Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-05 21:57:27
Üzenet elküldve: 2018-07-05 21:57:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Erdőzgetés és erdei lakra találás//
//Ishala, Sythra, Umon, Medve//
*Boldogan vágtatnak az erdőben, és örül neki, hogy nincs egyedül, van egy kis társasága, bár most teljesen megfeledkezett a nőről. Inkább arra figyel, hogy a lova nehogy rossz helyre lépjen, és hogy se Gránit, se az elf arca ne szenvedje meg a gallyakat és ágakat, miközben vágtatnak bele a rengetegbe. Mivel nem éppen halk a két ló, ezért oda se kell nézzen a másikra, hogy tudja, mellette vágtat, amit csak azért nem lát, mert a csuklyáját az arcába húzta. Egyszer csak azonban megszűnik a visszhang, és csak saját lovát hallja. Ahogy lelassít, látja, hogy Syth a földön fetreng, mire csak rosszallóan megcsóválja a fejét. Az előbb még előadást akart neki tartani a fél-elf, hogy mire figyeljen, és hogy hogyan kell lovagolni a fák között, most pedig leesik a lováról. Nem éppen bizalomgerjesztő dolog, magában meg is jegyzi, hogy ha legközelebb ki akarja oktatni valamiben, amihez mondjuk épp nem ért, akkor ne vegye abszolút igazságnak amit mond, mert bőven lehet, hogy csak okoskodás, miközben ő maga nem is igazán ért hozzá. De nem akarja elítélni, az is lehet, hogy tényleg jó tanácsokat adott volna, mondjuk olyanokat, amiket mástól már hallott, és most megosztotta volna mással is. *
- Jól vagy? *Kiabál oda, ahogy visszaüget, és ekkor az ő fülét is megcsapja a nevetés.*
- Verőfényes napsütést rátok, urak! Hát nem is tudtam, hogy errefelé fogunk ismerősbe futni! *Mosolyog rájuk ahogy köszönti őket, hiszen Umont felismeri, elég nehéz elfelejteni az arcát, és a másik fickót is úgy rémlik, hogy látta már.*
//Ishala, Sythra, Umon, Medve//
*Boldogan vágtatnak az erdőben, és örül neki, hogy nincs egyedül, van egy kis társasága, bár most teljesen megfeledkezett a nőről. Inkább arra figyel, hogy a lova nehogy rossz helyre lépjen, és hogy se Gránit, se az elf arca ne szenvedje meg a gallyakat és ágakat, miközben vágtatnak bele a rengetegbe. Mivel nem éppen halk a két ló, ezért oda se kell nézzen a másikra, hogy tudja, mellette vágtat, amit csak azért nem lát, mert a csuklyáját az arcába húzta. Egyszer csak azonban megszűnik a visszhang, és csak saját lovát hallja. Ahogy lelassít, látja, hogy Syth a földön fetreng, mire csak rosszallóan megcsóválja a fejét. Az előbb még előadást akart neki tartani a fél-elf, hogy mire figyeljen, és hogy hogyan kell lovagolni a fák között, most pedig leesik a lováról. Nem éppen bizalomgerjesztő dolog, magában meg is jegyzi, hogy ha legközelebb ki akarja oktatni valamiben, amihez mondjuk épp nem ért, akkor ne vegye abszolút igazságnak amit mond, mert bőven lehet, hogy csak okoskodás, miközben ő maga nem is igazán ért hozzá. De nem akarja elítélni, az is lehet, hogy tényleg jó tanácsokat adott volna, mondjuk olyanokat, amiket mástól már hallott, és most megosztotta volna mással is. *
- Jól vagy? *Kiabál oda, ahogy visszaüget, és ekkor az ő fülét is megcsapja a nevetés.*
- Verőfényes napsütést rátok, urak! Hát nem is tudtam, hogy errefelé fogunk ismerősbe futni! *Mosolyog rájuk ahogy köszönti őket, hiszen Umont felismeri, elég nehéz elfelejteni az arcát, és a másik fickót is úgy rémlik, hogy látta már.*
1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-05 21:46:59
Üzenet elküldve: 2018-07-05 21:46:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
*Bólogat a szavakra. Bár nem érzi, hogy annyira türelmetlen lett volna, csak feltett egy egyszerű kérdést. Mindenesetre tudomásul veszi a hallottakat és fintor, vagy dac nélkül egyszerűen bólint. Siettetni nem akar semmit és senkit, ami azt illeti valóban jól érzi magát az erdőben, bár az is tény, hogy a kalandvágy hívja és unszolja. ~ Lehet, hogy mégis türelmetlen vagyok? ~ Gondolkodik magában. Megvonja a vállát. ~ De hát, amikor a többiek kérdést tettek fel a tanácsteremben... ~ Mindegy. Nem feladata másnak a megítélése, s jelen helyzetben ő szorul változásra, nem más. Arcára semmi sincs írva, távol álljon tőle, hogy bármilyen grimaszt megengedjen magának. Pycta kérdésére a pergament előbb leteszi, ezek szerint azt sem kell használnia, ettől fogva nem is fogja. Csak bólint, s kezével a nyugalom egyezményes jelét inti, fentről lefelé nyújtott tenyérrel lassan. A jel végén magára mutat, hogy ne legyen félreérthető, a mágiatorony hallatán azonban szélesen elmosolyodik, mert annak nagyon örül, semminek nem örülne jobban, ha képességeit fejleszteni tudná, ehhez úgy érzi elengedhetetlen a torony varázsa, mert egyedül csak a jelenlegi határokon belül boldogul, azokat átlépni nem tudja. ~ Türelmes leszek. ~ Néz fel Pyctára komolyan. Bár nem tudja, hogy ért-e az arcából, de eléggé kiismerte már a vezér. Megfordul, a pergament és a szenet visszateszi a helyére, majd a tábortűz környékét kezdi rendbe rakni. Ha várniuk kell, legyen éjszaka is minden tökéletes.*
*Bólogat a szavakra. Bár nem érzi, hogy annyira türelmetlen lett volna, csak feltett egy egyszerű kérdést. Mindenesetre tudomásul veszi a hallottakat és fintor, vagy dac nélkül egyszerűen bólint. Siettetni nem akar semmit és senkit, ami azt illeti valóban jól érzi magát az erdőben, bár az is tény, hogy a kalandvágy hívja és unszolja. ~ Lehet, hogy mégis türelmetlen vagyok? ~ Gondolkodik magában. Megvonja a vállát. ~ De hát, amikor a többiek kérdést tettek fel a tanácsteremben... ~ Mindegy. Nem feladata másnak a megítélése, s jelen helyzetben ő szorul változásra, nem más. Arcára semmi sincs írva, távol álljon tőle, hogy bármilyen grimaszt megengedjen magának. Pycta kérdésére a pergament előbb leteszi, ezek szerint azt sem kell használnia, ettől fogva nem is fogja. Csak bólint, s kezével a nyugalom egyezményes jelét inti, fentről lefelé nyújtott tenyérrel lassan. A jel végén magára mutat, hogy ne legyen félreérthető, a mágiatorony hallatán azonban szélesen elmosolyodik, mert annak nagyon örül, semminek nem örülne jobban, ha képességeit fejleszteni tudná, ehhez úgy érzi elengedhetetlen a torony varázsa, mert egyedül csak a jelenlegi határokon belül boldogul, azokat átlépni nem tudja. ~ Türelmes leszek. ~ Néz fel Pyctára komolyan. Bár nem tudja, hogy ért-e az arcából, de eléggé kiismerte már a vezér. Megfordul, a pergament és a szenet visszateszi a helyére, majd a tábortűz környékét kezdi rendbe rakni. Ha várniuk kell, legyen éjszaka is minden tökéletes.*
1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-05 20:33:23
Üzenet elküldve: 2018-07-05 20:33:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Erdőzgetés és erdei lakra találás//
//Ishala, Sythra, Umon, Medve//
*Szinte elképed, ahogy a mondatát be sem fejezve az elf faképnél hagyja, és bevágtat az erdőbe.*
~Legalább valamihez ért.~
*Nem kell sok ész, hogy erre rájöjjön, mert holmi füvészkedő nyikhajok nem vetnék be magukat a veszélyes rengetegbe egy szó nélkül, ha nem lenne elég tapasztalatuk ilyesmiben. Így hát Sythrába belefojtják a szót, azonban Csutka szinte irányítás nélkül veti magát a gesztenyeszín kanca után, majd kitérnek a páros elől, és egy csapással odébb vágtáznak, szinte egymás mellett. A fattyú nem is figyel most másra, időnként megnézi magának, hogy az elf megvan-e még, és mivel megvan, nem is aggódik érte a továbbiakban. Már ha aggódásnak lehet nevezni a félvér érzéseit.
Csodálatos vágtájából azonban egy különös zaj rántja vissza a valóságba, és Csutka is idegesen torpan meg, gyakorlatilag satuféket tol, Sythra pedig nagyot repül kifelé a nyeregből, tompán puffanva a ló előtt, felnyalva az avart.*
- A szentségit neki.
*Mérgesen néz fel az állatra, arcán kellemetlen csípést érez, kezét odaemelve pedig látja, hogy bizony úgy belefejelt a talajba, hogy szeplői közül vér serken alá. Nem tudja, hogy Ishala észleli-e a lány eltűnését szemmagasságból, ám Csutka ideges nyerítését azért még hallhatja. A fattyú pedig fájdalmasan nyögdécselve feltápászkodik, de úgy dönt, hogy megnézi magának a furcsa hangok forrását, mert hát ilyen távolságból, megannyi fák sokaságában mindennek hallatszik, csak annak nem, ami valójában - két ismerős férfi nevetésének.
Majdnem büszke tartással mászik vissza a ló nyergébe, megtörölgeti arcát, amivel legföljebb szétmaszatolja a vért rajta, aztán könnyed léptekben indul meg említett hangok irányába. Nem is kell hozzá sok idő, talán pár percig baktat kissé kábán, mire kibukkan a fák sűrűjéből, hogy Umonra és Medvére találjon, akik vígan üldögélnek kettesben, mint valami két öregapó életük végén.*
- Ó.
*Meglepettsége abból fakad, hogy nem számított kettejükre itt, de azt legalább tudja, hogy minden bizonnyal Vadvéd közelébe jutottak vissza, ha ez a kettő itt van.
Még megnézi magának, hogy Ishala is vele van-e, ha igen, ha nem, akkor is közelebb léptet a kívülről csinos házikónak tűnő építményhez.*
- Megleptetek.
