Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-18 00:13:02
Üzenet elküldve: 2020-05-18 00:13:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
- Úgy hiszem jobb a csend, igen. Bár ha sok a vadállat, akkor a szagunk is feltűnővé tehet.
*Gondolkodik hangosan, Karheia viszont nem halkítja le különösebben a hangját, mert úgy véli, hogy normál beszéd hangerejével aligha provokálna fel bármit is. Remélhetőleg igaza is van.*
- Erdőszellem? Érdekes.
*Karheiához még nem jutott el az Erdőszellem híre, hiszen ahol ő volt nem volt konkrét szelleme az erdőnek, és még csak egy éve van itt. Mindenesetre tetszetős a számára, és gondosan megjegyzi, mivel kapcsolódást vél az Erdőszellem és saját szellem hitük között.
Learon kétkedésének ő maga nem tulajdonítana komolyabb jelentőséget, holott nem szabadna félvállról venni. Viszont mivel Glendron nem hagyja annyiban, és őt is bevonja a vitás kérdésbe, ezért nem tud csak csendben elmenni mellette.*
- Nos, én sem gondolom úgy, hogy erősebb lényeknek kellene megkeresni minket, ha nekünk akad dolgunk velük.
*A következő kérdés hallatán megvonja vállait.*
- Valójában még nem tudhatjuk. Eddig számomra semmi nem mondatja velem azt, hogy kár lett volna útnak indulnunk, de az ellenkezőjét sem. Ugyanakkor még az elején tartunk. Persze én csupán egy kísérője vagyok Learonnak, leginkább neki kell eldöntenie szerinte érdemes e vagy sem.
*Szavai tényszerűek, igyekszik érzelemmentességet erőltetni magára, ahogy sokszor máskor is tette fiatalon, amikor tanácsért fordultak hozzá.*
- De légy türelmes Learon, és ne csüggedj.
*Utóbbi mondatát viszont biztatónak szánja, és egy szelíd mosolyt is megejt a pásztormágus felé.*
- Nos, ameddig lehet maradjunk a kitaposott ösvényen, és lehetőleg nagyon figyeljünk egymásra.
*Szavai enyhe utasítás jelleget rejtenek magukban, hiszen ez végtelenül fontos a számukra, akár életük is múlhat apró hibákon.*
- Úgy hiszem jobb a csend, igen. Bár ha sok a vadállat, akkor a szagunk is feltűnővé tehet.
*Gondolkodik hangosan, Karheia viszont nem halkítja le különösebben a hangját, mert úgy véli, hogy normál beszéd hangerejével aligha provokálna fel bármit is. Remélhetőleg igaza is van.*
- Erdőszellem? Érdekes.
*Karheiához még nem jutott el az Erdőszellem híre, hiszen ahol ő volt nem volt konkrét szelleme az erdőnek, és még csak egy éve van itt. Mindenesetre tetszetős a számára, és gondosan megjegyzi, mivel kapcsolódást vél az Erdőszellem és saját szellem hitük között.
Learon kétkedésének ő maga nem tulajdonítana komolyabb jelentőséget, holott nem szabadna félvállról venni. Viszont mivel Glendron nem hagyja annyiban, és őt is bevonja a vitás kérdésbe, ezért nem tud csak csendben elmenni mellette.*
- Nos, én sem gondolom úgy, hogy erősebb lényeknek kellene megkeresni minket, ha nekünk akad dolgunk velük.
*A következő kérdés hallatán megvonja vállait.*
- Valójában még nem tudhatjuk. Eddig számomra semmi nem mondatja velem azt, hogy kár lett volna útnak indulnunk, de az ellenkezőjét sem. Ugyanakkor még az elején tartunk. Persze én csupán egy kísérője vagyok Learonnak, leginkább neki kell eldöntenie szerinte érdemes e vagy sem.
*Szavai tényszerűek, igyekszik érzelemmentességet erőltetni magára, ahogy sokszor máskor is tette fiatalon, amikor tanácsért fordultak hozzá.*
- De légy türelmes Learon, és ne csüggedj.
*Utóbbi mondatát viszont biztatónak szánja, és egy szelíd mosolyt is megejt a pásztormágus felé.*
- Nos, ameddig lehet maradjunk a kitaposott ösvényen, és lehetőleg nagyon figyeljünk egymásra.
*Szavai enyhe utasítás jelleget rejtenek magukban, hiszen ez végtelenül fontos a számukra, akár életük is múlhat apró hibákon.*
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-10 20:39:21
Üzenet elküldve: 2020-05-10 20:39:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*A mocsár szürkesége után a vadon felüdítő lehetne, ha nem tudnák, hogy hova is érkeztek. Erdőmélye rengetegek oly sok titkot és vadállatot rejthet, de ezzel mindhárman tisztában vannak. Glendron csak röviden bólint Karheia szavaira. Baj mindenhol érheti az embert és ez az ingoványban vagy éppen a vadonban fokozottan igaz.*
- Erdőmélyét Eeyr területének tartják, de saját szabályai és úgymond törvényei vannak. Erdőszellemnek hívják régiesen és még sokan most is így beszélnek róla. *Kezd bele az akolita egy kis teológiai fejtegetésbe.*
- Mint minden erdőnek, saját hierarchiája van, melynek tetején az irbiszek és a lupusfulgurok állnak, de számos itt a más ragadozó is.
*Iránynak északot határozzák meg, Learon és Karheia is ezen a véleményen van.
A pásztormágus szavaira egyetértően bólint.*
- Bár tudásom nagy részét fóliánsokból szereztem, de úgy gondolom, igazad van. Mi itt vendégek vagyunk és ha tiszteletben tartjuk Eeyrt, akkor talán nem eshet bajunk. Nem vagyok nagy erdőjáró, de nektek biztosan van tapasztalatotok, hogy hogyan alkalmazkodjunk. Mint ahogy mondtad, Leanor, kerüljük a hangoskodást. *Bólint újra a férfi korábbi szavaira.*
- Nem tudom, ez a vadon elég nagy. *Néz a félhomályos, sűrű fákkal teletűzdelt vadon felé. Learon kétkedésére viszont odafordul a férfihez.*
- Miért lettél bizonytalan? Elvárnád egy félistentől vagy magától a Fény Úrnőjétől, hogy maga keressen fel, még ha korábban ez meg is történt? *Homlokát ráncolva tekint a férfire, aki eddig magabiztosnak tűnt, most viszont mintha megingott volna utazásuk okában.*
- Te mit gondolsz, Karheia? Érdemes volt útnak indulnunk? *Fordul a lány felé is, mert kíváncsi, vajon hogy gondolja a Learon által felvetetteket. Ő jobban ismeri a férfit, talán a véleményével jobb rálátást kaphat Learon gondolataira.*
*A mocsár szürkesége után a vadon felüdítő lehetne, ha nem tudnák, hogy hova is érkeztek. Erdőmélye rengetegek oly sok titkot és vadállatot rejthet, de ezzel mindhárman tisztában vannak. Glendron csak röviden bólint Karheia szavaira. Baj mindenhol érheti az embert és ez az ingoványban vagy éppen a vadonban fokozottan igaz.*
- Erdőmélyét Eeyr területének tartják, de saját szabályai és úgymond törvényei vannak. Erdőszellemnek hívják régiesen és még sokan most is így beszélnek róla. *Kezd bele az akolita egy kis teológiai fejtegetésbe.*
- Mint minden erdőnek, saját hierarchiája van, melynek tetején az irbiszek és a lupusfulgurok állnak, de számos itt a más ragadozó is.
*Iránynak északot határozzák meg, Learon és Karheia is ezen a véleményen van.
A pásztormágus szavaira egyetértően bólint.*
- Bár tudásom nagy részét fóliánsokból szereztem, de úgy gondolom, igazad van. Mi itt vendégek vagyunk és ha tiszteletben tartjuk Eeyrt, akkor talán nem eshet bajunk. Nem vagyok nagy erdőjáró, de nektek biztosan van tapasztalatotok, hogy hogyan alkalmazkodjunk. Mint ahogy mondtad, Leanor, kerüljük a hangoskodást. *Bólint újra a férfi korábbi szavaira.*
- Nem tudom, ez a vadon elég nagy. *Néz a félhomályos, sűrű fákkal teletűzdelt vadon felé. Learon kétkedésére viszont odafordul a férfihez.*
- Miért lettél bizonytalan? Elvárnád egy félistentől vagy magától a Fény Úrnőjétől, hogy maga keressen fel, még ha korábban ez meg is történt? *Homlokát ráncolva tekint a férfire, aki eddig magabiztosnak tűnt, most viszont mintha megingott volna utazásuk okában.*
- Te mit gondolsz, Karheia? Érdemes volt útnak indulnunk? *Fordul a lány felé is, mert kíváncsi, vajon hogy gondolja a Learon által felvetetteket. Ő jobban ismeri a férfit, talán a véleményével jobb rálátást kaphat Learon gondolataira.*
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-07 17:08:32
Üzenet elküldve: 2020-05-07 17:08:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
*A továbbiakban a bocsánatkérésekből és szabadkozásokból már elég volt, így lezártnak tekinti ezt a témát. Persze ő maga nem így gondolja, de a Glendron-tól elhangzó értem-et egyenesen lezárásnak veszi. A következő lépés, hogy megállapítsák, merre mennek tovább. Eeyr szolgája egy elég nyilvánvaló dologgal áll elő, bár csak az elhangzása után az, hiszen Learonnak eszében sem volt az erdőn átgázolni. Amikor itt járt, volt itt egy csapás, amin keresztülvezették, de most egyrészt nem is onnan jönnek, ahonnan ő akkor betért az erdőbe, másrészt nem is oda menne, szóval marad a járatlan út, arrafelé, amit Rheia a térképen mutat.*
-Akkor irány nagyjából észak felé! *Mutat előre. Egyáltalán nem beszél hangosan, mint általában szokott, hanem hangját amennyire tudja, lehalkítja.*
-Gondolom akkor innentől ne nagyon hangoskodjunk, ha nem akarunk valami ragadozó eledele lenni. *Aztán elindul a megadott irányba, ha más megbeszélnivaló nincsen.*
-Remélem jól tippeltünk és hamarosan megtaláljuk Wojestet. Bár kezdem azt hinni, hogy el se kellett volna indulni. Ha egy félisten meg akar találni valakit, hogy az szolgálja, akkor megteszi, nem? *Tesz fel egy bizonytalan kérdést Glendronnak aki jelenleg hármuk közül a legnagyobb teológiai tudós. Efféle kérdésekre Learon szerint ő adhat választ.*
-Vagyis, úgy értem, lehet csak elküld és közli, hogy majd ő keres ha kellek, mint múltkor.
