Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-30 11:39:27
Üzenet elküldve: 2022-03-30 11:39:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Ahogy a legendákban, az erdőmélyi elf együtt vadászik az irbisszel az egymásba kapaszkodó lombok alatt. Ezúttal a "vadászat" tétje hatalmas, Erdőmélye nyugalma, egyensúlya és léte a tét, hisz ha Alarach győz, elpusztíthatja az egész vadont.
A páncélos próféta eltökélt rohamra indul a pókszörny ellen, aki hasonlóan cselekszik és bár a mellette rohanó Xauzur a célpont, jól ütemezi a támadását megelőző lámpás felemelését. A vakító fény úgy tűnik, csak a csuhátlan csuhást nem zavarja, egy megkövült pillanatban látja maga előtt az erdőlámpás fényétől megvilágított, felágaskodó Alarachot, a mellette futó irbiszt és saját magát, ahogy készül a becsúszásra, súlypontja már leereszkedőben, jobbjában a támadásra kész erdőlándzsával.
Aztán az idő felgyorsul és az erdőmélyi elf becsúszik a bestia alá és a fegyver végigszántja a potrohát és felnyitja azt. Undorító belsőségek záporoznak a sebből és bár valószínűleg továbbcsúszik a lendülettől, így sem kerüli el, hogy landoljon rajta valamennyi belőle. Féltérdre fordul, utánanéz a megsebzett Alarachnak, de az óriáspók csak pár lépést tud tenni, majd elterül a talajon. Vége.
Eddigre Nievesha és Rírion is odaérnek. Látszólag mindketten jól vannak, bár itt-ott még akad rajtuk a hálóból.*
- Jól vagytok? *Kérdi kissé rekedtes hangon ahogy igyekszik lerázni magáról az undok miazmát. Xauzurt magához hívja, megnézi, ő is rendben van-e és megköszöni neki a segítséget.
Alarach élettelen teste füstölögni kezd, ám nem feltámadásról van szó, hanem mint korábban a fekete róka esetében is, eltűnik a sötétségben. Ahogy az erdőmélyi figyeli a történést, felmerül benne a kérdés: Ennyi volt? Vége? Felszabadították az erdőt?*
- Nézzük meg azt a fát. *Fordul a sárga ragadozótekintet az ifjú elf és Niev felé. Ha nincs ellenvetés, akkor elindul a bizonyos Fekete Fa felé, hogy megvizsgálják azt. Bár az erdő felszabadult, de nem találkoztak az agancsos lényekkel, amikkel még az erődben futottak össze és amiről az orkok is szóltak.*
- Ha itt végeztünk, el kell pusztítanunk a tojásait. Ez a pók nem fészkelheti be többé magát ide. *Mondja a fa felé tartva. Nem tudja, mi várja őket a fánál, de bizonyosságot akar szerezni, hogy a sötétséget sikerült kiűzniük Erdőmélyéről. A küldetés csak akkor ér véget.*
*Ahogy a legendákban, az erdőmélyi elf együtt vadászik az irbisszel az egymásba kapaszkodó lombok alatt. Ezúttal a "vadászat" tétje hatalmas, Erdőmélye nyugalma, egyensúlya és léte a tét, hisz ha Alarach győz, elpusztíthatja az egész vadont.
A páncélos próféta eltökélt rohamra indul a pókszörny ellen, aki hasonlóan cselekszik és bár a mellette rohanó Xauzur a célpont, jól ütemezi a támadását megelőző lámpás felemelését. A vakító fény úgy tűnik, csak a csuhátlan csuhást nem zavarja, egy megkövült pillanatban látja maga előtt az erdőlámpás fényétől megvilágított, felágaskodó Alarachot, a mellette futó irbiszt és saját magát, ahogy készül a becsúszásra, súlypontja már leereszkedőben, jobbjában a támadásra kész erdőlándzsával.
Aztán az idő felgyorsul és az erdőmélyi elf becsúszik a bestia alá és a fegyver végigszántja a potrohát és felnyitja azt. Undorító belsőségek záporoznak a sebből és bár valószínűleg továbbcsúszik a lendülettől, így sem kerüli el, hogy landoljon rajta valamennyi belőle. Féltérdre fordul, utánanéz a megsebzett Alarachnak, de az óriáspók csak pár lépést tud tenni, majd elterül a talajon. Vége.
Eddigre Nievesha és Rírion is odaérnek. Látszólag mindketten jól vannak, bár itt-ott még akad rajtuk a hálóból.*
- Jól vagytok? *Kérdi kissé rekedtes hangon ahogy igyekszik lerázni magáról az undok miazmát. Xauzurt magához hívja, megnézi, ő is rendben van-e és megköszöni neki a segítséget.
Alarach élettelen teste füstölögni kezd, ám nem feltámadásról van szó, hanem mint korábban a fekete róka esetében is, eltűnik a sötétségben. Ahogy az erdőmélyi figyeli a történést, felmerül benne a kérdés: Ennyi volt? Vége? Felszabadították az erdőt?*
- Nézzük meg azt a fát. *Fordul a sárga ragadozótekintet az ifjú elf és Niev felé. Ha nincs ellenvetés, akkor elindul a bizonyos Fekete Fa felé, hogy megvizsgálják azt. Bár az erdő felszabadult, de nem találkoztak az agancsos lényekkel, amikkel még az erődben futottak össze és amiről az orkok is szóltak.*
- Ha itt végeztünk, el kell pusztítanunk a tojásait. Ez a pók nem fészkelheti be többé magát ide. *Mondja a fa felé tartva. Nem tudja, mi várja őket a fánál, de bizonyosságot akar szerezni, hogy a sötétséget sikerült kiűzniük Erdőmélyéről. A küldetés csak akkor ér véget.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-30 04:58:08
Üzenet elküldve: 2022-03-30 04:58:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Fänrírion és Nievesha bevetik magukat a fák közé. Úgy rohannak, ahogy csak lábuk bírja. Elől a leány szinte repül, Fänrírion nem is képes tartani vele a lépést.
Nem kell sok idő, hogy a távolból meghallják Alarach sivítását, amit néhány szívdobbanásnyi idő után éktelen, vakító fényesség követ. Mintha nappalt gyújtottak volna az erdő közepén. Még így, a fák között átszűrődve is szemük elé kell kapniuk karjukat. Hamarosan azonban ők is elérik a csata színhelyét.
Alarach olybá tűnik, Xauzurt szemeli ki. Legalábbis undok tekintetét az állaton tartja. Az irbisz sem rest, morogva tart a szörnyetegnek Pycta mellett. Talán össze is csapnának, ha Pycta nem előzné meg mindkettejüket a lámpással. A fény vakítva robban közöttük, a körülöttük magasodó fák levelei valahogy tükörként sokszorozzák erejét. Xauzur támadása elvásik, ahogy a pókszörnyetegé is. Alarach sikoltva áll fel hátsó lábaira dühödt kínjában, így az erdei elf terve szerint csaphat le a bestiára. Noha a mozdulat nem sikerül túl jól, a jócskán sebesült, elvakított pók ezúttal könnyű célpont. A lény alá csúszva sikeresen szántja fel a lény potrohát. A mozdulatot tökéletesíti a kezében tartott erdőlándzsa, s terve nem is sikerült volna nélküle.
Fänrírion és Nievesha a mancsát békésen nyalogató Xauzur, na meg Pycta pókbelsőségektől legkevésbé sem mentes látványára érkezhet meg. Alarach néhány lépésre tőlük kúszik saját, bűzös mérgében csúszva. Az egykor hatalmas és legendás erejű lény végül összeroskad, s nem is mozdul többé. Alarach, az északi hegyvidék zugainak rettegett királynője végül legyőzőkre talált. Néhány pillanattal később testének zugaiból és sebeiből sötét füst tódul fel, s körbe ölelve a dögöt hamar el is emészti a jókora lényt. Ahogy a fekete róka esetében is, a sötétség most is elnyeli a tetemet.
Oly csend telepszik a Fekete Erdőre, mint még eddig soha sem érkezésük óta. Maguk vannak.*
*Fänrírion és Nievesha bevetik magukat a fák közé. Úgy rohannak, ahogy csak lábuk bírja. Elől a leány szinte repül, Fänrírion nem is képes tartani vele a lépést.
Nem kell sok idő, hogy a távolból meghallják Alarach sivítását, amit néhány szívdobbanásnyi idő után éktelen, vakító fényesség követ. Mintha nappalt gyújtottak volna az erdő közepén. Még így, a fák között átszűrődve is szemük elé kell kapniuk karjukat. Hamarosan azonban ők is elérik a csata színhelyét.
Alarach olybá tűnik, Xauzurt szemeli ki. Legalábbis undok tekintetét az állaton tartja. Az irbisz sem rest, morogva tart a szörnyetegnek Pycta mellett. Talán össze is csapnának, ha Pycta nem előzné meg mindkettejüket a lámpással. A fény vakítva robban közöttük, a körülöttük magasodó fák levelei valahogy tükörként sokszorozzák erejét. Xauzur támadása elvásik, ahogy a pókszörnyetegé is. Alarach sikoltva áll fel hátsó lábaira dühödt kínjában, így az erdei elf terve szerint csaphat le a bestiára. Noha a mozdulat nem sikerül túl jól, a jócskán sebesült, elvakított pók ezúttal könnyű célpont. A lény alá csúszva sikeresen szántja fel a lény potrohát. A mozdulatot tökéletesíti a kezében tartott erdőlándzsa, s terve nem is sikerült volna nélküle.
Fänrírion és Nievesha a mancsát békésen nyalogató Xauzur, na meg Pycta pókbelsőségektől legkevésbé sem mentes látványára érkezhet meg. Alarach néhány lépésre tőlük kúszik saját, bűzös mérgében csúszva. Az egykor hatalmas és legendás erejű lény végül összeroskad, s nem is mozdul többé. Alarach, az északi hegyvidék zugainak rettegett királynője végül legyőzőkre talált. Néhány pillanattal később testének zugaiból és sebeiből sötét füst tódul fel, s körbe ölelve a dögöt hamar el is emészti a jókora lényt. Ahogy a fekete róka esetében is, a sötétség most is elnyeli a tetemet.
