Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-11 22:37:21
Üzenet elküldve: 2018-08-11 22:37:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Barlang//
*Biccentve veszi át a lánytól a kést és tűri övének szorításába. Ahogy követi Sythrát a barlang homályába, felzárkózik mellé, majd mikor mögöttük a maradék fény is kihal, megragadja Sythra kezét.*
-El ne veszítselek.
*Magyarázza, miközben másik kezének ujjainak végét ippeg hogy a falhoz érinti.*
-A sötétségnek is vége van egyszer.
*Dörmögi a lánynak, miközben erősen megszorítja a kezét és határozott lépésekkel tör előre a feketeségbe. Furdalja oldalát a kíváncsiság, mit rejthet a barlang. A kintiekből ítélve... No majd kiderül.
A lépteiken kívül mást nem hall, bárhogy hegyezi is a fülét. A szélcsendből ítélve a barlangnak viszont csak egy bejárata van, tehát vége is kell valahol, hogy legyen. Egy pillanatra sem ereszti sem a lány kezét, sem a falat. Szíve szakadna, ha Sythrának egyedül kellene itt bolyongania.*
//Barlang//
*Biccentve veszi át a lánytól a kést és tűri övének szorításába. Ahogy követi Sythrát a barlang homályába, felzárkózik mellé, majd mikor mögöttük a maradék fény is kihal, megragadja Sythra kezét.*
-El ne veszítselek.
*Magyarázza, miközben másik kezének ujjainak végét ippeg hogy a falhoz érinti.*
-A sötétségnek is vége van egyszer.
*Dörmögi a lánynak, miközben erősen megszorítja a kezét és határozott lépésekkel tör előre a feketeségbe. Furdalja oldalát a kíváncsiság, mit rejthet a barlang. A kintiekből ítélve... No majd kiderül.
A lépteiken kívül mást nem hall, bárhogy hegyezi is a fülét. A szélcsendből ítélve a barlangnak viszont csak egy bejárata van, tehát vége is kell valahol, hogy legyen. Egy pillanatra sem ereszti sem a lány kezét, sem a falat. Szíve szakadna, ha Sythrának egyedül kellene itt bolyongania.*
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-11 21:34:58
Üzenet elküldve: 2018-08-11 21:34:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
* Aranyhaj ötlete nagyon nem tetszik Ishalának, aki szomorúan néz a lovára, és reménykedve a vezetőjükre, persze nem egyszerre, hanem egymás után, ebben a sorrendben. Persze nem ad hangot semmilyen kételynek, hiszen ahhoz neki most nincs joga, viszont ahogy Lyz eldönti, hogy itt hagyják a lovakat, Ishala egyből megszólal.*
- Lyzendra... akkor én itt maradnék az állatokkal. * Mondja óvatosan, félve a választól. A fiatal elf egy dologban biztos, hogy az egyetlen dolgot, ami múltjához köti, apja hagyatékát, Gránitot nem fogja magára hagyni egy olyan veszélyes helyen, ahol mindenki csak párban mer közlekedni. Főleg nem úgy, hogy kikötözik. A többiek számára egy ló lehet, hogy csak egy haszonállat, valami, amit könnyen pótolhatnak, néhány arany és egy út a városba, és meg is van oldva. Ishala számára a gesztenyebarna paripa sokkal többet jelent ennél, és előbb hal meg, minthogy magára hagyja. Viszont azt se szeretné, hogy egyedüliként megy a csapattal, lovát kantárszíjon vezetve, ezzel nem csak jóval nagyobb hangot adva, de a lehetőségeiket is csökkentve. Hiszen a csapat ló nélkül haladhat olyan ösvényeken, surranhat úgy, ahogy az elf nem lenne képes az állatával. Nagyon nem örül neki, hogy ellenkeznie kell a vezetővel, szinte minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy feleslegesen felhívja magára a figyelmet, hogy hátráltatja őket, és hogy makacsnak kell lennie. De sajnos ebből nem engedhet. Viszont így, hogy hátramarad, gyorsan előveszi a tégelyt, amit korábban Lyztől kapott.*
- Ezt visszaadnám, nekem itt nem hiszem, hogy szükségem lesz rá, nektek jobban kellhet. * Nyújtja a nő felé keserű mosollyal. *
//Vadvédes banda//
* Aranyhaj ötlete nagyon nem tetszik Ishalának, aki szomorúan néz a lovára, és reménykedve a vezetőjükre, persze nem egyszerre, hanem egymás után, ebben a sorrendben. Persze nem ad hangot semmilyen kételynek, hiszen ahhoz neki most nincs joga, viszont ahogy Lyz eldönti, hogy itt hagyják a lovakat, Ishala egyből megszólal.*
- Lyzendra... akkor én itt maradnék az állatokkal. * Mondja óvatosan, félve a választól. A fiatal elf egy dologban biztos, hogy az egyetlen dolgot, ami múltjához köti, apja hagyatékát, Gránitot nem fogja magára hagyni egy olyan veszélyes helyen, ahol mindenki csak párban mer közlekedni. Főleg nem úgy, hogy kikötözik. A többiek számára egy ló lehet, hogy csak egy haszonállat, valami, amit könnyen pótolhatnak, néhány arany és egy út a városba, és meg is van oldva. Ishala számára a gesztenyebarna paripa sokkal többet jelent ennél, és előbb hal meg, minthogy magára hagyja. Viszont azt se szeretné, hogy egyedüliként megy a csapattal, lovát kantárszíjon vezetve, ezzel nem csak jóval nagyobb hangot adva, de a lehetőségeiket is csökkentve. Hiszen a csapat ló nélkül haladhat olyan ösvényeken, surranhat úgy, ahogy az elf nem lenne képes az állatával. Nagyon nem örül neki, hogy ellenkeznie kell a vezetővel, szinte minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy feleslegesen felhívja magára a figyelmet, hogy hátráltatja őket, és hogy makacsnak kell lennie. De sajnos ebből nem engedhet. Viszont így, hogy hátramarad, gyorsan előveszi a tégelyt, amit korábban Lyztől kapott.*
- Ezt visszaadnám, nekem itt nem hiszem, hogy szükségem lesz rá, nektek jobban kellhet. * Nyújtja a nő felé keserű mosollyal. *
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-11 17:35:23
Üzenet elküldve: 2018-08-11 17:35:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
*Reményteli mosoly terül szét az arcán, úgy néz többiekre. Köztük Shenre is, akin szintén valamiféle büszkeség tükröződik. Mint ha csak ő maga találta volna a nyomokat.
Egy pillanat míg, megfontolja a javaslatot a lovakról. Ha viszik őket, bajuk eshet, a sűrű rengetegben talán olyan szakaszhoz érnek, ahonnan amúgy sem tudnának velük tovább menni. Az erdő ismeretlenebb zugában hagyni őket, sokkal rosszabb volna. Ha pedig menekülni kellene, bármi elől is, ha a szarvasoknak nem csak a szeme izzik, hanem mondjuk tüzet is köpnek, akkor gyorsabban tudnának menekülni. Mindez csak egy pillanat, nem hagy sok dilemma-időt, de enged Shennek. Nem akarja vakon érvényesíteni az először kigondolt terveit, ha az ellenérv logikus.*
- Rendben, lovak maradnak *adja ki.* Szabadabban mozgunk nélkülük. ~Eeyr vigyázza lépteinket.~
*Tegezén kívül amúgy is minden nála van a tarisznyájában, így azt oldalára csatolja, íját kezébe veszi. Néhány lépés múlva azért egy veszőt bekészít, nehogy meglepetés érje őket.
Menetben mindig találnak valamilyen kis nyomot, aztán egyre többet is. Lyz pedig továbbra is nyitott szemmel és füllel halad. Keresgélésük jutalommal kecsegtet, hisz nem maradnak jelzések nélkül. Sőt.*
- Ez itt, mint ha megcsúszott volna valaki. Mint ha… Nem? *Vezeti is az ösvény őket, s milyen beszédes is az. Nem csak a földbe nyomódott lábnyomok, patanyomok, hanem a letört gallyak is. Shen után halad az ösvényen, mikor meglát egy-egy nyomot, azért meg-megböki vállánál alkalmanként. Úgy, ahogy mögötte haladóhoz is szól olykor, ha megpillant valamit.*
- Én megvagyok *válaszol Shennek.*De mi ez a hang? Halljátok? *Elf társainak szinte biztos, hogy hallaniuk kell, csak abban nem biztos, hogy a többieknek, Denzinek és Relildnek is eljut a füléig a furcsa zümmögő hang.*
- Arra menjünk Shen. Úgy, ahogy az ösvény visz.
*Haladtában, pedig továbbra is kéznél van fegyvere, s a többiektől is ezt kéri.*
- Mindenkinél van fegyver? Nehogy meglepetés érjen. Ha valakinek kell vessző, szóljon! Van egy tőröm is.* Ishnél biztosan van íj, Relild elég jól bánik puszta kezeivel, Denzit látta tőrt dobálni, és Shen kezében pedig meglátja a tőr csillanását. Már csak egy valakiről nem tud semmit.*
- Valea? Hogy állsz a fegyverekkel? Őszintén. Röviden *szegezi a kérdést a lánynak s bár megindul az ösvényen, feltehetőleg Shen után, azért figyel a lány válaszára.*
//Vadvédes banda//
*Reményteli mosoly terül szét az arcán, úgy néz többiekre. Köztük Shenre is, akin szintén valamiféle büszkeség tükröződik. Mint ha csak ő maga találta volna a nyomokat.
