Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-12-05 21:34:06
Üzenet elküldve: 2018-12-05 21:34:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
*Hosszú órák óta barangol a sűrű rengetegben, emiatt térdei, vádlija kissé sajog már. Ébersége is kezdi lassacskán cserbenhagyni amiért két napja nem aludt, és a tompaság - ami először elmúlt, mert átlépte azt a bizonyos határt ami miatt az agy újra friss és üde lesz, és való igaz, elég abszurd is (ugyan ez csak pár órácskáig tartott) - most már teljesen kezdi hatalmába keríteni. Úgy érzi, mintha álmodna, és lassan minden összefolyik mindennel, mint mikor összekeverjük a mézzel a tejet, és a gondolatai pedig összegabalyodnak, olyannyira, hogy már azt sem tudja, mi volt a gondolatmenet eleje. A fiú egy pillanatra eltűnődik, hogy még folytatja úját egy kicsit, de végül a levertsége és sajgó vádlija győz. Lerogy egy fa alá, majd abban a pillanatban fel is ugrik, mert hirtelen pár denevér csap fel az odvas fa törzséből. És Ő ott térdel, bordái közt kalapáló szívvel, a csonttőrét egy odvas fa felé szegezve, a semmi közepén. Leengedi a fegyvert maga mellé, majd sóhajt egy rövidet.*
- Te jó ég… azt hiszem, tényleg aludnom kell. *Motyogja szórakozottan, majd a fa törzséhez kucorodik, nekidöntve hátát a fatörzsnek.*
~ Lehet, hogy nem a világ végén kellene aludnom? Majd jól megharap egy denevér. Vagy egy medve. Vagy kicsinálnak. Vagy kizsebelnek. Áh, vigyék - csak hagyjanak aludni. ~
*Ásít egy nagyot, majd mélyen a fejére húzza csuklyáját, és lehunyja szemeit. Feje előrebukik a fáradtságtól mellkasára, más részt így kényelmesebbnek találja. Egyik kezében szorosan markolja tőrét, hogy még álmából felriadva is tudjon cselekedni ha valami (vagy valaki) rajtaütne, azonban megint csak nem jön az álom a szemére. Ugyan azokon a dolgokon gondolkozik, mint a múlt éjjel, és ugyan azok a gondolatok nem hagyják aludni. Vajon milyen reakciót válthatott ki az otthoniakból a levele? A húga aggódik érte? Utána küldtek valakit? Mit csinálhat most az anyja?*
~ Mondtam én neki valaha is, hogy szeretem? ~
*Hosszú órák óta barangol a sűrű rengetegben, emiatt térdei, vádlija kissé sajog már. Ébersége is kezdi lassacskán cserbenhagyni amiért két napja nem aludt, és a tompaság - ami először elmúlt, mert átlépte azt a bizonyos határt ami miatt az agy újra friss és üde lesz, és való igaz, elég abszurd is (ugyan ez csak pár órácskáig tartott) - most már teljesen kezdi hatalmába keríteni. Úgy érzi, mintha álmodna, és lassan minden összefolyik mindennel, mint mikor összekeverjük a mézzel a tejet, és a gondolatai pedig összegabalyodnak, olyannyira, hogy már azt sem tudja, mi volt a gondolatmenet eleje. A fiú egy pillanatra eltűnődik, hogy még folytatja úját egy kicsit, de végül a levertsége és sajgó vádlija győz. Lerogy egy fa alá, majd abban a pillanatban fel is ugrik, mert hirtelen pár denevér csap fel az odvas fa törzséből. És Ő ott térdel, bordái közt kalapáló szívvel, a csonttőrét egy odvas fa felé szegezve, a semmi közepén. Leengedi a fegyvert maga mellé, majd sóhajt egy rövidet.*
- Te jó ég… azt hiszem, tényleg aludnom kell. *Motyogja szórakozottan, majd a fa törzséhez kucorodik, nekidöntve hátát a fatörzsnek.*
~ Lehet, hogy nem a világ végén kellene aludnom? Majd jól megharap egy denevér. Vagy egy medve. Vagy kicsinálnak. Vagy kizsebelnek. Áh, vigyék - csak hagyjanak aludni. ~
*Ásít egy nagyot, majd mélyen a fejére húzza csuklyáját, és lehunyja szemeit. Feje előrebukik a fáradtságtól mellkasára, más részt így kényelmesebbnek találja. Egyik kezében szorosan markolja tőrét, hogy még álmából felriadva is tudjon cselekedni ha valami (vagy valaki) rajtaütne, azonban megint csak nem jön az álom a szemére. Ugyan azokon a dolgokon gondolkozik, mint a múlt éjjel, és ugyan azok a gondolatok nem hagyják aludni. Vajon milyen reakciót válthatott ki az otthoniakból a levele? A húga aggódik érte? Utána küldtek valakit? Mit csinálhat most az anyja?*
~ Mondtam én neki valaha is, hogy szeretem? ~
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-12-05 18:57:09
Üzenet elküldve: 2018-12-05 18:57:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fantazmagória//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Hova a francba viszel minket? Ah, rohadt gebe… kirázod a belünket! Ott vagyunk már?
*A sötét hátas ügetésből lépésre vált, majd egy satufékkel megáll, hirtelen magasan felszegi hullámos sörényes, izmosan ívelt nyakát, amit a banya durván meg is fejel, úgy hogy még a szitkok is a sajgó pofáján belül rekednek, csak a fájdalmas jajongás fakad ki belőle. Az Árny ló pedig, halkan nyihog egyet. Lépésben, csendesen haladnak tovább. Egy fenyves részbe érnek. Gyanta bizseregtető illata vegyül a levegőbe. Az egyik közeli fán medvekaparás nyomok látszanak, a nagy állat hihetetlen mély barázdákat vájva, törte, tépte le a kérget a fenyőről, de ez nem tűnik fel se Irzának, se az Árnyékának, csak Csuri száll rá erre a fára, figyelmeztetően csivitelve, de hiába nem figyelnek rá. A lápi banya túlságosan fáradtan elgyötört, Gabi pedig csak a megmutatni való céljára koncentrál, és a sötét jelenség különben se nagyon venne figyelembe egy olyan jelentéktelen teremtményt, mint a makacs kis veréb. A furcsa duó szerencséjére a nyomok már elég réginek tűnnek, szóval nem valószínű, hogy a medve a közelben lenne. Így, Irza és az Árny hátas meglepetés nélkül folytatják az útjuk, amit még mindig túlvilágian talaj menti köd fed. A napvilág fényei is lassan gyengülnek, ahogy estébe hajlik ez a ködös téli nap, és sejteni sem lehet mire virrad a holnap. Kiérnek a fenyvesből és újra a lombtalan rengetegben haladnak. A csúf boszorka szorosan markolja a fekete ló sörényét, csontos, vén ülepe már úgy sajog, mintha pengéken ülne. Kellemetlenül fészkelődve, majdnem lekaszálja egy göcsörtös, vastag ág, de nagy szerencséjére még idejében el tud hajolni. Vastag gyökerek és számos kúszó, mászó növény által borított erdei talajra térnek rá. Az Árny patásnak, valahogy nem esik nehezére ezen a talajon járni. Egy indákkal, liánokkal sűrűn benőtt sziklafalhoz érnek, ami előtt a sötét ló jelentőségteljesen megáll. Fel le kezdi rázni nagy fejét, egészen halk hörgő hangokat hallatva.*
- Mi a rosseb van? Most miért álltál meg? Mi nem értünk lóul! Menjél már, mert itt halunk meg! Arra vezet egy csapás.
*Mutat egy irányba, és még a sarkával is megrugdossa párszor a batár patás oldalát, mire Az nagy fejével hátra kap a banya lábához, ráharap vörös szoknyájára kis híján lerántva a hátáról. Irza görcsös sörény fogása miatt nem esik le, de ezt már ő is megértette.*
- Jól van, jól van rohadt dög! Nem rugdoslak, de akkor se értem mi szart akarsz!
*Az Árny ló félig oldalra csapott fülekkel megint csak prüszköl egyet, és lépésben megindul egyenesen előre, neki a falnak. A következő pillanatban pedig, elnyeli őket a kúszó növények fedte sziklafal. Az ocsmány némbert majdnem lesodorja a sötét hátasról a vaskos indafüggöny, ami mögött az avatatlan szemek elől, egy átjáró rejtezett. Irza rögvest húzza vissza magát, hogy előre borulva rákulcsolja a karjait a fekete ló nyakára, aki erre ismét hangosan felnyerít, majd kilépve a sziklaüregből ismét fák között lépnek. A természet által egy robusztus sziklafallal körbekerített völgyben járnak. Mindenesetre a fák sokasága közül lassan valamiféle védmű bontakozik ki előttük, bár lehet hogy csak egy kolostor. Ki tudja. A mocsári boszorkány felegyenesedik a lovon.*
- Azt a fűzfán fütyülő réz angyalát! Mi tudjuk milyen erőd ez. A Belső Szemünk látta már, de a rengeteg sose nyitott nekünk utat ide. Az erdő és a lanawiniak szövetségének helye ez, de a paktum felbomlott. Mit akarsz itt, Gabi?! Ez a völgy elhagyatott, és az enyészet hona.
*Az Árny ló megáll a kapu előtt. Hátra fordítja nagy fejét. A lápi banya nyögdécselve már csúszik is le a róla, majdhogynem seggre ül, amikor lehuppan a magasból. A hollófekete patás ebben a pillanatban sötét gomolygó derengéssel semmivé foszlik, és az eloszló füstből, a fekete kámzsás mivoltában Gabi tűnik elő.*
- És most?
*Kérdi Irza értetlenül, Gabi pofazsákos fejét lassan felé fordítva.*
- Pontosan a hely különös földöntúli aurája miatt hoztalak ide, de koránt se hidd, hogy elhagyatott. Nézz és láss! De a Belső Szemed itt éppen annyit ér, mint ahogy rám tekintettél vele semmiként. Pillants előre, a távolba, és magad is meglátod, miről beszélek. Meg súgok még valamit. Semmi nem vész el a semmibe, ahogy a semmiből se keletkezik semmi, csak átalakul.
*Irza: *
- Füst. A kéményből füst száll fel. És? Be akarsz menni? De hát nem is lehetnénk itt, az erdő nem engedte, csak idepofátlankodtunk, és biztos zárva van a kapu is.
*Gabi mindezekre csak velősen és halk kuncogással válaszol.*
- Igen, de hidd el nekem. Ide még az is bemehet, aki nem akar. Csak tudni kell a „jelszót”.
*Mutogatja a macskakaparást ujjaival a levegőbe a sötét jelenség.
Irza: *
- De…
*Gabi mutatóujjas fekete kezét kámzsás feje elé tartva.*
- Ssssh! Figyelj! Szezám, tárulj fel!
*A levegő is, mintha várakozón megdermedne. Aztán Gabi kuncogva legyint.*
- Áh, csak vicceltem. Mutatom.
*Ismét sötét füstszerűvé foszlik beterítve a kaput, lassan beférkőzik a réseken és eltűnik Irza szemei elől. Pár pillanatig nem történik semmi, amikor már a lápi banya azt gondolná, hogy magára maradt keresztrúd surranó hangja, majd lassan kattanó zárhang töri meg a csendet. A vaskos kilincs, csikorgó rugós kattogással lenyomódik, a kapu fémes nyikorgó ásítással kitárul.*
- Tessék befáradni, banyám!
*Irza hátra néz, amerről jöttek, keletről. A sötét jelenség elégedetten kacagva közli.*
- Nélkülem már nem tudsz visszamenni. Bealkonyult, nincs választásod.
*Őbanyasága eltökélten fordul vissza és néz szürkén fátyolos szemeivel Gabi beláthatatlan kámzsás arcába. Kurtán biccent, csontos, tollas botjával koppant, majd szótlanul belép a kapun.
Irza körbe pillant az udvaron. A magas védfalakat végig palló futja körbe. Közvetlen balján egy kis haranggal felszerelt őrtorony áll, amellett a falnál jobb oldalon valami ketrecek, és egy tömlöc részleg van. A közelben egy szénégető és valamilyen kertek láthatók. A többi a sötétlő távolság homályába vész. Jobbján, a sarokban egy istálló áll. Az állattartó helység mellett terül el egy nagy gyakorlótér, ami különös módon félig homokkal, félig kaviccsal borított. Elsőre nem is tűnt fel Irzának, de a gyakorlótér és az istálló között egy kisfa áll. Mely most a téli álmát alussza, a rengeteg többi fájához hasonlóan. De éles kontrasztpontot mutat az udvar látképéhez képest, mely láthatóan, összegészében elhagyatottan gondozatlan, de ennek ellenére a fa mégis szépen fejlődik egymagában, és az is látható, ahogy a természet elkezdte visszafoglalni a kövekből emelt területet. A borostyán és a vadszőlő már ellepte a falakat. A fa terebélyesedő, csupasz ágait enyhe szél rezgeti, melyeken valamik lengenek a szélben. A lápi banya közelebb mászik. A fa egyik ágán egy zöld vászoncsík lobog, és egy aranyló-homok színű, hosszú hajtincs táncol.*
- Eh, de fura.
