Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-25 13:52:43
Üzenet elküldve: 2019-08-25 13:52:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimerilnek más tervei vannak a vaddisznóval, mint Mërulonnak és ennek hangot is ad, majd a kurta csere után elindul. Mielőtt belevetné magát a bokrok közé, tűzkész helyzetbe hozza a számszeríjat és a tündérnek adja, ahogy némi élelmet is kap Mërulon.
A lándzsa végével hagyott nyomok szakaszosak, de kis kereséssel megtalálhatóak, itt-ott ugyan az erdő talajába vész, de ha nem kell rohannia, a félelf talán követni is tudja majd visszafelé.
A megtalált Borssal óvatosan kell bánni, nehogy újra megriadjon, de amikor már Nimeril kezében van a kantár, láthatóan megnyugszik. Egy ló ahhoz van szokva, hogy van mellette valaki, az erdőben csak egy ijedt préda válna belőle.
Visszatérve nekilát a felszerelés átkutatásának, amelyben az említett elsősegélycsomagra lel. Egy zöld színű kenőcs van benne egy apró tégelyben, mintha Vérfű és Észak reménye gyógyfüvek illatát érezné rajta. Emellett egy apró fiola alkohol, kötszer, tű és cérna áll még rendelkezésére.
Míg Nimeril visszatér, a fa tövében fekvő tündér gondolataival foglalkozik. Valóban nem alakul túl jól az expedíció, talán érdemes volna elgondolkodni rajta, hogy mik lehetnek ennek az okai. Bár gyorsnak mondja a félvér visszatérését, valójában hosszú időnek tűnt számára a várakozás. A fa alatt csak a kétségek és a csípőjéből lüktető fájdalom voltak a társai.
Amikor megkezdődik a seb alkohollal történő kimosása, Mërulon ájulás közeli állapotba kerül, de sikeresen eszméleténél marad. A köpeny sokat segít felfogni a hang nagy részét, a tündér most férfiasan viseli a megpróbáltatásokat, pedig a boncolásokban jártas Nimeril tudhatja, hogy pokoli kínokat visel el ájulás nélkül.
Varrásra nincs szükség, de a zöld kenőcs biztosan segít majd, hogy a seb összehúzódjon és ne vérezzen újra. Persze ehhez arra is szükség van, hogy a tündér ne ficánkoljon sokat. A félelf jónak tartja a kötést, amelyet a sebre tesz. Nem a legjobb, de szakszerű és tartani fog egy darabig, bár a mozgást nem segíti.
Ha Nimeril megpróbálná felsegíteni a tündért, akkor mindez ki is derül. Nagyon nehezen és sok-sok fájdalommal Mërulon részéről sikerül talpra vergődni. Ez nagyon nehéz menetelés lesz így. Borsra is sikerül felülni, de csak úgy tud elhelyezkedni, hogy a lábai a nyereg egyik oldalán vannak, mert normálisan, szétterpesztett lábakkal nem képes megülni sérült csípője miatt.
Ha Nimeril nem segíti fel a lóra, akkor persze minden másképpen alakul.
Nyxa egy közeli ágról leskelődik, Bors békésen legelészik.*
//Dobások: Mërulon - fájdalomtűrés-próba - sikeres, Nimeril - ügyesség-próba (+1) - sikeres)//
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.25 13:55:35
*Nimerilnek más tervei vannak a vaddisznóval, mint Mërulonnak és ennek hangot is ad, majd a kurta csere után elindul. Mielőtt belevetné magát a bokrok közé, tűzkész helyzetbe hozza a számszeríjat és a tündérnek adja, ahogy némi élelmet is kap Mërulon.
A lándzsa végével hagyott nyomok szakaszosak, de kis kereséssel megtalálhatóak, itt-ott ugyan az erdő talajába vész, de ha nem kell rohannia, a félelf talán követni is tudja majd visszafelé.
A megtalált Borssal óvatosan kell bánni, nehogy újra megriadjon, de amikor már Nimeril kezében van a kantár, láthatóan megnyugszik. Egy ló ahhoz van szokva, hogy van mellette valaki, az erdőben csak egy ijedt préda válna belőle.
Visszatérve nekilát a felszerelés átkutatásának, amelyben az említett elsősegélycsomagra lel. Egy zöld színű kenőcs van benne egy apró tégelyben, mintha Vérfű és Észak reménye gyógyfüvek illatát érezné rajta. Emellett egy apró fiola alkohol, kötszer, tű és cérna áll még rendelkezésére.
Míg Nimeril visszatér, a fa tövében fekvő tündér gondolataival foglalkozik. Valóban nem alakul túl jól az expedíció, talán érdemes volna elgondolkodni rajta, hogy mik lehetnek ennek az okai. Bár gyorsnak mondja a félvér visszatérését, valójában hosszú időnek tűnt számára a várakozás. A fa alatt csak a kétségek és a csípőjéből lüktető fájdalom voltak a társai.
Amikor megkezdődik a seb alkohollal történő kimosása, Mërulon ájulás közeli állapotba kerül, de sikeresen eszméleténél marad. A köpeny sokat segít felfogni a hang nagy részét, a tündér most férfiasan viseli a megpróbáltatásokat, pedig a boncolásokban jártas Nimeril tudhatja, hogy pokoli kínokat visel el ájulás nélkül.
Varrásra nincs szükség, de a zöld kenőcs biztosan segít majd, hogy a seb összehúzódjon és ne vérezzen újra. Persze ehhez arra is szükség van, hogy a tündér ne ficánkoljon sokat. A félelf jónak tartja a kötést, amelyet a sebre tesz. Nem a legjobb, de szakszerű és tartani fog egy darabig, bár a mozgást nem segíti.
Ha Nimeril megpróbálná felsegíteni a tündért, akkor mindez ki is derül. Nagyon nehezen és sok-sok fájdalommal Mërulon részéről sikerül talpra vergődni. Ez nagyon nehéz menetelés lesz így. Borsra is sikerül felülni, de csak úgy tud elhelyezkedni, hogy a lábai a nyereg egyik oldalán vannak, mert normálisan, szétterpesztett lábakkal nem képes megülni sérült csípője miatt.
Ha Nimeril nem segíti fel a lóra, akkor persze minden másképpen alakul.
Nyxa egy közeli ágról leskelődik, Bors békésen legelészik.*
//Dobások: Mërulon - fájdalomtűrés-próba - sikeres, Nimeril - ügyesség-próba (+1) - sikeres)//
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.25 13:55:35
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-24 23:46:18
Üzenet elküldve: 2019-08-24 23:46:18
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Mërulon eddigi tervei csődbe fulladni lászanak, s kezdi úgy érezni, hiába küszködött. Sűrű, mély gondolatok közt vergődik, míg a lány a lovat keresi, ő pedig majszolja a sültet. ~Mit keresek én itt? Megtalálom valaha ilyen állapotban az irbiszemet? Meg tudnám véglegesen szelídíteni? Aztán be tudnám idomítani? Azt kint el tudnám végezni? Valaha visszavehetem a régi hitemet?~ A talányokból csupán Nim érkezése rángatja ki, oldalán a lóval.*
-Na, ez gyors volt. *Mosolyogna a lányra, bár az elkezdi az elsősegély csomagról faggatni. Mërulon tudja, hogy rosszabb lenne, ha nem látják el a sebet, még úgy is, hogy megitta a varázsitalt.* A bal oldalán van, függesztve. *Mondja lelketlenül. Nim elkezdheti ellátni a fiút, amit Maerli valószínűleg rosszul fog tűrni, képességeiből fakadóan. Ha üvöltenie kellene, majd a köpenyét tartaná maga elé, hogy kisebb zajt csapjon. Nem szeretne újabb konfliktust ezen a helyen. Megpróbálhat akár megint viccelődni, hátha oldja a nyomott hangulatot.*
-Annyira vicces, hogy az első itteni tartózkodásom alatt egy farkasfalka kergetett meg, most pedig egy vaddisznó öklelt fel. Mi lesz a következő: eltapos egy drahun?! *Nimnek válaszolna a disznóra kitérve.*
-Szerintem azt az állatot már nem tudnád megmenti, túl súlyos sebet kapott. Ha a malacok miatt aggódsz, akár haza vihetjük őket magunkkal, így nem halnak meg és tisztességesen járnánk el. *Azzal feltenne egy kérdést még, ami nagyon foglalkoztatja.* Neked van hova hazamenned egyáltalán? Van klánod, vagy lakótársad? Van egyáltalán házad? Melletted van valaki? *Mondja, majd közben maga is ezekre gondolna. Hiányzik neki a régi élete, az otthona. Ha majd elhagyják az erdőt, nem tudja merre fog menni. Ekkor megpróbálna felállni, amihez a félvér segítségét kérné.*
-Segíts fel, aztán Borsra is fel szeretnék szállni. Követnünk kéne a disznót és gyorsabban haladunk, ha nem gyalogszerrel haladok. *Mondaná, majd a többit a sorsra és Nimerilre bízná.*
*Mërulon eddigi tervei csődbe fulladni lászanak, s kezdi úgy érezni, hiába küszködött. Sűrű, mély gondolatok közt vergődik, míg a lány a lovat keresi, ő pedig majszolja a sültet. ~Mit keresek én itt? Megtalálom valaha ilyen állapotban az irbiszemet? Meg tudnám véglegesen szelídíteni? Aztán be tudnám idomítani? Azt kint el tudnám végezni? Valaha visszavehetem a régi hitemet?~ A talányokból csupán Nim érkezése rángatja ki, oldalán a lóval.*
-Na, ez gyors volt. *Mosolyogna a lányra, bár az elkezdi az elsősegély csomagról faggatni. Mërulon tudja, hogy rosszabb lenne, ha nem látják el a sebet, még úgy is, hogy megitta a varázsitalt.* A bal oldalán van, függesztve. *Mondja lelketlenül. Nim elkezdheti ellátni a fiút, amit Maerli valószínűleg rosszul fog tűrni, képességeiből fakadóan. Ha üvöltenie kellene, majd a köpenyét tartaná maga elé, hogy kisebb zajt csapjon. Nem szeretne újabb konfliktust ezen a helyen. Megpróbálhat akár megint viccelődni, hátha oldja a nyomott hangulatot.*
-Annyira vicces, hogy az első itteni tartózkodásom alatt egy farkasfalka kergetett meg, most pedig egy vaddisznó öklelt fel. Mi lesz a következő: eltapos egy drahun?! *Nimnek válaszolna a disznóra kitérve.*
-Szerintem azt az állatot már nem tudnád megmenti, túl súlyos sebet kapott. Ha a malacok miatt aggódsz, akár haza vihetjük őket magunkkal, így nem halnak meg és tisztességesen járnánk el. *Azzal feltenne egy kérdést még, ami nagyon foglalkoztatja.* Neked van hova hazamenned egyáltalán? Van klánod, vagy lakótársad? Van egyáltalán házad? Melletted van valaki? *Mondja, majd közben maga is ezekre gondolna. Hiányzik neki a régi élete, az otthona. Ha majd elhagyják az erdőt, nem tudja merre fog menni. Ekkor megpróbálna felállni, amihez a félvér segítségét kérné.*
-Segíts fel, aztán Borsra is fel szeretnék szállni. Követnünk kéne a disznót és gyorsabban haladunk, ha nem gyalogszerrel haladok. *Mondaná, majd a többit a sorsra és Nimerilre bízná.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-24 22:56:02
Üzenet elküldve: 2019-08-24 22:56:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Még alig gyógyult fel, de már marhaságokat beszél a tündér. A lánynak most nincs túlzottan vicces kedve. A disznó a követésében viszont egyetért. Nem izgatja a másik macskája, inkább személyes okok hajtják.*
– A kocát tényleg követni fogom, mert ha még életben találom, akkor megpróbálom életben tartani. Akármennyire őrültségnek hangzik nem hagyhatom, hogy miattad odavesszenek a malacai.* Látszik, hogy komolyan beszél, pedig a terve őrültségnek tűnhet. A malacokban a gyermekkori magát látja, ezért csinálja csak. A cserére csak néz, majd elveszi a füves könyvet.*
– A könyvet elfogadom a többit, majd később megtárgyaljuk.* Elrakja a felé nyújtott könyvet. A nyílpuskát felhúzza neki és a kezébe nyomja.*
– Ezt itt hagyom, ha netán történne valami. Te hoztál magaddal valamit amivel eltudnálak látni, mert jelenleg még rendesen bekötözni se tudlak. A vadállatok által okozott sebek könnyen az ember életébe kerülhetnek. * Mondja majd add a tündérnek egy kevés sült húst és távozik, arra amerre a lovat sejti. Még vissza szól, mert a másik már megint értelmetlen dolgokról fecseg.*
– Ahelyett, hogy ilyen hülyeségeken járatod az eszed, inkább pihenj!* A nyomhúzást hamar feladja, mert a terep nem alkalmas rá, de nem is kell messzire mennie, hogy Bors nyomára akadjon. A jószág kantárja felakadt egy ágra és ezzel meggátolta, hogy túl messzire menjen. Hamar kiszabadítja a nyugodtan legelésző állatott és megindul vissza a táborukba. ~ Na ez könnyen ment.~ Mikor visszatér jelzi a másiknak is nehogy lelője.*
