Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-18 20:27:09
Üzenet elküldve: 2019-11-18 20:27:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
//A második dobás...//
*Szenved a földön, csak vonaglik ügyetlenül, miközben az indát alig találja el a tőrével, mentségére legyen mondva, nincs hozzászokva az ilyen kiszámíthatatlan helyzetekhez. A férfi a saját elképzelése szerint, már valószínű ki is ért a fáz közül, amilyen iramot diktált és amilyen otthonosan mozog itt a sötét rengetegben. Ám ekkor terem mellette, meglendítve a kezében valami fényeset, erre gyorsan tágulnak a szemei hatalmasra.*
-TE… Vigyázz azzal! *Húzza önkéntelenül is fel a lábait, amennyire az inda engedi, mert a baltát véli felismerni a kézben lendülő eszközben és hát majd, hogy nem ő sem látja a bokáját rendesen. De most az egyszer szerencséje volt és a férfi már kaparja is fel a földről, közölve megmentésének az okát, ami akár meg is mosolyogtatná, ha nem ekkor érkezne a bődületes állathang, ami minden figyelmét leköti, valamint, hogy éppen elég erőt gyűjtsön ahhoz, hogy a lábai megiramodjanak. Nem is az, hogy elfáradt, mind inkább a sorra felbukkanó, szinte rájuk vadászó bestiák üvöltéseitől gyökerezik néha a lába a földbe. Pont egy ilyen pillanat, mikor a medve felbukkan, talán igazán a mellette elsüvítő erőteljes csapása az, ami felébreszti a révületből, ekkor már érzi, hogy a férfi is ráncigálja, és az jó, hogy még érzi. Így bokrosodnak meg a lábai és szalad immár a másikkal egyetemben, minél kijjebb a mély vadonból. A távol fényei ilyen zilált állapotában csak homályos csíkok, nem tudja, merre tartanak, azért reményei szerint kifelé, de erre se esküdne meg igazán. Megszólalni nincs ereje, főleg mert a füle jelez, a medve mancsainak erőteljes puffanása visszhangzik benne, ahogy egyre csak őket követi.*
-Veszett… jó… a … szaglása… annak… a… dögnek! *Köpi szinte fel a szavakat futás közben. A mozgás és a távolság kezdi felfrissíteni a fejét, ami azon kattog egyre csak, miként tudnák lerázni üldözőjüket.*
-Keressünk… keressünk egy… fát! *Nem hisz benne, hogy a vadállat csak úgy felhagyna az üldözéssel, bár egy idő után bizonyára ő is kifullad, ahogy ők is.*
//A második dobás...//
*Szenved a földön, csak vonaglik ügyetlenül, miközben az indát alig találja el a tőrével, mentségére legyen mondva, nincs hozzászokva az ilyen kiszámíthatatlan helyzetekhez. A férfi a saját elképzelése szerint, már valószínű ki is ért a fáz közül, amilyen iramot diktált és amilyen otthonosan mozog itt a sötét rengetegben. Ám ekkor terem mellette, meglendítve a kezében valami fényeset, erre gyorsan tágulnak a szemei hatalmasra.*
-TE… Vigyázz azzal! *Húzza önkéntelenül is fel a lábait, amennyire az inda engedi, mert a baltát véli felismerni a kézben lendülő eszközben és hát majd, hogy nem ő sem látja a bokáját rendesen. De most az egyszer szerencséje volt és a férfi már kaparja is fel a földről, közölve megmentésének az okát, ami akár meg is mosolyogtatná, ha nem ekkor érkezne a bődületes állathang, ami minden figyelmét leköti, valamint, hogy éppen elég erőt gyűjtsön ahhoz, hogy a lábai megiramodjanak. Nem is az, hogy elfáradt, mind inkább a sorra felbukkanó, szinte rájuk vadászó bestiák üvöltéseitől gyökerezik néha a lába a földbe. Pont egy ilyen pillanat, mikor a medve felbukkan, talán igazán a mellette elsüvítő erőteljes csapása az, ami felébreszti a révületből, ekkor már érzi, hogy a férfi is ráncigálja, és az jó, hogy még érzi. Így bokrosodnak meg a lábai és szalad immár a másikkal egyetemben, minél kijjebb a mély vadonból. A távol fényei ilyen zilált állapotában csak homályos csíkok, nem tudja, merre tartanak, azért reményei szerint kifelé, de erre se esküdne meg igazán. Megszólalni nincs ereje, főleg mert a füle jelez, a medve mancsainak erőteljes puffanása visszhangzik benne, ahogy egyre csak őket követi.*
-Veszett… jó… a … szaglása… annak… a… dögnek! *Köpi szinte fel a szavakat futás közben. A mozgás és a távolság kezdi felfrissíteni a fejét, ami azon kattog egyre csak, miként tudnák lerázni üldözőjüket.*
-Keressünk… keressünk egy… fát! *Nem hisz benne, hogy a vadállat csak úgy felhagyna az üldözéssel, bár egy idő után bizonyára ő is kifullad, ahogy ők is.*
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-18 19:04:13
Üzenet elküldve: 2019-11-18 19:04:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A második dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A favágó önkéntelen káromkodásra fordulhat meg. Bár látványban lemarad a lány szép ívű eséséről, azt még éppen láthatja, ahogyan végül a földön állapodik meg, vagy legalábbis eltűnik egy pillanatra, s egyből bokája környékén kezd matatni. Gyorsan kell dönteni, mert bár egyelőre csupán a bozótos nyüzsgését tapasztalja, az már szinte bizonyos, hogy az erdő valami oknál fogva ellenük fordul, vagy legalábbis kitaszítja őket magából. Mire Lumina'thar visszaér Kil'tenyllához, a lány addigra a tőrét elővéve küszködik az indákkal. Semmi természetellenes nem látszik rajtuk, egyszerűen csak indák. Szükség van a baltára, ugyanis az inda szorosan fogja a bokát, s sokkal inkább előtte kell elvágni. Lumina'thar jól tette, hogy visszatért, s miközben húzza felfelé a lányt a földről, talán abban a pillanatban ez a gondolat a visszájára fordul. Közvetlenül mögöttük egy busa fejű, hatalmas medve jelenik meg, száját kitátva üvölt a két kalandorra, majd úgy iramodik meg, ahogyan csak a medvék tudnak. Hirtelen és lehengerlőn. A Favágó és a lány ekkorra már elindul, de nem jut elég messzire, s a mancs lendül, lendülete borzasztó erőt sugall... Mellé! Hihetetlen szerencséje van mindkettejüknek, a csapás alig néhány ujjnyira húz el mögöttük, talán Lumina'thar combja, esetleg Kil'tenylla bokája mögött. Gyerünk tovább! Nincs már sok hátra, s bár az erdő bolydul, őrjöng, kiált, az ösvény végén mintha már a láp játszi szellemfénye imbolyogna, s a futás közben fülük mellett süvítő szél a mocsár, a poshadt iszap illatát hordozza. Már csak néhány lépés... közben a mögöttük lévő vélhetően lendülettől elhengeredett, majd feltápászkodott hatalmas állat hörgő sóhajait hallják ritmusosan. Fut utánuk rendületlen.*
//A második dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A favágó önkéntelen káromkodásra fordulhat meg. Bár látványban lemarad a lány szép ívű eséséről, azt még éppen láthatja, ahogyan végül a földön állapodik meg, vagy legalábbis eltűnik egy pillanatra, s egyből bokája környékén kezd matatni. Gyorsan kell dönteni, mert bár egyelőre csupán a bozótos nyüzsgését tapasztalja, az már szinte bizonyos, hogy az erdő valami oknál fogva ellenük fordul, vagy legalábbis kitaszítja őket magából. Mire Lumina'thar visszaér Kil'tenyllához, a lány addigra a tőrét elővéve küszködik az indákkal. Semmi természetellenes nem látszik rajtuk, egyszerűen csak indák. Szükség van a baltára, ugyanis az inda szorosan fogja a bokát, s sokkal inkább előtte kell elvágni. Lumina'thar jól tette, hogy visszatért, s miközben húzza felfelé a lányt a földről, talán abban a pillanatban ez a gondolat a visszájára fordul. Közvetlenül mögöttük egy busa fejű, hatalmas medve jelenik meg, száját kitátva üvölt a két kalandorra, majd úgy iramodik meg, ahogyan csak a medvék tudnak. Hirtelen és lehengerlőn. A Favágó és a lány ekkorra már elindul, de nem jut elég messzire, s a mancs lendül, lendülete borzasztó erőt sugall... Mellé! Hihetetlen szerencséje van mindkettejüknek, a csapás alig néhány ujjnyira húz el mögöttük, talán Lumina'thar combja, esetleg Kil'tenylla bokája mögött. Gyerünk tovább! Nincs már sok hátra, s bár az erdő bolydul, őrjöng, kiált, az ösvény végén mintha már a láp játszi szellemfénye imbolyogna, s a futás közben fülük mellett süvítő szél a mocsár, a poshadt iszap illatát hordozza. Már csak néhány lépés... közben a mögöttük lévő vélhetően lendülettől elhengeredett, majd feltápászkodott hatalmas állat hörgő sóhajait hallják ritmusosan. Fut utánuk rendületlen.*
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-16 21:11:13
Üzenet elküldve: 2019-11-16 21:11:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//Az első dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ösztön ösvényre viszi meg a rutin. Pár évet leélt már az erdőben, igaz a sötét, és az árnyak ijesztő játékai nem kedveznek tájékozódási kísérleteiben. A csordogáló vért, és az üvegszilánkot még nem rendezte a sípcsontja környékén, és az indák, és ágak ütéseit is ki kell állnia. Gyakorta hátra pillant, nem csak azért hogy ellenőrizze nincs e a hátában valami vad, de azért is hogy a veszélyhozó leány mögötte van e még. Két ilyen hátrasandítás között nem telik el sok idő, de ez nem gátolja meg hogy eltűnjön a Favágó szemei elől. Lumin egy pillanatra megtorpan.*
~Mi a fészkes fa...~
*Gondolatát még épp időben szakítja félbe egy hangos káromkodás, és egy tompa puffanás. Az elterült lányt látja a földön ahogy valamit piszkál a lábán a tőrével. Felméri a helyzetet, és kiszűrődik a fogai között a feszültség.*
-Faszom.
