Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-01-25 18:23:28
Üzenet elküldve: 2021-01-25 18:23:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Egy apa álma//
*Kevés dolog szebb, mint egy apának látni felnőni a gyermekét. Még akkor is, ha vérük nem, csak szívük forrt össze. Ami pedig Pyctát illeti, az ő vére és szíve is összeforrt egy harmadik erővel. Ami a nyers élet, az erdei vadak hangja, a kövek között kisarjadó fű.
Pycta méhecskeként repül álmában. A virágok színe hatványozottan erős. Tudja, érzi, hogy van mellette még egy dongó. Szinte együtt lát vele. Rászállnak egy bibére.*
-Láttam az álmodat, Erdő Karma, Pycta... És most te látod az enyémet.
*Megkóstolja a virágport, míg mellette a másik máris a lábán található tartórekeszbe lapátol egy kicsit.*
-Megengedem, hogy használd az erőd.
*Hogy honnan ismerős a hang? Pycta biztos lehetbenne, vérének minden cseppje felpezsdül, ahogy az Erdő Szelleme a következő virághoz vezeti.*
-Vidd a lányt Eeyr oltárához, mely az enyém is, hisz princípiumunk egy.
*Hangja reszelős, enyhén zümmögős. Leszállnak egy liliomra, amitől az lágyan imbolyogni kezd. Csend és könnyed hintázás következik. Alig pár méhecskényivel magasodnak csak a tisztás pengeként meredező húsos fűszálai fölé. Végül az istenség megszólal.*
-Füröszd meg két folyó és két álló vízben aztán ennek az erdőnek a földjével rajzold a homlokára jelemet. Erőddel pecsételd meg a rituálét és én növekedéssel ajándékozom meg a leányodat. Ám ez az áldás gyakran nem nyom nélküli.
*Ennek a virágpornak más az íze. Bódítóbb... Pycta méhszemei előtt száz példányban kezd hullámozni a világ.*
-Neked kell távol tartanod tőle a Természet érintését, ha úgy határozol.
*Az utolsó szavak elhalva, visszhangozva érik a lassan felébredő elfet.*
-Három napra elszenderedik majd. Zárd be egy szobába ahol senki sem látja, csak két virág legyen vele. Nekik adja majd az elvesztett éveket... Nem... Pazarolhatunk... Életet...
*Pycta felriad. Álmára élesen emlékszik. Szinte meg akarja mozdítani hártyás szárnyait. Bokájához akar nyúlni a virágporért, amit gyűjtött. Biztos lehet benne, hogy ez az Erdő hangja volt, nem pedig egy közönséges álom.*
*Kevés dolog szebb, mint egy apának látni felnőni a gyermekét. Még akkor is, ha vérük nem, csak szívük forrt össze. Ami pedig Pyctát illeti, az ő vére és szíve is összeforrt egy harmadik erővel. Ami a nyers élet, az erdei vadak hangja, a kövek között kisarjadó fű.
Pycta méhecskeként repül álmában. A virágok színe hatványozottan erős. Tudja, érzi, hogy van mellette még egy dongó. Szinte együtt lát vele. Rászállnak egy bibére.*
-Láttam az álmodat, Erdő Karma, Pycta... És most te látod az enyémet.
*Megkóstolja a virágport, míg mellette a másik máris a lábán található tartórekeszbe lapátol egy kicsit.*
-Megengedem, hogy használd az erőd.
*Hogy honnan ismerős a hang? Pycta biztos lehetbenne, vérének minden cseppje felpezsdül, ahogy az Erdő Szelleme a következő virághoz vezeti.*
-Vidd a lányt Eeyr oltárához, mely az enyém is, hisz princípiumunk egy.
*Hangja reszelős, enyhén zümmögős. Leszállnak egy liliomra, amitől az lágyan imbolyogni kezd. Csend és könnyed hintázás következik. Alig pár méhecskényivel magasodnak csak a tisztás pengeként meredező húsos fűszálai fölé. Végül az istenség megszólal.*
-Füröszd meg két folyó és két álló vízben aztán ennek az erdőnek a földjével rajzold a homlokára jelemet. Erőddel pecsételd meg a rituálét és én növekedéssel ajándékozom meg a leányodat. Ám ez az áldás gyakran nem nyom nélküli.
*Ennek a virágpornak más az íze. Bódítóbb... Pycta méhszemei előtt száz példányban kezd hullámozni a világ.*
-Neked kell távol tartanod tőle a Természet érintését, ha úgy határozol.
*Az utolsó szavak elhalva, visszhangozva érik a lassan felébredő elfet.*
-Három napra elszenderedik majd. Zárd be egy szobába ahol senki sem látja, csak két virág legyen vele. Nekik adja majd az elvesztett éveket... Nem... Pazarolhatunk... Életet...
*Pycta felriad. Álmára élesen emlékszik. Szinte meg akarja mozdítani hártyás szárnyait. Bokájához akar nyúlni a virágporért, amit gyűjtött. Biztos lehet benne, hogy ez az Erdő hangja volt, nem pedig egy közönséges álom.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-01-25 10:32:35
Üzenet elküldve: 2021-01-25 10:32:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Pycta valószínűleg hibázik akkor, mikor nem fejti ki, hogy hogyan is lesz a táborhely, mert Nievben így marad egy csomó kérdés.*
- De ha nem nőnek, akkor hogyan lesznek?
*Mert hát ugye teljesen egyértelmű, hogy egy táborhelynek olyannak kell lennie, mint a gombának. Lehet, hogy nem is gomba, hanem bokor? Végül is a gomba gyorsan kinő az eső után, de egy bokor már sokkal lassabban nő meg. Igen, a táborhely olyan lehet, mint egy bokor.*
- A gombapörkölt nem is finom.
*Grimaszol egyet végül, mert hát megítélése szerint a gomba nagyon undi. De a pörköltzaft a finom. Friss kenyérrel kitunkolva, vagy nokedlin.*
- Te apa, ez le fog omlani?
*Kérdezi, ahogyan egyre beljebb haladnak az erődben. Igazán nem tudja elképzelni, hogy milyen lehetett régen, de abban biztos, hogy nem tűnik most túl biztonságosnak.*
- Egy nagy szél nem fogja a fejünkre fújni?
*A kislány olyan óvatosan és puhán lépked, mintha csak elf lenne, de hát kicsit az is, még akkor is, ha az ereiben egy cseppnyi elfvér sem csörgedezik.*
- Egy kis magból? Egyszerűen csak eldugtál a földbe egy kis magot és abból lett a Szent fa? A mag is szent mag volt? Honnan szereztél egy szent famagot? Az erdő szíve adta neked? A saját kezével? Az erdő szívének van keze?
*Kérdések nélkül Niev nem is lenne az aki. Hol környezetét tanulmányozza, hol Pyctát. Kedve lenne körbeszaladni az egész helyen, bár kicsit fél attól, hogy leomlana alatta a fele, de hát mégis kíváncsi.*
- Asztaaa, ez olyan, mint a nyakláncom.
*Áll meg a szobor előtt tátott szájjal.*
- Később körülnézhetek?
*Kérdezi már akkor, mikor lefekvéshez készülődnek. Merthogy amúgy cseppet sem érzi magát fáradtnak, vagy álmosnak, sőt! Ráadásul arra is van terve, ha Pycta nemet mond, akkor egyszerűen megvárja, hogy elaludjon és majd utána, Xauzur úgyis vigyázna rá. Terveit egy aprócska tény húzza keresztbe, mégpedig az, hogy vízszintesbe kerülve, egy pillanat alatt elalszik.*
*Pycta valószínűleg hibázik akkor, mikor nem fejti ki, hogy hogyan is lesz a táborhely, mert Nievben így marad egy csomó kérdés.*
- De ha nem nőnek, akkor hogyan lesznek?
*Mert hát ugye teljesen egyértelmű, hogy egy táborhelynek olyannak kell lennie, mint a gombának. Lehet, hogy nem is gomba, hanem bokor? Végül is a gomba gyorsan kinő az eső után, de egy bokor már sokkal lassabban nő meg. Igen, a táborhely olyan lehet, mint egy bokor.*
- A gombapörkölt nem is finom.
*Grimaszol egyet végül, mert hát megítélése szerint a gomba nagyon undi. De a pörköltzaft a finom. Friss kenyérrel kitunkolva, vagy nokedlin.*
- Te apa, ez le fog omlani?
*Kérdezi, ahogyan egyre beljebb haladnak az erődben. Igazán nem tudja elképzelni, hogy milyen lehetett régen, de abban biztos, hogy nem tűnik most túl biztonságosnak.*
- Egy nagy szél nem fogja a fejünkre fújni?
*A kislány olyan óvatosan és puhán lépked, mintha csak elf lenne, de hát kicsit az is, még akkor is, ha az ereiben egy cseppnyi elfvér sem csörgedezik.*
- Egy kis magból? Egyszerűen csak eldugtál a földbe egy kis magot és abból lett a Szent fa? A mag is szent mag volt? Honnan szereztél egy szent famagot? Az erdő szíve adta neked? A saját kezével? Az erdő szívének van keze?
*Kérdések nélkül Niev nem is lenne az aki. Hol környezetét tanulmányozza, hol Pyctát. Kedve lenne körbeszaladni az egész helyen, bár kicsit fél attól, hogy leomlana alatta a fele, de hát mégis kíváncsi.*
- Asztaaa, ez olyan, mint a nyakláncom.
*Áll meg a szobor előtt tátott szájjal.*
- Később körülnézhetek?
*Kérdezi már akkor, mikor lefekvéshez készülődnek. Merthogy amúgy cseppet sem érzi magát fáradtnak, vagy álmosnak, sőt! Ráadásul arra is van terve, ha Pycta nemet mond, akkor egyszerűen megvárja, hogy elaludjon és majd utána, Xauzur úgyis vigyázna rá. Terveit egy aprócska tény húzza keresztbe, mégpedig az, hogy vízszintesbe kerülve, egy pillanat alatt elalszik.*
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-01-21 14:32:09
Üzenet elküldve: 2021-01-21 14:32:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Természetesen minden felsorolt ételt, azaz elemózsiát szeretne Nievesha, de ez nem meglepő. A kislányok ebben a korban nőnek, mint a gomba, úgyhogy az erdőmélyi elf mosolyogva veszi elő a nyeregtáskából az említett tételeket és adja oda a lánynak és magának is elővesz egy almát, amit jóízűen elfogyaszt. Persze megeszi Niev meghagyott kenyérhéját és az alma maradékát is. Mert ez az apák dolga.*
- Az erőd egy olyan lakhely, amit fal vesz körbe, ami megvédi a mögötte lakókat. *Magyarázza meg az erőd fogalmát. Biztos benne, hogy ennyi nem lesz elegendő, ám a folytatás egészen másképp alakul.*
- Gomba? *Fordul az alma csutkáját rágcsálva Nievesha felé, amikor jön a pontosítás is, ami lerántja a leplet a dolgokról.*
- Áh, a táborhelyek nem nőnek az erdőben. *Mondja mosolyogva. Nem kezd bele elmagyarázni, hogy mi alapján érdemes jó táborhelyet találni, mert a magyarázat csak újabb kérdéseket szülne. De ha sikerrel járnak, akkor már nem csak kérdések sorozatát kapja majd vissza egy-egy magyarázat után. Legalábbis így reméli.*
- Tudok gombapörköltet főzni. Majd holnap hajnalban keresünk gombákat és megmutatom, melyik ehető és melyik nem. Könnyű megtanulni. *Folytatja, ahogy haladnak egyre beljebb a vadonban. Más már talán eltévedt volna, de az erdőmélyi elf nem először járja végig az utat, arról nem is beszélve, hogy úgy ismeri az ösvényeket, mint a tenyerét.
Aztán egy komolyabb facsoportosuláson átvágva megpillanthatják az elhagyott erődöt is.
Amikor még itt éltek, akkor jobban elvált még az erődtől, de mostanra teljesen körbenőtték a falakat a fák és a bokrok. Az egykori őrposztot szinte más nem is lehet megkülönböztetni a lombkoronáktól. A kétszárnyú kapu bedőlt, félig benőtte a moha, de azon keresztük be tudnak jutni az udvarra, amely mögött, az erőd végében állt a kétszintes épület. Ahogy mindent az erőd körül, az egykori lakóhelyet is visszakövetelte a természet. Az udvaron fák és bokrok nőttek, az épület falát zöld mohaszőnyeg fedi és a gyökerek itt-ott bedönötték a falakat is. Az erdőmélyi elf még szemei előtt látja az egykori Vadvédet, de mostanra már csak az emlékei ismerhetők fel. Oldalt, tőlük jobbra egy, a hideg ellenére is téli virágokkal borított rész mégis szabadon maradt.*
- Látod, itt állt a Szent Fa, ami most Mil'Ochassban van. Én ültettem annak idején. *Mutatja meg a helyet Nievnek.*
- Voltak látogatóink, de csak ritkán. *Válaszol a korábbi kérdésre. Xauzur előreszalad az udvaron, hogy megkeresse régi helyét, ahol az erődben lakott. Onnan felugrik a mohával benőtt épület második szintjének teraszára és beleszagol a szélbe.*
- Itt nincs mitől tartanunk. Nyugodtan alhatunk. *Mosolyog a kislányra, majd az egykori lakóépület első szintén keres maguknak táborhelyet. Ezen a részen még megtalálni a tárgyalót, vagyis azt, ami abból maradt. Ott pedig a kilencfejű hydra szobrot, amelyet már megkezdett az idő és az erdő, de még mindig felismerhető.*
- Jó lesz itt? *Kérdi a konyha környékén a kislányt. A kőből épített tűzhely és kandalló még áll, így csak kicsit ki kell takarítani és már be is lehet gyújtani. A korhadt fafalak remek gyújtóst szolgáltatnak, így hamarosan már tűz pattoghat a régi kandallóban és a füstje is távozhat az kéményen keresztül. Az erdőmélyi elf teát főz és mivel eddigre az éjszaka is leszállt, mára már nem tudnak mit csinálni.*
- Most alszunk kicsit, aztán holnap folytatjuk. *Eddigre talán már Nievesha is eléggé elfáradthatott, tölt neki egy kis teát egy bögrébe és elkészíti az alvóhelyüket. Vékony gallyak, száraz levelek és pokróc lesz az ágyuk, nem messze a kandallótól. Xauzur majd vigyázza az álmukat, de az erdőmélyi elf is éber lesz majd, ahogy mindig is szokott, ha a vadonban éjszakázik. Leveszi a vértjét, hisz abban nem tudna aludni és a páncél részeit összekészíti egy helyre.