Egy pillanat míg, megfontolja a javaslatot a lovakról. Ha viszik őket, bajuk eshet, a sűrű rengetegben talán olyan szakaszhoz érnek, ahonnan amúgy sem tudnának velük tovább menni. Az erdő ismeretlenebb zugában hagyni őket, sokkal rosszabb volna. Ha pedig menekülni kellene, bármi elől is, ha a szarvasoknak nem csak a szeme izzik, hanem mondjuk tüzet is köpnek, akkor gyorsabban tudnának menekülni. Mindez csak egy pillanat, nem hagy sok dilemma-időt, de enged Shennek. Nem akarja vakon érvényesíteni az először kigondolt terveit, ha az ellenérv logikus.*
- Rendben, lovak maradnak *adja ki.* Szabadabban mozgunk nélkülük. ~Eeyr vigyázza lépteinket.~
*Tegezén kívül amúgy is minden nála van a tarisznyájában, így azt oldalára csatolja, íját kezébe veszi. Néhány lépés múlva azért egy veszőt bekészít, nehogy meglepetés érje őket.
Menetben mindig találnak valamilyen kis nyomot, aztán egyre többet is. Lyz pedig továbbra is nyitott szemmel és füllel halad. Keresgélésük jutalommal kecsegtet, hisz nem maradnak jelzések nélkül. Sőt.*
- Ez itt, mint ha megcsúszott volna valaki. Mint ha… Nem? *Vezeti is az ösvény őket, s milyen beszédes is az. Nem csak a földbe nyomódott lábnyomok, patanyomok, hanem a letört gallyak is. Shen után halad az ösvényen, mikor meglát egy-egy nyomot, azért meg-megböki vállánál alkalmanként. Úgy, ahogy mögötte haladóhoz is szól olykor, ha megpillant valamit.*
- Én megvagyok *válaszol Shennek.*De mi ez a hang? Halljátok? *Elf társainak szinte biztos, hogy hallaniuk kell, csak abban nem biztos, hogy a többieknek, Denzinek és Relildnek is eljut a füléig a furcsa zümmögő hang.*
- Arra menjünk Shen. Úgy, ahogy az ösvény visz.
*Haladtában, pedig továbbra is kéznél van fegyvere, s a többiektől is ezt kéri.*
- Mindenkinél van fegyver? Nehogy meglepetés érjen. Ha valakinek kell vessző, szóljon! Van egy tőröm is.* Ishnél biztosan van íj, Relild elég jól bánik puszta kezeivel, Denzit látta tőrt dobálni, és Shen kezében pedig meglátja a tőr csillanását. Már csak egy valakiről nem tud semmit.*
- Valea? Hogy állsz a fegyverekkel? Őszintén. Röviden *szegezi a kérdést a lánynak s bár megindul az ösvényen, feltehetőleg Shen után, azért figyel a lány válaszára.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-10 10:09:29
Üzenet elküldve: 2018-08-10 10:09:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Végül Medve és Sythra átlépnek a tetemek kupaca alkotta kapun, ahol az egyik bástya oldalára felkapaszkodva lábszárközépig vérben és egyéb testnedvekben Umon áll őrt. A legyek gyászdalán túl a hasadék tátong némán. Falai az első lépés után elkezdik bevezetni a párost a sötétségbe. Ameddig a szem belát, a folyosó ugyan szabálytalan szélű, de egyenes és nagyjából ugyanolyan szélesnek tűnik, mint a bejáratnál. De ez a távolság nagyjából tíz-tizenöt lépés lehet, több nem. Huzat nem húz át a folyosón, és habár a levegő hűvösebb a bejáratnál, a dögbűz is kezd kissé oszlani arrafelé. A falak azonban... azok a falak, mintha mindent átható tekintetek lennének. Sythra ismét úgy érezheti, mintha figyelnék, most pedig bármikor fordul a szeme sarkából elkapott figyelő pillantás felé, csak egy sziklafalat talál vélt megfigyelője helyén. Medve ebből mit sem tapasztal viszont, ő csak egy csendes barlangot láthat, mellyel egyelőre minden gyanúsan rendben van. Lépéseik halk visszhangot vetnek, de más hangokat nem hallanak bentről. A folyosó kihaltnak tűnik, és nem is kell sokáig menniük, hogy előre már ne lássanak a teljes sötétségen kívül semmit. Egy biztos pont azért még mindig van, az egyre töpörödő fényfolt hátul. Kérdés már csak az, hogy két hősünk elég bátor, vagy elég botor-e ahhoz, hogy látása híján is az ismeretlenbe gyalogoljon.*
//Vadvédes banda//
*Lovakkal, vagy lovak nélkül, ez rajtuk múlik, de a csapat végül meg tud indulni. A nyomok frissek, még egy porréteg sem ült ki rájuk talán. A szarvasok azonban egy idő után többen lesznek, az őzek is, és egyéb állatok nyomait is megtalálhatják. Menet közben nehéz kivenni, hogy pontosan hányan is vannak és mifélék lehetnek, lehet viszont, hogy nem ez a vizsgálódások ideje. Egy biztos, egy irányba mennek és itt-ott az emberi nyomok is meglátszanak bennük. A letaposott bozótból lassan vadcsapás lesz, szemmagasságban pedig letört ágakat is láthatnak utazóink. Valami furcsaság történhetett itt a jelekből ítélve. Egy ponton túl pedig hosszú nyomokat is találhatnak, mintha valaki térdre esett volna, vagy elcsúszott volna. Egy biztos, a jelek arra utalnak, hogy itt nem szerelmesek andalogtak. Ha nem állnak meg vizsgálódni csakhamar halk zsongásra lehetnek figyelmesek, ahogy a dögtisztás invitálja őket első érintésével.*
//Dögtisztás//
*Végül Medve és Sythra átlépnek a tetemek kupaca alkotta kapun, ahol az egyik bástya oldalára felkapaszkodva lábszárközépig vérben és egyéb testnedvekben Umon áll őrt. A legyek gyászdalán túl a hasadék tátong némán. Falai az első lépés után elkezdik bevezetni a párost a sötétségbe. Ameddig a szem belát, a folyosó ugyan szabálytalan szélű, de egyenes és nagyjából ugyanolyan szélesnek tűnik, mint a bejáratnál. De ez a távolság nagyjából tíz-tizenöt lépés lehet, több nem. Huzat nem húz át a folyosón, és habár a levegő hűvösebb a bejáratnál, a dögbűz is kezd kissé oszlani arrafelé. A falak azonban... azok a falak, mintha mindent átható tekintetek lennének. Sythra ismét úgy érezheti, mintha figyelnék, most pedig bármikor fordul a szeme sarkából elkapott figyelő pillantás felé, csak egy sziklafalat talál vélt megfigyelője helyén. Medve ebből mit sem tapasztal viszont, ő csak egy csendes barlangot láthat, mellyel egyelőre minden gyanúsan rendben van. Lépéseik halk visszhangot vetnek, de más hangokat nem hallanak bentről. A folyosó kihaltnak tűnik, és nem is kell sokáig menniük, hogy előre már ne lássanak a teljes sötétségen kívül semmit. Egy biztos pont azért még mindig van, az egyre töpörödő fényfolt hátul. Kérdés már csak az, hogy két hősünk elég bátor, vagy elég botor-e ahhoz, hogy látása híján is az ismeretlenbe gyalogoljon.*
//Vadvédes banda//
*Lovakkal, vagy lovak nélkül, ez rajtuk múlik, de a csapat végül meg tud indulni. A nyomok frissek, még egy porréteg sem ült ki rájuk talán. A szarvasok azonban egy idő után többen lesznek, az őzek is, és egyéb állatok nyomait is megtalálhatják. Menet közben nehéz kivenni, hogy pontosan hányan is vannak és mifélék lehetnek, lehet viszont, hogy nem ez a vizsgálódások ideje. Egy biztos, egy irányba mennek és itt-ott az emberi nyomok is meglátszanak bennük. A letaposott bozótból lassan vadcsapás lesz, szemmagasságban pedig letört ágakat is láthatnak utazóink. Valami furcsaság történhetett itt a jelekből ítélve. Egy ponton túl pedig hosszú nyomokat is találhatnak, mintha valaki térdre esett volna, vagy elcsúszott volna. Egy biztos, a jelek arra utalnak, hogy itt nem szerelmesek andalogtak. Ha nem állnak meg vizsgálódni csakhamar halk zsongásra lehetnek figyelmesek, ahogy a dögtisztás invitálja őket első érintésével.*
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-08 19:18:03
Üzenet elküldve: 2018-08-08 19:18:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Kicsit hessegeti maga körött a dongó legyeket, melyek tévedhetetlenül jelzik bárkinek, aki esetleg vak lenne, hogy itt bizony temérdek halott valami leledzik. Azonban figyelmét immár kizárólag előre, a sötétségre veti, habár megtorpan, mielőtt ténylegesen bevetné magát a barlangba.*
- Nem, nem kéne.