*Suttogja, és egy lendülettel mellette terem. Ha a lány sikeresen kiszabadította magát felállni segít neki, ha nem akkor a baltával sietősen elvágja az indát, amit ekkor megnéz alaposan, mert nem akarja bokából csonkolni a hölgyet, és mikor felhúzza a földről, közben morgós hangján annyit mond.*
-Ne dögölj itt meg nekem. Még jössz nekem egy házzal. Gyere.
*Már ha van ennyi ideje. Tudja hogy ezzel az esélyei zuhantak de csak nem hagy egy csalit maga mögött. Tovább halad kifelé a sűrűből, ha talál utat.*
A hozzászólás írója (Lumina'thar A Favágó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.16 22:05:45
//Az első dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ösztön ösvényre viszi meg a rutin. Pár évet leélt már az erdőben, igaz a sötét, és az árnyak ijesztő játékai nem kedveznek tájékozódási kísérleteiben. A csordogáló vért, és az üvegszilánkot még nem rendezte a sípcsontja környékén, és az indák, és ágak ütéseit is ki kell állnia. Gyakorta hátra pillant, nem csak azért hogy ellenőrizze nincs e a hátában valami vad, de azért is hogy a veszélyhozó leány mögötte van e még. Két ilyen hátrasandítás között nem telik el sok idő, de ez nem gátolja meg hogy eltűnjön a Favágó szemei elől. Lumin egy pillanatra megtorpan.*
~Mi a fészkes fa...~
*Gondolatát még épp időben szakítja félbe egy hangos káromkodás, és egy tompa puffanás. Az elterült lányt látja a földön ahogy valamit piszkál a lábán a tőrével. Felméri a helyzetet, és kiszűrődik a fogai között a feszültség.*
-Faszom.
*Suttogja, és egy lendülettel mellette terem. Ha a lány sikeresen kiszabadította magát felállni segít neki, ha nem akkor a baltával sietősen elvágja az indát, amit ekkor megnéz alaposan, mert nem akarja bokából csonkolni a hölgyet, és mikor felhúzza a földről, közben morgós hangján annyit mond.*
-Ne dögölj itt meg nekem. Még jössz nekem egy házzal. Gyere.
*Már ha van ennyi ideje. Tudja hogy ezzel az esélyei zuhantak de csak nem hagy egy csalit maga mögött. Tovább halad kifelé a sűrűből, ha talál utat.*
A hozzászólás írója (Lumina'thar A Favágó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.16 22:05:45
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-16 17:50:37
Üzenet elküldve: 2019-11-16 17:50:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
//Az első dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy rohanó ütemben próbálják elhagyni a vadállatok által ostromolt területet, beugranak a sötét rengetegbe. Ideje nincsen a lába elé nézni, csak teszi egymás után őket, ahogy a megszokás hozza, kezeivel pedig próbálja hárítani az arcába csapódó ágak okozta károkat. Ekkor éri a bokájára tekeredő inda, aminek hatására már csak a kezeit tudja mag elé tartani, hogy a csapódást tompítsa, majd odanyúl a bokájához, mert érzi, valami köré tekeredett és nem ereszti, akárhogy is ráncigálná ki belőle. Az előtte haladó hallhatja a kiáltást, ami a váratlan esés következtében elhagyja a száját, felfokozott állapotban immár csak káromkodásra van energiája.*
-CSESSZED MEG! *Nyúl a tőrért, hogy megpróbálja levágni a fogva tartó indát, mielőtt még az utánuk eredő vadállatok utolérnék. ~Mi a jó büdös FRANC EZ?! ~ Nem kiált az előtte haladó irányába, talán a bokrok sűrűjében, itt a sötét erdőben észre sem vette, hogy elhagyta vagy, hogy merre lett, ha csak nem néz lefelé is.*
//Az első dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy rohanó ütemben próbálják elhagyni a vadállatok által ostromolt területet, beugranak a sötét rengetegbe. Ideje nincsen a lába elé nézni, csak teszi egymás után őket, ahogy a megszokás hozza, kezeivel pedig próbálja hárítani az arcába csapódó ágak okozta károkat. Ekkor éri a bokájára tekeredő inda, aminek hatására már csak a kezeit tudja mag elé tartani, hogy a csapódást tompítsa, majd odanyúl a bokájához, mert érzi, valami köré tekeredett és nem ereszti, akárhogy is ráncigálná ki belőle. Az előtte haladó hallhatja a kiáltást, ami a váratlan esés következtében elhagyja a száját, felfokozott állapotban immár csak káromkodásra van energiája.*
-CSESSZED MEG! *Nyúl a tőrért, hogy megpróbálja levágni a fogva tartó indát, mielőtt még az utánuk eredő vadállatok utolérnék. ~Mi a jó büdös FRANC EZ?! ~ Nem kiált az előtte haladó irányába, talán a bokrok sűrűjében, itt a sötét erdőben észre sem vette, hogy elhagyta vagy, hogy merre lett, ha csak nem néz lefelé is.*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-15 17:36:11
Üzenet elküldve: 2019-11-15 17:36:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//Az első dobás...//
*Ámokfutás. A jelző sok mindenkire igaz lehet, s elsősorban azokra használják, kik őrültek módjára, hajszolva önnön testüket haladnak előre. A két vándor ezt teszi. Ágak csapódnak arcuknak, s testüknek, a favágó lábából apró patakban csordogáló vér, itt-ott pettyes nyomokat hagy a piszkos szín avarral borított földön. Éjszaka van. Nem látják merre mennek, s az őrült rohanás okozhatja, akár vesztüket is, ugyanis ösvényt követni nehéz, főként, mikor az ember fülében dobol a vér, s szíve majd kiugrik a helyéről.
Megindulnak, s az ajtón kilépve még nem éri őket különösebb meglepetés azon felül, mit már egyébként is tudnak. Lumina'thar az első, s ahogyan kivágódik a sűrűbe, lába önkéntelenül is ösvényre talál, lába viszi előre. Kil'tenylla a második, ki hangosan gondolkodva halad előre, azonban már kevesebb sikerrel jár, mint társa, tán a szerencse kevésbé van a lánnyal, mert bár követi Favágót, az ösvényt keresztező indát nem veszi észre, mi bokájára tekeredik, s annak következtében elvágódik. Az őket követő árnyak, a lányhoz kissé közelebb érnek, azonban az eddig megtett méterek, még egyelőre elégnek és biztonságos távolságnak bizonyulnak. A Favágónak viszont döntenie kell, ha megáll segíteni, esélyei minden bizonnyal a lányéhoz csökkennek. Ha halad tovább, esélyei jelentősen nőnek.*
//Az első dobás...//
*Ámokfutás. A jelző sok mindenkire igaz lehet, s elsősorban azokra használják, kik őrültek módjára, hajszolva önnön testüket haladnak előre. A két vándor ezt teszi. Ágak csapódnak arcuknak, s testüknek, a favágó lábából apró patakban csordogáló vér, itt-ott pettyes nyomokat hagy a piszkos szín avarral borított földön. Éjszaka van. Nem látják merre mennek, s az őrült rohanás okozhatja, akár vesztüket is, ugyanis ösvényt követni nehéz, főként, mikor az ember fülében dobol a vér, s szíve majd kiugrik a helyéről.
