Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-26 22:31:21
Üzenet elküldve: 2014-03-26 22:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok //
* A két nő végül visszaindul így a gyors hátrasandítás is megtörténik csak a biztonság kedvéért. Mordach az effajta művelete kissé túlreagálja a rövidke mondatával. Mire Darel visszafordul és haladnak tovább, csupán ennyit tesz hozzá. *
- Nem lennének itt, ha nem tudnának…
* Rendezi le ennyivel a dolgot, miközben tovább haladnak, s közben hallgatja Mordach szavait a számára is ismeretlen lénnyel kapcsolatban. Csupán egy bólintással konstatálja a hallottakat. A morált pedig nagyon is jól gondolja, de ebben Darelben sem fog csalódni, nem olyan fából faragták. De ezt is tudhatja már, ha felismerte a Farkas címert… *
- Szerintem inkább tart valahova
* Válaszolja az üldözési feltevésre elvetve a régi gondolatot, persze meg lehet, téved, de valami ezt súgja most. *
- Amit ez maga után hagy, nehéz volna elveszíteni…
* Szögezi le végül arra választ adva, hogy elveszítik e. Bár nincs ez sem kizárva.
Ekkor hirtelen újabb ugrás rázza meg a környezetet. A becsapódás után pedig förtelmes bűz csapja meg orrukat. Inkább nem kérdez rá, mi lehet ez. Igyekszik ritkábban lélegezni, de szerencsére hamar elillan az andalító „illat”. Így haladnak tovább a hangok után, ha már a szagok tovaszálltak. Újabb üvöltéssel egybekötött becsapódás a távolban. Egyszer csak leáll végre…
A két nő alakja hamar hátra marad, bizonyára meglelik a lovakat és hamar utolérik őket. Jó esetben. Ha valóban így lesz és beérik a két rohanót, akkor sokat nem időzve mászik fel az egyikük mögé (természetesen a mögé aki fel ajánlja ezt a lehetőséget és természetesen akkor HA fel ajánlják a lehetőséget).
Amennyiben így lesz úgy a terep viszonyokhoz és a két alak súlyához mért vágta tempóban követik tovább a förmedvény útvonalát.
Ha mind együtt vannak újra (Lóháton vagy gyalog szerrel) akkor szól ismét *
- A hátsó és az első lábai erősek, azokat kell meggyengíteni… ha jól láttam kettő van még oldalt de azokat mintha nem használná különösebben. Ha harcba bonyolódunk vele akkor valahogy el kell terelni a figyelmét, hogy a két hátsó lábra tudjon valaki koncentrálni. Le kell korlátozni a mozgását, akkor van esélyünk.
* Magyarázza eddigi gyors észrevételeit, mellőzve a felesleges szavakat, bizonyára a többiek is megfigyeltek ezt azt, s a míg követik (jó esetben lóháton addig van idő ezeket megvitatni) ha beérik akkor már nem lesz… *
* A két nő végül visszaindul így a gyors hátrasandítás is megtörténik csak a biztonság kedvéért. Mordach az effajta művelete kissé túlreagálja a rövidke mondatával. Mire Darel visszafordul és haladnak tovább, csupán ennyit tesz hozzá. *
- Nem lennének itt, ha nem tudnának…
* Rendezi le ennyivel a dolgot, miközben tovább haladnak, s közben hallgatja Mordach szavait a számára is ismeretlen lénnyel kapcsolatban. Csupán egy bólintással konstatálja a hallottakat. A morált pedig nagyon is jól gondolja, de ebben Darelben sem fog csalódni, nem olyan fából faragták. De ezt is tudhatja már, ha felismerte a Farkas címert… *
- Szerintem inkább tart valahova
* Válaszolja az üldözési feltevésre elvetve a régi gondolatot, persze meg lehet, téved, de valami ezt súgja most. *
- Amit ez maga után hagy, nehéz volna elveszíteni…
* Szögezi le végül arra választ adva, hogy elveszítik e. Bár nincs ez sem kizárva.
Ekkor hirtelen újabb ugrás rázza meg a környezetet. A becsapódás után pedig förtelmes bűz csapja meg orrukat. Inkább nem kérdez rá, mi lehet ez. Igyekszik ritkábban lélegezni, de szerencsére hamar elillan az andalító „illat”. Így haladnak tovább a hangok után, ha már a szagok tovaszálltak. Újabb üvöltéssel egybekötött becsapódás a távolban. Egyszer csak leáll végre…
A két nő alakja hamar hátra marad, bizonyára meglelik a lovakat és hamar utolérik őket. Jó esetben. Ha valóban így lesz és beérik a két rohanót, akkor sokat nem időzve mászik fel az egyikük mögé (természetesen a mögé aki fel ajánlja ezt a lehetőséget és természetesen akkor HA fel ajánlják a lehetőséget).
Amennyiben így lesz úgy a terep viszonyokhoz és a két alak súlyához mért vágta tempóban követik tovább a förmedvény útvonalát.
Ha mind együtt vannak újra (Lóháton vagy gyalog szerrel) akkor szól ismét *
- A hátsó és az első lábai erősek, azokat kell meggyengíteni… ha jól láttam kettő van még oldalt de azokat mintha nem használná különösebben. Ha harcba bonyolódunk vele akkor valahogy el kell terelni a figyelmét, hogy a két hátsó lábra tudjon valaki koncentrálni. Le kell korlátozni a mozgását, akkor van esélyünk.
* Magyarázza eddigi gyors észrevételeit, mellőzve a felesleges szavakat, bizonyára a többiek is megfigyeltek ezt azt, s a míg követik (jó esetben lóháton addig van idő ezeket megvitatni) ha beérik akkor már nem lesz… *
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-26 20:44:35
Üzenet elküldve: 2014-03-26 20:44:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászat//
*A lovakat nem nagyon kell keresni, mert még mindig nyihognak, de már nem akarják annyira eltépni a kötőféket. Mindeközben a szörny csörtet tovább, és még tesz két ugrást ami igen gyors haladást produkál nála. A két követője eléggé lemarad, de a fák kidöntögetése igen csak zajos művelet, így nem olyan nehéz tudni, hogy merre megy. Egyszer csak a hangok megszűnnek, a szörnyeteg megáll, majd hirtelen nagyon erős szagok kezdenek terjedni a levegőben. Nem kifejezetten büdös, de elég átható szagok, ami leginkább a barlangokban élő gombák szagát idézheti fel az emberekben és egyéb emberszerű lényekben. Erre alig pár perc után egy halk üvöltés a reakció, amitől a szörny ismét megindul abba az irányba, ami megfelel annak amerre a lény tartott eddig is. A szag nem tart ki sokáig, hamar eloszlik.*
*A lovakat nem nagyon kell keresni, mert még mindig nyihognak, de már nem akarják annyira eltépni a kötőféket. Mindeközben a szörny csörtet tovább, és még tesz két ugrást ami igen gyors haladást produkál nála. A két követője eléggé lemarad, de a fák kidöntögetése igen csak zajos művelet, így nem olyan nehéz tudni, hogy merre megy. Egyszer csak a hangok megszűnnek, a szörnyeteg megáll, majd hirtelen nagyon erős szagok kezdenek terjedni a levegőben. Nem kifejezetten büdös, de elég átható szagok, ami leginkább a barlangokban élő gombák szagát idézheti fel az emberekben és egyéb emberszerű lényekben. Erre alig pár perc után egy halk üvöltés a reakció, amitől a szörny ismét megindul abba az irányba, ami megfelel annak amerre a lény tartott eddig is. A szag nem tart ki sokáig, hamar eloszlik.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-26 08:31:38
Üzenet elküldve: 2014-03-26 08:31:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Umi végül úgy dönt, hogy hogy menjenek vissza a lovakért. Ugyan korántsem biztos, hogy a négylábúak nem menekültek el, vagy nem tiporta el őket ez az óriási, soklábú valami, de a reményt mégis képtelen feladni. Összes reménye végülis saját hátasa, aki már több harchelyzetet is megtapasztalt, s vénsége ellenére még mindig helyén az esze, s igen fürge is tud lenni, ha muszáj.
Hasában még mindig érzi a tompa fájdalmat, hála a kenőcseinek, amit még akkor kent a sebekre, mikor még volt ideje ezzel foglalkozni. Ám az érzés maga még így is kellemetlen. Egyik kezét muszáj is rátapasztania hasfalára, hogy a mindenféle növényi szeméten való átrohanás és átugrálás okozta rázkódások miatt ne fájduljon meg még jobban.
Csak remélni tudja, hogy Taiko valahol még az erdő szélének környékén bóklászik, ahogyan azt is, hogy nincs igaza a férfiaknak a korábbi felvetést illetően; hogy ez a hatalmas monstrum is valami más elől menekül. Mert ha így lenne, akkor bizony nagy bajban vannak, s nem csak ők ketten, akik talán épp afelé rohannak; hanem összességében mindannyian.
Oldalra sandít a lányra, bírja-e még a tempót, s ha úgy veszi észre, hogy lassul, vagy gyengül, felé nyújtja a kezét, hogy megkapaszkodhassanak egymásban. Ő maga sincs kiváló formájában épp, de talán ha összekapaszkodnak, kisebb az esélyük arra, hogy elbuknak a letördelt ágak, megtaposott bokrok és eldőlt fatörzsek közt.
Pillantása folyton a távolt kutatja, az erdő széle környékét, hátha észreveszi valamelyik hátast. Kedve lenne kiabálni is, nevén szólítva a sajátját, de nem tudja, mennyire jó ötlet ez. Elég zajt csapnak azzal, hogy végigcsörtetnek a dög által leirtott csapáson, nem kellene valami újabb fenevad figyelmét is felkelteniük.
Ha megpillantja valamelyik lovat idő közben, akkor gyorsan be is fogja, s felsegíti a hátára Umit, majd mögé ül, hogy visszaindulhasson a két férfihoz és az idő közben egyre csak távolodó szörnyeteghez, aminek üvöltését újra feléjük sodorja a szél. Ha viszont egyre közeledve az erdő széléhez, nem lát arra utaló nyomot, vagy hangot -nyerítést, patkódobogást, egy lóméretű mozgó foltot vagy hasonlót-, akkor ő már nem fordítana külön még több időt az állatok felkutatására. Ebben az esetben elszór némi kocsisokat is megszégyenítő szitokláncolatot, majd hagyja a fenébe a hátason közlekedés ötletét, s azon lesz, hogy mielőbb utolérjék a kettészakadt csapat másik felét.*
*Umi végül úgy dönt, hogy hogy menjenek vissza a lovakért. Ugyan korántsem biztos, hogy a négylábúak nem menekültek el, vagy nem tiporta el őket ez az óriási, soklábú valami, de a reményt mégis képtelen feladni. Összes reménye végülis saját hátasa, aki már több harchelyzetet is megtapasztalt, s vénsége ellenére még mindig helyén az esze, s igen fürge is tud lenni, ha muszáj.
Hasában még mindig érzi a tompa fájdalmat, hála a kenőcseinek, amit még akkor kent a sebekre, mikor még volt ideje ezzel foglalkozni. Ám az érzés maga még így is kellemetlen. Egyik kezét muszáj is rátapasztania hasfalára, hogy a mindenféle növényi szeméten való átrohanás és átugrálás okozta rázkódások miatt ne fájduljon meg még jobban.
Csak remélni tudja, hogy Taiko valahol még az erdő szélének környékén bóklászik, ahogyan azt is, hogy nincs igaza a férfiaknak a korábbi felvetést illetően; hogy ez a hatalmas monstrum is valami más elől menekül. Mert ha így lenne, akkor bizony nagy bajban vannak, s nem csak ők ketten, akik talán épp afelé rohannak; hanem összességében mindannyian.
Oldalra sandít a lányra, bírja-e még a tempót, s ha úgy veszi észre, hogy lassul, vagy gyengül, felé nyújtja a kezét, hogy megkapaszkodhassanak egymásban. Ő maga sincs kiváló formájában épp, de talán ha összekapaszkodnak, kisebb az esélyük arra, hogy elbuknak a letördelt ágak, megtaposott bokrok és eldőlt fatörzsek közt.
Pillantása folyton a távolt kutatja, az erdő széle környékét, hátha észreveszi valamelyik hátast. Kedve lenne kiabálni is, nevén szólítva a sajátját, de nem tudja, mennyire jó ötlet ez. Elég zajt csapnak azzal, hogy végigcsörtetnek a dög által leirtott csapáson, nem kellene valami újabb fenevad figyelmét is felkelteniük.
Ha megpillantja valamelyik lovat idő közben, akkor gyorsan be is fogja, s felsegíti a hátára Umit, majd mögé ül, hogy visszaindulhasson a két férfihoz és az idő közben egyre csak távolodó szörnyeteghez, aminek üvöltését újra feléjük sodorja a szél. Ha viszont egyre közeledve az erdő széléhez, nem lát arra utaló nyomot, vagy hangot -nyerítést, patkódobogást, egy lóméretű mozgó foltot vagy hasonlót-, akkor ő már nem fordítana külön még több időt az állatok felkutatására. Ebben az esetben elszór némi kocsisokat is megszégyenítő szitokláncolatot, majd hagyja a fenébe a hátason közlekedés ötletét, s azon lesz, hogy mielőbb utolérjék a kettészakadt csapat másik felét.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-25 22:20:13
Üzenet elküldve: 2014-03-25 22:20:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
*Mordach nem szívesen engedné el újra Umit, főleg nem ilyen kétes helyzetben, hiszen bár a lény előttük jár, ettől függetlenül ugyanúgy összefuthatnak visszafelé egy kósza farkasfalkával, s Darel és a Vörös nincs ott, hogy megvédje őket... Persze, nem kellene ennyire alábecsülnie a két hölgyet, viszont bármi megtörténhet, s egy gyilkolásra szánt penge leginkább egy férfi kezébe illik, nem egy finom, női kézbe. A mai világ persze sokat változott, ám Mordach valamilyen szinten még tartja magát ehhez, s ezért sem adja áldását túlságosan lelkesen az ötletre, ám egy biccentéssel mégis megteszi, s ha Umi és Nabii visszamentek, akkor Darelhez fordul.*
- Remélem, hogy tudnak vigyázni magukra...