*Kontrázik még Medve ötletére, hogy várják meg a többieket. Lehet, hogy önző, lehet, hogy ostoba döntés Sythra részéről, azonban ebből nem ad alább, bőven ráérnek a többiekkel foglalkozni, ha már ők is itt lesznek. Jelenleg pedig hárman vannak, egymásra utalva, ha pedig Umon itt marad őrködni, már csak ketten lesznek benn. Ez a gondolat pedig szöget is üt fejében, így míg Umon és Medve "elbúcsúzik" egymástól, a fattyú hosszasan felméri utóbbi felszerelését, majd egy sóhajjal konstatálja, hogy nincs nála kifejezetten szúró-vágó eszköz. Így hát kihúzza az oldalán lógó hüvelyből saját tőrét, és odatartja Medvének.*
- Még jól jöhet.
*Szégyenlős mosoly társaságában nyújtja át neki, ha elfogadja, mert a férfi szavai akaratlanul is szelíd pírt csalnak arcára. Ha pedig minden megvan, mindenki kész, akkor aztán eltűnnek a barlang sötétjében, kettesben, Medvével.*
//Dögtisztás//
*Kicsit hessegeti maga körött a dongó legyeket, melyek tévedhetetlenül jelzik bárkinek, aki esetleg vak lenne, hogy itt bizony temérdek halott valami leledzik. Azonban figyelmét immár kizárólag előre, a sötétségre veti, habár megtorpan, mielőtt ténylegesen bevetné magát a barlangba.*
- Nem, nem kéne.
*Kontrázik még Medve ötletére, hogy várják meg a többieket. Lehet, hogy önző, lehet, hogy ostoba döntés Sythra részéről, azonban ebből nem ad alább, bőven ráérnek a többiekkel foglalkozni, ha már ők is itt lesznek. Jelenleg pedig hárman vannak, egymásra utalva, ha pedig Umon itt marad őrködni, már csak ketten lesznek benn. Ez a gondolat pedig szöget is üt fejében, így míg Umon és Medve "elbúcsúzik" egymástól, a fattyú hosszasan felméri utóbbi felszerelését, majd egy sóhajjal konstatálja, hogy nincs nála kifejezetten szúró-vágó eszköz. Így hát kihúzza az oldalán lógó hüvelyből saját tőrét, és odatartja Medvének.*
- Még jól jöhet.
*Szégyenlős mosoly társaságában nyújtja át neki, ha elfogadja, mert a férfi szavai akaratlanul is szelíd pírt csalnak arcára. Ha pedig minden megvan, mindenki kész, akkor aztán eltűnnek a barlang sötétjében, kettesben, Medvével.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-08 18:23:56
Üzenet elküldve: 2018-08-08 18:23:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
//Dögtisztás//
*Dobására semmi sem történik, azon felül, hogy feddőn néznek rá. Umon idegességében csak sandán vigyorog, bár azt azért érzi, hogy nem biztos, hogy ezeket a kiváló ötleteit megfelelő előkészület nélkül kellene durrogtatnia. Mindenesetre szerencsére nem rohanja le egy hadoszlopnyi szörny, hogy bokacsontjával piszkálják ki letépett fejét a fogaik közül. Medve érintésére egy pillanatra össze is rezzen:*
- Hát én sem. *Válaszol vissza, immár megnyugodva, s észre sem veszi, hogy suttog. Sythra közben legyűri rosszullétét, s előrébb lép. Átveszik a kezdeményezést, Umon számára ez logikus választásnak tűnik, hisz náluk vannak az igazi fegyverek. Nem esik kétségbe, s nem is érzi kiközösítettnek magát. Kissé feljebb lép a halmokra, ha tud, botjával tornázza fel magát, hogy jobban belássa a hasadékot és annak környékét is. No meg nem utolsósorban, az érkező többiek számára is látható legyen.*
- Rendben! *Válaszol a lánynak, kinek bátorsága előtt tisztelgő biccentéssel adózik.* Legalább jelzek a többieknek is. *Mondja, s egyetértőn helyezi magát figyelőállásba, de előtte még a mellette elhaladó társaság után kap, s ha még eléri, megragadja Medve vállát ő is, biztosítékképp.*
- Legyetek óvatosak, barátaim! *Mosolyog Sythre és Medvére is, majd botját készenlétbe helyezve megfigyel mindent, mi mozgás, mi hang, mi fontos lehet.*
//Dögtisztás//
*Dobására semmi sem történik, azon felül, hogy feddőn néznek rá. Umon idegességében csak sandán vigyorog, bár azt azért érzi, hogy nem biztos, hogy ezeket a kiváló ötleteit megfelelő előkészület nélkül kellene durrogtatnia. Mindenesetre szerencsére nem rohanja le egy hadoszlopnyi szörny, hogy bokacsontjával piszkálják ki letépett fejét a fogaik közül. Medve érintésére egy pillanatra össze is rezzen:*
- Hát én sem. *Válaszol vissza, immár megnyugodva, s észre sem veszi, hogy suttog. Sythra közben legyűri rosszullétét, s előrébb lép. Átveszik a kezdeményezést, Umon számára ez logikus választásnak tűnik, hisz náluk vannak az igazi fegyverek. Nem esik kétségbe, s nem is érzi kiközösítettnek magát. Kissé feljebb lép a halmokra, ha tud, botjával tornázza fel magát, hogy jobban belássa a hasadékot és annak környékét is. No meg nem utolsósorban, az érkező többiek számára is látható legyen.*
- Rendben! *Válaszol a lánynak, kinek bátorsága előtt tisztelgő biccentéssel adózik.* Legalább jelzek a többieknek is. *Mondja, s egyetértőn helyezi magát figyelőállásba, de előtte még a mellette elhaladó társaság után kap, s ha még eléri, megragadja Medve vállát ő is, biztosítékképp.*
- Legyetek óvatosak, barátaim! *Mosolyog Sythre és Medvére is, majd botját készenlétbe helyezve megfigyel mindent, mi mozgás, mi hang, mi fontos lehet.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-08 18:10:40
Üzenet elküldve: 2018-08-08 18:10:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egyedül, némán//
//Hazatérés//
*Ismerős ösvény, ismerős fák, immár ismét szárnyalva halad, hogy nyomokat ne hagyjon. Régen járt erre, Erdőmély ezen vidéke volt az élettere, az otthona, s most ismét az lesz. Sohasem fogják megtalálni, csak, ha ő is akarja, de egyelőre, amíg okot nem talál rá nem fog előjönni. A fák eme szövevényes labirintusában kiválóan kiismeri magát, itt született, itt nőtt fel, nincs olyan, ki nála jobban ismerné a rengeteget. Mások számára lehet, hogy ismeretlen helyeken jár, míg végül el nem ér céljához. Apró kis lombház a fa koronáján, előbb csak kiül az előtte keresztbe nyúló ágra, hogy lábát lógázva vigyázza az erdőt, s annak életét. Nem szólal meg, pedig legszívesebben üvöltene, s a légbe kiáltaná bánatát. Lehajtott fejjel áll fel, s a kis ház apró nyílásán belépve, hatalmas levéllel takarja el az ajtónyílást. A fa koronájában, puszta zöldben, mintha a lomb része lenne, s ily mélyen a rengetegben ismét az erdő részévé válik, mintha soha nem is létezett volna. Nem tudja látni fogják e valaha, de jelenleg ez volt a helyes döntés. Az erdő csendes, némán üdvözli a tündér érkezését, nincsenek harsonák, nincs madárcsicsergés, vagy bújó őzikék hada. Csak a fák vannak és a lombjaik között süvítő szél. Egyedül.*
//Hazatérés//
*Ismerős ösvény, ismerős fák, immár ismét szárnyalva halad, hogy nyomokat ne hagyjon. Régen járt erre, Erdőmély ezen vidéke volt az élettere, az otthona, s most ismét az lesz. Sohasem fogják megtalálni, csak, ha ő is akarja, de egyelőre, amíg okot nem talál rá nem fog előjönni. A fák eme szövevényes labirintusában kiválóan kiismeri magát, itt született, itt nőtt fel, nincs olyan, ki nála jobban ismerné a rengeteget. Mások számára lehet, hogy ismeretlen helyeken jár, míg végül el nem ér céljához. Apró kis lombház a fa koronáján, előbb csak kiül az előtte keresztbe nyúló ágra, hogy lábát lógázva vigyázza az erdőt, s annak életét. Nem szólal meg, pedig legszívesebben üvöltene, s a légbe kiáltaná bánatát. Lehajtott fejjel áll fel, s a kis ház apró nyílásán belépve, hatalmas levéllel takarja el az ajtónyílást. A fa koronájában, puszta zöldben, mintha a lomb része lenne, s ily mélyen a rengetegben ismét az erdő részévé válik, mintha soha nem is létezett volna. Nem tudja látni fogják e valaha, de jelenleg ez volt a helyes döntés. Az erdő csendes, némán üdvözli a tündér érkezését, nincsenek harsonák, nincs madárcsicsergés, vagy bújó őzikék hada. Csak a fák vannak és a lombjaik között süvítő szél. Egyedül.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-08 15:25:27
Üzenet elküldve: 2018-08-08 15:25:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
*Nem elégíti ki minden igényét a válasz, inkább tovább fokozza feszültségét. Szárazat nyel és amikor Lyzi visszakérdez, hogy szerinte mi lehet, csak elhúzza heges száját, jelezve, hogy halvány lila segédfogalma sincs arról, hogy mi a ménkű folyhat itt.
