Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-01 22:29:32
Üzenet elküldve: 2022-06-01 22:29:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Nagyot ásít, s hogy el ne aludjon, újra feláll és körbesétálja párszor a tüzet, majd Pajtáséknál megállva néz el a lenyugvó napkorong felé. *
– Hej, de jól gyünne mostan egy jó öreg artheniori! * Persze Morwon nem válogatós, bármilyen sört elfogadna most, meg úgy általában bármikor. Napok óta nem ivott mást, csak vizet, így már kezd elfogyni belőle a jókedv. Eszébe jut az ördögvigyor-készlete, amit bármikor elővehetne, de úgy véli, az nem lenne tisztességes, ha ő csak pipázgatna, míg a többiek életüket kockáztatva járják az erdőt. Ha nagyon akarná, erre is találna kiskaput, ám úgy dönt, ma nem fog a tudatmódosítóval élni. Akkor hát mivel üsse el az időt? Nem lát még egy árva mókust sem, úgyhogy kénytelen magát szórakoztatni, merthogy a hátasok nyelvét még a varázsital elfogyasztása után sem beszéli. Úgyhogy visszamegy a tűzhöz, ott leül és öblös hangján énekelni kezdi legújabb költeményét. *
Erdő mélyén sötét kő,
Körbe-körbe erdő nő,
Szeretem a körtét,
Meg a vadhúst is.
Sötét erdő, sötét kő,
Erdőszellem, tölgyerdő,
Adjál nekem ennem,
Éhes vagyok, biza'!
Sötét kövön gomba nő,
Azalatt meg hangya jő…
* A hirtelen íródott mű hirtelen félbeszakad, mivel az óriás rendkívüli felfedezést tesz. Tágra nyílt szemekkel néz be a fák közé, feláll és boldogan felkiált. *
– Rájöttem! Tudom, hogyan találunk hangyákokat! Már csak azt kő tudnom, mitet esznek a hangyákok, s azt tennénk a gomba alá! * Társai valószínűleg még hallótávolságon kívül vannak, de a hatalmas felfedezést gyorsan meg kellett osztania, ha mással nem, hát az erdő fáival. Hacsak nem érkezik válasz, visszaül és halkan kezdi ismételgetni az újonnan szerzett tudását, nehogy elfelejtse, mire a többiek visszatérnek. *
– Gondolj, gondolj! A hangyákok mitet esznek? Azt kő nekik adni, oszt' eljőnek érte, mi meg követjük űket. Mitet esznek a hangyákok? Fákat? Leveleket? Húst? Mitet esznek a hangyákok?
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Nagyot ásít, s hogy el ne aludjon, újra feláll és körbesétálja párszor a tüzet, majd Pajtáséknál megállva néz el a lenyugvó napkorong felé. *
– Hej, de jól gyünne mostan egy jó öreg artheniori! * Persze Morwon nem válogatós, bármilyen sört elfogadna most, meg úgy általában bármikor. Napok óta nem ivott mást, csak vizet, így már kezd elfogyni belőle a jókedv. Eszébe jut az ördögvigyor-készlete, amit bármikor elővehetne, de úgy véli, az nem lenne tisztességes, ha ő csak pipázgatna, míg a többiek életüket kockáztatva járják az erdőt. Ha nagyon akarná, erre is találna kiskaput, ám úgy dönt, ma nem fog a tudatmódosítóval élni. Akkor hát mivel üsse el az időt? Nem lát még egy árva mókust sem, úgyhogy kénytelen magát szórakoztatni, merthogy a hátasok nyelvét még a varázsital elfogyasztása után sem beszéli. Úgyhogy visszamegy a tűzhöz, ott leül és öblös hangján énekelni kezdi legújabb költeményét. *
Erdő mélyén sötét kő,
Körbe-körbe erdő nő,
Szeretem a körtét,
Meg a vadhúst is.
Sötét erdő, sötét kő,
Erdőszellem, tölgyerdő,
Adjál nekem ennem,
Éhes vagyok, biza'!
Sötét kövön gomba nő,
Azalatt meg hangya jő…
* A hirtelen íródott mű hirtelen félbeszakad, mivel az óriás rendkívüli felfedezést tesz. Tágra nyílt szemekkel néz be a fák közé, feláll és boldogan felkiált. *
– Rájöttem! Tudom, hogyan találunk hangyákokat! Már csak azt kő tudnom, mitet esznek a hangyákok, s azt tennénk a gomba alá! * Társai valószínűleg még hallótávolságon kívül vannak, de a hatalmas felfedezést gyorsan meg kellett osztania, ha mással nem, hát az erdő fáival. Hacsak nem érkezik válasz, visszaül és halkan kezdi ismételgetni az újonnan szerzett tudását, nehogy elfelejtse, mire a többiek visszatérnek. *
– Gondolj, gondolj! A hangyákok mitet esznek? Azt kő nekik adni, oszt' eljőnek érte, mi meg követjük űket. Mitet esznek a hangyákok? Fákat? Leveleket? Húst? Mitet esznek a hangyákok?
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-31 13:21:44
Üzenet elküldve: 2022-05-31 13:21:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Nem elég, hogy kezd hűvösebb lenni, emellett sötétedik és nem is találnak semmit. Bosszantó, és a mosolya egyre csak hervadtabb, amíg le nem foszlik bájos arcáról. Igazán nyűgösnek érzi magát, lépései, mint a tóba dobott zongora, olyan halkak. Ha létezik is süket állat a fák között, talán még azok is meghallják, hogy merre jár Aniss Luendell. *
- Jó. * Próbál magából kisajtolni egy mosolyot, de nem sikerül. Hallhatóan rosszkedvű annak ellenére, hogy sikerült néhány finom bogyót begyűjteniük. Talán reggelire elég lesz, hogy ne haljanak éhen, másra nemigen. Fáradtan húzza magát a legszebb elf után, akit valaha látott. Igaz, eddig ő volt az egyetlen, vagy nem volt a többi elég emlékezetes Syndrához képest, hogy feltűnjön neki. *
- Szerintem sincs már sok értelme, későn érkeztünk és én nagyon szerencsétlen vagyok. * Kezd szipogni, néhány könnycsepp már ki is gördül az arcára. Hiába, nincs hozzászokva az efféle meneteléshez. Egyébként is vágja már a bőrvért itt-ott, érzi, hogy nem éppen illatos, még akkor sem, ha nem izzadt még meg. Nem szokott hozzá, hogy ilyen sokat gyalogoljon, meg amúgy is sötét van és hideg. Szerencsére az elf lány kacaja kicsit felvidítja, de nem tart sokáig ez, viszont erőt vesz magán és kitörli a könnycseppeket a szemeiből. Már csak abban reménykedik, hogy a kis nyavadt jelei segítségével visszatalálnak Morwonhoz. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Nem elég, hogy kezd hűvösebb lenni, emellett sötétedik és nem is találnak semmit. Bosszantó, és a mosolya egyre csak hervadtabb, amíg le nem foszlik bájos arcáról. Igazán nyűgösnek érzi magát, lépései, mint a tóba dobott zongora, olyan halkak. Ha létezik is süket állat a fák között, talán még azok is meghallják, hogy merre jár Aniss Luendell. *
- Jó. * Próbál magából kisajtolni egy mosolyot, de nem sikerül. Hallhatóan rosszkedvű annak ellenére, hogy sikerült néhány finom bogyót begyűjteniük. Talán reggelire elég lesz, hogy ne haljanak éhen, másra nemigen. Fáradtan húzza magát a legszebb elf után, akit valaha látott. Igaz, eddig ő volt az egyetlen, vagy nem volt a többi elég emlékezetes Syndrához képest, hogy feltűnjön neki. *
- Szerintem sincs már sok értelme, későn érkeztünk és én nagyon szerencsétlen vagyok. * Kezd szipogni, néhány könnycsepp már ki is gördül az arcára. Hiába, nincs hozzászokva az efféle meneteléshez. Egyébként is vágja már a bőrvért itt-ott, érzi, hogy nem éppen illatos, még akkor sem, ha nem izzadt még meg. Nem szokott hozzá, hogy ilyen sokat gyalogoljon, meg amúgy is sötét van és hideg. Szerencsére az elf lány kacaja kicsit felvidítja, de nem tart sokáig ez, viszont erőt vesz magán és kitörli a könnycseppeket a szemeiből. Már csak abban reménykedik, hogy a kis nyavadt jelei segítségével visszatalálnak Morwonhoz. *
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-31 08:26:25
Üzenet elküldve: 2022-05-31 08:26:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Mindenki tart valamitől, Syndra pedig a bukást tartja legfőbb ellenségének. Az erdő mintha ellenségként gondolna rá, se nyomot, sem pedig hasznos növényeket nem talál. Még a sötétedést sem tudja ténylegesen felmérni, így arca természet ellenesen haragot szimbolizál. Fogai között halkan passzírozza ki a szavakat, amit még Aniss is alig érthet. *
- Térjünk vissza.
* Húzza el a száját csalódottan. A jelölések sem úgy sikerültek, ahogyan elképzelte, de ezen nincs semmi meglepő, hisz a fa vastagsága és keménysége nem éppen segédkezik a művelet elvégzésében.
Reményei szerint könnyedén vissza talál a táborhoz, a jelöléseket követve. Nem mentek el messzire, de továbbra is bekészített vesszővel halad tovább. ~ A medve nem játék, de háziállatnak elfogadnám. ~ Tör ki egy pillanatra szomorúságából, Aniss felé fordítja fejét, hogy tekintetét keresse. *
- Ez így halott ügy, az egész erdőt felverjük. A szél sincs mellettünk, melegedjünk meg a tűznél. Remélem az óriás nem találta meg a két napi hideg élelmem.
* Kacag fel az elf, hogy magában enyhítse kicsit a nyomást. Nem is érti, hogy miért történik vele ennyi szerencsétlenség, a vadászatok sem mennek úgy, sem pedig az élelem keresés. A sivatagi körülmények között soha nem volt gondja, ott is talált vizet, ahol más szomjan hallt volna. De az is teljesen más volt számára, hisz ott nőtt fel. Ha eléri a tábortüzet, akkor gyorsan magához veszi a kikészített élelmet. Ha ezekből nem teljesül semmi, akkor csalódott fejjel készíti ki magának, hogy aztán szótlanul sértődött fejjel üljön le a tűz mellé. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.31 08:27:00
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Mindenki tart valamitől, Syndra pedig a bukást tartja legfőbb ellenségének. Az erdő mintha ellenségként gondolna rá, se nyomot, sem pedig hasznos növényeket nem talál. Még a sötétedést sem tudja ténylegesen felmérni, így arca természet ellenesen haragot szimbolizál. Fogai között halkan passzírozza ki a szavakat, amit még Aniss is alig érthet. *
- Térjünk vissza.
* Húzza el a száját csalódottan. A jelölések sem úgy sikerültek, ahogyan elképzelte, de ezen nincs semmi meglepő, hisz a fa vastagsága és keménysége nem éppen segédkezik a művelet elvégzésében.
Reményei szerint könnyedén vissza talál a táborhoz, a jelöléseket követve. Nem mentek el messzire, de továbbra is bekészített vesszővel halad tovább. ~ A medve nem játék, de háziállatnak elfogadnám. ~ Tör ki egy pillanatra szomorúságából, Aniss felé fordítja fejét, hogy tekintetét keresse. *
- Ez így halott ügy, az egész erdőt felverjük. A szél sincs mellettünk, melegedjünk meg a tűznél. Remélem az óriás nem találta meg a két napi hideg élelmem.
* Kacag fel az elf, hogy magában enyhítse kicsit a nyomást. Nem is érti, hogy miért történik vele ennyi szerencsétlenség, a vadászatok sem mennek úgy, sem pedig az élelem keresés. A sivatagi körülmények között soha nem volt gondja, ott is talált vizet, ahol más szomjan hallt volna. De az is teljesen más volt számára, hisz ott nőtt fel. Ha eléri a tábortüzet, akkor gyorsan magához veszi a kikészített élelmet. Ha ezekből nem teljesül semmi, akkor csalódott fejjel készíti ki magának, hogy aztán szótlanul sértődött fejjel üljön le a tűz mellé. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.31 08:27:00
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-30 13:55:48
Üzenet elküldve: 2022-05-30 13:55:48
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A medve szereti a málnát, ez tudvalevő és az, hogy a bokrok aljában megtalálják a nyomokat, sok jóra nem enged következtetni. Erdőmélye háborítatlan vadon, itt csak az erdő törvényei léteznek, kevésszer lép be a fajok közül valamelyik, hogy csendjét, békéjét háborgassa. Aki pedig mégis, valószínűleg okkal teszi és felkészült a viszontagságokra.
Syndta tanácsokkal látná el Anisst az erdővel kapcsolatban, de gyorsan rájöhetnek, hogy mondani könnyebb, mint tenni. A talajt összefüggő avarréteg fedi, ami minden lépésüknél ropog és nem is nagyon látják, mi lapul alatt, kisebb lehullott gallyak törik meg az erdő természetes hangjait.
