Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957
1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-06-04 08:48:16
Üzenet elküldve: 2024-06-04 08:48:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Vagy az istenek mosolyogtak ma a két kalandorra, vagy a tretil alszik igen mélyen, mivel a hatalmas lény továbbra sem mozdul, még akkor sem, amikor Mykael fegyverét tesztelgeti. Idejük van az előkészületekre, ezért a két férfi nyugodtan az általuk vélt legmegfelelőbb pontra állhatnak.
Végül az eseményeket Mykael kezdi meg egy szúrással, melyet elvéteni szinte képtelenség lett volna. A fiatal harcos viszont meglepődve tapasztalhatja, hogy bár megsebezte az erős, pikkelyes bőrt, apró vágásból vér serken, de átszúrni bizony nem lesz oly egyszerű feladat. A Tretil természetesen megriad, a mélyedésben hirtelen eltűnik, amíg megfordul, majd gyorsan felbukkan a lény termetes feje. Bizony ez nem egy ifjú példány, ekkor szembesülhetnek vele valójában.
A hüllő Mykael felé tör előre, hiszen az ifjabb harcos van látómezeje fókuszában. Száját szélesre tátja, láthatóan célja az, hogy megmarja azt, aki ilyen ádázul megzavarta nyugalmát.*
*Vagy az istenek mosolyogtak ma a két kalandorra, vagy a tretil alszik igen mélyen, mivel a hatalmas lény továbbra sem mozdul, még akkor sem, amikor Mykael fegyverét tesztelgeti. Idejük van az előkészületekre, ezért a két férfi nyugodtan az általuk vélt legmegfelelőbb pontra állhatnak.
Végül az eseményeket Mykael kezdi meg egy szúrással, melyet elvéteni szinte képtelenség lett volna. A fiatal harcos viszont meglepődve tapasztalhatja, hogy bár megsebezte az erős, pikkelyes bőrt, apró vágásból vér serken, de átszúrni bizony nem lesz oly egyszerű feladat. A Tretil természetesen megriad, a mélyedésben hirtelen eltűnik, amíg megfordul, majd gyorsan felbukkan a lény termetes feje. Bizony ez nem egy ifjú példány, ekkor szembesülhetnek vele valójában.
A hüllő Mykael felé tör előre, hiszen az ifjabb harcos van látómezeje fókuszában. Száját szélesre tátja, láthatóan célja az, hogy megmarja azt, aki ilyen ádázul megzavarta nyugalmát.*
1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-23 17:34:24
Üzenet elküldve: 2024-05-23 17:34:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Lihegve kaptat fel az emelkedőn. Ő elég sokfelé talpalt már és látott sokféle tájat, de azért olykor, amikor végignéz a maguk alatt-mögött hagyott tájra, ő is elámul. Néha olyan érzése van, mintha még Artheniort is látná, bár lehet, hogy csak a képzelete varázsol épületeket távoli dombokból.
Végül a pihenőjük során észreveszik a lényt, amiért érkeztek. Denjaarra villan a tekintete, aki szintén szó nélkül munkához lát. Mykael is így tesz, és igyekszik halkan felkészülni: leoldja a kötelet, pajzsát a jobb kezébe veszi (egy pánt az alkarjához fogja, egy fogóval pedig tartja). Mielőtt fegyvert ragadna és megindulna a zsákmány felé, hirtelen ötlettől vezérelve előveszi az egyik világosbarna varázsitalát, és kihörpinti. Először elfintorodik a fura íztől, utána viszont szinte rögtön érzi a hatását: a mozgása felgyorsul, a reflexei soha nem tapasztalt mértékbe kiélesednek. Nyilván vannak ennél sokkal erősebb bájitalok is, azonban Mykael életében először használ most ilyet, így nem csoda, hogy még a kis változást is nagynak éli meg. Bal kezébe veszi a lándzsát és próbaképpen maga elé döf a levegőbe egyszer-kétszer, hogy kicsit megszokja a mostani fizikumát, aztán óvatosan megindul ő is a lény felé, de egy nagyobb kerülővel. Megértette Denjaar szándékát, ezért a lény átellenes oldalára helyezkedik, hogy a gladiátor felé terelje. De ha a tretil harcias kedvében Mykaelre támad, az is jó alkalom lesz Denjaarnak, hogy hátulról meglepje.
Ahogy óvatosan elkezdi becserkészni a prédáját, akaratlanul is széles mosoly jelenik meg az arcán, és a szája széle olykor megremeg, amikor leküzdi a nyílt vigyorgást. Az adrenalin pezseg a vérében, ez benne mindig egyfajta eufórikus állapotot idéz elő. Ez párosul a bájital adta képességekkel és azzal, hogy mennyire tetszik Mykaelnek ez az állapot. De bármennyire bugyután nézhet ki ettől, azért még nagyon is éber. Próbál odafigyelni a szél irányára is, hogy ne kerüljön olyan irányba, hogy a szagával árulja el magát. Habár fogalma sincs, hogy a tretilnek egyáltalán jó-e a szaglása. Illetve a kilógó testrész alapján próbálja megbecsülni, hogy mégis mekkora példány a célpontjuk. Ha netán aprónak tűnne, akkor pár (felturbózottan) villámgyors körbekémleléssel próbálja megállapítani, hogy nincsenek-e a közelben esetleg nagyobb tretilek, például szülők.
Ha sikerül teljesen észrevétlenül elhelyezkednie, gyorsan felméri a környezetét (merre lehet hátrálni, vetődni) és megvárja, amíg Denjaar is készen áll, aztán a lándzsájával előredöf, be a mélyedésbe, hogy valahol feljebb szúrja meg a lényt, ne csak a kilógó farkát. Készen áll a védekezésre, hátrálásra.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
*Lihegve kaptat fel az emelkedőn. Ő elég sokfelé talpalt már és látott sokféle tájat, de azért olykor, amikor végignéz a maguk alatt-mögött hagyott tájra, ő is elámul. Néha olyan érzése van, mintha még Artheniort is látná, bár lehet, hogy csak a képzelete varázsol épületeket távoli dombokból.
Végül a pihenőjük során észreveszik a lényt, amiért érkeztek. Denjaarra villan a tekintete, aki szintén szó nélkül munkához lát. Mykael is így tesz, és igyekszik halkan felkészülni: leoldja a kötelet, pajzsát a jobb kezébe veszi (egy pánt az alkarjához fogja, egy fogóval pedig tartja). Mielőtt fegyvert ragadna és megindulna a zsákmány felé, hirtelen ötlettől vezérelve előveszi az egyik világosbarna varázsitalát, és kihörpinti. Először elfintorodik a fura íztől, utána viszont szinte rögtön érzi a hatását: a mozgása felgyorsul, a reflexei soha nem tapasztalt mértékbe kiélesednek. Nyilván vannak ennél sokkal erősebb bájitalok is, azonban Mykael életében először használ most ilyet, így nem csoda, hogy még a kis változást is nagynak éli meg. Bal kezébe veszi a lándzsát és próbaképpen maga elé döf a levegőbe egyszer-kétszer, hogy kicsit megszokja a mostani fizikumát, aztán óvatosan megindul ő is a lény felé, de egy nagyobb kerülővel. Megértette Denjaar szándékát, ezért a lény átellenes oldalára helyezkedik, hogy a gladiátor felé terelje. De ha a tretil harcias kedvében Mykaelre támad, az is jó alkalom lesz Denjaarnak, hogy hátulról meglepje.
Ahogy óvatosan elkezdi becserkészni a prédáját, akaratlanul is széles mosoly jelenik meg az arcán, és a szája széle olykor megremeg, amikor leküzdi a nyílt vigyorgást. Az adrenalin pezseg a vérében, ez benne mindig egyfajta eufórikus állapotot idéz elő. Ez párosul a bájital adta képességekkel és azzal, hogy mennyire tetszik Mykaelnek ez az állapot. De bármennyire bugyután nézhet ki ettől, azért még nagyon is éber. Próbál odafigyelni a szél irányára is, hogy ne kerüljön olyan irányba, hogy a szagával árulja el magát. Habár fogalma sincs, hogy a tretilnek egyáltalán jó-e a szaglása. Illetve a kilógó testrész alapján próbálja megbecsülni, hogy mégis mekkora példány a célpontjuk. Ha netán aprónak tűnne, akkor pár (felturbózottan) villámgyors körbekémleléssel próbálja megállapítani, hogy nincsenek-e a közelben esetleg nagyobb tretilek, például szülők.