*Még mindig kicsit nyögdösve csusszan ki a nyeregből, hogy immár a földön állva nyomkodja fájó hátát és végtagjait.*
//Ishala, Sythra, Umon, Medve//
*Szinte elképed, ahogy a mondatát be sem fejezve az elf faképnél hagyja, és bevágtat az erdőbe.*
~Legalább valamihez ért.~
*Nem kell sok ész, hogy erre rájöjjön, mert holmi füvészkedő nyikhajok nem vetnék be magukat a veszélyes rengetegbe egy szó nélkül, ha nem lenne elég tapasztalatuk ilyesmiben. Így hát Sythrába belefojtják a szót, azonban Csutka szinte irányítás nélkül veti magát a gesztenyeszín kanca után, majd kitérnek a páros elől, és egy csapással odébb vágtáznak, szinte egymás mellett. A fattyú nem is figyel most másra, időnként megnézi magának, hogy az elf megvan-e még, és mivel megvan, nem is aggódik érte a továbbiakban. Már ha aggódásnak lehet nevezni a félvér érzéseit.
Csodálatos vágtájából azonban egy különös zaj rántja vissza a valóságba, és Csutka is idegesen torpan meg, gyakorlatilag satuféket tol, Sythra pedig nagyot repül kifelé a nyeregből, tompán puffanva a ló előtt, felnyalva az avart.*
- A szentségit neki.
*Mérgesen néz fel az állatra, arcán kellemetlen csípést érez, kezét odaemelve pedig látja, hogy bizony úgy belefejelt a talajba, hogy szeplői közül vér serken alá. Nem tudja, hogy Ishala észleli-e a lány eltűnését szemmagasságból, ám Csutka ideges nyerítését azért még hallhatja. A fattyú pedig fájdalmasan nyögdécselve feltápászkodik, de úgy dönt, hogy megnézi magának a furcsa hangok forrását, mert hát ilyen távolságból, megannyi fák sokaságában mindennek hallatszik, csak annak nem, ami valójában - két ismerős férfi nevetésének.
Majdnem büszke tartással mászik vissza a ló nyergébe, megtörölgeti arcát, amivel legföljebb szétmaszatolja a vért rajta, aztán könnyed léptekben indul meg említett hangok irányába. Nem is kell hozzá sok idő, talán pár percig baktat kissé kábán, mire kibukkan a fák sűrűjéből, hogy Umonra és Medvére találjon, akik vígan üldögélnek kettesben, mint valami két öregapó életük végén.*
- Ó.
*Meglepettsége abból fakad, hogy nem számított kettejükre itt, de azt legalább tudja, hogy minden bizonnyal Vadvéd közelébe jutottak vissza, ha ez a kettő itt van.
Még megnézi magának, hogy Ishala is vele van-e, ha igen, ha nem, akkor is közelebb léptet a kívülről csinos házikónak tűnő építményhez.*
- Megleptetek.
*Még mindig kicsit nyögdösve csusszan ki a nyeregből, hogy immár a földön állva nyomkodja fájó hátát és végtagjait.*
1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-05 12:26:32
Üzenet elküldve: 2018-07-05 12:26:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
*Látja Pyr-en a boldogságot és valóban elismerésre méltó, hogy ilyen rövid idő alatt képes létrehozni ilyen varázslatokat. Bár a csuhásnak nincs tapasztalata a mágia terén, mégis sejti, hogy nem lehet olyan könnyű megidézni ilyen hatásokat.
A kérdésre nem érkezik válasz, azaz a famulus kezében pergamennel tér vissza és szénnel választ ír rá. A csuhás csak komoran bólint. Valóban hasznos varázslat lehet, ha nem találnak árnyékos helyet és a tűző napon ragadnak. Nem firtatja, milyen tudásból táplálkozik a felelet, de azt sem kérdezte, honnan van meg az erő Pyr-ben, hogy varázsoljon. Elfogadja, hogy így van.
Az utolsó kérdést elolvasva felnéz a tündér kétszínű szemeibe, majd nyugodt hangon szólal meg.*
- Türelem. *Egyetlen szót ejt csak ki, de a famulus kiérezheti belőle annak mélységét és jelentésének erejét.*
- Vannak dolgok, amelyeket nem kell és nem is szabad siettetni. Minden meg fog történni, akkor és amikor annak meg kell történnie. Sem előbb, sem később, így felesleges siettetni a dolgokat. *Mondja békés hangon, de komoly arccal.
A kis tündér legnagyobb baja is az, mint oly sokaké. Képtelen várni, képtelen türelemmel lenni, holott vannak olyan események - és épp ilyen most a küldetésre indulók megjelenése is -, amelyeket nem lehet siettetni, mert nem rajtuk múlik. Egy helyszínt egy személy gyorsan el tud érni, mert önmagán múlik, milyen gyorsan halad, viszont, ha várni kell valakire, valamire, aminek érkezése nem rajta múlik, felesleges siettetni, hisz csak oktalan terhet okoz önmagának.*
Érted? *Kérdi és lefogja a pergament és a szenet, hogy ne tudja gondolatait feketével megformálni a fehér papíron. Itt most nincs szükség szavakra, érzésekre van szükség.*
- Meglátogatjuk, ha tehetjük. *Biccent a torony említésére.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.05 12:29:47
*Látja Pyr-en a boldogságot és valóban elismerésre méltó, hogy ilyen rövid idő alatt képes létrehozni ilyen varázslatokat. Bár a csuhásnak nincs tapasztalata a mágia terén, mégis sejti, hogy nem lehet olyan könnyű megidézni ilyen hatásokat.
A kérdésre nem érkezik válasz, azaz a famulus kezében pergamennel tér vissza és szénnel választ ír rá. A csuhás csak komoran bólint. Valóban hasznos varázslat lehet, ha nem találnak árnyékos helyet és a tűző napon ragadnak. Nem firtatja, milyen tudásból táplálkozik a felelet, de azt sem kérdezte, honnan van meg az erő Pyr-ben, hogy varázsoljon. Elfogadja, hogy így van.
Az utolsó kérdést elolvasva felnéz a tündér kétszínű szemeibe, majd nyugodt hangon szólal meg.*
- Türelem. *Egyetlen szót ejt csak ki, de a famulus kiérezheti belőle annak mélységét és jelentésének erejét.*
- Vannak dolgok, amelyeket nem kell és nem is szabad siettetni. Minden meg fog történni, akkor és amikor annak meg kell történnie. Sem előbb, sem később, így felesleges siettetni a dolgokat. *Mondja békés hangon, de komoly arccal.
A kis tündér legnagyobb baja is az, mint oly sokaké. Képtelen várni, képtelen türelemmel lenni, holott vannak olyan események - és épp ilyen most a küldetésre indulók megjelenése is -, amelyeket nem lehet siettetni, mert nem rajtuk múlik. Egy helyszínt egy személy gyorsan el tud érni, mert önmagán múlik, milyen gyorsan halad, viszont, ha várni kell valakire, valamire, aminek érkezése nem rajta múlik, felesleges siettetni, hisz csak oktalan terhet okoz önmagának.*
Érted? *Kérdi és lefogja a pergament és a szenet, hogy ne tudja gondolatait feketével megformálni a fehér papíron. Itt most nincs szükség szavakra, érzésekre van szükség.*
- Meglátogatjuk, ha tehetjük. *Biccent a torony említésére.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.05 12:29:47
1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-05 12:04:46
Üzenet elküldve: 2018-07-05 12:04:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
//Erdei lak//
- Egyszerű. *Mosolyodik el. Apróbb barkácsmunkákat a kolostorban végzett annak idején, többek között látta, hogyan készül a hintaszék is.* Illetve azért annyira nem. A megfelelő fát kiválasztják, beáztatják, majd fokozatosan hajlítják egy üreges vasforma segítségével. Ez az egyik módszer. A másik, hogy apránként hajlítják, s mindig megtartják a hajlott formájában, de fontos, hogy a fa vizes legyen, egyébként törik. Vesszőből így lehet kosarat is fonni. Persze egész egyszerűen ki is lehet faragni egy tömbből, de abban hol az élvezet?! *Nevet fel. Magában arra gondol, hogy lám, egy egyszerű, mocsárból jött ember az, kivel igazán megérti magát.*
- Magam pipára nem vágyom, de azt is lehet készíteni. *Most, hogy belejött a magyarázásba, szinte abba sem bírja hagyni.* A legegyszerűbb a csutkapipa, kukorica csutkából. Apró szár, üreges csutkafej és már készen is van. Persze bükkből lehet a legjobb, vagy rózsafából. Azt nem is láttam errefelé a környéken. *Merengve néz maga elé. Most, hogy kész a ház, pihentek is, a munkának folytatódnia kell.*
- Lenne még feladat. Segítesz? Persze csak, ha itt tudod hagyni ezt a csodát. *Biccent hátra mosolyogva szemével.*
- A vízkeréknél szeretném elkészíteni a szeszfőzőt. Ami azt illeti ki is próbálhatnánk, ott porosodik csak a műhelyben, mióta Pyctától megkaptam. Bódét szeretnék neki, meg, ami azt illeti lehet oda is költöznék. Akkor csak egy köpésre lennék tőled. *Nevet fel.* Szomszéd! *Valahogyan nem akaródzik neki abbahagyni a kacagást.*
//Erdei lak//
- Egyszerű. *Mosolyodik el. Apróbb barkácsmunkákat a kolostorban végzett annak idején, többek között látta, hogyan készül a hintaszék is.* Illetve azért annyira nem. A megfelelő fát kiválasztják, beáztatják, majd fokozatosan hajlítják egy üreges vasforma segítségével. Ez az egyik módszer. A másik, hogy apránként hajlítják, s mindig megtartják a hajlott formájában, de fontos, hogy a fa vizes legyen, egyébként törik. Vesszőből így lehet kosarat is fonni. Persze egész egyszerűen ki is lehet faragni egy tömbből, de abban hol az élvezet?! *Nevet fel. Magában arra gondol, hogy lám, egy egyszerű, mocsárból jött ember az, kivel igazán megérti magát.*
- Magam pipára nem vágyom, de azt is lehet készíteni. *Most, hogy belejött a magyarázásba, szinte abba sem bírja hagyni.* A legegyszerűbb a csutkapipa, kukorica csutkából. Apró szár, üreges csutkafej és már készen is van. Persze bükkből lehet a legjobb, vagy rózsafából. Azt nem is láttam errefelé a környéken. *Merengve néz maga elé. Most, hogy kész a ház, pihentek is, a munkának folytatódnia kell.*
