Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:35:18
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:35:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Eltévelyedve //
*A legendás állatok lelőhelye egyértelműen Erdőmélye. Armas jó helyet választott csodálatos élmények megéléséhez, a kérdés csak az, hogy a legendás állatokról miért csak legendák szólnak? Ezek az állatok ugyanis nem attól legendásak, hogy senki nem látta őket, hanem attól, hogy kevesen értek ki az erdőből ép testtel és lélekkel miután látták őket. A férfi reakciójának azonban elsőre meglesz a hatása. Talán tíz szívdobbanás sem kell, és a zaj, a káosz a zenebona alábbhagy. Kérdés persze, hogy mennyire érdemes közelengedni azt a talán csak vélt farkasfalkát, mielőtt az ember rákapcsol, de a fák menedékét keresni igazán jó gondolat. A ragadozók pedig nem jönnek. Egy-egy riadt éles csippanás, nyikkanás még felhangzik, de a csend lassan visszaáll a lombok árnya alatt. Armas halkan, óvatosan még némi avart is betömköd minden tárolójába ruháján, azonban ez a második húzódzokdáskor némileg megcsappan és kiszóródik a fa tövébe. Nagyjából két maréknyi marad nála, mire ember magasan a törzsre tornássza magát azon a középkorú tölgyön, melyet most legközelebb ért. Alapvetően eddig minden simán is megy, és Armas akár mászahat tovább is a fán, sőt kényelmesen be is rendezkedhet, mert a ragadozó nem kerül elő, csupán némi mocorgás látható a környék cserjéi között. Bármi is az, jól elrejti magát.*
*A legendás állatok lelőhelye egyértelműen Erdőmélye. Armas jó helyet választott csodálatos élmények megéléséhez, a kérdés csak az, hogy a legendás állatokról miért csak legendák szólnak? Ezek az állatok ugyanis nem attól legendásak, hogy senki nem látta őket, hanem attól, hogy kevesen értek ki az erdőből ép testtel és lélekkel miután látták őket. A férfi reakciójának azonban elsőre meglesz a hatása. Talán tíz szívdobbanás sem kell, és a zaj, a káosz a zenebona alábbhagy. Kérdés persze, hogy mennyire érdemes közelengedni azt a talán csak vélt farkasfalkát, mielőtt az ember rákapcsol, de a fák menedékét keresni igazán jó gondolat. A ragadozók pedig nem jönnek. Egy-egy riadt éles csippanás, nyikkanás még felhangzik, de a csend lassan visszaáll a lombok árnya alatt. Armas halkan, óvatosan még némi avart is betömköd minden tárolójába ruháján, azonban ez a második húzódzokdáskor némileg megcsappan és kiszóródik a fa tövébe. Nagyjából két maréknyi marad nála, mire ember magasan a törzsre tornássza magát azon a középkorú tölgyön, melyet most legközelebb ért. Alapvetően eddig minden simán is megy, és Armas akár mászahat tovább is a fán, sőt kényelmesen be is rendezkedhet, mert a ragadozó nem kerül elő, csupán némi mocorgás látható a környék cserjéi között. Bármi is az, jól elrejti magát.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:18:02
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:18:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Grak hagyja, hogy a törpe beszéljen. Úgyis ráhagyta a vezér szerepet, akkor koptassa a száját is ő. Amúgy sem tart ez a beszélgetés sokáig, mert a kutyák csaholását meghallják. A termetes ork úgy gondolja, hogy az íj a gyengék fegyvere, de most kénytelen belátni, hogy hasznos is lehet talán. Őt a kutyák kezdik egyre inkább foglalkoztatni. Elrejtőzve is csak azokon jár az agya. ~ Rajtam nincs nagyobb páncélzat, mint a vakarcson. Ha vagy három dög rám támad nekem annyi.~ A farkas vonyítás meg már csak hab a tortán. ~ Ha elkezd folyni a vér, akkor még ezek a dögök is megfognak jelenni. Meg talán más bestia is.~ Erdei remeteként jól tudja, hogy miféle fenevadak laknak egy ilyen fajta erdőben. Saját vesztét érzi. A városi távolsági a takonypóc meg páncélos. Neki csak a termete marad, ami a kutyákkal szemben hátrány. Ráadásul sok fedetlen testrésze miatt ideális célpont is nekik. Szinte biztosra mondaná, hogy ő fogja kapni azokat a dögöket. Már csak egy kérdés lóg a levegőben, hogy az ork fog kutyahúst enni vagy a kutya orkhúst.*
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Grak hagyja, hogy a törpe beszéljen. Úgyis ráhagyta a vezér szerepet, akkor koptassa a száját is ő. Amúgy sem tart ez a beszélgetés sokáig, mert a kutyák csaholását meghallják. A termetes ork úgy gondolja, hogy az íj a gyengék fegyvere, de most kénytelen belátni, hogy hasznos is lehet talán. Őt a kutyák kezdik egyre inkább foglalkoztatni. Elrejtőzve is csak azokon jár az agya. ~ Rajtam nincs nagyobb páncélzat, mint a vakarcson. Ha vagy három dög rám támad nekem annyi.~ A farkas vonyítás meg már csak hab a tortán. ~ Ha elkezd folyni a vér, akkor még ezek a dögök is megfognak jelenni. Meg talán más bestia is.~ Erdei remeteként jól tudja, hogy miféle fenevadak laknak egy ilyen fajta erdőben. Saját vesztét érzi. A városi távolsági a takonypóc meg páncélos. Neki csak a termete marad, ami a kutyákkal szemben hátrány. Ráadásul sok fedetlen testrésze miatt ideális célpont is nekik. Szinte biztosra mondaná, hogy ő fogja kapni azokat a dögöket. Már csak egy kérdés lóg a levegőben, hogy az ork fog kutyahúst enni vagy a kutya orkhúst.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 15:34:56
Üzenet elküldve: 2020-04-11 15:34:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
-Átmeneti. *Sziszegi az állapotukat firtató kérdésre a fa rejtekéből. Erdőmélye az első állomás, ha valaki Pirtianes felől jön, s ha üldözőiket nem rettenti az erdő, hát őket sem fogja. Legalábbis visszafordulásról aligha lehetett szó.
Amekkora átok volt még pár perce, hogy tüzet gyújtottak, most akkora áldásnak is tűnik. A füst távol tartja a vadakat, s talán megzavarja üldözőik szimatát is. S ha már idejönnek... Talán esélyük lesz meglepni őket.
Tetszik neki a piperkőc ork terve, egy biccentéssel jelzi is, hogy megértette. Jóformán Ordonoktól függ sikerük, hisz egy íjjal felszerelt támogató nagyban hozzájárulhat a győzelemhez. Tekintve, hogy a hosszú íjat vadászatra is előszeretettel használják, nem tart tőle, hogy esetleg a környezet okoz majd gondot újdonsült társuknak.*
-Célozz jól. Nem szeretnék nyíllal a koponyámban harcolni.
*Tekintete Groksarra téved, majd biccent felé is. Látta már a méretes orkot csontot törni puszta kézzel. Bízik a sikerükben, bár ez nagyban függ ellenfeleik számától is.
Halkan megigazítja a pajzsot hátán, ujjai pedig megfeszülnek a kardok markolatán. Végignyalja alsóajkát, tekintetét pedig a közeledő hangok irányába szegezi, ippeg csak kihajolva a fa takarásából. Ezeket az orkok nem futnak tovább, annyi szent. Legalábbis a kopókkal a sarkukban.*
-Csak addig maradnék ebben a bűzös rengetegben, míg muszáj. Közel az Ingovány.
A hozzászólás írója (Roshnek Wulduur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 17:07:35
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
-Átmeneti. *Sziszegi az állapotukat firtató kérdésre a fa rejtekéből. Erdőmélye az első állomás, ha valaki Pirtianes felől jön, s ha üldözőiket nem rettenti az erdő, hát őket sem fogja. Legalábbis visszafordulásról aligha lehetett szó.
Amekkora átok volt még pár perce, hogy tüzet gyújtottak, most akkora áldásnak is tűnik. A füst távol tartja a vadakat, s talán megzavarja üldözőik szimatát is. S ha már idejönnek... Talán esélyük lesz meglepni őket.
Tetszik neki a piperkőc ork terve, egy biccentéssel jelzi is, hogy megértette. Jóformán Ordonoktól függ sikerük, hisz egy íjjal felszerelt támogató nagyban hozzájárulhat a győzelemhez. Tekintve, hogy a hosszú íjat vadászatra is előszeretettel használják, nem tart tőle, hogy esetleg a környezet okoz majd gondot újdonsült társuknak.*
-Célozz jól. Nem szeretnék nyíllal a koponyámban harcolni.
*Tekintete Groksarra téved, majd biccent felé is. Látta már a méretes orkot csontot törni puszta kézzel. Bízik a sikerükben, bár ez nagyban függ ellenfeleik számától is.
Halkan megigazítja a pajzsot hátán, ujjai pedig megfeszülnek a kardok markolatán. Végignyalja alsóajkát, tekintetét pedig a közeledő hangok irányába szegezi, ippeg csak kihajolva a fa takarásából. Ezeket az orkok nem futnak tovább, annyi szent. Legalábbis a kopókkal a sarkukban.*
-Csak addig maradnék ebben a bűzös rengetegben, míg muszáj. Közel az Ingovány.
A hozzászólás írója (Roshnek Wulduur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 17:07:35
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 13:03:12
Üzenet elküldve: 2020-04-11 13:03:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Eltévelyedve //
* Armas már rengeteg időt töltött a természet megfigyelésével, így hát nem csoda, hogy ügyesen elkerülte eddig a veszélyt. Sokat tanulmányozta az állatok szokásait, viselkedését és reakcióit.
Épp azon gondolkodik, hogy ez az útvesztő hátha tartogat számára valami érdekességet. Rengeteget olvasott már különleges állatokról, melyek inkább a legendák ködébe vésznek, hiszen még nem volt olyan tudós, aki hitelt érdemlően lejegyezte volna ezeket a lényeket. Inkább csak népmesék és kocsmai történetek szereplői. De hátha. Lehet, hogy van valami alapjuk és szerencséje lesz egy ilyen lényt megpillantani és megfigyelni…
Épp ilyen gondolatokba merülve bolyong valahol, Eeyr tudja hol, amikor hirtelen megváltozik körülötte az erdő. Riadt állatok visítását hallja, riadt madarak röppennek fel körös körül mindenfelé…
Armas azonnal átlátja a helyzetet. Ragadozók! Irbisz nem lehet, sem medve. Azok nem csoportosan támadnak. A wargok a magas hegyek lakói, ilyen mélyen az erdőbe nem merészkednének. A legvalószínűbb, hogy egy farkasfalka. De ki tudja? Lehet, hogy igazak a legendák és egy olyan lénnyel van dolga, mellyel azelőtt még sosem találkozott?
Armas megtorpan. Éppen csak egy pillanatra. Jól tudja, hogy a futásnak semmi értelme és hirtelen mozdulatokat is veszélyes lenne tennie. Azzal azt jelezné, hogy félek, tudom, hogy itt vagytok! És a vadak azonnal támadnának, mihelyt rájönnének, hogy lelepleződtek és már nem tudnak közelebb lopódzni…
Armas tehát tovább indul, ugyan olyan tempóban , mint eddig és egy mászásra alkalmas fához megy. Elég neki, hogy az alsó ágakat elérje valahogyan, onnét már fölhúzza magát. Mielőtt azonban elkezdene felmászni (amennyiben még van erre ideje), óvatosan lehajol, hogy a száraz aljnövényzetből minél többet összegyűjtsön és a zsebeibe tömjön, hogy magával vigye. Ha ez sikerült, felmászik a fára.