Oly csend telepszik a Fekete Erdőre, mint még eddig soha sem érkezésük óta. Maguk vannak.*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-29 08:22:41
Üzenet elküldve: 2022-03-29 08:22:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Végre talpon marad. Ez már egy apró siker, de hol van még az, hogy újra megvívjanak a pók szörnnyel? Nievesha segítette talpra és már rohannak is tovább, aztán hirtelen eltűnik mellőle a lány. Csak egy káromkodást hall és Niev már a földön, a ragacsos hálóban. Azonnal segítő kezet nyújt. A hálós talaj eléggé vendégmarasztaló, jól jöhet a plusz erő. Ugyanakkor nem fűz hozzá semmit, csak teszi, amit a legjobbnak vél. Eléggé néma most, de nagyon is hálás társainak, amiért megmentették. Ha lesz rá lehetősége, tettekkel hálálja meg, ehhez viszont sietni kell. Egymás unszolására nincs szükség. Nievesha útközben tisztítja magát a hálótól és Rírion is megy előre, ahogy bír. Szerencsére könnyen látható az irány, követhetik a nyomokat. Eközben, ahogy ketten futnak az erdőben, felsejlik Rírionban a jóval korábbi látomás, amiben elfeket látott futni egy égő erdőben. Világos számára, hogy több oka van ezt a harcot vívni, mint gondolná, de most az is elég, hogy egyszerűen így döntött. Reméli, később többet megtud a látomásról, ha ennek az egésznek vége. Ha látják a lámpás fényét, még gyorsabbak lehetnek. De még Eeyr tudja milyen látvány tárul ott eléjük.*
*Végre talpon marad. Ez már egy apró siker, de hol van még az, hogy újra megvívjanak a pók szörnnyel? Nievesha segítette talpra és már rohannak is tovább, aztán hirtelen eltűnik mellőle a lány. Csak egy káromkodást hall és Niev már a földön, a ragacsos hálóban. Azonnal segítő kezet nyújt. A hálós talaj eléggé vendégmarasztaló, jól jöhet a plusz erő. Ugyanakkor nem fűz hozzá semmit, csak teszi, amit a legjobbnak vél. Eléggé néma most, de nagyon is hálás társainak, amiért megmentették. Ha lesz rá lehetősége, tettekkel hálálja meg, ehhez viszont sietni kell. Egymás unszolására nincs szükség. Nievesha útközben tisztítja magát a hálótól és Rírion is megy előre, ahogy bír. Szerencsére könnyen látható az irány, követhetik a nyomokat. Eközben, ahogy ketten futnak az erdőben, felsejlik Rírionban a jóval korábbi látomás, amiben elfeket látott futni egy égő erdőben. Világos számára, hogy több oka van ezt a harcot vívni, mint gondolná, de most az is elég, hogy egyszerűen így döntött. Reméli, később többet megtud a látomásról, ha ennek az egésznek vége. Ha látják a lámpás fényét, még gyorsabbak lehetnek. De még Eeyr tudja milyen látvány tárul ott eléjük.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-28 11:29:55
Üzenet elküldve: 2022-03-28 11:29:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Niev valószínűleg abban a pillanatban érti meg, hogy miért fontos a koncentráció, mikor arccal beleragad a pókhálóba azután, hogy elperecelt. Mázlija van, hogy a kezét volt ideje letenni, így nem tört be az orra.*
- Bassza meg!
*A káromkodás elhangzásának pillanatában pedig azt érti meg, hogy miért fontos az, hogy zárva tartsa a száját, mikor épp arccal bele van ragadva a pókhálóba.
Niev természetesen megpróbál önerőből talpra kecmeregni. Ha sikeresen összevakarta magát - akár egyedül, akár Rírion segítségével -, akkor a dzsumpit már menet közben próbálja letakarítani az arcáról, hajából, ruhájából. Menniük kell Pycta és Xauzur után, minél gyorsabban. A sűrű fák között átszűrődő fényesség - Pycta lámpása - a segítségükre lehet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Niev valószínűleg abban a pillanatban érti meg, hogy miért fontos a koncentráció, mikor arccal beleragad a pókhálóba azután, hogy elperecelt. Mázlija van, hogy a kezét volt ideje letenni, így nem tört be az orra.*
- Bassza meg!
*A káromkodás elhangzásának pillanatában pedig azt érti meg, hogy miért fontos az, hogy zárva tartsa a száját, mikor épp arccal bele van ragadva a pókhálóba.
Niev természetesen megpróbál önerőből talpra kecmeregni. Ha sikeresen összevakarta magát - akár egyedül, akár Rírion segítségével -, akkor a dzsumpit már menet közben próbálja letakarítani az arcáról, hajából, ruhájából. Menniük kell Pycta és Xauzur után, minél gyorsabban. A sűrű fák között átszűrődő fényesség - Pycta lámpása - a segítségükre lehet.*
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-26 12:13:13
Üzenet elküldve: 2022-03-26 12:13:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev csak megerősíti abban, amit sejtett. Xauzur nem hallgatva rájuk a pókszörny után vetette magát. Reméli, hogy nem esik baja sem addig, amíg odaér, sem utána. Bár Rírion láthatóan felépül a szörnyű sebekből, sajnos mégsem képes felvenni a ritmust velük. Ha fizikailag még bírná is a bájital hatásának segítségével, a sérülés okozta szellemi sokk még nem engedi mozdulni.*
- Rendben. *Bólint kurtán Nievesha szavaira, majd felkapja az erdőlándzsát és nekiiramodik Alarach után, remélve, hogy a duók követni tudja majd. Ha másképp lesz, akkor a végső összecsapásra az irbisszel az oldalán kerül sor.
A bestia sötétben is könnyen követhető ösvényt vág a növényzetben, sárga, bűzös nedvei jól követkető nyomokat hagynak az őt futva beérni próbáló erdőmélyi elfnek.
Aztán Alarach hirtelen ott áll előtte, szemben vele. A páncélps próféta húsz-harminc lépéssel a szörny előtt lefékezve megáll, baljában derékmagasságban a lámpás, jobbjában fegyver. Kitűnően bánik a fegyverekkel, de valahogy az erdőlándzsa remekül simul a tenyerébe.
Ha vad kattogásban, amely a pók szájszervén át, értelmet keresne sem hátrálna már meg. Ha Alarach meggyőzni akarja, hogy ne pusztítsa el, hát eljátszotta az esélyét. A vadon egyensúlyának felborításával a pusztulás szélére is sodorhatta volna Erdőmélyét, ha pedig fenyeget, hát rossz elfnek teszi. A csuhátlan csuhás az Erdő Szívének katonája, lesújtó ökle, a fák védelmezője.
Nem is kíván gondolkodni, amikor a pók vad rohamra indul ellene.*
- Gyere. *Ordít oda neki az erdőmélyi elf ahogy nekilendül és tökéletesen szemben maga is rohamozni kezd Alarach felé. A pók sérült, két lába és a potroha bánta az első összecsapást velük, itt az ideje lezárni ezt.
Minden az időzítésen múlik és a páncélos próféta reméli, hogy sikerrel jár. Itt az erdő sötét, az egymásba kapaszkodó lombokon túl a sűrű, undorító hálótenger még sötétebbé teszi. De neki ott az erdőlámpás, a Fákban Lakó ajándéka.
Úgy igyekszik cselekedni, hogy amikor már csaknem összecsaptak, előbb magasra emeli a lámpást, hogy vakító fénye beragyogja a sötétséget és elvakíthassa Alarachot, ezzel egy időben pedig becsúszik előre lábbal és lándzsájával a pók védtelen hasát-potrohát célozza, hogy végighasíthassa a fegyverrel. Állva csaknem egymagasak voltak a bestiával és a rohamozó szörny talán úgy akarja lerohanni, mint Rírionnal tette, lábai között lehet elég hely a cselre.
Ha bejön a csel és Alarach megvakul a lámpás fényétől, akkor jó eséllyel sikeresen sebezheti akár halálra is az erdőlándzsával ellenfelét.*
*Niev csak megerősíti abban, amit sejtett. Xauzur nem hallgatva rájuk a pókszörny után vetette magát. Reméli, hogy nem esik baja sem addig, amíg odaér, sem utána. Bár Rírion láthatóan felépül a szörnyű sebekből, sajnos mégsem képes felvenni a ritmust velük. Ha fizikailag még bírná is a bájital hatásának segítségével, a sérülés okozta szellemi sokk még nem engedi mozdulni.*
- Rendben. *Bólint kurtán Nievesha szavaira, majd felkapja az erdőlándzsát és nekiiramodik Alarach után, remélve, hogy a duók követni tudja majd. Ha másképp lesz, akkor a végső összecsapásra az irbisszel az oldalán kerül sor.
A bestia sötétben is könnyen követhető ösvényt vág a növényzetben, sárga, bűzös nedvei jól követkető nyomokat hagynak az őt futva beérni próbáló erdőmélyi elfnek.
Aztán Alarach hirtelen ott áll előtte, szemben vele. A páncélps próféta húsz-harminc lépéssel a szörny előtt lefékezve megáll, baljában derékmagasságban a lámpás, jobbjában fegyver. Kitűnően bánik a fegyverekkel, de valahogy az erdőlándzsa remekül simul a tenyerébe.
Ha vad kattogásban, amely a pók szájszervén át, értelmet keresne sem hátrálna már meg. Ha Alarach meggyőzni akarja, hogy ne pusztítsa el, hát eljátszotta az esélyét. A vadon egyensúlyának felborításával a pusztulás szélére is sodorhatta volna Erdőmélyét, ha pedig fenyeget, hát rossz elfnek teszi. A csuhátlan csuhás az Erdő Szívének katonája, lesújtó ökle, a fák védelmezője.
Nem is kíván gondolkodni, amikor a pók vad rohamra indul ellene.*
- Gyere. *Ordít oda neki az erdőmélyi elf ahogy nekilendül és tökéletesen szemben maga is rohamozni kezd Alarach felé. A pók sérült, két lába és a potroha bánta az első összecsapást velük, itt az ideje lezárni ezt.
Minden az időzítésen múlik és a páncélos próféta reméli, hogy sikerrel jár. Itt az erdő sötét, az egymásba kapaszkodó lombokon túl a sűrű, undorító hálótenger még sötétebbé teszi. De neki ott az erdőlámpás, a Fákban Lakó ajándéka.
Úgy igyekszik cselekedni, hogy amikor már csaknem összecsaptak, előbb magasra emeli a lámpást, hogy vakító fénye beragyogja a sötétséget és elvakíthassa Alarachot, ezzel egy időben pedig becsúszik előre lábbal és lándzsájával a pók védtelen hasát-potrohát célozza, hogy végighasíthassa a fegyverrel. Állva csaknem egymagasak voltak a bestiával és a rohamozó szörny talán úgy akarja lerohanni, mint Rírionnal tette, lábai között lehet elég hely a cselre.
Ha bejön a csel és Alarach megvakul a lámpás fényétől, akkor jó eséllyel sikeresen sebezheti akár halálra is az erdőlándzsával ellenfelét.*
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-25 17:48:47
Üzenet elküldve: 2022-03-25 17:48:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Xauzur elől vágtat Alarach nyomában, nem messze mögötte pedig Pycta lohol. Ha a sűrű, sötét erdőségben az elf nem is mindig tudja kivenni maga előtt a célpontot, a letaposott aljnövényzet kellő segítséget nyújt hozzá, hogy követni tudja.
Itt-ott a földön ragacsos, gőzölgő váladék tanúskodik róla, hogy jó nyomon jár. Az elf nem fullad ki, s kellően gyors hozzá, hogy tartsa a nálánál több lábbal megáldott hazaiak tempóját.