- Lenne még feladat. Segítesz? Persze csak, ha itt tudod hagyni ezt a csodát. *Biccent hátra mosolyogva szemével.*
- A vízkeréknél szeretném elkészíteni a szeszfőzőt. Ami azt illeti ki is próbálhatnánk, ott porosodik csak a műhelyben, mióta Pyctától megkaptam. Bódét szeretnék neki, meg, ami azt illeti lehet oda is költöznék. Akkor csak egy köpésre lennék tőled. *Nevet fel.* Szomszéd! *Valahogyan nem akaródzik neki abbahagyni a kacagást.*
1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-05 11:53:51
Üzenet elküldve: 2018-07-05 11:53:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A rengeteg hívása//
//Nagymacskák, ha találkoznak//
//Az indulást követő harmadik nap - Fél hattal később//
*Pyr boldog arccal veszi tudomásul, hogy ezúttal is sikerült bizonyítania. Egyre inkább kezdi magát rátermettnek érezni a feladatokra. Persze még sokat kell tanulnia, de talán a legjobb úton jár. Pycta kérdésére azonnal táborhelyükre indul, majd egy pergamennel és egy darabka szénnel tér vissza. "Megvéd a tűztől, vagy forróságtól... a pusztában!" Mert meggyőződése, hogy néhány órát ezzel tudnak nyerni, ha esetleg árnyékot nem lelnek, egymásba kapaszkodva, sietős léptekkel elérhetik azt, a varázslat burka alatt. Hogy honnan ismeri a hatását, nem tudja megmagyarázni, egyszerűen tudja és kész. Ahogyan azt is érzi, hogy van még varázslat a tarsolyában, de azokat egyelőre nem tudja még felidézni. "Gyakorolnom kell, sok van még itt." Írja fel, s közben mutat elméjére, majd határozottan bólint. "Szerinted mikor indulunk?" A tündér egyszerűen menne már, várja az új, az ismeretlen. Nem mondaná, hogy ég a lába alatt a talaj, de kalandvágyát már ismeri, célok nélkül pedig egyszerűen nem tud létezni. Jóval nyugodtabb persze, mint korábban, így azt sem bánja, hogy jelenleg csak meditálnak, valóban csodálatos az erdő. De a pusztaság is vonzza a maga módján. "Mágustorony?" Írja fel hirtelen kérdését. Korábban már volt ott, de akkor nem sikerült semmit megtanulnia, érzi, hogy ezúttal sikerrel járna.*
//Nagymacskák, ha találkoznak//
//Az indulást követő harmadik nap - Fél hattal később//
*Pyr boldog arccal veszi tudomásul, hogy ezúttal is sikerült bizonyítania. Egyre inkább kezdi magát rátermettnek érezni a feladatokra. Persze még sokat kell tanulnia, de talán a legjobb úton jár. Pycta kérdésére azonnal táborhelyükre indul, majd egy pergamennel és egy darabka szénnel tér vissza. "Megvéd a tűztől, vagy forróságtól... a pusztában!" Mert meggyőződése, hogy néhány órát ezzel tudnak nyerni, ha esetleg árnyékot nem lelnek, egymásba kapaszkodva, sietős léptekkel elérhetik azt, a varázslat burka alatt. Hogy honnan ismeri a hatását, nem tudja megmagyarázni, egyszerűen tudja és kész. Ahogyan azt is érzi, hogy van még varázslat a tarsolyában, de azokat egyelőre nem tudja még felidézni. "Gyakorolnom kell, sok van még itt." Írja fel, s közben mutat elméjére, majd határozottan bólint. "Szerinted mikor indulunk?" A tündér egyszerűen menne már, várja az új, az ismeretlen. Nem mondaná, hogy ég a lába alatt a talaj, de kalandvágyát már ismeri, célok nélkül pedig egyszerűen nem tud létezni. Jóval nyugodtabb persze, mint korábban, így azt sem bánja, hogy jelenleg csak meditálnak, valóban csodálatos az erdő. De a pusztaság is vonzza a maga módján. "Mágustorony?" Írja fel hirtelen kérdését. Korábban már volt ott, de akkor nem sikerült semmit megtanulnia, érzi, hogy ezúttal sikerrel járna.*
1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-05 10:41:31
Üzenet elküldve: 2018-07-05 10:41:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A rengeteg hívása//
//Nagymacskák, ha találkoznak//
//Az indulást követő harmadik nap - Fél hattal később//
*Bármennyire is élvezi az erdei tartózkodást, azon kapja magát, hogy menne már. Indulna a füves pusztákra, mert úgy érzi, olyan kihívást tartalmazna a számára, amely végre elterelné minden félresikló gondolatát. Olyan tapasztalás volna, amelyben még nem volt része, s annak ellenére, hogy soha nem fog máshoz fohászkodni, mint a Fákban Lakóhoz, most mégis kíváncsi a puszták szellemeire. Vajon szólnak-e hozzá, felismerik-e benne az Erdő Szívének érintését.
Hasonló gondolatok foglalkoztatják akkor is, amikor Pyr mellé lép és jelez neki, hogy valamire készül. Hagyja, hogy megfogja a kezét, érdeklődve figyel. A kis tündért sokat figyelte az elmúlt napokban, fürkészte, hogyan próbálgatja nemrég felfedezett erejét, s bár nem ezért hozta magával, láthatóan jó segítség lesz majd és nem csak a tábori teendők végrehajtásával. A dicséretet szűk marokkal osztotta, egy-egy kurta biccentésnél többet nem adott semmiféle cselekményre sem.
Ezúttal most más varázslat készül, amikor az ezüst derengés körbefonja testüket, kíváncsian néz végig magukon, bár a derengő fényen kívül nem érez semmit. A famulusra néz kérdőn.*
- Ez a varázslat mire jó? *Kérdi nyugodtan. A korábban látott ezüstös köpennyel ellentétben nem érzi, hogy melegen tartaná, bár a másik varázslatból arra következtet - meglehet, tévesen -, hogy ez is valamiféle védővarázs lehet.*
//Nagymacskák, ha találkoznak//
//Az indulást követő harmadik nap - Fél hattal később//
*Bármennyire is élvezi az erdei tartózkodást, azon kapja magát, hogy menne már. Indulna a füves pusztákra, mert úgy érzi, olyan kihívást tartalmazna a számára, amely végre elterelné minden félresikló gondolatát. Olyan tapasztalás volna, amelyben még nem volt része, s annak ellenére, hogy soha nem fog máshoz fohászkodni, mint a Fákban Lakóhoz, most mégis kíváncsi a puszták szellemeire. Vajon szólnak-e hozzá, felismerik-e benne az Erdő Szívének érintését.
Hasonló gondolatok foglalkoztatják akkor is, amikor Pyr mellé lép és jelez neki, hogy valamire készül. Hagyja, hogy megfogja a kezét, érdeklődve figyel. A kis tündért sokat figyelte az elmúlt napokban, fürkészte, hogyan próbálgatja nemrég felfedezett erejét, s bár nem ezért hozta magával, láthatóan jó segítség lesz majd és nem csak a tábori teendők végrehajtásával. A dicséretet szűk marokkal osztotta, egy-egy kurta biccentésnél többet nem adott semmiféle cselekményre sem.
Ezúttal most más varázslat készül, amikor az ezüst derengés körbefonja testüket, kíváncsian néz végig magukon, bár a derengő fényen kívül nem érez semmit. A famulusra néz kérdőn.*
- Ez a varázslat mire jó? *Kérdi nyugodtan. A korábban látott ezüstös köpennyel ellentétben nem érzi, hogy melegen tartaná, bár a másik varázslatból arra következtet - meglehet, tévesen -, hogy ez is valamiféle védővarázs lehet.*
1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-05 01:22:38
Üzenet elküldve: 2018-07-05 01:22:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
/Fél hattal később//
//Erdei lak//
-Pipa!
*Támaszkodik az asztalra, miközben helyet foglal Umonnal szemben.*
-Évek óta nem szívtam. Se pipa, se dohány.
*Elégedett a dolgok menetével. Ház, nyugalom, társaság. Neki nem kell több.*
-Hintaszééék?
*Kerekedik el a szeme. Gyermekkorában látott olyat, de benne mindig úgy élt a hintaszék képe, amin húsos királyok hintáznak, nem pedig holmi erdei medvék.*
-Olyat te tudsz? Hajlított fa. Tudja fene, miképp csinálják.
*Idézi fel magában a hintaszék mibenlétét.*
~A mindenit, de jól esne tényleg egy pipa!~
*Maga is elképzeli, ahogy egy olyan fenséges hintaszékben ücsörög a verandán, roppant mód magával ragadja a képzelgés.*
~Egek, de jó lenne tényleg egy hintaszék!~
*Töprengéséből Umon velőtrázó kacagásására ocsúdik, egy pillanatra döbbenve néz a stigmásra, de csak egy pillanatra.
Maga is rákezd, öblösen, hangosan, ahogy azt illik. Mulattatja a nevető szerzetes ábrázata, eddig el sem tudta képzelni, hogyan nézhet ki, ha nevet. Döbbenetesen máshogy.
A két kacaj betölt erdőt-völgyet, jóízű, igazi. Jól megérdemelt nevetés ez a hosszú évek után.*
A hozzászólás írója (Krulon a Medve) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.05 01:24:36
//Erdei lak//
-Pipa!
*Támaszkodik az asztalra, miközben helyet foglal Umonnal szemben.*
-Évek óta nem szívtam. Se pipa, se dohány.
*Elégedett a dolgok menetével. Ház, nyugalom, társaság. Neki nem kell több.*
-Hintaszééék?
*Kerekedik el a szeme. Gyermekkorában látott olyat, de benne mindig úgy élt a hintaszék képe, amin húsos királyok hintáznak, nem pedig holmi erdei medvék.*
-Olyat te tudsz? Hajlított fa. Tudja fene, miképp csinálják.
*Idézi fel magában a hintaszék mibenlétét.*
~A mindenit, de jól esne tényleg egy pipa!~
*Maga is elképzeli, ahogy egy olyan fenséges hintaszékben ücsörög a verandán, roppant mód magával ragadja a képzelgés.*
~Egek, de jó lenne tényleg egy hintaszék!~
*Töprengéséből Umon velőtrázó kacagásására ocsúdik, egy pillanatra döbbenve néz a stigmásra, de csak egy pillanatra.
Maga is rákezd, öblösen, hangosan, ahogy azt illik. Mulattatja a nevető szerzetes ábrázata, eddig el sem tudta képzelni, hogyan nézhet ki, ha nevet. Döbbenetesen máshogy.