– Visszajöttem! Itt a ló és a felszerelésed.* Ezzel neki is lát, hogy átnézze a holmit és valami olyat találjon, amivel tud Mërulonnak segíteni. Ha elsősegély csomagra bukkant, akkor visszatér a tündérhez, hogy ellássa. Először alkohol rendesen kimosná a sebet.*
– Ez most csípni fog, szóval szorítsd össze a fogad. Az se baj, ha a szádba veszel egy fadarabot, mert lesz még ez rosszabb is.* Ha kimosta utána tűért és cérnáért nyúlna. Jó rendesen megstoppolná a fiút, mert sejti, hogy sokat fog mozogni még ma és nem akarja újra csinálni a dolgot. Ez bizonyosan fájdalmas művelet lesz a másik számára. Ha ezzel kész, akkor a krémmel, ami a csomagba van átkenné a sebet. Ha nem szükséges feltétlen akkor a kötözést el is hagyja. Abban az esetben ha nem találna elsősegélycsomagot, akkor a régi jó módszerhez folyamodna és rakna egy kis tüzet. Majd az egyik nyílvessző hegyét felforrósítaná és a sebbe nyomná. Ez fertőtlenítené és össze is húzná a sebet. Persze roppantul fájna. Akárhogy is legyen a tündérnek ezek után nem kéne belehalnia a sérülésébe. Az hogy menni mennyire fog bírni, már egy másik dolog.*
* Még alig gyógyult fel, de már marhaságokat beszél a tündér. A lánynak most nincs túlzottan vicces kedve. A disznó a követésében viszont egyetért. Nem izgatja a másik macskája, inkább személyes okok hajtják.*
– A kocát tényleg követni fogom, mert ha még életben találom, akkor megpróbálom életben tartani. Akármennyire őrültségnek hangzik nem hagyhatom, hogy miattad odavesszenek a malacai.* Látszik, hogy komolyan beszél, pedig a terve őrültségnek tűnhet. A malacokban a gyermekkori magát látja, ezért csinálja csak. A cserére csak néz, majd elveszi a füves könyvet.*
– A könyvet elfogadom a többit, majd később megtárgyaljuk.* Elrakja a felé nyújtott könyvet. A nyílpuskát felhúzza neki és a kezébe nyomja.*
– Ezt itt hagyom, ha netán történne valami. Te hoztál magaddal valamit amivel eltudnálak látni, mert jelenleg még rendesen bekötözni se tudlak. A vadállatok által okozott sebek könnyen az ember életébe kerülhetnek. * Mondja majd add a tündérnek egy kevés sült húst és távozik, arra amerre a lovat sejti. Még vissza szól, mert a másik már megint értelmetlen dolgokról fecseg.*
– Ahelyett, hogy ilyen hülyeségeken járatod az eszed, inkább pihenj!* A nyomhúzást hamar feladja, mert a terep nem alkalmas rá, de nem is kell messzire mennie, hogy Bors nyomára akadjon. A jószág kantárja felakadt egy ágra és ezzel meggátolta, hogy túl messzire menjen. Hamar kiszabadítja a nyugodtan legelésző állatott és megindul vissza a táborukba. ~ Na ez könnyen ment.~ Mikor visszatér jelzi a másiknak is nehogy lelője.*
– Visszajöttem! Itt a ló és a felszerelésed.* Ezzel neki is lát, hogy átnézze a holmit és valami olyat találjon, amivel tud Mërulonnak segíteni. Ha elsősegély csomagra bukkant, akkor visszatér a tündérhez, hogy ellássa. Először alkohol rendesen kimosná a sebet.*
– Ez most csípni fog, szóval szorítsd össze a fogad. Az se baj, ha a szádba veszel egy fadarabot, mert lesz még ez rosszabb is.* Ha kimosta utána tűért és cérnáért nyúlna. Jó rendesen megstoppolná a fiút, mert sejti, hogy sokat fog mozogni még ma és nem akarja újra csinálni a dolgot. Ez bizonyosan fájdalmas művelet lesz a másik számára. Ha ezzel kész, akkor a krémmel, ami a csomagba van átkenné a sebet. Ha nem szükséges feltétlen akkor a kötözést el is hagyja. Abban az esetben ha nem találna elsősegélycsomagot, akkor a régi jó módszerhez folyamodna és rakna egy kis tüzet. Majd az egyik nyílvessző hegyét felforrósítaná és a sebbe nyomná. Ez fertőtlenítené és össze is húzná a sebet. Persze roppantul fájna. Akárhogy is legyen a tündérnek ezek után nem kéne belehalnia a sérülésébe. Az hogy menni mennyire fog bírni, már egy másik dolog.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-24 21:58:27
Üzenet elküldve: 2019-08-24 21:58:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*Mërulon sebét érdemes volna bekötözni és valamivel fertőtleníteni is, egy vaddisznó nem éppen a higiéniájáról híres. A seb begyógyult némiképp a bájitaltól, de tisztább nem lett. Ezt a két vadonjárónak magának kell intéznie a seb vízzel való kimosása mellett. Abban biztosak lehetnek, hogy a megfelelő ellátás hiányában, a gyógyulás ellenére, a tündér állapota romolhat.
Nimeril a tündér alapszintű ellátása után magához véve lándzsáját és felszerelését, amelyet egy alacsonyabb ágra akasztva talál, ahol hagyta famászás előtt, elindul Bors után és csakhamar beleveszik a bokrok közé. Óvatosnak kell lennie, mert bár a sebesült vaddisznó és a hátas eltérő irányba futottak el, még veszélyes a vadon.
A fa tövében fekvő Mërulon a fájdalomtól eléggé nehezen mozog, a csípőcsontja is zúzódhatott, ami kihat szinte a teljes testére. Felajánlja nyílpuskáját a félvérnek, amit ha szeretne, Nimeril elvihet magával. A terv kivitelezésére, amelyet elmondott társának, akár még lehet is esély, de a véletlennek nagyon a két vándor kedvére kell játszania és a tündér állapota is kétséges egyelőre. Lehet mozogni sem fog tudni egy darabig így. Mërulonnak emellett újra eszébe kell jutnia, a szelídítés nem egyenlő az idomítással. Minxet vagy gwuffot találni az erdőben pedig ugyanolyan nehéz vállalkozásnak tűnhet a számára, mint befogni egy irbiszt.
A magasban repülő sas fel-feltűnik a lombkorona résein, de azt állítani, hogy éppen a fészekben lévő fiókához tartozna, elég merész kijelentés és hogy épp zsákmánnyal térne vissza ugyanebbe a kategóriába esik. Egyik sem igaz, legalábbis láthatóan.
A sas észreveszi az őt szelídítő tündért, de különleges erejével csak azt éri el, ami eddig is biztos volt, nem támadja meg. Ám szavakkal élelmet kérni tőle, már lehetetlen felvetés, ezért meg sem történik.
Nimeril közben lándzsájával megpróbálja jelezni az utat amelyen halad, de láthatja, hogy elég bizonytalan nyomvonalat hagy az avarral és fűvel borított, sűrűn növő bokrok által nehezített útvonalon. Ám a szerencse úgy látszik mindkettőjük mellé szegődik, mert Bors húsz lépésre tőle, egy fa ágára akadt kantárral álldogál és békésnek tűnőn majszol valami fűfélét. Nimeril közeledésére felemeli a fejét, de nem akar elszaladni újra.*
*Mërulon sebét érdemes volna bekötözni és valamivel fertőtleníteni is, egy vaddisznó nem éppen a higiéniájáról híres. A seb begyógyult némiképp a bájitaltól, de tisztább nem lett. Ezt a két vadonjárónak magának kell intéznie a seb vízzel való kimosása mellett. Abban biztosak lehetnek, hogy a megfelelő ellátás hiányában, a gyógyulás ellenére, a tündér állapota romolhat.
Nimeril a tündér alapszintű ellátása után magához véve lándzsáját és felszerelését, amelyet egy alacsonyabb ágra akasztva talál, ahol hagyta famászás előtt, elindul Bors után és csakhamar beleveszik a bokrok közé. Óvatosnak kell lennie, mert bár a sebesült vaddisznó és a hátas eltérő irányba futottak el, még veszélyes a vadon.
A fa tövében fekvő Mërulon a fájdalomtól eléggé nehezen mozog, a csípőcsontja is zúzódhatott, ami kihat szinte a teljes testére. Felajánlja nyílpuskáját a félvérnek, amit ha szeretne, Nimeril elvihet magával. A terv kivitelezésére, amelyet elmondott társának, akár még lehet is esély, de a véletlennek nagyon a két vándor kedvére kell játszania és a tündér állapota is kétséges egyelőre. Lehet mozogni sem fog tudni egy darabig így. Mërulonnak emellett újra eszébe kell jutnia, a szelídítés nem egyenlő az idomítással. Minxet vagy gwuffot találni az erdőben pedig ugyanolyan nehéz vállalkozásnak tűnhet a számára, mint befogni egy irbiszt.
A magasban repülő sas fel-feltűnik a lombkorona résein, de azt állítani, hogy éppen a fészekben lévő fiókához tartozna, elég merész kijelentés és hogy épp zsákmánnyal térne vissza ugyanebbe a kategóriába esik. Egyik sem igaz, legalábbis láthatóan.
A sas észreveszi az őt szelídítő tündért, de különleges erejével csak azt éri el, ami eddig is biztos volt, nem támadja meg. Ám szavakkal élelmet kérni tőle, már lehetetlen felvetés, ezért meg sem történik.
Nimeril közben lándzsájával megpróbálja jelezni az utat amelyen halad, de láthatja, hogy elég bizonytalan nyomvonalat hagy az avarral és fűvel borított, sűrűn növő bokrok által nehezített útvonalon. Ám a szerencse úgy látszik mindkettőjük mellé szegődik, mert Bors húsz lépésre tőle, egy fa ágára akadt kantárral álldogál és békésnek tűnőn majszol valami fűfélét. Nimeril közeledésére felemeli a fejét, de nem akar elszaladni újra.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-24 18:46:06
Üzenet elküldve: 2019-08-24 18:46:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Az ital hozza a formáját, akárcsak Mërulon is. Ha lesz bármi esélye rá, követi a malacot. Nimeril segítségét elfogadja, bár csak addig, hogy a félvér vállára támaszkodva az odúhoz bicegjen. Fajához illően hatalmasat nevet fel.*
-Köszönöm szépen, Nim, de ki kell, hogy javítsalak: idióta vagyok és mániákus, nem csak puszta fajankó. *Kicsit komolyabb hangszínt üt majd meg.* A koca. Ma még követnünk kell. Megsérült és az ilyen állat vonzza a ragadozókat. Még ma el fogja ejteni valami. Lehet, hogy egy irbisz... *Befejezni nem tudja, mert az oldalába nyilal a fájdalom. A következőkben matat a holmijai között.*
-Cserét ajánlok fel, társ. *Mondja a szót, amit a félvér egyfajta beismerésnek ia felfoghat.* Száz arany tőled, a megkerülő Borsért és ezért. *Nyújtja elé a herbáriumát, amit ha tud, már a kezébe nyom.* Nekem úgy sincs hasznom belőle, a lovamat pedig már nem tekintem állatomnak. Persze utólagos fizetést várok el. *Azzal elvigyorodik. Kezdi többe nézni a lányt, mint egy "zsoldos társ", nincsen arca egy száz aranyas fizetséghez, a könyv meg a ló a rajta lévő holmikkal megér vagy négyszázat is. Ezután kérdést intéz a készülődő Nimhez.*
-Három dolgot nem értek: miért ilyen otrombák a gwuffok, miért vettem fel ostobán Teysus hitét is, a neveltetésem ellenére és miért csak Erdőmélyére beérve vesztünk össze a semmin. *Nem meri kimondani a lány előtt, de ezt a babonás Erdőszellemnek tudja be. Megint kacag egy nagyot, úgy néz ki, a köztük lévő szakadék kezd eltűnni. Végső soron ugyanaz a két figura, más köntösben. Mielőtt Nim elindulna, gondolja megosztja vele terve egy részét.*
-Lehet, hogy utánad küldöm majd a baglyot, ne lepődj meg. *Mutat a kifáradt tollcsomóra.* Vidd magaddal a nyílpuskát is, vagy legalábbis húzd fel, nekem most nem megy. Ezután elindulunk a malac nyomán, kilessük, mi támadja ma meg. Ha szelídítettem irbiszt, keresünk egy másik hátast us: minxet vagy gwuffot, Nyxa majd megtalálja valamelyiket. Ezután elindulunk a fenyvesbe és keresünk neked Sárkányfogat. *Fejezi be.* Örülök, hogy veled tarthatok tovább. *Mosolyog, bár a fájdalom miatt eltorzul az arca. Ha a tanonc elindult, s egyedül maradt, felfigyel a sasra. Valószínűleg a fióka valamelyik szülője. Láthatja, hogy zsákmánnyal tért vissza. Megpróbálná ideiglenesen magához hívni.*
//Aktív képesség: Szelídítés//