Ha Nievesha is benne van, akkor bekuckóznak a takaró alá és magához öleli. Az irbisz lefekszik melléjük, az ő érzékeit, főleg éjjel nehéz volna megcsalni. Ha a kislány elaludt, akkor lassan a csuhátlan csuhás is álomba merül. Másnap sok dolog vár rájuk.*
*Természetesen minden felsorolt ételt, azaz elemózsiát szeretne Nievesha, de ez nem meglepő. A kislányok ebben a korban nőnek, mint a gomba, úgyhogy az erdőmélyi elf mosolyogva veszi elő a nyeregtáskából az említett tételeket és adja oda a lánynak és magának is elővesz egy almát, amit jóízűen elfogyaszt. Persze megeszi Niev meghagyott kenyérhéját és az alma maradékát is. Mert ez az apák dolga.*
- Az erőd egy olyan lakhely, amit fal vesz körbe, ami megvédi a mögötte lakókat. *Magyarázza meg az erőd fogalmát. Biztos benne, hogy ennyi nem lesz elegendő, ám a folytatás egészen másképp alakul.*
- Gomba? *Fordul az alma csutkáját rágcsálva Nievesha felé, amikor jön a pontosítás is, ami lerántja a leplet a dolgokról.*
- Áh, a táborhelyek nem nőnek az erdőben. *Mondja mosolyogva. Nem kezd bele elmagyarázni, hogy mi alapján érdemes jó táborhelyet találni, mert a magyarázat csak újabb kérdéseket szülne. De ha sikerrel járnak, akkor már nem csak kérdések sorozatát kapja majd vissza egy-egy magyarázat után. Legalábbis így reméli.*
- Tudok gombapörköltet főzni. Majd holnap hajnalban keresünk gombákat és megmutatom, melyik ehető és melyik nem. Könnyű megtanulni. *Folytatja, ahogy haladnak egyre beljebb a vadonban. Más már talán eltévedt volna, de az erdőmélyi elf nem először járja végig az utat, arról nem is beszélve, hogy úgy ismeri az ösvényeket, mint a tenyerét.
Aztán egy komolyabb facsoportosuláson átvágva megpillanthatják az elhagyott erődöt is.
Amikor még itt éltek, akkor jobban elvált még az erődtől, de mostanra teljesen körbenőtték a falakat a fák és a bokrok. Az egykori őrposztot szinte más nem is lehet megkülönböztetni a lombkoronáktól. A kétszárnyú kapu bedőlt, félig benőtte a moha, de azon keresztük be tudnak jutni az udvarra, amely mögött, az erőd végében állt a kétszintes épület. Ahogy mindent az erőd körül, az egykori lakóhelyet is visszakövetelte a természet. Az udvaron fák és bokrok nőttek, az épület falát zöld mohaszőnyeg fedi és a gyökerek itt-ott bedönötték a falakat is. Az erdőmélyi elf még szemei előtt látja az egykori Vadvédet, de mostanra már csak az emlékei ismerhetők fel. Oldalt, tőlük jobbra egy, a hideg ellenére is téli virágokkal borított rész mégis szabadon maradt.*
- Látod, itt állt a Szent Fa, ami most Mil'Ochassban van. Én ültettem annak idején. *Mutatja meg a helyet Nievnek.*
- Voltak látogatóink, de csak ritkán. *Válaszol a korábbi kérdésre. Xauzur előreszalad az udvaron, hogy megkeresse régi helyét, ahol az erődben lakott. Onnan felugrik a mohával benőtt épület második szintjének teraszára és beleszagol a szélbe.*
- Itt nincs mitől tartanunk. Nyugodtan alhatunk. *Mosolyog a kislányra, majd az egykori lakóépület első szintén keres maguknak táborhelyet. Ezen a részen még megtalálni a tárgyalót, vagyis azt, ami abból maradt. Ott pedig a kilencfejű hydra szobrot, amelyet már megkezdett az idő és az erdő, de még mindig felismerhető.*
- Jó lesz itt? *Kérdi a konyha környékén a kislányt. A kőből épített tűzhely és kandalló még áll, így csak kicsit ki kell takarítani és már be is lehet gyújtani. A korhadt fafalak remek gyújtóst szolgáltatnak, így hamarosan már tűz pattoghat a régi kandallóban és a füstje is távozhat az kéményen keresztül. Az erdőmélyi elf teát főz és mivel eddigre az éjszaka is leszállt, mára már nem tudnak mit csinálni.*
- Most alszunk kicsit, aztán holnap folytatjuk. *Eddigre talán már Nievesha is eléggé elfáradthatott, tölt neki egy kis teát egy bögrébe és elkészíti az alvóhelyüket. Vékony gallyak, száraz levelek és pokróc lesz az ágyuk, nem messze a kandallótól. Xauzur majd vigyázza az álmukat, de az erdőmélyi elf is éber lesz majd, ahogy mindig is szokott, ha a vadonban éjszakázik. Leveszi a vértjét, hisz abban nem tudna aludni és a páncél részeit összekészíti egy helyre.
Ha Nievesha is benne van, akkor bekuckóznak a takaró alá és magához öleli. Az irbisz lefekszik melléjük, az ő érzékeit, főleg éjjel nehéz volna megcsalni. Ha a kislány elaludt, akkor lassan a csuhátlan csuhás is álomba merül. Másnap sok dolog vár rájuk.*
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-01-19 08:51:14
Üzenet elküldve: 2021-01-19 08:51:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
- Kolbászt és kenyeret és almát.
*Válaszolja a kislány mosolyogva, hozzá pillogva is kicsit. Niev egy fejlődésben lévő szervezet, mindenbe szívesen belekóstol. Az más kérdés, hogy a kenyeret kieszi a héjából és az almát is úgy rágja körbe, hogy a maradékból még simán kijönne egy almáspite.*
- Mi az az erőd?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel és nyilvánvalóan teli szájjal. De nem csak azt nem érti, hogy mi az az erőd, de azt sem, hogy Pycta miért kérdez vissza arra, hogy a táborhelynek kalapja lenne?*
- Hát kalapja. Mint a gombának. A táborhelyek is úgy nőnek ki a földből, nem? Úgy kell találni őket, mint a gombát. Xauzur ki tudja szagolni? A gombát ki tudná szagolni? Igaz, hogy van olyan gomba is, amit nem szabad megenni? Melyikek azok? A gomba nem is finom. Csak pörköltnek. Te tudsz gombából pörköltet csinálni?
*Természetesen menetelésük nem lehet mentes a kérdésektől, Niev szája be nem áll, még annak ellenére sem, hogy igencsak odafigyel a környezetére. Mindenesetre elég komoly teljesítmény, hogy ennyit tud beszélni menet közben, bár igaz, hogy a végére már kicsit szúr az oldala.
Eddigi életét ugyan egy szinte meseszerű helyen élte le, de azért Erdőmélye sem akármilyen hely. Amellett, hogy ijesztő, mégis nagyon érdekes.
Minden közül a legérdekesebb talán maga az erőd. A kislány szinte lefagy a láttán.*
- Asztaaaa!
*Meglepetése csak pár pillanatra hallgattatja el.*
- És ti tényleg itt éltetek? Voltak látogatóitok?
*Mert az még a kislány számára is egyértelmű, hogy nehéz idetalálni, ha nem ismeri az ember a helyet, sőt még talán akkor is, ha ismeri.*
- Azért mentetek máshová, hogy meglátogassanak a barátaitok? Nem félelmetes itt aludni?
- Kolbászt és kenyeret és almát.
*Válaszolja a kislány mosolyogva, hozzá pillogva is kicsit. Niev egy fejlődésben lévő szervezet, mindenbe szívesen belekóstol. Az más kérdés, hogy a kenyeret kieszi a héjából és az almát is úgy rágja körbe, hogy a maradékból még simán kijönne egy almáspite.*
- Mi az az erőd?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel és nyilvánvalóan teli szájjal. De nem csak azt nem érti, hogy mi az az erőd, de azt sem, hogy Pycta miért kérdez vissza arra, hogy a táborhelynek kalapja lenne?*
- Hát kalapja. Mint a gombának. A táborhelyek is úgy nőnek ki a földből, nem? Úgy kell találni őket, mint a gombát. Xauzur ki tudja szagolni? A gombát ki tudná szagolni? Igaz, hogy van olyan gomba is, amit nem szabad megenni? Melyikek azok? A gomba nem is finom. Csak pörköltnek. Te tudsz gombából pörköltet csinálni?
*Természetesen menetelésük nem lehet mentes a kérdésektől, Niev szája be nem áll, még annak ellenére sem, hogy igencsak odafigyel a környezetére. Mindenesetre elég komoly teljesítmény, hogy ennyit tud beszélni menet közben, bár igaz, hogy a végére már kicsit szúr az oldala.
Eddigi életét ugyan egy szinte meseszerű helyen élte le, de azért Erdőmélye sem akármilyen hely. Amellett, hogy ijesztő, mégis nagyon érdekes.
Minden közül a legérdekesebb talán maga az erőd. A kislány szinte lefagy a láttán.*
- Asztaaaa!
*Meglepetése csak pár pillanatra hallgattatja el.*
- És ti tényleg itt éltetek? Voltak látogatóitok?
*Mert az még a kislány számára is egyértelmű, hogy nehéz idetalálni, ha nem ismeri az ember a helyet, sőt még talán akkor is, ha ismeri.*
- Azért mentetek máshová, hogy meglátogassanak a barátaitok? Nem félelmetes itt aludni?
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-01-16 10:55:09
Üzenet elküldve: 2021-01-16 10:55:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Miközben a vadonban haladnak egyre beljebb Nieveshában oldódik a kezdeti ijedelem és feszültség. Erdőmélyéről azt tartják, hogy veszélyes, de aki évekig élt benne és az Erdő Szívének választott prófétája, annak nincs oka bármitől is tartani a fák alatt.
A kislány persze máris csacsog és amíg az erdőmélyi elf nem tartja ezt veszélyesnek, nem is inti csendre, hanem csak hallgatja, miközben a környezetükre is figyel. Xauzur nem hagyja magukra őket, mindig ott van a közelben.
Arra, hogy Niev nem fél, ha az édesapját látja, a csuhátlan csuhás elmosolyodik és megigazítja a fején a csuklyát.*
- Ennek nagyon örülök. *Válaszolja fogadva az ölelést és vezeti tovább Éjvihart a vadon belseje felé. Szerencsére a telivérnek nem ez az első útja az erdőben, így nem ellenkezik, bár már rég voltak itt.*
- Nem foglak szem elől téveszteni, sem én, sem Xauzur. *Válaszol széles mosollyal a kislány kérdésére és annak bemutatására, hogy ő végül is milyen kis "pindurika".
A kérdésére is választ kap és újra előkerül az elemózsia szó. Az erdőmélyi elf a nyeregtáskába nyúl és kikeresi onnan a még Mil'Ochassban összekészített csomagot az elemózsiákkal.*
- Mit szeretnél? Kolbászt és kenyeret vagy almát? *Kínál választási lehetőséget a kislánynak és amit választ, azt húzza elő és adja oda neki.*
- Ha szerencsénk van, még elérjük azt a helyet, ahol régen laktunk. *Néz ki a szélben elhajló ágak között a szürke égre. Elég sok tapasztalata van arra, hogy megállapíthassa, milyen messze van még az alkony, így igyekszik megtippelni, mikorra is érhetik el egykori lakhelyüket.*
- Oda megyünk, ahol régen éltünk. Egy erőd a fák között, de az erdő már biztosan visszahódította, de táborhelynek kiváló lesz. *Mondja el terveit Nieveshának is, mert biztosan jönne kérdés a részleteket illetően. Így is biztos benne, hogy lesznek még kérdések, olyanok, amilyenekre nem is gondolna.*
- Kalapja? *Kérdez vissza értetlen mosollyal. Lám, érkezett is egy kérdés, amire nem is gondolt volna.
Ahogy befelé haladnak, ismert ösvényeket tapodnak lábaik, amelyeken egykor jártak. Még mindig megvannak, hisz nem elfek vagy emberek léptei alakították ki, hanem az erdőmélyi állatok, így most is követhetőek.
Ha jól haladnak, hamarosan elérik az egykori erődöt, azt a helyet, amelyhez először vezette az Erdő Szíve magányos aszkézise után. Szeretné ott megszólítani a Fákban Lakót és segítségét kérni a kigondolt tervről, amelytől azt reméli, hogy gondjai egy részét megoldja és amivel megóvhatja Nieveshát a bajoktól.*
*Miközben a vadonban haladnak egyre beljebb Nieveshában oldódik a kezdeti ijedelem és feszültség. Erdőmélyéről azt tartják, hogy veszélyes, de aki évekig élt benne és az Erdő Szívének választott prófétája, annak nincs oka bármitől is tartani a fák alatt.