*Mormogja maga elé a mocsári némber.*
- Ugye?
*Kérdi helyeslően Gabi, majd továbbhaladásra buzdít.*
- Na, de kerüljünk beljebb, még nem láttunk semmit.
*Irza meg is indul, azzal bizarr járásával. Gabi a sarkában maradva suhan vele. Ahogy közelednek a főépülethez, a sötétből kirajzolódnak további épületek is. Balról, egy tyúkól és valami raktárhelyiség tűnik elő, ami egybe van építve az udvarház déli szárnyával. Jobbról, csak az északi szárny látható, rajta egy ajtóval. Előttük pedig, a szárnyak közötti porta, és a két ajtós főbejárat, amit oszlopok szegélyeznek, melyek egy félkör alakú erkélyt tartanak. Az udvarházra és az oszlopokra is felfutottak már a különböző kúszó, mászó növények. Őbanyasága ekkor megtorpan.*
- Hol van Csuri?
*Kérdi értetlenül Irza, idegesen keresve tekintetével a kis madarat, de olybá tűnik a makacs kisjószág ide már nem követte.*
- Majd csak előkerül. Menjünk!
*Mondja Gabi, fekete kezét Irza vállára téve, és úgy tereli tovább maga előtt a vénséget a bejárathoz. A kilincs enged, nincs zárva, benyitnak az ajtón. Egy sötét nagycsarnokba lépnek, de a magas helyiség jobb oldalsó végében egy ajtó rajzolódik ki, a mögüle kiszűrődő fény által. Irza szeme is lassan hozzászokik a sötéthez. A csarnokban négy sorban hosszú asztalok és padok sorakoznak. A magasban egy nagy csillár lóg alá. A lápi banya csoszogva beljebb sétál. A kirajzolódó ajtó mellett még további kettő is nyílik a valahova. A magas helyiséget galéria futja körbe, melyhez a terem végében, a két sarokban egy-egy lépcsősor csatlakozik. A galériáról is két ajtó vezet, nyilván az egyik a déli, míg a másik az északi szárnyba. A lépcsők között két hatalmas kandalló is látható. A kandallók között pedig, egy furcsa kör alakú kőasztal, amiben feliratozott iránytűszerű bigyók vannak. A falat pedig, egy fafaragvány borítja, ami egy kilencfejű hydrát ábrázol. Hát, egyértelmű, hogy Irza és Árny a fényesen derengő ajtóhoz lépnek, amin nincs zárszerkezet, mert egy lengőajtó. Belökve lépnek be a következő helyre; egy konyhába. Zsíros csend honol a helyiségben, csak a tűz sejtelmes pattogó ropogása, és a felette logó fazék rotyogása hallható. Fövő étel illata érezhető. A konyhában katonás rend és tisztaság van. Minden tányér, pohár és evőeszköz a helyén sorakozik. A konyhapultokon egy szem morzsa, a kövezeten egy porszem, a sarkokban egy szál pókháló sincs. A helyiségben két ajtó van még. Egyik, a méretéből ítélve, alighanem a kamra lehet, a másik nem tudni hova nyílik. Ekkor, halk motozás hallatszik a spejzból. Kilincs csikorog, rezgő fénnyel az ajtó nyikorogva kitárul, majd egy ormótlan, zöld kéz bukkan elő, egy gyertyatartót fogva, egy rózsaszín, bojtos mamusz csosszan a padlón, majd az a valami, így szól: *
- Mi öz a pönötráns bűz?!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Hova a francba viszel minket? Ah, rohadt gebe… kirázod a belünket! Ott vagyunk már?
*A sötét hátas ügetésből lépésre vált, majd egy satufékkel megáll, hirtelen magasan felszegi hullámos sörényes, izmosan ívelt nyakát, amit a banya durván meg is fejel, úgy hogy még a szitkok is a sajgó pofáján belül rekednek, csak a fájdalmas jajongás fakad ki belőle. Az Árny ló pedig, halkan nyihog egyet. Lépésben, csendesen haladnak tovább. Egy fenyves részbe érnek. Gyanta bizseregtető illata vegyül a levegőbe. Az egyik közeli fán medvekaparás nyomok látszanak, a nagy állat hihetetlen mély barázdákat vájva, törte, tépte le a kérget a fenyőről, de ez nem tűnik fel se Irzának, se az Árnyékának, csak Csuri száll rá erre a fára, figyelmeztetően csivitelve, de hiába nem figyelnek rá. A lápi banya túlságosan fáradtan elgyötört, Gabi pedig csak a megmutatni való céljára koncentrál, és a sötét jelenség különben se nagyon venne figyelembe egy olyan jelentéktelen teremtményt, mint a makacs kis veréb. A furcsa duó szerencséjére a nyomok már elég réginek tűnnek, szóval nem valószínű, hogy a medve a közelben lenne. Így, Irza és az Árny hátas meglepetés nélkül folytatják az útjuk, amit még mindig túlvilágian talaj menti köd fed. A napvilág fényei is lassan gyengülnek, ahogy estébe hajlik ez a ködös téli nap, és sejteni sem lehet mire virrad a holnap. Kiérnek a fenyvesből és újra a lombtalan rengetegben haladnak. A csúf boszorka szorosan markolja a fekete ló sörényét, csontos, vén ülepe már úgy sajog, mintha pengéken ülne. Kellemetlenül fészkelődve, majdnem lekaszálja egy göcsörtös, vastag ág, de nagy szerencséjére még idejében el tud hajolni. Vastag gyökerek és számos kúszó, mászó növény által borított erdei talajra térnek rá. Az Árny patásnak, valahogy nem esik nehezére ezen a talajon járni. Egy indákkal, liánokkal sűrűn benőtt sziklafalhoz érnek, ami előtt a sötét ló jelentőségteljesen megáll. Fel le kezdi rázni nagy fejét, egészen halk hörgő hangokat hallatva.*
- Mi a rosseb van? Most miért álltál meg? Mi nem értünk lóul! Menjél már, mert itt halunk meg! Arra vezet egy csapás.
*Mutat egy irányba, és még a sarkával is megrugdossa párszor a batár patás oldalát, mire Az nagy fejével hátra kap a banya lábához, ráharap vörös szoknyájára kis híján lerántva a hátáról. Irza görcsös sörény fogása miatt nem esik le, de ezt már ő is megértette.*
- Jól van, jól van rohadt dög! Nem rugdoslak, de akkor se értem mi szart akarsz!
*Az Árny ló félig oldalra csapott fülekkel megint csak prüszköl egyet, és lépésben megindul egyenesen előre, neki a falnak. A következő pillanatban pedig, elnyeli őket a kúszó növények fedte sziklafal. Az ocsmány némbert majdnem lesodorja a sötét hátasról a vaskos indafüggöny, ami mögött az avatatlan szemek elől, egy átjáró rejtezett. Irza rögvest húzza vissza magát, hogy előre borulva rákulcsolja a karjait a fekete ló nyakára, aki erre ismét hangosan felnyerít, majd kilépve a sziklaüregből ismét fák között lépnek. A természet által egy robusztus sziklafallal körbekerített völgyben járnak. Mindenesetre a fák sokasága közül lassan valamiféle védmű bontakozik ki előttük, bár lehet hogy csak egy kolostor. Ki tudja. A mocsári boszorkány felegyenesedik a lovon.*
- Azt a fűzfán fütyülő réz angyalát! Mi tudjuk milyen erőd ez. A Belső Szemünk látta már, de a rengeteg sose nyitott nekünk utat ide. Az erdő és a lanawiniak szövetségének helye ez, de a paktum felbomlott. Mit akarsz itt, Gabi?! Ez a völgy elhagyatott, és az enyészet hona.
*Az Árny ló megáll a kapu előtt. Hátra fordítja nagy fejét. A lápi banya nyögdécselve már csúszik is le a róla, majdhogynem seggre ül, amikor lehuppan a magasból. A hollófekete patás ebben a pillanatban sötét gomolygó derengéssel semmivé foszlik, és az eloszló füstből, a fekete kámzsás mivoltában Gabi tűnik elő.*
- És most?
*Kérdi Irza értetlenül, Gabi pofazsákos fejét lassan felé fordítva.*
- Pontosan a hely különös földöntúli aurája miatt hoztalak ide, de koránt se hidd, hogy elhagyatott. Nézz és láss! De a Belső Szemed itt éppen annyit ér, mint ahogy rám tekintettél vele semmiként. Pillants előre, a távolba, és magad is meglátod, miről beszélek. Meg súgok még valamit. Semmi nem vész el a semmibe, ahogy a semmiből se keletkezik semmi, csak átalakul.
*Irza: *
- Füst. A kéményből füst száll fel. És? Be akarsz menni? De hát nem is lehetnénk itt, az erdő nem engedte, csak idepofátlankodtunk, és biztos zárva van a kapu is.
*Gabi mindezekre csak velősen és halk kuncogással válaszol.*
- Igen, de hidd el nekem. Ide még az is bemehet, aki nem akar. Csak tudni kell a „jelszót”.
*Mutogatja a macskakaparást ujjaival a levegőbe a sötét jelenség.
Irza: *
- De…
*Gabi mutatóujjas fekete kezét kámzsás feje elé tartva.*
- Ssssh! Figyelj! Szezám, tárulj fel!
*A levegő is, mintha várakozón megdermedne. Aztán Gabi kuncogva legyint.*
- Áh, csak vicceltem. Mutatom.
*Ismét sötét füstszerűvé foszlik beterítve a kaput, lassan beférkőzik a réseken és eltűnik Irza szemei elől. Pár pillanatig nem történik semmi, amikor már a lápi banya azt gondolná, hogy magára maradt keresztrúd surranó hangja, majd lassan kattanó zárhang töri meg a csendet. A vaskos kilincs, csikorgó rugós kattogással lenyomódik, a kapu fémes nyikorgó ásítással kitárul.*
- Tessék befáradni, banyám!
*Irza hátra néz, amerről jöttek, keletről. A sötét jelenség elégedetten kacagva közli.*
- Nélkülem már nem tudsz visszamenni. Bealkonyult, nincs választásod.
*Őbanyasága eltökélten fordul vissza és néz szürkén fátyolos szemeivel Gabi beláthatatlan kámzsás arcába. Kurtán biccent, csontos, tollas botjával koppant, majd szótlanul belép a kapun.
Irza körbe pillant az udvaron. A magas védfalakat végig palló futja körbe. Közvetlen balján egy kis haranggal felszerelt őrtorony áll, amellett a falnál jobb oldalon valami ketrecek, és egy tömlöc részleg van. A közelben egy szénégető és valamilyen kertek láthatók. A többi a sötétlő távolság homályába vész. Jobbján, a sarokban egy istálló áll. Az állattartó helység mellett terül el egy nagy gyakorlótér, ami különös módon félig homokkal, félig kaviccsal borított. Elsőre nem is tűnt fel Irzának, de a gyakorlótér és az istálló között egy kisfa áll. Mely most a téli álmát alussza, a rengeteg többi fájához hasonlóan. De éles kontrasztpontot mutat az udvar látképéhez képest, mely láthatóan, összegészében elhagyatottan gondozatlan, de ennek ellenére a fa mégis szépen fejlődik egymagában, és az is látható, ahogy a természet elkezdte visszafoglalni a kövekből emelt területet. A borostyán és a vadszőlő már ellepte a falakat. A fa terebélyesedő, csupasz ágait enyhe szél rezgeti, melyeken valamik lengenek a szélben. A lápi banya közelebb mászik. A fa egyik ágán egy zöld vászoncsík lobog, és egy aranyló-homok színű, hosszú hajtincs táncol.*
- Eh, de fura.
*Mormogja maga elé a mocsári némber.*
- Ugye?
*Kérdi helyeslően Gabi, majd továbbhaladásra buzdít.*
- Na, de kerüljünk beljebb, még nem láttunk semmit.
*Irza meg is indul, azzal bizarr járásával. Gabi a sarkában maradva suhan vele. Ahogy közelednek a főépülethez, a sötétből kirajzolódnak további épületek is. Balról, egy tyúkól és valami raktárhelyiség tűnik elő, ami egybe van építve az udvarház déli szárnyával. Jobbról, csak az északi szárny látható, rajta egy ajtóval. Előttük pedig, a szárnyak közötti porta, és a két ajtós főbejárat, amit oszlopok szegélyeznek, melyek egy félkör alakú erkélyt tartanak. Az udvarházra és az oszlopokra is felfutottak már a különböző kúszó, mászó növények. Őbanyasága ekkor megtorpan.*
- Hol van Csuri?
