Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 500 (9981. - 9994. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
9994. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-03 11:25:56
Üzenet elküldve: 2025-04-03 11:25:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Amíg a gyerek válaszát várja a vizet nézi az éppen csillapodó hányinger hullámvölgyének nyugalmában. Nem tűnik fel neki a hosszas hezitálás a fiú részéről - pedig éppen ő kérdezte ugyanezt alig néhány perce, - sem a zsebre dugott kéz, hogy épp örülnie kéne, hogy nem kizsebelik amit maga adott, csak hideg vizet vágnak az arcába, és indokolatlan feleségeket keresnek rajta. Kettejük közül melyikük is ivott..? Egykedvű a nap sápatag sugarai alatt csillogó vízre vetett pillantás, mielőtt inkább leengedve az állát visszadőlne a földre. Az a kő sem annyira kényelmetlen a hátának, ha nem egy övén csimpaszkodó gyerek súlyától zuhan rá, csak hanyatt dől rajta.
Gyenge a fény, mégis zavarja, az alkarját a szemére fektetve hallgatja a végül újra felhangzó szavakat, a fenyegető hangsúlyt, a rábökésre csak onnan lentről, a karját elmozdítva pillant félre a gyerekre. Lassan emészti az agya az elhangzottakat, de egyre világosabbnak tűnik, hogy a fiú nem csak valami futó románcról, kölykök közti játékról beszél. Visszaengedi a karját, behunyva a szemét is az árnyékában. A felfelé fordított tenyerét érik a bágyadt napsugarak, az ujjai között érzi átfutni a hűvös, partmenti huzatot.*
- Menj oda. Kérdezd meg lesz-e a feleséged.
*Ha valóban van árvaház, s annak valóban van egy puha kezű, jó illatú igazgatója. Talán naponta váltják egymást. Mi baj lehet? Összevonja a szemöldökét. Szokások keverednek, életlenné tompítja a tudást az ital. Jószág, arany, föld..*
- Gyűrűd van?
*Kérdezi magától értetődően, továbbra is csukott szemmel, anélkül, hogy felnézne a mellette álló gyerekre.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.03 12:25:30
*Amíg a gyerek válaszát várja a vizet nézi az éppen csillapodó hányinger hullámvölgyének nyugalmában. Nem tűnik fel neki a hosszas hezitálás a fiú részéről - pedig éppen ő kérdezte ugyanezt alig néhány perce, - sem a zsebre dugott kéz, hogy épp örülnie kéne, hogy nem kizsebelik amit maga adott, csak hideg vizet vágnak az arcába, és indokolatlan feleségeket keresnek rajta. Kettejük közül melyikük is ivott..? Egykedvű a nap sápatag sugarai alatt csillogó vízre vetett pillantás, mielőtt inkább leengedve az állát visszadőlne a földre. Az a kő sem annyira kényelmetlen a hátának, ha nem egy övén csimpaszkodó gyerek súlyától zuhan rá, csak hanyatt dől rajta.
Gyenge a fény, mégis zavarja, az alkarját a szemére fektetve hallgatja a végül újra felhangzó szavakat, a fenyegető hangsúlyt, a rábökésre csak onnan lentről, a karját elmozdítva pillant félre a gyerekre. Lassan emészti az agya az elhangzottakat, de egyre világosabbnak tűnik, hogy a fiú nem csak valami futó románcról, kölykök közti játékról beszél. Visszaengedi a karját, behunyva a szemét is az árnyékában. A felfelé fordított tenyerét érik a bágyadt napsugarak, az ujjai között érzi átfutni a hűvös, partmenti huzatot.*
- Menj oda. Kérdezd meg lesz-e a feleséged.
*Ha valóban van árvaház, s annak valóban van egy puha kezű, jó illatú igazgatója. Talán naponta váltják egymást. Mi baj lehet? Összevonja a szemöldökét. Szokások keverednek, életlenné tompítja a tudást az ital. Jószág, arany, föld..*
- Gyűrűd van?
*Kérdezi magától értetődően, továbbra is csukott szemmel, anélkül, hogy felnézne a mellette álló gyerekre.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.03 12:25:30
9993. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-02 10:26:07
Üzenet elküldve: 2025-04-02 10:26:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 636
OOC üzenetek: 444
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 636
OOC üzenetek: 444
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
* Nimerilt elégég elgondolkodtatja a mestere mondandója.*
- Viszont a tűznél az esetek túlnyomórészében működik a mágikus hatás, ha mágiával lett teremtve. Ellenben a tűz, mint hatás múlandó a víz a legtöbb esetben maradandó.* Osztja meg gondolatait a dologgal kapcsolatban. Ez a holdszellemes dolog, még továbbra is zavaros neki, itt tűnik ki, hogy bár sok esetben ugyanazzal a témával foglalkoznak, a megközelítés egy teljesen másik irányból történik.*
- Nem kifogásokat keresek, de a holdszellem, vagy az amivé válik miután elsül a varázslat az nem igényel további energiát, miért lenne ez másképpen egy varázsital esetében?* Eltűnődik, mert kezd előtte kitisztulni a kép.*
- Vagy úgy, ha ráveszi, hogy mágiát szívja magába, akkor ez a képlékeny testű lény talán képes lesz önellátása, amíg a varázsitalban található mágikus energia kitart, azután kérdés az, hogy önmagától mennyire lesz képes a további életfenntartásra. Beleszámítva, hogy a holdszellemek alapesetben békés és empatikus lények, bár az elme manipulálással talán lehetséges a dolog. Fantasztikus gondolat!* Jut felismerése, mire magában letárgyalja a dolgot, de ez megint felvet benne egy kérdést.*
- Ha végül sikerülne eljutni eddig a szintig, akkor nem egy manaparazitát hozna létre ezzel Mester?* Pillant rá kérdően, de száz szónak is egy a vége. Elméletben nem lehet bizonyítani egyik feltevést sem, szóval ideje a valós kísérletezésnek.*
- Én kész vagyok.