Természetesen, ha bármi jelét veszi annak, hogy a ragadozók támadásba lendülnek, nem sokat szöszöl, azonnal a fához ugrik és mászni kezd... *
A hozzászólás írója (Armas Ar'Pirtianes) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 13:04:48
* Armas már rengeteg időt töltött a természet megfigyelésével, így hát nem csoda, hogy ügyesen elkerülte eddig a veszélyt. Sokat tanulmányozta az állatok szokásait, viselkedését és reakcióit.
Épp azon gondolkodik, hogy ez az útvesztő hátha tartogat számára valami érdekességet. Rengeteget olvasott már különleges állatokról, melyek inkább a legendák ködébe vésznek, hiszen még nem volt olyan tudós, aki hitelt érdemlően lejegyezte volna ezeket a lényeket. Inkább csak népmesék és kocsmai történetek szereplői. De hátha. Lehet, hogy van valami alapjuk és szerencséje lesz egy ilyen lényt megpillantani és megfigyelni…
Épp ilyen gondolatokba merülve bolyong valahol, Eeyr tudja hol, amikor hirtelen megváltozik körülötte az erdő. Riadt állatok visítását hallja, riadt madarak röppennek fel körös körül mindenfelé…
Armas azonnal átlátja a helyzetet. Ragadozók! Irbisz nem lehet, sem medve. Azok nem csoportosan támadnak. A wargok a magas hegyek lakói, ilyen mélyen az erdőbe nem merészkednének. A legvalószínűbb, hogy egy farkasfalka. De ki tudja? Lehet, hogy igazak a legendák és egy olyan lénnyel van dolga, mellyel azelőtt még sosem találkozott?
Armas megtorpan. Éppen csak egy pillanatra. Jól tudja, hogy a futásnak semmi értelme és hirtelen mozdulatokat is veszélyes lenne tennie. Azzal azt jelezné, hogy félek, tudom, hogy itt vagytok! És a vadak azonnal támadnának, mihelyt rájönnének, hogy lelepleződtek és már nem tudnak közelebb lopódzni…
Armas tehát tovább indul, ugyan olyan tempóban , mint eddig és egy mászásra alkalmas fához megy. Elég neki, hogy az alsó ágakat elérje valahogyan, onnét már fölhúzza magát. Mielőtt azonban elkezdene felmászni (amennyiben még van erre ideje), óvatosan lehajol, hogy a száraz aljnövényzetből minél többet összegyűjtsön és a zsebeibe tömjön, hogy magával vigye. Ha ez sikerült, felmászik a fára.
Természetesen, ha bármi jelét veszi annak, hogy a ragadozók támadásba lendülnek, nem sokat szöszöl, azonnal a fához ugrik és mászni kezd... *
A hozzászólás írója (Armas Ar'Pirtianes) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 13:04:48
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 10:04:11
Üzenet elküldve: 2020-04-11 10:04:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*A két ork acsargása a nedves tábortűz felett nem érdekli az erdőt. Sokan próbálták már megzabolázni a vadont. Eddig sikertelenül.
A távolból feléjük szűrődő, nem a fák közé illő hangokra mind másféleképpen reagálnak. A csaholás erősödik, három ugatást is el tudnak különböztetni, mire Roshnek azt javasolja, hogy vegyék be magukat a fák közé és ott várják meg feltételezett üldözőiket. A farkasvonítás hangja is erősödik észak felől, a farkasok hangjára több is felel, úgy tűnik, nem csak az üldözők indultak vadászatra. De vajon kiből lesz préda és kiből lesz zsákmány?
Greskar kezdeti bizalmatlansága akkor sem lankad, amikor a harmadik érkezőről kiderül, hogy fajtárs, bár merőben eltérő külsejű, mint a börtöntelepről frissen szabadult másik kettő. Érthető, ha mindkét pirtianesi menekülő megelégelte a futást. Szokás mondani, a sarokba szorított préda a legveszélyesebb.
A csatabárddal felszerelt ork is beveszi magát a fák közé, hogy igyekezve megfelelő rejtekhelyet keresve az aljnövényzet mögött, kiegészítve a kelepcét üldözőiknek.
Ordonoknak nem nehéz gyorsan összeraknia a helyzetet. Két, meglehetősen lestrapált ork, akik a távoli ugatásra máris a fák közé vetik magukat, felkészülve akár a halálra is. A városinak tetsző ork kutyája morogni kezd, de talán nem csak az üldözők szagától, azok még igen messze lehetnek, ám az erdőben ezerféle olyan szagot érezhet, amelytől feláll a hátán a szőr. Nem is nyugat felé morog, hanem észak felé, már amennyire az összenőtt lombkoronán átszűrődő kevéske napsugárból meg lehet állapítani az égtájakat.
Amikor Ordonok előveszi íját, azonnal rájön, hogy ebben a sűrűn nőtt vadonban egy ilyen méretes fegyver használata ütközhet némi akadályba. Egy hosszú íj csaknem embermagas, így a szárak folyton beleakadhatnak egy talaj közeli indába vagy a lombszint ágaiba. Használható, de körülményes és a vadon a célzást is zavarhatja.
A kérdésre Roshnek és Greksar sem tudhatja a választ, a kutyák hangját el tudják különíteni, de a simabőrűek által keltett zajok még nem jutottak el hozzájuk, így számuk sem megállapítható.
Ordonok elhelyezkedik, valahol a két, egymástól öt-nyolc lépésre elhelyezkedő ork között, háromszöget alkotva, arcuk nyugat felé kémleli a vadont. Asema, az íjász ork kutyája újra északi irányba fordul, hátán feláll a szőr és az avarba kushad, ahogy halkan morogva fürkészi a sűrűn nőtt bokrokkal fedett vadont.
Az ugatás hangjának ereje erősödik, de még így is jócskán távol lehet, bár pontos távolságát képtelenek még meghatározni. A várakozás idegtépő percei következhetnek, mire a szinte áthatolhatatlan vadonban látótávolságba érnek a pirtianesi üldözők.*
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*A két ork acsargása a nedves tábortűz felett nem érdekli az erdőt. Sokan próbálták már megzabolázni a vadont. Eddig sikertelenül.
A távolból feléjük szűrődő, nem a fák közé illő hangokra mind másféleképpen reagálnak. A csaholás erősödik, három ugatást is el tudnak különböztetni, mire Roshnek azt javasolja, hogy vegyék be magukat a fák közé és ott várják meg feltételezett üldözőiket. A farkasvonítás hangja is erősödik észak felől, a farkasok hangjára több is felel, úgy tűnik, nem csak az üldözők indultak vadászatra. De vajon kiből lesz préda és kiből lesz zsákmány?
Greskar kezdeti bizalmatlansága akkor sem lankad, amikor a harmadik érkezőről kiderül, hogy fajtárs, bár merőben eltérő külsejű, mint a börtöntelepről frissen szabadult másik kettő. Érthető, ha mindkét pirtianesi menekülő megelégelte a futást. Szokás mondani, a sarokba szorított préda a legveszélyesebb.
A csatabárddal felszerelt ork is beveszi magát a fák közé, hogy igyekezve megfelelő rejtekhelyet keresve az aljnövényzet mögött, kiegészítve a kelepcét üldözőiknek.
Ordonoknak nem nehéz gyorsan összeraknia a helyzetet. Két, meglehetősen lestrapált ork, akik a távoli ugatásra máris a fák közé vetik magukat, felkészülve akár a halálra is. A városinak tetsző ork kutyája morogni kezd, de talán nem csak az üldözők szagától, azok még igen messze lehetnek, ám az erdőben ezerféle olyan szagot érezhet, amelytől feláll a hátán a szőr. Nem is nyugat felé morog, hanem észak felé, már amennyire az összenőtt lombkoronán átszűrődő kevéske napsugárból meg lehet állapítani az égtájakat.
Amikor Ordonok előveszi íját, azonnal rájön, hogy ebben a sűrűn nőtt vadonban egy ilyen méretes fegyver használata ütközhet némi akadályba. Egy hosszú íj csaknem embermagas, így a szárak folyton beleakadhatnak egy talaj közeli indába vagy a lombszint ágaiba. Használható, de körülményes és a vadon a célzást is zavarhatja.
A kérdésre Roshnek és Greksar sem tudhatja a választ, a kutyák hangját el tudják különíteni, de a simabőrűek által keltett zajok még nem jutottak el hozzájuk, így számuk sem megállapítható.
Ordonok elhelyezkedik, valahol a két, egymástól öt-nyolc lépésre elhelyezkedő ork között, háromszöget alkotva, arcuk nyugat felé kémleli a vadont. Asema, az íjász ork kutyája újra északi irányba fordul, hátán feláll a szőr és az avarba kushad, ahogy halkan morogva fürkészi a sűrűn nőtt bokrokkal fedett vadont.
Az ugatás hangjának ereje erősödik, de még így is jócskán távol lehet, bár pontos távolságát képtelenek még meghatározni. A várakozás idegtépő percei következhetnek, mire a szinte áthatolhatatlan vadonban látótávolságba érnek a pirtianesi üldözők.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-11 08:15:37
Üzenet elküldve: 2020-04-11 08:15:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Eltévelyedve //
*Lanawin legnagyobb édesvizét nyugatról kerülni igazán vadregényes utazás, ugyanakkor talán jó rejtőzködés a civilizáció elől. Armas első napja az erdőszélen elég kellemesen telik, ez mondhatni még a lakott területek része, ám ahogy egyre bentebb kerül végre megérezheti, hogy miért is kerülendő a világnak ez a vad sarka. Az, hogy két napot kibírt idebent, szinte maga a csoda eddig összesen két farkast kaphatott el szeme sarkából, és ügyesen, egy kígyót is sikerült elkerülnie, minek egyetlen harapása a környéken jelentett volna neki örök nyugodalmat. Armas egy szerencsés ember, vagyis eddig az volt.*
-Iíík!
*Visít fel valami az aljnövényzetben. Itt a magas fák sűrű lombja alatt kisebb bokrok is megélnek, úgy tűnik pont jól kapnak fényt az erdő koronájának rései között. Az egyetlen kiáltásra azonban újabbak és újabbak felelnek Armast minden oldalról körülveszik a riadt kiáltások. Hirtelen mintha egy piactéren járna, mindenhol zörgés, visítás, szárnycsapkodás. Hogy pontosan hol lehet már, azt ő sem tudja, csak egy valami biztos. Körbevették.*
*Lanawin legnagyobb édesvizét nyugatról kerülni igazán vadregényes utazás, ugyanakkor talán jó rejtőzködés a civilizáció elől. Armas első napja az erdőszélen elég kellemesen telik, ez mondhatni még a lakott területek része, ám ahogy egyre bentebb kerül végre megérezheti, hogy miért is kerülendő a világnak ez a vad sarka. Az, hogy két napot kibírt idebent, szinte maga a csoda eddig összesen két farkast kaphatott el szeme sarkából, és ügyesen, egy kígyót is sikerült elkerülnie, minek egyetlen harapása a környéken jelentett volna neki örök nyugodalmat. Armas egy szerencsés ember, vagyis eddig az volt.*
-Iíík!
