Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-10-12 16:53:57
Üzenet elküldve: 2021-10-12 16:53:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Az utóbbi napokban Niev egyik meglepetésből a másikba esik, teljesen meglepi ugyanis, hogy Fänrírion nem él a Pycta adta menekülési lehetőséggel. Egy kicsit talán meg is kedveli Fänríriont emiatt, ennek persze nem ad hangot, nem akar elhamarkodott lenni és túl hamar bizalmat szavazni bárkinek is, akit nem ismer túl régóta.
Annak nem örül annyira, hogy máris menni kell tovább, nagy nehezen feltápászkodik, segít a szánt leoldani a telivérről, némán teszi a dolgát. Érdekes, hogy kiskorában mennyi mondanivalója volt, ezzel szemben most teljesen kielégíti a csendes megfigyelő szerepe. Éjvihar mellett állva várja, hogy Pycta kiossza mindenkinek a feladatokat. Ha kell, akkor természetesen segít a cipelésben, de nagyon örülne annak, ha erre nem kerülne sor, főleg sebes tenyerei miatt. Ha azonban mégis be kell állni, akkor zokszó nélkül teszi.
Jár már itt egyszer, de akkor még gyermek volt és a telivér hátán ül, sokkal gyorsabban haladtak akkor, de ugyanilyen félelmetesnek találta akkor is a helyet.
Ha cipelnie kell, ha nem, de menet közben avval szórakoztatja magát, hogy mindenféle személyiséggel ruházza fel a fákat, amik mellett elhaladnak. A legtöbb természetesen egy boszorkány hatását kelti, a göcsörtös ágak, mint megannyi feléjük nyúló kéz. Azért akad közöttük egy-két tündér és hasonló, de a legtöbb mégis gonosz boszorkány.
A tűzifa gyűjtés már nem hiányzik neki a nap végére, de ha muszáj, akkor muszáj. Fáradt, de nem mondja ki, hogy mennyire is az, de talán árulkodó lehet az, ahogyan egy fatörzsnek dől, két kézzel túr bele a hajába, a szemét is lehunyja picit, egy párpillanatos alvásban reménykedve. Ha Fänrírion most ránéz, akkor rögtön láthatja, hogy a fülei cseppet sem elfesek. Hanem kifejezetten emberiek, vagy esetleg félelfesek. Ha sikerül kicsit a fatörzsnek dőlve pihennie, akkor már indul is, hogy tűzifát gyűjtsön, Pycta utasításainak megfelelően, Fänríriontól látótávolságban, a táborhelytől nem túl messze.*
*Az utóbbi napokban Niev egyik meglepetésből a másikba esik, teljesen meglepi ugyanis, hogy Fänrírion nem él a Pycta adta menekülési lehetőséggel. Egy kicsit talán meg is kedveli Fänríriont emiatt, ennek persze nem ad hangot, nem akar elhamarkodott lenni és túl hamar bizalmat szavazni bárkinek is, akit nem ismer túl régóta.
Annak nem örül annyira, hogy máris menni kell tovább, nagy nehezen feltápászkodik, segít a szánt leoldani a telivérről, némán teszi a dolgát. Érdekes, hogy kiskorában mennyi mondanivalója volt, ezzel szemben most teljesen kielégíti a csendes megfigyelő szerepe. Éjvihar mellett állva várja, hogy Pycta kiossza mindenkinek a feladatokat. Ha kell, akkor természetesen segít a cipelésben, de nagyon örülne annak, ha erre nem kerülne sor, főleg sebes tenyerei miatt. Ha azonban mégis be kell állni, akkor zokszó nélkül teszi.
Jár már itt egyszer, de akkor még gyermek volt és a telivér hátán ül, sokkal gyorsabban haladtak akkor, de ugyanilyen félelmetesnek találta akkor is a helyet.
Ha cipelnie kell, ha nem, de menet közben avval szórakoztatja magát, hogy mindenféle személyiséggel ruházza fel a fákat, amik mellett elhaladnak. A legtöbb természetesen egy boszorkány hatását kelti, a göcsörtös ágak, mint megannyi feléjük nyúló kéz. Azért akad közöttük egy-két tündér és hasonló, de a legtöbb mégis gonosz boszorkány.
A tűzifa gyűjtés már nem hiányzik neki a nap végére, de ha muszáj, akkor muszáj. Fáradt, de nem mondja ki, hogy mennyire is az, de talán árulkodó lehet az, ahogyan egy fatörzsnek dől, két kézzel túr bele a hajába, a szemét is lehunyja picit, egy párpillanatos alvásban reménykedve. Ha Fänrírion most ránéz, akkor rögtön láthatja, hogy a fülei cseppet sem elfesek. Hanem kifejezetten emberiek, vagy esetleg félelfesek. Ha sikerül kicsit a fatörzsnek dőlve pihennie, akkor már indul is, hogy tűzifát gyűjtsön, Pycta utasításainak megfelelően, Fänríriontól látótávolságban, a táborhelytől nem túl messze.*
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-10-12 15:00:16
Üzenet elküldve: 2021-10-12 15:00:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Az elf kölyöknek van mit átgondolnia, mert amiket az erdőmélyi elmondott, azok igenis érdemesek rá. Nem törne pálcát felette, ha végül Fänrírion úgy döntene, hogy mégis megfordul és a kevésbé veszélyes ingoványt választja helyettük.*
- Nem találtam észak reményét, de beljebb újra megnézem majd. *Mondja Nievnek, bár ő is láthatja, hogy üres kézzel ért vissza.
Aztán Nievesha elbúcsúzik az irbisztől és Xauzur, mintha csak erre várt volna, beveti magát a vadonba. Ugyanazon a véleményen vannak, a nagymacska vére hívja, ösztönei vadászni hívják.
Ha meglepő is a csuhátlan csuhástól, hogy segítségek kér az ifjútól, mindenképp kézenfekvő. Nievesha nincs olyan fizikai állapotban, hogy hosszútávon vinni tudja a fát, bár az is megeshet, hogy ketten viszik majd, míg a másik oldalon az erdőmélyi elf egyedül. A lényeg, hogy haladjanak. Nem veszi észre Niev elképedését mert épp Fänrírion arcát fürkészi, hisz vagy vele vagy nélküle, de hamarosan újra elindulnak és akkor már Erdőmélye belseje felé.*
- Rírion, rendben. *Válaszolja kurtán. Eléggé felvágták a kölyök nyelvét, de kíváncsi, beljebb is ilyen határozott és magabiztos lesz-e. Ránézésre könnyen a bácsikája lehetne, de nem kíván reagálni a megjegyzésre. Ha pedig később komorabbá válna, könnyedén betudja a vadonnal szemben tanúsított tiszteletnek vagy félelemnek, mindkettőt elképzelhetőnek tartja.*
- Ilyen tempóban nem érjük el ma a célunk, így a vadonban éjszakázunk. Itt hamarabb sötétedik, haladnunk kell, ha jó táborhelyet akarunk találni. *Néz fel az égboltra. Talán most utoljára látják ilyen egybefüggőnek, Erdőmélyén akadnak olyan helyek, ahol nem is látni az eget az egybefonódó lombkoronáktól. Ezért is alkonyodik hamarabb a vadonban. Nem ez lesz az első éjszakája a szabad ég, azaz a lombkoronák alatt, de most először lesz vele Nievesha, Rírion és a Szent Fa. Talán nyugodt éjszakájuk lesz, de ettől még ébernek kell lennie és vigyázni a két ifjúra. Ha Xauzur visszatér hozzájuk, könnyebb dolga lesz, de az irbiszek éjjeli ragadozók, meglehet, hogy nélkülözniük kell őt.*
- Indulás. *Osztja ki az ukázt és nekiáll leoldani Éjvihar oldaláról a szánt tartó csatokat. Ha pedig sikerült neki, akkor az élre áll, egymaga emeli meg a fa elejét. Talán nem okoz számára gondot, hisz jó erőben van, de lehet, hogy Rírion megküzd majd vele. Ha így esik, mellérendeli Nieveshát, hogy segítsen neki. Úgy is tudják kantáron vezetni a telivért mögöttük. Amennyiben így sikerül elindulni és haladni, akkor egészen az erdőmélyi alkonyatig haladnak az ismert ösvényeken az egykori Vadvéd lepusztult erődje felé.
Amikor eléri őket az alkony vagy a két ifjú teljesítőképességük határához érne, akkor megálljt int egy jobb táborhelyet keresve. Szélvédett helyet keres, már amennyire lehet ilyet találni, egy szélesebb törzsű fa árnyékában, egy csermelyhez közel. Ott leszerszámozza Éjvihart és felszólítja Nievet és Ríriont, hogy szedjenek tüzifát.*
- De ne menjetek távol és ne tévesszétek egymást szem elől! Ha valami baj van, kiáltsatok. Csak óvatosan. *Inti a duót hol egyikre, hol másikra nézve.*
- Én keresek észak reményét. A közelben leszek. *Teszi hozzá és ha nincs kérdés, akkor elindul, hogy újra hallótávolságban körbejárja a környéket a türkiz virágot kutatva.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.12 15:01:45
*Az elf kölyöknek van mit átgondolnia, mert amiket az erdőmélyi elmondott, azok igenis érdemesek rá. Nem törne pálcát felette, ha végül Fänrírion úgy döntene, hogy mégis megfordul és a kevésbé veszélyes ingoványt választja helyettük.*
- Nem találtam észak reményét, de beljebb újra megnézem majd. *Mondja Nievnek, bár ő is láthatja, hogy üres kézzel ért vissza.
Aztán Nievesha elbúcsúzik az irbisztől és Xauzur, mintha csak erre várt volna, beveti magát a vadonba. Ugyanazon a véleményen vannak, a nagymacska vére hívja, ösztönei vadászni hívják.
Ha meglepő is a csuhátlan csuhástól, hogy segítségek kér az ifjútól, mindenképp kézenfekvő. Nievesha nincs olyan fizikai állapotban, hogy hosszútávon vinni tudja a fát, bár az is megeshet, hogy ketten viszik majd, míg a másik oldalon az erdőmélyi elf egyedül. A lényeg, hogy haladjanak. Nem veszi észre Niev elképedését mert épp Fänrírion arcát fürkészi, hisz vagy vele vagy nélküle, de hamarosan újra elindulnak és akkor már Erdőmélye belseje felé.*
- Rírion, rendben. *Válaszolja kurtán. Eléggé felvágták a kölyök nyelvét, de kíváncsi, beljebb is ilyen határozott és magabiztos lesz-e. Ránézésre könnyen a bácsikája lehetne, de nem kíván reagálni a megjegyzésre. Ha pedig később komorabbá válna, könnyedén betudja a vadonnal szemben tanúsított tiszteletnek vagy félelemnek, mindkettőt elképzelhetőnek tartja.*
- Ilyen tempóban nem érjük el ma a célunk, így a vadonban éjszakázunk. Itt hamarabb sötétedik, haladnunk kell, ha jó táborhelyet akarunk találni. *Néz fel az égboltra. Talán most utoljára látják ilyen egybefüggőnek, Erdőmélyén akadnak olyan helyek, ahol nem is látni az eget az egybefonódó lombkoronáktól. Ezért is alkonyodik hamarabb a vadonban. Nem ez lesz az első éjszakája a szabad ég, azaz a lombkoronák alatt, de most először lesz vele Nievesha, Rírion és a Szent Fa. Talán nyugodt éjszakájuk lesz, de ettől még ébernek kell lennie és vigyázni a két ifjúra. Ha Xauzur visszatér hozzájuk, könnyebb dolga lesz, de az irbiszek éjjeli ragadozók, meglehet, hogy nélkülözniük kell őt.*
- Indulás. *Osztja ki az ukázt és nekiáll leoldani Éjvihar oldaláról a szánt tartó csatokat. Ha pedig sikerült neki, akkor az élre áll, egymaga emeli meg a fa elejét. Talán nem okoz számára gondot, hisz jó erőben van, de lehet, hogy Rírion megküzd majd vele. Ha így esik, mellérendeli Nieveshát, hogy segítsen neki. Úgy is tudják kantáron vezetni a telivért mögöttük. Amennyiben így sikerül elindulni és haladni, akkor egészen az erdőmélyi alkonyatig haladnak az ismert ösvényeken az egykori Vadvéd lepusztult erődje felé.