*Kérdi értetlenül Irza, idegesen keresve tekintetével a kis madarat, de olybá tűnik a makacs kisjószág ide már nem követte.*
- Majd csak előkerül. Menjünk!
*Mondja Gabi, fekete kezét Irza vállára téve, és úgy tereli tovább maga előtt a vénséget a bejárathoz. A kilincs enged, nincs zárva, benyitnak az ajtón. Egy sötét nagycsarnokba lépnek, de a magas helyiség jobb oldalsó végében egy ajtó rajzolódik ki, a mögüle kiszűrődő fény által. Irza szeme is lassan hozzászokik a sötéthez. A csarnokban négy sorban hosszú asztalok és padok sorakoznak. A magasban egy nagy csillár lóg alá. A lápi banya csoszogva beljebb sétál. A kirajzolódó ajtó mellett még további kettő is nyílik a valahova. A magas helyiséget galéria futja körbe, melyhez a terem végében, a két sarokban egy-egy lépcsősor csatlakozik. A galériáról is két ajtó vezet, nyilván az egyik a déli, míg a másik az északi szárnyba. A lépcsők között két hatalmas kandalló is látható. A kandallók között pedig, egy furcsa kör alakú kőasztal, amiben feliratozott iránytűszerű bigyók vannak. A falat pedig, egy fafaragvány borítja, ami egy kilencfejű hydrát ábrázol. Hát, egyértelmű, hogy Irza és Árny a fényesen derengő ajtóhoz lépnek, amin nincs zárszerkezet, mert egy lengőajtó. Belökve lépnek be a következő helyre; egy konyhába. Zsíros csend honol a helyiségben, csak a tűz sejtelmes pattogó ropogása, és a felette logó fazék rotyogása hallható. Fövő étel illata érezhető. A konyhában katonás rend és tisztaság van. Minden tányér, pohár és evőeszköz a helyén sorakozik. A konyhapultokon egy szem morzsa, a kövezeten egy porszem, a sarkokban egy szál pókháló sincs. A helyiségben két ajtó van még. Egyik, a méretéből ítélve, alighanem a kamra lehet, a másik nem tudni hova nyílik. Ekkor, halk motozás hallatszik a spejzból. Kilincs csikorog, rezgő fénnyel az ajtó nyikorogva kitárul, majd egy ormótlan, zöld kéz bukkan elő, egy gyertyatartót fogva, egy rózsaszín, bojtos mamusz csosszan a padlón, majd az a valami, így szól: *
- Mi öz a pönötráns bűz?!
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-12-04 01:19:14
Üzenet elküldve: 2018-12-04 01:19:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Téli rege - közjáték//
*Enyhe fagy illatát hordja a kósza szél. Lopva lép lágy sugaraival a kopár, szunnyadó fák közé a természet fenséges csodája, a hajnal. Ahogy a láthatáron lassan előtűnik a tűzkoszorú, a lilás-vörössé színeződött égbolton nyugovóra térnek a csillagok a vastag felhők dunyhái között. A köd is lassan felszáll a rengetegből, harmat gyöngyeivel borítva be a fákat, amik jégvirágosan rájuk is dermednek.
Az erdei tisztáson már el is kezdődött a nap. Vatyusz anyó egy nagy kövön ül bocskoros lábait lógatva. Pipájából fehér füstpamacsokat pöfékel. Éppen néhány szentjánosbogár lámpását javítgatja, akik botor módon még nem bújtak el a tél elől. A nagy kő, a törpe néne kedvenc helye, mert látta, amint ez a kő a csillagokból, tüzesen hullott alá és csapódott ide be az erdőbe. Lassan több erdei állat és lény is megjelenik a tisztáson, szépen libasorban felsorakozva Vatyusz előtt. A néne laposan pislant az érkezőkre, szippant egyet pipájából, majd szabadjára engedi az utolsó szentjánosbogarat is.*
- Noh, uzsgyi parányaim. Húzódjatok meg egy meleg odvas fában, mert nekem elhihetitek, hogy ez a telünk más milyen lesz.
*Pillantása ezután a sorban jelentkező első erdei állatkára vetül. Egy farkaskölyökre, akinek a pofáján egy nagy daganat éktelenkedik, ami körül vígan egy döglégy döngicsél.*
- Húzd el az irhád, amíg szépen mondom, és hagyd ezt a kölköt!
*A légy keringve elszelel az intelemre, az ordas csemete riadtan kapja szemeit az anyóra. Vatyusz lehuppan a nagy kőről és odabattyog megvizsgálni.*
- Ej-ej lelkem! Az rendben van, hogy anyád azt mondta, hogy testvéreiddel foghatok már magatoknak élelmet, de hát azt már neked is tudnod kéne, hogy mire és hogyan vadászatok.
*A kölyök panaszosan nyüszít egyet, kinek a képén lévő daganatból több fehér-barnás tüske meredezik ki.*
- A sündisznóval vigyázni kell, megvan a módja annak is, hogy lehet elkapni, noh, de látom, te csörtetve ráveteted magad.
*A farkas rázva felemeli egyik lábát.*
- A mancsodba is fúródott néhány, mi? Együgyű kölke. A mélységi tárnák védőszellemére mondom, ne csüggedj!
*Az anyó végigsimítja az ordas növendék pofáját, majd szépen, óvatosan kiszedi a tüskéket, amikor végzett a tarisznyájából egy kis tégelyt vesz elő, amiből illatos barna fűszert, fahéjat szór gyulladáscsökkentő hatása miatt a sebekre.*
- Meg is vagyunk! Aztán mondd meg anyádnak, hogy egy pár napig ne nyaljon képen, mert akkor elvész fűszer gyógyhatása. Távol tartja legyeket is, és te se piszkáld, még a mancsodat se.
*A farkaskölyök megnyalja a néne kezét, majd háromlábon kissé sántikálva elhagyja az erdei tisztást.*
*Enyhe fagy illatát hordja a kósza szél. Lopva lép lágy sugaraival a kopár, szunnyadó fák közé a természet fenséges csodája, a hajnal. Ahogy a láthatáron lassan előtűnik a tűzkoszorú, a lilás-vörössé színeződött égbolton nyugovóra térnek a csillagok a vastag felhők dunyhái között. A köd is lassan felszáll a rengetegből, harmat gyöngyeivel borítva be a fákat, amik jégvirágosan rájuk is dermednek.
Az erdei tisztáson már el is kezdődött a nap. Vatyusz anyó egy nagy kövön ül bocskoros lábait lógatva. Pipájából fehér füstpamacsokat pöfékel. Éppen néhány szentjánosbogár lámpását javítgatja, akik botor módon még nem bújtak el a tél elől. A nagy kő, a törpe néne kedvenc helye, mert látta, amint ez a kő a csillagokból, tüzesen hullott alá és csapódott ide be az erdőbe. Lassan több erdei állat és lény is megjelenik a tisztáson, szépen libasorban felsorakozva Vatyusz előtt. A néne laposan pislant az érkezőkre, szippant egyet pipájából, majd szabadjára engedi az utolsó szentjánosbogarat is.*
- Noh, uzsgyi parányaim. Húzódjatok meg egy meleg odvas fában, mert nekem elhihetitek, hogy ez a telünk más milyen lesz.
*Pillantása ezután a sorban jelentkező első erdei állatkára vetül. Egy farkaskölyökre, akinek a pofáján egy nagy daganat éktelenkedik, ami körül vígan egy döglégy döngicsél.*
- Húzd el az irhád, amíg szépen mondom, és hagyd ezt a kölköt!
*A légy keringve elszelel az intelemre, az ordas csemete riadtan kapja szemeit az anyóra. Vatyusz lehuppan a nagy kőről és odabattyog megvizsgálni.*
- Ej-ej lelkem! Az rendben van, hogy anyád azt mondta, hogy testvéreiddel foghatok már magatoknak élelmet, de hát azt már neked is tudnod kéne, hogy mire és hogyan vadászatok.
*A kölyök panaszosan nyüszít egyet, kinek a képén lévő daganatból több fehér-barnás tüske meredezik ki.*
- A sündisznóval vigyázni kell, megvan a módja annak is, hogy lehet elkapni, noh, de látom, te csörtetve ráveteted magad.
*A farkas rázva felemeli egyik lábát.*
- A mancsodba is fúródott néhány, mi? Együgyű kölke. A mélységi tárnák védőszellemére mondom, ne csüggedj!
*Az anyó végigsimítja az ordas növendék pofáját, majd szépen, óvatosan kiszedi a tüskéket, amikor végzett a tarisznyájából egy kis tégelyt vesz elő, amiből illatos barna fűszert, fahéjat szór gyulladáscsökkentő hatása miatt a sebekre.*
- Meg is vagyunk! Aztán mondd meg anyádnak, hogy egy pár napig ne nyaljon képen, mert akkor elvész fűszer gyógyhatása. Távol tartja legyeket is, és te se piszkáld, még a mancsodat se.
*A farkaskölyök megnyalja a néne kezét, majd háromlábon kissé sántikálva elhagyja az erdei tisztást.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-12-03 21:47:42
Üzenet elküldve: 2018-12-03 21:47:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fantazmagória//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A madaras sötét duó csendesen járja az erdőt. Csuri is szárnyra kap, és fáról fára száll, úgy kíséri Irzát és Árnyat. Az erdő mélyén nincs olyan nagy köd, mint az ingoványban, csak amolyan kísértethistóriásan térdig érő, amiben nem lehet látni hová lép, és mikor ragadja bokán valami a lanawinit, elvonszolva a sikoltó áldozatát a semmibe, aki persze előtte még kifulladásig menekül, majd elbotlik.*
- Eh! Ebben, hogy fogunk növényeket gyűjteni!? Hogy az ördög szamara rúgja meg!
*Puffog félhangosan a lápi banya. Gabi suhan tova, és csak flegmán veti oda.*
- Hű, de sajnálom… halálosan uncsinak is hangzott.
*Irza lassítva néz körbe.*
- A csapdáinkat azért megnézzük, hátha fogtunk valamit. Igen Zira, főzhetnénk húslevest, és friss belek is jól jönnének még a jósláshoz. Erre, erre! Innen nem messze van néhány csapdánk.
*Az ocsmány némber már mászik is a megadott irányba. Az Árny lassan megfordul, egy pillanatnyi gondolkodás után siklik a banya után.*
- Persze, vak vezet világtalant…
*Az első csapdában nem találnak semmit, leszámítva pár fehér tollat.
Irza: *
- A fene megette… kibújt a nyomorult.
*Továbbmennek a következőhöz, melyben szintén nem sok mindent találnak, csak egy farkas lábat, mely több napos lehet már. Legyek szállják, a hús már barnásan kiszáradt, de dögszárnyasok gyermekei vígan lakmároznak az állati maradványból. A mocsári boszorka elismerően tűnődve: *
- Elképesztő, láttam már ilyet, de akkor is… képesek lerágni a saját lábukat, hogy szabaduljanak a fogságból.
*Az Árny nem fűz hozzá semmit a látottakhoz csak siklik tovább, ahogy mennek a harmadik csapdához, ami történetesen egy karókkal teli veremcsapda. Megállnak a gödör szélén, de a nyirkos talaj laza. Hirtelen egy részen be is omlik, minek következtében a banya, majdnem a saját csapdájába esik bele, a botjával hadonászva még éppen hogy visszanyeri az egyensúlyát. A verem alján egy minx hever felnyársalva és vérbe fagyva, ez a tetem is több napos lehet, átható dögszagot ont magából.*
- Áh, ezzel se megyünk semmire. Ehetetlenül keserű a húsa, mint az epe, de ki kell szednünk. A szag miatt a többi állat elkerüli a csapdát. Azt mondtad, segítesz. Hozd fel! Ha már itt vagy, a mi korunkban ne nekünk kelljen már lemászni. Te csak lelebegsz.
*Gabi szótlanul teszi a dolgát, míg Irza a botján támaszkodva ácsorog. Leereszkedve megragadja az állat lábait, a jobb fogás miatt még a karmait is belemélyeszti, és erősen megrántva lehúzza a véres nyársakról a dögöt.*
- Vidd el innen! Majd az enyészet befejezi, amit elkezdett. Addig mi újra lefedjük a vermet.
*Így is tesznek. Az Árny elvonszolja, valahova a ködön túlra a minx maradványait. Irza pedig ágakkal és levelekkel fedi le a gödröt, aztán mennek tovább a következő csapdához, ami szintén egy húrok csapda, és bizony egy élő valami vergődik benne. Egy borzoi az.*
- Ej, micsoda fogás, ebből már lesz vacsoránk, hehhe igen Zira.
*Gabi unottan: *
- Sokáig piszmogsz még?
*Irza: *
- Mondtuk, hogy ne szívd a vérünk! Mindjárt, csak fejen csapjuk és mehetünk is. Aj, fog már be te is Zira! Tudom, hogy vérmes fenevad. Igen, nem mindegy, hogy verjük agyon.