* Nimerilt elégég elgondolkodtatja a mestere mondandója.*
- Viszont a tűznél az esetek túlnyomórészében működik a mágikus hatás, ha mágiával lett teremtve. Ellenben a tűz, mint hatás múlandó a víz a legtöbb esetben maradandó.* Osztja meg gondolatait a dologgal kapcsolatban. Ez a holdszellemes dolog, még továbbra is zavaros neki, itt tűnik ki, hogy bár sok esetben ugyanazzal a témával foglalkoznak, a megközelítés egy teljesen másik irányból történik.*
- Nem kifogásokat keresek, de a holdszellem, vagy az amivé válik miután elsül a varázslat az nem igényel további energiát, miért lenne ez másképpen egy varázsital esetében?* Eltűnődik, mert kezd előtte kitisztulni a kép.*
- Vagy úgy, ha ráveszi, hogy mágiát szívja magába, akkor ez a képlékeny testű lény talán képes lesz önellátása, amíg a varázsitalban található mágikus energia kitart, azután kérdés az, hogy önmagától mennyire lesz képes a további életfenntartásra. Beleszámítva, hogy a holdszellemek alapesetben békés és empatikus lények, bár az elme manipulálással talán lehetséges a dolog. Fantasztikus gondolat!* Jut felismerése, mire magában letárgyalja a dolgot, de ez megint felvet benne egy kérdést.*
- Ha végül sikerülne eljutni eddig a szintig, akkor nem egy manaparazitát hozna létre ezzel Mester?* Pillant rá kérdően, de száz szónak is egy a vége. Elméletben nem lehet bizonyítani egyik feltevést sem, szóval ideje a valós kísérletezésnek.*
- Én kész vagyok.
9992. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-01 23:56:18
Üzenet elküldve: 2025-04-01 23:56:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
*Nimeril mondata egy kicsit elgondolkodtatja.*
- Ezt az ötletet is vizsgálatnak vesszük, azonban az italban megkötött mágikus energia van, de maga nem mágikus tárgy. Mint ahogy a mágikusan teremtett víz sem mindig mágikus, hiába lett mágikus energiákból. Az italt el kell fogyasztania, hogy a benne lévő mágikus energiákhoz jusson.
*Azonban a kezében maradt az üvegcse, így most már ténylegesen meg is teszi maga számára is az italfogyasztást.*
- A másik dolgot illetően, ez egy kényes kérdés és erre is akarunk majd választ találni. Az ital nem vész el, a legdirektebb értelemben, hanem átalakul, tömény mágikus energiává. Mint ahogy a jég is megolvad, de megmarad vízként. A feltételezésem, hogy tágabb értelemben, ez nem kifogás arra, hogy miért ne működhetne tovább a varázslat. Ebben persze tévedhetek és ez ki is fog derülni. Ez esetben tényleg csak a holdszellem marad. Egyéb esetben viszont, marad egy entitás, ami holdszellem által megszállt mágikus energiából áll, valamiképp üríti, tehát felhasználja ezt az energiát, mozgásra és tevékenységre. Valamint természetesen, a környezetéből eszik, tehát magába szív. Nem tudom, hogy ennél többet elvárhatunk-e tőle, de ez hamarosan ki is derül.
*Egyelőre ez a tervezet, aztán úgy is a kísérletezés alapján fogják csak megtudni, hogy ténylegesen miként zajlik le ez a folyamat.*
- De ha eszedbe jutna még valami, akkor nyugodtan oszd meg, nem csak egy darabbal készültem, részben azért, hogy több próbálkozásra tudjunk építeni, esetleg más módszerekkel. Vagy, ha sikeresség esetén magad is szeretnél. Azt mondjuk körülményesebb, de kezdjük az első lépéssel, aztán azt követi majd a többi.
*Ezzel pedig meg is bontja az első üvegcsét, mert a varázslásának a célpontja nem maga a fiola lesz, hanem a tartalma.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Nimeril mondata egy kicsit elgondolkodtatja.*
- Ezt az ötletet is vizsgálatnak vesszük, azonban az italban megkötött mágikus energia van, de maga nem mágikus tárgy. Mint ahogy a mágikusan teremtett víz sem mindig mágikus, hiába lett mágikus energiákból. Az italt el kell fogyasztania, hogy a benne lévő mágikus energiákhoz jusson.
*Azonban a kezében maradt az üvegcse, így most már ténylegesen meg is teszi maga számára is az italfogyasztást.*
- A másik dolgot illetően, ez egy kényes kérdés és erre is akarunk majd választ találni. Az ital nem vész el, a legdirektebb értelemben, hanem átalakul, tömény mágikus energiává. Mint ahogy a jég is megolvad, de megmarad vízként. A feltételezésem, hogy tágabb értelemben, ez nem kifogás arra, hogy miért ne működhetne tovább a varázslat. Ebben persze tévedhetek és ez ki is fog derülni. Ez esetben tényleg csak a holdszellem marad. Egyéb esetben viszont, marad egy entitás, ami holdszellem által megszállt mágikus energiából áll, valamiképp üríti, tehát felhasználja ezt az energiát, mozgásra és tevékenységre. Valamint természetesen, a környezetéből eszik, tehát magába szív. Nem tudom, hogy ennél többet elvárhatunk-e tőle, de ez hamarosan ki is derül.