*Ad hangot aggódásának, mikor is megpillantja a lényt előttük újra, immáron jobban kivehetően. Igen szokatlan látványt nyújt, Mordachnak nem volt szerencséje még hasonlóhoz, viszont ahogy végignéz a nagy termetén, rögtön az ötlik fejébe, hogy a bundája milyen sok aranyat érhet, bár ha nem cserélné aranyra, akkor talán még jobban tudná hasznosítani majd a leendő szállásán a klánnak. Trófeák mindenhol, igazi, saját kezűleg vadászott szőnyeg... Tökéletes lenne!*
- Párszor már jártam ennyire bent az erdőben, de ilyet még én sem láttam. Bár, ahogy elnézem, könnyen lehet, hogy valami igen magas, megmászhatatlan hegyoldalon tanyázik. S igen, tényleg meg kell, hogy álljon, s az, hogy ennyire gyakran fel-le száll, s inkább választotta egy ideig a nehezen járható erdőt, utalhat arra, hogy már eléggé fárad. Eléggé nagy erő van még benne, de bennünk még nagyobb!
*Jelenti ki határozottan, hangjában egy csepp kétely sincs. Egy ilyen helyzetben, még ha lehetetlennek is tűnik minden, egy igazi harcos akkor is bemeséli magának, hogy ő fog győzni, s számára nincs lehetetlen. Ilyen felfogás nélkül nem harcos egy harcos, a morált muszáj megtartani.*
- Már csak az lenne szép, ha valami üldözné!
*Jegyzi meg, miközben egy nagyobb ágat ugrik át igen szép szökelléssel. Sajnos felvetése is benne van a pakliban, bár ha ennél a lénynél van veszélyesebb, az már rég rossz, s minél előbb el kell törölni erről a világról.*
- Ha nem áll meg hamarosan, akkor el fogjuk veszíteni!
*Pillant fel az égre, ahol ugyan még valamennyire lehet hallani a hangját, de az ágak s levelek egyre jobban kitakarják a szörnyet - hiába, ők is emberek, s kisebb termetük miatt hamarabb fáradnak a megtett távolság végett -, s így, hogy útját a magasban folytatja, már nem hagy maga mögött nyomokat sem az erdőben, ami azért sem jó, mert így a két hölgyemény könnyen eltévesztheti az irányt. Ezért is Mordach útközben több ágat letör, s egyes fáknak a törzsét erősen végigszántja a kardjával, hogy tudják őket követni a hölgyek.*
*Mordach nem szívesen engedné el újra Umit, főleg nem ilyen kétes helyzetben, hiszen bár a lény előttük jár, ettől függetlenül ugyanúgy összefuthatnak visszafelé egy kósza farkasfalkával, s Darel és a Vörös nincs ott, hogy megvédje őket... Persze, nem kellene ennyire alábecsülnie a két hölgyet, viszont bármi megtörténhet, s egy gyilkolásra szánt penge leginkább egy férfi kezébe illik, nem egy finom, női kézbe. A mai világ persze sokat változott, ám Mordach valamilyen szinten még tartja magát ehhez, s ezért sem adja áldását túlságosan lelkesen az ötletre, ám egy biccentéssel mégis megteszi, s ha Umi és Nabii visszamentek, akkor Darelhez fordul.*
- Remélem, hogy tudnak vigyázni magukra...
*Ad hangot aggódásának, mikor is megpillantja a lényt előttük újra, immáron jobban kivehetően. Igen szokatlan látványt nyújt, Mordachnak nem volt szerencséje még hasonlóhoz, viszont ahogy végignéz a nagy termetén, rögtön az ötlik fejébe, hogy a bundája milyen sok aranyat érhet, bár ha nem cserélné aranyra, akkor talán még jobban tudná hasznosítani majd a leendő szállásán a klánnak. Trófeák mindenhol, igazi, saját kezűleg vadászott szőnyeg... Tökéletes lenne!*
- Párszor már jártam ennyire bent az erdőben, de ilyet még én sem láttam. Bár, ahogy elnézem, könnyen lehet, hogy valami igen magas, megmászhatatlan hegyoldalon tanyázik. S igen, tényleg meg kell, hogy álljon, s az, hogy ennyire gyakran fel-le száll, s inkább választotta egy ideig a nehezen járható erdőt, utalhat arra, hogy már eléggé fárad. Eléggé nagy erő van még benne, de bennünk még nagyobb!
*Jelenti ki határozottan, hangjában egy csepp kétely sincs. Egy ilyen helyzetben, még ha lehetetlennek is tűnik minden, egy igazi harcos akkor is bemeséli magának, hogy ő fog győzni, s számára nincs lehetetlen. Ilyen felfogás nélkül nem harcos egy harcos, a morált muszáj megtartani.*
- Már csak az lenne szép, ha valami üldözné!
*Jegyzi meg, miközben egy nagyobb ágat ugrik át igen szép szökelléssel. Sajnos felvetése is benne van a pakliban, bár ha ennél a lénynél van veszélyesebb, az már rég rossz, s minél előbb el kell törölni erről a világról.*
- Ha nem áll meg hamarosan, akkor el fogjuk veszíteni!
*Pillant fel az égre, ahol ugyan még valamennyire lehet hallani a hangját, de az ágak s levelek egyre jobban kitakarják a szörnyet - hiába, ők is emberek, s kisebb termetük miatt hamarabb fáradnak a megtett távolság végett -, s így, hogy útját a magasban folytatja, már nem hagy maga mögött nyomokat sem az erdőben, ami azért sem jó, mert így a két hölgyemény könnyen eltévesztheti az irányt. Ezért is Mordach útközben több ágat letör, s egyes fáknak a törzsét erősen végigszántja a kardjával, hogy tudják őket követni a hölgyek.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-25 20:03:05
Üzenet elküldve: 2014-03-25 20:03:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Egy dologban kénytelen igazat adni Mordachnak. Ha eddig el tudtak előle futni, akkor ezek után is képesek lennének követni. Persze ha megint elkezd ugrálni a bestia, akkor nehézkes lenne, de majdcsak megtalálnák az újabb rongálás helyszínét. Most viszont nem csak ezt mérlegeli. Lehet, hogy utolérnék, ugyanakkor kérdéses, hogy hányan. Ő tudja azt, amit a két férfi nem. Azt, hogy Nabiival nincsenek túl jó állapotban. Nem tudja, meddig lennének képesek tartani a gyors iramot. Ha viszont visszamennek és nem találnak hátasokat, az megint csak bajos lehet. Akkor többet kell futniuk, mint eredetileg kellene, s bár tarthatnának út közben pihenőt, nem valószínű, hogy így tennének. Már csak saját akaratosságából kiindulva sem, nemhogy a másikéból. Ennek ellenére még mindig szentül állítja, hogy egyáltalán nem hasonlítanak.*
- Menjünk vissza! Út közben felveszünk titeket, ha találunk lovakat *intézi második mondatát a Vörös felé. Bízik abban, hogy valamelyik ló még ott van. Ha sajátja nem is, talán az idősebbé igen. Ő elvégre egyébként sem tűnt túlontúl problémás állatnak. Amennyiben Nabii is beleegyezik, meg is indul visszafelé. A szörnyeteg által hagyott nyomokon halad. Egyszerűbb, mint a fák közt mozogni. Kardját is elteszi, hogy gyorsabban haladhassanak, s bár lábai könyörögnek ellenkezőjéért, ő futni kezd, hogy mihamarabb elérhessék az erdő szélét. Remélhetőleg visszafelé menet nem botlanak bele semmi kelletlenbe. Éppen elég lehet nekik ismét megtenni ezt az utat, holmi reményekbe kapaszkodva, nemhogy még csatározni is kelljen. Az ráérne később is, legalábbis szerinte.*
A hozzászólás írója (Umiedia Anaie Yawiel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.25 20:03:22
*Egy dologban kénytelen igazat adni Mordachnak. Ha eddig el tudtak előle futni, akkor ezek után is képesek lennének követni. Persze ha megint elkezd ugrálni a bestia, akkor nehézkes lenne, de majdcsak megtalálnák az újabb rongálás helyszínét. Most viszont nem csak ezt mérlegeli. Lehet, hogy utolérnék, ugyanakkor kérdéses, hogy hányan. Ő tudja azt, amit a két férfi nem. Azt, hogy Nabiival nincsenek túl jó állapotban. Nem tudja, meddig lennének képesek tartani a gyors iramot. Ha viszont visszamennek és nem találnak hátasokat, az megint csak bajos lehet. Akkor többet kell futniuk, mint eredetileg kellene, s bár tarthatnának út közben pihenőt, nem valószínű, hogy így tennének. Már csak saját akaratosságából kiindulva sem, nemhogy a másikéból. Ennek ellenére még mindig szentül állítja, hogy egyáltalán nem hasonlítanak.*
- Menjünk vissza! Út közben felveszünk titeket, ha találunk lovakat *intézi második mondatát a Vörös felé. Bízik abban, hogy valamelyik ló még ott van. Ha sajátja nem is, talán az idősebbé igen. Ő elvégre egyébként sem tűnt túlontúl problémás állatnak. Amennyiben Nabii is beleegyezik, meg is indul visszafelé. A szörnyeteg által hagyott nyomokon halad. Egyszerűbb, mint a fák közt mozogni. Kardját is elteszi, hogy gyorsabban haladhassanak, s bár lábai könyörögnek ellenkezőjéért, ő futni kezd, hogy mihamarabb elérhessék az erdő szélét. Remélhetőleg visszafelé menet nem botlanak bele semmi kelletlenbe. Éppen elég lehet nekik ismét megtenni ezt az utat, holmi reményekbe kapaszkodva, nemhogy még csatározni is kelljen. Az ráérne később is, legalábbis szerinte.*
A hozzászólás írója (Umiedia Anaie Yawiel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.25 20:03:22
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-24 08:22:09
Üzenet elküldve: 2014-03-24 08:22:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok //
* A becsapódást szerencsésen megússzák, és még az Umival való összekoccanást is megússzák. A csapat hamar egyet ért a követéssel kapcsolatban, valóban nem lenne túl jó hagyni egy ilyen förmedvényt ólálkodni az Arthenior közeli erdőkben. Idővel elfogy a táplálék egy ilyen monstrum számára és ez esetben egyre közelebb merészkedik majd a lakott területekhez…
Most több esélyük van szemügyre venni a hatalmas lényt, amit tud hamar meg is figyel rajta jeges íriszeivel. Négy masszív hátsó láb, már érthető a hatalmas ugrás… Nem különösebben ért az effajta förmedvényekhez, csupán jó harcoshoz méltón a gyenge pontokat keresi, mit egyelőre nem talál, majd marad az improvizálás.
Hallgatja a többiek ötleteit, ha már így megtorpan a kis csapat egy röpke időre. A lóháton való követés jó ötlet lehet, de továbbra is úgy gondolja, hogy ez a terep nem alkalmas a gyors vágtára így nem sokkal volna gyorsabb. Persze ha úgy gondolják, akkor egy próbát mindenképp megér, jelzi is ezt egy apró biccentéssel a két nő felé. Majd Mordach felé fordul, aki arról beszél, hogy ők ketten gyalogszerrel követik majd a jószágot. *
- Rendben. * Egyezik bele egyszerűen, időt nem húzva a másik ötletébe. *
- Ha jól látom a Tó felé tart, legkésőbb ott beérhetjük.
* Ekkor ismét üvöltés rázza fel a tájat, és újabb rugaszkodás. Megfeszülnek a vaskos hátsó lábak és ismét a levegőben látni a termetes lényt, ahogy hasítja a levegőt. Amennyiben a két hölgy a lovakért siet akkor ők ketten a vörössel meg is indulnak a kitaposott, vagy inkább ki pusztított mesterséges útszakaszon…
Féktelen rohanás veszi kezdetét a törmelék ágak és egyéb növények maradványai közt. *
- Én még nem láttam hasonlót.
* Jegyzi meg társának miközben ütemes tempóban haladnak. Bár sejti a másik sem túl valószínű, hogy láthatott ilyet, de sosem lehet tudni. *
- De egyszer meg kell, hogy álljon…
* Mondja, tekintetében a Mordach számára talán ismerős Worf elszántsággal. Két lépés közt, lopva hátra sandít, hogy ellenőrizze Nabii és Umi merre járhatnak. (Már ha valóban elmentek a lovakért és végül kettévált a kis csapat, mert ha a két férfi mögött tartják a tempót gyalog szerrel, akkor ez a rövid ellenőrzés nem következik be.) Hátán ütemesen mozog a farkas címeres kard, egyelőre nyugodtan pihenve hüvelyében. Majd csupán akkor hagyja el strázsa helyét, ha szükségessé válik… *
* A becsapódást szerencsésen megússzák, és még az Umival való összekoccanást is megússzák. A csapat hamar egyet ért a követéssel kapcsolatban, valóban nem lenne túl jó hagyni egy ilyen förmedvényt ólálkodni az Arthenior közeli erdőkben. Idővel elfogy a táplálék egy ilyen monstrum számára és ez esetben egyre közelebb merészkedik majd a lakott területekhez…
Most több esélyük van szemügyre venni a hatalmas lényt, amit tud hamar meg is figyel rajta jeges íriszeivel. Négy masszív hátsó láb, már érthető a hatalmas ugrás… Nem különösebben ért az effajta förmedvényekhez, csupán jó harcoshoz méltón a gyenge pontokat keresi, mit egyelőre nem talál, majd marad az improvizálás.