A két kacaj betölt erdőt-völgyet, jóízű, igazi. Jól megérdemelt nevetés ez a hosszú évek után.*
A hozzászólás írója (Krulon a Medve) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.05 01:24:36
1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-04 22:49:10
Üzenet elküldve: 2018-07-04 22:49:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Erdőzgetés//
//Ishala, Sythra//
*Ahogy haladnak egyre beljebb az erdőbe, már már csalódás övezi Gránitot és Ishalát egyaránt, hogy csak az ösvényen baktatnak, nagyjából már akkor emeli szólásra a száját, amikor hirtelen felgyorsít kicsit a nő, és letérnek az ösvényről is. Egy halk sóhaj keretében nyugtázza elégedetten a dolgot, és lova rutinosan követi a másikat, aki egyszer csak bevárja őket. Ahogy szónokolni kezd, Ishala egyszer csak vigyorog, előre csapja a csuklyáját, és megsarkalja Gránitot, aki egy boldog nyerítéssel indul be a fák közé. Nem érdekli, hogy követi-e a félelf, akit beszéd közben faképnél hagyott, élvezi, ahogy a menetszél az arcába csap, résnyire szűkíti a szemét, a faágak és a bogarak miatt, és bele vágtat a rengetegbe. Nagyjából egyenesen halad, csak akkor változtatva az irányon, ha egy gödör, vagy vastagabb ág keresztezné az útjukat, és társa számára nyilvánvaló lehet, már ha követi, hogy nem először járnak az erdőben. Gránit is tudja, hogy merre menjen, szinte irányítani se kell a manőverezésben. Az utóbbi napokat tekintve Ishala most a legboldogabb, ez még annál is jobb érzés, mint amikor Lyz tanította az íjászkodásra, pedig azt is nagyon élvezte és szerette. Hiába, az erdő az ő igazi otthona, a természet, ő ide való, és nem falak közé. *
//Ishala, Sythra//
*Ahogy haladnak egyre beljebb az erdőbe, már már csalódás övezi Gránitot és Ishalát egyaránt, hogy csak az ösvényen baktatnak, nagyjából már akkor emeli szólásra a száját, amikor hirtelen felgyorsít kicsit a nő, és letérnek az ösvényről is. Egy halk sóhaj keretében nyugtázza elégedetten a dolgot, és lova rutinosan követi a másikat, aki egyszer csak bevárja őket. Ahogy szónokolni kezd, Ishala egyszer csak vigyorog, előre csapja a csuklyáját, és megsarkalja Gránitot, aki egy boldog nyerítéssel indul be a fák közé. Nem érdekli, hogy követi-e a félelf, akit beszéd közben faképnél hagyott, élvezi, ahogy a menetszél az arcába csap, résnyire szűkíti a szemét, a faágak és a bogarak miatt, és bele vágtat a rengetegbe. Nagyjából egyenesen halad, csak akkor változtatva az irányon, ha egy gödör, vagy vastagabb ág keresztezné az útjukat, és társa számára nyilvánvaló lehet, már ha követi, hogy nem először járnak az erdőben. Gránit is tudja, hogy merre menjen, szinte irányítani se kell a manőverezésben. Az utóbbi napokat tekintve Ishala most a legboldogabb, ez még annál is jobb érzés, mint amikor Lyz tanította az íjászkodásra, pedig azt is nagyon élvezte és szerette. Hiába, az erdő az ő igazi otthona, a természet, ő ide való, és nem falak közé. *
1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-04 22:08:59
Üzenet elküldve: 2018-07-04 22:08:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Erdőzgetés//
//Ishala, Sythra//
*Ugyan többször is járt már erre, szám szerint háromszor, ha azt a rövid kiruccanást is beleszámolja Valeával, mégsem érzi azt, hogy otthona lenne az erdő. Ami meglepő, hiszen világ életében erdőben élt, erdőkben járt, ez a rengeteg mégis idegen számára. Lehet azért, mert tudja, hogy mit talál az ösvény végén, ha visszafordul, de lehet csak a megannyi veszély miatt, amit az elvadult erdő tartogat. Persze nem érzi veszélyben magát, de azt annál inkább, hogy szíve szerint csak vágtatna a végtelenbe, és soha nem térne ide vissza.
Ezt azonban elhessegeti, és a rövid, ösvényen töltött baktatás után gyorsabb tempóra váltva letér az ösvényről, hogy belevesszen a rengetegbe. Csutka is tapasztalt erdőjáró, és mindketten figyelnek, hogy ne szegjék nyakukat, főleg, hogy igyekszik nem is nagyon eltávolodni az elftől, mert nem tudja, ő mennyire tapasztalt ilyen területen. Így bevárja, mielőtt túl messzire mennének az ösvénytől.*
- Figyelj az orrod elé.
*Maga fölé bök fejével.*
- Ne fejelj ágakat.
*Aztán a földre bök fejével.*
- És figyelj a talajra. Ne szegjétek nyakatokat.
*Aztán, ha a fiú megértette az instrukciókat, úgy Sythra újra vágtába vált, és hagyja, hogy a hűs erdei szellő arcába vágjon, hogy Csutka horkolva adjon hangot örömének, hogy az alacsonyabban lévő, kisebb ágak arcát érintsék, még azzal sem foglalkozva, hogy esetleg felsebesíti arcát. Hosszú idő óta újra szabadnak és gondtalannak érzi magát, és ezen néhány kisebb sérülés sem fog változtatni.*
//Ishala, Sythra//
*Ugyan többször is járt már erre, szám szerint háromszor, ha azt a rövid kiruccanást is beleszámolja Valeával, mégsem érzi azt, hogy otthona lenne az erdő. Ami meglepő, hiszen világ életében erdőben élt, erdőkben járt, ez a rengeteg mégis idegen számára. Lehet azért, mert tudja, hogy mit talál az ösvény végén, ha visszafordul, de lehet csak a megannyi veszély miatt, amit az elvadult erdő tartogat. Persze nem érzi veszélyben magát, de azt annál inkább, hogy szíve szerint csak vágtatna a végtelenbe, és soha nem térne ide vissza.
Ezt azonban elhessegeti, és a rövid, ösvényen töltött baktatás után gyorsabb tempóra váltva letér az ösvényről, hogy belevesszen a rengetegbe. Csutka is tapasztalt erdőjáró, és mindketten figyelnek, hogy ne szegjék nyakukat, főleg, hogy igyekszik nem is nagyon eltávolodni az elftől, mert nem tudja, ő mennyire tapasztalt ilyen területen. Így bevárja, mielőtt túl messzire mennének az ösvénytől.*
- Figyelj az orrod elé.
*Maga fölé bök fejével.*
- Ne fejelj ágakat.
*Aztán a földre bök fejével.*
- És figyelj a talajra. Ne szegjétek nyakatokat.
*Aztán, ha a fiú megértette az instrukciókat, úgy Sythra újra vágtába vált, és hagyja, hogy a hűs erdei szellő arcába vágjon, hogy Csutka horkolva adjon hangot örömének, hogy az alacsonyabban lévő, kisebb ágak arcát érintsék, még azzal sem foglalkozva, hogy esetleg felsebesíti arcát. Hosszú idő óta újra szabadnak és gondtalannak érzi magát, és ezen néhány kisebb sérülés sem fog változtatni.*
1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-04 21:54:20
Üzenet elküldve: 2018-07-04 21:54:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Erdőzgetés//
//Ishala, Sythra//
*Kifelé menet még odaköszön nekik egy lány, akinek Ishala mosolyogva visszainteget, miközben kisétálnak. Szívesen megállna beszélgetni, de érzi a lován, hogy nem értékelné, ha így tenne, és most Gránit a legfontosabb.
Odakint megkérdezi a nőtől, hogy merre, aki elmondja ugyan azt, amit Lyz is az érkezésük napján, és Pycta is az érkezésük napján, és amit már többször hallott több embertől, Erdőmélye veszélyes. Egyelőre nem igazán érdekli a figyelmeztetés, úgyhogy izgatottan vágtat a fél-elf után, miközben azért megigazítja a hátán az íját, és a ló oldalán lévő tegezte is lepillant. Van elég nyila, úgyhogy nem tart attól, hogy védtelenül érné bármiféle támadás. Lovaglás közben nem igazán akar beszélni, inkább élvezi, ahogy ütemesen rázkódik alatta a gesztenyebarna kanca, és hogy megmozgathatja a lábában azokat az izmokat, amiket az utóbbi napokban szinte már-már sorvadni hagyott. Szívesebben vágtatna, élvezné ahogy a menetszél az arcába csap, és hátrasimítja a haját, és úgy tűnik, hogy Gránit ugyan ezen a véleményen van, de nem akarja magára hagyni a nőt, aki jelenleg az egyetlen esélye arra, hogy visszataláljon. Persze azért figyeli a környezetet, és igyekszik megjegyezni, hogy merre mennek, támpontokat találni, és kifigyelni az ösvényt is, amin haladnak. *
//Ishala, Sythra//
*Kifelé menet még odaköszön nekik egy lány, akinek Ishala mosolyogva visszainteget, miközben kisétálnak. Szívesen megállna beszélgetni, de érzi a lován, hogy nem értékelné, ha így tenne, és most Gránit a legfontosabb.
Odakint megkérdezi a nőtől, hogy merre, aki elmondja ugyan azt, amit Lyz is az érkezésük napján, és Pycta is az érkezésük napján, és amit már többször hallott több embertől, Erdőmélye veszélyes. Egyelőre nem igazán érdekli a figyelmeztetés, úgyhogy izgatottan vágtat a fél-elf után, miközben azért megigazítja a hátán az íját, és a ló oldalán lévő tegezte is lepillant. Van elég nyila, úgyhogy nem tart attól, hogy védtelenül érné bármiféle támadás. Lovaglás közben nem igazán akar beszélni, inkább élvezi, ahogy ütemesen rázkódik alatta a gesztenyebarna kanca, és hogy megmozgathatja a lábában azokat az izmokat, amiket az utóbbi napokban szinte már-már sorvadni hagyott. Szívesebben vágtatna, élvezné ahogy a menetszél az arcába csap, és hátrasimítja a haját, és úgy tűnik, hogy Gránit ugyan ezen a véleményen van, de nem akarja magára hagyni a nőt, aki jelenleg az egyetlen esélye arra, hogy visszataláljon. Persze azért figyeli a környezetet, és igyekszik megjegyezni, hogy merre mennek, támpontokat találni, és kifigyelni az ösvényt is, amin haladnak. *
1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-04 20:44:16
Üzenet elküldve: 2018-07-04 20:44:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Erdőzgetés//
//Ishala, Sythra//
*Nem tartja fel őket senki, sőt, Aranyhaj még megsegítésükre is siet, így gond nélkül eltávozhatnak az erődből. Odakinn aztán lóhátra pattannak, mindkét ló izgalommal telten várja, hogy végre járhassanak egyet.*
- Nos hát nem életbiztosítás Erdőmélyén vágtatni a semmibe. Szóval csak haladjunk.