Amikor Aniss az első jelet akarja az előtte álló vaskos fa kérgébe vésni, felélénkül a szél, belekap a hajába, az avar halkan zizeg fel a lábuk alatt. Ha pedig a lány neki is áll, rá kell jönnie, hogy nem két pillanat látható jelet vésni a törzs kemény kérgébe, ám ettől még sikerülhet.
Syndra további nyomokat keres a talajon, de rá nem lel másikat, se a medvéét, se más állatét. A lombok alatt pedig nehéz megmondani, hogy mennyire sötétedik, az idő múlását is nehéz megmondani az állandó alkonyi fényben, csak saját tapasztalataikra hagyatkozhatnak.
A keresést folytatják, de az egyre gyérülő látási viszonyok mellet nem járnak sikerrel, a málna mellett nem találnak semmi mást, ami hasznukra lehet.
A tábortűznél maradó óriás ideje békésen telik, míg társai a vadont járják. Nem is látja már őket jó ideje, így van lehetősége megtapasztalni az erdő csendjét és mivoltát. Évszázados fák veszik körbe, a lombok halkan zizegnek felette ahogy a szél beléjük kap, az erdő édes dallama körbeöleli, magával ragadja.
A táskából előhalászott bájital a szomját ugyan nem oltja, de kiélesedett figyelmével figyelheti a vadont, keresheti összefüggéseit és átélheti körforgását, morfondírozhat íratlan törvényein, megtapasztalhatja nyugalmát és béjékét.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A medve szereti a málnát, ez tudvalevő és az, hogy a bokrok aljában megtalálják a nyomokat, sok jóra nem enged következtetni. Erdőmélye háborítatlan vadon, itt csak az erdő törvényei léteznek, kevésszer lép be a fajok közül valamelyik, hogy csendjét, békéjét háborgassa. Aki pedig mégis, valószínűleg okkal teszi és felkészült a viszontagságokra.
Syndta tanácsokkal látná el Anisst az erdővel kapcsolatban, de gyorsan rájöhetnek, hogy mondani könnyebb, mint tenni. A talajt összefüggő avarréteg fedi, ami minden lépésüknél ropog és nem is nagyon látják, mi lapul alatt, kisebb lehullott gallyak törik meg az erdő természetes hangjait.
Amikor Aniss az első jelet akarja az előtte álló vaskos fa kérgébe vésni, felélénkül a szél, belekap a hajába, az avar halkan zizeg fel a lábuk alatt. Ha pedig a lány neki is áll, rá kell jönnie, hogy nem két pillanat látható jelet vésni a törzs kemény kérgébe, ám ettől még sikerülhet.
Syndra további nyomokat keres a talajon, de rá nem lel másikat, se a medvéét, se más állatét. A lombok alatt pedig nehéz megmondani, hogy mennyire sötétedik, az idő múlását is nehéz megmondani az állandó alkonyi fényben, csak saját tapasztalataikra hagyatkozhatnak.
A keresést folytatják, de az egyre gyérülő látási viszonyok mellet nem járnak sikerrel, a málna mellett nem találnak semmi mást, ami hasznukra lehet.
A tábortűznél maradó óriás ideje békésen telik, míg társai a vadont járják. Nem is látja már őket jó ideje, így van lehetősége megtapasztalni az erdő csendjét és mivoltát. Évszázados fák veszik körbe, a lombok halkan zizegnek felette ahogy a szél beléjük kap, az erdő édes dallama körbeöleli, magával ragadja.
A táskából előhalászott bájital a szomját ugyan nem oltja, de kiélesedett figyelmével figyelheti a vadont, keresheti összefüggéseit és átélheti körforgását, morfondírozhat íratlan törvényein, megtapasztalhatja nyugalmát és béjékét.*
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-25 12:39:02
Üzenet elküldve: 2022-05-25 12:39:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* A lányok már jó pár perce bementek az erdőbe, úgyhogy Morwonnak maradnak a négylábúak. Ők azonban nem épp szószátyárok, úgyhogy óriásunk hamar fel is adja, hogy szóra bírja őket. A tűz körül ülve eszébe jutnak azok az éjjelek, amikor Thargarod erődjét kellett vigyáznia, meg az is, hogy néhány esetet leszámítva csak baglyokat, tücsköket, esetleg rókákat látott. Persze ennek is lehet örülni, de így visszaemlékezve igencsak unalmas esték voltak azok – jobban örült volna annak, ha legalább néhanapján arra támolygott volna egy élőhaló vagy legalább egy veszett farkas. Ahogy a tüzet nézi, eszébe jutnak a régi amon ruadhi barátai is: Akheel, Learon, Trodd és még sorolhatnánk. Aztán eszébe jut Draks, a törpe. Ő nem volt Tharg és ami azt illeti, már a nevére sem emlékszik. Pár éve együtt utaztak valahova, talán egy-két sört is megittak. Most viszont hirtelen eszébe jut a törpe és, hogy ő értett a varázsitalokhoz – legalábbis Morwonhoz képest biztosan. *
– Hö, hisz' ezek még itten vannak! * Kiált fel meglepettségében és elő is vesz egy kék színű bájitalt. Úgy tervezte, hogy a Szellemjárónak adja ezeket az italokat, hiszen ő nem ért hozzájuk, de mivel legutóbb a bolond elf nem engedte Amon Ruadh kapuján túl, nyilván az italok is nála maradtak. Most bár a szomjhalál még nem fenyegeti, megörül az üvegcséknek és gyorsan meg is issza azt, amit elővett az imént. *
– Bleh! * Pont olyan, mint legutóbb: keserű és mégis íztelen, akár az orvosság. Összehúzza száját, de végül csak lenyeli. Aztán a nyelvét kezdi harapdálni, annak reményében, hogy úgy hamarabb elmúlik a keserűség a szájából. A varázsital hatásáról mit sem tudva ül tovább a tűznél és a tájat kémleli. Érzi, ahogy fejében kissé eloszlanak a felhők, de ezt betudja annak, hogy már elég szomjas volt. Úgyhogy csak tovább ül és néz ki a fejéből. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
//Aniss, Morwon, Syndra//
* A lányok már jó pár perce bementek az erdőbe, úgyhogy Morwonnak maradnak a négylábúak. Ők azonban nem épp szószátyárok, úgyhogy óriásunk hamar fel is adja, hogy szóra bírja őket. A tűz körül ülve eszébe jutnak azok az éjjelek, amikor Thargarod erődjét kellett vigyáznia, meg az is, hogy néhány esetet leszámítva csak baglyokat, tücsköket, esetleg rókákat látott. Persze ennek is lehet örülni, de így visszaemlékezve igencsak unalmas esték voltak azok – jobban örült volna annak, ha legalább néhanapján arra támolygott volna egy élőhaló vagy legalább egy veszett farkas. Ahogy a tüzet nézi, eszébe jutnak a régi amon ruadhi barátai is: Akheel, Learon, Trodd és még sorolhatnánk. Aztán eszébe jut Draks, a törpe. Ő nem volt Tharg és ami azt illeti, már a nevére sem emlékszik. Pár éve együtt utaztak valahova, talán egy-két sört is megittak. Most viszont hirtelen eszébe jut a törpe és, hogy ő értett a varázsitalokhoz – legalábbis Morwonhoz képest biztosan. *
– Hö, hisz' ezek még itten vannak! * Kiált fel meglepettségében és elő is vesz egy kék színű bájitalt. Úgy tervezte, hogy a Szellemjárónak adja ezeket az italokat, hiszen ő nem ért hozzájuk, de mivel legutóbb a bolond elf nem engedte Amon Ruadh kapuján túl, nyilván az italok is nála maradtak. Most bár a szomjhalál még nem fenyegeti, megörül az üvegcséknek és gyorsan meg is issza azt, amit elővett az imént. *
– Bleh! * Pont olyan, mint legutóbb: keserű és mégis íztelen, akár az orvosság. Összehúzza száját, de végül csak lenyeli. Aztán a nyelvét kezdi harapdálni, annak reményében, hogy úgy hamarabb elmúlik a keserűség a szájából. A varázsital hatásáról mit sem tudva ül tovább a tűznél és a tájat kémleli. Érzi, ahogy fejében kissé eloszlanak a felhők, de ezt betudja annak, hogy már elég szomjas volt. Úgyhogy csak tovább ül és néz ki a fejéből. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-24 13:17:20
Üzenet elküldve: 2022-05-24 13:17:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
- Hát, ha sikítunk, akkor már biztos rég rossz! * Kuncog hangosan, de azért örül neki, hogy Morwi így aggódik az életük miatt. Amennyiben sikítani kell, őt nem kell félteni, biztosan fog. Végül feltápászkodik ültéből - hogy mikor ült le, már nem is tudja, de betudja annak, hogy egész nap jöttek és ez még lóháton is elég fárasztó. Előhúzza a kardját, megnézi, hogy szorul-e, de minden rendben vele. Apja megtanította, hogy mindig tartsa tisztán a fegyvert. Végül elindulnak Syndrával kettesben valami ételnézőbe, miközben az óriásukra hagyják a tűzgyújtást. *
- Van, persze. * Hogy az igazát bizonyítsa, megmutatja Syndrának a tőrét, melyet az oldalsó tokjából húz elő. Ha az elf elkéri, a kezébe adja, egyébként visszateszi a tőrhüvelybe. * - Remek ötlet Syndra! * Lelkesedik be, és egyből egy nagy ikszet farigcsál az egyik nagy fába. Emellett próbálja megjegyezni, hogy mi van a fa körül is, hátha majd a környezet is segít a visszaúton. A málnát megpróbálja eltenni a zsákjába úgy, hogy ne törjön meg, és az elf után figyelmesen botorkál. Azaz tovább kutat ehető gyümölcsök után, miközben beljebb merészkednek az erdőbe. *
- Medvével? *Hőköl hátra megrettenve, de le sem veszi a szemeit Syndra mozgó ajkairól. ~ Körözzek a fa körül, ha jön a medve! Ja, nagy fa körül! ~ Közben gépiesen bólogat, tágra nyitott szemekkel, ajkai pengévé halványodnak az eddig bájos mosolyából. *
- Jó, figyelek. Nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni! * Mondja kissé lelombozva, de próbál az utasítás szerint lépkedni. Kicsit kezd berezelni a napot kitakaró fák gyűrűjében, de szerencsére le tudja nagyrészt küzdeni az csinos elf közelsége miatt. * - De már ne menjünk túl messzire, szerintem. * Suttogja, és a sok figyelem kezdi fárasztani. Először is figyel arra, hogy viszonylag sok fakéregre tegyen nagy keresztet, figyeli az ágakat, a bokrokat gyümölcs után, de legjobban talán a lépéseit próálja meg kordában tartani abból a szempontból, hogy ne keltsen túl nagy zajt. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
- Hát, ha sikítunk, akkor már biztos rég rossz! * Kuncog hangosan, de azért örül neki, hogy Morwi így aggódik az életük miatt. Amennyiben sikítani kell, őt nem kell félteni, biztosan fog. Végül feltápászkodik ültéből - hogy mikor ült le, már nem is tudja, de betudja annak, hogy egész nap jöttek és ez még lóháton is elég fárasztó. Előhúzza a kardját, megnézi, hogy szorul-e, de minden rendben vele. Apja megtanította, hogy mindig tartsa tisztán a fegyvert. Végül elindulnak Syndrával kettesben valami ételnézőbe, miközben az óriásukra hagyják a tűzgyújtást. *
- Van, persze. * Hogy az igazát bizonyítsa, megmutatja Syndrának a tőrét, melyet az oldalsó tokjából húz elő. Ha az elf elkéri, a kezébe adja, egyébként visszateszi a tőrhüvelybe. * - Remek ötlet Syndra! * Lelkesedik be, és egyből egy nagy ikszet farigcsál az egyik nagy fába. Emellett próbálja megjegyezni, hogy mi van a fa körül is, hátha majd a környezet is segít a visszaúton. A málnát megpróbálja eltenni a zsákjába úgy, hogy ne törjön meg, és az elf után figyelmesen botorkál. Azaz tovább kutat ehető gyümölcsök után, miközben beljebb merészkednek az erdőbe. *
- Medvével? *Hőköl hátra megrettenve, de le sem veszi a szemeit Syndra mozgó ajkairól. ~ Körözzek a fa körül, ha jön a medve! Ja, nagy fa körül! ~ Közben gépiesen bólogat, tágra nyitott szemekkel, ajkai pengévé halványodnak az eddig bájos mosolyából. *
- Jó, figyelek. Nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni! * Mondja kissé lelombozva, de próbál az utasítás szerint lépkedni. Kicsit kezd berezelni a napot kitakaró fák gyűrűjében, de szerencsére le tudja nagyrészt küzdeni az csinos elf közelsége miatt. * - De már ne menjünk túl messzire, szerintem. * Suttogja, és a sok figyelem kezdi fárasztani. Először is figyel arra, hogy viszonylag sok fakéregre tegyen nagy keresztet, figyeli az ágakat, a bokrokat gyümölcs után, de legjobban talán a lépéseit próálja meg kordában tartani abból a szempontból, hogy ne keltsen túl nagy zajt. *
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:52:10
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:52:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* A málnára egy mosolyt húz ajkára, de tisztában van vele, hogy ez nagyon kevés hármukra, még ha van is élelem. A bokor alján a nyomokat átnézi. ~ Medve, a francba. ~ Megpróbálja megállapítani, hogy mennyi idős lehet a nyom. *
- Van tőröd ugye? Próbáljunk szét nézni még egy darabon, de a fák kérgét egy vastag ix-el jelöljük meg.