Amikor eléri őket az alkony vagy a két ifjú teljesítőképességük határához érne, akkor megálljt int egy jobb táborhelyet keresve. Szélvédett helyet keres, már amennyire lehet ilyet találni, egy szélesebb törzsű fa árnyékában, egy csermelyhez közel. Ott leszerszámozza Éjvihart és felszólítja Nievet és Ríriont, hogy szedjenek tüzifát.*
- De ne menjetek távol és ne tévesszétek egymást szem elől! Ha valami baj van, kiáltsatok. Csak óvatosan. *Inti a duót hol egyikre, hol másikra nézve.*
- Én keresek észak reményét. A közelben leszek. *Teszi hozzá és ha nincs kérdés, akkor elindul, hogy újra hallótávolságban körbejárja a környéket a türkiz virágot kutatva.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.12 15:01:45
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-10-12 09:24:20
Üzenet elküldve: 2021-10-12 09:24:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*A szíve mélyén már jóval korábban meghozta a döntést, de átgondolja tudatosan is. Azt már biztosan tudja, hogy veszélyes, ha többet nem is. Rossz közérzetének létjogosultságát Pycta is megerősíti. ~ Szép is volna, hogy a lánnyal vinnék ketten azt a fát. ~ Morogja magában. Nem mehet most el. Nievesha távolság tartó, de attól még Rírion nem kívánná neki a megerőltető munkát. Semmit sem jelent, ha egy túl fiatal lány tart az idegenektől, attól még lehet egy tiszta szívű teremtés. Az ifjú elf bátran az "irbisz" szemekbe néz. Nem rejtené véka alá, hogy kíváncsiságát erősen felkeltette a vadmacskára hajazó tekintet. Szívesen megkérdezné az erdőmélyit, hogyan lehetséges egyáltalán egy elfnél, de nem most van ennek ideje.*
- Nem látok én az istennő fejébe, de ha nekem téged dobott a mocsárhoz, akkor neked, nektek meg engem. Maradok, segítek. De hívj Rírionnak, hacsak nem kívánod, hogy bácsizzalak. *Ugyan fogalma sincs, hogy a bácsi mennyire volna helyes Pycta esetében. Ha egy hosszú életű maga mögött hagyja az ifjúkort, akkor kb. hatvantól kétszázig akárhány éves lehet, szemre nehéz megmondani. Meg sem próbálja Pycta korát megtippelni. Nievesha esetében viszont határozott elképzelése van. Mivel egy elf lánya, Rírion elfnek hiszi. Nem veszi észre a hegyes fülek hiányát, mert nem is kereste őket. Sőt, a tudatalatti néha átírja az emlékeket és kipótolja azt, aminek "ott kell lenni". Ha egy év múlva bárki kérdezné a kócos elfet, lehet, hogy emlékezni vélne Niev hegyes füleire. Mint egy hosszú életű gyermekét, fizikum alapján negyven évesnek saccolta először. Később a gyermeki viselkedés miatt már harminc-harmincötnek gondolta. Ennél jobban Erdőmélyén sem tudna eltévedni. Ha igaza is volna, még akkor is lenne közte és Nievesha között kb. 20 év, bár ennek elfek között kisebb a jelentősége, mint emberek között. Kisvártatva egészen más gondolatok feszítik Rírion elméjét. Jó ideje vándorolnak már együtt és az elf testét kínozza egy függőség. Rossz közérzete miatt még hamarabb jön el a nehéz pillanat, mint várta. Szépen megmunkált pipája valahol a cuccai közt nyugszik, könnyen elérhető helyen. De erdőben rágyújtani nem volna okos döntés. Inkább elviseli a sóvárgást, minthogy erdő tűz elől kelljen futni, ugyanakkor hangulata komorabbá válik a közeljövőben.*
*A szíve mélyén már jóval korábban meghozta a döntést, de átgondolja tudatosan is. Azt már biztosan tudja, hogy veszélyes, ha többet nem is. Rossz közérzetének létjogosultságát Pycta is megerősíti. ~ Szép is volna, hogy a lánnyal vinnék ketten azt a fát. ~ Morogja magában. Nem mehet most el. Nievesha távolság tartó, de attól még Rírion nem kívánná neki a megerőltető munkát. Semmit sem jelent, ha egy túl fiatal lány tart az idegenektől, attól még lehet egy tiszta szívű teremtés. Az ifjú elf bátran az "irbisz" szemekbe néz. Nem rejtené véka alá, hogy kíváncsiságát erősen felkeltette a vadmacskára hajazó tekintet. Szívesen megkérdezné az erdőmélyit, hogyan lehetséges egyáltalán egy elfnél, de nem most van ennek ideje.*
- Nem látok én az istennő fejébe, de ha nekem téged dobott a mocsárhoz, akkor neked, nektek meg engem. Maradok, segítek. De hívj Rírionnak, hacsak nem kívánod, hogy bácsizzalak. *Ugyan fogalma sincs, hogy a bácsi mennyire volna helyes Pycta esetében. Ha egy hosszú életű maga mögött hagyja az ifjúkort, akkor kb. hatvantól kétszázig akárhány éves lehet, szemre nehéz megmondani. Meg sem próbálja Pycta korát megtippelni. Nievesha esetében viszont határozott elképzelése van. Mivel egy elf lánya, Rírion elfnek hiszi. Nem veszi észre a hegyes fülek hiányát, mert nem is kereste őket. Sőt, a tudatalatti néha átírja az emlékeket és kipótolja azt, aminek "ott kell lenni". Ha egy év múlva bárki kérdezné a kócos elfet, lehet, hogy emlékezni vélne Niev hegyes füleire. Mint egy hosszú életű gyermekét, fizikum alapján negyven évesnek saccolta először. Később a gyermeki viselkedés miatt már harminc-harmincötnek gondolta. Ennél jobban Erdőmélyén sem tudna eltévedni. Ha igaza is volna, még akkor is lenne közte és Nievesha között kb. 20 év, bár ennek elfek között kisebb a jelentősége, mint emberek között. Kisvártatva egészen más gondolatok feszítik Rírion elméjét. Jó ideje vándorolnak már együtt és az elf testét kínozza egy függőség. Rossz közérzete miatt még hamarabb jön el a nehéz pillanat, mint várta. Szépen megmunkált pipája valahol a cuccai közt nyugszik, könnyen elérhető helyen. De erdőben rágyújtani nem volna okos döntés. Inkább elviseli a sóvárgást, minthogy erdő tűz elől kelljen futni, ugyanakkor hangulata komorabbá válik a közeljövőben.*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-10-11 23:50:47
Üzenet elküldve: 2021-10-11 23:50:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Xauzurt nem kell sokáig biztatni. Sárga ragadozótekintete egy hosszú pillanatig még a visszatérő elfen csüng, majd elrugaszkodik. Nievesha érezheti, ahogy az állat bundája kisimul ujjai közül, hogy néhány szökkenéssel aztán tulajdonosa eltűnjön a fák között. Még csak vissza sem pillant, ám gazdájának aligha fáj emiatt a feje. Az irbisz nem csatangol túlságosan messzire, s kifinomult szaglásával bárhol felleli őket az erdőben.
A nap delelőre járhat a trió feje felett. Pycta jól tudja, hogy így vagy úgy, de az erdőben éri őket majd az éj. Noha az erdőtől talán nem kell tartania, egészen más erők is munkálkodnak a rengetegben. A sötét sűrű számos ismert vagy ismeretlen entitásnak és élőlénynek táptalajt kínál, némelyik közülük pedig legalább annyira ősi, mint maga az erdő. E földön bármi megtörténhet és annak ellenkezője is, nem véletlenül tartozik Lanawin legveszedelmesebb részeihez.
Alighanem már csak Fänrírion válasza hibádzik az induláshoz. Az ösvény, mi beljebb visz, sötéten és fenyegetően ásít az elfre, ámbátor ha valóban számít neki újdonsült társai sorsa, bizonyosan erőt tud majd venni magán.
Csak rajta áll, hogy jön vagy megy, győzködni vagy biztatni látszólag senki sem fogja.*
*Xauzurt nem kell sokáig biztatni. Sárga ragadozótekintete egy hosszú pillanatig még a visszatérő elfen csüng, majd elrugaszkodik. Nievesha érezheti, ahogy az állat bundája kisimul ujjai közül, hogy néhány szökkenéssel aztán tulajdonosa eltűnjön a fák között. Még csak vissza sem pillant, ám gazdájának aligha fáj emiatt a feje. Az irbisz nem csatangol túlságosan messzire, s kifinomult szaglásával bárhol felleli őket az erdőben.
A nap delelőre járhat a trió feje felett. Pycta jól tudja, hogy így vagy úgy, de az erdőben éri őket majd az éj. Noha az erdőtől talán nem kell tartania, egészen más erők is munkálkodnak a rengetegben. A sötét sűrű számos ismert vagy ismeretlen entitásnak és élőlénynek táptalajt kínál, némelyik közülük pedig legalább annyira ősi, mint maga az erdő. E földön bármi megtörténhet és annak ellenkezője is, nem véletlenül tartozik Lanawin legveszedelmesebb részeihez.
Alighanem már csak Fänrírion válasza hibádzik az induláshoz. Az ösvény, mi beljebb visz, sötéten és fenyegetően ásít az elfre, ámbátor ha valóban számít neki újdonsült társai sorsa, bizonyosan erőt tud majd venni magán.
Csak rajta áll, hogy jön vagy megy, győzködni vagy biztatni látszólag senki sem fogja.*
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-10-11 19:54:32
Üzenet elküldve: 2021-10-11 19:54:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*A kérdésre, az irbisz lapockáiról Fänrírionra néz, ezúttal egészen szelíden szólal meg, már amennyire az ő kissé reszelős hangján bármi is szelíden tud csengeni. Nagyjából azt válaszolja, amit Pycta is.*
- Itt van otthon, menni akar.
*Niev érzi, hogy Xauzur zsizseg, pont úgy, mint ahogyan ő is zsizsgett még gyermekkorában. Tudja jó, Xauzur menni akar.*
- Vigyázz magadra, kiscicám!
*Mosolyog rá az állatra, még utoljára beletúr a bundájába, aztán maga alá húzza a lábait. Topázsárga szeme egészen addig pihen az irbiszen, míg az nem hagyja ott őket. Ha Xauzur valóban berohant az erdőbe, akkor könyökeit felhúzott térdein nyugtatja, ujjait kitárja, hátha akkor kevésbé fájnak sebes tenyerei. Hiú ábránd, a tompa, csípős érzés megmarad, ráadásul úgy tűnik, hogy Pycta sem talált a gyógyító növényből, hiszen az imént üres kézzel tért vissza.
Niev életében ugyan nem sok időt töltött sok időt az erdőben, de mégis úgy érzi, hogy igen, hiszen az erdő megáldotta. Erdőmélye persze más, erdőmélye minden erdők öreganyja, itt annak is óvatosnak kell lennie, aki az erdő áldását élvezi.
Pycta mindenesetre meglepi, mert eddig nem volt túl kedves Fänrírionral - és emiatt Niev sem volt az -, most meg a segítségét kéri? Niev álla leesik, de elég jól titkolja ezt, inkább félrenéz egy pillanatra, hogy bárki ránéz, ne lássa meglepetését. Kiskaput is ajánl Pycta a másik elfnek, Niev ekkor már Fänrírion felé fordítja a tekintetét. Talán egy nagyon halovány mosolyt is rávillant, no nem kedvességből, hanem azért, hátha kicsit meggyorsítja a döntést. Nem, nem kedvelte meg Fänríriont, valószínűleg Pycta sem, de kétségtelen, hogy szükség van a segítségére, annál is inkább, mert sietniük kell, Niev pedig végtelenül fáradtnak és elcsigázottnak érzi magát. Szeretne lefeküdni és aludni, de majdnem biztosra veszi, hogy ennek még nem jött el az ideje.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*A kérdésre, az irbisz lapockáiról Fänrírionra néz, ezúttal egészen szelíden szólal meg, már amennyire az ő kissé reszelős hangján bármi is szelíden tud csengeni. Nagyjából azt válaszolja, amit Pycta is.*
- Itt van otthon, menni akar.