-Gyere ide! Szeretnék kérni az étkedből egy keveset. Nem bántalak. *Ha sikerül szereznie a zsákmányból, egy keveset választana le a tőrével a kifáradt Nyxának. Odaadná a nyers húst, majd jobb híján várná vissza Nimet.*
*Az ital hozza a formáját, akárcsak Mërulon is. Ha lesz bármi esélye rá, követi a malacot. Nimeril segítségét elfogadja, bár csak addig, hogy a félvér vállára támaszkodva az odúhoz bicegjen. Fajához illően hatalmasat nevet fel.*
-Köszönöm szépen, Nim, de ki kell, hogy javítsalak: idióta vagyok és mániákus, nem csak puszta fajankó. *Kicsit komolyabb hangszínt üt majd meg.* A koca. Ma még követnünk kell. Megsérült és az ilyen állat vonzza a ragadozókat. Még ma el fogja ejteni valami. Lehet, hogy egy irbisz... *Befejezni nem tudja, mert az oldalába nyilal a fájdalom. A következőkben matat a holmijai között.*
-Cserét ajánlok fel, társ. *Mondja a szót, amit a félvér egyfajta beismerésnek ia felfoghat.* Száz arany tőled, a megkerülő Borsért és ezért. *Nyújtja elé a herbáriumát, amit ha tud, már a kezébe nyom.* Nekem úgy sincs hasznom belőle, a lovamat pedig már nem tekintem állatomnak. Persze utólagos fizetést várok el. *Azzal elvigyorodik. Kezdi többe nézni a lányt, mint egy "zsoldos társ", nincsen arca egy száz aranyas fizetséghez, a könyv meg a ló a rajta lévő holmikkal megér vagy négyszázat is. Ezután kérdést intéz a készülődő Nimhez.*
-Három dolgot nem értek: miért ilyen otrombák a gwuffok, miért vettem fel ostobán Teysus hitét is, a neveltetésem ellenére és miért csak Erdőmélyére beérve vesztünk össze a semmin. *Nem meri kimondani a lány előtt, de ezt a babonás Erdőszellemnek tudja be. Megint kacag egy nagyot, úgy néz ki, a köztük lévő szakadék kezd eltűnni. Végső soron ugyanaz a két figura, más köntösben. Mielőtt Nim elindulna, gondolja megosztja vele terve egy részét.*
-Lehet, hogy utánad küldöm majd a baglyot, ne lepődj meg. *Mutat a kifáradt tollcsomóra.* Vidd magaddal a nyílpuskát is, vagy legalábbis húzd fel, nekem most nem megy. Ezután elindulunk a malac nyomán, kilessük, mi támadja ma meg. Ha szelídítettem irbiszt, keresünk egy másik hátast us: minxet vagy gwuffot, Nyxa majd megtalálja valamelyiket. Ezután elindulunk a fenyvesbe és keresünk neked Sárkányfogat. *Fejezi be.* Örülök, hogy veled tarthatok tovább. *Mosolyog, bár a fájdalom miatt eltorzul az arca. Ha a tanonc elindult, s egyedül maradt, felfigyel a sasra. Valószínűleg a fióka valamelyik szülője. Láthatja, hogy zsákmánnyal tért vissza. Megpróbálná ideiglenesen magához hívni.*
//Aktív képesség: Szelídítés//
-Gyere ide! Szeretnék kérni az étkedből egy keveset. Nem bántalak. *Ha sikerül szereznie a zsákmányból, egy keveset választana le a tőrével a kifáradt Nyxának. Odaadná a nyers húst, majd jobb híján várná vissza Nimet.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-24 17:01:45
Üzenet elküldve: 2019-08-24 17:01:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* A kocát lefoglalja Nyxa, meg Nimerilt is észre veszi. Nem bajlódik tovább velük, hanem belevész a sűrűbe. A lány lemászik a fáról és megnézi magának Mërulont. A tündér közben megiszik valamiféle italt. Mikor a lány szemügyre venné a sebet döbbenten tapasztalja, hogy szinte teljesen összehúzódik magától. Hallott már az ebféle italokról, de maga se hitte el, hogy ezek ilyen hatásosak. A sebbel már túl sok dolga nincs, nagyjából kimossa a sebet. Ha már elővette a kulacsát, megkínálja a sérültet is vízzel.*
– Ostoba fajankó vagy! Nesze igyál ha akarsz.* Egyelőre nem áll le vele vitatkozni. Ha esetleg megpróbál a másik felállni és nem igazán megy neki a dolog, akkor felajánlja a segítségét.*
– Segítsek? Van itt egy odú ahol megaludtam az éjjel. Ha belém kapaszkodsz, akkor talán elvihetlek oda. Ha bele egyezik, akkor a nyakánál és a térde alatt meg fogja és megpróbálja elvinni a tegnap esti szállására. Persze a tündérnek is segítenie kell azzal, hogy a lányba kapaszkodik. Így talán el fogja bírni. Ha nem akarja, akkor a fa tövéhez is odahúzhatja vagy segíthet neki felállni. Miután lerendezi Mërulont, akkor megpróbálja megkeresni a lovat. Magához veszi a felszerelését és a lándzsáját is.*
– Utána nézek a lónak, mindjárt jövök. Ha nyugton marad a másik, akkor még indulás előtt add neki egy kicsit a nyúlból is. Nem fog messze menni, mert nem akar eltévedni. Ezért is húz a lándzsával maga után egy csíkot az avarba.*
* A kocát lefoglalja Nyxa, meg Nimerilt is észre veszi. Nem bajlódik tovább velük, hanem belevész a sűrűbe. A lány lemászik a fáról és megnézi magának Mërulont. A tündér közben megiszik valamiféle italt. Mikor a lány szemügyre venné a sebet döbbenten tapasztalja, hogy szinte teljesen összehúzódik magától. Hallott már az ebféle italokról, de maga se hitte el, hogy ezek ilyen hatásosak. A sebbel már túl sok dolga nincs, nagyjából kimossa a sebet. Ha már elővette a kulacsát, megkínálja a sérültet is vízzel.*
– Ostoba fajankó vagy! Nesze igyál ha akarsz.* Egyelőre nem áll le vele vitatkozni. Ha esetleg megpróbál a másik felállni és nem igazán megy neki a dolog, akkor felajánlja a segítségét.*
– Segítsek? Van itt egy odú ahol megaludtam az éjjel. Ha belém kapaszkodsz, akkor talán elvihetlek oda. Ha bele egyezik, akkor a nyakánál és a térde alatt meg fogja és megpróbálja elvinni a tegnap esti szállására. Persze a tündérnek is segítenie kell azzal, hogy a lányba kapaszkodik. Így talán el fogja bírni. Ha nem akarja, akkor a fa tövéhez is odahúzhatja vagy segíthet neki felállni. Miután lerendezi Mërulont, akkor megpróbálja megkeresni a lovat. Magához veszi a felszerelését és a lándzsáját is.*
– Utána nézek a lónak, mindjárt jövök. Ha nyugton marad a másik, akkor még indulás előtt add neki egy kicsit a nyúlból is. Nem fog messze menni, mert nem akar eltévedni. Ezért is húz a lándzsával maga után egy csíkot az avarba.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-24 16:31:37
Üzenet elküldve: 2019-08-24 16:31:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*Az erdőnek saját, mások számára kegyetlennek ható törvényei vannak, de legalább igazságosak és egyértelműek. Vannak prédaállatok és ragadozók. Tökéletesnek ható táplálékláncolat alá- és fölérendeltségi viszonyban, egymás mellett és együtt élő vadakkal a lombok alatt. Ahogy a tündér és a félelf beléptek a vadonba, ők is részévé váltak ennek a láncnak.
Ettől függetlenül minden állat igyekszik megvédeni magát, elmenekülni a veszély elől vagy szembeszállni, leküzdeni azt. Normális esetben a vaddisznó nem támad semmire, egyszerűen elkerüli a konfrontálódást, de a tündér kiállt elé az agresszív fellépésnek pedig következménye lett.
Jelen esetben a felöklelés és a tollatlan acélvessző a vaddisznó bordái között. Horkantások zavarják fel a csendet, ahogy az elerőtlenedő, de még talpon lévő vad megpróbálja elkapni a körülötte repkedő baglyot, egyelőre kölcsönös sikertelenség jellemzi tevékenységüket.
Nimeril lentebb mászik a fán, de mivel a koca még talpon van, nem mászik le a talajra. A vaddisznó észreveszi, de talán nem lát benne veszélyt még. Mërulon az avarban fekve próbálja összeszedni magát. Az esés nem okozott komolyabb gondot, viszont a csípőjéből nyilalló fájdalom már inkább, ahogy átvérzett ruhája is. Míg a vad Nyxával és Nimerillel van elfoglalva, megnézheti a sebét. Körülbelül öt-hat centis, nem túl mély, egyenetlen szélű, erősen vérző sebet láthat, amelyet a vad agyara okozhatott. Felette a ruhája is elszakadt.
Mivel a tündér nem mozdul a vaddisznó felé, így nem lát már benne veszélyt, viszont érezheti, hogy gyengül, mert röfögve beveszi magát a bokrok közé és eltűnik az aljnövényzetben. Mélyvörös vére festi meg az útját, amelyet egy szerényen képzett nyomkereső is könnyedén tudna követni.
Nimeril így már biztonságosan földet érhet, Nyxa pár pillanat múlva visszarepül és egy fa ágáról, aggodalommal figyeli az avarban fekvő gazdáját, Mërulon pedig megihatja a bájitalát, amelytől a félvér szeme láttára áll el a vérzés és húzódnak össze a sebszélek, de nem teljesen. Az öklelés okozta seb körül viszont már most kékes-zöld a teste jó kéttenyérnyi területen, amely alatt zúzódott szövetet és erősen lüktető csípőcsontját érzi.
A tündér megpróbálhat felállni, de rá kell jönnie, hogy segítség nélkül nem fog menni, szinte járni sem tud a csípőjét ért sérüléstől, s bár elvérezni már nem fog, megfelelő ellátás után, most még segítségre szorul. A sok mozgástól meglehet, hogy újra vérezni kezd.
Borsot nem látják, de talán nem lehet messze, a vaddisznó eltűnt, az irányát tudják. Újra a megszokott erdei hangok veszik át a szerepet, levél zörög a fákon, a szél lágy hangja szól, a magasban valahol Erdőmélye felett egy sas vijjog fel.*
*Az erdőnek saját, mások számára kegyetlennek ható törvényei vannak, de legalább igazságosak és egyértelműek. Vannak prédaállatok és ragadozók. Tökéletesnek ható táplálékláncolat alá- és fölérendeltségi viszonyban, egymás mellett és együtt élő vadakkal a lombok alatt. Ahogy a tündér és a félelf beléptek a vadonba, ők is részévé váltak ennek a láncnak.
Ettől függetlenül minden állat igyekszik megvédeni magát, elmenekülni a veszély elől vagy szembeszállni, leküzdeni azt. Normális esetben a vaddisznó nem támad semmire, egyszerűen elkerüli a konfrontálódást, de a tündér kiállt elé az agresszív fellépésnek pedig következménye lett.
Jelen esetben a felöklelés és a tollatlan acélvessző a vaddisznó bordái között. Horkantások zavarják fel a csendet, ahogy az elerőtlenedő, de még talpon lévő vad megpróbálja elkapni a körülötte repkedő baglyot, egyelőre kölcsönös sikertelenség jellemzi tevékenységüket.
Nimeril lentebb mászik a fán, de mivel a koca még talpon van, nem mászik le a talajra. A vaddisznó észreveszi, de talán nem lát benne veszélyt még. Mërulon az avarban fekve próbálja összeszedni magát. Az esés nem okozott komolyabb gondot, viszont a csípőjéből nyilalló fájdalom már inkább, ahogy átvérzett ruhája is. Míg a vad Nyxával és Nimerillel van elfoglalva, megnézheti a sebét. Körülbelül öt-hat centis, nem túl mély, egyenetlen szélű, erősen vérző sebet láthat, amelyet a vad agyara okozhatott. Felette a ruhája is elszakadt.
Mivel a tündér nem mozdul a vaddisznó felé, így nem lát már benne veszélyt, viszont érezheti, hogy gyengül, mert röfögve beveszi magát a bokrok közé és eltűnik az aljnövényzetben. Mélyvörös vére festi meg az útját, amelyet egy szerényen képzett nyomkereső is könnyedén tudna követni.
Nimeril így már biztonságosan földet érhet, Nyxa pár pillanat múlva visszarepül és egy fa ágáról, aggodalommal figyeli az avarban fekvő gazdáját, Mërulon pedig megihatja a bájitalát, amelytől a félvér szeme láttára áll el a vérzés és húzódnak össze a sebszélek, de nem teljesen. Az öklelés okozta seb körül viszont már most kékes-zöld a teste jó kéttenyérnyi területen, amely alatt zúzódott szövetet és erősen lüktető csípőcsontját érzi.
A tündér megpróbálhat felállni, de rá kell jönnie, hogy segítség nélkül nem fog menni, szinte járni sem tud a csípőjét ért sérüléstől, s bár elvérezni már nem fog, megfelelő ellátás után, most még segítségre szorul. A sok mozgástól meglehet, hogy újra vérezni kezd.
