve ocsúdik fel, mikor az végül megszólal.
Hatalmas falak, mögülük pedig komoly munka hangjai szűrődnek.*
-Az Erdő Szíve.
*Visszhangozza mormogva miközben végigsimít szakállán.
Követi a Pycta-Xauzur párost a kapu felé, miközben tekintetét a falon járatja.*
-Hö. Legjobb szomszéd a jó kerítés.
*A mocsárban sosem épített magának, el akarta kerülni, hogy gyenge pillanataiban rendszeresen átessen rajta. Volt is elég gondja belőle a dögök miatt.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-11 08:17:50
Üzenet elküldve: 2018-06-11 08:17:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Magányos barangolás//
//Irbisz és Medve//
*Míg a férfi gondolkodik, a csuhás a távolodó irbiszt figyeli, még mindig lenyűgözi az állat kecsessége, ereje és megjelenése, mintha az Erdő Szíve éppen ide teremtette volna.
Az elhangzó bölcseletre visszafordul és csak bólint a beleegyezésre és addig el sem indul, amíg a vándor el nem rendezi a tűz sorsát, hisz éppen amiatt érkeztek Xauzur-ral.
Amikor a parázs utolsó füstpamacsa is eloszlott, megindul visszafelé, olyan magabiztosan és könnyedén, mintha egy város kövezett utcáin járna.
A viszonzott bemutatkozásra csak kurtán bólint, majd, ha Medve nem töri meg a csendet, akkor némán haladnak előre. Az előőrs az irbisz, tévedhetetlen nyomon halad az erőd felé, s őt követik a csuhás és a férfi.
Az erdő, mint mindig, körbeöleli őket, olykor kerülniük kell, egy áthatolhatatlan bokron miatt, olykor csak lehajolva tudnak előre haladni, de Erdőmélye nem egy takaros erdő, hanem valódi vadon, melynek háborítatlansága évszázadok óta töretlen, s ezen az ideköltöző venárok sem változtattak, sem a múltban, sem most.
Jócskán telik az idő, a nap már a delelőn is túljutott, amikor ritkul kissé az erdő és egy facsoport takarásából előtűnik a négyméteres falakkal körülvett erőd, Vadvéd.*
- Az Erdő Szíve hozott Vadvédben, Medve. *Szólal meg mosolyogva a csuhás, ahogy Xauzur-t követve megindul a kapu felé, mely mellett őrtorony strázsál a magasban.*
//Irbisz és Medve//
*Míg a férfi gondolkodik, a csuhás a távolodó irbiszt figyeli, még mindig lenyűgözi az állat kecsessége, ereje és megjelenése, mintha az Erdő Szíve éppen ide teremtette volna.
Az elhangzó bölcseletre visszafordul és csak bólint a beleegyezésre és addig el sem indul, amíg a vándor el nem rendezi a tűz sorsát, hisz éppen amiatt érkeztek Xauzur-ral.
Amikor a parázs utolsó füstpamacsa is eloszlott, megindul visszafelé, olyan magabiztosan és könnyedén, mintha egy város kövezett utcáin járna.
A viszonzott bemutatkozásra csak kurtán bólint, majd, ha Medve nem töri meg a csendet, akkor némán haladnak előre. Az előőrs az irbisz, tévedhetetlen nyomon halad az erőd felé, s őt követik a csuhás és a férfi.
Az erdő, mint mindig, körbeöleli őket, olykor kerülniük kell, egy áthatolhatatlan bokron miatt, olykor csak lehajolva tudnak előre haladni, de Erdőmélye nem egy takaros erdő, hanem valódi vadon, melynek háborítatlansága évszázadok óta töretlen, s ezen az ideköltöző venárok sem változtattak, sem a múltban, sem most.
Jócskán telik az idő, a nap már a delelőn is túljutott, amikor ritkul kissé az erdő és egy facsoport takarásából előtűnik a négyméteres falakkal körülvett erőd, Vadvéd.*
- Az Erdő Szíve hozott Vadvédben, Medve. *Szólal meg mosolyogva a csuhás, ahogy Xauzur-t követve megindul a kapu felé, mely mellett őrtorony strázsál a magasban.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-11 00:32:48
Üzenet elküldve: 2018-06-11 00:32:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magányos barangolás//
*Elmereng a csuhás szavain egy ideig, jól megrágja őket. Azon nem lepődik meg, hogy nem fogadta el az italt, a férfi meglehetősen józan léleknek tűnik.*
-Mérlegelem én amit látok elf uram.
*Mondja nagy bölcsen, a teologikus vénáját nem nagyon volt hol edzenie.
A mosolyt mosoly követi és a flaskát eltéve maga is feláll ültéből.*
-Lássuk hát.
*Nyúl zsákja után és elindul az irbisz és a meglehetősen megbízhatónak tűnő csuhás mögött.
Tétován visszafordul, majd visszacsörtet a tűz mellé, hogy némi földet hányjon a már kihűlt ágakra, biztos ami biztos.
Pycta után kocog és maga is bemutatkozik, már amennyire emlékszik nevéből.*
-Medvének szólítottak.
*Intézi el a bemutatkozást tűnődő kurtasággal, majd némán lépdel tovább a különös csuhás mellett. Előbb-utóbb úgy is beugrik majd neki a név, amit anyja adott neki. De oly rég volt, mocskosul rég.*
*Elmereng a csuhás szavain egy ideig, jól megrágja őket. Azon nem lepődik meg, hogy nem fogadta el az italt, a férfi meglehetősen józan léleknek tűnik.*
-Mérlegelem én amit látok elf uram.
*Mondja nagy bölcsen, a teologikus vénáját nem nagyon volt hol edzenie.
A mosolyt mosoly követi és a flaskát eltéve maga is feláll ültéből.*
-Lássuk hát.
*Nyúl zsákja után és elindul az irbisz és a meglehetősen megbízhatónak tűnő csuhás mögött.
Tétován visszafordul, majd visszacsörtet a tűz mellé, hogy némi földet hányjon a már kihűlt ágakra, biztos ami biztos.
Pycta után kocog és maga is bemutatkozik, már amennyire emlékszik nevéből.*
-Medvének szólítottak.
*Intézi el a bemutatkozást tűnődő kurtasággal, majd némán lépdel tovább a különös csuhás mellett. Előbb-utóbb úgy is beugrik majd neki a név, amit anyja adott neki. De oly rég volt, mocskosul rég.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-10 23:51:08
Üzenet elküldve: 2018-06-10 23:51:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Magányos barangolás//
//Irbisz és Medve//
*Kőre, fára, földre, egyre megy, a csuháson nem látszik, hogy bárkit is lenézne azért, mert puritán dolgokat tesz, teszem azt a fűre ül. A távolságtartás az irbisztől helyes meggondolás, a sárga ragadozószemek a férfit fürkészik, de a fejét lehajtja mancsaira.
