Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-06 14:15:05
Üzenet elküldve: 2019-09-06 14:15:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Útjuk oda vezet, ahol minden baj elkezdődött. Az első napi szálláshelyre. Letáboroznak éjszakára. A kérdésre, hogy jobban van-e már a tündér, pozitív választ kap. A lány pont erre várt. Van még vele egy rendezetlen ügye és erre most sort fog keríteni.*
– Nyxa figyelj csak! * Szól a madárhoz, aki valószínűleg odanéz a neve hallatán. Mikor odanéz Nimeril meglendíti a jobb kezét és egy hatalmas pofont lekever Mërulonnak.*
– Oh bocs, de ezzel még tartoztam neked. Vagyis annak a szellemnek. Tudod, mikor szét akartak tépni azok a vadak, én szónokoltam érted. Akkor mondtam, hogy egy nagy pofont és nem halált érdemelsz. Meg is ígértem, hogy megadom ha jobban vagy. Én betartom, az ígéreteimet, főleg ha egy ilyen nagy hatalmú lénynek teszem. Remélem megérted, hogy ezt meg kellett tennem.* Mentegetőzik a lány, de kétség kívül jól eset neki ez a pofon. Ha nem lesz veszekedés, akkor akár mehetnek is aludni. Holnap este már szeretne az erdőn kívül aludni.*
* Útjuk oda vezet, ahol minden baj elkezdődött. Az első napi szálláshelyre. Letáboroznak éjszakára. A kérdésre, hogy jobban van-e már a tündér, pozitív választ kap. A lány pont erre várt. Van még vele egy rendezetlen ügye és erre most sort fog keríteni.*
– Nyxa figyelj csak! * Szól a madárhoz, aki valószínűleg odanéz a neve hallatán. Mikor odanéz Nimeril meglendíti a jobb kezét és egy hatalmas pofont lekever Mërulonnak.*
– Oh bocs, de ezzel még tartoztam neked. Vagyis annak a szellemnek. Tudod, mikor szét akartak tépni azok a vadak, én szónokoltam érted. Akkor mondtam, hogy egy nagy pofont és nem halált érdemelsz. Meg is ígértem, hogy megadom ha jobban vagy. Én betartom, az ígéreteimet, főleg ha egy ilyen nagy hatalmú lénynek teszem. Remélem megérted, hogy ezt meg kellett tennem.* Mentegetőzik a lány, de kétség kívül jól eset neki ez a pofon. Ha nem lesz veszekedés, akkor akár mehetnek is aludni. Holnap este már szeretne az erdőn kívül aludni.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-06 08:02:01
Üzenet elküldve: 2019-09-06 08:02:01
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Közepes tempóban haladnak az árnyas lombok alatt. A sebe sajog, bár valószínűleg már jobb, mint tegnap. A bagoly valószínűleg Mërulon első, sánccal körbe kerített táborához vezeti majd őket. Ekkor Nim is és a tündér is biztosnágban lehet. Maerli ad valamennyit a bagolynak a maradék húsából, ezután elfogadja Nim táborverési javaslatát. A sáncon belül még biztonságban is vannak. A tanonc is szeretne enni adni Nyxának, amit Maerli bólintással hálál meg és odahívja a madarat. Ezután a félvér megnézi a sebét, amit megköszön.*
-Köszönöm szépen! Jobban vagyok már valamennyire. A zúzódásom *legalábbis ő azt hiszi, hogy az* még fáj, de a koca okozta seb sokkal jobb. Mondd, te hogy vagy? *Ha nem is akarja kimutatni, de aggódik Nimerilért. Soha nem akart ilyen mélyre lesüllyedni. Sok mindent kell még átgondolnia. ~ Hogyan változhattam át ilyen szörnyeteggé? Az erdő hatása? Vagy az, hogy nekem kell megoldanom a családom problémáit, mikor semmit sem kapok érte? Vagy ami a legrosszabb: mindig is ilyen voltam? ~ Láthatóan kiül arcára, hogy kétségek között gyötrődik. A baglyot hagyja pihenni, akár a lovat. Szeretné, ha ma este itt maradnának.*
-Itt biztonságban vagyunk. Azt javaslom, maradjunk a sáncnál ma estére, hogy az állatok is pihenhessenek. *Ha Nim elfogadja a javaslatát, lepihen ő is. Talán holnap hamarabb indulnak el és akkor az ingoványhoz is érhetnek már.*
*Közepes tempóban haladnak az árnyas lombok alatt. A sebe sajog, bár valószínűleg már jobb, mint tegnap. A bagoly valószínűleg Mërulon első, sánccal körbe kerített táborához vezeti majd őket. Ekkor Nim is és a tündér is biztosnágban lehet. Maerli ad valamennyit a bagolynak a maradék húsából, ezután elfogadja Nim táborverési javaslatát. A sáncon belül még biztonságban is vannak. A tanonc is szeretne enni adni Nyxának, amit Maerli bólintással hálál meg és odahívja a madarat. Ezután a félvér megnézi a sebét, amit megköszön.*
-Köszönöm szépen! Jobban vagyok már valamennyire. A zúzódásom *legalábbis ő azt hiszi, hogy az* még fáj, de a koca okozta seb sokkal jobb. Mondd, te hogy vagy? *Ha nem is akarja kimutatni, de aggódik Nimerilért. Soha nem akart ilyen mélyre lesüllyedni. Sok mindent kell még átgondolnia. ~ Hogyan változhattam át ilyen szörnyeteggé? Az erdő hatása? Vagy az, hogy nekem kell megoldanom a családom problémáit, mikor semmit sem kapok érte? Vagy ami a legrosszabb: mindig is ilyen voltam? ~ Láthatóan kiül arcára, hogy kétségek között gyötrődik. A baglyot hagyja pihenni, akár a lovat. Szeretné, ha ma este itt maradnának.*
-Itt biztonságban vagyunk. Azt javaslom, maradjunk a sáncnál ma estére, hogy az állatok is pihenhessenek. *Ha Nim elfogadja a javaslatát, lepihen ő is. Talán holnap hamarabb indulnak el és akkor az ingoványhoz is érhetnek már.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-05 21:32:07
Üzenet elküldve: 2019-09-05 21:32:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Már indulna, mikor a tündér kioktatja a nevéről. A lány csak legyint és megy tovább. ~ A Gombernyőt könnyebb megjegyezni. ~ A nyugtalan éjszaka után végre elindulhatnak hazafelé. Mërulon utasítja a baglyát, hogy vezesse ki őket az erdőből. Ha madár segít nekik, akkor őt követve indulnak el. A táv, ahogy Nimeril emlékszik elvileg nem lehet olyan nagy. Egy napnyi gyaloglás volt nagyjából befelé. Mondjuk, akkor még frissek és egészségesek voltak. Most inkább néznek ki úgy, mint egy vert hadsereg. Valószínűleg többször is meg kell majd állniuk pihenni. Ha jó ütemben haladnának, akkor az este valahol az erdő széle fele érné őket. Sötétedés előtt Nimeril javasolná a tábor verést. A sebeiket is meg kell néznie, meg egy kis fát se ártana gyűjteni majd. Ha már lobog a tűz és falatoznak, akkor majd a lány gondolni fog Nyxára is.*
– Hívd ide a madarat is! Adok neki a hideg csomagomban lévő húsból. Azt legutóbb megette.* Ha a tündér teljesíti a kérését, akkor add előkerül az emlegetett madár kaja is. Nimeril a zsákjára tenné a baglyot és kézből etetgetné.*
– Mondd csak, jobban vagy már? Tegnap elég rosszul néztél ki. Hogy érzed magad? Ha van valami szóljál nekem nyugodtan. Lehet, hogy apróságnak tűnik valami, de nagy baj is lehet belőle.* Kérdezi a másiktól. Nem mintha aggódna érte, csak örülne ha jobban lenne a társa.*
* Már indulna, mikor a tündér kioktatja a nevéről. A lány csak legyint és megy tovább. ~ A Gombernyőt könnyebb megjegyezni. ~ A nyugtalan éjszaka után végre elindulhatnak hazafelé. Mërulon utasítja a baglyát, hogy vezesse ki őket az erdőből. Ha madár segít nekik, akkor őt követve indulnak el. A táv, ahogy Nimeril emlékszik elvileg nem lehet olyan nagy. Egy napnyi gyaloglás volt nagyjából befelé. Mondjuk, akkor még frissek és egészségesek voltak. Most inkább néznek ki úgy, mint egy vert hadsereg. Valószínűleg többször is meg kell majd állniuk pihenni. Ha jó ütemben haladnának, akkor az este valahol az erdő széle fele érné őket. Sötétedés előtt Nimeril javasolná a tábor verést. A sebeiket is meg kell néznie, meg egy kis fát se ártana gyűjteni majd. Ha már lobog a tűz és falatoznak, akkor majd a lány gondolni fog Nyxára is.*
– Hívd ide a madarat is! Adok neki a hideg csomagomban lévő húsból. Azt legutóbb megette.* Ha a tündér teljesíti a kérését, akkor add előkerül az emlegetett madár kaja is. Nimeril a zsákjára tenné a baglyot és kézből etetgetné.*
– Mondd csak, jobban vagy már? Tegnap elég rosszul néztél ki. Hogy érzed magad? Ha van valami szóljál nekem nyugodtan. Lehet, hogy apróságnak tűnik valami, de nagy baj is lehet belőle.* Kérdezi a másiktól. Nem mintha aggódna érte, csak örülne ha jobban lenne a társa.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-05 06:02:22
Üzenet elküldve: 2019-09-05 06:02:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimeril felvetése jogos, a tündér emiatt ráhagyja a dolgot, bár egy részleten képtelen elsiklani, az pedig a neve. ~ Gombernyő Mërulon?! Csak Gombernyő? És állítólag a tudósoknak jó az emlékezetük. ~ Mikor Nim a dolgára indul, ő csak úgy megszólal a levegőbe, bár érezhető, hogy ez se nem szemrehányás, se nem kötözködés, csupán családi követelmények miatt javítás.*
-Az Mërulon Saniclum. A Gombernyő ragadványnév. *Azzal letelepedik pihenni. A bagollyal nem foglalkozik, be kell vallania magának, Nyxától tart az átváltozása óta. Borsra még rátekint, igaz, tényleg csak szemmel követi. Hamar eléri az álom, s ha később is, mint a tanonc, de hajnalban kel fel. Nimeril már ügyködik, mikor Mërulon feltápászkodik valahogyan, a botra támaszkodva. Sok idejük van, a napi "túrákra" visszagondolva, talán egy közepes tempóval és a madár segítségével még ma haza juthatnak. Mërulon kiadja az utasítást.*
-Nyxa, vezess minket haza! *Pihenés után a gyaloglás is könnyebben megy, meg talán az este folyamán a vérfű kenőcs is dolgozhatott. Reményekkel tele indul el, erről az emlékezetes útról. Egy biztos: soha többé nem akarja betenni a lábát Erdőmélyére. Mostantól csak a saját, megszokott városi és vidéki környezetében akar mozogni, de a vadontól távol marad.*
*Nimeril felvetése jogos, a tündér emiatt ráhagyja a dolgot, bár egy részleten képtelen elsiklani, az pedig a neve. ~ Gombernyő Mërulon?! Csak Gombernyő? És állítólag a tudósoknak jó az emlékezetük. ~ Mikor Nim a dolgára indul, ő csak úgy megszólal a levegőbe, bár érezhető, hogy ez se nem szemrehányás, se nem kötözködés, csupán családi követelmények miatt javítás.*
-Az Mërulon Saniclum. A Gombernyő ragadványnév. *Azzal letelepedik pihenni. A bagollyal nem foglalkozik, be kell vallania magának, Nyxától tart az átváltozása óta. Borsra még rátekint, igaz, tényleg csak szemmel követi. Hamar eléri az álom, s ha később is, mint a tanonc, de hajnalban kel fel. Nimeril már ügyködik, mikor Mërulon feltápászkodik valahogyan, a botra támaszkodva. Sok idejük van, a napi "túrákra" visszagondolva, talán egy közepes tempóval és a madár segítségével még ma haza juthatnak. Mërulon kiadja az utasítást.*
-Nyxa, vezess minket haza! *Pihenés után a gyaloglás is könnyebben megy, meg talán az este folyamán a vérfű kenőcs is dolgozhatott. Reményekkel tele indul el, erről az emlékezetes útról. Egy biztos: soha többé nem akarja betenni a lábát Erdőmélyére. Mostantól csak a saját, megszokott városi és vidéki környezetében akar mozogni, de a vadontól távol marad.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-04 21:15:24
Üzenet elküldve: 2019-09-04 21:15:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Végre elengedik a lábát és még a baglyot is megszemlélheti. Persze Mërulon egyből nyafogni kezd. ~ Ennek semmi se jó.~ Inkább elengedi ezt, most mert ha megint összevesznek, annak nagyon nem lesz jó vége. Már éppen távozna, mikor a tündér előáll a kérésével.*
– Tény, hogy ismerjük egymást, már egy ideje. Viszont ne várd tőlem, hogy majd becézgetlek, mintha a legjobb cimbik lennénk. Tudod van egy a barátságunkból született sebem. Hogy helyére tegyük a dolgot még most se kedvellek. Megtűrlek, de semmi több. Szóval jó pihenést Gombernyő Mërulon.* Sarkon fordul és távozik. Ledűl végre a fája tövébe és nemsokára már alszik is. Nem mondaná, hogy jól alszik, mert a történtek nem igazán hagyják nyugton. Ráadásnak ott van a döglött disznó is. Bár a ragadozók nem bántották őket, valószínűleg az éjszaka a tetemet meglátogatják. Ezek a hosszabb rövidebb alvások arra lesznek csak elegek, hogy reggel ne hullafáradtan keljen fel. Hajnal tájt tüzet gyújtana, hogy óvja magukat a leszálló harmattól. Ha nedvesek is lesznek, így talán hamar megszáradnak és nem fáznak át. Ha már tűrhető az idő, akkor egy gyors reggeli után, akár indulhatnak is. Nyxa hasznos lehet az erdő elhagyásában, de azért Nimeril is felidézi a tegnapi irányt.*
* Végre elengedik a lábát és még a baglyot is megszemlélheti. Persze Mërulon egyből nyafogni kezd. ~ Ennek semmi se jó.~ Inkább elengedi ezt, most mert ha megint összevesznek, annak nagyon nem lesz jó vége. Már éppen távozna, mikor a tündér előáll a kérésével.*
– Tény, hogy ismerjük egymást, már egy ideje. Viszont ne várd tőlem, hogy majd becézgetlek, mintha a legjobb cimbik lennénk. Tudod van egy a barátságunkból született sebem. Hogy helyére tegyük a dolgot még most se kedvellek. Megtűrlek, de semmi több. Szóval jó pihenést Gombernyő Mërulon.* Sarkon fordul és távozik. Ledűl végre a fája tövébe és nemsokára már alszik is. Nem mondaná, hogy jól alszik, mert a történtek nem igazán hagyják nyugton. Ráadásnak ott van a döglött disznó is. Bár a ragadozók nem bántották őket, valószínűleg az éjszaka a tetemet meglátogatják. Ezek a hosszabb rövidebb alvások arra lesznek csak elegek, hogy reggel ne hullafáradtan keljen fel. Hajnal tájt tüzet gyújtana, hogy óvja magukat a leszálló harmattól. Ha nedvesek is lesznek, így talán hamar megszáradnak és nem fáznak át. Ha már tűrhető az idő, akkor egy gyors reggeli után, akár indulhatnak is. Nyxa hasznos lehet az erdő elhagyásában, de azért Nimeril is felidézi a tegnapi irányt.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-04 06:02:51