*Az ördög nyúl, mintha érezné közeledő vesztét, még hevesebben vergődik és visít, mint a fába szorult féreg. Őbanyasága már lendíti is göcsörtös botját. Az első sújtásra reccsen valami, alighanem az állat gerince, de ettől még nem múlt ki a borzoi, de arra pont elég volt, hogy ernyedten lógjon, így következő csapás már kiloccsantja a vérnyúl agyvelejét. Irza kioldja zsákmányát a csapdából, és a zsinórostól a derekára kötözi az elejtett állatot. Azonban, apró lábak motozása hallatszik az avaron, és a talaj menti ködben, égbemeredő fülek tűnnek fel, több is egymás után, elszórtan. Éles morgás is vegyül az előbbi hangokhoz. A borzoi sivításával ide hívta a társait, akik lassan körbe kerítik Irzát és Árnyat. Láthatóan nem tetszik a vérnyulaknak, hogyan végezte társuk.*
- Az áldóját, hogy a dögvész vinne el titeket!
*Irza hátrál, de már nemigen van hova. Lassan körbe kerítik őket. A lápi banya göcsörtös botjával fenyegetően, körkörösen hadonászik. A csontok csörgése és a térnyerő nagy mozdulatok valamennyire megtorpanásra késztetik a vadakat.*
- Eriggyetek, pusztuljatok! Gabi!
*Az Árny némán, szinte érdektelen higgadtsággal áll egy helyben, aztán így szól: *
- Na, mi van banyám, csak nem fosol?
*Irza ingerült feszültséggel: *
- Az eredar vigyen már a kénköves pokolba! Ne szórakozz, segíts! Vagy te is itt pusztulsz velem!
*Gabi betegesen kacagva: *
- Én ugyan nem, de nem hallom a varázsszót.
*Irza minden türelmét elvesztve, ordít: *
- A hóhér vágjon már hátba!
*Gabi mímelt sértődéssel a hangjában: *
- Ej, néne, de türelmetlennek tetszik lenni. A 'kérlek'-re gondoltam, de mindegy. Na, de ide süss vénasszony!
//Aktív képesség: Árnytánc//
*Gabi aurája ritmikusan pulzálni kezd, aztán áttetszően fekete füstszerűvé válva, kacskaringósan, gomolygó árnyként kezd cikázni a lápi banya körül, egyre szélesedő ellipsziseket leírva, egyre sűrűbb sötét füstöt ontva magából. Az ördög nyulak riadtan ugrálnak hátra a füstös jelenségtől, ami talán az erdőtüzet idézik fel számukra. Gabi rárivall a rút némberre.*
- Ne mereszd már kocsányon lógva azokat a hályogos szemeidet! Hátra arc és futás! Most!
*Irzának se kell több, sarkon fordul és rohan is, azzal a fura, bizarr, kúszó járásával. Csuri, mint mindig, most is követi a fák ágai között repülve. Menekülő őbanyasága már sípolva veszi a levegőt, de fut, ahogy csak öreg csontjai bírják, ám ekkor elvágódik egy kiálló gyökérben. A veréb csippantva, azonnal a hátára száll, és úgy húzkodja a fekete szőrös ködmönénél fogva. Az Árny is feltűnik a távolban, és lobogva suhan oda a banyához. Csuri riadtan szárnyra kél.*
- Leráztam őket, de jobb, ha megyünk tovább. Gyerünk! Mert ha szagot fognak, hát téged nem nehéz kiszagolni.
*Irza elgyötörten, fáradtan, négykézlábra feltápászkodva: *
- Nem meggyük sehova! Most már tényleg mindenünk fáj! Az se érdekkel, ha széttép minket valami. Kuss! Szarok rád Zira! Én itt most leülök, és egy tapodtad se vagyok hajlandó tovább menni!
*Gabi felrántja a földről, Irza pedig lerogy egy sziklára, és úgy ücsörög. A sötét jelenség körül a levegő ismét jobban vibrálni kezd, és füst csíkok derengenek körülötte.*
- Nem-e? Ülni akarsz? Hát, legyen! Tessék!
*Gabi füstölgő spirállal hirtelen magába fordul, és a következő pillanatban egy termetes, hollófekete ló robban ki a semmiből. A hátas jószág, prüszkölve, kapál egy párat egyik mellső lábával, majd izgágán topog Irza körül.*
- Mekkora egy batár dög! Hogy a viharba másszunk fel?! Egy pónivá vagy egy kisebb valamivé nem tudtál volna változni?!
*A ló megtorpan, és hátra sunyja a füleit. Prüszköl egyet, majd mellső lábaival dobog hármat.*
- Mi van? Lóként nem tudsz beszélni?
*Irza arra az undorító rekedt nevetésre ragadtatja magát, amitől csak még visszataszítóbb a hangja és az egész kisugárzása. Ez persze az Árny lónak sem tetszik, mire a banyához lép és hördülve felé harap, mire a csúf boszorkány hátra leborul ültéből, hogy elkerülje a harapást. A fekete patás hangosan felnyerít. Irza a földről nyögve: *
- Jól van, hogy rühek rágnák le rólad a szőrt! Akkor tartsd a hátad!
*Őbanyasága feltápászkodik, és rááll a sziklára. A fekete ló odalép és tartja hátát, de még a nagy fejét hátra fordítva is, felfelé tuszkolja a láp banyát.*
- Eh! Ez csak egy rémálom lehet. Ha leessünk, megölünk!
*A sötét patás csak prüszköl egyet, félig oldalra csapot fülekkel. Irza, göcsörtös botjával a kezében markol rá a dús, fekete sörényre, mire a nem e-világi hátas rögtön ügetésben elindul. A mocsári vénasszony pedig, csak pattog a hátán, mint a kecske szar a deszkán. Ha ez nem volna elég, még az ágak elől is egyre gyakrabban kell a sötét állat nyakába borulnia. Az Árny ló, a sűrűsödő rengeteg miatt, lépésre vált, de célirányosan halad előre, hacsak nem támad rájuk, valami vagy valaki, ezzel az útjukat állva. A rút vénség persze, végig morgolódik az orra alatt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A madaras sötét duó csendesen járja az erdőt. Csuri is szárnyra kap, és fáról fára száll, úgy kíséri Irzát és Árnyat. Az erdő mélyén nincs olyan nagy köd, mint az ingoványban, csak amolyan kísértethistóriásan térdig érő, amiben nem lehet látni hová lép, és mikor ragadja bokán valami a lanawinit, elvonszolva a sikoltó áldozatát a semmibe, aki persze előtte még kifulladásig menekül, majd elbotlik.*
- Eh! Ebben, hogy fogunk növényeket gyűjteni!? Hogy az ördög szamara rúgja meg!
*Puffog félhangosan a lápi banya. Gabi suhan tova, és csak flegmán veti oda.*
- Hű, de sajnálom… halálosan uncsinak is hangzott.
*Irza lassítva néz körbe.*
- A csapdáinkat azért megnézzük, hátha fogtunk valamit. Igen Zira, főzhetnénk húslevest, és friss belek is jól jönnének még a jósláshoz. Erre, erre! Innen nem messze van néhány csapdánk.
*Az ocsmány némber már mászik is a megadott irányba. Az Árny lassan megfordul, egy pillanatnyi gondolkodás után siklik a banya után.*
- Persze, vak vezet világtalant…
*Az első csapdában nem találnak semmit, leszámítva pár fehér tollat.
Irza: *
- A fene megette… kibújt a nyomorult.
*Továbbmennek a következőhöz, melyben szintén nem sok mindent találnak, csak egy farkas lábat, mely több napos lehet már. Legyek szállják, a hús már barnásan kiszáradt, de dögszárnyasok gyermekei vígan lakmároznak az állati maradványból. A mocsári boszorka elismerően tűnődve: *
- Elképesztő, láttam már ilyet, de akkor is… képesek lerágni a saját lábukat, hogy szabaduljanak a fogságból.
*Az Árny nem fűz hozzá semmit a látottakhoz csak siklik tovább, ahogy mennek a harmadik csapdához, ami történetesen egy karókkal teli veremcsapda. Megállnak a gödör szélén, de a nyirkos talaj laza. Hirtelen egy részen be is omlik, minek következtében a banya, majdnem a saját csapdájába esik bele, a botjával hadonászva még éppen hogy visszanyeri az egyensúlyát. A verem alján egy minx hever felnyársalva és vérbe fagyva, ez a tetem is több napos lehet, átható dögszagot ont magából.*
- Áh, ezzel se megyünk semmire. Ehetetlenül keserű a húsa, mint az epe, de ki kell szednünk. A szag miatt a többi állat elkerüli a csapdát. Azt mondtad, segítesz. Hozd fel! Ha már itt vagy, a mi korunkban ne nekünk kelljen már lemászni. Te csak lelebegsz.
*Gabi szótlanul teszi a dolgát, míg Irza a botján támaszkodva ácsorog. Leereszkedve megragadja az állat lábait, a jobb fogás miatt még a karmait is belemélyeszti, és erősen megrántva lehúzza a véres nyársakról a dögöt.*
- Vidd el innen! Majd az enyészet befejezi, amit elkezdett. Addig mi újra lefedjük a vermet.
*Így is tesznek. Az Árny elvonszolja, valahova a ködön túlra a minx maradványait. Irza pedig ágakkal és levelekkel fedi le a gödröt, aztán mennek tovább a következő csapdához, ami szintén egy húrok csapda, és bizony egy élő valami vergődik benne. Egy borzoi az.*
- Ej, micsoda fogás, ebből már lesz vacsoránk, hehhe igen Zira.
*Gabi unottan: *
- Sokáig piszmogsz még?
*Irza: *
- Mondtuk, hogy ne szívd a vérünk! Mindjárt, csak fejen csapjuk és mehetünk is. Aj, fog már be te is Zira! Tudom, hogy vérmes fenevad. Igen, nem mindegy, hogy verjük agyon.
*Az ördög nyúl, mintha érezné közeledő vesztét, még hevesebben vergődik és visít, mint a fába szorult féreg. Őbanyasága már lendíti is göcsörtös botját. Az első sújtásra reccsen valami, alighanem az állat gerince, de ettől még nem múlt ki a borzoi, de arra pont elég volt, hogy ernyedten lógjon, így következő csapás már kiloccsantja a vérnyúl agyvelejét. Irza kioldja zsákmányát a csapdából, és a zsinórostól a derekára kötözi az elejtett állatot. Azonban, apró lábak motozása hallatszik az avaron, és a talaj menti ködben, égbemeredő fülek tűnnek fel, több is egymás után, elszórtan. Éles morgás is vegyül az előbbi hangokhoz. A borzoi sivításával ide hívta a társait, akik lassan körbe kerítik Irzát és Árnyat. Láthatóan nem tetszik a vérnyulaknak, hogyan végezte társuk.*
- Az áldóját, hogy a dögvész vinne el titeket!
*Irza hátrál, de már nemigen van hova. Lassan körbe kerítik őket. A lápi banya göcsörtös botjával fenyegetően, körkörösen hadonászik. A csontok csörgése és a térnyerő nagy mozdulatok valamennyire megtorpanásra késztetik a vadakat.*
- Eriggyetek, pusztuljatok! Gabi!
*Az Árny némán, szinte érdektelen higgadtsággal áll egy helyben, aztán így szól: *
- Na, mi van banyám, csak nem fosol?
*Irza ingerült feszültséggel: *
- Az eredar vigyen már a kénköves pokolba! Ne szórakozz, segíts! Vagy te is itt pusztulsz velem!
*Gabi betegesen kacagva: *
- Én ugyan nem, de nem hallom a varázsszót.
*Irza minden türelmét elvesztve, ordít: *
- A hóhér vágjon már hátba!
*Gabi mímelt sértődéssel a hangjában: *
- Ej, néne, de türelmetlennek tetszik lenni. A 'kérlek'-re gondoltam, de mindegy. Na, de ide süss vénasszony!
//Aktív képesség: Árnytánc//
*Gabi aurája ritmikusan pulzálni kezd, aztán áttetszően fekete füstszerűvé válva, kacskaringósan, gomolygó árnyként kezd cikázni a lápi banya körül, egyre szélesedő ellipsziseket leírva, egyre sűrűbb sötét füstöt ontva magából. Az ördög nyulak riadtan ugrálnak hátra a füstös jelenségtől, ami talán az erdőtüzet idézik fel számukra. Gabi rárivall a rút némberre.*
- Ne mereszd már kocsányon lógva azokat a hályogos szemeidet! Hátra arc és futás! Most!
*Irzának se kell több, sarkon fordul és rohan is, azzal a fura, bizarr, kúszó járásával. Csuri, mint mindig, most is követi a fák ágai között repülve. Menekülő őbanyasága már sípolva veszi a levegőt, de fut, ahogy csak öreg csontjai bírják, ám ekkor elvágódik egy kiálló gyökérben. A veréb csippantva, azonnal a hátára száll, és úgy húzkodja a fekete szőrös ködmönénél fogva. Az Árny is feltűnik a távolban, és lobogva suhan oda a banyához. Csuri riadtan szárnyra kél.*
- Leráztam őket, de jobb, ha megyünk tovább. Gyerünk! Mert ha szagot fognak, hát téged nem nehéz kiszagolni.