Megindulnak, s az ajtón kilépve még nem éri őket különösebb meglepetés azon felül, mit már egyébként is tudnak. Lumina'thar az első, s ahogyan kivágódik a sűrűbe, lába önkéntelenül is ösvényre talál, lába viszi előre. Kil'tenylla a második, ki hangosan gondolkodva halad előre, azonban már kevesebb sikerrel jár, mint társa, tán a szerencse kevésbé van a lánnyal, mert bár követi Favágót, az ösvényt keresztező indát nem veszi észre, mi bokájára tekeredik, s annak következtében elvágódik. Az őket követő árnyak, a lányhoz kissé közelebb érnek, azonban az eddig megtett méterek, még egyelőre elégnek és biztonságos távolságnak bizonyulnak. A Favágónak viszont döntenie kell, ha megáll segíteni, esélyei minden bizonnyal a lányéhoz csökkennek. Ha halad tovább, esélyei jelentősen nőnek.*
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-14 21:07:34
Üzenet elküldve: 2019-11-14 21:07:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az aprócska zaj, nemcsak hogy erősödik a levélruhás tüncike távoztával, de immár morgást is kever bele az átkozott dög. Ezzel elárulva magát persze.*
~De jó. Legalább bestia.~
*A gondolatait mérő iróniamérő szerkezet már nem tud ilyen értéket mutatni. A vadászlány valami mentegetőzés félébe fog, de most kicsit tesz rá a favágó, hiszen a bőre fontosabb mint ez a kis viskó. Fontosabb holmiait most már magánál tudva vágja földhöz a lámpást. Ahogy tervezte az széjjel csattan, és a darabok lángba borítják a házat... És a lábát, mert még a halálért is szenvedni kell.*
-A kurva!
*Nem fejezi be, mert a vadászlány is mond valamit, ami nem jut el az agyáig egyelőre, és ott van már az ajtóban az Irbisz. Nagy I-vel.*
~Higgadjunk le?~
*Ismétli magában, és sajgó lábbal, ideges arccal átfordul a lány felé, akit már karon is fog, és viszi kifelé félig bicegve.*
-Ezt neki mond!
*Mondja utalva ezzel a bestiára természetesen. A lábából lüktető fájdalom mintha az agyában is dobogna. Finoman csordogáló vér bizonyára szagot hagyhat maguk mögött, és ha most megállna nem csak az irbisz éri őket utól, de az erdő összes vádja most itt van a közelükben. Kicsit sántít, miközben azért tempósan távolodik a területtől, és nézi hogy mikor marad egy kis ideje. Nem sok, csak annyi hogy letépjen a ruhájából egy darabot, és kiszedje a szilánkot majd bekösse a sebet. Ha erre láthatóan biztos alkalma van maximum harminc másodperc kell ehhez neki. Ha nincs bicegve robog tova, miközben olykor ellenőrzi a vadászlányt is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az aprócska zaj, nemcsak hogy erősödik a levélruhás tüncike távoztával, de immár morgást is kever bele az átkozott dög. Ezzel elárulva magát persze.*
~De jó. Legalább bestia.~
*A gondolatait mérő iróniamérő szerkezet már nem tud ilyen értéket mutatni. A vadászlány valami mentegetőzés félébe fog, de most kicsit tesz rá a favágó, hiszen a bőre fontosabb mint ez a kis viskó. Fontosabb holmiait most már magánál tudva vágja földhöz a lámpást. Ahogy tervezte az széjjel csattan, és a darabok lángba borítják a házat... És a lábát, mert még a halálért is szenvedni kell.*
-A kurva!
*Nem fejezi be, mert a vadászlány is mond valamit, ami nem jut el az agyáig egyelőre, és ott van már az ajtóban az Irbisz. Nagy I-vel.*
~Higgadjunk le?~
*Ismétli magában, és sajgó lábbal, ideges arccal átfordul a lány felé, akit már karon is fog, és viszi kifelé félig bicegve.*
-Ezt neki mond!
*Mondja utalva ezzel a bestiára természetesen. A lábából lüktető fájdalom mintha az agyában is dobogna. Finoman csordogáló vér bizonyára szagot hagyhat maguk mögött, és ha most megállna nem csak az irbisz éri őket utól, de az erdő összes vádja most itt van a közelükben. Kicsit sántít, miközben azért tempósan távolodik a területtől, és nézi hogy mikor marad egy kis ideje. Nem sok, csak annyi hogy letépjen a ruhájából egy darabot, és kiszedje a szilánkot majd bekösse a sebet. Ha erre láthatóan biztos alkalma van maximum harminc másodperc kell ehhez neki. Ha nincs bicegve robog tova, miközben olykor ellenőrzi a vadászlányt is.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-14 19:22:32
Üzenet elküldve: 2019-11-14 19:22:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy ilyen intelem hallatán bizonyára mindenki hátán végig fut a libabőr, és bár a kis lény nem jelent nagy fenyegetést és a szájából sem annyira hitelesek a szavak, viszont a kintről egyre élénkebben és közelebbről hallatszódó zajok, inkább dermesztőek. Fülel, nem igazán akaródzik neki kimenni oda, ekkor még arra gondol, hogy ha meghúzzák magukat, talán elkerüli a kunyhót a nagyobb állatok érdeklődése. Viszont a férfi megszólal mellette és nyilván teljesen jogosan elkezdi hibáztatni.*
-Ezt leszögezhetjük, szerencsétlenül alakultak a történések, de egészen jól levontad a következtetést. *Állapítja meg csekély gúnnyal a hangjában.*
- Most viszont már mindegy, hogy kezdődött nem? De elismerem a dolgot. *Esze ágában sincsen semmit tagadni, az bizony nem változtat a dolgokon egy hajszálnyit sem. Majd a férfi elkezd pakolászni. ~Pont ilyenkor akar rendet rakni?! ~ Arra a következtetésre jut, esetleg ez csak az idegességének a levezetése vagy hozadéka, semmi egyéb.*
-Nyugodjunk széPEN LEeee… *Épp ennyi ideje van felfogni a körülötte hirtelenjében történő eseményeket, mert a másik dönt, egymaga és elég végleges dologra szánja el magát, amit a ripityára törő lámpás hangja is megerősít. A mondatot befejezni nem igen tudja, már rángatják is elfelé, nem mintha maradni szeretett volna még néhány percet, csak úgy a tűz mellett melegedni. Ekkor érkezik a következő nem éppen a nyugodtság felé terelő hanghatás, hatalmas recsegéssel kísérve tör be a kunyhóba a tekintélyt parancsoló állat, amellyel szemtől szembe állni soha nem volt vágya. Bár valóban csodálatos látvány, még szerencse, hogy a férfi hamar, amint ismét ránt a karján, kizökkenti maga után vonszolva szinte. Lassacskán valóban annyi a lyuk a házikón, mint a szitán, egymás után kukkantanak be, talán a kíváncsiságtól hajtva az erdő méretes vadjai, úgy, ahogy csak ők tudnak, mintha összefogtak volna, hogy birtokba vegyék maguknak az építményt. Odakint sem vár rájuk egyéb, csak a nyüzsgő bokrok, talpalatnyi nyugodt földterület hiányában. A környéken sem szeretne maradni, bár az erdőben bóklászni éjszaka nem a legbiztonságosabb, de távolabb kell kerüljenek az éjszakai mulatság helyszínétől. Így kint már nem kell sokat vonszolni, megy ő magától is.*
-Azt a rohadás! Ezek kibaszott sokan vannak! Egy nyugalmasabb és védhető helyet kell találjunk az éjszakára.* Jegyzi csak meg maga elé, nem tudja egyáltalán eljut-e a hangja most az előtte haladóhoz.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy ilyen intelem hallatán bizonyára mindenki hátán végig fut a libabőr, és bár a kis lény nem jelent nagy fenyegetést és a szájából sem annyira hitelesek a szavak, viszont a kintről egyre élénkebben és közelebbről hallatszódó zajok, inkább dermesztőek. Fülel, nem igazán akaródzik neki kimenni oda, ekkor még arra gondol, hogy ha meghúzzák magukat, talán elkerüli a kunyhót a nagyobb állatok érdeklődése. Viszont a férfi megszólal mellette és nyilván teljesen jogosan elkezdi hibáztatni.*
-Ezt leszögezhetjük, szerencsétlenül alakultak a történések, de egészen jól levontad a következtetést. *Állapítja meg csekély gúnnyal a hangjában.*
- Most viszont már mindegy, hogy kezdődött nem? De elismerem a dolgot. *Esze ágában sincsen semmit tagadni, az bizony nem változtat a dolgokon egy hajszálnyit sem. Majd a férfi elkezd pakolászni. ~Pont ilyenkor akar rendet rakni?! ~ Arra a következtetésre jut, esetleg ez csak az idegességének a levezetése vagy hozadéka, semmi egyéb.*
-Nyugodjunk széPEN LEeee… *Épp ennyi ideje van felfogni a körülötte hirtelenjében történő eseményeket, mert a másik dönt, egymaga és elég végleges dologra szánja el magát, amit a ripityára törő lámpás hangja is megerősít. A mondatot befejezni nem igen tudja, már rángatják is elfelé, nem mintha maradni szeretett volna még néhány percet, csak úgy a tűz mellett melegedni. Ekkor érkezik a következő nem éppen a nyugodtság felé terelő hanghatás, hatalmas recsegéssel kísérve tör be a kunyhóba a tekintélyt parancsoló állat, amellyel szemtől szembe állni soha nem volt vágya. Bár valóban csodálatos látvány, még szerencse, hogy a férfi hamar, amint ismét ránt a karján, kizökkenti maga után vonszolva szinte. Lassacskán valóban annyi a lyuk a házikón, mint a szitán, egymás után kukkantanak be, talán a kíváncsiságtól hajtva az erdő méretes vadjai, úgy, ahogy csak ők tudnak, mintha összefogtak volna, hogy birtokba vegyék maguknak az építményt. Odakint sem vár rájuk egyéb, csak a nyüzsgő bokrok, talpalatnyi nyugodt földterület hiányában. A környéken sem szeretne maradni, bár az erdőben bóklászni éjszaka nem a legbiztonságosabb, de távolabb kell kerüljenek az éjszakai mulatság helyszínétől. Így kint már nem kell sokat vonszolni, megy ő magától is.*
-Azt a rohadás! Ezek kibaszott sokan vannak! Egy nyugalmasabb és védhető helyet kell találjunk az éjszakára.* Jegyzi csak meg maga elé, nem tudja egyáltalán eljut-e a hangja most az előtte haladóhoz.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-14 17:35:24
Üzenet elküldve: 2019-11-14 17:35:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mondat, mondatot követ, s a válaszok e röpke pillanatban záporoznak hirtelen, az egyre sűrűbb reccsenések háttérkórusával kísérve. Nincs elnézés, nincs visszakozó pillantás, csupán a hirtelen és elrugaszkodó menekülés apró talpainak hangja, amint méla leheletként reccsen tova a fakunyhó vastagon szelt padlódeszkáin. Kil'tenylla lemondó sóhajjal veszi tudomásul a távozást, s a kinti hangok kapcsán maradásra szólítja fel társát. Lumina'thar gondolatai hevesen cikáznak kacifántosan hálózott halántékán, mely a feszültség jelét kedvesen mutatja. A válaszok, s tervek végül a végére érnek. Elfogy a mondandó, s csupán az egyre nagyobb robaj hallik kintről, melybe olykor már morgás is vegyül.