A csajok veszik a lapot és leszállnak a nyeregből, így Sheni fiú tovább kutat nyomok után, bár sok esélyét nem látja, hogy éppen ő fog majd valami használhatót találni. Jayzi ötlete, hogy fára másszon tök jó, bár a lombzabáló örül, hogy nem neki kell megtennie, miközben kapaszkodna, tuti nem tudná megvédeni magát és akkorát zakózna fentről, mint az ólajtó.
Persze, hogy Lyz találja az első értékelhető nyomot, Shen pedig büszkeséget érez a sok egyéb mellett, hogy éppen az ő szíve szottya találta meg az eltűntek felé vezető utat. Amikor szól nekik, az elf egy olyan "az én csajom" nézéssel válaszol, majd mellé lépve kezdi ő is figyelni a talált nyomokat. És tényleg, mintha valakik erre jártak volna.*
- Ügyes vagy, kapitány. *villant mosolyt az elf vadászvezérre, majd megindul előre.*
- Hagyjuk itt a lovakat, talán jobb, ha nem jönnek velünk. *javasolja visszanézve. Nem volna pozitív, ha még a hátasokra is figyelni kellene, itt pedig a kis kunyhónál talán nem lesznek veszélyben. Ha Lyz másképp nem dönt, akkor kipányvázza a sajátját, arra figyelve, hogy ha nagy a gebasz, azért el tudja tépni szárat. Talán visszatalálna az erődbe.
Aztán vagy lóval vagy anélkül, de megindul előre, saját magán is csodálkozva, hogy elsőként. Tenyereibe dobótőröket készít, biztos, ami tuti.*
- Megvagytok, csajok? *néz hátra, ahogy számba veszi a velük jövőket. Most külön nem tér ki Jayzira és Ishalára, egy kalap alá veszi a csapatot. Majd óvatosan követi a nyomokat előre.*
//Vadvédes banda//
*Nem elégíti ki minden igényét a válasz, inkább tovább fokozza feszültségét. Szárazat nyel és amikor Lyzi visszakérdez, hogy szerinte mi lehet, csak elhúzza heges száját, jelezve, hogy halvány lila segédfogalma sincs arról, hogy mi a ménkű folyhat itt.
A csajok veszik a lapot és leszállnak a nyeregből, így Sheni fiú tovább kutat nyomok után, bár sok esélyét nem látja, hogy éppen ő fog majd valami használhatót találni. Jayzi ötlete, hogy fára másszon tök jó, bár a lombzabáló örül, hogy nem neki kell megtennie, miközben kapaszkodna, tuti nem tudná megvédeni magát és akkorát zakózna fentről, mint az ólajtó.
Persze, hogy Lyz találja az első értékelhető nyomot, Shen pedig büszkeséget érez a sok egyéb mellett, hogy éppen az ő szíve szottya találta meg az eltűntek felé vezető utat. Amikor szól nekik, az elf egy olyan "az én csajom" nézéssel válaszol, majd mellé lépve kezdi ő is figyelni a talált nyomokat. És tényleg, mintha valakik erre jártak volna.*
- Ügyes vagy, kapitány. *villant mosolyt az elf vadászvezérre, majd megindul előre.*
- Hagyjuk itt a lovakat, talán jobb, ha nem jönnek velünk. *javasolja visszanézve. Nem volna pozitív, ha még a hátasokra is figyelni kellene, itt pedig a kis kunyhónál talán nem lesznek veszélyben. Ha Lyz másképp nem dönt, akkor kipányvázza a sajátját, arra figyelve, hogy ha nagy a gebasz, azért el tudja tépni szárat. Talán visszatalálna az erődbe.
Aztán vagy lóval vagy anélkül, de megindul előre, saját magán is csodálkozva, hogy elsőként. Tenyereibe dobótőröket készít, biztos, ami tuti.*
- Megvagytok, csajok? *néz hátra, ahogy számba veszi a velük jövőket. Most külön nem tér ki Jayzira és Ishalára, egy kalap alá veszi a csapatot. Majd óvatosan követi a nyomokat előre.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-08 13:51:37
Üzenet elküldve: 2018-08-08 13:51:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
//Dögtisztás//
-Még sosem láttam hasonlót sem.
*Dörmögi Umonnak, ahogy vállát meglapogatva ellép a férfi mellett a lányt követve.*
-Talán meg kéne várni a többieket.
*Dörmögi, miközben szorosan markolja meg a botot a kezében és mereszti szemét a sötétbe. Nagyon nem akaródzik bemennie, a föld alatt sosem érezné magát biztonságban. A mellette álló lányra pillant és annak elszánt tekintete lelket önt belé is.*
-Bárhová.
*Feleli a kérdésre és követi Sythrát a barlangba. Ember legyen a talpán, aki nem féli a halált, de ilyen emberek oldalán, mint Umon és Sythra a bűz, a rothadás és sötétség a legkevésbé sem rémíti.*
//Dögtisztás//
-Még sosem láttam hasonlót sem.
*Dörmögi Umonnak, ahogy vállát meglapogatva ellép a férfi mellett a lányt követve.*
-Talán meg kéne várni a többieket.
*Dörmögi, miközben szorosan markolja meg a botot a kezében és mereszti szemét a sötétbe. Nagyon nem akaródzik bemennie, a föld alatt sosem érezné magát biztonságban. A mellette álló lányra pillant és annak elszánt tekintete lelket önt belé is.*
-Bárhová.
*Feleli a kérdésre és követi Sythrát a barlangba. Ember legyen a talpán, aki nem féli a halált, de ilyen emberek oldalán, mint Umon és Sythra a bűz, a rothadás és sötétség a legkevésbé sem rémíti.*
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-06 14:53:54
Üzenet elküldve: 2018-08-06 14:53:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
* Ish szerencséje, hogy egy erdőben nőtt fel, és azért elég gyorsan, és ügyesen képes visszavezetni a többieket a házhoz. Itt viszont már ő véget érni látszik a tudománya, bár valamennyire képes olvasni a nyomokat, ő főleg ahhoz szokott, hogy számára könnyen kiszúrható állatok nyomát kövesse, és nem célzottan keres valamit. Ezért igyekszik nem láb alatt lenni, ahogy Lyz nekilát a keresésnek. Azonban hamar megtalálja a vezetőjük amit keresett, legalábbis úgy tűnik, ahogy magához inti Aranyhajat, és az egyik nőt. Hamarosan elterjed a hír, hogy valóban, és indulnak is tovább. Ahogy odasétál, maga is megnézi, hogy mit kellett keresni. Lehet, hogy ezzel kicsit lemarad, de így, hogy tudja hogy hol keresi, kiszúrja ő is a nyomokat, amiket a nő talált. Utána felzárkózik a csoporthoz, és bár kelletlenül, de ő is kantáron vezeti Gránitot. *
- Ne haragudj, de most nem fogsz tudni vágtatni. * Suttogja a lónak, és óvatosan megsimogatja a sörényét, és a pofáját. *
//Vadvédes banda//
* Ish szerencséje, hogy egy erdőben nőtt fel, és azért elég gyorsan, és ügyesen képes visszavezetni a többieket a házhoz. Itt viszont már ő véget érni látszik a tudománya, bár valamennyire képes olvasni a nyomokat, ő főleg ahhoz szokott, hogy számára könnyen kiszúrható állatok nyomát kövesse, és nem célzottan keres valamit. Ezért igyekszik nem láb alatt lenni, ahogy Lyz nekilát a keresésnek. Azonban hamar megtalálja a vezetőjük amit keresett, legalábbis úgy tűnik, ahogy magához inti Aranyhajat, és az egyik nőt. Hamarosan elterjed a hír, hogy valóban, és indulnak is tovább. Ahogy odasétál, maga is megnézi, hogy mit kellett keresni. Lehet, hogy ezzel kicsit lemarad, de így, hogy tudja hogy hol keresi, kiszúrja ő is a nyomokat, amiket a nő talált. Utána felzárkózik a csoporthoz, és bár kelletlenül, de ő is kantáron vezeti Gránitot. *
- Ne haragudj, de most nem fogsz tudni vágtatni. * Suttogja a lónak, és óvatosan megsimogatja a sörényét, és a pofáját. *
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-06 12:55:44
Üzenet elküldve: 2018-08-06 12:55:44
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Vadvédes banda //
*Valea erőbefektetése eredménytelen, nem talál semmit, ellenben Lyzendra igen. Fel is figyel a nő fojtott hangjára és sietős, de halk léptekkel megközelíti, miközben továbbra is lovának kantárját tartja. Követi az elf nő kezének útját, a felfedezett nyomokat, és azoknak irányát.*
- Végre valami eredmény.