A hajsza hosszú percekig tart, mígnem Alarach hirtelen megtorpan. Xauzur tisztes távolságban a póktól teszi meg ugyanezt, lehetőleg Pycta mellett. Alarach talán ereje végére ért, talán csak ráeszmélt, hogy üldözőit nem képes lehagyni. Bárhogy is álljon a helyzet, most csak dühödt, sárga szemeit szegezi két ellenfelére. Csáprágói vadul kattognak, szájszervei közül sűrű váladék csorog alá. Olybá hathat, mintha beszélni próbálna, de hogy valójában így van-e, azon túl sok esélye nincs gondolkodnia az elfnek. Alarach ugyanis dühétől és talán kétségbeesésétől vezérelve hatalmas hévvel indul meg irányukba.
Nievesha eközben Fänríriont igyekszik mozgásra bírni. Nem tart Pyctával, nem hagyja hátra a másik elfet, és e döntés a sajátja. Az elf sebe ugyan gyógyult, de az erős fájdalomból származó sokk attól még megviseli. Fáradtságot éppenséggel nem érez magában, erről a bájital tett. Ugyanakkor ez most aligha segíti felépülését, s ha Nievesha tudója lenne az alkímiának, ő is tudná.
Ahogy nem mestere a vérteknek és a fegyvereknek sem. Talán tapasztalatlanságából gondolhatja így, de valójában egy páncél nem garanciája semminek. Ahogy a mesterpenge sem okoz önmagában nagyobb sérülést semmiben, mint egy frissen élezett, közönséges kard. Amíg azonban ily gondolatok kavarognak agyában, s eközben Fänríriont igyekszik a fák felé rángatni, nem átall elbotolni egy útjukat keresztező, méretes kőben. Most az elfen a sor, hogy összekanalazza a ragacsos, sűrű hálóból az arcán landolt lányt, a művelet pedig még tovább lassítja a párost.
Ami Fänríriont illeti, szép lassan visszanyeri önuralmát. A lemaradásuk immáron tetemes, de a csapást alighanem ők is képesek lesznek követni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.25 18:18:44
*Xauzur elől vágtat Alarach nyomában, nem messze mögötte pedig Pycta lohol. Ha a sűrű, sötét erdőségben az elf nem is mindig tudja kivenni maga előtt a célpontot, a letaposott aljnövényzet kellő segítséget nyújt hozzá, hogy követni tudja.
Itt-ott a földön ragacsos, gőzölgő váladék tanúskodik róla, hogy jó nyomon jár. Az elf nem fullad ki, s kellően gyors hozzá, hogy tartsa a nálánál több lábbal megáldott hazaiak tempóját.
A hajsza hosszú percekig tart, mígnem Alarach hirtelen megtorpan. Xauzur tisztes távolságban a póktól teszi meg ugyanezt, lehetőleg Pycta mellett. Alarach talán ereje végére ért, talán csak ráeszmélt, hogy üldözőit nem képes lehagyni. Bárhogy is álljon a helyzet, most csak dühödt, sárga szemeit szegezi két ellenfelére. Csáprágói vadul kattognak, szájszervei közül sűrű váladék csorog alá. Olybá hathat, mintha beszélni próbálna, de hogy valójában így van-e, azon túl sok esélye nincs gondolkodnia az elfnek. Alarach ugyanis dühétől és talán kétségbeesésétől vezérelve hatalmas hévvel indul meg irányukba.
Nievesha eközben Fänríriont igyekszik mozgásra bírni. Nem tart Pyctával, nem hagyja hátra a másik elfet, és e döntés a sajátja. Az elf sebe ugyan gyógyult, de az erős fájdalomból származó sokk attól még megviseli. Fáradtságot éppenséggel nem érez magában, erről a bájital tett. Ugyanakkor ez most aligha segíti felépülését, s ha Nievesha tudója lenne az alkímiának, ő is tudná.
Ahogy nem mestere a vérteknek és a fegyvereknek sem. Talán tapasztalatlanságából gondolhatja így, de valójában egy páncél nem garanciája semminek. Ahogy a mesterpenge sem okoz önmagában nagyobb sérülést semmiben, mint egy frissen élezett, közönséges kard. Amíg azonban ily gondolatok kavarognak agyában, s eközben Fänríriont igyekszik a fák felé rángatni, nem átall elbotolni egy útjukat keresztező, méretes kőben. Most az elfen a sor, hogy összekanalazza a ragacsos, sűrű hálóból az arcán landolt lányt, a művelet pedig még tovább lassítja a párost.
Ami Fänríriont illeti, szép lassan visszanyeri önuralmát. A lemaradásuk immáron tetemes, de a csapást alighanem ők is képesek lesznek követni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.25 18:18:44
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-25 08:39:55
Üzenet elküldve: 2022-03-25 08:39:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Amint talpra áll, szíve szerint "repülne" maga is Alarach után, de lábai cserben hagyják. Zuhan visszafelé, közben az eget látja. A közeledő vihart és a lemenő nap sugarait. Ha Pycta ismét tud segíteni, nem csattan a földön és már többedik alkalommal lehet hálás neki. Az ifjú elf menni akar, hogy valódi bajtárs legyen a harcban és ne minden teher az idősebb vállát nyomja. Legkisebb gondja a "kölyök" megszólítás, azon van, hogy cselekvőképességét visszanyerje és bizonyítsa. Pycta elindul, ezzel a lépéssel Rírion is egyetért. Ismét megpróbál felállni. Nievesha segíti és sietteti is, amit megért. Amennyire rajta múlik, mindent megtesz azért, hogy elinduljanak. Nem kell emlékeztesse magát az elhatározására, mert az erősen él benne ígéreteivel együtt. Túl azon, hogy fontos neki a cél, ő is megkedvelte társait. Ha fel tud állni ismét és képes menni, akkor megy, amennyire csak bír. Mindemellett a gyorsan múló fájdalom megtanította egy fontos leckére: varázsital nélkül ezentúl sehová nem indul el.*
*Amint talpra áll, szíve szerint "repülne" maga is Alarach után, de lábai cserben hagyják. Zuhan visszafelé, közben az eget látja. A közeledő vihart és a lemenő nap sugarait. Ha Pycta ismét tud segíteni, nem csattan a földön és már többedik alkalommal lehet hálás neki. Az ifjú elf menni akar, hogy valódi bajtárs legyen a harcban és ne minden teher az idősebb vállát nyomja. Legkisebb gondja a "kölyök" megszólítás, azon van, hogy cselekvőképességét visszanyerje és bizonyítsa. Pycta elindul, ezzel a lépéssel Rírion is egyetért. Ismét megpróbál felállni. Nievesha segíti és sietteti is, amit megért. Amennyire rajta múlik, mindent megtesz azért, hogy elinduljanak. Nem kell emlékeztesse magát az elhatározására, mert az erősen él benne ígéreteivel együtt. Túl azon, hogy fontos neki a cél, ő is megkedvelte társait. Ha fel tud állni ismét és képes menni, akkor megy, amennyire csak bír. Mindemellett a gyorsan múló fájdalom megtanította egy fontos leckére: varázsital nélkül ezentúl sehová nem indul el.*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-24 08:48:38
Üzenet elküldve: 2022-03-24 08:48:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev nem mélyedt el különösebben az alkímia rejtelmeibe, de úgy tudja, hogy a különböző zöld italok nemcsak a sebeket gyógyítják, de fel is pörgetik azokat, akik megisszák. Rírion, mikor visszazuhan, akkor erre rögtön rá is cáfol. Persze itt erdőmélyén, ebben az undormányos pókhálós erdőben sok minden rácáfol a tudására, például nem hitte volna soha, hogy Pycta vértjén úgy megy át egy fullánk, mint a kés a vajon, felmerül a kérdés, hogy van-e akkor egyáltalán értelme vértet hordani? Aztán a mesterkard még csak meg sem karcolta a hatalmas pókszörnyet, bár ennek lehet, hogy az az oka, hogy Niev maga nem elég erős, de, hogy Pycta sem? Most meg itt van Rírion, aki a bájital ellenére is összecsuklik.*
- Utána szaladt.
*Mondja Pyctának, mikor az Xauzurt keresi, hangja csalódott, hiszen az irbisz úgy hagyta őket itt, mint eb a szarát, noha ketten is rászóltak.*
- Utolérünk, apa.
*Mondja még Pyctának, valószínűleg csak a hátának, mert az elf Xauzur és a rém után iramodik.*
- Gyerünk már!
*Türelmetlenül próbálja felrángatni Ríriont a földről. Ha ez sikerült, akkor könyörtelenül karonragadja és vonszolni kezdi abba az irányba, ahol a szörnyeteg, Xauzur és Pycta eltűnt a fák között. Az első lépéseknél arra is hajlandó, hogy segítsen, mellette haladva, a derekánál támasztva.
Ha minden úgy megy, mint szeretné - vagyis szeretnék mindannyian -, akkor rohanhatnak is Pycta és Xauzur után, remélhetőleg hamar utol is érik őket, illetve a szörnyeteget.*
*Niev nem mélyedt el különösebben az alkímia rejtelmeibe, de úgy tudja, hogy a különböző zöld italok nemcsak a sebeket gyógyítják, de fel is pörgetik azokat, akik megisszák. Rírion, mikor visszazuhan, akkor erre rögtön rá is cáfol. Persze itt erdőmélyén, ebben az undormányos pókhálós erdőben sok minden rácáfol a tudására, például nem hitte volna soha, hogy Pycta vértjén úgy megy át egy fullánk, mint a kés a vajon, felmerül a kérdés, hogy van-e akkor egyáltalán értelme vértet hordani? Aztán a mesterkard még csak meg sem karcolta a hatalmas pókszörnyet, bár ennek lehet, hogy az az oka, hogy Niev maga nem elég erős, de, hogy Pycta sem? Most meg itt van Rírion, aki a bájital ellenére is összecsuklik.*
- Utána szaladt.
*Mondja Pyctának, mikor az Xauzurt keresi, hangja csalódott, hiszen az irbisz úgy hagyta őket itt, mint eb a szarát, noha ketten is rászóltak.*
- Utolérünk, apa.
*Mondja még Pyctának, valószínűleg csak a hátának, mert az elf Xauzur és a rém után iramodik.*
- Gyerünk már!
*Türelmetlenül próbálja felrángatni Ríriont a földről. Ha ez sikerült, akkor könyörtelenül karonragadja és vonszolni kezdi abba az irányba, ahol a szörnyeteg, Xauzur és Pycta eltűnt a fák között. Az első lépéseknél arra is hajlandó, hogy segítsen, mellette haladva, a derekánál támasztva.