* Talán ez segíteni fog a vissza találásban, ha a másik fél is vevő rá, akkor néhány fánként jelzi, hogy jelőlje meg vastagon a kérgüket, hogy az úuat könnyedén megtalálhassák. A sötétedés legkisebb jelére is azonnal vissza vonulót fúj az elf. *
- Ne maradj le.
* Veszi kezébe az íját, hogy a tegezt maga mellé fordítja. *
- Ha medvével futnánk össze akkor azonnal vissza fordulunk, fára ne mássz, és keress egy vastag tőrzsű fát, és a körül kőrözz míg meg nem unja.
* Adja ki az utasítást az elf, tekintete az eddigi pajkosság helyett komolyra vált. Az erdő nem játék, még a tábortűznél sem érdemes az éberséggel alább hagyni. Tekintete a földet fürkészi, hogy talán talál még állatok nyomait. *
- Légy halk és csendes, a növények nagy zajt keltenek, de ha a lábaidat lassan emeled és megpróbálod kézzel összefogni a magas növényeket, akkor csökkenti a zajt.
* Mutatja be a lánynak. ~ Még fiatal, de bizonyára könnyen tanul. ~ Állapítja meg Anissról, de csak feltételezni tudja, vagy talán inkább remélni? *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* A málnára egy mosolyt húz ajkára, de tisztában van vele, hogy ez nagyon kevés hármukra, még ha van is élelem. A bokor alján a nyomokat átnézi. ~ Medve, a francba. ~ Megpróbálja megállapítani, hogy mennyi idős lehet a nyom. *
- Van tőröd ugye? Próbáljunk szét nézni még egy darabon, de a fák kérgét egy vastag ix-el jelöljük meg.
* Talán ez segíteni fog a vissza találásban, ha a másik fél is vevő rá, akkor néhány fánként jelzi, hogy jelőlje meg vastagon a kérgüket, hogy az úuat könnyedén megtalálhassák. A sötétedés legkisebb jelére is azonnal vissza vonulót fúj az elf. *
- Ne maradj le.
* Veszi kezébe az íját, hogy a tegezt maga mellé fordítja. *
- Ha medvével futnánk össze akkor azonnal vissza fordulunk, fára ne mássz, és keress egy vastag tőrzsű fát, és a körül kőrözz míg meg nem unja.
* Adja ki az utasítást az elf, tekintete az eddigi pajkosság helyett komolyra vált. Az erdő nem játék, még a tábortűznél sem érdemes az éberséggel alább hagyni. Tekintete a földet fürkészi, hogy talán talál még állatok nyomait. *
- Légy halk és csendes, a növények nagy zajt keltenek, de ha a lábaidat lassan emeled és megpróbálod kézzel összefogni a magas növényeket, akkor csökkenti a zajt.
* Mutatja be a lánynak. ~ Még fiatal, de bizonyára könnyen tanul. ~ Állapítja meg Anissról, de csak feltételezni tudja, vagy talán inkább remélni? *
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-23 12:29:43
Üzenet elküldve: 2022-05-23 12:29:43
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A trió úgy dönt, hogy tábort ver Erdőmélye határán és megpihennek éjszakára, mielőtt bevennék magukat a vadonba. Kintről is látni, hogy bizony odabent a sűrű erdőben a fényviszonyok teljesen mások, bár nincs éjjeli sötétség, az egymásba kapaszkodó lombok alig-alig engedik át a fényt, a fák között nincs járható, kitaposott út, csak sűrű aljnövényzet, bokrok, lehullott levelekből álló egybefüggő avarszőnyeg.
Syndra kiosztja hideg élelmének utolsó adagjait, így lehet valami a hasukban, mielőtt nyugovóra térnek, de előtte még Anissal az elf lány még elindulna, hátha találnak valamit, ami hasznos lehet, élelmet vagy más növényt.
Belépve és tíz lépést megtéve a vadonba, mintha egy függönyt húztak volna el a két lány előtt. A levegő érezhetően több fokkal hidegebb és szinte alkonyi fényviszonyok veszik körbe őket. Hallják az élő-lélegző erdő hangjait, valami motoz az avar alatt, bagoly huhog a távolban, vércse vijjog messze fent az égen a lombok felett, enyhe széltől zizegnek a levelek a fán. Talpuk alatt ropog az évszázadosnak tűnő avar, ahogy megindulnak és Syndrának már lehet benne tapasztalata, milyen könnyű az erdőben eltévedni. Itt viszont még az eget sem látni vagy a hegyeket, abban biztosak lehetnek, hogy itt hatványozottabban könnyebb elveszíteni az irányt.
Ennek ellenére Syndrának sikerül egy kisebb bokor erdei málnát találnia a növények között. Láthatóan már "megszüretelték" a termést, szegény nyomolvasási tudásával is könnyen megtalálhatja az avar alatt a méretes lábtól származó nyomokat. Medve. Ha Aniss is besegít, akkor kétszer két marék málnával lehetnek gazdagabbak, mert a fekete hajú lánynak nem sikerül semmit felfedeznie a fák között. Gyógy- vagy mérgező növényeket nem talál egyikük sem a vadonnak ezen a részén, ahogy patakot vagy csermelyt sem, ahhoz beljebb kell haladniuk valószínűleg. Most ott állnak két markukban egy-egy szerény mennyiségű málnával és dönthetnek, hogy visszamennek az óriáshoz vagy tovább keresnek.
Morwon ez idő alatt tüzet gyújt és eloszthatja a Syndrától kapott élelmet három felé, bár elég éhes, meg tudná enni az összeset. A hátasok unottan rágcsálják a füvet, ha szomjasak is, nem látni rajtuk. De egy napig biztosan nem lesz gond velük víz nélkül. A nap lassan halad a hegyek felé, közeledik az alkony és mind tudják, hogy az erdőben mindig korábban sötétedik. A vidáman pattogó tábortűz körül pedig nem történik semmi említésre méltó. A környék most nyugodt és békés.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A trió úgy dönt, hogy tábort ver Erdőmélye határán és megpihennek éjszakára, mielőtt bevennék magukat a vadonba. Kintről is látni, hogy bizony odabent a sűrű erdőben a fényviszonyok teljesen mások, bár nincs éjjeli sötétség, az egymásba kapaszkodó lombok alig-alig engedik át a fényt, a fák között nincs járható, kitaposott út, csak sűrű aljnövényzet, bokrok, lehullott levelekből álló egybefüggő avarszőnyeg.
Syndra kiosztja hideg élelmének utolsó adagjait, így lehet valami a hasukban, mielőtt nyugovóra térnek, de előtte még Anissal az elf lány még elindulna, hátha találnak valamit, ami hasznos lehet, élelmet vagy más növényt.
Belépve és tíz lépést megtéve a vadonba, mintha egy függönyt húztak volna el a két lány előtt. A levegő érezhetően több fokkal hidegebb és szinte alkonyi fényviszonyok veszik körbe őket. Hallják az élő-lélegző erdő hangjait, valami motoz az avar alatt, bagoly huhog a távolban, vércse vijjog messze fent az égen a lombok felett, enyhe széltől zizegnek a levelek a fán. Talpuk alatt ropog az évszázadosnak tűnő avar, ahogy megindulnak és Syndrának már lehet benne tapasztalata, milyen könnyű az erdőben eltévedni. Itt viszont még az eget sem látni vagy a hegyeket, abban biztosak lehetnek, hogy itt hatványozottabban könnyebb elveszíteni az irányt.
Ennek ellenére Syndrának sikerül egy kisebb bokor erdei málnát találnia a növények között. Láthatóan már "megszüretelték" a termést, szegény nyomolvasási tudásával is könnyen megtalálhatja az avar alatt a méretes lábtól származó nyomokat. Medve. Ha Aniss is besegít, akkor kétszer két marék málnával lehetnek gazdagabbak, mert a fekete hajú lánynak nem sikerül semmit felfedeznie a fák között. Gyógy- vagy mérgező növényeket nem talál egyikük sem a vadonnak ezen a részén, ahogy patakot vagy csermelyt sem, ahhoz beljebb kell haladniuk valószínűleg. Most ott állnak két markukban egy-egy szerény mennyiségű málnával és dönthetnek, hogy visszamennek az óriáshoz vagy tovább keresnek.
Morwon ez idő alatt tüzet gyújt és eloszthatja a Syndrától kapott élelmet három felé, bár elég éhes, meg tudná enni az összeset. A hátasok unottan rágcsálják a füvet, ha szomjasak is, nem látni rajtuk. De egy napig biztosan nem lesz gond velük víz nélkül. A nap lassan halad a hegyek felé, közeledik az alkony és mind tudják, hogy az erdőben mindig korábban sötétedik. A vidáman pattogó tábortűz körül pedig nem történik semmi említésre méltó. A környék most nyugodt és békés.*
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-19 19:04:52
Üzenet elküldve: 2022-05-19 19:04:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Végül csak bólint Anissnak. Keresni fogja a gyümölcsfákat, azon ne múljon a sikerük!
Ha Syndra célja az volt, hogy Morwon ne faggassa tovább a maszkról, jobbat ki sem találhatott volna. Az óriástól ugyanis oly távol állnak az álarcosbálok, mint mocsári trolltól a lovagi kultúra. Szerencsére még sosem kényszerítették efféle rendezvények látogatására, de jobbnak tartja, ha nem is kérdezősködik a részletekről. *
– Ha az nem is… Az enyém biztosan! * Nevet fel és erről eszébe is jut számszeríja, aminek aligha veszi hasznát, ha elfelejti felajzani. Úgyhogy a tűzgyújtás után a következő dolga, hogy kezébe veszi a hatalmas fegyvert, majd kis gondolkodás után leteszi maga mellé a földre. Egyelőre nem húzza fel az ideget, mivel barátain kívül semmi mozgást nem tapasztalt egyelőre a közelükben. Azonban úgy véli, itt már nem árt az elővigyázatosság, ezért is teszi könnyen elérhető helyre. *
– Bezony, a víz fontos! * Bólint. Rögtön eszébe jut Pajtás is, aki bár nem tud beszélni, ha tudna, most valószínűleg szintén helyeselne. Szerencsére Aniss szavai igencsak meggyőzőek (már azt leszámítva, hogy eddig még nem találtak őz-csapást), úgyhogy a vízhiány miatt nem aggódik óriásunk. Számos alkalommal volt már, hogy nem volt mit ennie és innia, végül mégis minden jóra fordult, hát miért épp most hagyná el a szerencséje? S, ha patakot nem is találnak, még akkor is várhatnak a következő felhőszakadásra. Ami persze érkezhet pár óra múlva és pár hat múlva is, de ahogy a megvénült Oliq Rolm, a Hegyfaló, Morwon egyik dédapája mondta volna: jobb egy elmosott falu, mint egy kiszáradt folyómeder. Bizonyára az ő idejében költöztek Morwon ősei Wegtorenből Lanawin ezen szegletébe, noha erről ő mit sem tudhat, hiszen már nagyszüleire sem emlékszik.
Syndra további megjegyzéseire csak hallgat. Noha részben igazat ad az elfnek, ezt nem köti az orrára, mert a büszkesége nem engedi. ~ Ráadásul, ha ő olyan jól tudja, miért nem szólt előbb?! ~ Viszont a tény, hogy a nő mostanáig rejtegette saját ételét egyszerre tölti el örömmel – hiszen van mit enni – és haraggal – nem Syndrára mérges, amiért nem szólt, hanem magára, amiért ő ilyen kevés ételt csomagolt az útra. *
– Höh! * Ezen most igazán meglepődik, de nem látja értelmét, hogy kérdezősködéssel húzza az időt, ezért csak egy enyhe mosolyt intéz a hosszúfülű felé. Aztán mivel már indulni készülnek, int is nekik. *
– Sok sikert! Ha bármi baj van, sikítsatok! * Nevet fel ismét jóízűen, noha ezt teljesen komolyan gondolja. Míg a többiek vadászó-gyűjtögető körútra mennek, Morwon a tüzet őrzi, aztán számszeríját kezébe véve megy egy pár kört a tábor közelében. Megáll a ló és az öszvér mellett, megsimogatja Pajtás füle tövét, aztán Syndra lován is végigsimítja hatalmas mancsát. *
– Nem vagytok túlontúl beszédesek, eh! De látom, legalább jól kigyüttök egymással! * Nevet egyet, aztán visszatér a tűzhöz és végigjáratja szemét a lassan sötétbe burkolódzó tájon és a közeli fákon hátha talál valami érdekeset. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Végül csak bólint Anissnak. Keresni fogja a gyümölcsfákat, azon ne múljon a sikerük!