Ha sikerül teljesen észrevétlenül elhelyezkednie, gyorsan felméri a környezetét (merre lehet hátrálni, vetődni) és megvárja, amíg Denjaar is készen áll, aztán a lándzsájával előredöf, be a mélyedésbe, hogy valahol feljebb szúrja meg a lényt, ne csak a kilógó farkát. Készen áll a védekezésre, hátrálásra.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-22 20:05:19
Üzenet elküldve: 2024-05-22 20:05:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Wegtorent kietlen síkságok övezik, nem szokott az ilyen mászásokhoz. Szusszanva pihen meg, amikor csak tud, s szétnézve az erdő felett meg kell állapítania; sosem volt még ennyire magasan. Lám, még ennyi idő után is tapasztal újat. Szerencséjére és szerencséjükre harcedzett férfi, nem esik nehezére a meredek ösvény. Iszik a butykosából, néha ellenőrzi a kötelet, elég feszes-e. Olybá tűnik, nem csak az időjárással, de a nyomokkal is szerencséjük van; olyannyira, hogy megtalálják feltételezett prédájukat is.
Kezével int társának, miközben a másikkal a kötelet oldja le magukról. Ha harcra kerül a sor, bizonyosan hátráltatná őket a kötél, s nem kívánja, hogy a riadalom közepette a bestia esetlegesen lesodorja őket. Mert nincs kétsége afelől, hogy azzal van dolguk, amit keresnek.
Óvatosan leoldja hátáról a táskát, hogy előhúzza belőle a hálót és lehetőleg némán kioldja. Egyik kezében az egyik dárda, a másikban a háló.
Nem szól semmit, tekintetével jelez csak Mykaelnek, majd jelzésértékűen felemeli a hálót. Remélhetőleg tiszták lesznek a szándékai a fiatal férfinek is; ostobaság lenne a lény farkát csapdosni. Az ifjoncnak ki kell csalnia, hogy aztán ő rávethesse a hálót, mielőtt a lény megpróbálna elrepülni. Onnét aztán a dárdáikon a sor. Amennyiben a fiatal harcos így tesz, ő sem fog teketóriázni a hálóval. Tekintetét fókuszáltan tartja a prédán. Óvatosan, oldalazva közelít, igyekezvén felkészülni a lehetőségre.*
*Wegtorent kietlen síkságok övezik, nem szokott az ilyen mászásokhoz. Szusszanva pihen meg, amikor csak tud, s szétnézve az erdő felett meg kell állapítania; sosem volt még ennyire magasan. Lám, még ennyi idő után is tapasztal újat. Szerencséjére és szerencséjükre harcedzett férfi, nem esik nehezére a meredek ösvény. Iszik a butykosából, néha ellenőrzi a kötelet, elég feszes-e. Olybá tűnik, nem csak az időjárással, de a nyomokkal is szerencséjük van; olyannyira, hogy megtalálják feltételezett prédájukat is.
Kezével int társának, miközben a másikkal a kötelet oldja le magukról. Ha harcra kerül a sor, bizonyosan hátráltatná őket a kötél, s nem kívánja, hogy a riadalom közepette a bestia esetlegesen lesodorja őket. Mert nincs kétsége afelől, hogy azzal van dolguk, amit keresnek.
Óvatosan leoldja hátáról a táskát, hogy előhúzza belőle a hálót és lehetőleg némán kioldja. Egyik kezében az egyik dárda, a másikban a háló.
Nem szól semmit, tekintetével jelez csak Mykaelnek, majd jelzésértékűen felemeli a hálót. Remélhetőleg tiszták lesznek a szándékai a fiatal férfinek is; ostobaság lenne a lény farkát csapdosni. Az ifjoncnak ki kell csalnia, hogy aztán ő rávethesse a hálót, mielőtt a lény megpróbálna elrepülni. Onnét aztán a dárdáikon a sor. Amennyiben a fiatal harcos így tesz, ő sem fog teketóriázni a hálóval. Tekintetét fókuszáltan tartja a prédán. Óvatosan, oldalazva közelít, igyekezvén felkészülni a lehetőségre.*
1937. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-21 22:51:04
Üzenet elküldve: 2024-05-21 22:51:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*A két férfi hamar megválik a fölösleges súlyoktól, mely bizonyosan előnyükre fog válni, a hátrahagyott tárgyaik biztonságáról pedig Mykael körültekintően gondoskodik. Az útnak veselkedve bár a menetelés odafigyelést igényel, de komoly akadályba nem ütköznek, ezért igen hamar igen tekintélyes magasságokba tudnak felkapaszkodni. Legalábbis körbe tekintve egészen olyan érzés foghatja el a két kalandort, mintha a világ a lábaik előtt heverne, s az igazi magaslatokhoz még nem is igen volt szerencséjük.
A nyomkövetésben is kellő szerencsének örvendenek, mert a nyomok tiszták, könnyen követhetőek, szinte egyszer sem vesztik szem elől azokat. Egy laposabb területre érve megpihenhetnek, s számot vethetnek eddig megtett távukról, az idő múlásáról vagy a jelenlegi vízkészletükről. Miközben kifújják magukat, Denjaar és Mykael észreveszik, hogy a sziklás vidék egy szélesebb repedéséből egy szürkés, elvékonyodó gyökérzetre hasonlító inda lóg ki. Akár át is eshettek volna rajta, ha nem figyelnek, hiszen szinte teljesen beleolvad a hegy és por szürkéjébe, annyi különbséggel, hogy az első ránézésre fagyökérzetre hasonlító nyúlánk tag pikkelyes és hús-vér, semmint növényi rostokból álló anyag.*
*A két férfi hamar megválik a fölösleges súlyoktól, mely bizonyosan előnyükre fog válni, a hátrahagyott tárgyaik biztonságáról pedig Mykael körültekintően gondoskodik. Az útnak veselkedve bár a menetelés odafigyelést igényel, de komoly akadályba nem ütköznek, ezért igen hamar igen tekintélyes magasságokba tudnak felkapaszkodni. Legalábbis körbe tekintve egészen olyan érzés foghatja el a két kalandort, mintha a világ a lábaik előtt heverne, s az igazi magaslatokhoz még nem is igen volt szerencséjük.
A nyomkövetésben is kellő szerencsének örvendenek, mert a nyomok tiszták, könnyen követhetőek, szinte egyszer sem vesztik szem elől azokat. Egy laposabb területre érve megpihenhetnek, s számot vethetnek eddig megtett távukról, az idő múlásáról vagy a jelenlegi vízkészletükről. Miközben kifújják magukat, Denjaar és Mykael észreveszik, hogy a sziklás vidék egy szélesebb repedéséből egy szürkés, elvékonyodó gyökérzetre hasonlító inda lóg ki. Akár át is eshettek volna rajta, ha nem figyelnek, hiszen szinte teljesen beleolvad a hegy és por szürkéjébe, annyi különbséggel, hogy az első ránézésre fagyökérzetre hasonlító nyúlánk tag pikkelyes és hús-vér, semmint növényi rostokból álló anyag.*
1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-13 22:55:37
Üzenet elküldve: 2024-05-13 22:55:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Mykael is nekilát így a szedelőzködésnek. A kabátját magán tartja, mert bár a menetelésben kimelegedett, de a hegyoldalban biztos erős szélfúvás várható. Bájitalos üvegcséit gondosan elrendezgeti, a többségét a derékszíjának ilyen célra kialakított kis tartóiba tűzi be.
A körpajzsát a hátára akasztja, tőle megszokott módon, a rövidkardja pedig az oldaláról lóg. Emellett hoz még magával dárdát, némi szárított húst és kétszersültet, na meg a kulacsát.
Ő nem gondol arra, hogy a hegyoldalon rájuk esteledhet. Pontosabban: úgy gondolja, hogy ha elkezd esteledni, majd úgyis visszavonulót fújnak és visszatérnek a hegy lábához, mert ő ennyire kiszolgáltatott helyen nem szívesen éjszakázna.
Miután a megbeszéltek szerint elföldeli a felszerelésüket, faágakat szór szét rajta és avar, hogy a szag ne hívjon ide vadakat, amik aztán kikotornák a zsákokat. Aztán viszont köveket helyez el X alakban, amiről ők ketten biztosan tudni fogják, hogy keressék a holmijukat.
Utána a derekára köti a Denjaarral megosztott kötelet, és átveti a vállán a másik kötelüket, és úgy indul meg a gladiátor mellett.