Az ablak abban a pillanatban robban be, amint Lumina'thar által földhöz vágott lámpás ezer darabra hullik szét, a benne lévő gyújtó folyadékot izzó lángnyelvenként freccsentve szét. A lábába is fúródik egy ragaszkodó, forró üvegszilánk, mely megbélyegzi tán hosszú időre. A kunyhó oldalfalánál a csörrenés után, méltóságteljes állat egyenesedik fel, morogva, szikrázó, ében, értelmes tekintetét a két kalandorra emelve, ahogyan lassan, mellső lábait kissé berogyasztva indul el feléjük. Aranyló szőrén nem törik meg a holdfény, egyetlen hiba sem látható rajta, nem hiába, az irbiszek bizony gyönyörű és halálos lények.
BUMM! Vágódik ki, a korábban kis manó által meg nem nyitott ajtó, s eget rengető bődülés hallik. A teremtmény, ebben az állapotában nem fér be, medve a javából, nyakát behúzva dugja be szimatolva orrát, a felső keret alatt, majd ismét elordítja magát, gomb szemei a favágó és a lány között cikáznak. Körülbelül ezeknek még szemtanúi lehetek, mielőtt a helyiséget a másik ajtón át elhagyják. Kint, szinte nyüzsög a vadon, talán emberemlékezet óta nem gyűlt össze itt ennyi állat, ez a bozótos ringásából és a hangokból egyértelműen hallható. Az éjszaka hosszú... az erdő pedig ébred... a lángok hamar felkapó vöröslő színe kísérteties árnyakat csal álmos arcára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mondat, mondatot követ, s a válaszok e röpke pillanatban záporoznak hirtelen, az egyre sűrűbb reccsenések háttérkórusával kísérve. Nincs elnézés, nincs visszakozó pillantás, csupán a hirtelen és elrugaszkodó menekülés apró talpainak hangja, amint méla leheletként reccsen tova a fakunyhó vastagon szelt padlódeszkáin. Kil'tenylla lemondó sóhajjal veszi tudomásul a távozást, s a kinti hangok kapcsán maradásra szólítja fel társát. Lumina'thar gondolatai hevesen cikáznak kacifántosan hálózott halántékán, mely a feszültség jelét kedvesen mutatja. A válaszok, s tervek végül a végére érnek. Elfogy a mondandó, s csupán az egyre nagyobb robaj hallik kintről, melybe olykor már morgás is vegyül.
Az ablak abban a pillanatban robban be, amint Lumina'thar által földhöz vágott lámpás ezer darabra hullik szét, a benne lévő gyújtó folyadékot izzó lángnyelvenként freccsentve szét. A lábába is fúródik egy ragaszkodó, forró üvegszilánk, mely megbélyegzi tán hosszú időre. A kunyhó oldalfalánál a csörrenés után, méltóságteljes állat egyenesedik fel, morogva, szikrázó, ében, értelmes tekintetét a két kalandorra emelve, ahogyan lassan, mellső lábait kissé berogyasztva indul el feléjük. Aranyló szőrén nem törik meg a holdfény, egyetlen hiba sem látható rajta, nem hiába, az irbiszek bizony gyönyörű és halálos lények.
BUMM! Vágódik ki, a korábban kis manó által meg nem nyitott ajtó, s eget rengető bődülés hallik. A teremtmény, ebben az állapotában nem fér be, medve a javából, nyakát behúzva dugja be szimatolva orrát, a felső keret alatt, majd ismét elordítja magát, gomb szemei a favágó és a lány között cikáznak. Körülbelül ezeknek még szemtanúi lehetek, mielőtt a helyiséget a másik ajtón át elhagyják. Kint, szinte nyüzsög a vadon, talán emberemlékezet óta nem gyűlt össze itt ennyi állat, ez a bozótos ringásából és a hangokból egyértelműen hallható. Az éjszaka hosszú... az erdő pedig ébred... a lángok hamar felkapó vöröslő színe kísérteties árnyakat csal álmos arcára.*
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-11 10:59:29
Üzenet elküldve: 2019-11-11 10:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Gyakorlatilag mindjárt elpattan egy ér a homlokán az idegtől, és lassan megroppan a kezében a fa markolat. Természetesen tévedett, az éjszakai látogatás okán. A ropogás megüti a fülét, és mire a kis okfejtése végére ér a tüncike már nincs is ott. a favágó fogai annyira össze vannak szorítva, hogy ne töltse ki mérgét semmin, hogy lassan megfájdulnak, mikor érkezik az intelem hangja a hátsó ajtóból.*
~Meghaltok...~
*Visszhangzik a fejében a mondat, és utána mond valamit a vadász nő is.*
-Apropó!
*Fordul felé idegesen.*
-A tünci világosan megmondta megdöglünk ha itt maradunk, ahogy azt is, hogy a nyested miatt van az egész.
*Teszi hozzá olyan epésen, hogy az már egy teljes zsigeri rendszerre hasonlít, majd látszik, hogy elgondolkozik, mivel nincs sok ideje felkapja a fejét, ahogy hallja hogy közeledik a farecsegés. A baltát az övére akasztja, és mindent ami számára kedves, tehát nem sok mindent a két baltáján kívül magához ragad. És annyit mond.*
-Nem hinném hogy jó ötlet vadászkisasszony. *Mondja miközben egy zsákba pakolja a prémet amivel takarózni szokott, meg egy kis kést, mindezt sietve.* Én építettem ezt a lyukat, és nem vagyok hajlandó a saját lyukamban megdögleni. Gyere!
*Mondja, és karon ragadja a nőt. Mindent egybe vetve magához rántja, majd a kezében lévő lámpást földhöz vágja. Ha minden is igaz, akkor a száraz szarvasszőr, hamar lángra kap. Szóban magyarázza a tettét.*
-Ide nem költözik vissza a tüncike. Menjünk!
*Mondja, és ő maga kifut az ajtón amerre a levélruhás is távozott, és menet közben elengedi az állatokat utukra, és igyekszik kimenni az erdőbe, ha csak a vadászlány valahogy meg nem állítja.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Gyakorlatilag mindjárt elpattan egy ér a homlokán az idegtől, és lassan megroppan a kezében a fa markolat. Természetesen tévedett, az éjszakai látogatás okán. A ropogás megüti a fülét, és mire a kis okfejtése végére ér a tüncike már nincs is ott. a favágó fogai annyira össze vannak szorítva, hogy ne töltse ki mérgét semmin, hogy lassan megfájdulnak, mikor érkezik az intelem hangja a hátsó ajtóból.*
~Meghaltok...~
*Visszhangzik a fejében a mondat, és utána mond valamit a vadász nő is.*
-Apropó!
*Fordul felé idegesen.*
-A tünci világosan megmondta megdöglünk ha itt maradunk, ahogy azt is, hogy a nyested miatt van az egész.
*Teszi hozzá olyan epésen, hogy az már egy teljes zsigeri rendszerre hasonlít, majd látszik, hogy elgondolkozik, mivel nincs sok ideje felkapja a fejét, ahogy hallja hogy közeledik a farecsegés. A baltát az övére akasztja, és mindent ami számára kedves, tehát nem sok mindent a két baltáján kívül magához ragad. És annyit mond.*
-Nem hinném hogy jó ötlet vadászkisasszony. *Mondja miközben egy zsákba pakolja a prémet amivel takarózni szokott, meg egy kis kést, mindezt sietve.* Én építettem ezt a lyukat, és nem vagyok hajlandó a saját lyukamban megdögleni. Gyere!