*A továbbiakban a bocsánatkérésekből és szabadkozásokból már elég volt, így lezártnak tekinti ezt a témát. Persze ő maga nem így gondolja, de a Glendron-tól elhangzó értem-et egyenesen lezárásnak veszi. A következő lépés, hogy megállapítsák, merre mennek tovább. Eeyr szolgája egy elég nyilvánvaló dologgal áll elő, bár csak az elhangzása után az, hiszen Learonnak eszében sem volt az erdőn átgázolni. Amikor itt járt, volt itt egy csapás, amin keresztülvezették, de most egyrészt nem is onnan jönnek, ahonnan ő akkor betért az erdőbe, másrészt nem is oda menne, szóval marad a járatlan út, arrafelé, amit Rheia a térképen mutat.*
-Akkor irány nagyjából észak felé! *Mutat előre. Egyáltalán nem beszél hangosan, mint általában szokott, hanem hangját amennyire tudja, lehalkítja.*
-Gondolom akkor innentől ne nagyon hangoskodjunk, ha nem akarunk valami ragadozó eledele lenni. *Aztán elindul a megadott irányba, ha más megbeszélnivaló nincsen.*
-Remélem jól tippeltünk és hamarosan megtaláljuk Wojestet. Bár kezdem azt hinni, hogy el se kellett volna indulni. Ha egy félisten meg akar találni valakit, hogy az szolgálja, akkor megteszi, nem? *Tesz fel egy bizonytalan kérdést Glendronnak aki jelenleg hármuk közül a legnagyobb teológiai tudós. Efféle kérdésekre Learon szerint ő adhat választ.*
-Vagyis, úgy értem, lehet csak elküld és közli, hogy majd ő keres ha kellek, mint múltkor.
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-07 00:49:12
Üzenet elküldve: 2020-05-07 00:49:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
*Kedvesnek találja, hogy Learon bocsánatot kér, ahogy azt is, hogy Glendron magára veszi a felelősséget.*
- Baj mindenhol érheti az embert.
*Zárja rövidre a beszélgetést, és inkább a lényegi kérdéssel foglalkoznak, ami a vadállatok mennyisége. Sajnos sejtései beigazolódnak, és nem kap megnyugtató választ rá, amire csak kissé csalódottan elhúzza a száját.*
- Nem, nem hallottam róla.
*Feleli kurtán Learon kérdésére, és ahelyett, hogy az aprócska kecskeméretű állattal foglalkozna inkább a térképet fürkészi. Glendron viszont megfogalmazza azt ami egyébként aggasztja őt is.*
- Igen, én is ettől tartok. Ami viszont kellemetlen, ha tényleg ilyen sok a vadállat.
*Megvonja végül a vállait. Nyilván aggódik, de főleg az ingoványos kis baleset után nem fog visszafordulni, és hátat fordítani társainak.*
- Nagyjából észak felé kell mennünk, ha minden igaz.
*Már ha a rövid versikére tett tippje helyes volt, ami úgyis akkor fog kiderülni, ha megérkeztek oda.*
*Kedvesnek találja, hogy Learon bocsánatot kér, ahogy azt is, hogy Glendron magára veszi a felelősséget.*
- Baj mindenhol érheti az embert.
*Zárja rövidre a beszélgetést, és inkább a lényegi kérdéssel foglalkoznak, ami a vadállatok mennyisége. Sajnos sejtései beigazolódnak, és nem kap megnyugtató választ rá, amire csak kissé csalódottan elhúzza a száját.*
- Nem, nem hallottam róla.
*Feleli kurtán Learon kérdésére, és ahelyett, hogy az aprócska kecskeméretű állattal foglalkozna inkább a térképet fürkészi. Glendron viszont megfogalmazza azt ami egyébként aggasztja őt is.*
- Igen, én is ettől tartok. Ami viszont kellemetlen, ha tényleg ilyen sok a vadállat.
*Megvonja végül a vállait. Nyilván aggódik, de főleg az ingoványos kis baleset után nem fog visszafordulni, és hátat fordítani társainak.*
- Nagyjából észak felé kell mennünk, ha minden igaz.
*Már ha a rövid versikére tett tippje helyes volt, ami úgyis akkor fog kiderülni, ha megérkeztek oda.*
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-29 09:38:35
Üzenet elküldve: 2020-04-29 09:38:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*Glendor sem szívesen szólal meg az út további részén míg elérik Erdőmélye és az ingoványos vidék láthatatlan határát és átlépnek lassan a zabolázatlan vadonba. A napot fényét leárnyékolják az egymásba kapaszkodó lombok, enyhe félhomály uralkodik a sűrű erdőben.*
- Én sem. Egyszerre félelmetes és gyönyörű. *Szólal meg Glendor áhítattal a hangjában, amikor Karheia kérdésére válaszol.*
- Rengeteg van az erdőben. *Fordul a lány felé, amikor a vadállatokról kérdezi őket.
Learon, amikor maguk mögött hagyják az ingoványos részeket, bocsánatot kér, a szerzetes felé fordul.*
- Az én hibám, nem figyeltem eléggé. *Mondja szemlesütve, nem örül, hogy galibát okozott, de az óvatlanokkal megeshet az ilyen baleset.
Amikor aztán a pásztormágus kimondja, hogy ő már mennyiszer kelt át a lápon baleset nélkül, Glendronon látszik, hogy nem örül az összehasonlításnak.*
- Értem. *Reagálja le Learon szavait és indul tovább előre, míg el nem érik Erdőmélyét. A vadállatok felsorolásába már nem is szól bele csak a vadon fürkészi. A kérdésre csak nemet int a fejével, mert valóban nem látta még az említett állatot.*
- Merre tovább? *Kérdi aztán és Karheia térképe felé pillant.*
- Kétlem, hogy a járt úton megtalálnátok, amit kerestek. *Jelzi, hogy a térképnek talán most nem vehetik hasznát. Erdőmélyén nincsenek utak vagy kitaposott ösvények. Akik valóban ismerik a vadon, ismerhetnek titkos ösvényeket vagy követhetik az állatok nyomait, de biztosat nehezen tudhat az ember és akit vagy amit Learonék keresnek, nem hiába választhatta ezt az erdőt.*
*Glendor sem szívesen szólal meg az út további részén míg elérik Erdőmélye és az ingoványos vidék láthatatlan határát és átlépnek lassan a zabolázatlan vadonba. A napot fényét leárnyékolják az egymásba kapaszkodó lombok, enyhe félhomály uralkodik a sűrű erdőben.*
- Én sem. Egyszerre félelmetes és gyönyörű. *Szólal meg Glendor áhítattal a hangjában, amikor Karheia kérdésére válaszol.*
- Rengeteg van az erdőben. *Fordul a lány felé, amikor a vadállatokról kérdezi őket.
Learon, amikor maguk mögött hagyják az ingoványos részeket, bocsánatot kér, a szerzetes felé fordul.*
- Az én hibám, nem figyeltem eléggé. *Mondja szemlesütve, nem örül, hogy galibát okozott, de az óvatlanokkal megeshet az ilyen baleset.