Eleinte óvatos, rá kell éreznie erre a meredek menetelésre, na meg a felszerelése miatt a súlyelosztása se a szokásos. De idővel már magabiztosabban tud haladni, és csak a rizikósabb szakaszokon lesz óvatos. Például amikor köveken kell feljebb lépdelni, és nem biztos benne, hogy nem fogja kimozdítani valamelyiket a helyéről. Közben kémleli a tájat maguk előtt és oldalt is, de időről időre a háta mögé is felnéz, az égre. A tretil repülni is tud. Őket meg most már elég könnyen meg lehet látni a levegőből, nem árt, ha ők is kémlelik az eget.
Ha netán észrevenne valamit, akkor azt csendben jelzi Denjaarnak, pl. kicsit megrántja a kötelet, hogy a gladiátor rá figyeljen, és aztán mutatja meg. Ha esetleg valamilyen szerencse folytán meg tudnák tartani a meglepetés előnyét, azt nagyon sokat érne.*
*Mykael is nekilát így a szedelőzködésnek. A kabátját magán tartja, mert bár a menetelésben kimelegedett, de a hegyoldalban biztos erős szélfúvás várható. Bájitalos üvegcséit gondosan elrendezgeti, a többségét a derékszíjának ilyen célra kialakított kis tartóiba tűzi be.
A körpajzsát a hátára akasztja, tőle megszokott módon, a rövidkardja pedig az oldaláról lóg. Emellett hoz még magával dárdát, némi szárított húst és kétszersültet, na meg a kulacsát.
Ő nem gondol arra, hogy a hegyoldalon rájuk esteledhet. Pontosabban: úgy gondolja, hogy ha elkezd esteledni, majd úgyis visszavonulót fújnak és visszatérnek a hegy lábához, mert ő ennyire kiszolgáltatott helyen nem szívesen éjszakázna.
Miután a megbeszéltek szerint elföldeli a felszerelésüket, faágakat szór szét rajta és avar, hogy a szag ne hívjon ide vadakat, amik aztán kikotornák a zsákokat. Aztán viszont köveket helyez el X alakban, amiről ők ketten biztosan tudni fogják, hogy keressék a holmijukat.
Utána a derekára köti a Denjaarral megosztott kötelet, és átveti a vállán a másik kötelüket, és úgy indul meg a gladiátor mellett.
Eleinte óvatos, rá kell éreznie erre a meredek menetelésre, na meg a felszerelése miatt a súlyelosztása se a szokásos. De idővel már magabiztosabban tud haladni, és csak a rizikósabb szakaszokon lesz óvatos. Például amikor köveken kell feljebb lépdelni, és nem biztos benne, hogy nem fogja kimozdítani valamelyiket a helyéről. Közben kémleli a tájat maguk előtt és oldalt is, de időről időre a háta mögé is felnéz, az égre. A tretil repülni is tud. Őket meg most már elég könnyen meg lehet látni a levegőből, nem árt, ha ők is kémlelik az eget.
Ha netán észrevenne valamit, akkor azt csendben jelzi Denjaarnak, pl. kicsit megrántja a kötelet, hogy a gladiátor rá figyeljen, és aztán mutatja meg. Ha esetleg valamilyen szerencse folytán meg tudnák tartani a meglepetés előnyét, azt nagyon sokat érne.*
1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-13 21:22:26
Üzenet elküldve: 2024-05-13 21:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
-Jó ötlet. Hagyjuk itt, amire nincs szükség. *Bólint a javaslatra komoran. A bájitalok dolgára csak ciccent, nem óhajtja megfosztani a fiatal harcost szerzeményeitől. Főleg, hogy hisz saját képességeiben.
Ő maga ott hagyja a felesleges bőrvértet, sisakot, szablyát, és az egyik sátrat is. Minden mást azonban magával visz. Nem óhajt meglepetésekbe ütközni. Elvégre még az is könnyen megeshet, hogy ott esteledik rájuk valahol a magasban.
Amennyiben ezzel megvoltak, összekötötték egymást, ellenőrizték a csomót, nekiveselkednek. Bírja erővel, legalábbis úgy érzi. Közben nem rest a nyomokat sem szem elől téveszteni, már ha ez lehetséges. Elszánt. Forró nyomon vannak, s mindenük megvan hozzá, hogy véghez is vigyék a tervet. Csak a szerencséjük tartson ki még egy kevés ideig.*
-Jó ötlet. Hagyjuk itt, amire nincs szükség. *Bólint a javaslatra komoran. A bájitalok dolgára csak ciccent, nem óhajtja megfosztani a fiatal harcost szerzeményeitől. Főleg, hogy hisz saját képességeiben.
Ő maga ott hagyja a felesleges bőrvértet, sisakot, szablyát, és az egyik sátrat is. Minden mást azonban magával visz. Nem óhajt meglepetésekbe ütközni. Elvégre még az is könnyen megeshet, hogy ott esteledik rájuk valahol a magasban.
Amennyiben ezzel megvoltak, összekötötték egymást, ellenőrizték a csomót, nekiveselkednek. Bírja erővel, legalábbis úgy érzi. Közben nem rest a nyomokat sem szem elől téveszteni, már ha ez lehetséges. Elszánt. Forró nyomon vannak, s mindenük megvan hozzá, hogy véghez is vigyék a tervet. Csak a szerencséjük tartson ki még egy kevés ideig.*
1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-12 18:47:31
Üzenet elküldve: 2024-05-12 18:47:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Az étel és a kurta pihenés felfrissíti a két utazót, akik ezt követően újult erővel vághatnak neki az útnak. Talán jobb is ha sietnek, hiszen a fák sűrűjéből kiérve immáron rálátnak a napra, mely már igencsak magasan jár. Az idő mintha gyorsabban telne e vidéken, de könnyen lehet, hogy csupán a nehézségek miatt érződik ez.
Amennyiben Mykael végez holmijai lepakolásával és azok biztonságba helyezésével, és ismételten útra kelnek, immáron könnyebb dolguk akad, s nem csupán a felesleges súlyoktól való megszabadulásnak hála. Denjaar a korábbi nyomot meglelve könnyedén képes amazt követni, melyben segítségére van az is, hogy frissek, s a szélcsendnek hála por sem fedhette el az állat testének hullámzó rajzait.
Bizony kapaszkodniuk kell felfelé, de igazi hegymászásra egyelőre nincs szükségük. Időnként talán egy-egy kiemelkedő sziklába markolva könnyebb feljebb húzni magukat, de a legnagyobb nehézséget biztos talaj megtalálása jelenti, elvégre út nem vezet oda, ahova éppen tartanak. Egyelőre mindkét férfi sikeresen veszi az akadályokat, s szépen, komótosan haladnak felfelé.*
*Az étel és a kurta pihenés felfrissíti a két utazót, akik ezt követően újult erővel vághatnak neki az útnak. Talán jobb is ha sietnek, hiszen a fák sűrűjéből kiérve immáron rálátnak a napra, mely már igencsak magasan jár. Az idő mintha gyorsabban telne e vidéken, de könnyen lehet, hogy csupán a nehézségek miatt érződik ez.
Amennyiben Mykael végez holmijai lepakolásával és azok biztonságba helyezésével, és ismételten útra kelnek, immáron könnyebb dolguk akad, s nem csupán a felesleges súlyoktól való megszabadulásnak hála. Denjaar a korábbi nyomot meglelve könnyedén képes amazt követni, melyben segítségére van az is, hogy frissek, s a szélcsendnek hála por sem fedhette el az állat testének hullámzó rajzait.
Bizony kapaszkodniuk kell felfelé, de igazi hegymászásra egyelőre nincs szükségük. Időnként talán egy-egy kiemelkedő sziklába markolva könnyebb feljebb húzni magukat, de a legnagyobb nehézséget biztos talaj megtalálása jelenti, elvégre út nem vezet oda, ahova éppen tartanak. Egyelőre mindkét férfi sikeresen veszi az akadályokat, s szépen, komótosan haladnak felfelé.*
1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-12 10:12:42
Üzenet elküldve: 2024-05-12 10:12:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Bár elég jó erőben van, de ha nem szükséges, ő se akarna kifulladtan, étlen-szomjan harcba indulni. Régen a Hatosok is mindig tábort vertek először és megpihentek, csak utána indultak harcba.
Úgyhogy ő is leveti a málhát a hátáról, kikeresi az élelmet és szótlanul falatozni kezd. Szokásos beszédessége most nem jön elő. Ebben az erdőben valahogy nem jön a szájára a szó. Olyan érzése van, mintha nem lenne helyén való emberi beszéddel megzavarni a vadont. Kissé nyomasztó, már-már klausztrofób érzés ez annak ellenére is, hogy a hegyek felé közeledve bizonyára ritkulni kezd a növényzet.
