//Válaszút az erdő mélyén//
//Roshnek, Greksar, Ordonok//
*Ha Roshnek számára a menekülés a cél, akkor nem biztos, hogy az a megfelelő, ha az Ordonok által javasolt irányt választja. Ha elindulna délnek, meglehet, hogy az erdő elengedné. Mert bár voltak piromán gondolatai, ha elhagyja a vadont, annak már nem lesz oka, és ami a legfontosabb, lehetősége revánsot venni rajta. Erdőmélyét békésebb, déli erdőktől és a civilizált világtól elzáró lápvidék pedig már sokkal alkalmasabb a menekülésre.
A szablyákkal felfegyverzett ork Ordonok javaslatára bólint, a nagydarab szürkebőrű felé csak biccent és megint délkeleti irányba.
Greksarnak már nem tetszik annyira a városinak látszó ork terve a módosított rajtaütéssel. Ő nem kíván kötélnek állni és elhagyni mostani leshelyüket. A gondolata is helytállónak tűnik, hogy ebben az erdőben annak az esélye, hogy megfelelő magaslatot leljenek, szinte egyenlő a nullával. A termetes ork nem mozdul.
Ordonok tartaná magát az új tervhez, indokokat is felsorol, de úgy tűnik, Greksart nem sikerült meggyőznie. Ha a cél az volt, hogy növeljék az esélyeiket, akkor csalódniuk kell. A nagydarab ork nélkül a Roshnek és Ordonok esélyei is csökkentek, hiába próbálnak jobb pozíciót keresni, Greksar esélyei pedig lassan konvergálnak a nulla felé, úgy, hogy egyedül marad.
A tollforgós ork terve bár talán be is válhatna, de egy olyan erdőben, ahol a lombkorona teljesen elzárja a nap útját, nem találni olyan helyet, ahonnan száz méterről rálátni a szürkés füstöt eregető tábortüzükre. Már tíz-tizenöt lépésről se nagyon látni, inkább sejteni, száz lépéssel arrébb pedig mintha már egy új erdőben járnának. Sem helyismeretük, sem megfelelő tapasztalatuk nincs az erdőjárásban ahhoz, hogy olyan pozíciót találjanak, ami megfelel a kritériumoknak.*
//Greksar//
*Maradva eredeti helyén, így egyedül kénytelen szembenézni a rá váró veszélyekkel, amikor a két másik ork tíz-húsz lépésre eltávolodik tőle, már inkább csak a neszezésüket hallja, de látni már nem látja őket. Azt be tudja lőni, merre távoztak.
A távolban a kutyaugatás hirtelen kétségbeesett vonítássá változik, emberek ordibálnak, ijedt-meglepett hangok harsannak, mintha üldözőiket meglepte volna valami. A termetes orkkal szemben, a tábortűz környékén elsuhan valami a bokrok között. Gyors és nem túl nagy, de a valódi méretét nem tudja megállapítani, csak a levelek zörögnek furcsán a bokrok között, amikor elsuhan közöttük. Aztán még egy, kicsivel arrébb, balra tőle, nem messze a bokrok között.*
//Roshnek, Ordonok//
*Gyorsan kiderül, hogy nincs olyan jó hely, ami Ordonok javaslatának megfelel. Greksar eltűnik a sűrűn nőtt fák és az aljnövényzet alkotta vadonban pár pillanat múlva, pedig csak tíz-húsz lépést tettek meg eltávolodva tőle. Magaslatnak semmi nyoma, csak a végtelen vadon, ami a napfényt se nagyon engedi át. Roshnekben felmerülhet a kétely, hogy hátrahagyta az orkot, akivel eddig verekedték magukat, akivel megszökött a pirtianesi lázadásból, valószínűleg aláírva ezzel halálos ítéletét.
De ha ez még nem volna elég, nem messze tőlük, szinte mögöttük, három vad jelenik meg a bokrok között, vicsorogva, agyaraikat harciasan kivillantva vetik meg lábaikat az avarban. A farkasoknál nagyobbnak tűnnek, agyaraik is ehhez mérten nagyobbak. A szőrük tömött, erős, szürkés-kékes árnyalatú, világosabb hullámokkal a hátukon és az oldalán. Az egyiknek biztosan jól látják, hogy a farka buzogányszerű, tüskés gumóban végződik. Tökéletes taktikával állnak fel. Egymástól jó négy-hat lépésre, félkörben, acsargó pofájukkal arra, amerről a két ork érkezett nemrég.*