*Egyelőre ez a tervezet, aztán úgy is a kísérletezés alapján fogják csak megtudni, hogy ténylegesen miként zajlik le ez a folyamat.*
- De ha eszedbe jutna még valami, akkor nyugodtan oszd meg, nem csak egy darabbal készültem, részben azért, hogy több próbálkozásra tudjunk építeni, esetleg más módszerekkel. Vagy, ha sikeresség esetén magad is szeretnél. Azt mondjuk körülményesebb, de kezdjük az első lépéssel, aztán azt követi majd a többi.
*Ezzel pedig meg is bontja az első üvegcsét, mert a varázslásának a célpontja nem maga a fiola lesz, hanem a tartalma.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
9991. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-01 10:29:50
Üzenet elküldve: 2025-04-01 10:29:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 636
OOC üzenetek: 444
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 636
OOC üzenetek: 444
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
* A világért se várakoztatná feleslegesen drága mesterét, azért is igyekezett úgy, hogy időben itt legyen. A köszöntés után rögtön a tárgyra térnek rá, amiben nagyjából elmagyarázza a mester, hogy mit is tervez itt csinálni ezen sötét órán.*
- Értem, tehát éltetre fogjuk kelteni a varázsitalt.* Ez eddig tisztasor számára a következő rész viszont picit már zavaros.*
- De ha életre fog kelni a varázsital, akkor nem lesz már alapból része a mágikus energia, hiszen a ital maga az. Ha felszívná az italt, akkor csak az italba költözött entitás marad.* Tűnődik magában, mivel így igazából számára csak annyi történik, hogy bepalackoznak egy holdlényt, ami akár test nélkül vissza is térhet az eredeti helyére.*
- Természetesen szívesen segédkezem a folyamat feljegyzésében. Kíváncsi vagyok, hogy végül milyen eredményre számíthatunk.* Számára kicsit elvont ez az egész, túlságosan is Nestar Mesteres, de nem fogja megkérdőjelezni a kutatás mibenlétét. Sok olyan dolgot tanult már a férfitól, ami nem nevezhető normális dolognak, és mégis igazán lenyűgöző volt.*
- Én készen állok, ha a Mester is.* Feleli miközben papírt és tintát ragad.*
* A világért se várakoztatná feleslegesen drága mesterét, azért is igyekezett úgy, hogy időben itt legyen. A köszöntés után rögtön a tárgyra térnek rá, amiben nagyjából elmagyarázza a mester, hogy mit is tervez itt csinálni ezen sötét órán.*
- Értem, tehát éltetre fogjuk kelteni a varázsitalt.* Ez eddig tisztasor számára a következő rész viszont picit már zavaros.*
- De ha életre fog kelni a varázsital, akkor nem lesz már alapból része a mágikus energia, hiszen a ital maga az. Ha felszívná az italt, akkor csak az italba költözött entitás marad.* Tűnődik magában, mivel így igazából számára csak annyi történik, hogy bepalackoznak egy holdlényt, ami akár test nélkül vissza is térhet az eredeti helyére.*
- Természetesen szívesen segédkezem a folyamat feljegyzésében. Kíváncsi vagyok, hogy végül milyen eredményre számíthatunk.* Számára kicsit elvont ez az egész, túlságosan is Nestar Mesteres, de nem fogja megkérdőjelezni a kutatás mibenlétét. Sok olyan dolgot tanult már a férfitól, ami nem nevezhető normális dolognak, és mégis igazán lenyűgöző volt.*
- Én készen állok, ha a Mester is.* Feleli miközben papírt és tintát ragad.*
9990. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-31 12:11:37
Üzenet elküldve: 2025-03-31 12:11:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
*Alig kezd el pislákolni a lámpás fénye és már is Nimerillel gazdagabb lesz a társasága.*
- Kellemes estét és köszönöm, hogy eljöttél!
*Előre örvendik az időt, de azért nem akar olyan sokat eltölteni benne, így Nimeril magyarázatát sem húzza el.*
- Sajnos nem sikerült összefutnunk előbb és ez megbeszélendő dolognak tűnt. A tervezet, hogy megpróbálunk összehozni egy élőlényt, ami teljes egészében mágikus energiából áll és, ha sikerül, megvizsgálni a tulajdonságait. Vagy sikertelenség esetén, figyelmesség, hogy mi történhetett rosszul.
*Amíg eldől, hogy mennyire kelti fel a téma Nimeril érdeklődését, Nestar elfogyaszt egy kisebb varázsitalt, hogy a mágikus képességeit javítsa a következő időszakra. Nem próbált komolyan varázsolni, szinte soha, így számára ez egy új élmény lesz és nem akar semmit se a véletlenre bízni. Utána, amíg az italt feldolgozza a szervezete, akkor a körvonalakat is felírja, hogy miként.*
- Az elsődleges tervezet, hogy a holdmágia életre keltésével életre keltünk egy mágikus energia varázsitalt. Magát a folyadékot benne, mágikus lénnyé alakítjuk.