*Niev érzi, hogy Xauzur zsizseg, pont úgy, mint ahogyan ő is zsizsgett még gyermekkorában. Tudja jó, Xauzur menni akar.*
- Vigyázz magadra, kiscicám!
*Mosolyog rá az állatra, még utoljára beletúr a bundájába, aztán maga alá húzza a lábait. Topázsárga szeme egészen addig pihen az irbiszen, míg az nem hagyja ott őket. Ha Xauzur valóban berohant az erdőbe, akkor könyökeit felhúzott térdein nyugtatja, ujjait kitárja, hátha akkor kevésbé fájnak sebes tenyerei. Hiú ábránd, a tompa, csípős érzés megmarad, ráadásul úgy tűnik, hogy Pycta sem talált a gyógyító növényből, hiszen az imént üres kézzel tért vissza.
Niev életében ugyan nem sok időt töltött sok időt az erdőben, de mégis úgy érzi, hogy igen, hiszen az erdő megáldotta. Erdőmélye persze más, erdőmélye minden erdők öreganyja, itt annak is óvatosnak kell lennie, aki az erdő áldását élvezi.
Pycta mindenesetre meglepi, mert eddig nem volt túl kedves Fänrírionral - és emiatt Niev sem volt az -, most meg a segítségét kéri? Niev álla leesik, de elég jól titkolja ezt, inkább félrenéz egy pillanatra, hogy bárki ránéz, ne lássa meglepetését. Kiskaput is ajánl Pycta a másik elfnek, Niev ekkor már Fänrírion felé fordítja a tekintetét. Talán egy nagyon halovány mosolyt is rávillant, no nem kedvességből, hanem azért, hátha kicsit meggyorsítja a döntést. Nem, nem kedvelte meg Fänríriont, valószínűleg Pycta sem, de kétségtelen, hogy szükség van a segítségére, annál is inkább, mert sietniük kell, Niev pedig végtelenül fáradtnak és elcsigázottnak érzi magát. Szeretne lefeküdni és aludni, de majdnem biztosra veszi, hogy ennek még nem jött el az ideje.*
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-10-11 17:54:30
Üzenet elküldve: 2021-10-11 17:54:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Ez a vadon számára is otthon. Volt egy év, amikor teljesen egyedül, magányos aszkézisben élt Erdőmélyén. Csak utána csatlakozott a vadvédi csapathoz és vált később vezetőjükké. Akkor ültette azt a fát, amelyet most Szent Faként és oltárként hoznak vissza most ide. Ha egy ideje nem is járt erre, évtizedes tapasztalatait senki sem veheti el tőle. Ismeri a járást, ismeri és tiszteli a vadon törvényeit, arról nem is szólva, hogy egy ideje már az Erdő Szíve prófétájának választotta. Küldetése van.
Otthagyja a kettőst a vadon szélén és észak reménye után kutatva sétálja körbe őket hallótávolságban, ám nem jár szerencsével a növényt illetően. Azzal is szembesül, amitől eddig is tartott, hogy a széles szánnal nem tudnak majd a sűrűn nőtt fák és növények között haladni. Mást kell kitalálnia.*
- Basszameg. *Suttogja maga elé elfojtott hangon és visszaindul Nieveshához és Fänrírionhoz.
Amikor odaér, jól látja Xauzuron a mehetnékjét. Szemei kutatnak a préda után, orra folyamatosan jár, kutat, úgy dagasztja az avarral borított erdőföldet.*
- Menj. Éjjelre várunk vissza. *Szól az irbisz felé és nem törne pálcát felette, ha azonnal bevetné magát a vadonba. Az ifjú elf kérdésére az irbiszre vagy arra néz, amerre eltűnt a fák között.*
- Hazatért. Vadászni akar. *Válaszolja halovány mosollyal. Legszívesebben maga is elindulna vele, hogy együtt fussanak a fák árnyékában, ágról-ágra szökkenjenek és végül elejtsék a prédát.*
- Figyelj, kölyök. *Szólal meg egy sóhaj után Fänrírion felé.*
- Talán az Erdő Szíve sodort az utunkba, hogy segíts nekünk, de tudnod kell, ha velünk tartasz, akkor fel kell kötnöd a gatyád. *Kezd bele már sokkal barátságosabb hangon. Ha az, amit mond már nem is annyira barátságos témájú.*
- Erdőmélye közepébe tartunk, ahonnan ez a fa származik. *Int fejével a szánon pihenő, jócskán megkurtított növény felé.*
- Ez a fa egy élő oltár, a Fákban Lakó, Eeyr hatalmát hordozza és minél hamarabb vissza kell juttatnunk a földbe, mielőtt elveszti erejét. *Magyarázza hirtelen támadt őszinteségében. De úgy érzi, a fiatal hosszúéletűnek tudnia kell, mire vállalkozik. Ráadásul, a reakcióiból sokra tud később következtetni.*
- Nem fogok félrebeszélni, kellene a segítséged, mert a szűk ösvényeken nem tudjuk lóval vontatni a szánt. De rád bízom, hogy hogyan döntesz. Ezen az úton, *Int a kihalt karavánút felé.* hazajuthatsz, de az ingoványban légy résen. *Teszi hozzá és megvárja, míg Fänrírion válaszol. Arról nem szól, hogy milyen nexusban van az Erdő Szívével, prófétaként is ugyanaz az erdőmélyi elf, mint aki volt. Ha a kölyök menni akar, akkor nem kárhoztatja érte, de hasznos lenne, ha maradna és segítene nekik. Nem voltak túl kedvesek eddig vele, rábízza, hogy hogyan dönt és mit választ.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Ez a vadon számára is otthon. Volt egy év, amikor teljesen egyedül, magányos aszkézisben élt Erdőmélyén. Csak utána csatlakozott a vadvédi csapathoz és vált később vezetőjükké. Akkor ültette azt a fát, amelyet most Szent Faként és oltárként hoznak vissza most ide. Ha egy ideje nem is járt erre, évtizedes tapasztalatait senki sem veheti el tőle. Ismeri a járást, ismeri és tiszteli a vadon törvényeit, arról nem is szólva, hogy egy ideje már az Erdő Szíve prófétájának választotta. Küldetése van.
Otthagyja a kettőst a vadon szélén és észak reménye után kutatva sétálja körbe őket hallótávolságban, ám nem jár szerencsével a növényt illetően. Azzal is szembesül, amitől eddig is tartott, hogy a széles szánnal nem tudnak majd a sűrűn nőtt fák és növények között haladni. Mást kell kitalálnia.*
- Basszameg. *Suttogja maga elé elfojtott hangon és visszaindul Nieveshához és Fänrírionhoz.
Amikor odaér, jól látja Xauzuron a mehetnékjét. Szemei kutatnak a préda után, orra folyamatosan jár, kutat, úgy dagasztja az avarral borított erdőföldet.*
- Menj. Éjjelre várunk vissza. *Szól az irbisz felé és nem törne pálcát felette, ha azonnal bevetné magát a vadonba. Az ifjú elf kérdésére az irbiszre vagy arra néz, amerre eltűnt a fák között.*
- Hazatért. Vadászni akar. *Válaszolja halovány mosollyal. Legszívesebben maga is elindulna vele, hogy együtt fussanak a fák árnyékában, ágról-ágra szökkenjenek és végül elejtsék a prédát.*
- Figyelj, kölyök. *Szólal meg egy sóhaj után Fänrírion felé.*
- Talán az Erdő Szíve sodort az utunkba, hogy segíts nekünk, de tudnod kell, ha velünk tartasz, akkor fel kell kötnöd a gatyád. *Kezd bele már sokkal barátságosabb hangon. Ha az, amit mond már nem is annyira barátságos témájú.*
- Erdőmélye közepébe tartunk, ahonnan ez a fa származik. *Int fejével a szánon pihenő, jócskán megkurtított növény felé.*
- Ez a fa egy élő oltár, a Fákban Lakó, Eeyr hatalmát hordozza és minél hamarabb vissza kell juttatnunk a földbe, mielőtt elveszti erejét. *Magyarázza hirtelen támadt őszinteségében. De úgy érzi, a fiatal hosszúéletűnek tudnia kell, mire vállalkozik. Ráadásul, a reakcióiból sokra tud később következtetni.*
- Nem fogok félrebeszélni, kellene a segítséged, mert a szűk ösvényeken nem tudjuk lóval vontatni a szánt. De rád bízom, hogy hogyan döntesz. Ezen az úton, *Int a kihalt karavánút felé.* hazajuthatsz, de az ingoványban légy résen. *Teszi hozzá és megvárja, míg Fänrírion válaszol. Arról nem szól, hogy milyen nexusban van az Erdő Szívével, prófétaként is ugyanaz az erdőmélyi elf, mint aki volt. Ha a kölyök menni akar, akkor nem kárhoztatja érte, de hasznos lenne, ha maradna és segítene nekik. Nem voltak túl kedvesek eddig vele, rábízza, hogy hogyan dönt és mit választ.*
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-10-11 14:23:35
Üzenet elküldve: 2021-10-11 14:23:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Nem panaszkodik és egyéb jelét sem adja annak, hogy fárasztaná az út. Szeretné, ha a többiek nem látnák meg rajta állóképességének határát, mert büszke teremtés. A pihenőért az ő teste is hálás. Ledobja magát, illő távolságra Nieveshától és az irbisztől a puha avarba. Végre kicsit az állatot is megszemlélheti. A hatalmas mancsokat, az erős izomzatot. Lenyűgöző! Mikor Pycta szigorúan ránéz, először veszi észre az elf vadmacska szerű szemeit. Rémesen hasonlít az irbiszre. Korábban vagy a fény viszonyok miatt, vagy mert messzebbről látta, nem tűnt fel neki, de most úgy meglepődik, hogy az látványosan kiül az arcára. Még meg is fordul Pycta után, mikor az messzebb megy, holott így forogni szép lányok után szokott. Látott már pár csodát és furcsaságot, de nem tudta még ezeket megszokni. Nievesha zárkózott. Szinte tapintani lehet a határvonalat, amit maga köré húz, és ennek önmagában semmi köze az irbiszhez. Jóllehet, Xauzur plusz egy ok, hogy az elf ne akarja megsérteni a privát szféráját, de amúgy sem tenné. A kioktató válasz is a lány határainak megerősítését szolgálja, nem Rírion textil ipari fejlesztését. Ez gyorsan világossá válik. Az elf feltételezi, hogy jelenléte zavar valamit, ami megtörténne ha nem volna itt. Ez lehet valami rémesen egyszerű dolog is, ami bensőséges és akkor sem tartozik egy idegenre, ha semmi rossz nincs benne. ~ Vagy lehet, hogy Pycta irbisszé változik amint elköszönök? ~ Gondolja, de csak poénra véve. Félre téve a viccet, a kócos elf segíteni jött, nem bele kontárkodni egy család életébe. Úgy dönt, ha célhoz érnek vagy elküldik, békén hagyja őket. Addig viszont kitart mellettük, rossz közérzete ellenére. Még nem egészen érti, miért lett rossz. Úgy érzi, veszélyben vannak. Egy belső hang azt súgja, most kéne futni. Rírion keveset tud Erdőmélyéről és legalább azt se biztosan, viszont a késztetés igen erős. De ha most futamodna meg, egy életre hordozná ezt a két arcot és minden éjjel kísértené a kérdés, hogy mi lett Nieveshával és Pyctával, na meg az állatokkal. Lehet, hogy másként gondolná, ha tisztában lenne Pycta mély tapasztalatával és képességeivel, vagy azzal hogy mivel állnak szemben.*
- Miért ilyen nyugtalan? *Kérdi, a vadmacskára nézve.*
*Nem panaszkodik és egyéb jelét sem adja annak, hogy fárasztaná az út. Szeretné, ha a többiek nem látnák meg rajta állóképességének határát, mert büszke teremtés. A pihenőért az ő teste is hálás. Ledobja magát, illő távolságra Nieveshától és az irbisztől a puha avarba. Végre kicsit az állatot is megszemlélheti. A hatalmas mancsokat, az erős izomzatot. Lenyűgöző! Mikor Pycta szigorúan ránéz, először veszi észre az elf vadmacska szerű szemeit. Rémesen hasonlít az irbiszre. Korábban vagy a fény viszonyok miatt, vagy mert messzebbről látta, nem tűnt fel neki, de most úgy meglepődik, hogy az látványosan kiül az arcára. Még meg is fordul Pycta után, mikor az messzebb megy, holott így forogni szép lányok után szokott. Látott már pár csodát és furcsaságot, de nem tudta még ezeket megszokni. Nievesha zárkózott. Szinte tapintani lehet a határvonalat, amit maga köré húz, és ennek önmagában semmi köze az irbiszhez. Jóllehet, Xauzur plusz egy ok, hogy az elf ne akarja megsérteni a privát szféráját, de amúgy sem tenné. A kioktató válasz is a lány határainak megerősítését szolgálja, nem Rírion textil ipari fejlesztését. Ez gyorsan világossá válik. Az elf feltételezi, hogy jelenléte zavar valamit, ami megtörténne ha nem volna itt. Ez lehet valami rémesen egyszerű dolog is, ami bensőséges és akkor sem tartozik egy idegenre, ha semmi rossz nincs benne. ~ Vagy lehet, hogy Pycta irbisszé változik amint elköszönök? ~ Gondolja, de csak poénra véve. Félre téve a viccet, a kócos elf segíteni jött, nem bele kontárkodni egy család életébe. Úgy dönt, ha célhoz érnek vagy elküldik, békén hagyja őket. Addig viszont kitart mellettük, rossz közérzete ellenére. Még nem egészen érti, miért lett rossz. Úgy érzi, veszélyben vannak. Egy belső hang azt súgja, most kéne futni. Rírion keveset tud Erdőmélyéről és legalább azt se biztosan, viszont a késztetés igen erős. De ha most futamodna meg, egy életre hordozná ezt a két arcot és minden éjjel kísértené a kérdés, hogy mi lett Nieveshával és Pyctával, na meg az állatokkal. Lehet, hogy másként gondolná, ha tisztában lenne Pycta mély tapasztalatával és képességeivel, vagy azzal hogy mivel állnak szemben.*
- Miért ilyen nyugtalan? *Kérdi, a vadmacskára nézve.*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-10-11 11:15:20
Üzenet elküldve: 2021-10-11 11:15:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Ahogy a fák sűrűsödni kezdenek köröttük, úgy váltja lassan a szekérvájta, sártól süppedő földutat fű borította, puha ösvény. Kellően taposott, hogy az erdő ne hódítsa vissza, de kikopni sem hagyja a még mindig elég széles utat. A Lihanechbe tartó, vagy épp onnan érkező kereskedők egyetlen biztonságos útvonala ez, ám a forgalom az artheniori lázadás óta igen csak megapadt. Alig-alig látni karavánt északról, vándort pedig még annyit se.