*Kinyújtja kezét és maguk elé mutat, aztán finoman belesarkall Csutka oldalába, hogy lépésre fogja az állatot. Nem is visszakozik a ló, már baktathatnak is, hogy kényelmes tempóban felfedezzék az erdőt, minden veszélyével és izgalmával együtt. Kicsit kíváncsi rá, hogy a vézna kis elf mire lenne képes, ha valami vaddal találkoznak össze, mert nem tűnik harcedzett, marcona férfinak, inkább olyan konyhakertben paradicsomot ültetős típusnak. Természetesen nem vitatja el tőle, hogy megvédhesse magát, pont a fattyú az, aki igazán tudja, hogy nem szabad külső alapján megítélni másokat, ezért mindenképp ad Ishalának egy esélyt, hogy ha úgy alakul, villanhasson.*
//Ishala, Sythra//
*Nem tartja fel őket senki, sőt, Aranyhaj még megsegítésükre is siet, így gond nélkül eltávozhatnak az erődből. Odakinn aztán lóhátra pattannak, mindkét ló izgalommal telten várja, hogy végre járhassanak egyet.*
- Nos hát nem életbiztosítás Erdőmélyén vágtatni a semmibe. Szóval csak haladjunk.
*Kinyújtja kezét és maguk elé mutat, aztán finoman belesarkall Csutka oldalába, hogy lépésre fogja az állatot. Nem is visszakozik a ló, már baktathatnak is, hogy kényelmes tempóban felfedezzék az erdőt, minden veszélyével és izgalmával együtt. Kicsit kíváncsi rá, hogy a vézna kis elf mire lenne képes, ha valami vaddal találkoznak össze, mert nem tűnik harcedzett, marcona férfinak, inkább olyan konyhakertben paradicsomot ültetős típusnak. Természetesen nem vitatja el tőle, hogy megvédhesse magát, pont a fattyú az, aki igazán tudja, hogy nem szabad külső alapján megítélni másokat, ezért mindenképp ad Ishalának egy esélyt, hogy ha úgy alakul, villanhasson.*
1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-04 19:28:48
Üzenet elküldve: 2018-07-04 19:28:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A rengeteg hívása//
//Nagymacskák, ha találkoznak//
//Az indulást követő harmadik nap - Fél hattal később//
*Általában szinte minden éjjel sokáig fennmarad, felváltva őrködnek. De nem csak az éjszaka megszokottól eltérő zajaira, mozgásaira figyel, a holdakat is nézi. Nem mindig sikerül neki köpenyt varázsolni, de már többször sikeresen próbálkozott. Szándékosan fel sem öltözik, hátha a hűvös éjszaka segíti a koncentrációban. Eleinte mindig szalad Pyctához, hogy ruhája rángatásával, s teli vigyorral jelezze csodás művét, ilyenkor büszkén húzta ki magát, mert valóban élvezi, amit csinál. Bár sok mindent nem esznek a két nap alatt Pyr nem bánja. Ő húst nem eszik, az erdő pedig telített a legfinomabb növényekkel, s virágokkal. Tündér gyomra csak erre vágyik, s élvezettel fogyasztja, így nem élvez hiányt semmiből. A harmadik reggel is pont olyan, mint a többi, feladatai lassan megszokottá válnak. Bár még nem tud hamarabb ébredni, mint Pycta, általában az első mozdulatára mozdul ő is, s egy rövid nyújtózkodás után megy vízért, gyűjt fát, s gyújtja a tüzet. A küldetésen nem gondolkodik, teszi, amit tenni kell. Tekintettel arra, hogy jelenleg a táborverés, rendfenntartás lesz a feladata, úgy érzi, hogy semmi gond nem lehet, nem fog szégyent hozni a tündér fajra, mert ez láthatóan megy neki, legalábbis Pycta nem fedte meg még semmiért. Ez a reggel kicsit más, mert új dolgot szeretne kipróbálni, ami az éjjel sikerült neki, ezért Pyctához lép, majd jelez neki, hogy figyeljen. Kezéért nyúl, s, ha az elf engedi neki, megfogja azt. Nagyot sóhajt, majd koncentrálni kezd. Nem olyan erős, mint éjjel, de hiszi, hogy sikerülni fog. Persze, ha nem, akkor csalódottan rázza majd meg fejét.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
//Nagymacskák, ha találkoznak//
//Az indulást követő harmadik nap - Fél hattal később//
*Általában szinte minden éjjel sokáig fennmarad, felváltva őrködnek. De nem csak az éjszaka megszokottól eltérő zajaira, mozgásaira figyel, a holdakat is nézi. Nem mindig sikerül neki köpenyt varázsolni, de már többször sikeresen próbálkozott. Szándékosan fel sem öltözik, hátha a hűvös éjszaka segíti a koncentrációban. Eleinte mindig szalad Pyctához, hogy ruhája rángatásával, s teli vigyorral jelezze csodás művét, ilyenkor büszkén húzta ki magát, mert valóban élvezi, amit csinál. Bár sok mindent nem esznek a két nap alatt Pyr nem bánja. Ő húst nem eszik, az erdő pedig telített a legfinomabb növényekkel, s virágokkal. Tündér gyomra csak erre vágyik, s élvezettel fogyasztja, így nem élvez hiányt semmiből. A harmadik reggel is pont olyan, mint a többi, feladatai lassan megszokottá válnak. Bár még nem tud hamarabb ébredni, mint Pycta, általában az első mozdulatára mozdul ő is, s egy rövid nyújtózkodás után megy vízért, gyűjt fát, s gyújtja a tüzet. A küldetésen nem gondolkodik, teszi, amit tenni kell. Tekintettel arra, hogy jelenleg a táborverés, rendfenntartás lesz a feladata, úgy érzi, hogy semmi gond nem lehet, nem fog szégyent hozni a tündér fajra, mert ez láthatóan megy neki, legalábbis Pycta nem fedte meg még semmiért. Ez a reggel kicsit más, mert új dolgot szeretne kipróbálni, ami az éjjel sikerült neki, ezért Pyctához lép, majd jelez neki, hogy figyeljen. Kezéért nyúl, s, ha az elf engedi neki, megfogja azt. Nagyot sóhajt, majd koncentrálni kezd. Nem olyan erős, mint éjjel, de hiszi, hogy sikerülni fog. Persze, ha nem, akkor csalódottan rázza majd meg fejét.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-04 00:50:51
Üzenet elküldve: 2018-07-04 00:50:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A rengeteg hívása//
//Nagymacskák, ha találkoznak//
//Az indulást követő harmadik nap - Fél hattal később//
*Az elmúlt két nappal a harmadik napot töltötték Erdőmélye vadonjában és ez az idő éppen elég volt mindenki számára ahhoz, hogy átértékeljék és megvizsgálják a múlt fontos eseményeit, az utat, mellyel idáig jutottak. A csuhás úgy gondolja, hogy mindannyiuk számára sorsformáló események mentek végre a közelmúltban, melyek később is hatást fognak gyakorolni életükre.
Pyr felismerte magában, hogy képes varázslatok végrehajtására, s ezalatt az idő alatt, míg hármasban élték puritán életüket az erdő fái közt, elgondolkodhatott mágikus affinitásán és kipróbálhatta, ezúttal már tudatosan, hogy mikre is lehet képes. Szótlanságra kárhoztatva sokkal élesebben hallhatja gondolatait, s a csuhás is csak akkor szól hozzá, ha feladatot ad számára vagy fontos információt szeretne közölni vele.
Az élelemről az irbisz gondoskodik, s bár a csuhás szeretné azt hinni, hogy a közöttük lévő baráti viszony sarkallja erre, jól tudja, hogy a macskafélék előszeretettel ajándékoznak táplálékot az intelligens halandóknak, mert úgy gondolják, képtelenek volnának ellátni magukat a vadonban.
Mindenesetre mindhármuk számára jól jön a nyúl és őz, amelyet elejt és a táborhelyükre vonszol. Az állatok feldolgozását Pyr-re bízza, persze, ha a puszta szülötte segíteni szeretne, nem mondja neki, hogy nem segíthet a famulusnak.
Így telnek a napok, miközben várják a küldetésre induló csapatot, melynek felkészítésére egy hatot kért Lyz tőle mielőtt elhagyta az erődöt. Még mindig jó ötletnek tartja, hogy eljött. Azóta sikerült rendezni gondolatait, s bár Aenae hiánya fájó lüktetéssel él szívében, mégis jobban tud már koncentrálni az előttük álló feladatra. Gondolatban igyekszik minden lehetőségre felkészülni, legyen az ellenséges puszta nomád-horda, szélsőséges időjárás, vízhiány vagy sosem látott szörnyetegek elleni harc. Olykor órákig meditál a problémák lehetséges megoldása felett, egy-egy terebélyes lombú fa gyökere mellett ülve, meditációs tartással és hunyt szemmel. Persze önmagában a maihhin-ok befogása sem lesz gyermekjáték, mégis hiszi, hogy a csapatban vannak olyan képességű vadászok, akik képesek lesznek megoldani az eléjük kerülő feladatokat.
A harmadik nap reggelén is Pyr-re bízza a tüzet és a reggeli elkészítését, mióta van húsuk, egyoldalú, ám tápláló élelemben lehet részük. A belső szerveket már az első napon elfogyasztották, hisz azok a legromlandóbb részei egy vadnak. A húst a famulussal csíkokra vágatja és füst fölött szárítják ki, a maradék eltüntetéséről pedig maga Xauzur gondoskodik.
Persze nem telik el nap, hogy ne imádkozna az Erdő Szívéhez, s ne fohászkodna küldetésük sikerének reményében, egészségük és épségük megőrzése érdekében. Tudja, hogy nem lesz egyszerű feladat, de hiszi, hogy a Fákban Lakó tekintete rajtuk lesz és segíti őket.*
//Nagymacskák, ha találkoznak//
//Az indulást követő harmadik nap - Fél hattal később//
*Az elmúlt két nappal a harmadik napot töltötték Erdőmélye vadonjában és ez az idő éppen elég volt mindenki számára ahhoz, hogy átértékeljék és megvizsgálják a múlt fontos eseményeit, az utat, mellyel idáig jutottak. A csuhás úgy gondolja, hogy mindannyiuk számára sorsformáló események mentek végre a közelmúltban, melyek később is hatást fognak gyakorolni életükre.
Pyr felismerte magában, hogy képes varázslatok végrehajtására, s ezalatt az idő alatt, míg hármasban élték puritán életüket az erdő fái közt, elgondolkodhatott mágikus affinitásán és kipróbálhatta, ezúttal már tudatosan, hogy mikre is lehet képes. Szótlanságra kárhoztatva sokkal élesebben hallhatja gondolatait, s a csuhás is csak akkor szól hozzá, ha feladatot ad számára vagy fontos információt szeretne közölni vele.