Ha Syndra célja az volt, hogy Morwon ne faggassa tovább a maszkról, jobbat ki sem találhatott volna. Az óriástól ugyanis oly távol állnak az álarcosbálok, mint mocsári trolltól a lovagi kultúra. Szerencsére még sosem kényszerítették efféle rendezvények látogatására, de jobbnak tartja, ha nem is kérdezősködik a részletekről. *
– Ha az nem is… Az enyém biztosan! * Nevet fel és erről eszébe is jut számszeríja, aminek aligha veszi hasznát, ha elfelejti felajzani. Úgyhogy a tűzgyújtás után a következő dolga, hogy kezébe veszi a hatalmas fegyvert, majd kis gondolkodás után leteszi maga mellé a földre. Egyelőre nem húzza fel az ideget, mivel barátain kívül semmi mozgást nem tapasztalt egyelőre a közelükben. Azonban úgy véli, itt már nem árt az elővigyázatosság, ezért is teszi könnyen elérhető helyre. *
– Bezony, a víz fontos! * Bólint. Rögtön eszébe jut Pajtás is, aki bár nem tud beszélni, ha tudna, most valószínűleg szintén helyeselne. Szerencsére Aniss szavai igencsak meggyőzőek (már azt leszámítva, hogy eddig még nem találtak őz-csapást), úgyhogy a vízhiány miatt nem aggódik óriásunk. Számos alkalommal volt már, hogy nem volt mit ennie és innia, végül mégis minden jóra fordult, hát miért épp most hagyná el a szerencséje? S, ha patakot nem is találnak, még akkor is várhatnak a következő felhőszakadásra. Ami persze érkezhet pár óra múlva és pár hat múlva is, de ahogy a megvénült Oliq Rolm, a Hegyfaló, Morwon egyik dédapája mondta volna: jobb egy elmosott falu, mint egy kiszáradt folyómeder. Bizonyára az ő idejében költöztek Morwon ősei Wegtorenből Lanawin ezen szegletébe, noha erről ő mit sem tudhat, hiszen már nagyszüleire sem emlékszik.
Syndra további megjegyzéseire csak hallgat. Noha részben igazat ad az elfnek, ezt nem köti az orrára, mert a büszkesége nem engedi. ~ Ráadásul, ha ő olyan jól tudja, miért nem szólt előbb?! ~ Viszont a tény, hogy a nő mostanáig rejtegette saját ételét egyszerre tölti el örömmel – hiszen van mit enni – és haraggal – nem Syndrára mérges, amiért nem szólt, hanem magára, amiért ő ilyen kevés ételt csomagolt az útra. *
– Höh! * Ezen most igazán meglepődik, de nem látja értelmét, hogy kérdezősködéssel húzza az időt, ezért csak egy enyhe mosolyt intéz a hosszúfülű felé. Aztán mivel már indulni készülnek, int is nekik. *
– Sok sikert! Ha bármi baj van, sikítsatok! * Nevet fel ismét jóízűen, noha ezt teljesen komolyan gondolja. Míg a többiek vadászó-gyűjtögető körútra mennek, Morwon a tüzet őrzi, aztán számszeríját kezébe véve megy egy pár kört a tábor közelében. Megáll a ló és az öszvér mellett, megsimogatja Pajtás füle tövét, aztán Syndra lován is végigsimítja hatalmas mancsát. *
– Nem vagytok túlontúl beszédesek, eh! De látom, legalább jól kigyüttök egymással! * Nevet egyet, aztán visszatér a tűzhöz és végigjáratja szemét a lassan sötétbe burkolódzó tájon és a közeli fákon hátha talál valami érdekeset. *
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-18 21:23:11
Üzenet elküldve: 2022-05-18 21:23:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
- Hát a fákon nőnek ilyen termések. Biztos láttál már almát, meg ilyesmit. Ha olyat látsz szedd le, hátha ismeri valamelyikünk. * Mondja mosolyogva, bízik az elfben és az apja hagyatékában. hiszen rengetegszer hozott mindenféle növényt és gyümölcsöt haza az erdőből. Azt tudja, hogy gombát ne szedjenek, mert azokból sok a mérgező, így inkább az összesről lemond. Talán szerencsések lesznek és találnak pár gyümölcsöt.
A maszk eredetére ő is kíváncsi, de végül semmi izgalmasat nem mond róla Syndra, pedig már felkészült valami jó történetre. Például, hogy az elf valami szép bálon vett részt, egy maszkabálon, ahol úgy táncoltak és mulattak az ott lévők, hogy nem ismerhették fel egymást. Néha azért eszébe jut ilyesmi, hogy őt biztos felismernék a hajáról, vagy a ruházatáról, ha már látták. ~ De akkor vajon mi értelme lehet egy ilyen bálnak?! ~ Közben pedig a hangyákokról értekezik a két másik, ő pedig zavartalanul néz végig az ingoványon és már alig várja, hogy kiérjenek onnan. Végül teljesül az óhaja, hatalmas fák felé közelítenek, míg végül el is érik azokat. Syndra nyúlkálását nem veszi zokon, nem gondolja, hogy ez természetellenes lenne. *
- Igen kell víz, biztos találunk majd! Hiszen az erdőben élnek állatok, nekik meg inniuk kell, nem igaz? Apám erdőjáró volt, ő mondta, hogy ha eltévedünk, kövessünk egy őzcsapát és biztos elvezet valami itatóhoz majd. * Mondja büszkén, habár egyáltalán nem biztos, hogy pontosan emlékszik az apja tanítására. * - És ne felejtsük el, hogy itt van velünk az erdő gyermeke! Aki eddig mindig hozott élelmet! * Fordul hátra féloldalasan, nagyot mosolyogva Syndrára. Igazán hálás a tekintete, nélküle már nagy bajban lennének Aniss szerint. *
- Igen, de én nem tudtam, hogy ilyen messzire jövünk, meg nem is vagyok járatos az ilyen nagy vadászatban. Szeriontem így is lelassítottam Morwit, ő a saját tempójához lehet szokva. * Próbálja el is hárítani magáról a felelősséget, meg nem is. Kedveli az óriást, és nagyon nem szeretné, ha megsértődne ilyesmin, vagy akár bármin. Hiszen nagy barátok! Leszáll a lóról, miközben kiderül, Syndrának még van étele! Meg tudná csókolni az elfet örömében, de persze nem teszi, csak vigyorog. Éhen már nem halnak, az biztos!*
- Jó, menjünk! Ne félj Morwi, Syndra visszatalál! És egyébként sem megyünk messzire! * Próbálja megnyugtatni előre az óriást, majd elindul Syndrával az erdőbe. Próbál először gyümölcsök után nézni, a fák alsó és középső ágait mustrálja, főleg, ha felismer olyasmiket, amiken gyümölcsnek kéne az ős szerény tudásával lennie. Ha talál valamilyen bokrot és rajta termést, szól Syndrának, hogy nézze meg, már ha ő nem ismeri fel egyértelműen. Csakis olyat fog majd meg, amit ismer és még akkor is kikéri Syndra véleményét. Emellett próbál hallgatódzni is, hátha vízre bukkannak. Bár nem tudja, de ha szerencsések, nyugati irányba tartanak, legalábbis az ő lába arra vinné őket. Ha az elf nem így gondolja, akkor pedig megy utána. Mindenesetre próbál hasznos társa lenni a hosszúéletűnek a kereséskor. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
- Hát a fákon nőnek ilyen termések. Biztos láttál már almát, meg ilyesmit. Ha olyat látsz szedd le, hátha ismeri valamelyikünk. * Mondja mosolyogva, bízik az elfben és az apja hagyatékában. hiszen rengetegszer hozott mindenféle növényt és gyümölcsöt haza az erdőből. Azt tudja, hogy gombát ne szedjenek, mert azokból sok a mérgező, így inkább az összesről lemond. Talán szerencsések lesznek és találnak pár gyümölcsöt.
A maszk eredetére ő is kíváncsi, de végül semmi izgalmasat nem mond róla Syndra, pedig már felkészült valami jó történetre. Például, hogy az elf valami szép bálon vett részt, egy maszkabálon, ahol úgy táncoltak és mulattak az ott lévők, hogy nem ismerhették fel egymást. Néha azért eszébe jut ilyesmi, hogy őt biztos felismernék a hajáról, vagy a ruházatáról, ha már látták. ~ De akkor vajon mi értelme lehet egy ilyen bálnak?! ~ Közben pedig a hangyákokról értekezik a két másik, ő pedig zavartalanul néz végig az ingoványon és már alig várja, hogy kiérjenek onnan. Végül teljesül az óhaja, hatalmas fák felé közelítenek, míg végül el is érik azokat. Syndra nyúlkálását nem veszi zokon, nem gondolja, hogy ez természetellenes lenne. *
- Igen kell víz, biztos találunk majd! Hiszen az erdőben élnek állatok, nekik meg inniuk kell, nem igaz? Apám erdőjáró volt, ő mondta, hogy ha eltévedünk, kövessünk egy őzcsapát és biztos elvezet valami itatóhoz majd. * Mondja büszkén, habár egyáltalán nem biztos, hogy pontosan emlékszik az apja tanítására. * - És ne felejtsük el, hogy itt van velünk az erdő gyermeke! Aki eddig mindig hozott élelmet! * Fordul hátra féloldalasan, nagyot mosolyogva Syndrára. Igazán hálás a tekintete, nélküle már nagy bajban lennének Aniss szerint. *
- Igen, de én nem tudtam, hogy ilyen messzire jövünk, meg nem is vagyok járatos az ilyen nagy vadászatban. Szeriontem így is lelassítottam Morwit, ő a saját tempójához lehet szokva. * Próbálja el is hárítani magáról a felelősséget, meg nem is. Kedveli az óriást, és nagyon nem szeretné, ha megsértődne ilyesmin, vagy akár bármin. Hiszen nagy barátok! Leszáll a lóról, miközben kiderül, Syndrának még van étele! Meg tudná csókolni az elfet örömében, de persze nem teszi, csak vigyorog. Éhen már nem halnak, az biztos!*
- Jó, menjünk! Ne félj Morwi, Syndra visszatalál! És egyébként sem megyünk messzire! * Próbálja megnyugtatni előre az óriást, majd elindul Syndrával az erdőbe. Próbál először gyümölcsök után nézni, a fák alsó és középső ágait mustrálja, főleg, ha felismer olyasmiket, amiken gyümölcsnek kéne az ős szerény tudásával lennie. Ha talál valamilyen bokrot és rajta termést, szól Syndrának, hogy nézze meg, már ha ő nem ismeri fel egyértelműen. Csakis olyat fog majd meg, amit ismer és még akkor is kikéri Syndra véleményét. Emellett próbál hallgatódzni is, hátha vízre bukkannak. Bár nem tudja, de ha szerencsések, nyugati irányba tartanak, legalábbis az ő lába arra vinné őket. Ha az elf nem így gondolja, akkor pedig megy utána. Mindenesetre próbál hasznos társa lenni a hosszúéletűnek a kereséskor. *
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-18 19:23:07
Üzenet elküldve: 2022-05-18 19:23:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Morw válaszára csak bólint, természetesen ő is tisztában van, hogy ezért indultak el. Syndra csak úgy hozzájuk csapódott, ő igazából soha nem foglalkozott a hangyákokkal, de izgalmas kalandnak hangzott, így a nevét a jelentkezők közé örömmel oda biggyesztette. A maszkját miközben nézegeti az óriás rá is kérdez, egy pillanatra lefagy, mintha valami turpisságon kapták volna, de utána mosolyogva a férfi felé fordul. *
- Egy maszk, fesztiválokon és mulatságokon alkalmazom, szimplán egy emlék miatt tartottam meg.
* Hazudja gyorsan az elf, hangsúlya továbbra is természetesen cseng, már nem először hazudott róla másoknak, szinte már zsebből szórja az ilyen könnyed hazugságokat, de ezt most kénytelen is lesz megjegyezni, ki tudja miképp fog alakulni a jövő. A hangyákokkal kapcsolatban továbbra sem kap tőbb információt, csak remélni tudja, hogy vesszői áthatolnak, majd a lény páncélján. *
- Azért remélem, hogy a vesszők végeznek velük.
* Az eddigi lehangoltság tovaszáll az elfből, a lány melegsége továbbra is kellemesen érinti, el is kezdi újra szemtelenül futtatni a testén kezeit, egy perverz mosoly keretében. A rengeteg határánál Morw megállítja őket. *
- Nem ártana vizet találni nem gondoljátok? A lovam nem ehhez van szokva.