Amikor aztán a pásztormágus kimondja, hogy ő már mennyiszer kelt át a lápon baleset nélkül, Glendronon látszik, hogy nem örül az összehasonlításnak.*
- Értem. *Reagálja le Learon szavait és indul tovább előre, míg el nem érik Erdőmélyét. A vadállatok felsorolásába már nem is szól bele csak a vadon fürkészi. A kérdésre csak nemet int a fejével, mert valóban nem látta még az említett állatot.*
- Merre tovább? *Kérdi aztán és Karheia térképe felé pillant.*
- Kétlem, hogy a járt úton megtalálnátok, amit kerestek. *Jelzi, hogy a térképnek talán most nem vehetik hasznát. Erdőmélyén nincsenek utak vagy kitaposott ösvények. Akik valóban ismerik a vadon, ismerhetnek titkos ösvényeket vagy követhetik az állatok nyomait, de biztosat nehezen tudhat az ember és akit vagy amit Learonék keresnek, nem hiába választhatta ezt az erdőt.*
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-26 13:14:53
Üzenet elküldve: 2020-04-26 13:14:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
*Az újabb megerősítésre, miszerint ő a nap hőse, csak legyint egyet mosolyogva. Már elmondta a magáét, a többi csak felesleges szócséplés lenne.*
-Mindenképpen! Nagyon veszélyes tud lenni egy-egy ilyen seb! *Ismétli magát immáron tényleg feleslegesen, de ha már kimondta a szavait, inkább ragaszkodik hozzájuk, úgy kevésbé tűnik ostobaságnak.*
-Elnézést kell kérnem! *Fordul a férfihoz, amint kicsit szilárdabb talajt érez a lába alatt és maguk mögött hagyják a mocsarat.*
-Ha nem ragaszkodom ahhoz, hogy a Mágustoronyba menjünk, akkor nem történik ez a baleset. Vagy, legalábbis kisebb lett volna rá az esély. *Mivel így is úgyis át kellett menniük az ingoványon, jobb lett volna, ha nem teszik meg többször az utat.*
-Csak, én már vagy tucatszám jöttem át itt és soha semmi nem volt! *Vakarja meg a tarkóját, mert amikor kimondja a szavakat, már kicsit bánja is, hiszen óhatatlanul arra utal vele, hogy Glendron hibája volt a dolog, pedig akármelyikükkel megeshetett volna, hogy rossz helyre lép és elnyeli a láp. Aztán Karheia kérdésére figyel, és bólint egyet.*
-Voltam már, de nem sokszor. Veszélyes hely, veszélyes ragadozókkal! *Húzza el a száját, mert nagyon nem örül, hogy ide vezette őket az Eeyr utáni kutatás. Jobb lett volna, ha inkább valami romos szektatemplom, vagy bármi más, de nem a környék egyik legveszélyesebb helye.*
-Erdei irbisz, farkasok, lupusfulgur, de ez utóbbit én még nem láttam élőben. *Aztán elgondolkodik, és végül mosolyogva fordul a társaihoz.*
-De tudjátok mit szeretnék látni? *Nem várat sokáig a válasszal, még akkor sem, ha semmi érdeklődést nem lát a többieken.*
-Egy félénk zinarist! Hallottatok már róla? Olyanok, mint a kecskék, de nagyon sok dologra idomíthatóak. Elvileg nagyon okosak és aprócskák! *Mutatja a kezével is, de közben nem felejti el, hogy hol is vannak és ezért nem is beszél túl hangosan, nehogy felidegesítse az erdő népeit.*
*Az újabb megerősítésre, miszerint ő a nap hőse, csak legyint egyet mosolyogva. Már elmondta a magáét, a többi csak felesleges szócséplés lenne.*
-Mindenképpen! Nagyon veszélyes tud lenni egy-egy ilyen seb! *Ismétli magát immáron tényleg feleslegesen, de ha már kimondta a szavait, inkább ragaszkodik hozzájuk, úgy kevésbé tűnik ostobaságnak.*
-Elnézést kell kérnem! *Fordul a férfihoz, amint kicsit szilárdabb talajt érez a lába alatt és maguk mögött hagyják a mocsarat.*
-Ha nem ragaszkodom ahhoz, hogy a Mágustoronyba menjünk, akkor nem történik ez a baleset. Vagy, legalábbis kisebb lett volna rá az esély. *Mivel így is úgyis át kellett menniük az ingoványon, jobb lett volna, ha nem teszik meg többször az utat.*
-Csak, én már vagy tucatszám jöttem át itt és soha semmi nem volt! *Vakarja meg a tarkóját, mert amikor kimondja a szavakat, már kicsit bánja is, hiszen óhatatlanul arra utal vele, hogy Glendron hibája volt a dolog, pedig akármelyikükkel megeshetett volna, hogy rossz helyre lép és elnyeli a láp. Aztán Karheia kérdésére figyel, és bólint egyet.*
-Voltam már, de nem sokszor. Veszélyes hely, veszélyes ragadozókkal! *Húzza el a száját, mert nagyon nem örül, hogy ide vezette őket az Eeyr utáni kutatás. Jobb lett volna, ha inkább valami romos szektatemplom, vagy bármi más, de nem a környék egyik legveszélyesebb helye.*
-Erdei irbisz, farkasok, lupusfulgur, de ez utóbbit én még nem láttam élőben. *Aztán elgondolkodik, és végül mosolyogva fordul a társaihoz.*
-De tudjátok mit szeretnék látni? *Nem várat sokáig a válasszal, még akkor sem, ha semmi érdeklődést nem lát a többieken.*
-Egy félénk zinarist! Hallottatok már róla? Olyanok, mint a kecskék, de nagyon sok dologra idomíthatóak. Elvileg nagyon okosak és aprócskák! *Mutatja a kezével is, de közben nem felejti el, hogy hol is vannak és ezért nem is beszél túl hangosan, nehogy felidegesítse az erdő népeit.*
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-26 12:24:33
Üzenet elküldve: 2020-04-26 12:24:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bíbor és csont //
// Zárás //
* Ahogy Eyra egyre közelebb ér hozzájuk, mindennél tisztábban hallja a warg szigorú, figyelmeztető hangját. Ezt a küldetést nagyon komolyan kell venniük. El sem hiszi, hogy végül sikerült túlélniük ezt a csatát, tisztában van vele, hogy Erdőszellem nélkül ők már rég az ork család asztalán lennének, finom lakomaként elkészítve a két fiatal elf lány. Viszont most ketten maradtak, az erdő elcsendesedett, felruházták őket egy feladattal, és elöntheti őket a boldogító mámor, amiért kaptak egy második esélyt az életre.
Amint látja, hogy Nol sérült lábbal szedi össze fegyvereit, kissé bűntudat járja át a lelkét, amiért nem segített neki. Viszont még a sokk hatása alatt nem tud olyan tisztán gondolkodni, ahogy kellene. Alig bír megszólalni. *
- Felfogni sem bírom jelenleg, hogy mi történt. Egyik pillanatban még teljes bizonyossággal a halál torkában voltunk, aztán egyszer csak vége, megúsztuk épp bőrrel.
* Itt bűntudatosan Nol combjára téved a tekintete. *
- Vagyis... majdnem épp bőrrel. Kérlek, ne haragudj, hogy a segítségem nem érkezett meg időben. Lehet, hogy semmi sérülést nem szenvedtél volna, ha nem tévesztek annyit.
* Eyrának eszébe sem jut, hogy a "meglepetés" előtt Nol épp célkeresztben tartotta őt sebes és halálos nyilával. Csak remélni tudja, hogy Nolnak sincs most ereje és kedve újra bizalmatlankodni vele. Inkább megfogadja a tanácsát és elindul, lép egyet barátnője felé. *
- Gyere, kérlek, engedd meg, hogy segítsek. Egyedül nem tudsz innen kibotorkálni.
* Nyújtja a karját Nol felé, hogy átkarolja. Bízik benne, hogy a kissé vad elf lány most félreteszi gőgjét és elfogadja Eyra segítségét. Együtt majd kitalálnak valami megoldást mindenre. Így talán újra megismerheti Nolt, ha sikerül egymás bizalmába férkőzni, bár tudja, hogy ehhez több idő kell, viszont most csak arra kell koncentrálniuk, hogy miként induljanak el az Erdőszellem által megadott úton. *
// Zárás //
* Ahogy Eyra egyre közelebb ér hozzájuk, mindennél tisztábban hallja a warg szigorú, figyelmeztető hangját. Ezt a küldetést nagyon komolyan kell venniük. El sem hiszi, hogy végül sikerült túlélniük ezt a csatát, tisztában van vele, hogy Erdőszellem nélkül ők már rég az ork család asztalán lennének, finom lakomaként elkészítve a két fiatal elf lány. Viszont most ketten maradtak, az erdő elcsendesedett, felruházták őket egy feladattal, és elöntheti őket a boldogító mámor, amiért kaptak egy második esélyt az életre.
Amint látja, hogy Nol sérült lábbal szedi össze fegyvereit, kissé bűntudat járja át a lelkét, amiért nem segített neki. Viszont még a sokk hatása alatt nem tud olyan tisztán gondolkodni, ahogy kellene. Alig bír megszólalni. *
- Felfogni sem bírom jelenleg, hogy mi történt. Egyik pillanatban még teljes bizonyossággal a halál torkában voltunk, aztán egyszer csak vége, megúsztuk épp bőrrel.
* Itt bűntudatosan Nol combjára téved a tekintete. *
- Vagyis... majdnem épp bőrrel. Kérlek, ne haragudj, hogy a segítségem nem érkezett meg időben. Lehet, hogy semmi sérülést nem szenvedtél volna, ha nem tévesztek annyit.
* Eyrának eszébe sem jut, hogy a "meglepetés" előtt Nol épp célkeresztben tartotta őt sebes és halálos nyilával. Csak remélni tudja, hogy Nolnak sincs most ereje és kedve újra bizalmatlankodni vele. Inkább megfogadja a tanácsát és elindul, lép egyet barátnője felé. *
- Gyere, kérlek, engedd meg, hogy segítsek. Egyedül nem tudsz innen kibotorkálni.
* Nyújtja a karját Nol felé, hogy átkarolja. Bízik benne, hogy a kissé vad elf lány most félreteszi gőgjét és elfogadja Eyra segítségét. Együtt majd kitalálnak valami megoldást mindenre. Így talán újra megismerheti Nolt, ha sikerül egymás bizalmába férkőzni, bár tudja, hogy ehhez több idő kell, viszont most csak arra kell koncentrálniuk, hogy miként induljanak el az Erdőszellem által megadott úton. *
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-26 07:25:10
Üzenet elküldve: 2020-04-26 07:25:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bíbor és csont//
//Zárás//
*Ostobaság lenne nem elraktározni mélyen az utasítást, melyet az Erdőszellemtől kaptak. Többet nem fogja kihúzni a gyufát, hiszen az végzetes lenne. A fizikai halál nem érdekli annyira, mint az a vonulata a dolognak, hogy lényegében a természet tagadja ki köreiből, ha csalódást okoz. A feladatot nem bukhatja el, ilyen lehetőség nem szerepel a szótárában – egyébként sem, nemhogy ilyen horderejű dolognál. Mantraszerűen ismételgeti magában a nemrég elhangzott szavakat a vörös magra, és a kilenc lény élő vizére vonatkozóan. Fogaskerekei szándékuk szerint gőzerővel kattognának, de sérülése és fáradtsága miatt teste ezt az óhajt egyelőre képtelen teljesíteni. Annyira képes, hogy mélyen az eszébe vési a feladat tartalmát és súlyát, majd bólint a farkasnak, mielőtt az elegánsan távozna. A neszek okozóit is magával vonja a bestia, s így ketten maradnak Eyrával, aki egyre közelebb lépdel hozzá.
Nol bicegve indul, hogy összeszedje elhajigált fegyvereit. Nem messze tőle ott hever a meglepő módon sértetlen hosszú íj, és valahol a közelben lapul dobótőre is. Csapzottan, büdösen és fáradtan, már-már delíriumos állapotban igyekszik mindenét összeszedni. Lassacskán sikerrel jár, és ekkor finoman íjára támaszkodva felegyenesedik. Nem akar túl sok súlyt a fegyverre helyezni, de muszáj megpihennie még egy pillanatra. Mély, megkönnyebbült sóhaj szakad fel mellkasából, ahogy bágyadt mosollyal Eyra szemébe néz.*
- Elhiszed ezt? *A vöröshajú elf lány sokkal jobb állapotban lehet mint Nol, hiszen őt nem szúrták át egy lándzsával, és nem hányta le egy óriási farkas.* Menjünk innen!
*Nem vágyik másra, mint sérülése kezeltetésére, egy kiadós fürdésre és egy óriási alvásra. Minden egyéb a holnap zenéje. Viszonylag gyorsan zajlottak le az események, így még éppen lehet idejük az éj leszállta előtt a város szélére érni. Ha szerencséjük van, találhatnak is valakit, aki a megfelelő gyógynövényeket Nol combjára dörzsölve már éjszakára enyhítheti kissé fájdalmát.