Üzenet elküldve: 2019-09-04 06:02:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimeril válaszára csak bólogat, aztán elengedi a félvér lábát. Inkább csendben, a maga gyermeki természetével engedi, hogy a fához vezessék. Ha ez meg volt, s Nim felfedezte Nyxa átváltozását, odahívja a baglyot. A tanonc megvizsgálja, amihez Maerli tesz egy megjegyzést.*
-Ja, szép kis áldás. Csak tudnám, mit var el az Erdő. Konkrét utasítást, vagy a baglyomhoz útmutatót a továbbiakban nem kaptam. *Látszik, hogy cseppet sem viccnek szánta. A különféle lelki válságokon áverekedett, gyermeteg lelkű nemestündér csak kiüresedve mered maga elé, s azon gondolkozik, hogyan tovább. A fák lombjaira tekint, szinte sugározza a belső kérdését. ~ Köszönöm, hogy élhetek, de nem tudom: mit kérsz? ~ Valamin felkapja a fejét, amit még muszáj lesz helyre raknia.*
-Légyszíves hívj Maerlinek. Szerintem túlságosan is elég időt töltöttünk itt ahhoz, hogy lebecézz. *Mondja, majd a fáradtságtól valószínűleg hamar elaludna, talán hajnalig fel sem kell, tudatában, hogy az erdő békén hagyja őket, persze csak feltehetően. Hogy mi fog történni, egyáltalán történni fog e valami, még a jövő zenéje.*
*Nimeril válaszára csak bólogat, aztán elengedi a félvér lábát. Inkább csendben, a maga gyermeki természetével engedi, hogy a fához vezessék. Ha ez meg volt, s Nim felfedezte Nyxa átváltozását, odahívja a baglyot. A tanonc megvizsgálja, amihez Maerli tesz egy megjegyzést.*
-Ja, szép kis áldás. Csak tudnám, mit var el az Erdő. Konkrét utasítást, vagy a baglyomhoz útmutatót a továbbiakban nem kaptam. *Látszik, hogy cseppet sem viccnek szánta. A különféle lelki válságokon áverekedett, gyermeteg lelkű nemestündér csak kiüresedve mered maga elé, s azon gondolkozik, hogyan tovább. A fák lombjaira tekint, szinte sugározza a belső kérdését. ~ Köszönöm, hogy élhetek, de nem tudom: mit kérsz? ~ Valamin felkapja a fejét, amit még muszáj lesz helyre raknia.*
-Légyszíves hívj Maerlinek. Szerintem túlságosan is elég időt töltöttünk itt ahhoz, hogy lebecézz. *Mondja, majd a fáradtságtól valószínűleg hamar elaludna, talán hajnalig fel sem kell, tudatában, hogy az erdő békén hagyja őket, persze csak feltehetően. Hogy mi fog történni, egyáltalán történni fog e valami, még a jövő zenéje.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-03 21:59:04
Üzenet elküldve: 2019-09-03 21:59:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Ahogy a tündérhez lép az átöleli a lábát és már megint furcsaságokat beszél.*
– Igen itt vagyok még, de ha sokáig szorongatod a lábam, akkor itt hagylak. Maradjunk annyiban, hogy nem hagylak itt, ha el tudjuk viselni addig a kis időig egymást, amíg kijutunk az erdőből.* Közben beváltja az ígéretét és feltámogatja Mërulont. Egy fához vezeti, ahol kényelmesen lefeküdhet. Ha akarja a hátát nekitámasztja a törzsnek. Már indulna is pihenni, mikor meghallja az elszörnyedést. Értetlenül néz rá majd a bagolyra, és akkor megpillantja a probléma forrását. Megereszt egy mosolyt és kárörvendően beszélni kezd a tündérhez.*
– Úgy látom a szavadon fognak. Valaki figyelni fog rá, hogy betartsd, amit ígértél. Helyes! Hívd csak ide, hadd nézzem meg közelebbről is!* Ha kérésének eleget tesznek, akkor közel hajol Nyxához és belebámul a szemébe.*
– Váó! Ez nagyon menő! Valaki figyel onnan bentről és nem csak a madár. Még veheted áldásnak is. Na viszont megyek pihenni. Majd nemsokára elindulhatunk.* Azzal magára hagyja és visszatér a saját dolgaihoz. Most rá fog férni egy kis pihenés.*
* Ahogy a tündérhez lép az átöleli a lábát és már megint furcsaságokat beszél.*
– Igen itt vagyok még, de ha sokáig szorongatod a lábam, akkor itt hagylak. Maradjunk annyiban, hogy nem hagylak itt, ha el tudjuk viselni addig a kis időig egymást, amíg kijutunk az erdőből.* Közben beváltja az ígéretét és feltámogatja Mërulont. Egy fához vezeti, ahol kényelmesen lefeküdhet. Ha akarja a hátát nekitámasztja a törzsnek. Már indulna is pihenni, mikor meghallja az elszörnyedést. Értetlenül néz rá majd a bagolyra, és akkor megpillantja a probléma forrását. Megereszt egy mosolyt és kárörvendően beszélni kezd a tündérhez.*
– Úgy látom a szavadon fognak. Valaki figyelni fog rá, hogy betartsd, amit ígértél. Helyes! Hívd csak ide, hadd nézzem meg közelebbről is!* Ha kérésének eleget tesznek, akkor közel hajol Nyxához és belebámul a szemébe.*
– Váó! Ez nagyon menő! Valaki figyel onnan bentről és nem csak a madár. Még veheted áldásnak is. Na viszont megyek pihenni. Majd nemsokára elindulhatunk.* Azzal magára hagyja és visszatér a saját dolgaihoz. Most rá fog férni egy kis pihenés.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-01 13:54:31
Üzenet elküldve: 2019-09-01 13:54:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Mërulon amint becsukná a szemét, látja elmenni az irbiszt, viszont a lupusok és a medvék gyűrűbe zárják. Úgy érzi, az erdőt tényleg mélyen megsértette. A mosoly letörlődik az arcáról, s becsukja szemét.*
-Szóval így kell véget érjen. *Az összes érzelem, ami eddig volt benne: a vérszomj, a harag, a boldogság és a béke, most mind megszűnt. Készül a vicsorgó bestiák okozta, lassú halálra, mikor úgy gondolja, túl hosszú ideje várakozik. Szemeit kinyitja, s akkor a távolodó ragadozókat pillantja meg. Halkan szólal meg.*
-Köszönöm... *Majd elcsuklott hangján hozzáteszi a falfehér tündér.* De mit kérsz tőlem? *Ekkor Nim odalép mellé. Olyat érez a druida, mit eddig sosem. Nyugalmat. Azt hiszi, újjá formálták. Ha teheti, átöleli a félvér lábát, s bocsánatot kér.*
-Te itt vagy? *A távozásra csak bólogat.* Külön mennél, vagy együtt. *Bizalma gyanánt hozzáeszi.* A számszeríj maradjon nálad, míg ki nem érünk. *A pihenésre is bólogat.* Az erdő szerintem békén fog minket hagyni mostantól. Akár este is elindulhatunk, ha kipihentük magunkat. Még egyszer köszönök mindent. *Aztán megpillantja a fán ülö Nyxát és annak a megváltozott szemét. Hiába lett újra olyan lojális és tiszta szívű, mint amilyennek lenni kívánt, nem tud örülni. Falfehér lesz a bagoly láttán, s a madár felé mutat. Nimet kérdi az eseményről.*
-Nimeril... te tudod, mi lett Nyxával? *Rettegő szemekkel fordul a lány felé. Kíváncsi, vajon a társa hazafelé is vele tart e. Változott e valamiben és ki, vagy mi által. Ezeregy kérdés szállingózik a fejében.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.01 15:17:49
*Mërulon amint becsukná a szemét, látja elmenni az irbiszt, viszont a lupusok és a medvék gyűrűbe zárják. Úgy érzi, az erdőt tényleg mélyen megsértette. A mosoly letörlődik az arcáról, s becsukja szemét.*
-Szóval így kell véget érjen. *Az összes érzelem, ami eddig volt benne: a vérszomj, a harag, a boldogság és a béke, most mind megszűnt. Készül a vicsorgó bestiák okozta, lassú halálra, mikor úgy gondolja, túl hosszú ideje várakozik. Szemeit kinyitja, s akkor a távolodó ragadozókat pillantja meg. Halkan szólal meg.*
-Köszönöm... *Majd elcsuklott hangján hozzáteszi a falfehér tündér.* De mit kérsz tőlem? *Ekkor Nim odalép mellé. Olyat érez a druida, mit eddig sosem. Nyugalmat. Azt hiszi, újjá formálták. Ha teheti, átöleli a félvér lábát, s bocsánatot kér.*
-Te itt vagy? *A távozásra csak bólogat.* Külön mennél, vagy együtt. *Bizalma gyanánt hozzáeszi.* A számszeríj maradjon nálad, míg ki nem érünk. *A pihenésre is bólogat.* Az erdő szerintem békén fog minket hagyni mostantól. Akár este is elindulhatunk, ha kipihentük magunkat. Még egyszer köszönök mindent. *Aztán megpillantja a fán ülö Nyxát és annak a megváltozott szemét. Hiába lett újra olyan lojális és tiszta szívű, mint amilyennek lenni kívánt, nem tud örülni. Falfehér lesz a bagoly láttán, s a madár felé mutat. Nimet kérdi az eseményről.*
-Nimeril... te tudod, mi lett Nyxával? *Rettegő szemekkel fordul a lány felé. Kíváncsi, vajon a társa hazafelé is vele tart e. Változott e valamiben és ki, vagy mi által. Ezeregy kérdés szállingózik a fejében.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.01 15:17:49
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-01 12:15:09
Üzenet elküldve: 2019-09-01 12:15:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* A tündér megtört ez jól látszik a viselkedésén. Hiszi is meg nem is, amit mond. A lényeg, hogy a nyílpuska hozzá kerül, bár a tegez a vesszőkel Mërulonnál marad. Így nem sok hasznát veszi a fegyvernek, de legalább nem fogják újra lelőni vele. Szerencsére a ragadozók nem vele törődnek, hanem a sérült tündért akarják széttépni. Az állatok viselkedéséből rájön, hogy ez nem természetes. Álláspontja az erdőről továbbra is marad. Miszerint nem hiszi, hogy az erdő maga is egy élőlény lenne, ahogy az elején Mërulonnal összevitatkoztak rajta. Az erdőben élő szellemek jelenlétét nem tagadja. Ez igazolhatja a helyet átitató mágia is. Ha viszont a lányt kérdeznék, akkor azt mondaná, hogy talán több szellem is lakik itt. Akárhogy is legyen ennek később még utána jár majd. Most viszont megpróbálja kiengesztelni azt amelyik haragszik. Várja az eredményt és közben figyeli, hogy mi fog történni. Azon, hogy a tündér miket mond már meg sem lepődik. Egy pillanatig , úgy gondolja befelezett a fiúnak. Aztán váratlanul az irbisz megfordul és távozik. A többi állat viszont szorosabbra fonja a gyűrűt. Felvillannak az agyarak, de ekkor a lány elfordítja a fejét. Inkább nem nézné végig. Mikor legközelebb vissza néz, igen meglepődik. A vadakat már szinte teljesen ellepte az erdő és Mërulon is egyben van még. Aztán a feje felett sas vijjogást hal. Ahogy felnéz egy sast pillant meg a levegőben. Mintha valami lenne nála. Nem sokára kiderül, hogy mi az, mert elengedi és az szinte előtte landol a földön. Hát mindenre számított volna csak erre nem. Egy karnyi vastag fenyő ágat pillant meg, amin tucatnyi Sárkányfog van. Meg se bír szólalni. Miután végre összeszedi magát halkan, hogy a tündér ne hallja kibök egy szót.*
– Köszönöm! * Aztán odasétál, megnézni a másikat. A lándzsára tud támaszkodni. Ha odaér megnézi, hogy lett-e valami baja. Ha látja a vérző sebet, akkor kezd vele valamit.*
– Na jól figyelj rám. Ideje távozni az erdőből. Remélem egyetértesz és elkerülhetjük a konfliktusokat addig. Adok egy botot és felsegítelek. Keres magadnak egy helyet és pihenjél. Én is azt fogom tenni, mert kimerültem. Aztán ha belefér az időbe elindulunk.* Mondja neki és aztán nézz egy botot, majd felsegíti. Továbbiakban oda megy, ahova akar. A lány vissza botorkál a fájához, ahol a cuccai vannak. Még az is lehet, hogy elszundítana. Ha a pihenésnek vége és elég erősnek érzi magát, akkor megkockáztatná az indulást.*
* A tündér megtört ez jól látszik a viselkedésén. Hiszi is meg nem is, amit mond. A lényeg, hogy a nyílpuska hozzá kerül, bár a tegez a vesszőkel Mërulonnál marad. Így nem sok hasznát veszi a fegyvernek, de legalább nem fogják újra lelőni vele. Szerencsére a ragadozók nem vele törődnek, hanem a sérült tündért akarják széttépni. Az állatok viselkedéséből rájön, hogy ez nem természetes. Álláspontja az erdőről továbbra is marad. Miszerint nem hiszi, hogy az erdő maga is egy élőlény lenne, ahogy az elején Mërulonnal összevitatkoztak rajta. Az erdőben élő szellemek jelenlétét nem tagadja. Ez igazolhatja a helyet átitató mágia is. Ha viszont a lányt kérdeznék, akkor azt mondaná, hogy talán több szellem is lakik itt. Akárhogy is legyen ennek később még utána jár majd. Most viszont megpróbálja kiengesztelni azt amelyik haragszik. Várja az eredményt és közben figyeli, hogy mi fog történni. Azon, hogy a tündér miket mond már meg sem lepődik. Egy pillanatig , úgy gondolja befelezett a fiúnak. Aztán váratlanul az irbisz megfordul és távozik. A többi állat viszont szorosabbra fonja a gyűrűt. Felvillannak az agyarak, de ekkor a lány elfordítja a fejét. Inkább nem nézné végig. Mikor legközelebb vissza néz, igen meglepődik. A vadakat már szinte teljesen ellepte az erdő és Mërulon is egyben van még. Aztán a feje felett sas vijjogást hal. Ahogy felnéz egy sast pillant meg a levegőben. Mintha valami lenne nála. Nem sokára kiderül, hogy mi az, mert elengedi és az szinte előtte landol a földön. Hát mindenre számított volna csak erre nem. Egy karnyi vastag fenyő ágat pillant meg, amin tucatnyi Sárkányfog van. Meg se bír szólalni. Miután végre összeszedi magát halkan, hogy a tündér ne hallja kibök egy szót.*
– Köszönöm! * Aztán odasétál, megnézni a másikat. A lándzsára tud támaszkodni. Ha odaér megnézi, hogy lett-e valami baja. Ha látja a vérző sebet, akkor kezd vele valamit.*
– Na jól figyelj rám. Ideje távozni az erdőből. Remélem egyetértesz és elkerülhetjük a konfliktusokat addig. Adok egy botot és felsegítelek. Keres magadnak egy helyet és pihenjél. Én is azt fogom tenni, mert kimerültem. Aztán ha belefér az időbe elindulunk.* Mondja neki és aztán nézz egy botot, majd felsegíti. Továbbiakban oda megy, ahova akar. A lány vissza botorkál a fájához, ahol a cuccai vannak. Még az is lehet, hogy elszundítana. Ha a pihenésnek vége és elég erősnek érzi magát, akkor megkockáztatná az indulást.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-31 20:31:36
Üzenet elküldve: 2019-08-31 20:31:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimerilnek úgy tűnhet, hogy a tündér a végletek között ingázik. Egyszer gyűlöli és a vérét kívánja, annyira, hogy képes volt nyilat repíteni a hasába, máskor pedig bocsánatot kér mindenért, amit elkövetett ellene, barátnak és társnak nevezi.