Hallgatja a többiek ötleteit, ha már így megtorpan a kis csapat egy röpke időre. A lóháton való követés jó ötlet lehet, de továbbra is úgy gondolja, hogy ez a terep nem alkalmas a gyors vágtára így nem sokkal volna gyorsabb. Persze ha úgy gondolják, akkor egy próbát mindenképp megér, jelzi is ezt egy apró biccentéssel a két nő felé. Majd Mordach felé fordul, aki arról beszél, hogy ők ketten gyalogszerrel követik majd a jószágot. *
- Rendben. * Egyezik bele egyszerűen, időt nem húzva a másik ötletébe. *
- Ha jól látom a Tó felé tart, legkésőbb ott beérhetjük.
* Ekkor ismét üvöltés rázza fel a tájat, és újabb rugaszkodás. Megfeszülnek a vaskos hátsó lábak és ismét a levegőben látni a termetes lényt, ahogy hasítja a levegőt. Amennyiben a két hölgy a lovakért siet akkor ők ketten a vörössel meg is indulnak a kitaposott, vagy inkább ki pusztított mesterséges útszakaszon…
Féktelen rohanás veszi kezdetét a törmelék ágak és egyéb növények maradványai közt. *
- Én még nem láttam hasonlót.
* Jegyzi meg társának miközben ütemes tempóban haladnak. Bár sejti a másik sem túl valószínű, hogy láthatott ilyet, de sosem lehet tudni. *
- De egyszer meg kell, hogy álljon…
* Mondja, tekintetében a Mordach számára talán ismerős Worf elszántsággal. Két lépés közt, lopva hátra sandít, hogy ellenőrizze Nabii és Umi merre járhatnak. (Már ha valóban elmentek a lovakért és végül kettévált a kis csapat, mert ha a két férfi mögött tartják a tempót gyalog szerrel, akkor ez a rövid ellenőrzés nem következik be.) Hátán ütemesen mozog a farkas címeres kard, egyelőre nyugodtan pihenve hüvelyében. Majd csupán akkor hagyja el strázsa helyét, ha szükségessé válik… *
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-23 19:01:21
Üzenet elküldve: 2014-03-23 19:01:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*A gigászi lény továbbra is halad, de egy kicsit eltér az eredeti irányból ezért a város elérése csak akkor jöhetne szóba, ha derékszögben elfordul. A fák sűrűsödnek ahogy halad, de ez alig lassítja. A mögötte keletkezett járatot ha eléri a kompánia, akkor rájöhetnek mitől tudott a lény olyan hatalmasat ugrani. Négy igen csak komoly izomzattal rendelkező lábon cammog, ezek a lábak elég furcsának néznek ki, mivel mindegyiken hatalmas karmok vannak. Bármi is ez a lény igen csak veszélyes lehet arra aki rátámad, vagy aki az útjába kerül. Barna szőrzetét fekete foltok tarkítják. Minden mozdulatát az izmok hullámzása jellemzi, de ahogy halad elég feltűnően nem a felszínhez szokott lény lehet, mivel a két középső lába eléggé ki van fordulva, és inkább csak a teste mellett kalimpálnak legalábbis nagyon furcsán használja őket a járásra. Megtesz legalább tíz métert amikor ismét megáll és elüvölti magát, de most látható válik, hogy előtte mekkora hatalmas lélegzetet vesz. Ezután ismét felkészül az ugrásra. Mind a hat lábát összehúzza, és mint megannyi rugót kiengedi a megfeszült izmait, és elszáll. Ez után a hangokból ítélve ismét tovább indul az eddigi irányba.*
*A gigászi lény továbbra is halad, de egy kicsit eltér az eredeti irányból ezért a város elérése csak akkor jöhetne szóba, ha derékszögben elfordul. A fák sűrűsödnek ahogy halad, de ez alig lassítja. A mögötte keletkezett járatot ha eléri a kompánia, akkor rájöhetnek mitől tudott a lény olyan hatalmasat ugrani. Négy igen csak komoly izomzattal rendelkező lábon cammog, ezek a lábak elég furcsának néznek ki, mivel mindegyiken hatalmas karmok vannak. Bármi is ez a lény igen csak veszélyes lehet arra aki rátámad, vagy aki az útjába kerül. Barna szőrzetét fekete foltok tarkítják. Minden mozdulatát az izmok hullámzása jellemzi, de ahogy halad elég feltűnően nem a felszínhez szokott lény lehet, mivel a két középső lába eléggé ki van fordulva, és inkább csak a teste mellett kalimpálnak legalábbis nagyon furcsán használja őket a járásra. Megtesz legalább tíz métert amikor ismét megáll és elüvölti magát, de most látható válik, hogy előtte mekkora hatalmas lélegzetet vesz. Ezután ismét felkészül az ugrásra. Mind a hat lábát összehúzza, és mint megannyi rugót kiengedi a megfeszült izmait, és elszáll. Ez után a hangokból ítélve ismét tovább indul az eddigi irányba.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-20 21:05:12
Üzenet elküldve: 2014-03-20 21:05:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Nem kell Umiért kapjon, úgy tűnik, mert a lány maga is nekiáll menekülni, s rögtön a nyomában halad, ahogy a vörös után loholnak. Mögöttük pedig Darel zárja a sort.
Egy ideig azt hiszi, jól döntöttek a meneküléssel, a monc még meg is áll... ám aztán egyszercsak már az égen van. Egy pillanatig nem is tudja, sírjon-e vagy nevessen kínjában, mert szentül hiszi, hogy ha a dög rájuk akar ugrani, akkor aztán mindegy, hogy elrohannak vagy félreugranak-e maguk is.*
~Egy ekkora termetű valami úgyis letarol mindent maga körül, ahogy földet ér.~
*Ez be is bizonyosodik, ám valamivel előttük, pont amerre ők is haladtak. Első gondolata az, hogy álljanak meg, használják ki a szabadságot, és keressék nyugalomban tovább a barlangot, de Darel szavai elbizonytalanítják. Ugyan jómaga nem nagyon hiszi, hogy ennek a veszedelmes óriásnak lenne bármilyen más lénytől félnivalója, de az meglehet, hogy komoly cél vezérli épp abba az irányba, mint őket.*
~És ha csak vadászni megy? biztos ott van a helyünk?~
*Gondolatait butának, félszegnek tartja, ezért nem mondja ki. Azonban Mordach hangján ugyanezt a felvetést hallani... Nos, nem hoz épp megkönnyebbülést.
Ettől függetlenül nem tartja rossz ötletnek a szörnyeteg követését, hiszen az nem csak maga előtt csinál utat, de az összeverődött négyfős kis társaság előtt is, akármerre is döntse a fákat.
Jó ötlet lehet azonban lóval követni, ahogy Umi javasolja. Hátasaik a megritkított útvonalon már könnyebben, gyorsabban közlekedhetnek a megtisztított útvonalon, ráadásul a lovak számára valószínűleg kevesebb gondot is jelent átugrani, megkerülni az útra esetleg keresztben rádőlt fatörzseket.
Mordach biztos benne, hogy az ő lova megszökött, s bár Nabii maga is egy egyszerű csúszócsomóval rögzítette Taikot, talán őt még megtalálhatják. Már ha visszamerészkedett a veszély elmúltával. Mivel nem biztos benne, hogy így van, megvárja Umi reakcióját. Ha a lány hajlik rá, hogy visszamenjenek, hátha megtalálják legalább az egyik lovat a háromból, akkor vele tart. De ha nem, akkor ő sem válik külön a többiektől, hanem továbbra is velük tart, gyalog, és csak igyekszik bízni abban, hogy hátasa egyszercsak majd előkerül. Például ha kijönnek az erdőből, vagy ha a jószág végig galoppolt a pihenőig, vagy akár vissza a városba, ahol nagyobb biztonságban van és amerre ismeri már a járást.*
*Nem kell Umiért kapjon, úgy tűnik, mert a lány maga is nekiáll menekülni, s rögtön a nyomában halad, ahogy a vörös után loholnak. Mögöttük pedig Darel zárja a sort.
Egy ideig azt hiszi, jól döntöttek a meneküléssel, a monc még meg is áll... ám aztán egyszercsak már az égen van. Egy pillanatig nem is tudja, sírjon-e vagy nevessen kínjában, mert szentül hiszi, hogy ha a dög rájuk akar ugrani, akkor aztán mindegy, hogy elrohannak vagy félreugranak-e maguk is.*
~Egy ekkora termetű valami úgyis letarol mindent maga körül, ahogy földet ér.~
*Ez be is bizonyosodik, ám valamivel előttük, pont amerre ők is haladtak. Első gondolata az, hogy álljanak meg, használják ki a szabadságot, és keressék nyugalomban tovább a barlangot, de Darel szavai elbizonytalanítják. Ugyan jómaga nem nagyon hiszi, hogy ennek a veszedelmes óriásnak lenne bármilyen más lénytől félnivalója, de az meglehet, hogy komoly cél vezérli épp abba az irányba, mint őket.*
~És ha csak vadászni megy? biztos ott van a helyünk?~
*Gondolatait butának, félszegnek tartja, ezért nem mondja ki. Azonban Mordach hangján ugyanezt a felvetést hallani... Nos, nem hoz épp megkönnyebbülést.
Ettől függetlenül nem tartja rossz ötletnek a szörnyeteg követését, hiszen az nem csak maga előtt csinál utat, de az összeverődött négyfős kis társaság előtt is, akármerre is döntse a fákat.
Jó ötlet lehet azonban lóval követni, ahogy Umi javasolja. Hátasaik a megritkított útvonalon már könnyebben, gyorsabban közlekedhetnek a megtisztított útvonalon, ráadásul a lovak számára valószínűleg kevesebb gondot is jelent átugrani, megkerülni az útra esetleg keresztben rádőlt fatörzseket.
Mordach biztos benne, hogy az ő lova megszökött, s bár Nabii maga is egy egyszerű csúszócsomóval rögzítette Taikot, talán őt még megtalálhatják. Már ha visszamerészkedett a veszély elmúltával. Mivel nem biztos benne, hogy így van, megvárja Umi reakcióját. Ha a lány hajlik rá, hogy visszamenjenek, hátha megtalálják legalább az egyik lovat a háromból, akkor vele tart. De ha nem, akkor ő sem válik külön a többiektől, hanem továbbra is velük tart, gyalog, és csak igyekszik bízni abban, hogy hátasa egyszercsak majd előkerül. Például ha kijönnek az erdőből, vagy ha a jószág végig galoppolt a pihenőig, vagy akár vissza a városba, ahol nagyobb biztonságban van és amerre ismeri már a járást.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-20 20:39:49
Üzenet elküldve: 2014-03-20 20:39:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
*A lény vagy azért lehet ennyire dühös, mert behatoltak a területére, vagy pedig a salakot is megpróbálja belefagyasztani ebédjeikbe. Az utóbbit úgy látszik, hogy teljesen kilehet lőni, hiszen mikor a recsegés abbamarad, s a levelek és ágak halkan rázkódnak meg felettük, a földet érés után a szörnyeteg szokatlan módon tovább igyekszik. Talán szárnya lenne, hogy a magas fák fölé ilyen könnyedén ugrott? Az nem lenne túl szerencsés!
Mordach ugyanakkor enyhe csodálattal figyel a teremtmény után, s kíváncsisága egyre hatalmasabbá nő. Először azt gondolta, hogy talán valami trollfajzat lehet, ám ez annál sokkal, de sokkal jobb! Úgyis ideje volt, hogy a kisebb szörnyetegek után valami nagyba vágja a fejszéjét!*
- Talán egy nálunk nagyobb ebéd várja valahol a túloldalon. *jegyzi meg Darel kérdésére* Még a végén valami harcba keveredünk, mely a szörnyek közt folyik! Hogy őszinte legyek, talán nem bánnám...
*Mondja utolsó mondatát halkabban, hiszen buzgósága talán a többieknek nem éppen imponál, hiszen az életük egyértelműen gyenge lábakon is állhat, ha tényleg valami véres szörnycsatába csöppennek.*
- Kétlem, hogy a városig ez elmerészkedne, de tény, hogy ekkora dög igen veszélyes a környezetre, hiszen csak egyszer vándorol ki a nyílt terepre, onnan nincs megállás, no meg nem állapot, hogy így szétrombol mindent! Úgyhogy...
*Mondja lelkesen, harcikedvtől fűtve, majd Umi felé fordul, kin szerencsére már a zavartság egy apró jele sem látszik, sőt. Pár pillanatra a Vörösben még pár régi kép fel is idéződik arról a bizonyos igen kellemes vadászós éjszakáról.*
- Ha eltudtunk előle futni, akkor talán lépést tudunk vele tartani, még ha a fák akadályoznának is, hiszen valahogy ki tudnánk kerülni őket szerintem. A ló pedig gyorsaság szempontjából jó lehetne, persze azzal sem lenne egyszerű haladni, az enyém pedig helyesen cselekedett, s inkább odébb állt. Viszont ha gondoljátok *biccent a hölgyek felé*, ti visszamehettek a lovakért, s előremehettek, mi pedig Darellel gyalogszer követjük addig.