Ha minden úgy megy, mint szeretné - vagyis szeretnék mindannyian -, akkor rohanhatnak is Pycta és Xauzur után, remélhetőleg hamar utol is érik őket, illetve a szörnyeteget.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-23 11:26:12
Üzenet elküldve: 2022-03-23 11:26:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Miközben Alarach zajosan menekülőre fogja Nievesha és az erdőmélyi elf Ríriont igyekezne összekaparni a pókszörnyeteggel való szerencsétlen találkozás után. Miközben a lány kiszabadítja az ork vezértől kapott tőrével, addig a páncélos próféta ledönti a még eszméleténél lévő ifjú torkán az erős bájitalt és fohászkodik az Erdő Szívéhez, hogy hasson és Rírion talpra tudjon állni. Most minden pillanat sorsdöntő lehet.*
- Gyerünk, kölyök. *Sziszegi, ahogy a fejét tartja. Rírion nem kedveli, ha így nevezi a nálánál fiatalabb elfet, ám a csuhátlan csuhás nem is azért mondja neki, mert lenézné. Be kell vallania magának, hogy megkedvelte őt, nem örülne, ha elveszítenék most.
A bájital úgy tűnik, kifejti hatását és Rírion felépülni látszik. Nievesha a fullánkkal bevitt sikeres támadásról beszél. Az erdőmélyi elf büszkén bólint, bár valószínűsíti, hogy a potrohon a mesterkard és a lándzsa is hatásos lett volna, hisz ott nem védi kitin a szörnyet.
Az ifjú elf talpra áll, ám nem telik bele egy pillanat és vissza is zuhan, a csuhátlan csuhás igyekszik elkapni, mielőtt megüti magát.*
- Hol van Xauzur? *Néz körbe az erdőmélyi és szomorúan tapasztalja, hogy az irbisz nem hallgatott a szóra és üldözőbe vette Alarachot.*
- Niev, vigyázz rá és ha el tudtok indulni, gyertek utánam. *Adja át a földön heverő Rírion fejét Nieveshának.*
- Nem hagyhatjuk futni, véget kell vetnünk ennek. *Fogja meg a lándzsát és emelkedik fel a hálórengetegen átlátszódó fekete fa felé fordulva. Nem vesztegethetnek több időt. Még hátrapillant Nievre, bátorítón rámosolyog és futva indul el az Alarach által vágott ösvényen. Nem törődik az időjárás változásával, órák lehetnek még az esőig.
A pókszörny menekülés közben a nyomaira és a sérült potroh is biztosan hagyott következő jeleket.
A páncélos próféta, baljában az erdőlámpással, jobbjában a lándzsával igyekszik futva beérni a menekülő bestiát. Sárga ragadozópillantása Xauzurt keresi, reméli, hogy az irbisznek nem esett baja. Ha már nem hallja a menekülés robaját vagy az ösvény eltűnik, esetleg egyéb jeleket lát, akkor lelassít, minden érzékszervét bevetve keresi a sebesült Alarachot. Most egyikük élete véget ér, az erdőt meg kell tisztítani.*
*Miközben Alarach zajosan menekülőre fogja Nievesha és az erdőmélyi elf Ríriont igyekezne összekaparni a pókszörnyeteggel való szerencsétlen találkozás után. Miközben a lány kiszabadítja az ork vezértől kapott tőrével, addig a páncélos próféta ledönti a még eszméleténél lévő ifjú torkán az erős bájitalt és fohászkodik az Erdő Szívéhez, hogy hasson és Rírion talpra tudjon állni. Most minden pillanat sorsdöntő lehet.*
- Gyerünk, kölyök. *Sziszegi, ahogy a fejét tartja. Rírion nem kedveli, ha így nevezi a nálánál fiatalabb elfet, ám a csuhátlan csuhás nem is azért mondja neki, mert lenézné. Be kell vallania magának, hogy megkedvelte őt, nem örülne, ha elveszítenék most.
A bájital úgy tűnik, kifejti hatását és Rírion felépülni látszik. Nievesha a fullánkkal bevitt sikeres támadásról beszél. Az erdőmélyi elf büszkén bólint, bár valószínűsíti, hogy a potrohon a mesterkard és a lándzsa is hatásos lett volna, hisz ott nem védi kitin a szörnyet.
Az ifjú elf talpra áll, ám nem telik bele egy pillanat és vissza is zuhan, a csuhátlan csuhás igyekszik elkapni, mielőtt megüti magát.*
- Hol van Xauzur? *Néz körbe az erdőmélyi és szomorúan tapasztalja, hogy az irbisz nem hallgatott a szóra és üldözőbe vette Alarachot.*
- Niev, vigyázz rá és ha el tudtok indulni, gyertek utánam. *Adja át a földön heverő Rírion fejét Nieveshának.*
- Nem hagyhatjuk futni, véget kell vetnünk ennek. *Fogja meg a lándzsát és emelkedik fel a hálórengetegen átlátszódó fekete fa felé fordulva. Nem vesztegethetnek több időt. Még hátrapillant Nievre, bátorítón rámosolyog és futva indul el az Alarach által vágott ösvényen. Nem törődik az időjárás változásával, órák lehetnek még az esőig.
A pókszörny menekülés közben a nyomaira és a sérült potroh is biztosan hagyott következő jeleket.
A páncélos próféta, baljában az erdőlámpással, jobbjában a lándzsával igyekszik futva beérni a menekülő bestiát. Sárga ragadozópillantása Xauzurt keresi, reméli, hogy az irbisznek nem esett baja. Ha már nem hallja a menekülés robaját vagy az ösvény eltűnik, esetleg egyéb jeleket lát, akkor lelassít, minden érzékszervét bevetve keresi a sebesült Alarachot. Most egyikük élete véget ér, az erdőt meg kell tisztítani.*
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-23 01:29:53
Üzenet elküldve: 2022-03-23 01:29:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Miközben lehajolnak Fänrírion mellé, hallják még, ahogy a hatalmas test utat tör magának a sűrű aljnövényzetben. Xauzur hátrapillant a trióra, de nem áll még. Sebesen követi a lényt a Fekete Erdő sűrűjébe.
Miközben Nievesha Hroltaa kését használva kiszabadítja az elfet a hálóból, Pycta leönti fiatal fajtársa torkán a varázsitalt. Fänrírion érezheti, miként tér vissza testébe az élet, s miként múlik el szép fokozatosan a fájdalom. Nagy szerencse, hogy újdonsült kompániája ily erős bájitalok birtokában vágott neki az útnak.
Miközben Fänrírion a talpra állással kísérletezik, van néhány lélegzetvételnyi idejük körbekémlelni. A tiszta égboltot narancsszínre festi a nap, minek már csak utolsó sugarai nyaldossák a horizontot. A távoli északon vaskos, sötét fellegek látszanak gyülekezni, habár távolinak tűnik az óra, mire a vihar lecsap az erdőségre. Az ő tekintetük azonban legkevésbé ez vonzhatja most magára. A hálófalon keresztül, ha fátyolosan is, de láthatják a göcsörtös, fekete fát. Körötte széles, szürke fűvel áldott mező, mintha a rengeteg is messziről óhajtaná kerülni az oda nem illő vendéget. Akaratlanul is eszükbe juthat saját fájuk Erdőmélye másik végében.
Nievesha a fullánk hatását firtatja. Igaz, a fullánk valóban alkalmas fegyvernek bizonyult ebben az esetben, de a lány nem véletlenül támadta éppen a lény potrohát. Nievesha a szúrása közben is érezhette, Alarach ezen tájéka jóval lágyabbnak hatott.
Fänrírion közben talpra áll, csak hogy a következő pillanatban visszaroskadjon a földre. A sebe begyógyulni látszik, ám újult erő ide vagy oda, a sérülés hatása, na meg az ebből fakadó sokk még uralja testét. Ha lábra is tud állni a következő másodpercekben, aligha lesz még képes üldözőbe venni az egyre messzebb távolodó Alarachot.
A triónak döntenie kell. Pycta és Nievesha gyorsaságukból fakadóan biztosan képesek utolérni a sérült bestiát, mielőtt az eltűnne a rengetegben. Hogy hátrahagyják-e a sérüléséből lábadozó elfet ily közel céljukhoz, az rajtuk áll. Szétválhatnak, akár legyinthetnek is a Xauzur üldözte bestiára. Most kell azonban cselekedniük.*
*Miközben lehajolnak Fänrírion mellé, hallják még, ahogy a hatalmas test utat tör magának a sűrű aljnövényzetben. Xauzur hátrapillant a trióra, de nem áll még. Sebesen követi a lényt a Fekete Erdő sűrűjébe.
Miközben Nievesha Hroltaa kését használva kiszabadítja az elfet a hálóból, Pycta leönti fiatal fajtársa torkán a varázsitalt. Fänrírion érezheti, miként tér vissza testébe az élet, s miként múlik el szép fokozatosan a fájdalom. Nagy szerencse, hogy újdonsült kompániája ily erős bájitalok birtokában vágott neki az útnak.
Miközben Fänrírion a talpra állással kísérletezik, van néhány lélegzetvételnyi idejük körbekémlelni. A tiszta égboltot narancsszínre festi a nap, minek már csak utolsó sugarai nyaldossák a horizontot. A távoli északon vaskos, sötét fellegek látszanak gyülekezni, habár távolinak tűnik az óra, mire a vihar lecsap az erdőségre. Az ő tekintetük azonban legkevésbé ez vonzhatja most magára. A hálófalon keresztül, ha fátyolosan is, de láthatják a göcsörtös, fekete fát. Körötte széles, szürke fűvel áldott mező, mintha a rengeteg is messziről óhajtaná kerülni az oda nem illő vendéget. Akaratlanul is eszükbe juthat saját fájuk Erdőmélye másik végében.
Nievesha a fullánk hatását firtatja. Igaz, a fullánk valóban alkalmas fegyvernek bizonyult ebben az esetben, de a lány nem véletlenül támadta éppen a lény potrohát. Nievesha a szúrása közben is érezhette, Alarach ezen tájéka jóval lágyabbnak hatott.
Fänrírion közben talpra áll, csak hogy a következő pillanatban visszaroskadjon a földre. A sebe begyógyulni látszik, ám újult erő ide vagy oda, a sérülés hatása, na meg az ebből fakadó sokk még uralja testét. Ha lábra is tud állni a következő másodpercekben, aligha lesz még képes üldözőbe venni az egyre messzebb távolodó Alarachot.
A triónak döntenie kell. Pycta és Nievesha gyorsaságukból fakadóan biztosan képesek utolérni a sérült bestiát, mielőtt az eltűnne a rengetegben. Hogy hátrahagyják-e a sérüléséből lábadozó elfet ily közel céljukhoz, az rajtuk áll. Szétválhatnak, akár legyinthetnek is a Xauzur üldözte bestiára. Most kell azonban cselekedniük.*
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:48:12
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:48:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Új otthon//
- Vigasztaló, csak az nem, hogy örökké nem láthatjuk. Minden elmúlik, elenyész...