*Mosolyog megkönnyebbülten, majd visszafordul arra amerről jött. Megteszi azt a nem túl nagy távolságot, hogy azután óriás lányhoz lépjen. Nem akar mint valami idióta integetve csápolni, amit valószínűleg észre sem vennének, mert mindenki lelkesen keresgél. Denzacknak nem érzi szükségesnek, hogy szóljon, mert a fa tetejéről valószínűleg ő is láthatta a fejleményeket.*
- Hé Te, gyere! Megyünk. Lyz nyomokat talált.
*Remélhetőleg az óriás lány nem veszi zokon a nyers stílust és a név hiányát. Hüvelykujjával a válla fölött az elf nő irányába bök, aki jelenleg várja, hogy mindenki csatlakozzon hozzájuk. Fejével is az indulás irányába biccent, nyomatékosítva, hogy kezdjék meg a menetelést, majd sarkon is fordul és visszatér a Főnökasszonyhoz.
Denzack lovát is összeszedi, és türelmesen megvárja őt, meg a többieket, közben bízik benne, hogy a férfi nem töri nyakát a lemászás közben. Amennyiben földet ér, át is nyújtja neki ideiglenesen kiosztott hátasának kantárját, majd követi szőke fajtársát. Csendes, ráérős léptekkel, elvégre az éberség most is fontos, és amíg Lyz a nyomokat követi, Valea meg őt, addig alkalma van a tájat szemmel tartani.*
// Vadvédes banda //
*Valea erőbefektetése eredménytelen, nem talál semmit, ellenben Lyzendra igen. Fel is figyel a nő fojtott hangjára és sietős, de halk léptekkel megközelíti, miközben továbbra is lovának kantárját tartja. Követi az elf nő kezének útját, a felfedezett nyomokat, és azoknak irányát.*
- Végre valami eredmény.
*Mosolyog megkönnyebbülten, majd visszafordul arra amerről jött. Megteszi azt a nem túl nagy távolságot, hogy azután óriás lányhoz lépjen. Nem akar mint valami idióta integetve csápolni, amit valószínűleg észre sem vennének, mert mindenki lelkesen keresgél. Denzacknak nem érzi szükségesnek, hogy szóljon, mert a fa tetejéről valószínűleg ő is láthatta a fejleményeket.*
- Hé Te, gyere! Megyünk. Lyz nyomokat talált.
*Remélhetőleg az óriás lány nem veszi zokon a nyers stílust és a név hiányát. Hüvelykujjával a válla fölött az elf nő irányába bök, aki jelenleg várja, hogy mindenki csatlakozzon hozzájuk. Fejével is az indulás irányába biccent, nyomatékosítva, hogy kezdjék meg a menetelést, majd sarkon is fordul és visszatér a Főnökasszonyhoz.
Denzack lovát is összeszedi, és türelmesen megvárja őt, meg a többieket, közben bízik benne, hogy a férfi nem töri nyakát a lemászás közben. Amennyiben földet ér, át is nyújtja neki ideiglenesen kiosztott hátasának kantárját, majd követi szőke fajtársát. Csendes, ráérős léptekkel, elvégre az éberség most is fontos, és amíg Lyz a nyomokat követi, Valea meg őt, addig alkalma van a tájat szemmel tartani.*
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-05 20:56:00
Üzenet elküldve: 2018-08-05 20:56:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
*Lyz aktívan kutat. Nem távolodik el a többiektől túlzottan, de a földbe nyomódva szabályos formákra lesz figyelmes. Csakhamar beljebb lép, ahol aztán le s hajol, guggol, úgy vizsgálja a nyomokat.*
- Sszz! Shen! Valea! Itt van valami! *sziszegi, hogy ne verje fel az erdőt.
Ahogy tovább vizsgálódik, felfedezi a patanyomok útját, s mást is. Lábnyomokat. Még úgy ahogy van, felpillant, töredezett ágakat lát, viszonylag azonos magasságban. De a csapás elég széles, nem érti elsőre. Aztán elmosolyodik. Reménytől telve megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Nem örül előre a medve bőrére, de már ez is valami.*
- Itt! *mondja, ha valamelyik társa odalépett hozzá.* És ott is. Azok már lábnyomok. *mutat előre*
- Szóljatok a többieknek, gyalog megyünk tovább, száron vezetjük a lovakat, ne maradjanak itt.
~Remélem nincs baj!~
*Azzal felegyenesedik, visszalép a lováért, s maga mögött vezetve, rálép a csapásra. Bevárja a többieket, aztán lassan elindul előre, a letöredezett ágakat, pata és lábnyomokat követve. Igyekszik, tempót diktálni, de nagyon figyel a nyomokra. Emellett senkit nem szeretne elhagyni, így hátra-hátra pillant, mindenki megvan-e.*
//Vadvédes banda//
*Lyz aktívan kutat. Nem távolodik el a többiektől túlzottan, de a földbe nyomódva szabályos formákra lesz figyelmes. Csakhamar beljebb lép, ahol aztán le s hajol, guggol, úgy vizsgálja a nyomokat.*
- Sszz! Shen! Valea! Itt van valami! *sziszegi, hogy ne verje fel az erdőt.
Ahogy tovább vizsgálódik, felfedezi a patanyomok útját, s mást is. Lábnyomokat. Még úgy ahogy van, felpillant, töredezett ágakat lát, viszonylag azonos magasságban. De a csapás elég széles, nem érti elsőre. Aztán elmosolyodik. Reménytől telve megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Nem örül előre a medve bőrére, de már ez is valami.*
- Itt! *mondja, ha valamelyik társa odalépett hozzá.* És ott is. Azok már lábnyomok. *mutat előre*
- Szóljatok a többieknek, gyalog megyünk tovább, száron vezetjük a lovakat, ne maradjanak itt.
~Remélem nincs baj!~
*Azzal felegyenesedik, visszalép a lováért, s maga mögött vezetve, rálép a csapásra. Bevárja a többieket, aztán lassan elindul előre, a letöredezett ágakat, pata és lábnyomokat követve. Igyekszik, tempót diktálni, de nagyon figyel a nyomokra. Emellett senkit nem szeretne elhagyni, így hátra-hátra pillant, mindenki megvan-e.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-05 16:20:47
Üzenet elküldve: 2018-08-05 16:20:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Izzó szemek a sötétben //
//Dögtisztás//
*A dögök nem szólnak. Nem sírnak, nem visítanak már. Se nem csalogatják, se nem küldik el a három erdőmélyit. Nem tesznek már semmit, csak a túlvilágon lakmároznak harmatos füvet. A barlang ugyanakkor baljóslatúbb. Az szavak nélkül is tud beszélni. Szótlan tátongása, puszta létezése elég ahhoz, hogy felborzolja az idegszálakat, ebben az egy dologban azért segítenek a tetemek is. A döglegyeken kívül azonban csak hőseink mozdulnak, illetve néha-néha egy-egy szellő, de semmi más. Sythra, illetve bárki, aki vele tart csupán saját szépérzékével kell, hogy megküzdjön a barlang bejáratáig, ami közelebbről megnézve durván három lépés magas és kettő széles, szabálytalan szélű átjáró a sziklafal belseje felé.*
//Vadvédes banda//
*A kis csapat a kunyhó körül nyomozásba kezd. Mire ők odaérnek, teljesen normálisnak tűnik minden odakint. Sehol egy vérfolt, sehol egy bemélyedő patanyom, netán egy célját vesztett nyílvessző. Vagyis elsőre így tűnik. Nem sok kell azonban ahhoz, hogy lent a bozótban Lyz megtalálja az első nyomokat. Tényleg egy szarvasnak és két-három őznek tűnhet, rajtuk átfedve pedig itt-ott emberi nyomok. Két nagyobb, egy kicsivel kisebb. Fent a fán is lehet némi nyom, ugyanis a növényzet mintázatában két apró, fentről elszíneződésnek tűnő, amúgy csak a frissen letaposástól megjelenő, vonal találkozik valahol ott, ahol az elf hölgyemény kutakszik. Úgy tűnik nyomra akadtak, ezt pedig az is megerősítheti, hogyha követik az általuk kijelölt irányt, akkor csakhamar újabb, megerősítő nyomokra bukkanhat a csapat egésze.*
//Dögtisztás//
*A dögök nem szólnak. Nem sírnak, nem visítanak már. Se nem csalogatják, se nem küldik el a három erdőmélyit. Nem tesznek már semmit, csak a túlvilágon lakmároznak harmatos füvet. A barlang ugyanakkor baljóslatúbb. Az szavak nélkül is tud beszélni. Szótlan tátongása, puszta létezése elég ahhoz, hogy felborzolja az idegszálakat, ebben az egy dologban azért segítenek a tetemek is. A döglegyeken kívül azonban csak hőseink mozdulnak, illetve néha-néha egy-egy szellő, de semmi más. Sythra, illetve bárki, aki vele tart csupán saját szépérzékével kell, hogy megküzdjön a barlang bejáratáig, ami közelebbről megnézve durván három lépés magas és kettő széles, szabálytalan szélű átjáró a sziklafal belseje felé.*