Borsot nem látják, de talán nem lehet messze, a vaddisznó eltűnt, az irányát tudják. Újra a megszokott erdei hangok veszik át a szerepet, levél zörög a fákon, a szél lágy hangja szól, a magasban valahol Erdőmélye felett egy sas vijjog fel.*
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-24 15:54:37
Üzenet elküldve: 2019-08-24 15:54:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nyxa nem tétlenkedik, dühben forgó, borostyánszín szemei merednek a disznóra, folyamatosan ostromolja a hústornyot. Maga is meglepődik, mikor a találat sikeres lesz, bár az állat (valószínűleg a gyorsasága miatt) nem áll meg, felökleli a tündért. Mërulon felsikolt, majd a vad oldalán átbukfencezve, töltetlen számszeríját szorongatva, egyenesen Nimeril fájának tövébe eshet. Az esés az előnyére válhat, ruhája felfoghatta azt, bár ennél sokkal vészesebb dolgot kell észlelnie: a dög bal oldalt, a csipője alatt valamivel találta el, s folyik a vére. Óvatosan megnézi a sebét, könnybe lábad a fájdalomtól a szeme. Inkább egy hosszabb, viszonylag pár centi mély horzsolásnak tűnhetne neki. El kéne látni, bár most nincsen rá lehetősége: a kulacsán, a pénzén, a jegyzetén és a fáklyán kívül Borsnál volt a lábasa, a maradék almák, a lószerszám és a pokróc, de ami a legrosszabb, az elsősegély csomag is. ~Eeyr verje meg azt a lovat is! Ezért fizettem érte majd' háromszázat?~ Nem tudná újratölteni a nyílpuskát, ahhoz túl gyenge most. Más utak után kell néznie. Eszébe jut a varázsital, amit még a piacom vett. ~Az talán megmenthet.~ Gondolná. Nyxa sikoltva indul egy újabb rohamra, a súlyos sebet kapott kocát szeretné kifárasztani, feltehetően. Sok vért vesztett már az állat, s ha így folytatja, valószínűleg elvérzik. A bagolynak annyi feladata van csak, hogy a végsőkig a figyelmet magán tartsa. Mërulon félti a madarát, ugyanis régóta tudhatja maga mellett, mint leghűségesebb társát. A vaddisznó a pánik miatt meg is sebesítheti, amibe a bagoly biztosan belehal, bár nagyon reméli, ez nem fog megtörténni. A malacokért érdekes módon nem aggódik: hirtelen fordult valami a fejében. Eszébe jutott a tanítója által emlegetett istenség, a Vadak Ura. ~Ne szégyeld, ha te lettél az erősebb.~ Ha az anyadisznó lassan kifekszik, akkor húshoz juthattak, amit Nimeril akár meg is süthet. Kötelezheti az osztozásra a félvért, mivel ő "ejtette" a zsákmányt. Bár a mostani célja jóval rövidebb távra szól: meg kell találni Borsot, amit valószínűleg a száz aranyért, fizetség gyanánt adna oda a tanoncnak. Nem akarja megtartani, vesz helyette másik hátast. Vízre lesz szüksége sürgősen, valamint tápláló ételre, majd a seb ellátására. A továbbiakkal ebben a pillanatban nem törődik. Ha minden simán alakul, a fentiek fényében, s Nyxa ki tudja fárasztani a kocát, meginná a bájitalt, valamivel enyhítve a fájdalmait, s rövid időre ápolni a sebeit.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nyxa nem tétlenkedik, dühben forgó, borostyánszín szemei merednek a disznóra, folyamatosan ostromolja a hústornyot. Maga is meglepődik, mikor a találat sikeres lesz, bár az állat (valószínűleg a gyorsasága miatt) nem áll meg, felökleli a tündért. Mërulon felsikolt, majd a vad oldalán átbukfencezve, töltetlen számszeríját szorongatva, egyenesen Nimeril fájának tövébe eshet. Az esés az előnyére válhat, ruhája felfoghatta azt, bár ennél sokkal vészesebb dolgot kell észlelnie: a dög bal oldalt, a csipője alatt valamivel találta el, s folyik a vére. Óvatosan megnézi a sebét, könnybe lábad a fájdalomtól a szeme. Inkább egy hosszabb, viszonylag pár centi mély horzsolásnak tűnhetne neki. El kéne látni, bár most nincsen rá lehetősége: a kulacsán, a pénzén, a jegyzetén és a fáklyán kívül Borsnál volt a lábasa, a maradék almák, a lószerszám és a pokróc, de ami a legrosszabb, az elsősegély csomag is. ~Eeyr verje meg azt a lovat is! Ezért fizettem érte majd' háromszázat?~ Nem tudná újratölteni a nyílpuskát, ahhoz túl gyenge most. Más utak után kell néznie. Eszébe jut a varázsital, amit még a piacom vett. ~Az talán megmenthet.~ Gondolná. Nyxa sikoltva indul egy újabb rohamra, a súlyos sebet kapott kocát szeretné kifárasztani, feltehetően. Sok vért vesztett már az állat, s ha így folytatja, valószínűleg elvérzik. A bagolynak annyi feladata van csak, hogy a végsőkig a figyelmet magán tartsa. Mërulon félti a madarát, ugyanis régóta tudhatja maga mellett, mint leghűségesebb társát. A vaddisznó a pánik miatt meg is sebesítheti, amibe a bagoly biztosan belehal, bár nagyon reméli, ez nem fog megtörténni. A malacokért érdekes módon nem aggódik: hirtelen fordult valami a fejében. Eszébe jutott a tanítója által emlegetett istenség, a Vadak Ura. ~Ne szégyeld, ha te lettél az erősebb.~ Ha az anyadisznó lassan kifekszik, akkor húshoz juthattak, amit Nimeril akár meg is süthet. Kötelezheti az osztozásra a félvért, mivel ő "ejtette" a zsákmányt. Bár a mostani célja jóval rövidebb távra szól: meg kell találni Borsot, amit valószínűleg a száz aranyért, fizetség gyanánt adna oda a tanoncnak. Nem akarja megtartani, vesz helyette másik hátast. Vízre lesz szüksége sürgősen, valamint tápláló ételre, majd a seb ellátására. A továbbiakkal ebben a pillanatban nem törődik. Ha minden simán alakul, a fentiek fényében, s Nyxa ki tudja fárasztani a kocát, meginná a bájitalt, valamivel enyhítve a fájdalmait, s rövid időre ápolni a sebeit.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-24 15:08:13
Üzenet elküldve: 2019-08-24 15:08:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Értetlenül áll Mërulon ostobasága előtt. Jobb híján csak nézni tudja a következő jelenetet. Borsnak legalább volt annyi esze, hogy meglépjen még időben. A vaddisznó koca nekiront a fiúnak. Bár érthető szegény állatott az anyai ösztönök vezérelik. Nyxa megzavarja a vadat így a tündér tudja használni nyílpuskáját. Bár sikerül eltalálnia a kocát, azért az is bevisz egy találatot Mërulonnak. A disznó bár megsebesült még talpon van, a bagoly vadul támadja tovább. Nimeril lentebb mászik, de addig nem fogja teljesen elhagyni a fát, amíg a koca talpon van. Talán abban az esetben csak, ha az állat a sebesült tündért akarná kivégezni. Ebben az esetben a kezébe venné a lándzsáját, ami valószínűleg a közelben van. Először csak megpróbálná elterelni az állat figyelmét, ha nem jár szerencsével, akkor támadja csak meg. Nem szívesen nézni végig sem az állat, sem a tündér halálát. Sajnálná a kismalacokat, mert valószínűleg elpusztulnak az anyjuk nélkül. Pont úgy járnának, mint ő, csak a kisállatokat senki nem fogja befogadni majd. ~ A bolond csak nem hallgatott rám.~ Ha a vaddisznó kidül és biztonságban földre szállhat, akkor odaszalad a sebesülthöz és szemügyre veszi a sebét.*
* Értetlenül áll Mërulon ostobasága előtt. Jobb híján csak nézni tudja a következő jelenetet. Borsnak legalább volt annyi esze, hogy meglépjen még időben. A vaddisznó koca nekiront a fiúnak. Bár érthető szegény állatott az anyai ösztönök vezérelik. Nyxa megzavarja a vadat így a tündér tudja használni nyílpuskáját. Bár sikerül eltalálnia a kocát, azért az is bevisz egy találatot Mërulonnak. A disznó bár megsebesült még talpon van, a bagoly vadul támadja tovább. Nimeril lentebb mászik, de addig nem fogja teljesen elhagyni a fát, amíg a koca talpon van. Talán abban az esetben csak, ha az állat a sebesült tündért akarná kivégezni. Ebben az esetben a kezébe venné a lándzsáját, ami valószínűleg a közelben van. Először csak megpróbálná elterelni az állat figyelmét, ha nem jár szerencsével, akkor támadja csak meg. Nem szívesen nézni végig sem az állat, sem a tündér halálát. Sajnálná a kismalacokat, mert valószínűleg elpusztulnak az anyjuk nélkül. Pont úgy járnának, mint ő, csak a kisállatokat senki nem fogja befogadni majd. ~ A bolond csak nem hallgatott rám.~ Ha a vaddisznó kidül és biztonságban földre szállhat, akkor odaszalad a sebesülthöz és szemügyre veszi a sebét.*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-24 13:18:22
Üzenet elküldve: 2019-08-24 13:18:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér és a félvér veszekedése folytatódik Erdőmélye lombkoronája alatt. Bár a vetőkártya szerint sem a legjobb ötlet ilyesmi hangos tevékenységet folytatni Lanawin egyik legveszélyesebb vidékén. De az indulatok elszabadulni látszanak, bár a két felet elválasztó távolság egyelőre nem ad lehetőséget tettlegességre.
Nimeril a fán marad, míg Mërulon lentről hadakozik szavaival.
A lovak érzékeny állatok, mind érzelmileg, mind érzékeiket tekintve fejlettebbek a humanoid lényeknél. Borsot a veszekedés megrémíti, ahogy a szagokból már sejti, mi közeledik feléjük és egyáltalán nincs ínyére. Egy rántással kitépi kantárját a tündér markából és a bokrok közé tör, bár az is lehet, hogy Mërulon, a vaddisznó elé menve nem is tartotta már hátasát.
A méretes vad meg is jelenik, malackái visszabújnak a bokorba, de az agresszív fellépés meghozza "gyümölcsét". A vaddisznót hidegen hagyják a szavak, miszerint a tündér nem akarja bántani őket. Vad röfögéssel indul csörtére, egyenes vonalban rohamozva Mërulonra. Nyxa felreppen az ágról és valóban gazdája segítségére siet, ám méretbeli különbségei kevés esélyt adnak arra, hogy megfutamítsa a vaddisznót. Nekirepül, de ezzel csak zavarni tudja a rohamozó vadat, a tündér pedig nyílpuskájáért nyúl és sikerül is neki fegyvert rántania, valószínűleg lőni is fog.
A tollatlan acélvessző a gondolat gyorsaságával szeli át a köztük rohamosan fogyó távot, hogy a vaddisznó bordáiba szaladjon, ám ettől a vad nem áll meg, bár lendülete megtört kissé, amikor belecsapódik Mërulonba, akinél csak az elsütött számszeríj van, szinte fegyvertelen.
A vaddisznó nekiszalad a tündérnek, a csípője és a bal lába felett találva el. Mërulon a levegőbe emelkedik a rohamból bevitt támadástól, kissé balra tartva, csípőjébe elviselhetetlen fájdalom hasít, amikor egy méteres repülés után az avarban landol nyekkenve. Eszméleténél van, de a kín üvöltő ütemben dübörög érzékein, szemét könny futja el.
A vaddisznó fújtatva robog még három métert előre a lendülettől és súlyától, amikor megfordul. A bordái közül kiálló, tollatlan acélvessző ütötte sebből rohamosan folyik a sűrű, szinte fekete vér.
Nimeril mindennek csak tehetetlen szemlélője fentről egyelőre, ha nem kíván ezután beavatkozni, az is marad.
Nyxa újabb rohamra indul, de csak megzavarni tudja a vaddisznót, cselekvésre adva lehetőséget mind Nimerilnek, mind a fájdalommal küzdő tündérnek. Mërulon észreveheti, hogy a csípője környékén átázik a ruhája, a vaddisznó agyara jóllehet, felhasította a testét.
A vad harciasan forog, ellenfelet keresve, de látható, hogy nem sokáig fogja bírni, a lövés bár le nem terítette, halálos lehet könnyedén az elkövetkező percekben.*
//Dobások:
Mërulon: gyorsaság próba - fegyverrántás - sikeres, célzó dobás - találat, lokáció - törzs, védekező dobás - sikertelen
Vaddisznó: támadó dobás (-2 TÉ - bagoly zavarás és találat miatt) - találat, lokáció - törzs//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér és a félvér veszekedése folytatódik Erdőmélye lombkoronája alatt. Bár a vetőkártya szerint sem a legjobb ötlet ilyesmi hangos tevékenységet folytatni Lanawin egyik legveszélyesebb vidékén. De az indulatok elszabadulni látszanak, bár a két felet elválasztó távolság egyelőre nem ad lehetőséget tettlegességre.
Nimeril a fán marad, míg Mërulon lentről hadakozik szavaival.
A lovak érzékeny állatok, mind érzelmileg, mind érzékeiket tekintve fejlettebbek a humanoid lényeknél. Borsot a veszekedés megrémíti, ahogy a szagokból már sejti, mi közeledik feléjük és egyáltalán nincs ínyére. Egy rántással kitépi kantárját a tündér markából és a bokrok közé tör, bár az is lehet, hogy Mërulon, a vaddisznó elé menve nem is tartotta már hátasát.
A méretes vad meg is jelenik, malackái visszabújnak a bokorba, de az agresszív fellépés meghozza "gyümölcsét". A vaddisznót hidegen hagyják a szavak, miszerint a tündér nem akarja bántani őket. Vad röfögéssel indul csörtére, egyenes vonalban rohamozva Mërulonra. Nyxa felreppen az ágról és valóban gazdája segítségére siet, ám méretbeli különbségei kevés esélyt adnak arra, hogy megfutamítsa a vaddisznót. Nekirepül, de ezzel csak zavarni tudja a rohamozó vadat, a tündér pedig nyílpuskájáért nyúl és sikerül is neki fegyvert rántania, valószínűleg lőni is fog.
A tollatlan acélvessző a gondolat gyorsaságával szeli át a köztük rohamosan fogyó távot, hogy a vaddisznó bordáiba szaladjon, ám ettől a vad nem áll meg, bár lendülete megtört kissé, amikor belecsapódik Mërulonba, akinél csak az elsütött számszeríj van, szinte fegyvertelen.
A vaddisznó nekiszalad a tündérnek, a csípője és a bal lába felett találva el. Mërulon a levegőbe emelkedik a rohamból bevitt támadástól, kissé balra tartva, csípőjébe elviselhetetlen fájdalom hasít, amikor egy méteres repülés után az avarban landol nyekkenve. Eszméleténél van, de a kín üvöltő ütemben dübörög érzékein, szemét könny futja el.
A vaddisznó fújtatva robog még három métert előre a lendülettől és súlyától, amikor megfordul. A bordái közül kiálló, tollatlan acélvessző ütötte sebből rohamosan folyik a sűrű, szinte fekete vér.
Nimeril mindennek csak tehetetlen szemlélője fentről egyelőre, ha nem kíván ezután beavatkozni, az is marad.
Nyxa újabb rohamra indul, de csak megzavarni tudja a vaddisznót, cselekvésre adva lehetőséget mind Nimerilnek, mind a fájdalommal küzdő tündérnek. Mërulon észreveheti, hogy a csípője környékén átázik a ruhája, a vaddisznó agyara jóllehet, felhasította a testét.