Miután végeztek az evéssel-ivással, felfrissült(ebb)en folytatják az útjukat. Amikor meglátják az első levedlett bőrt, Mykael is izgatott lesz, ugyanakkor végig is fut rajta valami borzongás. Sose kedvelte igazán a kígyókat, és most tudatosul benne, hogy tretil is az lényegében. Ezzel együtt se inog meg az elhatározásában, követi hát Denjaart az úton. Az újabb levedlett bőr már sokkal frissebb, és sokkal nagyobb is. Szinte már örül ennek. Közelednek a céljukhoz, nem kell napokig bolyonganiuk az erdőben, kockáztatva az eltévedést és a kifáradást.
Végül megérkeznek a hegy lábához, és bámulnak fel a sziklaoromra. Denjaar ajánlatára meglepetten néz a gladiátorra. Visszatáncolni? Fel se merült benne. Látszik is az arcán, hogy nem érti a kérdést, végül csak annyit felel sután.*
- Nem. Csináljuk!
*Azzal elkezd lepakolni. Krultos ötletére a kötéllel bólint.*
- Jó ötlet. Bírni fogom. De ne cipekedjünk fel mindent, amink van! A hátizsákokat lepakolhatjuk itt. Ások egy gödröt, beletesszük, elföldeljük, beleszúrok néhány gallyat vagy körberakjuk kavicsokkal, hogy később megtaláljuk.
Vigyük csak a bájitalokat, a fegyvereket, kötszert, minden kötelünket, meg némi vizet és élelmet. Mit gondolsz?
*kérdi. Ha Denjaar elfogadja a javaslatait, akkor először is előpakolja a bájitaljaikat, hogy lássák, milye van:
4 db Világoszöld varázsital,
1 db Fűzöld varázsital
1 db Piros varázsital
1 db Fakósárga varázsital
1 db Halványlila varázsital
1 db Sötétlila varázsital
2 db Világosbarna varázsital
Ha Denjaarnak kell ebből valami, akkor azt majd átadja neki indulás előtt.*
*Bár elég jó erőben van, de ha nem szükséges, ő se akarna kifulladtan, étlen-szomjan harcba indulni. Régen a Hatosok is mindig tábort vertek először és megpihentek, csak utána indultak harcba.
Úgyhogy ő is leveti a málhát a hátáról, kikeresi az élelmet és szótlanul falatozni kezd. Szokásos beszédessége most nem jön elő. Ebben az erdőben valahogy nem jön a szájára a szó. Olyan érzése van, mintha nem lenne helyén való emberi beszéddel megzavarni a vadont. Kissé nyomasztó, már-már klausztrofób érzés ez annak ellenére is, hogy a hegyek felé közeledve bizonyára ritkulni kezd a növényzet.
Miután végeztek az evéssel-ivással, felfrissült(ebb)en folytatják az útjukat. Amikor meglátják az első levedlett bőrt, Mykael is izgatott lesz, ugyanakkor végig is fut rajta valami borzongás. Sose kedvelte igazán a kígyókat, és most tudatosul benne, hogy tretil is az lényegében. Ezzel együtt se inog meg az elhatározásában, követi hát Denjaart az úton. Az újabb levedlett bőr már sokkal frissebb, és sokkal nagyobb is. Szinte már örül ennek. Közelednek a céljukhoz, nem kell napokig bolyonganiuk az erdőben, kockáztatva az eltévedést és a kifáradást.
Végül megérkeznek a hegy lábához, és bámulnak fel a sziklaoromra. Denjaar ajánlatára meglepetten néz a gladiátorra. Visszatáncolni? Fel se merült benne. Látszik is az arcán, hogy nem érti a kérdést, végül csak annyit felel sután.*
- Nem. Csináljuk!
*Azzal elkezd lepakolni. Krultos ötletére a kötéllel bólint.*
- Jó ötlet. Bírni fogom. De ne cipekedjünk fel mindent, amink van! A hátizsákokat lepakolhatjuk itt. Ások egy gödröt, beletesszük, elföldeljük, beleszúrok néhány gallyat vagy körberakjuk kavicsokkal, hogy később megtaláljuk.
Vigyük csak a bájitalokat, a fegyvereket, kötszert, minden kötelünket, meg némi vizet és élelmet. Mit gondolsz?
*kérdi. Ha Denjaar elfogadja a javaslatait, akkor először is előpakolja a bájitaljaikat, hogy lássák, milye van:
4 db Világoszöld varázsital,
1 db Fűzöld varázsital
1 db Piros varázsital
1 db Fakósárga varázsital
1 db Halványlila varázsital
1 db Sötétlila varázsital
2 db Világosbarna varázsital
Ha Denjaarnak kell ebből valami, akkor azt majd átadja neki indulás előtt.*
1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-10 23:19:29
Üzenet elküldve: 2024-05-10 23:19:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Bármit is találnak erejük teljében kell lenniük, mikor ráakadnak. Noha ő sosem harcolt ilyen lények ellen - az efféle mulatságokat rendszerint a rabszolgák vívták, hogy gyötrelmes küzdelmükkel felhevítsék a közönséget - tisztában van vele, mire képesek.
Épp ezért mutat megálljt egy rövid időre, hogy fogyasszanak valamit és kifújják magukat. Hisz jó ideje haladnak már. Megkezdi a napi hideg élelmet, s reméli, hogy az ifjonc is magához vesz valamit. Amennyiben nem így lenne, megpróbálja buzdítani rá.
Az elkövetkező menetelés talán így már valamivel könnyebb, még ha olybá tűnik, a távoli hegyek ólmos lassúsággal közelítenek csak.
Felélénkül azonban, mikor nyomra bukkannak. Kevés nagytestű hüllő létezik - legjobb tudomása szerint, így ahogy kezébe veszi a papírvékony nyomot, izgatottan pillant fel Mykaelre. Nem kell mondania semmit, megértik egymást szavak nélkül is. Kissé sietősebbre is veszi a tempót, ahogy tovább halad. Az egyik dárdát keze ügyébe veszi, de végül nem lesz rá szükség; csupán a levedlett, hasznavehetetlen bőrt találják meg, mit a tretil levetett magáról. Kezével érinti csak az ígéretes nyomot, majd lassan hosszan sóhajtva a felettük magasodó hegy felé pillant. Nem remélte, de sejtette, hogy így lesz.*
-Az utolsó lehetőség, hogy meggondold magad. *Pillant az ifjoncra. Elvégre innentől kezdve nincs visszaút. Tekintetén látszik, hogy ő ilyesmit nem forgat a fejében. De ha Mykael nyakát szegi, esetleg prédájuk martaléka lesz, ő nem fog krokodilkönnyeket hullajtani. Valószínűleg ez visszafelé is igaz.*
-Meredeknek tűnik, de függőlegesen talán nem kell mászni. Legalábbis nem sokat. Ugyanakkor... *Lassan teker elő egy kötelet a hátizsákjából.*
-Rajtad áll. Már ha jó erőben vagy. *Lóbálja meg a végét. Egyértelmű, mit óhajt, és alighanem Mykael is kitalálhatja. Fennáll a veszélye, hogy amennyiben összekötözik magukat, lerántják egymást. De ugyanez igaz visszafelé is; képesek lennének megtartani egymást, ha úgy hozza a sors.
Bárhogy is dönt Mykael, ő a nyomokat követve nekiveselkedik a hegynek. Üres kézzel nem távozhat.*
*Bármit is találnak erejük teljében kell lenniük, mikor ráakadnak. Noha ő sosem harcolt ilyen lények ellen - az efféle mulatságokat rendszerint a rabszolgák vívták, hogy gyötrelmes küzdelmükkel felhevítsék a közönséget - tisztában van vele, mire képesek.
Épp ezért mutat megálljt egy rövid időre, hogy fogyasszanak valamit és kifújják magukat. Hisz jó ideje haladnak már. Megkezdi a napi hideg élelmet, s reméli, hogy az ifjonc is magához vesz valamit. Amennyiben nem így lenne, megpróbálja buzdítani rá.
Az elkövetkező menetelés talán így már valamivel könnyebb, még ha olybá tűnik, a távoli hegyek ólmos lassúsággal közelítenek csak.