Innen fordulhat majd a trió egy jóval sötétebb és keskenyebb, vaskos gyökerektől szabdalt gyalogútra, mi Erdőmély szíve felé vezet. Pycta, múltjából fakadóan jól ismerheti a csapást, ám a rengeteg nem teljesen ugyanaz, mint ami ittjártakor volt.
Itt vernek cöveket, s a nagy út után van is mit kifújniuk. Fänrírion, aki alighanem már lecipekedte tartozását az idefelé vezető úton, itt eldöntheti, hogy a furcsa duóval tart-e egy jóval sötétebb kalandon merő jóindulatból, vagy egyéb, csak általa ismert okból kifolyólag. Bárhogy is dönt, ha egyszer elnyeli a sötét erdőség a vándort, egymagában igen komoly kihívás kiverekednie magát onnan, ha út közben meggondolná magát.
Az erdei elf körbe kémlel a környező fákon, ám nincs szerencséje, a keresett növényt nem leli első pillantásra. Ugyanakkor ez a néhány lépés a fák sűrűjében ráébresztheti, hogy ugyan lovat képesek lehetnek az erdőben tovább vezetni kantáron, de egy szánnal bajosan fognak haladni a vaskos gyökerek között.
Közben Nievesha mellé telepedett Xauzur felettébb gyakran tekintget az erdő irányába. Az irbisz ugyan Pyctához tartozik, ám most még is hazatért, Erdőmélye a valódi szülőföldje. Talán némi izgatottságot is tükröz az állat tekintete, miközben mancsából kieresztett karmokkal tapogatja a füvet maga alatt. Ő minden bizonnyal már kész bevetni magát a rengetegbe.*
*Ahogy a fák sűrűsödni kezdenek köröttük, úgy váltja lassan a szekérvájta, sártól süppedő földutat fű borította, puha ösvény. Kellően taposott, hogy az erdő ne hódítsa vissza, de kikopni sem hagyja a még mindig elég széles utat. A Lihanechbe tartó, vagy épp onnan érkező kereskedők egyetlen biztonságos útvonala ez, ám a forgalom az artheniori lázadás óta igen csak megapadt. Alig-alig látni karavánt északról, vándort pedig még annyit se.
Innen fordulhat majd a trió egy jóval sötétebb és keskenyebb, vaskos gyökerektől szabdalt gyalogútra, mi Erdőmély szíve felé vezet. Pycta, múltjából fakadóan jól ismerheti a csapást, ám a rengeteg nem teljesen ugyanaz, mint ami ittjártakor volt.
Itt vernek cöveket, s a nagy út után van is mit kifújniuk. Fänrírion, aki alighanem már lecipekedte tartozását az idefelé vezető úton, itt eldöntheti, hogy a furcsa duóval tart-e egy jóval sötétebb kalandon merő jóindulatból, vagy egyéb, csak általa ismert okból kifolyólag. Bárhogy is dönt, ha egyszer elnyeli a sötét erdőség a vándort, egymagában igen komoly kihívás kiverekednie magát onnan, ha út közben meggondolná magát.
Az erdei elf körbe kémlel a környező fákon, ám nincs szerencséje, a keresett növényt nem leli első pillantásra. Ugyanakkor ez a néhány lépés a fák sűrűjében ráébresztheti, hogy ugyan lovat képesek lehetnek az erdőben tovább vezetni kantáron, de egy szánnal bajosan fognak haladni a vaskos gyökerek között.
Közben Nievesha mellé telepedett Xauzur felettébb gyakran tekintget az erdő irányába. Az irbisz ugyan Pyctához tartozik, ám most még is hazatért, Erdőmélye a valódi szülőföldje. Talán némi izgatottságot is tükröz az állat tekintete, miközben mancsából kieresztett karmokkal tapogatja a füvet maga alatt. Ő minden bizonnyal már kész bevetni magát a rengetegbe.*
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-10-11 08:37:35
Üzenet elküldve: 2021-10-11 08:37:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//Nievesha, Fänrírion, Pycta//
*Niev nem érti és értetlenségén Pycta összevont szemöldökei sem segítenek. Aztán elengedi, biztos valami felnőtt dolog, nálánál felnőttesebb, ha eljön az ideje, akkor majd bizonyosan megérti, vagy ha nem, akkor Pycta el fogja magyarázni. Meglehet, hogy az idegen miatt nem mondja el, hogy mi is történik? Egy nem túl kedves pillantással honorálja ezt Fänrírionnak.
Szerencsére viszonylag hamar átérnek a mocsáron, Nievnek be kell látnia, hogy talán tényleg hasznos volt magukkal hozni, nagy segítség, némi könnyebbség neki, aki tényleg a teljesítőképességeinek a határát súrolja már.
Kiszalad egy sóhaj a száján, mikor Pycta végre megállást és pihenést rendel el, a telivér kantárját egy fához köti, aztán lerogyik az első olyan helyre, ami akár kicsit is komfortos lehet, legyen az egy nagy darab mohos kő, vagy egy kidőlt fa törzse. Esze ágában sincs elkóborolni, kicsit szusszanni szeretne csak, kicsit nem állni a lábán. És milyen jól esik neki leülni, észre sem veszi Pycta pillantását magán.*
- Igen.
*Válaszolja a kérdésre kurtán, hogy Nievesha-e a neve. Bár sokkal jobban szereti, ha Nievnek szólítják, de Fänrírionral egyáltalán nincsenek olyan nexusban, hogy amaz Nievnek szólíthassa. A kérdésre végigpillant magán és megrázza a fejét.*
- Nem.
*Xauzur a lábához telepedik, Niev pedig átemeli az egyik lábát az állat fölött, így az a lábai közé kerül, ragyogóan lehet így simogatni. Ha Fänrírion nem lenne itt, akkor átölelné a nagymacska nyakát, kicsit neki dőlve pihenne.*
- Amúgy a hajat fonják, a ruhát szövik.
*Mindezt olyan arckifejezéssel mondja, hogy Fänrírion joggal érezheti: kioktatták.*
//Nievesha, Fänrírion, Pycta//
*Niev nem érti és értetlenségén Pycta összevont szemöldökei sem segítenek. Aztán elengedi, biztos valami felnőtt dolog, nálánál felnőttesebb, ha eljön az ideje, akkor majd bizonyosan megérti, vagy ha nem, akkor Pycta el fogja magyarázni. Meglehet, hogy az idegen miatt nem mondja el, hogy mi is történik? Egy nem túl kedves pillantással honorálja ezt Fänrírionnak.
Szerencsére viszonylag hamar átérnek a mocsáron, Nievnek be kell látnia, hogy talán tényleg hasznos volt magukkal hozni, nagy segítség, némi könnyebbség neki, aki tényleg a teljesítőképességeinek a határát súrolja már.
Kiszalad egy sóhaj a száján, mikor Pycta végre megállást és pihenést rendel el, a telivér kantárját egy fához köti, aztán lerogyik az első olyan helyre, ami akár kicsit is komfortos lehet, legyen az egy nagy darab mohos kő, vagy egy kidőlt fa törzse. Esze ágában sincs elkóborolni, kicsit szusszanni szeretne csak, kicsit nem állni a lábán. És milyen jól esik neki leülni, észre sem veszi Pycta pillantását magán.*
- Igen.
*Válaszolja a kérdésre kurtán, hogy Nievesha-e a neve. Bár sokkal jobban szereti, ha Nievnek szólítják, de Fänrírionral egyáltalán nincsenek olyan nexusban, hogy amaz Nievnek szólíthassa. A kérdésre végigpillant magán és megrázza a fejét.*
- Nem.
*Xauzur a lábához telepedik, Niev pedig átemeli az egyik lábát az állat fölött, így az a lábai közé kerül, ragyogóan lehet így simogatni. Ha Fänrírion nem lenne itt, akkor átölelné a nagymacska nyakát, kicsit neki dőlve pihenne.*
- Amúgy a hajat fonják, a ruhát szövik.
*Mindezt olyan arckifejezéssel mondja, hogy Fänrírion joggal érezheti: kioktatták.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-10-10 22:33:20
Üzenet elküldve: 2021-10-10 22:33:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//Nievesha, Fänrírion, Pycta//
*A bemutatkozásuk után kapott kérdő pillantást Nieveshától csak összevont szemöldökkel válaszolja meg. Kicsit meg is rázza a fejét, de állja a lány pillantását. Rá kell jönnie, hogy az apaság olyan aspektusaival kell most majd szembenéznie, amelyek eddig rejtve voltak előtte.