A vad harciasan forog, ellenfelet keresve, de látható, hogy nem sokáig fogja bírni, a lövés bár le nem terítette, halálos lehet könnyedén az elkövetkező percekben.*
//Dobások:
Mërulon: gyorsaság próba - fegyverrántás - sikeres, célzó dobás - találat, lokáció - törzs, védekező dobás - sikertelen
Vaddisznó: támadó dobás (-2 TÉ - bagoly zavarás és találat miatt) - találat, lokáció - törzs//
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-23 16:26:23
Üzenet elküldve: 2019-08-23 16:26:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány válasza várható volt a tündér szemszögéből. Nem számított másra, szóval odaszól hozzá, még a disznók érkezése előtt.*
-Igen, nem vagy a társam. Egy társ nem titkolja el azt, hogy vándor és főként nem olyan következetlen, hogy egyedül hagyja egy vadonban megrohadni a másikat. Ledobod a földre a száz aranyat, aztán Nyxa visszahozza hozzám. *Ő is észleli baglya kacsintgatását a fiókára, szóval f hangot formál, amivel eriasztja azt a pihéstől. Folytatja az inkább viccesnek, mint a tündér hangulatát tükrözőnek tűnő beszédet.* Azért hozattam vissza az aranyat és küldtem ide Nyxát, mert azt hittem, jobb belátásra bírhatlak, de nagyot tévedtem. Makacs vagy. Szóval innestől én nem futok utánad. Vagy magadtól jössz velem, vagy maradunk így. Képzeld, én borzalmasan éhes vagyok, csak almát ettem, a szerinted "hamis" Erdő egész este rémálmokkal gyötört, se innivalóm, se irbiszem, se semmim. *A lány nevetése végleg felidegesíti.* Szerinted zsoldosokat nem fogok fogadni?! Csapnivaló harcos vagyok, ezért kéne egy nagytestű ragadozó. Nyxára mindig nem hagyatkozhatok. Plusz magamnak is bizonyítani akarok. *Ekkor aztán érkezik a malac. Nimeril óvva intését meg sem hallja, nem olyan gyors, hogy el tudjon futni. Ez az egyetlen eshetősége van. A malachoz vigyorogva, reménnyel telve fordul. Ez az állat dönti el: van itt sikere, vagy csak az erdő mulat rajtuk.*
-Gyere ide, egyikőtöket sem bántalak. *Ám a kocát hidegen hagyja a tündér, buzgón mozgó orrkorongjával indul hadba, teljes sárpáncélba öltözve a tündét ellen. A druida baglya valószínűleg otthagyja a félvér által ledobott aranyat ilyenkor (ha addig, vagy egyáltalán ledobja), s megpróbálná kikaparni sűrű csapongással az anyadisznó szemeit. Vehemensen szokta védeni a gazdáját, látszana, hogy nem ez az első alkalom, hogy ezt teszi. Ha sikerül a bagolynak a terve, lehet, hogy a vad visszavonulót fúj, de az is lehet, hogy nem. Bármelyik eshetőség lép fel, a tündér megpróbálja előrángatni a számszeríjat, amíg kihasználhatja a koca összezavarodottságát. Ha a disznó a feldúltságától megint felé indulna, lőne. Tíz méteren belül van az állat, nem lenne sok ideje a lövésre, de a nyílpuska erös fegyver, eltalálhatná a malacot. Mërulon reszket, de koncentrál, amennyire tud: meg persze imádkozik mind a kettő istenhez, akiben hisz. A disznó valószínűleg sűrűn mozog, megpróbálja elűzni maga körül a baglyot. A tündér ekkor próbálna meg lőni. Repülne a vessző, s mostantól csak a szerencse állhat a druida oldalán.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány válasza várható volt a tündér szemszögéből. Nem számított másra, szóval odaszól hozzá, még a disznók érkezése előtt.*
-Igen, nem vagy a társam. Egy társ nem titkolja el azt, hogy vándor és főként nem olyan következetlen, hogy egyedül hagyja egy vadonban megrohadni a másikat. Ledobod a földre a száz aranyat, aztán Nyxa visszahozza hozzám. *Ő is észleli baglya kacsintgatását a fiókára, szóval f hangot formál, amivel eriasztja azt a pihéstől. Folytatja az inkább viccesnek, mint a tündér hangulatát tükrözőnek tűnő beszédet.* Azért hozattam vissza az aranyat és küldtem ide Nyxát, mert azt hittem, jobb belátásra bírhatlak, de nagyot tévedtem. Makacs vagy. Szóval innestől én nem futok utánad. Vagy magadtól jössz velem, vagy maradunk így. Képzeld, én borzalmasan éhes vagyok, csak almát ettem, a szerinted "hamis" Erdő egész este rémálmokkal gyötört, se innivalóm, se irbiszem, se semmim. *A lány nevetése végleg felidegesíti.* Szerinted zsoldosokat nem fogok fogadni?! Csapnivaló harcos vagyok, ezért kéne egy nagytestű ragadozó. Nyxára mindig nem hagyatkozhatok. Plusz magamnak is bizonyítani akarok. *Ekkor aztán érkezik a malac. Nimeril óvva intését meg sem hallja, nem olyan gyors, hogy el tudjon futni. Ez az egyetlen eshetősége van. A malachoz vigyorogva, reménnyel telve fordul. Ez az állat dönti el: van itt sikere, vagy csak az erdő mulat rajtuk.*
-Gyere ide, egyikőtöket sem bántalak. *Ám a kocát hidegen hagyja a tündér, buzgón mozgó orrkorongjával indul hadba, teljes sárpáncélba öltözve a tündét ellen. A druida baglya valószínűleg otthagyja a félvér által ledobott aranyat ilyenkor (ha addig, vagy egyáltalán ledobja), s megpróbálná kikaparni sűrű csapongással az anyadisznó szemeit. Vehemensen szokta védeni a gazdáját, látszana, hogy nem ez az első alkalom, hogy ezt teszi. Ha sikerül a bagolynak a terve, lehet, hogy a vad visszavonulót fúj, de az is lehet, hogy nem. Bármelyik eshetőség lép fel, a tündér megpróbálja előrángatni a számszeríjat, amíg kihasználhatja a koca összezavarodottságát. Ha a disznó a feldúltságától megint felé indulna, lőne. Tíz méteren belül van az állat, nem lenne sok ideje a lövésre, de a nyílpuska erös fegyver, eltalálhatná a malacot. Mërulon reszket, de koncentrál, amennyire tud: meg persze imádkozik mind a kettő istenhez, akiben hisz. A disznó valószínűleg sűrűn mozog, megpróbálja elűzni maga körül a baglyot. A tündér ekkor próbálna meg lőni. Repülne a vessző, s mostantól csak a szerencse állhat a druida oldalán.*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-23 16:03:48
Üzenet elküldve: 2019-08-23 16:03:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
* A tündér is visszatámad és ez nem lepi meg a lányt. Nimeril nem tartja magát hibásnak, mert ő csak kioktatta Mërulont, még ha ezt nem is éppen a legszebb módon tette.*
– Én nem érzem magam hibásnak és elmondani se fogom még egyszer az okát. Engem a legkevésbé sem érdekel, hogy te nemes vagy, itt nem erről van szó.* Idáig még egész nyugodt volt, de amit most mondott tündér az kicsit kihozza a sodrából.*
– Az előbb még arról beszélsz, hogy a társad vagyok és azért adtál pénzt. Most meg vad idegennek titulálsz. Tervekről beszélsz, de engem kérdeztél, hogy most mit tegyünk. Azért is oktatalak ki. Ellent mondasz magadnak.* Kiabál le hozzá. A céljait valóban nem fogja most már elárulni egyelőre. Közben Mërulon elhallgat, mintha valami fontosat akarna mondani. A szünetben Nim a fiókát keresi szemével. Meg is pillantja egy hozzá közeli gallyon a fészket. Egy kis pihés jószág csivitel benne. A lány úgy véli, hogy a kismadár nem jókedvében teszi ezt. Mivel a megevéshez túl kicsi, ezért egyelőre nem háborgatja inkább a szüleit keresi. Azt észreveszi, hogy a bagoly is érdeklődik a kicsi iránt. Ha megközelíteni a kicsit a lány biztosan megpróbálná elhajtani, mert tudja, hogy a baglyok ragadozó madarak. Közben Mërulon folytatni kezdi a beszédet. Végig hallgatja, de mikor a kastély visszafoglalását említi hangosan elkezd kacagni.*
– Ez egy vicc ugye? Egy macskával akarsz elfoglalni egy kastélyt.* A nevetésből az érkező disznók zökkentik ki. Figyelmezteti a tündért, de többet nem tud tenni érte. Döbbenten nézi, ahogy a disznók felé közelít*
– Mit csinálsz te ostoba? Inkább menekülj amíg még megteheted!* Mondja neki aggódó hangon. Nem szívesen nézné végig, ahogy felkoncolják a fiút.*
* A tündér is visszatámad és ez nem lepi meg a lányt. Nimeril nem tartja magát hibásnak, mert ő csak kioktatta Mërulont, még ha ezt nem is éppen a legszebb módon tette.*
– Én nem érzem magam hibásnak és elmondani se fogom még egyszer az okát. Engem a legkevésbé sem érdekel, hogy te nemes vagy, itt nem erről van szó.* Idáig még egész nyugodt volt, de amit most mondott tündér az kicsit kihozza a sodrából.*
– Az előbb még arról beszélsz, hogy a társad vagyok és azért adtál pénzt. Most meg vad idegennek titulálsz. Tervekről beszélsz, de engem kérdeztél, hogy most mit tegyünk. Azért is oktatalak ki. Ellent mondasz magadnak.* Kiabál le hozzá. A céljait valóban nem fogja most már elárulni egyelőre. Közben Mërulon elhallgat, mintha valami fontosat akarna mondani. A szünetben Nim a fiókát keresi szemével. Meg is pillantja egy hozzá közeli gallyon a fészket. Egy kis pihés jószág csivitel benne. A lány úgy véli, hogy a kismadár nem jókedvében teszi ezt. Mivel a megevéshez túl kicsi, ezért egyelőre nem háborgatja inkább a szüleit keresi. Azt észreveszi, hogy a bagoly is érdeklődik a kicsi iránt. Ha megközelíteni a kicsit a lány biztosan megpróbálná elhajtani, mert tudja, hogy a baglyok ragadozó madarak. Közben Mërulon folytatni kezdi a beszédet. Végig hallgatja, de mikor a kastély visszafoglalását említi hangosan elkezd kacagni.*
– Ez egy vicc ugye? Egy macskával akarsz elfoglalni egy kastélyt.* A nevetésből az érkező disznók zökkentik ki. Figyelmezteti a tündért, de többet nem tud tenni érte. Döbbenten nézi, ahogy a disznók felé közelít*
– Mit csinálsz te ostoba? Inkább menekülj amíg még megteheted!* Mondja neki aggódó hangon. Nem szívesen nézné végig, ahogy felkoncolják a fiút.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-23 14:51:22
Üzenet elküldve: 2019-08-23 14:51:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*Az erdőmélyi vadon nem törődik a két kívülálló torzsalkodásával. Körülöttük ugyanúgy él és lélegzik az erdő, mint máskor tenné, legfeljebb hangjuk, egymáshoz vágott szavaik verik fel a közvetlen közelben az erdő csendjét és nyugalmát.
Nimeril egy magasabb ágon marad, onnan intézi szavait a tündérhez. Úgy tűnik, a problémák csak gyarapodnak és a szakadék, amely közöttük kialakult, csak mélyül. A félvérhez közeli gallyon van a fészek, egy kis, pihés jószág ül benne és csivitel kétségbeesettnek tűnőd. Nyxa is érdeklődve figyeli a fészket.
Az ágon, biztonságban lévő Nimeril figyelmezteti a tündért a vaddisznóra. Tudja, hogy vízlelőhely van erre, a visszatérés így érthető.
Mërulon hasonlóan agresszívan szól a félvérhez, nem úgy tűnik, közös nevezőre jutnának. Végül pedig a vadak megérkezésekor veszélyes vállalkozásra szánja magát, talán, hogy Nimerilnek bizonyítson.
A zörgő bokor elé áll, ahonnan kisvártatva meg is érkezik a várt vad, a vaddisznó koca. A malackák is feltűnnek, de csak egy pillanatra és lehet, hogy egyszerűen elmentek volna egy másik irányba, de a közvetlen szemben álló Mërulon túl veszélyesnek hathat rájuk nézve.
A koca előbb megtorpan, kihívóan néz a tündérre, majd szinte azonnal röfögve rohamra indul előre, egyenesen Mërulon felé, hogy megfutamítsa a veszélyt okozót.*
*Az erdőmélyi vadon nem törődik a két kívülálló torzsalkodásával. Körülöttük ugyanúgy él és lélegzik az erdő, mint máskor tenné, legfeljebb hangjuk, egymáshoz vágott szavaik verik fel a közvetlen közelben az erdő csendjét és nyugalmát.
Nimeril egy magasabb ágon marad, onnan intézi szavait a tündérhez. Úgy tűnik, a problémák csak gyarapodnak és a szakadék, amely közöttük kialakult, csak mélyül. A félvérhez közeli gallyon van a fészek, egy kis, pihés jószág ül benne és csivitel kétségbeesettnek tűnőd. Nyxa is érdeklődve figyeli a fészket.
Az ágon, biztonságban lévő Nimeril figyelmezteti a tündért a vaddisznóra. Tudja, hogy vízlelőhely van erre, a visszatérés így érthető.
Mërulon hasonlóan agresszívan szól a félvérhez, nem úgy tűnik, közös nevezőre jutnának. Végül pedig a vadak megérkezésekor veszélyes vállalkozásra szánja magát, talán, hogy Nimerilnek bizonyítson.
A zörgő bokor elé áll, ahonnan kisvártatva meg is érkezik a várt vad, a vaddisznó koca. A malackák is feltűnnek, de csak egy pillanatra és lehet, hogy egyszerűen elmentek volna egy másik irányba, de a közvetlen szemben álló Mërulon túl veszélyesnek hathat rájuk nézve.