Elveszi a számszeríjat, bár a tegez még Mërulonnál van, így az gyakorlatilag használhatatlan, de legalább a tündér nem fogja újra használni ellene.
A varrás után így egyetlen használható fegyvere a dísztőrből készített lándzsa, ami a nyúlnál bevált, de a medvék ellen vajmi keveset érhet. Ám meglepetésére csak a barna szemek fordulnak felé egy pillanatra és a két barna ragadozó elsétál mellette cammogva egykori táboruk helyszíne felé.
A félvér láthatja, ahogy az erdei vadak Mërulon köré gyűlnek. Ha nincsenek is pontos ismeretei az erdei ragadozókról, azt akkor is tudhatja, hogy ezek a vadak általában nem keresik egymás társaságát. Hogy mi és miért történt, az magának kell megmagyaráznia, mert kívülről semmiféle magyarázatot nem kap.
Megítélése az Erdőmélyét uraló entitás létezéséről mintha változna, mert fennhangon intéz monológot valamihez, amiről úgy hiszi, Mërulon vesztét akarja.
Kérdés, hogy az erdő tud-e a haragudni, a felsőbbrendű lények éreznek-e ilyesmit, egyáltalán vannak-e érzelmeik? Nimeril hatalmasnak és bölcsnek nevezi az erdő szellemét, pedig korábban a létezését is megkérdőjelezte és még most sem áll előtte, hogy valódi bizonyítéka lehessen minderről.
De szavai ártani nem árthatnak.
Mërulon nem csodálkozhat a második korbácsütésen, amelyet a félelftől kap. Csaknem a vesztét okozta, ha csak egy tenyérnyit beljebb fúrja át a testét a tollatlan acélvessző, nincs az erdőben semmi, ami megmenthette volna a hosszú és fájdalmas haláltól a lányt.
Nyxa eltűnik a lombok között, nem sokkal utána pedig a tündér megpillantja a lupus fulgurokat, később a medvéket, végül pedig az áhított irbiszt is. Körbeveszik a földön fekvő Mërulont, két méterre tőle állnak meg.
A tündér is az erdő szelleméhez szólna, bár nem láthatja sehol. Nincs semmi a vadak jelenlétén kívül, ami arra utalna, hogy bármiféle entitás törne pálcát felette. A távolban, egy fa mellett megpillanthatja Nimerilt is. Az arca falfehér, a kezei és a ruhái véresek, kezében lándzsa.
Mërulonnak akár a fájdalom és a vérveszteség is kikezdhette már az elméjét, szavai az Erdőszellemhez szólnak, de kérdés, hogy meghallgatja-e őket? Az is kérdés, hogy azok után, amit a lombjai alatt művelt, érdeklik-e az érvei, az esküdözése vagy a lehetőségek, amelyeket felajánl azért cserébe, hogy ne falják fel a vadak.
Amikor az irbiszre terelődik a szó, a sárga szemű, barna bundájú csúcsragadozó megvetőnek tűnő pillantással méri végig az avarban fekvőt, majd királyi léptekkel megfordul és elindul, hogy elhagyja a tisztást. A medvék és a lupusok viszont előre lépnek, mind az öten agyarat villantanak a tündérre. A távolba Nimeril minden jól láthat, a tündér szavait is hallhatja, ám az irbisz távozik, a többi ragadozó pedig szorosabbra fonja a gyűrűt Mërulon körül. Úgy tűnik, elérkezett az istenítélet pillanata és az entitás nem adja meg azt a tündérnek, amit annyira kívánna, hogy az erdei párduc karmaitól haljon.
Ám amikor Mërulon felkészült a halálra, hogy a medvék és lupusok tépik szét, amikor kinyitja a szemét, már csak a vadak hátát látja, ahogy távoznak. Az egyik fa ágán ott ül Nyxa, semmit sem változott, kivéve azt, hogy az egyik szeme fehér, apró sárga és fekete pettyekkel hatalmas íriszében. A tündér pedig úgy érezheti, azon a szemen keresztül valaki egészen más figyeli őt.
Nimeril felette sas vijjogását hallhatja és ha feltekint, megpillanthatja a szárnyast, amely mintha valamit tartana a karmai közt, amelyet elenged. A félvértől nem messze, a lombkoronán átbucskázva egy nagyobb gallyszerű dolog zuhan az avarba. Ha közelebbről megnézi, egy karnyi fenyőágat találhat, amelyen a tobozok között tucatnyi Sárkányfog-termés bújik meg. A sas egy hatalmas szárnycsapással a levegőbe emelkedik és eltűnik a lombkorona felett.
Az erdőre újra csend borul. Az irbisz és a többi ragadozót pedig elnyeli a vadon.*
*Nimerilnek úgy tűnhet, hogy a tündér a végletek között ingázik. Egyszer gyűlöli és a vérét kívánja, annyira, hogy képes volt nyilat repíteni a hasába, máskor pedig bocsánatot kér mindenért, amit elkövetett ellene, barátnak és társnak nevezi.
Elveszi a számszeríjat, bár a tegez még Mërulonnál van, így az gyakorlatilag használhatatlan, de legalább a tündér nem fogja újra használni ellene.
A varrás után így egyetlen használható fegyvere a dísztőrből készített lándzsa, ami a nyúlnál bevált, de a medvék ellen vajmi keveset érhet. Ám meglepetésére csak a barna szemek fordulnak felé egy pillanatra és a két barna ragadozó elsétál mellette cammogva egykori táboruk helyszíne felé.
A félvér láthatja, ahogy az erdei vadak Mërulon köré gyűlnek. Ha nincsenek is pontos ismeretei az erdei ragadozókról, azt akkor is tudhatja, hogy ezek a vadak általában nem keresik egymás társaságát. Hogy mi és miért történt, az magának kell megmagyaráznia, mert kívülről semmiféle magyarázatot nem kap.
Megítélése az Erdőmélyét uraló entitás létezéséről mintha változna, mert fennhangon intéz monológot valamihez, amiről úgy hiszi, Mërulon vesztét akarja.
Kérdés, hogy az erdő tud-e a haragudni, a felsőbbrendű lények éreznek-e ilyesmit, egyáltalán vannak-e érzelmeik? Nimeril hatalmasnak és bölcsnek nevezi az erdő szellemét, pedig korábban a létezését is megkérdőjelezte és még most sem áll előtte, hogy valódi bizonyítéka lehessen minderről.
De szavai ártani nem árthatnak.
Mërulon nem csodálkozhat a második korbácsütésen, amelyet a félelftől kap. Csaknem a vesztét okozta, ha csak egy tenyérnyit beljebb fúrja át a testét a tollatlan acélvessző, nincs az erdőben semmi, ami megmenthette volna a hosszú és fájdalmas haláltól a lányt.
Nyxa eltűnik a lombok között, nem sokkal utána pedig a tündér megpillantja a lupus fulgurokat, később a medvéket, végül pedig az áhított irbiszt is. Körbeveszik a földön fekvő Mërulont, két méterre tőle állnak meg.
A tündér is az erdő szelleméhez szólna, bár nem láthatja sehol. Nincs semmi a vadak jelenlétén kívül, ami arra utalna, hogy bármiféle entitás törne pálcát felette. A távolban, egy fa mellett megpillanthatja Nimerilt is. Az arca falfehér, a kezei és a ruhái véresek, kezében lándzsa.
Mërulonnak akár a fájdalom és a vérveszteség is kikezdhette már az elméjét, szavai az Erdőszellemhez szólnak, de kérdés, hogy meghallgatja-e őket? Az is kérdés, hogy azok után, amit a lombjai alatt művelt, érdeklik-e az érvei, az esküdözése vagy a lehetőségek, amelyeket felajánl azért cserébe, hogy ne falják fel a vadak.
Amikor az irbiszre terelődik a szó, a sárga szemű, barna bundájú csúcsragadozó megvetőnek tűnő pillantással méri végig az avarban fekvőt, majd királyi léptekkel megfordul és elindul, hogy elhagyja a tisztást. A medvék és a lupusok viszont előre lépnek, mind az öten agyarat villantanak a tündérre. A távolba Nimeril minden jól láthat, a tündér szavait is hallhatja, ám az irbisz távozik, a többi ragadozó pedig szorosabbra fonja a gyűrűt Mërulon körül. Úgy tűnik, elérkezett az istenítélet pillanata és az entitás nem adja meg azt a tündérnek, amit annyira kívánna, hogy az erdei párduc karmaitól haljon.
Ám amikor Mërulon felkészült a halálra, hogy a medvék és lupusok tépik szét, amikor kinyitja a szemét, már csak a vadak hátát látja, ahogy távoznak. Az egyik fa ágán ott ül Nyxa, semmit sem változott, kivéve azt, hogy az egyik szeme fehér, apró sárga és fekete pettyekkel hatalmas íriszében. A tündér pedig úgy érezheti, azon a szemen keresztül valaki egészen más figyeli őt.
Nimeril felette sas vijjogását hallhatja és ha feltekint, megpillanthatja a szárnyast, amely mintha valamit tartana a karmai közt, amelyet elenged. A félvértől nem messze, a lombkoronán átbucskázva egy nagyobb gallyszerű dolog zuhan az avarba. Ha közelebbről megnézi, egy karnyi fenyőágat találhat, amelyen a tobozok között tucatnyi Sárkányfog-termés bújik meg. A sas egy hatalmas szárnycsapással a levegőbe emelkedik és eltűnik a lombkorona felett.