Hárman más sokkal gyorsabban haladhatnak. Ha a szán megcsúszna vagy beakadna, az erdőmélyi elf képes gyorsan megakadályozni a csúszást vagy elémenni az akadásnak. A két ifjú pedig Éjvihart tudják irányítani és segíteni, ha arról van szó. Jó ötlet volt Fänríriont hagyni, hogy velük jöjjön.
Ilyen tempóval hamarosan szilárdabb talajt tudhatnak a lábuk alatt és az ingovány sikamlós, mocsáros talaját felváltja az erdő és a vadon. Ezzel pedig szinte hazaérnek. Innen már az Erdőszellem birodalmában vannak és prófétája tért vissza hozzá.
Ám nem felejti el, hogy amikor ő a templomi küldetését teljesítette, Lyzendra és társai megharcoltak egy sötét entitással, hogy kihozhassák a Szent Fát innen. Akkor sikerült megfékezni azt a bestiát, de kérdés, hogy azóta mi történt Erdőmélyén.
Amikor elérik a vadon szélét és az elf ifjú megszólítja Nieveshát halkan megköszörüli a torkát.*
- Álljatok meg, pihenünk egy rövidet. Ne kóboroljatok el. *Szólítja meg a telivér két oldalán haladót.*
- Keresek észak reményét, ti maradjatok itt. *Néz körbe a fákon, a türkiz fátylat keresve, de ha nem talál, hallótávolságra eltávolodik. Ám még mielőtt elindulna, előbb Nievre, majd az elf kölyökre pillant sárga ragadozótekintetével.*
- Xauzur, vigyázz rájuk. *Száll a mondat az irbisz felé és a ragadozó leül a kamasz lány mellett, villogó szemeit Fänrírionon tartva.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.10 22:36:08
//Nievesha, Fänrírion, Pycta//
*A bemutatkozásuk után kapott kérdő pillantást Nieveshától csak összevont szemöldökkel válaszolja meg. Kicsit meg is rázza a fejét, de állja a lány pillantását. Rá kell jönnie, hogy az apaság olyan aspektusaival kell most majd szembenéznie, amelyek eddig rejtve voltak előtte.
Hárman más sokkal gyorsabban haladhatnak. Ha a szán megcsúszna vagy beakadna, az erdőmélyi elf képes gyorsan megakadályozni a csúszást vagy elémenni az akadásnak. A két ifjú pedig Éjvihart tudják irányítani és segíteni, ha arról van szó. Jó ötlet volt Fänríriont hagyni, hogy velük jöjjön.
Ilyen tempóval hamarosan szilárdabb talajt tudhatnak a lábuk alatt és az ingovány sikamlós, mocsáros talaját felváltja az erdő és a vadon. Ezzel pedig szinte hazaérnek. Innen már az Erdőszellem birodalmában vannak és prófétája tért vissza hozzá.
Ám nem felejti el, hogy amikor ő a templomi küldetését teljesítette, Lyzendra és társai megharcoltak egy sötét entitással, hogy kihozhassák a Szent Fát innen. Akkor sikerült megfékezni azt a bestiát, de kérdés, hogy azóta mi történt Erdőmélyén.
Amikor elérik a vadon szélét és az elf ifjú megszólítja Nieveshát halkan megköszörüli a torkát.*
- Álljatok meg, pihenünk egy rövidet. Ne kóboroljatok el. *Szólítja meg a telivér két oldalán haladót.*
- Keresek észak reményét, ti maradjatok itt. *Néz körbe a fákon, a türkiz fátylat keresve, de ha nem talál, hallótávolságra eltávolodik. Ám még mielőtt elindulna, előbb Nievre, majd az elf kölyökre pillant sárga ragadozótekintetével.*
- Xauzur, vigyázz rájuk. *Száll a mondat az irbisz felé és a ragadozó leül a kamasz lány mellett, villogó szemeit Fänrírionon tartva.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.10 22:36:08
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-10-10 21:41:48
Üzenet elküldve: 2021-10-10 21:41:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//Nievesha, Fänrírion, Pycta//
*Meglepődik, hogy egy apa-lánya párost van alkalma megismerni. Így már jobban megérti Pycta távolság tartását is. Első sorban segíteni jött utánuk, így azon van, hogy tőle telhetően tehermentesítse a telivért. Szó nélkül teszi, amire kérték és az ingoványt csendben hagyják maguk mögött. Ettől függetlenül lopva Nievesha felé tekint néha, sokszor öntudatlanul. Az elf szemét vonzza a szép, de az lenne a furcsa, ha nem így volna. Feltételezi, hogy a lány, akinek vonásai lágyak és arca sugárzik az életerőtől, még nem lépett a felnőtt korba, vagy csak éppenhogy. Bár ő maga már rég nem kamasz, ifjúnak még nyugodt szívvel nevezheti magát. Legalábbis egy ideig még. Arról sejtése sincs, hogy ha megkérdezné a lány korát, jóval bonyolultabb lenne a válasz, mint egy darab szám. Rírion gyanútlanul úgy véli, talán nincs is közöttük akkora szakadék. De ha volna is, nem kell minden kedves szónak túl messzire vezetnie. Ebből kiindulva szólítja meg Nieveshát, mikor már a friss erdei levegő kényezteti az orrot és tüdőt. Persze nem felejti el, hogy a lány apja mögöttük jön.*
- Nievesha, ugye? Bocsáss meg, magad fontad a gyönyörű virág ruhád? *Kinézné belőle, hogy azok a finom kezek elkészítenek egy ilyen csodát.*
//Nievesha, Fänrírion, Pycta//
*Meglepődik, hogy egy apa-lánya párost van alkalma megismerni. Így már jobban megérti Pycta távolság tartását is. Első sorban segíteni jött utánuk, így azon van, hogy tőle telhetően tehermentesítse a telivért. Szó nélkül teszi, amire kérték és az ingoványt csendben hagyják maguk mögött. Ettől függetlenül lopva Nievesha felé tekint néha, sokszor öntudatlanul. Az elf szemét vonzza a szép, de az lenne a furcsa, ha nem így volna. Feltételezi, hogy a lány, akinek vonásai lágyak és arca sugárzik az életerőtől, még nem lépett a felnőtt korba, vagy csak éppenhogy. Bár ő maga már rég nem kamasz, ifjúnak még nyugodt szívvel nevezheti magát. Legalábbis egy ideig még. Arról sejtése sincs, hogy ha megkérdezné a lány korát, jóval bonyolultabb lenne a válasz, mint egy darab szám. Rírion gyanútlanul úgy véli, talán nincs is közöttük akkora szakadék. De ha volna is, nem kell minden kedves szónak túl messzire vezetnie. Ebből kiindulva szólítja meg Nieveshát, mikor már a friss erdei levegő kényezteti az orrot és tüdőt. Persze nem felejti el, hogy a lány apja mögöttük jön.*
- Nievesha, ugye? Bocsáss meg, magad fontad a gyönyörű virág ruhád? *Kinézné belőle, hogy azok a finom kezek elkészítenek egy ilyen csodát.*
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-10-10 20:37:11
Üzenet elküldve: 2021-10-10 20:37:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//Nievesha, Fänrírion, Pycta//
*Vannak dolgok, amikre Niev fogékony, a mágia például pont ilyen, a varázslat ugyan nem sikerül, de a jeleket Niev észreveszi. Jelentőséget nem tulajdonít ezeknek a jeleknek.
Nagyon meglepődik azon, hogy az elf mégsem vonja vissza az ajánlatát és megy Artheniorba erdőmélye helyett. Amaz ráadásul rámosoly, meg int is Nievnek, amivel Niev nem tud mit kezdeni, hisz elhatározta, hogy barátságtalan lesz. Az elf meg még semmit nem tett, hogy elnyerje szimpátiáját, a segítsége kevés ehhez és a dolgon nem segít Pycta meglehetősen furcsa arckifejezése sem. Niev totális értetlenséggel az arcán néz vissza a férfira, majd megrántja a vállát. Flegmán. A fülét megüti az is, hogy Pycta mennyire megnyomja a "lányom" szót. Ezt sem tudja mire vélni. Pyctára pillant, kérdőn, ez most mégis mi?
Mindezek után Niev nem gondolja úgy, hogy szót kéne váltania az új ismerősükkel. Tudják már egymás nevét, azt is tudják, hogy hova mennek, Niev meg ugyebár mereven barátságtalan és még ha nem lenne az, akkor sem tudja, hogy mit mondhatna? Arról kéne kérdeznie, hogy hogyan került a mocsárba? Hogy honnan jött? Ki fia-borja? Nem, az ingoványban figyelni kell, nem csevegni. De, ha az idegen kérdez, akkor természetesen válaszolni fog neki.
Vezeti a telivért, tenyere az állat izmos nyakán, a másik oldalán Xauzur. Meg kell találniuk a lehető legoptimálisabb útvonalat, ahol a telivér és a szán is a lehető legkönnyebben tud elhaladni.
Kezd már kellemetlen lenni neki az ingovány, bakancsa mintha kezdene átnedvesedni, szóval nagyon örül, hogy végre kiérnek a mocsárból. Bár ettől még nem lesz az útjuk zökkenőktől mentes, csak egy fokkal tudnak könnyebben haladni, Niev pedig végtelenül elcsigázottnak érzi magát. A dac viszi előre, semmi más.*
//Nievesha, Fänrírion, Pycta//
*Vannak dolgok, amikre Niev fogékony, a mágia például pont ilyen, a varázslat ugyan nem sikerül, de a jeleket Niev észreveszi. Jelentőséget nem tulajdonít ezeknek a jeleknek.
Nagyon meglepődik azon, hogy az elf mégsem vonja vissza az ajánlatát és megy Artheniorba erdőmélye helyett. Amaz ráadásul rámosoly, meg int is Nievnek, amivel Niev nem tud mit kezdeni, hisz elhatározta, hogy barátságtalan lesz. Az elf meg még semmit nem tett, hogy elnyerje szimpátiáját, a segítsége kevés ehhez és a dolgon nem segít Pycta meglehetősen furcsa arckifejezése sem. Niev totális értetlenséggel az arcán néz vissza a férfira, majd megrántja a vállát. Flegmán. A fülét megüti az is, hogy Pycta mennyire megnyomja a "lányom" szót. Ezt sem tudja mire vélni. Pyctára pillant, kérdőn, ez most mégis mi?
Mindezek után Niev nem gondolja úgy, hogy szót kéne váltania az új ismerősükkel. Tudják már egymás nevét, azt is tudják, hogy hova mennek, Niev meg ugyebár mereven barátságtalan és még ha nem lenne az, akkor sem tudja, hogy mit mondhatna? Arról kéne kérdeznie, hogy hogyan került a mocsárba? Hogy honnan jött? Ki fia-borja? Nem, az ingoványban figyelni kell, nem csevegni. De, ha az idegen kérdez, akkor természetesen válaszolni fog neki.
Vezeti a telivért, tenyere az állat izmos nyakán, a másik oldalán Xauzur. Meg kell találniuk a lehető legoptimálisabb útvonalat, ahol a telivér és a szán is a lehető legkönnyebben tud elhaladni.