*Majd elő is veszi a Zafírkék varázsitalt, ami alapján Nimerilnek könnyebb behatárolnia, hogy miről beszél.*
- Majd illúziókeltéssel megpróbálok hatni rá, hogy át tudjon alakulni az italba zárt mágikus energiává, amit magába szív így. Ez a kevésbé kifinomult, legrosszabb esetben kénytelen kényszerítem az elfogyasztásra. De az átalakulást olyan természetesnek szeretném, mint amilyen csak lehet, szóval ez nem a kedvelt megoldás.
*Nem fog belemenni, hogy egy teljesen mágikusan művelt folyamatot mi alapján tekint természetesnek.*
- Amiben a segítséged kérném az az, hogy az utóbbi illúziókeltésnél a teljes fókuszom a varázslásra kell fordítsam, így nem fogok tudni figyelni a tényleges folyamatra. Így kérném, hogy te is nyújts egy figyelmes szempárt, felmerülő problémák levésésére és egy segítő kezet, ha véletlenül elszabadulnának a dolgok.
*Az alkimistának megvannak a tervei arra, hogy mitévő lesz akkor, ha a lény elszabadul, csak nem biztos, hogy azokat meg is tudja valósítani.*
*Alig kezd el pislákolni a lámpás fénye és már is Nimerillel gazdagabb lesz a társasága.*
- Kellemes estét és köszönöm, hogy eljöttél!
*Előre örvendik az időt, de azért nem akar olyan sokat eltölteni benne, így Nimeril magyarázatát sem húzza el.*
- Sajnos nem sikerült összefutnunk előbb és ez megbeszélendő dolognak tűnt. A tervezet, hogy megpróbálunk összehozni egy élőlényt, ami teljes egészében mágikus energiából áll és, ha sikerül, megvizsgálni a tulajdonságait. Vagy sikertelenség esetén, figyelmesség, hogy mi történhetett rosszul.
*Amíg eldől, hogy mennyire kelti fel a téma Nimeril érdeklődését, Nestar elfogyaszt egy kisebb varázsitalt, hogy a mágikus képességeit javítsa a következő időszakra. Nem próbált komolyan varázsolni, szinte soha, így számára ez egy új élmény lesz és nem akar semmit se a véletlenre bízni. Utána, amíg az italt feldolgozza a szervezete, akkor a körvonalakat is felírja, hogy miként.*
- Az elsődleges tervezet, hogy a holdmágia életre keltésével életre keltünk egy mágikus energia varázsitalt. Magát a folyadékot benne, mágikus lénnyé alakítjuk.
*Majd elő is veszi a Zafírkék varázsitalt, ami alapján Nimerilnek könnyebb behatárolnia, hogy miről beszél.*
- Majd illúziókeltéssel megpróbálok hatni rá, hogy át tudjon alakulni az italba zárt mágikus energiává, amit magába szív így. Ez a kevésbé kifinomult, legrosszabb esetben kénytelen kényszerítem az elfogyasztásra. De az átalakulást olyan természetesnek szeretném, mint amilyen csak lehet, szóval ez nem a kedvelt megoldás.
*Nem fog belemenni, hogy egy teljesen mágikusan művelt folyamatot mi alapján tekint természetesnek.*
- Amiben a segítséged kérném az az, hogy az utóbbi illúziókeltésnél a teljes fókuszom a varázslásra kell fordítsam, így nem fogok tudni figyelni a tényleges folyamatra. Így kérném, hogy te is nyújts egy figyelmes szempárt, felmerülő problémák levésésére és egy segítő kezet, ha véletlenül elszabadulnának a dolgok.
*Az alkimistának megvannak a tervei arra, hogy mitévő lesz akkor, ha a lény elszabadul, csak nem biztos, hogy azokat meg is tudja valósítani.*
9989. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-31 10:43:01
Üzenet elküldve: 2025-03-31 10:43:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 636
OOC üzenetek: 444
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 636
OOC üzenetek: 444
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
* Mestere leveleit mindig örömmel fogadja, főleg ha hasznára tud lenni az alkimistának. A megbeszélt időpontban természetesen késedelem nélkül megjelenik. Nem kell a jó Nestárnak sokat várnia rá. Néhány pillanatra rá, hogy megérkezik a férfi, már a lány is ott van a tisztáson.*
- Jó estét Nestar Mester!* Köszönti illendően. Hátán táska, amiből előkerül az írószer meg a papíros.*
- Elhoztam mindent, amit a levelében kért a mester. Készen állók a kísérletre.* Nem kérdezősködik, majd csak kiderül, hogy miről van szó, de az biztos, hogy szemei minden mozzanatra figyelni fognak. Nestar kísérletei mindig nagyon érdekesek.*
* Mestere leveleit mindig örömmel fogadja, főleg ha hasznára tud lenni az alkimistának. A megbeszélt időpontban természetesen késedelem nélkül megjelenik. Nem kell a jó Nestárnak sokat várnia rá. Néhány pillanatra rá, hogy megérkezik a férfi, már a lány is ott van a tisztáson.*
- Jó estét Nestar Mester!* Köszönti illendően. Hátán táska, amiből előkerül az írószer meg a papíros.*
- Elhoztam mindent, amit a levelében kért a mester. Készen állók a kísérletre.* Nem kérdezősködik, majd csak kiderül, hogy miről van szó, de az biztos, hogy szemei minden mozzanatra figyelni fognak. Nestar kísérletei mindig nagyon érdekesek.*
9988. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-30 22:40:13
Üzenet elküldve: 2025-03-30 22:40:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