Az élelemről az irbisz gondoskodik, s bár a csuhás szeretné azt hinni, hogy a közöttük lévő baráti viszony sarkallja erre, jól tudja, hogy a macskafélék előszeretettel ajándékoznak táplálékot az intelligens halandóknak, mert úgy gondolják, képtelenek volnának ellátni magukat a vadonban.
Mindenesetre mindhármuk számára jól jön a nyúl és őz, amelyet elejt és a táborhelyükre vonszol. Az állatok feldolgozását Pyr-re bízza, persze, ha a puszta szülötte segíteni szeretne, nem mondja neki, hogy nem segíthet a famulusnak.
Így telnek a napok, miközben várják a küldetésre induló csapatot, melynek felkészítésére egy hatot kért Lyz tőle mielőtt elhagyta az erődöt. Még mindig jó ötletnek tartja, hogy eljött. Azóta sikerült rendezni gondolatait, s bár Aenae hiánya fájó lüktetéssel él szívében, mégis jobban tud már koncentrálni az előttük álló feladatra. Gondolatban igyekszik minden lehetőségre felkészülni, legyen az ellenséges puszta nomád-horda, szélsőséges időjárás, vízhiány vagy sosem látott szörnyetegek elleni harc. Olykor órákig meditál a problémák lehetséges megoldása felett, egy-egy terebélyes lombú fa gyökere mellett ülve, meditációs tartással és hunyt szemmel. Persze önmagában a maihhin-ok befogása sem lesz gyermekjáték, mégis hiszi, hogy a csapatban vannak olyan képességű vadászok, akik képesek lesznek megoldani az eléjük kerülő feladatokat.
A harmadik nap reggelén is Pyr-re bízza a tüzet és a reggeli elkészítését, mióta van húsuk, egyoldalú, ám tápláló élelemben lehet részük. A belső szerveket már az első napon elfogyasztották, hisz azok a legromlandóbb részei egy vadnak. A húst a famulussal csíkokra vágatja és füst fölött szárítják ki, a maradék eltüntetéséről pedig maga Xauzur gondoskodik.
Persze nem telik el nap, hogy ne imádkozna az Erdő Szívéhez, s ne fohászkodna küldetésük sikerének reményében, egészségük és épségük megőrzése érdekében. Tudja, hogy nem lesz egyszerű feladat, de hiszi, hogy a Fákban Lakó tekintete rajtuk lesz és segíti őket.*
1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-03 09:33:44
Üzenet elküldve: 2018-07-03 09:33:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A rengeteg hívása//
//Nagymacskák, ha találkoznak//
*A nappal együtt ébred, mint a kakasok, épphogy csak nem kukorékol, ami nem csak némaságának köszönhető. Biztos kapirgálna is, de nem kakas, így nem is kukorékol. Hatalmasat nyújtózva ül fel, kissé átmozgatja tagjait, s miután szemeiből kitörölte az álmot, maga is gyönyörködik a felkelő nap fényében. Ahogy búcsúzott tőle, most úgy üdvözli a fák felett lebegő rózsaszín pír varázsát. Az ezüstköpeny még mindig rajta van, de hamar melegszik az idő, így Pyr megpróbálja azt levenni magáról. Egész éjjel tapasztalatokat gyűjtött, így abban már bizonyos, hogy ujjai érintésére reagál. Rövid gondolkodás után egész egyszerűen lehajtja válláról, persze csak óvatosan, hogy megfelelően össze tudja hajtani. Ahogy az éjszakai holdfény, úgy azonban a köpeny is apró szilánkokra hullva enyészik el, mintha felkapná a hajnal hűs szellője. Egy darabig csalódottan néz utána, keze önkéntelenül is elkapna egy-egy darabot, persze sikertelenül. ~ Majd éjjel újra próbálkozom. ~ Gondolja, miközben feláll, hogy megigazgassa kissé szárnyait és ruháját. Semleges tekintettel nyugtázza az irbisz jelenlétét, immár nem fél tőle, látszik, hogy az elf lelke az irbiszével együtt zenél. Már készült a reggeli feladatra, így nem lepi meg, még jól is esik neki átmozgatni tagjait. Éjvihar oldalán lévő tartókból előkészíti a víz vételezésére alkalmas bőr butykosokat, majd kezébe véve azokat elindul. Nem kell sokáig mennie, hogy apró vízmosásra leljen, a hegyvonulatokról lezúduló patak vize kristálytiszta és hűvös. Mindegyiket színültig tölti, az egyikből mielőtt elindul hatalmasat kortyol, majd újratölti. Száját megtörölve, némán a tábor felé indul, majd, ha megérkezik Pyctának kínálja az egyik tömlőt. Ha elfogadja, a tüzet kezdi el felpiszkálni, ugyan nem tudja meddig maradnak, de Pycta úgyis szól, ha felesleges munkát végez. Abban az esetben nyomaik eltüntetésével és a tábortűz utolsó parazsának eloltásával foglalatoskodik.*
//Nagymacskák, ha találkoznak//
*A nappal együtt ébred, mint a kakasok, épphogy csak nem kukorékol, ami nem csak némaságának köszönhető. Biztos kapirgálna is, de nem kakas, így nem is kukorékol. Hatalmasat nyújtózva ül fel, kissé átmozgatja tagjait, s miután szemeiből kitörölte az álmot, maga is gyönyörködik a felkelő nap fényében. Ahogy búcsúzott tőle, most úgy üdvözli a fák felett lebegő rózsaszín pír varázsát. Az ezüstköpeny még mindig rajta van, de hamar melegszik az idő, így Pyr megpróbálja azt levenni magáról. Egész éjjel tapasztalatokat gyűjtött, így abban már bizonyos, hogy ujjai érintésére reagál. Rövid gondolkodás után egész egyszerűen lehajtja válláról, persze csak óvatosan, hogy megfelelően össze tudja hajtani. Ahogy az éjszakai holdfény, úgy azonban a köpeny is apró szilánkokra hullva enyészik el, mintha felkapná a hajnal hűs szellője. Egy darabig csalódottan néz utána, keze önkéntelenül is elkapna egy-egy darabot, persze sikertelenül. ~ Majd éjjel újra próbálkozom. ~ Gondolja, miközben feláll, hogy megigazgassa kissé szárnyait és ruháját. Semleges tekintettel nyugtázza az irbisz jelenlétét, immár nem fél tőle, látszik, hogy az elf lelke az irbiszével együtt zenél. Már készült a reggeli feladatra, így nem lepi meg, még jól is esik neki átmozgatni tagjait. Éjvihar oldalán lévő tartókból előkészíti a víz vételezésére alkalmas bőr butykosokat, majd kezébe véve azokat elindul. Nem kell sokáig mennie, hogy apró vízmosásra leljen, a hegyvonulatokról lezúduló patak vize kristálytiszta és hűvös. Mindegyiket színültig tölti, az egyikből mielőtt elindul hatalmasat kortyol, majd újratölti. Száját megtörölve, némán a tábor felé indul, majd, ha megérkezik Pyctának kínálja az egyik tömlőt. Ha elfogadja, a tüzet kezdi el felpiszkálni, ugyan nem tudja meddig maradnak, de Pycta úgyis szól, ha felesleges munkát végez. Abban az esetben nyomaik eltüntetésével és a tábortűz utolsó parazsának eloltásával foglalatoskodik.*
1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-03 09:01:31
Üzenet elküldve: 2018-07-03 09:01:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A rengeteg hívása//
//Nagymacskák, ha találkoznak//
*Pyr tapasztalatára, miszerint az ezüstösen derengő köpeny melegen tartja, csak kurtán biccent. A hatás leírása csak jobban megerősíti benne a gondolatot, hogy a kis tündér akarva-akaratlan varázst mondott saját magára, amikor az éjszakai erdő hidege megérintette.
A hőmérséklet valóban nagy ugrással esik, a fák között amúgy is mindig hidegebb van, de ez már a meleg évszak, így megfázástól nemigen kell tartaniuk, főleg nem egy olyan edzett elfnek, mint a csuhás. Persze ettől még nem balga, hogy kihívja maga ellen a sorsot, a famulus által előkészített pokrócot használva betakarózik a tűz mellett, s míg Pyr őrködik hármójuk álma felett, addig ő pihentető, álomtalan álomba merül.
Éjközép után pár órával ébred és kihámozva magát a takaróból ásít egyet, majd felkelve átmozgatja magjait. A tündér által megfigyelőállásnak kiválasztott fa alá sétál, némán jelzi neki, hogy pihenni térhet, szótlan jelentését csak a pillantásával veszi tudomásul. Ha Pyr bekucorodott a tűz mellé, hogy elaludjon, a csuhás sokáig fürkészi a kis tollas fickót. Kedveli őt, bár az elmúlt napokban a viselkedése komoly kivetnivalókat hagyott maga után. Egészen addig, míg kénytelen volt megbüntetni őt az erdő békéje ellen tett cselekvései miatt. Reméli, hogy időben sikerült közbelépnie, hogy semmi visszavonhatatlan nem történt, s itt inkább a tündérre gondol, mint az Erdő Szívére. A Fákban Lakó megbocsátó, de ha Pyr-ben változott meg valami, akkor soha nem talál vissza a vadon kegyeihez.
A hajnal előtt pár órával Xauzur is visszatér. Elégedetten, jóllakottan. Az irbiszek éjszaka vadásznak leggyakrabban, a ragadozó komótosan odasétál a csuhás mellé, aki hátát egy fatörzsnek vetve tölti őrségének idejét, majd megrázva magát lefekszik az elf mellé.*
- Nekünk nem fogtál semmit? *Kérdi az irbisztől mosolyogva, ahogy jobbját a mellé helyezkedő állat hátára teszi.
A hajnal szinte észrevétlen kúszik be a fák közé, olyan látványt tárva az ébren lévő csuhás elé, amely szebb bárminél, melyek ember vagy más halandó keze alkothat. Olyan csoda ez, mely csak itt, csak ebben az időben történik meg és ami mosolyt csal a hosszúéletű arcára. Új nap, új lehetőségek helyre tenni a tegnap hibáit.
Ha Pyr is felébredt, akkor vízért szalajtja a famulust, ha pedig megtöltötte a tömlőt, akkor táborhelyük bontásával bízza meg. Hamarosan indulhatnak is tovább a puszták felé a felkelő nappal.*
//Nagymacskák, ha találkoznak//
*Pyr tapasztalatára, miszerint az ezüstösen derengő köpeny melegen tartja, csak kurtán biccent. A hatás leírása csak jobban megerősíti benne a gondolatot, hogy a kis tündér akarva-akaratlan varázst mondott saját magára, amikor az éjszakai erdő hidege megérintette.