*Sóhajt fel hosszan, ahogy kissé jobban belekomorodik a gondolatba, mint talán azt kellene. De most eszébe jutnak sosem ismert szülei, kiket talán pont azért nem láthatott, mert ők is az elmúlásba vesztek. Ez a gondolat pedig sokszor elkeseríti, hiába nem mutatja vagy nem mesél róla Shrumának. Szerencséjére apja helyett ő az apja, ez pedig igen erős gyógyír a fájdalomra. De az a kitöltetlen, mély űr akkor is gyakran mardossa a lelkét. A város témája viszont hamar kizökkenti és az elkeseredést gyorsan fel is váltja az undor, amit egy jól irányzott szájhúzással hoz is a felszínre.*
- Majd végezzünk hamar.
*Jegyzi is meg kurtán, mert már az előbb kifejtette a véleményét arról, hogy mennyire nem szereti a városi népeket. Még akkor sem ha csak halovány emlékei vannak onnan. A ruhatermő fa gondolata viszont már kicsikar belőle egy kuncogást. Persze csak halkat, hiszen itt az ismeretlenben nem akar semmit felzargatni. Eddig még nem botlottak semmi veszélyesbe, ezt pedig jobb is lenne tartani továbbra is. Shruma meséje az Arthenior nevű városról el is hessegeti ezt a csöppnyi jókedvet. Még a bőre is libabőrös lesz ahogy hallgatja. Nem csoda, hogy csak egy undorral teli horkantással ad hangot nemtetszésének. De megérti, hogy a muszáj nagy úr, abba pedig nem menne bele, és valószínűleg apja sem, hogy amíg ő a városba megy, addig a lány itt maradjon.*
- Bagoly?
*Torpan meg egy pillanatra, ahogy pedig az ő füléhez is elér a huhogás szája szegletében már meg is bújik egy apró mosoly. Az erdő és az állatok hamar elvonják a figyelmet a kellemetlen városról. Így már koncentrálhat arra, hogy halk és óvatos léptekkel haladva próbálja megfigyelni a madarat. Shruma jó tanára, de még mindig követ el hibákat, így van még mit tanulnia. Emellett azért igyekszik bizonyítani is a férfinak.*
- Vigasztaló, csak az nem, hogy örökké nem láthatjuk. Minden elmúlik, elenyész...
*Sóhajt fel hosszan, ahogy kissé jobban belekomorodik a gondolatba, mint talán azt kellene. De most eszébe jutnak sosem ismert szülei, kiket talán pont azért nem láthatott, mert ők is az elmúlásba vesztek. Ez a gondolat pedig sokszor elkeseríti, hiába nem mutatja vagy nem mesél róla Shrumának. Szerencséjére apja helyett ő az apja, ez pedig igen erős gyógyír a fájdalomra. De az a kitöltetlen, mély űr akkor is gyakran mardossa a lelkét. A város témája viszont hamar kizökkenti és az elkeseredést gyorsan fel is váltja az undor, amit egy jól irányzott szájhúzással hoz is a felszínre.*
- Majd végezzünk hamar.
*Jegyzi is meg kurtán, mert már az előbb kifejtette a véleményét arról, hogy mennyire nem szereti a városi népeket. Még akkor sem ha csak halovány emlékei vannak onnan. A ruhatermő fa gondolata viszont már kicsikar belőle egy kuncogást. Persze csak halkat, hiszen itt az ismeretlenben nem akar semmit felzargatni. Eddig még nem botlottak semmi veszélyesbe, ezt pedig jobb is lenne tartani továbbra is. Shruma meséje az Arthenior nevű városról el is hessegeti ezt a csöppnyi jókedvet. Még a bőre is libabőrös lesz ahogy hallgatja. Nem csoda, hogy csak egy undorral teli horkantással ad hangot nemtetszésének. De megérti, hogy a muszáj nagy úr, abba pedig nem menne bele, és valószínűleg apja sem, hogy amíg ő a városba megy, addig a lány itt maradjon.*
- Bagoly?
*Torpan meg egy pillanatra, ahogy pedig az ő füléhez is elér a huhogás szája szegletében már meg is bújik egy apró mosoly. Az erdő és az állatok hamar elvonják a figyelmet a kellemetlen városról. Így már koncentrálhat arra, hogy halk és óvatos léptekkel haladva próbálja megfigyelni a madarat. Shruma jó tanára, de még mindig követ el hibákat, így van még mit tanulnia. Emellett azért igyekszik bizonyítani is a férfinak.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:33:58
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:33:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Felfogni sincs ideje, hogy akciója sikertelen volt. Az egyetlen, amivel elméje foglalkozni hajlandó, az a leírhatatlan fájdalom, amihez hasonlót még nem élt át korábban. Hangok és képek váltják egymást gyors ütemben, mintha mind távoli történés lenne. Saját, önkéntelen jajdulása is ezek közé vész el. Bár sokkos állapotban, de még magánál van. A teste megérti, hogy valamit meg akarnak itatni vele és remélhetőleg képes ennek eleget tenni. Ha Niev meg is vágja eközben, az már elenyésző fájdalom a többi mellett. Rírionnak nincs most lehetősége azon gondolkozni, hol rontotta el. Gondolatai üresek. Ha az ital használ annyira, hogy fel tudjon állni, úgy meg is teszi. Részben Niev segítségével, de nagyrészt önerejéből lesz kénytelen. Ha ez megvalósul, az Rírion számára nehezen érthető az első pillanatokban. Zavarodottsága szemmel látható, ahogy próbálja megérteni, mi is történt. De társai arcát és a harcra hívó szót jól ismeri. Küldetésüket sem felejtette el, így megindul velük ha képes rá, akkor is, ha sok minden még nem tiszta. Ha nem képes felállni, marad a földön, de talán csökken a fájdalom és elméje kitisztul annyira, hogy rendbe rakja az események sorát. Ha legalább beszélni tud, úgy felel a többieknek.*
- Miattam ne hagyjátok futni!
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
*Felfogni sincs ideje, hogy akciója sikertelen volt. Az egyetlen, amivel elméje foglalkozni hajlandó, az a leírhatatlan fájdalom, amihez hasonlót még nem élt át korábban. Hangok és képek váltják egymást gyors ütemben, mintha mind távoli történés lenne. Saját, önkéntelen jajdulása is ezek közé vész el. Bár sokkos állapotban, de még magánál van. A teste megérti, hogy valamit meg akarnak itatni vele és remélhetőleg képes ennek eleget tenni. Ha Niev meg is vágja eközben, az már elenyésző fájdalom a többi mellett. Rírionnak nincs most lehetősége azon gondolkozni, hol rontotta el. Gondolatai üresek. Ha az ital használ annyira, hogy fel tudjon állni, úgy meg is teszi. Részben Niev segítségével, de nagyrészt önerejéből lesz kénytelen. Ha ez megvalósul, az Rírion számára nehezen érthető az első pillanatokban. Zavarodottsága szemmel látható, ahogy próbálja megérteni, mi is történt. De társai arcát és a harcra hívó szót jól ismeri. Küldetésüket sem felejtette el, így megindul velük ha képes rá, akkor is, ha sok minden még nem tiszta. Ha nem képes felállni, marad a földön, de talán csökken a fájdalom és elméje kitisztul annyira, hogy rendbe rakja az események sorát. Ha legalább beszélni tud, úgy felel a többieknek.*
- Miattam ne hagyjátok futni!
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-20 19:10:17
Üzenet elküldve: 2022-03-20 19:10:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Niev ezúttal sikeresnek bizonyul, de sajnos nincs ideje arra, hogy nagyon örüljön, mivel közvetlenül azelőtt, hogy ő kiontotta a pókszörny bűzös belsőségeit, az elkapta Ríriont.
A rémség menekülőre fogja, ő pedig egy kicsit hezitál, hogy most akkor utána iramodjon-e, vagy a fiú segítségére siessen? Xauzur szemlátomást menne, vele együtt Niev is, de Pycta szavai megállítják, ha az irbiszt nem, akkor Niev is utánaszól, "kiscicám"-nak nevezi, ahogy máskor is. Xauzur és a szaglása nélkül valószínűleg nem találnák meg a szörnyet, ami minden bizonnyal kereket fog oldani, ha nekiállnak Ríriont összerakni, szétválniuk meg ugye nem szabad.
Egykettőre az elfek mellett terem, fél lábával átlép a hálóba tekert elf fölött, úgy hajol le hozzá, egyik oldalára a kardot dobja le, másik oldalára a fullánkot, Hroltaa tőrével kezdi el kiszabadítani. Mozdulatai kicsit kapkodósak, de remélhetőleg nem tesz különösebb kárt Rírionban, vagy ha mégis, hát a bájital majd helyrehozza. Mármint ha Pycta meg tudta vele itatni, ha nem és Niev túlságosan is igyekvő, akkor...
Ha sikerült lehámozni róla a pókhálót és a bájital is hatott, akkor igyekszik talpra állítani, mármint ha segíteni tud egy nálánál jóval magasabb személynek. Remélhetőleg hatott a varázsital is és a hálóból is kiszabadult, ha így van, akkor mehetnek is a szörny után.*
- A fullánkkal meg lehet sebezni...
*Az ő kezében is ott van egy, meg természetesen a másikban a mesterkard.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Niev ezúttal sikeresnek bizonyul, de sajnos nincs ideje arra, hogy nagyon örüljön, mivel közvetlenül azelőtt, hogy ő kiontotta a pókszörny bűzös belsőségeit, az elkapta Ríriont.
A rémség menekülőre fogja, ő pedig egy kicsit hezitál, hogy most akkor utána iramodjon-e, vagy a fiú segítségére siessen? Xauzur szemlátomást menne, vele együtt Niev is, de Pycta szavai megállítják, ha az irbiszt nem, akkor Niev is utánaszól, "kiscicám"-nak nevezi, ahogy máskor is. Xauzur és a szaglása nélkül valószínűleg nem találnák meg a szörnyet, ami minden bizonnyal kereket fog oldani, ha nekiállnak Ríriont összerakni, szétválniuk meg ugye nem szabad.
Egykettőre az elfek mellett terem, fél lábával átlép a hálóba tekert elf fölött, úgy hajol le hozzá, egyik oldalára a kardot dobja le, másik oldalára a fullánkot, Hroltaa tőrével kezdi el kiszabadítani. Mozdulatai kicsit kapkodósak, de remélhetőleg nem tesz különösebb kárt Rírionban, vagy ha mégis, hát a bájital majd helyrehozza. Mármint ha Pycta meg tudta vele itatni, ha nem és Niev túlságosan is igyekvő, akkor...
Ha sikerült lehámozni róla a pókhálót és a bájital is hatott, akkor igyekszik talpra állítani, mármint ha segíteni tud egy nálánál jóval magasabb személynek. Remélhetőleg hatott a varázsital is és a hálóból is kiszabadult, ha így van, akkor mehetnek is a szörny után.*
- A fullánkkal meg lehet sebezni...
*Az ő kezében is ott van egy, meg természetesen a másikban a mesterkard.*
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-20 11:04:38
Üzenet elküldve: 2022-03-20 11:04:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kitérése jól sikerül, a pók eredménytelenül próbálkozik eltalálni a fullánkjával. Ám így Alarach időt és lehetőséget nyer, hogy Rírion felé rohamozzon. Az erdőmélyi elf odakiált neki, hogy használja a lándzsát, amit az Erdő Szívétől kapott, bár tudja, hogy a kölyök nem bánik jól a fegyverekkel. De még mindig jobb esélyei vannak, mint a számszeríjjal a kezében.