//Vadvédes banda//
*A kis csapat a kunyhó körül nyomozásba kezd. Mire ők odaérnek, teljesen normálisnak tűnik minden odakint. Sehol egy vérfolt, sehol egy bemélyedő patanyom, netán egy célját vesztett nyílvessző. Vagyis elsőre így tűnik. Nem sok kell azonban ahhoz, hogy lent a bozótban Lyz megtalálja az első nyomokat. Tényleg egy szarvasnak és két-három őznek tűnhet, rajtuk átfedve pedig itt-ott emberi nyomok. Két nagyobb, egy kicsivel kisebb. Fent a fán is lehet némi nyom, ugyanis a növényzet mintázatában két apró, fentről elszíneződésnek tűnő, amúgy csak a frissen letaposástól megjelenő, vonal találkozik valahol ott, ahol az elf hölgyemény kutakszik. Úgy tűnik nyomra akadtak, ezt pedig az is megerősítheti, hogyha követik az általuk kijelölt irányt, akkor csakhamar újabb, megerősítő nyomokra bukkanhat a csapat egésze.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-02 23:22:33
Üzenet elküldve: 2018-08-02 23:22:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
//Mindenki//
*Az erdőszéli házikóhoz mindenki befut, s amint lehet, nyomok után kutat. Így tesz Lyz is. Hamar leszáll a nyeregből, azért íja a keze ügyében van, s tegezét is magára igazítja, könnyen kéznél legyen egy vessző. Aztán inkább talajszinten keres tovább. Nem tudja, mi lehet az a szarvas, és az őzek, s mint ha Shen, épp ezen dilemmájának adna hangot, szólal meg mellette.*
- Nem tudom Shen. El tudnám képzelni. Relild szerint képesek az entitások ilyesmire. De nem tudom, mit higgyek *válaszol őszintén, némi aggodalommal.*
- És csak azt remélem, hogy nem valami más, meg hogy mihamarabb megtaláljuk a többieket. Jó volna már találni valamit… ~merre mentetek?~
- Szerinted mi lehet? *kérdez vissza váratlan. Aztán Shen kiszól a többieknek, hogy ők is szálljanak le a lóról, Valea pedig úgy is tesz, s nekilát a kutatásnak.*
- Igen Valea. Egy szarvas, és kettő, vagy három őz. A szemük fénylik, mint a gyertyaláng pislogása. *válaszol a lánynak csendesen. Minden korábbi szabály él, amit minden alkalommal elmondott, s Lyz is tartja magát ehhez. Ne zavarják az erdőt, ha nem feltétlen szükséges. A lány elf lévén valószínűleg pontosan ugyan olyan jól hallja, mint ha közvetlen fülébe mondta volna szavait.
Körbepillantva látja, hogy Relild is kémlel, keres, Denzack pediglen fára mászik. így ő a közeli bozótosokat kezdi vizsgálni.*
//Vadvédes banda//
//Mindenki//
*Az erdőszéli házikóhoz mindenki befut, s amint lehet, nyomok után kutat. Így tesz Lyz is. Hamar leszáll a nyeregből, azért íja a keze ügyében van, s tegezét is magára igazítja, könnyen kéznél legyen egy vessző. Aztán inkább talajszinten keres tovább. Nem tudja, mi lehet az a szarvas, és az őzek, s mint ha Shen, épp ezen dilemmájának adna hangot, szólal meg mellette.*
- Nem tudom Shen. El tudnám képzelni. Relild szerint képesek az entitások ilyesmire. De nem tudom, mit higgyek *válaszol őszintén, némi aggodalommal.*
- És csak azt remélem, hogy nem valami más, meg hogy mihamarabb megtaláljuk a többieket. Jó volna már találni valamit… ~merre mentetek?~
- Szerinted mi lehet? *kérdez vissza váratlan. Aztán Shen kiszól a többieknek, hogy ők is szálljanak le a lóról, Valea pedig úgy is tesz, s nekilát a kutatásnak.*
- Igen Valea. Egy szarvas, és kettő, vagy három őz. A szemük fénylik, mint a gyertyaláng pislogása. *válaszol a lánynak csendesen. Minden korábbi szabály él, amit minden alkalommal elmondott, s Lyz is tartja magát ehhez. Ne zavarják az erdőt, ha nem feltétlen szükséges. A lány elf lévén valószínűleg pontosan ugyan olyan jól hallja, mint ha közvetlen fülébe mondta volna szavait.
Körbepillantva látja, hogy Relild is kémlel, keres, Denzack pediglen fára mászik. így ő a közeli bozótosokat kezdi vizsgálni.*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-01 14:08:32
Üzenet elküldve: 2018-08-01 14:08:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Vadvédes banda //
// Mindenki //
* Igyekszik a sor végén maradni, mert már elég régen ült nyeregben, ráadásul a ló is makacs kicsit, így nem szeretné, ha a többiek látnák a bénázását vagy feltartaná őket. Még ha le is marad, úgy van vele, hogy utoléri őket, de hozzá kell szoknia a lovagláshoz. Haladnak egy darabig, miközben Denzack pár méterrel lemarad, de nem vészesen, majd csak arra lesz figyelmes, hogy a többiek megállnak előtte. Először értetlenül áll a dologhoz, hiszen úgy gondolja, hogy miatta álltak meg, de nem érti minek, hiszen nem volt messze, de aztán a beszélgetésekből kiszűri, hogy mi is az ábra valójában. Nyomokat kell keresniük, hogy eljussanak az "eltűntekhez" vagy a szarvasokhoz. A sötételf le is ugrik a lóról, majd nézelődni kezd, de néhány gizgazon, meg a sáros terepen kívül semmi mást nem lát, így hát támad egy ötlete, amivel talán a többiek hasznára lehetne. Szemeivel keres egy viszonylag magas és biztonságosnak tűnő fát, majd mászni kezd. Reményei szerint a magasból meglátja a szarvasok után vágtázó csapatot vagy legalábbis valami ehhez hasonlót, de ha ez nem jönne be, akkor még bízik abban, hogy megpillant néhány ijedtében felröppenő madarat. A fa tetejére felérve, fürkészi a tájat, hátha meglát valami érdekeset. *
// Vadvédes banda //
// Mindenki //
* Igyekszik a sor végén maradni, mert már elég régen ült nyeregben, ráadásul a ló is makacs kicsit, így nem szeretné, ha a többiek látnák a bénázását vagy feltartaná őket. Még ha le is marad, úgy van vele, hogy utoléri őket, de hozzá kell szoknia a lovagláshoz. Haladnak egy darabig, miközben Denzack pár méterrel lemarad, de nem vészesen, majd csak arra lesz figyelmes, hogy a többiek megállnak előtte. Először értetlenül áll a dologhoz, hiszen úgy gondolja, hogy miatta álltak meg, de nem érti minek, hiszen nem volt messze, de aztán a beszélgetésekből kiszűri, hogy mi is az ábra valójában. Nyomokat kell keresniük, hogy eljussanak az "eltűntekhez" vagy a szarvasokhoz. A sötételf le is ugrik a lóról, majd nézelődni kezd, de néhány gizgazon, meg a sáros terepen kívül semmi mást nem lát, így hát támad egy ötlete, amivel talán a többiek hasznára lehetne. Szemeivel keres egy viszonylag magas és biztonságosnak tűnő fát, majd mászni kezd. Reményei szerint a magasból meglátja a szarvasok után vágtázó csapatot vagy legalábbis valami ehhez hasonlót, de ha ez nem jönne be, akkor még bízik abban, hogy megpillant néhány ijedtében felröppenő madarat. A fa tetejére felérve, fürkészi a tájat, hátha meglát valami érdekeset. *
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-30 23:24:43
Üzenet elküldve: 2018-07-30 23:24:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Vadvédes banda //
// Mindenki //
*Kezd lassan megnyugodni, hogy látja szarvasoknak, meg egyéb furcsaságoknak egyelőre se híre, se hamva. Tekintete a tájat pásztázza, amikor Shen'eriel javaslatot tesz, hogy talán nem túl szerencsés továbbra is lóháton maradnia.*
- Igazad van.
*Ismeri el egy bólintással, szavai halkak, ahogy mozdulatai is óvatosak. Bár látszólag csend honol az erdőben, de ebben egyikük sem lehet biztos, zajongással pedig semmit sem szeretne elrontani. Pár éber pillanatot rászán arra, hogy az állat pofáját kedvesen megsimogassa, így az talán nagyobb bizalmat szavaz neki, és kevesebb problémájuk lesz egymással, meg a nyugtalansággal.
Miután a látóhatár feltérképezésével végzett, amin nem sok látnivaló volt leguggolva is szerencsét próbál, közben erősen, de lazán tartva lovának kantárját.*
- Szarvasok és emberek nyomait keressük, jól sejtem? Vagy inkább utóbbit?
*Teszi fel a milliókat érő kérdést továbbra is fojtott hangon, miközben tekintete hol Lyzendrán, hol Ishalán pihen.