A kislány persze máris csacsog és amíg az erdőmélyi elf nem tartja ezt veszélyesnek, nem is inti csendre, hanem csak hallgatja, miközben a környezetükre is figyel. Xauzur nem hagyja magukra őket, mindig ott van a közelben.
Arra, hogy Niev nem fél, ha az édesapját látja, a csuhátlan csuhás elmosolyodik és megigazítja a fején a csuklyát.*
- Ennek nagyon örülök. *Válaszolja fogadva az ölelést és vezeti tovább Éjvihart a vadon belseje felé. Szerencsére a telivérnek nem ez az első útja az erdőben, így nem ellenkezik, bár már rég voltak itt.*
- Nem foglak szem elől téveszteni, sem én, sem Xauzur. *Válaszol széles mosollyal a kislány kérdésére és annak bemutatására, hogy ő végül is milyen kis "pindurika".
A kérdésére is választ kap és újra előkerül az elemózsia szó. Az erdőmélyi elf a nyeregtáskába nyúl és kikeresi onnan a még Mil'Ochassban összekészített csomagot az elemózsiákkal.*
- Mit szeretnél? Kolbászt és kenyeret vagy almát? *Kínál választási lehetőséget a kislánynak és amit választ, azt húzza elő és adja oda neki.*
- Ha szerencsénk van, még elérjük azt a helyet, ahol régen laktunk. *Néz ki a szélben elhajló ágak között a szürke égre. Elég sok tapasztalata van arra, hogy megállapíthassa, milyen messze van még az alkony, így igyekszik megtippelni, mikorra is érhetik el egykori lakhelyüket.*
- Oda megyünk, ahol régen éltünk. Egy erőd a fák között, de az erdő már biztosan visszahódította, de táborhelynek kiváló lesz. *Mondja el terveit Nieveshának is, mert biztosan jönne kérdés a részleteket illetően. Így is biztos benne, hogy lesznek még kérdések, olyanok, amilyenekre nem is gondolna.*
- Kalapja? *Kérdez vissza értetlen mosollyal. Lám, érkezett is egy kérdés, amire nem is gondolt volna.
Ahogy befelé haladnak, ismert ösvényeket tapodnak lábaik, amelyeken egykor jártak. Még mindig megvannak, hisz nem elfek vagy emberek léptei alakították ki, hanem az erdőmélyi állatok, így most is követhetőek.
Ha jól haladnak, hamarosan elérik az egykori erődöt, azt a helyet, amelyhez először vezette az Erdő Szíve magányos aszkézise után. Szeretné ott megszólítani a Fákban Lakót és segítségét kérni a kigondolt tervről, amelytől azt reméli, hogy gondjai egy részét megoldja és amivel megóvhatja Nieveshát a bajoktól.*
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-01-15 15:05:23
Üzenet elküldve: 2021-01-15 15:05:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
- Mindig is szerettem volna látni egy igazi hercegnőt!
*Sóhajtja igazi világfájdalommal, mintha tényleg ez lett volna eddigi életének a legnagyobb problémája, hogy nem láthatott még igazi hercegnőt. Persze a korabeli kislányoknál ez igazán nagy probléma a maguk kis világában. Niev is csak egy teljesen átlagos kislány, akit elbűvölnek a mesék és aki szeretne a szereplők helyében lenni.*
- Lesz hét törpe is? Meg herceg. A hercegek és királyfiak is olyan szépek, mint a hercegnők meg királykisasszonyok?
*Mert hát Niev képtelen arra, hogy tartósan csendben maradjon és az első ijedtség után, abban a pillanatban, hogy kezdi magát kicsit komfortosan érezni, máris újraindul a szóáradat.*
- Persze apa, sose félek, ha téged látlak.
*Öleli meg mosolyogva Pyctát, de aztán kicsit eltávolodik tőle és félrebiccentett fejjel néz rá.*
- De mi van, ha szem elől tévesztelek?! Vagy te engem?! Hát én tök kis pindurika vagyok!
*Hüvelyk- és mutatóujja között mutatja, hogy mennyire is "pindurika", fél szemét lehunyva nézi a két összeszorított ujját, mintha csak át tudna nézni közöttük. Pyctához mérten tényleg "pindurika", embergyerekhez képest viszont teljesen normális a testmagassága, talán egy kicsit az átlag fölé is magasodik.*
- Óóó! De! Együk meg az elemóóóózsiát!
*Bólogat nagy hévvel, még a pocakja is megkordul. Eddig valószínűleg az utazás miatti izgalomtól nem érezte azt, hogy éhes lenne.*
- És hogy fogunk keresni? Könnyű táborhelyet találni?
*Niev valahogy úgy érzi, hogy táborhelyet úgy lehet találni, mint gombát, egyszerűen csak kinőnek a földből, úgy gombamódra. Lehet, hogy pont olyanok is?*
- Nagy kalapja lesz?!
- Mindig is szerettem volna látni egy igazi hercegnőt!
*Sóhajtja igazi világfájdalommal, mintha tényleg ez lett volna eddigi életének a legnagyobb problémája, hogy nem láthatott még igazi hercegnőt. Persze a korabeli kislányoknál ez igazán nagy probléma a maguk kis világában. Niev is csak egy teljesen átlagos kislány, akit elbűvölnek a mesék és aki szeretne a szereplők helyében lenni.*
- Lesz hét törpe is? Meg herceg. A hercegek és királyfiak is olyan szépek, mint a hercegnők meg királykisasszonyok?
*Mert hát Niev képtelen arra, hogy tartósan csendben maradjon és az első ijedtség után, abban a pillanatban, hogy kezdi magát kicsit komfortosan érezni, máris újraindul a szóáradat.*
- Persze apa, sose félek, ha téged látlak.
*Öleli meg mosolyogva Pyctát, de aztán kicsit eltávolodik tőle és félrebiccentett fejjel néz rá.*
- De mi van, ha szem elől tévesztelek?! Vagy te engem?! Hát én tök kis pindurika vagyok!
*Hüvelyk- és mutatóujja között mutatja, hogy mennyire is "pindurika", fél szemét lehunyva nézi a két összeszorított ujját, mintha csak át tudna nézni közöttük. Pyctához mérten tényleg "pindurika", embergyerekhez képest viszont teljesen normális a testmagassága, talán egy kicsit az átlag fölé is magasodik.*
- Óóó! De! Együk meg az elemóóóózsiát!
*Bólogat nagy hévvel, még a pocakja is megkordul. Eddig valószínűleg az utazás miatti izgalomtól nem érezte azt, hogy éhes lenne.*
- És hogy fogunk keresni? Könnyű táborhelyet találni?
*Niev valahogy úgy érzi, hogy táborhelyet úgy lehet találni, mint gombát, egyszerűen csak kinőnek a földből, úgy gombamódra. Lehet, hogy pont olyanok is?*
- Nagy kalapja lesz?!
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-01-09 12:54:31
Üzenet elküldve: 2021-01-09 12:54:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Nagy szerencse, hogy Nievesha ilyen együttműködő. Annak idején ő is hasonló idős volt, amikor a remete mellé adták. Ugyanolyan félelmetesnek látta maga előtt Erdőmélyét, mint most a kislány láthatja. Megöleli Nievet, amikor biztosítja felőle, hogy tudta nem hagyta volna az erdőben.
Minden lépés egyre nehezebb lesz, ahogy elindulnak befelé, a következő kérdések pedig még nehezebbé teszik.*
- Még az is lehet. *Válaszolja halkan és igyekszik úgy rendezni a vonásait, hogy a kislány ne láthassa rajta, milyen érzelmek dúlnak benne.*
- Akkor már elköltöztünk, hogy Mil'Ochassban élhessünk a többiekkel. *Nem tudja, mennyire kielégítő magyarázat ez, de reméli, hogy Niev ezúttal sem fog újabb kérdéseket feltenni.
Ezt talán az is segíti, hogy rövid csendre inti a kislányt, hogy megmutathassa neki Erdőmélye szépségeit. Ugyan tél van, de ebben az évszakban is rengeteg szépséget tud mutatni a vadon. Van benne egyfajta nyugalom és az élővilág sem tűnik el teljesen, csak a nagy részük téli álmát alussza.*
- Látod, nincs mitől félned és én is itt vagyok melletted. *Mosolyog a kislányra és mutatóujjával megérinti az orrocskáját.*
- És Xauzur is itt van. *Teszi hozzá, mintha az irbisz értené, hogy róla beszélnek, közelebb sétál hozzájuk.*
- Nem vagy éhes? *Kérdi, miután letette Nievet, hátha az éhség elodázza a további kérdéseket, bár ahogy ismeri, ez nem áll majd az útjába.*
- Gyere, menjünk beljebb. Keresnünk kell egy táborhelyet, ahol éjszakára berendezkedhetünk. *Néz fel az égre. Az ingovány átvágása elég sok időt elvett tőlük és jó volna beljebb érni még az éjszaka beállta előtt. Itt a vadonban hamarabb sötétedik, amit az erdőmélyi elf nagyon jól tud. Talán az egykori erődöt is elérhetnék még, amit bár bizonyosan visszahódított már az erdő, de megfelelő táborhely lenne számukra.*
*Nagy szerencse, hogy Nievesha ilyen együttműködő. Annak idején ő is hasonló idős volt, amikor a remete mellé adták. Ugyanolyan félelmetesnek látta maga előtt Erdőmélyét, mint most a kislány láthatja. Megöleli Nievet, amikor biztosítja felőle, hogy tudta nem hagyta volna az erdőben.
Minden lépés egyre nehezebb lesz, ahogy elindulnak befelé, a következő kérdések pedig még nehezebbé teszik.*
- Még az is lehet. *Válaszolja halkan és igyekszik úgy rendezni a vonásait, hogy a kislány ne láthassa rajta, milyen érzelmek dúlnak benne.*
- Akkor már elköltöztünk, hogy Mil'Ochassban élhessünk a többiekkel. *Nem tudja, mennyire kielégítő magyarázat ez, de reméli, hogy Niev ezúttal sem fog újabb kérdéseket feltenni.
Ezt talán az is segíti, hogy rövid csendre inti a kislányt, hogy megmutathassa neki Erdőmélye szépségeit. Ugyan tél van, de ebben az évszakban is rengeteg szépséget tud mutatni a vadon. Van benne egyfajta nyugalom és az élővilág sem tűnik el teljesen, csak a nagy részük téli álmát alussza.*
- Látod, nincs mitől félned és én is itt vagyok melletted. *Mosolyog a kislányra és mutatóujjával megérinti az orrocskáját.*
- És Xauzur is itt van. *Teszi hozzá, mintha az irbisz értené, hogy róla beszélnek, közelebb sétál hozzájuk.*
- Nem vagy éhes? *Kérdi, miután letette Nievet, hátha az éhség elodázza a további kérdéseket, bár ahogy ismeri, ez nem áll majd az útjába.*
- Gyere, menjünk beljebb. Keresnünk kell egy táborhelyet, ahol éjszakára berendezkedhetünk. *Néz fel az égre. Az ingovány átvágása elég sok időt elvett tőlük és jó volna beljebb érni még az éjszaka beállta előtt. Itt a vadonban hamarabb sötétedik, amit az erdőmélyi elf nagyon jól tud. Talán az egykori erődöt is elérhetnék még, amit bár bizonyosan visszahódított már az erdő, de megfelelő táborhely lenne számukra.*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-01-07 15:11:47
Üzenet elküldve: 2021-01-07 15:11:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Félrebiccentett fejjel nézi Pyctát, majd megvonja a vállát, készségesen hajlandó elfogadni, hogy ez itt egy csúnya és büdös kapu. Meg félelmetes. Félelmetes a vasorrú bábával való találkozás lehetősége is, mi van ha meg akarja majd sütni őket, de nem tudják időben a kemencébe lökni és valóban megsüti őket? Megannyi kínzó kérdés, amik a kis fejében kergetik egymást, de amikkel most, valami csodával határos módon, nem fárasztja le.*
- Tudtam ám, hogy nem hagytál ott.
*Mondja lehajtott fejjel, de sűrű pillái alól felnézve, közben meg flegmán egy földgöröngyöt rugdos.*
- És milyen dolgunk lesz? Őzikéket fogunk megmenteni? Vagy egy lányt, igaz?! Akit a gonosz mostohája küldött a vadásszal az erdőbe! Ugye?!
*Tapsikol örömében, nyilván megfejtette a nagy talányt, hogy mit is csinálnak ők itt és most. Mil'Ochass városból érkezett lakóitól sok városi gyerekmesét hallott, ha a hét törppel élő leány meséje nem a megfejtés, akkor bizonyosan rá fog jönni, hogy melyik. Merthogy ez csakis valami mese lehet, annyira meseszerű ez a hely a maga rendkívül ijesztő módján.*
- És amikor már megszülettem, akkor miért nem itt éltetek?
*Azonkívül a nyilvánvaló tényen kívül, hogy ez nem egy gyereknek való hely. Ezt még Niev is tudja, hogy nem az. Pedig az is nyilvánvaló, hogy Pycta mellett igazán nincsen semmi félnivalója senkitől és semmitől. Mert az ő apukája a legerősebb.
Az elf ölbe veszi, ő pedig átkarolja a nyakát, már éppen szóra nyitná a száját, mikor Pycta csendre inti. Nagy nehezen, de megállja, hogy ne folytassa tovább a csacsogást.