*Bármi történjék is, ha visszamegy a két hölgy a lovakért, ha nem, a Vörös megindul előre. Szinte el se lehet téveszteni a nyomokat, hiszen a látványos vonulás mellett még az erős üvöltés is remekül hallatszik. Nagyon mérges lehet szerencsétlen, bár ezt talán még előnyükre is lehet fordítani, hiszen a haragtól ködös fejjel talán nehezebben veszi észre a csapatot, s talán igazán érdekes hely, vagy lény felé vezeti őket. Ha egy átlagos ember fejével gondolkodna Mordach, akkor balga dolognak tartaná a követését, de a vándorlét igen sok dologra megtanította már, főleg arra, hogy a félelemnek minden szikráját irtsa ki magából, s formálja át egészséges kíváncsisággá.*
*A lény vagy azért lehet ennyire dühös, mert behatoltak a területére, vagy pedig a salakot is megpróbálja belefagyasztani ebédjeikbe. Az utóbbit úgy látszik, hogy teljesen kilehet lőni, hiszen mikor a recsegés abbamarad, s a levelek és ágak halkan rázkódnak meg felettük, a földet érés után a szörnyeteg szokatlan módon tovább igyekszik. Talán szárnya lenne, hogy a magas fák fölé ilyen könnyedén ugrott? Az nem lenne túl szerencsés!
Mordach ugyanakkor enyhe csodálattal figyel a teremtmény után, s kíváncsisága egyre hatalmasabbá nő. Először azt gondolta, hogy talán valami trollfajzat lehet, ám ez annál sokkal, de sokkal jobb! Úgyis ideje volt, hogy a kisebb szörnyetegek után valami nagyba vágja a fejszéjét!*
- Talán egy nálunk nagyobb ebéd várja valahol a túloldalon. *jegyzi meg Darel kérdésére* Még a végén valami harcba keveredünk, mely a szörnyek közt folyik! Hogy őszinte legyek, talán nem bánnám...
*Mondja utolsó mondatát halkabban, hiszen buzgósága talán a többieknek nem éppen imponál, hiszen az életük egyértelműen gyenge lábakon is állhat, ha tényleg valami véres szörnycsatába csöppennek.*
- Kétlem, hogy a városig ez elmerészkedne, de tény, hogy ekkora dög igen veszélyes a környezetre, hiszen csak egyszer vándorol ki a nyílt terepre, onnan nincs megállás, no meg nem állapot, hogy így szétrombol mindent! Úgyhogy...
*Mondja lelkesen, harcikedvtől fűtve, majd Umi felé fordul, kin szerencsére már a zavartság egy apró jele sem látszik, sőt. Pár pillanatra a Vörösben még pár régi kép fel is idéződik arról a bizonyos igen kellemes vadászós éjszakáról.*
- Ha eltudtunk előle futni, akkor talán lépést tudunk vele tartani, még ha a fák akadályoznának is, hiszen valahogy ki tudnánk kerülni őket szerintem. A ló pedig gyorsaság szempontjából jó lehetne, persze azzal sem lenne egyszerű haladni, az enyém pedig helyesen cselekedett, s inkább odébb állt. Viszont ha gondoljátok *biccent a hölgyek felé*, ti visszamehettek a lovakért, s előremehettek, mi pedig Darellel gyalogszer követjük addig.
*Bármi történjék is, ha visszamegy a két hölgy a lovakért, ha nem, a Vörös megindul előre. Szinte el se lehet téveszteni a nyomokat, hiszen a látványos vonulás mellett még az erős üvöltés is remekül hallatszik. Nagyon mérges lehet szerencsétlen, bár ezt talán még előnyükre is lehet fordítani, hiszen a haragtól ködös fejjel talán nehezebben veszi észre a csapatot, s talán igazán érdekes hely, vagy lény felé vezeti őket. Ha egy átlagos ember fejével gondolkodna Mordach, akkor balga dolognak tartaná a követését, de a vándorlét igen sok dologra megtanította már, főleg arra, hogy a félelemnek minden szikráját irtsa ki magából, s formálja át egészséges kíváncsisággá.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-20 16:54:51
Üzenet elküldve: 2014-03-20 16:54:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Most, hogy mindenki két lábbal áll a földön, el is indulhatnak. Nem kis tempóban indulnak meg az erdőben. Nem kell őt sem noszogatni. Amint Nabii elindul, ő is így tesz, így be is sorol a nő mögé, hátra sandítva, hogy vajon Darel jön-e utánuk. Közben felvetésére megkapja a választ. Ha nagyobb a barlang szája a kelleténél, az tényleg problémás lehet. Belsőbb kamrákba pedig nem lenne célszerű beloholni, hátha tényleg rájuk szándékozná omlasztani a lény. Az észrevételt hallva bólint is egyet, jelezve, hogy tudomásul vette, bár ezt a férfi nemigen láthatja, lévén, hogy előttük halad.
Mikor elhallgat mögöttük a hang, egy pillanatra meglepetten torpan meg, de azért még időben elindul, így esély sincs arra, hogy a Worf belé rohanjon. Már csak az hiányozna nekik. Akkor viszont, mikor a háta mögött lévő elkiáltja magát, ténylegesen megáll. Tekintetét az ég felé kapja, hol sötét árny kúszik az égen. Fogait összeszorítja, s erőt vesz magán, hogy ha kell, még idejében odébb tudjon ugrani, vagy valami egyéb módszerrel elkerülni a nagy test alól, erre viszont nincs szükség. A dög elébük kerül, ő pedig csak pislog, miközben esze ágában sincs hirtelen mozdulni. A lény elvégre előttük van, s ha csak rájuk vár, akkor bajban lesznek. Az viszont megy tovább, újabb meglepetést okozva. Most már tényleg nem tudja a lány, hogy mi is folyik itt, ennek ellenére figyel a szavakra. Az elhangzottak nem kis bajt sugallnak, az pedig, hogy a fenevad csak megy tovább, tetézi mindezt. Tekintetét körbefuttatja a környéken, próbálva megállapítani, hogy hol is vannak. Járt már ebben az erdőben, méghozzá pontosan a Vörössel, azon a bizonyos vadászaton, aminek a végén... szó nélkül eltűnt. A környék ismerős neki, komolyabb támpontba viszont nem tud kapaszkodni, hogy megállapíthassa, mi merre lehet. Jobb híján tényleg arra kell menniük, amerre a szörny, kerülőút nélkül. Vagy mégsem?*
- Ha nem közvetlen mögötte haladunk, az általa kidöntött fák még akadályozhatnak is. Valahogy mégis elébe kellene kerülnünk, úgy, hogy nem megyünk tőle távol, menet közben pedig megfigyelhetnénk. Amilyen tempóban viszont halad, ez aligha lehetséges... *elmélkedik.*
- Ha itt lennének a lovaink... Úgy lenne rá esély. Nem hiszem, hogy nagyon nézne a háta mögé. Valami sokkal nagyobbra vadászhat, mint amik mi vagyunk. Valamire ami jobban látszik magasabbról. *folytatja gondolatmenetét. Persze lehet benne hiba. Miért ne lehetne, elvégre még csak tizenhét éves, ráadásul ő maga is csak találgat. Abban viszont biztos, hogy ha nem találják ki, hogy pontosan merre megy a fenevad, s nem tudnak valahogy rövidebb úton mégis elé kerülni, akkor gyalogszerrel lehetetlen lesz utolérni a bestiát.*
*Most, hogy mindenki két lábbal áll a földön, el is indulhatnak. Nem kis tempóban indulnak meg az erdőben. Nem kell őt sem noszogatni. Amint Nabii elindul, ő is így tesz, így be is sorol a nő mögé, hátra sandítva, hogy vajon Darel jön-e utánuk. Közben felvetésére megkapja a választ. Ha nagyobb a barlang szája a kelleténél, az tényleg problémás lehet. Belsőbb kamrákba pedig nem lenne célszerű beloholni, hátha tényleg rájuk szándékozná omlasztani a lény. Az észrevételt hallva bólint is egyet, jelezve, hogy tudomásul vette, bár ezt a férfi nemigen láthatja, lévén, hogy előttük halad.
Mikor elhallgat mögöttük a hang, egy pillanatra meglepetten torpan meg, de azért még időben elindul, így esély sincs arra, hogy a Worf belé rohanjon. Már csak az hiányozna nekik. Akkor viszont, mikor a háta mögött lévő elkiáltja magát, ténylegesen megáll. Tekintetét az ég felé kapja, hol sötét árny kúszik az égen. Fogait összeszorítja, s erőt vesz magán, hogy ha kell, még idejében odébb tudjon ugrani, vagy valami egyéb módszerrel elkerülni a nagy test alól, erre viszont nincs szükség. A dög elébük kerül, ő pedig csak pislog, miközben esze ágában sincs hirtelen mozdulni. A lény elvégre előttük van, s ha csak rájuk vár, akkor bajban lesznek. Az viszont megy tovább, újabb meglepetést okozva. Most már tényleg nem tudja a lány, hogy mi is folyik itt, ennek ellenére figyel a szavakra. Az elhangzottak nem kis bajt sugallnak, az pedig, hogy a fenevad csak megy tovább, tetézi mindezt. Tekintetét körbefuttatja a környéken, próbálva megállapítani, hogy hol is vannak. Járt már ebben az erdőben, méghozzá pontosan a Vörössel, azon a bizonyos vadászaton, aminek a végén... szó nélkül eltűnt. A környék ismerős neki, komolyabb támpontba viszont nem tud kapaszkodni, hogy megállapíthassa, mi merre lehet. Jobb híján tényleg arra kell menniük, amerre a szörny, kerülőút nélkül. Vagy mégsem?*
- Ha nem közvetlen mögötte haladunk, az általa kidöntött fák még akadályozhatnak is. Valahogy mégis elébe kellene kerülnünk, úgy, hogy nem megyünk tőle távol, menet közben pedig megfigyelhetnénk. Amilyen tempóban viszont halad, ez aligha lehetséges... *elmélkedik.*
- Ha itt lennének a lovaink... Úgy lenne rá esély. Nem hiszem, hogy nagyon nézne a háta mögé. Valami sokkal nagyobbra vadászhat, mint amik mi vagyunk. Valamire ami jobban látszik magasabbról. *folytatja gondolatmenetét. Persze lehet benne hiba. Miért ne lehetne, elvégre még csak tizenhét éves, ráadásul ő maga is csak találgat. Abban viszont biztos, hogy ha nem találják ki, hogy pontosan merre megy a fenevad, s nem tudnak valahogy rövidebb úton mégis elé kerülni, akkor gyalogszerrel lehetetlen lesz utolérni a bestiát.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-20 16:18:03
Üzenet elküldve: 2014-03-20 16:18:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok //
* Nincs most idő a fiatal lány hirtelen meglepettségével foglalkozni. Darel észnél van és cselekszik, végtére is erre képezték… A szavai eljutnak mindenkihez és meg is fogadják azokat. Nabiinak karját nyújtva segít lehuppanni a magas fáról, majd ahogy megérkezik a szőkeség, a fiú még vet egy utolsó pillantást a szétrepülő fákra és a robajló üvöltés irányába. Ez alatt meg is indul a kis csapat, Mordach elől a két nő mögöttük. Egy kóbor pillanat csupán, felmérni a távolságot, és már rohan is a többiek után zárva a sort. Futás közben hallgatja a többieket, a barlanggal kapcsolatban. Az ötlet jó lehet, de túl messze van és nem is tudják pontosan merre… így most ezzel a fiú nem foglalkozik, inkább a lényeggel… A förmedvény mögöttük lohol, de mintha lassulna, várható volt. Legyen is bármilyen erős fokozatosan fárad a sok szembekerülő fatörzstől és egyéb természeti akadálytól.
Majd hirtelen megszakad a fatörzsek robajló hangja. Rövid csend… Egy árny kúszik föléjük. A jeges szemek kitágulnak ~ Hogy az a…~ Fut át agyán a gondolat és kapja fel tekintetét az ég felé, ezzel párhuzamban feszülnek is meg izmai, készen állva a félreugrásra. *
- Vigyázz!
* Hagyja el ajkait, egyenest előre a többiek felé, figyelmeztetve őket is remélhetőleg időben. De nincs szükség az ugrásra… a robosztus alak felettük szeli át az eget és jóval előttük csapódik be megrázva mindent maga körül és méretes tisztást kreálva maga köré. A rémség velük mit sem törődve robog tovább megállíthatatlan tempójában az eddig ismeretlen cél felé, tépve, marva tovább a fákat, mint ha csak ott sem lennének így törve utat magának.
Az akció meglehet megtorpanásra készteti a csapatot. Ha így van, akkor ő is megáll, s úgy mondja szavait, ha nem akkor haladás közben mondja ki gondolatait *
- Nem minket akart… De akkor mit? * Pillanatra hátra sandít de azt a verziót hamar elveti… nem hinné, hogy egy ilyen lény menekülne bármi elől. Bár igaz, „mindig van egy erősebb”… *
- Én azt mondom kövessük, bár mi is ez, nem juthat el a városig.
* Valószínűleg mind ugyan arra gondolnak, különben nem lennének itt. Jeges szemeit elszántan fúrja a száguldó rémség után, arcán félelemnek még csak nyoma sincs, higgadtan, kimérten beszél. Katonásan. Mordach számára ez nem lehet túl nagy meglepetés, ha találkozott a bátyjával akkor volt ideje megismerni ezt a vas fegyelmet. Majd újdonsült társaira néz, megvárva mit reagálnak ők minderre s az elhangzottakra. *
* Nincs most idő a fiatal lány hirtelen meglepettségével foglalkozni. Darel észnél van és cselekszik, végtére is erre képezték… A szavai eljutnak mindenkihez és meg is fogadják azokat. Nabiinak karját nyújtva segít lehuppanni a magas fáról, majd ahogy megérkezik a szőkeség, a fiú még vet egy utolsó pillantást a szétrepülő fákra és a robajló üvöltés irányába. Ez alatt meg is indul a kis csapat, Mordach elől a két nő mögöttük. Egy kóbor pillanat csupán, felmérni a távolságot, és már rohan is a többiek után zárva a sort. Futás közben hallgatja a többieket, a barlanggal kapcsolatban. Az ötlet jó lehet, de túl messze van és nem is tudják pontosan merre… így most ezzel a fiú nem foglalkozik, inkább a lényeggel… A förmedvény mögöttük lohol, de mintha lassulna, várható volt. Legyen is bármilyen erős fokozatosan fárad a sok szembekerülő fatörzstől és egyéb természeti akadálytól.