Kicsit tanácstalannak érzi magukat, de lehet csak ő az, amit kivetít a csapatra, hiszen Lyz láthatóan ténylegesen jó vezető. Az egy helyben toporgást viszont nem kifejezetten preferálja, ezért kiválasztja a hozzá közel eső területet, hogy tüzetesebben megvizsgálja amennyiben nem érkezik más válasz a többiektől. De nem csak látószerveivel kutat, füleivel is éberen fogadja be az információkat, minden apró csiripelést, és reccsenést igyekezve eltenni emlékezetébe. Sosem lehet tudni mi lesz egyszer fontos, ezt már megtanulta pár leélt évtizede alatt.*
// Vadvédes banda //
// Mindenki //
*Kezd lassan megnyugodni, hogy látja szarvasoknak, meg egyéb furcsaságoknak egyelőre se híre, se hamva. Tekintete a tájat pásztázza, amikor Shen'eriel javaslatot tesz, hogy talán nem túl szerencsés továbbra is lóháton maradnia.*
- Igazad van.
*Ismeri el egy bólintással, szavai halkak, ahogy mozdulatai is óvatosak. Bár látszólag csend honol az erdőben, de ebben egyikük sem lehet biztos, zajongással pedig semmit sem szeretne elrontani. Pár éber pillanatot rászán arra, hogy az állat pofáját kedvesen megsimogassa, így az talán nagyobb bizalmat szavaz neki, és kevesebb problémájuk lesz egymással, meg a nyugtalansággal.
Miután a látóhatár feltérképezésével végzett, amin nem sok látnivaló volt leguggolva is szerencsét próbál, közben erősen, de lazán tartva lovának kantárját.*
- Szarvasok és emberek nyomait keressük, jól sejtem? Vagy inkább utóbbit?
*Teszi fel a milliókat érő kérdést továbbra is fojtott hangon, miközben tekintete hol Lyzendrán, hol Ishalán pihen.
Kicsit tanácstalannak érzi magukat, de lehet csak ő az, amit kivetít a csapatra, hiszen Lyz láthatóan ténylegesen jó vezető. Az egy helyben toporgást viszont nem kifejezetten preferálja, ezért kiválasztja a hozzá közel eső területet, hogy tüzetesebben megvizsgálja amennyiben nem érkezik más válasz a többiektől. De nem csak látószerveivel kutat, füleivel is éberen fogadja be az információkat, minden apró csiripelést, és reccsenést igyekezve eltenni emlékezetébe. Sosem lehet tudni mi lesz egyszer fontos, ezt már megtanulta pár leélt évtizede alatt.*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-27 18:15:00
Üzenet elküldve: 2018-07-27 18:15:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Habár még mindig kissé szédeleg, ahogy vigyázzba vágja magát, rosszulléte mintha kezdene elmúlni. Zúgó fejébe mégis pengeként hasítanak a férfiak szavai, mintha csak izzó tűvel próbálnának az agyához jutni a fülén keresztül. Megrázza fejét, és habár ettől különös közérzete nem múlik, előző kellemetlen és ijesztő érzése elillan. Mintha soha nem is érezte volna, hogy valaki egy bokor mögött leskelődik rájuk. Ez viszont még inkább aggasztani kezdi.*
~Izzó szemű szarvasok, döghalmok, rejtélyes bukszusos tekintetek.~
*Ahogy végiggondolja az elmúlt néhány perc eseményeit, újra csak megborzong, aztán figyelni is kezdi azt, hogy mit beszélnek a férfiak.
Éppen válaszolna Medvének, hogy rendben, amikor aztán magától választja ki, hogy ki maradjon ki mellett, és egy szégyellős kis mosollyal reagál a férfinak, mikor az odalép mellé.
Követi aztán Medve intését a nyílás irányába, amit eddig nem is igazán vett szemügyre, legföljebb azt hitte, hogy képzeli, hogy van ott valami, Umonon túl.*
- Közelebb!
*Kiált vissza Umonnak, aztán biccent a mellette álló férfinak, hogy menjenek. Egy kis rosszullét igazán nem fogja megakadályozni, hogy megnézze, mi van abban a hasadékban, főleg, ha előtte egy hatalmas kupac döglött állat folydogál szanaszéjjel.*
- Umon maradj itt, és ha fura hangokat hallasz, rohanj.
*Erősíti meg őrködős választásában.*
- Ha megjönnének a többiek... hát azt rád bízom mit teszel.
*Nem féli a halált sem, ha bármi komolyan veszélyes lenne odabenn, de mielőtt egyedül bevetné magát, kérdően Medvére pillant, ha tényleg vele tartott.*
- Velem tartasz?
*Ha igen, ha nem, ha csak egy szál magában kell is bemennie, de megindul befelé, lesz ami lesz alapon. Vesztenivalója egyáltalán nincsen.*
//Dögtisztás//
*Habár még mindig kissé szédeleg, ahogy vigyázzba vágja magát, rosszulléte mintha kezdene elmúlni. Zúgó fejébe mégis pengeként hasítanak a férfiak szavai, mintha csak izzó tűvel próbálnának az agyához jutni a fülén keresztül. Megrázza fejét, és habár ettől különös közérzete nem múlik, előző kellemetlen és ijesztő érzése elillan. Mintha soha nem is érezte volna, hogy valaki egy bokor mögött leskelődik rájuk. Ez viszont még inkább aggasztani kezdi.*
~Izzó szemű szarvasok, döghalmok, rejtélyes bukszusos tekintetek.~
*Ahogy végiggondolja az elmúlt néhány perc eseményeit, újra csak megborzong, aztán figyelni is kezdi azt, hogy mit beszélnek a férfiak.
Éppen válaszolna Medvének, hogy rendben, amikor aztán magától választja ki, hogy ki maradjon ki mellett, és egy szégyellős kis mosollyal reagál a férfinak, mikor az odalép mellé.
Követi aztán Medve intését a nyílás irányába, amit eddig nem is igazán vett szemügyre, legföljebb azt hitte, hogy képzeli, hogy van ott valami, Umonon túl.*
- Közelebb!
*Kiált vissza Umonnak, aztán biccent a mellette álló férfinak, hogy menjenek. Egy kis rosszullét igazán nem fogja megakadályozni, hogy megnézze, mi van abban a hasadékban, főleg, ha előtte egy hatalmas kupac döglött állat folydogál szanaszéjjel.*
- Umon maradj itt, és ha fura hangokat hallasz, rohanj.
*Erősíti meg őrködős választásában.*
- Ha megjönnének a többiek... hát azt rád bízom mit teszel.
*Nem féli a halált sem, ha bármi komolyan veszélyes lenne odabenn, de mielőtt egyedül bevetné magát, kérdően Medvére pillant, ha tényleg vele tartott.*
- Velem tartasz?
*Ha igen, ha nem, ha csak egy szál magában kell is bemennie, de megindul befelé, lesz ami lesz alapon. Vesztenivalója egyáltalán nincsen.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-27 12:58:45
Üzenet elküldve: 2018-07-27 12:58:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
//Mindenki//
*Ilyen izgalmak közepette képes igazán a hasára gondolni. Az izgalmaktól éhes lesz, ez mindig is így volt és sosem lesz másképp. Persze kérdéses, hogy amikor hazatérnek, mákos nudli fogja-e várni, de ezt a problémát későbbre halasztja.
Lyzt követve lovagol mögötte biztonságos távolságra, de egyelőre még nem von fegyvert, előbb tudni szeretné, mivel állnak szemben. Amikor Lyz megálljt parancsol, lefékezi a lovát és kíváncsian néz a szép vadászlányra.
Kurtán bólint, majd ő azonnal leszáll a nyeregből és nyomok után kezd kutatni az avarban. Féltérdre ereszkedik, levelet morzsol és törött gallyakat keres, de valójában fogalma sincs róla, mit kellene tennie. Legfeljebb az átlagosak között van nyomkeresésben, de ettől még látta, hogyan kellene csinálni. Elkotorja az avart, hogy nyomokat keressen alatta. Umon se könnyűléptű, de az a Medve már szép nyomokat tud hagyni.
Val és az óriás lány is velük van, így annyira nem para a dolog, de ettől még a világító szemű vadak gondolata nem annyira nyugtató.*
- Hé, Lyz. *suttogja oda.*
- Szerinted ez az erdei kísértet lesz? *kérdi óvatosan. Volt már tapasztalata az erdő védszellemével és akkor nem volt túl jó, de most már ő is őt szolgálja és reméli, hogy ezúttal nem bosszantotta fel valamivel. Közben azért keres, szimatol és elf érzékeire hagyatkozva fülel is a távolabbi zajokra.*
- Hé, csajok! *suttog oda két lovon maradónak is.*
- Szerintem szálljatok le, mert ha megijednek a lovak és megugranak, levetnek magukról vagy elragadnak az erdőbe. *vigyorog a két lányra. Lehet, hogy lóról többet lehet látni, de a józan ész azt diktálja neki, hogy biztonságosabb a talajon. A saját lovát is könnyeden vezeti maga mögött.*
//Vadvédes banda//
//Mindenki//
*Ilyen izgalmak közepette képes igazán a hasára gondolni. Az izgalmaktól éhes lesz, ez mindig is így volt és sosem lesz másképp. Persze kérdéses, hogy amikor hazatérnek, mákos nudli fogja-e várni, de ezt a problémát későbbre halasztja.