Felélénkül azonban, mikor nyomra bukkannak. Kevés nagytestű hüllő létezik - legjobb tudomása szerint, így ahogy kezébe veszi a papírvékony nyomot, izgatottan pillant fel Mykaelre. Nem kell mondania semmit, megértik egymást szavak nélkül is. Kissé sietősebbre is veszi a tempót, ahogy tovább halad. Az egyik dárdát keze ügyébe veszi, de végül nem lesz rá szükség; csupán a levedlett, hasznavehetetlen bőrt találják meg, mit a tretil levetett magáról. Kezével érinti csak az ígéretes nyomot, majd lassan hosszan sóhajtva a felettük magasodó hegy felé pillant. Nem remélte, de sejtette, hogy így lesz.*
-Az utolsó lehetőség, hogy meggondold magad. *Pillant az ifjoncra. Elvégre innentől kezdve nincs visszaút. Tekintetén látszik, hogy ő ilyesmit nem forgat a fejében. De ha Mykael nyakát szegi, esetleg prédájuk martaléka lesz, ő nem fog krokodilkönnyeket hullajtani. Valószínűleg ez visszafelé is igaz.*
-Meredeknek tűnik, de függőlegesen talán nem kell mászni. Legalábbis nem sokat. Ugyanakkor... *Lassan teker elő egy kötelet a hátizsákjából.*
-Rajtad áll. Már ha jó erőben vagy. *Lóbálja meg a végét. Egyértelmű, mit óhajt, és alighanem Mykael is kitalálhatja. Fennáll a veszélye, hogy amennyiben összekötözik magukat, lerántják egymást. De ugyanez igaz visszafelé is; képesek lennének megtartani egymást, ha úgy hozza a sors.
Bárhogy is dönt Mykael, ő a nyomokat követve nekiveselkedik a hegynek. Üres kézzel nem távozhat.*
1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-10 22:30:21
Üzenet elküldve: 2024-05-10 22:30:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Már igen hosszú ideje keresgélnek, s a Drahunokon kívül ezidáig semmi érdekeset nem lelnek. Talán felmerül a kalandorokban, hogy ideje volna pihenőt tartaniuk, esetleg enniük néhány falatot, hogy újult erővel folytathassák küldetésüket, amikor egy mohás szikla közelében szinte egyszerre érdekes nyomra lelnek. Közelebbről megnézve vékony, elhalt bőrdarabkákra bukkannak, melyek egyértelműen a Tretil hátának tüskéjéről vedlett le.
Ha tovább haladnak, az egyik páfrány szélesen terpeszkedő leveleinek takarásában elsőre riasztó látvány fogadja a két férfit. További vedlett bőrt találnak, ezúttal egy igen méretes példány szinte egészben levetett hártyás sziluettje pihen az árnyékban. Érintésre törékeny, de még érezhetően friss.
Denjaar alaposabban megnézve az állat haladási nyomát is felfedezni véli a közelben, s követni is képes őket. A nyomok egyértelműen a fáktól ritkásabb, nyaktörő sziklák irányába mutatnak.*
*Már igen hosszú ideje keresgélnek, s a Drahunokon kívül ezidáig semmi érdekeset nem lelnek. Talán felmerül a kalandorokban, hogy ideje volna pihenőt tartaniuk, esetleg enniük néhány falatot, hogy újult erővel folytathassák küldetésüket, amikor egy mohás szikla közelében szinte egyszerre érdekes nyomra lelnek. Közelebbről megnézve vékony, elhalt bőrdarabkákra bukkannak, melyek egyértelműen a Tretil hátának tüskéjéről vedlett le.
Ha tovább haladnak, az egyik páfrány szélesen terpeszkedő leveleinek takarásában elsőre riasztó látvány fogadja a két férfit. További vedlett bőrt találnak, ezúttal egy igen méretes példány szinte egészben levetett hártyás sziluettje pihen az árnyékban. Érintésre törékeny, de még érezhetően friss.
Denjaar alaposabban megnézve az állat haladási nyomát is felfedezni véli a közelben, s követni is képes őket. A nyomok egyértelműen a fáktól ritkásabb, nyaktörő sziklák irányába mutatnak.*
1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-04 19:47:38
Üzenet elküldve: 2024-05-04 19:47:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*A Drahun végül békén hagyja őket, ami nagy szerencse. Ilyen terepen elinalni nehéz lenne, megküzdeni vele pedig nagyon is kockázatos. De marad és védi tovább az övéit, amí Denjaar és Mykael tovább vonulnak.
Denjaar intelmére biccent, de mivel a gladiátor nyomában halad, útitársa ezt aligha látta, ezért szóban is megerősíti.*
- Jó.
*Ez is kissé lihegősre sikeredett. Nem olyan egyszerű ebben a sűrű erdőben mozogni. És mi tagadás, Mykaelnek nincs benne nagy tapasztalata, így a nyomolvasás se erőssége.
Ennek ellenére egy tretil, vagy bármi más nyomait fellelni talán megy. Főleg egy tretilét. Az alapján, amit tud róluk, szinte kígyóként vonszolják súlyos tömegüket a földön. Ez pedig egyértelmű csapásnyomot kellene, hogy hagyjon. Más állatok átlépdelnek a bozóton, de egy tretil csíkot húz a növényzetben, a sárban egyaránt. Más kérdés persze, hogy éppenséggel el is repülhet felette. De minden szárnyas lény leszáll egyszer.
És meglehet, hogy amíg a tretil nyomát kutatja, felfedez valami mást is. Például egy lábnyomot a sárban, egy letörött gallyat lifegni egy fáról, vagy bármi hasonlót. Olykor még a lombkoronára is felnéz, háthat a fák tövénél vagy a magas ágakon lát valami fontosat.*
*A Drahun végül békén hagyja őket, ami nagy szerencse. Ilyen terepen elinalni nehéz lenne, megküzdeni vele pedig nagyon is kockázatos. De marad és védi tovább az övéit, amí Denjaar és Mykael tovább vonulnak.
Denjaar intelmére biccent, de mivel a gladiátor nyomában halad, útitársa ezt aligha látta, ezért szóban is megerősíti.*
- Jó.
*Ez is kissé lihegősre sikeredett. Nem olyan egyszerű ebben a sűrű erdőben mozogni. És mi tagadás, Mykaelnek nincs benne nagy tapasztalata, így a nyomolvasás se erőssége.
Ennek ellenére egy tretil, vagy bármi más nyomait fellelni talán megy. Főleg egy tretilét. Az alapján, amit tud róluk, szinte kígyóként vonszolják súlyos tömegüket a földön. Ez pedig egyértelmű csapásnyomot kellene, hogy hagyjon. Más állatok átlépdelnek a bozóton, de egy tretil csíkot húz a növényzetben, a sárban egyaránt. Más kérdés persze, hogy éppenséggel el is repülhet felette. De minden szárnyas lény leszáll egyszer.
És meglehet, hogy amíg a tretil nyomát kutatja, felfedez valami mást is. Például egy lábnyomot a sárban, egy letörött gallyat lifegni egy fáról, vagy bármi hasonlót. Olykor még a lombkoronára is felnéz, háthat a fák tövénél vagy a magas ágakon lát valami fontosat.*
1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-01 13:48:07
Üzenet elküldve: 2024-05-01 13:48:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Immáron alighanem megfelelő magasságban járnak hozzá, hogy tretilre is számíthassanak. Már ha meglelik őket. Szüntelen kutat, főleg e lények után - hisz ezekért érkeztek valójában - de egyéb nyomokat is les.*
-Nézz körbe Te is. *Pillant Mykaelre szeme sarkából.*
-Több szem többet lát. *Elvégre még akkor is hasznos lehet az ifjú, ha nem jeleskedik éppenséggel a nyomolvasásban. Szeretne eredményes lenni még a sötétedés beállta előtt, de tisztában van vele, hogy számtalan tényező befolyásolhatja eredményességüket.*
*Immáron alighanem megfelelő magasságban járnak hozzá, hogy tretilre is számíthassanak. Már ha meglelik őket. Szüntelen kutat, főleg e lények után - hisz ezekért érkeztek valójában - de egyéb nyomokat is les.*
-Nézz körbe Te is. *Pillant Mykaelre szeme sarkából.*
-Több szem többet lát. *Elvégre még akkor is hasznos lehet az ifjú, ha nem jeleskedik éppenséggel a nyomolvasásban. Szeretne eredményes lenni még a sötétedés beállta előtt, de tisztában van vele, hogy számtalan tényező befolyásolhatja eredményességüket.*
1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-01 13:05:05
Üzenet elküldve: 2024-05-01 13:05:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*A termetes patások nem tűnnek agresszívnak, inkább csak feszültnek a két idegen jelenléte miatt, ám amikor azok eltávolodnak tőlük láthatóan megkönnyebbülnek. Némelyikük vissza is tér a kérődzéshez, a vezérhím az, aki még sokáig szemmel tartja Mykael és Denjaar párosát.