Majd hirtelen megszakad a fatörzsek robajló hangja. Rövid csend… Egy árny kúszik föléjük. A jeges szemek kitágulnak ~ Hogy az a…~ Fut át agyán a gondolat és kapja fel tekintetét az ég felé, ezzel párhuzamban feszülnek is meg izmai, készen állva a félreugrásra. *
- Vigyázz!
* Hagyja el ajkait, egyenest előre a többiek felé, figyelmeztetve őket is remélhetőleg időben. De nincs szükség az ugrásra… a robosztus alak felettük szeli át az eget és jóval előttük csapódik be megrázva mindent maga körül és méretes tisztást kreálva maga köré. A rémség velük mit sem törődve robog tovább megállíthatatlan tempójában az eddig ismeretlen cél felé, tépve, marva tovább a fákat, mint ha csak ott sem lennének így törve utat magának.
Az akció meglehet megtorpanásra készteti a csapatot. Ha így van, akkor ő is megáll, s úgy mondja szavait, ha nem akkor haladás közben mondja ki gondolatait *
- Nem minket akart… De akkor mit? * Pillanatra hátra sandít de azt a verziót hamar elveti… nem hinné, hogy egy ilyen lény menekülne bármi elől. Bár igaz, „mindig van egy erősebb”… *
- Én azt mondom kövessük, bár mi is ez, nem juthat el a városig.
* Valószínűleg mind ugyan arra gondolnak, különben nem lennének itt. Jeges szemeit elszántan fúrja a száguldó rémség után, arcán félelemnek még csak nyoma sincs, higgadtan, kimérten beszél. Katonásan. Mordach számára ez nem lehet túl nagy meglepetés, ha találkozott a bátyjával akkor volt ideje megismerni ezt a vas fegyelmet. Majd újdonsült társaira néz, megvárva mit reagálnak ők minderre s az elhangzottakra. *
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-20 15:40:41
Üzenet elküldve: 2014-03-20 15:40:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*A szörny igen csak tempósan próbál közelebb férkőzni áldozataihoz. A karmok többször is feltűnnek, de a fák döntögetése igen csak hosszadalmas feladat még akkor is, ha egy fa egy csapás. De ez nem olyan jó, mint amilyennek a társaság hiheti, mert a szörny egyszer csak megáll, és nem mozdul. Majd elrugaszkodik, legalábbis a hangokból ítélve egy hatalmas ugrással próbál közelebb jutni, és ami ilyen nagy, az igen csak nagyot tudhat ugorni. Az égen egy árnyék suhan, és a föld megrázkódik. Két fa vastagságú karmos láb érkezik a fák közé, de a lény úgy néz ki kissé elbízta magát, mert jócskán átrepülte a célpontját, de ami ennél sokkal furcsább, hogy mintha ez nem zavarná, halad tovább abba az irányba amerre eddig is tartott, és még csak a tempóján se változtat.*
*A szörny igen csak tempósan próbál közelebb férkőzni áldozataihoz. A karmok többször is feltűnnek, de a fák döntögetése igen csak hosszadalmas feladat még akkor is, ha egy fa egy csapás. De ez nem olyan jó, mint amilyennek a társaság hiheti, mert a szörny egyszer csak megáll, és nem mozdul. Majd elrugaszkodik, legalábbis a hangokból ítélve egy hatalmas ugrással próbál közelebb jutni, és ami ilyen nagy, az igen csak nagyot tudhat ugorni. Az égen egy árnyék suhan, és a föld megrázkódik. Két fa vastagságú karmos láb érkezik a fák közé, de a lény úgy néz ki kissé elbízta magát, mert jócskán átrepülte a célpontját, de ami ennél sokkal furcsább, hogy mintha ez nem zavarná, halad tovább abba az irányba amerre eddig is tartott, és még csak a tempóján se változtat.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-20 13:10:34
Üzenet elküldve: 2014-03-20 13:10:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Bár sikerül felkapaszkodnia a fára, nem maradhat ott sokáig. Egy medve ellen -amire először tippelt, ahogy a lehetséges ellenfél hangját hallotta- talán elegen lettek volna négyen, főleg úgy, ha ő fentről is tud támadni. De valahogy nincs olyan szerencséjük, hogy csak valami kósza medvét kapjanak a "nyakukba". Az elmúlt két napban már másodszor jön valami olyasmi, amire esély sem lehet, hogy legyőzzék. Ez a valami - bár fentről sem látszik még, hiába ér egyre közelebb - fákat tördel derékba és olyat ordít, hogy még körülötte is zizegnek a falevelek, az egyelőre biztonságosnak hitt faágon.
Ő maga sem szeretne megfutamodni, bár ő inkább azért, mert valóban aggódik amiatt, hogy az ilyen szabadon kószáló dögök veszélyt jelentenek másokra. Már a polip miatt is lelkifurdalása volt, pedig annak esetében nem is sejthette igazán, hogy nem győzhet fölötte. Most viszont ezt biztosan állíthatja. A lény az óriási karmaival, akár egyetlen csapással is végezhetne mindannyiukkal. Bár az is elég, ha csak ugyanígy rájuk borít egy fát.
Mindenképp menekülniük kell hát, ezt ő is így látja, bármilyen nehezen ismeri el magának is. Így, ahogy Darel érte nyúl, hogy lesegítse, azonnal kap is az alkalmon, hogy végre leereszkedhessen. Szégyen a futás, de hasznos - ahogy a szólás is tartja, ő maga is elindul Mordachékkal együtt, s ha kell, még Umit is megfogja a karjánál, hogy semmiképp se maradjon le.
Nagyon reméli, hogy beválik valamelyik terv a sok közül. Hogy melyik (a monstrum erejét és érdeklődését leköti-e majd a sűrűsödő erdő, vagy legalább sikerül elbújniuk), az már annyira nem is érdekli. Viszont jobb óvatosnak lenni, ezt is így érzi. Talán nem csoda. A két nappal ezelőtti éjszaka után... Bármit csináltak a lánnyal, valahogy sosem volt jó.*
~Syb... vajon mi lehet vele?~
*Csak remélni tudja, hogy miután elváltak a sötét hajú lánnyal, ő is biztonságba került, s most nem éppen valami ilyesmivel van dolga neki is.
Követi a többieket, akármerre is menjenek, hiszen bízik abban, hogy a két férfi, akik valamivel azért talán jobban tájékozódnak az erdőben, mint ő, aki errefelé még sosem járt. Sok... Rengeteg yardot tudhat már a háta mögött hosszan tartó utazásainak javára, de most csak bennük bízhat, bármennyire rosszul is érinti a másra utaltság is.*
*Bár sikerül felkapaszkodnia a fára, nem maradhat ott sokáig. Egy medve ellen -amire először tippelt, ahogy a lehetséges ellenfél hangját hallotta- talán elegen lettek volna négyen, főleg úgy, ha ő fentről is tud támadni. De valahogy nincs olyan szerencséjük, hogy csak valami kósza medvét kapjanak a "nyakukba". Az elmúlt két napban már másodszor jön valami olyasmi, amire esély sem lehet, hogy legyőzzék. Ez a valami - bár fentről sem látszik még, hiába ér egyre közelebb - fákat tördel derékba és olyat ordít, hogy még körülötte is zizegnek a falevelek, az egyelőre biztonságosnak hitt faágon.
Ő maga sem szeretne megfutamodni, bár ő inkább azért, mert valóban aggódik amiatt, hogy az ilyen szabadon kószáló dögök veszélyt jelentenek másokra. Már a polip miatt is lelkifurdalása volt, pedig annak esetében nem is sejthette igazán, hogy nem győzhet fölötte. Most viszont ezt biztosan állíthatja. A lény az óriási karmaival, akár egyetlen csapással is végezhetne mindannyiukkal. Bár az is elég, ha csak ugyanígy rájuk borít egy fát.
Mindenképp menekülniük kell hát, ezt ő is így látja, bármilyen nehezen ismeri el magának is. Így, ahogy Darel érte nyúl, hogy lesegítse, azonnal kap is az alkalmon, hogy végre leereszkedhessen. Szégyen a futás, de hasznos - ahogy a szólás is tartja, ő maga is elindul Mordachékkal együtt, s ha kell, még Umit is megfogja a karjánál, hogy semmiképp se maradjon le.
Nagyon reméli, hogy beválik valamelyik terv a sok közül. Hogy melyik (a monstrum erejét és érdeklődését leköti-e majd a sűrűsödő erdő, vagy legalább sikerül elbújniuk), az már annyira nem is érdekli. Viszont jobb óvatosnak lenni, ezt is így érzi. Talán nem csoda. A két nappal ezelőtti éjszaka után... Bármit csináltak a lánnyal, valahogy sosem volt jó.*
~Syb... vajon mi lehet vele?~
*Csak remélni tudja, hogy miután elváltak a sötét hajú lánnyal, ő is biztonságba került, s most nem éppen valami ilyesmivel van dolga neki is.
Követi a többieket, akármerre is menjenek, hiszen bízik abban, hogy a két férfi, akik valamivel azért talán jobban tájékozódnak az erdőben, mint ő, aki errefelé még sosem járt. Sok... Rengeteg yardot tudhat már a háta mögött hosszan tartó utazásainak javára, de most csak bennük bízhat, bármennyire rosszul is érinti a másra utaltság is.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-20 10:47:51
Üzenet elküldve: 2014-03-20 10:47:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
*Mordach annak ellenére, hogy eléggé veszélyes helyzettel néznek szembe, igazán érdekesnek találja ezt az egészet. De hát minek is találná, hiszen vándor és harcos vér csörgedezik az ereiben, ami nem azt jelenti, hogy a közeledő lény félelmet szül, hanem egyre nagyobb kíváncsiságot. Ahogy közeledik, úgy kezdi el a Vörös elemezni a helyzetet. Az első szempont, hogy igazán nagy teremtményről lehet szó, hiszen a karmok, melyek az imént felbukkantak, egyértelműen erre utalhatnak - egy kis termetű szörny aligha bírna el három ekkora karmot. Hiába nagy, ebből annyi előny származhat a csapatnak, hogy nehezebben közlekedik az erdőben. Hiába lehet gyors - ami mondjuk nem valószínű, hiszen egy ideje már ácsorognak, ez meg még nem ért oda -, akkor is a fákat ugyanúgy döntögetnie kell, ami egy idő után fárasztó lesz számára, miközben a csapat könnyedén átszökell a sűrűn. Az sem utolsó szempont, hogy ha netán elbújni akarnának, akkor is sokkal könnyebb dolguk lenne, hiszen minden bizonnyal ennek a szeme a magasban van, s ha alant akarja őket keresni, az nem lenne túl egyszerű.
Nabii ötletére bólint, még célszerűnek is találja az első pillanatokban - ha nem döntögetné folyamatosan a fákat, akkor még a lenyilazás mellett is szavazna a férfi, de így semmi pénzért nem akarja kockáztatni egy leendő társa életét. Viszont minél jobban meg kellene ismerni ezt a lényt, hogy tudjanak - avagy az érdeklődés hiánya miatt Mordach jobban a közelébe férkőzhessen, s legyőzhesse valamilyen módon. Bár minden bizonnyal, ha a másik három eleve érdeklődést mutatott a rend iránt, akkor ők is hasonlóan vélekednek a dologról.
Bár ő egyáltalán nem menekülne, így a következőket sem akarja személy szerint menekülésnek nevezni, hiszen neki nem szokása az ilyesmi. Csupán beljebb mennek, hogy a lénynek ne legyen már egyszerű dolga, ha már el akarja őket kapni. Úgyhogy amint Nabii lejött a fáról, Mordach kivont karddal meg is indul előre, miközben maga mögé ejt egy pillantást: sóhajt egyet, mikor meglátja lovát a távolban, amint elhúzza az ágra akasztott kötelet, s szélsebesen elkezd futni, ellenkező irányba, merről a teremtmény érkezik. Igen okos állat, így egyértelműen nem fogja megvárni, amíg a lény lassan esetleg odaér hozzá, hanem mivel a férfi megadta neki a lehetőséget a távozásra, ezt ki is használja - persze nem örökre. Nem egy ilyen eset volt már, hogy mikor a Vörös harchelyzetbe került, akkor a patás odébbállt. S ez így van rendjén... A másik dolog, melyet lát, az az, hogy Darel leghátra került, amit remekül csinált, hiszen mivel Mordach halad elől, így a két hölgy került középre, s így jobban lehet védeni őket.
Gyorsan rohan egyenesen a férfi, azzal a reménnyel, hogy hamarosan eléri a tavat, melynek megkerülésével annyi előnyre tehetnek szert, hogy ha a szörny megjelenik a túlparton, akkor azt teljes egészében láthatják, hiszen ha nem gázol át a vízen, akkor is van idejük még tovább szaladni. Umi pedig emlékezteti a barlangra, s a kérdésre hangos beszéddel válaszol.*
- Elvileg nem annyira nagy a barlang, de több teremből áll, szóval nem tudom garantálni a szűk bejáratot. Hiába nem fér be, ha valamilyen szinten nagyobb a bejárat, akkor a karja befér, mellyel akár könnyedén kikaparhat minket! Viszont a másik lehetőséggel is számolhatunk, úgyhogy miután elértük a tavat, forduljunk délnek, s keressük a barlangot! Ha nem megfelelő, akkor elkezdünk visszafelé haladni, hogy kiérjünk a erdőből! Mivel még a nyílt terepen egyáltalán nem láttam ilyen bestiát, ezért okkal feltételezhetem, hogy a nyílt terepre nem jön utánunk! Ha mégis így történne, még akkor is vissza tudunk rohanni az erdőbe, de majd a későbbiekben egy próbát megér! Úgyhogy először is irány a tó, s mindenki kerülje meg, haladjon a túlsó oldalára, hogy láthassuk, mivel van is dolgunk!