A megnevezés megismétlésére csak bólint, de a parázs felett felé nyújtott flaskát bocsánatkérő mosollyal hárítja el, érzi az illatát így is, bár nem tudja, miféle ital lehet.*
- Én nem élek ilyen italokkal, de köszönöm a kínálást. *Mondja mosolyogva, majd kényelmesen kinyújtja a lábát a tűz mellett, úgy válaszol.*
- Ez a dolgunk. *Hajol meg kicsit ültében. Mert valóban csak a szövetség rájuk eső részét teljesítik, ám ettől még valóban szép dolog az, amit tesznek.*
- Én csak alázatos hívő vagyok, a valódi uralkodó a Fákban Lakó, s én őt szolgálom. *Csak a saját nevében beszélhet, akkor is, ha sok venárról tudja, hogy ugyanazt vallják, mint ő. Ám akadnak szép számmal olyanok is, akik nem hisznek, de ettől még az Erdő Szívének hatalmát nem vonják kétségbe.
Kiderül, hogy a férfi sem hisz, de ezért a csuhás nem ítéli el, sokan vannak, akik nem hisznek és ezzel addig nincs is gond, míg ezt nem akarják másra is ráerőltetni.*
- A szándék is lehet hit, a tett is lehet szent, amit látsz, nem mindig az igazság. *Talán ez egy kicsit teologikusan hangzik, de a csuhás szájából igaznak hangozhat.
Amíg a férfi mereng, nem szólal meg, kevés türelmesebb akad Erdőmélyén a csuhásnál, esetleg a fák.*
- Én tudok mutatni egyet neked. *Mosolyodik el barátságosan, majd felkel a tűz mellől. Fejével int az irbisznek, aki feláll és mellső lábait kinyújtva nyújtózkodik egyet, majd ásítva elindul arrafelé, amerről jött.*
- Én elindulok vissza, ha van kedved, tarts velem. *Simítja le nadrágjáról a fűszálakat, majd türelmesen vár a válaszra. Még mindig hisz az Erdő Szívének szelektáló erejében, s az, hogy a férfi itt van, neki elég bizonyíték.*
- A nevem Pycta del Ventus. *Mutatkozik be, hisz most már ideje volt.*
//Irbisz és Medve//
*Kőre, fára, földre, egyre megy, a csuháson nem látszik, hogy bárkit is lenézne azért, mert puritán dolgokat tesz, teszem azt a fűre ül. A távolságtartás az irbisztől helyes meggondolás, a sárga ragadozószemek a férfit fürkészik, de a fejét lehajtja mancsaira.
A megnevezés megismétlésére csak bólint, de a parázs felett felé nyújtott flaskát bocsánatkérő mosollyal hárítja el, érzi az illatát így is, bár nem tudja, miféle ital lehet.*
- Én nem élek ilyen italokkal, de köszönöm a kínálást. *Mondja mosolyogva, majd kényelmesen kinyújtja a lábát a tűz mellett, úgy válaszol.*
- Ez a dolgunk. *Hajol meg kicsit ültében. Mert valóban csak a szövetség rájuk eső részét teljesítik, ám ettől még valóban szép dolog az, amit tesznek.*
- Én csak alázatos hívő vagyok, a valódi uralkodó a Fákban Lakó, s én őt szolgálom. *Csak a saját nevében beszélhet, akkor is, ha sok venárról tudja, hogy ugyanazt vallják, mint ő. Ám akadnak szép számmal olyanok is, akik nem hisznek, de ettől még az Erdő Szívének hatalmát nem vonják kétségbe.
Kiderül, hogy a férfi sem hisz, de ezért a csuhás nem ítéli el, sokan vannak, akik nem hisznek és ezzel addig nincs is gond, míg ezt nem akarják másra is ráerőltetni.*
- A szándék is lehet hit, a tett is lehet szent, amit látsz, nem mindig az igazság. *Talán ez egy kicsit teologikusan hangzik, de a csuhás szájából igaznak hangozhat.
Amíg a férfi mereng, nem szólal meg, kevés türelmesebb akad Erdőmélyén a csuhásnál, esetleg a fák.*
- Én tudok mutatni egyet neked. *Mosolyodik el barátságosan, majd felkel a tűz mellől. Fejével int az irbisznek, aki feláll és mellső lábait kinyújtva nyújtózkodik egyet, majd ásítva elindul arrafelé, amerről jött.*
- Én elindulok vissza, ha van kedved, tarts velem. *Simítja le nadrágjáról a fűszálakat, majd türelmesen vár a válaszra. Még mindig hisz az Erdő Szívének szelektáló erejében, s az, hogy a férfi itt van, neki elég bizonyíték.*
- A nevem Pycta del Ventus. *Mutatkozik be, hisz most már ideje volt.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-10 23:22:20
Üzenet elküldve: 2018-06-10 23:22:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magányos barangolás//
*Ő maga is leülepszik, no nem kőre, puritán módon inkább a földre. Azért biztos ami biztos, tisztes távolban az irbisztől. Maga mellé rakja a botot, úgy emeli tekintetét az elfre.*
-Erdőszellem.
*Bólint nagyot, majd előkotorja a zsákból a flaskát és nagyot húz belőle. Az itóka a hosszú idő alatt nem vesztett erejéből, ő pedig ezt egy jóleső morranás kíséretében konstatálja.
A tűzrakó fölött az elf felé nyújtja az italt. Nem taglalja, minek a tejéből erjesztette még annak idején, talán nem is volna szerencsés.*
-Nem hallottam róla. Az Ingoványban nem terjednek úgy a történetek.
*Erőltet arcára egy mosolyt.*
-Szép dolgot tesztek. És micsoda életetek lehet itt!
*Néz körbe az erdőben széttárt karokkal.*
-Királyi.
*Nyúl a flaskáért és ha Pycta visszaadja, úgy erős arcjáték kíséretében megint meghúzza azt.*
-Bevallom, nem hiszek a felsőbb hatalmakban. A szándékban hiszek.
*Megered a nyelve az ital hatására, bár bizonyos körökben talán még mindig igen csak szűkszavúnak bizonyulna.*
-De a halál országútja is jószándékkal van kikövezve.
*Nevet fel rekedten.*
-Abban hiszek, amit látok, azt teszem, amit tennem kell.
*Emeli fel mutatóujját. Talán kissé közhelyesnek hangzik, de valóban így él.*
-Az erdő pedig valóban szentség. Nincs ennél ősibb tisztaság.