A koca előbb megtorpan, kihívóan néz a tündérre, majd szinte azonnal röfögve rohamra indul előre, egyenesen Mërulon felé, hogy megfutamítsa a veszélyt okozót.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-22 18:51:50
Üzenet elküldve: 2019-08-22 18:51:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimeril a fán marad, s Mërulonnal ott beszél, egy vastagabb ágra telepedve. Beszél-inkább hallgatja egy darabig, állát az égnek szegezve. Ha azt akarja ezzel elérni, hogy a tündér kényelmetlenül érezze magát, rosszul gondolta: a negyvenöt éve alatt hozzászokott már, hogy mindenkire fel kell, hogy nézzen. ~ Ne ez nem azt jelenti, hogy többet ér nálam. ~ A lány alig hallgatja végig, a mondandója felére sem reagál: amint üti valami a csőrét, nekitámad megint Mërulonnak. A druida nagyon unja ezt a magatartást, bár jól tudja eltitkolni érzéseit, valószínűleg nem látszik meg rajta. Csöndben várja, fejét enyhén balra bólintva, hogy Nim befejezze a monológját. Ezután kimért, teljesen érdektelen, előzőtől igen eltérő hangnemben válaszolna.*
-Fogalmam sincs, mire érted, hogy én kezdem. Tudtommal azt sugalltam, hogy MINDKETTEN hibáztunk, de én, s csakis az ÉN részemről, BOCSÁNATOT kértem. Ha ezt nem tudod egy NEMESTŐL díjazni, akkor sajnállak. Az meg, hogy puszta kirohanásból "lelégyférfizel", hát... szerintem furcsa. Volt és van is tervem, de nem kell mindent azonnal megosztanom egy vad idegennel, főleg a jelenlegi helyzetemben. *A lány sikerein megdöbben, vándornak hiszi. ~ De akkor miért nézi le az Erdőszellemet? Szokatlan. ~ Ezután úgy határozna magában, hogy Nim minden, de nem orgyilkos. Amennyit szükséges, megpróbálna kitálalni.* Hát nem tudom, mi lett az "új célod", ezek után az rád tartozik. Én mindenesetre nem hagyom el ezt az erdőt, míg meg nem halok, vagy nincs az oldalamon egy szelídített irbisz. *Maga elé mered, látszik rajta, hogy zavarni fogja az elkövetkező mondandó.* Amikor a lázadás után megmaradt családunk elköltözött Artheniorból, Holdvégben telepedtünk le. Ezt mondtam neked, semmi új. Azt viszont nem, hogy nagybátyám fogadott gyermekének a férje átvette az irányítást a kastélyban: anyám, apám és testvéreim Lihanechbe költöztek, én még ezelőtt jöttem a városba. *Valójában kezd könnyekkel küszködni.* Nagybáyamat megölte az az undorító féreg. A kastély most nála van, minden vagyonnal. Nagyszülőnk örökségére fáj most a foga, melyet akkor kaparinthat meg, ha ő kerül első helyre az örökösödésben. A két testvérem már lemondott javára, most rajtam a sor. Nem tudom, mi ütheti a markát, de ez alapján a levél alapján, nagy dolog lehet. Az irbiszre egyszerű ok miatt van szükségem: kell mellém egy testőr állat, hogy... visszafoglaljam a kastélyt. Az akkori terveim meg már engem illetnek, kizárólag. *Próbálná átadni a levelet a (valószínűleg továbbra is teljesen közönyös) lánynak, mikor felfigyel a csörgő bokorra, s Nim figyelmezteti. Úgy gondolja, itt az idő, hogy a lány ne nézze semmibe. Mostantól nincs visszaút: őrültséget tervez, egyenesen a koca elé akar menni, hogy használhassa a szelídítés képességét. ~ Mi baj történhetne? Maximum meghalok. Az állatok meg amúgy is megérzik, ha valaki fél. Én nem félek tőle, ők a barátaim. ~ Várná a röfit és a kicsiket, szinte boldogan. Félelem nem lenne benne: amennyire képtelen volt megölni az őzet, legalább annyira rajong a szőrös fenevadakért. Nimre nem számíthat, lászik rajta, hogy utálja, itt már nincs mese. Egy dolgot még megkérdez a dagonyázó érkezése előtt.*
-A származásom, vagy a fajom, esetleg a kasztom, netán a vallásom miatt utálsz, Nimeril? *Mire befejezné, talán meg is jelennének a malacok, s most csak a saját karizmájában, higgadtságában bízhat.*
*Nimeril a fán marad, s Mërulonnal ott beszél, egy vastagabb ágra telepedve. Beszél-inkább hallgatja egy darabig, állát az égnek szegezve. Ha azt akarja ezzel elérni, hogy a tündér kényelmetlenül érezze magát, rosszul gondolta: a negyvenöt éve alatt hozzászokott már, hogy mindenkire fel kell, hogy nézzen. ~ Ne ez nem azt jelenti, hogy többet ér nálam. ~ A lány alig hallgatja végig, a mondandója felére sem reagál: amint üti valami a csőrét, nekitámad megint Mërulonnak. A druida nagyon unja ezt a magatartást, bár jól tudja eltitkolni érzéseit, valószínűleg nem látszik meg rajta. Csöndben várja, fejét enyhén balra bólintva, hogy Nim befejezze a monológját. Ezután kimért, teljesen érdektelen, előzőtől igen eltérő hangnemben válaszolna.*
-Fogalmam sincs, mire érted, hogy én kezdem. Tudtommal azt sugalltam, hogy MINDKETTEN hibáztunk, de én, s csakis az ÉN részemről, BOCSÁNATOT kértem. Ha ezt nem tudod egy NEMESTŐL díjazni, akkor sajnállak. Az meg, hogy puszta kirohanásból "lelégyférfizel", hát... szerintem furcsa. Volt és van is tervem, de nem kell mindent azonnal megosztanom egy vad idegennel, főleg a jelenlegi helyzetemben. *A lány sikerein megdöbben, vándornak hiszi. ~ De akkor miért nézi le az Erdőszellemet? Szokatlan. ~ Ezután úgy határozna magában, hogy Nim minden, de nem orgyilkos. Amennyit szükséges, megpróbálna kitálalni.* Hát nem tudom, mi lett az "új célod", ezek után az rád tartozik. Én mindenesetre nem hagyom el ezt az erdőt, míg meg nem halok, vagy nincs az oldalamon egy szelídített irbisz. *Maga elé mered, látszik rajta, hogy zavarni fogja az elkövetkező mondandó.* Amikor a lázadás után megmaradt családunk elköltözött Artheniorból, Holdvégben telepedtünk le. Ezt mondtam neked, semmi új. Azt viszont nem, hogy nagybátyám fogadott gyermekének a férje átvette az irányítást a kastélyban: anyám, apám és testvéreim Lihanechbe költöztek, én még ezelőtt jöttem a városba. *Valójában kezd könnyekkel küszködni.* Nagybáyamat megölte az az undorító féreg. A kastély most nála van, minden vagyonnal. Nagyszülőnk örökségére fáj most a foga, melyet akkor kaparinthat meg, ha ő kerül első helyre az örökösödésben. A két testvérem már lemondott javára, most rajtam a sor. Nem tudom, mi ütheti a markát, de ez alapján a levél alapján, nagy dolog lehet. Az irbiszre egyszerű ok miatt van szükségem: kell mellém egy testőr állat, hogy... visszafoglaljam a kastélyt. Az akkori terveim meg már engem illetnek, kizárólag. *Próbálná átadni a levelet a (valószínűleg továbbra is teljesen közönyös) lánynak, mikor felfigyel a csörgő bokorra, s Nim figyelmezteti. Úgy gondolja, itt az idő, hogy a lány ne nézze semmibe. Mostantól nincs visszaút: őrültséget tervez, egyenesen a koca elé akar menni, hogy használhassa a szelídítés képességét. ~ Mi baj történhetne? Maximum meghalok. Az állatok meg amúgy is megérzik, ha valaki fél. Én nem félek tőle, ők a barátaim. ~ Várná a röfit és a kicsiket, szinte boldogan. Félelem nem lenne benne: amennyire képtelen volt megölni az őzet, legalább annyira rajong a szőrös fenevadakért. Nimre nem számíthat, lászik rajta, hogy utálja, itt már nincs mese. Egy dolgot még megkérdez a dagonyázó érkezése előtt.*
-A származásom, vagy a fajom, esetleg a kasztom, netán a vallásom miatt utálsz, Nimeril? *Mire befejezné, talán meg is jelennének a malacok, s most csak a saját karizmájában, higgadtságában bízhat.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-22 18:04:17
Üzenet elküldve: 2019-08-22 18:04:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Nim éppen lefelé mászik a fáról, mikor Mërulon megszólítja. Először meglepődik, mivel nem számított látogatókra. Ki is lép egy faágra, hogy onnan tárgyaljon a tündérrel. Egyelőre nem tűnik ellenségesnek a másik. A beszélgetéshez nem mászik le a fáról, mivel így Mërulonnak felfelé kell néznie. Így akár még kényelmetlenül is érezheti magát. A másik bocsánatot kér tőle. Ez tetszik Nimerilnek, de hamar megváltozik a hangulata mikor, Mërulon azt kezdi el mondani neki, hogy meggondolatlan volt mikor ott hagyta. Talán igaza is van, de senki nem szereti ha őt hibáztatják.*
– Szóval megint kezded mi! És miben is hibáztam, mikor ott hagytalak. Elég jó éjszakai menedéket találtam magamnak. Nem is olyan régen elejtettem egy nyulat és degeszre ettem magam. Még maradt is belőle. Találtam friss vizet is. Ráadásul láttam fentről egy helyet, ahonnan még a kiutat is megláthatom. Lehet, hogy Sárkányfogat is fogok találni, bár nem az a fő célom most már. ~ Igaz, hogy javarészt ezeket a piszok nagy szerencsémnek köszönhetem, de neki erről már nem kell tudnia.~ Részemről nem tekintem hibának, hogy akkor ott hagytalak. Szerintem te voltál a hibás. Annyit mondtam, hogy légy férfi és állj az élre! Nem volt semmi terved és engem kérdezgettél olyan dolgokról amiről nekem gőzöm sincs. Mikor közöltem veled mindezt nekem álltál. De cáfolj meg és mondd azt, hogy van egy épkézláb terved!* Nem célja elüldözni a fiút, de azt se hagyja, hogy rákenje a dolgot. Közben meghallja a fióka hangját, ezért megpróbálja a magaslatról megpillantani az állatott. Ha megpillantja, akkor el tudja dönteni, hogy megéri-e vele foglalkozni. Ha egy kirepülés előtt álló egyedet lát, akkor már megérné elvinnie magával. Ha csak egy kis bébi madár az, akkor már nem éri meg a fáradságot. Akárhogy is a kis csevejüket ismerős csörtetés és visítozás zavarj a meg. Valószínűleg a vaddisznó család térhetett vissza. Nimerlinek esze ágában sincs, hogy lemásszon a biztonságos magasságból. Bors is idegesség vált és a lány szerint jogosan. Megpróbálja még időben figyelmeztetni a tündért.*
– Jobb lesz ha most elmenekülsz, amíg még van rá lehetőséged. Egy malacos koca közelít és én nem kerülnék szívesen az útjukba.* Nem kíván rosszat a tündérnek, de ezt nélküle kell, hogy megoldja. Annyiban a segítségére lesz ha tud, hogy fadarabokat dobál a disznókhoz fentről. Ha erre nincs lehetősége, akkor csak nézi, hogy mi lesz.*
* Nim éppen lefelé mászik a fáról, mikor Mërulon megszólítja. Először meglepődik, mivel nem számított látogatókra. Ki is lép egy faágra, hogy onnan tárgyaljon a tündérrel. Egyelőre nem tűnik ellenségesnek a másik. A beszélgetéshez nem mászik le a fáról, mivel így Mërulonnak felfelé kell néznie. Így akár még kényelmetlenül is érezheti magát. A másik bocsánatot kér tőle. Ez tetszik Nimerilnek, de hamar megváltozik a hangulata mikor, Mërulon azt kezdi el mondani neki, hogy meggondolatlan volt mikor ott hagyta. Talán igaza is van, de senki nem szereti ha őt hibáztatják.*
– Szóval megint kezded mi! És miben is hibáztam, mikor ott hagytalak. Elég jó éjszakai menedéket találtam magamnak. Nem is olyan régen elejtettem egy nyulat és degeszre ettem magam. Még maradt is belőle. Találtam friss vizet is. Ráadásul láttam fentről egy helyet, ahonnan még a kiutat is megláthatom. Lehet, hogy Sárkányfogat is fogok találni, bár nem az a fő célom most már. ~ Igaz, hogy javarészt ezeket a piszok nagy szerencsémnek köszönhetem, de neki erről már nem kell tudnia.~ Részemről nem tekintem hibának, hogy akkor ott hagytalak. Szerintem te voltál a hibás. Annyit mondtam, hogy légy férfi és állj az élre! Nem volt semmi terved és engem kérdezgettél olyan dolgokról amiről nekem gőzöm sincs. Mikor közöltem veled mindezt nekem álltál. De cáfolj meg és mondd azt, hogy van egy épkézláb terved!* Nem célja elüldözni a fiút, de azt se hagyja, hogy rákenje a dolgot. Közben meghallja a fióka hangját, ezért megpróbálja a magaslatról megpillantani az állatott. Ha megpillantja, akkor el tudja dönteni, hogy megéri-e vele foglalkozni. Ha egy kirepülés előtt álló egyedet lát, akkor már megérné elvinnie magával. Ha csak egy kis bébi madár az, akkor már nem éri meg a fáradságot. Akárhogy is a kis csevejüket ismerős csörtetés és visítozás zavarj a meg. Valószínűleg a vaddisznó család térhetett vissza. Nimerlinek esze ágában sincs, hogy lemásszon a biztonságos magasságból. Bors is idegesség vált és a lány szerint jogosan. Megpróbálja még időben figyelmeztetni a tündért.*
– Jobb lesz ha most elmenekülsz, amíg még van rá lehetőséged. Egy malacos koca közelít és én nem kerülnék szívesen az útjukba.* Nem kíván rosszat a tündérnek, de ezt nélküle kell, hogy megoldja. Annyiban a segítségére lesz ha tud, hogy fadarabokat dobál a disznókhoz fentről. Ha erre nincs lehetősége, akkor csak nézi, hogy mi lesz.*
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-22 12:49:44
Üzenet elküldve: 2019-08-22 12:49:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
// Erdőmélyi expedíció //
*Nimeril az előző nap történteknek megfelelő bizalmatlansággal fordul a megjelenő Mërulon felé. Egyelőre csak egy magasabb ágról figyeli a Bors hátán megérkező tündért. A kis fióka ilyen tervszerű felhasználása akár még érthető is lehetne az ilyen logikusan gondolkodó félvér számára.