*Visít fel valami az aljnövényzetben. Itt a magas fák sűrű lombja alatt kisebb bokrok is megélnek, úgy tűnik pont jól kapnak fényt az erdő koronájának rései között. Az egyetlen kiáltásra azonban újabbak és újabbak felelnek Armast minden oldalról körülveszik a riadt kiáltások. Hirtelen mintha egy piactéren járna, mindenhol zörgés, visítás, szárnycsapkodás. Hogy pontosan hol lehet már, azt ő sem tudja, csak egy valami biztos. Körbevették.*
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-10 22:45:45
Üzenet elküldve: 2020-04-10 22:45:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Eltévelyedve //
* Mikor Armas elhagyja Lihanechet még sejtése sincs arról, hogy egy jó ideig nem fogja viszont látni ezt a várost. Bár itt zavartalanul kiélhette a tudomány iránti szenvedélyét, mégsem találta igazán a helyét.
Nem szerette a demokráciát. Azt, pedig, hogy mindenki egyenlő egyenesen röhejesnek tartotta. Soha nem fért ez a fejébe. Hogyan lehet mindenki egyenlő? Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy mindenki egyformán jó harcos, kovács, vagy éppen mágus. Hát mekkora egy baromság ez? Az pedig felér egy társadalmi öngyilkossággal, ha mindenki szavazati jogot kap. Egy művelt, tájékozott, eszes lény szavazata miért érhet ugyan annyit, mint azé, aki a földet túrja, nem törődve a világ dolgaival, vagy azzal, aki a kocsmában vedel naphosszat?
Ezek a dolgok sosem fértek Armas fejébe. De ez nem az ő hibája, még csak nem is a városé, illetve nem Lihaneché. Egy másik város, viszont annál inkább tehet erről. Pirtianes. Armas oda sem illett igazán, oda túl ábrándozó volt. De az ott töltött gyermek és ifjúkora megtette a hatását. No meg a nyolc éves korában megkezdett katonai nevelés. Az ilyesmi sosem veszik ki az emberből. A katonaság, pláne, ha ilyen fiatalon csöppen valaki bele, olyan, mint egy szigorú apa. Az ember gyűlöli, amikor épp a részese szigorának, később azonban rájön, hogy mennyire szerette és mennyire a javát szolgálta. *
- Viszlát! Hamarosan jövök!
* Mondja Armas az ismerős kapuőröknek, mikor elhalad mellettük és elhagyja a várost a déli kapun át.
Az irányt egyenesen a Lihanechi tó felé veszi. Az a terve, hogy nyugatról megkerülve azt eljusson az erdő szélére. Nem kis út, de ezt ő is jól tudja, hiszen már nem először jár arrafelé. Erre fel is készült. Hozott magával bőségesen élelmet és persze, ha minden kötél szakad és élelmet kell szereznie, vagy, csak meg kell védenie magát ott az íja is.
Gyorsan halad előre, hajtja a kíváncsiság. Legutóbb, mikor ott járt látott egy hófehér bundájú Hegyi Irbiszt. Valószínűleg a közeli hegyekből merészkedhetett le idáig, mert az erdőben azelőtt még sosem látott ilyet. Épp egy elejtett őzből lakmározott. De, aztán valamitől megriadhatott, lehet hogy farkasok lehettek a közelben és azoknak a szagát érezte meg. De a lényeg az, hogy eliszkolt, Armas, pedig szem elől tévesztette. Most abban reménykedik, hogy szerencséje lesz és újra látja majd.
Már esteledik, mikor eléri a tavat. Így, hát úgy dönt, hogy letáborozik és tüzet rak éjszakára.
Az éjjel nyugodtan telik. Itt amúgy is legfeljebb a vadállatoktól kellene tartania, mert a városi őrjáratok gyakran járnak errefelé. Hajnalban korán megreggelizik és útnak indul, délre már el is éri az erdő szélét.
Egyre beljebb és beljebb hatol az erdőben és annyira belemerül az Irbisz nyomainak kutatásába, hogy teljesen elveszti a tájékozódóképességét. Estére már teljesen eltéved. Felcserélődnek benne az égtájak, így végig rossz irányba halad, egyre mélyebben az erdőbe. A napot, már azóta nem látta, hogy beért a sűrűbe, mivel a lombok teljesen eltakarják az eget, különben is felhős az ég, így még a csillagokban sem bízhat.
Már napok óta csak bolyong, az élelme egyre fogytán. Önmagában már feladni készül, egyre reménytelenebb a helyzete… *
A hozzászólás írója (Armas Ar'Pirtianes) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 22:51:23
* Mikor Armas elhagyja Lihanechet még sejtése sincs arról, hogy egy jó ideig nem fogja viszont látni ezt a várost. Bár itt zavartalanul kiélhette a tudomány iránti szenvedélyét, mégsem találta igazán a helyét.
Nem szerette a demokráciát. Azt, pedig, hogy mindenki egyenlő egyenesen röhejesnek tartotta. Soha nem fért ez a fejébe. Hogyan lehet mindenki egyenlő? Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy mindenki egyformán jó harcos, kovács, vagy éppen mágus. Hát mekkora egy baromság ez? Az pedig felér egy társadalmi öngyilkossággal, ha mindenki szavazati jogot kap. Egy művelt, tájékozott, eszes lény szavazata miért érhet ugyan annyit, mint azé, aki a földet túrja, nem törődve a világ dolgaival, vagy azzal, aki a kocsmában vedel naphosszat?
Ezek a dolgok sosem fértek Armas fejébe. De ez nem az ő hibája, még csak nem is a városé, illetve nem Lihaneché. Egy másik város, viszont annál inkább tehet erről. Pirtianes. Armas oda sem illett igazán, oda túl ábrándozó volt. De az ott töltött gyermek és ifjúkora megtette a hatását. No meg a nyolc éves korában megkezdett katonai nevelés. Az ilyesmi sosem veszik ki az emberből. A katonaság, pláne, ha ilyen fiatalon csöppen valaki bele, olyan, mint egy szigorú apa. Az ember gyűlöli, amikor épp a részese szigorának, később azonban rájön, hogy mennyire szerette és mennyire a javát szolgálta. *
- Viszlát! Hamarosan jövök!
* Mondja Armas az ismerős kapuőröknek, mikor elhalad mellettük és elhagyja a várost a déli kapun át.
Az irányt egyenesen a Lihanechi tó felé veszi. Az a terve, hogy nyugatról megkerülve azt eljusson az erdő szélére. Nem kis út, de ezt ő is jól tudja, hiszen már nem először jár arrafelé. Erre fel is készült. Hozott magával bőségesen élelmet és persze, ha minden kötél szakad és élelmet kell szereznie, vagy, csak meg kell védenie magát ott az íja is.
Gyorsan halad előre, hajtja a kíváncsiság. Legutóbb, mikor ott járt látott egy hófehér bundájú Hegyi Irbiszt. Valószínűleg a közeli hegyekből merészkedhetett le idáig, mert az erdőben azelőtt még sosem látott ilyet. Épp egy elejtett őzből lakmározott. De, aztán valamitől megriadhatott, lehet hogy farkasok lehettek a közelben és azoknak a szagát érezte meg. De a lényeg az, hogy eliszkolt, Armas, pedig szem elől tévesztette. Most abban reménykedik, hogy szerencséje lesz és újra látja majd.
Már esteledik, mikor eléri a tavat. Így, hát úgy dönt, hogy letáborozik és tüzet rak éjszakára.
Az éjjel nyugodtan telik. Itt amúgy is legfeljebb a vadállatoktól kellene tartania, mert a városi őrjáratok gyakran járnak errefelé. Hajnalban korán megreggelizik és útnak indul, délre már el is éri az erdő szélét.
Egyre beljebb és beljebb hatol az erdőben és annyira belemerül az Irbisz nyomainak kutatásába, hogy teljesen elveszti a tájékozódóképességét. Estére már teljesen eltéved. Felcserélődnek benne az égtájak, így végig rossz irányba halad, egyre mélyebben az erdőbe. A napot, már azóta nem látta, hogy beért a sűrűbe, mivel a lombok teljesen eltakarják az eget, különben is felhős az ég, így még a csillagokban sem bízhat.
Már napok óta csak bolyong, az élelme egyre fogytán. Önmagában már feladni készül, egyre reménytelenebb a helyzete… *
A hozzászólás írója (Armas Ar'Pirtianes) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 22:51:23
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-10 18:33:47
Üzenet elküldve: 2020-04-10 18:33:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
// Válaszút //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Az események hirtelen fordulatot vesznek amikor a fák közül üldözés hangja hallatszódik.*
- Jó nagy szarban lehettek. *állapítja meg, majd két újdonsült társával a fák közé vetődik. Hátáról leveszi hátizsákját. ~ Most csak útban van. ~ Előveszi íjját, érchegyű nyilat helyez a húrra és így vár bármi is bukkanjon elő nyugatról.*
- Még nem tervezek sem meghalni, sem tömlöcbe kerülni.
*Asema az üldözők szagától halk morgásba kezd, de Ullamar intésére abbahagyja.*
- Mennyien követnek titeket? *fordul fajtársához. Nem tudja mibe keveredett a két menekülő, de valószínűleg nehezen magyarázná meg, hogy nem velük van. Akkor már inkább segít nekik. Főleg ha osztoznak a zsákmányban.*
- Ha megoldjátok, hogy ne érjenek a közelembe akkor akár többet is le tudok szedni. A kutyám majd segít a közelharcban. Varázsolni tudtok? *teszi fel suttogva a kérdést. Sejti, hogy túlerővel kell megküzdeniük, de náluk a meglepetés ereje. Egy jó tervvel könnyen diadalt arathatnak.
Az ő poziciója valamivel Roshnek és Greksar mögött van. Nem akar útban lenni amikor a másik kettő rohamra indul.*
- És most várunk.
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 18:36:41
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Az események hirtelen fordulatot vesznek amikor a fák közül üldözés hangja hallatszódik.*
- Jó nagy szarban lehettek. *állapítja meg, majd két újdonsült társával a fák közé vetődik. Hátáról leveszi hátizsákját. ~ Most csak útban van. ~ Előveszi íjját, érchegyű nyilat helyez a húrra és így vár bármi is bukkanjon elő nyugatról.*
- Még nem tervezek sem meghalni, sem tömlöcbe kerülni.
*Asema az üldözők szagától halk morgásba kezd, de Ullamar intésére abbahagyja.*
- Mennyien követnek titeket? *fordul fajtársához. Nem tudja mibe keveredett a két menekülő, de valószínűleg nehezen magyarázná meg, hogy nem velük van. Akkor már inkább segít nekik. Főleg ha osztoznak a zsákmányban.*
- Ha megoldjátok, hogy ne érjenek a közelembe akkor akár többet is le tudok szedni. A kutyám majd segít a közelharcban. Varázsolni tudtok? *teszi fel suttogva a kérdést. Sejti, hogy túlerővel kell megküzdeniük, de náluk a meglepetés ereje. Egy jó tervvel könnyen diadalt arathatnak.
Az ő poziciója valamivel Roshnek és Greksar mögött van. Nem akar útban lenni amikor a másik kettő rohamra indul.*
- És most várunk.