* Morgolódik az elf, és valahol érthető. *
- Érdemesebb lett volna a folyóparton haladni végig.
* Természetesen mindenki okosabban utólag, de ezt a hosszú életűn kívül bizonyára mind tudják. A táskájából elő is vesz egy teljes napi élelmet, amit még az erdőben felbontott. Az óriás kezébe dobja egy mosoly keretében. *
- Azért hagyjatok belőle holnapra is.
* Mosolyog rá az elf, miközben oda dobja neki a kovát is. El is indul a növények között szét nézni, hogy talán van esélye találni valami ehető vagy éppen gyógynövényt. Nem mondhatná, hogy mestere lenne, de a mérgező növények nagy részét ismeri, hivatásából adódóan az alapvető készítmények előállítását is, de soha nem volt benne annyira ügyes, amennyire akart. *
- Egyedül éjszaka már biztos nem fogok elmenni vadászni, Érdemes lenne fáklyákat csinálni. * Mondja határozottan, * - Morw a bundáját a nyúlnak ugye el tetted? Szeretném elkérni.
* Lováról le tessékelni a lányt, hogy utána ő is le szálljon, de azonnal a dús fűtömeg közé viszi, hogy nyugodt szívvel fogyassza és valamennyi folyadékot is magához tudjon venni. *
- Jobban fel készűlhettetek volna de komolyan.
* Vágja csípőre a kezét az elf, de utána táskájában normálisan szét néz. Pökhendin hat alkalmanként Syndra reakciója, de hangjából kivehető a jó szándék. *
- Egy személyre még van két napi hideg élelmem, de jó lenne ha nappal most már vadászni is tudnánk, mert még egy hülye fáklyát se hoztunk.
* Tisztában van azzal, hogy ő sem eléggé készült fel a rengetegre, de remélni tudja csak, hogy az istenek kegyesek lesznek felé. *
- Tesyus szerelmére!
* Kiált fel az elf, ahogyan a növények magasságára tekint. *
- Elmegyek győgynövényeket keresni és mérgezőket is, de ha találok valami gyümölcsöt vagy bogyót azt is hozom, gyere velem Aniss.
* Kéri meg a lányt, nem szeretne újra eltévedni az erdőben, még igazán friss élmény számára a tegnapi éjszaka. *
- Legalább akkor nem egyedül tévedek el, ha ketten megyünk.
* Kacag fel az elf. *
- Morw addig vigyázz a lovakra, és ha lehet az ételt harmadold el. Természetesen magadnak többet, én kevéssel is beérem.
* Már maga sem tudja, hogy miket beszél, hisz nem rég még azt mondta az óriásnak, hogy holnapra is hagyjon. De úgy látszik az elf túlságosan határozottnak akar tűnni. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Morw válaszára csak bólint, természetesen ő is tisztában van, hogy ezért indultak el. Syndra csak úgy hozzájuk csapódott, ő igazából soha nem foglalkozott a hangyákokkal, de izgalmas kalandnak hangzott, így a nevét a jelentkezők közé örömmel oda biggyesztette. A maszkját miközben nézegeti az óriás rá is kérdez, egy pillanatra lefagy, mintha valami turpisságon kapták volna, de utána mosolyogva a férfi felé fordul. *
- Egy maszk, fesztiválokon és mulatságokon alkalmazom, szimplán egy emlék miatt tartottam meg.
* Hazudja gyorsan az elf, hangsúlya továbbra is természetesen cseng, már nem először hazudott róla másoknak, szinte már zsebből szórja az ilyen könnyed hazugságokat, de ezt most kénytelen is lesz megjegyezni, ki tudja miképp fog alakulni a jövő. A hangyákokkal kapcsolatban továbbra sem kap tőbb információt, csak remélni tudja, hogy vesszői áthatolnak, majd a lény páncélján. *
- Azért remélem, hogy a vesszők végeznek velük.
* Az eddigi lehangoltság tovaszáll az elfből, a lány melegsége továbbra is kellemesen érinti, el is kezdi újra szemtelenül futtatni a testén kezeit, egy perverz mosoly keretében. A rengeteg határánál Morw megállítja őket. *
- Nem ártana vizet találni nem gondoljátok? A lovam nem ehhez van szokva.
* Morgolódik az elf, és valahol érthető. *
- Érdemesebb lett volna a folyóparton haladni végig.
* Természetesen mindenki okosabban utólag, de ezt a hosszú életűn kívül bizonyára mind tudják. A táskájából elő is vesz egy teljes napi élelmet, amit még az erdőben felbontott. Az óriás kezébe dobja egy mosoly keretében. *
- Azért hagyjatok belőle holnapra is.
* Mosolyog rá az elf, miközben oda dobja neki a kovát is. El is indul a növények között szét nézni, hogy talán van esélye találni valami ehető vagy éppen gyógynövényt. Nem mondhatná, hogy mestere lenne, de a mérgező növények nagy részét ismeri, hivatásából adódóan az alapvető készítmények előállítását is, de soha nem volt benne annyira ügyes, amennyire akart. *
- Egyedül éjszaka már biztos nem fogok elmenni vadászni, Érdemes lenne fáklyákat csinálni. * Mondja határozottan, * - Morw a bundáját a nyúlnak ugye el tetted? Szeretném elkérni.
* Lováról le tessékelni a lányt, hogy utána ő is le szálljon, de azonnal a dús fűtömeg közé viszi, hogy nyugodt szívvel fogyassza és valamennyi folyadékot is magához tudjon venni. *
- Jobban fel készűlhettetek volna de komolyan.
* Vágja csípőre a kezét az elf, de utána táskájában normálisan szét néz. Pökhendin hat alkalmanként Syndra reakciója, de hangjából kivehető a jó szándék. *
- Egy személyre még van két napi hideg élelmem, de jó lenne ha nappal most már vadászni is tudnánk, mert még egy hülye fáklyát se hoztunk.
* Tisztában van azzal, hogy ő sem eléggé készült fel a rengetegre, de remélni tudja csak, hogy az istenek kegyesek lesznek felé. *
- Tesyus szerelmére!
* Kiált fel az elf, ahogyan a növények magasságára tekint. *
- Elmegyek győgynövényeket keresni és mérgezőket is, de ha találok valami gyümölcsöt vagy bogyót azt is hozom, gyere velem Aniss.
* Kéri meg a lányt, nem szeretne újra eltévedni az erdőben, még igazán friss élmény számára a tegnapi éjszaka. *
- Legalább akkor nem egyedül tévedek el, ha ketten megyünk.
* Kacag fel az elf. *
- Morw addig vigyázz a lovakra, és ha lehet az ételt harmadold el. Természetesen magadnak többet, én kevéssel is beérem.
* Már maga sem tudja, hogy miket beszél, hisz nem rég még azt mondta az óriásnak, hogy holnapra is hagyjon. De úgy látszik az elf túlságosan határozottnak akar tűnni. *
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-17 12:31:57
Üzenet elküldve: 2022-05-17 12:31:57
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Erdőmélye.
Legendás és ijesztő terület, amely végeláthatatlan nyúlik el északon, nyugatról a hegyek árnyékolják, messze keleten pedig a puszta fogja közre.
A trió épségben átér az ingoványos, a talaj egyre kevésbé vizenyős, a növények élettel telibbek és elmaradnak a szúnyogok, legyek, a mocsárvidék állandó és idegesítő lakói. A keskeny határon, ahol a hármas megáll, látható a szinte áthatolhatatlannak tűnő fal, amelyet fák, bokrok alkotnak. Erdőmélye határán állnak. Szinte alig lehet ellátni a fák között, olyan sűrűre nőttek, a lombok pedig olyan szorosan kapaszkodnak egymásba, hogy szinte a nap fényét sem engedik át.
Azt mondják, különös entitás védelmezi ezt a vidéket. Erdőszellemnek nevezik, sokat hallani róla is. Állítólag, aki tiszteli és féli az erdőt, annak nincs félnivalója a lombok alatt, ám ettől még a vadon, az vadon. Pillanatok alatt válhat bárkiből préda, hisz az erdőnek saját törvényei vannak. Hogy ezek mifélék? Azt a három vándornak kell kitapasztalnia.
Syndra a rövid pihenőtől fáradt, de még tartja magát, Aniss ötlete jó lehet a gyümölcsök gyűjtésére, akár még működhet is, de ahhoz bizonyosan beljebb kell menni. Morw viszont könnyedén talál fát a tűzhöz, amit gyakorlottan gyújt meg rögtönzött táboruk közepén. A lovak szomjasak, unottan rágcsálják a füvet, de a kalandorok is kiitták már vízkészletüket. Ha most nem is, később biztosan keresniük kell egy csermelyt vagy patakot, hogy feltöltsék kulacsaikat, megitassák állataikat.
A nap lemenőben, Syndra megkockáztathat még egy vadászatot, bár kétséges, hogy ennyire közel a mocsárhoz lesz-e bármi is. Az ingovány természetes határa annak, hogy Erdőmélye vadjai, növényevők vagy ragadozók, áttelepülhessenek az Artheniort körbevevő erdőségekbe.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Erdőmélye.
Legendás és ijesztő terület, amely végeláthatatlan nyúlik el északon, nyugatról a hegyek árnyékolják, messze keleten pedig a puszta fogja közre.
A trió épségben átér az ingoványos, a talaj egyre kevésbé vizenyős, a növények élettel telibbek és elmaradnak a szúnyogok, legyek, a mocsárvidék állandó és idegesítő lakói. A keskeny határon, ahol a hármas megáll, látható a szinte áthatolhatatlannak tűnő fal, amelyet fák, bokrok alkotnak. Erdőmélye határán állnak. Szinte alig lehet ellátni a fák között, olyan sűrűre nőttek, a lombok pedig olyan szorosan kapaszkodnak egymásba, hogy szinte a nap fényét sem engedik át.
Azt mondják, különös entitás védelmezi ezt a vidéket. Erdőszellemnek nevezik, sokat hallani róla is. Állítólag, aki tiszteli és féli az erdőt, annak nincs félnivalója a lombok alatt, ám ettől még a vadon, az vadon. Pillanatok alatt válhat bárkiből préda, hisz az erdőnek saját törvényei vannak. Hogy ezek mifélék? Azt a három vándornak kell kitapasztalnia.
Syndra a rövid pihenőtől fáradt, de még tartja magát, Aniss ötlete jó lehet a gyümölcsök gyűjtésére, akár még működhet is, de ahhoz bizonyosan beljebb kell menni. Morw viszont könnyedén talál fát a tűzhöz, amit gyakorlottan gyújt meg rögtönzött táboruk közepén. A lovak szomjasak, unottan rágcsálják a füvet, de a kalandorok is kiitták már vízkészletüket. Ha most nem is, később biztosan keresniük kell egy csermelyt vagy patakot, hogy feltöltsék kulacsaikat, megitassák állataikat.
A nap lemenőben, Syndra megkockáztathat még egy vadászatot, bár kétséges, hogy ennyire közel a mocsárhoz lesz-e bármi is. Az ingovány természetes határa annak, hogy Erdőmélye vadjai, növényevők vagy ragadozók, áttelepülhessenek az Artheniort körbevevő erdőségekbe.*
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-13 18:45:02
Üzenet elküldve: 2022-05-13 18:45:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Óriásunk valóban rendkívül intelligens, nemcsak fajtársai, hanem az emberek között is – noha ezt se ő, se mások nem szokták hangoztatni. Morwon ugyanis néhány túlmesélt kalandját leszámítva rendkívül szerény, s talán ebből fakad hatalmas tudása is. Ahogy a messze földön ismert gnóm mágus, Zöldfejű Yofa szokta mondogatni: "Egy igazi zseni beismeri, hogy nem tud semmit." Persze Morwon épp ezért nem lehet sosem a legokosabb – hiszen néhány dolgot mégiscsak tud. Azonban biztosan előrébb tart, mint azok, akik azt hiszik, hogy már mindent tudnak. Úgyhogy a növényszerzés kérdésére megvonja vállait. *
– Szívesen segítek, ha megmondod, mit kő keresni. De az elsődleges cél a hangyákok keresése! * Teszi hozzá a biztonság kedvéért, nehogy megfeledkezzenek róla, hogy miért vannak itt. Mindenekelőtt azonban még előttük áll a nagyjából egynapi túra, úgyhogy jobb, ha haladnak. Aniss szavaira már csak bólint, hiszen csak ugyanazt mondhatná rá, mint az előzőre. Ráadásul észrevétele szerint az ingoványban nem is igen nőnek ehető gyümölcsök – sőt, ami azt illeti, semmiféle gyümölcsből nincs túltengés. Az erdőben talán jobbak az esélyeik, viszont oda meg még el kell jutniuk. *
– Há' az meg mi? * Szól Syndrához, mikor egyszer hátrapillant és meglátja, hogy a nő valami fehér tárgyat nézeget. Persze, ha az elf nem akarja megmagyarázni, Morwonnak azzal sincs baja, csak próbál beszélgetést kezdeményezni. A hangya-kérdés hallatán először hümmög egyet, aztán így szól: *
– Olyant nem tudok mondani, ami ne volna egyértelmű. A fődben élnek. Azt hiszem. És akkorák, mint egy kutya. * Legalábbis így rémlik neki Nimeril elbeszéléseiből.