*Bólogat bőszen, majd elbambulva mered valamerre a távolba, mint aki megfeledkezett mindenről maga körül.
Az elf szavaira rezzen végül össze és emeli ködös tekintetét ismét a férfira.*
-Nem utazó vagyok. Új otthont keresek.
*Ő maga is leülepszik, no nem kőre, puritán módon inkább a földre. Azért biztos ami biztos, tisztes távolban az irbisztől. Maga mellé rakja a botot, úgy emeli tekintetét az elfre.*
-Erdőszellem.
*Bólint nagyot, majd előkotorja a zsákból a flaskát és nagyot húz belőle. Az itóka a hosszú idő alatt nem vesztett erejéből, ő pedig ezt egy jóleső morranás kíséretében konstatálja.
A tűzrakó fölött az elf felé nyújtja az italt. Nem taglalja, minek a tejéből erjesztette még annak idején, talán nem is volna szerencsés.*
-Nem hallottam róla. Az Ingoványban nem terjednek úgy a történetek.
*Erőltet arcára egy mosolyt.*
-Szép dolgot tesztek. És micsoda életetek lehet itt!
*Néz körbe az erdőben széttárt karokkal.*
-Királyi.
*Nyúl a flaskáért és ha Pycta visszaadja, úgy erős arcjáték kíséretében megint meghúzza azt.*
-Bevallom, nem hiszek a felsőbb hatalmakban. A szándékban hiszek.
*Megered a nyelve az ital hatására, bár bizonyos körökben talán még mindig igen csak szűkszavúnak bizonyulna.*
-De a halál országútja is jószándékkal van kikövezve.
*Nevet fel rekedten.*
-Abban hiszek, amit látok, azt teszem, amit tennem kell.
*Emeli fel mutatóujját. Talán kissé közhelyesnek hangzik, de valóban így él.*
-Az erdő pedig valóban szentség. Nincs ennél ősibb tisztaság.
*Bólogat bőszen, majd elbambulva mered valamerre a távolba, mint aki megfeledkezett mindenről maga körül.
Az elf szavaira rezzen végül össze és emeli ködös tekintetét ismét a férfira.*
-Nem utazó vagyok. Új otthont keresek.
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-10 22:55:07
Üzenet elküldve: 2018-06-10 22:55:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Magányos barangolás//
//Irbisz és Medve//
*El kell mosolyodnia a férfi szűkszavúságán, mert saját magát juttatja eszébe. Oly sok hat eltelt már, hogy számát sem tudja pontosan, de ő maga is legalább ilyen, ha nem szófukarabb volt valaha. De ez nem egy némasági verseny és a csuhás is hasonlóan érzett, amikor bekerült az erődbe és beszélnie kellett. Sokat és hosszan. Ő is úgy érezte, hogy vég nélküli, de gyorsan rájött, hogy társak között a némaság nem a megfelelő választás.*
- Ez igaz lehet. *Válaszol ugyanúgy a dacos válaszra, ahogyan korábban a férfi neki válaszolt, keskeny ajkai sarkában talányos mosollyal. Nem tudja, minek szól a dac, de sejti, hogy tapasztalt erődjáró lehet a másik, ezért nem tetszenek neki a kioktatásnak ható szavak.
A férfi leereszti a botot, így a csuhás közelebb sétál, s leül egy kőre, nem messze a leégett tűztől. Kedvesen odaint az irbisznek, aki megkerülve az idegent, de nem véve le róla a szemét, odasétál a csuhás mellé és komótosan leheveredik. Az elf a hátára teszi a kezét.*
- A tűzvigyázók a tüzet vigyázzák. *Nevet fel halkan, de nem sértőn. Nem kineveti a férfit.*
- Erdőmélyének hívják ezt a vadont. A lápvidék amolyan természetes határa ennek a sűrű erdőnek. Visszatartja az olyan ragadozókat, mint Xauzur, hogy a lakott területekre is kiterjesszék vadászterületüket. *Magyarázza barátságosan.*
- A békét pedig az Erdő Szíve őrzi, de te talán úgy ismered, Erdőszellem. *Ér el végül a válaszhoz. Kiérezni a hangjából, hogy nem egy betanult szöveget mond, hanem valódi hitből táplálkoznak szavai.*
- Az a hatalom, ami áthatja ezt az egész erdőt, amelynek törvényei e földön érvényesek. Én és a társaim ennek a hatalomnak az engedélyével élhetünk a vadonban. Cserébe óvjuk a békét, a nyugalmat és a vándorokat, akik olykor betévednek ide. Veszélyes vidéke ez, utazó. *Ez inkább tanács, mint kioktatás, egyszerű tényközlés, mintha a csuhás azt mondta volna, ne nyúlj a tűzbe, mert megéget.*
//Irbisz és Medve//
*El kell mosolyodnia a férfi szűkszavúságán, mert saját magát juttatja eszébe. Oly sok hat eltelt már, hogy számát sem tudja pontosan, de ő maga is legalább ilyen, ha nem szófukarabb volt valaha. De ez nem egy némasági verseny és a csuhás is hasonlóan érzett, amikor bekerült az erődbe és beszélnie kellett. Sokat és hosszan. Ő is úgy érezte, hogy vég nélküli, de gyorsan rájött, hogy társak között a némaság nem a megfelelő választás.*
- Ez igaz lehet. *Válaszol ugyanúgy a dacos válaszra, ahogyan korábban a férfi neki válaszolt, keskeny ajkai sarkában talányos mosollyal. Nem tudja, minek szól a dac, de sejti, hogy tapasztalt erődjáró lehet a másik, ezért nem tetszenek neki a kioktatásnak ható szavak.
A férfi leereszti a botot, így a csuhás közelebb sétál, s leül egy kőre, nem messze a leégett tűztől. Kedvesen odaint az irbisznek, aki megkerülve az idegent, de nem véve le róla a szemét, odasétál a csuhás mellé és komótosan leheveredik. Az elf a hátára teszi a kezét.*
- A tűzvigyázók a tüzet vigyázzák. *Nevet fel halkan, de nem sértőn. Nem kineveti a férfit.*
- Erdőmélyének hívják ezt a vadont. A lápvidék amolyan természetes határa ennek a sűrű erdőnek. Visszatartja az olyan ragadozókat, mint Xauzur, hogy a lakott területekre is kiterjesszék vadászterületüket. *Magyarázza barátságosan.*
- A békét pedig az Erdő Szíve őrzi, de te talán úgy ismered, Erdőszellem. *Ér el végül a válaszhoz. Kiérezni a hangjából, hogy nem egy betanult szöveget mond, hanem valódi hitből táplálkoznak szavai.*
- Az a hatalom, ami áthatja ezt az egész erdőt, amelynek törvényei e földön érvényesek. Én és a társaim ennek a hatalomnak az engedélyével élhetünk a vadonban. Cserébe óvjuk a békét, a nyugalmat és a vándorokat, akik olykor betévednek ide. Veszélyes vidéke ez, utazó. *Ez inkább tanács, mint kioktatás, egyszerű tényközlés, mintha a csuhás azt mondta volna, ne nyúlj a tűzbe, mert megéget.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-10 22:31:01
Üzenet elküldve: 2018-06-10 22:31:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magányos barangolás//
*Csodálkozva ereszti le a botot, az elf vagy magabiztos, vagy iszonyú meggondolatlan. Bár jobban belegondolva, ő sem lenne kevésbé magabiztos egy Irbisszel a háta mögött.*
-Hümm.