*Utasítja a többieket, szinte ellentmondást nem tűrően, bár remélhetőleg mindenki egyet ért vele, hiszen az sem célszerű, ha vakon szaladnak az erdőben, hiszen még mélyebbre, még nagyobb veszedelem közé keveredhetnek, így hát kellenek a csomópontok, amikre emlékezhetnek. Ezért remek első pont a tó...*
*Mordach annak ellenére, hogy eléggé veszélyes helyzettel néznek szembe, igazán érdekesnek találja ezt az egészet. De hát minek is találná, hiszen vándor és harcos vér csörgedezik az ereiben, ami nem azt jelenti, hogy a közeledő lény félelmet szül, hanem egyre nagyobb kíváncsiságot. Ahogy közeledik, úgy kezdi el a Vörös elemezni a helyzetet. Az első szempont, hogy igazán nagy teremtményről lehet szó, hiszen a karmok, melyek az imént felbukkantak, egyértelműen erre utalhatnak - egy kis termetű szörny aligha bírna el három ekkora karmot. Hiába nagy, ebből annyi előny származhat a csapatnak, hogy nehezebben közlekedik az erdőben. Hiába lehet gyors - ami mondjuk nem valószínű, hiszen egy ideje már ácsorognak, ez meg még nem ért oda -, akkor is a fákat ugyanúgy döntögetnie kell, ami egy idő után fárasztó lesz számára, miközben a csapat könnyedén átszökell a sűrűn. Az sem utolsó szempont, hogy ha netán elbújni akarnának, akkor is sokkal könnyebb dolguk lenne, hiszen minden bizonnyal ennek a szeme a magasban van, s ha alant akarja őket keresni, az nem lenne túl egyszerű.
Nabii ötletére bólint, még célszerűnek is találja az első pillanatokban - ha nem döntögetné folyamatosan a fákat, akkor még a lenyilazás mellett is szavazna a férfi, de így semmi pénzért nem akarja kockáztatni egy leendő társa életét. Viszont minél jobban meg kellene ismerni ezt a lényt, hogy tudjanak - avagy az érdeklődés hiánya miatt Mordach jobban a közelébe férkőzhessen, s legyőzhesse valamilyen módon. Bár minden bizonnyal, ha a másik három eleve érdeklődést mutatott a rend iránt, akkor ők is hasonlóan vélekednek a dologról.
Bár ő egyáltalán nem menekülne, így a következőket sem akarja személy szerint menekülésnek nevezni, hiszen neki nem szokása az ilyesmi. Csupán beljebb mennek, hogy a lénynek ne legyen már egyszerű dolga, ha már el akarja őket kapni. Úgyhogy amint Nabii lejött a fáról, Mordach kivont karddal meg is indul előre, miközben maga mögé ejt egy pillantást: sóhajt egyet, mikor meglátja lovát a távolban, amint elhúzza az ágra akasztott kötelet, s szélsebesen elkezd futni, ellenkező irányba, merről a teremtmény érkezik. Igen okos állat, így egyértelműen nem fogja megvárni, amíg a lény lassan esetleg odaér hozzá, hanem mivel a férfi megadta neki a lehetőséget a távozásra, ezt ki is használja - persze nem örökre. Nem egy ilyen eset volt már, hogy mikor a Vörös harchelyzetbe került, akkor a patás odébbállt. S ez így van rendjén... A másik dolog, melyet lát, az az, hogy Darel leghátra került, amit remekül csinált, hiszen mivel Mordach halad elől, így a két hölgy került középre, s így jobban lehet védeni őket.
Gyorsan rohan egyenesen a férfi, azzal a reménnyel, hogy hamarosan eléri a tavat, melynek megkerülésével annyi előnyre tehetnek szert, hogy ha a szörny megjelenik a túlparton, akkor azt teljes egészében láthatják, hiszen ha nem gázol át a vízen, akkor is van idejük még tovább szaladni. Umi pedig emlékezteti a barlangra, s a kérdésre hangos beszéddel válaszol.*
- Elvileg nem annyira nagy a barlang, de több teremből áll, szóval nem tudom garantálni a szűk bejáratot. Hiába nem fér be, ha valamilyen szinten nagyobb a bejárat, akkor a karja befér, mellyel akár könnyedén kikaparhat minket! Viszont a másik lehetőséggel is számolhatunk, úgyhogy miután elértük a tavat, forduljunk délnek, s keressük a barlangot! Ha nem megfelelő, akkor elkezdünk visszafelé haladni, hogy kiérjünk a erdőből! Mivel még a nyílt terepen egyáltalán nem láttam ilyen bestiát, ezért okkal feltételezhetem, hogy a nyílt terepre nem jön utánunk! Ha mégis így történne, még akkor is vissza tudunk rohanni az erdőbe, de majd a későbbiekben egy próbát megér! Úgyhogy először is irány a tó, s mindenki kerülje meg, haladjon a túlsó oldalára, hogy láthassuk, mivel van is dolgunk!
*Utasítja a többieket, szinte ellentmondást nem tűrően, bár remélhetőleg mindenki egyet ért vele, hiszen az sem célszerű, ha vakon szaladnak az erdőben, hiszen még mélyebbre, még nagyobb veszedelem közé keveredhetnek, így hát kellenek a csomópontok, amikre emlékezhetnek. Ezért remek első pont a tó...*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-20 10:07:11
Üzenet elküldve: 2014-03-20 10:07:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Nabii cselekedeteire csak egy halvány, képére erőltetett mosoly a reakció. Többre jelenleg teljesen képtelennek érzi magát. Nem tud rá teljes egészében haragudni, elvégre mégiscsak sokat köszönhet neki. Sőt, ami azt illeti, rengeteget, ez viszont jelenleg mit sem ér. Csak annyit, hogy magára erőltesse azt a mosolyt. Hogy vegye a fáradtságot és ilyet tegyen, remélve azt, hogy ettől majd valamennyire megbékél a másik, ha nem is teljesen. Az üvöltés viszont hamarosan elhangzik. A légkör az eddiginél is jóval feszültebbé válik, miközben Umi is kardot ragad. A lovak egyre vadabbul viselkednek. Nem akarja, hogy hátasának baja legyen, éppen ezért hamarosan eloldozza. Inkább elengedi, remélve, hogy visszatér, minthogy valami itt széttépje.
Aggódva pillant Nabii után. Itt marad, persze, elvégre nemigen tudna most felmászni arra a fára, legalábbis nagyon időigényesen, beljebb meg nincs kedve menni. Egyedül meg főleg nem, bár lábai akaratlan is menekülőre fognák. Nagy erő kell ahhoz, hogy itt maradjon, erre viszont főként a jókora mennyiségű féltés ad lehetőséget. A fák eltűnése még nagyobb félelmet kelt benne. Ennek ellenére ábrázata csak pillanatra mutat riadalmat, utána átvált erős koncentrációra. Tekintetében lappangnak csak érzelmek innentől kezdve. Vesz is néhány nagy levegőt, hogy tisztábban tudjon gondolkozni, mikor viszont meghallja Darel szavait, mindez semmissé válik. Az, hogy egy ekkora ember, egy állig felfegyverzett férfi, ráadásul minden bizonnyal tapasztalt harcos a menekülés mellett dönt, újra felerősíti aggodalmait. Tekintete a felettük lévő nőre terelődik. Legszívesebben szavakkal sürgetné, erre viszont képtelen. Csak várja, egyre türelmetlenebbül, hogy jöjjön le. Ad a tapasztaltabbak szavára, így ha a Worf azt mondja, futás, akkor bizony futni fog, de csak akkor, ha a többiek is.*
- Mekkora az a barlang? Ha a bejárata kicsi, talán ott elbújhatnánk. Abból ítélve amit látunk, elég nagynak ítélem azt a fenevadat, talán nem férne be a barlangba. Vagy elkerülné a figyelmét, hogy oda megyünk *vázolja fel a fejében megfogalmazódó ötletet. Persze ennek van hátulütője is. Elvégre könnyen lehet az is, hogy rájuk omlasztaná a helyet, de ha nem mennek be túlságosan, akkor még mindig lesz lehetőségük arra, hogy kifussanak, mielőtt beomlik. Az is igaz, hogy nem kellene máris tönkretenni a lehetséges gyülekezőhelyet, csakhogy azt még mindig könnyebb újat keresniük, mint életet. Új élet elvégre nem áll rendelkezésükre a halál után. Ebben a világban semmiképp.*
*Nabii cselekedeteire csak egy halvány, képére erőltetett mosoly a reakció. Többre jelenleg teljesen képtelennek érzi magát. Nem tud rá teljes egészében haragudni, elvégre mégiscsak sokat köszönhet neki. Sőt, ami azt illeti, rengeteget, ez viszont jelenleg mit sem ér. Csak annyit, hogy magára erőltesse azt a mosolyt. Hogy vegye a fáradtságot és ilyet tegyen, remélve azt, hogy ettől majd valamennyire megbékél a másik, ha nem is teljesen. Az üvöltés viszont hamarosan elhangzik. A légkör az eddiginél is jóval feszültebbé válik, miközben Umi is kardot ragad. A lovak egyre vadabbul viselkednek. Nem akarja, hogy hátasának baja legyen, éppen ezért hamarosan eloldozza. Inkább elengedi, remélve, hogy visszatér, minthogy valami itt széttépje.
Aggódva pillant Nabii után. Itt marad, persze, elvégre nemigen tudna most felmászni arra a fára, legalábbis nagyon időigényesen, beljebb meg nincs kedve menni. Egyedül meg főleg nem, bár lábai akaratlan is menekülőre fognák. Nagy erő kell ahhoz, hogy itt maradjon, erre viszont főként a jókora mennyiségű féltés ad lehetőséget. A fák eltűnése még nagyobb félelmet kelt benne. Ennek ellenére ábrázata csak pillanatra mutat riadalmat, utána átvált erős koncentrációra. Tekintetében lappangnak csak érzelmek innentől kezdve. Vesz is néhány nagy levegőt, hogy tisztábban tudjon gondolkozni, mikor viszont meghallja Darel szavait, mindez semmissé válik. Az, hogy egy ekkora ember, egy állig felfegyverzett férfi, ráadásul minden bizonnyal tapasztalt harcos a menekülés mellett dönt, újra felerősíti aggodalmait. Tekintete a felettük lévő nőre terelődik. Legszívesebben szavakkal sürgetné, erre viszont képtelen. Csak várja, egyre türelmetlenebbül, hogy jöjjön le. Ad a tapasztaltabbak szavára, így ha a Worf azt mondja, futás, akkor bizony futni fog, de csak akkor, ha a többiek is.*
- Mekkora az a barlang? Ha a bejárata kicsi, talán ott elbújhatnánk. Abból ítélve amit látunk, elég nagynak ítélem azt a fenevadat, talán nem férne be a barlangba. Vagy elkerülné a figyelmét, hogy oda megyünk *vázolja fel a fejében megfogalmazódó ötletet. Persze ennek van hátulütője is. Elvégre könnyen lehet az is, hogy rájuk omlasztaná a helyet, de ha nem mennek be túlságosan, akkor még mindig lesz lehetőségük arra, hogy kifussanak, mielőtt beomlik. Az is igaz, hogy nem kellene máris tönkretenni a lehetséges gyülekezőhelyet, csakhogy azt még mindig könnyebb újat keresniük, mint életet. Új élet elvégre nem áll rendelkezésükre a halál után. Ebben a világban semmiképp.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-19 15:20:35
Üzenet elküldve: 2014-03-19 15:20:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Szörnyvadászok//
* Mordach kissé részletesebb leírása már érdekesebbnek tűnik, megjegyzi ő is magának, később még jól jöhet…
A távoli üvöltésre mind felfigyelnek. A szőke hajú nő felfelé indul egy fára. Még hasznos lehet ez a cselekvés…
De ez után az események igencsak felgyorsulnak. Újabb üvöltés rázza meg az erdőt és dübörgő robajjal szaggatja maga előtt a fákat bármi is haladjon feléjük ebben az iszonyatos tempóban. Elméje felgyorsul az események hatására, hamar pörögnek a gondolatok. Egy gyors fordulat a hátuk mögé, arrafelé igencsak sűrűsödik az erdő. Pillanat tört része csupán majd fordul is vissza, most felfelé ahol a szőkeség feszül a fának. Nem időz sokat, sosem szokott, szóra nyílnak ajkai *
- Lefelé! Hamar! És induljunk! Befelé a sűrűbe, ott majd lelassul bármi is legyen az.
* Katonás hangnemben, ahogy azt megszokta adja szinte a parancsot, szokatlan még számára a sok idegen… Ha szükséges segít Nabiinak leszállni a fáról, aztán ha valóban elfogadják az ötletet, akkor megszaporázott léptekkel, ütemes futásnak indul a többiek mögött (inkább ő maradjon hátul, mint mások) indul el az ösvényen, mi az erdő sűrűjébe vezet. Az ötlet egyszerű, bármi is legyen ez, és bármekkora ereje is legyen, ahogy egyre mélyebbre halad a növényzet idővel elkezdi lassítani majd. Hosszú távon akár előnyt is kovácsolhatnak abból, ha mozgásában némileg kortlátozottan szállnak szembe a lénnyel, ha esetleg úgy alakulna, hogy nincs más megoldás... *
* Mordach kissé részletesebb leírása már érdekesebbnek tűnik, megjegyzi ő is magának, később még jól jöhet…
A távoli üvöltésre mind felfigyelnek. A szőke hajú nő felfelé indul egy fára. Még hasznos lehet ez a cselekvés…
De ez után az események igencsak felgyorsulnak. Újabb üvöltés rázza meg az erdőt és dübörgő robajjal szaggatja maga előtt a fákat bármi is haladjon feléjük ebben az iszonyatos tempóban. Elméje felgyorsul az események hatására, hamar pörögnek a gondolatok. Egy gyors fordulat a hátuk mögé, arrafelé igencsak sűrűsödik az erdő. Pillanat tört része csupán majd fordul is vissza, most felfelé ahol a szőkeség feszül a fának. Nem időz sokat, sosem szokott, szóra nyílnak ajkai *
- Lefelé! Hamar! És induljunk! Befelé a sűrűbe, ott majd lelassul bármi is legyen az.