A találkozás sajnos nem a várt eredménnyel ér véget. Az ifjú elf feltartó támadása elvásik a pók lábának kitinjén és Alarach szinte legázolja szerencsétlen Ríriont.*
- Bassza meg. *Szitkozódik a páncélos próféta már futás közben, hogy oldalba kapja a szörnyeteget. Pillanatok sem telnek el és Rírion már fehér hálóba göngyölve hullik a földre. A kölyök nem néz ki jól a roham után, de reméli, hogy még lélegzik.
Látása perifériáján érzékeli, hogy Niev hasonlóan cselekszik, mint maga és szinte egyszerre mártják fegyvereiket a pókbestia undormányos testébe. Mindketten találnak, eltérő eredménnyel. A csuhátlan csuhás újra elámul Alarach kitinpáncéljának ellenállóságán. Még az artheniori mesterkard is alig viszi át. Ha végeznek a szörnnyel, az biztos, hogy páncél lesz a kitinrészekből. Ám ezt már csak tudatának gyakorlatias része fogalmazza meg, hisz most még csatában vannak. A visításból arra következtet, hogy lánya hatékonyabb volt nála. Büszkén gondol Nieveshára, de ezt most nincs idő megosztani vele, mert Alarach kibontakozik a harcból és menekülőre fogja. Sok komoly sebet kapott, két lábának annyi, a potrohát szinte csak húzza és a fejtoron is bekapott egy kisebb sebet.*
- Xauzur, vissza! *Kiált a pókot üldözőbe vevő irbisz utána, ám nincs lehetősége megnézni, hogy a nagymacska teljesíti-e a parancsot. Az erdőmélyi sosem volt az irbisz "gazdája". Társak ők, az Erdő Szívének katonái.*
- Szabadítsd ki! *Sziszegi Nieveshának és amíg a lány nekikezdett pengéjével levágni Rírionról a hálót, addig a páncélos próféta az ujjaival szétnyitná az elf szája felett a fehér anyagot, majd előkeres 1 Fűzöld varázsitalt, amit bele is önt Fänrírion Scir'x szájába.
*
- Idd meg, kölyök. Szükségünk van rád. *Tartja a fejét, amíg az elf lenyeli a bájitalt. Hallotta a fájdalmas jajdulást, így feltételezi, hogy Rírion magánál van, tud nyelni. Ha mást tapasztal, természetesen nem próbálja meg itatni az ifjút.
Ha a bájital hat és sikerül kiszabadítani Ríriont, remélhetően elég gyorsan, akkor ideje üldözőbe venni Alarachot. Most van lehetőség kideríteni, hogy Xauzur hallgatott-e rá.*
- Bocs, ezt kölcsönveszem. *Mivel mindkét kezére szüksége volt, így minden bizonnyal a fegyverkérés mesterkardja az enyészeté lett, az erdőmélyi elf pedig a lándzsa nyelére fog rá, amit Rírion vett magához még Vadvéd romerődjében. A lámpásnak még égnie kell, mivel nem kívánta eloltani.*
- Legyetek óvatosak. A szörny már sebzett, ilyenkor a legveszélyesebbek. *Nem kíván több időt vesztegetni. Ha sikerült kiszabadítani Ríriont és a bájital is hatott, akkor üldözőbe vehetik a szörnyeteget, hogy elpusztítsák.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kitérése jól sikerül, a pók eredménytelenül próbálkozik eltalálni a fullánkjával. Ám így Alarach időt és lehetőséget nyer, hogy Rírion felé rohamozzon. Az erdőmélyi elf odakiált neki, hogy használja a lándzsát, amit az Erdő Szívétől kapott, bár tudja, hogy a kölyök nem bánik jól a fegyverekkel. De még mindig jobb esélyei vannak, mint a számszeríjjal a kezében.
A találkozás sajnos nem a várt eredménnyel ér véget. Az ifjú elf feltartó támadása elvásik a pók lábának kitinjén és Alarach szinte legázolja szerencsétlen Ríriont.*
- Bassza meg. *Szitkozódik a páncélos próféta már futás közben, hogy oldalba kapja a szörnyeteget. Pillanatok sem telnek el és Rírion már fehér hálóba göngyölve hullik a földre. A kölyök nem néz ki jól a roham után, de reméli, hogy még lélegzik.
Látása perifériáján érzékeli, hogy Niev hasonlóan cselekszik, mint maga és szinte egyszerre mártják fegyvereiket a pókbestia undormányos testébe. Mindketten találnak, eltérő eredménnyel. A csuhátlan csuhás újra elámul Alarach kitinpáncéljának ellenállóságán. Még az artheniori mesterkard is alig viszi át. Ha végeznek a szörnnyel, az biztos, hogy páncél lesz a kitinrészekből. Ám ezt már csak tudatának gyakorlatias része fogalmazza meg, hisz most még csatában vannak. A visításból arra következtet, hogy lánya hatékonyabb volt nála. Büszkén gondol Nieveshára, de ezt most nincs idő megosztani vele, mert Alarach kibontakozik a harcból és menekülőre fogja. Sok komoly sebet kapott, két lábának annyi, a potrohát szinte csak húzza és a fejtoron is bekapott egy kisebb sebet.*
- Xauzur, vissza! *Kiált a pókot üldözőbe vevő irbisz utána, ám nincs lehetősége megnézni, hogy a nagymacska teljesíti-e a parancsot. Az erdőmélyi sosem volt az irbisz "gazdája". Társak ők, az Erdő Szívének katonái.*
- Szabadítsd ki! *Sziszegi Nieveshának és amíg a lány nekikezdett pengéjével levágni Rírionról a hálót, addig a páncélos próféta az ujjaival szétnyitná az elf szája felett a fehér anyagot, majd előkeres 1 Fűzöld varázsitalt, amit bele is önt Fänrírion Scir'x szájába.
*- Idd meg, kölyök. Szükségünk van rád. *Tartja a fejét, amíg az elf lenyeli a bájitalt. Hallotta a fájdalmas jajdulást, így feltételezi, hogy Rírion magánál van, tud nyelni. Ha mást tapasztal, természetesen nem próbálja meg itatni az ifjút.
Ha a bájital hat és sikerül kiszabadítani Ríriont, remélhetően elég gyorsan, akkor ideje üldözőbe venni Alarachot. Most van lehetőség kideríteni, hogy Xauzur hallgatott-e rá.*
- Bocs, ezt kölcsönveszem. *Mivel mindkét kezére szüksége volt, így minden bizonnyal a fegyverkérés mesterkardja az enyészeté lett, az erdőmélyi elf pedig a lándzsa nyelére fog rá, amit Rírion vett magához még Vadvéd romerődjében. A lámpásnak még égnie kell, mivel nem kívánta eloltani.*
- Legyetek óvatosak. A szörny már sebzett, ilyenkor a legveszélyesebbek. *Nem kíván több időt vesztegetni. Ha sikerült kiszabadítani Ríriont és a bájital is hatott, akkor üldözőbe vehetik a szörnyeteget, hogy elpusztítsák.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-20 01:16:27
Üzenet elküldve: 2022-03-20 01:16:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Az elképzelés jónak tűnik. Fänrírion kitartott lándzsával várja a felé robogó Alarachot. A pók gyorsan érkezik, ami azt illeti, villámgyorsan. Nem is csoda, van elég lába hozzá. A férfi talán nem is téved, s talán a lándzsa tényleg átvinné a pók vaskos bőrét, ám a bestia túl nagy hévvel rohamozik. A fegyver elvásik a pók lábán, s a fiatal elf úgy érezheti magát, mintha csak egy faltörő kos találta volna telibe. Tüdejéből kiszakad a levegő, számos roppanást is számolhat, ahogy a fenevad átlép rajta. A nyilalló fájdalom az oldalában csak ezután jön. Nincs ideje feleszmélni, rövidesen a levegőben találja magát. Sérült végtagja miatt Alarach kénytelen egy oldalsó lábát igénybe venni a művelethez, de szemmel láthatóan ez nem okoz neki különösebb nehézséget. Föld, ég, na meg Alarach váltakozik szaporán Fänrírion előtt, ahogy a lény sebesen pörgeti bele a szájszervei közül habzó hálójába. Az egész egy szempillantás alatt zajlik le, s mire Fänrírion először jajdul fel fájdalmában, már mozdulni sem lenne képes a ragacsos háló szorításában.
A következőkben a fiatal elf egy hangos puffanás kíséretében landol a földön. Jó másfél métert zuhan, de az eddigieken felül ez már nem okoz neki különösebb fájdalmat. Hangos süvöltést hallhat a feje felett, minden kétséget kizáróan a póktól. A segítség megérkezett.
Nievesha és Pycta sebességüknek köszönhetően egyszerre érkeznek Alarach mögé. Utóbbi alighanem elszámolta magát, vagy talán mohóságában feledkezett meg a többiekről. Mindesetre mindkettejüknek sikerül megmártani fegyverüket a lényben. Míg Pycta a keményebb fejtort célozza, úgy Nievesha a védtelen potrohára csap le a lénynek. Előbbi szúrás ugyan felsérti, de komolyabb sérülést nem okoz Alarachnak. Mintha csak edzett páncélt próbálna átvinni a szerzetes. A puhának tűnő potroh viszont jóformán kilyukad Nievesha keze alatt. Undok, méregzöld mocsok ömlik belőle sisteregve és gőzölögve a földre, a pók pedig felsivít. Elengedi a hálóba csavart elfet, majd nagyot szökkenve feléjük fordul. Az apró, sárga szemek még mindig mohón cikáznak közöttük, ám a dög immáron hátrál. Ahogy biztonságosnak véli a távolságot, megfordulva, potrohát szinte a földön húzva igyekszik a fák közé iramodni, fájdalmas cincogás közepette. Xauzur, aki eddig óvatosan, lehetőségre várva követte az eseményeket, nyomban utána iramodik.*
*Az elképzelés jónak tűnik. Fänrírion kitartott lándzsával várja a felé robogó Alarachot. A pók gyorsan érkezik, ami azt illeti, villámgyorsan. Nem is csoda, van elég lába hozzá. A férfi talán nem is téved, s talán a lándzsa tényleg átvinné a pók vaskos bőrét, ám a bestia túl nagy hévvel rohamozik. A fegyver elvásik a pók lábán, s a fiatal elf úgy érezheti magát, mintha csak egy faltörő kos találta volna telibe. Tüdejéből kiszakad a levegő, számos roppanást is számolhat, ahogy a fenevad átlép rajta. A nyilalló fájdalom az oldalában csak ezután jön. Nincs ideje feleszmélni, rövidesen a levegőben találja magát. Sérült végtagja miatt Alarach kénytelen egy oldalsó lábát igénybe venni a művelethez, de szemmel láthatóan ez nem okoz neki különösebb nehézséget. Föld, ég, na meg Alarach váltakozik szaporán Fänrírion előtt, ahogy a lény sebesen pörgeti bele a szájszervei közül habzó hálójába. Az egész egy szempillantás alatt zajlik le, s mire Fänrírion először jajdul fel fájdalmában, már mozdulni sem lenne képes a ragacsos háló szorításában.