*Hagyja jóvá az elf szavait, fogja bal kezébe a botot míg jobbal szakállát dörgöli meg. Az utóbbi napokban annyit beszéltették, mint az utóbbi esztendőben összesen. Ez új, de kezdi megszokni a vég nélküli csevegést.*
-Érezném én, ha baj lenne.
*Vágja rá dacosan, elvégre nem szíveli, ha túlélésből oktatják. Viszont jobban belegondolva az elf inkább az erdő óvásáról beszél, abban pedig valóban nem túl jártas.*
-Erdőnek hívom.
*Feleli kurtán, majd kissé összeráncolja homlokát.*
-Békét? Azt nem tudom. Tűzvigyázók?
*Somolyodik el, mély, barna szemei szélén megannyi, barátságos nevetőránc gyűlik össze.
Torzonborz arca végül teljesen az elfen állapodik meg, szerencsére harc itt aligha lesz. Ellenben annál kíváncsibb a válaszra.*
*Csodálkozva ereszti le a botot, az elf vagy magabiztos, vagy iszonyú meggondolatlan. Bár jobban belegondolva, ő sem lenne kevésbé magabiztos egy Irbisszel a háta mögött.*
-Hümm.
*Hagyja jóvá az elf szavait, fogja bal kezébe a botot míg jobbal szakállát dörgöli meg. Az utóbbi napokban annyit beszéltették, mint az utóbbi esztendőben összesen. Ez új, de kezdi megszokni a vég nélküli csevegést.*
-Érezném én, ha baj lenne.
*Vágja rá dacosan, elvégre nem szíveli, ha túlélésből oktatják. Viszont jobban belegondolva az elf inkább az erdő óvásáról beszél, abban pedig valóban nem túl jártas.*
-Erdőnek hívom.
*Feleli kurtán, majd kissé összeráncolja homlokát.*
-Békét? Azt nem tudom. Tűzvigyázók?
*Somolyodik el, mély, barna szemei szélén megannyi, barátságos nevetőránc gyűlik össze.
Torzonborz arca végül teljesen az elfen állapodik meg, szerencsére harc itt aligha lesz. Ellenben annál kíváncsibb a válaszra.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-10 21:21:30
Üzenet elküldve: 2018-06-10 21:21:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Magányos barangolás//
//Irbisz és Medve//
*A férfi megpillantja, ami jó, hisz ez volt a célja, majd az elhangzott egyetértésre elmosolyodik. A mosoly barátságos, cseppet sem félelmetes vagy vészjósló, egy egyszerű mosoly egy elftől. Közelebb lép, mindkét kezét felemelve, hogy a férfi láthassa, semmiféle fegyver nincs nála, de még egy tőr vagy bot sem, a csuhás fegyvertelennek tűnik.*
- Valóban az. *Mondja maga is egyetértve korábban elhangzott szavaival. De a férfi továbbra sem ereszti le a botot, ennek fényében a csuhás akár meggondolatlan is lehet, de magabiztos mozgása és közeledése mást sejtet.*
- Fogtam? *Kérdez vissza, s ha teheti, akkor öt lépésre megáll a férfitól, kezeit még mindig maga mellett tartja, jelezve békés szándékát.*
- Dehogy fogtam, Xauzur a társam, a barátom. Ő e vadon királya, igazi ragadozó, szerinted, ha ő nem akarná, mellettem volna? *Kérdi elmélázva. Egy ilyen vadmacskát nehéz lehet engedelmességre bírni, talán lehetetlen is, ám az irbisz mégis társaként viselkedik a csuhásnak.*
- Elég egy kis figyelmetlenség, ha egy jóleső ebéd után elszundít az ember és máris kész a baj. *Csóválja meg kurtán a fejét, majd összevont szemöldökkel megkérdi.*
- Tudod, hogy mi ennek a helynek a neve és ki őrzi a békéjét?
//Irbisz és Medve//
*A férfi megpillantja, ami jó, hisz ez volt a célja, majd az elhangzott egyetértésre elmosolyodik. A mosoly barátságos, cseppet sem félelmetes vagy vészjósló, egy egyszerű mosoly egy elftől. Közelebb lép, mindkét kezét felemelve, hogy a férfi láthassa, semmiféle fegyver nincs nála, de még egy tőr vagy bot sem, a csuhás fegyvertelennek tűnik.*
- Valóban az. *Mondja maga is egyetértve korábban elhangzott szavaival. De a férfi továbbra sem ereszti le a botot, ennek fényében a csuhás akár meggondolatlan is lehet, de magabiztos mozgása és közeledése mást sejtet.*
- Fogtam? *Kérdez vissza, s ha teheti, akkor öt lépésre megáll a férfitól, kezeit még mindig maga mellett tartja, jelezve békés szándékát.*
- Dehogy fogtam, Xauzur a társam, a barátom. Ő e vadon királya, igazi ragadozó, szerinted, ha ő nem akarná, mellettem volna? *Kérdi elmélázva. Egy ilyen vadmacskát nehéz lehet engedelmességre bírni, talán lehetetlen is, ám az irbisz mégis társaként viselkedik a csuhásnak.*
- Elég egy kis figyelmetlenség, ha egy jóleső ebéd után elszundít az ember és máris kész a baj. *Csóválja meg kurtán a fejét, majd összevont szemöldökkel megkérdi.*
- Tudod, hogy mi ennek a helynek a neve és ki őrzi a békéjét?
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-10 21:05:47
Üzenet elküldve: 2018-06-10 21:05:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Barangolás//
*A hang után kapja a fejét és meg is pillantja a magas, ezüsthajú elfet.
Figyelmesen hallgatja a férfit, miközben továbbra is oldalazik, nehogy akármelyikük túl közel kerüljön. Követi annak tekintetét a fára, majd vissza az ezüsthajúra. Az elf szavaira halk, morranó nevetgélést hallat.*
-Ez igaz lehet.