Az erdőre újra csend borul. Az irbisz és a többi ragadozót pedig elnyeli a vadon.*
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-30 19:30:39
Üzenet elküldve: 2019-08-30 19:30:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Futás délre//
*Napok óta, alig pihenve, kimerülten érkezik meg a Lihanechhez tartozó, óriási vízfolyam déli csücskétől kezdődő, s az ingoványig elterülő, hatalmas erdőséghez. Már bőven éjszaka van, mire elvegyül, a talán menedéket nyújtó, sűrű lombok közé. Gwaandril fut, méghozzá otthonról: barátait kegyetlenül lemészárolták, otthonát felgyújtották, családja még életben maradt tagjai, hozzá hasonlóan eliszkoltak arra, amerre szemük látott éppen. Egyetlen társa most Juhar, kiben (már csak vele töltött, hosszú évei nyomán, s a kutya testi adottságaiból kifolyólag) megbízik. Nem fog megállni, míg a városba nem ér. Az emberek nyelvét nehezen beszéli, de fogékony az újra. Majd lesz valahogy. Most az a fontos, hogy még időben szem elől tévesszék. Annyit tud az erdőről, hogy él benne egy szellem, akárcsak náluk a Tölgykirály, vagy a Tiszafa Szüze. Talán kérhetné a segítségét.*
-Jó szellem! Segíts rejtőzködnöm. *Valószínűleg meghallották kérését, mert az őt követő léptét nem hallja, mióta a vadonba lépett. ~Esetleg megijedt az erdőtől?~ Merül fel benne a kérdés. Mindenesetre úgy gondolja, megúszta. A holdsajtból mutat be ételáldozatot az erdőnek, hátha így megköszönheti a kedvességét és szabad kiutat nyerhet. Ekkor a kutya felé fordul.*
-Gyerünk, Juhar! Nem állhatunk meg. Még akár követhetnek is. *A ragadozóktól nem tart, azok voltak az ő háza tájékán is. Emlékszik, apja egy wargot is beidomított. Azóta néz fel csak igazán az öregére. ~Elsők közt volt az állat, kiket megöltek. Védte anyámékat.~ Bár az enyhe mosolyt csal az arcára, hogy Waelwin igen tekintélyes számú ellenséget csonkolt, esetleg ölt meg azelőtt, hogy kihunyt volna szeme világa. Lehet, hogy ma este el fog aludni, bár nem hiszi. A félelem és az adrenalin dübörög a testében. Halad egyenesen előre, legalábbis ő tökéletesen ezt hiszi. Hogy valaha kijut e, egy ehhez hasonló, számára teljesen idegen erdőből, az kétséges. Talán a kutya találhatna nyomot, vagy szagot, de nem bízik benne. Valószínű néha felmászik egy fára, s a csillagok alapján próbál majd tájékozódni. Késő hajnal, netán már korán reggel van, mire (igaz sértetlenül), de kikerül az ismeretlen vadonból.*
//Futás délre//
*Napok óta, alig pihenve, kimerülten érkezik meg a Lihanechhez tartozó, óriási vízfolyam déli csücskétől kezdődő, s az ingoványig elterülő, hatalmas erdőséghez. Már bőven éjszaka van, mire elvegyül, a talán menedéket nyújtó, sűrű lombok közé. Gwaandril fut, méghozzá otthonról: barátait kegyetlenül lemészárolták, otthonát felgyújtották, családja még életben maradt tagjai, hozzá hasonlóan eliszkoltak arra, amerre szemük látott éppen. Egyetlen társa most Juhar, kiben (már csak vele töltött, hosszú évei nyomán, s a kutya testi adottságaiból kifolyólag) megbízik. Nem fog megállni, míg a városba nem ér. Az emberek nyelvét nehezen beszéli, de fogékony az újra. Majd lesz valahogy. Most az a fontos, hogy még időben szem elől tévesszék. Annyit tud az erdőről, hogy él benne egy szellem, akárcsak náluk a Tölgykirály, vagy a Tiszafa Szüze. Talán kérhetné a segítségét.*
-Jó szellem! Segíts rejtőzködnöm. *Valószínűleg meghallották kérését, mert az őt követő léptét nem hallja, mióta a vadonba lépett. ~Esetleg megijedt az erdőtől?~ Merül fel benne a kérdés. Mindenesetre úgy gondolja, megúszta. A holdsajtból mutat be ételáldozatot az erdőnek, hátha így megköszönheti a kedvességét és szabad kiutat nyerhet. Ekkor a kutya felé fordul.*
-Gyerünk, Juhar! Nem állhatunk meg. Még akár követhetnek is. *A ragadozóktól nem tart, azok voltak az ő háza tájékán is. Emlékszik, apja egy wargot is beidomított. Azóta néz fel csak igazán az öregére. ~Elsők közt volt az állat, kiket megöltek. Védte anyámékat.~ Bár az enyhe mosolyt csal az arcára, hogy Waelwin igen tekintélyes számú ellenséget csonkolt, esetleg ölt meg azelőtt, hogy kihunyt volna szeme világa. Lehet, hogy ma este el fog aludni, bár nem hiszi. A félelem és az adrenalin dübörög a testében. Halad egyenesen előre, legalábbis ő tökéletesen ezt hiszi. Hogy valaha kijut e, egy ehhez hasonló, számára teljesen idegen erdőből, az kétséges. Talán a kutya találhatna nyomot, vagy szagot, de nem bízik benne. Valószínű néha felmászik egy fára, s a csillagok alapján próbál majd tájékozódni. Késő hajnal, netán már korán reggel van, mire (igaz sértetlenül), de kikerül az ismeretlen vadonból.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-30 18:45:41
Üzenet elküldve: 2019-08-30 18:45:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*A beszéd, mint látja, semmit sem ért. Nimeril ráhúz egyet a korbáccsal. Mërulon a földre esik, s úgy dönt, úgy marad. Úgy érzi, mindenki vagy cserben hagyta, vagy felhasználta. Előbbit Nimrire érti, s az a baj, a tett jogos. A lánynál van a számszeríja, nem adta vissza. Fegyvertelen. Ekkor látja meg, hogy Nyxa elrepül.*
-Te meg hová mész? *Kérdi. Ekkor morgó hangokat hall. Először a lupus fulgurokat pillantja meg, aztán a medvéket. ~Ez... a szellem?~ Gondolja. Nagyon fél, retteg. Ekkor megérkezik valami, amire annyira várt. Az irbisz, akár egy bíra áll elé. Megvető a tekintete. Maerli érzi: a Szellem dühös rá és ő itt és most, fegyvertelenül, új ént felépítve, célokkal tele, de meg fog halni. Könnyezik, de ezek nem szomorúság könnycseppek. Örömkönnyek.*
-Hát létezel? *Fordul a szellem felé.* Hát te élsz? *Kérdi, szinte ordítva, de boldogan.* És hoztál elém egy irbiszt, ha megölni is? *Kicsit felnevet. Minden értelmet nyert neki. Végre boldog. Végre szabad. Végre valaki, akit nem befolyásolnak mások és aki nem befolyásol másokat. Ekkor azonban gondolkozni kezd: mivel bosszanthatta fel a szellemet? ~A Vérkert.~ Jut eszébe. Sokat bántotta az erdőt. Mielőtt távozik, bocsánatot kell kérnie. Fejét forgatja a ragadozók és a lombok között.* Erdőszellem! Faragatlan, hálatlan és tapintatlan voltam! Csak kértem, de nem adtam. Meggyaláztam nevedet, mikor a Sötét Úrhoz hasonlítottam lombjaid szépségét. Mélységesen megbántam, mert Te bebizonyítottad nagyságodat! Látlak Téged, látom hatalmadat és köszönöm azt, hogy megengedted nekem az irbisz látványát. Hiszek benned. Te is istenem vagy és nincs az a dolog, mivel helyre tudnám hozni vétkeimet. Ha mégis ismersz ilyet, engedj élnem! Engedj élnem azért, hogy felneveljem a malacokat! Engedj élnem, hogy a fiút kiemeljem a nyomorból! Engedj élnem, hogy családom becsületét vissza tudjam állítani, mert ezért történt minden itt! Ha viszont a halálomat pártolod, kérlek, az irbisz öljön meg! *Szinte meg sem várja, míg választ kap, felkínálja a nyakát a párducnak. Felszegezi állát, hogy megfeszüljön a bőr. Becsukja szemeit, majd hallja Nim szavait.* Köszönök neked is mindent! Bármi is a célod a Sárkányfoggal, remélem sikerül! Ha megleled Nyxát, mostantól a Tiéd! Viseld gondját, rádruházom. *Odaszól az irbiszhez.* Legyél gyors és kíméletlen. *Pedig nem is biztos, hogy meg fog halni, de Maerli úgy könyvelte el a dolgot, hogy bűnei miatt most meglakol. Meglakol a nemesi pompa által, burokban élt életének minden hiányosságáért és azért, mert egészen ezelőtt nemrégiben még csak gyermek lelke volt. Attól még önkéntelenül felkiált, ha van ideje.*
-Eeyr, el ne hagyj! *S csukott szemmel, várja a halált.*
*A beszéd, mint látja, semmit sem ért. Nimeril ráhúz egyet a korbáccsal. Mërulon a földre esik, s úgy dönt, úgy marad. Úgy érzi, mindenki vagy cserben hagyta, vagy felhasználta. Előbbit Nimrire érti, s az a baj, a tett jogos. A lánynál van a számszeríja, nem adta vissza. Fegyvertelen. Ekkor látja meg, hogy Nyxa elrepül.*
-Te meg hová mész? *Kérdi. Ekkor morgó hangokat hall. Először a lupus fulgurokat pillantja meg, aztán a medvéket. ~Ez... a szellem?~ Gondolja. Nagyon fél, retteg. Ekkor megérkezik valami, amire annyira várt. Az irbisz, akár egy bíra áll elé. Megvető a tekintete. Maerli érzi: a Szellem dühös rá és ő itt és most, fegyvertelenül, új ént felépítve, célokkal tele, de meg fog halni. Könnyezik, de ezek nem szomorúság könnycseppek. Örömkönnyek.*
-Hát létezel? *Fordul a szellem felé.* Hát te élsz? *Kérdi, szinte ordítva, de boldogan.* És hoztál elém egy irbiszt, ha megölni is? *Kicsit felnevet. Minden értelmet nyert neki. Végre boldog. Végre szabad. Végre valaki, akit nem befolyásolnak mások és aki nem befolyásol másokat. Ekkor azonban gondolkozni kezd: mivel bosszanthatta fel a szellemet? ~A Vérkert.~ Jut eszébe. Sokat bántotta az erdőt. Mielőtt távozik, bocsánatot kell kérnie. Fejét forgatja a ragadozók és a lombok között.* Erdőszellem! Faragatlan, hálatlan és tapintatlan voltam! Csak kértem, de nem adtam. Meggyaláztam nevedet, mikor a Sötét Úrhoz hasonlítottam lombjaid szépségét. Mélységesen megbántam, mert Te bebizonyítottad nagyságodat! Látlak Téged, látom hatalmadat és köszönöm azt, hogy megengedted nekem az irbisz látványát. Hiszek benned. Te is istenem vagy és nincs az a dolog, mivel helyre tudnám hozni vétkeimet. Ha mégis ismersz ilyet, engedj élnem! Engedj élnem azért, hogy felneveljem a malacokat! Engedj élnem, hogy a fiút kiemeljem a nyomorból! Engedj élnem, hogy családom becsületét vissza tudjam állítani, mert ezért történt minden itt! Ha viszont a halálomat pártolod, kérlek, az irbisz öljön meg! *Szinte meg sem várja, míg választ kap, felkínálja a nyakát a párducnak. Felszegezi állát, hogy megfeszüljön a bőr. Becsukja szemeit, majd hallja Nim szavait.* Köszönök neked is mindent! Bármi is a célod a Sárkányfoggal, remélem sikerül! Ha megleled Nyxát, mostantól a Tiéd! Viseld gondját, rádruházom. *Odaszól az irbiszhez.* Legyél gyors és kíméletlen. *Pedig nem is biztos, hogy meg fog halni, de Maerli úgy könyvelte el a dolgot, hogy bűnei miatt most meglakol. Meglakol a nemesi pompa által, burokban élt életének minden hiányosságáért és azért, mert egészen ezelőtt nemrégiben még csak gyermek lelke volt. Attól még önkéntelenül felkiált, ha van ideje.*
-Eeyr, el ne hagyj! *S csukott szemmel, várja a halált.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-30 18:04:16
Üzenet elküldve: 2019-08-30 18:04:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A korbács ütés úgy látszik megtette a hatását. Mintha helyre zökkent volna valami a tündérnél. Ha valamihez hasonlítania kéne, akkor ez olyan lehetett, mint amikor a rossz gyereknek az anyja lekever egy nagy pofont. A szent beszéde őszintének tűnik, de még vérzik a seb az oldalán. Ha felé nyújtják a fegyvert azt biztosan el veszi. Nem szól Nimeril egy szót se. Csak csendeb távozik. Azért biztos ami biztos távolabb húzódik és ott látja el magát. Köztes gondolatai Mërulon körül járnak. Sajnálja, mert biztos, hogy kikészült a helytől. Ne is sejtette, hogy az elme ilyen könnyen megtörhet. Egy biztos, ha élve kijut innen, akkor tanulmányait kiterjeszti majd erre a területre is. Aztán felötlik neki a gondolat a térképről és azon kezd el inkább agyalni. Ennek meg is lesz az eredménye, mert végre kihoz a nagy egészből egy gyenge lábakon álló kijutási irányt. Közben a varrást is befejezi. Mikor felnéz szinte megfagy a vér az ereiben. Egy hatalmas barna medvét pillant meg, aztán még egyet. Ráadásul pont felé tartanak. Ha nála van a nyílpuska, akkor meg töltené. Ha nincs, akkor a lándzsáját tartaná maga elé. A medvék lassan cammognak, nem mutatják jelét, hogy bántani akarnák a lányt. Nimeril nem is tesz, addig semmit amíg ez így marad. Meg kell hagyni, hogy rendesen meglepődik, amikor azok csak úgy elsétálnak mellette, mintha ott se lenne. Morgás üti meg a fülét, ami nem a medvéktől jön. Kikémlel és farkas szerű lényeket pillant meg. Az ő állat ismerete nem éppen nagy, ezért nem tudhatja, hogy mik is azok igazán, de elég félelmetes látványt nyújtanak. És ez még nem minden egy nagy macska is tiszteletét teszi. Ezt a lényt már felismeri, mivel Mërulon szájából elégszer hallotta már. Egy irbisz az. Ha valaki neki ezt mondaná, hogy mit lát, akkor biztosan kinevetné. Valahogy természet ellenesnek tűnik, ahogy ezek a ragadozók így békességben ide gyűltek. Mondjuk az feltűnik neki, hogy drága tündér társa köré gyűltek. Mintha egy bűnös tárgyalása lenne. ~ Ezek megölik ezt a féleszűt, de miért? ~ Agyal a dolgon, de aztán beugrik neki valami. Nem is olyan rég a jómadár az erdőt szidta. Ő is számtalanszor átkozta el a helyet. Megpróbálja szűkíteni a dolgot és olyasmit felidézni, ami megbánthatna bármilyen természeti lény érzelmi világát. Végül számba veszi a Vérkertet is. Bár nem nagyon hallott róla eddig még. Annyi rémlik neki, hogy Sa' Terethnek köze van a dologhoz. A kert szócska és az isten együttes említése már értelmesnek tűnik. Akárhogyan is, de most egy felsőbb rendű lény lehet morcos. Logikusnak csak ez tűnik, mert kétlené, hogy ezek a szörnyek csak úgy megtűrik egymást. Ráadásul van itt egy véres disznó tettem is. Ha az éhség hajtaná őket, akkor valószínűleg azzal törődnének és nem a sovány kis tündérrel. Bár Nimeril nem nagyon nem kedveli Mërulont, a halálát nem kívánja. Lehet, hogy néha ha a közelében lett volna, mikor tombol, akkor kapott volna a fejére, de meg biztos, hogy nem ölte volna. Ezért nagyon rosszul esett, neki mikor meglőtte a másik. Tennie kell valamit, mert nem szeretné látni, hogy előtte tépik szét szegényt. Mivel erővel nem igazán menne sokra és jelenleg nincs is belőle túl sok, ezért egy számára idegen eszközökhöz nyúl. Megpróbálna hatni a dühös szellemre. Nem igen szokott imádkozni vagy rimánkodni, inkább nagyjából tiszteletben tartja mindet. Abból nem lehet baja. Úgy gondolja, ha azt hallotta, amit a társa mondott, akkor fogja most őt is. Feláll és kezébe kilép a fa mögül, majd neki kezd beszélni.*