A szóra nyitott száj megmarad, ezzel együtt esik le a kislány álla, de aztán ez a csodálkozó arckifejezés széles mosolyba fordul. Miután az előbb az lett mondva, hogy maradjon csöndben, így a kérdésre csak bólogatással válaszol.*
*Félrebiccentett fejjel nézi Pyctát, majd megvonja a vállát, készségesen hajlandó elfogadni, hogy ez itt egy csúnya és büdös kapu. Meg félelmetes. Félelmetes a vasorrú bábával való találkozás lehetősége is, mi van ha meg akarja majd sütni őket, de nem tudják időben a kemencébe lökni és valóban megsüti őket? Megannyi kínzó kérdés, amik a kis fejében kergetik egymást, de amikkel most, valami csodával határos módon, nem fárasztja le.*
- Tudtam ám, hogy nem hagytál ott.
*Mondja lehajtott fejjel, de sűrű pillái alól felnézve, közben meg flegmán egy földgöröngyöt rugdos.*
- És milyen dolgunk lesz? Őzikéket fogunk megmenteni? Vagy egy lányt, igaz?! Akit a gonosz mostohája küldött a vadásszal az erdőbe! Ugye?!
*Tapsikol örömében, nyilván megfejtette a nagy talányt, hogy mit is csinálnak ők itt és most. Mil'Ochass városból érkezett lakóitól sok városi gyerekmesét hallott, ha a hét törppel élő leány meséje nem a megfejtés, akkor bizonyosan rá fog jönni, hogy melyik. Merthogy ez csakis valami mese lehet, annyira meseszerű ez a hely a maga rendkívül ijesztő módján.*
- És amikor már megszülettem, akkor miért nem itt éltetek?
*Azonkívül a nyilvánvaló tényen kívül, hogy ez nem egy gyereknek való hely. Ezt még Niev is tudja, hogy nem az. Pedig az is nyilvánvaló, hogy Pycta mellett igazán nincsen semmi félnivalója senkitől és semmitől. Mert az ő apukája a legerősebb.
Az elf ölbe veszi, ő pedig átkarolja a nyakát, már éppen szóra nyitná a száját, mikor Pycta csendre inti. Nagy nehezen, de megállja, hogy ne folytassa tovább a csacsogást.
A szóra nyitott száj megmarad, ezzel együtt esik le a kislány álla, de aztán ez a csodálkozó arckifejezés széles mosolyba fordul. Miután az előbb az lett mondva, hogy maradjon csöndben, így a kérdésre csak bólogatással válaszol.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-01-06 20:22:29
Üzenet elküldve: 2021-01-06 20:22:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Az ingoványon keresztül észleli Nievesha hangulatának változását. Hiába nem vérszerinti lánya, vele nőtt fel és tökéletesen ráhangolódott, mintha a természetes apja volna. Egyelőre nem szól, érjenek át a mocsáron és ha szóba hozza, majd beszélnek róla.*
- Mi nem próbálkozunk. *Válaszol út közben ahogy elérik céljukat.*
- Vedd úgy, hogy ez a kapu, amely Erdőmélyére vezet, egy csúnya és büdös kapu, amin át elérhetjük, amit szeretnénk. *Mosolyog bátorítóan a lányra.
Amikor már utat keresnek a vadonba, Niev újabb kérdéssel áll elő, nem is eggyel, hanem, ahogy megszokott, többel, de az utolsó kérdés érinti meg igazán az erdőmélyi elfet. "Meg az erdőnek adni, ugye?!" - visszhangzik fejében a kérdés, de csak egy pillanatra torpan meg. A kislány nem is tudja, mennyire rátapintott a lényegre. És bár nem őt magát akarja az erdőnek adni, de egy részét bizonyosan. Egy igen fontos részét.
Szárazat nyel, de még mielőtt belépnének a vadonba, leguggol Nievesha elé, hogy az arcuk egy vonalban legyen, sárga pillantása a kislányét keresi.*
- Nem foglak itt hagyni, sosem tennék ilyet. *Válaszol nyugodt, bátorító hangon.*
- Egy nagyon fontos dolgunk van az erdőben és neked is nagy feladat jut majd és én biztos vagyok benne, hogy te képes leszel megtenni. *Rájön, hogy meg kell magyaráznia a kislánynak, hogy miért vannak itt, hogy mit is akarnak csinálni. Nem tudja, megérti-e majd, nem tudja, átérzi-e, hogy milyen fontos az, amiért jöttek, de el kell mondania.
Fogalma sincs, Niev honnan vette azt, hogy az erdőnek akarná adni, ám amikor jönnek az újabb kérdések, valami derengeni kezd számára. Az erdei közösségben, főleg az elfek között az erdő sosem gonosz, hanem épp ellenkezőleg, az erdő otthon és biztonság. Ám Mil'Ochassban nem csak elfek és erdei családok élnek, hanem a lázadás után városi családok is csatlakoztak hozzá, hogy elhagyják Artheniort és az erdőben keressenek menedéket. Talán tőlük hallhatta a gonosz erdőről és boszorkányokról szóló meséket.
Ahogy átlépik a vadon küszöbét, Xauzur újra csatlakozik hozzájuk, láthatóan élvezi, hogy hazatérhetett.*
- Semmi rossz nem történhet velünk itt. Én, mi itt otthon vagyunk, biztosan nem tudod, de mielőtt megszülettél, hosszú ideig éltünk Erdőmélyén. Itt nincsenek boszorkányok és az erdő sem gonosz. *Magyarázza, ahogy ölébe venné a kislányt, hogy megmutassa neki Erdőmélye szépségét. Szabad mutatóujját a szája elé emeli, így kérve Nievet, hogy legyen kicsit csendben.
Ha a kislány csendben marad, akkor hamarosan az erdő újra életre kel körülöttük. Sün neszez az avarban, színes gyík mászik át villámgyorsan egy fa törzsén, halkan csiripelnek fel egy fészekben a fiókák és pár világító bogár száll körül egy fát, mint megannyi mozgó csillag. A levelek bár összeborulnak felettük, kizárva a fény nagy részét, de a szélben mozgó levelek különös, nyugtató dalt zizegnek.*
- Látod?
*Az ingoványon keresztül észleli Nievesha hangulatának változását. Hiába nem vérszerinti lánya, vele nőtt fel és tökéletesen ráhangolódott, mintha a természetes apja volna. Egyelőre nem szól, érjenek át a mocsáron és ha szóba hozza, majd beszélnek róla.*
- Mi nem próbálkozunk. *Válaszol út közben ahogy elérik céljukat.*
- Vedd úgy, hogy ez a kapu, amely Erdőmélyére vezet, egy csúnya és büdös kapu, amin át elérhetjük, amit szeretnénk. *Mosolyog bátorítóan a lányra.
Amikor már utat keresnek a vadonba, Niev újabb kérdéssel áll elő, nem is eggyel, hanem, ahogy megszokott, többel, de az utolsó kérdés érinti meg igazán az erdőmélyi elfet. "Meg az erdőnek adni, ugye?!" - visszhangzik fejében a kérdés, de csak egy pillanatra torpan meg. A kislány nem is tudja, mennyire rátapintott a lényegre. És bár nem őt magát akarja az erdőnek adni, de egy részét bizonyosan. Egy igen fontos részét.
Szárazat nyel, de még mielőtt belépnének a vadonba, leguggol Nievesha elé, hogy az arcuk egy vonalban legyen, sárga pillantása a kislányét keresi.*
- Nem foglak itt hagyni, sosem tennék ilyet. *Válaszol nyugodt, bátorító hangon.*
- Egy nagyon fontos dolgunk van az erdőben és neked is nagy feladat jut majd és én biztos vagyok benne, hogy te képes leszel megtenni. *Rájön, hogy meg kell magyaráznia a kislánynak, hogy miért vannak itt, hogy mit is akarnak csinálni. Nem tudja, megérti-e majd, nem tudja, átérzi-e, hogy milyen fontos az, amiért jöttek, de el kell mondania.
Fogalma sincs, Niev honnan vette azt, hogy az erdőnek akarná adni, ám amikor jönnek az újabb kérdések, valami derengeni kezd számára. Az erdei közösségben, főleg az elfek között az erdő sosem gonosz, hanem épp ellenkezőleg, az erdő otthon és biztonság. Ám Mil'Ochassban nem csak elfek és erdei családok élnek, hanem a lázadás után városi családok is csatlakoztak hozzá, hogy elhagyják Artheniort és az erdőben keressenek menedéket. Talán tőlük hallhatta a gonosz erdőről és boszorkányokról szóló meséket.
Ahogy átlépik a vadon küszöbét, Xauzur újra csatlakozik hozzájuk, láthatóan élvezi, hogy hazatérhetett.*
- Semmi rossz nem történhet velünk itt. Én, mi itt otthon vagyunk, biztosan nem tudod, de mielőtt megszülettél, hosszú ideig éltünk Erdőmélyén. Itt nincsenek boszorkányok és az erdő sem gonosz. *Magyarázza, ahogy ölébe venné a kislányt, hogy megmutassa neki Erdőmélye szépségét. Szabad mutatóujját a szája elé emeli, így kérve Nievet, hogy legyen kicsit csendben.
Ha a kislány csendben marad, akkor hamarosan az erdő újra életre kel körülöttük. Sün neszez az avarban, színes gyík mászik át villámgyorsan egy fa törzsén, halkan csiripelnek fel egy fészekben a fiókák és pár világító bogár száll körül egy fát, mint megannyi mozgó csillag. A levelek bár összeborulnak felettük, kizárva a fény nagy részét, de a szélben mozgó levelek különös, nyugtató dalt zizegnek.*
- Látod?
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-01-05 09:57:06
Üzenet elküldve: 2021-01-05 09:57:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Niev elkámpicsorodik a ténytől, hogy erdőmélyére csak ilyen büdös út visz. Büdös és félelmetes.*
- És mi miért próbálkozunk?!
*Ha a hely azért félelmetes, hogy elriassza a próbálkozókat, akkor nekik miért kell ilyen félelmetes helyre jönni? Mármint azt tudja, hogy Pyctának különleges a kapcsolata az erdővel, de ő valahogy nem érzi ezt, inkább csak rémült. Arcocskáján ez a rémület látszik is, ahogyan tátott szájjal bámulva ezt a természetes falat. Egészen elréved, lelki szemei előtt a gyerekmesék összes, erdőben lakó rémsége megjelenik.*
- Mit fogunk csinálni?
*Kérdezi bávatagon, tekintetét el sem fordítva az erdőről. Megannyi gyerekmese elevenedik meg előtte, főleg az ijesztőbbek, eltévedő gyerekekről, gyerekevő boszorkányokról meg hasonlókról.*
- Apa, ugye nem fogsz itt hagyni? Meg az erdőnek adni, ugye?! Anyukám biztosan nem örülne neki.
*Mivel gyerekként még nem olyan fejlett a humorérzéke, hogy ezt viccből mondja, ezért Pycta egészen biztos lehet abban, hogy minden szava komoly és jelenleg tényleg elhisz minden gyerekmesét boszorkányokról, erődben hagyott, csemegék ösvényére küldött gyerekekről. Összevont szemöldökkel, félrebiccentett fejjel méregeti hol az erdőt, hol az elfet. Persze tudja, hogy szereti őt az apukája és sosem adná az erdőnek, de mi van, ha mégis? Mi van, ha ők valójában csak egy gyerekmese szereplői?*
- Apa, igaziak vagyunk? Vagy csak valaki elmesél a gyerekének?
*Komoly kérdések, amik komoly válaszokat igényelnek, még akkor is, ha kicsit nevetségesnek hatnak felnőtt fejjel.
Kezének bátorító megszorítása valóban önt bele egy kis bátorságot, és meg is nyugtatja az, hogy Pycta vigyázni fog rá, hogy nehogy elvesszen és mindent megtanít neki.*
- Nem fogunk fázni? Nem fog kigyulladni az erdő, ha tüzet rakunk? Nem fogunk elégni? Nem fog megenni minket valami állat? Vagy egy boszorkány?
*Niev elkámpicsorodik a ténytől, hogy erdőmélyére csak ilyen büdös út visz. Büdös és félelmetes.*
- És mi miért próbálkozunk?!
*Ha a hely azért félelmetes, hogy elriassza a próbálkozókat, akkor nekik miért kell ilyen félelmetes helyre jönni? Mármint azt tudja, hogy Pyctának különleges a kapcsolata az erdővel, de ő valahogy nem érzi ezt, inkább csak rémült. Arcocskáján ez a rémület látszik is, ahogyan tátott szájjal bámulva ezt a természetes falat. Egészen elréved, lelki szemei előtt a gyerekmesék összes, erdőben lakó rémsége megjelenik.*
- Mit fogunk csinálni?
*Kérdezi bávatagon, tekintetét el sem fordítva az erdőről. Megannyi gyerekmese elevenedik meg előtte, főleg az ijesztőbbek, eltévedő gyerekekről, gyerekevő boszorkányokról meg hasonlókról.*
- Apa, ugye nem fogsz itt hagyni? Meg az erdőnek adni, ugye?! Anyukám biztosan nem örülne neki.
*Mivel gyerekként még nem olyan fejlett a humorérzéke, hogy ezt viccből mondja, ezért Pycta egészen biztos lehet abban, hogy minden szava komoly és jelenleg tényleg elhisz minden gyerekmesét boszorkányokról, erődben hagyott, csemegék ösvényére küldött gyerekekről. Összevont szemöldökkel, félrebiccentett fejjel méregeti hol az erdőt, hol az elfet. Persze tudja, hogy szereti őt az apukája és sosem adná az erdőnek, de mi van, ha mégis? Mi van, ha ők valójában csak egy gyerekmese szereplői?*
- Apa, igaziak vagyunk? Vagy csak valaki elmesél a gyerekének?
*Komoly kérdések, amik komoly válaszokat igényelnek, még akkor is, ha kicsit nevetségesnek hatnak felnőtt fejjel.