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 18:36:41
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-10 16:00:58
Üzenet elküldve: 2020-04-10 16:00:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bíbor és csont //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Eyra dühösen felmordul, mert az első nyíl útja, amit kilő, szinte azonnal véget is ér. Elbaltázta. Ideje sem volt felmérni, hogy minden erejét felemészti a rohanás. Most pedig elsöprő harag önti el testét és tudatát ostobasága miatt, amiért ennyi időt elpazarolt egy ilyen küzdelemben. Hisz most minden másodperc számít. Ekkor hallja meg, hogy a warg vonyít egyet, aztán ahogy felé kapja a tekintetét, látja, hogy a teli találat sem volt elég annál többre, hogy kissé sántítva folytassa útját Nol felé. Szíve még jelenleg is a torkában dobog, de most muszáj kifújnia magát, íjával a kezében gyorsan lerázza végtagjait, hogy pihenjenek kicsit a megerőltetéstől. Arra gondol, hogy most mindennek vége. *
~ Hogyan is tudnánk két ilyen behemótot legyőzni? Nekem egyáltalán nincs tapasztalatom harc terén. ~
* Tudja, hogy a warg csakis Nollal van elfoglalva, most lenne ideje elmenekülni, annyi ereje talán maradt, hogy lefussa azt a távot, viszont pontosan tudja, hogy milyen nehéz volt őket lehagyni kipihent állapotában is. Bár ilyenre gondolni sem akar, nem hagyná magára Nolt, még akkor sem, ha a jelenlétével semmit sem tud segíteni rajta, legalább megpróbálja. Retteg a gondolattól, hogy újra elveszíti, mikor még vissza sem kapta őt igazán. Látja, hogy barátnője ismét lőni készül, így Eyra is előhúz tegezéből egy újabb nyilat. Igyekszik csillapítani remegő izmait miközben megfeszíti a húrt, összpontosítania kell. Most nem hibázhat, mert az végzetes lehet a számukra. Amint Nol elereszti a második nyilat, néhány másodperccel később ő is követi ebben, most viszont az orkot célozza meg, mert egyáltalán nem elég, ha csupán a warg szerez sebeket. Csak bízni tud abban, hogy ez a nyíl célt fog érni. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Eyra dühösen felmordul, mert az első nyíl útja, amit kilő, szinte azonnal véget is ér. Elbaltázta. Ideje sem volt felmérni, hogy minden erejét felemészti a rohanás. Most pedig elsöprő harag önti el testét és tudatát ostobasága miatt, amiért ennyi időt elpazarolt egy ilyen küzdelemben. Hisz most minden másodperc számít. Ekkor hallja meg, hogy a warg vonyít egyet, aztán ahogy felé kapja a tekintetét, látja, hogy a teli találat sem volt elég annál többre, hogy kissé sántítva folytassa útját Nol felé. Szíve még jelenleg is a torkában dobog, de most muszáj kifújnia magát, íjával a kezében gyorsan lerázza végtagjait, hogy pihenjenek kicsit a megerőltetéstől. Arra gondol, hogy most mindennek vége. *
~ Hogyan is tudnánk két ilyen behemótot legyőzni? Nekem egyáltalán nincs tapasztalatom harc terén. ~
* Tudja, hogy a warg csakis Nollal van elfoglalva, most lenne ideje elmenekülni, annyi ereje talán maradt, hogy lefussa azt a távot, viszont pontosan tudja, hogy milyen nehéz volt őket lehagyni kipihent állapotában is. Bár ilyenre gondolni sem akar, nem hagyná magára Nolt, még akkor sem, ha a jelenlétével semmit sem tud segíteni rajta, legalább megpróbálja. Retteg a gondolattól, hogy újra elveszíti, mikor még vissza sem kapta őt igazán. Látja, hogy barátnője ismét lőni készül, így Eyra is előhúz tegezéből egy újabb nyilat. Igyekszik csillapítani remegő izmait miközben megfeszíti a húrt, összpontosítania kell. Most nem hibázhat, mert az végzetes lehet a számukra. Amint Nol elereszti a második nyilat, néhány másodperccel később ő is követi ebben, most viszont az orkot célozza meg, mert egyáltalán nem elég, ha csupán a warg szerez sebeket. Csak bízni tud abban, hogy ez a nyíl célt fog érni. *
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-10 15:11:14
Üzenet elküldve: 2020-04-10 15:11:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Grek bosszúsan köp ki, amikor a kis csótány nekiáll pampogni. Ork vagy sem Roshnek széttépné, ha tényleg nekiállna felgyújtani az erdőt. Persze sejti, hogy csak acsarkodik a másik, de azért a nyomatékosítás kedvéért csatabárdját fenyegetően az ölébe fekteti. Nem elég, hogy a sötétekkel is meggyűlt a bajuk, most még egymással se férnek meg. Mondjuk a korgó gyomor hamar idegessé tehet egy orkot. Greksar gyomra meg határozottan korog. Ordonok érkezése aztán kizökkenti őket. A behemót Grek fenyegetően mered a jövevényre. Talán csak azért nem ront rá, mert kiderül, hogy fajtárs. Mondjuk ettől még egyelőre nem engedi le a fegyverét. A másik úgy néz ki, mint egy ork, de valahogy mégsem az. Ez annyira nem tetszik a meláknak. Annyira nincs idejük viszont belemelegedni a beszélgetésbe, ugyanis a kutyák jellegzetes csaholása üti meg a fülüket. Nem féli a koszos életét, de a kutyák nem sok jót jelentenek. Viszont jól tudja, hogy a további menekülés nem vezet sehova. Éhes is meg fáradt is. Most kell harcolnia, amíg bír, mert aztán már nem lesz rá lehetősége. Engedelmeskedik a parancsnak, miszerint húzódjon be a fák közzé. Egyetlen mondatott fűz csak az egészhez hozzá.*
- Szép nap ez a halálra.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Grek bosszúsan köp ki, amikor a kis csótány nekiáll pampogni. Ork vagy sem Roshnek széttépné, ha tényleg nekiállna felgyújtani az erdőt. Persze sejti, hogy csak acsarkodik a másik, de azért a nyomatékosítás kedvéért csatabárdját fenyegetően az ölébe fekteti. Nem elég, hogy a sötétekkel is meggyűlt a bajuk, most még egymással se férnek meg. Mondjuk a korgó gyomor hamar idegessé tehet egy orkot. Greksar gyomra meg határozottan korog. Ordonok érkezése aztán kizökkenti őket. A behemót Grek fenyegetően mered a jövevényre. Talán csak azért nem ront rá, mert kiderül, hogy fajtárs. Mondjuk ettől még egyelőre nem engedi le a fegyverét. A másik úgy néz ki, mint egy ork, de valahogy mégsem az. Ez annyira nem tetszik a meláknak. Annyira nincs idejük viszont belemelegedni a beszélgetésbe, ugyanis a kutyák jellegzetes csaholása üti meg a fülüket. Nem féli a koszos életét, de a kutyák nem sok jót jelentenek. Viszont jól tudja, hogy a további menekülés nem vezet sehova. Éhes is meg fáradt is. Most kell harcolnia, amíg bír, mert aztán már nem lesz rá lehetősége. Engedelmeskedik a parancsnak, miszerint húzódjon be a fák közzé. Egyetlen mondatott fűz csak az egészhez hozzá.*
- Szép nap ez a halálra.
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-10 12:38:14
Üzenet elküldve: 2020-04-10 12:38:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bíbor és csont//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lövésétől lesántuló warg egy kissé lelassul, de Nolliro ettől még közel sem érezheti magát biztonságban. Az állat számára a sérülés láthatóan némi fájdalommal jár, de emellett is, szinte mintha mi sem történt volna robog tovább a korhadt fatörzs mögött megbúvó elf felé. A nő ismét mérlegeli a lehetőségeit egy pillanatra, és továbbra is úgy érzi, valamit még tennie kell, mielőtt a dolog a közelharc fázisba lép át.*
~ A fenébe is, itt halok meg... ~
*Még nem világos számára, hogy Eyra visszafordult segítséget nyújtani, hiszen teljesen belemerül a maga bajába. Látótere teljesen lekorlátozódik, minden érzékszervével és idegszálával ellenfelére figyel, ami teljes hírzárlatot eredményez a környezetét illetően. Abba még bele sem mer gondolni, mi lesz, ha az ork nő is képbe kerül. Fogalma sincs, hogyan rosszabb bevégezni, éles fogak vagy lándzsa által. Ez lényegében mindegy is, mindkét út ugyanoda vezet: egy ork család vacsoraasztalára. A maradékokon pedig azok haszonállatai fognak csámcsogni. Hehe. Lelki szemei előtt felrémlenek a kis ork csemeték, ahogy illedelmesen, késsel villával kezükben várják a vacsorát, miközben anyjuk a kondér mellett áll, igyekezve kihalászni Nolliro minden fekete hajtincsét az elf-raguból. Újabb morbid agyszülemény, mely ahogy jön, a másodperc tört része alatt megy is tovább. Az adott pillanatban viszont rettegésének fő oka továbbra is a dereka köré záródó acélos álkapocs. Így tegezéhez nyúlva, második nyilát is az állat feje felé irányítja. Immár szó szerint farkasszemet néznek, és két szép szemével követheti, amint az állat enyhe nehézségek árán, de egyre közelebb kerül hozzá. Nem is vár már a megmentésre régi barátnőjétől. Úgy érzi, teljesen egyedül maradt. Ezzel a tudattal ereszti el ismét az imént pattanásig feszített ideget, és várja a csodát. Agya továbbra is pörög, már a következő lépésen gondolkodik, bár ezek inkább ösztönös impulzusok, mintsem kiforrott, teljes gondolatmenetek. Elfekhez méltó bizonyossággal elhatározza, hogy utolsó leheletéig küzdeni fog, és annyi kárt tesz ebben a két rühes dögben, amennyit csak tud.*
A hozzászólás írója (Nolliro Syaskii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 12:39:20
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lövésétől lesántuló warg egy kissé lelassul, de Nolliro ettől még közel sem érezheti magát biztonságban. Az állat számára a sérülés láthatóan némi fájdalommal jár, de emellett is, szinte mintha mi sem történt volna robog tovább a korhadt fatörzs mögött megbúvó elf felé. A nő ismét mérlegeli a lehetőségeit egy pillanatra, és továbbra is úgy érzi, valamit még tennie kell, mielőtt a dolog a közelharc fázisba lép át.*
~ A fenébe is, itt halok meg... ~
*Még nem világos számára, hogy Eyra visszafordult segítséget nyújtani, hiszen teljesen belemerül a maga bajába. Látótere teljesen lekorlátozódik, minden érzékszervével és idegszálával ellenfelére figyel, ami teljes hírzárlatot eredményez a környezetét illetően. Abba még bele sem mer gondolni, mi lesz, ha az ork nő is képbe kerül. Fogalma sincs, hogyan rosszabb bevégezni, éles fogak vagy lándzsa által. Ez lényegében mindegy is, mindkét út ugyanoda vezet: egy ork család vacsoraasztalára. A maradékokon pedig azok haszonállatai fognak csámcsogni. Hehe. Lelki szemei előtt felrémlenek a kis ork csemeték, ahogy illedelmesen, késsel villával kezükben várják a vacsorát, miközben anyjuk a kondér mellett áll, igyekezve kihalászni Nolliro minden fekete hajtincsét az elf-raguból. Újabb morbid agyszülemény, mely ahogy jön, a másodperc tört része alatt megy is tovább. Az adott pillanatban viszont rettegésének fő oka továbbra is a dereka köré záródó acélos álkapocs. Így tegezéhez nyúlva, második nyilát is az állat feje felé irányítja. Immár szó szerint farkasszemet néznek, és két szép szemével követheti, amint az állat enyhe nehézségek árán, de egyre közelebb kerül hozzá. Nem is vár már a megmentésre régi barátnőjétől. Úgy érzi, teljesen egyedül maradt. Ezzel a tudattal ereszti el ismét az imént pattanásig feszített ideget, és várja a csodát. Agya továbbra is pörög, már a következő lépésen gondolkodik, bár ezek inkább ösztönös impulzusok, mintsem kiforrott, teljes gondolatmenetek. Elfekhez méltó bizonyossággal elhatározza, hogy utolsó leheletéig küzdeni fog, és annyi kárt tesz ebben a két rühes dögben, amennyit csak tud.*
A hozzászólás írója (Nolliro Syaskii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 12:39:20
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-09 20:38:57
Üzenet elküldve: 2020-04-09 20:38:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Bíbor és csont//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nolliro feladja próbálkozását a menekülésre, és szembeszáll sarkában loholó ellenfelével. Még éppen sikerül összeszednie lélekjelenlétét ahhoz, hogy célozni tudjon egy fatörzs mögül, és csodák csodájára minden nehéz körülmény ellenére a nyíl eltalákja a szlalomozó wargot. Nem is akárhol, válla környékén, ami egy pillanatra megállásra kényszeríti az állatot. Ez a pillanat viszont nem sok, a warg pedig szívósabb annál, hogy egy nyíl elég legyen megöléséhez. Az állat nem is habozik tovább, és újra támadásba lendül, némileg lassabban sántasága miatt, de még mindig sebesen küzdve le a kettejük között lévő távolságot. Talán Nollironak még egy lövésre van ideje, mire a vadállat odaér, és könnyedén szétroppanjta csontjait.