– Tudom, hogy hallasz! Nem tudom, hogy konkrétan mivel, bántott meg ez a barom, de csak egyetérteni tudnék veled. Jó büntetés lenne számára ha a vadak tépnék szét. Én is szívesen kibeleztem volna néha. Nézd tudom, hogy mérges vagy rá, de a halála nem old meg semmit. Nézz már rá, csak egy éretlen gyerek semmi más. Inkább egy hatalmas pofonra lenne szüksége. Ha most megkíméled, akkor emlékezni fog erre az intésre, ezt biztosra veszem. Ráadásul ha jobban lesz én fogok is neki adni egy nagy pofont. Ha később újra vétkezik, akkor viszont kegyetlenül bánj el vele. Egy ilyen hatalmas és bölcs lény, mint te biztosan tudja, hogy a vihar által megtört fa is képes új hajtást hozni. Ő is csak egy megtört kis fa. Ha nem vágod ki, akkor akár magasra is nőhet, vagy felemészti magát és kiszárad. Hagy kérlek most még életben. Esetleg bízd rá a két malac nevelését, hogy bizonyíthasson menyire bánja a dolgot. Te meg kérj bocsánatot!* Mordul rá Mërulonra. Ennél többet már nem tud tenni érte.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.30 19:48:05
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A korbács ütés úgy látszik megtette a hatását. Mintha helyre zökkent volna valami a tündérnél. Ha valamihez hasonlítania kéne, akkor ez olyan lehetett, mint amikor a rossz gyereknek az anyja lekever egy nagy pofont. A szent beszéde őszintének tűnik, de még vérzik a seb az oldalán. Ha felé nyújtják a fegyvert azt biztosan el veszi. Nem szól Nimeril egy szót se. Csak csendeb távozik. Azért biztos ami biztos távolabb húzódik és ott látja el magát. Köztes gondolatai Mërulon körül járnak. Sajnálja, mert biztos, hogy kikészült a helytől. Ne is sejtette, hogy az elme ilyen könnyen megtörhet. Egy biztos, ha élve kijut innen, akkor tanulmányait kiterjeszti majd erre a területre is. Aztán felötlik neki a gondolat a térképről és azon kezd el inkább agyalni. Ennek meg is lesz az eredménye, mert végre kihoz a nagy egészből egy gyenge lábakon álló kijutási irányt. Közben a varrást is befejezi. Mikor felnéz szinte megfagy a vér az ereiben. Egy hatalmas barna medvét pillant meg, aztán még egyet. Ráadásul pont felé tartanak. Ha nála van a nyílpuska, akkor meg töltené. Ha nincs, akkor a lándzsáját tartaná maga elé. A medvék lassan cammognak, nem mutatják jelét, hogy bántani akarnák a lányt. Nimeril nem is tesz, addig semmit amíg ez így marad. Meg kell hagyni, hogy rendesen meglepődik, amikor azok csak úgy elsétálnak mellette, mintha ott se lenne. Morgás üti meg a fülét, ami nem a medvéktől jön. Kikémlel és farkas szerű lényeket pillant meg. Az ő állat ismerete nem éppen nagy, ezért nem tudhatja, hogy mik is azok igazán, de elég félelmetes látványt nyújtanak. És ez még nem minden egy nagy macska is tiszteletét teszi. Ezt a lényt már felismeri, mivel Mërulon szájából elégszer hallotta már. Egy irbisz az. Ha valaki neki ezt mondaná, hogy mit lát, akkor biztosan kinevetné. Valahogy természet ellenesnek tűnik, ahogy ezek a ragadozók így békességben ide gyűltek. Mondjuk az feltűnik neki, hogy drága tündér társa köré gyűltek. Mintha egy bűnös tárgyalása lenne. ~ Ezek megölik ezt a féleszűt, de miért? ~ Agyal a dolgon, de aztán beugrik neki valami. Nem is olyan rég a jómadár az erdőt szidta. Ő is számtalanszor átkozta el a helyet. Megpróbálja szűkíteni a dolgot és olyasmit felidézni, ami megbánthatna bármilyen természeti lény érzelmi világát. Végül számba veszi a Vérkertet is. Bár nem nagyon hallott róla eddig még. Annyi rémlik neki, hogy Sa' Terethnek köze van a dologhoz. A kert szócska és az isten együttes említése már értelmesnek tűnik. Akárhogyan is, de most egy felsőbb rendű lény lehet morcos. Logikusnak csak ez tűnik, mert kétlené, hogy ezek a szörnyek csak úgy megtűrik egymást. Ráadásul van itt egy véres disznó tettem is. Ha az éhség hajtaná őket, akkor valószínűleg azzal törődnének és nem a sovány kis tündérrel. Bár Nimeril nem nagyon nem kedveli Mërulont, a halálát nem kívánja. Lehet, hogy néha ha a közelében lett volna, mikor tombol, akkor kapott volna a fejére, de meg biztos, hogy nem ölte volna. Ezért nagyon rosszul esett, neki mikor meglőtte a másik. Tennie kell valamit, mert nem szeretné látni, hogy előtte tépik szét szegényt. Mivel erővel nem igazán menne sokra és jelenleg nincs is belőle túl sok, ezért egy számára idegen eszközökhöz nyúl. Megpróbálna hatni a dühös szellemre. Nem igen szokott imádkozni vagy rimánkodni, inkább nagyjából tiszteletben tartja mindet. Abból nem lehet baja. Úgy gondolja, ha azt hallotta, amit a társa mondott, akkor fogja most őt is. Feláll és kezébe kilép a fa mögül, majd neki kezd beszélni.*
– Tudom, hogy hallasz! Nem tudom, hogy konkrétan mivel, bántott meg ez a barom, de csak egyetérteni tudnék veled. Jó büntetés lenne számára ha a vadak tépnék szét. Én is szívesen kibeleztem volna néha. Nézd tudom, hogy mérges vagy rá, de a halála nem old meg semmit. Nézz már rá, csak egy éretlen gyerek semmi más. Inkább egy hatalmas pofonra lenne szüksége. Ha most megkíméled, akkor emlékezni fog erre az intésre, ezt biztosra veszem. Ráadásul ha jobban lesz én fogok is neki adni egy nagy pofont. Ha később újra vétkezik, akkor viszont kegyetlenül bánj el vele. Egy ilyen hatalmas és bölcs lény, mint te biztosan tudja, hogy a vihar által megtört fa is képes új hajtást hozni. Ő is csak egy megtört kis fa. Ha nem vágod ki, akkor akár magasra is nőhet, vagy felemészti magát és kiszárad. Hagy kérlek most még életben. Esetleg bízd rá a két malac nevelését, hogy bizonyíthasson menyire bánja a dolgot. Te meg kérj bocsánatot!* Mordul rá Mërulonra. Ennél többet már nem tud tenni érte.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.30 19:48:05
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-30 09:38:45
Üzenet elküldve: 2019-08-30 09:38:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*A tündér eszelős benyomását kelti, a vádak, amelyeket felé kiált, súlyosak és a félvér felelősségének számlájára írnak mindent. Nem csoda, ha Nimeril megpróbálja ostorával távol tartani a fedezéke felé kúszó Mërulont egy újabb csapással.
A korbács vége eléri ezúttal a tündér vállát és lassan múló, zúzódásszerű sebet tép rajta. Nem vérzik, de nagyon fáj. Mërulon a csapástól teljesen leblokkol. Érzi, hogy testi tartalékai végéhez közelít. A zúzódás a csípőjében, bár nem tudja, újra vérezni kezdett a kúszásnak hála és most már a jobb válla is sajog a fájdalomtól. Reszketni kezd, az akarata berzenkedik a test tűrőképességének határához közelítve.
Szavai elérhetik a félelfet, amit pedig mond, mintha teljesen fordítottja volna a korábban őrültnek tűnő tündér szavainak. Bocsánatot kér és magát kezdi okolni Mërulon, együttműködésre kéri Nimerilt. Kérdés, mennyire tudja a félvér megbocsátani, hogy hasba lőtte a számszeríjával, amikor távozni akart? Még hallhatja, hogy jó társnak és barátnak nevezi.
Mindezek lehetőséget adnak a félelfnek, hogy felmarkolja lándzsáját és a hátizsákját és elhagyhassa a rossz emlékű tábor környékét. A hasa oldalán a seb még mindig vérzik, bár a kötés segített valamit, nem látja magát, de falfehér, a homloka még mindig gyöngyözik.
Távolabb már nekikezdhet a varrásnak, nem kell sok öltés, bár az iszonyúan fog fájni, de végül sikerül lezárnia a sebet.
Remegő kézzel gondol vissza emlékeire és a térkép felelevenítésével, a korábban látott hegyek irányával és az égtájjal pontatlanul, de képes megállapítani, merre lehet. Persze a tévedés esélye nagy, de legalább van kiindulópontja.
Mërulont nem látja Nimeril onnan, ahova került, alaposabb kutatásra volna szükség, bár biztosan pár perc múlva meglelné a tündért. Ám amikor végzett a varrással, felnézve roppant ijesztő dolgot láthat maga előtt nyolc-tíz méterre. Egy irdatlan nagy barnamedve lépked felé komótos tempóban. Hozzá képest óriásinak tűnik, kétszer-háromszor is nagyobb nála, kissé oldalt egy újabb medve tűnik fel és mind felé tartanak. Már épp pánikba eshetne, amikor a medvék egyszerűen elsétálnak mellette, csak az irány az, amerről a félelf is jött.
A medvék elhagyják Nimeril búvóhelyét és tovább haladnak, eközben Mërulon a vérveszteségtől legyengülve fekszik az avarban. Ő is megláthatja a hatalmas medvéket, amelyek felé tartanak. Aztán oldalra tekint és három lupus fulgurt pillant meg, ahogy fehér csíkos, szürke bundával lépkednek felé. Ők már nem annyira "barátságosak", mint a medve. Dühösen vicsorognak a tündérre mindhárman.
Legvégül pedig egy fejedelmi irbisz érkezik. Széles ívben kerüli Mërulont, megvetőnek tetsző, sárga szemekkel néz le a szenvedő tündérre.
Aki Erdőmélyén a vadont vagy az Erdőszellemet szidja és a Vérkerthez hasonlítja, az számíthat a hatalmas erdőt uraló entitás haragjára. Nyxa, a bagoly felreppen és eltűnik a lombok között.*
//Dobások: Nimeril TÉ, Mërulon VÉ - sikertelen - találat, Nimeril - találat lokáció - kar//
*A tündér eszelős benyomását kelti, a vádak, amelyeket felé kiált, súlyosak és a félvér felelősségének számlájára írnak mindent. Nem csoda, ha Nimeril megpróbálja ostorával távol tartani a fedezéke felé kúszó Mërulont egy újabb csapással.
A korbács vége eléri ezúttal a tündér vállát és lassan múló, zúzódásszerű sebet tép rajta. Nem vérzik, de nagyon fáj. Mërulon a csapástól teljesen leblokkol. Érzi, hogy testi tartalékai végéhez közelít. A zúzódás a csípőjében, bár nem tudja, újra vérezni kezdett a kúszásnak hála és most már a jobb válla is sajog a fájdalomtól. Reszketni kezd, az akarata berzenkedik a test tűrőképességének határához közelítve.
Szavai elérhetik a félelfet, amit pedig mond, mintha teljesen fordítottja volna a korábban őrültnek tűnő tündér szavainak. Bocsánatot kér és magát kezdi okolni Mërulon, együttműködésre kéri Nimerilt. Kérdés, mennyire tudja a félvér megbocsátani, hogy hasba lőtte a számszeríjával, amikor távozni akart? Még hallhatja, hogy jó társnak és barátnak nevezi.
Mindezek lehetőséget adnak a félelfnek, hogy felmarkolja lándzsáját és a hátizsákját és elhagyhassa a rossz emlékű tábor környékét. A hasa oldalán a seb még mindig vérzik, bár a kötés segített valamit, nem látja magát, de falfehér, a homloka még mindig gyöngyözik.
Távolabb már nekikezdhet a varrásnak, nem kell sok öltés, bár az iszonyúan fog fájni, de végül sikerül lezárnia a sebet.
Remegő kézzel gondol vissza emlékeire és a térkép felelevenítésével, a korábban látott hegyek irányával és az égtájjal pontatlanul, de képes megállapítani, merre lehet. Persze a tévedés esélye nagy, de legalább van kiindulópontja.
Mërulont nem látja Nimeril onnan, ahova került, alaposabb kutatásra volna szükség, bár biztosan pár perc múlva meglelné a tündért. Ám amikor végzett a varrással, felnézve roppant ijesztő dolgot láthat maga előtt nyolc-tíz méterre. Egy irdatlan nagy barnamedve lépked felé komótos tempóban. Hozzá képest óriásinak tűnik, kétszer-háromszor is nagyobb nála, kissé oldalt egy újabb medve tűnik fel és mind felé tartanak. Már épp pánikba eshetne, amikor a medvék egyszerűen elsétálnak mellette, csak az irány az, amerről a félelf is jött.
A medvék elhagyják Nimeril búvóhelyét és tovább haladnak, eközben Mërulon a vérveszteségtől legyengülve fekszik az avarban. Ő is megláthatja a hatalmas medvéket, amelyek felé tartanak. Aztán oldalra tekint és három lupus fulgurt pillant meg, ahogy fehér csíkos, szürke bundával lépkednek felé. Ők már nem annyira "barátságosak", mint a medve. Dühösen vicsorognak a tündérre mindhárman.
Legvégül pedig egy fejedelmi irbisz érkezik. Széles ívben kerüli Mërulont, megvetőnek tetsző, sárga szemekkel néz le a szenvedő tündérre.