*Válaszolja kurtán, miközben egy pillanatra sem veszi le a szemét a macskáról. Sosem volt a szavak embere, épp ezért nem teszi hozzá, hogy az Irbisz felvázolt képességei egyáltalán nem indokolják, hogy lejjebb engedje a botot.*
-A vadállatok nem szeretik a füstöt. Tompítja a szaglásuk. Nem jönnek a tűzhöz maguktól. Te fogtad?
*Néz a férfire kíváncsian, aki a lehetséges erdőtűzzel kapcsolatos ellenszenvét ecseteli épp.
Bólint, jelezvén, hogy érti a másik szavait. Azt nehezen hinné, hogy az elf még sosem aludt volna tűz mellett.*
-Igazad lenne, ha őrizetlen hagytam volna.
*Mormogja, továbbra is Xauzurt fixírozva. Nem a szavak embere, de a jelenlegi helyzetében bizony a a kommunikáció kulcstényező lehet.*
*A hang után kapja a fejét és meg is pillantja a magas, ezüsthajú elfet.
Figyelmesen hallgatja a férfit, miközben továbbra is oldalazik, nehogy akármelyikük túl közel kerüljön. Követi annak tekintetét a fára, majd vissza az ezüsthajúra. Az elf szavaira halk, morranó nevetgélést hallat.*
-Ez igaz lehet.
*Válaszolja kurtán, miközben egy pillanatra sem veszi le a szemét a macskáról. Sosem volt a szavak embere, épp ezért nem teszi hozzá, hogy az Irbisz felvázolt képességei egyáltalán nem indokolják, hogy lejjebb engedje a botot.*
-A vadállatok nem szeretik a füstöt. Tompítja a szaglásuk. Nem jönnek a tűzhöz maguktól. Te fogtad?
*Néz a férfire kíváncsian, aki a lehetséges erdőtűzzel kapcsolatos ellenszenvét ecseteli épp.
Bólint, jelezvén, hogy érti a másik szavait. Azt nehezen hinné, hogy az elf még sosem aludt volna tűz mellett.*
-Igazad lenne, ha őrizetlen hagytam volna.
*Mormogja, továbbra is Xauzurt fixírozva. Nem a szavak embere, de a jelenlegi helyzetében bizony a a kommunikáció kulcstényező lehet.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:24:13
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:24:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Magányos barangolás//
//Irbisz és Medve//
*Talán, ha az irbisz akarná, akkor a hirtelen ébredő ember úgy halna meg, hogy nem is tudná, mi végzett vele. Ám ezúttal a Fákban Lakó megkegyelmezett neki és a csuhást küldte, hogy figyelmeztesse Erdőmélye törvényeire.
Mivel a megriadó férfi Xauzur-ra figyel, így az óvatosan mozgó csuhásnak van lehetősége az oldalába kerülni és észrevétlen megközelíteni. Biztos benne, hogy túl közel nem tud menni, tizenöt-húsz lépésre már bizonyosan lelepleződne, viszont nincs oka bujdosni előle, csak a terepet szerette volna felmérni.*
- Én a helyedben letenném az a botot. *Szólal meg halkan, de szavai biztosan elérnek a göcsörtös botot fegyverként markoló emberig.
A fegyverválasztás meglepi, a városiak jobban szeretik az acélt, mint a fát, a görcsökkel gazdag bot pedig vándoréletre enged következtetni. De a csuhás ezúttal sem kezd találgatásokba, idővel minden kérdésére választ kap.*
- Az irbisz képes hat métert is ugrani, egy megtermett embert is ledönt a lábáról és átharapja a torkot. Aztán, miután eltörte a nyakat, felmászik a prédával egy fára, hogy kényelmesen elfogyassza. *Társalkodó hangnemben beszél, s ahogy szavai fonalát fűzi, felnéz egy közeli fára, mintha már ott látná a férfi holttestét, ahogy Xauzur falatozik belőle. Nem túl szép kilátások.*
- Xauzur és én, *pillant az irbiszre, majd megérinti jobbjával a mellkasát.* nem szeretjük, ha a vándorok nem törődnek kellőképpen a tábortűzzel. Tudod, nem szeretnénk, ha valami baj történne. Ugye megérted? *Kérdi barátságos mosollyal, bár sokkal barátságosabb volna a kérdés, ha a férfitől jó tíz lépésre nem egy megtermett irbisz villogtatná rá sárga ragadozószemeit.*
//Irbisz és Medve//
*Talán, ha az irbisz akarná, akkor a hirtelen ébredő ember úgy halna meg, hogy nem is tudná, mi végzett vele. Ám ezúttal a Fákban Lakó megkegyelmezett neki és a csuhást küldte, hogy figyelmeztesse Erdőmélye törvényeire.
Mivel a megriadó férfi Xauzur-ra figyel, így az óvatosan mozgó csuhásnak van lehetősége az oldalába kerülni és észrevétlen megközelíteni. Biztos benne, hogy túl közel nem tud menni, tizenöt-húsz lépésre már bizonyosan lelepleződne, viszont nincs oka bujdosni előle, csak a terepet szerette volna felmérni.*
- Én a helyedben letenném az a botot. *Szólal meg halkan, de szavai biztosan elérnek a göcsörtös botot fegyverként markoló emberig.
A fegyverválasztás meglepi, a városiak jobban szeretik az acélt, mint a fát, a görcsökkel gazdag bot pedig vándoréletre enged következtetni. De a csuhás ezúttal sem kezd találgatásokba, idővel minden kérdésére választ kap.*
- Az irbisz képes hat métert is ugrani, egy megtermett embert is ledönt a lábáról és átharapja a torkot. Aztán, miután eltörte a nyakat, felmászik a prédával egy fára, hogy kényelmesen elfogyassza. *Társalkodó hangnemben beszél, s ahogy szavai fonalát fűzi, felnéz egy közeli fára, mintha már ott látná a férfi holttestét, ahogy Xauzur falatozik belőle. Nem túl szép kilátások.*
- Xauzur és én, *pillant az irbiszre, majd megérinti jobbjával a mellkasát.* nem szeretjük, ha a vándorok nem törődnek kellőképpen a tábortűzzel. Tudod, nem szeretnénk, ha valami baj történne. Ugye megérted? *Kérdi barátságos mosollyal, bár sokkal barátságosabb volna a kérdés, ha a férfitől jó tíz lépésre nem egy megtermett irbisz villogtatná rá sárga ragadozószemeit.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:10:09
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:10:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Barangolás//
*Horkantva ébred, szeme kipattan és szempillantás alatt ül fel. Ha csak halkan is, de jellegzetesen zörren a közelben az aljnövényzet. Aligha egy újabb gyík okozta lárma.