A hőmérséklet valóban nagy ugrással esik, a fák között amúgy is mindig hidegebb van, de ez már a meleg évszak, így megfázástól nemigen kell tartaniuk, főleg nem egy olyan edzett elfnek, mint a csuhás. Persze ettől még nem balga, hogy kihívja maga ellen a sorsot, a famulus által előkészített pokrócot használva betakarózik a tűz mellett, s míg Pyr őrködik hármójuk álma felett, addig ő pihentető, álomtalan álomba merül.
Éjközép után pár órával ébred és kihámozva magát a takaróból ásít egyet, majd felkelve átmozgatja magjait. A tündér által megfigyelőállásnak kiválasztott fa alá sétál, némán jelzi neki, hogy pihenni térhet, szótlan jelentését csak a pillantásával veszi tudomásul. Ha Pyr bekucorodott a tűz mellé, hogy elaludjon, a csuhás sokáig fürkészi a kis tollas fickót. Kedveli őt, bár az elmúlt napokban a viselkedése komoly kivetnivalókat hagyott maga után. Egészen addig, míg kénytelen volt megbüntetni őt az erdő békéje ellen tett cselekvései miatt. Reméli, hogy időben sikerült közbelépnie, hogy semmi visszavonhatatlan nem történt, s itt inkább a tündérre gondol, mint az Erdő Szívére. A Fákban Lakó megbocsátó, de ha Pyr-ben változott meg valami, akkor soha nem talál vissza a vadon kegyeihez.
A hajnal előtt pár órával Xauzur is visszatér. Elégedetten, jóllakottan. Az irbiszek éjszaka vadásznak leggyakrabban, a ragadozó komótosan odasétál a csuhás mellé, aki hátát egy fatörzsnek vetve tölti őrségének idejét, majd megrázva magát lefekszik az elf mellé.*
- Nekünk nem fogtál semmit? *Kérdi az irbisztől mosolyogva, ahogy jobbját a mellé helyezkedő állat hátára teszi.
A hajnal szinte észrevétlen kúszik be a fák közé, olyan látványt tárva az ébren lévő csuhás elé, amely szebb bárminél, melyek ember vagy más halandó keze alkothat. Olyan csoda ez, mely csak itt, csak ebben az időben történik meg és ami mosolyt csal a hosszúéletű arcára. Új nap, új lehetőségek helyre tenni a tegnap hibáit.
Ha Pyr is felébredt, akkor vízért szalajtja a famulust, ha pedig megtöltötte a tömlőt, akkor táborhelyük bontásával bízza meg. Hamarosan indulhatnak is tovább a puszták felé a felkelő nappal.*
1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-03 08:06:22
Üzenet elküldve: 2018-07-03 08:06:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A rengeteg hívása//
//Nagymacskák, ha találkoznak//
*Előbb nem nyugtatják meg Pycta szavai, kissé hátrébb lép, ha esetleg valami rossz történne, az ne érje a vezért. Ujjaival játékosan piszkálja meg a köpenyt, mely érintésére lágyan fodrozódik. Egy darabig játszik vele, majd széles mosollyal és vidám tekintettel néz fel Pyctára. Karjait maga köré fonja, s derekával fordul jobbra balra, miközben a köpenyt magához szorítja.
~ Meleg, nagyon kellemes! ~ Tekintetéből talán olvasni lehetne, ahogy mozdulatai is egy pihe-puha takarót tükröznek. ~ Már nem fázom. ~ Jegyzi meg magában, s a nyugtató szavakat biccentéssel köszöni meg Pyctának. Érdekes módon az ezüstköpeny különösebben a mozgásban nem akadályozza, pont úgy öleli körbe a tündért, mint az irhamellény, szárnyainak megfelelő nyílással hátán. Még egy darabig gyönyörködik a halvány csillogásban, ami szerencsére nem túl feltűnő, legalábbis messziről a hold játékának tűnhet csupán. Elfordul, s ismét a kiszemelt fa felé halad, de nem bírja ki, azért ujjaival meg-megböki a köpenyt magán, s szórakozottan szemléli annak mozgását. Ahogy a fa alá ér, felnéz rá és elégedett. Elég magasnak találja, hogy messzire belásson róla mindent és elég vaskosnak látja az ágait, hogy egy hosszú őrségre kényelmesen elhelyezkedjen. Immár nem fázik, nincs, mi akadályozná feladatának ellátásában, ezért egy elrugaszkodással az alsó ágakon terem, majd a harmadáig mászik. Pont olyan magasba, hogy a vadak, vagy egyebek közeli földi tevékenységét is szem előtt tarthassa, de azért messzire is ellásson. Szinte repül az idő, miközben a tájat figyeli, ezüstköpenyét ölelgeti magán.
~ Vajon képes vagyok még másra is? ~ Gondolkodik, s ismét a holdakra néz, de ezúttal nem fogja el semmilyen érzés. ~ Talán erről beszélt, apám, mikor azt mondta különleges vagyok. Ki kell derítenem. ~ Dönti el hirtelen, majd hallja a közeledő elf lépteit. Letekint, s a ritkább részről levetve magát, kitárt szárnyakkal puhán érkezik meg a földre. ~ Szolgálatellátásom alatt esemény nem történt. ~ Bólint nagy komolyan Pyctára, mintha az értené, amire gondol. Odakucorodik a pislákoló tűzhöz, néhány kisebb gallyat még ráhelyez, aztán a köpeny takarásában elnyomja az édes álom. Csodálatos az erdő némasága.*
//Nagymacskák, ha találkoznak//
*Előbb nem nyugtatják meg Pycta szavai, kissé hátrébb lép, ha esetleg valami rossz történne, az ne érje a vezért. Ujjaival játékosan piszkálja meg a köpenyt, mely érintésére lágyan fodrozódik. Egy darabig játszik vele, majd széles mosollyal és vidám tekintettel néz fel Pyctára. Karjait maga köré fonja, s derekával fordul jobbra balra, miközben a köpenyt magához szorítja.
~ Meleg, nagyon kellemes! ~ Tekintetéből talán olvasni lehetne, ahogy mozdulatai is egy pihe-puha takarót tükröznek. ~ Már nem fázom. ~ Jegyzi meg magában, s a nyugtató szavakat biccentéssel köszöni meg Pyctának. Érdekes módon az ezüstköpeny különösebben a mozgásban nem akadályozza, pont úgy öleli körbe a tündért, mint az irhamellény, szárnyainak megfelelő nyílással hátán. Még egy darabig gyönyörködik a halvány csillogásban, ami szerencsére nem túl feltűnő, legalábbis messziről a hold játékának tűnhet csupán. Elfordul, s ismét a kiszemelt fa felé halad, de nem bírja ki, azért ujjaival meg-megböki a köpenyt magán, s szórakozottan szemléli annak mozgását. Ahogy a fa alá ér, felnéz rá és elégedett. Elég magasnak találja, hogy messzire belásson róla mindent és elég vaskosnak látja az ágait, hogy egy hosszú őrségre kényelmesen elhelyezkedjen. Immár nem fázik, nincs, mi akadályozná feladatának ellátásában, ezért egy elrugaszkodással az alsó ágakon terem, majd a harmadáig mászik. Pont olyan magasba, hogy a vadak, vagy egyebek közeli földi tevékenységét is szem előtt tarthassa, de azért messzire is ellásson. Szinte repül az idő, miközben a tájat figyeli, ezüstköpenyét ölelgeti magán.
~ Vajon képes vagyok még másra is? ~ Gondolkodik, s ismét a holdakra néz, de ezúttal nem fogja el semmilyen érzés. ~ Talán erről beszélt, apám, mikor azt mondta különleges vagyok. Ki kell derítenem. ~ Dönti el hirtelen, majd hallja a közeledő elf lépteit. Letekint, s a ritkább részről levetve magát, kitárt szárnyakkal puhán érkezik meg a földre. ~ Szolgálatellátásom alatt esemény nem történt. ~ Bólint nagy komolyan Pyctára, mintha az értené, amire gondol. Odakucorodik a pislákoló tűzhöz, néhány kisebb gallyat még ráhelyez, aztán a köpeny takarásában elnyomja az édes álom. Csodálatos az erdő némasága.*
1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-03 07:46:56
Üzenet elküldve: 2018-07-03 07:46:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
//Erdei lak//
*Karba tett kézzel, fáradt tekintettel és kalapáccsal kezében figyeli Medve utolsó simításait. Az utóbbi napokban kint aludt az erdőben, esze ágában sem volt visszatérni az erődbe, ami azt illeti, úgy érzi sokkal jobb ez így. Ugyan derekát kissé megviseli a kemény derékalj, nem szokott hozzá a hasonló körülményekhez, fekhelye nem sokban különbözött a szerzetesi lak által biztosított kényelemtől. Mikor Medve melléáll, s vállára teszi a kezét, mosolyogva tekint rá, majd visszanéz a lakra. Egyszerű, de a maga nemében csodálatos.*
- Szerintem nagyszerű lett! *Mondja csendesen, s arcára van írva, amit gondol, ez valójában az elégedettség jele.*
- Ugyan! *Legyint Medve megjegyzésére.* Szívesen tettem és, ami azt illeti nagyon jól esett, az utóbbi időről nem sok hasonlót mondhatok el. *Majd ismét a házra néz.* Sokan megirigyelhetnék. *A meghívásra kurtán bólint:* Köszönöm! Élek vele, ha nem baj. *Majd, az asztal felé biccent:*
- Leülünk? Már csak a pipa hiányzik a kezünkből! *Mondja, s szája szegletében apró mosoly játszik, mikor helyet foglal.* Innen egész más az erdő, otthonos és nyugodt. Az ember nem gondolná, hogy milyen csodában él, nap, mint nap. *Kényelmesen hátradől, hátát a ház falának támasztja.*
- Tudod mi kellene ide neked? *Néz Medvére, ajkán hamiskás mosollyal.* Egy hintaszék! Olyat még úgy sem csináltam. *Elképzeli Medvét, amint hintaszékben hintázva, komótosan pipáját tömi, s a termetes erdőlakóról, elméjében szülte kép, mély kacagást csal elő torkából. A hang hirtelen járja be a környéket, néhány madár ijedten fel is reppen a rekedt hangtól. Régen nevetett már, nagyon régen.*
//Erdei lak//
*Karba tett kézzel, fáradt tekintettel és kalapáccsal kezében figyeli Medve utolsó simításait. Az utóbbi napokban kint aludt az erdőben, esze ágában sem volt visszatérni az erődbe, ami azt illeti, úgy érzi sokkal jobb ez így. Ugyan derekát kissé megviseli a kemény derékalj, nem szokott hozzá a hasonló körülményekhez, fekhelye nem sokban különbözött a szerzetesi lak által biztosított kényelemtől. Mikor Medve melléáll, s vállára teszi a kezét, mosolyogva tekint rá, majd visszanéz a lakra. Egyszerű, de a maga nemében csodálatos.*
- Szerintem nagyszerű lett! *Mondja csendesen, s arcára van írva, amit gondol, ez valójában az elégedettség jele.*
- Ugyan! *Legyint Medve megjegyzésére.* Szívesen tettem és, ami azt illeti nagyon jól esett, az utóbbi időről nem sok hasonlót mondhatok el. *Majd ismét a házra néz.* Sokan megirigyelhetnék. *A meghívásra kurtán bólint:* Köszönöm! Élek vele, ha nem baj. *Majd, az asztal felé biccent:*
- Leülünk? Már csak a pipa hiányzik a kezünkből! *Mondja, s szája szegletében apró mosoly játszik, mikor helyet foglal.* Innen egész más az erdő, otthonos és nyugodt. Az ember nem gondolná, hogy milyen csodában él, nap, mint nap. *Kényelmesen hátradől, hátát a ház falának támasztja.*
- Tudod mi kellene ide neked? *Néz Medvére, ajkán hamiskás mosollyal.* Egy hintaszék! Olyat még úgy sem csináltam. *Elképzeli Medvét, amint hintaszékben hintázva, komótosan pipáját tömi, s a termetes erdőlakóról, elméjében szülte kép, mély kacagást csal elő torkából. A hang hirtelen járja be a környéket, néhány madár ijedten fel is reppen a rekedt hangtól. Régen nevetett már, nagyon régen.*
1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-03 00:16:15
Üzenet elküldve: 2018-07-03 00:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A rengeteg hívása//
//Nagymacskák, ha találkoznak//
*Az alkony olyan vendég, melyet örömmel köszönt, mert egy új nap, egy új esély jövendölője, bizonyíték, hogy minden tévedésre van javítás, minden hibára megoldás. A csuhás az elmúlt napokban sokat vétett, sok tévedése volt, de ha időben felismeri ezeket, akkor nincs késő változtatni és visszatérni a helyes útra.