Korábbi nézeteltérésük Nol részéről feledésbe merült. Legalábbis a mai nap folytatása biztos nem ennek felemlegetése jegyében zajlik majd. Eyrától is függ nyilván, de vélhetően együtt hagyják majd el a harc helyszínét. Nol még egy utolsó lehetőséget megragadva felemeli tekintetét, és végigpásztázza a lombkoronát, utoljára boldog hálát adva az Erdőszellem kegyességéért. Ha teheti, társára támaszkodik, hogy a fák két összekapaszkodó elf nő alakját nyeljék el, ahogy azok elindulnak Arthenior felé.*
//Zárás//
*Ostobaság lenne nem elraktározni mélyen az utasítást, melyet az Erdőszellemtől kaptak. Többet nem fogja kihúzni a gyufát, hiszen az végzetes lenne. A fizikai halál nem érdekli annyira, mint az a vonulata a dolognak, hogy lényegében a természet tagadja ki köreiből, ha csalódást okoz. A feladatot nem bukhatja el, ilyen lehetőség nem szerepel a szótárában – egyébként sem, nemhogy ilyen horderejű dolognál. Mantraszerűen ismételgeti magában a nemrég elhangzott szavakat a vörös magra, és a kilenc lény élő vizére vonatkozóan. Fogaskerekei szándékuk szerint gőzerővel kattognának, de sérülése és fáradtsága miatt teste ezt az óhajt egyelőre képtelen teljesíteni. Annyira képes, hogy mélyen az eszébe vési a feladat tartalmát és súlyát, majd bólint a farkasnak, mielőtt az elegánsan távozna. A neszek okozóit is magával vonja a bestia, s így ketten maradnak Eyrával, aki egyre közelebb lépdel hozzá.
Nol bicegve indul, hogy összeszedje elhajigált fegyvereit. Nem messze tőle ott hever a meglepő módon sértetlen hosszú íj, és valahol a közelben lapul dobótőre is. Csapzottan, büdösen és fáradtan, már-már delíriumos állapotban igyekszik mindenét összeszedni. Lassacskán sikerrel jár, és ekkor finoman íjára támaszkodva felegyenesedik. Nem akar túl sok súlyt a fegyverre helyezni, de muszáj megpihennie még egy pillanatra. Mély, megkönnyebbült sóhaj szakad fel mellkasából, ahogy bágyadt mosollyal Eyra szemébe néz.*
- Elhiszed ezt? *A vöröshajú elf lány sokkal jobb állapotban lehet mint Nol, hiszen őt nem szúrták át egy lándzsával, és nem hányta le egy óriási farkas.* Menjünk innen!
*Nem vágyik másra, mint sérülése kezeltetésére, egy kiadós fürdésre és egy óriási alvásra. Minden egyéb a holnap zenéje. Viszonylag gyorsan zajlottak le az események, így még éppen lehet idejük az éj leszállta előtt a város szélére érni. Ha szerencséjük van, találhatnak is valakit, aki a megfelelő gyógynövényeket Nol combjára dörzsölve már éjszakára enyhítheti kissé fájdalmát.
Korábbi nézeteltérésük Nol részéről feledésbe merült. Legalábbis a mai nap folytatása biztos nem ennek felemlegetése jegyében zajlik majd. Eyrától is függ nyilván, de vélhetően együtt hagyják majd el a harc helyszínét. Nol még egy utolsó lehetőséget megragadva felemeli tekintetét, és végigpásztázza a lombkoronát, utoljára boldog hálát adva az Erdőszellem kegyességéért. Ha teheti, társára támaszkodik, hogy a fák két összekapaszkodó elf nő alakját nyeljék el, ahogy azok elindulnak Arthenior felé.*
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-26 04:28:50
Üzenet elküldve: 2020-04-26 04:28:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Bíbor és csont//
- A hála önmagában kevés.
*Érkezik a szigorú válasz a warg mozdulatlanra tátott szájából.*
- Tegyetek eleget a feladatnak a kiszabott ideig, és jutalom lesz a jussotok, ha elbuktok, akkor pedig elveszem ami engem illet.
*A warg lassan felemeli fejét a lombkorona felé, majd egy mély lélegzetvétel után egészen kísérteties hangon kezd vonítani. A méretes vadállat hangjában mintha ezernyi másik lélek éneke csendülne fel egyszerre. Pár hosszú pillanatig tart mindez, és a távolban válasz is érkezik hasonló formában a többi gyönyörű bestiától, akik meghallották az Erdőszellem hívását. Nem tart sokáig, ezt követően az állat tekintetét Mulaeyrára, majd utána Nollirora emeli.*
- Emlékezzetek!
*Egy apró biccentésszerű mozdulattal nyugtázza parancsát, és elindul a tisztás irányába, ahonnan az őrült hajsza kezdetét vette. Az apró állatok levelek zizegése mellett lelkesen csipogó, vékony hangon követi a komótosan távozó, fenséges bestiát.
Ezt követően az erdő elcsendesedik, és Nollirot, illetve Mulaeyrát már semmi sem zavarja itt létük során.*
- A hála önmagában kevés.
*Érkezik a szigorú válasz a warg mozdulatlanra tátott szájából.*
- Tegyetek eleget a feladatnak a kiszabott ideig, és jutalom lesz a jussotok, ha elbuktok, akkor pedig elveszem ami engem illet.
*A warg lassan felemeli fejét a lombkorona felé, majd egy mély lélegzetvétel után egészen kísérteties hangon kezd vonítani. A méretes vadállat hangjában mintha ezernyi másik lélek éneke csendülne fel egyszerre. Pár hosszú pillanatig tart mindez, és a távolban válasz is érkezik hasonló formában a többi gyönyörű bestiától, akik meghallották az Erdőszellem hívását. Nem tart sokáig, ezt követően az állat tekintetét Mulaeyrára, majd utána Nollirora emeli.*
- Emlékezzetek!
*Egy apró biccentésszerű mozdulattal nyugtázza parancsát, és elindul a tisztás irányába, ahonnan az őrült hajsza kezdetét vette. Az apró állatok levelek zizegése mellett lelkesen csipogó, vékony hangon követi a komótosan távozó, fenséges bestiát.
Ezt követően az erdő elcsendesedik, és Nollirot, illetve Mulaeyrát már semmi sem zavarja itt létük során.*
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-26 04:07:52
Üzenet elküldve: 2020-04-26 04:07:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
*Karheia kezd rájönni, hogy Learon néha a leglehetetlenebb ötletekkel áll elő, például azt javasolva, hogy Glendron ki kellene tisztítsa ruháit, amikor legkisebb gondjuk is nagyobb ennél. Ez némileg bosszantani kezdi, főleg mert nem első eset, és biztos benne, hogy nem is az utolsó, de ugyan ki ne tudná kedvelni Learont? Rögvest el is feledi ezeket az apró hibákat, ahogy a pásztormágus szerénykedve hárítja a dicséreteket, és Glendron esetlegs sebei felől érdeklődik.
Az út többi részét többnyire némán teszi meg, hacsak a többiek nem kezdenek beszélgetésbe. Egyáltalán nem zavarja a csend, az viszont fontos számára, hogy összepontosítani tudjon, mielőtt újabb váratlan baj érné őket. Végül megszólal, ezúttal látszólagos csevegése más szándékot is rejt magában.*
- Voltatok már itt valaha? Én bevallom őszintén, még soha.
*Mivel nem ismeri Erdőmélyét, így talán érthető is hangjából kicsengő aggodalma. Karheia reményei szerint nem kell letérniük az útról, hiszen akkor könnyen eltévedhetnek, de ha tényleg oda kell menniük, amit megtippelt, akkor sajnos ez elkerülhetetlen lesz a számukra.
Elő is veszi térképét, és csak azt a részt hajtogatja ki, ami Erdőmélye felsőbb területeit ábrázolja. Tekintetével először megkeresi a folyó vékony ágazódásaival átszelt területet, majd a kitaposott útvonalat amin elméletben haladnak.*
- Mennyire jellemzőek itt a vadállatok?
*Teszi fel a következő kérdését, és szinte fel sem néz a papírosból, csak hümmögve tanulmányozza azt.*
*Karheia kezd rájönni, hogy Learon néha a leglehetetlenebb ötletekkel áll elő, például azt javasolva, hogy Glendron ki kellene tisztítsa ruháit, amikor legkisebb gondjuk is nagyobb ennél. Ez némileg bosszantani kezdi, főleg mert nem első eset, és biztos benne, hogy nem is az utolsó, de ugyan ki ne tudná kedvelni Learont? Rögvest el is feledi ezeket az apró hibákat, ahogy a pásztormágus szerénykedve hárítja a dicséreteket, és Glendron esetlegs sebei felől érdeklődik.
Az út többi részét többnyire némán teszi meg, hacsak a többiek nem kezdenek beszélgetésbe. Egyáltalán nem zavarja a csend, az viszont fontos számára, hogy összepontosítani tudjon, mielőtt újabb váratlan baj érné őket. Végül megszólal, ezúttal látszólagos csevegése más szándékot is rejt magában.*
- Voltatok már itt valaha? Én bevallom őszintén, még soha.
*Mivel nem ismeri Erdőmélyét, így talán érthető is hangjából kicsengő aggodalma. Karheia reményei szerint nem kell letérniük az útról, hiszen akkor könnyen eltévedhetnek, de ha tényleg oda kell menniük, amit megtippelt, akkor sajnos ez elkerülhetetlen lesz a számukra.
Elő is veszi térképét, és csak azt a részt hajtogatja ki, ami Erdőmélye felsőbb területeit ábrázolja. Tekintetével először megkeresi a folyó vékony ágazódásaival átszelt területet, majd a kitaposott útvonalat amin elméletben haladnak.*
- Mennyire jellemzőek itt a vadállatok?
*Teszi fel a következő kérdését, és szinte fel sem néz a papírosból, csak hümmögve tanulmányozza azt.*
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-22 22:21:31
Üzenet elküldve: 2020-04-22 22:21:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bíbor és csont //
// A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz //
* Eyra mély dühe és bosszúvágya egészen addig a pillanatig tart, mígnem egy különös szellő átjárja az erdőt. Nem érti, nem tudja, mi lelte, de íját tartó keze lehullik teste mellé. Egyszeriben elszállt belőle az adrenalin, csak a fáradtság maradt. A menekülés kivette minden erejét, eddig ezt nem is tapasztalhatta. Valami különös érzés keríti hatalmába, nem tudja, hova tenni. Érzékeli ugyan a halk neszezéseket maga körül, de nem tud rájuk koncentrálni. Ernyedtségében is csak Nolra figyel. *
~ Segítenem kell neki. ~
* Aztán látja, hogy a warg is megtorpan. Nem érti a jelenetet, először úgy véli, hogy fáradt elméje űz vele csúf tréfát, hisz az ilyen nem lehetséges. Egyetlen mozdulat lenne az ellenfélnek, és nekik annyi. Viszont az ork és hátasa egyetlen mozdulatot sem tesz. Halkan, de hozzá is eljutnak a nőstény szavai, amit egyáltalán nem bír elhinni. Reménytelen helyzetükben Erdőszellem jön segítségükre. Neki köszönhetik az életüket és azt, hogy ezen a napon nem kell ork csemegének lenniük. Ettől hálásabb nem is lehetne.