A drahunokat leszámítva Denjaar keresgélése mind hiábavaló, most sem talál semmi nyomot, hiába kutatja a földön vagy az égen. A körülöttük lévő táj zizeg, éledezik, de nem lelnek semmi olyat, ami miatt érdemes volna különösebb erőfeszítést tenniük.*
*A termetes patások nem tűnnek agresszívnak, inkább csak feszültnek a két idegen jelenléte miatt, ám amikor azok eltávolodnak tőlük láthatóan megkönnyebbülnek. Némelyikük vissza is tér a kérődzéshez, a vezérhím az, aki még sokáig szemmel tartja Mykael és Denjaar párosát.
A drahunokat leszámítva Denjaar keresgélése mind hiábavaló, most sem talál semmi nyomot, hiába kutatja a földön vagy az égen. A körülöttük lévő táj zizeg, éledezik, de nem lelnek semmi olyat, ami miatt érdemes volna különösebb erőfeszítést tenniük.*
1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-04-23 22:21:33
Üzenet elküldve: 2024-04-23 22:21:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
- Az igaz, de én kértem pár hegyet külön is.
*feleli Denjaarnak, mert valóban így volt. Úgy okoskodott, hogy a hegyeket könnyebb cipelni, mint az egész fegyvert, és egy erdőben akad megfelelő bot is bőven, csak faragni kell. Úgy számolt, hogy ezekből a fegyverekből párat elveszíthetnek menet közben, mondjuk ha beledöfik a vadba, az meg elinal vele. Ők meg mégse maradjanak már akkor se fegyver nélkül.
Szóval gyaloglás közben begyűjt pár alkalmasnak tűnő erősebb, egyenes botot, és azokat farigcsálja nagyjából megfelelőre. Majd befejezi rendesen a tábortűznél, úgy is ki kell égetni valamennyire a faragott részeket.
A menet közben látott vadakat ő is csak igyekszik kikerülni, kerülve a szemkontaktust is velük, mert azt némelyik állat fenyegetésnek érzékeli. De azért figyeli őket, főleg a Drahunokat, hiszen azok már a termetükkel is kárt tudnak tenni bennük. Örül neki, hogy Denjaar is inkább csak elkerüli a lényeket. Ő is így tesz, csak a szeme sarkából figyelve a nagy hímet, nehogy még utánuk lóduljon.*
- Az igaz, de én kértem pár hegyet külön is.
*feleli Denjaarnak, mert valóban így volt. Úgy okoskodott, hogy a hegyeket könnyebb cipelni, mint az egész fegyvert, és egy erdőben akad megfelelő bot is bőven, csak faragni kell. Úgy számolt, hogy ezekből a fegyverekből párat elveszíthetnek menet közben, mondjuk ha beledöfik a vadba, az meg elinal vele. Ők meg mégse maradjanak már akkor se fegyver nélkül.
Szóval gyaloglás közben begyűjt pár alkalmasnak tűnő erősebb, egyenes botot, és azokat farigcsálja nagyjából megfelelőre. Majd befejezi rendesen a tábortűznél, úgy is ki kell égetni valamennyire a faragott részeket.
A menet közben látott vadakat ő is csak igyekszik kikerülni, kerülve a szemkontaktust is velük, mert azt némelyik állat fenyegetésnek érzékeli. De azért figyeli őket, főleg a Drahunokat, hiszen azok már a termetükkel is kárt tudnak tenni bennük. Örül neki, hogy Denjaar is inkább csak elkerüli a lényeket. Ő is így tesz, csak a szeme sarkából figyelve a nagy hímet, nehogy még utánuk lóduljon.*
1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:36:59
Üzenet elküldve: 2024-04-23 19:36:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
-Lándzsahegyeknek. Minek az? A dárdákat hegyekkel adta a kovács. *Igyekszik megérteni az ifjú harcos észjárását. Igyekszik innentől kezdve viszont hangtalan lenni, nehogy megzavarja az erdő rendjét. Ennek ellenére kilép, amennyire lehet, hisz céllal érkeztek ide. Szerencséjére olybá tűnik, megfelelő útitársat választott és az ifjonc érti a dolgát. Nem is fecséreli a szót tanításra, a locsogás pedig amúgy sem vall rá. A visszaútra tartogatja, mikor már mindketten fellélegeztek. Persze ez eredményességüktől is függ, na meg hogy milyen állapotban lesznek, mikor visszaérnek.
Ahogy megpillantja a jókora növényevőket, megtorpan. Egy pillanatra a kölyökre sandít, de végül hangtalan rázza meg fejét. Még ha vaskos bundával is rendelkeznek ezek a növényevők, nem hinné, hogy túl értéket képviselnének. A népek inkább a mutatósságot kedvelik, na meg a veszélyt. Ragadozóállat szőrméje már más tészta lenne. Ezúttal továbbot int, nem kívánja fárasztani magukat az esetleges dragunszőrméért cserébe.
Igyekszik figyelni az útvonalra is, miközben szüntelen keresi a nyomokat. Mivel már kaptatnak egy ideje, nem átall immáron az eget is lesni, na meg a hegyet; hátha elcsípheti, hogy valamelyik szirt körül tretilek köröznek.*
-Lándzsahegyeknek. Minek az? A dárdákat hegyekkel adta a kovács. *Igyekszik megérteni az ifjú harcos észjárását. Igyekszik innentől kezdve viszont hangtalan lenni, nehogy megzavarja az erdő rendjét. Ennek ellenére kilép, amennyire lehet, hisz céllal érkeztek ide. Szerencséjére olybá tűnik, megfelelő útitársat választott és az ifjonc érti a dolgát. Nem is fecséreli a szót tanításra, a locsogás pedig amúgy sem vall rá. A visszaútra tartogatja, mikor már mindketten fellélegeztek. Persze ez eredményességüktől is függ, na meg hogy milyen állapotban lesznek, mikor visszaérnek.
Ahogy megpillantja a jókora növényevőket, megtorpan. Egy pillanatra a kölyökre sandít, de végül hangtalan rázza meg fejét. Még ha vaskos bundával is rendelkeznek ezek a növényevők, nem hinné, hogy túl értéket képviselnének. A népek inkább a mutatósságot kedvelik, na meg a veszélyt. Ragadozóállat szőrméje már más tészta lenne. Ezúttal továbbot int, nem kívánja fárasztani magukat az esetleges dragunszőrméért cserébe.
Igyekszik figyelni az útvonalra is, miközben szüntelen keresi a nyomokat. Mivel már kaptatnak egy ideje, nem átall immáron az eget is lesni, na meg a hegyet; hátha elcsípheti, hogy valamelyik szirt körül tretilek köröznek.*
1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-04-22 22:41:22
Üzenet elküldve: 2024-04-22 22:41:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*A két férfi egyelőre semmi érdekeset nem vesz észre, nyomokat nem látnak, csupán néhány Wyward szalad el lépteik hangját követően. Eddigi útjuk meglehetősen békés, s eseménytelen, látszólag nem is oly veszélyes Erdőmélye, mint ahogy a riasztó dajkamesékből ismerhetik.
Alig egy órányi könnyed séta után mély fújtatásokra figyelhetnek fel az utazók. Tőlük nem messze, a fák ritkás takarásában egy kisebb csapat Drahunra figyelhetnek fel, akik békésen legelészik a sűrű cserjék levélzetét. Látszólag ügyet sem vetnek rájuk, csupán a kis csapat vezérhíme szegi fel fejét, s mereven bámulja a két idegent. A látszólag szelíd állatok egyetlen riasztó tulajdonsága robusztus testük mérete, mely a legbátrabbak számára is tekintélyt parancsoló lehet.*
*A két férfi egyelőre semmi érdekeset nem vesz észre, nyomokat nem látnak, csupán néhány Wyward szalad el lépteik hangját követően. Eddigi útjuk meglehetősen békés, s eseménytelen, látszólag nem is oly veszélyes Erdőmélye, mint ahogy a riasztó dajkamesékből ismerhetik.