* Katonás hangnemben, ahogy azt megszokta adja szinte a parancsot, szokatlan még számára a sok idegen… Ha szükséges segít Nabiinak leszállni a fáról, aztán ha valóban elfogadják az ötletet, akkor megszaporázott léptekkel, ütemes futásnak indul a többiek mögött (inkább ő maradjon hátul, mint mások) indul el az ösvényen, mi az erdő sűrűjébe vezet. Az ötlet egyszerű, bármi is legyen ez, és bármekkora ereje is legyen, ahogy egyre mélyebbre halad a növényzet idővel elkezdi lassítani majd. Hosszú távon akár előnyt is kovácsolhatnak abból, ha mozgásában némileg kortlátozottan szállnak szembe a lénnyel, ha esetleg úgy alakulna, hogy nincs más megoldás... *
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-19 14:34:05
Üzenet elküldve: 2014-03-19 14:34:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
*Az ágak törésének zaja egyre hangosabbá válik, és az üvöltés is hangosabb lesz, de mintha változna is, egyre inkább hasonlít orkán tombolására, mint állati üvöltésre. Pár pillanat múlva hirtelen csend, mintha egy pillanatra megdermedne a világ, de ami az után következik az a rettegés olyan szintjét keltheti egy gyengébb emberben ami szó szerint halálos. A fák megindulnak, és eldőlnek, mint ahogy a gyermekek zuhannak el amikor meglökik őket. Ugyan nem tíz méteres brumi dönti ki őket, de ezt nem is tudhatja meg azonnal a díszes társaság, mert a kidőlt fák levelei eltakarják a valóságot, de azután eldől pár közelebbi fa is, és egy pillanatig látni lehet egy karmos mancsot, olyan karmokkal ami egy lovat is könnyedén félbevághatna. De talán még kettőt is. És ezen a mancsot nem egy ilyen karom van, hanem azonnal három. A kar lenedül, és a karmok könnyedén áthaladnak egy fatörzsön, ami olyan vastag, hogy talán három ember se tudná átkarolni. A fadarabok földre hullanak, és az erdő sötétjébe betör a nap. Ismét felhangzik az üvöltés, de most már inkább egy farkas és egy medve, mint ez előtt. Az üvöltésnek olyan szélereje van, hogy még azok a levelek is belerázkódnak, amik a társaság felett vannak, pedig még legalább tizenöt méterre vannak a hatalmas dögtől, ami jelenleg igen csak feléjük tart, és igen csak fenyegetően hat, és igen csak komoly szájszaga van. A lovak, oly mértékben rettegnek, hogy őrjöngve próbálnak megszabadulni a kötéltől ami fogva tartja őket.*
*Az ágak törésének zaja egyre hangosabbá válik, és az üvöltés is hangosabb lesz, de mintha változna is, egyre inkább hasonlít orkán tombolására, mint állati üvöltésre. Pár pillanat múlva hirtelen csend, mintha egy pillanatra megdermedne a világ, de ami az után következik az a rettegés olyan szintjét keltheti egy gyengébb emberben ami szó szerint halálos. A fák megindulnak, és eldőlnek, mint ahogy a gyermekek zuhannak el amikor meglökik őket. Ugyan nem tíz méteres brumi dönti ki őket, de ezt nem is tudhatja meg azonnal a díszes társaság, mert a kidőlt fák levelei eltakarják a valóságot, de azután eldől pár közelebbi fa is, és egy pillanatig látni lehet egy karmos mancsot, olyan karmokkal ami egy lovat is könnyedén félbevághatna. De talán még kettőt is. És ezen a mancsot nem egy ilyen karom van, hanem azonnal három. A kar lenedül, és a karmok könnyedén áthaladnak egy fatörzsön, ami olyan vastag, hogy talán három ember se tudná átkarolni. A fadarabok földre hullanak, és az erdő sötétjébe betör a nap. Ismét felhangzik az üvöltés, de most már inkább egy farkas és egy medve, mint ez előtt. Az üvöltésnek olyan szélereje van, hogy még azok a levelek is belerázkódnak, amik a társaság felett vannak, pedig még legalább tizenöt méterre vannak a hatalmas dögtől, ami jelenleg igen csak feléjük tart, és igen csak fenyegetően hat, és igen csak komoly szájszaga van. A lovak, oly mértékben rettegnek, hogy őrjöngve próbálnak megszabadulni a kötéltől ami fogva tartja őket.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-19 08:51:39
Üzenet elküldve: 2014-03-19 08:51:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
*Úgy tűnik, elfogadják a részigazságokat, amiket magyarázatként adott, s ez jó. Valóban hiányzik neki egy csapat a "háta mögül", valóban hiányoznak a régi balhék, és az, hogy próbára tegye tudását és erejét. Bármilyen furcsán is hangzik, szerette annak idején a veszélyes helyzeteket, szeretett olyasmit tenni, amivel mások, a gyengébbek, védtelenebbek segítségére lehetett. És bár azóta jópár év eltelt -majdnem egy évtized is-, nem kételkedik benne, hogy most is ugyanúgy élvezhetné. Még annak ellenére sem, hogy két éjjellel ezelőtt szó szerint kilyukasztotta a bőrét valami ocsmányság és nem tudott megmenteni egy kislányt... Bár az ő élete minden bizonnyal a saját bűne miatt került akkora veszélybe. Tudja, hogy óriási baklövést követett el azzal a szúrással, vagyis leginkább azzal, hogy akkor nem az eszét használta -ahogy ezt Umiba is megpróbálta belesulykolni már idefelé jövet-, hanem hagyta magán eluralkodni az érzelmeit. A fáradtságot, a félelmet és az őket amolyan "fészekként" használó szörnyeteg iránt érzett gyűlöletet.
Elhessegeti ezeket a gondolatokat, s igyekszik inkább a körülötte lévőkre figyelni, hiszen most ez az, ami lényeges. Umi, a vörös és a farkascímeres, akik úgy tűnik, akár mától fogva a társai lehetnek.*
~Egy tó, attól délre, egy hatalmas, kidőlt, csupa-moha tölgynél.~
*Próbálja megjegyezni az utat a barlanghoz, hiszen minden bizonnyal később is szükség lesz erre. Ha már egyszer találkozóhely, biztos nem utoljára kell oda kivonuljanak, tehát mindenképp érdemes észbe vésni, és út közben figyelni mindenre, ami jelentős tájékozódási pont lehet akár a későbbi barlanghoz jutáshoz, akár az erdő felderítéséhez.
Időnként oda-odapillant persze Umira is az erdő szemlélése közben, s ha sikerül közelebb kerülnie hozzá a gyaloglás közben, igyekszik kicsit átkarolni pár lépés erejéig, vagy legalább végigsimítani a háta kevésbé fájdalmas területein. Nem akarja, hogy kiszorítva vagy egyedül érezze magát, tehát ez a részéről akkor is felfogható lenne egy amolyan bocsánatkérésnek, ha nem küldene felé ezt sugalló pillantásokat, ahogy elkapja tekintetét.
Ahogy meghallja a morgást vagy üvöltést -nem is igazán tudja eldönteni, melyik ez-, azonnal a hang irányába kapja a fejét, s a következő pillanatban már fordul is felé. Szíve nagyot dobban, s próbálja leerőltetni torkán a hirtelen odanőtt gombócot.*
- Valami nagyon nem jó.
*Válaszolja Umi kérdésére. Ugyan a vörös szavai is megfelelhettek volna válaszként, ám úgy tűnik, máris jön a feketeleves, a valami, ami próbára teszi mindannyiukat... és nem akar hazudni a lánynak. A hang alapján valami nagy és ijesztő közeledik.*
- Ti maradjatok itt.
*Gyorsan, kapkodva nyom egy csókot a lány homlokára s még azt is odasúgja neki, hogy vigyázzon magára és mindent bele, majd elkezd felmászni a legközelebb eső fára, amiről úgy gondolja, hogy el is fogja bírni. A célja az, hogy nagyjából 3-4 méter magasra feljusson, lehetőleg nagyjából a lent hagyott csapat fölé. Fáj a hasa még valamennyire, természetesen. Viszont előveszi esze jobbik felét és egyszerűen kizárja elméjéből a fájdalmat, félelmet és féltést, amennyire csak tudja - mint régen. Most nagyon sok minden múlhat ezen. A hármason lent, és rajta odafent.
Igyekszik csendben meglapulni, miután elővette hüvelyéből a rövidkardot. Ez jobbjában, baljával és lábaival pedig igyekszik biztos támasztékot, stabil helyzetet keresni. Ha lehet, még hátát is a törzsnek vagy egy erősebb ágnak veti, míg vár és a távolt fürkészi.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.19 08:53:39
*Úgy tűnik, elfogadják a részigazságokat, amiket magyarázatként adott, s ez jó. Valóban hiányzik neki egy csapat a "háta mögül", valóban hiányoznak a régi balhék, és az, hogy próbára tegye tudását és erejét. Bármilyen furcsán is hangzik, szerette annak idején a veszélyes helyzeteket, szeretett olyasmit tenni, amivel mások, a gyengébbek, védtelenebbek segítségére lehetett. És bár azóta jópár év eltelt -majdnem egy évtized is-, nem kételkedik benne, hogy most is ugyanúgy élvezhetné. Még annak ellenére sem, hogy két éjjellel ezelőtt szó szerint kilyukasztotta a bőrét valami ocsmányság és nem tudott megmenteni egy kislányt... Bár az ő élete minden bizonnyal a saját bűne miatt került akkora veszélybe. Tudja, hogy óriási baklövést követett el azzal a szúrással, vagyis leginkább azzal, hogy akkor nem az eszét használta -ahogy ezt Umiba is megpróbálta belesulykolni már idefelé jövet-, hanem hagyta magán eluralkodni az érzelmeit. A fáradtságot, a félelmet és az őket amolyan "fészekként" használó szörnyeteg iránt érzett gyűlöletet.
Elhessegeti ezeket a gondolatokat, s igyekszik inkább a körülötte lévőkre figyelni, hiszen most ez az, ami lényeges. Umi, a vörös és a farkascímeres, akik úgy tűnik, akár mától fogva a társai lehetnek.*
~Egy tó, attól délre, egy hatalmas, kidőlt, csupa-moha tölgynél.~
*Próbálja megjegyezni az utat a barlanghoz, hiszen minden bizonnyal később is szükség lesz erre. Ha már egyszer találkozóhely, biztos nem utoljára kell oda kivonuljanak, tehát mindenképp érdemes észbe vésni, és út közben figyelni mindenre, ami jelentős tájékozódási pont lehet akár a későbbi barlanghoz jutáshoz, akár az erdő felderítéséhez.
Időnként oda-odapillant persze Umira is az erdő szemlélése közben, s ha sikerül közelebb kerülnie hozzá a gyaloglás közben, igyekszik kicsit átkarolni pár lépés erejéig, vagy legalább végigsimítani a háta kevésbé fájdalmas területein. Nem akarja, hogy kiszorítva vagy egyedül érezze magát, tehát ez a részéről akkor is felfogható lenne egy amolyan bocsánatkérésnek, ha nem küldene felé ezt sugalló pillantásokat, ahogy elkapja tekintetét.
Ahogy meghallja a morgást vagy üvöltést -nem is igazán tudja eldönteni, melyik ez-, azonnal a hang irányába kapja a fejét, s a következő pillanatban már fordul is felé. Szíve nagyot dobban, s próbálja leerőltetni torkán a hirtelen odanőtt gombócot.*
- Valami nagyon nem jó.
*Válaszolja Umi kérdésére. Ugyan a vörös szavai is megfelelhettek volna válaszként, ám úgy tűnik, máris jön a feketeleves, a valami, ami próbára teszi mindannyiukat... és nem akar hazudni a lánynak. A hang alapján valami nagy és ijesztő közeledik.*
- Ti maradjatok itt.
*Gyorsan, kapkodva nyom egy csókot a lány homlokára s még azt is odasúgja neki, hogy vigyázzon magára és mindent bele, majd elkezd felmászni a legközelebb eső fára, amiről úgy gondolja, hogy el is fogja bírni. A célja az, hogy nagyjából 3-4 méter magasra feljusson, lehetőleg nagyjából a lent hagyott csapat fölé. Fáj a hasa még valamennyire, természetesen. Viszont előveszi esze jobbik felét és egyszerűen kizárja elméjéből a fájdalmat, félelmet és féltést, amennyire csak tudja - mint régen. Most nagyon sok minden múlhat ezen. A hármason lent, és rajta odafent.