Eyra felkapja a fejét, mikor a warg megmozdul, de valamiért nem ijed meg, nem veszi elő nyilát, hogy éreztesse, még mindig ott van és Nol védelmére siet, ha kell. Viszont a bestia csak fejét szegi fel, az ő hangja jobban eljut Eyrához is, szinte átjárja egész testét az a mély zengés. Még fel sem foghatta a mondat értelmét, mikor a farkas Nol lábára ürití gyomortaralmát. Felfordulhatna ettől a látványtól az elf lány bensője, de annyira nyugodt, hogy most nem hatják meg az ilyenek.
Abból a távolból szinte nem is látja azt a bizonyos szóban forgó magocskát, viszont Nol zsebre teszi, és amint megpróbálkozik a talpra állással, Eyra azon nyomban elindul feléjük. Nem tudhatja, hogy most már tényleg biztonságban vannak-e, de barátnője sérült, így hát egyedül szinte képtelen lesz eljönni onnan. Lassan lépked, nem szeretné, ha ezek a lények fenyegetésnek vennék közeledtét. Azt viszont nem sejti, hogy Nol mire vár. *
~ Lehetséges, hogy mozdulni sem tud a sérült lába miatt. Vajon a nagy küzdelemben Nol észrevett engem? Tudja, hogy itt vagyok és számíthat rám? Nos, ez hamarosan kiderül. ~
* Azzal Eyra minden egyes lépését megfontolva tovább csökkenti maguk között a távolságot. *
// A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz //
* Eyra mély dühe és bosszúvágya egészen addig a pillanatig tart, mígnem egy különös szellő átjárja az erdőt. Nem érti, nem tudja, mi lelte, de íját tartó keze lehullik teste mellé. Egyszeriben elszállt belőle az adrenalin, csak a fáradtság maradt. A menekülés kivette minden erejét, eddig ezt nem is tapasztalhatta. Valami különös érzés keríti hatalmába, nem tudja, hova tenni. Érzékeli ugyan a halk neszezéseket maga körül, de nem tud rájuk koncentrálni. Ernyedtségében is csak Nolra figyel. *
~ Segítenem kell neki. ~
* Aztán látja, hogy a warg is megtorpan. Nem érti a jelenetet, először úgy véli, hogy fáradt elméje űz vele csúf tréfát, hisz az ilyen nem lehetséges. Egyetlen mozdulat lenne az ellenfélnek, és nekik annyi. Viszont az ork és hátasa egyetlen mozdulatot sem tesz. Halkan, de hozzá is eljutnak a nőstény szavai, amit egyáltalán nem bír elhinni. Reménytelen helyzetükben Erdőszellem jön segítségükre. Neki köszönhetik az életüket és azt, hogy ezen a napon nem kell ork csemegének lenniük. Ettől hálásabb nem is lehetne.
Eyra felkapja a fejét, mikor a warg megmozdul, de valamiért nem ijed meg, nem veszi elő nyilát, hogy éreztesse, még mindig ott van és Nol védelmére siet, ha kell. Viszont a bestia csak fejét szegi fel, az ő hangja jobban eljut Eyrához is, szinte átjárja egész testét az a mély zengés. Még fel sem foghatta a mondat értelmét, mikor a farkas Nol lábára ürití gyomortaralmát. Felfordulhatna ettől a látványtól az elf lány bensője, de annyira nyugodt, hogy most nem hatják meg az ilyenek.
Abból a távolból szinte nem is látja azt a bizonyos szóban forgó magocskát, viszont Nol zsebre teszi, és amint megpróbálkozik a talpra állással, Eyra azon nyomban elindul feléjük. Nem tudhatja, hogy most már tényleg biztonságban vannak-e, de barátnője sérült, így hát egyedül szinte képtelen lesz eljönni onnan. Lassan lépked, nem szeretné, ha ezek a lények fenyegetésnek vennék közeledtét. Azt viszont nem sejti, hogy Nol mire vár. *
~ Lehetséges, hogy mozdulni sem tud a sérült lába miatt. Vajon a nagy küzdelemben Nol észrevett engem? Tudja, hogy itt vagyok és számíthat rám? Nos, ez hamarosan kiderül. ~
* Azzal Eyra minden egyes lépését megfontolva tovább csökkenti maguk között a távolságot. *
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-19 16:29:39
Üzenet elküldve: 2020-04-19 16:29:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bíbor és csont//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz//
*Nolliro az egyik pillanatban még vicsorogva készül a halállal való összecsapásra, a másikban pedig anélkül, hogy ő irányítaná a folyamatokat, teste szinte ellazul, tőrt tartó keze combja mellett ernyedten ereszkedik le. Nem érti mi történik, de először egy ismeretlen ösztön által vezérelve felnéz a fák koronái felé, és meleg hála járja át ahogy arcát megérinti az a pár kósza fénysugár, mely a levelek közt még éppen képes áthatolni. Nem tudja, miért hálás, de a széllel együtt ez az érzés is átjárja minden porcikáját. Egy kósza könnycsepp is legördül zöld szeméből, az elfnek pedig fogalma sincs, hogy miért, de megkönnyebbül. Kiszáll belőle a harc által felélesztett vehemencia, és annak helyét ólmos fáradtság, és még egy furcsa, meghatározhatatlan érzet veszi át. Egy pillanatra behunyja szemét, mélyet lélegzik, és mikor ismét felemeli pilláit, már a vele szemben álló néhány lépést tolató wargot nézi. Hitetlenkedve hallgatja az ork nőstény szavait.*
~ Túléltük...? ~
*Hallotta az apró neszekkel megjelenő élőlényeket, de most van ideje, hogy mindez tudatosuljon is benne. Sosem élt még át ehhez foghatót. Mindig is közel érezte magát az Erdőszellemhez, de még sosem találkozott ereje ilyen kézzelfogható kiteljesedésével. Ismételten lenyűgözi a természet hatalma, egyként dobbanó sok apró szíve. Ebben a pillanatban még ádáz ellenfelei felé is furcsa nyitottsággal és elfogadással fordul. Nem érez gyűlöletet a lény iránt, aki az imént majdnem átharapta torzóját, és ork lovasa iránt sem, aki pedig átszúrta combját egy lándzsával. Ahogy a farkas szemében tudatos értelem csillan, s pofája szóra nyílik, Nolliro nem tud mást tenni, csak döbbenten eltátani ajkait. Egy hang sem jön ki torkán, csak áhítattal követi a történéseket. Szinte lassított felvételben hullanak alá az általa okozott sebekből a vércseppek, és varázslat folytán csírába szöknek szeme előtt. Még arra sincs elég ereje, hogy undort érezzen, mikor az állat egész egyszerűen lehányja lábát. Képtelen felocsúdni merev döbbenetéből, ahogy érzi, hogy az eddig aktívan lüktető, magából vért pumpáló seb némileg javul. Nem gyógyul meg ugyan, de a vörös folyadék erőteljes folyása enyhe szivárgássá apad. Így már valószínűleg képes lesz elbotorkálni a városig, és segítséget szerezni. Főleg, ha Eyra hajlandó támogatni odáig. Nem szívesen kérné meg a másikat erre, de úgy érzi, hogy ez a „kis kaland” akarva akaratlanul is némileg összekovácsolta a két nőt, akik kart karba öltve küzdöttek az életben maradásért.
Mikor megkapja az utasítást az Erdőszellemtől ebben a különös formában, minden idegszálával és utolsó erejével azon van, hogy képes legyen megjegyezni a szavakat. Remegő végtagokkal és hangszálakkal végül képes magából kipréselni egy mondatot. Miközben a szavak rekedten elhagyják a torkát, fejét tiszteletteljesen meghajtja.*
- Úgy lesz. Hálásak vagyunk ajándékodért. Nem érdemeljük meg.