Alig egy órányi könnyed séta után mély fújtatásokra figyelhetnek fel az utazók. Tőlük nem messze, a fák ritkás takarásában egy kisebb csapat Drahunra figyelhetnek fel, akik békésen legelészik a sűrű cserjék levélzetét. Látszólag ügyet sem vetnek rájuk, csupán a kis csapat vezérhíme szegi fel fejét, s mereven bámulja a két idegent. A látszólag szelíd állatok egyetlen riasztó tulajdonsága robusztus testük mérete, mely a legbátrabbak számára is tekintélyt parancsoló lehet.*
1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:54:07
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:54:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Mykaelnek abban nincs nagy tapasztalata, hogy milyen a vadon, amikor ilyen "kis létszámban" hatolnak a mélyére. Ő általában zsoldos bajtársaival együtt érkezett, és létszámukkal, lármájukkal inkább ők voltak, akiktől az erdő más lakóinak óvakodni kellett. De még így is előfordult, hogy egyik-másik óvatlan (vagy részeg) bérfegyverest elragadták a farkasok, vagy medvebocsokra találva kivívta az anyamedve haragját, netán mérges kígyóra lépett és kimúlt a marástól.
Így a fiatal zsoldos kellően tiszteli az erdőt, amiben most ráadásul kevésbé érzi magát védve.
Segít rőzsét gyűjteni, aztán elfogyasztja egyszerű vacsoráját, majd felveri a sátrát, és egy kötelet lefektet körbe körülötte.*
- Kígyók ellen hatásos.
*mondja, talán feleslegesen, ha Denjaar is tudott már erről a trükkről. Egyáltalán nem tiltakozik, amikor a gladiátor magára vállalja az első őrködést. Mykaelre eléggé ráfér a pihenés, hiszen előző esti pihenőidejét elvették a váratlan látogatók. Remélhetőleg most nem jönnek.
Egy hümmögéssel hagyja jóvá útitársa parancsát, aztán bemászik a sátrába, leveszi a bőrvértjét, és a kardjával a keze ügyében nyugovóra tér. Bármennyire visítanak is az erdei vadak, amíg Denjaar nem ébreszti, addig ő töretlenül alussza fél-éber álmát.
Mikor aztán rajta az őrködés sora, felölti a páncélját rendesen, aztán kimászik a sátor elé, és éberen figyel. Denjaart reggelig nem riasztja fel, hacsak nem történik valami, ami miatt muszáj.
Mikor aztán már mindketten éberek, mindenek előtt ás egy kisebb gödröt. Ebbe végzi el a szükségét, aztán betemeti földdel. Reggel is elmajszol egykedvűen egy kétszersültet némi szárított hússal, közben Denjaar elmondja az aznapi teendőjüket.*
- Rendben. Menet közben keressünk megfelelő faágakat a lándzsahegyeinknek. Ahogy haladunk majd felfelé, egyre kevesebb lesz a fa.
*javasolja, egyebekben viszont úgy tesz, ahogy megbeszélték. Ha gyaloglás közben meglát egy-egy erősebb, nem kiszáradt ágat, rászán egy-két percet, hogy levágja, aztán menet közben elkezdi legallyazni a nála lévő kis bicskával, amit amúgy is farigcsálásra szokott használni.*
*Mykaelnek abban nincs nagy tapasztalata, hogy milyen a vadon, amikor ilyen "kis létszámban" hatolnak a mélyére. Ő általában zsoldos bajtársaival együtt érkezett, és létszámukkal, lármájukkal inkább ők voltak, akiktől az erdő más lakóinak óvakodni kellett. De még így is előfordult, hogy egyik-másik óvatlan (vagy részeg) bérfegyverest elragadták a farkasok, vagy medvebocsokra találva kivívta az anyamedve haragját, netán mérges kígyóra lépett és kimúlt a marástól.
Így a fiatal zsoldos kellően tiszteli az erdőt, amiben most ráadásul kevésbé érzi magát védve.
Segít rőzsét gyűjteni, aztán elfogyasztja egyszerű vacsoráját, majd felveri a sátrát, és egy kötelet lefektet körbe körülötte.*
- Kígyók ellen hatásos.
*mondja, talán feleslegesen, ha Denjaar is tudott már erről a trükkről. Egyáltalán nem tiltakozik, amikor a gladiátor magára vállalja az első őrködést. Mykaelre eléggé ráfér a pihenés, hiszen előző esti pihenőidejét elvették a váratlan látogatók. Remélhetőleg most nem jönnek.
Egy hümmögéssel hagyja jóvá útitársa parancsát, aztán bemászik a sátrába, leveszi a bőrvértjét, és a kardjával a keze ügyében nyugovóra tér. Bármennyire visítanak is az erdei vadak, amíg Denjaar nem ébreszti, addig ő töretlenül alussza fél-éber álmát.
Mikor aztán rajta az őrködés sora, felölti a páncélját rendesen, aztán kimászik a sátor elé, és éberen figyel. Denjaart reggelig nem riasztja fel, hacsak nem történik valami, ami miatt muszáj.
Mikor aztán már mindketten éberek, mindenek előtt ás egy kisebb gödröt. Ebbe végzi el a szükségét, aztán betemeti földdel. Reggel is elmajszol egykedvűen egy kétszersültet némi szárított hússal, közben Denjaar elmondja az aznapi teendőjüket.*
- Rendben. Menet közben keressünk megfelelő faágakat a lándzsahegyeinknek. Ahogy haladunk majd felfelé, egyre kevesebb lesz a fa.
*javasolja, egyebekben viszont úgy tesz, ahogy megbeszélték. Ha gyaloglás közben meglát egy-egy erősebb, nem kiszáradt ágat, rászán egy-két percet, hogy levágja, aztán menet közben elkezdi legallyazni a nála lévő kis bicskával, amit amúgy is farigcsálásra szokott használni.*
1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-04-21 20:42:16
Üzenet elküldve: 2024-04-21 20:42:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Nagyjából szótlanul telik az útjuk. Csupán a két férfi ütemes szuszogása és léptei kíséri őket az erdő hangjain kívül. Ahol a domb kaptatóvá válik, az nem lehet más, mint a hegység lába. Jó ideje mennek már, rájuk is esteledett; noha nem tapasztalt vándor ezen a vidéken, ez arra engedi következtetni, hogy jó helyen járnak.*
-Itt tábort verünk. *Dobja le a holmijait egy meredélyszerűségen, ahonnét belátható körülöttük - nagyjából - a tér. Rőzsét gyűjt, tüzet rak, elfogyasztja a hideg élelem egy részét. Közel a tűzhöz felveri a sátrat, a takarót pedig beleteríti. Csak nagy sokára szólal meg újra.*
-Ma megpihenünk. Én fogom kezdeni az őrséget, majd felébresztelek néhány óra múlva. Ajánlom, pihend ki magad, holnap vadászni fogunk. *Szavai szárazak, ám a végén akad benne épp elég hév. Érezhetően várja a reggelt. Őrt áll - jobban mondva ül, s táplálja a tüzet. Most van ideje gondolkodni. Első útja természetesen a Wegtoreni Kalmárba vezet majd, de onnan nyílegyenest a Kikötőbe óhajt majd menni. Méghozzá trófeával. Idővel felébreszti az ifjoncot és a sátrába mászik. Elgondolkodik azon, hogy ekképp épp elég lett volna egy sátor számukra, de ezen már kár agyalni. Nem kell sok idő, hogy elaludjon. Legyen bármennyire is harcedzett, a hosszú menetelés bizony kivett belőle. Mégis felkel a nap első sugaraival, s az ég alja ugyan még szürke, ő már teljes menetfelszerelésben áll.*
-Ha készen vagy, indulhatunk. És most jól figyelj. Felmászunk a bércen, amennyire lehet. Tretilt keresünk, talán nem lesz nehéz rátalálni, hisz repülő fenevadak. Ugyanakkor vadászunk mindenre, minek nyomát leljük. *Nagyot ránt a hátán ülő cókmókon, majd elindul. Innentől figyelme csak a csapásokat, nyomokat kutatja. Reméli, hogy hamar megpillantják a kiszemelt fenevadat, de nem ámítja magát könnyű munkával.*
*Nagyjából szótlanul telik az útjuk. Csupán a két férfi ütemes szuszogása és léptei kíséri őket az erdő hangjain kívül. Ahol a domb kaptatóvá válik, az nem lehet más, mint a hegység lába. Jó ideje mennek már, rájuk is esteledett; noha nem tapasztalt vándor ezen a vidéken, ez arra engedi következtetni, hogy jó helyen járnak.*
-Itt tábort verünk. *Dobja le a holmijait egy meredélyszerűségen, ahonnét belátható körülöttük - nagyjából - a tér. Rőzsét gyűjt, tüzet rak, elfogyasztja a hideg élelem egy részét. Közel a tűzhöz felveri a sátrat, a takarót pedig beleteríti. Csak nagy sokára szólal meg újra.*
-Ma megpihenünk. Én fogom kezdeni az őrséget, majd felébresztelek néhány óra múlva. Ajánlom, pihend ki magad, holnap vadászni fogunk. *Szavai szárazak, ám a végén akad benne épp elég hév. Érezhetően várja a reggelt. Őrt áll - jobban mondva ül, s táplálja a tüzet. Most van ideje gondolkodni. Első útja természetesen a Wegtoreni Kalmárba vezet majd, de onnan nyílegyenest a Kikötőbe óhajt majd menni. Méghozzá trófeával. Idővel felébreszti az ifjoncot és a sátrába mászik. Elgondolkodik azon, hogy ekképp épp elég lett volna egy sátor számukra, de ezen már kár agyalni. Nem kell sok idő, hogy elaludjon. Legyen bármennyire is harcedzett, a hosszú menetelés bizony kivett belőle. Mégis felkel a nap első sugaraival, s az ég alja ugyan még szürke, ő már teljes menetfelszerelésben áll.*
-Ha készen vagy, indulhatunk. És most jól figyelj. Felmászunk a bércen, amennyire lehet. Tretilt keresünk, talán nem lesz nehéz rátalálni, hisz repülő fenevadak. Ugyanakkor vadászunk mindenre, minek nyomát leljük. *Nagyot ránt a hátán ülő cókmókon, majd elindul. Innentől figyelme csak a csapásokat, nyomokat kutatja. Reméli, hogy hamar megpillantják a kiszemelt fenevadat, de nem ámítja magát könnyű munkával.*
1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-04-20 19:09:46
Üzenet elküldve: 2024-04-20 19:09:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Egyelőre semmi különöset nem tapasztal a két kalandor, csupán a menetelés nehézségével szembesülnek. Lassan haladnak ezen az egyébként nem is oly hosszú úton, s bizony hamar ki is fáradnak. A céljuk közeledtével érzékelhetik, hogy az eddig többnyire sík terület dimbes-dombossá válik, mely időnként kisebb kerülőre is kényszeríti őket, vagy már kidőlt fák csonkjaiba szükséges kapaszkodniuk, hogy feljebb húzzák magukat.