Kezének bátorító megszorítása valóban önt bele egy kis bátorságot, és meg is nyugtatja az, hogy Pycta vigyázni fog rá, hogy nehogy elvesszen és mindent megtanít neki.*
- Nem fogunk fázni? Nem fog kigyulladni az erdő, ha tüzet rakunk? Nem fogunk elégni? Nem fog megenni minket valami állat? Vagy egy boszorkány?
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-01-04 13:29:19
Üzenet elküldve: 2021-01-04 13:29:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Az ingovány viszontagságai mondhatni megszokottak az erődmélyi elfnek. Nem először járja végig az ösvényeket Erdőmélye vadonjáig, de megérti, hogy Nieveshának most ijesztő és viszolygást keltő a környezet. Néha fel-felnéz a kislányra a nyeregben, bátorító mosollyal próbálja oldani feszültségét, miközben lassan átérnek a mocsáron hogy elérjék Erdőmélye határát.*
- Sajnos igen. *Válaszol Niev kérdésére, ahogy Xauzurt követve halad előre.*
- Ez a határ, ami az erdő ragadozóit elzárja a városhoz közeli erdőktől és a elveszi az egyszerű fajok kedvét attól, hogy belépjenek Erdőmélyére. És így kevesebben próbálkoznak. *Nem tudja, megérti-e a kislány az érveit, de készségesen válaszol majd, ha még volna kérdés. Biztos benne, hogy lesznek még.*
- Meg kell keresni és elvenni. De csak annyit, amennyi szükséges, sosem többet. *Folytatja a válaszokat.*
- Az a legjobb, ha nem haragítjuk meg és ennyi. *Mosolyodik el a kérdésen. Volt már, amikor érezte az Erdő Szívének haragját, amikor a venároknak menniük kellett és nem szeretné újra magán érezni.*
- Együtt fogjuk csinálni, te meg én. *Mondja egyszerre felelve akár több kérdésre is.
Erdőmélye határát elérve maga is megáll megcsodálni a vadont. Pontosan ugyanazt érzi, mint Nievesha, számára is amolyan falnak tűnik ez a határvonal. Az újabb kérdésre az irbiszt keresi sárga tekintetével és bár már ő sem látja, mégis tudja, hogy ott van a közelükben.*
- Xauzur nem fog elveszni, de ha mégis, akkor megtalál minket. Neki Erdőmélye az otthona. *Mosolyog a kislányra és közelebb lépve megérintené a kezét, hogy bátorítóan, gyengéden megszorítsa.*
- Nem fogsz elveszni, vigyázok rád és mindent megtanítok neked, amit az erdőről tudnod kell. *Néz fel az Éjvihar nyergében ülő lányra. Maga is határhoz érkezett és nem csak a vadon határához. Most még van idő visszafordulni, visszakozni, de ha egyszer belekezd, akkor nincs visszaút és ha sikerrel jár, akkor Nievesha számára sincs.
Ha a kicsi is benne van, leemeli a lóról és kézenfogva indul el vele a vadon határvonala felé. Ha Niev nem is látja, de az erdőmélyi próféta talál majd egy "bejáratot", ahol beléphetnek és elindulhatnak.*
*Az ingovány viszontagságai mondhatni megszokottak az erődmélyi elfnek. Nem először járja végig az ösvényeket Erdőmélye vadonjáig, de megérti, hogy Nieveshának most ijesztő és viszolygást keltő a környezet. Néha fel-felnéz a kislányra a nyeregben, bátorító mosollyal próbálja oldani feszültségét, miközben lassan átérnek a mocsáron hogy elérjék Erdőmélye határát.*
- Sajnos igen. *Válaszol Niev kérdésére, ahogy Xauzurt követve halad előre.*
- Ez a határ, ami az erdő ragadozóit elzárja a városhoz közeli erdőktől és a elveszi az egyszerű fajok kedvét attól, hogy belépjenek Erdőmélyére. És így kevesebben próbálkoznak. *Nem tudja, megérti-e a kislány az érveit, de készségesen válaszol majd, ha még volna kérdés. Biztos benne, hogy lesznek még.*
- Meg kell keresni és elvenni. De csak annyit, amennyi szükséges, sosem többet. *Folytatja a válaszokat.*
- Az a legjobb, ha nem haragítjuk meg és ennyi. *Mosolyodik el a kérdésen. Volt már, amikor érezte az Erdő Szívének haragját, amikor a venároknak menniük kellett és nem szeretné újra magán érezni.*
- Együtt fogjuk csinálni, te meg én. *Mondja egyszerre felelve akár több kérdésre is.
Erdőmélye határát elérve maga is megáll megcsodálni a vadont. Pontosan ugyanazt érzi, mint Nievesha, számára is amolyan falnak tűnik ez a határvonal. Az újabb kérdésre az irbiszt keresi sárga tekintetével és bár már ő sem látja, mégis tudja, hogy ott van a közelükben.*
- Xauzur nem fog elveszni, de ha mégis, akkor megtalál minket. Neki Erdőmélye az otthona. *Mosolyog a kislányra és közelebb lépve megérintené a kezét, hogy bátorítóan, gyengéden megszorítsa.*
- Nem fogsz elveszni, vigyázok rád és mindent megtanítok neked, amit az erdőről tudnod kell. *Néz fel az Éjvihar nyergében ülő lányra. Maga is határhoz érkezett és nem csak a vadon határához. Most még van idő visszafordulni, visszakozni, de ha egyszer belekezd, akkor nincs visszaút és ha sikerrel jár, akkor Nievesha számára sincs.
Ha a kicsi is benne van, leemeli a lóról és kézenfogva indul el vele a vadon határvonala felé. Ha Niev nem is látja, de az erdőmélyi próféta talál majd egy "bejáratot", ahol beléphetnek és elindulhatnak.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-12-30 10:44:38
Üzenet elküldve: 2020-12-30 10:44:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Nehéz elképzelni, hogy vannak olyan szituációk, amik belefojtják Nievbe a szót, de az ingovány mégis ilyen. De persze már azon is gondolkodik, hogy a dér hogyan is csíphetne meg bármit is, ha nincsen neki ujja? A csipkebogyó ráadásul ilyen szőrös belül, az egész tökre furcsa, arcocskáján látszik is, hogy nem egészen érti ezt, viszont nem kérdez rá. Talán a mocsár büdös mocsárszaga az, ami miatt nem beszél, olyannyira nem, hogy még a kezét is a szája-orra elé veszi, mintha az meg tudná védeni szagló- és ízlelőszerveit. Nem tudja, de így legalább a saját keze takarja a fintorokat, amiket amúgy az út folyamán folyamatosan produkál. Csak akkor nyílik a szája újra kérdésözönre, mikor már számára is egyértelmű, hogy kiértek a mocsárból.*
- Ide csak ilyen büdös út van? És az erdő magától ad dolgokat, vagy el kell venni? Ha el kell venni, akkor nem fog megharagudni? Mi lesz ha megharagszik? Ha neked dolgod van, akkor nekem is? Mit fogok csinálni? Meddig? Egy vagy két hatig?!
*Egyértelmű az is, mikor érkeznek meg útjuk céljához. Niev számára a látvány nagyon meseszerű.*
- Olyan, mint egy fal.
*Topázsárga tekintete pedig a kaput keresi, mert ugye minden rendes falun van kapu.*
- Nem fog Xauzur elveszni, ugye? Apa, mi lesz, ha én veszek el?!
*Teszi fel azt a kérdést, ami tulajdonképpen egészen megrémíti. Bár megígérte, hogy mindig azt csinálja, amit Pycta mond, de ki tudja, hogy mikor vesz észre valami érdekeset?!*
*Nehéz elképzelni, hogy vannak olyan szituációk, amik belefojtják Nievbe a szót, de az ingovány mégis ilyen. De persze már azon is gondolkodik, hogy a dér hogyan is csíphetne meg bármit is, ha nincsen neki ujja? A csipkebogyó ráadásul ilyen szőrös belül, az egész tökre furcsa, arcocskáján látszik is, hogy nem egészen érti ezt, viszont nem kérdez rá. Talán a mocsár büdös mocsárszaga az, ami miatt nem beszél, olyannyira nem, hogy még a kezét is a szája-orra elé veszi, mintha az meg tudná védeni szagló- és ízlelőszerveit. Nem tudja, de így legalább a saját keze takarja a fintorokat, amiket amúgy az út folyamán folyamatosan produkál. Csak akkor nyílik a szája újra kérdésözönre, mikor már számára is egyértelmű, hogy kiértek a mocsárból.*
- Ide csak ilyen büdös út van? És az erdő magától ad dolgokat, vagy el kell venni? Ha el kell venni, akkor nem fog megharagudni? Mi lesz ha megharagszik? Ha neked dolgod van, akkor nekem is? Mit fogok csinálni? Meddig? Egy vagy két hatig?!
*Egyértelmű az is, mikor érkeznek meg útjuk céljához. Niev számára a látvány nagyon meseszerű.*
- Olyan, mint egy fal.
*Topázsárga tekintete pedig a kaput keresi, mert ugye minden rendes falun van kapu.*
- Nem fog Xauzur elveszni, ugye? Apa, mi lesz, ha én veszek el?!
*Teszi fel azt a kérdést, ami tulajdonképpen egészen megrémíti. Bár megígérte, hogy mindig azt csinálja, amit Pycta mond, de ki tudja, hogy mikor vesz észre valami érdekeset?!*
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-12-21 15:01:40
Üzenet elküldve: 2020-12-21 15:01:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*A türelem olyan erény, amely az idővel alakul ki és a fiatalság híján van neki. Megmosolyogtató volna azt válaszolnia a kislánynak, hogy "türelmesnek kell lennie, hogy türelmes lehessen", de ezt a témát inkább elkerüli. Pontosan tudja, milyen volt ő annak idején, hisz, ha nem lett volna olyan, akkor sosem kerül az Erdő Szívének szerzetese mellé, aki elindította ezen az úton, amelynek végén a Fákban Lakó prófétájává választotta.
Az ingoványon át óvatosan követi Xauzurt a szárazabb és tömörebb földszigeteken át Erdőmélye felé. Éjvihart kantáron vezeti, a nyergében maradt Nieveshával. De mielőtt leszállna, még azért végigbeszélgeti a kislánnyal az utat.*
- Csipkebogyó teát. *Válaszol a kislánynak nyugodt hangon.*
- Nem hoztunk, de ilyenkor, amikor a dér megcsípte a csipkebogyót, akkor édes, mint a méz és nagyon finom teát lehet belőle főzni. *Folytatja.*
- Nincs szükségünk semmire, hisz mindent megad nekünk az erdő. Akkor nem eszünk majd mókust, hanem valami mást, de tüzet fogunk gyújtani, különben nagyon fázni fogunk. *Teszi hozzá lepillantva a kislányra. A kérdések pedig jönnek, mint a záporeső és az erdőmélyi elf igyekszik mindre felelni és figyelni az előttük álló útra.*
- Egy-két haton belül. Egyelőre nem tudom megmondani. Fontos dolgom. Elhoztalak, úgyhogy igen, ott lehetlek. *Az utolsó válasznál kacsint is az előtte ülő Nievre.
A környezet lassan változik, ahogy átérnek a lápon, átadva helyét az erdősebb részeknek, de ott már lábon vezeti a telivért nyergében Nievvel. Hamarosan elérhetik Erdőmélye peremvidékét. A Xauzurt érintő szavaknál még az irbisz is felnéz Nieveshára, mintha értené, hogy éppen róla szól a diskurzus, az erdőmélyi elf pedig széles mosollyal vezeti át Éjvihart a biztonságosabb terület felé.*
- Nem fogok, hidd el. *Válaszolja a lánynak. A kérdésen pedig újra elmosolyodik.*
- Igen, de a vadonban már nem lesz ilyen szag.
*Végül átérnek a mocsárvidéken, ahol már nincs láp és nincs szag, csak az áthatolhatatlannak tűnő növényfal, ahol Erdőmélye kezdődik. Xauzur derűsen szalad előre megérezve az otthon illatát.*
- Megérkeztünk. Ez itt Erdőmélye. *Fordul a nyeregben ülő lány felé az erdőmélyi hasonlóan örömteli mosollyal, hisz ő is hazaért.*
*A türelem olyan erény, amely az idővel alakul ki és a fiatalság híján van neki. Megmosolyogtató volna azt válaszolnia a kislánynak, hogy "türelmesnek kell lennie, hogy türelmes lehessen", de ezt a témát inkább elkerüli. Pontosan tudja, milyen volt ő annak idején, hisz, ha nem lett volna olyan, akkor sosem kerül az Erdő Szívének szerzetese mellé, aki elindította ezen az úton, amelynek végén a Fákban Lakó prófétájává választotta.
Az ingoványon át óvatosan követi Xauzurt a szárazabb és tömörebb földszigeteken át Erdőmélye felé. Éjvihart kantáron vezeti, a nyergében maradt Nieveshával. De mielőtt leszállna, még azért végigbeszélgeti a kislánnyal az utat.*
- Csipkebogyó teát. *Válaszol a kislánynak nyugodt hangon.*
- Nem hoztunk, de ilyenkor, amikor a dér megcsípte a csipkebogyót, akkor édes, mint a méz és nagyon finom teát lehet belőle főzni. *Folytatja.*
- Nincs szükségünk semmire, hisz mindent megad nekünk az erdő. Akkor nem eszünk majd mókust, hanem valami mást, de tüzet fogunk gyújtani, különben nagyon fázni fogunk. *Teszi hozzá lepillantva a kislányra. A kérdések pedig jönnek, mint a záporeső és az erdőmélyi elf igyekszik mindre felelni és figyelni az előttük álló útra.*
- Egy-két haton belül. Egyelőre nem tudom megmondani. Fontos dolgom. Elhoztalak, úgyhogy igen, ott lehetlek. *Az utolsó válasznál kacsint is az előtte ülő Nievre.