Lyzt követve lovagol mögötte biztonságos távolságra, de egyelőre még nem von fegyvert, előbb tudni szeretné, mivel állnak szemben. Amikor Lyz megálljt parancsol, lefékezi a lovát és kíváncsian néz a szép vadászlányra.
Kurtán bólint, majd ő azonnal leszáll a nyeregből és nyomok után kezd kutatni az avarban. Féltérdre ereszkedik, levelet morzsol és törött gallyakat keres, de valójában fogalma sincs róla, mit kellene tennie. Legfeljebb az átlagosak között van nyomkeresésben, de ettől még látta, hogyan kellene csinálni. Elkotorja az avart, hogy nyomokat keressen alatta. Umon se könnyűléptű, de az a Medve már szép nyomokat tud hagyni.
Val és az óriás lány is velük van, így annyira nem para a dolog, de ettől még a világító szemű vadak gondolata nem annyira nyugtató.*
- Hé, Lyz. *suttogja oda.*
- Szerinted ez az erdei kísértet lesz? *kérdi óvatosan. Volt már tapasztalata az erdő védszellemével és akkor nem volt túl jó, de most már ő is őt szolgálja és reméli, hogy ezúttal nem bosszantotta fel valamivel. Közben azért keres, szimatol és elf érzékeire hagyatkozva fülel is a távolabbi zajokra.*
- Hé, csajok! *suttog oda két lovon maradónak is.*
- Szerintem szálljatok le, mert ha megijednek a lovak és megugranak, levetnek magukról vagy elragadnak az erdőbe. *vigyorog a két lányra. Lehet, hogy lóról többet lehet látni, de a józan ész azt diktálja neki, hogy biztonságosabb a talajon. A saját lovát is könnyeden vezeti maga mögött.*
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-26 20:03:45
Üzenet elküldve: 2018-07-26 20:03:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
//Mindenki//
- Nekem ez is jó. Én csak segíteni próbáltam.
*Mondja, miközben ártatlanul pislog Lyzre, ami a magassága mellett elég komikusnak tűnhet. Mikor az elf felnyergeli neki a nagy, fekete lovat, átveszi a kantárt.*
- Köszönöm.
*Ahogy kérik tőle, elindul a kapuhoz, majd gond nélkül felszáll a lóra. Meghallgatja a nő beszédét, próbál a fejébe vésni mindent, amit az mond, majd kettőt pislog, és már indulnak is. Nem nehéz a nagy, fekete lóval - ami nagyobb, mint a többi - tartani a lépést.
Ugyan még mindig nem érti, hogy az ő pusztakezes tudománya - aminek a legtöbbjét Pyctától tanulta - miért lesz jó szarvasok ellene de maximum... maximum jó lesz szemnek. Egy hatalmas lovon ülő még nagyobb óriás elé jó kilátás vegyül. Így hát két szép szemével vizsgálja az erdőt, hátha feltűnik neki valami.*
//Vadvédes banda//
//Mindenki//
- Nekem ez is jó. Én csak segíteni próbáltam.
*Mondja, miközben ártatlanul pislog Lyzre, ami a magassága mellett elég komikusnak tűnhet. Mikor az elf felnyergeli neki a nagy, fekete lovat, átveszi a kantárt.*
- Köszönöm.
*Ahogy kérik tőle, elindul a kapuhoz, majd gond nélkül felszáll a lóra. Meghallgatja a nő beszédét, próbál a fejébe vésni mindent, amit az mond, majd kettőt pislog, és már indulnak is. Nem nehéz a nagy, fekete lóval - ami nagyobb, mint a többi - tartani a lépést.
Ugyan még mindig nem érti, hogy az ő pusztakezes tudománya - aminek a legtöbbjét Pyctától tanulta - miért lesz jó szarvasok ellene de maximum... maximum jó lesz szemnek. Egy hatalmas lovon ülő még nagyobb óriás elé jó kilátás vegyül. Így hát két szép szemével vizsgálja az erdőt, hátha feltűnik neki valami.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-07-26 19:56:08
Üzenet elküldve: 2018-07-26 19:56:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
- Tudom, tudom! *Kúszva legyint hátra, ő is érzi, hogy valami nagyon nincsen rendjén, de az sem, hogy a csodálatos rengeteg közepén egy döghalom meredezzen zászlókkal.*
- A végére kell járni, ez így nem jó. *Sziszegi hátra, majd kissé előrébb megy. Egész egyszerűen tocsog a mocsokban, olykor az öklendezés kerülgeti, de a szerzetest kemény fából faragták, egy kis bűz még nem ártott meg senkinek. A legyek viszont idegesítik, így ismét hátraszól halkan:*
- Ezek csak kendők. *Morogja csalódottan, majd Medve hangjára figyel fel. Felkapja a fejét, majd botjára támaszkodva óvatosan kémlelve feláll, épp csak annyira, hogy a Medve által mutatott irányba nézzen. Határozottan nyakát nyújtva bólint.*
- Látom! Mi legyen? *Kérdezi továbbra is állva, egyelőre a zászlókat hagyja. A biztonságérzete kezd elszállni azért annyira nem ütődött, hogy egyedül másszon be egy hasadékba, melyek előtt dögökből képeztek akadályt.*
- Közelebb jöttök? *Kérdezi.* Jöhetnének már a többiek! *Morogja magában.* Hol késlekednek ennyi ideig? Remélem Ishalának nem történt baja. *Sóhajt fel. Alaposan felméri az üreg száját, esetleges mélységét, ha látja, jelenlegi helyzetéből nem mozdul, csak vár. Vár valamire.*
- Én maradok, őrködöm. Aki, vagy ami ezt csinálta, nem garázdálkodhat tovább Erdőmélyén, ez nem természetes. *Vágja vissza a bizonytalankodóknak, persze azért ő sem a leghatározottabb itt elöl, vértől iszamós csuhában és egy szál bottal a kezében. Egy hirtelen gondolattól vezérelve lehajol, hogy valami dobhatót keressen a földön. Akár egy lábat, vagy fejet, agancsot, vagy sziklát, mindegy.*
- Vigyázzatok! *Mondja hangosabban kissé hátrafordulva.* Ha futásnak eredek rohanjatok, mint az őrült! *Vigyorog, mint egy eszelős, csak stigmái tánca mutatja, hogy annyira azért nem elégedett a helyzettel. Ha megtalálta a célszerszámot határozott lendülettel a hasadékba vágja, majd feszülten figyeli a történéseket.*
//Dögtisztás//
- Tudom, tudom! *Kúszva legyint hátra, ő is érzi, hogy valami nagyon nincsen rendjén, de az sem, hogy a csodálatos rengeteg közepén egy döghalom meredezzen zászlókkal.*
- A végére kell járni, ez így nem jó. *Sziszegi hátra, majd kissé előrébb megy. Egész egyszerűen tocsog a mocsokban, olykor az öklendezés kerülgeti, de a szerzetest kemény fából faragták, egy kis bűz még nem ártott meg senkinek. A legyek viszont idegesítik, így ismét hátraszól halkan:*
- Ezek csak kendők. *Morogja csalódottan, majd Medve hangjára figyel fel. Felkapja a fejét, majd botjára támaszkodva óvatosan kémlelve feláll, épp csak annyira, hogy a Medve által mutatott irányba nézzen. Határozottan nyakát nyújtva bólint.*
- Látom! Mi legyen? *Kérdezi továbbra is állva, egyelőre a zászlókat hagyja. A biztonságérzete kezd elszállni azért annyira nem ütődött, hogy egyedül másszon be egy hasadékba, melyek előtt dögökből képeztek akadályt.*
- Közelebb jöttök? *Kérdezi.* Jöhetnének már a többiek! *Morogja magában.* Hol késlekednek ennyi ideig? Remélem Ishalának nem történt baja. *Sóhajt fel. Alaposan felméri az üreg száját, esetleges mélységét, ha látja, jelenlegi helyzetéből nem mozdul, csak vár. Vár valamire.*
- Én maradok, őrködöm. Aki, vagy ami ezt csinálta, nem garázdálkodhat tovább Erdőmélyén, ez nem természetes. *Vágja vissza a bizonytalankodóknak, persze azért ő sem a leghatározottabb itt elöl, vértől iszamós csuhában és egy szál bottal a kezében. Egy hirtelen gondolattól vezérelve lehajol, hogy valami dobhatót keressen a földön. Akár egy lábat, vagy fejet, agancsot, vagy sziklát, mindegy.*
- Vigyázzatok! *Mondja hangosabban kissé hátrafordulva.* Ha futásnak eredek rohanjatok, mint az őrült! *Vigyorog, mint egy eszelős, csak stigmái tánca mutatja, hogy annyira azért nem elégedett a helyzettel. Ha megtalálta a célszerszámot határozott lendülettel a hasadékba vágja, majd feszülten figyeli a történéseket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957