Mulaeyra egyetlen lehetőségét a menekülésre régi ismerőse védelmében áldozza fel, és visszafordul ezzel csökkentve a nehezen megszerzett távolságot közte, és a fenevad között. Egyelőre minden idejét és erejét leköti az, hogy megtegye a távot, és megpróbálja felmérni a helyzetet. Láthatja, hogy a warg felvonyítva megtorpan, és azt is, hogy ezután is tovább ered Nolliro irányába. Bár fürge fajból származik, de gyorsasága nem teszi lehetővé, hogy rögtön lőjjön is, különösen mert fáradt. Tegezéből elkezdi elővenni nyilát, és célratölteni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nolliro feladja próbálkozását a menekülésre, és szembeszáll sarkában loholó ellenfelével. Még éppen sikerül összeszednie lélekjelenlétét ahhoz, hogy célozni tudjon egy fatörzs mögül, és csodák csodájára minden nehéz körülmény ellenére a nyíl eltalákja a szlalomozó wargot. Nem is akárhol, válla környékén, ami egy pillanatra megállásra kényszeríti az állatot. Ez a pillanat viszont nem sok, a warg pedig szívósabb annál, hogy egy nyíl elég legyen megöléséhez. Az állat nem is habozik tovább, és újra támadásba lendül, némileg lassabban sántasága miatt, de még mindig sebesen küzdve le a kettejük között lévő távolságot. Talán Nollironak még egy lövésre van ideje, mire a vadállat odaér, és könnyedén szétroppanjta csontjait.
Mulaeyra egyetlen lehetőségét a menekülésre régi ismerőse védelmében áldozza fel, és visszafordul ezzel csökkentve a nehezen megszerzett távolságot közte, és a fenevad között. Egyelőre minden idejét és erejét leköti az, hogy megtegye a távot, és megpróbálja felmérni a helyzetet. Láthatja, hogy a warg felvonyítva megtorpan, és azt is, hogy ezután is tovább ered Nolliro irányába. Bár fürge fajból származik, de gyorsasága nem teszi lehetővé, hogy rögtön lőjjön is, különösen mert fáradt. Tegezéből elkezdi elővenni nyilát, és célratölteni.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-09 18:49:34
Üzenet elküldve: 2020-04-09 18:49:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Egy ideig bambán mered a másikra, majd rekedten felkacag.* -Mi vagy Te, valami nyomorult hosszúfülű erdei csótány? Snagä! Rágyújtom ezekre a rohadt dögökre az erdőt, ha úgy tartja kedvem, he?!
*Az imént földbe vágott szablyát baljába veszi, pengéjével pedig a tűz felett mutat társára. Persze pontosan tudja, hogy ökörség lenne bármit is porig égetni, főleg, ha rejtőzni óhajtanak a sűrűjében. Ugyanakkor húst, prémet, szerezniük kell, ezt nyilván a behemót is belátja.
Mielőtt nekifoghatnának az aljasnál aljasabb tervek szövésének, egy harmadik lép a tűz fénykörébe. Egy ork, de Roshnek még soha sem látott hasonló szerzetet. Sután feléfordul, s ezúttal Ordonok felé villan a penge, noha karját csupán lógatja maga mellett. Alaposan végigméri a tollas kalpaggal felszerelt fajtársat, s az öleben is elidőzik a tekintete. Az idegen szavaira bambán fordítja fejét Greksarra, majd vissza a vendégükre. Válaszra nyitná a száját, de az erdő mélyéről ismerős hang üti meg fülét.*
-Skäi. Ezért vagyunk ilyen kevesen. *Köp ki nagyot, majd az idegen felé fordul.*
-Jól figyelj, ork! Ezektől sok jóra ne számíts. A képeddel maholnap Te is tömlöcben ébredsz majd. Maradjon a tűz! Hadd jöjjenek. *Emeli fel kezét, mielőtt bárkinek is eszébe juthatna szétrúgni azt.*
-Én nem futok ezek elől tovább. *Idegesen nyalja végig hegyes fogait, majd apró szemei az idegen hátán lógó íjra esnek.*
-A zsákmány házhoz jön. Segíts nekünk és osztozunk. Be a fák közé.
*Utolsó szavait már Greksar felé is sziszegi, majd a két kardot kezeibe fogva futásnak ered. Reményei szerint az erdő megannyi illatával keveredve a füst majd tompítja valamelyest a kutyák szaglását is, amellett, hogy idecsalja a nyomukba szegődőket.
Annak rendje és módja szerint elrejtőzik egy vaskosabb fa mögé kicsit odébb, várva, hogy üldözőik megérkezzenek a hevenyészett tűzrakójukhoz. Lehetőség szerint olyan búvóhelyet választ, ahonnét rálát a tisztásra is. Vér fog folyni, ez egyszer biztos.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Egy ideig bambán mered a másikra, majd rekedten felkacag.* -Mi vagy Te, valami nyomorult hosszúfülű erdei csótány? Snagä! Rágyújtom ezekre a rohadt dögökre az erdőt, ha úgy tartja kedvem, he?!
*Az imént földbe vágott szablyát baljába veszi, pengéjével pedig a tűz felett mutat társára. Persze pontosan tudja, hogy ökörség lenne bármit is porig égetni, főleg, ha rejtőzni óhajtanak a sűrűjében. Ugyanakkor húst, prémet, szerezniük kell, ezt nyilván a behemót is belátja.
Mielőtt nekifoghatnának az aljasnál aljasabb tervek szövésének, egy harmadik lép a tűz fénykörébe. Egy ork, de Roshnek még soha sem látott hasonló szerzetet. Sután feléfordul, s ezúttal Ordonok felé villan a penge, noha karját csupán lógatja maga mellett. Alaposan végigméri a tollas kalpaggal felszerelt fajtársat, s az öleben is elidőzik a tekintete. Az idegen szavaira bambán fordítja fejét Greksarra, majd vissza a vendégükre. Válaszra nyitná a száját, de az erdő mélyéről ismerős hang üti meg fülét.*
-Skäi. Ezért vagyunk ilyen kevesen. *Köp ki nagyot, majd az idegen felé fordul.*
-Jól figyelj, ork! Ezektől sok jóra ne számíts. A képeddel maholnap Te is tömlöcben ébredsz majd. Maradjon a tűz! Hadd jöjjenek. *Emeli fel kezét, mielőtt bárkinek is eszébe juthatna szétrúgni azt.*
-Én nem futok ezek elől tovább. *Idegesen nyalja végig hegyes fogait, majd apró szemei az idegen hátán lógó íjra esnek.*
-A zsákmány házhoz jön. Segíts nekünk és osztozunk. Be a fák közé.
*Utolsó szavait már Greksar felé is sziszegi, majd a két kardot kezeibe fogva futásnak ered. Reményei szerint az erdő megannyi illatával keveredve a füst majd tompítja valamelyest a kutyák szaglását is, amellett, hogy idecsalja a nyomukba szegődőket.
Annak rendje és módja szerint elrejtőzik egy vaskosabb fa mögé kicsit odébb, várva, hogy üldözőik megérkezzenek a hevenyészett tűzrakójukhoz. Lehetőség szerint olyan búvóhelyet választ, ahonnét rálát a tisztásra is. Vér fog folyni, ez egyszer biztos.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-09 17:34:10
Üzenet elküldve: 2020-04-09 17:34:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*Erdőmélye. A zabolátlan vadon. Nem egy kirándulóhely és aki ide menekül a pirtianesi üldözőik elől az talán egyszerre zseni és ostoba.
Erdőmélyének saját hangulata van, saját törvényei és saját hóhérai.
A menekülő orkok és a hozzájuk csatlakozó harmadik, a hevenyészett tábortűz mellett ülve beszélgetnek és tervezik, amit terveznek. De ahogy szokott lenni, ork tervez, Erdőmélye végez.
A két szürkebőrűnél azok a fegyverek vannak, amelyeket a Pirtianesből való szökéskor meg tudtak szerezni, de ezen kívül semmijük sincs. Se egy pokróc, se egy kulacs, se semmi. A szökés után éhesek és szomjasak, mert eddig talán csak gyökerekkel és erdei gyümölcsökkel tudták csillapítani éhségük és egy csermely vizéből a szomjuk. De ez a megtermett, meneküléstől fáradt orkoknak vajmi kevés. Az éhség farkasként mar gyomrukba lassan. Fal, kerítés, erőd... csak ábránd lehet csupán, míg a mindennapi túlélésért kell küzdeniük.
Az érkező Ordonok már szinte piperkőcnek tűnik a két lázadásból szabadult másik ork mellett. Tollas kalapja, bőrvértje, saruja egyértelművé teszi, hogy ő nem Pirtianesből menekült idáig. Prémköpenye és nagy hátizsákja szinte gazdagnak tünteti fel a két szökevény szemében, kívülállónak, városi létben elpuhult orknak.
A sűrűn nőtt fák között elterül a nedves fából és avarból rakott apró tábortűz savanyú a szaga, füstje alig éri el a napot is elrejtő lombkoronát. Ordonok kutyája megérezheti, sőt el is vezetheti gazdáját az orkokhoz, hogy megtörténjen a bemutatkozás.
Mielőtt a két menekült ork válaszolhatna, a távolból, a zabolátlan vadon fái közül csaholás hangja üti meg a fülüket. Nehéz volna megmondani, milyen messziről jöhet, de a kutyák csaholása jól elkülönül az erdő hangjaitól, de az biztos, hogy nyugat felől érkezik. A két lázadó orknak ez nem sok jót jelenthet.