A környezet lassan változik, ahogy átérnek a lápon, átadva helyét az erdősebb részeknek, de ott már lábon vezeti a telivért nyergében Nievvel. Hamarosan elérhetik Erdőmélye peremvidékét. A Xauzurt érintő szavaknál még az irbisz is felnéz Nieveshára, mintha értené, hogy éppen róla szól a diskurzus, az erdőmélyi elf pedig széles mosollyal vezeti át Éjvihart a biztonságosabb terület felé.*
- Nem fogok, hidd el. *Válaszolja a lánynak. A kérdésen pedig újra elmosolyodik.*
- Igen, de a vadonban már nem lesz ilyen szag.
*Végül átérnek a mocsárvidéken, ahol már nincs láp és nincs szag, csak az áthatolhatatlannak tűnő növényfal, ahol Erdőmélye kezdődik. Xauzur derűsen szalad előre megérezve az otthon illatát.*
- Megérkeztünk. Ez itt Erdőmélye. *Fordul a nyeregben ülő lány felé az erdőmélyi hasonlóan örömteli mosollyal, hisz ő is hazaért.*
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-14 13:44:37
Üzenet elküldve: 2020-07-14 13:44:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomát vesztve//
//Zárás//
- Akkor nem lehetsz a papja. Csak azok lehetnek papjai, akik teljes szívükkel a Fény Úrnője felé fordulnak. Nem is értem, hogy jutott eszedbe ilyesmi. *Válaszol Glendron fejcsóválva.*
- Akkor hagyd, hogy mások hívjanak ezeken a neveken! Ne magadat illesd hangzatos nevekkel! *Láthatóan bosszantja, hogy Learon ilyen nagy mellénnyel viseli azokat a titulusokat, amelyeket állítólag mások találtak ki neki. Az ilyen hivalkodás nem illik Eeyrhez.*
- Ne forgasd ki a szavaimat, hogy úgy tálald, ahogy neked megfelel! Pontosan érted te, hogy mit szeretnék mondani, csak jobb neked másokat hibáztatni. *Csapja vissza, amikor Learon újra a korábbiakat kezdi szajkózni.*
- Valóban hiba volt, de én továbbmegyek és megkeresem, ha már eljöttem idáig. Biztosan keresni fog majd, ha a nagy Learonra szüksége lesz a Fény Úrnőjének! A birtokodra repül és esdekel majd a segítségedért! *Ezt már felemelt hangon mondja a távozni készülő férfi után, dühösen. Eddigre már ő is elvesztette a fejét, de majd meggyónja, hisz nem Learon tehet róla, hogy nem érti, mi is volt a vita lényege.
Ha Karheia Learonnal tart, akkor a lány is távozik és Glendron egyedül marad Erdőmélye határán és lassan beleveszik a fák közé.*
//Zárás//
- Akkor nem lehetsz a papja. Csak azok lehetnek papjai, akik teljes szívükkel a Fény Úrnője felé fordulnak. Nem is értem, hogy jutott eszedbe ilyesmi. *Válaszol Glendron fejcsóválva.*
- Akkor hagyd, hogy mások hívjanak ezeken a neveken! Ne magadat illesd hangzatos nevekkel! *Láthatóan bosszantja, hogy Learon ilyen nagy mellénnyel viseli azokat a titulusokat, amelyeket állítólag mások találtak ki neki. Az ilyen hivalkodás nem illik Eeyrhez.*
- Ne forgasd ki a szavaimat, hogy úgy tálald, ahogy neked megfelel! Pontosan érted te, hogy mit szeretnék mondani, csak jobb neked másokat hibáztatni. *Csapja vissza, amikor Learon újra a korábbiakat kezdi szajkózni.*
- Valóban hiba volt, de én továbbmegyek és megkeresem, ha már eljöttem idáig. Biztosan keresni fog majd, ha a nagy Learonra szüksége lesz a Fény Úrnőjének! A birtokodra repül és esdekel majd a segítségedért! *Ezt már felemelt hangon mondja a távozni készülő férfi után, dühösen. Eddigre már ő is elvesztette a fejét, de majd meggyónja, hisz nem Learon tehet róla, hogy nem érti, mi is volt a vita lényege.
Ha Karheia Learonnal tart, akkor a lány is távozik és Glendron egyedül marad Erdőmélye határán és lassan beleveszik a fák közé.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-09 23:24:38
Üzenet elküldve: 2020-07-09 23:24:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
-Azért mérem a hasznosságukat, mert úgy hallottam, hogy az egyiket a másikért el kell hagyni. Úgy tudom, Eeyr elveszi a mágiát azért, hogy adjon. Ha nekem hasznosabb a jelenlegi mágiám, hát nem kérem az övéit. Ennyi. *Kezd egy kicsit bosszankodni ezen az egészen, és kezdi már bánni, hogy elindult.* ~Lehet ott kellett volna megállni, amikor megtudtam, hogy Wojest Eeyr félistene, én pedig az ő bajnoka és kész!~ *A következőkkel a pásztormágus elemére tapint a férfi, és bár ő maga nem hiszi, hogy így van, mégis itt rejlik az igazság és pontosan ezért zaklatja fel annyira a Sajt-mestert.*
-Mások neveztek el így, nem én magamat. *Jelenti ki és ez így meg is felel a valóságnak, még ha csak féligazság is, hiszen átvette ezeket a jelzőket és magára is használja, nem csak hagyja, hogy mások mondják.*
-Azt mondod nem mész fejjel a falnak, aztán a következő mondatodban azt, hogyha Eeyr azt kéri, menj neki a falnak, hát nekimész. Én nem fogok nekimenni, ha kéri. *Lehet, hogy szavai immáron egyszerűen sértőek, de pontosan azokat a dolgokat emeli ki a férfi, amiket Learon tudat alatt igenis gyengeségnek vél a lelkében.*
-Nem vonok én semmit, de elment a kedvem tőle, hogy megkeressem, ha a már az első papjával összevészek, akivel találkozom. Hiba volt eljönni ide. Majd, ha kellek Eeyrnek, megtalál mindig, nem fogom én keresni! *Egyenes a mocsár felé megy. Esze ágában sincs már továbbra is keresni azt a félistent.*
-Dolgozok keményen, de a magam módján! Ha a templomnak vagy Eeyrnek segítségre van szüksége a jövőben, a Derin-birtokon fogtok megtalálni, most pedig hazamegyek!
-Azért mérem a hasznosságukat, mert úgy hallottam, hogy az egyiket a másikért el kell hagyni. Úgy tudom, Eeyr elveszi a mágiát azért, hogy adjon. Ha nekem hasznosabb a jelenlegi mágiám, hát nem kérem az övéit. Ennyi. *Kezd egy kicsit bosszankodni ezen az egészen, és kezdi már bánni, hogy elindult.* ~Lehet ott kellett volna megállni, amikor megtudtam, hogy Wojest Eeyr félistene, én pedig az ő bajnoka és kész!~ *A következőkkel a pásztormágus elemére tapint a férfi, és bár ő maga nem hiszi, hogy így van, mégis itt rejlik az igazság és pontosan ezért zaklatja fel annyira a Sajt-mestert.*
-Mások neveztek el így, nem én magamat. *Jelenti ki és ez így meg is felel a valóságnak, még ha csak féligazság is, hiszen átvette ezeket a jelzőket és magára is használja, nem csak hagyja, hogy mások mondják.*
-Azt mondod nem mész fejjel a falnak, aztán a következő mondatodban azt, hogyha Eeyr azt kéri, menj neki a falnak, hát nekimész. Én nem fogok nekimenni, ha kéri. *Lehet, hogy szavai immáron egyszerűen sértőek, de pontosan azokat a dolgokat emeli ki a férfi, amiket Learon tudat alatt igenis gyengeségnek vél a lelkében.*
-Nem vonok én semmit, de elment a kedvem tőle, hogy megkeressem, ha a már az első papjával összevészek, akivel találkozom. Hiba volt eljönni ide. Majd, ha kellek Eeyrnek, megtalál mindig, nem fogom én keresni! *Egyenes a mocsár felé megy. Esze ágában sincs már továbbra is keresni azt a félistent.*
-Dolgozok keményen, de a magam módján! Ha a templomnak vagy Eeyrnek segítségre van szüksége a jövőben, a Derin-birtokon fogtok megtalálni, most pedig hazamegyek!
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-06 00:05:49
Üzenet elküldve: 2020-07-06 00:05:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
- Mégis mit gondoltál a papokról? *Kérdi Glendron érdeklődve, talán ő sem érti pontosan, miféle gondolatok fogalmazódtak meg Learonban, hogy ilyen végkövetkeztetésre jutott.*
- Örömteli, hogy birtokában voltál a mágiának, de miért állítod szembe az Élet és Áldás varázslataival? Az egyik erre jó, a másik meg arra. Felesleges a hasznosságukat mérni. *Mondja ki a bocsánatkérésnek egyáltalán nem hangzó felelet után.
A titulusokat és hangzatos neveket illetően is eltér a véleményük, ám ezzel nem is volna baj.*
- Persze, tudják, hogy te ki vagy és ismerjék, mire vagy képes ám azzal, hogy magadat nevezed ennek vagy annak, attól csak önmagasztalásnak tűnik az egész. Az emberek szólítsanak így, azok, akik segítségért folyamodnak hozzád nevezzenek pásztormágusnak vagy Tűznek, ne te magadat. Olyan, mintha ezzel a folyamatos ismétléssel magadat akarnád emlékeztetni, hogy ki is vagy és mit is értél el, mert ha nem teszed, elfelejtenek. *Ez megint csak Glendor véleménye, nem Eeyré, se nem másé és lehet, hogy nem is takarja a valóságot. Ha pedig efelett Learon sértettséget érez, akkor valószínűleg van benne valami.*
- És mert ezt mondtam, te már egyértelműnek veszed, hogy fejjel megyek a falnak vagy hogy Eeyr ártalmamra volna? *Kérdi, de kérdése költői. Nem vár valódi érveket szavai ellen.*
- Eeyr nem kérné tőlem, hogy áldozzam fel magam feleslegesen, hogy bizonyítsam szilárd hitemet. Ha ilyet kérne tőlem, annak valószínűleg meg volna az oka és én meg is tenném, de érzem, ezt te
úgysem értenéd meg. Láthatóan csak két végletet látsz, hitetlent és vak hitet, de nem minden fekete vagy fehér. Mindünkben vannak kétségek, de a hit csak átsegít a gondokon, erőt ad és utat mutat. Ami ritkán vezet a halálba. *Ezeket határozottan mondja ki, egyáltalán nincs benne kétség, hisz ezek hitének és elveinek alapjai.*
- Miből gondolod, hogy Eeyr szerint az életed hívság? Én nem mondtam ilyet. A saját véleményemet közöltem veled. Ürítsd ki lelked keserű kelyhét, ne ítélkezz a Fény Úrnője felett, mert magadra vonod a haragját. *Azt állítani, hogy Eeyr papjainak élete cél nélkül való és megköti híveit, újabb olyan sértés, amelyet egy szerzetese nem tűrhet szó nélkül. Újra csak a korábbi érvek, hogy Eeyr hívei csak vakbuzgó, céltalanok lehetnek. Aki segíteni akar, az segít. Titulusok és hangzatos nevek nélkül.*
- Dolgozz keményen, csendben, és hagyd, hogy a sikereid beszéljenek helyetted! *Zárja le a mondanivalóját dühösen.*
- Mégis mit gondoltál a papokról? *Kérdi Glendron érdeklődve, talán ő sem érti pontosan, miféle gondolatok fogalmazódtak meg Learonban, hogy ilyen végkövetkeztetésre jutott.*
- Örömteli, hogy birtokában voltál a mágiának, de miért állítod szembe az Élet és Áldás varázslataival? Az egyik erre jó, a másik meg arra. Felesleges a hasznosságukat mérni. *Mondja ki a bocsánatkérésnek egyáltalán nem hangzó felelet után.