Igyekszik csendben meglapulni, miután elővette hüvelyéből a rövidkardot. Ez jobbjában, baljával és lábaival pedig igyekszik biztos támasztékot, stabil helyzetet keresni. Ha lehet, még hátát is a törzsnek vagy egy erősebb ágnak veti, míg vár és a távolt fürkészi.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.19 08:53:39
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-18 20:40:42
Üzenet elküldve: 2014-03-18 20:40:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok //
*Umi enyhe bocsánatkérésére Mordach csak biccent egyet, s még talán a hölgyemény nagy szerencsének is mondhatja, hogy a Vörös nem az a számonkérő, problémás fajta, aki akár egyből a torkának is eshetne. Na, az még egy kellemetlen helyzet lenne! Inkább csak szótlanul húzza el fejét a másik kezétől, majd fordul meg, s folytatja útját. Tény, hogy kissé zavarja a tudatlanság, ám ha ezen rágódna folyamatosan, akkor az teljesen elvenné a figyelmét arról, amire most koncentrálnia kell.*
- Igen, a tóról én is tudok, attól kell délre fordulni. *válaszolja Darelnek* Onnan egy igen nagy, kidőlt öreg tölgyet kell keresni, melyet vastagon benőtt a moha. Na, akörül van a barlang is, elvileg nem téveszthetjük el.
*Bólogat határozottan, majd végighallgatja Nabii történetét. Teljesen hihetőnek tűnik, s egyelőre nincs is a férfinek oka arra, hogy mást feltételezzen. Bár Umi megadta a kezdőlökést, s most se lehet tudni, hogy esetleg mindkét hölgyemény eltűnik-e egy szép napon nyomtalanul, de talán egy esélyt lehetne nekik adni. Az enyhe tudatalatti kételkedés viszont nem sarkallja beszédre, inkább csak hümmög egyet a kis történetre, mely a szegénynegyedben esett meg.
Útközben azt tervezgeti magában a Vörös, hogy amikor visszatér a városban, akkor begyűjti a felkéréseket hivatalosan is, s kiosztja azokat a rendtagoknak. Bár a barlang ideiglenes szállásnak, találkozóhelynek jó lenne, hiszen csendes helyen van, távol az emberektől, s még talán jó is az, hogy nem egyszerű rálelni. Már maga is szívesen vadászna egy jót - erre igazán Umi feltűnése adta meg a hangulatot -, persze egyelőre a kötelezettség az első, s ha már vállalta ezt az egészet, akkor végig is fogja csinálni.
E gondolatok közepette hallja meg azt a szokatlan morajt, mely maguk mögül jön. Elég sok minden lejátszódik benne, kezdve valami igen balul elsült kísérlettől a tényleges szörnyetegig. Utóbbi talán nem is lenne oly meglepő, hiszen az erdő ezen része eléggé feltérképezetlen, s könnyedén lehet az is, hogy olyan lények tanyáznak az itteni sűrűben s barlangokban, amik még az ember legmerészebb gondolatait is felülmúlják! Viszont azt is hozzá kell venni ehhez, hogy talán akad olyan is, mely ugyan ritka, ugyanakkor talán nem annyira veszélyes, s a testrészei igazán értékesek lehetnek. Egy-egy szarvért, vagy akár epéért igen sok aranyat fizetnek a nemesek, s ezt biz' ki kell használni!
Mindenesetre most jobban teszi, ha inkább elhessegeti ezeket a gondolatokat, s arra koncentrál, ami vészesen feléjük közeleg. Szinte visszhangzik az erdő attól a mély üvöltéstől és morgástól, s a férfi szinte látja szétrebbenni a távolban a madarakat. Persze a lényt még nem látja - s talán pont ellentétben van a hang a testtel. Természetesen neki sem kell több, hegyes acélkarmai csattannak egyet, amint összeszorítja öklét, hosszúkardja pedig hangosan csusszan végig a kardhüvely belsején, majd az éles pengét egyenesen hang irányába fordítja.*
- Úgy látom, társaságunk akadt...
*Umi enyhe bocsánatkérésére Mordach csak biccent egyet, s még talán a hölgyemény nagy szerencsének is mondhatja, hogy a Vörös nem az a számonkérő, problémás fajta, aki akár egyből a torkának is eshetne. Na, az még egy kellemetlen helyzet lenne! Inkább csak szótlanul húzza el fejét a másik kezétől, majd fordul meg, s folytatja útját. Tény, hogy kissé zavarja a tudatlanság, ám ha ezen rágódna folyamatosan, akkor az teljesen elvenné a figyelmét arról, amire most koncentrálnia kell.*
- Igen, a tóról én is tudok, attól kell délre fordulni. *válaszolja Darelnek* Onnan egy igen nagy, kidőlt öreg tölgyet kell keresni, melyet vastagon benőtt a moha. Na, akörül van a barlang is, elvileg nem téveszthetjük el.
*Bólogat határozottan, majd végighallgatja Nabii történetét. Teljesen hihetőnek tűnik, s egyelőre nincs is a férfinek oka arra, hogy mást feltételezzen. Bár Umi megadta a kezdőlökést, s most se lehet tudni, hogy esetleg mindkét hölgyemény eltűnik-e egy szép napon nyomtalanul, de talán egy esélyt lehetne nekik adni. Az enyhe tudatalatti kételkedés viszont nem sarkallja beszédre, inkább csak hümmög egyet a kis történetre, mely a szegénynegyedben esett meg.
Útközben azt tervezgeti magában a Vörös, hogy amikor visszatér a városban, akkor begyűjti a felkéréseket hivatalosan is, s kiosztja azokat a rendtagoknak. Bár a barlang ideiglenes szállásnak, találkozóhelynek jó lenne, hiszen csendes helyen van, távol az emberektől, s még talán jó is az, hogy nem egyszerű rálelni. Már maga is szívesen vadászna egy jót - erre igazán Umi feltűnése adta meg a hangulatot -, persze egyelőre a kötelezettség az első, s ha már vállalta ezt az egészet, akkor végig is fogja csinálni.
E gondolatok közepette hallja meg azt a szokatlan morajt, mely maguk mögül jön. Elég sok minden lejátszódik benne, kezdve valami igen balul elsült kísérlettől a tényleges szörnyetegig. Utóbbi talán nem is lenne oly meglepő, hiszen az erdő ezen része eléggé feltérképezetlen, s könnyedén lehet az is, hogy olyan lények tanyáznak az itteni sűrűben s barlangokban, amik még az ember legmerészebb gondolatait is felülmúlják! Viszont azt is hozzá kell venni ehhez, hogy talán akad olyan is, mely ugyan ritka, ugyanakkor talán nem annyira veszélyes, s a testrészei igazán értékesek lehetnek. Egy-egy szarvért, vagy akár epéért igen sok aranyat fizetnek a nemesek, s ezt biz' ki kell használni!
Mindenesetre most jobban teszi, ha inkább elhessegeti ezeket a gondolatokat, s arra koncentrál, ami vészesen feléjük közeleg. Szinte visszhangzik az erdő attól a mély üvöltéstől és morgástól, s a férfi szinte látja szétrebbenni a távolban a madarakat. Persze a lényt még nem látja - s talán pont ellentétben van a hang a testtel. Természetesen neki sem kell több, hegyes acélkarmai csattannak egyet, amint összeszorítja öklét, hosszúkardja pedig hangosan csusszan végig a kardhüvely belsején, majd az éles pengét egyenesen hang irányába fordítja.*
- Úgy látom, társaságunk akadt...
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-03-18 19:36:16
Üzenet elküldve: 2014-03-18 19:36:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
- Lehet, de még nem volt alkalmam kiismerni. Csak néhány napja van nálam *ismeri be, lovával kapcsolatos tudatlanságát. Tény, hogy úgy tűnik, igencsak hiányosak az ismeretei. Bár lovagolni tud, elvégre az előírás volt, ez a jószág igencsak trükkösnek bizonyul. Vagy inkább önfejűnek. Minden esetre azt nagyon reméli, hogy nem akarja itt hagyni őket, amint az erdő szélén hagyják. Csendben baktat tovább, saját lábain. Olykor megremegnek tagjai, hála a temérdek vágásnak, melyet birtokolnak, azok viszont cseppet sem fájnak annyira, mint az az egy nagy, melynek bizonyára nyoma is marad. Szólnia nem kell. Ismételten csak feleslegesnek érzi magát, miközben némán kullog. Zavara lassacskán elmúlik. Már csak komorsága marad és aggodalmai. Nem egészen biztos dolgában. Itt van egymaga, három nagy harcossal. Nem is érti, hogy mit keres itt, elvégre minden bizonnyal csak hátráltatni tudja őket. Biztos benne, hogy megteszi amit tud, azt viszont igencsak csekélynek tartja, így előre jártatva agyát. Mordach közeledése rázza fel kicsit. Nagyokat pislog, miközben hagyja, hogy a Vörös ajkai csókot hintsenek kezére.*
- Sajnálom *suttogja felé, őszinte bocsánatkéréssel hangjában, s tekintetében egyaránt. Látszik rajta, hogy szívesen elmondaná, mi történt akkor, ugyanakkor az is, hogy nem itt. A feszélyezettség a többiek miatt folyamatosan nyomja gondolatait. Éppen ezért marad inkább csendben. Nem szereti dolgait nyilvánosság elé hozni. Olyan fülek tudtára, melyekre nem tartozik, legalábbis véleménye szerint. A további beszédben pedig egyszerűen feleslegessé válik. Nabii beszél helyette is, miközben tekintetével is mély hallgatásba taszítja a lányt. Nem tud másra gondolni, mint arra, hogy be kell fognia száját és nem kell szólnia egy mukkot sem. Csak hallgatja hát az állítólagos okokat, kissé sértődötten, elvégre eszerint is csak úgy döntött felette a másik, felszólalni mégsem szólal. Egy aprót biccent csupán megerősítésként, ezt elégnek is véli.
Lovát kiköti egy ághoz, kissé távolabb vezetve, miközben kezdi hallgatni a másik férfi kérdéseit, ekkor viszont valami más is felcsendül. Az erdő vészjósló hangot hallat, pontosabban egy onnan közeledő valami. A lány érzi ahogy beleremeg a föld közeledtébe. Hangja medvékére emlékezteti, azt viszont nem hiszi, hogy az közelít feléjük. Már csak abból sem, ahogyan talpa alatt enyhén megrázkódik a föld, minden egyes hangos lépésnél. Tekintete aggódóvá válik, miközben egyik kezét nyugtatóan teszi lova orrára, miközben másikkal fegyvert ránt, hogy felkészüljön az ismeretlenre, annyira, amennyire teheti.*
- Mégis… mi lehet ez? *kérdi, aggodalommal átitatott hangon. Izmai egytől-egyig megfeszülnek várakozás közben. Nem néz a többiekre, csak az erdőre, pontosabban a hang forrásának irányába.*
- Lehet, de még nem volt alkalmam kiismerni. Csak néhány napja van nálam *ismeri be, lovával kapcsolatos tudatlanságát. Tény, hogy úgy tűnik, igencsak hiányosak az ismeretei. Bár lovagolni tud, elvégre az előírás volt, ez a jószág igencsak trükkösnek bizonyul. Vagy inkább önfejűnek. Minden esetre azt nagyon reméli, hogy nem akarja itt hagyni őket, amint az erdő szélén hagyják. Csendben baktat tovább, saját lábain. Olykor megremegnek tagjai, hála a temérdek vágásnak, melyet birtokolnak, azok viszont cseppet sem fájnak annyira, mint az az egy nagy, melynek bizonyára nyoma is marad. Szólnia nem kell. Ismételten csak feleslegesnek érzi magát, miközben némán kullog. Zavara lassacskán elmúlik. Már csak komorsága marad és aggodalmai. Nem egészen biztos dolgában. Itt van egymaga, három nagy harcossal. Nem is érti, hogy mit keres itt, elvégre minden bizonnyal csak hátráltatni tudja őket. Biztos benne, hogy megteszi amit tud, azt viszont igencsak csekélynek tartja, így előre jártatva agyát. Mordach közeledése rázza fel kicsit. Nagyokat pislog, miközben hagyja, hogy a Vörös ajkai csókot hintsenek kezére.*
- Sajnálom *suttogja felé, őszinte bocsánatkéréssel hangjában, s tekintetében egyaránt. Látszik rajta, hogy szívesen elmondaná, mi történt akkor, ugyanakkor az is, hogy nem itt. A feszélyezettség a többiek miatt folyamatosan nyomja gondolatait. Éppen ezért marad inkább csendben. Nem szereti dolgait nyilvánosság elé hozni. Olyan fülek tudtára, melyekre nem tartozik, legalábbis véleménye szerint. A további beszédben pedig egyszerűen feleslegessé válik. Nabii beszél helyette is, miközben tekintetével is mély hallgatásba taszítja a lányt. Nem tud másra gondolni, mint arra, hogy be kell fognia száját és nem kell szólnia egy mukkot sem. Csak hallgatja hát az állítólagos okokat, kissé sértődötten, elvégre eszerint is csak úgy döntött felette a másik, felszólalni mégsem szólal. Egy aprót biccent csupán megerősítésként, ezt elégnek is véli.
Lovát kiköti egy ághoz, kissé távolabb vezetve, miközben kezdi hallgatni a másik férfi kérdéseit, ekkor viszont valami más is felcsendül. Az erdő vészjósló hangot hallat, pontosabban egy onnan közeledő valami. A lány érzi ahogy beleremeg a föld közeledtébe. Hangja medvékére emlékezteti, azt viszont nem hiszi, hogy az közelít feléjük. Már csak abból sem, ahogyan talpa alatt enyhén megrázkódik a föld, minden egyes hangos lépésnél. Tekintete aggódóvá válik, miközben egyik kezét nyugtatóan teszi lova orrára, miközben másikkal fegyvert ránt, hogy felkészüljön az ismeretlenre, annyira, amennyire teheti.*
- Mégis… mi lehet ez? *kérdi, aggodalommal átitatott hangon. Izmai egytől-egyig megfeszülnek várakozás közben. Nem néz a többiekre, csak az erdőre, pontosabban a hang forrásának irányába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957