Kezd már kellemetlen lenni neki az ingovány, bakancsa mintha kezdene átnedvesedni, szóval nagyon örül, hogy végre kiérnek a mocsárból. Bár ettől még nem lesz az útjuk zökkenőktől mentes, csak egy fokkal tudnak könnyebben haladni, Niev pedig végtelenül elcsigázottnak érzi magát. A dac viszi előre, semmi más.*
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-07-19 20:15:51
Üzenet elküldve: 2021-07-19 20:15:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nos igaz beletelt némi idejébe, de sikeresen és ami fontosabb, hogy egy darabban jutott ki az ingoványból. Így már szeme elé tárul a gyönyörű és háborítatlan erdő, ahová az ármány és a kapzsiság nem tette, és remélhetőleg nem is fogja soha betenni a lábát. Nem úgy, mint Rass. Mély levegőt szív be a friss fuvallatokból, ahogy elégedetten mosolyog maga elé. Egy darabig csak elgyönyörködik a természet szépségében, óvatosan meg-meg szagol egy virágot, s gyermeki kíváncsisággal szemléli az aprócska élőlények mindennapi életét. Finoman lépked, hogy ne taposson, vagy törjön le semmit, nem szeretne kárt tenni az erdőben, pusztán csodálni a békés táj nyugtató képét. *
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-06-14 23:37:39
Üzenet elküldve: 2021-06-14 23:37:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Elveszett lélek //
* Baktat hajthatatlan, az útmutatásnak megfelelően, már ki tudja mennyi ideje, viszont a fogságából még mindig nem talált szabadulást. Lassacskán fáradnak apró lábai is, lepihenni viszont oktalan lenne ezen a helyen, mert még végül azt is elfelejti, hogy most merre tart. A rengeteg egyhangúan ismétli magát, az egyetlen érdekesség a ritkán feltűnő állatok alakja a messzeségben. Szerencséjére ösztöneit még nem vesztett Irumi, tisztes távolságban kerüli az ilyen lényeket, akár békések, akár nem, hisz emlékei nélkül képtelen megkülönböztetni őket. Utolsó találkozásánál még a békés Wywardtól is óvatosan hátrált. Ennyi akadály azonban még nem elég, mivel rövidesen egy kisebb patakhoz érkezik.
~ Természet miért kell neked állandóan megnehezíteni a dolgomat? Mennyi rosszat tehettem én a múltamban, amikre nem emlékszem, hogy most ezt érdemlem ~
Kevés elmélkedés után, jött is az ötlet. Még ha fáradt is ez jelen helyzetben az egyetlen lehetősége. Szép finoman ki tipeg a folyam szélére, majd egy kecses mozdulattal meglibbenti szárnyait, és már repül is. Ahogy ismét a földet érinti a lába, immár a másik parton, megint gyalogolásba fog. Újabb eseménytelen elnyújtott túrázás következik, ami lassan kezd kifejezetten nyugtalanítóvá válni.
~ Balgaság volt hallgatnom arra az ostoba hangra, tudtam, hogy el kellett volna fordulnom jobbra, ott mintha lett volna valami kitaposott út. ~
Ahogy ezeken morfondírozik, az egyik fa tövében feltűnik neki valami ezüstös csillogás. Közeledve hozzá egy virág alakja rajzolódik ki előtte. Ezen felvidulva fürge ugrásokkal szalad oda a szépséges növényhez, hogy azt jobban szem ügyre vehesse. Egy kis vékony száron, nagy tölcsér levél előtt függnek az ezüstös gyöngynek kinéző virágok.
~ Csoda szép egy teremtés vagy, talán el kéne vigyelek magammal, vagy lehet, hogy mégsem, te is élsz, nem szabad téged bántani ~
Még pár pillanatig nézegeti, majd fejét ismét megemeli, de amit akkor vesz észre, az még talán szebb, mint minden amit eddig látott. Egy enyhe fény szűrődik ki a fák mögül *
- Talán ez lesz az erdő vége. Lehet, hogy mégsem itt halok meg?
* Baktat hajthatatlan, az útmutatásnak megfelelően, már ki tudja mennyi ideje, viszont a fogságából még mindig nem talált szabadulást. Lassacskán fáradnak apró lábai is, lepihenni viszont oktalan lenne ezen a helyen, mert még végül azt is elfelejti, hogy most merre tart. A rengeteg egyhangúan ismétli magát, az egyetlen érdekesség a ritkán feltűnő állatok alakja a messzeségben. Szerencséjére ösztöneit még nem vesztett Irumi, tisztes távolságban kerüli az ilyen lényeket, akár békések, akár nem, hisz emlékei nélkül képtelen megkülönböztetni őket. Utolsó találkozásánál még a békés Wywardtól is óvatosan hátrált. Ennyi akadály azonban még nem elég, mivel rövidesen egy kisebb patakhoz érkezik.
~ Természet miért kell neked állandóan megnehezíteni a dolgomat? Mennyi rosszat tehettem én a múltamban, amikre nem emlékszem, hogy most ezt érdemlem ~
Kevés elmélkedés után, jött is az ötlet. Még ha fáradt is ez jelen helyzetben az egyetlen lehetősége. Szép finoman ki tipeg a folyam szélére, majd egy kecses mozdulattal meglibbenti szárnyait, és már repül is. Ahogy ismét a földet érinti a lába, immár a másik parton, megint gyalogolásba fog. Újabb eseménytelen elnyújtott túrázás következik, ami lassan kezd kifejezetten nyugtalanítóvá válni.
~ Balgaság volt hallgatnom arra az ostoba hangra, tudtam, hogy el kellett volna fordulnom jobbra, ott mintha lett volna valami kitaposott út. ~
Ahogy ezeken morfondírozik, az egyik fa tövében feltűnik neki valami ezüstös csillogás. Közeledve hozzá egy virág alakja rajzolódik ki előtte. Ezen felvidulva fürge ugrásokkal szalad oda a szépséges növényhez, hogy azt jobban szem ügyre vehesse. Egy kis vékony száron, nagy tölcsér levél előtt függnek az ezüstös gyöngynek kinéző virágok.
~ Csoda szép egy teremtés vagy, talán el kéne vigyelek magammal, vagy lehet, hogy mégsem, te is élsz, nem szabad téged bántani ~
Még pár pillanatig nézegeti, majd fejét ismét megemeli, de amit akkor vesz észre, az még talán szebb, mint minden amit eddig látott. Egy enyhe fény szűrődik ki a fák mögül *
- Talán ez lesz az erdő vége. Lehet, hogy mégsem itt halok meg?
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-06-14 21:19:03
Üzenet elküldve: 2021-06-14 21:19:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Elveszett lélek //
* Csend honol az erdő sötét mélyén, sehol egy lélek a közelben. Még egy pár pillanat hallgatózás, és óvatos körültekintés után, felfedi magát az álcából Irumi. *
- Lehetett volna egy mezőn, vagy egy hegy tetején, de nem, nekem pont, hogy egy erdőben kellett felébrednem. Az sem biztos, hogy van bármilyen település itt a közelben. Mi lesz ha nem találok szállást magamnak, vagy ételt? Az is lehet, hogy ez a hely tele van veszélyes állatokkal.
* Motyogja magában a fejében kavargó gondolatokat, ahogy halad végig a rejtelmes fák között. Egyik apró lépés követi a másikat, szíve gyorsan kalapál. A némaságot egy ág hangos reccsenése töri meg lába alatt. Ijedtében nagyot ugrik a félénk lány, és még egy rövid sikítást is elereszt. Kezét gyorsan a szájához kapja, és ismét elrejti magát. Csak miután még egyszer megbizonyosodott, hogy nincs veszély a közelben, akkor halad tovább. Az erdő, mint egy börtön cellája úgy zárult be felette. A vastag törzsű tölgyek pedig a rács, mely az egészet össze köti. Már amikor teljesen elvesztené a reményt a szabadulásra, mintha egy finom női hang szólította volna meg.
~ Tartsd ezt az irányt és ki fogsz jutni innen ~
Irumi megrettenve kapkodta a fejét, hogy vajon honnan jöhetett a tanács, de nem látott senkit. Minthogy mást nem tehetett hallgatott a hangra, és folytatta a barangolást. *
* Csend honol az erdő sötét mélyén, sehol egy lélek a közelben. Még egy pár pillanat hallgatózás, és óvatos körültekintés után, felfedi magát az álcából Irumi. *
- Lehetett volna egy mezőn, vagy egy hegy tetején, de nem, nekem pont, hogy egy erdőben kellett felébrednem. Az sem biztos, hogy van bármilyen település itt a közelben. Mi lesz ha nem találok szállást magamnak, vagy ételt? Az is lehet, hogy ez a hely tele van veszélyes állatokkal.
* Motyogja magában a fejében kavargó gondolatokat, ahogy halad végig a rejtelmes fák között. Egyik apró lépés követi a másikat, szíve gyorsan kalapál. A némaságot egy ág hangos reccsenése töri meg lába alatt. Ijedtében nagyot ugrik a félénk lány, és még egy rövid sikítást is elereszt. Kezét gyorsan a szájához kapja, és ismét elrejti magát. Csak miután még egyszer megbizonyosodott, hogy nincs veszély a közelben, akkor halad tovább. Az erdő, mint egy börtön cellája úgy zárult be felette. A vastag törzsű tölgyek pedig a rács, mely az egészet össze köti. Már amikor teljesen elvesztené a reményt a szabadulásra, mintha egy finom női hang szólította volna meg.
~ Tartsd ezt az irányt és ki fogsz jutni innen ~
Irumi megrettenve kapkodta a fejét, hogy vajon honnan jöhetett a tanács, de nem látott senkit. Minthogy mást nem tehetett hallgatott a hangra, és folytatta a barangolást. *
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-03-11 00:20:36
Üzenet elküldve: 2021-03-11 00:20:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hűvös téli szellők//
//Egy apa álma//
*Deriri mosolyogva hallgatja a kis szőke csacsogását, kicsit meglepődik ugyan, mikor a nagy macskáról esik szó.*
~Sajnálja őket és ajándékot hoz? Szóval gyermeki szemmel nem is ijesztő, sőt inkább mint egy jótevő.~
*Benne azért marad egy kis félelem, és persze tisztelet az állat felé. Végtére is az állatok nagyon hálás és hasznos lények tudnak lenni, ha a gazdájuk úgy bánik velük. Azon pedig, hogy ég a haja jót szórakozik, bár egy kis fantáziával nem nehéz így látni vörös hullámait. Mikor Pycta kijelenti, hogy menniük kell, kicsit megkönnyebbül. Kellemes társaságnak tartja őket, de érzi szerelme és a csuhás között feszülő hangulatot.*
-Kellemes utat! *Szólal meg párja után integetve. Miután elbúcsúztak még hallja Nievesha kérdéseit.*
~Hisz neki különleges haja van így is, valahogy gyermeki ártatlanságát tükrözi... Lebegő torony? Vajon hová tartanak?~ *Gondolkodik el, nemhogy lebegő tornyot, de még tornyot se nagyon látott. De nem sokáig tud ezen filozofálni, párja feddése elveszi a figyelmét. Kissé durcásan, de mégis lágyan válaszol neki*
-Megérzések Ivelthar... *Néz mélyen párja szemeibe, majd megkönnyebbülten folytatja egy homlokpuszi után*
-Tudod néha jobb nem az észérveket követni.
~Ha akkor azt teszem, ma nem állnánk itt együtt megszabadulva a folytonos viszályok terhétől.~ *Folytatja magában, hisz szeszélyeinek is köszönheti élete szerelmét. Tisztában van ugyan, hogy veszélyt is jelenthettek volna rájuk nézve, mégis kitart álláspontja mellett, miszerint agresszívabban fordult feléjük párja, mint kellett volna. Ha rajta múlik, lehet nem lett volna ilyen barátságos kimenetele a dolgoknak, márpedig jelentős erőfölénnyel rendelkeztek amazok.*
-Igen, valamit kezdenünk kéne lassan, lehet szerencsém volt csak a múltkori vadászattal. *Válaszolja szomorkásan. A város hallatán elgondolkozik, nem szereti a nagy nyüzsgést, de mégis egyetért párjával. Bár egy város is tele lehet veszélyekkel, mégis kíváncsi szíve mélyén. Látván párját szedelőzködni, megindul segíteni neki. Mikor párja mögé ér melegen átöleli hátulról, ha engedi.*
-Tudod, igazából szinte mindegy merre megyünk, veled a világ végére is tartanék. *Hangjából csak úgy cseng a hála és mély szeretet*
//Egy apa álma//
*Deriri mosolyogva hallgatja a kis szőke csacsogását, kicsit meglepődik ugyan, mikor a nagy macskáról esik szó.*
~Sajnálja őket és ajándékot hoz? Szóval gyermeki szemmel nem is ijesztő, sőt inkább mint egy jótevő.~
*Benne azért marad egy kis félelem, és persze tisztelet az állat felé. Végtére is az állatok nagyon hálás és hasznos lények tudnak lenni, ha a gazdájuk úgy bánik velük. Azon pedig, hogy ég a haja jót szórakozik, bár egy kis fantáziával nem nehéz így látni vörös hullámait. Mikor Pycta kijelenti, hogy menniük kell, kicsit megkönnyebbül. Kellemes társaságnak tartja őket, de érzi szerelme és a csuhás között feszülő hangulatot.*
-Kellemes utat! *Szólal meg párja után integetve. Miután elbúcsúztak még hallja Nievesha kérdéseit.*
~Hisz neki különleges haja van így is, valahogy gyermeki ártatlanságát tükrözi... Lebegő torony? Vajon hová tartanak?~ *Gondolkodik el, nemhogy lebegő tornyot, de még tornyot se nagyon látott. De nem sokáig tud ezen filozofálni, párja feddése elveszi a figyelmét. Kissé durcásan, de mégis lágyan válaszol neki*
-Megérzések Ivelthar... *Néz mélyen párja szemeibe, majd megkönnyebbülten folytatja egy homlokpuszi után*
-Tudod néha jobb nem az észérveket követni.
