Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-29 19:08:40
Üzenet elküldve: 2018-08-29 19:08:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Izzó szemek a sötétben //
// Dögtisztás //
*Az érkezők első pillantása a szórakozottan nyújtózkodó, majd összerezzenő alakra vetülhet. Gyorsan fel is veszik a formációt, így Umon csak ismerős arcokat láthat, akik nem teljes nyugalommal, sőt, talán kis aggodalommal arcukon próbálják őt minél többen célkeresztben tartani.
Ahogy megfordul láthatóvá válik mellkasa, ami a kúszás miatt még véresebb, cafatoktól tarkább, mint háta volt. Arcára jótékony homályt vet a csuklya, ahogyan még mindig bokáig gázol a holtak között. Leesett agancsot viszont nem talál, mind a koponyán van még. Friss tetemek. A többiek így szemből sem lesznek sokkal okosabbak, talán ha Umont orrhegye és néhány szava alapján megismerik, tudhatják, hogy nincs veszély, de így, így csak gyanakodni tudnak. Ráadásul még ha Umon is az, aki a kupacon áll, lehet akkor sincsenek biztonságban. Nem beszélve a hölgyeket egyre inkább jövetelük irányából zavaró rossz érzésre, miszerint figyelik őket.*
//Barlang//
*A folyosó gyors kanyart vet balra, aztán pár lépés után jobbra is. Innen pedig fény szűrődik ki oda. Jó harminc lépésnyivel bentebb apró lángocska ég a füst minden szaga nélkül, meleget sem árasztva. Ugyanolyan barlangi levegő áramlik lustán itt is, mint eddig. A fal is kiszélesedik valamivel a tűz előtt. Ez lehet az a szélesebb csarnok, amit kerestek. Sythra nem érzi már többé magán a figyelő tekintetet, de még így is kérdéses, ha valaki, vagy valami megölt két akkora kupac vadat kedvtelésből, és még tüzet is képes rakni, akkor be akarnak-e menni oda? A veszélyeket a párosnak tiszte mérlegelni, ha akarnak, most talán még el tudnak iszkolni, már ha nem verték fel lépteikkel a barlang lakosságát.*
//Erdei lak//
*Ishala egyedül marad végül a lovakkal. A jószágok békésen legelésznek kikötve ide-oda, egy egész ménes gyűlt össze szinte a kunyhónál. Mindannyian nyugodtak, de az elf aggodalma nem alaptalan. Egy idő múlva a lovak fülei felpattannak. Egy-egy ideges nyerítés is felhangzik. Az egész nagyjából két percig lehet furcsa, ugyanis nem sokkal a lovak vadulásnak indulása után felhangzik egy vonyítás is. Ragadozók járják a vidéket, farkasfélék lehetnek vadászatra hívó jelzéseik alapján.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.30 10:41:15, a következő indokkal:
Önkorrekció
// Dögtisztás //
*Az érkezők első pillantása a szórakozottan nyújtózkodó, majd összerezzenő alakra vetülhet. Gyorsan fel is veszik a formációt, így Umon csak ismerős arcokat láthat, akik nem teljes nyugalommal, sőt, talán kis aggodalommal arcukon próbálják őt minél többen célkeresztben tartani.
Ahogy megfordul láthatóvá válik mellkasa, ami a kúszás miatt még véresebb, cafatoktól tarkább, mint háta volt. Arcára jótékony homályt vet a csuklya, ahogyan még mindig bokáig gázol a holtak között. Leesett agancsot viszont nem talál, mind a koponyán van még. Friss tetemek. A többiek így szemből sem lesznek sokkal okosabbak, talán ha Umont orrhegye és néhány szava alapján megismerik, tudhatják, hogy nincs veszély, de így, így csak gyanakodni tudnak. Ráadásul még ha Umon is az, aki a kupacon áll, lehet akkor sincsenek biztonságban. Nem beszélve a hölgyeket egyre inkább jövetelük irányából zavaró rossz érzésre, miszerint figyelik őket.*
//Barlang//
*A folyosó gyors kanyart vet balra, aztán pár lépés után jobbra is. Innen pedig fény szűrődik ki oda. Jó harminc lépésnyivel bentebb apró lángocska ég a füst minden szaga nélkül, meleget sem árasztva. Ugyanolyan barlangi levegő áramlik lustán itt is, mint eddig. A fal is kiszélesedik valamivel a tűz előtt. Ez lehet az a szélesebb csarnok, amit kerestek. Sythra nem érzi már többé magán a figyelő tekintetet, de még így is kérdéses, ha valaki, vagy valami megölt két akkora kupac vadat kedvtelésből, és még tüzet is képes rakni, akkor be akarnak-e menni oda? A veszélyeket a párosnak tiszte mérlegelni, ha akarnak, most talán még el tudnak iszkolni, már ha nem verték fel lépteikkel a barlang lakosságát.*
//Erdei lak//
*Ishala egyedül marad végül a lovakkal. A jószágok békésen legelésznek kikötve ide-oda, egy egész ménes gyűlt össze szinte a kunyhónál. Mindannyian nyugodtak, de az elf aggodalma nem alaptalan. Egy idő múlva a lovak fülei felpattannak. Egy-egy ideges nyerítés is felhangzik. Az egész nagyjából két percig lehet furcsa, ugyanis nem sokkal a lovak vadulásnak indulása után felhangzik egy vonyítás is. Ragadozók járják a vidéket, farkasfélék lehetnek vadászatra hívó jelzéseik alapján.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.08.30 10:41:15, a következő indokkal:
Önkorrekció
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-29 12:23:46
Üzenet elküldve: 2018-08-29 12:23:46
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Vadvédes banda //
// Dögtisztás //
*Nem túl biztató, hogy végül Relild is megfutamodik, elvégre a fizikai ereje nem lett volna haszontalan a sok hegyes fülű között, de persze nem csak hátránya, hanem előnye is van, mivel így kevesebb fele oszlik el a figyelem. Szó nélkül elfogadja a tárgyakat tőle, bár nem érti, hogy az aranyával mit kezdhetne, majd egy utolsó jókívánság gyanánt óvatosságra inti. Bízik benne, hogy épségben kijut az erdőből, vagy visszatalál Vadvédbe. Lyzendra kérdésére miszerint ki kíván a továbbiakban távozni csak makacs elszántsággal hallgat, és ezzel meg is válaszolva azt.
Döntését akkor sem bánja meg, amikor a hang forrására végül fény derül és orrfacsaró bűz is párosul mellé. Nagyot nyelve igyekszik leküzdeni feltörő hányingerét, és a kellemetlenségek ellenére törekszik minden idegszálával a feladatra koncentrálni. Nyilván a látvány sokkolja, főleg a tudata, hogy sejtése sincs mi okozhat ilyen mértékű pusztítást, de ezen is felülemelkedik.
A pár pillanatig tartó sokkhatás után érzékeli a holttesteknél őrt álló alakot is, akitől már inkább kirázza a hideg, de szerencsére annyi lélekjelenléte még akad, hogy elszakítva róla tekintetét tengelye körül megfordulva fedezze a többiek hátát. Keze magabiztosan és felkészülten vár fegyvere markolatán, bár még mindig bízik benne, hogy nem lesz szükség a használatukra.*
// Vadvédes banda //
// Dögtisztás //
*Nem túl biztató, hogy végül Relild is megfutamodik, elvégre a fizikai ereje nem lett volna haszontalan a sok hegyes fülű között, de persze nem csak hátránya, hanem előnye is van, mivel így kevesebb fele oszlik el a figyelem. Szó nélkül elfogadja a tárgyakat tőle, bár nem érti, hogy az aranyával mit kezdhetne, majd egy utolsó jókívánság gyanánt óvatosságra inti. Bízik benne, hogy épségben kijut az erdőből, vagy visszatalál Vadvédbe. Lyzendra kérdésére miszerint ki kíván a továbbiakban távozni csak makacs elszántsággal hallgat, és ezzel meg is válaszolva azt.
Döntését akkor sem bánja meg, amikor a hang forrására végül fény derül és orrfacsaró bűz is párosul mellé. Nagyot nyelve igyekszik leküzdeni feltörő hányingerét, és a kellemetlenségek ellenére törekszik minden idegszálával a feladatra koncentrálni. Nyilván a látvány sokkolja, főleg a tudata, hogy sejtése sincs mi okozhat ilyen mértékű pusztítást, de ezen is felülemelkedik.
A pár pillanatig tartó sokkhatás után érzékeli a holttesteknél őrt álló alakot is, akitől már inkább kirázza a hideg, de szerencsére annyi lélekjelenléte még akad, hogy elszakítva róla tekintetét tengelye körül megfordulva fedezze a többiek hátát. Keze magabiztosan és felkészülten vár fegyvere markolatán, bár még mindig bízik benne, hogy nem lesz szükség a használatukra.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-28 20:05:00
Üzenet elküldve: 2018-08-28 20:05:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
//Dögtisztás//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz//
*Jayzionra kacsint, amikor kikéri magának, hogy őt is lecsajozta, de épp ez volt a célja. Egy kis humorral oldani a feszültséget. Ő nincs vasból, mint Énmegleon, meg a mélységi sötétképű, neki nincsenek acélból az idegei, így olykor megenged magának egy ilyen kis humor-szösszenetet.
Ahogy közelednek, egyre erősödik a hang, ami a frászt hozza Shenire, bár igyekszik keménynek látszani a csajok előtt, érzi, hogy kiszárad a szája és hideg verejték csorog a gerince mentén. Vali kérdésére csak egy félkemény pillantásra futja, majd visszafordul előre és a Lyztől kapott nyilat előre tartja, hátha használni kell.
Amikor pedig Relild lelép, alig tudja megállni, hogy valami nagyon cifra cuccal ne illesse az óriást. Most komoly, itt a kénköves pokol lyukában képes hátat fordítani és magukra hagyni őket? Az Erdei kísértet biztos megbünteti majd érte.