Talán a börtönlázadást túlélő őrök nem kívánják hagyni, hogy a mocskos szürkebőrűek kereket oldjanak és képesek voltak idáig követni a nyomokat. A távoli ugatásra farkasvonítás válaszol észak felől, az erdő így üdvözli a vadonba belépőket.*
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*Erdőmélye. A zabolátlan vadon. Nem egy kirándulóhely és aki ide menekül a pirtianesi üldözőik elől az talán egyszerre zseni és ostoba.
Erdőmélyének saját hangulata van, saját törvényei és saját hóhérai.
A menekülő orkok és a hozzájuk csatlakozó harmadik, a hevenyészett tábortűz mellett ülve beszélgetnek és tervezik, amit terveznek. De ahogy szokott lenni, ork tervez, Erdőmélye végez.
A két szürkebőrűnél azok a fegyverek vannak, amelyeket a Pirtianesből való szökéskor meg tudtak szerezni, de ezen kívül semmijük sincs. Se egy pokróc, se egy kulacs, se semmi. A szökés után éhesek és szomjasak, mert eddig talán csak gyökerekkel és erdei gyümölcsökkel tudták csillapítani éhségük és egy csermely vizéből a szomjuk. De ez a megtermett, meneküléstől fáradt orkoknak vajmi kevés. Az éhség farkasként mar gyomrukba lassan. Fal, kerítés, erőd... csak ábránd lehet csupán, míg a mindennapi túlélésért kell küzdeniük.
Az érkező Ordonok már szinte piperkőcnek tűnik a két lázadásból szabadult másik ork mellett. Tollas kalapja, bőrvértje, saruja egyértelművé teszi, hogy ő nem Pirtianesből menekült idáig. Prémköpenye és nagy hátizsákja szinte gazdagnak tünteti fel a két szökevény szemében, kívülállónak, városi létben elpuhult orknak.
A sűrűn nőtt fák között elterül a nedves fából és avarból rakott apró tábortűz savanyú a szaga, füstje alig éri el a napot is elrejtő lombkoronát. Ordonok kutyája megérezheti, sőt el is vezetheti gazdáját az orkokhoz, hogy megtörténjen a bemutatkozás.
Mielőtt a két menekült ork válaszolhatna, a távolból, a zabolátlan vadon fái közül csaholás hangja üti meg a fülüket. Nehéz volna megmondani, milyen messziről jöhet, de a kutyák csaholása jól elkülönül az erdő hangjaitól, de az biztos, hogy nyugat felől érkezik. A két lázadó orknak ez nem sok jót jelenthet.
Talán a börtönlázadást túlélő őrök nem kívánják hagyni, hogy a mocskos szürkebőrűek kereket oldjanak és képesek voltak idáig követni a nyomokat. A távoli ugatásra farkasvonítás válaszol észak felől, az erdő így üdvözli a vadonba belépőket.*
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-09 16:19:54
Üzenet elküldve: 2020-04-09 16:19:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ösvény ösvénybe torkollik, fa fát követ amerre a szem ellát. S a szem nem lát sokáig mert a táj fehérbe burkolózik. ~Mint a kumisz.~ Orkunk nyála nagy lendülettel csattan egy mohával benőtt kövön.*
- Asema, hozzám. *kiált, mire pár másodperc elteltével egy fekete és fehér eb bukkan elő a fák közül.*
- Szag? *pillant kérdőn kutyájára, mire az egy halk vakkantást ereszt el, majd megindul a susnyásban. Jó tíz percig gyalogolnak míg egy nagyobbacska domb nem állja útjukat. Nem is a domb maga lenne a gond, hanem amit rejt maga mögött. ~Tűz.~ Ullamar hosszasan szemléli az emelkedő túloldaláról toronyként emelkedő lágy füstcsóvát. ~Nem túl nagy, nem lehetnek sokan.~ Végigfut az agyán, hogy lehet banditák, de ha így is van akkor sem lenne gond. Három vagy négy emberrel még megbirkóznak, s övék a magas terep előnye. Sok érték meg nincs nála. Ha tényleg banditák akkor még talán egy kis pénz szerzési lehetőség is rejlik itt orkunk számára.
Így hát Ullamar megmássza a dombot, immáron feltüzelve önbizalommal, hogy semmi baj nem érheti. Lassan lépdel lefelé az emelkedőről, mellette Asema, ugrásra készen. Ez az állapot eltart addig ameddig már majdnem a tűz fénye áztatja arcát. Ha eddig nem ugrottak rá a tűz körül ülők akkor megengedi magának, hogy megszemlélje őket. ~Te aztán nagyra nőttél, bassza meg. Mondjuk óriás, bár lehetne egy kurva nagy ork is.~ méri végig Greksart. A másik orkra annyira nem figyel. Olyan mint a legtöbb fajtársa. Mogorva és büdös. Nem mintha ezzel Ullamarnak bármi baja lenne.*
- Jó estét, uraim! *köszön félhangosan.* Megengedik, hogy helyet foglaljak a tűz mellett? A városi mocsok meg életre képtelen csőcselék után felüdülés lenne egy takaros láng mellett, a csillagok alatt tölteni az estét. *hajol meg. Hangjában a gúnyt, könnyed humor követi. Néha tényleg kikészíti az ottani élet, pedig orkok közt magát a legkevésbé orknak tartja.*
- Valahogy meghálálom. Főleg ha... *pillant kicsit oldalasan Roshnek fegyverére, arcára kiül egy sokat mondó vigyor.* ...valami szórakoztatóról lenne szó. *mutat hátra íjjára, reméli a másik kettő veszi a célzást és nem azt hiszik, hogy épp kihívja őket egy bunyóra.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ösvény ösvénybe torkollik, fa fát követ amerre a szem ellát. S a szem nem lát sokáig mert a táj fehérbe burkolózik. ~Mint a kumisz.~ Orkunk nyála nagy lendülettel csattan egy mohával benőtt kövön.*
- Asema, hozzám. *kiált, mire pár másodperc elteltével egy fekete és fehér eb bukkan elő a fák közül.*
- Szag? *pillant kérdőn kutyájára, mire az egy halk vakkantást ereszt el, majd megindul a susnyásban. Jó tíz percig gyalogolnak míg egy nagyobbacska domb nem állja útjukat. Nem is a domb maga lenne a gond, hanem amit rejt maga mögött. ~Tűz.~ Ullamar hosszasan szemléli az emelkedő túloldaláról toronyként emelkedő lágy füstcsóvát. ~Nem túl nagy, nem lehetnek sokan.~ Végigfut az agyán, hogy lehet banditák, de ha így is van akkor sem lenne gond. Három vagy négy emberrel még megbirkóznak, s övék a magas terep előnye. Sok érték meg nincs nála. Ha tényleg banditák akkor még talán egy kis pénz szerzési lehetőség is rejlik itt orkunk számára.
Így hát Ullamar megmássza a dombot, immáron feltüzelve önbizalommal, hogy semmi baj nem érheti. Lassan lépdel lefelé az emelkedőről, mellette Asema, ugrásra készen. Ez az állapot eltart addig ameddig már majdnem a tűz fénye áztatja arcát. Ha eddig nem ugrottak rá a tűz körül ülők akkor megengedi magának, hogy megszemlélje őket. ~Te aztán nagyra nőttél, bassza meg. Mondjuk óriás, bár lehetne egy kurva nagy ork is.~ méri végig Greksart. A másik orkra annyira nem figyel. Olyan mint a legtöbb fajtársa. Mogorva és büdös. Nem mintha ezzel Ullamarnak bármi baja lenne.*
- Jó estét, uraim! *köszön félhangosan.* Megengedik, hogy helyet foglaljak a tűz mellett? A városi mocsok meg életre képtelen csőcselék után felüdülés lenne egy takaros láng mellett, a csillagok alatt tölteni az estét. *hajol meg. Hangjában a gúnyt, könnyed humor követi. Néha tényleg kikészíti az ottani élet, pedig orkok közt magát a legkevésbé orknak tartja.*
- Valahogy meghálálom. Főleg ha... *pillant kicsit oldalasan Roshnek fegyverére, arcára kiül egy sokat mondó vigyor.* ...valami szórakoztatóról lenne szó. *mutat hátra íjjára, reméli a másik kettő veszi a célzást és nem azt hiszik, hogy épp kihívja őket egy bunyóra.*
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-09 03:46:29
Üzenet elküldve: 2020-04-09 03:46:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bíbor és csont //
* Eyrát hajtja a túlélési ösztön. Gondolkodás nélkül mellőzi el Nolt, nem törődve semmivel, csak maradjon életben. Még akkor sem nyugszik meg, amikor már egyre messzebbről hallja a warg éles dübörgését a háta mögött. De így sem néz hátra, mert tudja, hogy az végzetes lehet. Sosem kellett még menekülnie, viszont ha egyetlen pillanatra is enged a kísértésnek, hogy leellenőrizze üldözőik pontos helyzetét, biztosan veszítene a közte és az ork közti távolságból. Ezt nem engedheti meg magának. Tudja, hogy az ingovány nincs messze, addig kell hát csak eljutniuk, ott az ork hátha nem mozog olyan biztosan hatalmas hátasával a kiszámíthatatlan talajon. Előnyükre válhat az elfekre jellemző karcsú, mozgékony testalkatuk. *
~ Nol. ~
* Mintha villám hasított volna belé, úgy jutott el a tudatáig, hogy nem hallja maga mögött rég elveszett barátnője rohanásának zaját. Hirtelen torpan meg, a szíve a torkában dobog, zihál a megerőltetett futástól, lüktet mindene. Jobb kezével megtámaszkodik egy fa törzsében, hogy visszanyerje lélekjelenlétét. Tudja, hogy nincs ideje hezitálni, már szinte látja a távolban az ingoványos részt, de nem bír mozdulni. Minden egy pillanat alatt játszódik le előtte. Megfordul, és kis időre el is veszíti szem elől a többieket. Aztán mintha lassított felvételen nézné a jelenetet, látja, ahogy Nol átugrik valami fölött. Ilyen távolból nem tudja megállapítani, hogy mi állta útját. Csak azt érzékeli, hogy az állat rohamosan csökkenti a köztük lévő távolságot. Gondolkodás nélkül megindul feléjük. Akármennyire is dühös Nolra a régmúlt sérelmeiért, a halálát egyáltalán nem kívánja. Egy pillanat alatt visszanyerte a mély, baráti kötődést Nol iránt, amit már rég a harag és bizalmatlanság uralt. *
~ Oda kell érnem. ~
* Most már nem a saját halálától fél. Ezt az érzést felváltotta az aggodalom, ami abból fakad, hogy tudja, akár egy pillanat műve alatt elveszítheti legjobb barátnőjét. Minden egyes lépéssel emelkedik az adrenalin szintje, mert retteg attól, hogy elkésik. Épp, amikor úgy véli, hogy elég közel került hozzájuk ahhoz, hogy tiszta célpontra tudjon lőni, immár íját is előveszi, majd kiránt a tegezből egy nyílvesszőt, akkor látja, hogy Nol már meg is teszi helyette az első lövést. Lélegzet-visszafojtva figyeli, mi fog történni, aztán azon nyomban kilövi a nyilat a hatalmas wargot célba véve. *