Botjáért nyúl, majd álló helyzetbe pattan. Két keze megfeszül a göcsörtös fegyveren.
Egy párduc közelíti meg óvatosan, vagy valami hasonló. Talán a szag, talán a véletlen csalta ide, de itt van és szemeit minden kétséget kizáróan rá függeszti.*
-No jó.
*Dörmögi a szakálla alatt, majd óvatosan oldalazni kezd, hogy mozgásban maradhasson. Bármelyik pillanatban készen kell állnia lesújtani fegyverével, ha az állat ugrásra szánja magát. A futás talán a halálos ítéletét jelentené ilyen helyzetben.*
-Hükk!
*Csuklik egy váratlanat. De jó lenne meghúzni most azt az átkozott flaskát! Helyette viszont száraz alsó ajkát nedvesíti meg kissé nyelvével, tekintetét pillanatra sem véve le a macskáról. Vagy ő, vagy a vadállat. Mindenesetre gyönyörű bundája van, úgyhogy amennyiben nem fogja feltépett torokkal végezni és egy mód van rá, megnyúzza majd az állatot.*
A hozzászólás írója (Krulon a Medve) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.10 20:11:02
*Horkantva ébred, szeme kipattan és szempillantás alatt ül fel. Ha csak halkan is, de jellegzetesen zörren a közelben az aljnövényzet. Aligha egy újabb gyík okozta lárma.
Botjáért nyúl, majd álló helyzetbe pattan. Két keze megfeszül a göcsörtös fegyveren.
Egy párduc közelíti meg óvatosan, vagy valami hasonló. Talán a szag, talán a véletlen csalta ide, de itt van és szemeit minden kétséget kizáróan rá függeszti.*
-No jó.
*Dörmögi a szakálla alatt, majd óvatosan oldalazni kezd, hogy mozgásban maradhasson. Bármelyik pillanatban készen kell állnia lesújtani fegyverével, ha az állat ugrásra szánja magát. A futás talán a halálos ítéletét jelentené ilyen helyzetben.*
-Hükk!
*Csuklik egy váratlanat. De jó lenne meghúzni most azt az átkozott flaskát! Helyette viszont száraz alsó ajkát nedvesíti meg kissé nyelvével, tekintetét pillanatra sem véve le a macskáról. Vagy ő, vagy a vadállat. Mindenesetre gyönyörű bundája van, úgyhogy amennyiben nem fogja feltépett torokkal végezni és egy mód van rá, megnyúzza majd az állatot.*
A hozzászólás írója (Krulon a Medve) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.10 20:11:02
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:48:02
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:48:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Magányos barangolás//
//Irbisz és Medve//
*Még sötétben hagyja el az erődöt, de már magasan jár a nap, amikor kevésbé vadregényes részére ér az erdőnek. Jól esik neki a magányos séta, Xauzur legfeljebb csak látótávolságra távolodik el, ami egy irbisz sebességét tekintve szinte elhanyagolható.
Szereti az erdőt, jobban, mint bármi mást, s ezen a napon nem igazán tudja, miért is indult el. Talán Aenae eltűnése, talán Pyr megbüntetése vagy a megszaporodó vezéri teendők sarkallták, valójában nem is fontos, amikor csak ő van és az erdő, no meg Xauzur.
Az irbisz hirtelen megmerevedik, beleszimatol a levegőbe, majd halk morranással tudatja a csuhással, hogy észrevett valamit. Az elf is érzi, füst és parázs, nem messze valaki tábortüzet rakott.
A hosszúéletű megindul a füst szagát követve, maga mellett tartva az irbiszt, meg kell néznie, mi történt, nem szeretné, ha egy oktalan vándor miatt erdőtűz lenne. Azért van itt és vannak itt a venárok, hogy megvédjék az erdőt.
A szagot már elég erősen érzi, a felszálló szürkés füstöt is látja, ezért a feje apró mozdulatával jelzi Xauzur-nak, hogy előre. Az irbisz megindul előre, a csuhás pedig jobbra kerülve indul el, hogy így cserkésszék be a botor vándort, aki nem ügyelt a tűzre.
Xauzur hamarabb fogja elérni a földön ejtőző férfit, bizonyosan étkezés után lehet és úgy gondolta, huny egyet. Az irbisz remek vadász, Erdőmélye királya, de ezúttal nem cserkel, csak megközelíti a férfit, így könnyebben, ha nem is könnyen észlelheti a felé tartó vadmacskát.*
//Irbisz és Medve//
*Még sötétben hagyja el az erődöt, de már magasan jár a nap, amikor kevésbé vadregényes részére ér az erdőnek. Jól esik neki a magányos séta, Xauzur legfeljebb csak látótávolságra távolodik el, ami egy irbisz sebességét tekintve szinte elhanyagolható.
Szereti az erdőt, jobban, mint bármi mást, s ezen a napon nem igazán tudja, miért is indult el. Talán Aenae eltűnése, talán Pyr megbüntetése vagy a megszaporodó vezéri teendők sarkallták, valójában nem is fontos, amikor csak ő van és az erdő, no meg Xauzur.
Az irbisz hirtelen megmerevedik, beleszimatol a levegőbe, majd halk morranással tudatja a csuhással, hogy észrevett valamit. Az elf is érzi, füst és parázs, nem messze valaki tábortüzet rakott.
A hosszúéletű megindul a füst szagát követve, maga mellett tartva az irbiszt, meg kell néznie, mi történt, nem szeretné, ha egy oktalan vándor miatt erdőtűz lenne. Azért van itt és vannak itt a venárok, hogy megvédjék az erdőt.
A szagot már elég erősen érzi, a felszálló szürkés füstöt is látja, ezért a feje apró mozdulatával jelzi Xauzur-nak, hogy előre. Az irbisz megindul előre, a csuhás pedig jobbra kerülve indul el, hogy így cserkésszék be a botor vándort, aki nem ügyelt a tűzre.
Xauzur hamarabb fogja elérni a földön ejtőző férfit, bizonyosan étkezés után lehet és úgy gondolta, huny egyet. Az irbisz remek vadász, Erdőmélye királya, de ezúttal nem cserkel, csak megközelíti a férfit, így könnyebben, ha nem is könnyen észlelheti a felé tartó vadmacskát.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-10 14:53:05
Üzenet elküldve: 2018-06-10 14:53:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Egy határozott, elégedett szusszanás kíséretében töri ki az apró gyík nyakát, hogy zsákjába gyűrve magával hurcolhassa a további útja során. Minden alkalommal meglepi az erdő gazdagsága, már ami a táplálékot illeti. Gyakran járt itt, mióta az Ingovány az otthona, de túl mélyre sosem merészkedett.