*Irza elgyötörten, fáradtan, négykézlábra feltápászkodva: *
- Nem meggyük sehova! Most már tényleg mindenünk fáj! Az se érdekkel, ha széttép minket valami. Kuss! Szarok rád Zira! Én itt most leülök, és egy tapodtad se vagyok hajlandó tovább menni!
*Gabi felrántja a földről, Irza pedig lerogy egy sziklára, és úgy ücsörög. A sötét jelenség körül a levegő ismét jobban vibrálni kezd, és füst csíkok derengenek körülötte.*
- Nem-e? Ülni akarsz? Hát, legyen! Tessék!
*Gabi füstölgő spirállal hirtelen magába fordul, és a következő pillanatban egy termetes, hollófekete ló robban ki a semmiből. A hátas jószág, prüszkölve, kapál egy párat egyik mellső lábával, majd izgágán topog Irza körül.*
- Mekkora egy batár dög! Hogy a viharba másszunk fel?! Egy pónivá vagy egy kisebb valamivé nem tudtál volna változni?!
*A ló megtorpan, és hátra sunyja a füleit. Prüszköl egyet, majd mellső lábaival dobog hármat.*
- Mi van? Lóként nem tudsz beszélni?
*Irza arra az undorító rekedt nevetésre ragadtatja magát, amitől csak még visszataszítóbb a hangja és az egész kisugárzása. Ez persze az Árny lónak sem tetszik, mire a banyához lép és hördülve felé harap, mire a csúf boszorkány hátra leborul ültéből, hogy elkerülje a harapást. A fekete patás hangosan felnyerít. Irza a földről nyögve: *
- Jól van, hogy rühek rágnák le rólad a szőrt! Akkor tartsd a hátad!
*Őbanyasága feltápászkodik, és rááll a sziklára. A fekete ló odalép és tartja hátát, de még a nagy fejét hátra fordítva is, felfelé tuszkolja a láp banyát.*
- Eh! Ez csak egy rémálom lehet. Ha leessünk, megölünk!
*A sötét patás csak prüszköl egyet, félig oldalra csapot fülekkel. Irza, göcsörtös botjával a kezében markol rá a dús, fekete sörényre, mire a nem e-világi hátas rögtön ügetésben elindul. A mocsári vénasszony pedig, csak pattog a hátán, mint a kecske szar a deszkán. Ha ez nem volna elég, még az ágak elől is egyre gyakrabban kell a sötét állat nyakába borulnia. Az Árny ló, a sűrűsödő rengeteg miatt, lépésre vált, de célirányosan halad előre, hacsak nem támad rájuk, valami vagy valaki, ezzel az útjukat állva. A rút vénség persze, végig morgolódik az orra alatt.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-11-08 15:39:00
Üzenet elküldve: 2018-11-08 15:39:00
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Agyas fáratt, de most mán szabad. *- ordítja csak úgy bele a rengetegbe, miután kibukkan a fák sűrűjéből az útra. ~ Legalábbis így agyaskodom, mer mán a túlódalán vagyok a hegyeknek. A keletin tán, ha jól emlékeződök rája merre van merre. Valami fődabrosz vót az öreg asztalán eccer kitekergetve oszt azon hítták ígyen az irányát. Ez az ódala a hegynek még tán szebb is, mint a túlódali. Meg más a levegő szaga. Mostantól mán az úton is mehetek, mer nem mernek követni az őrök ide. Nem is vertem agyon csak egyet, azt is csak mer annyira szurkálódott még a fődrű is. Mé nem maradt nyugodóban, mint a másik három. Akkor csak e'veszem a pajzsát oszt futok, mint a nyúl. Így meg szíjjel repesztettem orrát be az agyába. Há' kellet az neki? ~ morfondírozik magában. Jó pár napja menekül már, hegyen és folyón, no meg erdőségeken keresztül. Főleg erdőségen, de itt utóbb a hegyekkel is meggyűlt a baja. Úgy agyaskodott, hogy az úton nem jöhet, hisz ott biztos figyelik. Az meg hogy egy rabszolga megszökik, nem maradhat megtorlatlanul, még a végén szokás lesz belőle. Az meg ugye hová vezetne. Felmerült benne, hogy a nyakperecét eltöri, és ott hagyja valahol, hátha megelégszenek azzal, hisz otthon tudnak mit hazudni, de rájött, hogy kevés lenne. Vagy van hozzá kulcsuk, vagy egyszerűen fejét veszik és akkor megint csak nem törött a rézbilincs. Szóval megtartotta. Büszke volt magára, mert végigagyaskodta. Nem sokan kezdték volna el, és a többiek csak odáig jutottak volna el, hogy otthagyják. De ő nem, ő a legvégéig elagyaskodta. Most, hogy ez újra eszébe jut, kihúzza magát járás közben és büszkén lépdel. Ahogy a pirtianesi mélységiek, akiknek dolgozott. Picit tán kevésbé is éhes így, ezért folytatja a kissé nevetséges menetelést a kietlen erdei úton.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.12.08 22:42:52, a következő indokkal:
Korhatár jelzés módosítva (18+ tiltott, 16+ lehet)
- Agyas fáratt, de most mán szabad. *- ordítja csak úgy bele a rengetegbe, miután kibukkan a fák sűrűjéből az útra. ~ Legalábbis így agyaskodom, mer mán a túlódalán vagyok a hegyeknek. A keletin tán, ha jól emlékeződök rája merre van merre. Valami fődabrosz vót az öreg asztalán eccer kitekergetve oszt azon hítták ígyen az irányát. Ez az ódala a hegynek még tán szebb is, mint a túlódali. Meg más a levegő szaga. Mostantól mán az úton is mehetek, mer nem mernek követni az őrök ide. Nem is vertem agyon csak egyet, azt is csak mer annyira szurkálódott még a fődrű is. Mé nem maradt nyugodóban, mint a másik három. Akkor csak e'veszem a pajzsát oszt futok, mint a nyúl. Így meg szíjjel repesztettem orrát be az agyába. Há' kellet az neki? ~ morfondírozik magában. Jó pár napja menekül már, hegyen és folyón, no meg erdőségeken keresztül. Főleg erdőségen, de itt utóbb a hegyekkel is meggyűlt a baja. Úgy agyaskodott, hogy az úton nem jöhet, hisz ott biztos figyelik. Az meg hogy egy rabszolga megszökik, nem maradhat megtorlatlanul, még a végén szokás lesz belőle. Az meg ugye hová vezetne. Felmerült benne, hogy a nyakperecét eltöri, és ott hagyja valahol, hátha megelégszenek azzal, hisz otthon tudnak mit hazudni, de rájött, hogy kevés lenne. Vagy van hozzá kulcsuk, vagy egyszerűen fejét veszik és akkor megint csak nem törött a rézbilincs. Szóval megtartotta. Büszke volt magára, mert végigagyaskodta. Nem sokan kezdték volna el, és a többiek csak odáig jutottak volna el, hogy otthagyják. De ő nem, ő a legvégéig elagyaskodta. Most, hogy ez újra eszébe jut, kihúzza magát járás közben és büszkén lépdel. Ahogy a pirtianesi mélységiek, akiknek dolgozott. Picit tán kevésbé is éhes így, ezért folytatja a kissé nevetséges menetelést a kietlen erdei úton.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.12.08 22:42:52, a következő indokkal:
Korhatár jelzés módosítva (18+ tiltott, 16+ lehet)
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-28 00:55:49
Üzenet elküldve: 2018-10-28 00:55:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Elfelé//
*Még ha nem is tűnik úgy, de Lyznek nagyon jól esik, hogy azon kevesek, akik mellette maradtak, kérés nélkül felsorakoznak mögé. Még ha ebből vajmi kevés is látszik kívülről. Persze, hogy meglepődik, hisz ilyen még nem volt sosem.
Az óriás válaszára bólint, nem is habozik, a fiúkat is visszaterelni a lovak felé.*
- Arthenior közelében szállunk meg egy tanyán. Tovább már nem futja az időből *igazítja ki az útvonalat, miközben az ég felé int, amikor az óriás Artheniort emlegeti. Tudja, hogy hol szeretne elválni Taetől, és Leallától, és a két kölyöktől. Még éppen odaérnek alkony előtt. Ha Sadmyr marad, vagy velük tart, az más, de már nem szeretne egy fél erődöt a vállán vinni. Akár mi is lesz, a lányoknak biztos helye lesz ott, ha még áll a viskó.
Aztán az óriás rábólint az ajánlatra, Lyz pedig szintén bólintva int a fekete ló felé. Könnyű leoldani a kantárt a szekér oldaláról, Sadmyr azonnal segít is, az óriásnak.*
- Jól van Ishala, köszönöm *bólint rá egyetértően. Jól esik neki a fiú védelmező hozzáállása, de szokatlan is egyben. Ezelőtt csak Shennek jutott eszébe bárkivel szembe menni miatta. Még ha csak utólag is, és még ha csak a nagy szája is mondatta vele, de azért hiányzik Lyznek a szeleburdiság.
Ha az óriás elhelyezkedik, Lyz indítja a csapatot, s újabb taggal bővülve léphetnek át az ingoványba perceken belül.*
*Még ha nem is tűnik úgy, de Lyznek nagyon jól esik, hogy azon kevesek, akik mellette maradtak, kérés nélkül felsorakoznak mögé. Még ha ebből vajmi kevés is látszik kívülről. Persze, hogy meglepődik, hisz ilyen még nem volt sosem.
Az óriás válaszára bólint, nem is habozik, a fiúkat is visszaterelni a lovak felé.*
- Arthenior közelében szállunk meg egy tanyán. Tovább már nem futja az időből *igazítja ki az útvonalat, miközben az ég felé int, amikor az óriás Artheniort emlegeti. Tudja, hogy hol szeretne elválni Taetől, és Leallától, és a két kölyöktől. Még éppen odaérnek alkony előtt. Ha Sadmyr marad, vagy velük tart, az más, de már nem szeretne egy fél erődöt a vállán vinni. Akár mi is lesz, a lányoknak biztos helye lesz ott, ha még áll a viskó.
Aztán az óriás rábólint az ajánlatra, Lyz pedig szintén bólintva int a fekete ló felé. Könnyű leoldani a kantárt a szekér oldaláról, Sadmyr azonnal segít is, az óriásnak.*
- Jól van Ishala, köszönöm *bólint rá egyetértően. Jól esik neki a fiú védelmező hozzáállása, de szokatlan is egyben. Ezelőtt csak Shennek jutott eszébe bárkivel szembe menni miatta. Még ha csak utólag is, és még ha csak a nagy szája is mondatta vele, de azért hiányzik Lyznek a szeleburdiság.
Ha az óriás elhelyezkedik, Lyz indítja a csapatot, s újabb taggal bővülve léphetnek át az ingoványba perceken belül.*
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-26 20:00:07
Üzenet elküldve: 2018-10-26 20:00:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Elfelé//
//Lyz, Denzack, Monsotor//
* Ishala nem fűz semmit a sötételf szavaihoz, nem is igazán érdekli amit mond, mivel a másik férfi se akarja megérteni, amiről a fiatal elf beszél. Az óriás viszont úgy tűnik, hogy nem az a fajta, akit sokáig kell győzködni. Hamarosan az egyik lovon ül, Ishala pedig igyekszik úgy helyezkedni a sajátjával, hogy mindenképp kartávolságon kívül legyen, még azzal a kalapáccsal is. *
- Lyz, hátra megyek hátvédnek. * Javasolja csendesen, és ha a nő beleegyezik, akkor hamarosan leghátul találja magát, ahonnan nem csak védeni tudja a kis társaságot, de az óriást is szemmel tarthatja, és ha bármivel próbálkozna, akkor a hátába küldhet néhány nyílvesszőt. Nem tudja, hogy mikor változott meg ennyire, pár napja még eszébe se jutott volna rosszat feltételezni róla. Viszont most ahogy visszagondol, az előtt, hogy találkozott volna a bandával, bennük se teljesen bízott meg. Igen, a bizalmatlanság nem Gránit halálával férkőzött a szívébe, csak amíg az erődben volt, addig kiszorította az életéből. Most viszont nem csak magára, de Lyzendrára is figyelnie kell, ha nem akarja, hogy Umon megtalálja, és kitekerje a nyakát. *
//Lyz, Denzack, Monsotor//
* Ishala nem fűz semmit a sötételf szavaihoz, nem is igazán érdekli amit mond, mivel a másik férfi se akarja megérteni, amiről a fiatal elf beszél. Az óriás viszont úgy tűnik, hogy nem az a fajta, akit sokáig kell győzködni. Hamarosan az egyik lovon ül, Ishala pedig igyekszik úgy helyezkedni a sajátjával, hogy mindenképp kartávolságon kívül legyen, még azzal a kalapáccsal is. *
- Lyz, hátra megyek hátvédnek. * Javasolja csendesen, és ha a nő beleegyezik, akkor hamarosan leghátul találja magát, ahonnan nem csak védeni tudja a kis társaságot, de az óriást is szemmel tarthatja, és ha bármivel próbálkozna, akkor a hátába küldhet néhány nyílvesszőt. Nem tudja, hogy mikor változott meg ennyire, pár napja még eszébe se jutott volna rosszat feltételezni róla. Viszont most ahogy visszagondol, az előtt, hogy találkozott volna a bandával, bennük se teljesen bízott meg. Igen, a bizalmatlanság nem Gránit halálával férkőzött a szívébe, csak amíg az erődben volt, addig kiszorította az életéből. Most viszont nem csak magára, de Lyzendrára is figyelnie kell, ha nem akarja, hogy Umon megtalálja, és kitekerje a nyakát. *
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-26 18:38:35
Üzenet elküldve: 2018-10-26 18:38:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Elfelé//
//Ishala, Denzack, Lyz//
*Az óriás az elf nő mögött egy sötételfet, valamint egy másik elfet is meglát lóháton. Bár a csuklyás alak gyanús neki, ezzel most nem foglalkozhat, mert jön is a kérdés Denzack felől. A sárga szemű fickó felé tekint és válaszol a kérdésére.*
-Artheniorba megyek.