* Eyrát hajtja a túlélési ösztön. Gondolkodás nélkül mellőzi el Nolt, nem törődve semmivel, csak maradjon életben. Még akkor sem nyugszik meg, amikor már egyre messzebbről hallja a warg éles dübörgését a háta mögött. De így sem néz hátra, mert tudja, hogy az végzetes lehet. Sosem kellett még menekülnie, viszont ha egyetlen pillanatra is enged a kísértésnek, hogy leellenőrizze üldözőik pontos helyzetét, biztosan veszítene a közte és az ork közti távolságból. Ezt nem engedheti meg magának. Tudja, hogy az ingovány nincs messze, addig kell hát csak eljutniuk, ott az ork hátha nem mozog olyan biztosan hatalmas hátasával a kiszámíthatatlan talajon. Előnyükre válhat az elfekre jellemző karcsú, mozgékony testalkatuk. *
~ Nol. ~
* Mintha villám hasított volna belé, úgy jutott el a tudatáig, hogy nem hallja maga mögött rég elveszett barátnője rohanásának zaját. Hirtelen torpan meg, a szíve a torkában dobog, zihál a megerőltetett futástól, lüktet mindene. Jobb kezével megtámaszkodik egy fa törzsében, hogy visszanyerje lélekjelenlétét. Tudja, hogy nincs ideje hezitálni, már szinte látja a távolban az ingoványos részt, de nem bír mozdulni. Minden egy pillanat alatt játszódik le előtte. Megfordul, és kis időre el is veszíti szem elől a többieket. Aztán mintha lassított felvételen nézné a jelenetet, látja, ahogy Nol átugrik valami fölött. Ilyen távolból nem tudja megállapítani, hogy mi állta útját. Csak azt érzékeli, hogy az állat rohamosan csökkenti a köztük lévő távolságot. Gondolkodás nélkül megindul feléjük. Akármennyire is dühös Nolra a régmúlt sérelmeiért, a halálát egyáltalán nem kívánja. Egy pillanat alatt visszanyerte a mély, baráti kötődést Nol iránt, amit már rég a harag és bizalmatlanság uralt. *
~ Oda kell érnem. ~
* Most már nem a saját halálától fél. Ezt az érzést felváltotta az aggodalom, ami abból fakad, hogy tudja, akár egy pillanat műve alatt elveszítheti legjobb barátnőjét. Minden egyes lépéssel emelkedik az adrenalin szintje, mert retteg attól, hogy elkésik. Épp, amikor úgy véli, hogy elég közel került hozzájuk ahhoz, hogy tiszta célpontra tudjon lőni, immár íját is előveszi, majd kiránt a tegezből egy nyílvesszőt, akkor látja, hogy Nol már meg is teszi helyette az első lövést. Lélegzet-visszafojtva figyeli, mi fog történni, aztán azon nyomban kilövi a nyilat a hatalmas wargot célba véve. *
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-08 22:10:14
Üzenet elküldve: 2020-04-08 22:10:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* A hideg köd annyira nem zavarja a lomha zöld óriást. Megszokta már régebben, mivel a sűrű erdőben élte az életét. Kimondottan örül is a ködnek, mivel az elrejti a két söpredéket. Bár jelenlétüket éppenséggel nem titkolják el. Greksar éppen a tűz mellet ücsörög, amikor társa hangos recsegés és ropogás közepette visszatér. És ha ez nem lenne elég, akkor még méltatlankodni is kezd. A nagy melákot nem izgatja ez túlzottan. Fáradtan nézi a lobogó lángokat. Az elmúlt napok húzósak voltak. Azok a kormosak kemény ellenfélnek bizonyultak. Csak emiatt nézi őket valamire is.*
- Hadd jöjjenek csak!* Mordul fel gyűlölettel teli hangon. Az különösebben nem érdekli, ha Roshnek valamelyik fajnak tagjait ritkítja. Szívesen csatlakozik is hozzá. Ám az irbiszre tett kijelentését nem állhatja.*
- Ha hozzányúlsz kibelezlek, mint egy halat! Remélem érthető voltam.* Horkant fel idegesen. A természettel közeli kapcsolatban áll, ezért is védelmezi annyira. Feleslegesen nem öl le semmilyen vadat. És ezt elvárja a környezetétől is. Ezt leszámítva meghagyja a vezetés jogát Roshneknek. Végül az izgágasága miatt tudtak megszökni is arról az átkozott helyről is.*
- Minek neked fal?* Kérdez rá mélán. Nem szereti túlgondolni a dolgokat. Mivel ő erdei, ezért nem mondaná szarnak a környéket, bár azért szívesen kifosztana most egy falut. Főleg most, hogy kiszakították a békés életéből. Tombol benne a bosszú vágy.*
- Valami jó zsíros karavánt kéne megcsípni. Vagy egy védtelen falut.* Fűzz hozzá ő is valamit.*
- Ki? Hol?* Pattan fel hirtelen a tűz mellől. Baltáját fenyegetően lóbálva fordul az érkezők feltételezett irányába. Az sem érdekli, ha éppen barátok. Amíg nem látja őket a két szemével, addig ellenségnek tekint mindenkit. Igyekszik nagyokat szippantani a levegőből, hátha megérez valami szagot tőlük.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* A hideg köd annyira nem zavarja a lomha zöld óriást. Megszokta már régebben, mivel a sűrű erdőben élte az életét. Kimondottan örül is a ködnek, mivel az elrejti a két söpredéket. Bár jelenlétüket éppenséggel nem titkolják el. Greksar éppen a tűz mellet ücsörög, amikor társa hangos recsegés és ropogás közepette visszatér. És ha ez nem lenne elég, akkor még méltatlankodni is kezd. A nagy melákot nem izgatja ez túlzottan. Fáradtan nézi a lobogó lángokat. Az elmúlt napok húzósak voltak. Azok a kormosak kemény ellenfélnek bizonyultak. Csak emiatt nézi őket valamire is.*
- Hadd jöjjenek csak!* Mordul fel gyűlölettel teli hangon. Az különösebben nem érdekli, ha Roshnek valamelyik fajnak tagjait ritkítja. Szívesen csatlakozik is hozzá. Ám az irbiszre tett kijelentését nem állhatja.*
- Ha hozzányúlsz kibelezlek, mint egy halat! Remélem érthető voltam.* Horkant fel idegesen. A természettel közeli kapcsolatban áll, ezért is védelmezi annyira. Feleslegesen nem öl le semmilyen vadat. És ezt elvárja a környezetétől is. Ezt leszámítva meghagyja a vezetés jogát Roshneknek. Végül az izgágasága miatt tudtak megszökni is arról az átkozott helyről is.*
- Minek neked fal?* Kérdez rá mélán. Nem szereti túlgondolni a dolgokat. Mivel ő erdei, ezért nem mondaná szarnak a környéket, bár azért szívesen kifosztana most egy falut. Főleg most, hogy kiszakították a békés életéből. Tombol benne a bosszú vágy.*
- Valami jó zsíros karavánt kéne megcsípni. Vagy egy védtelen falut.* Fűzz hozzá ő is valamit.*
- Ki? Hol?* Pattan fel hirtelen a tűz mellől. Baltáját fenyegetően lóbálva fordul az érkezők feltételezett irányába. Az sem érdekli, ha éppen barátok. Amíg nem látja őket a két szemével, addig ellenségnek tekint mindenkit. Igyekszik nagyokat szippantani a levegőből, hátha megérez valami szagot tőlük.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-08 10:19:50
Üzenet elküldve: 2020-04-08 10:19:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Tejfehér köd zúdul alá a hegyek közül, átláthatatlan miazmába vonva a rengeteget maga alatt. A hajnali szürkületet éppen csak nyalogatják a nap első sugarai, a hűvös harmat még ott ül minden bokron s fán. Hallgat az erdő. Feszülten figyeli, ahogy hívatlan vendégei járnak-kelnek a lombok alatt, s maradásra rendezkednek.
Éktelen recsegés-ropogás töri meg a szürke némaságot, s néhány pinty ijedten rebben fel egy fáról éles csivitelés közepette.*
-Egy rohadt balta, az kéne!
*Rekedt hang harsan, s vállán rövidesen megannyi, frissen metszett gallyal tér vissza a domboldali tisztásra.
Rövidesen sűrű füstcsík kanyarog a fák között az ég felé, szemmel láthatóan mit sem törődve vele, ki látja s ki nem.
Csak egyetlen ork ül a tűznél, s Roshnek apró szemerei épp rámerednek, ahogy visszaér hevenyészett táborukhoz. Csak saját maguknak köszönhetik, hogy ép bőrrel megúszták a börtönfelkelést, és még a pirtianesi mocskokat is sikerült lerázniuk.*
-Jönnek még. *Sziszegi, majd a szablyát beleállítva maga mellett a földbe lehuppan a tűz közelébe.*
-Ez a szaros irbiszkölyök. Ez má' napok óta itt nyifeg a közelben. Döglődik.
*Rövid, ámde annál aljasabb kacajt hallat, majd sanda tekintetét a másikra szegezi.*
-Kifogom lyuggatni a belét. *Sötéten elvigyorodik, miközben egy jókora ágat vet a tábortűzre ültéből.*
-He. Kell valami fal. Kerítés. Erőd. He!
*Szavait nyomatékosítva hajít Greksar felé egy kisebb rögöt, na nem mintha a másik megérezné.*
-Az egész vidék egy nagy szar. De csak egy út visz észak felé. *Fűzi tovább a gondolatmenetet, s igyekszik tudtára adni a másiknak, hogy Erdőmélye megfelelő kiinduló pont lehet arra, hogy ellenőrzésük alá vonhassák az utat.*
-Skai! Jönnek még!
*Kászálódik fel ültéből, s habár nem tudja, rajtuk kívül más is meglógott-e, bizakodó. Bárki fia az lenne, ki megússza a halált.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Tejfehér köd zúdul alá a hegyek közül, átláthatatlan miazmába vonva a rengeteget maga alatt. A hajnali szürkületet éppen csak nyalogatják a nap első sugarai, a hűvös harmat még ott ül minden bokron s fán. Hallgat az erdő. Feszülten figyeli, ahogy hívatlan vendégei járnak-kelnek a lombok alatt, s maradásra rendezkednek.
Éktelen recsegés-ropogás töri meg a szürke némaságot, s néhány pinty ijedten rebben fel egy fáról éles csivitelés közepette.*
-Egy rohadt balta, az kéne!
*Rekedt hang harsan, s vállán rövidesen megannyi, frissen metszett gallyal tér vissza a domboldali tisztásra.
Rövidesen sűrű füstcsík kanyarog a fák között az ég felé, szemmel láthatóan mit sem törődve vele, ki látja s ki nem.
Csak egyetlen ork ül a tűznél, s Roshnek apró szemerei épp rámerednek, ahogy visszaér hevenyészett táborukhoz. Csak saját maguknak köszönhetik, hogy ép bőrrel megúszták a börtönfelkelést, és még a pirtianesi mocskokat is sikerült lerázniuk.*
-Jönnek még. *Sziszegi, majd a szablyát beleállítva maga mellett a földbe lehuppan a tűz közelébe.*
-Ez a szaros irbiszkölyök. Ez má' napok óta itt nyifeg a közelben. Döglődik.
*Rövid, ámde annál aljasabb kacajt hallat, majd sanda tekintetét a másikra szegezi.*
-Kifogom lyuggatni a belét. *Sötéten elvigyorodik, miközben egy jókora ágat vet a tábortűzre ültéből.*
-He. Kell valami fal. Kerítés. Erőd. He!