Ezért is lepi meg annyira a halovány csapás az aljnövényzetben, amit talál.*
-Hmm.
*Mormogja, miközben lehajolva veszi szemügyre az ösvényt. Lovak patája, megannyi méretű halovány lábnyom a sárban, és még kitudja miféle szerzeté.
Nagyokat szippant a levegőből, de az erdő jellegzetes illatai között semmi mást nem tud kiszűrni. Furcsa.
Göcsörtös botja segítségével kaptat fel egy meredekebb domboldalon, kissé letérve a csapásról. Szusszanva dobja le a zsákot, hogy körbekémlelhessen a majdnem kopasz dombtetőről. Végtelen erdő, amerre jár, a távolban csupán az ingovány tejfehér köde, amit kiszúrhat az ember.
A közelben összeszed néhány gallyat, hogy hevenyészett tűzrakót készítsen. Csakhamar pattan a szikra, a tűzcsiholásban van tapasztalata.
Elrakja a funkcionális kavicsokat és előkotorja a gyíkot. Nem nyúzza meg az apró állatot, nem válik meg a belsőségektől sem. Úgy ahogy van, egy botra tűzi és forgatni kezdi a tűz felett.
Felettébb hamisan dúdolva forgatja a kis élőlényt, miközben a ropogó tűz lomha, fehér füstöt ereget az égre.
Mikor alkalmi ebédje ropogósra sült, lehúzza a nyársról és jóízűen elfogyasztja.
Az apró gyíkfejet eldobva áll fel, hogy zsákjából előhúzzon egy toldozott-foltozott állatbőrt, hogy kiterítse.
Nagy rajongója az étkezés utáni ejtőzésnek, most sincs ez másképp. Leheveredik a tűzrakó mellé és hagyja, hogy csapongó gondolatai álomba ringassák. Nem zavarja a parázsló, füstölő tűz sem, legalább a dögöket elriasztja.*
Ezért is lepi meg annyira a halovány csapás az aljnövényzetben, amit talál.*
-Hmm.
*Mormogja, miközben lehajolva veszi szemügyre az ösvényt. Lovak patája, megannyi méretű halovány lábnyom a sárban, és még kitudja miféle szerzeté.
Nagyokat szippant a levegőből, de az erdő jellegzetes illatai között semmi mást nem tud kiszűrni. Furcsa.
Göcsörtös botja segítségével kaptat fel egy meredekebb domboldalon, kissé letérve a csapásról. Szusszanva dobja le a zsákot, hogy körbekémlelhessen a majdnem kopasz dombtetőről. Végtelen erdő, amerre jár, a távolban csupán az ingovány tejfehér köde, amit kiszúrhat az ember.
A közelben összeszed néhány gallyat, hogy hevenyészett tűzrakót készítsen. Csakhamar pattan a szikra, a tűzcsiholásban van tapasztalata.
Elrakja a funkcionális kavicsokat és előkotorja a gyíkot. Nem nyúzza meg az apró állatot, nem válik meg a belsőségektől sem. Úgy ahogy van, egy botra tűzi és forgatni kezdi a tűz felett.
Felettébb hamisan dúdolva forgatja a kis élőlényt, miközben a ropogó tűz lomha, fehér füstöt ereget az égre.
Mikor alkalmi ebédje ropogósra sült, lehúzza a nyársról és jóízűen elfogyasztja.
Az apró gyíkfejet eldobva áll fel, hogy zsákjából előhúzzon egy toldozott-foltozott állatbőrt, hogy kiterítse.
Nagy rajongója az étkezés utáni ejtőzésnek, most sincs ez másképp. Leheveredik a tűzrakó mellé és hagyja, hogy csapongó gondolatai álomba ringassák. Nem zavarja a parázsló, füstölő tűz sem, legalább a dögöket elriasztja.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-09 22:41:57
Üzenet elküldve: 2018-06-09 22:41:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Kilép a kapun, igyekszik nem visszanézni a többiekre. Egyetlen célja van, hogy megtalálja a fekete madarat. Rengeteg gondolat cikázik fejében, hogy vajon mit is jelenthet a madár. Talán üzenetet hozott? Talán... Apja küldte valahonnan?
Megrázza magát és erősen kilép. Szerencsére jó párszor volt szerencséje megtenni a Vadvédből vezető utat, így ezúttal nem téved fel. Csak követi az enyhén kitaposott ösvényt, és le nem tér róla.
Csak remélni meri, hogy Pyctáék nem fognak haragudni... Elvégre másodszorra hagyja cserben őket. Visszaút aligha van, a bizalmukba biztosan nincs.
Némán lépdel a sűrű aljnövényzetben, tekintetével folyamatosan a csapást kutatva. A fák, az erdő hangjai, a megannyi zöld szín... Rendkívüli nyugalommal tölti el. Noha ott van szívében a Vadvéd elhagyása miatti fájdalom, az erdő megnyugtatja. Mintha csak odahaza lenne.*
Megrázza magát és erősen kilép. Szerencsére jó párszor volt szerencséje megtenni a Vadvédből vezető utat, így ezúttal nem téved fel. Csak követi az enyhén kitaposott ösvényt, és le nem tér róla.
Csak remélni meri, hogy Pyctáék nem fognak haragudni... Elvégre másodszorra hagyja cserben őket. Visszaút aligha van, a bizalmukba biztosan nincs.
Némán lépdel a sűrű aljnövényzetben, tekintetével folyamatosan a csapást kutatva. A fák, az erdő hangjai, a megannyi zöld szín... Rendkívüli nyugalommal tölti el. Noha ott van szívében a Vadvéd elhagyása miatti fájdalom, az erdő megnyugtatja. Mintha csak odahaza lenne.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-06 13:09:46
Üzenet elküldve: 2018-06-06 13:09:46
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Úti cél: Vadvéd//
//kicsit Isqeha és Annu//
*Isqeha láthatóan nem haragszik, hogy a lány egy kis kérdezősködéssel próbálja elnyomni a felgyülemlett feszültséget, aggodalmat és szomorúságot, sőt készséggel válaszol is neki. Seles már a babák gondolatától is mosolyra fakad, mert csak Leonra tud gondolni, a szerető ölelésre, amivel majd a karjaiba zárja, ha hazatért.