Mire az erdő szélére érnek, valószínűleg jó néhány óra eltelik, úgyhogy mindenkire ráfér egy kis pihenő. Annál is inkább, mert, ahogy az várható volt, nem fogadja őket díszes kapu "Erdőmélye" felirattal – maguknak kell bejáratot csinálniuk a fák közé, vagy ha szerencséjük van, találnak egy szélesebb ösvényt. Előbb azonban Morwon megáll és visszanéz az az útra, amin eddig jöttek, mintegy búcsúzóul. *
– Ez mán az erdő mélye! * Szól a többieknek határozottan, kezével a fák felé mutatva. Persze ezt bizonyára ők is észreveszik, elvégre a mocsárvidék kietlen, unalmas pusztái után igazi felüdülés végre valami óriásnál is magasabbat látni. *
– Most pihenjünk meg, majdan holnap belevetjük magunkat a rengetegbe! * Javasolja, aztán eszébe jut, hogy útközben ugyebár nem sok élelmet találtak, úgyhogy kénytelenek lesznek koplalni, hacsak nem találnak valami ehetőt a tábor közelében. No, persze még tábor sincs, de arról majd gondoskodik az óriás, ha kitalálják a továbbiakat. Noha bizonyára már kezd esteledni, arra remélhetőleg van még idejük, hogy fát gyűjtsenek, mielőtt teljesen besötétedne. *
– Syndra! Add ide a tűzcsiholót! Ha vacsoránk nem is lesz, legalább nem fagyunk meg. Hacsak nincs kedved vadászni menni. * Teszi hozzá, kissé sem erőltetve a dolgot, bár titkon reméli, hogy nem kell üres hassal aludnia. Bárhogy is legyen, Morwon nekilát fát gyűjteni, aztán, ha megkapta a tűzszerszámot, körbe is rendezi, aztán meggyújtja a rakást. Tudja, hogy Erdőmélye egy igen barátságtalan környék, ezért nem szívesen küldené be az erdőbe Syndrát – az ő jelenléte viszont aligha segítene a vadászat sikerességében. Aniss meggondolhatja, hogy barátnőjével tartson, ketten talán tudnak vigyázni egymásra, de ebben az esetben jó lenne minél hamarabb dűlőre jutni. Ugyanis, ha az erdő szélén még világos is van, a fák között még nappal sem a legjobbak a látási viszonyok, hát még este! *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Óriásunk valóban rendkívül intelligens, nemcsak fajtársai, hanem az emberek között is – noha ezt se ő, se mások nem szokták hangoztatni. Morwon ugyanis néhány túlmesélt kalandját leszámítva rendkívül szerény, s talán ebből fakad hatalmas tudása is. Ahogy a messze földön ismert gnóm mágus, Zöldfejű Yofa szokta mondogatni: "Egy igazi zseni beismeri, hogy nem tud semmit." Persze Morwon épp ezért nem lehet sosem a legokosabb – hiszen néhány dolgot mégiscsak tud. Azonban biztosan előrébb tart, mint azok, akik azt hiszik, hogy már mindent tudnak. Úgyhogy a növényszerzés kérdésére megvonja vállait. *
– Szívesen segítek, ha megmondod, mit kő keresni. De az elsődleges cél a hangyákok keresése! * Teszi hozzá a biztonság kedvéért, nehogy megfeledkezzenek róla, hogy miért vannak itt. Mindenekelőtt azonban még előttük áll a nagyjából egynapi túra, úgyhogy jobb, ha haladnak. Aniss szavaira már csak bólint, hiszen csak ugyanazt mondhatná rá, mint az előzőre. Ráadásul észrevétele szerint az ingoványban nem is igen nőnek ehető gyümölcsök – sőt, ami azt illeti, semmiféle gyümölcsből nincs túltengés. Az erdőben talán jobbak az esélyeik, viszont oda meg még el kell jutniuk. *
– Há' az meg mi? * Szól Syndrához, mikor egyszer hátrapillant és meglátja, hogy a nő valami fehér tárgyat nézeget. Persze, ha az elf nem akarja megmagyarázni, Morwonnak azzal sincs baja, csak próbál beszélgetést kezdeményezni. A hangya-kérdés hallatán először hümmög egyet, aztán így szól: *
– Olyant nem tudok mondani, ami ne volna egyértelmű. A fődben élnek. Azt hiszem. És akkorák, mint egy kutya. * Legalábbis így rémlik neki Nimeril elbeszéléseiből.
Mire az erdő szélére érnek, valószínűleg jó néhány óra eltelik, úgyhogy mindenkire ráfér egy kis pihenő. Annál is inkább, mert, ahogy az várható volt, nem fogadja őket díszes kapu "Erdőmélye" felirattal – maguknak kell bejáratot csinálniuk a fák közé, vagy ha szerencséjük van, találnak egy szélesebb ösvényt. Előbb azonban Morwon megáll és visszanéz az az útra, amin eddig jöttek, mintegy búcsúzóul. *
– Ez mán az erdő mélye! * Szól a többieknek határozottan, kezével a fák felé mutatva. Persze ezt bizonyára ők is észreveszik, elvégre a mocsárvidék kietlen, unalmas pusztái után igazi felüdülés végre valami óriásnál is magasabbat látni. *
– Most pihenjünk meg, majdan holnap belevetjük magunkat a rengetegbe! * Javasolja, aztán eszébe jut, hogy útközben ugyebár nem sok élelmet találtak, úgyhogy kénytelenek lesznek koplalni, hacsak nem találnak valami ehetőt a tábor közelében. No, persze még tábor sincs, de arról majd gondoskodik az óriás, ha kitalálják a továbbiakat. Noha bizonyára már kezd esteledni, arra remélhetőleg van még idejük, hogy fát gyűjtsenek, mielőtt teljesen besötétedne. *
– Syndra! Add ide a tűzcsiholót! Ha vacsoránk nem is lesz, legalább nem fagyunk meg. Hacsak nincs kedved vadászni menni. * Teszi hozzá, kissé sem erőltetve a dolgot, bár titkon reméli, hogy nem kell üres hassal aludnia. Bárhogy is legyen, Morwon nekilát fát gyűjteni, aztán, ha megkapta a tűzszerszámot, körbe is rendezi, aztán meggyújtja a rakást. Tudja, hogy Erdőmélye egy igen barátságtalan környék, ezért nem szívesen küldené be az erdőbe Syndrát – az ő jelenléte viszont aligha segítene a vadászat sikerességében. Aniss meggondolhatja, hogy barátnőjével tartson, ketten talán tudnak vigyázni egymásra, de ebben az esetben jó lenne minél hamarabb dűlőre jutni. Ugyanis, ha az erdő szélén még világos is van, a fák között még nappal sem a legjobbak a látási viszonyok, hát még este! *
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-12 19:51:35
Üzenet elküldve: 2022-05-12 19:51:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Jól esik neki, hogy Syndra hozzá bújik tulajdonképpen. Melegítik egymást, ezen a furcsán hideg és fárasztó napon. Hiába a nyúl, azért az még kevés lesz, és ahogy haladnak, úgy megy el egy kicsit a kedve az egésztől. ~ Nincs víz, nincs étel. Remélem az erdőben Syndra majd szerez nekünk valamit! ~ Habár még biztosan van valamennyi víz nála, azt tudja, hogy itt a mocsárban nem fogja teletölteni az üvegét. Az eső nem eredt meg, hogy Teysus kegyéből legyen friss vizük, így maradt a reménykedés. Fel is veti, hogy majd szedhetnének növényeket, habár nem pont arra gondolt, mint a többiek. *
- Még szép, hogy a barátod vagyok! * Nem éppen kérésnek szánta, úgy érzi, az óriás már bebizonyította, hogy jószándékú, többször is, így mindenféleképpen összeköthetik egymást a barátság kötelékével. *
- Arra gondoltam még, hogy Sydra mutathatna ehető növényeket, mindenféle gyümölcsöt és akkor máris jóllaknánk. * Von vállat, miközben érzi Sydrát, ahogy egészen kényelmesen elhelyezkedett már. Mintha évek óta jó barátságban lennének és ez még a fáradsága és fásultsága ellenére is mosolyt csal az arcára. Syndra kérdésére nem szól közbe, kíváncsi, hogy mit mond az elfnek majd Morwon. Csak, hogy egyezik e nagyjából azzal, amit neki mondott, mert úgy látja, hogy az óriás nem mindig pontos az emlékezésben. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Jól esik neki, hogy Syndra hozzá bújik tulajdonképpen. Melegítik egymást, ezen a furcsán hideg és fárasztó napon. Hiába a nyúl, azért az még kevés lesz, és ahogy haladnak, úgy megy el egy kicsit a kedve az egésztől. ~ Nincs víz, nincs étel. Remélem az erdőben Syndra majd szerez nekünk valamit! ~ Habár még biztosan van valamennyi víz nála, azt tudja, hogy itt a mocsárban nem fogja teletölteni az üvegét. Az eső nem eredt meg, hogy Teysus kegyéből legyen friss vizük, így maradt a reménykedés. Fel is veti, hogy majd szedhetnének növényeket, habár nem pont arra gondolt, mint a többiek. *
- Még szép, hogy a barátod vagyok! * Nem éppen kérésnek szánta, úgy érzi, az óriás már bebizonyította, hogy jószándékú, többször is, így mindenféleképpen összeköthetik egymást a barátság kötelékével. *
- Arra gondoltam még, hogy Sydra mutathatna ehető növényeket, mindenféle gyümölcsöt és akkor máris jóllaknánk. * Von vállat, miközben érzi Sydrát, ahogy egészen kényelmesen elhelyezkedett már. Mintha évek óta jó barátságban lennének és ez még a fáradsága és fásultsága ellenére is mosolyt csal az arcára. Syndra kérdésére nem szól közbe, kíváncsi, hogy mit mond az elfnek majd Morwon. Csak, hogy egyezik e nagyjából azzal, amit neki mondott, mert úgy látja, hogy az óriás nem mindig pontos az emlékezésben. *
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-05-12 19:38:55
Üzenet elküldve: 2022-05-12 19:38:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Perverz szemtelensége hamar tovaszáll, a lelkesedése felcserélődik a kimerültséggel és egy enyhe fejfájással. Nem bánta meg, hogy társaival tartott, de a pihenést továbbra is örömmel fogadná. A másik fél hátának dőlve hallgatja szíve ritmusát, lágyan el is ringatja őt a melegség, és a lány kellemes illata. Mivel nem gátolják Syndrát, így kezei bátran fonódnak derekára. ~ Fáradt vagyok. ~ Nyűglődik továbbra is. *
- Morw, nem vagyok valami jó a növények felismeréséből, de néhányat találhatunk.
* Teszi meg a megállapítást utólag, gondolatai a sötét fák között felszabadultan táncolnak a sötétségben. Ez az ő világa, a sötétség mindig is passzolt hozzá. Az ő lelkét is hasonló sötét színben képzelné el. A világ foltosan kavarog, de Aniss szívverése továbbra is nyugtatja, ahogyan a melegsége is. Az oldalán fityegő maszkját kezébe veszi, hogy aztán hosszan összpontosítson rá. ~ Nekem csak ez maradt. Nem is vágytam másra. Az élet milyen mulatságosan játszadozik az élőkkel, nemde? ~ Néz továbbra is a kezében lévő maszkra. Tekintete alkalmanként az erdő zajára réved, de a hófehér maszk állandóan vissza kapja szerepét. ~ Fáj, fáj, fáj, fáj, fáj, fáj. ~ Mereng tovább elméje mélyén, a bizonytalanság mély sekélyes töprengése hoz számára megfelelő eredményt.
A tudat, hogy sokkal egyszerűbbnek képzelte el az éjszakát, nem is tagadhatná le. *
- Morw, tudsz valamit a hangyákokról? Mármint olyat, amin elindulhatunk?
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Perverz szemtelensége hamar tovaszáll, a lelkesedése felcserélődik a kimerültséggel és egy enyhe fejfájással. Nem bánta meg, hogy társaival tartott, de a pihenést továbbra is örömmel fogadná. A másik fél hátának dőlve hallgatja szíve ritmusát, lágyan el is ringatja őt a melegség, és a lány kellemes illata. Mivel nem gátolják Syndrát, így kezei bátran fonódnak derekára. ~ Fáradt vagyok. ~ Nyűglődik továbbra is. *
- Morw, nem vagyok valami jó a növények felismeréséből, de néhányat találhatunk.