*Eztán ismét a warg szemébe néz. Ritka pillanatok egyike, mikor Nolliroban őszinte alázat ébred, és így képes beismerni, hogy hibát követett el az erdő felzavarásával. Úgy érzi, megfizetett érte, és képes lesz az életre kapott új esélyét megragadva helyrehozni hibáját. Egyik belső zsebébe biztonságba helyezi az apró, vörös magot, majd a hozzá legközelebb lévő fára támaszkodva feltápászkodik. Igyekszik mindezt viszonylag kecsesen végrehajtani, de csatától csapzott állapotában nem hozza épp legjobb formáját. Lába még mindig fáj, nadrágja csurom vér, és bár a habzó váladék felszívódott a talajban, mégis hagyott maga után némi nedvességet. Nem akar többet cselekedni, amíg a warg és gazdája el nem tűnnek a láthatáron. Valamiért úgy érzi, ez a döntés megmásíthatatlan, mégis van benne némi fenntartás azt illetően, hogy a harcos ork-amazon nem gondolja-e meg mégis magát. Ezen kívül pedig tiszteletlennek is érezné, ha bármi mást tenne, mielőtt végképp eltűnik ez a természetfeletti jelenet a szeme elől. Ismét eljött a pillanat, hogy minden erejét összeszedje, s felszegett fejjel várja, hogy Eyrával magukra maradjanak, kabátját a sebre kötözhesse, összeszedhesse fegyvereit, és elindulhassanak kifelé az erdőből. Ezzel egy időben pedig elhatározza, az utolsó levél lehulltáig egészen biztosan nem teszi be a lábát az erdő mélyére.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz//
*Nolliro az egyik pillanatban még vicsorogva készül a halállal való összecsapásra, a másikban pedig anélkül, hogy ő irányítaná a folyamatokat, teste szinte ellazul, tőrt tartó keze combja mellett ernyedten ereszkedik le. Nem érti mi történik, de először egy ismeretlen ösztön által vezérelve felnéz a fák koronái felé, és meleg hála járja át ahogy arcát megérinti az a pár kósza fénysugár, mely a levelek közt még éppen képes áthatolni. Nem tudja, miért hálás, de a széllel együtt ez az érzés is átjárja minden porcikáját. Egy kósza könnycsepp is legördül zöld szeméből, az elfnek pedig fogalma sincs, hogy miért, de megkönnyebbül. Kiszáll belőle a harc által felélesztett vehemencia, és annak helyét ólmos fáradtság, és még egy furcsa, meghatározhatatlan érzet veszi át. Egy pillanatra behunyja szemét, mélyet lélegzik, és mikor ismét felemeli pilláit, már a vele szemben álló néhány lépést tolató wargot nézi. Hitetlenkedve hallgatja az ork nőstény szavait.*
~ Túléltük...? ~
*Hallotta az apró neszekkel megjelenő élőlényeket, de most van ideje, hogy mindez tudatosuljon is benne. Sosem élt még át ehhez foghatót. Mindig is közel érezte magát az Erdőszellemhez, de még sosem találkozott ereje ilyen kézzelfogható kiteljesedésével. Ismételten lenyűgözi a természet hatalma, egyként dobbanó sok apró szíve. Ebben a pillanatban még ádáz ellenfelei felé is furcsa nyitottsággal és elfogadással fordul. Nem érez gyűlöletet a lény iránt, aki az imént majdnem átharapta torzóját, és ork lovasa iránt sem, aki pedig átszúrta combját egy lándzsával. Ahogy a farkas szemében tudatos értelem csillan, s pofája szóra nyílik, Nolliro nem tud mást tenni, csak döbbenten eltátani ajkait. Egy hang sem jön ki torkán, csak áhítattal követi a történéseket. Szinte lassított felvételben hullanak alá az általa okozott sebekből a vércseppek, és varázslat folytán csírába szöknek szeme előtt. Még arra sincs elég ereje, hogy undort érezzen, mikor az állat egész egyszerűen lehányja lábát. Képtelen felocsúdni merev döbbenetéből, ahogy érzi, hogy az eddig aktívan lüktető, magából vért pumpáló seb némileg javul. Nem gyógyul meg ugyan, de a vörös folyadék erőteljes folyása enyhe szivárgássá apad. Így már valószínűleg képes lesz elbotorkálni a városig, és segítséget szerezni. Főleg, ha Eyra hajlandó támogatni odáig. Nem szívesen kérné meg a másikat erre, de úgy érzi, hogy ez a „kis kaland” akarva akaratlanul is némileg összekovácsolta a két nőt, akik kart karba öltve küzdöttek az életben maradásért.
Mikor megkapja az utasítást az Erdőszellemtől ebben a különös formában, minden idegszálával és utolsó erejével azon van, hogy képes legyen megjegyezni a szavakat. Remegő végtagokkal és hangszálakkal végül képes magából kipréselni egy mondatot. Miközben a szavak rekedten elhagyják a torkát, fejét tiszteletteljesen meghajtja.*
- Úgy lesz. Hálásak vagyunk ajándékodért. Nem érdemeljük meg.
*Eztán ismét a warg szemébe néz. Ritka pillanatok egyike, mikor Nolliroban őszinte alázat ébred, és így képes beismerni, hogy hibát követett el az erdő felzavarásával. Úgy érzi, megfizetett érte, és képes lesz az életre kapott új esélyét megragadva helyrehozni hibáját. Egyik belső zsebébe biztonságba helyezi az apró, vörös magot, majd a hozzá legközelebb lévő fára támaszkodva feltápászkodik. Igyekszik mindezt viszonylag kecsesen végrehajtani, de csatától csapzott állapotában nem hozza épp legjobb formáját. Lába még mindig fáj, nadrágja csurom vér, és bár a habzó váladék felszívódott a talajban, mégis hagyott maga után némi nedvességet. Nem akar többet cselekedni, amíg a warg és gazdája el nem tűnnek a láthatáron. Valamiért úgy érzi, ez a döntés megmásíthatatlan, mégis van benne némi fenntartás azt illetően, hogy a harcos ork-amazon nem gondolja-e meg mégis magát. Ezen kívül pedig tiszteletlennek is érezné, ha bármi mást tenne, mielőtt végképp eltűnik ez a természetfeletti jelenet a szeme elől. Ismét eljött a pillanat, hogy minden erejét összeszedje, s felszegett fejjel várja, hogy Eyrával magukra maradjanak, kabátját a sebre kötözhesse, összeszedhesse fegyvereit, és elindulhassanak kifelé az erdőből. Ezzel egy időben pedig elhatározza, az utolsó levél lehulltáig egészen biztosan nem teszi be a lábát az erdő mélyére.*
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-18 19:50:23
Üzenet elküldve: 2020-04-18 19:50:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Bíbor és csont//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz//
*Az izmok megfeszülnek, ahogy Mulaeyra íjának idege is. A két elf lány kész a következő csapásra, ahogy a warg és az ork nőstény is. Állkapocs csattan, fogak csikorognak. De hosszú a pillanat, és nehéz mindenki teste. A fáradtság hirtelen szakad rájuk, ahogy a mindent átható fákat megmozgató szellő kisöpri belőlük az adrenalint. Ami azt illeti meglehetősen különös érzés keríti mindannyiukat hatalmába.
A szél egyszersmind borzongató hidegséget, és valami megnyugtató melegséget hoz magával. Halk süvítő hangja mintha pár elnyújtott suttogást is hozna. Az ork és a warg sem támad, de Nolliro és Mulaeyra sem képes egy pillanatig, ahogy a szokatlan érzés hatalmába keríti őket.
A fákon, az avarban, a bokrok alatt mind apró neszezésre lesznek figyelmesek. Mindenhol aprócska állatok jelennek, többnyire egyszerű mókusok, madarak formájában, de akad közöttük pár Wyward és egy Minx is. Mindegyikük szeme fényesen csillan meg, ahogy a ragadozómacskáké éjszaka, ám az ő íriszeik ragyogása nem hagy alább. Az ork nőstény némi hezitálás után hátrébb lépteti farkasát, aki még zihál a harc heve miatt.*
- Szerencse van neked.
*Feleli a nőstény vicsorogva, kelletlenül, mély, érces hangján. Láthatóan nem örül a helyzetnek, de elfogadja azt.*
- Erdőszellem nem akar te halni meg most.
*De Erdőmélyén ő sem több, vagy kevesebb, mint bármelyik élőlény, legyen szó akár a legapróbb Wywardról, ő is csak a része neki. Az Erdőszellem pedig most az élet mellett döntött, hiába zavarták meg nyugalmát óvatlan betolakodók.
A warg tekintete is váratlanul megváltozik. Szokatlan emberi értelem csillan meg benne. Zihálása abbamarad, fejét büszkén szegi fel fáradt lógatásából. A warg állkapcsa szétnyílik, és mozdulatlanul tátva marad.*
- Féleszű halandók, sosem tudjátok hol a helyetek.
*A farkas hangja erős, zengő, megtöltve vele az erdőt és megrezegtetve vele a fák leveleit.*
- Életet kaptok, de élettel tartoztok nekem.
*A vadállat szavaival egyidőben nyílvesszők okozta sebeiből vére csöppen a földre, amit a szikkadt talaj vérszomjasan magába szív. Alig pár pillanattal később aprócska csíra fakad annak mentén.*
- Nem veszem véretek, ezért azzal kell adóznotok.
*Zengi tovább, ám hirtelen a farkas teste megfeszül és fehér, savas gyomortartalmát Nolliro sebére üríti. Nem túl gusztusos folyamat, ám az elf lány lassan előnyét is tapasztalhatja, hiszen az eddig combjából ömlő vérfolyam fokozatosan apadni látszik. A seb ugyan friss, mély és fáj, de az egyébként is sok vért vesztett leány így időt kap amíg megfelelő ellátásban részesül.
Ahogy a habzó váladék is eltűnik a talajban Nolliro megpillanthat egy ujjbegynyi méretű vörös magocskát.*
- Neveljétek fel kilenc lény élő vízével, amíg az utolsó levél is le nem hull a fákról, majd adjátok át az Erdőnek, ahova tartozik.
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz//
*Az izmok megfeszülnek, ahogy Mulaeyra íjának idege is. A két elf lány kész a következő csapásra, ahogy a warg és az ork nőstény is. Állkapocs csattan, fogak csikorognak. De hosszú a pillanat, és nehéz mindenki teste. A fáradtság hirtelen szakad rájuk, ahogy a mindent átható fákat megmozgató szellő kisöpri belőlük az adrenalint. Ami azt illeti meglehetősen különös érzés keríti mindannyiukat hatalmába.
A szél egyszersmind borzongató hidegséget, és valami megnyugtató melegséget hoz magával. Halk süvítő hangja mintha pár elnyújtott suttogást is hozna. Az ork és a warg sem támad, de Nolliro és Mulaeyra sem képes egy pillanatig, ahogy a szokatlan érzés hatalmába keríti őket.
A fákon, az avarban, a bokrok alatt mind apró neszezésre lesznek figyelmesek. Mindenhol aprócska állatok jelennek, többnyire egyszerű mókusok, madarak formájában, de akad közöttük pár Wyward és egy Minx is. Mindegyikük szeme fényesen csillan meg, ahogy a ragadozómacskáké éjszaka, ám az ő íriszeik ragyogása nem hagy alább. Az ork nőstény némi hezitálás után hátrébb lépteti farkasát, aki még zihál a harc heve miatt.*
- Szerencse van neked.
*Feleli a nőstény vicsorogva, kelletlenül, mély, érces hangján. Láthatóan nem örül a helyzetnek, de elfogadja azt.*
- Erdőszellem nem akar te halni meg most.
*De Erdőmélyén ő sem több, vagy kevesebb, mint bármelyik élőlény, legyen szó akár a legapróbb Wywardról, ő is csak a része neki. Az Erdőszellem pedig most az élet mellett döntött, hiába zavarták meg nyugalmát óvatlan betolakodók.
A warg tekintete is váratlanul megváltozik. Szokatlan emberi értelem csillan meg benne. Zihálása abbamarad, fejét büszkén szegi fel fáradt lógatásából. A warg állkapcsa szétnyílik, és mozdulatlanul tátva marad.*
- Féleszű halandók, sosem tudjátok hol a helyetek.
*A farkas hangja erős, zengő, megtöltve vele az erdőt és megrezegtetve vele a fák leveleit.*
- Életet kaptok, de élettel tartoztok nekem.