*Szavait nyomatékosítva hajít Greksar felé egy kisebb rögöt, na nem mintha a másik megérezné.*
-Az egész vidék egy nagy szar. De csak egy út visz észak felé. *Fűzi tovább a gondolatmenetet, s igyekszik tudtára adni a másiknak, hogy Erdőmélye megfelelő kiinduló pont lehet arra, hogy ellenőrzésük alá vonhassák az utat.*
-Skai! Jönnek még!
*Kászálódik fel ültéből, s habár nem tudja, rajtuk kívül más is meglógott-e, bizakodó. Bárki fia az lenne, ki megússza a halált.*
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-07 17:51:20
Üzenet elküldve: 2020-04-07 17:51:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bíbor és csont//
*Hosszú lábai következetes térölelése ellenére Eyra szépen lassan megelőzi őt, és ahogy szeme sarkából nézi a mellette elsuhanó vörös tincseket, tudatosul benne, hogy tulajdonképpen mennyire elfáradt. Végtagjaiba megérkezik a túlerőltetés jól ismert velejárója, a tejsav. Nem csak lábai viszik egyre nehezebben, vállai és karjai is egyre nagyobb erőfeszítések árán tudják lekövetni mozgását. A továbbra is bal kezében tartott, általában jó barátjaként számba vett hosszú íjat jelenleg mázsás súlyként érzékeli, és egyelőre nem tudja eldönteni, hogy elhajítsa-e. Ha közelharcra kerül a sor, semmi hasznát nem veszi. Nevetséges, hogy az agy milyen fricskákra képes. Elméjében megjelenik egy távoli fantáziakép arról, hogy elhajítja a fegyvert, és a warg esetleg utána fut, mint valami játékos kiskutya. Nyugalmi helyzetben esetleg nevetne is a dolgon, de a cseppet sem vicces szituáció, és az egyre közeledő dübörgés miatt ez a gondolat groteszk foszlányként tovább úszik az éterben.
Mulaeyra egyre távolodó alakjának sem örül, nem tudja, hogy a lány esetleg visszafordul-e segítséget nyújtani, ha arról van szó. Nem kerültek éppen közös nevezőre az iménti szóváltás során, és nem lenne kifejezetten meglepve, ha a másik hátra sem nézve futna egészen Artheniorig. Ő lehet, hogy ezt tenné.
Nolliro kénytelen meghozni egy nehéz döntést, mikor hátrapillantás nélkül is belátja, hogy elmenekülni nem fog tudni. Muszáj lesz neki felvenni a harcot, és még egy lövés talán benne van a pakliban, amíg még közte és üldözője között van némi távolság. Legerősebb képességére kell hagyatkoznia, és legalább megpróbálnia megsebeznie egy találattal „mamát” vagy hátasát. Futás közben észrevesz egy termetes, kidőlt, korhadt fatörzset, tőle enyhén balra. Hirtelen irányt vált, megtesz még jó pár lépést a célig, majd minden erejét összeszedve átugorja a fatörzset, és ahogy landol, már fordul is féltérdre ereszkedve, így némi menedéket lelve a tetemes tereptárgy mögött. Ezzel egy időben nyilat ránt elő a tegezből, és azt az idegre helyezve megfeszíti a fegyvert. Az adrenalin hajtja, s ettől egészen tisztán tud gondolkodni és cselekedni. Pillanatnyi latolgatás után az állat mozgását is számba véve, annak fejét célozza meg. Úgy gondolja, hogy közelharc esetén az ork nő ellen jobb esélyekkel indul. Ha esetleg ki tudná iktatni a vérszomjas állatot... Egész testében zihál, viszont kezei meglepően biztosan tartják a fegyvert, melyet most már az egyetlen bástyának tekint közte, és a biztos halál között. Megvárja, amíg az állat lekövetve irányváltását felé fordul, s a lehetőségekhez mért legjobb pozícióba kerül. Ezt követően az istenekhez és szerencséjéhez fohászkodva a farkas két szeme közé célozva, elereszti nyilát.*
A hozzászólás írója (Nolliro Syaskii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.07 20:19:23
*Hosszú lábai következetes térölelése ellenére Eyra szépen lassan megelőzi őt, és ahogy szeme sarkából nézi a mellette elsuhanó vörös tincseket, tudatosul benne, hogy tulajdonképpen mennyire elfáradt. Végtagjaiba megérkezik a túlerőltetés jól ismert velejárója, a tejsav. Nem csak lábai viszik egyre nehezebben, vállai és karjai is egyre nagyobb erőfeszítések árán tudják lekövetni mozgását. A továbbra is bal kezében tartott, általában jó barátjaként számba vett hosszú íjat jelenleg mázsás súlyként érzékeli, és egyelőre nem tudja eldönteni, hogy elhajítsa-e. Ha közelharcra kerül a sor, semmi hasznát nem veszi. Nevetséges, hogy az agy milyen fricskákra képes. Elméjében megjelenik egy távoli fantáziakép arról, hogy elhajítja a fegyvert, és a warg esetleg utána fut, mint valami játékos kiskutya. Nyugalmi helyzetben esetleg nevetne is a dolgon, de a cseppet sem vicces szituáció, és az egyre közeledő dübörgés miatt ez a gondolat groteszk foszlányként tovább úszik az éterben.
Mulaeyra egyre távolodó alakjának sem örül, nem tudja, hogy a lány esetleg visszafordul-e segítséget nyújtani, ha arról van szó. Nem kerültek éppen közös nevezőre az iménti szóváltás során, és nem lenne kifejezetten meglepve, ha a másik hátra sem nézve futna egészen Artheniorig. Ő lehet, hogy ezt tenné.
Nolliro kénytelen meghozni egy nehéz döntést, mikor hátrapillantás nélkül is belátja, hogy elmenekülni nem fog tudni. Muszáj lesz neki felvenni a harcot, és még egy lövés talán benne van a pakliban, amíg még közte és üldözője között van némi távolság. Legerősebb képességére kell hagyatkoznia, és legalább megpróbálnia megsebeznie egy találattal „mamát” vagy hátasát. Futás közben észrevesz egy termetes, kidőlt, korhadt fatörzset, tőle enyhén balra. Hirtelen irányt vált, megtesz még jó pár lépést a célig, majd minden erejét összeszedve átugorja a fatörzset, és ahogy landol, már fordul is féltérdre ereszkedve, így némi menedéket lelve a tetemes tereptárgy mögött. Ezzel egy időben nyilat ránt elő a tegezből, és azt az idegre helyezve megfeszíti a fegyvert. Az adrenalin hajtja, s ettől egészen tisztán tud gondolkodni és cselekedni. Pillanatnyi latolgatás után az állat mozgását is számba véve, annak fejét célozza meg. Úgy gondolja, hogy közelharc esetén az ork nő ellen jobb esélyekkel indul. Ha esetleg ki tudná iktatni a vérszomjas állatot... Egész testében zihál, viszont kezei meglepően biztosan tartják a fegyvert, melyet most már az egyetlen bástyának tekint közte, és a biztos halál között. Megvárja, amíg az állat lekövetve irányváltását felé fordul, s a lehetőségekhez mért legjobb pozícióba kerül. Ezt követően az istenekhez és szerencséjéhez fohászkodva a farkas két szeme közé célozva, elereszti nyilát.*
A hozzászólás írója (Nolliro Syaskii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.07 20:19:23
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-07 16:15:57
Üzenet elküldve: 2020-04-07 16:15:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Bíbor és csont//
*Nolliro élettapasztalatának és éles eszének hála meglehetősen jól látja át helyzetüket, és az egyetlen olyan opciót választja, amivel bármi esélyük lehet megmenekülni. Persze a futás egyben felkelti az ork és annak hátasa figyelmét is, akik eddig kényelmes tempóban haladtak, ám rövidesen vágtába ugranak. Az ork nőstény szorosan a farkas hátához simul, ezzel csökkentve a légellenállást, és annak az esélyét, hogy idő közben lezuhan róla. Persze ez a veszély nem igen fenyegeti, olyan biztos kézzel tartja magát, erejének hála ez nem is kifejezetten megerőltető számára. Előtte a két elf lány rohan, és szinte érezni véli finom, porhanyós, édes húsuk ízét a szájában. Wargját is leginkább a vadászösztön és a vérszomj hajtja.
Nolliro és Mulaeyra képzett erdőjáróként tudják, hogy melyek a számukra legkedvezőbb rések, amik őket gyorsíthatják üldözőiket lassíthatják, ennek ellenére csupán egyikük mutat bármiféle haladást. Mulaeyra sebesen Nolliro előtt halad, aki jócskán elmarad tőle, és bármennyire megfeszíti izmait, vagy küzd a testével, de nem képes ezen a helyzeten változtatni. Lehet az azt megelőző edzés túlzottan kimerítette őt, vagy csak szerencse csillaga áldozott le ezen a napon, amikor meggondolatlanul Erdőmélyére tévedt.
Nem bölcs dolog ilyenkor hátranézni, de nem is szükséges, hiszen a méretes állat döngő léptei egyre közelebbről hallatszanak, már Nolliro fülében hevesen dobogó szívét is teljesen elnyomja. Mulaeyra alakját már szinte teljesen elfedik a fák sűrűn helyezkedő törzsei - hacsak meg nem torpan valami ok folytán -, amik közül csupán a vastagabbak kényszerítik kitérésre Nolliro mögött rohanó állatot, az éppen fejlődő facsemetéket mind nemes egyszerűséggel tarolja le, mintha egyszerű fogpiszkálók lennének.*
*Nolliro élettapasztalatának és éles eszének hála meglehetősen jól látja át helyzetüket, és az egyetlen olyan opciót választja, amivel bármi esélyük lehet megmenekülni. Persze a futás egyben felkelti az ork és annak hátasa figyelmét is, akik eddig kényelmes tempóban haladtak, ám rövidesen vágtába ugranak. Az ork nőstény szorosan a farkas hátához simul, ezzel csökkentve a légellenállást, és annak az esélyét, hogy idő közben lezuhan róla. Persze ez a veszély nem igen fenyegeti, olyan biztos kézzel tartja magát, erejének hála ez nem is kifejezetten megerőltető számára. Előtte a két elf lány rohan, és szinte érezni véli finom, porhanyós, édes húsuk ízét a szájában. Wargját is leginkább a vadászösztön és a vérszomj hajtja.
Nolliro és Mulaeyra képzett erdőjáróként tudják, hogy melyek a számukra legkedvezőbb rések, amik őket gyorsíthatják üldözőiket lassíthatják, ennek ellenére csupán egyikük mutat bármiféle haladást. Mulaeyra sebesen Nolliro előtt halad, aki jócskán elmarad tőle, és bármennyire megfeszíti izmait, vagy küzd a testével, de nem képes ezen a helyzeten változtatni. Lehet az azt megelőző edzés túlzottan kimerítette őt, vagy csak szerencse csillaga áldozott le ezen a napon, amikor meggondolatlanul Erdőmélyére tévedt.
Nem bölcs dolog ilyenkor hátranézni, de nem is szükséges, hiszen a méretes állat döngő léptei egyre közelebbről hallatszanak, már Nolliro fülében hevesen dobogó szívét is teljesen elnyomja. Mulaeyra alakját már szinte teljesen elfedik a fák sűrűn helyezkedő törzsei - hacsak meg nem torpan valami ok folytán -, amik közül csupán a vastagabbak kényszerítik kitérésre Nolliro mögött rohanó állatot, az éppen fejlődő facsemetéket mind nemes egyszerűséggel tarolja le, mintha egyszerű fogpiszkálók lennének.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957