* Teszi meg a megállapítást utólag, gondolatai a sötét fák között felszabadultan táncolnak a sötétségben. Ez az ő világa, a sötétség mindig is passzolt hozzá. Az ő lelkét is hasonló sötét színben képzelné el. A világ foltosan kavarog, de Aniss szívverése továbbra is nyugtatja, ahogyan a melegsége is. Az oldalán fityegő maszkját kezébe veszi, hogy aztán hosszan összpontosítson rá. ~ Nekem csak ez maradt. Nem is vágytam másra. Az élet milyen mulatságosan játszadozik az élőkkel, nemde? ~ Néz továbbra is a kezében lévő maszkra. Tekintete alkalmanként az erdő zajára réved, de a hófehér maszk állandóan vissza kapja szerepét. ~ Fáj, fáj, fáj, fáj, fáj, fáj. ~ Mereng tovább elméje mélyén, a bizonytalanság mély sekélyes töprengése hoz számára megfelelő eredményt.
A tudat, hogy sokkal egyszerűbbnek képzelte el az éjszakát, nem is tagadhatná le. *
- Morw, tudsz valamit a hangyákokról? Mármint olyat, amin elindulhatunk?
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-04-15 14:50:38
Üzenet elküldve: 2022-04-15 14:50:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//Zárás//
*Az orkok jelenlétét Erdőmélyén nem is kívánja firtatni a páncélos próféta. Csak a fülét zavarja, amikor Hroltaa magáénak titulálja az erdőt. Ám ennél többet nem kíván törődni a férfivel, éljenek békében és egyetértésben a vadonnal. Amíg így lesz, neki sem lesz gondja velük.
Elsétálnak hát a romos erőd felé és a füttyentés sem marad eredmény nélkül. Az erdőmélyi elf nagyon megörül annak, hogy Éjvihar visszatér az irbisz társaságában, boldogan simogatja meg a fekete szőrű telivér izmos nyakát és néma fohásszal köszöni meg a Fákban Lakónak, hogy oltalmazta a hátast míg küldetését teljesítette.
Vadvédben nyugalom honol, ahogy az egész erdőben és megbújhatnak az eső elől is. A Szent Fa lombja alatt mond áldást, hosszan fohászkodik, imádkozik és felajánlja fényét patrónusának, az Erdő Szívének. Érzi, hogy erősödött benne az életet adó Fény, azzal, hogy visszaadja a fának, csak megköszöni az erdőnek törődését és hogy prófétája lehet.
Sok minden lejátszódik benne, míg a Szent Fa lombjai alatt térdel. Az egész központjában egyetlen új célpont áll, akinek a számlájára ez az egész írható. Khunezk, Sa'Tereth pribékje. Ha az istenekkel nem is vetekedhet, de küldötteit elpusztíthatja. Ám addig még sok mindent meg kell tennie, hogy felkészülten nézhessenek szembe vele. Nieveshának tanulnia és erősödnie kell, még egyszer nem áll felkészületlenül egyetlen küldetés elé sem.
Másnap aztán már visszatérnek ajkukra a szavak. A némaság után az erdőmélyi elf arról kérdezi ifjú fajtársát, hogy velük tart-e a városba és Niev is kifejezi sütemény iránti kívánalmát.*
- Megérdemeljük. Valóban. *Mosolyog lányára és apaian megöleli.*
- Nem mondom, hogy mellettünk lesz a legjobb helyed, de rossz dolgod sem lesz. Ígérni nem tudok semmit, csak azt, hogy most felkutatjuk és leöljük Sa'tereth összes fanatikusát és küldöttét. Ha velünk jössz, ugyanezt várom el tőled is. *Teszi csípőre a kezét az ifjú előtt. Rírion már bizonyított nekik, nincs oka kételkedni a hitében.*
- De előtte pihenünk egy kicsit a városban, oda is tarts velünk. *Mosolyodik el halványan.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
//Zárás//
*Az orkok jelenlétét Erdőmélyén nem is kívánja firtatni a páncélos próféta. Csak a fülét zavarja, amikor Hroltaa magáénak titulálja az erdőt. Ám ennél többet nem kíván törődni a férfivel, éljenek békében és egyetértésben a vadonnal. Amíg így lesz, neki sem lesz gondja velük.
Elsétálnak hát a romos erőd felé és a füttyentés sem marad eredmény nélkül. Az erdőmélyi elf nagyon megörül annak, hogy Éjvihar visszatér az irbisz társaságában, boldogan simogatja meg a fekete szőrű telivér izmos nyakát és néma fohásszal köszöni meg a Fákban Lakónak, hogy oltalmazta a hátast míg küldetését teljesítette.
Vadvédben nyugalom honol, ahogy az egész erdőben és megbújhatnak az eső elől is. A Szent Fa lombja alatt mond áldást, hosszan fohászkodik, imádkozik és felajánlja fényét patrónusának, az Erdő Szívének. Érzi, hogy erősödött benne az életet adó Fény, azzal, hogy visszaadja a fának, csak megköszöni az erdőnek törődését és hogy prófétája lehet.
Sok minden lejátszódik benne, míg a Szent Fa lombjai alatt térdel. Az egész központjában egyetlen új célpont áll, akinek a számlájára ez az egész írható. Khunezk, Sa'Tereth pribékje. Ha az istenekkel nem is vetekedhet, de küldötteit elpusztíthatja. Ám addig még sok mindent meg kell tennie, hogy felkészülten nézhessenek szembe vele. Nieveshának tanulnia és erősödnie kell, még egyszer nem áll felkészületlenül egyetlen küldetés elé sem.
Másnap aztán már visszatérnek ajkukra a szavak. A némaság után az erdőmélyi elf arról kérdezi ifjú fajtársát, hogy velük tart-e a városba és Niev is kifejezi sütemény iránti kívánalmát.*
- Megérdemeljük. Valóban. *Mosolyog lányára és apaian megöleli.*
- Nem mondom, hogy mellettünk lesz a legjobb helyed, de rossz dolgod sem lesz. Ígérni nem tudok semmit, csak azt, hogy most felkutatjuk és leöljük Sa'tereth összes fanatikusát és küldöttét. Ha velünk jössz, ugyanezt várom el tőled is. *Teszi csípőre a kezét az ifjú előtt. Rírion már bizonyított nekik, nincs oka kételkedni a hitében.*
- De előtte pihenünk egy kicsit a városban, oda is tarts velünk. *Mosolyodik el halványan.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-04-14 13:12:46
Üzenet elküldve: 2022-04-14 13:12:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vissza avadonba//
//Zárás//
*Hogy az orkok miként ténykedhettek eddig Erdőmélye szívében, az ezúttal megmarad az Erdőszellem titkaként. Mindenesetre, ha a vándor az erdő ezen szegletébe téved, jobb, ha számol az orkokkal, legalábbis egyelőre. Bárhogy is, Hroltaa még hosszan szemléli a távozó hármast, akik viszont békében távozhatnak.
A füttyszó nem marad hatás nélkül: Xauzur ugrik előre a fák sűrűjéből, csodák csodájára nyomában Éjviharral. Talán az irbisz pont a hátas felkeresésének okán hagyta magára a triót, Éjvihar pedig nem volt rest követni az ismerős ragadozót. Hogy a ló leleménye, vagy maga az Erdőszellem óvta meg a patást a rengeteg veszedelmeitől, a szerencsés végeredményt tekintve talán nem is számít.
A vihar még hosszan kitart. Tépi felettük a fákat, az erdő vadjai pedig megbújnak előle. Hosszabbnak tűnik a túra a sötétben, mint az idevezető út önmagában, a szívük mégis könnyebb lehet. Valóságos felüdülés, ahogy elérik a szebb napokat látott romokat, s megbújhatnak végre. A tűzrakás sem eshet nehezükre, elvégre a romos faépületben akad bőven, mi táplálja a lángokat.
Pycta még tiszteletét teszi a Fehér Fánál is. Oltalomra lel az esőtől a lombok alatt míg fohászkodik, s most mintha a Fehér Fa is derengeni látszana. Az Erdőszellem ugyan nem mutatta meg magát a triónak, de Pycta érezheti a jelenlétét. Ha nem is szólt hozzájuk ezúttal közvetlen, ők mégis szót értettek vele. Teljesítették akaratát, az áldása pedig tovább kíséri őket, míg Erdőmélyét járják. Orkok, emlékek, szarvaslények, pókok és Alarach, na meg maga Khunezk... Átverekedték magukat megannyi akadályon, s noha küldetésük azzal járt, hogy felhívták magukra a Sötétség szolgálójának figyelmét, a sikerrel a zsebükben távozhatnak, vezesse bármerre is útjuk őket.*
//Zárás//
*Hogy az orkok miként ténykedhettek eddig Erdőmélye szívében, az ezúttal megmarad az Erdőszellem titkaként. Mindenesetre, ha a vándor az erdő ezen szegletébe téved, jobb, ha számol az orkokkal, legalábbis egyelőre. Bárhogy is, Hroltaa még hosszan szemléli a távozó hármast, akik viszont békében távozhatnak.
A füttyszó nem marad hatás nélkül: Xauzur ugrik előre a fák sűrűjéből, csodák csodájára nyomában Éjviharral. Talán az irbisz pont a hátas felkeresésének okán hagyta magára a triót, Éjvihar pedig nem volt rest követni az ismerős ragadozót. Hogy a ló leleménye, vagy maga az Erdőszellem óvta meg a patást a rengeteg veszedelmeitől, a szerencsés végeredményt tekintve talán nem is számít.
A vihar még hosszan kitart. Tépi felettük a fákat, az erdő vadjai pedig megbújnak előle. Hosszabbnak tűnik a túra a sötétben, mint az idevezető út önmagában, a szívük mégis könnyebb lehet. Valóságos felüdülés, ahogy elérik a szebb napokat látott romokat, s megbújhatnak végre. A tűzrakás sem eshet nehezükre, elvégre a romos faépületben akad bőven, mi táplálja a lángokat.
Pycta még tiszteletét teszi a Fehér Fánál is. Oltalomra lel az esőtől a lombok alatt míg fohászkodik, s most mintha a Fehér Fa is derengeni látszana. Az Erdőszellem ugyan nem mutatta meg magát a triónak, de Pycta érezheti a jelenlétét. Ha nem is szólt hozzájuk ezúttal közvetlen, ők mégis szót értettek vele. Teljesítették akaratát, az áldása pedig tovább kíséri őket, míg Erdőmélyét járják. Orkok, emlékek, szarvaslények, pókok és Alarach, na meg maga Khunezk... Átverekedték magukat megannyi akadályon, s noha küldetésük azzal járt, hogy felhívták magukra a Sötétség szolgálójának figyelmét, a sikerrel a zsebükben távozhatnak, vezesse bármerre is útjuk őket.*
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-04-12 17:53:14
Üzenet elküldve: 2022-04-12 17:53:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Nem sokáig szívhatja azt a fránya pipát, mert az eső elered. Máskor bosszankodna, ezúttal nem bánja. Remek érzés megszabadulni a mocsoktól. Megéri, még úgy is, hogy hideg. Nem mintha lenne döntési lehetősége abban, hogy esik vagy sem, de ha lenne, akkor azt kérné, hogy essen. Kissé ő is csalódik, hogy az orkok nem fogadják be őket éjszakára. Szívesen látta volna újra Surát és a tűz melegét sem utasítaná el. Az erőd felé veszik az irányt. Végül is, ennyivel több vagy kevesebb az esőben, már nem számít. Ha van esély bárhol száraz tüzelő anyagot lelni, akkor részt vesz a tűzrakásban. Ha nincs, ezen a ponton már az se baj. Beletörődik, hogy vizes és csak elterül. Győz a fáradtság, elnyom minden egyebet. Azt, hogy fázik, fáj még néhol, kissé éhes, sóvárog a dohányért. Semmit nem érez ezekből, úgy alszik, mint a lenyilazott nyúl.*
//Napváltás//
*Reggel már jobban zavarja, hogy vizes, de hát mire számított? Esős hidegben nehéz megszáradni. Nem baj, rosszabbat is megéltek az elmúlt napokban, ez már igazán semmi. Éppen azon gondolkozna, mit csináljon ezután, hova menjen, mihez kezdjen, mikor Pycta megkérdi, velük tart e?*
- Ami azt illeti, szívesen. Örülök, ha ez még nem a búcsú ideje.
*Nem sokáig szívhatja azt a fránya pipát, mert az eső elered. Máskor bosszankodna, ezúttal nem bánja. Remek érzés megszabadulni a mocsoktól. Megéri, még úgy is, hogy hideg. Nem mintha lenne döntési lehetősége abban, hogy esik vagy sem, de ha lenne, akkor azt kérné, hogy essen. Kissé ő is csalódik, hogy az orkok nem fogadják be őket éjszakára. Szívesen látta volna újra Surát és a tűz melegét sem utasítaná el. Az erőd felé veszik az irányt. Végül is, ennyivel több vagy kevesebb az esőben, már nem számít. Ha van esély bárhol száraz tüzelő anyagot lelni, akkor részt vesz a tűzrakásban. Ha nincs, ezen a ponton már az se baj. Beletörődik, hogy vizes és csak elterül. Győz a fáradtság, elnyom minden egyebet. Azt, hogy fázik, fáj még néhol, kissé éhes, sóvárog a dohányért. Semmit nem érez ezekből, úgy alszik, mint a lenyilazott nyúl.*
//Napváltás//
*Reggel már jobban zavarja, hogy vizes, de hát mire számított? Esős hidegben nehéz megszáradni. Nem baj, rosszabbat is megéltek az elmúlt napokban, ez már igazán semmi. Éppen azon gondolkozna, mit csináljon ezután, hova menjen, mihez kezdjen, mikor Pycta megkérdi, velük tart e?*
- Ami azt illeti, szívesen. Örülök, ha ez még nem a búcsú ideje.