*Majd Lyzre tekintve hallgatja szavait.*
~Igaza lehet, ez az erdő nem biztonságos, főképp nem egy magányos utazónak.~
*Majd mikor a kiegyezésre került sor, ránéz a fekete lóra, majd megint a nőre néz, bólint egyet, majd megszólal.*
-Megegyeztünk.
*A fekete ló felé sétál, és óvatosan átdobja a jobb lábát a ló jobb oldalára, majd bal lábával felrugaszkodik, hogy a ló hátára kerüljön. Majd még utoljára végigméri a csapatot és megvárja amíg elindulnak.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.08 01:31:11, a következő indokkal:
Írásjelek és igeidők javítva.
//Ishala, Denzack, Lyz//
*Az óriás az elf nő mögött egy sötételfet, valamint egy másik elfet is meglát lóháton. Bár a csuklyás alak gyanús neki, ezzel most nem foglalkozhat, mert jön is a kérdés Denzack felől. A sárga szemű fickó felé tekint és válaszol a kérdésére.*
-Artheniorba megyek.
*Majd Lyzre tekintve hallgatja szavait.*
~Igaza lehet, ez az erdő nem biztonságos, főképp nem egy magányos utazónak.~
*Majd mikor a kiegyezésre került sor, ránéz a fekete lóra, majd megint a nőre néz, bólint egyet, majd megszólal.*
-Megegyeztünk.
*A fekete ló felé sétál, és óvatosan átdobja a jobb lábát a ló jobb oldalára, majd bal lábával felrugaszkodik, hogy a ló hátára kerüljön. Majd még utoljára végigméri a csapatot és megvárja amíg elindulnak.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.08 01:31:11, a következő indokkal:
Írásjelek és igeidők javítva.
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-26 16:47:45
Üzenet elküldve: 2018-10-26 16:47:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Elfelé//
//Ishala, Denzack, Monsotor, Lyz//
*Valóban észreveszi az óriás, hogy közelednek felé. Sajnos nem a legjobb passzban találkoztak, mert régebben elfogadóbbak voltak. A régi szép idők, amikor egy ingoványos út alatt összebarátkoztak egy óriással, összetűztek, majd megbékéltek egy elf lánnyal, végül kimentettek egy törpe uraságot is az ingoványból, s mindennek tetejében pedig Ishalát is azon a napon ismerték meg. Csak a törpe urasággal nem tudja Lyz, hogy mi történt, de akkoriban, minden egészen más volt. Aszerint ha barát, meghívták volna az erődjükbe éjszakára, hogy ne a veszélyes erdőben éjszakázzon, de mindannyian éppen azt a erődöt hagyják ott. Lyz emiatt valóban tűnhet esetlennek, volt is idő, amikor egy bokabicsaklásból majdnem kilőtte valaki szemét. Na, akkor volt igazán esetlen. Most viszont egészen összeszedetten tudja, hogy bár barátnak mondja magát az órás, azért bizalmatlan. Nem sok kell, hogy megérezze a háta mögött a két lovas társát, csak a szekéren maradt a két lány és a két kölyök. Hamarosan hangzik Denzack kérdése is, amire a választ még megvárja, de aztán ösztönözné magukat a továbbhaladásra. Nem is húzná Lyz az időt, jobb volna, valahol máshol ismerkedni.*
- Veszélyes erdőt választottál Óriás. Jobb volna máshol csevegni.
*Csendesen szól, de tisztán cseng hangja.*
~Relildet is elbírta az a nagy fekete.~
*Ki gondolta, hogy ilyen jó szolgálatot tesz majd Sunuko nagy fekete lova.*
~Ha ez így megy tovább, majd gwuffot is szereznünk kell. Minden úton egy óriást összeszedünk…~
- Egyezzünk meg. Kölcsön kapod azt a nagy feketét, *mutat a nagy fekete lóra, ami korábban mér szállított óriást, és amire sokak csak sámlin tudnának felszállni.* cserébe nem hátráltatsz, menetelünkben. Kapsz kosztot, talán fedelet is, cserébe pedig erőddel véded a csapatomat, mint ha a része volnál. Mi a válaszod?
*Nő és elf létére talán kissé keményen hangzanak szavai, bár ki tudja, az óriásnak mi az ami érdesebb a kelleténél. Lyz viszont mihamarabb szeretné maga mögött hagyni az erdőt, így a szigorú, de egyenes beszédet tartja célravezetőnek.*
//Ishala, Denzack, Monsotor, Lyz//
*Valóban észreveszi az óriás, hogy közelednek felé. Sajnos nem a legjobb passzban találkoztak, mert régebben elfogadóbbak voltak. A régi szép idők, amikor egy ingoványos út alatt összebarátkoztak egy óriással, összetűztek, majd megbékéltek egy elf lánnyal, végül kimentettek egy törpe uraságot is az ingoványból, s mindennek tetejében pedig Ishalát is azon a napon ismerték meg. Csak a törpe urasággal nem tudja Lyz, hogy mi történt, de akkoriban, minden egészen más volt. Aszerint ha barát, meghívták volna az erődjükbe éjszakára, hogy ne a veszélyes erdőben éjszakázzon, de mindannyian éppen azt a erődöt hagyják ott. Lyz emiatt valóban tűnhet esetlennek, volt is idő, amikor egy bokabicsaklásból majdnem kilőtte valaki szemét. Na, akkor volt igazán esetlen. Most viszont egészen összeszedetten tudja, hogy bár barátnak mondja magát az órás, azért bizalmatlan. Nem sok kell, hogy megérezze a háta mögött a két lovas társát, csak a szekéren maradt a két lány és a két kölyök. Hamarosan hangzik Denzack kérdése is, amire a választ még megvárja, de aztán ösztönözné magukat a továbbhaladásra. Nem is húzná Lyz az időt, jobb volna, valahol máshol ismerkedni.*
- Veszélyes erdőt választottál Óriás. Jobb volna máshol csevegni.
*Csendesen szól, de tisztán cseng hangja.*
~Relildet is elbírta az a nagy fekete.~
*Ki gondolta, hogy ilyen jó szolgálatot tesz majd Sunuko nagy fekete lova.*
~Ha ez így megy tovább, majd gwuffot is szereznünk kell. Minden úton egy óriást összeszedünk…~
- Egyezzünk meg. Kölcsön kapod azt a nagy feketét, *mutat a nagy fekete lóra, ami korábban mér szállított óriást, és amire sokak csak sámlin tudnának felszállni.* cserébe nem hátráltatsz, menetelünkben. Kapsz kosztot, talán fedelet is, cserébe pedig erőddel véded a csapatomat, mint ha a része volnál. Mi a válaszod?
*Nő és elf létére talán kissé keményen hangzanak szavai, bár ki tudja, az óriásnak mi az ami érdesebb a kelleténél. Lyz viszont mihamarabb szeretné maga mögött hagyni az erdőt, így a szigorú, de egyenes beszédet tartja célravezetőnek.*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-26 16:07:32
Üzenet elküldve: 2018-10-26 16:07:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Elfelé//
//Lyzendra, Ishala, Monsotor//
* Látszólag és hallhatólag Ishalának nem igazán tetszett Denzack véleménye. S bár Lyz eleinte nem igazán figyelt a fiúkra, így megerősítette, hogy Fülöp név jó lenne a lónak. *
- Felőlem úgy hívsz ahogyan akarsz, nem mintha számítana...
* Denzack olyan gyakran használta az álneveket, mint más a fegyverét. S így az évek során a név számára teljesen semmitmondóvá vált. Ráadásul, mióta itt mindenkinek Jayzion néven mutatkozott be, már valószínűleg picit elgondolkozna, ha a valódi nevét kéne megmondania. *
- Sokan, sokféleképpen neveztek már engemet, de számomra nem több a név, egy azonosító cédulánál.
* Közben Ishala visszautasítja Denzack tőrét, így a sötételf vállat ránt, majd elrakja a fegyvert. Hiszen ha úgy gondolja, hogy nem tud, illetve nem akar vele bánni, akkor nem erőlteti rá. Lyz eközben különös nyomokra lesz figyelmes, amit eddig a sötételf nem vett észre. Lyz csöndre int mindenkit, majd egy kis idő múlva a lováról is leszáll. Denzack is követi példáját, majd hangtalanul megy Lyz után, mikor megpillantja ő is az óriást. Lyz hamar kérdőre vonja az óriást, aki szűkszavúan válaszol is, s a válasz a mélységit is megnyugtatja, bár azért tart az óriástól. Tudja, hogy ezek a teremtmények kiszámíthatatlanok és bármikor meggondolhatják magukat. *
- Mi dolgod itt? * Vonja kérdőre Denzack az óriást, mert nem bírja magában tartani, s úgy hiszi Lyz sem haragszik meg, ha kérdez egyet. *
//Lyzendra, Ishala, Monsotor//
* Látszólag és hallhatólag Ishalának nem igazán tetszett Denzack véleménye. S bár Lyz eleinte nem igazán figyelt a fiúkra, így megerősítette, hogy Fülöp név jó lenne a lónak. *
- Felőlem úgy hívsz ahogyan akarsz, nem mintha számítana...
* Denzack olyan gyakran használta az álneveket, mint más a fegyverét. S így az évek során a név számára teljesen semmitmondóvá vált. Ráadásul, mióta itt mindenkinek Jayzion néven mutatkozott be, már valószínűleg picit elgondolkozna, ha a valódi nevét kéne megmondania. *
- Sokan, sokféleképpen neveztek már engemet, de számomra nem több a név, egy azonosító cédulánál.