*Mondja, és karon ragadja a nőt. Mindent egybe vetve magához rántja, majd a kezében lévő lámpást földhöz vágja. Ha minden is igaz, akkor a száraz szarvasszőr, hamar lángra kap. Szóban magyarázza a tettét.*
-Ide nem költözik vissza a tüncike. Menjünk!
*Mondja, és ő maga kifut az ajtón amerre a levélruhás is távozott, és menet közben elengedi az állatokat utukra, és igyekszik kimenni az erdőbe, ha csak a vadászlány valahogy meg nem állítja.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-10 15:22:12
Üzenet elküldve: 2019-11-10 15:22:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
*Az eddigi feszült belső késztetése, mi szerint nyilván veszélyben vannak, nem is kicsiben, az apróság láttán és kis hangja hallatán kezd szelídülni. ~Milyen kis törékenynek tűnik. ~ Aztán vissza is kapja a dolgot, bár, hogy ő nagy jelen esetben inkább olyan átlagosnak mondható, szemével elnéz a férfi irányába, ő, na ő nagy. Aztán elkezd beszélni a vérengzésről és látszik az arcán a hirtelen átsuhanó rémület, amit az odakintről jövő ágrecsegés táplál. Nyilván van odakint valami, talán már elég közel is jár a kerítéshez, hogy megalapozott legyen a kis lény rettegése.*
-Ha nem kellett volna, egy szellemet üldözzünk, akkor az a vértócsa már régen be lenne temetve! *Áll elő a dologgal, ő is tudja, hogy itt az ilyesmikkel vigyázni kell és igenis, meg akarta enni! Ezért is annyira indulatos, mert már három hete mást se evett, mint szárított húst, szinte epekedik akármilyen zsírosabb étel után. A nyest húsa szárazabb, de még silányan is elkészítve szaftosabb a szárított sertéscsíkoknál.*
-Ha a prémje kéne, akkor valami nagyobbra mennék, és nem lyuggatnám ki az értékes bőrt sem, nem gondolod? *Teszi hozzá csak megjegyzésképpen, mert nyúzni is tud, akkor meg inkább vízbe fojtotta volna a szerencsétlen vadállatot, ha a prémje lett volna a cél. Aztán már csak annyi ideje van, hogy az apróság után nézzen, de a nyest már a házon kívül van, ahogy ő is. A javaslat, amit a levegőbe lehelve maga mögött hagyott a tündér, a házban uralkodó csöndben visszhangzik a fülében.*
-Most már mindegy. Talán egy ideig nem kéne kimennünk. Hadd végezze el a maga módján a takarítást a vidék. *Lemondó sóhajtással jelzi, hogy talán ma kár is volt kilépnie a viskója ajtaján.*
*Az eddigi feszült belső késztetése, mi szerint nyilván veszélyben vannak, nem is kicsiben, az apróság láttán és kis hangja hallatán kezd szelídülni. ~Milyen kis törékenynek tűnik. ~ Aztán vissza is kapja a dolgot, bár, hogy ő nagy jelen esetben inkább olyan átlagosnak mondható, szemével elnéz a férfi irányába, ő, na ő nagy. Aztán elkezd beszélni a vérengzésről és látszik az arcán a hirtelen átsuhanó rémület, amit az odakintről jövő ágrecsegés táplál. Nyilván van odakint valami, talán már elég közel is jár a kerítéshez, hogy megalapozott legyen a kis lény rettegése.*
-Ha nem kellett volna, egy szellemet üldözzünk, akkor az a vértócsa már régen be lenne temetve! *Áll elő a dologgal, ő is tudja, hogy itt az ilyesmikkel vigyázni kell és igenis, meg akarta enni! Ezért is annyira indulatos, mert már három hete mást se evett, mint szárított húst, szinte epekedik akármilyen zsírosabb étel után. A nyest húsa szárazabb, de még silányan is elkészítve szaftosabb a szárított sertéscsíkoknál.*
-Ha a prémje kéne, akkor valami nagyobbra mennék, és nem lyuggatnám ki az értékes bőrt sem, nem gondolod? *Teszi hozzá csak megjegyzésképpen, mert nyúzni is tud, akkor meg inkább vízbe fojtotta volna a szerencsétlen vadállatot, ha a prémje lett volna a cél. Aztán már csak annyi ideje van, hogy az apróság után nézzen, de a nyest már a házon kívül van, ahogy ő is. A javaslat, amit a levegőbe lehelve maga mögött hagyott a tündér, a házban uralkodó csöndben visszhangzik a fülében.*
-Most már mindegy. Talán egy ideig nem kéne kimennünk. Hadd végezze el a maga módján a takarítást a vidék. *Lemondó sóhajtással jelzi, hogy talán ma kár is volt kilépnie a viskója ajtaján.*
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-10 09:05:29
Üzenet elküldve: 2019-11-10 09:05:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
*Az apróság, úgy szorongatja a nyest vérző tetemét a kezében, mintha, valami gyermek alváshoz szükséges kis rongya lenne, melyet olykor dédelget, hogy megnyugodjon. Tekintete ide-oda járkál a két, útját elálló kalandorra. Szemében a kíváncsiság, a meglepetés, a félelem és az izgalom vegyít apró ráncokat.*
- Nem vagyok kicsi... *húzza fel orrát durcásan* te vagy nagy! *Vág vissza nagyon elmésen, aztán a Favágóra villan tekintete.*
- Mi?! Az erdő nem az enyém, az erdő senkié! Ki mondta, hogy bárkit is zavar a házad?! *Lassan kihúzza magát, s inkább dac ül meg tekintetében.* Én csak azt próbálom elmondani, hogyha ennyire tapasztalatlanul és nyilvánvalóan folytattok le vérengzést... *Hirtelen bozót reccsenése hallik kintről, s a kis lény beszéde gyorsabbra vált egy nagy levegővétel után.*
- ...szóval megenni nyilván nem akarjátok... a prémjéért vadászni, hasznot húzni ezen a vidéken... már ne is haragudjatok, de ti?! *Szalad fel szemöldöke homloka közepére.*
- Eszetlen banda... *Csóválja meg fejét, s kint már a recsegés, sokkal inkább hallik ropogásnak, a kis lény arca inkább már félelmet tükröz.*
- A vér szaga... *Suttogja, majd villámgyorsan iramodik meg a nyestet elhajítva, a másik kijárat felé, a két kalandor között, mondani sem kell, játszi könnyedséggel, hisz hozzá képest e kettő, szinte reagálni sem tud, csak hosszú másodperces késéssel. A másik ajtóból még visszafordul:*
- Menjetek innen, vagy meghaltok. *Egyszerű tanács, különösebb magyarázat nélkül.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.10 09:06:26
*Az apróság, úgy szorongatja a nyest vérző tetemét a kezében, mintha, valami gyermek alváshoz szükséges kis rongya lenne, melyet olykor dédelget, hogy megnyugodjon. Tekintete ide-oda járkál a két, útját elálló kalandorra. Szemében a kíváncsiság, a meglepetés, a félelem és az izgalom vegyít apró ráncokat.*
- Nem vagyok kicsi... *húzza fel orrát durcásan* te vagy nagy! *Vág vissza nagyon elmésen, aztán a Favágóra villan tekintete.*
- Mi?! Az erdő nem az enyém, az erdő senkié! Ki mondta, hogy bárkit is zavar a házad?! *Lassan kihúzza magát, s inkább dac ül meg tekintetében.* Én csak azt próbálom elmondani, hogyha ennyire tapasztalatlanul és nyilvánvalóan folytattok le vérengzést... *Hirtelen bozót reccsenése hallik kintről, s a kis lény beszéde gyorsabbra vált egy nagy levegővétel után.*
- ...szóval megenni nyilván nem akarjátok... a prémjéért vadászni, hasznot húzni ezen a vidéken... már ne is haragudjatok, de ti?! *Szalad fel szemöldöke homloka közepére.*
- Eszetlen banda... *Csóválja meg fejét, s kint már a recsegés, sokkal inkább hallik ropogásnak, a kis lény arca inkább már félelmet tükröz.*
- A vér szaga... *Suttogja, majd villámgyorsan iramodik meg a nyestet elhajítva, a másik kijárat felé, a két kalandor között, mondani sem kell, játszi könnyedséggel, hisz hozzá képest e kettő, szinte reagálni sem tud, csak hosszú másodperces késéssel. A másik ajtóból még visszafordul:*
- Menjetek innen, vagy meghaltok. *Egyszerű tanács, különösebb magyarázat nélkül.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.10 09:06:26
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-09 00:36:58
Üzenet elküldve: 2019-11-09 00:36:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
~Máshol a besurranó tolvaj, egy kicsi sunyi barom, én meg kapok egy lóbaszó baltás gyilkost. Fantasztikus.~
*Gobdolja magában át mint a villám mire szépen leesik neki a garas, hogy akit nem sokára agyon ver baltával, az az Artheniori üvegesmester egyik munkája, aminek a keretét maga faragta. Kár lenne érte. Egyébként már a kezét is lendíti a düh, mikor kiszúrja a lámpát is a tükörben. Az volt az intő jel.*
~Lumin te suta, buta, oktalan vadbarom.~
*Mire ennek az érzelmi, és mentális hullámvasútnak az aljára ér, újabb kör következik egy másik megmozdulással.*
-HÁ!