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-04-12 10:15:34
Üzenet elküldve: 2022-04-12 10:15:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev igen fiatal még, nem rejti véka alá csalódottságát, hogy nem kuporodhat rögtön az orkok tüze mellé, szája csücske kissé ingerülten konyul le. Látszik rajta, hogy mondana valamit, de végül nem teszi. Valószínűleg józan megfontolásból. Pedig szívesen elmondaná a véleményét, hogy mennyire nem érdemli ez a csürhe, hogy magáénak mondhassa az erdőt és szívesen bokán is rúgná a főorkot. Bőrig ázott, fázik és éhes is, nemcsoda, hogy ingerült.
Az ork csak méregeti őt, de a tőrért nem nyúl, Niev pedig azon gondolkodik, hogy orrát felhúzva a sárba ejtse-e, vagy elrakja-e? Végül flegmán megrántja a vállát és megfordultában övébe dugja, jó látványosan, hogy az orknak legyen ideje kinyitni a száját, ha mégis visszakéri. Ha megteszi, akkor valóban a sárba ejti.
Akárhogy is lesz, Niev nem foglalkozik tovább ezzel a bandával. Annak ellenére is felhúzott orral vonul el, hogy rázza a hideg, miután már bőrig ázott.
Menet közben legalább nem fázik annyira, bár nem tudja elképzelni, hogy hogyan tud majd felmelegedni majd, ha nincsen száraz ruhája.
A romos épületek között száraz holmik után kutat, legalább egy száraz pokróc után, legyen az akármilyen elnyűtt is. Ha talál ilyet, akkor ledobja a vizes göncöket és beleburkolódzik a pokrócba, ha nem akkor csak lekuporodik a tűz mellé - ha tudtak rakni. Fázás ide, reszketés oda, nagyon hamar elalszik.
//Napváltás//
Tulajdonképpen egészen kipihenten ébred, legalábbis ahhoz képest, hogy nem igazán voltak ideálisak a körülmények az éjszakai pihenéshez. Viszont morózus. Elégedettnek kellene lennie, hogy nemhogy túlélte az előző napokat, de még a céljukat is elérték és megtisztították az erdőt attól a mocsoktól. Persze tudhatta volna előre, hogy valójában senki nem lesz nekik ezért hálás, de azért az orkoktól kicsit több jóérzésre számított. Magában végül elkönyveli az egészet úgy, hogy az orkok csak orkok és nem tudnak jó érzéssel viseltetni senki iránt, talán egymás iránt sem. Egy dolog lenne, ami igazán felvidíthatná most.*
- Apa, együnk sütit is. Megérdemeljük.
*Niev igen fiatal még, nem rejti véka alá csalódottságát, hogy nem kuporodhat rögtön az orkok tüze mellé, szája csücske kissé ingerülten konyul le. Látszik rajta, hogy mondana valamit, de végül nem teszi. Valószínűleg józan megfontolásból. Pedig szívesen elmondaná a véleményét, hogy mennyire nem érdemli ez a csürhe, hogy magáénak mondhassa az erdőt és szívesen bokán is rúgná a főorkot. Bőrig ázott, fázik és éhes is, nemcsoda, hogy ingerült.
Az ork csak méregeti őt, de a tőrért nem nyúl, Niev pedig azon gondolkodik, hogy orrát felhúzva a sárba ejtse-e, vagy elrakja-e? Végül flegmán megrántja a vállát és megfordultában övébe dugja, jó látványosan, hogy az orknak legyen ideje kinyitni a száját, ha mégis visszakéri. Ha megteszi, akkor valóban a sárba ejti.
Akárhogy is lesz, Niev nem foglalkozik tovább ezzel a bandával. Annak ellenére is felhúzott orral vonul el, hogy rázza a hideg, miután már bőrig ázott.
Menet közben legalább nem fázik annyira, bár nem tudja elképzelni, hogy hogyan tud majd felmelegedni majd, ha nincsen száraz ruhája.
A romos épületek között száraz holmik után kutat, legalább egy száraz pokróc után, legyen az akármilyen elnyűtt is. Ha talál ilyet, akkor ledobja a vizes göncöket és beleburkolódzik a pokrócba, ha nem akkor csak lekuporodik a tűz mellé - ha tudtak rakni. Fázás ide, reszketés oda, nagyon hamar elalszik.
//Napváltás//
Tulajdonképpen egészen kipihenten ébred, legalábbis ahhoz képest, hogy nem igazán voltak ideálisak a körülmények az éjszakai pihenéshez. Viszont morózus. Elégedettnek kellene lennie, hogy nemhogy túlélte az előző napokat, de még a céljukat is elérték és megtisztították az erdőt attól a mocsoktól. Persze tudhatta volna előre, hogy valójában senki nem lesz nekik ezért hálás, de azért az orkoktól kicsit több jóérzésre számított. Magában végül elkönyveli az egészet úgy, hogy az orkok csak orkok és nem tudnak jó érzéssel viseltetni senki iránt, talán egymás iránt sem. Egy dolog lenne, ami igazán felvidíthatná most.*
- Apa, együnk sütit is. Megérdemeljük.
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-04-11 21:12:21
Üzenet elküldve: 2022-04-11 21:12:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Mind örülnek, hogy életben vannak, sőt győztek is, ami talán mindüket meglepte. Lélekben felkészült a halálra, hogy itt a vég, hogy nem lesz ideje felnevelni Nieveshát, hogy nem végezheti be küldetését. Ezért az élet íze, amit most érez, mindennél édesebb. A fények szebbek, a vihar illata és a levegő is jobban ízlik. Jobban szereti lányát, mint eddig valaha és Rírion is szimpatikusabb, mint bármikor.*
- Fiam, vigyázz a szádra. *Feddi meg félig mosolyogva az ifjú elfet a szóhasználat miatt, mert ugye, amit szabad a prófétának, nem szabad a tanítványnak.
Amikor pedig Rírion lemarad, hogy kieressze a győzelem felett érzett örömét, csak fejcsóválva mosolyog és magához öleli Nievet.
A póktojások elintézése ugyan hentesmunka, ám fontos részlete a visszaútnak és csak azután indulhatnak vissza az orkok táborába, ahová bebocsátást nem nyernek, de a vezérork kijön eléjük. Üres szavaknak érzi Hroltaa elismerését, nem mintha szüksége volna minderre vagy a tiszteletére. A gesztusai mást mondanak, mint amit az ajkai.*
- Hát persze... *Válaszolja az erdőmélyi elf az elutasításra halvány mosollyal. Az eső a koponyájára tapasztja a tavasszal lassan visszasarjadó ezüst haját, ruhái, felszerelése mind eláztak már.
Provokációnak érzi Hroltaa kijelentését, hogy magáénak titulálja az erdőt. Amíg tisztelik a vadont és a törvényeit, addig felőle vendégeskedhetnek Erdőmélyén. Ha pedig felrúgják ezt a ki nem mondott együttműködést az Erdőszellemmel, akkor majd elküldi prófétáját hozzájuk, hogy figyelmeztesse és ha kell, kiűzze őket.*
- Menjünk. *Mondja rezignáltan a társainak. Nem ez az első eset, hogy elázik, nincsenek cukorból, hogy elolvadjanak és ha visszaérnek az egykori Vadvéd erődjébe, ott majd kipihenik magukat.
Ahogy eltávolodnak az orkoktól, füttyent egyet, az irbisznek a közelben kell lennie és Éjvihart is elhagyták már egy ideje. Ha belegondol, akkor a fekete telivér már a vadak martaléka lett, de talán a Fákban Lakó megóvta hátasát a lupus fulguroktól és más irbiszektől.
Ha elérik az erődöt, akkor az épületek romjai alatt meghúzhatják magukat, pihenhetnek kicsit és amíg a fiatalok alszanak, addig az erdőmélyi elf a Szent Fa mellett fohászkodik patrónusához, megköszöni neki, hogy megajándékozta, vezette és oltalmazta őket. Csak ezután hajtja álomra a szemét és pihen a hajnal első sugaráig.*
//Napváltás//
*Ha az éjjel nem rontottak rájuk, akkor hajnalig alszik, az sem zavarja, hogy nyirkos, vizes a felszerelése. Ideje visszatérniük a városba, el kell vinnie Nieveshát a templomba is, hogy elkezdődhessen a kiképzése, fegyvert is kell vásárolnia neki, páncélt és felszereléseket.*
- Rírion, velünk tartasz? *Kérdi az ifjú elfet, mert bár maga örülne, ha együtt mehetnének vissza, de meg kell adnia az esélyt a kölyöknek, hogy dönthessen a saját sorsáról.*
- A városba megyünk, felkeressük a templomot, aztán kiképzem Nieveshát. Sok dolgunk van még, sok a szörnyeteg a világban.
*Mind örülnek, hogy életben vannak, sőt győztek is, ami talán mindüket meglepte. Lélekben felkészült a halálra, hogy itt a vég, hogy nem lesz ideje felnevelni Nieveshát, hogy nem végezheti be küldetését. Ezért az élet íze, amit most érez, mindennél édesebb. A fények szebbek, a vihar illata és a levegő is jobban ízlik. Jobban szereti lányát, mint eddig valaha és Rírion is szimpatikusabb, mint bármikor.*
- Fiam, vigyázz a szádra. *Feddi meg félig mosolyogva az ifjú elfet a szóhasználat miatt, mert ugye, amit szabad a prófétának, nem szabad a tanítványnak.
Amikor pedig Rírion lemarad, hogy kieressze a győzelem felett érzett örömét, csak fejcsóválva mosolyog és magához öleli Nievet.
A póktojások elintézése ugyan hentesmunka, ám fontos részlete a visszaútnak és csak azután indulhatnak vissza az orkok táborába, ahová bebocsátást nem nyernek, de a vezérork kijön eléjük. Üres szavaknak érzi Hroltaa elismerését, nem mintha szüksége volna minderre vagy a tiszteletére. A gesztusai mást mondanak, mint amit az ajkai.*
- Hát persze... *Válaszolja az erdőmélyi elf az elutasításra halvány mosollyal. Az eső a koponyájára tapasztja a tavasszal lassan visszasarjadó ezüst haját, ruhái, felszerelése mind eláztak már.
Provokációnak érzi Hroltaa kijelentését, hogy magáénak titulálja az erdőt. Amíg tisztelik a vadont és a törvényeit, addig felőle vendégeskedhetnek Erdőmélyén. Ha pedig felrúgják ezt a ki nem mondott együttműködést az Erdőszellemmel, akkor majd elküldi prófétáját hozzájuk, hogy figyelmeztesse és ha kell, kiűzze őket.*
- Menjünk. *Mondja rezignáltan a társainak. Nem ez az első eset, hogy elázik, nincsenek cukorból, hogy elolvadjanak és ha visszaérnek az egykori Vadvéd erődjébe, ott majd kipihenik magukat.
Ahogy eltávolodnak az orkoktól, füttyent egyet, az irbisznek a közelben kell lennie és Éjvihart is elhagyták már egy ideje. Ha belegondol, akkor a fekete telivér már a vadak martaléka lett, de talán a Fákban Lakó megóvta hátasát a lupus fulguroktól és más irbiszektől.
Ha elérik az erődöt, akkor az épületek romjai alatt meghúzhatják magukat, pihenhetnek kicsit és amíg a fiatalok alszanak, addig az erdőmélyi elf a Szent Fa mellett fohászkodik patrónusához, megköszöni neki, hogy megajándékozta, vezette és oltalmazta őket. Csak ezután hajtja álomra a szemét és pihen a hajnal első sugaráig.*
//Napváltás//
*Ha az éjjel nem rontottak rájuk, akkor hajnalig alszik, az sem zavarja, hogy nyirkos, vizes a felszerelése. Ideje visszatérniük a városba, el kell vinnie Nieveshát a templomba is, hogy elkezdődhessen a kiképzése, fegyvert is kell vásárolnia neki, páncélt és felszereléseket.*
- Rírion, velünk tartasz? *Kérdi az ifjú elfet, mert bár maga örülne, ha együtt mehetnének vissza, de meg kell adnia az esélyt a kölyöknek, hogy dönthessen a saját sorsáról.*
- A városba megyünk, felkeressük a templomot, aztán kiképzem Nieveshát. Sok dolgunk van még, sok a szörnyeteg a világban.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957