A két utazó megpihenhet, amennyiben erre alkalmasnak ítélik meg a talált terepet, de az éjszaka közeledtével a ragadozók is éberebbé válnak, melyet főleg farkasvonítás formájában tapasztalhatnak meg. Hogy a vadállatok most különösen vokálisak, vagy minden éjszaka ilyen Erdőmélyében, ezt még aligha tudhatják megállapítani, mindenesetre egész este élvezhetik a különféle nagyvadak hátborzongató, mégis gyönyörű énekét.*
*Egyelőre semmi különöset nem tapasztal a két kalandor, csupán a menetelés nehézségével szembesülnek. Lassan haladnak ezen az egyébként nem is oly hosszú úton, s bizony hamar ki is fáradnak. A céljuk közeledtével érzékelhetik, hogy az eddig többnyire sík terület dimbes-dombossá válik, mely időnként kisebb kerülőre is kényszeríti őket, vagy már kidőlt fák csonkjaiba szükséges kapaszkodniuk, hogy feljebb húzzák magukat.
A két utazó megpihenhet, amennyiben erre alkalmasnak ítélik meg a talált terepet, de az éjszaka közeledtével a ragadozók is éberebbé válnak, melyet főleg farkasvonítás formájában tapasztalhatnak meg. Hogy a vadállatok most különösen vokálisak, vagy minden éjszaka ilyen Erdőmélyében, ezt még aligha tudhatják megállapítani, mindenesetre egész este élvezhetik a különféle nagyvadak hátborzongató, mégis gyönyörű énekét.*
1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-04-16 18:53:15
Üzenet elküldve: 2024-04-16 18:53:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
- Csak úgy-ahogy. Néha volt, hogy megtaláltam valamelyik híresebb csillagképet, de még a nevüket se nagyon tudom megjegyezni. De azért, amikor egy ideig egy környéken marad az ember, meg lehet jegyezni párat. Aztán azokból úgy-ahogy tájékozódni. Főleg olyan vidékeken jó, mint Wegtoren. Sok sivatag, lapos vidék, ahol sokszor nincs egy hegy a távolban vagy folyó.
*magyarázza, bár a végére lihegni kezd, ami meg is lepi kissé, hiszen nem fáradt. Aztán rájön, hogy a levegő miatt van, és onnantól kezdve már közel sem ennyire beszédes. Nem szereti a párát. Nagyon hamar érezni kezdi, hogy gyöngyözik a homloka, és ázik az üstöke, holott nincs túlzottan meleg. De ezt teszi a pára. Meg azt, hogy a lélegzetvétel is valahogy nehezebb. Az erdő szokásos szagai is sokkal fülledtebbek tőle.
Egyáltalán nem könnyű a menetelésnek ez a szakasza, főleg, mert tényleg át kell törniük párszor a bozóton. Ehhez pedig muszáj eszközt is használni.*
- Csak kellett volna az a machete.
*mormogja az orra alatt, miközben úgy-ahogy átvágja magát egy bokron. Tényleg jó ideje nem járt erre senki, rájuk hárul, hogy az ösvényt valamennyire megtisztítsák. És ez még jól fog jönni nekik, mert ha másból nem, legalább a saját nyomaikból tudni fogják egy ideig, hogy merre van a vissza.
Csak egyszer javasol pihenőt menet közben, bár nem tudja pontosan, hogy milyen napszakban vannak, az időérzéke most cserben hagyja. De amikor úgy érzi, nem ártana egy kis szünet, akkor javasolja. Pár szelet kétszersült és egy korty víz jót tesz. Eléggé ki is van tikkadva, a fránya pára miatt úgy érzi, kiizzadt egy csomó vizet.
Miután végeztek az uzsonnával, folytatják az útjukat, és Mykael addig nem is javasol megállást, amíg érezni nem kezdi, hogy szürkül az ég. Ugyanis még addig kellene tábort verniük, amíg magukról is jól látnak.*
- Csak úgy-ahogy. Néha volt, hogy megtaláltam valamelyik híresebb csillagképet, de még a nevüket se nagyon tudom megjegyezni. De azért, amikor egy ideig egy környéken marad az ember, meg lehet jegyezni párat. Aztán azokból úgy-ahogy tájékozódni. Főleg olyan vidékeken jó, mint Wegtoren. Sok sivatag, lapos vidék, ahol sokszor nincs egy hegy a távolban vagy folyó.
*magyarázza, bár a végére lihegni kezd, ami meg is lepi kissé, hiszen nem fáradt. Aztán rájön, hogy a levegő miatt van, és onnantól kezdve már közel sem ennyire beszédes. Nem szereti a párát. Nagyon hamar érezni kezdi, hogy gyöngyözik a homloka, és ázik az üstöke, holott nincs túlzottan meleg. De ezt teszi a pára. Meg azt, hogy a lélegzetvétel is valahogy nehezebb. Az erdő szokásos szagai is sokkal fülledtebbek tőle.
Egyáltalán nem könnyű a menetelésnek ez a szakasza, főleg, mert tényleg át kell törniük párszor a bozóton. Ehhez pedig muszáj eszközt is használni.*
- Csak kellett volna az a machete.
*mormogja az orra alatt, miközben úgy-ahogy átvágja magát egy bokron. Tényleg jó ideje nem járt erre senki, rájuk hárul, hogy az ösvényt valamennyire megtisztítsák. És ez még jól fog jönni nekik, mert ha másból nem, legalább a saját nyomaikból tudni fogják egy ideig, hogy merre van a vissza.
Csak egyszer javasol pihenőt menet közben, bár nem tudja pontosan, hogy milyen napszakban vannak, az időérzéke most cserben hagyja. De amikor úgy érzi, nem ártana egy kis szünet, akkor javasolja. Pár szelet kétszersült és egy korty víz jót tesz. Eléggé ki is van tikkadva, a fránya pára miatt úgy érzi, kiizzadt egy csomó vizet.
Miután végeztek az uzsonnával, folytatják az útjukat, és Mykael addig nem is javasol megállást, amíg érezni nem kezdi, hogy szürkül az ég. Ugyanis még addig kellene tábort verniük, amíg magukról is jól látnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957