*Lassan száll le az éj a tisztáson, ami egyesek számára bizonyos naplemente szépségét jelentené, de Nestar örömmel távoztatja a világosságot, hogy dolgozni tudjon. Nem tudja, a levele mikor találja meg Nimerilt, de pár napot hagyott magának, mielőtt nekiáll a munkának. Több szem többet lát és Nimerilnek könnyebb dolga is lesz figyelni, amíg Nestar mágiával ügyetlenkedik. Nem sok mindent írt le a számára, csak annyit, hogy a segítségét kéri a tisztáson egy kísérlethez és hogy hozzon pár papírt és szenet, vagy egy gyors írószert. A folyamat gyors lesz és remélhetőleg veszélytelen, így nem lesz pepecselésre való idő. Ő hozott pár lámpást, de nem tervez a tényleges sötétben sokáig maradni, az idő gyorsan hűl és a próbálkozások drágák. Ezt megbeszélhetik még mielőtt eljönne az éj. Meggyújtja az első lámpást, majd körbetekint, hátha egy régi ismerőst talál.*
*Lassan száll le az éj a tisztáson, ami egyesek számára bizonyos naplemente szépségét jelentené, de Nestar örömmel távoztatja a világosságot, hogy dolgozni tudjon. Nem tudja, a levele mikor találja meg Nimerilt, de pár napot hagyott magának, mielőtt nekiáll a munkának. Több szem többet lát és Nimerilnek könnyebb dolga is lesz figyelni, amíg Nestar mágiával ügyetlenkedik. Nem sok mindent írt le a számára, csak annyit, hogy a segítségét kéri a tisztáson egy kísérlethez és hogy hozzon pár papírt és szenet, vagy egy gyors írószert. A folyamat gyors lesz és remélhetőleg veszélytelen, így nem lesz pepecselésre való idő. Ő hozott pár lámpást, de nem tervez a tényleges sötétben sokáig maradni, az idő gyorsan hűl és a próbálkozások drágák. Ezt megbeszélhetik még mielőtt eljönne az éj. Meggyújtja az első lámpást, majd körbetekint, hátha egy régi ismerőst talál.*
9987. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-26 22:38:00
Üzenet elküldve: 2025-03-26 22:38:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Rellan megpróbálja vállon veregetni a bácsit, de mikor az elhúzódik tőle, nem nagyon tudja, mit kezdjen a kezével, ezért először combját csapkodja vele, aztán hanyagságot tettetve zsebre vágja ökleit. Egyből megérzi a zsebében a kis fa tevét, hű kis társát, akit persze ide is magával vitt. Egy pillanatra rá is kulcsolódnak az ujjai, gondolván, hogy talán ez meggyógyítaná az idegent, de annyira félti, hogy csak a számára legkedvesebbekre merné rábízni – például a feleségjelölt Maira. De most elbizonytalanodik. Nehéz dolog azért hatni erre a bácsira, azt se hagyja, hogy érdemben megvigasztalják, pedig szerencséje van, hogy a kis Rellan jó útra tért, és nem kizsebelni akarja, hanem segíteni neki.*
~ Nem örül ez semminek. ~ *Gondolja magában. De azért valamivel csak életre kéne lehelni. A kisfiú dilemmázik, egyáltalán használt-e a kalapos öntözés, mert így első blikkre pont ugyanolyan, mint volt.
Kérdésére Rellan, akinek fogalma sincs róla, hogy valami démonnak tekintik, alaposan meghányja-veti a dolgot. Érdemes erre várnia? Mai lassan hazatér, aztán hiába kéri meg a kezét, ha a lány meg azon nyomban szobafogságra ítéli. De közben a kíváncsiság is hajtja, és ha már egyszer elhúzták előtte a mézesmadzagot, muszáj lecsapnia a lehetőségre.*
- Hát a' úgy jó lenne. *Állapítja meg.* De nekem nem _egy_ feleség kell. Nekem a Mai kell. Ő vezeti az árvaházat, ahol lakok. Lakom. *Javítja ki magát, mert az egyik kis szobatársa erre tanította.* A többi feleséget megtarthatod magadnak, akár mindet is. Mer' a Mai szebb náluk. És puha a keze. Meg finom az illata is. Szóval ő így az enyém, jóvan? *Kérdezi, fenyegetően felvivve a hangsúlyt a végén, és még az ujjával is előrebök, hogy a férfi érezze, nem tréfál. Ebben nem.* Na, mondjad, hogyan kell, én meg megtanulom. *Sürgeti a férfit türelmetlenül, és előredől, tenyereit a térdein nyugtatva, hogy jól hallja a magzatpózában is.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.26 22:39:07
*Rellan megpróbálja vállon veregetni a bácsit, de mikor az elhúzódik tőle, nem nagyon tudja, mit kezdjen a kezével, ezért először combját csapkodja vele, aztán hanyagságot tettetve zsebre vágja ökleit. Egyből megérzi a zsebében a kis fa tevét, hű kis társát, akit persze ide is magával vitt. Egy pillanatra rá is kulcsolódnak az ujjai, gondolván, hogy talán ez meggyógyítaná az idegent, de annyira félti, hogy csak a számára legkedvesebbekre merné rábízni – például a feleségjelölt Maira. De most elbizonytalanodik. Nehéz dolog azért hatni erre a bácsira, azt se hagyja, hogy érdemben megvigasztalják, pedig szerencséje van, hogy a kis Rellan jó útra tért, és nem kizsebelni akarja, hanem segíteni neki.*
~ Nem örül ez semminek. ~ *Gondolja magában. De azért valamivel csak életre kéne lehelni. A kisfiú dilemmázik, egyáltalán használt-e a kalapos öntözés, mert így első blikkre pont ugyanolyan, mint volt.