Aztán kiderül, hogy beborul. Kiérnek a tisztásra, ahol azok az emelet magas dögök vannak feltornyozva, egymás hegyén-hátán, a hang nem más, mint döglegyek zümmögése, a szag egyből beteríti a lombzabáló orrát, öklendezésre késztetve a gyomrát.*
- Abüdöspicsába. *szalad ki a nem túl kedves szavacska Shen száján, tekintetében félelem szűköl, ahogy végignéz a dögökön. Aztán megpillantja az az alakot a dögök tetején és az az első gondolata, hogy ő felelős ezért. Megacélozza a gyomrát, remélve, hogy a reggeli nem kíván kikandikálni és fojtott hangon kérdez Lyzi felé.*
- Kilőjem? *Bár a parancsot megkapták, egyszerűen nem tudja levenni a tekintetét a kámzsásról. Várja a parancsot, a történéseket, közben fülel azért, mert hát elf a szentem, de figyelme főleg a dögökön álló alakra összpontosul. Jó, hogy mellette van Lyz, így ha baj történne, meg tudja védeni.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.28 20:59:20
//Vadvédes banda//
//Dögtisztás//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz//
*Jayzionra kacsint, amikor kikéri magának, hogy őt is lecsajozta, de épp ez volt a célja. Egy kis humorral oldani a feszültséget. Ő nincs vasból, mint Énmegleon, meg a mélységi sötétképű, neki nincsenek acélból az idegei, így olykor megenged magának egy ilyen kis humor-szösszenetet.
Ahogy közelednek, egyre erősödik a hang, ami a frászt hozza Shenire, bár igyekszik keménynek látszani a csajok előtt, érzi, hogy kiszárad a szája és hideg verejték csorog a gerince mentén. Vali kérdésére csak egy félkemény pillantásra futja, majd visszafordul előre és a Lyztől kapott nyilat előre tartja, hátha használni kell.
Amikor pedig Relild lelép, alig tudja megállni, hogy valami nagyon cifra cuccal ne illesse az óriást. Most komoly, itt a kénköves pokol lyukában képes hátat fordítani és magukra hagyni őket? Az Erdei kísértet biztos megbünteti majd érte.
Aztán kiderül, hogy beborul. Kiérnek a tisztásra, ahol azok az emelet magas dögök vannak feltornyozva, egymás hegyén-hátán, a hang nem más, mint döglegyek zümmögése, a szag egyből beteríti a lombzabáló orrát, öklendezésre késztetve a gyomrát.*
- Abüdöspicsába. *szalad ki a nem túl kedves szavacska Shen száján, tekintetében félelem szűköl, ahogy végignéz a dögökön. Aztán megpillantja az az alakot a dögök tetején és az az első gondolata, hogy ő felelős ezért. Megacélozza a gyomrát, remélve, hogy a reggeli nem kíván kikandikálni és fojtott hangon kérdez Lyzi felé.*
- Kilőjem? *Bár a parancsot megkapták, egyszerűen nem tudja levenni a tekintetét a kámzsásról. Várja a parancsot, a történéseket, közben fülel azért, mert hát elf a szentem, de figyelme főleg a dögökön álló alakra összpontosul. Jó, hogy mellette van Lyz, így ha baj történne, meg tudja védeni.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.28 20:59:20
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-28 09:04:29
Üzenet elküldve: 2018-08-28 09:04:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Nyugodtan áll, beletörődve az őrszemek unalmas dolgába, különösebben nem zavarja meg semmi sem. Egy ideig szemléli a lengedező kis kendőket a botokra tűzve, majd lábat vált, mert amire támaszkodik kissé elnehezedett már. Néhány lazító mozdulatot is végez. Az érkező csapatról fogalma sincsen, ahogyan azt sem tudja jelenleg mi zajlik a barlangban. Azonban hamarosan a csend megváltozik, még mélyebb lesz. A csuhás felkapja tekintetét és két kézre fogja a Pyctától kapott botját. Stigmái apró táncba kezdenek arcán, a csuklya mélyén, mert a mély madártalan csendet szokatlan zajok váltják fel. Valaki, vagy valami közeledik. Hidegvérrel próbálja megkeresni a hang forrását, így fejét a hang vélt irányába próbálja fordítani, persze nem lát semmit, az okozója rejtve marad.*
- Ki jár ott? *Kérdezi félhangosan, de csak pont annyira, hogy az esetleg bozótban bujkálók azt hallhassák. Reszelős hangja megtölti a teret, némiképp meg is lepődik rajta, így azonnal felméri a terepet, okozott e változást a kérdés.*
- Fedje fel magát, különben... *Különben mi? Vészesen keresni kezd legalább egy agancsdarabot, amit odavághat szükség esetén, mert egy bottal sok mindent nem tudna kezdeni, dobó csillagjait pedig már régen elkobozták már. Mindenesetre a harci állást felveszi, s hátsó lábát kissé hátrébb helyezi, hogy legyen támaszték, hogyha ugrania kell, de egyelőre ezen kívül egyéb mozdulatot még nem tesz.*
//Dögtisztás//
*Nyugodtan áll, beletörődve az őrszemek unalmas dolgába, különösebben nem zavarja meg semmi sem. Egy ideig szemléli a lengedező kis kendőket a botokra tűzve, majd lábat vált, mert amire támaszkodik kissé elnehezedett már. Néhány lazító mozdulatot is végez. Az érkező csapatról fogalma sincsen, ahogyan azt sem tudja jelenleg mi zajlik a barlangban. Azonban hamarosan a csend megváltozik, még mélyebb lesz. A csuhás felkapja tekintetét és két kézre fogja a Pyctától kapott botját. Stigmái apró táncba kezdenek arcán, a csuklya mélyén, mert a mély madártalan csendet szokatlan zajok váltják fel. Valaki, vagy valami közeledik. Hidegvérrel próbálja megkeresni a hang forrását, így fejét a hang vélt irányába próbálja fordítani, persze nem lát semmit, az okozója rejtve marad.*
- Ki jár ott? *Kérdezi félhangosan, de csak pont annyira, hogy az esetleg bozótban bujkálók azt hallhassák. Reszelős hangja megtölti a teret, némiképp meg is lepődik rajta, így azonnal felméri a terepet, okozott e változást a kérdés.*
- Fedje fel magát, különben... *Különben mi? Vészesen keresni kezd legalább egy agancsdarabot, amit odavághat szükség esetén, mert egy bottal sok mindent nem tudna kezdeni, dobó csillagjait pedig már régen elkobozták már. Mindenesetre a harci állást felveszi, s hátsó lábát kissé hátrébb helyezi, hogy legyen támaszték, hogyha ugrania kell, de egyelőre ezen kívül egyéb mozdulatot még nem tesz.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-28 01:28:00
Üzenet elküldve: 2018-08-28 01:28:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Barlang//
*Őt magát nem környékezi félelem. Sosem félt a sötétségtől, hisz fél emberöltőn át az Ingovány önkéntes foglya volt. A csillagok világát gyakran takarta a mocsár gerjesztette köd, míg az éjjeli sötétségben csupán a cirkáló lidércfények világítottak, szerte a mocsárban. Ki ezt látta már, nem féli a sötétséget.
A leány félelmét azonban érzi. Nem csak a hangján, de keze szorításán, szapora lélegzetén.*
-Ne félj.
*Dörmögi szakálla alatt halkan. A félelem jó, hisz túlélési ösztön. Akkor van baj, ha ez az állapot rettegésbe csap át.*
-Hallasz engem, itt vagyok veled. Ne félj hát.
*Ez minden tőle telhető, a leány kezét szorosan fogja.*
-Hanem míg látod a fényt mögöttünk, visszafordulhatsz. Utána már nem eresztem a kezed, mert még eltévelyedsz.
*Mosolyog a lányra, de hamar tudatosul benne, hogy ezt Sythra nem láthatja. Tovább halad hát a sötétben, mert bizony furdalja a kíváncsiság. Bármilyen lény, ember, vagy entitás az, mi az állatokkal ezt tette, kötve hiszi, hogy a barlangban leledzik. Csupán érdekli, mi van az alagút végén.*
//Barlang//
*Őt magát nem környékezi félelem. Sosem félt a sötétségtől, hisz fél emberöltőn át az Ingovány önkéntes foglya volt. A csillagok világát gyakran takarta a mocsár gerjesztette köd, míg az éjjeli sötétségben csupán a cirkáló lidércfények világítottak, szerte a mocsárban. Ki ezt látta már, nem féli a sötétséget.
A leány félelmét azonban érzi. Nem csak a hangján, de keze szorításán, szapora lélegzetén.*
-Ne félj.
*Dörmögi szakálla alatt halkan. A félelem jó, hisz túlélési ösztön. Akkor van baj, ha ez az állapot rettegésbe csap át.*
-Hallasz engem, itt vagyok veled. Ne félj hát.
*Ez minden tőle telhető, a leány kezét szorosan fogja.*
-Hanem míg látod a fényt mögöttünk, visszafordulhatsz. Utána már nem eresztem a kezed, mert még eltévelyedsz.
*Mosolyog a lányra, de hamar tudatosul benne, hogy ezt Sythra nem láthatja. Tovább halad hát a sötétben, mert bizony furdalja a kíváncsiság. Bármilyen lény, ember, vagy entitás az, mi az állatokkal ezt tette, kötve hiszi, hogy a barlangban leledzik. Csupán érdekli, mi van az alagút végén.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-27 18:43:32
Üzenet elküldve: 2018-08-27 18:43:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Barlang//
*Kifejezetten frusztráló érzés, ahogy a fény eltűnik hátuk mögött, helyét pedig a szinte harapható sötétség veszi át. Meg is lepődik egy pillanatra, mikor Medve megfogja a kezét, ám az érzést igen hamar átveszi egy még kellemetlenebb, mert újra elfogja az a szorító-fojtó érzés, ami még kinn a rengetegben, hogy bizonyosan figyelik. Fejét nem, de tekintetét, mely valójában nem lát semmit, ijedten kapkodja sötétebbnél sötétebb falak között, és időnként meg is szorongatja a férfi kezét, mert nem szeretne annyira rosszul lenni, hogy akár elájuljon. Nem akarja egyedül hagyni itt a férfit, még akkor sem, ha valószínűleg könnyedén visszatalálna Umonhoz, hiszen - bár egyre halványabban - de ott van még az a fényfolt a hátuk mögött. Gondolataiba férkőzik az is, hogy fél kézzel nem tud íjat használni, de ilyen feketeségben nem is igazán lenne haszna, legföljebb ha valakit, vagy valamit le akarna ütni vele.*
- Nem jó ez itt.