Aki Erdőmélyén a vadont vagy az Erdőszellemet szidja és a Vérkerthez hasonlítja, az számíthat a hatalmas erdőt uraló entitás haragjára. Nyxa, a bagoly felreppen és eltűnik a lombok között.*
//Dobások: Nimeril TÉ, Mërulon VÉ - sikertelen - találat, Nimeril - találat lokáció - kar//
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-30 07:24:06
Üzenet elküldve: 2019-08-30 07:24:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*A hisztis Mërulon környezetét korbácsütés éri, amitől meglepődik. Nimeril szavai elgondolkoztatják. Emlékezteti arra, aki volt és nem arra, akivé vált. Átgondol mindent, felül és feladja a kúszást. Oldala sajog. Összeszesi magát, majd beszél. Olyat tesz, amire eddig nem volt példa: enged.*
-A legmélyebb bocsánatomat fogadd el, ha tudom, hogy nehéz is. Annyira elvakított a célom, egy családért, ami egyedül hagyott, mások elvárásáért, hogy rajtuk kívül se másokra, se saját magamra nem gondoltam. Ha még képes vagy erre, kérlek, bocsáss meg. Nem kellett volna bántanom és manipulálnom téged. Utóbbit is egyszerűen csak azért tettem, hogy élelemhez juthassunk és magunkra használjuk el a tartalékainkat. Miattunk akartam tenni, bár borzalmasan mocskos tett volt, nem lett volna szabad. *Az előzőektől eltérően, szinte nem is sír. Maga elé meredve mardossa a bűntudat.* Jót akartam, de rossz cél érdekében. De tudod mit? Minek dolgozzak másokért?! Olyanokért, akik értem semmit nem tettek, csak kihasználtak és felhasználtak önös érdekükért! *A lány távozására reagál.* Ne! Ne menj el egyedül. Fogd a holmidat, rakd Borsra. Nézzük meg Nyxa sebeit, ha vannak és kérlek lássuk el, ha magadat befejezted. *Talán most láthatja Nim az igazi arcát a tündérnek. Mërulon visszatért, s mégsem önmaga. Látja a valóságot és eltökélt.* Még a bűneim után is, a tetteim után is, ha képesek vagyunk összefogni, akkor kijutunk ebből a mocskos, Vérkertet gyalázni képes helyről. *Majd nevet egyet.* Ebben az erdőben egy darab irbisz sincs! Hogyan mondtad az isteneknél? Majd elhiszem, hogyha előttem van! Meg, amúgy is. Kinek kell irbisz? Ha befogok valamit, akkor az egyen növényt és ne akarjon megölni minket! Minx vagy gwufff, de most már csak ha elém jön. *Magyarán mondva, csak ki akarna jutni. Ekkor azonban eszébe jut valami.* Nyxa... *Felkiáltana a lányhot.* Nim! Nyxa ott repkedett az ágak felett, nem?! Ki tudna vezetni minket! Ismeri, merre jöttünk és a lombok felett láthatja a kiutat! Túlélnénk, aztán mehetünk valami fenyvesebb részre! *Felcsillan a remény a szemében. Ha a lány képes lenne tovább haladni vele és ezek után megbízni valamennyire benne, ő biztosan nem tenne ilyet többé. Láthatóan sokkal másabb, mint esdig volt valaha. Újra a gondterhelt, de tiszta szíc kisugárzása nyeri el torz arcának helyét. Újra fajához méltónak néz ki. Mërulonnak egy irbisznél sokkql fontosabbat adott ez a kaland: helyes értékrendet kapott és felmérte képességeit. Most viszont még nincs vége, ki kell jutni innen valahogy és ha lehet, minél hamarabb. Ha együtt haladnának, könnyebb lenne, bár Nimeril helyzetét értékelve, tényleg erős jellemre vallana ezek után bizalmat adni egy ilyen ember kezébe. Ekkor azonban Mërulon megint csapongásba vált, csupán most jó értelemben.*
-Mindent tarts meg! A herbáriumot, az aranyat, az elsősegély csomagot. Még az acélvesszőt is. Ha tudsz, csinálj belőle fegyvert. Ha megkérhetlek, húzd fel a számszeríjamat és csak akkor add vissza, ha elhiszed, nem bántalak vele, legfeljebb védeni merlek. *Odaadná egy vesszővel a fegyvert. Ezzel mutatná ki a bizalmát. Hagyni fogja, hogy Nimeril befejezze a sebkezelést. Ha a lány vele tart, a tábort összeszednék és együtt mennének ki, segítve a másikat. Ha nem, akkor várja a halált, boldogan és méltóságteljesen. Emellett Nyxát Nim után küldené, hogy legalább valakinek segítsen. Bár ez most másfajta lenne: a bagoly segítene a tanoncnak, mint gazdájának. Mërulon átruházná rá. Cseppet szomorú lenne, hogy ilyen rövid ideig volt részese Lanawin történetének, bár megértené. Ahogy azt is, hogy kapna egy új esélyt Nimtől, s azzal együtt az élettől. Viszont bármelyik eshetőség lép életbe, Maerli olyat tesz megint, amire nem volt példa: köszönetet mond.*
-Köszönöm, hogy eddig mellettem voltál. Elláttad a sebemet. Segítettél. Visszahoztad a lovamat. Elviselted a baglyomat és a nyomorult arcom. *Itt elmosolyodik.* Jó félvér vagy, Nimeril. És jó társ. És... *Nehezére esik kimondani, de érzései hajtják.* jó barát.
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.30 07:35:47
*A hisztis Mërulon környezetét korbácsütés éri, amitől meglepődik. Nimeril szavai elgondolkoztatják. Emlékezteti arra, aki volt és nem arra, akivé vált. Átgondol mindent, felül és feladja a kúszást. Oldala sajog. Összeszesi magát, majd beszél. Olyat tesz, amire eddig nem volt példa: enged.*
-A legmélyebb bocsánatomat fogadd el, ha tudom, hogy nehéz is. Annyira elvakított a célom, egy családért, ami egyedül hagyott, mások elvárásáért, hogy rajtuk kívül se másokra, se saját magamra nem gondoltam. Ha még képes vagy erre, kérlek, bocsáss meg. Nem kellett volna bántanom és manipulálnom téged. Utóbbit is egyszerűen csak azért tettem, hogy élelemhez juthassunk és magunkra használjuk el a tartalékainkat. Miattunk akartam tenni, bár borzalmasan mocskos tett volt, nem lett volna szabad. *Az előzőektől eltérően, szinte nem is sír. Maga elé meredve mardossa a bűntudat.* Jót akartam, de rossz cél érdekében. De tudod mit? Minek dolgozzak másokért?! Olyanokért, akik értem semmit nem tettek, csak kihasználtak és felhasználtak önös érdekükért! *A lány távozására reagál.* Ne! Ne menj el egyedül. Fogd a holmidat, rakd Borsra. Nézzük meg Nyxa sebeit, ha vannak és kérlek lássuk el, ha magadat befejezted. *Talán most láthatja Nim az igazi arcát a tündérnek. Mërulon visszatért, s mégsem önmaga. Látja a valóságot és eltökélt.* Még a bűneim után is, a tetteim után is, ha képesek vagyunk összefogni, akkor kijutunk ebből a mocskos, Vérkertet gyalázni képes helyről. *Majd nevet egyet.* Ebben az erdőben egy darab irbisz sincs! Hogyan mondtad az isteneknél? Majd elhiszem, hogyha előttem van! Meg, amúgy is. Kinek kell irbisz? Ha befogok valamit, akkor az egyen növényt és ne akarjon megölni minket! Minx vagy gwufff, de most már csak ha elém jön. *Magyarán mondva, csak ki akarna jutni. Ekkor azonban eszébe jut valami.* Nyxa... *Felkiáltana a lányhot.* Nim! Nyxa ott repkedett az ágak felett, nem?! Ki tudna vezetni minket! Ismeri, merre jöttünk és a lombok felett láthatja a kiutat! Túlélnénk, aztán mehetünk valami fenyvesebb részre! *Felcsillan a remény a szemében. Ha a lány képes lenne tovább haladni vele és ezek után megbízni valamennyire benne, ő biztosan nem tenne ilyet többé. Láthatóan sokkal másabb, mint esdig volt valaha. Újra a gondterhelt, de tiszta szíc kisugárzása nyeri el torz arcának helyét. Újra fajához méltónak néz ki. Mërulonnak egy irbisznél sokkql fontosabbat adott ez a kaland: helyes értékrendet kapott és felmérte képességeit. Most viszont még nincs vége, ki kell jutni innen valahogy és ha lehet, minél hamarabb. Ha együtt haladnának, könnyebb lenne, bár Nimeril helyzetét értékelve, tényleg erős jellemre vallana ezek után bizalmat adni egy ilyen ember kezébe. Ekkor azonban Mërulon megint csapongásba vált, csupán most jó értelemben.*
-Mindent tarts meg! A herbáriumot, az aranyat, az elsősegély csomagot. Még az acélvesszőt is. Ha tudsz, csinálj belőle fegyvert. Ha megkérhetlek, húzd fel a számszeríjamat és csak akkor add vissza, ha elhiszed, nem bántalak vele, legfeljebb védeni merlek. *Odaadná egy vesszővel a fegyvert. Ezzel mutatná ki a bizalmát. Hagyni fogja, hogy Nimeril befejezze a sebkezelést. Ha a lány vele tart, a tábort összeszednék és együtt mennének ki, segítve a másikat. Ha nem, akkor várja a halált, boldogan és méltóságteljesen. Emellett Nyxát Nim után küldené, hogy legalább valakinek segítsen. Bár ez most másfajta lenne: a bagoly segítene a tanoncnak, mint gazdájának. Mërulon átruházná rá. Cseppet szomorú lenne, hogy ilyen rövid ideig volt részese Lanawin történetének, bár megértené. Ahogy azt is, hogy kapna egy új esélyt Nimtől, s azzal együtt az élettől. Viszont bármelyik eshetőség lép életbe, Maerli olyat tesz megint, amire nem volt példa: köszönetet mond.*
-Köszönöm, hogy eddig mellettem voltál. Elláttad a sebemet. Segítettél. Visszahoztad a lovamat. Elviselted a baglyomat és a nyomorult arcom. *Itt elmosolyodik.* Jó félvér vagy, Nimeril. És jó társ. És... *Nehezére esik kimondani, de érzései hajtják.* jó barát.
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.30 07:35:47
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-30 06:50:32
Üzenet elküldve: 2019-08-30 06:50:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* A seb ideiglenes eltömítése még nem oldja meg a vérzés problémát, de nem is számított erre. Már kinézne, mikor meghallja a tündért. Mondja a magáét, de a lányt ez nem érdekli. Ő is sejti, hogy ennek a kiruccanásnak nem lesz jó vége. Nem sok esélyt lát arra, hogy kijusson innét élve. Kilép a fa mögül és megpróbál végig rántani a másikon a korbáccsal. Ez most nem jön össze neki. Nem fog leállni vitatkozni, mert se ereje se ideje nincs hozzá. Ráadásul a másik úgy tűnik bekattant. Könnyezik és ordibál, meg mocskosodik. Nimerilben olyan hatást kelt ezzel, mintha egy gyerek lenne előtte a földön.*
– Befejezted remélem. Nem fogok leállni most vitatkozni veled. Most már úgy látom én is, hogy itt halunk, de én legalább méltósággal tenném. Te is választhatsz, hogy miként teszed azt. Itt fetrengsz és gyerekmódjára viselkedsz az utolsó napodon, vagy összeszeded magad és nemeshez méltón fogadod a véget. Akárhogy teszel engem hagyj békén. Majd ez talán segít, hogy magadra lelj.* Azzal megpróbál a hátára sózni megint. Ha sikerül ha nem itt hagyja Mërulont. A lándzsát is magához venné, ha tudja és vissza menne a motyójához. Valamivel hátrébb költözne, távolabb a tündértől ha ez lehetséges. Remélhetőleg nyugton tudja, folytatni a seb kezelését. Tűt és cérnát ragad, hogy végre lezárja a sebet. Egy fadarabot is a szájába vesz. Ha nem fog menni a varrás, akkor marad az égetés, jobbat nem tud. Az is összefogja a sebeket, csak még fájdalmasabb. Ha végzett szemével a társát keresi, hogy mit csinál. Ha nyugton van, akkor kicsit pihenne és rendezgetné a gondolatait. ~ Na ezt jól kifogtam. Itt fogok elpusztulni, a tündérnek hála. Csak az a macska, volt neki a fontos. A meggondolatlansága miatt kerültünk ilyen nagy csávába. Tény, hogy nem kellett volna otthagynom, de ami ezek után történt, már az ő bűne. Akkor se fogok csak úgy meghalni. De nem ám, harcolni fogok az utolsó leheletig. ~ Ezt eldöntötte és inkább másfelé tereli a gondolatait. ~ Vicces dolog ez. Három napja vagyok a városban és abból kettőt a vadonban. Minden napom más helyen. Tegnap az erdőben. Tegnap előtt ide indultunk. Azelőtt meg a városba tartottam a karavánnal. Még körbe se tudtam járni rendesen. Nem gondoltam volna három napja a szekéren ülve, hogy nem sokára így végzem.~ Felrémlik előtte az utazás. Egészen jó hangulatban telt. Barátságosak voltak az emberek vele. Az egyikük még a térképen is végig mutogatta, hogy merre járnak. Mosolyognia kell ha rágondol, milyen lelkesen mutatta az útvonalat. Még erről az erdőről is szólt pár szót. Hirtelen Nimerilnek támad egy ötlete.