*A vadállat szavaival egyidőben nyílvesszők okozta sebeiből vére csöppen a földre, amit a szikkadt talaj vérszomjasan magába szív. Alig pár pillanattal később aprócska csíra fakad annak mentén.*
- Nem veszem véretek, ezért azzal kell adóznotok.
*Zengi tovább, ám hirtelen a farkas teste megfeszül és fehér, savas gyomortartalmát Nolliro sebére üríti. Nem túl gusztusos folyamat, ám az elf lány lassan előnyét is tapasztalhatja, hiszen az eddig combjából ömlő vérfolyam fokozatosan apadni látszik. A seb ugyan friss, mély és fáj, de az egyébként is sok vért vesztett leány így időt kap amíg megfelelő ellátásban részesül.
Ahogy a habzó váladék is eltűnik a talajban Nolliro megpillanthat egy ujjbegynyi méretű vörös magocskát.*
- Neveljétek fel kilenc lény élő vízével, amíg az utolsó levél is le nem hull a fákról, majd adjátok át az Erdőnek, ahova tartozik.
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:27:16
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:27:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Válaszút az erdő mélyén//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A farkasok szívós fajta, nem véletlen rettegett ragadozói az erdőnek. Ezek a fajták pedig még a közönséges farkasokon is túltesznek. De az orkoknak sincs szégyellnivalója, mert mind hatékonyan harcoltak ellenfeleik ellen.
Roshnek lassan visszanyeri az uralmat az izmai felett, ahogy elmúlnak a görcsök és a látása is kitisztul. A hallgatózás közben már nem hallja a távoli csatazajt, csak az aljnövényzetben mozgó vadak neszezése töri meg az erdő hirtelen beálló csendjét. Most már Roshnek is a távozás mellett voksol, talán valóban itt az ideje megkísérelni kijutni a vadonból.
Greksar, aki eddig is a távozás mellett volt, most társra is akad Roshnek személyében, feddő szavaira majd ki-ki vérmérséklete szerint reagál. Hogy az erdő engedi-e majd őket vagy egyszerűen csak nem volt szerencséjük, talán sosem derül ki.
Ordonok utolsó kiáltása visszhangzik az erdőben, de utána csak a bokrok között neszező vadak hangja hallatszik csak. A földön fekvő kutyájához lépve nagy kő eshet el a válláról és megkönnyebülhet a szíve, mert Asema lélegzik és szívverése is van. Él, de még mindig eszméletlen. Az oldalán kis részen megpörkölődött a szőr és gyökérszerű forradás terül el a bordái felett.
Nem tudni, üldözőikkel mi lett. Greksar csak a kiáltásokat hallotta és a kutyák nyüszítését, de biztosat nem tudhat az üldöző csapatról.
Ha úgy döntenek, elindulnak, egyelőre semmi sem állja az útjukat, de az érzés, hogy valaki vagy valami még mindig figyeli minden mozdulatukat, nem múlik el.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A farkasok szívós fajta, nem véletlen rettegett ragadozói az erdőnek. Ezek a fajták pedig még a közönséges farkasokon is túltesznek. De az orkoknak sincs szégyellnivalója, mert mind hatékonyan harcoltak ellenfeleik ellen.
Roshnek lassan visszanyeri az uralmat az izmai felett, ahogy elmúlnak a görcsök és a látása is kitisztul. A hallgatózás közben már nem hallja a távoli csatazajt, csak az aljnövényzetben mozgó vadak neszezése töri meg az erdő hirtelen beálló csendjét. Most már Roshnek is a távozás mellett voksol, talán valóban itt az ideje megkísérelni kijutni a vadonból.
Greksar, aki eddig is a távozás mellett volt, most társra is akad Roshnek személyében, feddő szavaira majd ki-ki vérmérséklete szerint reagál. Hogy az erdő engedi-e majd őket vagy egyszerűen csak nem volt szerencséjük, talán sosem derül ki.
Ordonok utolsó kiáltása visszhangzik az erdőben, de utána csak a bokrok között neszező vadak hangja hallatszik csak. A földön fekvő kutyájához lépve nagy kő eshet el a válláról és megkönnyebülhet a szíve, mert Asema lélegzik és szívverése is van. Él, de még mindig eszméletlen. Az oldalán kis részen megpörkölődött a szőr és gyökérszerű forradás terül el a bordái felett.
Nem tudni, üldözőikkel mi lett. Greksar csak a kiáltásokat hallotta és a kutyák nyüszítését, de biztosat nem tudhat az üldöző csapatról.
Ha úgy döntenek, elindulnak, egyelőre semmi sem állja az útjukat, de az érzés, hogy valaki vagy valami még mindig figyeli minden mozdulatukat, nem múlik el.*
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-16 21:35:37
Üzenet elküldve: 2020-04-16 21:35:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút az erdő mélyén//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A dögök eltűnnek a sűrűjében. Ullamart ez csak még jobban felbőszíti. Ordítva még két nyilat utánuk ereszt a semmibe mire lehiggad.*
- Szarháziak! *vág földhöz egy nyílvesszőt, az pedig könnyedén belefúródik az erdő talajába.
Szeme sarkában könnyek jelennek meg, de készán áll, hogy szembe nézzen a valósággal. A legrosszabbra számítva fordul oda a fűben fekvő kutyájához. Táskáját leveszi a hátáról. Még jó hogy nem felejtette a tábornál. Már csak az a kérdés, hogy tetemet kell-e cipelni vagy sem. Mindenesetre készen áll, hogy tovább álljanak. Az adrenalin amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott.*
- Már nem követnek? *pillant féloldalasan a nagydarabra. Hangja olyan mint egy kísérteté; gyenge és halk.
Felőle is indulhatnak. Maga mögött akarja hagyni ezt a helyet minél hamarabb.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A dögök eltűnnek a sűrűjében. Ullamart ez csak még jobban felbőszíti. Ordítva még két nyilat utánuk ereszt a semmibe mire lehiggad.*
- Szarháziak! *vág földhöz egy nyílvesszőt, az pedig könnyedén belefúródik az erdő talajába.
Szeme sarkában könnyek jelennek meg, de készán áll, hogy szembe nézzen a valósággal. A legrosszabbra számítva fordul oda a fűben fekvő kutyájához. Táskáját leveszi a hátáról. Még jó hogy nem felejtette a tábornál. Már csak az a kérdés, hogy tetemet kell-e cipelni vagy sem. Mindenesetre készen áll, hogy tovább álljanak. Az adrenalin amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott.*
- Már nem követnek? *pillant féloldalasan a nagydarabra. Hangja olyan mint egy kísérteté; gyenge és halk.
Felőle is indulhatnak. Maga mögött akarja hagyni ezt a helyet minél hamarabb.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-16 20:27:00
Üzenet elküldve: 2020-04-16 20:27:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút az erdő mélyén//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Rohadt egy helyzet áll be. Éppen csak meghátrálásra készteti a vadakat Greksar. Erre a városi elkezd vergődni. Mérgesen oda vet neki a behemót pár szót.*
- Minek jöttél egy ilyen helyre, ha félted azt a dögöt?* Aztán a pattogó kis patkányhoz lép.*
- Te is csihadj, mert szét váglak. Örülj inkább, hogy még egyben vagy.* Nézi, hogy mit lehetne vele kezdeni, de úgy látszik, hogy annyira nem vészes. Persze ahhoz elég, hogy lelassítsa majd őket menet közben. Grek látta az elsuhanó árnyakat. Több is belőlük, mint amennyit itt láttak. Talán a kis görcsnek kezd megjönnie az esze, mert támogatja az erdő elhagyását. Remélhetőleg a városi is így látja majd. Máskülönben Ő aztán szívbaj nélkül itt hagyja. Roshnek kijelentését viszont nem hagyhatja szó nélkül.*
- Fékezd a nyelved gané! A fejünkre hozod csak a bajt. Inkább adj hálát a rengetegnek, hogy még életben vagy.* Ha végre összekaparták magukat, akkor maga részéről el is indulhatnak.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Rohadt egy helyzet áll be. Éppen csak meghátrálásra készteti a vadakat Greksar. Erre a városi elkezd vergődni. Mérgesen oda vet neki a behemót pár szót.*
- Minek jöttél egy ilyen helyre, ha félted azt a dögöt?* Aztán a pattogó kis patkányhoz lép.*
- Te is csihadj, mert szét váglak. Örülj inkább, hogy még egyben vagy.* Nézi, hogy mit lehetne vele kezdeni, de úgy látszik, hogy annyira nem vészes. Persze ahhoz elég, hogy lelassítsa majd őket menet közben. Grek látta az elsuhanó árnyakat. Több is belőlük, mint amennyit itt láttak. Talán a kis görcsnek kezd megjönnie az esze, mert támogatja az erdő elhagyását. Remélhetőleg a városi is így látja majd. Máskülönben Ő aztán szívbaj nélkül itt hagyja. Roshnek kijelentését viszont nem hagyhatja szó nélkül.*
- Fékezd a nyelved gané! A fejünkre hozod csak a bajt. Inkább adj hálát a rengetegnek, hogy még életben vagy.* Ha végre összekaparták magukat, akkor maga részéről el is indulhatnak.*
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:21:22
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:21:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút az erdő mélyén//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A farkasok megfutamodni látszanak, ám az ő agyában még ott dübög a vér, elméjére pedig a hirtelen jött adrenalin jóvoltából vörös fátyol ereszkedik.*
-Öld meg a rohadt dögöket! Megnyúzom a szarháziakat!* Harsogja rekedten, igyekezvén közben feltápászkodni a földről. Szavai természetesen a mellette hőbörgő Ordonok felé irányulnak. A fenevadak sebesültek, a prédát pedig kár veszni hagyni.
Greksar szavai azonban némileg csillapítják harcikedvét, s mutatóujját felemelve hallgatózni kezd. Fülel, hátha meghallja üldözőiket, mert ha nem, akkor bizonyára akad még egynéhány ordas a közelben, ha pedig igen, úgy mindenképp fel kell szívódniuk.*
-Hozd az ölebet, mennünk kell. *Oldalára rögzíti a kardot, majd körbeszimatol a levegőben. Még mindig él benne az a kellemetlen gondolat, hogy tán maga az erdő akarja elkergetni őket innen.*
-A déli út a cél, nem ez a rothadt rengeteg. *Teszi hozzá még morogva, miközben megvakarja tar kobakját. Legalább van rá esély, hogy üldözőiket maguk mögött hagyhatják egyszer s mindenkorra.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A farkasok megfutamodni látszanak, ám az ő agyában még ott dübög a vér, elméjére pedig a hirtelen jött adrenalin jóvoltából vörös fátyol ereszkedik.*
-Öld meg a rohadt dögöket! Megnyúzom a szarháziakat!* Harsogja rekedten, igyekezvén közben feltápászkodni a földről. Szavai természetesen a mellette hőbörgő Ordonok felé irányulnak. A fenevadak sebesültek, a prédát pedig kár veszni hagyni.