* Közben Ishala visszautasítja Denzack tőrét, így a sötételf vállat ránt, majd elrakja a fegyvert. Hiszen ha úgy gondolja, hogy nem tud, illetve nem akar vele bánni, akkor nem erőlteti rá. Lyz eközben különös nyomokra lesz figyelmes, amit eddig a sötételf nem vett észre. Lyz csöndre int mindenkit, majd egy kis idő múlva a lováról is leszáll. Denzack is követi példáját, majd hangtalanul megy Lyz után, mikor megpillantja ő is az óriást. Lyz hamar kérdőre vonja az óriást, aki szűkszavúan válaszol is, s a válasz a mélységit is megnyugtatja, bár azért tart az óriástól. Tudja, hogy ezek a teremtmények kiszámíthatatlanok és bármikor meggondolhatják magukat. *
- Mi dolgod itt? * Vonja kérdőre Denzack az óriást, mert nem bírja magában tartani, s úgy hiszi Lyz sem haragszik meg, ha kérdez egyet. *
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-26 15:43:29
Üzenet elküldve: 2018-10-26 15:43:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Elfelé//
//Lyz, Denzack, Monsotor//
* Ishala megrázza a fejét Denzack javaslatára. *
- Ha egyszer már elnevezték, akkor az a neve. Te se szeretnéd, ha mától Kormosnak hívnálak. * Vágja rá reflexszerűen, nem sértésnek szánja, csak megállapítja. A tőrre rápillant, és megrázza a fejét.*
- Köszönöm, de felesleges. Nem tudok tőrrel bánni, csak ügyetlenül lóbálnám a levegőben. * Feleli őszintén, aztán úgy tűnik, hogy mégis kiderül a ló neve. *
- Shayene... * Simít végig a ló nyakán, suttogva a levét. Örül neki, hogy tudja hogyan szólítani az állatot. Közben a nő valami nyomot talál, amit a fiatal elf biztos, hogy nem szúrt volna ki egyedül, most is csak azért látja, mert a vezetőjük rámutatott. Lassít a lovával, és elveszi a tegezt, hálásan bólintva. Egyből a hátára is veszi, majd az egyik nyilat az íj húrjára helyezi, egyelőre nem felaljazva, csak felkészül rá, hogy bármikor egy mozdulattal hátra húzhassa, és elengedhesse. Szigorú tekintettel figyeli az óriást, amikor már megközelítik, készen rá, hogy bármilyen fenyegető vagy támadónak vélt mozdulatra lelőhesse. *
//Lyz, Denzack, Monsotor//
* Ishala megrázza a fejét Denzack javaslatára. *
- Ha egyszer már elnevezték, akkor az a neve. Te se szeretnéd, ha mától Kormosnak hívnálak. * Vágja rá reflexszerűen, nem sértésnek szánja, csak megállapítja. A tőrre rápillant, és megrázza a fejét.*
- Köszönöm, de felesleges. Nem tudok tőrrel bánni, csak ügyetlenül lóbálnám a levegőben. * Feleli őszintén, aztán úgy tűnik, hogy mégis kiderül a ló neve. *
- Shayene... * Simít végig a ló nyakán, suttogva a levét. Örül neki, hogy tudja hogyan szólítani az állatot. Közben a nő valami nyomot talál, amit a fiatal elf biztos, hogy nem szúrt volna ki egyedül, most is csak azért látja, mert a vezetőjük rámutatott. Lassít a lovával, és elveszi a tegezt, hálásan bólintva. Egyből a hátára is veszi, majd az egyik nyilat az íj húrjára helyezi, egyelőre nem felaljazva, csak felkészül rá, hogy bármikor egy mozdulattal hátra húzhassa, és elengedhesse. Szigorú tekintettel figyeli az óriást, amikor már megközelítik, készen rá, hogy bármilyen fenyegető vagy támadónak vélt mozdulatra lelőhesse. *
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-26 07:24:53
Üzenet elküldve: 2018-10-26 07:24:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Lyz //
*Csak egy pillanatra áll meg, egyből meghallja az elf hangját. Lassan felé fordul, először gyors pillantást vet a hölgyre, végigvizsgálva őt, kezében meglátja az íját amit az óriás felé tart. Ez bár nem rendíti meg őt, de egyelőre nem kellene ellenségeket szerezni. Így az óriás a türelmetlen lány szigorú smaragd szempárral szembenézve felel a kérdésre.*
- Barát.
*A válasz után jobban végigméri a leányzót, ügyetlennek és esetlennek néz ki így jobban megnézve, de ez csak a látszat, és jól jöhet pár barát is, elvégre a templomban töltötte szinte az egész életét egész mostanáig és egyedül nem jó kóborolni egy helyen mint ez.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.26 15:23:05, a következő indokkal:
Igeidő és játéktéri jelzések javítva.
*Csak egy pillanatra áll meg, egyből meghallja az elf hangját. Lassan felé fordul, először gyors pillantást vet a hölgyre, végigvizsgálva őt, kezében meglátja az íját amit az óriás felé tart. Ez bár nem rendíti meg őt, de egyelőre nem kellene ellenségeket szerezni. Így az óriás a türelmetlen lány szigorú smaragd szempárral szembenézve felel a kérdésre.*
- Barát.
*A válasz után jobban végigméri a leányzót, ügyetlennek és esetlennek néz ki így jobban megnézve, de ez csak a látszat, és jól jöhet pár barát is, elvégre a templomban töltötte szinte az egész életét egész mostanáig és egyedül nem jó kóborolni egy helyen mint ez.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.26 15:23:05, a következő indokkal:
Igeidő és játéktéri jelzések javítva.
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-26 06:56:36
Üzenet elküldve: 2018-10-26 06:56:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Elfelé//
//Denzack, Ishala, Monsotor//
*Figyeli az erdőt, fülel. Átszellemülve fürkészi a leveleket, és ami a sűrűjében rejtezhet, nehogy váratlanul érje. Ebből a révültből riasztja Ishala kérdése. *
- Hogy? Jah, hogy a neve? *De már Denzack adja is a névjavaslatot. *
- Ahham, a Fülöp jó *félig figyel csak, hangja ennek megfelelően réveteg. Umon búcsúján kattog az agya. Akkurátusan hívta őt mindig alvezérnek Pycta távozása után is, és nem tudja hova tenni a változást. Ellenben tudja, hogy a csillagokat miért kapta. Tudja, hogy önmagától védené a stigmás szerzetes, de akkor Vali… ezen aggodalmat nm engedi tovább gyűrűzni. Elsöpri. A lány tud magára vigyázni. Mert ha nem… *
~Elég!~
- Szerintem az a foltos Shayenne. *Adja meg a választ végül, bár a két hím már tovább haladt a beszélgetésben, de ez is csak azt bizonyítja, hogy csak negyedrészt figyel. Főleg, hogy pillantása egyre csak egy nyomot figyel, ami már egy ideje feltűnt neki. Illetve több is feltűnt, de egy kimondottan frissnek látszik.*
- Öhm… nektek is feltűnt ez a nyom? Mély. Valami testes. Ork? Óriás? *tűnődik*
- Csendesen tovább. *Hátra is int a szekérre a lányokhoz, bár főleg a cserfes Leallának szól, hogy csendesebben, mert éppen elég a szekér nyikorgása, s a lovak lépteinek járulékos zaja. Lyz pedig mindig intette a csapatát, hogy az erdőben hangoskodjanak, így most sincs ez másként.*
- Tessék Ishala *tátog, miközben lován hurcolt régi tegezét nyújtja Ishalának. Ha a fiú elveszi, Lyz az útra vezeti komor pillantását, és a nyomokat fürkészi. Leszáll Boytáról, hogy alaposabban szemügyre vegye azokat. Kicsit előrébb halad, a hűséges ló pedig csak poroszkálva követi, de immár Ishala is tudja fedezni az elf vadászlányt, mert bőségesen el van látva fegyverekkel. Csupán pár méter az egész, amit előrébb tesz meg a csapattól, a nyomok mentén. Fel is tűnik neki egy nagyobb kupac a fa tövében, amire megtorpan, s lőre kész állapotba hozza íját. Lyz léptei hangtalanok, de a csapat nincs messze, csupán pár méter, így annak járulékos zajaira felfigyelhet az óriás.*
- Barát, vagy ellenség? *Kérdezi kurtán, tőszavakban. Korábban, Relild ugyan szépen beszélt, és bár naiv együgyű lánynak tűnt, Lyz úgy tapasztalta, hogy mindent megértett, de az idegen óriásról semmit nem tud, így jobbnak látja nem cifrázni, és nem húzni az időt a körmondatokkal.*
- Felelj, Óriás *Szigorú smaragd szempárral találja szembe magát Monsotor, de ha nem támad, Lyz valószínűleg nem bizonyítja legendás hírnevének mibenlétét, csupán türelmetlenségét.*
//Denzack, Ishala, Monsotor//
*Figyeli az erdőt, fülel. Átszellemülve fürkészi a leveleket, és ami a sűrűjében rejtezhet, nehogy váratlanul érje. Ebből a révültből riasztja Ishala kérdése. *
- Hogy? Jah, hogy a neve? *De már Denzack adja is a névjavaslatot. *
- Ahham, a Fülöp jó *félig figyel csak, hangja ennek megfelelően réveteg. Umon búcsúján kattog az agya. Akkurátusan hívta őt mindig alvezérnek Pycta távozása után is, és nem tudja hova tenni a változást. Ellenben tudja, hogy a csillagokat miért kapta. Tudja, hogy önmagától védené a stigmás szerzetes, de akkor Vali… ezen aggodalmat nm engedi tovább gyűrűzni. Elsöpri. A lány tud magára vigyázni. Mert ha nem… *
~Elég!~
- Szerintem az a foltos Shayenne. *Adja meg a választ végül, bár a két hím már tovább haladt a beszélgetésben, de ez is csak azt bizonyítja, hogy csak negyedrészt figyel. Főleg, hogy pillantása egyre csak egy nyomot figyel, ami már egy ideje feltűnt neki. Illetve több is feltűnt, de egy kimondottan frissnek látszik.*
- Öhm… nektek is feltűnt ez a nyom? Mély. Valami testes. Ork? Óriás? *tűnődik*
- Csendesen tovább. *Hátra is int a szekérre a lányokhoz, bár főleg a cserfes Leallának szól, hogy csendesebben, mert éppen elég a szekér nyikorgása, s a lovak lépteinek járulékos zaja. Lyz pedig mindig intette a csapatát, hogy az erdőben hangoskodjanak, így most sincs ez másként.*
- Tessék Ishala *tátog, miközben lován hurcolt régi tegezét nyújtja Ishalának. Ha a fiú elveszi, Lyz az útra vezeti komor pillantását, és a nyomokat fürkészi. Leszáll Boytáról, hogy alaposabban szemügyre vegye azokat. Kicsit előrébb halad, a hűséges ló pedig csak poroszkálva követi, de immár Ishala is tudja fedezni az elf vadászlányt, mert bőségesen el van látva fegyverekkel. Csupán pár méter az egész, amit előrébb tesz meg a csapattól, a nyomok mentén. Fel is tűnik neki egy nagyobb kupac a fa tövében, amire megtorpan, s lőre kész állapotba hozza íját. Lyz léptei hangtalanok, de a csapat nincs messze, csupán pár méter, így annak járulékos zajaira felfigyelhet az óriás.*
- Barát, vagy ellenség? *Kérdezi kurtán, tőszavakban. Korábban, Relild ugyan szépen beszélt, és bár naiv együgyű lánynak tűnt, Lyz úgy tapasztalta, hogy mindent megértett, de az idegen óriásról semmit nem tud, így jobbnak látja nem cifrázni, és nem húzni az időt a körmondatokkal.*
- Felelj, Óriás *Szigorú smaragd szempárral találja szembe magát Monsotor, de ha nem támad, Lyz valószínűleg nem bizonyítja legendás hírnevének mibenlétét, csupán türelmetlenségét.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-25 22:39:04
Üzenet elküldve: 2018-10-25 22:39:04
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Megéli a pillanatot, és ebben a felszabadultságban az sem zavarja, hogy Umon megérinti. Pontosabban megfogja a kezét. Viszonozza a gesztust, ami talán apróság, de neki sokat jelent, ugyanígy elfogadja a segítő jobbját. Hanyagul lesöpri magáról az apró ráragadt darabokat, ezután pedig követi vissza a szerzetest a szekérhez. Csak bólintva jelzi egyetértését, és csendben marad annak rendje és módja szerint. Nem is zavarja, valahol kellemesebb is így az út, elég dolog kavarog a fejében ami lassan le tud ülepedni ez idő alatt.*
*Megéli a pillanatot, és ebben a felszabadultságban az sem zavarja, hogy Umon megérinti. Pontosabban megfogja a kezét. Viszonozza a gesztust, ami talán apróság, de neki sokat jelent, ugyanígy elfogadja a segítő jobbját. Hanyagul lesöpri magáról az apró ráragadt darabokat, ezután pedig követi vissza a szerzetest a szekérhez. Csak bólintva jelzi egyetértését, és csendben marad annak rendje és módja szerint. Nem is zavarja, valahol kellemesebb is így az út, elég dolog kavarog a fejében ami lassan le tud ülepedni ez idő alatt.*
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-25 16:09:44
Üzenet elküldve: 2018-10-25 16:09:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Csendesen, tűnődve nézi a patakot, amit szeretett volna, azt már elmondta, így marad a természet hangja és az erdő törődése. Csak Valea kijelentésére kapja fel egy kissé fejét, s szomorkás mosolyt enged láttatni arcán:*