Kérdésére Rellan, akinek fogalma sincs róla, hogy valami démonnak tekintik, alaposan meghányja-veti a dolgot. Érdemes erre várnia? Mai lassan hazatér, aztán hiába kéri meg a kezét, ha a lány meg azon nyomban szobafogságra ítéli. De közben a kíváncsiság is hajtja, és ha már egyszer elhúzták előtte a mézesmadzagot, muszáj lecsapnia a lehetőségre.*
- Hát a' úgy jó lenne. *Állapítja meg.* De nekem nem _egy_ feleség kell. Nekem a Mai kell. Ő vezeti az árvaházat, ahol lakok. Lakom. *Javítja ki magát, mert az egyik kis szobatársa erre tanította.* A többi feleséget megtarthatod magadnak, akár mindet is. Mer' a Mai szebb náluk. És puha a keze. Meg finom az illata is. Szóval ő így az enyém, jóvan? *Kérdezi, fenyegetően felvivve a hangsúlyt a végén, és még az ujjával is előrebök, hogy a férfi érezze, nem tréfál. Ebben nem.* Na, mondjad, hogyan kell, én meg megtanulom. *Sürgeti a férfit türelmetlenül, és előredől, tenyereit a térdein nyugtatva, hogy jól hallja a magzatpózában is.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.26 22:39:07
9986. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-23 03:03:09
Üzenet elküldve: 2025-03-23 03:03:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* Nagy kínlódások közepette, de elért ide is. Az elsők között furakszik le a kompról és tör magának utat előre.*
- Na végre! Azt hittem soha nem érünk már ide.* Morogja. Az eddigi idegessége persze nem tűnik el. Elpazarolt egy rakás aranyat, hogy idejöjjön. Nagyon meri ajánlani Merlanának, hogy tartsa a szavát, mert különben darabokra szedi azt a kis fruskát, az már biztos. Madara is csatlakozik hozzá időközben, aki eddig az út során változatos helyeken jelent meg. Most a vállán pihen. Ez már neki is új környék, még ha nem is teljesen ismeretlen.*
- Na végre! Azt hittem soha nem érünk már ide.* Morogja. Az eddigi idegessége persze nem tűnik el. Elpazarolt egy rakás aranyat, hogy idejöjjön. Nagyon meri ajánlani Merlanának, hogy tartsa a szavát, mert különben darabokra szedi azt a kis fruskát, az már biztos. Madara is csatlakozik hozzá időközben, aki eddig az út során változatos helyeken jelent meg. Most a vállán pihen. Ez már neki is új környék, még ha nem is teljesen ismeretlen.*
9985. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-19 22:21:22
Üzenet elküldve: 2025-03-19 22:21:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Már lassan kezd lemenni a nap, szerencsére azért már bőven van ereje a napnak. Úgyhogy legalább fáznia nem kell. Bár egyébként is itt a tisztáson már igazán nincs messze az áhított pihenés. Közben megcsodálja a fákat, akad itt pár amit ő maga növesztett. Jó, csalt is egy kicsit hisz valóban a varázslat erejét használta, de most nem gondol erre. Hisz ha már adatott neki ez az erő, akkor használni is fogja. És lehetőleg szép és kedves dolgokra, ahogy az kellene ezen a földön mindenkinek. Legalábbis Valuryen az elvarázsolt kis elméjében ezen szokott álmodozni.*
9984. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-19 16:16:41
Üzenet elküldve: 2025-03-19 16:16:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Az ujjai közül kicsúsznak a félig nedves tincsek, ahogy a tarkójára siklik a keze, reflexszerűen fogva rá a bőr alatt feszesre kötött izmokra. Jólesően hűti a nyakát a tenyere alatt elkent víz maradéka, enyhíti annyira a felzavart hányingert is, hogy rá tudjon nyelni, biztosan szorítva egy időre vissza a helyére a már megivott italt. Mint a savó, keseredik a nyelve alatt maradt íze.
Hallja talán a tompa puffanást, ahogy az üveg, ami az előbb még a kezében volt odébb landol valahol a parton, de nem néz fel utána egyelőre, az biztosan nem volna ellenszere az émelygésnek, amit a térdei közé hajtva a fejét próbál csillapítani. Hogy a fiúcska őszinte-e vagy sem, jelenleg egyáltalán nem érdekli, kísértő szellemnek tartja, ha valaminek, a világ túlfeléről érkezett lidércnek, aki még az itteni isteneket is könnyelműen kigúnyolja. Nem nyög már fel újra, néma a megrökönyödése az elhangzó név hallatán, még a szemét is becsukja inkább. A vállát ért kis kezek elől aprót, kitérőt mozdul, jelzésértékűleg elutasítva a gesztus közvetlenségét, mielőtt még az nagyobb lendületet venne a gyerek részéről. Lehet, hogy ivott, és nehéz jelenleg különbséget tennie a tér biztos és bizonytalan pontjai között, de hogy tapogassák, főleg ennyire lesajnálóan, azt kikéri magának, ha szótlanok maradnak is az ajkai, amikkel a hullámokban érkező rosszullétet tartja szigorú zár alatt. Egy személyesen az ő romba döntésére rendelt gyerekméretű rettenet.. S semmi nyoma annak, hogy magára kívánná hagyni.