Greksar szavai azonban némileg csillapítják harcikedvét, s mutatóujját felemelve hallgatózni kezd. Fülel, hátha meghallja üldözőiket, mert ha nem, akkor bizonyára akad még egynéhány ordas a közelben, ha pedig igen, úgy mindenképp fel kell szívódniuk.*
-Hozd az ölebet, mennünk kell. *Oldalára rögzíti a kardot, majd körbeszimatol a levegőben. Még mindig él benne az a kellemetlen gondolat, hogy tán maga az erdő akarja elkergetni őket innen.*
-A déli út a cél, nem ez a rothadt rengeteg. *Teszi hozzá még morogva, miközben megvakarja tar kobakját. Legalább van rá esély, hogy üldözőiket maguk mögött hagyhatják egyszer s mindenkorra.*
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:13:48
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:13:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bíbor és csont //
// A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz //
* Eyrát szétveti a düh, mikor látja, hogy nem jól mérte fel a warg mozgását, így kilőtt nyila az ork mellett süvít el. Most már az adrenalin szintje nem a félelemtől emelkedik, hanem a haragtól, amit a két undorító bestia iránt érez. Megáll ereiben a vér, mikor azt kell látnia, hogy Nol második nyila sem volt elég, pedig olyan szépen célba talált. Megtorpan ugyan a fenevad, de a hátát megülő orkot ez sem tartja vissza a támadástól. Már túl közel vannak hozzá, felsikít, mikor látja, hogy Nol megsérül. *
- Neee...
* Az sem érdekli, ha erre felfigyelnek, nem engedheti, hogy legjobb barátnője itt és így haljon meg. Most már a warg nem rohan, lehet esélye a találatra. Mindenképp meg kell próbálnia, de nem habozhat, az ork már ki is húzta Nolból a lándzsát. Újabb nyilat vesz elő tegezéből, ismét az orkot veszi célba, mert bosszúvágya most mindennél jobban felé irányul. Megfeszíti az ideget, koncentrál, visszatartja a lélegzetét is. Most nem hibázhat. Ez minden esélye arra, hogy kisegítse Nolt. *
~ Szereznem kell neki egy kis időt. ~
* Vesz még egy mély levegőt, amit bent tartva, elengedi a nyilat, hogy az szabadon suhanjon célja felé. Lassított felvételnek tűnik számára, ahogy figyeli, lövése végre célba ér-e. Ebben a pillanatban érzékeli, hogy Nol újabb támadást indított azok ellen. Nagyot dobban a szíve, annyira reménykedik benne, hogy most sikerül nekik eredményesen visszatámadni. Immár belátja, hogy hallgatnia kellett volna apjára még ifjabb korában, mikor a családfő állandóan a gyakorlásra ösztönözte. Eyra gőgösen úgy gondolta, hogy elég jó ő ebben. Nincs szüksége folyamatos koránkelésre, hogy apja mellett rója a kilométereket az erdőben, miközben véletlenszerű célpontokat vesznek kereszttűzbe. Elég jó is ebben, mikor élettelen célpontokra kell lőnie. Most viszont be kell látnia, hogy ha kikecmeregnek ebből az egészből, akkor neki kell állnia a kemény edzésnek. *
// A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz //
* Eyrát szétveti a düh, mikor látja, hogy nem jól mérte fel a warg mozgását, így kilőtt nyila az ork mellett süvít el. Most már az adrenalin szintje nem a félelemtől emelkedik, hanem a haragtól, amit a két undorító bestia iránt érez. Megáll ereiben a vér, mikor azt kell látnia, hogy Nol második nyila sem volt elég, pedig olyan szépen célba talált. Megtorpan ugyan a fenevad, de a hátát megülő orkot ez sem tartja vissza a támadástól. Már túl közel vannak hozzá, felsikít, mikor látja, hogy Nol megsérül. *
- Neee...
* Az sem érdekli, ha erre felfigyelnek, nem engedheti, hogy legjobb barátnője itt és így haljon meg. Most már a warg nem rohan, lehet esélye a találatra. Mindenképp meg kell próbálnia, de nem habozhat, az ork már ki is húzta Nolból a lándzsát. Újabb nyilat vesz elő tegezéből, ismét az orkot veszi célba, mert bosszúvágya most mindennél jobban felé irányul. Megfeszíti az ideget, koncentrál, visszatartja a lélegzetét is. Most nem hibázhat. Ez minden esélye arra, hogy kisegítse Nolt. *
~ Szereznem kell neki egy kis időt. ~
* Vesz még egy mély levegőt, amit bent tartva, elengedi a nyilat, hogy az szabadon suhanjon célja felé. Lassított felvételnek tűnik számára, ahogy figyeli, lövése végre célba ér-e. Ebben a pillanatban érzékeli, hogy Nol újabb támadást indított azok ellen. Nagyot dobban a szíve, annyira reménykedik benne, hogy most sikerül nekik eredményesen visszatámadni. Immár belátja, hogy hallgatnia kellett volna apjára még ifjabb korában, mikor a családfő állandóan a gyakorlásra ösztönözte. Eyra gőgösen úgy gondolta, hogy elég jó ő ebben. Nincs szüksége folyamatos koránkelésre, hogy apja mellett rója a kilométereket az erdőben, miközben véletlenszerű célpontokat vesznek kereszttűzbe. Elég jó is ebben, mikor élettelen célpontokra kell lőnie. Most viszont be kell látnia, hogy ha kikecmeregnek ebből az egészből, akkor neki kell állnia a kemény edzésnek. *
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-15 17:27:50
Üzenet elküldve: 2020-04-15 17:27:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Válaszút az erdő mélyén//
*Roshnek még érzékeli társa megjelenését és ijesztő belépőjét a harctérre. A kín még mindig dübörög az idegein, szikrákat lát pattogni a szeme előtt és az izmai sem akarnak úgy működni, ahogy azt megszokta. A fémes íz a szájában lassanként elmúlik, de a görcsök még kitartani látszanak. A merev, szögletes mozdulattal véghezvitt vágás elkerüli a tőle elhátráló farkasszerű lényt.
A megsebzett fenevadak Greksart fürkészik vicsorogva tovább hátrálva, sárga ragadozószemeik folyamatosan járnak a három ork között, hogy reagálhassanak, ha valamelyikük támadni akar.
Ordonok, ha kardot tartana továbbra is a kezében, talán esélye is volna támadni, de íjra váltana, amit korábban kardra cserélt. Az íjért le kell hajolni és mire vesszőt illeszt az idegre a farkasszerű vad már elhátrált, de ez az íjnak nem probléma a távolság.
A lövés viszont elszáll a vad koponyája mellett, a ragadozók pedig a bokrok közé hátrálnak. Már alig látszanak, de érezhető, hogy ott vannak.
Greksar továbbállást sürget, hisz ő hallotta, ahogy üldözőiket támadás éri és úgy tűnik, most sikerült megfutamítani az erdő vadjait. Talán a három ork kapott most egy lehetőséget, hogy megpróbálja elhagyni az erdőt.*
*Roshnek még érzékeli társa megjelenését és ijesztő belépőjét a harctérre. A kín még mindig dübörög az idegein, szikrákat lát pattogni a szeme előtt és az izmai sem akarnak úgy működni, ahogy azt megszokta. A fémes íz a szájában lassanként elmúlik, de a görcsök még kitartani látszanak. A merev, szögletes mozdulattal véghezvitt vágás elkerüli a tőle elhátráló farkasszerű lényt.
A megsebzett fenevadak Greksart fürkészik vicsorogva tovább hátrálva, sárga ragadozószemeik folyamatosan járnak a három ork között, hogy reagálhassanak, ha valamelyikük támadni akar.
Ordonok, ha kardot tartana továbbra is a kezében, talán esélye is volna támadni, de íjra váltana, amit korábban kardra cserélt. Az íjért le kell hajolni és mire vesszőt illeszt az idegre a farkasszerű vad már elhátrált, de ez az íjnak nem probléma a távolság.
A lövés viszont elszáll a vad koponyája mellett, a ragadozók pedig a bokrok közé hátrálnak. Már alig látszanak, de érezhető, hogy ott vannak.
Greksar továbbállást sürget, hisz ő hallotta, ahogy üldözőiket támadás éri és úgy tűnik, most sikerült megfutamítani az erdő vadjait. Talán a három ork kapott most egy lehetőséget, hogy megpróbálja elhagyni az erdőt.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-04-15 11:08:29
Üzenet elküldve: 2020-04-15 11:08:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Válaszút az erdő mélyén//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Ellenfele támad, de az ork sikeresen elugrik a támadás elöl, s csapást mér a farkaslényre, az pedig nyüszítve hátrál meg. *
-Na mi van? Beszartál?
*Ullamar vérszemet kapott. Neki nem elég hogy meghátráljanak, neki nem elég hogy elmeneküljenek. Ő végezni akar mind a hárommal. Észre se veszi, hogy Roshnek is összerogyik mellette, újra fegyvert vált, nyíl kerül a húrra és egyenesen a menekülő vad koponyájára céloz. Nem hagyja, hogy bármelyik is elmeneküljön.*
- Bántottátok a kutyámat, mocskok, és most megfizettek érte. *hörgi.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Ellenfele támad, de az ork sikeresen elugrik a támadás elöl, s csapást mér a farkaslényre, az pedig nyüszítve hátrál meg. *
-Na mi van? Beszartál?
*Ullamar vérszemet kapott. Neki nem elég hogy meghátráljanak, neki nem elég hogy elmeneküljenek. Ő végezni akar mind a hárommal. Észre se veszi, hogy Roshnek is összerogyik mellette, újra fegyvert vált, nyíl kerül a húrra és egyenesen a menekülő vad koponyájára céloz. Nem hagyja, hogy bármelyik is elmeneküljön.*
- Bántottátok a kutyámat, mocskok, és most megfizettek érte. *hörgi.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957