A félelf lába nincs vérrel átitatva, inkább csak foltos a vértől, ahogy a lábbelije is, hisz a nyúzás és a belezés véres munka, de ettől még nem itatódik át a ruhája teljesen. De Nimeril keze és arca, amelyet lemosott, tiszta.
A tündér nem is gondol a nyílpuskával, így a félvér akár le is mászhat, hogy meghallgassa Mërulon szavait. A tündér elmondása akár egy bocsánatkérésnek is betudható, de Nimeril döntése, hogy hogyan viszonyul hozzájuk. A félelf tud a közeli csermelyről, nála van hús még a nyúlból, bár nem tudja, hogy a tündér csak almát evett reggelire és éhes.
A hajnal elmúlik felőlük és a nap sugarainak egy része utat talál a lombok alá felszárítva a harmatot. Az erdő lassan megtelik hangokkal.
Bors hirtelen nyugtalanná válik, idegesen kapálja a földet és a bokros felé tekintget, ahonnan Nimeril ismerős hangokat hallhat. Röfögés és vékony hangú, derűs visítozás.*
*Nimeril az előző nap történteknek megfelelő bizalmatlansággal fordul a megjelenő Mërulon felé. Egyelőre csak egy magasabb ágról figyeli a Bors hátán megérkező tündért. A kis fióka ilyen tervszerű felhasználása akár még érthető is lehetne az ilyen logikusan gondolkodó félvér számára.
A félelf lába nincs vérrel átitatva, inkább csak foltos a vértől, ahogy a lábbelije is, hisz a nyúzás és a belezés véres munka, de ettől még nem itatódik át a ruhája teljesen. De Nimeril keze és arca, amelyet lemosott, tiszta.
A tündér nem is gondol a nyílpuskával, így a félvér akár le is mászhat, hogy meghallgassa Mërulon szavait. A tündér elmondása akár egy bocsánatkérésnek is betudható, de Nimeril döntése, hogy hogyan viszonyul hozzájuk. A félelf tud a közeli csermelyről, nála van hús még a nyúlból, bár nem tudja, hogy a tündér csak almát evett reggelire és éhes.
A hajnal elmúlik felőlük és a nap sugarainak egy része utat talál a lombok alá felszárítva a harmatot. Az erdő lassan megtelik hangokkal.
Bors hirtelen nyugtalanná válik, idegesen kapálja a földet és a bokros felé tekintget, ahonnan Nimeril ismerős hangokat hallhat. Röfögés és vékony hangú, derűs visítozás.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-20 13:30:24
Üzenet elküldve: 2019-08-20 13:30:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Próbálja közelebb hívni magához az őzet, szinte minden eszközzel: ágakat kínál fel neki, kedves szóval hívja, a kezét is nyújtja felé, de az állat mégsem mozdul, sőt, egy idő után még el is illan. Nem tudja, miért, aztán felfigyel a háta mögött egyre inkább erősödő zajokra. Bors kissé zaklatottabb lehet, de Nyxa (valószínűleg a Nimerillel együtt töltött idő miatt) ugyanolyan nyugodtan ül tovább az ágon, mint eddig. Mërulon izgatottá válik, mivel ebbe is belelátja már az irbiszt. Leszállna Borsról, ha Nim még nem pillantotta meg, majd eltávolodna a kancától, hogy véletlenül se ő legyen a ragadozó elsődleges célpontja. Igen ám, de ekkor megpillantaná a két, vérrel átitatott lábat, majd a mászóvasakkal lefelé közlekedő tulajdonosukat, a félvért. A tündér arcára valószínűleg kiülne a döbbenet, nem tudná eltitkolni (vagy akár magában tartani) ezt. A legvalószínűbb opció egy kérdés lenne.*
-Nimeril?! *Tenné fel elkerekedett szemekkel, inkább kérdő, mintsem szemrehányó hangsúllyal.* Te vagy az? *Megvárná, míg lejön a lány. A nyílpuskára nem is gondol, nem vállalna ellenséges magatartást a tanonccal szemben. Elsősorban megpróbálna beszélni vele, ha Nimeril lemászott a fáról. Ha az ágon bújt meg, akkor is hasonlóan cselekedne, bár óvatosabban. Mondana valamit neki, megpróbálná belátásra bírni.*
-Nim, tudom, hogy haragszol rám és be kell látnom, nem volt helyes, amit mondtam, eltúloztam. ~ Ha borzalmasan lekezelő voltál velem eddig, s csoda, hogy egyáltalán eddig kibírtam. ~ *Az utóbbi mondatot még véletlenül sem említi, kerüli az újabb konfliktust. A lányra bízza, belátja e.* Részemről én a bocsánatodat kérem. Tényleg ne haragudj, viszont szeretném, ha belátnád, hogy együtt kéne maradnunk. Nem volt okos dolog ott hagynod, ezt tudhattad volna. *Az arca őszinte, inkább megbánást és csalódottságot, mint dühöt mutat.* Mindketten itt veszünk, ha nem dolgozunk össze. Egyikünknek sem sikerül a célja: te nem szerzel Sárkányfogat, nekem nem lesz irbiszem. Mindkettőnket elpusztít az erdő még idő előtt. Viszont, kérlek, dolgozzunk össze, legalább amíg itt vagyunk. *Majd itt megjegyezne valamit, bár halkabban.* Bár én utána sem lennék haragba veled. *Megvárja Nim válaszát. Ha elutasítja, baglyostul tovább fog állni. Ha beleegyezik, s a talajon van, szokásához híven megölelné boldogságában. Bármelyik opciót választja a félvér, ő megkérdezné, mit látott fent, a fa tetején. Amennyiben Nim elárulja neki a fenyvest, javasolná, hogy menjenek arra. A tanítója szerint az irbiszek a sűrűbb, zárt erdő részeket kedvelik. Így két legyet is üthetnek egy csapásra. Ezután eszébe jutna még valami, mielőtt a lány mellé csapódna, vagy egyedül menne tovább.*
-A pénzt meg ne vedd rossz néven, kérlek. Társamnak fizettelek ki, ezt akartam jelezni vele. Ha sértésnek vetted, visszaveszem, de akkor megadom tárgyban az árát. Így illik. *Mondaná, majd elő is készítené azt a kis, csatos füzetet, amelyet még mestere adott neki. Fellapozná, majd kikeresné azt az oldalt a herbárium részből, melyen a Sárkányfog részletes tájékoztatója, s rajza szerepel. Ha a lány megtartja az erszényt, annak örülne, viszont így ellenkező esetben sem esne kétségbe. A nyúl maradványait is észreveszi baglya által, bár mivel nem tud mit tenni, elviseli az éhséget. ~ Ha van itt patak, majd keresek vizet, meg Rézszínű Holst, este pedig kinézek egy fenyvesebb részt, ahol hátha találok Holdsajtot. ~ Határozná el magában. Most már nincs mit tenni: várja Nimeril válaszát, minden kérdésére.*
*Próbálja közelebb hívni magához az őzet, szinte minden eszközzel: ágakat kínál fel neki, kedves szóval hívja, a kezét is nyújtja felé, de az állat mégsem mozdul, sőt, egy idő után még el is illan. Nem tudja, miért, aztán felfigyel a háta mögött egyre inkább erősödő zajokra. Bors kissé zaklatottabb lehet, de Nyxa (valószínűleg a Nimerillel együtt töltött idő miatt) ugyanolyan nyugodtan ül tovább az ágon, mint eddig. Mërulon izgatottá válik, mivel ebbe is belelátja már az irbiszt. Leszállna Borsról, ha Nim még nem pillantotta meg, majd eltávolodna a kancától, hogy véletlenül se ő legyen a ragadozó elsődleges célpontja. Igen ám, de ekkor megpillantaná a két, vérrel átitatott lábat, majd a mászóvasakkal lefelé közlekedő tulajdonosukat, a félvért. A tündér arcára valószínűleg kiülne a döbbenet, nem tudná eltitkolni (vagy akár magában tartani) ezt. A legvalószínűbb opció egy kérdés lenne.*
-Nimeril?! *Tenné fel elkerekedett szemekkel, inkább kérdő, mintsem szemrehányó hangsúllyal.* Te vagy az? *Megvárná, míg lejön a lány. A nyílpuskára nem is gondol, nem vállalna ellenséges magatartást a tanonccal szemben. Elsősorban megpróbálna beszélni vele, ha Nimeril lemászott a fáról. Ha az ágon bújt meg, akkor is hasonlóan cselekedne, bár óvatosabban. Mondana valamit neki, megpróbálná belátásra bírni.*
-Nim, tudom, hogy haragszol rám és be kell látnom, nem volt helyes, amit mondtam, eltúloztam. ~ Ha borzalmasan lekezelő voltál velem eddig, s csoda, hogy egyáltalán eddig kibírtam. ~ *Az utóbbi mondatot még véletlenül sem említi, kerüli az újabb konfliktust. A lányra bízza, belátja e.* Részemről én a bocsánatodat kérem. Tényleg ne haragudj, viszont szeretném, ha belátnád, hogy együtt kéne maradnunk. Nem volt okos dolog ott hagynod, ezt tudhattad volna. *Az arca őszinte, inkább megbánást és csalódottságot, mint dühöt mutat.* Mindketten itt veszünk, ha nem dolgozunk össze. Egyikünknek sem sikerül a célja: te nem szerzel Sárkányfogat, nekem nem lesz irbiszem. Mindkettőnket elpusztít az erdő még idő előtt. Viszont, kérlek, dolgozzunk össze, legalább amíg itt vagyunk. *Majd itt megjegyezne valamit, bár halkabban.* Bár én utána sem lennék haragba veled. *Megvárja Nim válaszát. Ha elutasítja, baglyostul tovább fog állni. Ha beleegyezik, s a talajon van, szokásához híven megölelné boldogságában. Bármelyik opciót választja a félvér, ő megkérdezné, mit látott fent, a fa tetején. Amennyiben Nim elárulja neki a fenyvest, javasolná, hogy menjenek arra. A tanítója szerint az irbiszek a sűrűbb, zárt erdő részeket kedvelik. Így két legyet is üthetnek egy csapásra. Ezután eszébe jutna még valami, mielőtt a lány mellé csapódna, vagy egyedül menne tovább.*
-A pénzt meg ne vedd rossz néven, kérlek. Társamnak fizettelek ki, ezt akartam jelezni vele. Ha sértésnek vetted, visszaveszem, de akkor megadom tárgyban az árát. Így illik. *Mondaná, majd elő is készítené azt a kis, csatos füzetet, amelyet még mestere adott neki. Fellapozná, majd kikeresné azt az oldalt a herbárium részből, melyen a Sárkányfog részletes tájékoztatója, s rajza szerepel. Ha a lány megtartja az erszényt, annak örülne, viszont így ellenkező esetben sem esne kétségbe. A nyúl maradványait is észreveszi baglya által, bár mivel nem tud mit tenni, elviseli az éhséget. ~ Ha van itt patak, majd keresek vizet, meg Rézszínű Holst, este pedig kinézek egy fenyvesebb részt, ahol hátha találok Holdsajtot. ~ Határozná el magában. Most már nincs mit tenni: várja Nimeril válaszát, minden kérdésére.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-20 11:21:08
Üzenet elküldve: 2019-08-20 11:21:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Miután minden megtudott, amit meg akart, elindul lefelé. Nem könnyű feladat ez, még így a mászóvassal sem. A lefelé mászás még nehezebb is, mint a felmászás. Nagy figyelmet igénylő feladat ez. Nem is veszi észre Mërulont se ha az időközben megérkezik. Alatta mozgás zajára lesz figyelmes, de az ütemes hangokból arra következtet, hogy valamilyen vad lehetett. Ha még a fán megszólítja, akkor egy vastagabb ágra áll rá és onnan figyeli a másikat. Jól emlékszik még rá, hogy a tündérnek van egy nyílpuskája. Ha megvárja a másik, amíg leérkezik, akkor ott fog sor kerülni a csevejre. Nimeril nem nyújthat szép látványt így mocskosan és véresen. Bár megpróbálta eltávolítani a vért a ruhájáról, azért még mindig jól látszik rajta. Örül is meg nem is a találkozásnak. Egyrészről nem rossz, ha nem egyedül császkál az erdőben, másrészről viszont jól összevesztek. Ráadásul a ma reggeli sok szerencséje után most még elég magabiztos is. A madár csivitelésre felfigyel a lány. ~ Talán meg kéne néznem, milyen madár az. Biztosan egy fióka, ha elég nagyra nőt, akkor könnyű kaja lenne. Ráadásul még csak meg se kéne rögtön ölnöm. Elfér a táskámban, majd amíg van kajám etettem, ha meg elfogy levágom. Legalább friss lesz a hús.~ Elmélkedik magában. Ha lejut a földre, akkor megkeresi azt a fát, amiről a hangot hallotta és arra kezd el felmászni.*
* Miután minden megtudott, amit meg akart, elindul lefelé. Nem könnyű feladat ez, még így a mászóvassal sem. A lefelé mászás még nehezebb is, mint a felmászás. Nagy figyelmet igénylő feladat ez. Nem is veszi észre Mërulont se ha az időközben megérkezik. Alatta mozgás zajára lesz figyelmes, de az ütemes hangokból arra következtet, hogy valamilyen vad lehetett. Ha még a fán megszólítja, akkor egy vastagabb ágra áll rá és onnan figyeli a másikat. Jól emlékszik még rá, hogy a tündérnek van egy nyílpuskája. Ha megvárja a másik, amíg leérkezik, akkor ott fog sor kerülni a csevejre. Nimeril nem nyújthat szép látványt így mocskosan és véresen. Bár megpróbálta eltávolítani a vért a ruhájáról, azért még mindig jól látszik rajta. Örül is meg nem is a találkozásnak. Egyrészről nem rossz, ha nem egyedül császkál az erdőben, másrészről viszont jól összevesztek. Ráadásul a ma reggeli sok szerencséje után most még elég magabiztos is. A madár csivitelésre felfigyel a lány. ~ Talán meg kéne néznem, milyen madár az. Biztosan egy fióka, ha elég nagyra nőt, akkor könnyű kaja lenne. Ráadásul még csak meg se kéne rögtön ölnöm. Elfér a táskámban, majd amíg van kajám etettem, ha meg elfogy levágom. Legalább friss lesz a hús.~ Elmélkedik magában. Ha lejut a földre, akkor megkeresi azt a fát, amiről a hangot hallotta és arra kezd el felmászni.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-20 08:53:14
Üzenet elküldve: 2019-08-20 08:53:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*A félvér lány a magasban elég sok információt tud gyűjteni ahhoz, hogy elhatározza, tovább indul. A lemászás a mászóvassal sem egyszerű, de a felszerelésnek hála sikerül biztonságosan megindulnia lefelé. A hasa tele, a kulacsa is, a táborhely több éjszakára is megfelelő volna, de Nimerilnek más tervei vannak. A hegyeket már látta, az irányt be tudja lőni, de ki tudja, út közben majd milyen akadályok állják útját, óvatosnak kell lennie.