Az elf vezér éppen ezért várja az alkonyt, az éjjelt, s az új nappal a reggelt. Csendben vannak, s úgy tűnik, ez a csend egyikük számára sem zavaró. Jóleső némaság, mely e fák közt szinte természetes közeg. A csuhás hanyatt fekve fürkészi a fák lombjait, örömmel hallgatja a levelek dalát, ahogy a szél csak számára hallható ritmussal zizegteti őket. A sötéttel először a tücskök kapcsolódnak be a zenekarba, ciripelésüknél nincs jobb jelző, mely bármilyen erdei vad közeledtét jelezné. Ahogy az árnyékok belopakodnak a fák közé, világító rovarok garmadája reppen fel, hogy gyönyörű fénytáncukkal kápráztassák el szótlan nézőiket. A csuhás ajkai akaratlan húzódnak mosolyra, amikor először találkozott Aenae-vel és elindultak Erdőmélyére, hasonló fényjátékkal mutatta meg először neki és társainak a vadon szépségeinek széles tárházát.
A topázszemű gondolatára kicsit elkomorodik, a halovány mosolynak már csak az árnyéka rajzolódik ki, amikor a famulus megmozdul és elindul az őrködésre kiszemelt fa felé. Mozgásával elijeszti ugyan a fénylő rovarokat, a tücskök is szünetet iktatnak be véget nem érő koncertjükbe, ám a csuhás tudja, ha elül a mozgás, visszatérnek újra.
A tündér alakja körül megjelenő ezüstfényű köpenyt nem nagyon lehetne nem észrevenni, az elf kicsit fel is ül, amint megpillantja. Látja Pyr tekintetében az ijedelem szikráját, de egyetlen kézmozdulattal inti nyugalomra, nem látja agresszív hatását a köpenynek.
Pár szívdobbanásnyi ideig figyeli a jelenséget, mintha mérlegelné, mit lát, majd komoly arccal formálja a halk szavakat.*
- Talán varázslat. *Bár nem biztos a dolgában, látott már mágust, szavai csak összegzik gondolatait.*
- Meglehet, munkál benned az elemek ereje. *Nem szeret találgatni, de most tűnik megfelelő megoldásnak.*
- Nyugodj meg, holnap utánajárunk. *Biccent kurtán, majd elbocsátó mozdulatot tesz és visszafekszik.
Éjközép után kívánja leváltani a tündért, de most már biztos benne, hogy nem fog elaludni őrségben a kis famulus. A történtek elég gondolkodnivalót adnak neki erre az éjjelre. Nyugodtan hajtja álomra a fejét, éjközép után pedig leváltja az őrködő Pyr-t. Sok dolguk lesz másnap.*
//Nagymacskák, ha találkoznak//
*Az alkony olyan vendég, melyet örömmel köszönt, mert egy új nap, egy új esély jövendölője, bizonyíték, hogy minden tévedésre van javítás, minden hibára megoldás. A csuhás az elmúlt napokban sokat vétett, sok tévedése volt, de ha időben felismeri ezeket, akkor nincs késő változtatni és visszatérni a helyes útra.
Az elf vezér éppen ezért várja az alkonyt, az éjjelt, s az új nappal a reggelt. Csendben vannak, s úgy tűnik, ez a csend egyikük számára sem zavaró. Jóleső némaság, mely e fák közt szinte természetes közeg. A csuhás hanyatt fekve fürkészi a fák lombjait, örömmel hallgatja a levelek dalát, ahogy a szél csak számára hallható ritmussal zizegteti őket. A sötéttel először a tücskök kapcsolódnak be a zenekarba, ciripelésüknél nincs jobb jelző, mely bármilyen erdei vad közeledtét jelezné. Ahogy az árnyékok belopakodnak a fák közé, világító rovarok garmadája reppen fel, hogy gyönyörű fénytáncukkal kápráztassák el szótlan nézőiket. A csuhás ajkai akaratlan húzódnak mosolyra, amikor először találkozott Aenae-vel és elindultak Erdőmélyére, hasonló fényjátékkal mutatta meg először neki és társainak a vadon szépségeinek széles tárházát.
A topázszemű gondolatára kicsit elkomorodik, a halovány mosolynak már csak az árnyéka rajzolódik ki, amikor a famulus megmozdul és elindul az őrködésre kiszemelt fa felé. Mozgásával elijeszti ugyan a fénylő rovarokat, a tücskök is szünetet iktatnak be véget nem érő koncertjükbe, ám a csuhás tudja, ha elül a mozgás, visszatérnek újra.
A tündér alakja körül megjelenő ezüstfényű köpenyt nem nagyon lehetne nem észrevenni, az elf kicsit fel is ül, amint megpillantja. Látja Pyr tekintetében az ijedelem szikráját, de egyetlen kézmozdulattal inti nyugalomra, nem látja agresszív hatását a köpenynek.
Pár szívdobbanásnyi ideig figyeli a jelenséget, mintha mérlegelné, mit lát, majd komoly arccal formálja a halk szavakat.*
- Talán varázslat. *Bár nem biztos a dolgában, látott már mágust, szavai csak összegzik gondolatait.*
- Meglehet, munkál benned az elemek ereje. *Nem szeret találgatni, de most tűnik megfelelő megoldásnak.*
- Nyugodj meg, holnap utánajárunk. *Biccent kurtán, majd elbocsátó mozdulatot tesz és visszafekszik.
Éjközép után kívánja leváltani a tündért, de most már biztos benne, hogy nem fog elaludni őrségben a kis famulus. A történtek elég gondolkodnivalót adnak neki erre az éjjelre. Nyugodtan hajtja álomra a fejét, éjközép után pedig leváltja az őrködő Pyr-t. Sok dolguk lesz másnap.*
1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-03 00:07:40
Üzenet elküldve: 2018-07-03 00:07:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
//Erdei lak//
*Szusszanva rakja helyére a hevében összetákolt asztalt a ház előtt, majd hátralépve szemléli meg a házat. Minőségi gerendák és falak, nem holmi kidőlt-bedőlt viskó, mint amilyen az Ingoványban volt.
A legjobban talán a zöldellő tető van ínyére. A tetőt gondosan lefedték faanyaggal, rá jó néhány hüvelyk föld, no meg a fű. Szinte beleolvad a zöldellő erdőbe. Az aprócska házba egy sima faajtón keresztül vezet az út, az alig 3 méter magas belső tért egy kis kandalló világítja meg. Egy asztal, Egy szék, néhány, sarokban fellógatott hús, no meg két ágy. Mert két ágynak mindig lennie kell.
Vaddisznóbőr a földön, de semmi csicsa a házban. Egyszerű, mint ő.*
-No mit szólsz?
*Teszi Umon vállára a kezét egy pillanatra büszkén. Elvégre ketten húzták fel. A kőalapzat biztosnak tűnik, ezt sem szélvihar, sem ár el nem viszi. Azért a ház körül lesz még mit tenni. Csapdák, kerítés, miegymás. Csak hogy a legszükségesebbeket említsük.*
-Addig maradsz, míg kedved tartja Umon.
*Néz a házra, ennél cifrább palotát el sem tudna képzelni magának.*
-Tartozom.
//Erdei lak//
*Szusszanva rakja helyére a hevében összetákolt asztalt a ház előtt, majd hátralépve szemléli meg a házat. Minőségi gerendák és falak, nem holmi kidőlt-bedőlt viskó, mint amilyen az Ingoványban volt.
A legjobban talán a zöldellő tető van ínyére. A tetőt gondosan lefedték faanyaggal, rá jó néhány hüvelyk föld, no meg a fű. Szinte beleolvad a zöldellő erdőbe. Az aprócska házba egy sima faajtón keresztül vezet az út, az alig 3 méter magas belső tért egy kis kandalló világítja meg. Egy asztal, Egy szék, néhány, sarokban fellógatott hús, no meg két ágy. Mert két ágynak mindig lennie kell.
Vaddisznóbőr a földön, de semmi csicsa a házban. Egyszerű, mint ő.*
-No mit szólsz?
*Teszi Umon vállára a kezét egy pillanatra büszkén. Elvégre ketten húzták fel. A kőalapzat biztosnak tűnik, ezt sem szélvihar, sem ár el nem viszi. Azért a ház körül lesz még mit tenni. Csapdák, kerítés, miegymás. Csak hogy a legszükségesebbeket említsük.*
-Addig maradsz, míg kedved tartja Umon.
*Néz a házra, ennél cifrább palotát el sem tudna képzelni magának.*
-Tartozom.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957