*Súgja maga elé remegő, valamelyest ijedt hangon olyan halkan, amennyire csak tudja, nehogy visszhangot verjen hangja, de Medvét nem ereszti, és meg sem torpan, csak óvatos, puha léptekkel igyekszik minél beljebb, hiszen valamelyest erőt adnak neki a férfi szavai, bízik benne, hogy a sötétségnek is vége van egyszer.*
//Barlang//
*Kifejezetten frusztráló érzés, ahogy a fény eltűnik hátuk mögött, helyét pedig a szinte harapható sötétség veszi át. Meg is lepődik egy pillanatra, mikor Medve megfogja a kezét, ám az érzést igen hamar átveszi egy még kellemetlenebb, mert újra elfogja az a szorító-fojtó érzés, ami még kinn a rengetegben, hogy bizonyosan figyelik. Fejét nem, de tekintetét, mely valójában nem lát semmit, ijedten kapkodja sötétebbnél sötétebb falak között, és időnként meg is szorongatja a férfi kezét, mert nem szeretne annyira rosszul lenni, hogy akár elájuljon. Nem akarja egyedül hagyni itt a férfit, még akkor sem, ha valószínűleg könnyedén visszatalálna Umonhoz, hiszen - bár egyre halványabban - de ott van még az a fényfolt a hátuk mögött. Gondolataiba férkőzik az is, hogy fél kézzel nem tud íjat használni, de ilyen feketeségben nem is igazán lenne haszna, legföljebb ha valakit, vagy valamit le akarna ütni vele.*
- Nem jó ez itt.
*Súgja maga elé remegő, valamelyest ijedt hangon olyan halkan, amennyire csak tudja, nehogy visszhangot verjen hangja, de Medvét nem ereszti, és meg sem torpan, csak óvatos, puha léptekkel igyekszik minél beljebb, hiszen valamelyest erőt adnak neki a férfi szavai, bízik benne, hogy a sötétségnek is vége van egyszer.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-27 17:48:15
Üzenet elküldve: 2018-08-27 17:48:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
* Denzackot kissé kellemetlenül érinti a dolog, hogy az óriás lány is elhagyja őket, pedig bízott benne, hogy ha nagy a baj, akkor az óriáslány puszta kézzel felpofozza az ellenséget. Persze azért nem merné marasztalni, nem akar az útjába állni, nehogy mérgében széttépje. Az zümmögés szintén aggasztja a sötételfet, így elő is veszi a Lyztól kapott csodakenőcsöt, hogy fúvócső nyilait szépen bekenje vele, majd a tőrét elő sem veszi már inkább, mert a fúvócsövét tartja a kezében, úgy véli ez sokkal halálosabb lehet egy váratlan támadás során, főleg, ha ők támadnak. *
- Bár még szerintem is hátborzongató ez az egész nyavalya, de most már nem szállok ki. Ha eddig eljöttünk, akkor félúton nem adhatjuk fel. Ráadásul az is lehet, hogy a többiek élete is rajtunk múlik.
* Most még határozottabban menetel előre, mert menten el is űzte minden félelmét. Már sok emberrel végzett, akkor egy kis zümmögés és démoni szarvasok már nem fogják kizökkenteni.
//Dögtisztás//
Ahogyan haladnak, lassan megcsapja Denzack orrát is a rettentő bűz és meglátja a hatalmas, tetemekkel borított kupacot, rajta a csuklyás, emberféleségnek tűnő lénnyel. Eléggé nosztalgikusnak a mélységi számára ez a helyzet, de főként ironikusnak érzi, hogy ily módon jön el érte a halál, ugyanis a csuklyás férfit a halállal véli azonosítani. Igyekszik úgy állni, hogy miközben lövéshez készen tartja fúvócsövét, védhesse a többieket is egy irányból, pont ahogyan Lyz is kérte. *
//Vadvédes banda//
* Denzackot kissé kellemetlenül érinti a dolog, hogy az óriás lány is elhagyja őket, pedig bízott benne, hogy ha nagy a baj, akkor az óriáslány puszta kézzel felpofozza az ellenséget. Persze azért nem merné marasztalni, nem akar az útjába állni, nehogy mérgében széttépje. Az zümmögés szintén aggasztja a sötételfet, így elő is veszi a Lyztól kapott csodakenőcsöt, hogy fúvócső nyilait szépen bekenje vele, majd a tőrét elő sem veszi már inkább, mert a fúvócsövét tartja a kezében, úgy véli ez sokkal halálosabb lehet egy váratlan támadás során, főleg, ha ők támadnak. *
- Bár még szerintem is hátborzongató ez az egész nyavalya, de most már nem szállok ki. Ha eddig eljöttünk, akkor félúton nem adhatjuk fel. Ráadásul az is lehet, hogy a többiek élete is rajtunk múlik.
* Most még határozottabban menetel előre, mert menten el is űzte minden félelmét. Már sok emberrel végzett, akkor egy kis zümmögés és démoni szarvasok már nem fogják kizökkenteni.
//Dögtisztás//
Ahogyan haladnak, lassan megcsapja Denzack orrát is a rettentő bűz és meglátja a hatalmas, tetemekkel borított kupacot, rajta a csuklyás, emberféleségnek tűnő lénnyel. Eléggé nosztalgikusnak a mélységi számára ez a helyzet, de főként ironikusnak érzi, hogy ily módon jön el érte a halál, ugyanis a csuklyás férfit a halállal véli azonosítani. Igyekszik úgy állni, hogy miközben lövéshez készen tartja fúvócsövét, védhesse a többieket is egy irányból, pont ahogyan Lyz is kérte. *
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-26 19:41:53
Üzenet elküldve: 2018-08-26 19:41:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Vadvédes banda //
*Így, hogy elegen vannak, engedi Ishalának, hogy a lovakkal maradjon. Nem baj, ha van egy őr ott is. Elveszi tőle a tégelyt, amit felé nyújt. Ha meg kell védenie magát, nem lesz ideje használni, és nem is lesz rá szüksége. *
- Vigyázz magadra Ishala, fegyver legyen bekészítve. Sietünk vissza.
*Minden szavát az elővigyázatosság szüli, bár eddig is kéznél voltak a fegyverek, de a fokozott figyelem sosem árt, Lyz pedig nagyon igyekszik, hogy a legjobban vezesse a csapatot. Illetve névleg vezesse, mert Shen megy előtte. Ő egy kissé méltatlankodik, Ishala maradásán, és ha egy szervezett vadászat volna, akkor nem is engedné hátul maradni Lyz sem. De ez most nem az. Talán nem is baj, hogy kevesebben zavarják útjukkal az erdő csendjét.
Denzack ugyan nem hall semmit, egyelőre, s mikor szóvá teszi, Lyz csak füle felé int szótlanul, s bólogat mellé.
~Itt bizony van valami, majd te is meghallod.~
Aztán csak helyeslően bólint, amikor jó barátja mégis meghallja, amit ők is, illetve Valea felé is, amikor röviden összefoglalja, mihez is ért.*
- Rendben, nagyon jó *szól fojtott hangon az elf lánynak. Annak örül, hogy nem csak távolsági fegyverrel bánnak jól a csapatában. Két távolsági, és két közelharcos, de csak remélni tudja, hogy használatlanul visszafűzhetik a nyilakat, és tőröket a tokjaikba.
A csapás és a hang adott, ami mutatja az irányt, csak mire vélni nem tudja a zümmögést. Közben az óriáslány meggondolja magát, és inkább visszafordulna. Lyz marasztalná, de Relild elég határozott, hogy mégse mondjon semmit. Csak bólint. Ha így szeretné, ez nem egy börtön. Bárki mehet, aki szeretne, ő biztosan megkeresi a többieket, ha kell, akkor egyedül.*
- Ha valaki még visszafordulna, most szóljon *fordul a többiekhez, nem küld senkit, de aki vele tart visszahozni a többieket, az legyen biztos a dolgában. *
- Tessék *nyújt Shen felé két vesszőt, s ha nem aggódna a többiekért, ha a gyakorlópályán volnának, még el is mosolyodna közben, de előrehaladásuk közben a Lyzben növekvő feszültség, minden könnyedséget komolysággá fagyaszt. Csak a feladatra koncentrál, semmi másra. Torkában gombóc nő, bár ezt nem láthatja senki, csak hogy szemei csakhamar visszatérnek az erdőt fürkészni, szemöldöke szigorúbban húzódik össze, ahogy az íjat újra keze ügyébe veszi. Ajkait vékonyra préseli a koncentráció, s smaragd szemei minden rezdülést próbálnak kiszűrni.*
- Mint a… *folytatja Shen gondolatát, de a mondat végét már a tisztásra toppanva leheli.*
//Dögtisztás//
- …döglegyek és dögök *csendes nyögéssel hagyja el a száját a szó, és szorítja is össze ajkait azonnal. Ilyet még sosem látott, és hiába előtte ott volt az aranyhajú, immár ki is lép mögüle. Íját nem ereszti, de könyökhajlatába fordítja arcát. Nem finnyás. Sosem volt az. Hogyan is lehetne, de ezek a kupacok magukhoz vonzzák a pillantását és alig eresztik. A könyök hajlatból szívott levegő segít, hogy ne a mindent átható szagot szívja, de összességében mindegy. Forog a gyomra, főleg a látványtól. El nem tudja képzelni, mi művel ilyet. Sosem találkozott hasonlóval sem. Szeme azonnal körbejár, nehogy meglepetés érje őket.*
- Ne menjetek semerre *adja ki, miközben torkát szorítja valami keserű, de meglát egy alakot az egyik kupac tetején. A kámzsás lehet bárki, barát, vagy ellenség. Lyz íját feszíti azonnal az alakra tart, de nem lő, kivár.*
- Hátra és arra is figyeljetek, nehogy meglepetés érjen *szűri halkan, azoknak, akik vele tartottak eddig, fejét billentve az irányba, amit kiválasztott. Végtelenül védtelennek érzi magát egyelőre, ezért igyekszik úgy állni, hogy társaival egymás hátát védhessék, és egyik oldalról se érhesse meglepetés egyiküket sem, ha úgy állnak, ahogy kérte. De az ismeretlen kámzsásra tartott fegyverét nem engedi le.*
// Vadvédes banda //
*Így, hogy elegen vannak, engedi Ishalának, hogy a lovakkal maradjon. Nem baj, ha van egy őr ott is. Elveszi tőle a tégelyt, amit felé nyújt. Ha meg kell védenie magát, nem lesz ideje használni, és nem is lesz rá szüksége. *
- Vigyázz magadra Ishala, fegyver legyen bekészítve. Sietünk vissza.