*Kiált fel, immáron teljes magabiztossággal, ugyanis tudomása szerint több tükör a lakásban nincs. Ennek a ténynek a tudatában próbál kivenni bármit is a sarokba szorított ablakból. Elsőre gyermeknek hinné, ha hangja, és ruhája nem árulná el.*
-Ez a hely a házam!
*Mondja fojtott agresszióval, és nem várja meg a választ.*
-Igen az erdő meg a tiéd, és ez a hely nyílván valami ősi, Szent dolog. Nem hinném hogy az én, szerencsétlen kis házam zavarná Eeyrt, vagy az erdőszellemet kedves...?
*Már ha befejezheti a mondandóját. Nyilván téved a tündérrel kapcsolatban, de hozzá van szokva, hogy jönnek ide Eeyr-tanúi kopogtatni. Ő ebből indul ki.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
~Máshol a besurranó tolvaj, egy kicsi sunyi barom, én meg kapok egy lóbaszó baltás gyilkost. Fantasztikus.~
*Gobdolja magában át mint a villám mire szépen leesik neki a garas, hogy akit nem sokára agyon ver baltával, az az Artheniori üvegesmester egyik munkája, aminek a keretét maga faragta. Kár lenne érte. Egyébként már a kezét is lendíti a düh, mikor kiszúrja a lámpát is a tükörben. Az volt az intő jel.*
~Lumin te suta, buta, oktalan vadbarom.~
*Mire ennek az érzelmi, és mentális hullámvasútnak az aljára ér, újabb kör következik egy másik megmozdulással.*
-HÁ!
*Kiált fel, immáron teljes magabiztossággal, ugyanis tudomása szerint több tükör a lakásban nincs. Ennek a ténynek a tudatában próbál kivenni bármit is a sarokba szorított ablakból. Elsőre gyermeknek hinné, ha hangja, és ruhája nem árulná el.*
-Ez a hely a házam!
*Mondja fojtott agresszióval, és nem várja meg a választ.*
-Igen az erdő meg a tiéd, és ez a hely nyílván valami ősi, Szent dolog. Nem hinném hogy az én, szerencsétlen kis házam zavarná Eeyrt, vagy az erdőszellemet kedves...?
*Már ha befejezheti a mondandóját. Nyilván téved a tündérrel kapcsolatban, de hozzá van szokva, hogy jönnek ide Eeyr-tanúi kopogtatni. Ő ebből indul ki.*
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-08 21:43:27
Üzenet elküldve: 2019-11-08 21:43:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
*Nem ismeri a férfit, de sejti, hogy most nem csak az előbbi hátborzongató jelenségek hatása alatt van, hanem azzal is szembesülnie kell, hogy valaki betört, persze rajta kívül, az otthonába. Az általa ismert ellenkező neműek többségére azért nem jellemző, hogy egy ilyen szituációban meg tudnák őrizni a józan ítélőképességüket, talán ha csupán egy csirke is szaladna most át, azaz próbálja átszaladni a lábaik között, annak is a nyakát szegné a baltával. Miközben a nem kis termetű férfi mögül próbál kellő rálátást kapni, megcsodálhatja teljes valóját egy tükörben is. Majd ismét egy árny lopja be magát a horizontra, mellette pedig felfedezni véli leterített zsákmányát. Szemével követi, majd ha a férfi is mozdul, ismételten csak követi a zsákutcába keveredett úgy fest értelmes lény irányába. A szíve heves kalimpálása kezd csendesedni, minthogy valóban fény derül az iménti furcsaságokban lapuló háttérre.*
-Milyen kicsi. *Jegyzi meg, csak úgy maga elé.*
-Mit nem lehet? *Kérdez rá, csak, hogy tiszta rálátásuk legyen a dologra. Majd olyan távolságban áll meg, hogy az még ne legyen zavaró, de ha esetlegesen menekülni akarna a kis teremtmény, könnyen előtte tudjon teremni.*
*Nem ismeri a férfit, de sejti, hogy most nem csak az előbbi hátborzongató jelenségek hatása alatt van, hanem azzal is szembesülnie kell, hogy valaki betört, persze rajta kívül, az otthonába. Az általa ismert ellenkező neműek többségére azért nem jellemző, hogy egy ilyen szituációban meg tudnák őrizni a józan ítélőképességüket, talán ha csupán egy csirke is szaladna most át, azaz próbálja átszaladni a lábaik között, annak is a nyakát szegné a baltával. Miközben a nem kis termetű férfi mögül próbál kellő rálátást kapni, megcsodálhatja teljes valóját egy tükörben is. Majd ismét egy árny lopja be magát a horizontra, mellette pedig felfedezni véli leterített zsákmányát. Szemével követi, majd ha a férfi is mozdul, ismételten csak követi a zsákutcába keveredett úgy fest értelmes lény irányába. A szíve heves kalimpálása kezd csendesedni, minthogy valóban fény derül az iménti furcsaságokban lapuló háttérre.*
-Milyen kicsi. *Jegyzi meg, csak úgy maga elé.*
-Mit nem lehet? *Kérdez rá, csak, hogy tiszta rálátásuk legyen a dologra. Majd olyan távolságban áll meg, hogy az még ne legyen zavaró, de ha esetlegesen menekülni akarna a kis teremtmény, könnyen előtte tudjon teremni.*
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-08 08:24:50
Üzenet elküldve: 2019-11-08 08:24:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
*Hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra milyen gyorsan meg tud változni minden, egy imbolygó árnyakkal teli sötét szobában. Most is ez történik. A lány óvatos, s szerencsére ezt a férfi is átveszi tőle, nem véletlen mondják, hogy egy nő készségei mellett nem lehet elmenni, s ezen a téren is hasznosnak bizonyul a türelem. Lumina'thar azonnal fordul, még épp időben, s a mozgás forrását észlelni tudja. Az elé magasodó hatalmas ember szinte kiköpött mása, kezében baltát szorongat, s izmos felsőtestén még nem fogott az idő vasfoga. Meglepett képet vág, s kissé talán ijedtet is, mint ő. Nem véletlen. A tükörbe bámul, gyönyörködve önnön félelmében. Kil'tenylla árnyalatnyival később reagál, s inkább felszólítja a motoszkálót, merthogy az viszont nem marad abba. Immár láthatja (ahogyan a Favágó is a tükörben), hogy a másik oldalon iramodott meg egy apró lény, kezeiben a halott nyest tetemét hurcolva, emiatt kissé lassabban, mint, ahogyan azt valójában vélhetően tudná.*
- Őrültek! *Csipogja, s a másik, előkerthez vezető ajtóhoz rohan, ahol azonban a kilincset nem éri el, így az ajtólaphoz szorítva hátát, perdül meg, s a nyesttel kezében rettegve mered a két érkezőre, Lumina'tharra és Kil'tenylla. Egy tündér. De nem a szokásos. Levélruhája szakadt, haja csapzottan lóg vállára, arca iszaptól iszamós. Csak égszínkék, szinte világító tekintete töri meg ezt az összképet.*
- Ezt... ezt nem lehet, mégis mit gondoltok?! *Rázkódik meg.* Miért nem mentetek el? *Kérdezi méltatlankodva.* Ez a hely... ez... *Futtatja körbe tekintetét remegve.*
*Hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra milyen gyorsan meg tud változni minden, egy imbolygó árnyakkal teli sötét szobában. Most is ez történik. A lány óvatos, s szerencsére ezt a férfi is átveszi tőle, nem véletlen mondják, hogy egy nő készségei mellett nem lehet elmenni, s ezen a téren is hasznosnak bizonyul a türelem. Lumina'thar azonnal fordul, még épp időben, s a mozgás forrását észlelni tudja. Az elé magasodó hatalmas ember szinte kiköpött mása, kezében baltát szorongat, s izmos felsőtestén még nem fogott az idő vasfoga. Meglepett képet vág, s kissé talán ijedtet is, mint ő. Nem véletlen. A tükörbe bámul, gyönyörködve önnön félelmében. Kil'tenylla árnyalatnyival később reagál, s inkább felszólítja a motoszkálót, merthogy az viszont nem marad abba. Immár láthatja (ahogyan a Favágó is a tükörben), hogy a másik oldalon iramodott meg egy apró lény, kezeiben a halott nyest tetemét hurcolva, emiatt kissé lassabban, mint, ahogyan azt valójában vélhetően tudná.*
- Őrültek! *Csipogja, s a másik, előkerthez vezető ajtóhoz rohan, ahol azonban a kilincset nem éri el, így az ajtólaphoz szorítva hátát, perdül meg, s a nyesttel kezében rettegve mered a két érkezőre, Lumina'tharra és Kil'tenylla. Egy tündér. De nem a szokásos. Levélruhája szakadt, haja csapzottan lóg vállára, arca iszaptól iszamós. Csak égszínkék, szinte világító tekintete töri meg ezt az összképet.*
- Ezt... ezt nem lehet, mégis mit gondoltok?! *Rázkódik meg.* Miért nem mentetek el? *Kérdezi méltatlankodva.* Ez a hely... ez... *Futtatja körbe tekintetét remegve.*
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-07 23:59:15
Üzenet elküldve: 2019-11-07 23:59:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Benyomulnak, és szépen lassan felfedezik a terepet. Azt, hogy a nő mond valamit neki csitításul meg se hallja, megfeszült idegpályákkal járja be a saját otthonát.*
~Ez az egész elmehet a picsába... Miért nem lehet egyszerű békés életem Irbiszekkel, meg medvékkel? Miért kellenek még redvás árnyékok, meg kísérteties sikolyok? Bassza meg!~
*Ezek a gondolatok, olyan gyorsan futnak át az agyán mint egy villanás, és többre ideje mint egy villanás, és többre ideje sincs. Őszinte mondatokat intéz kutakodás közben.*
-Figyelj. Ha értesz engem... És szépen rendben kivonulsz a házamból, én nem csinálok problémát.