~Ha akkor azt teszem, ma nem állnánk itt együtt megszabadulva a folytonos viszályok terhétől.~ *Folytatja magában, hisz szeszélyeinek is köszönheti élete szerelmét. Tisztában van ugyan, hogy veszélyt is jelenthettek volna rájuk nézve, mégis kitart álláspontja mellett, miszerint agresszívabban fordult feléjük párja, mint kellett volna. Ha rajta múlik, lehet nem lett volna ilyen barátságos kimenetele a dolgoknak, márpedig jelentős erőfölénnyel rendelkeztek amazok.*
-Igen, valamit kezdenünk kéne lassan, lehet szerencsém volt csak a múltkori vadászattal. *Válaszolja szomorkásan. A város hallatán elgondolkozik, nem szereti a nagy nyüzsgést, de mégis egyetért párjával. Bár egy város is tele lehet veszélyekkel, mégis kíváncsi szíve mélyén. Látván párját szedelőzködni, megindul segíteni neki. Mikor párja mögé ér melegen átöleli hátulról, ha engedi.*
-Tudod, igazából szinte mindegy merre megyünk, veled a világ végére is tartanék. *Hangjából csak úgy cseng a hála és mély szeretet*
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-03-09 12:16:13
Üzenet elküldve: 2021-03-09 12:16:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Talán oldódik a férfi feszültsége is, mert egy halk sóhaj után mintha már nem aggódna annyira a biztonságuk miatt. Ha a kopasz erdőmélyi elf és az irbisz bizalmatlanságot is kelt, a szőke, folyton csivitelő lányka talán ellensúlyozza őket.
A férfi igyekszik biztosítani felőle, hogy a prédáért imát is mondtak és reméli, hogy az Erdő Szíve meghallgatta azt. A csuhátlan csuhás kurtán bólint erre, halovány mosolya talán megerősíti Ivelthart abban, hogy úgy volt.
Végül aztán elköszönnek egymástól, a férfi pedig könnyű utat kíván nekik. A páncélos próféta is reméli, hogy könnyű utuk lesz és bár a Fákban Lakó által adott feladat nem tűnik nehéznek, úgy érzi, mégsem lesz egyszerű dolguk. Csak egyszer pillant vissza, miközben távolodnak, majd hamarosan elnyeli őket a vadon.
Nievesha is elbúcsúzik a párostól, a kérdés pedig menetrendszerűen érkezik, talán még nem is kerültek messzire tőlük.*
- Nem tudom, kincsem. Biztosan. *Válaszol az erdőmélyi elf mosolyogva. Fogalma sincs, hogyan lehetne a szőke tincsekből olyan égő vörös hajat csinálni, de sok furcsaság létezik Lanawinon. Még az is lehet, hogy megoldható volna. Bár azt is tudja, hogy nem sokáig lesz ez Nievesha eszében. Ha mégis megmarad, később, majd elgondolkodik rajta.*
- Szerintem? *Kérdez vissza amikor már a fák között elhangzik a kislány újabb kérdése. Mosolyogva néz fel a nyeregben ülő lányra, sárga tekintetében talmi feddés. Nem tudna haragudni Nievre valójában.*
- A toronyban, ami nem csak szerintem lebeg, *Emeli ki a kérdéses részt egy lapos pillantással felnézve a kislányra.* szerintem nem lehet kapni tejbegrízt. Az erdőben pedig kevés helyen kapunk ilyenkor kukoricadarát. Így várnod kell rá míg visszaérünk Mil'Ochassba. *Sóhajtja szomorú felhanggal.*
- De gombát szedhetünk. És segíthetsz is. *Állítja meg Éjvihart és ha Niev is engedi, akkor kiemeli a nyeregből és leteszi a telivér mellé.*
- A fák tövében, a bokrok alatt, az avar között találsz gombát. Ne menj el messzire tőlem, mindig lássuk egymást és ha elég gombát szedsz, akkor este főzök gombapörköltet. *Ajánlja fel a kislánynak. Amíg nem érik el újra az ingoványt, addig nyugodtan hagyja gombát szedni a lányt.*
- Menj vele, vigyázz rá. *Néz le Xauzurra és az irbisz, mintha értené, ha Nievesha elindul, akkor mindig a nyomában marad.
Így egyszerre haladhatnak és a kislány is lefoglalja magát a gombaszedéssel. Az erdőmélyi elf tökéletesen ért a gombákhoz, ha a kicsi olyat talál, ami nem fogyasztható, akkor elmagyarázza neki, honnan ismeri fel az ehető és a mérgező gombát. Ha így sikerül gyűjteni egy adagot, akkor máris megvan a vacsora. Ha minden igaz, ahogy közelednek az ingoványhoz, úgy lesz egyre több a gomba, hisz a gombák a nedves közeget szeretik. Ha pedig a csuhátlan csuhás úgy látja, hogy elég a gomba vagy kezd veszélyessé válni a mocsár közelsége, úgy visszahívja Nieveshát és felkészül az átkelésre a Toronyhoz és a Lihanechi tóhoz.*
*Talán oldódik a férfi feszültsége is, mert egy halk sóhaj után mintha már nem aggódna annyira a biztonságuk miatt. Ha a kopasz erdőmélyi elf és az irbisz bizalmatlanságot is kelt, a szőke, folyton csivitelő lányka talán ellensúlyozza őket.
A férfi igyekszik biztosítani felőle, hogy a prédáért imát is mondtak és reméli, hogy az Erdő Szíve meghallgatta azt. A csuhátlan csuhás kurtán bólint erre, halovány mosolya talán megerősíti Ivelthart abban, hogy úgy volt.
Végül aztán elköszönnek egymástól, a férfi pedig könnyű utat kíván nekik. A páncélos próféta is reméli, hogy könnyű utuk lesz és bár a Fákban Lakó által adott feladat nem tűnik nehéznek, úgy érzi, mégsem lesz egyszerű dolguk. Csak egyszer pillant vissza, miközben távolodnak, majd hamarosan elnyeli őket a vadon.
Nievesha is elbúcsúzik a párostól, a kérdés pedig menetrendszerűen érkezik, talán még nem is kerültek messzire tőlük.*
- Nem tudom, kincsem. Biztosan. *Válaszol az erdőmélyi elf mosolyogva. Fogalma sincs, hogyan lehetne a szőke tincsekből olyan égő vörös hajat csinálni, de sok furcsaság létezik Lanawinon. Még az is lehet, hogy megoldható volna. Bár azt is tudja, hogy nem sokáig lesz ez Nievesha eszében. Ha mégis megmarad, később, majd elgondolkodik rajta.*
- Szerintem? *Kérdez vissza amikor már a fák között elhangzik a kislány újabb kérdése. Mosolyogva néz fel a nyeregben ülő lányra, sárga tekintetében talmi feddés. Nem tudna haragudni Nievre valójában.*
- A toronyban, ami nem csak szerintem lebeg, *Emeli ki a kérdéses részt egy lapos pillantással felnézve a kislányra.* szerintem nem lehet kapni tejbegrízt. Az erdőben pedig kevés helyen kapunk ilyenkor kukoricadarát. Így várnod kell rá míg visszaérünk Mil'Ochassba. *Sóhajtja szomorú felhanggal.*
- De gombát szedhetünk. És segíthetsz is. *Állítja meg Éjvihart és ha Niev is engedi, akkor kiemeli a nyeregből és leteszi a telivér mellé.*
- A fák tövében, a bokrok alatt, az avar között találsz gombát. Ne menj el messzire tőlem, mindig lássuk egymást és ha elég gombát szedsz, akkor este főzök gombapörköltet. *Ajánlja fel a kislánynak. Amíg nem érik el újra az ingoványt, addig nyugodtan hagyja gombát szedni a lányt.*
- Menj vele, vigyázz rá. *Néz le Xauzurra és az irbisz, mintha értené, ha Nievesha elindul, akkor mindig a nyomában marad.
Így egyszerre haladhatnak és a kislány is lefoglalja magát a gombaszedéssel. Az erdőmélyi elf tökéletesen ért a gombákhoz, ha a kicsi olyat talál, ami nem fogyasztható, akkor elmagyarázza neki, honnan ismeri fel az ehető és a mérgező gombát. Ha így sikerül gyűjteni egy adagot, akkor máris megvan a vacsora. Ha minden igaz, ahogy közelednek az ingoványhoz, úgy lesz egyre több a gomba, hisz a gombák a nedves közeget szeretik. Ha pedig a csuhátlan csuhás úgy látja, hogy elég a gomba vagy kezd veszélyessé válni a mocsár közelsége, úgy visszahívja Nieveshát és felkészül az átkelésre a Toronyhoz és a Lihanechi tóhoz.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-03-08 09:09:42
Üzenet elküldve: 2021-03-08 09:09:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
//Hűvös téli szellők//
*Niev furcsának találja az ismerős-ismeretlen párost, de ez nem akadályozza meg abban, hogy csacsogjon, bár már jobban érdekli az úti céljuk, mivel Pycta már búcsúzkodik.*
- Viszláááát!
*Rikkantja integetve, vidoran. Mert az út sokkal izgalmasabbnak ígérkezik, mint ez a kettő, akikből baromi nehéz két szót is kihúzni. Jó, azért a nő haja lenyűgöző.*
- Apa, szerinted lehet nekem is ilyen tüzes hajam?
*Kérdezi akkor, mikor már elbúcsúztak, de még nincsenek hallótávolságon kívül, Nievet a diszkréció vajmi kevéssé érdekli, szemben ugye a vörös hajjal.*
- És apa, abban a toronyban, ami szerinted lebeg... Abban a toronyban lehet kapni tejbegrízt? Ebédre együnk tejbegrízt, jóóó? Vagy vacsorára! Vagy valamikor! Mikor? És mikor főzünk gombapörköltet. A gombának eső kell? Azért most ugye nem fog esni? Biztos eláznánk. Megfázna a hajtalan fejed! Az meg nem lenne jó! Nagyon nem lenne jó! De főznék neked teát!
*Niev általában akkor van teljesen csendben, mikor alszik és a csacsogásban akkor áll be szünet, mikor levegőt vesz. Bár néha úgy tűnik, hogy légvétel nélkül is képes élni, most is ez a helyzet. Az erdő szokásos zajaitól merőben idegen a csicsergése, de mégis kiválóan illeszkedik közéjük.*
//Hűvös téli szellők//
*Niev furcsának találja az ismerős-ismeretlen párost, de ez nem akadályozza meg abban, hogy csacsogjon, bár már jobban érdekli az úti céljuk, mivel Pycta már búcsúzkodik.*
- Viszláááát!