A következőkben a fiatal elf egy hangos puffanás kíséretében landol a földön. Jó másfél métert zuhan, de az eddigieken felül ez már nem okoz neki különösebb fájdalmat. Hangos süvöltést hallhat a feje felett, minden kétséget kizáróan a póktól. A segítség megérkezett.
Nievesha és Pycta sebességüknek köszönhetően egyszerre érkeznek Alarach mögé. Utóbbi alighanem elszámolta magát, vagy talán mohóságában feledkezett meg a többiekről. Mindesetre mindkettejüknek sikerül megmártani fegyverüket a lényben. Míg Pycta a keményebb fejtort célozza, úgy Nievesha a védtelen potrohára csap le a lénynek. Előbbi szúrás ugyan felsérti, de komolyabb sérülést nem okoz Alarachnak. Mintha csak edzett páncélt próbálna átvinni a szerzetes. A puhának tűnő potroh viszont jóformán kilyukad Nievesha keze alatt. Undok, méregzöld mocsok ömlik belőle sisteregve és gőzölögve a földre, a pók pedig felsivít. Elengedi a hálóba csavart elfet, majd nagyot szökkenve feléjük fordul. Az apró, sárga szemek még mindig mohón cikáznak közöttük, ám a dög immáron hátrál. Ahogy biztonságosnak véli a távolságot, megfordulva, potrohát szinte a földön húzva igyekszik a fák közé iramodni, fájdalmas cincogás közepette. Xauzur, aki eddig óvatosan, lehetőségre várva követte az eseményeket, nyomban utána iramodik.*
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-18 10:32:36
Üzenet elküldve: 2022-03-18 10:32:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*És a szerencse ezúttal is elkerüli a lányt, meglehet, hogy a dolog valójában nem is szerencse kérdése, hanem egyszerűen csak túl gyenge ahhoz, hogy kárt tegyen az undormányos pókban? Hosszasan mélázhatna azon, hogy a harchoz - nemcsak ehhez, hanem a jövőbeliekhez is - többre van szükség, mint a puszta szerencse, erősnek kell lenni, de legalább egy minimális harci képzettségre szükség van. Niev nem egy nagy harcos - de még azzá válhat -, viszont elég ügyes, nagyon okos és a csizmájának köszönhetően még gyors is, ezek pedig olyan dolgok, amiket az előnyére fordíthat, vagy legalábbis megpróbálhatja.
Az már bebizonyosodott, hogy a karddal nem tudja megvágni, azonban van nála azok közül a fullánkok korábban kimetszettek a tetemekből, előránt hát egyet, míg a rémség a két elffel van elfoglalva. Tervei szerin az undormányos potrohba próbálja beleszúrni. Nem abban a reménykedik, hogy hat majd rá a méreg, hisz a saját ivadékai lehettek azok, amiket korábban elintéztek, hanem az elv az, hogy ha egy ilyen fullánk átvitte Pycta páncélját - márpedig úgy ment át rajta, mint kés a vajon -, akkor a pókpáncél sem jelenthet akadályt. Ha sikerül beledöfnie, akkor rögtön meg is kísérli kirántani és úgy ugrik fürgén hátra, ha nem, akkor elkönyveli újabb halva született ötletként.*
A hozzászólás írója (Nievesha del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.18 10:33:13
*És a szerencse ezúttal is elkerüli a lányt, meglehet, hogy a dolog valójában nem is szerencse kérdése, hanem egyszerűen csak túl gyenge ahhoz, hogy kárt tegyen az undormányos pókban? Hosszasan mélázhatna azon, hogy a harchoz - nemcsak ehhez, hanem a jövőbeliekhez is - többre van szükség, mint a puszta szerencse, erősnek kell lenni, de legalább egy minimális harci képzettségre szükség van. Niev nem egy nagy harcos - de még azzá válhat -, viszont elég ügyes, nagyon okos és a csizmájának köszönhetően még gyors is, ezek pedig olyan dolgok, amiket az előnyére fordíthat, vagy legalábbis megpróbálhatja.
Az már bebizonyosodott, hogy a karddal nem tudja megvágni, azonban van nála azok közül a fullánkok korábban kimetszettek a tetemekből, előránt hát egyet, míg a rémség a két elffel van elfoglalva. Tervei szerin az undormányos potrohba próbálja beleszúrni. Nem abban a reménykedik, hogy hat majd rá a méreg, hisz a saját ivadékai lehettek azok, amiket korábban elintéztek, hanem az elv az, hogy ha egy ilyen fullánk átvitte Pycta páncélját - márpedig úgy ment át rajta, mint kés a vajon -, akkor a pókpáncél sem jelenthet akadályt. Ha sikerül beledöfnie, akkor rögtön meg is kísérli kirántani és úgy ugrik fürgén hátra, ha nem, akkor elkönyveli újabb halva született ötletként.*
A hozzászólás írója (Nievesha del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.18 10:33:13
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:26:53
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*A találat egy pillanatnyi siker, de korai az elf öröme. Hatalmas ellenségük gond nélkül indul újabb rohamra. A nyílvessző mintha nem is zavarná, úgy áll ki belőle, mint valami dísz. Pyctának sikerült kitérni és most a kócos elfen a sor. Hallja távolról a tippet, ami jól jön. Annyira bízik íjában, hogy majdnem el is feledkezett az úrnő ajándékáról. Holott a lándzsát nem virágkarónak kapta Eeyrtől. Megcseréli az íjjal és a pókra szegezve vár. Alarach nagy és gyors, az elf szíve a torkában dobog, de helyben marad. Muszáj megpróbálnia. A nyílvessző nem vitte át azt a bőrt, de az erdőlándzsát Eeyr készítette. ~ Tudta, mivel állunk szemben, működnie kell! ~ Ezzel erősíti magát, miközben reméli, hogy nem ezek lesznek az utolsó gondolatai.*
*A találat egy pillanatnyi siker, de korai az elf öröme. Hatalmas ellenségük gond nélkül indul újabb rohamra. A nyílvessző mintha nem is zavarná, úgy áll ki belőle, mint valami dísz. Pyctának sikerült kitérni és most a kócos elfen a sor. Hallja távolról a tippet, ami jól jön. Annyira bízik íjában, hogy majdnem el is feledkezett az úrnő ajándékáról. Holott a lándzsát nem virágkarónak kapta Eeyrtől. Megcseréli az íjjal és a pókra szegezve vár. Alarach nagy és gyors, az elf szíve a torkában dobog, de helyben marad. Muszáj megpróbálnia. A nyílvessző nem vitte át azt a bőrt, de az erdőlándzsát Eeyr készítette. ~ Tudta, mivel állunk szemben, működnie kell! ~ Ezzel erősíti magát, miközben reméli, hogy nem ezek lesznek az utolsó gondolatai.*
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-16 13:42:33
Üzenet elküldve: 2022-03-16 13:42:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*AZ irbisszel kiegészülve sikerül felvenni a harcot a hatalmas pókkal. Megosztva a figyelmét több, komolyabb sebet is ejtenek Alarachon. Ha Nievesha és Rírion próbálkozásai nem is érnek célt még, épp annyira zavarják meg a bestiát, hogy árthassanak neki csapatban. Ez a taktika beválni látszik és az erdőmélyi elf nem is kívánna eltérni tőle. A túlerő az oldalukon áll és feléjük billenti a serpenyő mérlegét. Most még.
A bestiának végül sikerül ugyan leráznia magáról Xauzurt, de a nagymacska puhán ér talajt nem messze a páncélos prófétától. Ám nincs idő örülni a győztes csatának, hisz a háború még koránt sem ért véget. Xauzur után a jól helyezkedő csuhátlan csuhás is sikeresen támad kihasználva az irbisz miatt megzavarodott pókot. Fényből kovácsolt mesterkardjával sikerül egy második lábától is megszabadítani. Az erdőmélyi elf érzi, milyen erők dolgoznak a szörnyetegben és ha nem volna olyan erőnlétben, amilyenben van, bizonyosan rosszabbul járhatna.
Mindhárman más irányból fogják közre a pókot és ha a harc miatt másképp is alakulna, igyekszik úgy mozogni, hogy megtartsák ezt a felállást. Alarach talán alábecsülte őket, nem számított ilyen ellenállásra, ám most már késő. A bestia hatalmas testét forgatva igyekszik újabb célpontot keresni magának és végül az erdőmélyi elfet szemeli ki magának. A korábbi elgondolást, hogy egy ekkora termetű pók nem tud ugrani, sutba is dobhatja, mert Alarach elrugaszkodik és ugorva fullánkjával támad. Már volt szerencséje egy ilyen döféshez, így azonnal mozdul, hogy a vállán átgurulva kerülje el a földet érő pókot. Amikor sikerrel jár, azonnal emelkedik fel, mert a bestia már robog is a távolabb lévő Rírion felé. Úgy tűnik, rohamozni kíván.*
- Használd a lándzsát! *Kiált oda a páncélos próféta az ifjú elfnek, ahogy immáron talpon, maga is futni kezdjen Alarach után. A lándzsa tökéletesen alkalmas egy roham megtörésére és csak reméli, hogy Rírion érteni fogja, mire gondol. Medvékre is így vadásznak bizonyos tájakon. A rohamozó medve önmagát nyársalja fel saját tömegétől hajtva a kitámasztott, jó ütemben felemelt szálfegyveren.
Bárhogy is legyen, a pókszörny most az ifjú elfet célozza. A csuhátlan csuhás minden gyorsaságát beleadja, hogy beérje Alarachot, úgy igazítva útvonalán, hogy a Rírionnal összecsapó szörny torába csapódhasson bele a lábak tövénél, szúrásra tartott és két kézzel megtámasztott mesterpengével.*
*AZ irbisszel kiegészülve sikerül felvenni a harcot a hatalmas pókkal. Megosztva a figyelmét több, komolyabb sebet is ejtenek Alarachon. Ha Nievesha és Rírion próbálkozásai nem is érnek célt még, épp annyira zavarják meg a bestiát, hogy árthassanak neki csapatban. Ez a taktika beválni látszik és az erdőmélyi elf nem is kívánna eltérni tőle. A túlerő az oldalukon áll és feléjük billenti a serpenyő mérlegét. Most még.