- Én is. *Jegyzi meg halkan.* Reméltem, hogy tetszeni fog. *Aztán szomorúan rázza meg fejét.* Csak néhány percet, abból talán nem lesz gond. Nem akarom őrizetlenül hagyni a szekeret. *Jelenti ki, majd azzal a lendülettel fekszik Valea mellé, s az eget kezdi bámulni. Néhány szó kikívánkozik belőle, múltjáról, s a történtekről, de nem akarja elrontani ezt a néhány percet. Annyira nyugodt és annyira csendes minden. Látja Valea mosolyát, s azt is, hogy a lány felszabadul. Bal keze elindul, s, ha a lány nem húzza el, egy kicsit megfogja a kezét. Semmi romantikus nincs ebben, támogatásra vágyik, mit eddig megkapott. Bárhogyan is lesz, ha elfogadják a kezét, ha nem, nem sokkal egy rövid pihenés után lassan feláll, s lenéz a lányra, kezét nyújtva felé:*
- Menjünk, Valea, indulnunk kell! *Felsegíti, ha kell, aztán többé nem nézve vissza indul a szekérhez, elköti a kötőféket, majd felül rá. Megvárja, míg a lány is elhelyezkedik, aztán egy sóhajtással indulásra nógatja a lovat.*
- Óvja meg ezt a helyet az erdő, a jogos tulajdonosa! *Lassan elindulnak, s hamarosan már Erdőmélye rengetegének titkos, kissé szélesebb ösvényein haladnak. Gyakran kell fejüket félrehúzni az ágaktól, de szerencsére Umon kiválóan ismeri a rengeteget, volt ideje tanulmányozni. Természetesen a dögtisztást és a csendesebb helyeket messze elkerüli, Kócost nem biztatja vágtára, s Valeára is csak szájára tapasztott ujjal néz. Csendben kell lenniük, néma csendben. Ha innen kijutottak, onnan már beszélgethetnek, de egy végső csenddel tisztelik meg az erdőt, s a benne élő vadakat. Olykor a lányra tekint, s ha kell biztatóan rá mosolyog.*
*Csendesen, tűnődve nézi a patakot, amit szeretett volna, azt már elmondta, így marad a természet hangja és az erdő törődése. Csak Valea kijelentésére kapja fel egy kissé fejét, s szomorkás mosolyt enged láttatni arcán:*
- Én is. *Jegyzi meg halkan.* Reméltem, hogy tetszeni fog. *Aztán szomorúan rázza meg fejét.* Csak néhány percet, abból talán nem lesz gond. Nem akarom őrizetlenül hagyni a szekeret. *Jelenti ki, majd azzal a lendülettel fekszik Valea mellé, s az eget kezdi bámulni. Néhány szó kikívánkozik belőle, múltjáról, s a történtekről, de nem akarja elrontani ezt a néhány percet. Annyira nyugodt és annyira csendes minden. Látja Valea mosolyát, s azt is, hogy a lány felszabadul. Bal keze elindul, s, ha a lány nem húzza el, egy kicsit megfogja a kezét. Semmi romantikus nincs ebben, támogatásra vágyik, mit eddig megkapott. Bárhogyan is lesz, ha elfogadják a kezét, ha nem, nem sokkal egy rövid pihenés után lassan feláll, s lenéz a lányra, kezét nyújtva felé:*
- Menjünk, Valea, indulnunk kell! *Felsegíti, ha kell, aztán többé nem nézve vissza indul a szekérhez, elköti a kötőféket, majd felül rá. Megvárja, míg a lány is elhelyezkedik, aztán egy sóhajtással indulásra nógatja a lovat.*
- Óvja meg ezt a helyet az erdő, a jogos tulajdonosa! *Lassan elindulnak, s hamarosan már Erdőmélye rengetegének titkos, kissé szélesebb ösvényein haladnak. Gyakran kell fejüket félrehúzni az ágaktól, de szerencsére Umon kiválóan ismeri a rengeteget, volt ideje tanulmányozni. Természetesen a dögtisztást és a csendesebb helyeket messze elkerüli, Kócost nem biztatja vágtára, s Valeára is csak szájára tapasztott ujjal néz. Csendben kell lenniük, néma csendben. Ha innen kijutottak, onnan már beszélgethetnek, de egy végső csenddel tisztelik meg az erdőt, s a benne élő vadakat. Olykor a lányra tekint, s ha kell biztatóan rá mosolyog.*
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-24 17:32:56
Üzenet elküldve: 2018-10-24 17:32:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Elfelé//
//Lyzendra, Ishala//
* Lassan indulnak kifelé a kapun, lóháton. Eljött az idő, hogy végleg elhagyják az erődöt. Lyz még imát is mondott értük, bár Denzack nem hiszi, hogy pont ez fogja őket megmenteni az erdő rémeitől. A sötételf kis erdei kalandja során megtapasztalhatta, hogy mire képes az erdő, s úgy véli, hogy ez még koránt sem volt a legrosszabb ami történhetett volna vele. Ezúttal talán megússza a dolgot, de azért eléggé kételkedik a dologban, hiszen most csak hárman vannak ezen a veszélyes területen. *
- Szerintem ez teljesen mindegy, legyen mondjuk... Fülöp.
* Tapintatlankodik Ishala kérdésére, de Denzack egyáltalán nem érzett soha semmilyen kötődést egy állathoz sem, tehát talán érthető, hogy miért nem tulajdonít nagy fontosságot a lovagnak sem. Előkészíti fúvócsövét, hogy a támadókat le tudja lőni a kenőccsel bekent tüskéivel. Viszont a jó énje is elő tör és megsajnálja Ishalát, hogy fegyver nélkül maradt, így úgy dönt, hogy kölcsön adja szeretett tőrét, melyhez oly sokak vére tapadt már. *
- Tessék!
* Lovával Ishala mellé siet, hogy átnyújtsa tőrét, aminek általában csak a pengéjével találkoznak az emberek. *
//Lyzendra, Ishala//
* Lassan indulnak kifelé a kapun, lóháton. Eljött az idő, hogy végleg elhagyják az erődöt. Lyz még imát is mondott értük, bár Denzack nem hiszi, hogy pont ez fogja őket megmenteni az erdő rémeitől. A sötételf kis erdei kalandja során megtapasztalhatta, hogy mire képes az erdő, s úgy véli, hogy ez még koránt sem volt a legrosszabb ami történhetett volna vele. Ezúttal talán megússza a dolgot, de azért eléggé kételkedik a dologban, hiszen most csak hárman vannak ezen a veszélyes területen. *
- Szerintem ez teljesen mindegy, legyen mondjuk... Fülöp.
* Tapintatlankodik Ishala kérdésére, de Denzack egyáltalán nem érzett soha semmilyen kötődést egy állathoz sem, tehát talán érthető, hogy miért nem tulajdonít nagy fontosságot a lovagnak sem. Előkészíti fúvócsövét, hogy a támadókat le tudja lőni a kenőccsel bekent tüskéivel. Viszont a jó énje is elő tör és megsajnálja Ishalát, hogy fegyver nélkül maradt, így úgy dönt, hogy kölcsön adja szeretett tőrét, melyhez oly sokak vére tapadt már. *
- Tessék!
* Lovával Ishala mellé siet, hogy átnyújtsa tőrét, aminek általában csak a pengéjével találkoznak az emberek. *
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-23 22:02:21
Üzenet elküldve: 2018-10-23 22:02:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Elfelé//
//Lyzendra, Denzack//
* Ishala a lovat figyeli, amit választott, és azon gondolkodik, hogy van-e neve. Mindenkinek kell egy név, de ő nem tudja a lóét, amin ül.*
- Lyzendra, te tudod a ló nevét? * Kérdezi meg a vezetőt, mert fontosnak tartja, hogy ne felejtsék el az állat nevét. Nem nevezhetik át, ha valaki már elnevezte. ~A széket se kezdi senki blablughanak hívni. ~ Ez igen bölcs gondolat, elismerően bólogat is magában. A figyelmeztetésre persze odafordul a nő felé, majd széttárja karjait. *
- Erről jut eszembe... a tegezem Gránit oldalán volt, amikor meglógott. Nincsenek nyilaim, és a tőled kapott kenőcs is ott volt. * Mondja egyszerűen, se sajnálat nem csendül ki szavai közül, de nem is úgy mondja, mintha bocsánatot kérne. Inkább úgy beszél, mint valaki, aki megállapítja, hogy szép az idő. * Úgyhogy ha ránk támadnak, én nem sokat érek.
* Teszi még hozzá a megállapítást, aztán vár, hogy valaki felajánl neki egy-kettő nyilat, vagy marad továbbra is fegyvertelen. Persze a kést elhozhatta volna, amivel az ingét szabta át, de feleslegesnek tartotta. Nem tud bánni a fegyverekkel, akkor meg minek. *
//Lyzendra, Denzack//
* Ishala a lovat figyeli, amit választott, és azon gondolkodik, hogy van-e neve. Mindenkinek kell egy név, de ő nem tudja a lóét, amin ül.*
- Lyzendra, te tudod a ló nevét? * Kérdezi meg a vezetőt, mert fontosnak tartja, hogy ne felejtsék el az állat nevét. Nem nevezhetik át, ha valaki már elnevezte. ~A széket se kezdi senki blablughanak hívni. ~ Ez igen bölcs gondolat, elismerően bólogat is magában. A figyelmeztetésre persze odafordul a nő felé, majd széttárja karjait. *
- Erről jut eszembe... a tegezem Gránit oldalán volt, amikor meglógott. Nincsenek nyilaim, és a tőled kapott kenőcs is ott volt. * Mondja egyszerűen, se sajnálat nem csendül ki szavai közül, de nem is úgy mondja, mintha bocsánatot kérne. Inkább úgy beszél, mint valaki, aki megállapítja, hogy szép az idő. * Úgyhogy ha ránk támadnak, én nem sokat érek.
* Teszi még hozzá a megállapítást, aztán vár, hogy valaki felajánl neki egy-kettő nyilat, vagy marad továbbra is fegyvertelen. Persze a kést elhozhatta volna, amivel az ingét szabta át, de feleslegesnek tartotta. Nem tud bánni a fegyverekkel, akkor meg minek. *
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-22 20:46:00
Üzenet elküldve: 2018-10-22 20:46:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
*Monsotor megáll egy pillanatra, törökülésbe elhelyezi magát az egyik fa tövében és a térképet pásztázza szemeivel. Ujját a térkép egyik pontjára teszi, az Erdőmélye helyét ábrázoló területnél lévő úttól kicsit fentebb.* ~Valahol itt lehetek most. Ha még napnyugta előtt az ösvényhez érek, akkor talán lesz arra valaki aki felvenne és elvinne Artheniorba.~ *Mons felkelt és megindul délnek, remélve hogy megtalálja az ösvényt ahol a szekerek is járnak. Mons gyors séta tempóban haladt kijelölt úti célja felé, még volt ideje szóval gyorsabb sebességbe nem szükséges kapcsolnia.*
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-22 15:28:06
Üzenet elküldve: 2018-10-22 15:28:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Elfelé//
//Ishala, Denzack//
- Elmondtam egy imát, *jegyzi meg, még az erőd védfala alatt léptetve* de nagyon figyeljetek. Hátra is. Egymásra is. Tudjátok, tudom, de... *Már lehet, hogy unják, annyiszor elmondta* a fegyvereket vegyétek elő, biztos, ami biztos.
*Ő maga is leakasztja az íjat, tegeze kézközelben felcsatolva, ha netán szükség lenne rá. Boyta kantárszárát az íjjal fogja össze. Nem késlekedik, amikor hontalanná vált maroknyi csapatát vezeti át Erdőmélyén a karavánútig, de többször figyel is maga mögé, hogy a szekérrel is lépést tudjanak vele tartani. Elhajol az ismerős ágak elől, s már abba a pajkos gallyba sem akad bele, ami annyiszor homlokon csókolta.*
//Ishala, Denzack//
- Elmondtam egy imát, *jegyzi meg, még az erőd védfala alatt léptetve* de nagyon figyeljetek. Hátra is. Egymásra is. Tudjátok, tudom, de... *Már lehet, hogy unják, annyiszor elmondta* a fegyvereket vegyétek elő, biztos, ami biztos.
*Ő maga is leakasztja az íjat, tegeze kézközelben felcsatolva, ha netán szükség lenne rá. Boyta kantárszárát az íjjal fogja össze. Nem késlekedik, amikor hontalanná vált maroknyi csapatát vezeti át Erdőmélyén a karavánútig, de többször figyel is maga mögé, hogy a szekérrel is lépést tudjanak vele tartani. Elhajol az ismerős ágak elől, s már abba a pajkos gallyba sem akad bele, ami annyiszor homlokon csókolta.*
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2018-10-21 17:24:41
Üzenet elküldve: 2018-10-21 17:24:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt, minden mástól független//
*Monsotor egy kis idővel a szerzetesi templom elhagyása után Arthenior felé indul. Az út bár előtte hosszú és rögös, de a szerzetesektől kapott térképpel odatalál. Az erdő sűrűjében az óriás ment előre egyenesen délkelet irányba ment Arthenior felé. Egyedül van bár, de nincs elveszve, és még messze van az idő az esteledéstől, így emiatt egyelőre nem kell aggódnia. A térképet figyelvén megy amíg van rá ideje, közben-közben körbenéz a környezetében, közben gondolkodik hogy hogyan tovább mikor már a városba ért*
*Monsotor egy kis idővel a szerzetesi templom elhagyása után Arthenior felé indul. Az út bár előtte hosszú és rögös, de a szerzetesektől kapott térképpel odatalál. Az erdő sűrűjében az óriás ment előre egyenesen délkelet irányba ment Arthenior felé. Egyedül van bár, de nincs elveszve, és még messze van az idő az esteledéstől, így emiatt egyelőre nem kell aggódnia. A térképet figyelvén megy amíg van rá ideje, közben-közben körbenéz a környezetében, közben gondolkodik hogy hogyan tovább mikor már a városba ért*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957