*Alig, hogy ezt kimondta megmozdul valami ha minden igaz. Azonnal felé fordul, és nem tudja felmérni, de megpróbálja valahogy megakasztani az árnyékot. Elé állni, vagy hasonló. Próbálja nem telibe dobni a baltával, de egy ideggyenge favágótól, ez most hatalmas teljesítmény.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Benyomulnak, és szépen lassan felfedezik a terepet. Azt, hogy a nő mond valamit neki csitításul meg se hallja, megfeszült idegpályákkal járja be a saját otthonát.*
~Ez az egész elmehet a picsába... Miért nem lehet egyszerű békés életem Irbiszekkel, meg medvékkel? Miért kellenek még redvás árnyékok, meg kísérteties sikolyok? Bassza meg!~
*Ezek a gondolatok, olyan gyorsan futnak át az agyán mint egy villanás, és többre ideje mint egy villanás, és többre ideje sincs. Őszinte mondatokat intéz kutakodás közben.*
-Figyelj. Ha értesz engem... És szépen rendben kivonulsz a házamból, én nem csinálok problémát.
*Alig, hogy ezt kimondta megmozdul valami ha minden igaz. Azonnal felé fordul, és nem tudja felmérni, de megpróbálja valahogy megakasztani az árnyékot. Elé állni, vagy hasonló. Próbálja nem telibe dobni a baltával, de egy ideggyenge favágótól, ez most hatalmas teljesítmény.*
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-06 19:21:43
Üzenet elküldve: 2019-11-06 19:21:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
*Miközben átváltanak egy kevésbé heves tempóra, ő is nagy levegőt vesz, hogy némi megfontoltságot nyerjen. Nem lenne szerencsés, ha épp egy erre tévedő nőt szúrnának le, csupán azért mert a hangok odakint ijesztőek voltak és telecsinálták a gatyájukat. A tőrt már javában az egyik kezében markolássza, hegyével felfelé fordítva, miközben féloldalasan lépked, minden fényességük forrását tartó pajzsa mögött. Pattanásig feszül a helyzet, pedig csak ketten lépkednek előre egy üresnek látszó faházban. Az árnyat, amely megiramodni látszik, csak a férfi után veszi észre, mikor ő már arra fordult.*
-Ne légy annyira heves. *Csúszik ki a száján, hogy szoktassa a hanghoz magát és a másikat is, talán megtörve azt a vészjósló hangulatot, ami már hosszú percek óta környékezi őket.*
-Van itt valaki? Álljon elő! *Kiált, hiszen még arra is van esély, hogy értelmes lény van a közelükben.*
*Miközben átváltanak egy kevésbé heves tempóra, ő is nagy levegőt vesz, hogy némi megfontoltságot nyerjen. Nem lenne szerencsés, ha épp egy erre tévedő nőt szúrnának le, csupán azért mert a hangok odakint ijesztőek voltak és telecsinálták a gatyájukat. A tőrt már javában az egyik kezében markolássza, hegyével felfelé fordítva, miközben féloldalasan lépked, minden fényességük forrását tartó pajzsa mögött. Pattanásig feszül a helyzet, pedig csak ketten lépkednek előre egy üresnek látszó faházban. Az árnyat, amely megiramodni látszik, csak a férfi után veszi észre, mikor ő már arra fordult.*
-Ne légy annyira heves. *Csúszik ki a száján, hogy szoktassa a hanghoz magát és a másikat is, talán megtörve azt a vészjósló hangulatot, ami már hosszú percek óta környékezi őket.*
-Van itt valaki? Álljon elő! *Kiált, hiszen még arra is van esély, hogy értelmes lény van a közelükben.*
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:21:20
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:21:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
*Kuvik kiált egy távoli faágon, hangja úgy hasít az eddig csendes, szélfútta lassan éjszakába hajló környezetbe, akár a hirtelen lecsapó villám. Talán zsákmányhoz is jutott, mert hirtelen távolodó szárnyverdesés hallik. Kil'tenylla még épp időben állítja meg Lumina'thar, s az az ajtó előtt torpan meg. Belülről semmi sem hallatszik, s ha a két alak fülel, akkor is csak az erdő neszező zaját hallhatják, illetve a csendet, mikor egy-egy pillanatra eláll a hűvös szél. Lumin óvatosan nyit be, Kil'tenylla visszafogott hangja eléri a célját, s a férfi, kezében az imbolygó lámpással, lassan halad befelé a sötét, látszólag kietlen és üres egyetlen helyiségbe. Bár a falakon mindenütt ablak, az éppen ébredő holdak nem sok fényt nyújtanak a látáshoz, egyedüli támaszuk, csak a férfi kezében lévő lámpás lehet. Mindketten beléphetnek, s a férfi, a számára megszokott környezetet láthatja, igaz, kissé kísérteties fénypászmák és imbolygó árnyékok közepette, mert a nyolc lépés széles és nyolc lépés hosszú szoba minden sarkába nem jut el minden fény. Még nem tudni, hogy pontosan mily módon fedezik fel, hogyan jutnak el odáig, de annyi bizonyos, néhány lépés után, Lumin először, majd Kil'tenylla kicsit később, balra, a szekrény környékéről periférikus látószögükből hirtelen mozgást észlel, mintha megiramodna valami.*
*Kuvik kiált egy távoli faágon, hangja úgy hasít az eddig csendes, szélfútta lassan éjszakába hajló környezetbe, akár a hirtelen lecsapó villám. Talán zsákmányhoz is jutott, mert hirtelen távolodó szárnyverdesés hallik. Kil'tenylla még épp időben állítja meg Lumina'thar, s az az ajtó előtt torpan meg. Belülről semmi sem hallatszik, s ha a két alak fülel, akkor is csak az erdő neszező zaját hallhatják, illetve a csendet, mikor egy-egy pillanatra eláll a hűvös szél. Lumin óvatosan nyit be, Kil'tenylla visszafogott hangja eléri a célját, s a férfi, kezében az imbolygó lámpással, lassan halad befelé a sötét, látszólag kietlen és üres egyetlen helyiségbe. Bár a falakon mindenütt ablak, az éppen ébredő holdak nem sok fényt nyújtanak a látáshoz, egyedüli támaszuk, csak a férfi kezében lévő lámpás lehet. Mindketten beléphetnek, s a férfi, a számára megszokott környezetet láthatja, igaz, kissé kísérteties fénypászmák és imbolygó árnyékok közepette, mert a nyolc lépés széles és nyolc lépés hosszú szoba minden sarkába nem jut el minden fény. Még nem tudni, hogy pontosan mily módon fedezik fel, hogyan jutnak el odáig, de annyi bizonyos, néhány lépés után, Lumin először, majd Kil'tenylla kicsit később, balra, a szekrény környékéről periférikus látószögükből hirtelen mozgást észlel, mintha megiramodna valami.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-05 15:21:00
Üzenet elküldve: 2019-11-05 15:21:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
*Karcosan ugyan, de szerencsésen eljut a házig. Elhaladva a tetemtelen földet rugdosó vadászlány mellett, és idegesen berúgva a két kezével készített ajtót. Már csak egy lépés választja el attól hogy benyomuljon a tulajdon házába, amit elbitorol valami misztikus rohadék, mikor vicsorgó felindulását megfékezi ey tömör mondat, és egy rántás a karján... Már ha minden igaz, és addigra nem csattant az arcába valami rémség, hogy megegye, megrágja, vagy elvegye a lelkét. Egyéb finomságok. Ha megállitják, és tudtára adják épségben, hogy a házban bizony van valaki, akkor szigorú arccal, egy "köszönömöt" bólint némán, miközben halkan hümmög. Noha sejtette, hogy a ház nem teljesen üres, ezért is sietett ennyire baltástul, de legalább kicsit lehűtötte a lány, és felkészültebben tud bemenni. Megfordul a fejében, hogy bedobja a lámpát a szobába, de hamar elveti, tekintve hogy nem egy kőépület. Hamar lángra kapna bármi, főleg a szarvasbőr a szoba közepén. Az ajtóból, nem tudja beteriteni fénnyel a teljes teret, ezért immáron lassan, és körültekintően megy befelé egyre beljebb. Forgatva a lámpát és fejét pásztázva térképezi fel mit lát bent. A lámpa nyaldosó sárga fénye részlegesen veri szét a homályt. Mondani sem kell minden izma pattanásig feszül. A balta a kezében szinte fuldoklik a szoritástól, de ez a dolga. Keze mint egy kibiztositott nyilpuska. Bármikor elsülhet*