A bestiának végül sikerül ugyan leráznia magáról Xauzurt, de a nagymacska puhán ér talajt nem messze a páncélos prófétától. Ám nincs idő örülni a győztes csatának, hisz a háború még koránt sem ért véget. Xauzur után a jól helyezkedő csuhátlan csuhás is sikeresen támad kihasználva az irbisz miatt megzavarodott pókot. Fényből kovácsolt mesterkardjával sikerül egy második lábától is megszabadítani. Az erdőmélyi elf érzi, milyen erők dolgoznak a szörnyetegben és ha nem volna olyan erőnlétben, amilyenben van, bizonyosan rosszabbul járhatna.
Mindhárman más irányból fogják közre a pókot és ha a harc miatt másképp is alakulna, igyekszik úgy mozogni, hogy megtartsák ezt a felállást. Alarach talán alábecsülte őket, nem számított ilyen ellenállásra, ám most már késő. A bestia hatalmas testét forgatva igyekszik újabb célpontot keresni magának és végül az erdőmélyi elfet szemeli ki magának. A korábbi elgondolást, hogy egy ekkora termetű pók nem tud ugrani, sutba is dobhatja, mert Alarach elrugaszkodik és ugorva fullánkjával támad. Már volt szerencséje egy ilyen döféshez, így azonnal mozdul, hogy a vállán átgurulva kerülje el a földet érő pókot. Amikor sikerrel jár, azonnal emelkedik fel, mert a bestia már robog is a távolabb lévő Rírion felé. Úgy tűnik, rohamozni kíván.*
- Használd a lándzsát! *Kiált oda a páncélos próféta az ifjú elfnek, ahogy immáron talpon, maga is futni kezdjen Alarach után. A lándzsa tökéletesen alkalmas egy roham megtörésére és csak reméli, hogy Rírion érteni fogja, mire gondol. Medvékre is így vadásznak bizonyos tájakon. A rohamozó medve önmagát nyársalja fel saját tömegétől hajtva a kitámasztott, jó ütemben felemelt szálfegyveren.
Bárhogy is legyen, a pókszörny most az ifjú elfet célozza. A csuhátlan csuhás minden gyorsaságát beleadja, hogy beérje Alarachot, úgy igazítva útvonalán, hogy a Rírionnal összecsapó szörny torába csapódhasson bele a lábak tövénél, szúrásra tartott és két kézzel megtámasztott mesterpengével.*
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-15 21:57:33
Üzenet elküldve: 2022-03-15 21:57:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Alarach vakon nyúlkál a hátán kapaszkodó, s közben őt vadul marcangoló irbisz után. Vaskos lábával sikeresen söpri le magáról az állatot, de a nagymacska ügyesen landol a földön. Oldalazva tartja ragadozótekintetét a pókon, morogva várva az alkalmat, hogy ismét lecsaphasson.
Harapása nyomán a pók mellső jobbjából sűrű, ragacsos vér hullik alá. A vadállat szinte kiharapta a végtagot a pókból, ki most heves fújtatás közepette igyekszik megállapodni. Nem megy ez azonban olyan könnyen, elvégre a két, felé meredő pengén kívül egy nyíl is tart irányába.
Pycta jól kalkulál. A bestia szinte megállapodik a pengében, fülsüketítő sivítás közepette rántva lábát odébb. Ha az elf nem lenne ilyen jó erőben, bizonyosan kirántaná a kezéből a pengét, legyen az fémből vagy fényből. A kard szinte átviszi Alarach leghátsó balját, mit a mellső jobbjához hasonlatosan, immáron szinte csak vonszol.
Nievesha az elf trükkjével él, ám ezúttal sincs szerencséje. A mesterkard erőtlenül vásik el a póklábon. Mintha csak sziklának ütötte volna, éppen, hogy szikrát nem vet a csapás közben.
Fänririon mindeközben céloz és lő. Érzi a szervezetébe juttatott varázsital hatását, s keze sem remeg meg. A nyílvessző sebesen suhan, de a pók fejét éppen, hogy elvéti. Helyette valahova mellé, a pók oldalába fúródik, s ott is marad. A vaskos bőr megfogja a nyilat, Fänrírionnak ezúttal nem volt szerencséje.
Ellenfelük végül jó pár lépésről szemléli a Xauzurral kiegészült triót. Fújtat, prüszköl, csáprágóit csattogtatja feléjük. Sárga szemeit szüntelen járatja közöttük. Talán alábecsülte őket. Két, immáron szinte használhatatlan végtagja tanúja ennek. Hosszú és magányos pihenőre lesz szüksége odújában a regenerálódáshoz, ha itt végzett...
Tekintete végül Xauzurról Pyctára téved, s rohamra indul. Ezúttal nem eltiporni akarja az elfet, még ha talán elsőre úgy is látszik. Az utolsó pillanatban nagyot szökken, hogy a potrohán éktelenkedő, hatalmas fullánkját használva vesse rá magát az elfre. A szerzetes azonban gyors és agilis, s noha a kitéréshez minden bizonnyal el kell vetődnie, képes kitérni. Alarach nem teketóriázik azonban sokat, erre már ráhibázott. Ahogy földet ér, minden erejét beleadva robog a következő célpontja felé, aki ezúttal nem más, mint Fänrírion.*
*Alarach vakon nyúlkál a hátán kapaszkodó, s közben őt vadul marcangoló irbisz után. Vaskos lábával sikeresen söpri le magáról az állatot, de a nagymacska ügyesen landol a földön. Oldalazva tartja ragadozótekintetét a pókon, morogva várva az alkalmat, hogy ismét lecsaphasson.
Harapása nyomán a pók mellső jobbjából sűrű, ragacsos vér hullik alá. A vadállat szinte kiharapta a végtagot a pókból, ki most heves fújtatás közepette igyekszik megállapodni. Nem megy ez azonban olyan könnyen, elvégre a két, felé meredő pengén kívül egy nyíl is tart irányába.
Pycta jól kalkulál. A bestia szinte megállapodik a pengében, fülsüketítő sivítás közepette rántva lábát odébb. Ha az elf nem lenne ilyen jó erőben, bizonyosan kirántaná a kezéből a pengét, legyen az fémből vagy fényből. A kard szinte átviszi Alarach leghátsó balját, mit a mellső jobbjához hasonlatosan, immáron szinte csak vonszol.
Nievesha az elf trükkjével él, ám ezúttal sincs szerencséje. A mesterkard erőtlenül vásik el a póklábon. Mintha csak sziklának ütötte volna, éppen, hogy szikrát nem vet a csapás közben.
Fänririon mindeközben céloz és lő. Érzi a szervezetébe juttatott varázsital hatását, s keze sem remeg meg. A nyílvessző sebesen suhan, de a pók fejét éppen, hogy elvéti. Helyette valahova mellé, a pók oldalába fúródik, s ott is marad. A vaskos bőr megfogja a nyilat, Fänrírionnak ezúttal nem volt szerencséje.
Ellenfelük végül jó pár lépésről szemléli a Xauzurral kiegészült triót. Fújtat, prüszköl, csáprágóit csattogtatja feléjük. Sárga szemeit szüntelen járatja közöttük. Talán alábecsülte őket. Két, immáron szinte használhatatlan végtagja tanúja ennek. Hosszú és magányos pihenőre lesz szüksége odújában a regenerálódáshoz, ha itt végzett...
Tekintete végül Xauzurról Pyctára téved, s rohamra indul. Ezúttal nem eltiporni akarja az elfet, még ha talán elsőre úgy is látszik. Az utolsó pillanatban nagyot szökken, hogy a potrohán éktelenkedő, hatalmas fullánkját használva vesse rá magát az elfre. A szerzetes azonban gyors és agilis, s noha a kitéréshez minden bizonnyal el kell vetődnie, képes kitérni. Alarach nem teketóriázik azonban sokat, erre már ráhibázott. Ahogy földet ér, minden erejét beleadva robog a következő célpontja felé, aki ezúttal nem más, mint Fänrírion.*
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-03-10 12:33:42
Üzenet elküldve: 2022-03-10 12:33:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Nievnek ezúttal nincs szerencséje, meglehet, hogy túl gyenge, vagy túl béndzsa, de a mesterkard pengéje lecsúszik a rusnyaság lábáról. Talán kicsit szerencséje is van, mert a rémség nem vele törődik, hanem inkább Pyctával, hogy azért, mert az elf van-e az összes szeme előtt, vagy őt veszélyesebbnek gondolja, az mindegy is. Azt meg Niev nem is érzékeli, hogy Rírion nyila nem talál, de talán jobb is, hogy csak önmagára figyel, meg valamicskét Xauzurra. Úgy tűnik, hogy egyedül Xauzur az, aki sikereket ér el, mert az undormány forgással próbálja lerázni magáról.
Niev csak egy szívdobbanásnyi időt vár ki, hogy meglássa Xauzur biztonságban és épségben ér-e földet. Bár Niev cselekvését ez a körülmény csak annyiban fogja befolyásolni, hogy ha Xauzurnak a bajsza szála is meggörbült, akkor csak sokkal dühösebb lesz, mint amennyire már amúgy is az.
Bár nem feltétlenül látja azt, hogy Pycta éppen mit csinál, de ő is valami hasonlóra készül, azzal a különbséggel, hogy neki nincsen alkarvédője, hogy azon támassza meg a pengét, úgyhogy kénytelen jól megvetni a lábát, ahogy maga előtt tartja két kézzel a kardot. Ha szerencséje van, akkor a pók tényleg belepörög valamelyik lábával, vagy egyéb részével, ha nagyon nagy szerencséje van, akkor még arra is van ideje, hogy ezután odébb tudjon ugrani.*
*Nievnek ezúttal nincs szerencséje, meglehet, hogy túl gyenge, vagy túl béndzsa, de a mesterkard pengéje lecsúszik a rusnyaság lábáról. Talán kicsit szerencséje is van, mert a rémség nem vele törődik, hanem inkább Pyctával, hogy azért, mert az elf van-e az összes szeme előtt, vagy őt veszélyesebbnek gondolja, az mindegy is. Azt meg Niev nem is érzékeli, hogy Rírion nyila nem talál, de talán jobb is, hogy csak önmagára figyel, meg valamicskét Xauzurra. Úgy tűnik, hogy egyedül Xauzur az, aki sikereket ér el, mert az undormány forgással próbálja lerázni magáról.
Niev csak egy szívdobbanásnyi időt vár ki, hogy meglássa Xauzur biztonságban és épségben ér-e földet. Bár Niev cselekvését ez a körülmény csak annyiban fogja befolyásolni, hogy ha Xauzurnak a bajsza szála is meggörbült, akkor csak sokkal dühösebb lesz, mint amennyire már amúgy is az.
Bár nem feltétlenül látja azt, hogy Pycta éppen mit csinál, de ő is valami hasonlóra készül, azzal a különbséggel, hogy neki nincsen alkarvédője, hogy azon támassza meg a pengét, úgyhogy kénytelen jól megvetni a lábát, ahogy maga előtt tartja két kézzel a kardot. Ha szerencséje van, akkor a pók tényleg belepörög valamelyik lábával, vagy egyéb részével, ha nagyon nagy szerencséje van, akkor még arra is van ideje, hogy ezután odébb tudjon ugrani.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957