*Minden szavát az elővigyázatosság szüli, bár eddig is kéznél voltak a fegyverek, de a fokozott figyelem sosem árt, Lyz pedig nagyon igyekszik, hogy a legjobban vezesse a csapatot. Illetve névleg vezesse, mert Shen megy előtte. Ő egy kissé méltatlankodik, Ishala maradásán, és ha egy szervezett vadászat volna, akkor nem is engedné hátul maradni Lyz sem. De ez most nem az. Talán nem is baj, hogy kevesebben zavarják útjukkal az erdő csendjét.
Denzack ugyan nem hall semmit, egyelőre, s mikor szóvá teszi, Lyz csak füle felé int szótlanul, s bólogat mellé.
~Itt bizony van valami, majd te is meghallod.~
Aztán csak helyeslően bólint, amikor jó barátja mégis meghallja, amit ők is, illetve Valea felé is, amikor röviden összefoglalja, mihez is ért.*
- Rendben, nagyon jó *szól fojtott hangon az elf lánynak. Annak örül, hogy nem csak távolsági fegyverrel bánnak jól a csapatában. Két távolsági, és két közelharcos, de csak remélni tudja, hogy használatlanul visszafűzhetik a nyilakat, és tőröket a tokjaikba.
A csapás és a hang adott, ami mutatja az irányt, csak mire vélni nem tudja a zümmögést. Közben az óriáslány meggondolja magát, és inkább visszafordulna. Lyz marasztalná, de Relild elég határozott, hogy mégse mondjon semmit. Csak bólint. Ha így szeretné, ez nem egy börtön. Bárki mehet, aki szeretne, ő biztosan megkeresi a többieket, ha kell, akkor egyedül.*
- Ha valaki még visszafordulna, most szóljon *fordul a többiekhez, nem küld senkit, de aki vele tart visszahozni a többieket, az legyen biztos a dolgában. *
- Tessék *nyújt Shen felé két vesszőt, s ha nem aggódna a többiekért, ha a gyakorlópályán volnának, még el is mosolyodna közben, de előrehaladásuk közben a Lyzben növekvő feszültség, minden könnyedséget komolysággá fagyaszt. Csak a feladatra koncentrál, semmi másra. Torkában gombóc nő, bár ezt nem láthatja senki, csak hogy szemei csakhamar visszatérnek az erdőt fürkészni, szemöldöke szigorúbban húzódik össze, ahogy az íjat újra keze ügyébe veszi. Ajkait vékonyra préseli a koncentráció, s smaragd szemei minden rezdülést próbálnak kiszűrni.*
- Mint a… *folytatja Shen gondolatát, de a mondat végét már a tisztásra toppanva leheli.*
//Dögtisztás//
- …döglegyek és dögök *csendes nyögéssel hagyja el a száját a szó, és szorítja is össze ajkait azonnal. Ilyet még sosem látott, és hiába előtte ott volt az aranyhajú, immár ki is lép mögüle. Íját nem ereszti, de könyökhajlatába fordítja arcát. Nem finnyás. Sosem volt az. Hogyan is lehetne, de ezek a kupacok magukhoz vonzzák a pillantását és alig eresztik. A könyök hajlatból szívott levegő segít, hogy ne a mindent átható szagot szívja, de összességében mindegy. Forog a gyomra, főleg a látványtól. El nem tudja képzelni, mi művel ilyet. Sosem találkozott hasonlóval sem. Szeme azonnal körbejár, nehogy meglepetés érje őket.*
- Ne menjetek semerre *adja ki, miközben torkát szorítja valami keserű, de meglát egy alakot az egyik kupac tetején. A kámzsás lehet bárki, barát, vagy ellenség. Lyz íját feszíti azonnal az alakra tart, de nem lő, kivár.*
- Hátra és arra is figyeljetek, nehogy meglepetés érjen *szűri halkan, azoknak, akik vele tartottak eddig, fejét billentve az irányba, amit kiválasztott. Végtelenül védtelennek érzi magát egyelőre, ezért igyekszik úgy állni, hogy társaival egymás hátát védhessék, és egyik oldalról se érhesse meglepetés egyiküket sem, ha úgy állnak, ahogy kérte. De az ismeretlen kámzsásra tartott fegyverét nem engedi le.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-24 21:30:50
Üzenet elküldve: 2018-08-24 21:30:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Izzó szemek a sötétben //
// Vadvédes banda //
*A csapat mélyebbre és mélyebbre halad, igaz ugyan ketten el is tűnnek a színről, Ishala teljes joggal tartja fontosnak a lovak őrzését egy ilyen sűrű rengetegben, így ő a hátasok körében tölthet pár nyugodt percet a tisztáson. Ott egyelőre mozgásnak nincs nyoma, és sehol semmi veszélyes nem tűnik fel, de Erdőmélyén ez igen ideiglenes állapot lehet, ha az ember fia nem szerencsés.
No de térjünk is vissza a vadcsapáshoz. Az erdőjárók női tagjai egyre erősödve érezhetik azt, hogy tekintetek vizslatják őket. Nem pont olyanok, mint amilyenek az elismerő füttyentések, vagy a kíméletlen pletykák előjelei, ez más. Mintha valaki azt várná mikor botlanak meg, hogy hibájukat kihasználva életükre törhessen. Bármerre néznek azonban, még elf érzékekkel sem találhatnak semmit, sehol egy izzó szempár az erdő árnyai között.
Na persze zümmögés az van, és ebből a férfiaknak is jut. Egyre erősebben, aztán egyszerre látvány és szag is megjelenik mellé. Két ork magas hullakupac áll egy tisztáson. Közepükben magas rúd, átmérőjük az alapnál három lépésnél is több, köztük pedig a talaj lucskos a vértől. Az egyik kupacon egy lehajtott fejű kámzsás alak is áll. Ruhája vértől mocskos, kezében pedig botot tart, ahogyan áll a halott patások tömegsírján. A két kupac jobban megnézve őzekből és szarvasokból áll, elkülönítve. Kérdés az, hogy ki nézegetné a hullákat, mikor egy látványosan élő valaki baljóslatúan őrt áll tengernyi holttest felett?*
//Dögtisztás//
*Míg hőseinket Umon elveszti szeme elől a hasadéknál, odakint még ennyi sem történik. Néhány percig. Pár perc kell csupán, és léptek, elfojtott mozgás hangja, neszezés érkezik hátulról, az pedig, hogy Umont milyen látvány fogadja ha hátra tud fordul, ha egyáltalán hátra tud majd fordulni, már csak az érkezőkön múlik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.24 21:41:30
// Vadvédes banda //
*A csapat mélyebbre és mélyebbre halad, igaz ugyan ketten el is tűnnek a színről, Ishala teljes joggal tartja fontosnak a lovak őrzését egy ilyen sűrű rengetegben, így ő a hátasok körében tölthet pár nyugodt percet a tisztáson. Ott egyelőre mozgásnak nincs nyoma, és sehol semmi veszélyes nem tűnik fel, de Erdőmélyén ez igen ideiglenes állapot lehet, ha az ember fia nem szerencsés.
No de térjünk is vissza a vadcsapáshoz. Az erdőjárók női tagjai egyre erősödve érezhetik azt, hogy tekintetek vizslatják őket. Nem pont olyanok, mint amilyenek az elismerő füttyentések, vagy a kíméletlen pletykák előjelei, ez más. Mintha valaki azt várná mikor botlanak meg, hogy hibájukat kihasználva életükre törhessen. Bármerre néznek azonban, még elf érzékekkel sem találhatnak semmit, sehol egy izzó szempár az erdő árnyai között.