A titulusokat és hangzatos neveket illetően is eltér a véleményük, ám ezzel nem is volna baj.*
- Persze, tudják, hogy te ki vagy és ismerjék, mire vagy képes ám azzal, hogy magadat nevezed ennek vagy annak, attól csak önmagasztalásnak tűnik az egész. Az emberek szólítsanak így, azok, akik segítségért folyamodnak hozzád nevezzenek pásztormágusnak vagy Tűznek, ne te magadat. Olyan, mintha ezzel a folyamatos ismétléssel magadat akarnád emlékeztetni, hogy ki is vagy és mit is értél el, mert ha nem teszed, elfelejtenek. *Ez megint csak Glendor véleménye, nem Eeyré, se nem másé és lehet, hogy nem is takarja a valóságot. Ha pedig efelett Learon sértettséget érez, akkor valószínűleg van benne valami.*
- És mert ezt mondtam, te már egyértelműnek veszed, hogy fejjel megyek a falnak vagy hogy Eeyr ártalmamra volna? *Kérdi, de kérdése költői. Nem vár valódi érveket szavai ellen.*
- Eeyr nem kérné tőlem, hogy áldozzam fel magam feleslegesen, hogy bizonyítsam szilárd hitemet. Ha ilyet kérne tőlem, annak valószínűleg meg volna az oka és én meg is tenném, de érzem, ezt te
úgysem értenéd meg. Láthatóan csak két végletet látsz, hitetlent és vak hitet, de nem minden fekete vagy fehér. Mindünkben vannak kétségek, de a hit csak átsegít a gondokon, erőt ad és utat mutat. Ami ritkán vezet a halálba. *Ezeket határozottan mondja ki, egyáltalán nincs benne kétség, hisz ezek hitének és elveinek alapjai.*
- Miből gondolod, hogy Eeyr szerint az életed hívság? Én nem mondtam ilyet. A saját véleményemet közöltem veled. Ürítsd ki lelked keserű kelyhét, ne ítélkezz a Fény Úrnője felett, mert magadra vonod a haragját. *Azt állítani, hogy Eeyr papjainak élete cél nélkül való és megköti híveit, újabb olyan sértés, amelyet egy szerzetese nem tűrhet szó nélkül. Újra csak a korábbi érvek, hogy Eeyr hívei csak vakbuzgó, céltalanok lehetnek. Aki segíteni akar, az segít. Titulusok és hangzatos nevek nélkül.*
- Dolgozz keményen, csendben, és hagyd, hogy a sikereid beszéljenek helyetted! *Zárja le a mondanivalóját dühösen.*
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-05 22:36:17
Üzenet elküldve: 2020-07-05 22:36:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
*Nem igazán érti ezt az egészet, hiszen az ő fejében a papokról valami egészen más kép él. Nem tudta, hogy pap csak az ilyen mindent benyelő hívekből lehet.*
-Valami teljesen mást képzeltünk pap alatt, bocsánat, hogy felvetettem. *Vonja meg a vállát, mert egyre kuszább kezd lenni ez az egész és a Sajt-mestert kezdi bosszantani, hogy egyáltalán nem érti ezt a vakhit dolgot. Azt remélte, hogy valahogy összehozhatja majd a saját hitével és mágikus tudásával, de olybá tűnik, hogy ez lehetetlenség. Mikor látja, hogy a férfit megbántotta előző mondatával, próbálja szebben megfogalmazni az előzőt.*
-Úgy értettem, nagyon is jó, hogy ennek a mágiának a birtokában voltam és nagy kár lenne, ha elveszne és egy másik mágia nem pótolhatná ezt. *Nem biztos benne, hogy sokkal jobb lett ez így de ő próbálkozott. A következőhöz azonban nem akar hozzászólni. Attól, hogy Eeyr hívja, még nem lesz értelmes egy harc. Ezt már elmondta, kár lenne ragozni. Azon, hogy fontosak neki a titulusok és az, hogy mások ismerjék, halkan felnevet. Nem hangosan, nehogy baj legyen belőle, de jól kivehetően.*
-Persze, hogy fontosak a titulusok. Így mindenki tudja, hogy ki vagyok, és mivel kapcsolatban fordulhatnak hozzám segítségért. Ha az emberek nem tudnák, hogy Tharg vagyok vagy mágus, vagy maga a Tűz és a többi, nem tudnák, hogy miben adhatok nekik segítőkezet. Sőt, azt se tudnák, hogy egyáltalán vagyok és képes vagyok segíteni! *A Derinek nagy múltra tekintenek vissza, ha a címek és hírnevek hajszolásáról van szó. Szinte a vérükben van, és eléggé sértve érzi magát most a pásztor, hogy emiatt nyilvánvaló gúny tárgya lett.*
-És te magad mondtad, hogy vakbuzgó hívő vagy. Mindent megteszel amit Eeyr mondjon, bármi kételkedés nélkül. Akármit. *Neki ez már, így ahogy van, kezd kicsit sok lenni.*
-Ne sajnálkozz már ezen! *Csóválja meg a fejét.*
-Nincs semmi baj azzal, ami történt, a lényeg, hogy jól vagy! *Aztán amikor a nagy beszédet befejezi a férfi, Learon szól neki, de a másik irányba néz. Arra amerről jöttek.*
-Nem megyünk tovább. Maradok, aki vagyok, Learon Derin. Ha Eeyr szerint az életem értelme egy hívság, akkor köszönöm, nem kérek belőle! Majd megkeres, ha kellek újra én rendelkezésre fogok állni, ha a cél amiért küzdeni kell, szerintem is jó cél! *Azzal elindul arra amerről jöttek.*
-Sajnálom, hogy magammal rángattalak bennetek, hiba volt egyáltalán elindulnom, de én nem tudtam, hogy Eeyr ennyire megköti az embert és nem hajlandó vakhit nélküli segítők segítségét elfogadni. Akarjon a papja lenni az, akinek semmi célja az életben!
*Nem igazán érti ezt az egészet, hiszen az ő fejében a papokról valami egészen más kép él. Nem tudta, hogy pap csak az ilyen mindent benyelő hívekből lehet.*
-Valami teljesen mást képzeltünk pap alatt, bocsánat, hogy felvetettem. *Vonja meg a vállát, mert egyre kuszább kezd lenni ez az egész és a Sajt-mestert kezdi bosszantani, hogy egyáltalán nem érti ezt a vakhit dolgot. Azt remélte, hogy valahogy összehozhatja majd a saját hitével és mágikus tudásával, de olybá tűnik, hogy ez lehetetlenség. Mikor látja, hogy a férfit megbántotta előző mondatával, próbálja szebben megfogalmazni az előzőt.*
-Úgy értettem, nagyon is jó, hogy ennek a mágiának a birtokában voltam és nagy kár lenne, ha elveszne és egy másik mágia nem pótolhatná ezt. *Nem biztos benne, hogy sokkal jobb lett ez így de ő próbálkozott. A következőhöz azonban nem akar hozzászólni. Attól, hogy Eeyr hívja, még nem lesz értelmes egy harc. Ezt már elmondta, kár lenne ragozni. Azon, hogy fontosak neki a titulusok és az, hogy mások ismerjék, halkan felnevet. Nem hangosan, nehogy baj legyen belőle, de jól kivehetően.*
-Persze, hogy fontosak a titulusok. Így mindenki tudja, hogy ki vagyok, és mivel kapcsolatban fordulhatnak hozzám segítségért. Ha az emberek nem tudnák, hogy Tharg vagyok vagy mágus, vagy maga a Tűz és a többi, nem tudnák, hogy miben adhatok nekik segítőkezet. Sőt, azt se tudnák, hogy egyáltalán vagyok és képes vagyok segíteni! *A Derinek nagy múltra tekintenek vissza, ha a címek és hírnevek hajszolásáról van szó. Szinte a vérükben van, és eléggé sértve érzi magát most a pásztor, hogy emiatt nyilvánvaló gúny tárgya lett.*
-És te magad mondtad, hogy vakbuzgó hívő vagy. Mindent megteszel amit Eeyr mondjon, bármi kételkedés nélkül. Akármit. *Neki ez már, így ahogy van, kezd kicsit sok lenni.*
-Ne sajnálkozz már ezen! *Csóválja meg a fejét.*
-Nincs semmi baj azzal, ami történt, a lényeg, hogy jól vagy! *Aztán amikor a nagy beszédet befejezi a férfi, Learon szól neki, de a másik irányba néz. Arra amerről jöttek.*
-Nem megyünk tovább. Maradok, aki vagyok, Learon Derin. Ha Eeyr szerint az életem értelme egy hívság, akkor köszönöm, nem kérek belőle! Majd megkeres, ha kellek újra én rendelkezésre fogok állni, ha a cél amiért küzdeni kell, szerintem is jó cél! *Azzal elindul arra amerről jöttek.*
-Sajnálom, hogy magammal rángattalak bennetek, hiba volt egyáltalán elindulnom, de én nem tudtam, hogy Eeyr ennyire megköti az embert és nem hajlandó vakhit nélküli segítők segítségét elfogadni. Akarjon a papja lenni az, akinek semmi célja az életben!
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-05 16:55:35
Üzenet elküldve: 2020-07-05 16:55:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
- Nem kell ahhoz papjának lenned, hogy terjeszthesd az ő igéjét vagy hogy a saját eszközeiddel harcolj érte. De pap csak az lehet, aki teljes szívében hisz a Fény Úrnőjében és valóban hisz benne. Ez ilyen egyszerű. *Válaszol Glendron Learon szavaira.*
- Nem értem, miért akarsz a papja lenni, ha nem fogadod el, hogy ha megkapod a fényét, a hatalmát, akkor azért le kell mondanod valamiről. *Ez az értetlenség látszik is a fiatal szerzetes arcán.*
- Ez a te döntésed, nem rajtam múlik, hogy lehetsz-e a papja, ez csak az én véleményem. *Tárja szét karjait az akolita, mert valóban neki semmi beleszólása nincs abba, hogy Learonból lehet-e pap. Az pedig, hogy a férfi a szemére hányja, hogy lehet, ha nem lenne birtokában a tudás, amellyel megmentette, már lehet, hogy halott volna, akkor kissé lefehéredik.*
- Értem. *Mondja beletörődve. Láthatóan rosszul esett neki, hogy Learon ezt hozta fel érvnek a tudása mellett, amelyet ezzel szembe állított az Élet és Áldás varázslataival, megkérdőjelezve azok értékét.*
- Ha ő szólít, akkor annak a harcnak, hidd el, van értelme és tétje. *Újabb beletörődő mondat egy sóhajjal kísérve. Úgy tűnik, Learonnak mindenről kialakult elképzelése van.*
- Hiszek neked. *Válaszol arra, hogy a mágusok dolga a dolgok megkérdőjelezése. Nem vitatkozik tovább.
Learon folytatja, bábnak titulálva azokat, akik követik Eeyrt és úgy cselekszenek, ahogy sugallja nekik.*
- Úgy látom, neked fontosabbak a titulusok és a nevek, amelyekkel illetnek és az, hogy mindenki tudja, hogy mit tettél vagy értél el. Ám ha hiszed, ha nem, én is csak egy "bárki-akárki csuhás" vagyok, nem vágyom nevekre, hangzatos titulusokra, csak arra, hogy jót cselekedjek és segítsek másokon. Mint most rajtatok is. *Sóhajtja szomorúan.*
- Sértő, amiket mondasz, rám, a hittársaimra, a Fény Úrnőjének híveire és hitére, magára Eeyrre is, mert azt hiszed, mi mind csak vakbuzgó hívők vagyunk, akik nem gondolkodnak, csak mennek előre a falnak. Én téged sajnállak, Learon Derin, pásztormágus, sajtmester, a Tűz- és a Thargok szövetségének tagja. *Ezúttal Glendronon a mosolygás sora, de ő nem rejti el mosolyát.*
- Én nem dönthetek a sorsodról, csak segíteni érkeztem utatokon, sajnálom, hogy mocsárba süllyedtem és neked kellett a hatalmaddal megmenteni az életem. Elkísérlek Wojesthez, de majd Eeyr eldönti, hogy lehetsz-e a papja és mennyit kér tőled ezért. Ahogy majd te is eldöntheted, hogy ilyen gondolatokkal a színe elé állsz-e és felteszed-e neki a kérdést vagy maradsz, aki most vagy és tanításai szerint éled az életed és segítesz másokon, hírnévért, titulusokért és más hívságokért. *Fejezi be a hosszúra nyúlt véleménynyilvánítást és elfordul, hogy induljon tovább az úton.*
- Erre megyünk? *Kérdi és követi az utat, amerre eddig haladtak.*
- Nem kell ahhoz papjának lenned, hogy terjeszthesd az ő igéjét vagy hogy a saját eszközeiddel harcolj érte. De pap csak az lehet, aki teljes szívében hisz a Fény Úrnőjében és valóban hisz benne. Ez ilyen egyszerű. *Válaszol Glendron Learon szavaira.*
- Nem értem, miért akarsz a papja lenni, ha nem fogadod el, hogy ha megkapod a fényét, a hatalmát, akkor azért le kell mondanod valamiről. *Ez az értetlenség látszik is a fiatal szerzetes arcán.*
- Ez a te döntésed, nem rajtam múlik, hogy lehetsz-e a papja, ez csak az én véleményem. *Tárja szét karjait az akolita, mert valóban neki semmi beleszólása nincs abba, hogy Learonból lehet-e pap. Az pedig, hogy a férfi a szemére hányja, hogy lehet, ha nem lenne birtokában a tudás, amellyel megmentette, már lehet, hogy halott volna, akkor kissé lefehéredik.*
- Értem. *Mondja beletörődve. Láthatóan rosszul esett neki, hogy Learon ezt hozta fel érvnek a tudása mellett, amelyet ezzel szembe állított az Élet és Áldás varázslataival, megkérdőjelezve azok értékét.*
- Ha ő szólít, akkor annak a harcnak, hidd el, van értelme és tétje. *Újabb beletörődő mondat egy sóhajjal kísérve. Úgy tűnik, Learonnak mindenről kialakult elképzelése van.*
- Hiszek neked. *Válaszol arra, hogy a mágusok dolga a dolgok megkérdőjelezése. Nem vitatkozik tovább.