Hajszoltak a gondolatok, élesen lüktet még egy ponton a kő nyoma a hátán, kellemetlen a folyó felől az ingébe kapó huzat. Nehezen áll össze értelmezhetővé a világ körülötte, ami annyira könnyen fordult ki a sarkából korábban, alighogy kihúzta a vízből a feljebb fűben heverő tőrt.. Maga elé meredve figyeli a lábai között a földet.*
- Ha szerzek neked feleséget békét hagysz nekem..?
*Az egyetlen dolog, amit eddig kért tőle a fiú, talán ez az, ami ahhoz kell, hogy megnyugodjon, és eltávozzon tőle. Nem mozdul a helyéről, egyedül a szeme van nyitva, s pislog is, bár fáradt a pillantás, amivel a hullámok nyaldosta partszélt bámulja feljebb emelve az állát.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.19 18:03:54
*Az ujjai közül kicsúsznak a félig nedves tincsek, ahogy a tarkójára siklik a keze, reflexszerűen fogva rá a bőr alatt feszesre kötött izmokra. Jólesően hűti a nyakát a tenyere alatt elkent víz maradéka, enyhíti annyira a felzavart hányingert is, hogy rá tudjon nyelni, biztosan szorítva egy időre vissza a helyére a már megivott italt. Mint a savó, keseredik a nyelve alatt maradt íze.
Hallja talán a tompa puffanást, ahogy az üveg, ami az előbb még a kezében volt odébb landol valahol a parton, de nem néz fel utána egyelőre, az biztosan nem volna ellenszere az émelygésnek, amit a térdei közé hajtva a fejét próbál csillapítani. Hogy a fiúcska őszinte-e vagy sem, jelenleg egyáltalán nem érdekli, kísértő szellemnek tartja, ha valaminek, a világ túlfeléről érkezett lidércnek, aki még az itteni isteneket is könnyelműen kigúnyolja. Nem nyög már fel újra, néma a megrökönyödése az elhangzó név hallatán, még a szemét is becsukja inkább. A vállát ért kis kezek elől aprót, kitérőt mozdul, jelzésértékűleg elutasítva a gesztus közvetlenségét, mielőtt még az nagyobb lendületet venne a gyerek részéről. Lehet, hogy ivott, és nehéz jelenleg különbséget tennie a tér biztos és bizonytalan pontjai között, de hogy tapogassák, főleg ennyire lesajnálóan, azt kikéri magának, ha szótlanok maradnak is az ajkai, amikkel a hullámokban érkező rosszullétet tartja szigorú zár alatt. Egy személyesen az ő romba döntésére rendelt gyerekméretű rettenet.. S semmi nyoma annak, hogy magára kívánná hagyni.
Hajszoltak a gondolatok, élesen lüktet még egy ponton a kő nyoma a hátán, kellemetlen a folyó felől az ingébe kapó huzat. Nehezen áll össze értelmezhetővé a világ körülötte, ami annyira könnyen fordult ki a sarkából korábban, alighogy kihúzta a vízből a feljebb fűben heverő tőrt.. Maga elé meredve figyeli a lábai között a földet.*
- Ha szerzek neked feleséget békét hagysz nekem..?
*Az egyetlen dolog, amit eddig kért tőle a fiú, talán ez az, ami ahhoz kell, hogy megnyugodjon, és eltávozzon tőle. Nem mozdul a helyéről, egyedül a szeme van nyitva, s pislog is, bár fáradt a pillantás, amivel a hullámok nyaldosta partszélt bámulja feljebb emelve az állát.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.19 18:03:54
9983. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-16 07:59:03
Üzenet elküldve: 2025-03-16 07:59:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 907
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 907
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Játék a tűzzel//
*Bármekkora teher is tud lenni az egész, mégsem tudja ledobni magáról. Talán mert igazából nem akarja. Sok mindent hagyott már hátra, ami nem volt neki jó, sokat magyarázott is a döntésekről a lánynak. Pontosan tudja, hogy ha eljön a pont, akkor lépni fog. Azt csak remélheti, hogy időben teszi majd meg, de a bűntudat még nem engedi. Üveges szemekkel néz előre, ahogy öleli a lányt, de végül, mint aki beletörődött, hogy ezt igazából ő is akarja, lesüti a szemét és csak tartja a másikat. Semmit nem sejtve abból, ami Nori-ban dúl. Illetve bármit sejt, az nem az, ami történik. A vipera tényének elfeledése a saját bosszúja is lehet. Mert már rég meglenne a kiút, már rég lenne miért elveszteni a remény utolsó szikráját is, ha tudatosítaná magában, hogy akármit tesz, az az entitás a húgában éhes és ki másból lakmározna nagyobbat, mint belőle. Aki jóformán önként adja magát neki. Azt a karkötőt még véletlenül is leszakajthatná… de eszébe sem jut. És inkább elmenne örökre, minthogy a másik helyett „döntsön” egy ilyen kérdésben. Mert neki is ugyanannyiból tartana levetnie. De nem akarja. Ehelyett inkább enged a hangoknak. Enged annak, amire majd fogni lehet bármit. Ami leveszi róla a felelősség terhét, mert ő szeret, csak hát a kígyó benne nem… Mindegy, hogy egy sötétebb szilánk, vagy Sa'Tereth pikkelyes átka. A vége ugyanaz.*
- Biztos? *Néz a barna szemekbe, kissé féltőn, aztán persze elmosolyodik.*
- Én jól, csak már megint aggódtam. *Nem nyeli már le a szavakat. Aggódott és persze félt. Folyton ez van. Hangozzék bárhogy, már elfáradt ahhoz, hogy teljesen átírja őket. Talán fel sem tűnik a lánynak az, ami mögötte van. Rettentően unja. De ez a dolga. Vagy ezt szabta ki magára. Még.*
- Nem haragszok, de menjünk, kérlek. Muszáj tényleg pihennem, a gyerekek várnak. *Még jó, hogy nem pontos napot mondott az érkezésre. Az „nagyjából egy hat múlva” pedig még nem jött el. Mágnesként húzza az ágy gondolata, s közben fogalma sincs róla, hogy mi lesz akkor, amikor végre belefekhet.