Na persze zümmögés az van, és ebből a férfiaknak is jut. Egyre erősebben, aztán egyszerre látvány és szag is megjelenik mellé. Két ork magas hullakupac áll egy tisztáson. Közepükben magas rúd, átmérőjük az alapnál három lépésnél is több, köztük pedig a talaj lucskos a vértől. Az egyik kupacon egy lehajtott fejű kámzsás alak is áll. Ruhája vértől mocskos, kezében pedig botot tart, ahogyan áll a halott patások tömegsírján. A két kupac jobban megnézve őzekből és szarvasokból áll, elkülönítve. Kérdés az, hogy ki nézegetné a hullákat, mikor egy látványosan élő valaki baljóslatúan őrt áll tengernyi holttest felett?*
//Dögtisztás//
*Míg hőseinket Umon elveszti szeme elől a hasadéknál, odakint még ennyi sem történik. Néhány percig. Pár perc kell csupán, és léptek, elfojtott mozgás hangja, neszezés érkezik hátulról, az pedig, hogy Umont milyen látvány fogadja ha hátra tud fordul, ha egyáltalán hátra tud majd fordulni, már csak az érkezőkön múlik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.24 21:41:30
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-21 21:40:03
Üzenet elküldve: 2018-08-21 21:40:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
-Ez legyen a legkisebb gondunk! *Persze elég nagy gond, ha maradnak Vadvédben, mert egy fotelt becipelni végig az erdőn keresztül azért nem kis mutatvány. Persze Leon maga is össze tudna eszkábálni egy fotelt fából és anyagokból, de csak kényelmesebb egy igazi süppedős bélelt ülés.*
-Bizony! Előttünk az élet! *Mosolyog és még mindig egy kicsit ott van gondolatban a kandalló előtt pipázgatva, csak közben egy nagy pohár alkohol is bekerült a kezébe valahonnan.*
-Felőlem akárki lehet! Nem ismeri a nevemet, tehát nem tudja hogyan keressen. *Nem is szeretne ebbe jobban belemenni, mert csak elkezdené az aggodalmaskodást, aminek meg semmi értelme így előre.*
-Hát nem kell vadászni, és nem vagy veszélyben! *A kalóz nem is érti, hogyan került ide a vadászás. Szó sem volt róla, hogy odamennek ennek a Kagannak a földjeire.*
-Nekem pedig az egyetlen dolog, amit erdőtől kaptam, te vagy! *Próbál válaszolni rendesen, de ez az erdő téma nem áll hozzá közel.*
-Vigyük! *Húzza ki magát a nyeregben.*
-Én már lányommá fogadtam, szóval ha azt mondja, hogy jön, akkor elvisszük innen! *Tehát akkor a távozásuk eldöntetett, nem maradnak tovább vadvédben, csak amíg elköszönnek és összepakolnak.*
-Ez legyen a legkisebb gondunk! *Persze elég nagy gond, ha maradnak Vadvédben, mert egy fotelt becipelni végig az erdőn keresztül azért nem kis mutatvány. Persze Leon maga is össze tudna eszkábálni egy fotelt fából és anyagokból, de csak kényelmesebb egy igazi süppedős bélelt ülés.*
-Bizony! Előttünk az élet! *Mosolyog és még mindig egy kicsit ott van gondolatban a kandalló előtt pipázgatva, csak közben egy nagy pohár alkohol is bekerült a kezébe valahonnan.*
-Felőlem akárki lehet! Nem ismeri a nevemet, tehát nem tudja hogyan keressen. *Nem is szeretne ebbe jobban belemenni, mert csak elkezdené az aggodalmaskodást, aminek meg semmi értelme így előre.*
-Hát nem kell vadászni, és nem vagy veszélyben! *A kalóz nem is érti, hogyan került ide a vadászás. Szó sem volt róla, hogy odamennek ennek a Kagannak a földjeire.*
-Nekem pedig az egyetlen dolog, amit erdőtől kaptam, te vagy! *Próbál válaszolni rendesen, de ez az erdő téma nem áll hozzá közel.*
-Vigyük! *Húzza ki magát a nyeregben.*
-Én már lányommá fogadtam, szóval ha azt mondja, hogy jön, akkor elvisszük innen! *Tehát akkor a távozásuk eldöntetett, nem maradnak tovább vadvédben, csak amíg elköszönnek és összepakolnak.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-21 20:22:14
Üzenet elküldve: 2018-08-21 20:22:14
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Nem tudhatják egymásról, de Seles is így képzeli el a pillanatot, mármint Leonhoz hasonlóan nem hagyja ki belőle a kicsit sem, aki nagyon figyel majd édesapja történeteire, meg majd megtanul írni és olvasni is, ahogy a szülei.*
- Akkor már csak egy kanapét kell kerítenünk, meg egy jó pipát. *Nevet fel, de igaza van, tényleg eléggé bizonytalan a helyzet ebben a pillanatban. Közben egyre közelebb érnek Vadvédhez, és a Leon által vázolt helyzet pont olyan, mint amilyentől Seles tartott. Nem szeretne bajt, de Kagan egy nagy vidék ura, és nem jó vele ujjat húzni.*
- Ez a Kagan egy nagy tartomány ura. *Mondja neki értőn a lány.* Sok időt töltöttem arrafelé, és én magam nem találkoztam vele soha ~ szerencsére! ~ de voltak hozzám hasonló szegények, akik az erdő vadjait vadászva élték életüket, és bizony jó néhánynak meg is lett a büntetése. Én nem szeretnék veszélyben élni.
*Felnéz a fákra, a kibontakozó Vadvéd köveire, és eszébe jut, mikor először pillantotta meg, a nagy falakat, Xotot… És legfőképpen Leont.*
- Tudod, a legjobb dolog, amit ettől az erődtől kaptam, te vagy. *Mosolyog, de azért a szemeiben bánat csillog.* Te tartottál itt, Xot, később Zsenge. Na meg Isqeha. De azt hiszem, ha elmennénk, ő megértené. *Néz fel Leonra, azért várná a megerősítést.* Viszont Zsenge… Ne vigyük magunkkal? Mit kezdene itt egyedül? Nem fog visszamenni az erdőbe, ahol már annyit szenvedett. Viszont én sem akarom cserben hagyni a bajban.
~ Ahogy Pycta minket. ~ *Gondolja, és már mondaná is, de ezek még úgy is kemény szavaknak tűnnek, ha igazak. És akkor arról még nem is beszéltek, hogy mit szól majd Zsenge Pyr eltűnéséhez.*
*Nem tudhatják egymásról, de Seles is így képzeli el a pillanatot, mármint Leonhoz hasonlóan nem hagyja ki belőle a kicsit sem, aki nagyon figyel majd édesapja történeteire, meg majd megtanul írni és olvasni is, ahogy a szülei.*
- Akkor már csak egy kanapét kell kerítenünk, meg egy jó pipát. *Nevet fel, de igaza van, tényleg eléggé bizonytalan a helyzet ebben a pillanatban. Közben egyre közelebb érnek Vadvédhez, és a Leon által vázolt helyzet pont olyan, mint amilyentől Seles tartott. Nem szeretne bajt, de Kagan egy nagy vidék ura, és nem jó vele ujjat húzni.*
- Ez a Kagan egy nagy tartomány ura. *Mondja neki értőn a lány.* Sok időt töltöttem arrafelé, és én magam nem találkoztam vele soha ~ szerencsére! ~ de voltak hozzám hasonló szegények, akik az erdő vadjait vadászva élték életüket, és bizony jó néhánynak meg is lett a büntetése. Én nem szeretnék veszélyben élni.
*Felnéz a fákra, a kibontakozó Vadvéd köveire, és eszébe jut, mikor először pillantotta meg, a nagy falakat, Xotot… És legfőképpen Leont.*
- Tudod, a legjobb dolog, amit ettől az erődtől kaptam, te vagy. *Mosolyog, de azért a szemeiben bánat csillog.* Te tartottál itt, Xot, később Zsenge. Na meg Isqeha. De azt hiszem, ha elmennénk, ő megértené. *Néz fel Leonra, azért várná a megerősítést.* Viszont Zsenge… Ne vigyük magunkkal? Mit kezdene itt egyedül? Nem fog visszamenni az erdőbe, ahol már annyit szenvedett. Viszont én sem akarom cserben hagyni a bajban.
~ Ahogy Pycta minket. ~ *Gondolja, és már mondaná is, de ezek még úgy is kemény szavaknak tűnnek, ha igazak. És akkor arról még nem is beszéltek, hogy mit szól majd Zsenge Pyr eltűnéséhez.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-21 19:42:23
Üzenet elküldve: 2018-08-21 19:42:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Tökéletesen eljutnak oda ahova kell, mivel Seles vezeti őket. Ha Leon tenné ugyanezt, akkor bizonyára már Arthenior környékén járnának amilyen jó a férfi tájékozódó képessége a fák között. A kalóz látja a döbbenetet, azonban nem tudja hová tenni, szóval inkább át is lép efelett, és nem foglalkozik vele. A kapitánya mindig azt mondta, hogy a nőket nem szabad megérteni, és próbálkozni sem szabad vele, mert belebetegszik az ember. Nos, Leon nem szeretne ilyesmit, szóval hallgat.*
-Veszett egy jószág volt, meg kell hagyni! *Utal a macskára, aki tényleg gyakran felbukkanó elem Leon mondataiban, de aki egy kicsit is ismeri a kalózt, tudja, hogy ez nem is fog változni.*
-Azok! *Bólint az emberszerű lényekre.*
-Hát majd egyszer! Már el is képzeltem! Lesz egy nagy, puha kanapém, rágyújtok a pipára, és abból a kanapéból fogok mesélni fiatalkoromról! *Mereng el vigyorogva. Képzeletében kislánya hatalmasra nyílt, csillogó szemekkel hallgatja apja történeteit, miközben Seles főz a konyhában. Ezután megint Pycta kerül szóba. Valahogy nem tudják elengedni öreg vezérüket!*
-Engem úgy igazán nem is érdekel, hogy mi van vele! *Ráncolja össze szemöldökét.*
-Persze meg fogjuk kérdezni az ottmaradtakat, de kétlem, hogy bárki tudna jó okot adni, mert akkor nekünk is megmondták volna induláskor. Hát láttad Isq is mennyire nem tudta hová tenni a helyzetet! *Bosszankodik egy sort, majd, hogy megnyugtassa kedvesét, próbál valami jó magyarázatottal előhozakodni arról, hogy miért is nem kell félniük.*
-Ez a Kagan, aki egyébként azt se tudom ki, csak annyit tud, hogy Vadvéd! Biztos nem sorolták fel neki a nevünket, hogy miattunk nem kapja meg a maihhinjét! A legbiztonságosabb az lenne, ha fognánk a cuccainkat és hagynánk ezt a helyet a fenébe!
*Tökéletesen eljutnak oda ahova kell, mivel Seles vezeti őket. Ha Leon tenné ugyanezt, akkor bizonyára már Arthenior környékén járnának amilyen jó a férfi tájékozódó képessége a fák között. A kalóz látja a döbbenetet, azonban nem tudja hová tenni, szóval inkább át is lép efelett, és nem foglalkozik vele. A kapitánya mindig azt mondta, hogy a nőket nem szabad megérteni, és próbálkozni sem szabad vele, mert belebetegszik az ember. Nos, Leon nem szeretne ilyesmit, szóval hallgat.*
-Veszett egy jószág volt, meg kell hagyni! *Utal a macskára, aki tényleg gyakran felbukkanó elem Leon mondataiban, de aki egy kicsit is ismeri a kalózt, tudja, hogy ez nem is fog változni.*
-Azok! *Bólint az emberszerű lényekre.*
-Hát majd egyszer! Már el is képzeltem! Lesz egy nagy, puha kanapém, rágyújtok a pipára, és abból a kanapéból fogok mesélni fiatalkoromról! *Mereng el vigyorogva. Képzeletében kislánya hatalmasra nyílt, csillogó szemekkel hallgatja apja történeteit, miközben Seles főz a konyhában. Ezután megint Pycta kerül szóba. Valahogy nem tudják elengedni öreg vezérüket!*
-Engem úgy igazán nem is érdekel, hogy mi van vele! *Ráncolja össze szemöldökét.*
-Persze meg fogjuk kérdezni az ottmaradtakat, de kétlem, hogy bárki tudna jó okot adni, mert akkor nekünk is megmondták volna induláskor. Hát láttad Isq is mennyire nem tudta hová tenni a helyzetet! *Bosszankodik egy sort, majd, hogy megnyugtassa kedvesét, próbál valami jó magyarázatottal előhozakodni arról, hogy miért is nem kell félniük.*
-Ez a Kagan, aki egyébként azt se tudom ki, csak annyit tud, hogy Vadvéd! Biztos nem sorolták fel neki a nevünket, hogy miattunk nem kapja meg a maihhinjét! A legbiztonságosabb az lenne, ha fognánk a cuccainkat és hagynánk ezt a helyet a fenébe!