Mërulon baglya visszatér hozzá, a madár is láthatóan örül gazdája látásának, majd a saját módján jelezni próbál a tündérnek és megindul egy irány felé. A tábor nyomait tökéletesen felismeri. A még meleg parázs, a sült hús illata, de a félvér által elejtett és megsütött nyúlból nem talál, azt Nimeril magához vette, viszont Nyxa megtalálja a nyúl belsőségeit és a bőrét messzebb a tábortól. De az a tündér számára már ehetetlen.
Mërulon viszont hamarabb vadászná le az őzet, hogy élelemet szerezzen, minthogy csaliként használja fel, hogy odavonzza a ragadozókat miután megszelídítette és magához édesgette. Egy olyan tündér, akinek fontosabbak az állatok az értelmes fajoknál, nem használná ilyen alattomos tervhez fel az őzet, hogy a természet törvényeivel szemben, ahol az irbisz levadászhatja az őzet, inkább befogja, hogy csaliként használja fel. Ha az ötlet meg is fogalmazódna benne, valószínűleg elvetné.
Viszont a fa lombkoronájából továbbra is hallja a hangokat, amit az őz érzékeny hallása is befog, majd hirtelen megugrik és eltűnik a bokrok között. A fa alsó harmadán pedig a Bors hátán ülő tündér megpillanthatja a mászóvassal lefelé ügyeskedő félvért.
Ha Mërulon nem állítja meg valahogyan, akkor a félelf biztonságban ér talajt nem messze tőle a fa tövében. Nem messze tőlük az egyik ágon egy fészekben fióka csivitel fel.*
*A félvér lány a magasban elég sok információt tud gyűjteni ahhoz, hogy elhatározza, tovább indul. A lemászás a mászóvassal sem egyszerű, de a felszerelésnek hála sikerül biztonságosan megindulnia lefelé. A hasa tele, a kulacsa is, a táborhely több éjszakára is megfelelő volna, de Nimerilnek más tervei vannak. A hegyeket már látta, az irányt be tudja lőni, de ki tudja, út közben majd milyen akadályok állják útját, óvatosnak kell lennie.
Mërulon baglya visszatér hozzá, a madár is láthatóan örül gazdája látásának, majd a saját módján jelezni próbál a tündérnek és megindul egy irány felé. A tábor nyomait tökéletesen felismeri. A még meleg parázs, a sült hús illata, de a félvér által elejtett és megsütött nyúlból nem talál, azt Nimeril magához vette, viszont Nyxa megtalálja a nyúl belsőségeit és a bőrét messzebb a tábortól. De az a tündér számára már ehetetlen.
Mërulon viszont hamarabb vadászná le az őzet, hogy élelemet szerezzen, minthogy csaliként használja fel, hogy odavonzza a ragadozókat miután megszelídítette és magához édesgette. Egy olyan tündér, akinek fontosabbak az állatok az értelmes fajoknál, nem használná ilyen alattomos tervhez fel az őzet, hogy a természet törvényeivel szemben, ahol az irbisz levadászhatja az őzet, inkább befogja, hogy csaliként használja fel. Ha az ötlet meg is fogalmazódna benne, valószínűleg elvetné.
Viszont a fa lombkoronájából továbbra is hallja a hangokat, amit az őz érzékeny hallása is befog, majd hirtelen megugrik és eltűnik a bokrok között. A fa alsó harmadán pedig a Bors hátán ülő tündér megpillanthatja a mászóvassal lefelé ügyeskedő félvért.
Ha Mërulon nem állítja meg valahogyan, akkor a félelf biztonságban ér talajt nem messze tőle a fa tövében. Nem messze tőlük az egyik ágon egy fészekben fióka csivitel fel.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-17 22:59:04
Üzenet elküldve: 2019-08-17 22:59:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Az önállóskodás a várt eredményt hozta: alig lát ki nyomokat a gödrökből, távolról sem biztos, hogy Nimet követi. Egyáltalán nem bízik magában, bár jelenleg nem ér rá a gondolkodásra. A bogyókutatásból hajolgatás lett, a kiálló gallyak miatt. Emellett Borsnak is kerülgetnie kell a földön elterülő bokrokat és harasztokat. Lassan, vontatottan telik eddig a reggele. Bors kezd kimerülni szerinte, nem a koncentráció az erőssége a kancának. Végső soron feladja a bogyók utáni kutatást: a nyeregből nem akar leszállni, mivel a lovaglás kevésbé fárasztó számára a gyaloglásnál, jelenleg pedig kímélnie kell magát, a szegényes reggeli miatt. Igazság szerint most tudatosul benne, hogy ez egy nagybetűs vadon, nem valami városmenti erdőség, melybe bármelyik értelmes lény beleavatkozhat, s a rendezettség miatt lehetetlen eltévedni benne. Ez Erdőmélye, tele veszélyes lényekkel, melyek a legkevésbé sem félnek tőle, bár már csak az erdő is fenyegetést jelenthet önmagában. A fohászt Eeyrhez szavakba önti, maga előtt mormol, várva, hátha megsegíti az istennő.*
-Drága Eeyr, szeretet istene, vezess társamhoz, mert az összefogást hirdeted te is. Segíts célomon, hogy az erdei párducot oldalamra állítván szelídítsem meg, hogy idomítani tudjak, mert az összefogást hirdeted te is. Adj ételt az irbisznek, a baglyomnak, a lovamnak és a társamnak is, mert az életet hirdeted te is. *Úgy néz ki, az imák meghallgattatni látszanak, ugyanis a folyamatos füttyentgetésre válasz érkezik. Ez pedig nem más, mint maga a madár: Nyxa száll alá, a fák lombkoronája alól. A tündér sziporkázni kezd, hiányzott neki a legkedvesebb társa.*
-Szervusz, Nyxa! Hát csak meg tudtál találni? Ügyes kislány! *A karjára hívja a madarat, hogy dicséretképpen meg tudja simogatni. Ezt a madár élvezi egy darabig, de hamar felröppen, majd úgy szárnyal az árnyas ágak között, mintha mutatni akarna valamit. Mërulon régóta ismeri madarát, ezért úgy dönt, követi. Egy rövidebb út után egy tábornak tűnő, kitaposott tisztáshoz érkeznek. Viszont nem ez tűnik fel elsőként a druidának, hanem a sült hús igéző illata. Szétnézne, ám senkit sem találna. Nem tudhatja, hogy nagy valószínűséggel Nimeril táborába vezette a bagoly. Nyxa azonban itt nem áll le: egyenesen a nyúlpecsenye maradékához vezeti gazdáját. Már pont próbálná felfalni az ínycsiklandó ételt, mikor újra beindulhatnak agyának fogaskerekei. ~Ha van hús és látok nyomokat is, hol van a hozzájuk tartozó személy?~ Ez a kérdés foglalkoztatná a tündért, de még mielőtt választ találhatna, egyszerre két dolgot fedez fel. Az egyik egy hang, amely a mellette lévő öreg, göcsörtös kocsánytalan tölgytől jön, vagyis inkább annak a lombkoronájától. A hang igazán nem oda illő, egy nagyobb testű, folyamatos mozgásban lévő állattól származhat (legalábbis a tündér ezt gondolja), de nem csak ez az egy opció létezik számára. Ez akár a tábor tulajdonosa is lehet, amelyre két eshetőséget vélhetne felfedezni: Nimerilt, vagy egy banditát. Előbbinél boldog lesz, utóbbinál halott. Egyik sem zavarná igazán, úgyhogy ezt a dolgot annyiban hagyja, nem úgy, mint a másik dolog, ami nem más, mint tőle cirka negyven méternyire egy őz, mely éppen őt nézi, lélekig hatoló szemeivel. Sajnos az éhség miatt megfordulhat az agyában, hogy levadássza az állatot számszeríjával, de ezt szinte abban a pillanatban elvetné, hogy rágondol. Sosem lenne képes ilyen állatot ölni, bár nem veti meg azt, hogy csalinak használja az irbiszhez. Arra gondolna, hogy megszelídíti, közel hívhatná magához, majd elkísérhetné őket az útjukon. Éjszaka kikötné, ez bevonzaná a ragadozókat. Ha sikerülne megszelídítenie, azzal előnyre tenne szert. A hangokat elhanyagolhatja, most az őzzel foglalkozna, már persze ha sikerrel jár, s nem esik az a valaki (vagy valami) egyenesen a dolgok közepébe.*
*Az önállóskodás a várt eredményt hozta: alig lát ki nyomokat a gödrökből, távolról sem biztos, hogy Nimet követi. Egyáltalán nem bízik magában, bár jelenleg nem ér rá a gondolkodásra. A bogyókutatásból hajolgatás lett, a kiálló gallyak miatt. Emellett Borsnak is kerülgetnie kell a földön elterülő bokrokat és harasztokat. Lassan, vontatottan telik eddig a reggele. Bors kezd kimerülni szerinte, nem a koncentráció az erőssége a kancának. Végső soron feladja a bogyók utáni kutatást: a nyeregből nem akar leszállni, mivel a lovaglás kevésbé fárasztó számára a gyaloglásnál, jelenleg pedig kímélnie kell magát, a szegényes reggeli miatt. Igazság szerint most tudatosul benne, hogy ez egy nagybetűs vadon, nem valami városmenti erdőség, melybe bármelyik értelmes lény beleavatkozhat, s a rendezettség miatt lehetetlen eltévedni benne. Ez Erdőmélye, tele veszélyes lényekkel, melyek a legkevésbé sem félnek tőle, bár már csak az erdő is fenyegetést jelenthet önmagában. A fohászt Eeyrhez szavakba önti, maga előtt mormol, várva, hátha megsegíti az istennő.*
-Drága Eeyr, szeretet istene, vezess társamhoz, mert az összefogást hirdeted te is. Segíts célomon, hogy az erdei párducot oldalamra állítván szelídítsem meg, hogy idomítani tudjak, mert az összefogást hirdeted te is. Adj ételt az irbisznek, a baglyomnak, a lovamnak és a társamnak is, mert az életet hirdeted te is. *Úgy néz ki, az imák meghallgattatni látszanak, ugyanis a folyamatos füttyentgetésre válasz érkezik. Ez pedig nem más, mint maga a madár: Nyxa száll alá, a fák lombkoronája alól. A tündér sziporkázni kezd, hiányzott neki a legkedvesebb társa.*
-Szervusz, Nyxa! Hát csak meg tudtál találni? Ügyes kislány! *A karjára hívja a madarat, hogy dicséretképpen meg tudja simogatni. Ezt a madár élvezi egy darabig, de hamar felröppen, majd úgy szárnyal az árnyas ágak között, mintha mutatni akarna valamit. Mërulon régóta ismeri madarát, ezért úgy dönt, követi. Egy rövidebb út után egy tábornak tűnő, kitaposott tisztáshoz érkeznek. Viszont nem ez tűnik fel elsőként a druidának, hanem a sült hús igéző illata. Szétnézne, ám senkit sem találna. Nem tudhatja, hogy nagy valószínűséggel Nimeril táborába vezette a bagoly. Nyxa azonban itt nem áll le: egyenesen a nyúlpecsenye maradékához vezeti gazdáját. Már pont próbálná felfalni az ínycsiklandó ételt, mikor újra beindulhatnak agyának fogaskerekei. ~Ha van hús és látok nyomokat is, hol van a hozzájuk tartozó személy?~ Ez a kérdés foglalkoztatná a tündért, de még mielőtt választ találhatna, egyszerre két dolgot fedez fel. Az egyik egy hang, amely a mellette lévő öreg, göcsörtös kocsánytalan tölgytől jön, vagyis inkább annak a lombkoronájától. A hang igazán nem oda illő, egy nagyobb testű, folyamatos mozgásban lévő állattól származhat (legalábbis a tündér ezt gondolja), de nem csak ez az egy opció létezik számára. Ez akár a tábor tulajdonosa is lehet, amelyre két eshetőséget vélhetne felfedezni: Nimerilt, vagy egy banditát. Előbbinél boldog lesz, utóbbinál halott. Egyik sem zavarná igazán, úgyhogy ezt a dolgot annyiban hagyja, nem úgy, mint a másik dolog, ami nem más, mint tőle cirka negyven méternyire egy őz, mely éppen őt nézi, lélekig hatoló szemeivel. Sajnos az éhség miatt megfordulhat az agyában, hogy levadássza az állatot számszeríjával, de ezt szinte abban a pillanatban elvetné, hogy rágondol. Sosem lenne képes ilyen állatot ölni, bár nem veti meg azt, hogy csalinak használja az irbiszhez. Arra gondolna, hogy megszelídíti, közel hívhatná magához, majd elkísérhetné őket az útjukon. Éjszaka kikötné, ez bevonzaná a ragadozókat. Ha sikerülne megszelídítenie, azzal előnyre tenne szert. A hangokat elhanyagolhatja, most az őzzel foglalkozna, már persze ha sikerrel jár, s nem esik az a valaki (vagy valami) egyenesen a dolgok közepébe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957