Xotara hiánya egyszerűen nem pótolható Seles lelkében – valahol még mindig úgy érzi, hogy hibát követett el, amiért nem próbálta mégis megkeresni a sötételf lány nyomait, és követni őt. Eléggé lehetetlen vállalkozás, de ha valaki, hát Seles lenne, akinek legalább akadna egy szemernyi kis esélye, mert van gyakorlata az ilyesmiben. Mégis, és nem ez az első alkalom, hogy erre jut, már felelősséggel tartozik másért is. Leonért, elsősorban, természetesen, mert a férfi bízik benne, hogy visszatér Vadvédbe, ahogy ő is bízna a férfiban, ha most az erődben ücsörögne és várná érkezésüket. De ugyanígy felelősség terheli Selest, hogy óvja (és ne sodorja bajba) a társait is, akiket mind családja helyett családjaként szeret már.*
- Ó! *Mikor a tej kérdésére terelődik a szó, a lány egy kissé elpirul. Nem mintha nem lenne a szoptatás a világ legtermészetesebb dolga, de azért mégis csak furcsa így közvetlenül erről beszélni, főleg egy férfival. Azonban már fejlődnek is sorba az erdő határát elérve, úgyhogy Selesnek nincs is lehetősége kimagyarázni magát a pirulásból, máris távolabb kerülnek Cserfes hátán Adokullal, Ishala mögé. Valamiért az ismerős erdő látványa és az egyre közelebbről csobogó víz hangja visszarepíti az első (és legutóbbi) alkalomhoz, amikor ezt az ösvényt járta. Télvíz idején volt még, és Isq kísérte. Meg akkor ismerte meg Leont is. Mosolyogva idézi fel az utat, a kis csapást, amit közben fedezett fel, és az érzést, hogy tartozik valahova.
Soha nem mondta senkinek, de most is ugyanúgy hívja az otthon. Csak az erdő szavait hallgatja, míg hirtelen újra felbukkannak Vadvéd falai.*
//kicsit Isqeha és Annu//
*Isqeha láthatóan nem haragszik, hogy a lány egy kis kérdezősködéssel próbálja elnyomni a felgyülemlett feszültséget, aggodalmat és szomorúságot, sőt készséggel válaszol is neki. Seles már a babák gondolatától is mosolyra fakad, mert csak Leonra tud gondolni, a szerető ölelésre, amivel majd a karjaiba zárja, ha hazatért.
Xotara hiánya egyszerűen nem pótolható Seles lelkében – valahol még mindig úgy érzi, hogy hibát követett el, amiért nem próbálta mégis megkeresni a sötételf lány nyomait, és követni őt. Eléggé lehetetlen vállalkozás, de ha valaki, hát Seles lenne, akinek legalább akadna egy szemernyi kis esélye, mert van gyakorlata az ilyesmiben. Mégis, és nem ez az első alkalom, hogy erre jut, már felelősséggel tartozik másért is. Leonért, elsősorban, természetesen, mert a férfi bízik benne, hogy visszatér Vadvédbe, ahogy ő is bízna a férfiban, ha most az erődben ücsörögne és várná érkezésüket. De ugyanígy felelősség terheli Selest, hogy óvja (és ne sodorja bajba) a társait is, akiket mind családja helyett családjaként szeret már.*
- Ó! *Mikor a tej kérdésére terelődik a szó, a lány egy kissé elpirul. Nem mintha nem lenne a szoptatás a világ legtermészetesebb dolga, de azért mégis csak furcsa így közvetlenül erről beszélni, főleg egy férfival. Azonban már fejlődnek is sorba az erdő határát elérve, úgyhogy Selesnek nincs is lehetősége kimagyarázni magát a pirulásból, máris távolabb kerülnek Cserfes hátán Adokullal, Ishala mögé. Valamiért az ismerős erdő látványa és az egyre közelebbről csobogó víz hangja visszarepíti az első (és legutóbbi) alkalomhoz, amikor ezt az ösvényt járta. Télvíz idején volt még, és Isq kísérte. Meg akkor ismerte meg Leont is. Mosolyogva idézi fel az utat, a kis csapást, amit közben fedezett fel, és az érzést, hogy tartozik valahova.
Soha nem mondta senkinek, de most is ugyanúgy hívja az otthon. Csak az erdő szavait hallgatja, míg hirtelen újra felbukkannak Vadvéd falai.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-06-04 17:22:56
Üzenet elküldve: 2018-06-04 17:22:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
//Isq//
*Nagyot szippant az erdei levegőből, valójában nagyon is hiányzott neki ez az érzés. A lágy szellőtől rezgő megannyi levél halk zöreje, az erdő ringató susogása... Mintha csak otthon lenne. Behunyja egy pillanatra a szemét, hogy csak az erdőt hallja. Talán percek is eltelnek, mikor Isq hangja ébreszti.*
-Néhányszor.
*Feleli halkan, a toronyról nincsenek túl jó emlékei.*
-Nekem elég nehéz fejem van... Türelmetlen vagyok a könyvek bújásához. Worenth mester tanított. Hallottál már róla?
~Vajon ő hol lehet?~
-Holdmágiát? Tanított is téged? *Kapja fel a fejét izgatottan. Kifejezetten holdmágussal nem találkozott még.*
-Ő is... Elf?
*Közelednek Vadvédhez, legalábbis kezd ismerőssé válni a környezet. Talán vadászni is erre jöttek. Hevesebben ver a szíve, izgatottan fészkelődik Isq mögött.*
-Vannak még ott orkok és mélységiek? *Kérdi kíváncsian. Nincs benne semmi ártó szándék, de jobb felkészülni minden eshetőségre.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.04 17:23:08
//Isq//
*Nagyot szippant az erdei levegőből, valójában nagyon is hiányzott neki ez az érzés. A lágy szellőtől rezgő megannyi levél halk zöreje, az erdő ringató susogása... Mintha csak otthon lenne. Behunyja egy pillanatra a szemét, hogy csak az erdőt hallja. Talán percek is eltelnek, mikor Isq hangja ébreszti.*
-Néhányszor.
*Feleli halkan, a toronyról nincsenek túl jó emlékei.*
-Nekem elég nehéz fejem van... Türelmetlen vagyok a könyvek bújásához. Worenth mester tanított. Hallottál már róla?
~Vajon ő hol lehet?~
-Holdmágiát? Tanított is téged? *Kapja fel a fejét izgatottan. Kifejezetten holdmágussal nem találkozott még.*
-Ő is... Elf?
*Közelednek Vadvédhez, legalábbis kezd ismerőssé válni a környezet. Talán vadászni is erre jöttek. Hevesebben ver a szíve, izgatottan fészkelődik Isq mögött.*
-Vannak még ott orkok és mélységiek? *Kérdi kíváncsian. Nincs benne semmi ártó szándék, de jobb felkészülni minden eshetőségre.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.04 17:23:08
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957