*Rikkantja integetve, vidoran. Mert az út sokkal izgalmasabbnak ígérkezik, mint ez a kettő, akikből baromi nehéz két szót is kihúzni. Jó, azért a nő haja lenyűgöző.*
- Apa, szerinted lehet nekem is ilyen tüzes hajam?
*Kérdezi akkor, mikor már elbúcsúztak, de még nincsenek hallótávolságon kívül, Nievet a diszkréció vajmi kevéssé érdekli, szemben ugye a vörös hajjal.*
- És apa, abban a toronyban, ami szerinted lebeg... Abban a toronyban lehet kapni tejbegrízt? Ebédre együnk tejbegrízt, jóóó? Vagy vacsorára! Vagy valamikor! Mikor? És mikor főzünk gombapörköltet. A gombának eső kell? Azért most ugye nem fog esni? Biztos eláznánk. Megfázna a hajtalan fejed! Az meg nem lenne jó! Nagyon nem lenne jó! De főznék neked teát!
*Niev általában akkor van teljesen csendben, mikor alszik és a csacsogásban akkor áll be szünet, mikor levegőt vesz. Bár néha úgy tűnik, hogy légvétel nélkül is képes élni, most is ez a helyzet. Az erdő szokásos zajaitól merőben idegen a csicsergése, de mégis kiválóan illeszkedik közéjük.*
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-03-06 22:29:30
Üzenet elküldve: 2021-03-06 22:29:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Egy darabig még méregeti a párost, majd egy mély sóhajjal nyugtázza a látszólagos biztonságot. Keze szorítása enyhül lándzsáján, marka fehérje láthatólag bevörösödik, ahol a vér újra áramolni kezd benne.
Olybá tűnik, Deriri helyette is beszél, élcelődő tekintettel, enyhe kunkorral pillant szemrehányóan a vörösre, sugallva, neki is van ám szája. Bár, néha tényleg jobb, ha ki se nyitná.
A belsőségek elutasítására enyhén vállat von, ha nem, hát nem.*
- Mifelénk fent... *A hegyekben* - A városban szokás megköszönni az Életnek, amiért léte egy darabját áldozta nekünk a túlélésért. Most is így tettük, remélem, az Erdő Szíve is meghallja az imáink.
*Biccent egyet mélyen, látszólag sejtelmei beigazolódni látszanak. Ha nem is valami szellem, nagyon sokat tud erről a helyről, és a kapcsolata azzal az állattal ezt a sejtelmet még inkább elmélyíti.
A kislányra csak egy kurta mosolyt szentel; nem túl ügyes a kölykökkel való szóértésben, az Deriri asztala.
A férfi áldására szintén biccent, arca látszólag megkönnyebbül, ahogy amaz a távozást emlegeti. Van valami, ami feszélyezi őt vele kapcsolatban. Nem ellenszenves, sokkalta inkább olyan, mint a tűz; megégsz, ha túl bátran kapsz feléje, és ezzel túlzottan is óvatosságot vált ki a férfiből az elf egész kisugárzása.*
- Legyen könnyű utatok!
*Búcsúzkodik szófukar módon, még egy bólintással tudomásra véve az utolsó figyelmeztetést is.
Ha amazok elindulnak, egy darabig még figyeli útjukat, majd Deriri felé fordul.*
//Hűvös téli szellők//
- Van fogalmad róla, mennyire megijesztettél? *Dorgálja meg finoman a lányt.* - Ki tudja milyen szerzetek lakhatnak ebben az erdőben? Most szerencsénk volt, de legközelebb?
*Tenyerét arcába temeti, majd egy mély sóhaj kíséretében tekint fel.
Ha Deriri engedi, csókot nyom homlokára, majd csörtetve elindul kevés holmijukat összepakolni.*
- Lassan nekünk is indulnunk kéne. Hallottad. Ez az erdő elég veszélyes vidék.
*Még egy keseredett, mély sóhaj.*
- Lehet tényleg el kéne mennünk a városba...
*Egy darabig még méregeti a párost, majd egy mély sóhajjal nyugtázza a látszólagos biztonságot. Keze szorítása enyhül lándzsáján, marka fehérje láthatólag bevörösödik, ahol a vér újra áramolni kezd benne.
Olybá tűnik, Deriri helyette is beszél, élcelődő tekintettel, enyhe kunkorral pillant szemrehányóan a vörösre, sugallva, neki is van ám szája. Bár, néha tényleg jobb, ha ki se nyitná.
A belsőségek elutasítására enyhén vállat von, ha nem, hát nem.*
- Mifelénk fent... *A hegyekben* - A városban szokás megköszönni az Életnek, amiért léte egy darabját áldozta nekünk a túlélésért. Most is így tettük, remélem, az Erdő Szíve is meghallja az imáink.
*Biccent egyet mélyen, látszólag sejtelmei beigazolódni látszanak. Ha nem is valami szellem, nagyon sokat tud erről a helyről, és a kapcsolata azzal az állattal ezt a sejtelmet még inkább elmélyíti.
A kislányra csak egy kurta mosolyt szentel; nem túl ügyes a kölykökkel való szóértésben, az Deriri asztala.
A férfi áldására szintén biccent, arca látszólag megkönnyebbül, ahogy amaz a távozást emlegeti. Van valami, ami feszélyezi őt vele kapcsolatban. Nem ellenszenves, sokkalta inkább olyan, mint a tűz; megégsz, ha túl bátran kapsz feléje, és ezzel túlzottan is óvatosságot vált ki a férfiből az elf egész kisugárzása.*
- Legyen könnyű utatok!
*Búcsúzkodik szófukar módon, még egy bólintással tudomásra véve az utolsó figyelmeztetést is.
Ha amazok elindulnak, egy darabig még figyeli útjukat, majd Deriri felé fordul.*
//Hűvös téli szellők//
- Van fogalmad róla, mennyire megijesztettél? *Dorgálja meg finoman a lányt.* - Ki tudja milyen szerzetek lakhatnak ebben az erdőben? Most szerencsénk volt, de legközelebb?
*Tenyerét arcába temeti, majd egy mély sóhaj kíséretében tekint fel.
Ha Deriri engedi, csókot nyom homlokára, majd csörtetve elindul kevés holmijukat összepakolni.*
- Lassan nekünk is indulnunk kéne. Hallottad. Ez az erdő elég veszélyes vidék.
*Még egy keseredett, mély sóhaj.*
- Lehet tényleg el kéne mennünk a városba...
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2021-03-04 10:15:44
Üzenet elküldve: 2021-03-04 10:15:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
//Hűvös téli szellők//
*A férfi bizalmatlansága ellenére az erdőmélyi elf nem válik barátságtalanná. A vörös hajú lány, aki Tűzhajúként mutatkozik be, kettőjük helyett is szavaz bizalmat nekik. Nievesha a maga módján szól közbe, ami egyáltalán nem zavarja a páncélos prófétát, mivel nincs agresszív szándéka a kettős ellen, és miért is volna, így halovány mosollyal hallgatja kislánya szavait.
Az enyhe feddésre azt hihetné, nem érkezik semmi, aztán Niev mégis csak megszólal, bizonyítva saját igazát. Később az irbiszt is bemutatja, amiről az erdőmélyi elf elfeledkezett. Erre csak egyetértőn bólint. A csacsogás elmaradhatatlan mondataira, csak kedvesen mosolyog. Ha ezek után veszélyesnek találják őket, akkor már semmit sem tud tenni ellene. Nieveshának mindenkit meg kell győznie róla, hogy ők bizony nem akarnak ártani senkinek.*
- Igen, kincsem, mondtad. *Néz fel a telivér nyergében ülő kislányra megadón.
Láthatóan csak Xauzur kelt aggodalmat a két kalandorban, de ennek ellenére az erdőmélyi elf úgy dönt, nem küldi el maga mellől az irbiszt.
A segítség, úgy tűnik, tovább segíti a társalgást és Deriri megköszöni az útbaigazítást. Talán elkapja a pillantást, amikor a lány a párjának nevezett férfire néz, amire a csuhátlan csuhás elmosolyodik és megfogja Éjvihar kantárszárát.*
- Mennünk kell, de örülök, hogy megismertelek benneteket és a Fákban Lakó óvjon titeket. *Láthatóan indulni készül, megbizonyosodott róla, hogy a két erdőjáró nem akarnak ártani a vadonnak. Ha mégis, úgy az Erdő Szíve majd gondoskodik róluk. A lupus fulgurok veszélyesebbek, mint a borzoi-ok.*
- Ha aszerint cselekedtek, mint korábban mondtam, nem esik bántódásotok az Ő birodalmában. *Utal vissza az erdő törvényeinek tiszteletére és az alázatra, amellyel felé fordulhatnak.*
- Jó utat! *Köszön el végül és már fordítja is el Éjvihar orrát a Lihanechi tó felé. Még hosszú út áll előttük és főleg előtte, mire begyűjti mindazt, amit a Fákban Lakó kért tőle, hogy sikerrel járhasson.
Természetesen meghallgatja még a másik kettő válaszát, csak azután indul el, de nem szeretne tovább késlekedni. Fejével int Xauzur felé, amire az irbisz megfordul, egy hosszú pillantást még vet Deririre és párjára, majd maga is a eltűnik a bokrok és fák takarásában.*
//Hűvös téli szellők//
*A férfi bizalmatlansága ellenére az erdőmélyi elf nem válik barátságtalanná. A vörös hajú lány, aki Tűzhajúként mutatkozik be, kettőjük helyett is szavaz bizalmat nekik. Nievesha a maga módján szól közbe, ami egyáltalán nem zavarja a páncélos prófétát, mivel nincs agresszív szándéka a kettős ellen, és miért is volna, így halovány mosollyal hallgatja kislánya szavait.
Az enyhe feddésre azt hihetné, nem érkezik semmi, aztán Niev mégis csak megszólal, bizonyítva saját igazát. Később az irbiszt is bemutatja, amiről az erdőmélyi elf elfeledkezett. Erre csak egyetértőn bólint. A csacsogás elmaradhatatlan mondataira, csak kedvesen mosolyog. Ha ezek után veszélyesnek találják őket, akkor már semmit sem tud tenni ellene. Nieveshának mindenkit meg kell győznie róla, hogy ők bizony nem akarnak ártani senkinek.*
- Igen, kincsem, mondtad. *Néz fel a telivér nyergében ülő kislányra megadón.
Láthatóan csak Xauzur kelt aggodalmat a két kalandorban, de ennek ellenére az erdőmélyi elf úgy dönt, nem küldi el maga mellől az irbiszt.
A segítség, úgy tűnik, tovább segíti a társalgást és Deriri megköszöni az útbaigazítást. Talán elkapja a pillantást, amikor a lány a párjának nevezett férfire néz, amire a csuhátlan csuhás elmosolyodik és megfogja Éjvihar kantárszárát.*
- Mennünk kell, de örülök, hogy megismertelek benneteket és a Fákban Lakó óvjon titeket. *Láthatóan indulni készül, megbizonyosodott róla, hogy a két erdőjáró nem akarnak ártani a vadonnak. Ha mégis, úgy az Erdő Szíve majd gondoskodik róluk. A lupus fulgurok veszélyesebbek, mint a borzoi-ok.*
- Ha aszerint cselekedtek, mint korábban mondtam, nem esik bántódásotok az Ő birodalmában. *Utal vissza az erdő törvényeinek tiszteletére és az alázatra, amellyel felé fordulhatnak.*
- Jó utat! *Köszön el végül és már fordítja is el Éjvihar orrát a Lihanechi tó felé. Még hosszú út áll előttük és főleg előtte, mire begyűjti mindazt, amit a Fákban Lakó kért tőle, hogy sikerrel járhasson.
Természetesen meghallgatja még a másik kettő válaszát, csak azután indul el, de nem szeretne tovább késlekedni. Fejével int Xauzur felé, amire az irbisz megfordul, egy hosszú pillantást még vet Deririre és párjára, majd maga is a eltűnik a bokrok és fák takarásában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957