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-21 15:18:47
Üzenet elküldve: 2018-08-21 15:18:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ezüstcsörgő//
*A nap már délutánba hajlik, mire eléri az ingovány és a vadon határát. Fellélegzik. Itt mindig otthon érzi magát, bármennyire is vonzza a távol, az ismeretlen, Erdőmélye, a vadon mindig is az otthont jelenti Isqeha számára.
Nem megy be a sűrűbe, nem célja a vadon mélyébe hatolni, megelégszik a lassan erdősre, ligetesre változó rész alapos végigkutatásával.
Bízik benne, hogy itt hamar rálel arra, amit keres. Á tisztásokat bújja, ott, ahol elég magas és dús az aljnövényzet ahhoz, hogy az Ezüstcsörgő jól érezze magát. Ilyen messzire nem szokott eljönni Vadvédből, az erőd környékén tudná, hogy hol keresse az apró fehér virágú, nyugtató hatású növényt. De itt most az ösztöneire kell hagyatkoznia, bár a sok-sok évnyi növénygyűjtés tapasztalatával a háta mögött általában hamar siker koronázza az erőfeszítéseit.
Szerencséje van, vagy az évek és a rutin, de nem kell sokáig keresgélnie. Az egyik kis tisztáson hamar rálel egy csoport növénykére, és be is gyűjti azokat, hogy aztán tovább induljon.
Utána egy jó ideig semmi. De aztán még egy helyen sikerrel jár, és leszedhet egy adagot a tölcsérszerű levéllel körbeölelt, apró, fehér virágokból.
~Remek!~ gondolja. Mielőtt útnak indul, visszafelé, iszik egy jó adagot, Shayenn oldalának dőlve, a kulacsából, aztán a növényeket eltéve a nyeregtáskába, fellendül a ló hátára, és megindul, hogy újra megtegye az utat, visszafelé, a Toronyhoz.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.21 15:21:05
*A nap már délutánba hajlik, mire eléri az ingovány és a vadon határát. Fellélegzik. Itt mindig otthon érzi magát, bármennyire is vonzza a távol, az ismeretlen, Erdőmélye, a vadon mindig is az otthont jelenti Isqeha számára.
Nem megy be a sűrűbe, nem célja a vadon mélyébe hatolni, megelégszik a lassan erdősre, ligetesre változó rész alapos végigkutatásával.
Bízik benne, hogy itt hamar rálel arra, amit keres. Á tisztásokat bújja, ott, ahol elég magas és dús az aljnövényzet ahhoz, hogy az Ezüstcsörgő jól érezze magát. Ilyen messzire nem szokott eljönni Vadvédből, az erőd környékén tudná, hogy hol keresse az apró fehér virágú, nyugtató hatású növényt. De itt most az ösztöneire kell hagyatkoznia, bár a sok-sok évnyi növénygyűjtés tapasztalatával a háta mögött általában hamar siker koronázza az erőfeszítéseit.
Szerencséje van, vagy az évek és a rutin, de nem kell sokáig keresgélnie. Az egyik kis tisztáson hamar rálel egy csoport növénykére, és be is gyűjti azokat, hogy aztán tovább induljon.
Utána egy jó ideig semmi. De aztán még egy helyen sikerrel jár, és leszedhet egy adagot a tölcsérszerű levéllel körbeölelt, apró, fehér virágokból.
~Remek!~ gondolja. Mielőtt útnak indul, visszafelé, iszik egy jó adagot, Shayenn oldalának dőlve, a kulacsából, aztán a növényeket eltéve a nyeregtáskába, fellendül a ló hátára, és megindul, hogy újra megtegye az utat, visszafelé, a Toronyhoz.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.21 15:21:05
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-21 12:58:44
Üzenet elküldve: 2018-08-21 12:58:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Közben a táj változik, a szagos, ködös mocsarat végre fák váltják fel, és Seles vezetésével rátérnek arra a csapásra, ami Vadvéd felé kanyarog. Még a szürkületben is jól ismeri már az utat. A lánynak eszébe jut, hogy alig pár napja, hogy ugyanerre mentek, csak jobban siettek, mint most. A felbukkanó Annu alaposan meglepte őket, és még az időjárás sem kedvezett a karavánpihenőhöz tartó felderítő csapatnak.*
~ Vajon hol lehet most Annu? ~ *Töpreng el pár pillanatra, csak úgy magában. Nem gondolja, hogy Leon ismerné a szőke elf lányt, még neki se volt alkalma megismerni… Csak sajnálja, hogy nem maradt velük. Vigyázhattak volna rá. Azonban tenni nem tehet semmit, fölösleges ezen rágódnia.
Seles egy pillanatra meglepődik rajta, hogy Leon a feleségét hozza szóba, de csak mert nagyon elgondolkodott. Mindenesetre a döbbenet valószínűleg látszik az arcán is, de aztán tudomásul veszi. Tudja jól, hogy Leon házas, ezért nem is erőltette ezt az esküvő-dolgot. Meg hát azt is tudja, hogy itt van vele az erdőben, és együtt tervezik a közös jövőjüket, a baba életét… Minden rendben van velük, nincs oka féltékenykedni. Elmosolyodik.*
- Az a macska mély nyomot hagyhatott benned, mert nem először hallok róla. Érdekes jószág lehetett. *Nevet.
Vitába szállhatna Leonnal, hogy a férje is éppen eléggé megbecsülte, de abban igaza van, hogy azóta se talált senkit, akivel el tudná képzelni az életét. Inkább szerényen mosolyog a bókra. Sokkal jobban érdekli a tenger, mert arról nem tudja, micsoda.*
- Emberszerű lények? *Kerekedik el a szeme, de nem csak a rémületet tükrözi, hanem azt is, hogy „Leon, soha többé nem mehetsz a tengerre, mert különben a fülednél fogva cibállak vissza a partra”. Vagy valami ilyesmit.* Egyszer mesélhetnél a kalandjaidról, el tudnám hallgatni órákig is. *Palástolja az előbbi reakcióját. Mesélni szabad róluk, csak csinálni nem.*
- Ki tudja? Lehet, hogy Pyctának volt valami célja ezzel az egésszel. Csak az a baj, hogy ha nem mondja el senkinek, mi… *Széttárja a karját.* Még arra tudok gondolni, hogy esetleg Vadvédben valaki tudja, mi történt. De ha nem…
*Már csak egy gondja van. Kicsit gondolkodik, aztán kiönti Leon elé a kételyeit.*
- Ha nem viszünk Kagannak maihhineket, ahogy megígértük, akkor bajba kerülünk, ugye? Én nem szeretnék megint elfutni az égő házból. *Mondja, és a hasára teszi a kezét, mintegy jelezve, hogy ezúttal nem is egyedül menekülne, mint akkor, amikor a háza égett.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.21 12:59:17
*Közben a táj változik, a szagos, ködös mocsarat végre fák váltják fel, és Seles vezetésével rátérnek arra a csapásra, ami Vadvéd felé kanyarog. Még a szürkületben is jól ismeri már az utat. A lánynak eszébe jut, hogy alig pár napja, hogy ugyanerre mentek, csak jobban siettek, mint most. A felbukkanó Annu alaposan meglepte őket, és még az időjárás sem kedvezett a karavánpihenőhöz tartó felderítő csapatnak.*
~ Vajon hol lehet most Annu? ~ *Töpreng el pár pillanatra, csak úgy magában. Nem gondolja, hogy Leon ismerné a szőke elf lányt, még neki se volt alkalma megismerni… Csak sajnálja, hogy nem maradt velük. Vigyázhattak volna rá. Azonban tenni nem tehet semmit, fölösleges ezen rágódnia.
Seles egy pillanatra meglepődik rajta, hogy Leon a feleségét hozza szóba, de csak mert nagyon elgondolkodott. Mindenesetre a döbbenet valószínűleg látszik az arcán is, de aztán tudomásul veszi. Tudja jól, hogy Leon házas, ezért nem is erőltette ezt az esküvő-dolgot. Meg hát azt is tudja, hogy itt van vele az erdőben, és együtt tervezik a közös jövőjüket, a baba életét… Minden rendben van velük, nincs oka féltékenykedni. Elmosolyodik.*
- Az a macska mély nyomot hagyhatott benned, mert nem először hallok róla. Érdekes jószág lehetett. *Nevet.
Vitába szállhatna Leonnal, hogy a férje is éppen eléggé megbecsülte, de abban igaza van, hogy azóta se talált senkit, akivel el tudná képzelni az életét. Inkább szerényen mosolyog a bókra. Sokkal jobban érdekli a tenger, mert arról nem tudja, micsoda.*
- Emberszerű lények? *Kerekedik el a szeme, de nem csak a rémületet tükrözi, hanem azt is, hogy „Leon, soha többé nem mehetsz a tengerre, mert különben a fülednél fogva cibállak vissza a partra”. Vagy valami ilyesmit.* Egyszer mesélhetnél a kalandjaidról, el tudnám hallgatni órákig is. *Palástolja az előbbi reakcióját. Mesélni szabad róluk, csak csinálni nem.*
- Ki tudja? Lehet, hogy Pyctának volt valami célja ezzel az egésszel. Csak az a baj, hogy ha nem mondja el senkinek, mi… *Széttárja a karját.* Még arra tudok gondolni, hogy esetleg Vadvédben valaki tudja, mi történt. De ha nem…
*Már csak egy gondja van. Kicsit gondolkodik, aztán kiönti Leon elé a kételyeit.*
- Ha nem viszünk Kagannak maihhineket, ahogy megígértük, akkor bajba kerülünk, ugye? Én nem szeretnék megint elfutni az égő házból. *Mondja, és a hasára teszi a kezét, mintegy jelezve, hogy ezúttal nem is egyedül menekülne, mint akkor, amikor a háza égett.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.21 12:59:17
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-18 15:22:59
Üzenet elküldve: 2018-08-18 15:22:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Vadvédes banda //
*Relild egyre jobban unja a dolgot. Nem vadász ő, hogy szarvasok után rohangáljon, csak egyszerű óriás, aki nagy tudást keresett, és megtalálta. Haza akar menni, a szerzetesekhez, akik felnevelték.