// Képesség használata: Memoriter //
Megpróbálna visszaemlékezni a térképre. Ha ez sikerülne, akkor szinte, mintha a kezében fogná. Bár nem tudja, hogy merre van most az erdőben, de egy dolgot tud. Reggel betájolta magát és hegyeket látott. Ez kiindulási pontnak jó lenne. Aztán megpróbálná belőni, hogy nagyjából mennyit jöhettek befelé. Így talán kapna egy lehetséges területet, hogy merre lehetnek. A másik táborhelyről nem jöttek el nagyon, szóval talán a hegyek irányát még tudja. Ha nem is a csermelynek itt kell folynia valahol. Ahhoz tudná viszonyítani a táborhelyet. Csak a vizenyő talajt kéne követnie. Ha a térképen a hegyek megvannak akkor a kiútnak is meg kell lennie. Ha minden úgy van, akkor talán már tudja, hogy merre kéne mennie, hogy kijusson innen.*
* A seb ideiglenes eltömítése még nem oldja meg a vérzés problémát, de nem is számított erre. Már kinézne, mikor meghallja a tündért. Mondja a magáét, de a lányt ez nem érdekli. Ő is sejti, hogy ennek a kiruccanásnak nem lesz jó vége. Nem sok esélyt lát arra, hogy kijusson innét élve. Kilép a fa mögül és megpróbál végig rántani a másikon a korbáccsal. Ez most nem jön össze neki. Nem fog leállni vitatkozni, mert se ereje se ideje nincs hozzá. Ráadásul a másik úgy tűnik bekattant. Könnyezik és ordibál, meg mocskosodik. Nimerilben olyan hatást kelt ezzel, mintha egy gyerek lenne előtte a földön.*
– Befejezted remélem. Nem fogok leállni most vitatkozni veled. Most már úgy látom én is, hogy itt halunk, de én legalább méltósággal tenném. Te is választhatsz, hogy miként teszed azt. Itt fetrengsz és gyerekmódjára viselkedsz az utolsó napodon, vagy összeszeded magad és nemeshez méltón fogadod a véget. Akárhogy teszel engem hagyj békén. Majd ez talán segít, hogy magadra lelj.* Azzal megpróbál a hátára sózni megint. Ha sikerül ha nem itt hagyja Mërulont. A lándzsát is magához venné, ha tudja és vissza menne a motyójához. Valamivel hátrébb költözne, távolabb a tündértől ha ez lehetséges. Remélhetőleg nyugton tudja, folytatni a seb kezelését. Tűt és cérnát ragad, hogy végre lezárja a sebet. Egy fadarabot is a szájába vesz. Ha nem fog menni a varrás, akkor marad az égetés, jobbat nem tud. Az is összefogja a sebeket, csak még fájdalmasabb. Ha végzett szemével a társát keresi, hogy mit csinál. Ha nyugton van, akkor kicsit pihenne és rendezgetné a gondolatait. ~ Na ezt jól kifogtam. Itt fogok elpusztulni, a tündérnek hála. Csak az a macska, volt neki a fontos. A meggondolatlansága miatt kerültünk ilyen nagy csávába. Tény, hogy nem kellett volna otthagynom, de ami ezek után történt, már az ő bűne. Akkor se fogok csak úgy meghalni. De nem ám, harcolni fogok az utolsó leheletig. ~ Ezt eldöntötte és inkább másfelé tereli a gondolatait. ~ Vicces dolog ez. Három napja vagyok a városban és abból kettőt a vadonban. Minden napom más helyen. Tegnap az erdőben. Tegnap előtt ide indultunk. Azelőtt meg a városba tartottam a karavánnal. Még körbe se tudtam járni rendesen. Nem gondoltam volna három napja a szekéren ülve, hogy nem sokára így végzem.~ Felrémlik előtte az utazás. Egészen jó hangulatban telt. Barátságosak voltak az emberek vele. Az egyikük még a térképen is végig mutogatta, hogy merre járnak. Mosolyognia kell ha rágondol, milyen lelkesen mutatta az útvonalat. Még erről az erdőről is szólt pár szót. Hirtelen Nimerilnek támad egy ötlete.
// Képesség használata: Memoriter //
Megpróbálna visszaemlékezni a térképre. Ha ez sikerülne, akkor szinte, mintha a kezében fogná. Bár nem tudja, hogy merre van most az erdőben, de egy dolgot tud. Reggel betájolta magát és hegyeket látott. Ez kiindulási pontnak jó lenne. Aztán megpróbálná belőni, hogy nagyjából mennyit jöhettek befelé. Így talán kapna egy lehetséges területet, hogy merre lehetnek. A másik táborhelyről nem jöttek el nagyon, szóval talán a hegyek irányát még tudja. Ha nem is a csermelynek itt kell folynia valahol. Ahhoz tudná viszonyítani a táborhelyet. Csak a vizenyő talajt kéne követnie. Ha a térképen a hegyek megvannak akkor a kiútnak is meg kell lennie. Ha minden úgy van, akkor talán már tudja, hogy merre kéne mennie, hogy kijusson innen.*
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-30 00:40:48
Üzenet elküldve: 2019-08-30 00:40:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nimerilt teljesen eltakarja a fa vastag törzse, hátát a fának vetve látja el sebét, miután megszabadult a nyíltól. A varráshoz ér, amikor meghallja a különös zajt. A seb nem olyan nagy, hüvelykujj körömnyi lehet, talán egy kicsivel nagyobb, de a vértől ezt nehéz pontosan megállapítani. A kötözőtől a vérzés csillapodik, de nem áll el még.
Csak a zsákot sikerült felkapnia, azzal tudta a baglyot is eltántorítani a további harctól, így lándzsája nincs nála, de korbácsára számíthat. Szerencséje van, talál egy alkarnyi vastag és hosszú husángot a közelében, amit a fa oldalának támaszthat, aztán korbácsáért nyúl.
Kikukkantva a fedezékből, valóban Mërulon látja, ahogy az avarban kúszva halad felé, de nincs is erre szükség valójában, mert a tündér hangja hamarabb eléri. Mërulon kezében a töltetlen számszeríj, miközben szitkokat kiabál felé.
A tündér visszahívja Nyxát, aki nem is száll fel újra az ágról, talán nem is volt olyan csekély a támadás végeredménye, amellyel Nimeril elhessegette a madarat.
Hosszú monológja végén cserét ajánl és visszaköveteli aranyait és az elsősegély csomag árát is, ám egyszer csak megpillantja Nimeril arcát, jobbjában pedig egy felé lendülő korbács szárát, hisz a félelf tudja használni fegyverét, legfeljebb kevésbé tudja meglendíteni, de Mërulon is kúszva nehezebben tud védekezni.
A korbács csípős vége jó két méterrel távolabb mar az avarba a tündér mellett, de veszélyesen közel volt, ám nem ártott a sebesült kúszónak.
Semmiféle állat nem érkezik a tábor közelébe, nem hallják, de már a malacok sincsenek a bokorban. Nimeril a fa mögött rejtőzik még, félig kihajolva onnan, egyik kezével sebét szorítva, másikkal a korbáccsal fenyegetve a talajon felé kúszó, de még két-három méterre lévő Mërulont.*
//Dobások: Nimeril - szerencsepróba - siker (husáng), Nimeril - TÉ(korbács), Mërulon VÉ - sikeres - nincs találat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nimerilt teljesen eltakarja a fa vastag törzse, hátát a fának vetve látja el sebét, miután megszabadult a nyíltól. A varráshoz ér, amikor meghallja a különös zajt. A seb nem olyan nagy, hüvelykujj körömnyi lehet, talán egy kicsivel nagyobb, de a vértől ezt nehéz pontosan megállapítani. A kötözőtől a vérzés csillapodik, de nem áll el még.
Csak a zsákot sikerült felkapnia, azzal tudta a baglyot is eltántorítani a további harctól, így lándzsája nincs nála, de korbácsára számíthat. Szerencséje van, talál egy alkarnyi vastag és hosszú husángot a közelében, amit a fa oldalának támaszthat, aztán korbácsáért nyúl.
Kikukkantva a fedezékből, valóban Mërulon látja, ahogy az avarban kúszva halad felé, de nincs is erre szükség valójában, mert a tündér hangja hamarabb eléri. Mërulon kezében a töltetlen számszeríj, miközben szitkokat kiabál felé.
A tündér visszahívja Nyxát, aki nem is száll fel újra az ágról, talán nem is volt olyan csekély a támadás végeredménye, amellyel Nimeril elhessegette a madarat.
Hosszú monológja végén cserét ajánl és visszaköveteli aranyait és az elsősegély csomag árát is, ám egyszer csak megpillantja Nimeril arcát, jobbjában pedig egy felé lendülő korbács szárát, hisz a félelf tudja használni fegyverét, legfeljebb kevésbé tudja meglendíteni, de Mërulon is kúszva nehezebben tud védekezni.
A korbács csípős vége jó két méterrel távolabb mar az avarba a tündér mellett, de veszélyesen közel volt, ám nem ártott a sebesült kúszónak.
Semmiféle állat nem érkezik a tábor közelébe, nem hallják, de már a malacok sincsenek a bokorban. Nimeril a fa mögött rejtőzik még, félig kihajolva onnan, egyik kezével sebét szorítva, másikkal a korbáccsal fenyegetve a talajon felé kúszó, de még két-három méterre lévő Mërulont.*
//Dobások: Nimeril - szerencsepróba - siker (husáng), Nimeril - TÉ(korbács), Mërulon VÉ - sikeres - nincs találat//
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-29 19:06:16
Üzenet elküldve: 2019-08-29 19:06:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hálátlan fruska leüti szegény madarát, de Eeyrnek hála semmi komolyabb baja nem esik. A mögötte lévő fára száll le, láthatóan szomorú. Maerli ezt nem bírja tovább, sírva szól Nyxához.*
-Édes Nyxa, maradj itt! Köszönök mindent. *A számszeríjat nem bírja felhúzni, ráadásul a sebe sem nyugszik, de nem adja fel. Azzal elindul vérszomjasan kúszva az átkozott kis senkiházi felé. ~Mit képzelt az a semmirekellő liba? Ki ő? Hogy dögölne meg!~ Azzal ordít egy hatalmasat, ami valószínűleg egyszerre szól az erdőnek és az egoista Nimrinek is.*
-UTÁLLAK! *Ha megtalálja Nimerilt, akkor eszébe jutna valami. Az a valami pedig nem más, mint kétségbeesésének és összetörtségének teljes tudata. Nem hitte volna, hogy a lánynak az az egyedüli célja, hogy itt vesszen el. Kihasználta, semmit nem tett érte, csak lassan elvette javait, lelkiismeret furdalást okozott neki a semmiért és ráadásként ott is hagyta. De Maerli fordulópontra érkezett: ha meglátja az önző szörnyeteget, könnyekben fakadna ki. Besokallt, ő nem ezt akarta. És mindenért Nim a hibás, senki más. Ezt érzi, s meglehet, igaza van. Ezt a lány orra alá dörgölné egy monológban, emellett ráadásként néhány mondatát akár az erdőhöz és az őt cserben hagyó istenekhez is intézheti. Mërulon összeroppant, mert senki nem áll mellette. Mindenki csak kihasználta és magára hagyta. Ezt érzi. Ha viszont a fruska hamarabb elbújt a fák mögé, akkor a visítása irányába haladna és jól hallatóan mondaná el, ami elmondásra szorítkozik. Megpróbálna hatást gyakorolni az önző és hálatlan lányra, bár tudja, hogy semmit nem fog vele elérni: Nimeril túlságosan a saját világában él ahhoz, hogy akár egy cseppet is átgondolja, ő miket tett.*
-Megbíztam benned! Csak a jót feltételeztem rólad! Minden fontos dolgot elmondtam neked! Csak adtam neked és egyszer sem kértem, legfeljebb tanácsodat, meglátásodat! Mert egyenlőként akartam bánni veled! Tisztelettel fordultam feléd és mikor kellett, bocsánatodat kértem! És te mit tettél? Mit?! Az arcomba nevettél és mindig itt hagytál! Élvezettel néznéd végig, ahogyan meghalok, vagy egyszerűen csak ezt is a másikra bíznád! Csak kihasználtál és saját magaddal törődtél! Te egoista, semmire sem gondoltál egész végig, semmi más nem számított neked, csak te magad! Aztán mikor ezt megjegyeztem, elfutottál a problémák elől! És még te mersz megszólni engem? Ezek után?! Hát mit vársz el, hogy nem fogok ellenállni?! Rosszul gondoltad, nekem is van egy határ. Nem hiszek én már senkiben és semmiben, csak ki akarok élve jutni innen Nyxával, az egyetlen lénnyel ezen a földön, aki hűséges a társához. És igen, itt fogok valószínűleg meghalni, miattad! Ennek az egésznek egyetlen bűnöse van: te magad, te undorító, elviselhetetlenül önző, háborgó, megkeseredett, erkölcstelen szörnyeteg! És ezek után még van képed a saját felszerelésemet használni a saját gyógyításodra? De tessék, ölj csak meg most, ha annyira ez a szíved vágya! Én ebbe már nagyon bele vagyok fáradva. Nem tehetsz olyan borzalommá, mint ami te vagy! Add vissza a pénzt és mellé vagy hetvenegy aranyat az elsősegély csomagért, vagy a kovát és az acélt. Aztán a herbáriumot is szolgáltasd vissza. Tudom, hogy egyáltalán nem érdekel téged, bármit is mondok. Sosem érdekelt. De megjegyzem, azért, mert képzeld el, érek annyit, mint te. Az érzés meg kölcsönös: ha letudtuk a cserét, eltakarodsz innen, hogy egyedül haljak meg, ha az istenek azt akarják. *Ha a tanoncra akadna, akkor szét tárt karokkal várná a halált. Nagyon élni akar, de semmi esélyt nem lát már rá. Vagy ez a bosszúéhesnek titulált félvér fogja szerinte megölni, vagy valamilyen ragadozó este. Ha Nimri előtt lenne valamilyen állat, mely érdemileg használható, elfelejtené a lányt és a puszta látványából végre önmagára találna. Kijátszaná a szelídítés képességét és utána, ha növényevő a lény, az almát nyújtva, ha ragadozó, akkor a vaddisznó sültet kínálva próbálná közelebb hívni. Reményt adna neki ez, s talán újra össze tudná szedni magát. Akkor újra hitet nyerne az istenekben és a céljaiban. Nimerilt meg hagyná megdögölni ott, ahol van. Ezeknek ellenére a legerősebb érzés benne már az, hogy csalódott. Csalódott önmagában és azt hiszi, elbukott.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.29 19:28:20
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hálátlan fruska leüti szegény madarát, de Eeyrnek hála semmi komolyabb baja nem esik. A mögötte lévő fára száll le, láthatóan szomorú. Maerli ezt nem bírja tovább, sírva szól Nyxához.*