*Karcosan ugyan, de szerencsésen eljut a házig. Elhaladva a tetemtelen földet rugdosó vadászlány mellett, és idegesen berúgva a két kezével készített ajtót. Már csak egy lépés választja el attól hogy benyomuljon a tulajdon házába, amit elbitorol valami misztikus rohadék, mikor vicsorgó felindulását megfékezi ey tömör mondat, és egy rántás a karján... Már ha minden igaz, és addigra nem csattant az arcába valami rémség, hogy megegye, megrágja, vagy elvegye a lelkét. Egyéb finomságok. Ha megállitják, és tudtára adják épségben, hogy a házban bizony van valaki, akkor szigorú arccal, egy "köszönömöt" bólint némán, miközben halkan hümmög. Noha sejtette, hogy a ház nem teljesen üres, ezért is sietett ennyire baltástul, de legalább kicsit lehűtötte a lány, és felkészültebben tud bemenni. Megfordul a fejében, hogy bedobja a lámpát a szobába, de hamar elveti, tekintve hogy nem egy kőépület. Hamar lángra kapna bármi, főleg a szarvasbőr a szoba közepén. Az ajtóból, nem tudja beteriteni fénnyel a teljes teret, ezért immáron lassan, és körültekintően megy befelé egyre beljebb. Forgatva a lámpát és fejét pásztázva térképezi fel mit lát bent. A lámpa nyaldosó sárga fénye részlegesen veri szét a homályt. Mondani sem kell minden izma pattanásig feszül. A balta a kezében szinte fuldoklik a szoritástól, de ez a dolga. Keze mint egy kibiztositott nyilpuska. Bármikor elsülhet*
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-05 14:53:35
Üzenet elküldve: 2019-11-05 14:53:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
*Az arca viszket a sok karcolástól, de csak megdörzsöli, aztán csihadjon magától, most fontosabb dolga is van, minthogy ilyen apróságok elvonják a figyelmét. Szánt szándékkal nem megy elébe a kihívásnak, itt az erdőben ő csak vendég és megtűrt, nem óhajt felkelni egyetlen itteni őslakos ellen se. De mégis bosszantja az iménti történés, mert olyannyira akarta azt a zsákmányt, most pedig lassan a vér is megalvad a földön, amit maga után hagyott.*
-Az istenit! *Toppant a jobb lábával bosszúsan a tehetetlen talajra, bár bántani nem bántotta, de valamin le kell vezesse az indulatait. Közben észleli, hogy a férfi is megérkezik mögötte az udvarra, ám annak a figyelme leginkább a ház felé terelődik, érthetően. Arra is néz, így épp elkapja a csukódást, ekkor indul meg Lumi a ház felé nagy léptekkel. Kell neki néhány másodperc mire felfogja, hogy minek is volt szemtanúja az imént és összekapcsolja az információkat. Egyedül él, eltűnt a nyest, csukódik az ajtó, sikítás. ~Ez nem a legokosabb ötlet! ~ Szalad máris utána, de elé nem ugrik, csupán addigra ér oda, mire már az ajtó berúgásra kerül, de még a férfi egyik karját elkapja.*
-Várj még! *Próbál minél tömörebben közölni. Nem igazán szeretné elveszíteni az egyetlen ütőkártyáját egy nagyobb étvágyú vadállattal szemben ideje korán.*
-Lehet valami odabenn. *Vált halkabbra, de nem sokáig szeretné elterelni a férfi figyelmét, hiszen az ajtó tárva, akár ugrásra készen is várhatja már odabentről valami.*
*Az arca viszket a sok karcolástól, de csak megdörzsöli, aztán csihadjon magától, most fontosabb dolga is van, minthogy ilyen apróságok elvonják a figyelmét. Szánt szándékkal nem megy elébe a kihívásnak, itt az erdőben ő csak vendég és megtűrt, nem óhajt felkelni egyetlen itteni őslakos ellen se. De mégis bosszantja az iménti történés, mert olyannyira akarta azt a zsákmányt, most pedig lassan a vér is megalvad a földön, amit maga után hagyott.*
-Az istenit! *Toppant a jobb lábával bosszúsan a tehetetlen talajra, bár bántani nem bántotta, de valamin le kell vezesse az indulatait. Közben észleli, hogy a férfi is megérkezik mögötte az udvarra, ám annak a figyelme leginkább a ház felé terelődik, érthetően. Arra is néz, így épp elkapja a csukódást, ekkor indul meg Lumi a ház felé nagy léptekkel. Kell neki néhány másodperc mire felfogja, hogy minek is volt szemtanúja az imént és összekapcsolja az információkat. Egyedül él, eltűnt a nyest, csukódik az ajtó, sikítás. ~Ez nem a legokosabb ötlet! ~ Szalad máris utána, de elé nem ugrik, csupán addigra ér oda, mire már az ajtó berúgásra kerül, de még a férfi egyik karját elkapja.*
-Várj még! *Próbál minél tömörebben közölni. Nem igazán szeretné elveszíteni az egyetlen ütőkártyáját egy nagyobb étvágyú vadállattal szemben ideje korán.*
-Lehet valami odabenn. *Vált halkabbra, de nem sokáig szeretné elterelni a férfi figyelmét, hiszen az ajtó tárva, akár ugrásra készen is várhatja már odabentről valami.*
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-04 19:23:33
Üzenet elküldve: 2019-11-04 19:23:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az anyagdarab a nő ruházatában süllyed el. Nem égeti meg, nem kezd táncba, s nem repül arrébb, mikor felé nyúl. Egy egyszerű szövet, mely idegenül, s az egységből leszakadva hevert a bokrok mögött, hol az imént, még sikoly hangzott fel. A kertkapu csukódását mindketten meghallják, s tán Kil'tenylla már sejt is valamit, mert arcát, s testét nem kímélve csörtet előre, iszonyatos hangzavart produkálva, jó néhány karcolást szerezve ezzel, legalábbis a fedetlen helyeken, főként fejének szabad részein. A Favágó a lánnyal ellentétben háza felé fordul, s azt próbálja felmérni, így egy hangyányival lassabban ér a helyszínre, mint Kil'tenylla. Továbbra is csend van, az ablakok, sötétek, s nem rezdül semmi csupán a szél játszik a megmaradt leveleken. A lányt azonban más meglepetés éri, ami talán annyira nem is meglepetés. A nyest az. Illetve annak a hűlt helye. Ugyanis hiába igyekszik, hiába siet árkon, bokron át, nem éri el néhai zsákmányát, aminek nyomtalanul lába kélt. Jó. nem nyomtalanul. A vérfolt ott van, de semmi egyéb. A kertkapu csukva volt, de hisz ezt hallották is, azonban a befelé vezető úton, ha a lány végignéz, ugyan a Favágó figyelmét ez elkerüli, tekintve, hogy másik oldalról veszi szemügyre, Kil'tenylla még éppen elcsípi a lassan becsukódó bejárati ajtót, Lumin körülbelül ekkor indul meg a befelé vezető kis kitaposott úton, hogy feszültségének hangot adva rúgja be a bejárati ajtót.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az anyagdarab a nő ruházatában süllyed el. Nem égeti meg, nem kezd táncba, s nem repül arrébb, mikor felé nyúl. Egy egyszerű szövet, mely idegenül, s az egységből leszakadva hevert a bokrok mögött, hol az imént, még sikoly hangzott fel. A kertkapu csukódását mindketten meghallják, s tán Kil'tenylla már sejt is valamit, mert arcát, s testét nem kímélve csörtet előre, iszonyatos hangzavart produkálva, jó néhány karcolást szerezve ezzel, legalábbis a fedetlen helyeken, főként fejének szabad részein. A Favágó a lánnyal ellentétben háza felé fordul, s azt próbálja felmérni, így egy hangyányival lassabban ér a helyszínre, mint Kil'tenylla. Továbbra is csend van, az ablakok, sötétek, s nem rezdül semmi csupán a szél játszik a megmaradt leveleken. A lányt azonban más meglepetés éri, ami talán annyira nem is meglepetés. A nyest az. Illetve annak a hűlt helye. Ugyanis hiába igyekszik, hiába siet árkon, bokron át, nem éri el néhai zsákmányát, aminek nyomtalanul lába kélt. Jó. nem nyomtalanul. A vérfolt ott van, de semmi egyéb. A kertkapu csukva volt, de hisz ezt hallották is, azonban a befelé vezető úton, ha a lány végignéz, ugyan a Favágó figyelmét ez elkerüli, tekintve, hogy másik oldalról veszi szemügyre, Kil'tenylla még éppen elcsípi a lassan becsukódó bejárati ajtót, Lumin körülbelül ekkor indul meg a befelé vezető kis kitaposott úton, hogy feszültségének hangot adva rúgja be a bejárati ajtót.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957