Mikor hallja, hogy Valea ért a fegyverekhez, akkor odaadja neki a táskáját.*
- Tessék! Én hazamegyek!
*Rántja meg a vállát unottan.*
- Nem tetszik ez nekem. Pusztakéz nem való szarvasok ellen.
*A táskában, ami Valea lae'Natarhoz kerül 351 arany,
és egy dobótör lapul meg. Egy egyszerű pallos, és egy fabot kandikál ki, ezzel tökéletesen látszik, hogy mennyire ért Relild a fegyverekhez.*
- Jó keresgélést!
A hozzászólás írója (Relild Yeasgha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.18 15:23:13
// Vadvédes banda //
*Relild egyre jobban unja a dolgot. Nem vadász ő, hogy szarvasok után rohangáljon, csak egyszerű óriás, aki nagy tudást keresett, és megtalálta. Haza akar menni, a szerzetesekhez, akik felnevelték.
Mikor hallja, hogy Valea ért a fegyverekhez, akkor odaadja neki a táskáját.*
- Tessék! Én hazamegyek!
*Rántja meg a vállát unottan.*
- Nem tetszik ez nekem. Pusztakéz nem való szarvasok ellen.
*A táskában, ami Valea lae'Natarhoz kerül 351 arany,
és egy dobótör lapul meg. Egy egyszerű pallos, és egy fabot kandikál ki, ezzel tökéletesen látszik, hogy mennyire ért Relild a fegyverekhez.*- Jó keresgélést!
A hozzászólás írója (Relild Yeasgha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.18 15:23:13
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-15 00:43:10
Üzenet elküldve: 2018-08-15 00:43:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben //
// Vadvédes banda //
*Shen'eriel újabb ötletét nem egészen érti, de nem kötekedik, különösen azután, hogy Lyzendra parancsba is adja. Az, hogy Ishala maradni kíván az állatokkal számára érthető, bár sajnálja kicsit. Minden fővel egy kicsivel nagyobb esélyük van, bármiről is legyen szó. Akár marad, akár nem, az útjukat folytatniuk kell.
Ahogy elkezdik követni a nyomokat hamar rájön, hogy végül Aranyhajnak ismételten jó ötlete támadt, és valóban könnyebben haladnak a lovaik nélkül. Leginkább akkor, amikor figyelmesek lesznek arra a sejtelmes hangra, amitől még Valeát is elfogja a nyugtalanság, hát még egy hátast.
A kérdés kicsit váratlanul éri, de teljesen érthető. A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy nem is tudja miben jeleskedik igazán.*
- Szablya és hosszú tőr.
*A válasz rövid, ahogy azt kérték tőle, közben kardtartó övén pihenő fegyvereire siklik kézfeje, ujjaival óvatos határozottsággal a markolatot átölelve, és felkészülten várva. Úgy véli, hogy a nő rendelkezik elég tapasztalattal már ahhoz, hogy ne kelljen elmagyaráznia melyik miért és mire jó.*
- Nem vagyok rossz pusztakezes harcban és úgy eleve a fegyverekkel sem bánok rosszul.
*Kivéve amikkel lőni kell, mert nem az annyira az erőssége. Inkább preferálja, amikor egymással szemben minden erőt, rafinériát, gyorsaságot és harci tudást mérhet össze az ellenfelekkel. Összességében nem gyenge a harcokat illetően, egyelőre viszont van még mit tanulnia, hogy kiemelkedő is legyen valamiben.*
- Mi az?
*Kérdez fojtott hangon, de kíváncsian, miközben a tájról éppen csak egy pillanatig veszi le tekintetét, amíg azt Shenre emeli. Kis aggodalom ül ki arcára, mégis meg tudja őrizni nyugalmát, vagy legalább hidegvérét, ami fontos lehet a későbbiekben, bár bízik benne, hogy nem lesz rá szükségük.*
// Vadvédes banda //
*Shen'eriel újabb ötletét nem egészen érti, de nem kötekedik, különösen azután, hogy Lyzendra parancsba is adja. Az, hogy Ishala maradni kíván az állatokkal számára érthető, bár sajnálja kicsit. Minden fővel egy kicsivel nagyobb esélyük van, bármiről is legyen szó. Akár marad, akár nem, az útjukat folytatniuk kell.
Ahogy elkezdik követni a nyomokat hamar rájön, hogy végül Aranyhajnak ismételten jó ötlete támadt, és valóban könnyebben haladnak a lovaik nélkül. Leginkább akkor, amikor figyelmesek lesznek arra a sejtelmes hangra, amitől még Valeát is elfogja a nyugtalanság, hát még egy hátast.
A kérdés kicsit váratlanul éri, de teljesen érthető. A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy nem is tudja miben jeleskedik igazán.*
- Szablya és hosszú tőr.
*A válasz rövid, ahogy azt kérték tőle, közben kardtartó övén pihenő fegyvereire siklik kézfeje, ujjaival óvatos határozottsággal a markolatot átölelve, és felkészülten várva. Úgy véli, hogy a nő rendelkezik elég tapasztalattal már ahhoz, hogy ne kelljen elmagyaráznia melyik miért és mire jó.*
- Nem vagyok rossz pusztakezes harcban és úgy eleve a fegyverekkel sem bánok rosszul.
*Kivéve amikkel lőni kell, mert nem az annyira az erőssége. Inkább preferálja, amikor egymással szemben minden erőt, rafinériát, gyorsaságot és harci tudást mérhet össze az ellenfelekkel. Összességében nem gyenge a harcokat illetően, egyelőre viszont van még mit tanulnia, hogy kiemelkedő is legyen valamiben.*
- Mi az?
*Kérdez fojtott hangon, de kíváncsian, miközben a tájról éppen csak egy pillanatig veszi le tekintetét, amíg azt Shenre emeli. Kis aggodalom ül ki arcára, mégis meg tudja őrizni nyugalmát, vagy legalább hidegvérét, ami fontos lehet a későbbiekben, bár bízik benne, hogy nem lesz rá szükségük.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-14 20:15:01
Üzenet elküldve: 2018-08-14 20:15:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
* Denzack miközben elmélyülten bámulja a tájat, zsongásra lesz figyelmes a társai körül. Rögvest oda is pillant, hogy mi folyik éppen és látja, hogy találtak valamit. Gyorsan meg is iramodik lefele a fáról, bár a végén lecsúszik, így kicsit támolyog is, de végül megtalálja az egyensúlyát. A ló gazdája vagyis feltehetőleg a gazdája, már oda is vezette a mélységi ideiglenes lovát. Denzack sürgősen Lyzékhez siet, hogy meglássa mit is találtak. A sötételf meg is pillantja a nyomokat, amiket vélhetően a szarvasok hagytak maguk után, viszont csalódottan hallja, hogy gyalog kell folytatniuk, pedig már kezdte magát nyeregben érezni. A többieket követve el indul Denzack is, bár Shen kérdésén felmordul. *
- Csajok?!
* De ennyivel be is fejezte a dolgot, csak tudtára akarta adni, hogy megjegyezte a dolgot. Majd Lyz is megszólal. *
- Nem hallok semmi különöset. * De, hogy Lyz felhívta rá a figyelmét, valamit mégiscsak hall. Valami zümmögést vagy hasonlót. * - Most, hogy így mondod, valamit tényleg hallok.
* Végül Lyz kérésére elő is készíti tőrét, bár most már végképp fogalma sincs, hogy mivel állnak szembe és csak remélni tudja, hogy nem fognak nagy veszélybe kerülni. *
A hozzászólás írója (Denzack, a kegyetlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.14 20:16:24
//Vadvédes banda//
* Denzack miközben elmélyülten bámulja a tájat, zsongásra lesz figyelmes a társai körül. Rögvest oda is pillant, hogy mi folyik éppen és látja, hogy találtak valamit. Gyorsan meg is iramodik lefele a fáról, bár a végén lecsúszik, így kicsit támolyog is, de végül megtalálja az egyensúlyát. A ló gazdája vagyis feltehetőleg a gazdája, már oda is vezette a mélységi ideiglenes lovát. Denzack sürgősen Lyzékhez siet, hogy meglássa mit is találtak. A sötételf meg is pillantja a nyomokat, amiket vélhetően a szarvasok hagytak maguk után, viszont csalódottan hallja, hogy gyalog kell folytatniuk, pedig már kezdte magát nyeregben érezni. A többieket követve el indul Denzack is, bár Shen kérdésén felmordul. *
- Csajok?!
* De ennyivel be is fejezte a dolgot, csak tudtára akarta adni, hogy megjegyezte a dolgot. Majd Lyz is megszólal. *
- Nem hallok semmi különöset. * De, hogy Lyz felhívta rá a figyelmét, valamit mégiscsak hall. Valami zümmögést vagy hasonlót. * - Most, hogy így mondod, valamit tényleg hallok.
* Végül Lyz kérésére elő is készíti tőrét, bár most már végképp fogalma sincs, hogy mivel állnak szembe és csak remélni tudja, hogy nem fognak nagy veszélybe kerülni. *
A hozzászólás írója (Denzack, a kegyetlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.14 20:16:24
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-13 12:06:08
Üzenet elküldve: 2018-08-13 12:06:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
*Nem kell nagy nyomolvasónak lenni ahhoz, hogy kiderüljön, merre vezetnek a nyomok. Sheni fiú amúgy nem nagyon örül a dolgok ilyen alakulásának, de Lyz előtt keménynek kell lennie, mint a Lihanechi tél.
Lyz úgy dönt, hogy a lovak maradnak, aminek a hegyesfülű örül, hisz, elég érthető, hogy miért ne rángassák magukkal a lovakat. Mert ki tudja, mi vár ott rájuk és ha még a lovakra is figyelni kell, az elég nehéz volna.*
- Haver, nemá', lehet, hogy rád is szükség volna. *mondja Ishalának, amikor az a lovaknál akar maradni. De nem erősködik, nem a profilja, csak nem érti.