-Édes Nyxa, maradj itt! Köszönök mindent. *A számszeríjat nem bírja felhúzni, ráadásul a sebe sem nyugszik, de nem adja fel. Azzal elindul vérszomjasan kúszva az átkozott kis senkiházi felé. ~Mit képzelt az a semmirekellő liba? Ki ő? Hogy dögölne meg!~ Azzal ordít egy hatalmasat, ami valószínűleg egyszerre szól az erdőnek és az egoista Nimrinek is.*
-UTÁLLAK! *Ha megtalálja Nimerilt, akkor eszébe jutna valami. Az a valami pedig nem más, mint kétségbeesésének és összetörtségének teljes tudata. Nem hitte volna, hogy a lánynak az az egyedüli célja, hogy itt vesszen el. Kihasználta, semmit nem tett érte, csak lassan elvette javait, lelkiismeret furdalást okozott neki a semmiért és ráadásként ott is hagyta. De Maerli fordulópontra érkezett: ha meglátja az önző szörnyeteget, könnyekben fakadna ki. Besokallt, ő nem ezt akarta. És mindenért Nim a hibás, senki más. Ezt érzi, s meglehet, igaza van. Ezt a lány orra alá dörgölné egy monológban, emellett ráadásként néhány mondatát akár az erdőhöz és az őt cserben hagyó istenekhez is intézheti. Mërulon összeroppant, mert senki nem áll mellette. Mindenki csak kihasználta és magára hagyta. Ezt érzi. Ha viszont a fruska hamarabb elbújt a fák mögé, akkor a visítása irányába haladna és jól hallatóan mondaná el, ami elmondásra szorítkozik. Megpróbálna hatást gyakorolni az önző és hálatlan lányra, bár tudja, hogy semmit nem fog vele elérni: Nimeril túlságosan a saját világában él ahhoz, hogy akár egy cseppet is átgondolja, ő miket tett.*
-Megbíztam benned! Csak a jót feltételeztem rólad! Minden fontos dolgot elmondtam neked! Csak adtam neked és egyszer sem kértem, legfeljebb tanácsodat, meglátásodat! Mert egyenlőként akartam bánni veled! Tisztelettel fordultam feléd és mikor kellett, bocsánatodat kértem! És te mit tettél? Mit?! Az arcomba nevettél és mindig itt hagytál! Élvezettel néznéd végig, ahogyan meghalok, vagy egyszerűen csak ezt is a másikra bíznád! Csak kihasználtál és saját magaddal törődtél! Te egoista, semmire sem gondoltál egész végig, semmi más nem számított neked, csak te magad! Aztán mikor ezt megjegyeztem, elfutottál a problémák elől! És még te mersz megszólni engem? Ezek után?! Hát mit vársz el, hogy nem fogok ellenállni?! Rosszul gondoltad, nekem is van egy határ. Nem hiszek én már senkiben és semmiben, csak ki akarok élve jutni innen Nyxával, az egyetlen lénnyel ezen a földön, aki hűséges a társához. És igen, itt fogok valószínűleg meghalni, miattad! Ennek az egésznek egyetlen bűnöse van: te magad, te undorító, elviselhetetlenül önző, háborgó, megkeseredett, erkölcstelen szörnyeteg! És ezek után még van képed a saját felszerelésemet használni a saját gyógyításodra? De tessék, ölj csak meg most, ha annyira ez a szíved vágya! Én ebbe már nagyon bele vagyok fáradva. Nem tehetsz olyan borzalommá, mint ami te vagy! Add vissza a pénzt és mellé vagy hetvenegy aranyat az elsősegély csomagért, vagy a kovát és az acélt. Aztán a herbáriumot is szolgáltasd vissza. Tudom, hogy egyáltalán nem érdekel téged, bármit is mondok. Sosem érdekelt. De megjegyzem, azért, mert képzeld el, érek annyit, mint te. Az érzés meg kölcsönös: ha letudtuk a cserét, eltakarodsz innen, hogy egyedül haljak meg, ha az istenek azt akarják. *Ha a tanoncra akadna, akkor szét tárt karokkal várná a halált. Nagyon élni akar, de semmi esélyt nem lát már rá. Vagy ez a bosszúéhesnek titulált félvér fogja szerinte megölni, vagy valamilyen ragadozó este. Ha Nimri előtt lenne valamilyen állat, mely érdemileg használható, elfelejtené a lányt és a puszta látványából végre önmagára találna. Kijátszaná a szelídítés képességét és utána, ha növényevő a lény, az almát nyújtva, ha ragadozó, akkor a vaddisznó sültet kínálva próbálná közelebb hívni. Reményt adna neki ez, s talán újra össze tudná szedni magát. Akkor újra hitet nyerne az istenekben és a céljaiban. Nimerilt meg hagyná megdögölni ott, ahol van. Ezeknek ellenére a legerősebb érzés benne már az, hogy csalódott. Csalódott önmagában és azt hiszi, elbukott.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.29 19:28:20
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-29 18:27:02
Üzenet elküldve: 2019-08-29 18:27:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Végre elbánik azzal az átkozott madárral és magával foglalkozhat. A táskát jól tudja használni ellene és egy sikeres lendítés után a földön köt ki a jószág. A harci kedve alább hagyhatott, mert vissza megy a gazdájához. Úgy tűnik Mërulon nem boldogul a számszeríjjal, mert eddig még nem érkezett újabb lövés. Egy fa mögött keres menedéket és megpróbálja eltávolítani a nyilat. A szesz égeti a sebét és fel kiált fájdalmában. De legalább a vesszőt sikerül eltávolítania. Remegő kezében tartja a tűt és a cérnát, mikor zajt hall a háta mögül. Akár menyire is sürgős a seb ellátása, nem hagyhatja figyelmen kívül a zajt. Egy darab sebkötözőből hengert hajt és a sebbe dugja, hogy csökkentse vele a vérzést és megelőzze a mocsok sebbe való jutását. Ha a lándzsáját is sikerült magával hoznia, akkor kezébe venné. Ha nem akkor egy husángot keresne maga körül. Ha talál a fa mellé támasztja. A korbácsát veszi a jobb kezébe a ballal pedig a sebét tartja. Majd óvatosan kikukkant a fa mögül. Nem lenne meglepődve, ha a drága társát pillantaná meg. Ha így lenne, akkor biztosan korbácsra váltana, ha bírná használni és ráhúzna párat. Ha csak valami békés jószág, akkor folytatni fogja a sebbe ellátását, de előtte azért meglesi, hogy a tündér hol tartózkodik.*
* Végre elbánik azzal az átkozott madárral és magával foglalkozhat. A táskát jól tudja használni ellene és egy sikeres lendítés után a földön köt ki a jószág. A harci kedve alább hagyhatott, mert vissza megy a gazdájához. Úgy tűnik Mërulon nem boldogul a számszeríjjal, mert eddig még nem érkezett újabb lövés. Egy fa mögött keres menedéket és megpróbálja eltávolítani a nyilat. A szesz égeti a sebét és fel kiált fájdalmában. De legalább a vesszőt sikerül eltávolítania. Remegő kezében tartja a tűt és a cérnát, mikor zajt hall a háta mögül. Akár menyire is sürgős a seb ellátása, nem hagyhatja figyelmen kívül a zajt. Egy darab sebkötözőből hengert hajt és a sebbe dugja, hogy csökkentse vele a vérzést és megelőzze a mocsok sebbe való jutását. Ha a lándzsáját is sikerült magával hoznia, akkor kezébe venné. Ha nem akkor egy husángot keresne maga körül. Ha talál a fa mellé támasztja. A korbácsát veszi a jobb kezébe a ballal pedig a sebét tartja. Majd óvatosan kikukkant a fa mögül. Nem lenne meglepődve, ha a drága társát pillantaná meg. Ha így lenne, akkor biztosan korbácsra váltana, ha bírná használni és ráhúzna párat. Ha csak valami békés jószág, akkor folytatni fogja a sebbe ellátását, de előtte azért meglesi, hogy a tündér hol tartózkodik.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-29 12:31:58
Üzenet elküldve: 2019-08-29 12:31:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy bagoly ritkán tud komoly sérülést okozni, főleg, ha a préda jóval nagyobb, mint a madár. Természetesen karmaival képes sebet okozni, de inkább a kistestű erdei állatokra veszélyes.
Nimerul Nyxa első támadását hárítja, de nyilat kap a hasa oldalába a tündértől. A seb komolynak tűnik, de alaposabb vizsgálatot igényel, hogy mennyire. Egyelőre dübörög a vérében az adrenalin, a fájdalmat sem érzi annyira. A táskáját sikeresen felkapja a földről és a madár felé suhint. Mint boncolásban jártas félvér, azt már most tudja, hogy egy tollatlan acélvesszőt kirántani a sebből nagy butaság volna, azt nem tudja fegyverként használni. A bagoly nem képes különbséget tenni heves és kevésbé heves támadás között, így újra támad és gyorsabbnak bizonyul a sebzett félelfnél. De támadása újra hatástalannak bizonyul, elakad a felé lendülő táskában. Nimeril a sikeres védekezés után megpróbálja elintézni a madarat, a táskát használva fegyverként. A lendülő táska eltalálja a baglyot, Nyxát elsodorja a hátizsák, az avarban köt ki, de csak kisebb sérülést szenved, fájdalmasnak ható huhogással emelkedik fel és összeborzolt tollal száll le Mërulon felett egy ágra. A félvér fellélegezhet egy kis időre.
A tündér közben megpróbálja utántölteni a számszeríját, tegzéből újabb acélvesszőt vesz elő, ám amikor megpróbálja felajzani az acélhúros fegyvert, rájön, hogy nem tudja megtenni. Most nincs álló helyzetben, nem képes elég erőt kifejteni, mint normál, nyugodt esetben tehetné és a csípőjében lobogó fájdalom sem segít ezen. Persze újrapróbálkozhat később, ám akkorra Nimeril a tábort öbező első fa mögé rohan és eltűnik Mërulon szeme elől, de további mozgást nem lát.
Mivel a számszeríjat nem tudja használni, hasra fordul és kúszva indul el a tíz-tizenkét méterrel távolabb lévő fa felé, amely mögé a félvér bújt és azóta is ott van. A kúszás fájdalommal jár, hisz csípőjét is húznia kell maga után, de Mërulon, mintha nem önmaga volna. Tisztaszívűnek gondolta magát, a harctól tartott, de barátságos megnyilvánulásának most nyoma sincs.
A fa mögé rejtőző Nimerilhez eljut mostanra a fájdalom. A seb erősen vérzik, a táskából elkerül a szesz, amelyből a sebre is önt, ám ahogy az alkohol a sebbe ér, fel kell kiáltania fájdalmában, de sikerül kifordítania utána magából az acélheggyel ellátott tollatlan vesszőt. Magába is önt keveset a szeszből, homlokán izzadtságcseppek ütköznek ki, ahogy végigkorbácsol idegein a kín.
Remegő kezébe fogja a tűt és a cérnát, de amikor elkezdené a varrást, furcsa hangokat hall maga mögül. Mintha valami az avart kaparná, ütemes zajok érik el, szakaszosan. Folytathatja a seb ellátását vagy megpróbálhatja kideríteni, mi történik mögötte.*
//Dobások: Nyxa, Nimeril KÉ, Nyxa - támadás, Nimeril - védés - sikeres, Nimeril támadás - Nyxa - védés -sikertelen - találat, Mërulon erőpróba (-1 sérülés miatt) - sikertelen, Nimeril fájdalomtűrés próba - sikertelen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy bagoly ritkán tud komoly sérülést okozni, főleg, ha a préda jóval nagyobb, mint a madár. Természetesen karmaival képes sebet okozni, de inkább a kistestű erdei állatokra veszélyes.
Nimerul Nyxa első támadását hárítja, de nyilat kap a hasa oldalába a tündértől. A seb komolynak tűnik, de alaposabb vizsgálatot igényel, hogy mennyire. Egyelőre dübörög a vérében az adrenalin, a fájdalmat sem érzi annyira. A táskáját sikeresen felkapja a földről és a madár felé suhint. Mint boncolásban jártas félvér, azt már most tudja, hogy egy tollatlan acélvesszőt kirántani a sebből nagy butaság volna, azt nem tudja fegyverként használni. A bagoly nem képes különbséget tenni heves és kevésbé heves támadás között, így újra támad és gyorsabbnak bizonyul a sebzett félelfnél. De támadása újra hatástalannak bizonyul, elakad a felé lendülő táskában. Nimeril a sikeres védekezés után megpróbálja elintézni a madarat, a táskát használva fegyverként. A lendülő táska eltalálja a baglyot, Nyxát elsodorja a hátizsák, az avarban köt ki, de csak kisebb sérülést szenved, fájdalmasnak ható huhogással emelkedik fel és összeborzolt tollal száll le Mërulon felett egy ágra. A félvér fellélegezhet egy kis időre.
A tündér közben megpróbálja utántölteni a számszeríját, tegzéből újabb acélvesszőt vesz elő, ám amikor megpróbálja felajzani az acélhúros fegyvert, rájön, hogy nem tudja megtenni. Most nincs álló helyzetben, nem képes elég erőt kifejteni, mint normál, nyugodt esetben tehetné és a csípőjében lobogó fájdalom sem segít ezen. Persze újrapróbálkozhat később, ám akkorra Nimeril a tábort öbező első fa mögé rohan és eltűnik Mërulon szeme elől, de további mozgást nem lát.
Mivel a számszeríjat nem tudja használni, hasra fordul és kúszva indul el a tíz-tizenkét méterrel távolabb lévő fa felé, amely mögé a félvér bújt és azóta is ott van. A kúszás fájdalommal jár, hisz csípőjét is húznia kell maga után, de Mërulon, mintha nem önmaga volna. Tisztaszívűnek gondolta magát, a harctól tartott, de barátságos megnyilvánulásának most nyoma sincs.
A fa mögé rejtőző Nimerilhez eljut mostanra a fájdalom. A seb erősen vérzik, a táskából elkerül a szesz, amelyből a sebre is önt, ám ahogy az alkohol a sebbe ér, fel kell kiáltania fájdalmában, de sikerül kifordítania utána magából az acélheggyel ellátott tollatlan vesszőt. Magába is önt keveset a szeszből, homlokán izzadtságcseppek ütköznek ki, ahogy végigkorbácsol idegein a kín.
Remegő kezébe fogja a tűt és a cérnát, de amikor elkezdené a varrást, furcsa hangokat hall maga mögül. Mintha valami az avart kaparná, ütemes zajok érik el, szakaszosan. Folytathatja a seb ellátását vagy megpróbálhatja kideríteni, mi történik mögötte.*
//Dobások: Nyxa, Nimeril KÉ, Nyxa - támadás, Nimeril - védés - sikeres, Nimeril támadás - Nyxa - védés -sikertelen - találat, Mërulon erőpróba (-1 sérülés miatt) - sikertelen, Nimeril fájdalomtűrés próba - sikertelen//
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957