Learon folytatja, bábnak titulálva azokat, akik követik Eeyrt és úgy cselekszenek, ahogy sugallja nekik.*
- Úgy látom, neked fontosabbak a titulusok és a nevek, amelyekkel illetnek és az, hogy mindenki tudja, hogy mit tettél vagy értél el. Ám ha hiszed, ha nem, én is csak egy "bárki-akárki csuhás" vagyok, nem vágyom nevekre, hangzatos titulusokra, csak arra, hogy jót cselekedjek és segítsek másokon. Mint most rajtatok is. *Sóhajtja szomorúan.*
- Sértő, amiket mondasz, rám, a hittársaimra, a Fény Úrnőjének híveire és hitére, magára Eeyrre is, mert azt hiszed, mi mind csak vakbuzgó hívők vagyunk, akik nem gondolkodnak, csak mennek előre a falnak. Én téged sajnállak, Learon Derin, pásztormágus, sajtmester, a Tűz- és a Thargok szövetségének tagja. *Ezúttal Glendronon a mosolygás sora, de ő nem rejti el mosolyát.*
- Én nem dönthetek a sorsodról, csak segíteni érkeztem utatokon, sajnálom, hogy mocsárba süllyedtem és neked kellett a hatalmaddal megmenteni az életem. Elkísérlek Wojesthez, de majd Eeyr eldönti, hogy lehetsz-e a papja és mennyit kér tőled ezért. Ahogy majd te is eldöntheted, hogy ilyen gondolatokkal a színe elé állsz-e és felteszed-e neki a kérdést vagy maradsz, aki most vagy és tanításai szerint éled az életed és segítesz másokon, hírnévért, titulusokért és más hívságokért. *Fejezi be a hosszúra nyúlt véleménynyilvánítást és elfordul, hogy induljon tovább az úton.*
- Erre megyünk? *Kérdi és követi az utat, amerre eddig haladtak.*
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-05 15:32:24
Üzenet elküldve: 2020-07-05 15:32:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
*Felhúzza a szemöldökét arra, amit hall. Eddig egészen kedves volt számára az összes dolog, amit Eeyrről hallott, de ez a pár mondat most szinte összetörte a róla eddig felállított képét.*
-Nem kérem a fényét. Nem kérek tőle én semmit! *Csóválja meg a fejét.*
-Annyit kérdeztem, hogy lehetek-e a papja úgy, hogy maradok olyan elemi mágus, amilyen voltam eddig is. Ezelőtt is úgy segítettem neki, hogy nem az ő varázslatait használtam, hanem a sajátjaimat. Csupán sok igazságot látok abban, amit mondanak róla és szeretnék segíteni neki és akár terjeszteni a jó hírét. *Nem is tudja mi ez a fény, amiről szó van.*
-Nem, nem érdemes odaadni az eddigi tudásomat. *Ebben a mondatban semmi határozatlanság nincsen az előzőkhez képest, hiszen eddig csupa feltételes mód és bizonytalanság volt abban, amit beszélt.*
-Arról, amit már megtanultam, nem mondanék le semmiért. Ha nem lenne a tudás a birtokomban, már lehet, hogy rég a mocsárba fulladtál volna. Hallottam az élet és áldás mágiákról, de azok nem segítenek, ha valakit elragad a láp. *Lehet, hogy ez cinizmusnak tűnhet a részéről, de nem annak szánja. persze kezdi úgy érezni, hogy akármit mondhat, szavai ki lesznek fordítva és ha nem minden szava csupa mézes-mázas Eeyr dicséret, akkor úgysem felel meg a férfinak.*
-Nem minden harcnak van értelme, még ha ő szólít sem. *Újabb szemöldökfelhúzás, de ezúttal sokkal magasabbra, mint az előző és még egy homlokráncolás is tartozik hozzá, pláne amikor az óvó kör rajzolódik a szív fölé, bár ezen inkább kacagni támad kedve, de ezt mégsem teszi, hiszen mégis csak egy veszélyes erdőben vannak.*
-Mindenkit és mindent megkérdőjelezek. Ezért vagyok mágus. Nekünk ez a dolgunk. *Ezt lassabban mondja, mintha csak valami gyenge felfogásúnak mondaná.*
-Máshogy nem tudnék elé állni, csak úgy, ha kitárom a szívem és mindent őszintén megvallok. Én így gondolom a dolgaimat. Nem vagyok benne biztos, hogy Wojestnek, Eeyrnek csupa olyan bábra van szüksége, akik nem is gondolkodnak, csak azt teszik, amit valaki leírt vagy amit egy ilyen konklávén kinyilatkoztattak. Ha így tennék, elveszteném önmagam és nem Learon Derin lennék a pásztormágus és Sajt-mester, aki maga a Tűz és a Thargok szövetségének tagja és minden más, amit elértem és ahogy hívnak különböző helyeken, hanem csak egy bárki-akárki csuhás. *A végére jut eszébe, hogy ezzel megsérthette az akolitát.*
-Sajnálom, nem a csuhával van bajom, hanem azzal, ha az emberek nem gondolkodhatnak. *Ezzel megvonja a vállát.*
-Ha Eeyr nem fogad el olyannak, aki vagyok, és nem látja, hogy így is segítségére lehetek és szabad elmével is jót cselekedhetek az ő nevében, akkor sajnálom. *Ezzel megtorpan ő maga is mert tudja, hogy ettől a választól függ, hogy továbbmegy-e vagy nem. Jelenleg úgy tekinti, hogy Eeyr hangja maga Glendron, hiszen, ha ennyire szolgája ennek az istennek, akkor biztos azt mondja, amit az ura is.*
*Felhúzza a szemöldökét arra, amit hall. Eddig egészen kedves volt számára az összes dolog, amit Eeyrről hallott, de ez a pár mondat most szinte összetörte a róla eddig felállított képét.*
-Nem kérem a fényét. Nem kérek tőle én semmit! *Csóválja meg a fejét.*
-Annyit kérdeztem, hogy lehetek-e a papja úgy, hogy maradok olyan elemi mágus, amilyen voltam eddig is. Ezelőtt is úgy segítettem neki, hogy nem az ő varázslatait használtam, hanem a sajátjaimat. Csupán sok igazságot látok abban, amit mondanak róla és szeretnék segíteni neki és akár terjeszteni a jó hírét. *Nem is tudja mi ez a fény, amiről szó van.*
-Nem, nem érdemes odaadni az eddigi tudásomat. *Ebben a mondatban semmi határozatlanság nincsen az előzőkhez képest, hiszen eddig csupa feltételes mód és bizonytalanság volt abban, amit beszélt.*
-Arról, amit már megtanultam, nem mondanék le semmiért. Ha nem lenne a tudás a birtokomban, már lehet, hogy rég a mocsárba fulladtál volna. Hallottam az élet és áldás mágiákról, de azok nem segítenek, ha valakit elragad a láp. *Lehet, hogy ez cinizmusnak tűnhet a részéről, de nem annak szánja. persze kezdi úgy érezni, hogy akármit mondhat, szavai ki lesznek fordítva és ha nem minden szava csupa mézes-mázas Eeyr dicséret, akkor úgysem felel meg a férfinak.*
-Nem minden harcnak van értelme, még ha ő szólít sem. *Újabb szemöldökfelhúzás, de ezúttal sokkal magasabbra, mint az előző és még egy homlokráncolás is tartozik hozzá, pláne amikor az óvó kör rajzolódik a szív fölé, bár ezen inkább kacagni támad kedve, de ezt mégsem teszi, hiszen mégis csak egy veszélyes erdőben vannak.*
-Mindenkit és mindent megkérdőjelezek. Ezért vagyok mágus. Nekünk ez a dolgunk. *Ezt lassabban mondja, mintha csak valami gyenge felfogásúnak mondaná.*
-Máshogy nem tudnék elé állni, csak úgy, ha kitárom a szívem és mindent őszintén megvallok. Én így gondolom a dolgaimat. Nem vagyok benne biztos, hogy Wojestnek, Eeyrnek csupa olyan bábra van szüksége, akik nem is gondolkodnak, csak azt teszik, amit valaki leírt vagy amit egy ilyen konklávén kinyilatkoztattak. Ha így tennék, elveszteném önmagam és nem Learon Derin lennék a pásztormágus és Sajt-mester, aki maga a Tűz és a Thargok szövetségének tagja és minden más, amit elértem és ahogy hívnak különböző helyeken, hanem csak egy bárki-akárki csuhás. *A végére jut eszébe, hogy ezzel megsérthette az akolitát.*
-Sajnálom, nem a csuhával van bajom, hanem azzal, ha az emberek nem gondolkodhatnak. *Ezzel megvonja a vállát.*
-Ha Eeyr nem fogad el olyannak, aki vagyok, és nem látja, hogy így is segítségére lehetek és szabad elmével is jót cselekedhetek az ő nevében, akkor sajnálom. *Ezzel megtorpan ő maga is mert tudja, hogy ettől a választól függ, hogy továbbmegy-e vagy nem. Jelenleg úgy tekinti, hogy Eeyr hangja maga Glendron, hiszen, ha ennyire szolgája ennek az istennek, akkor biztos azt mondja, amit az ura is.*
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-04 16:04:55
Üzenet elküldve: 2020-07-04 16:04:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*Glendron figyelmesen hallgatja végig Learon szavait, de nem csak Learon az, aki összezavarodik, hanem Glendron is. Hisz abban, amit hall, rengeteg az ellentmondás. Halovány mosollyal, de komoly pillantással torpan meg útjukban. Karheia egészen elhallgatott, így most csak a pásztor és a szerzetes hangja hallatszik a vadon fái közt.*
- Ha jól értem, amit mondasz, akkor úgy akarod Eeyr és Wojest figyelmét kérni, hogy közben nem mondasz le semmiről. *Kezd bele enyhén félrefordított fejjel.*
- Bár nem én döntöm el, hogy lehetsz-e Eeyr papja vagy sem, de úgy gondolom, hogy nem kapnád meg a Fény Úrnőjének fényét, ha nem vagy hajlandó lemondani arról, hogy "nagy-mágus" legyél. *Mondja el saját véleményét az elhangzottakról. A folytatásra kicsit összébb rándul a szemöldöke.*
- Hogy érted azt, hogy "ha már tényleg ennyire hatalmas"? *Kérdi kissé megrökönyödve.*
- Ő a Fény Úrnője, a Hetedik, aki azt tanítja, légy önzetlen, oszd meg hatalmad és segíts vele másokon! *Sorolja, mintha egy szent könyvből olvasná. Hangjában van némi neheztelés, mert Learon egyáltalán nem tűnik önzetlennek azok után, amiket most előadott. A szerzetes viszont épp olyan vakbuzgó hívőnek tűnik, amilyen Learon nem.*
- Ő nem kér, hanem elfogad és ad cserébe saját hatalmából. Amit ad az élet és áldás. Nem érdemes odaadni érte bármit? Hogyan akarhatnál a papja lenni, ha nem osztod meg vele a saját hatalmad, nem adsz varázslatért varázslatot? *És a folytatás sem tetszik annyira Glendronnak.*
- Ha harcba szólít, annak mindig van értelme, hisz azt tanítja, hogy hallgass a szívedre és sose bánts másokat. Ha viszont meg kell menteni őket szűklátásuktól a szeretet vezéreljen. *Újabb teológiai tanítás.*
- Megkérdőjeleznéd Wojestet? Megkérdőjeleznél egy isteni küldöttet? Az olyan, mintha magát Eeyrt kérdőjeleznéd meg. *Lép egyet hátra és óvó kört rajzol a szíve fölé.
Lehet, hogy Learonban van értelme a szavainak, de ahogy azokat kívülről Glendron hallja, elég visszásak és ellentmondóak. A szerzetes most nagyon nem érti, miért indult útnak Learon, ha ilyen gondolatok árnyékolják be az elméjét.*
- Tényleg így akarsz Wojest elé állni? *Kérdi zavart ábrázattal az akolita végül, mert tudni szeretné, hogy mit is akar Learon tőle vagy Eeyr küldöttétől a férfi ezek után.*
*Glendron figyelmesen hallgatja végig Learon szavait, de nem csak Learon az, aki összezavarodik, hanem Glendron is. Hisz abban, amit hall, rengeteg az ellentmondás. Halovány mosollyal, de komoly pillantással torpan meg útjukban. Karheia egészen elhallgatott, így most csak a pásztor és a szerzetes hangja hallatszik a vadon fái közt.*
- Ha jól értem, amit mondasz, akkor úgy akarod Eeyr és Wojest figyelmét kérni, hogy közben nem mondasz le semmiről. *Kezd bele enyhén félrefordított fejjel.*
- Bár nem én döntöm el, hogy lehetsz-e Eeyr papja vagy sem, de úgy gondolom, hogy nem kapnád meg a Fény Úrnőjének fényét, ha nem vagy hajlandó lemondani arról, hogy "nagy-mágus" legyél. *Mondja el saját véleményét az elhangzottakról. A folytatásra kicsit összébb rándul a szemöldöke.*
- Hogy érted azt, hogy "ha már tényleg ennyire hatalmas"? *Kérdi kissé megrökönyödve.*
- Ő a Fény Úrnője, a Hetedik, aki azt tanítja, légy önzetlen, oszd meg hatalmad és segíts vele másokon! *Sorolja, mintha egy szent könyvből olvasná. Hangjában van némi neheztelés, mert Learon egyáltalán nem tűnik önzetlennek azok után, amiket most előadott. A szerzetes viszont épp olyan vakbuzgó hívőnek tűnik, amilyen Learon nem.*
- Ő nem kér, hanem elfogad és ad cserébe saját hatalmából. Amit ad az élet és áldás. Nem érdemes odaadni érte bármit? Hogyan akarhatnál a papja lenni, ha nem osztod meg vele a saját hatalmad, nem adsz varázslatért varázslatot? *És a folytatás sem tetszik annyira Glendronnak.*
- Ha harcba szólít, annak mindig van értelme, hisz azt tanítja, hogy hallgass a szívedre és sose bánts másokat. Ha viszont meg kell menteni őket szűklátásuktól a szeretet vezéreljen. *Újabb teológiai tanítás.*
- Megkérdőjeleznéd Wojestet? Megkérdőjeleznél egy isteni küldöttet? Az olyan, mintha magát Eeyrt kérdőjeleznéd meg. *Lép egyet hátra és óvó kört rajzol a szíve fölé.
Lehet, hogy Learonban van értelme a szavainak, de ahogy azokat kívülről Glendron hallja, elég visszásak és ellentmondóak. A szerzetes most nagyon nem érti, miért indult útnak Learon, ha ilyen gondolatok árnyékolják be az elméjét.*
- Tényleg így akarsz Wojest elé állni? *Kérdi zavart ábrázattal az akolita végül, mert tudni szeretné, hogy mit is akar Learon tőle vagy Eeyr küldöttétől a férfi ezek után.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957