Elől megy és figyeli, mit mutat neki olykor az elf vadászvezér. Neki csak az irány egyértelmű, de amikor meg-megnézi a látványosabb nyomokat, neki is összeáll egy-két dolog.*
- Azé' ez elég para. *suttogja hátra Lyznek, ahogy elhúzza heges ajkát. Nem tetszik ez neki. Furcsa, mint a nagypapa a nagymamán.*
- Te persze, hogy meg vagy. Te vagy a legjobb. *Villant vigyort Lyzre, ahogy válaszol neki, de a zsongásnak is beillő hang az ő füleit is megérinti.*
- Olyan, mintha... *mondja halkan, ahogy lassabbra fogja a haladást és készenlétbe helyezi a két tőrt, de amikor Lyz felajánlja a nyílvesszőit, akkor hátrafordul.*
- Én kérek kettőt. *mondja, majd ha kap, akkor elteszi a tőröket, leakasztja válláról az íját, az egyik vesszőt az idegre, a másikat az íj fájához fogja és úgy indul tovább. Lassan, óvatosan halad, miközben érzékeit az előttük látható, hallható területre koncentrálja.*
- Ezek nem... basszus. *rökönyödik meg, ahogy kezdi felfogni, hogy mi is okozza a hangot. És ha az okozza, amire gondol, akkor az tényleg hatalmas para.*
//Vadvédes banda//
*Nem kell nagy nyomolvasónak lenni ahhoz, hogy kiderüljön, merre vezetnek a nyomok. Sheni fiú amúgy nem nagyon örül a dolgok ilyen alakulásának, de Lyz előtt keménynek kell lennie, mint a Lihanechi tél.
Lyz úgy dönt, hogy a lovak maradnak, aminek a hegyesfülű örül, hisz, elég érthető, hogy miért ne rángassák magukkal a lovakat. Mert ki tudja, mi vár ott rájuk és ha még a lovakra is figyelni kell, az elég nehéz volna.*
- Haver, nemá', lehet, hogy rád is szükség volna. *mondja Ishalának, amikor az a lovaknál akar maradni. De nem erősködik, nem a profilja, csak nem érti.
Elől megy és figyeli, mit mutat neki olykor az elf vadászvezér. Neki csak az irány egyértelmű, de amikor meg-megnézi a látványosabb nyomokat, neki is összeáll egy-két dolog.*
- Azé' ez elég para. *suttogja hátra Lyznek, ahogy elhúzza heges ajkát. Nem tetszik ez neki. Furcsa, mint a nagypapa a nagymamán.*
- Te persze, hogy meg vagy. Te vagy a legjobb. *Villant vigyort Lyzre, ahogy válaszol neki, de a zsongásnak is beillő hang az ő füleit is megérinti.*
- Olyan, mintha... *mondja halkan, ahogy lassabbra fogja a haladást és készenlétbe helyezi a két tőrt, de amikor Lyz felajánlja a nyílvesszőit, akkor hátrafordul.*
- Én kérek kettőt. *mondja, majd ha kap, akkor elteszi a tőröket, leakasztja válláról az íját, az egyik vesszőt az idegre, a másikat az íj fájához fogja és úgy indul tovább. Lassan, óvatosan halad, miközben érzékeit az előttük látható, hallható területre koncentrálja.*
- Ezek nem... basszus. *rökönyödik meg, ahogy kezdi felfogni, hogy mi is okozza a hangot. És ha az okozza, amire gondol, akkor az tényleg hatalmas para.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-12 12:18:07
Üzenet elküldve: 2018-08-12 12:18:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Izzó szemek a sötétben//
//Vadvédes banda//
*Leszáll a lóról, ebből bizony nem csinál problémát, majd megy tovább, miközben keresi a szarvasokat, vagy nyomokat, vagy akármit. Nem mintha annyira értene a nyomolvasáshoz, de azért határozottan megpróbálja, maximum az nem fog érni semmit.
Úgy tűnik Lyz talál valamit, nem csoda, Rel szerint ő lehet itt a legtehetségesebb. Nem nagyon ismeri még az egész bandát, ez inkább amolyan megérzés. Követi hát a többieket, közben az óriáslány is itt-ott rápillant a nyomokra, mert hát hazudna, ha azt mondaná, hogy nem érdekesek.
Közben a lovakat ott hagyják - Relildnek nő is a lelkiismeret furdalása emiatt, de hát ha ez a parancs... Elbúcsúzik a lótól, majd a furcsa hangokat hallva indul meg újra.*
//Vadvédes banda//
*Leszáll a lóról, ebből bizony nem csinál problémát, majd megy tovább, miközben keresi a szarvasokat, vagy nyomokat, vagy akármit. Nem mintha annyira értene a nyomolvasáshoz, de azért határozottan megpróbálja, maximum az nem fog érni semmit.
Úgy tűnik Lyz talál valamit, nem csoda, Rel szerint ő lehet itt a legtehetségesebb. Nem nagyon ismeri még az egész bandát, ez inkább amolyan megérzés. Követi hát a többieket, közben az óriáslány is itt-ott rápillant a nyomokra, mert hát hazudna, ha azt mondaná, hogy nem érdekesek.
Közben a lovakat ott hagyják - Relildnek nő is a lelkiismeret furdalása emiatt, de hát ha ez a parancs... Elbúcsúzik a lótól, majd a furcsa hangokat hallva indul meg újra.*
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-08-12 08:11:54
Üzenet elküldve: 2018-08-12 08:11:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Izzó szemek a sötétben//
//Dögtisztás//
*Egyedül maradt hát, amazok ketten a barlang szájában hamar eltűnnek. Messzire nem látni, a sötétség körbefonja őket, így Umon lesz a dögkupac tetején kukorékoló király egymagában. Valami furcsa romantikus áthallást vél felfedezni a Medve és Sythra páros alkotta kettősségben, bár jelen helyzetben kissé furcsán hat, minden szempontból érthető. Magának való mindkettő, s a sors kifürkészhetetlen útjain haladva jól esik a támasz. Kissé fanyar arckifejezéssel néz körbe, majd sóhajtva egyetlen támaszára, a Pycta által kapott göcsörtös botra támaszkodik.*
- Te nem beszélsz velem, igaz? *Kérdezi halkan a botra nézve, közben azért persze figyel.* Miért is tennéd, teljes súllyal rád telepszem?! Amúgy... nem akarlak elnyomni, hagyom, hogy érvényesülj. *Hirtelen szomorúan felnevet, szemeit körbefuttatja a tájon. ~ Jöhetnének már a többiek. ~ Gondolja, s ismét a barlang bejáratát kezdi fürkészni. Az egyedüllét érzése szépen lassan rátelepszik, mint, ahogy ő imént a botra. Egy pillanatnyi gondolkodás után, az érzésére ráerősít, stigmái megmerevednek arcán, a botot hóna alá csapva húzza szemébe csuklyáját. ~ Kellemes így. ~ Gondolja hirtelen és valóban úgy érzi, hogy a csuklya jótékony rejteke megnyugtatja, bár hosszú ideje nem használta már, mióta Pycta megkérte rá. Nos, Pycta nincs itt, hosszú ideje nem látta már, bár bizonyára jól van. Gondolatai sem kínozzák, a jelenlegi helyzet tökéletesen rávilágít sorsára, az állandó küzdelemre saját magával, s elfogadja magányát. Csak a bot maradt. Furcsa módon Medve és Sythra egymással váltott kedves pillantásai hozzák elő ezt belőle, holott legbelül drukkol a férfinak és a nőnek. Lassan kihúzza magát, s jobb lábát feljebb helyezi a kupacon, kezében a botot kitartja oldalra, s arra támaszkodik. Ha mások érkeznek, egy csuhás, csuklyás alakot látnak délcegen, egy halott domb tetején állni, mozdulatlanul és fürkészőn.*
//Dögtisztás//
*Egyedül maradt hát, amazok ketten a barlang szájában hamar eltűnnek. Messzire nem látni, a sötétség körbefonja őket, így Umon lesz a dögkupac tetején kukorékoló király egymagában. Valami furcsa romantikus áthallást vél felfedezni a Medve és Sythra páros alkotta kettősségben, bár jelen helyzetben kissé furcsán hat, minden szempontból érthető. Magának való mindkettő, s a sors kifürkészhetetlen útjain haladva jól esik a támasz. Kissé fanyar arckifejezéssel néz körbe, majd sóhajtva egyetlen támaszára, a Pycta által kapott göcsörtös botra támaszkodik.*
- Te nem beszélsz velem, igaz? *Kérdezi halkan a botra nézve, közben azért persze figyel.* Miért is tennéd, teljes súllyal rád telepszem?! Amúgy... nem akarlak elnyomni, hagyom, hogy érvényesülj. *Hirtelen szomorúan felnevet, szemeit körbefuttatja a tájon. ~ Jöhetnének már a többiek. ~ Gondolja, s ismét a barlang bejáratát kezdi fürkészni. Az egyedüllét érzése szépen lassan rátelepszik, mint, ahogy ő imént a botra. Egy pillanatnyi gondolkodás után, az érzésére ráerősít, stigmái megmerevednek arcán, a botot hóna alá csapva húzza szemébe csuklyáját. ~ Kellemes így. ~ Gondolja hirtelen és valóban úgy érzi, hogy a csuklya jótékony rejteke megnyugtatja, bár hosszú ideje nem használta már, mióta Pycta megkérte rá. Nos, Pycta nincs itt, hosszú ideje nem látta már, bár bizonyára jól van. Gondolatai sem kínozzák, a jelenlegi helyzet tökéletesen rávilágít sorsára, az állandó küzdelemre saját magával, s elfogadja magányát. Csak a bot maradt. Furcsa módon Medve és Sythra egymással váltott kedves pillantásai hozzák elő ezt belőle, holott legbelül drukkol a férfinak és a nőnek. Lassan kihúzza magát, s jobb lábát feljebb helyezi a kupacon, kezében a botot kitartja oldalra, s arra támaszkodik. Ha mások érkeznek, egy csuhás, csuklyás alakot látnak délcegen, egy halott domb tetején állni, mozdulatlanul és fürkészőn.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957