Azzal belekarolva a másikba indulna tovább. A lovakat pedig bőven elég már szárán vezetni. Senkinek nem hiányzik a teher.*
*Bármekkora teher is tud lenni az egész, mégsem tudja ledobni magáról. Talán mert igazából nem akarja. Sok mindent hagyott már hátra, ami nem volt neki jó, sokat magyarázott is a döntésekről a lánynak. Pontosan tudja, hogy ha eljön a pont, akkor lépni fog. Azt csak remélheti, hogy időben teszi majd meg, de a bűntudat még nem engedi. Üveges szemekkel néz előre, ahogy öleli a lányt, de végül, mint aki beletörődött, hogy ezt igazából ő is akarja, lesüti a szemét és csak tartja a másikat. Semmit nem sejtve abból, ami Nori-ban dúl. Illetve bármit sejt, az nem az, ami történik. A vipera tényének elfeledése a saját bosszúja is lehet. Mert már rég meglenne a kiút, már rég lenne miért elveszteni a remény utolsó szikráját is, ha tudatosítaná magában, hogy akármit tesz, az az entitás a húgában éhes és ki másból lakmározna nagyobbat, mint belőle. Aki jóformán önként adja magát neki. Azt a karkötőt még véletlenül is leszakajthatná… de eszébe sem jut. És inkább elmenne örökre, minthogy a másik helyett „döntsön” egy ilyen kérdésben. Mert neki is ugyanannyiból tartana levetnie. De nem akarja. Ehelyett inkább enged a hangoknak. Enged annak, amire majd fogni lehet bármit. Ami leveszi róla a felelősség terhét, mert ő szeret, csak hát a kígyó benne nem… Mindegy, hogy egy sötétebb szilánk, vagy Sa'Tereth pikkelyes átka. A vége ugyanaz.*
- Biztos? *Néz a barna szemekbe, kissé féltőn, aztán persze elmosolyodik.*
- Én jól, csak már megint aggódtam. *Nem nyeli már le a szavakat. Aggódott és persze félt. Folyton ez van. Hangozzék bárhogy, már elfáradt ahhoz, hogy teljesen átírja őket. Talán fel sem tűnik a lánynak az, ami mögötte van. Rettentően unja. De ez a dolga. Vagy ezt szabta ki magára. Még.*
- Nem haragszok, de menjünk, kérlek. Muszáj tényleg pihennem, a gyerekek várnak. *Még jó, hogy nem pontos napot mondott az érkezésre. Az „nagyjából egy hat múlva” pedig még nem jött el. Mágnesként húzza az ágy gondolata, s közben fogalma sincs róla, hogy mi lesz akkor, amikor végre belefekhet.
Azzal belekarolva a másikba indulna tovább. A lovakat pedig bőven elég már szárán vezetni. Senkinek nem hiányzik a teher.*
9982. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 19:32:26
Üzenet elküldve: 2025-03-15 19:32:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Ott áll a tisztás közepén lehajtott fejjel, mint egy gyerek, aki tényleg csak egy borzalmasan rossz csínyt követett el, de annál sokkal többről van szó. És rosszabbról. Hiába is magyarázná, hogy azért kellett ennyire rohanni, hogy megmentse őt, magát, magukat a katasztrófától.*
~Azzal mentheted meg őt, ha segítesz neki… szenved…~ *Az elméje sötét sugallata is taktikát váltott közben, és már nem arról próbálja meggyőzni a lányt, hogy neki van szüksége arra, hogy tegye, amit az ösztöne diktál, hanem Mainak.
Nem bírja tovább. Olyasféle roppanás hangját hallja, mintha csont törne, de ez is csupán a képzeletének szüleménye. Meg akar szabadulni a hangoktól, és… igen. Segíteni akar Mainak. Segíteni fog rajta. Először csak jólesően burkolódzik az ölelésbe, ahol apró, kicsi levegőket véve piheg, majd lassan megnyugszik. Megnyugszik, s közben a tekintetéből, amit Mai már nem láthat, is eltűnik a félelem. Helyét átveszi a sötét, hideg nyugodtság.*
- Most már jól vagyok. Köszönöm. *Szólal meg határozottan, és az ölelésből nem szakad el, de fejét kicsit hátra húzza, hogy egymás szemébe tudjanak nézni.*
- És te? Te is jól vagy? Szeretném, ha jól lennél. *Félretolja a lány homlokáról a kósza hajtincseket, és megérinti, mintha csak azt ellenőrizné, hogy nem lázas-e, de közben belül visít. Nem tudja megakadályozni a förtelmet, hogy valami szörnyűséget kövessen el. Csak küzdeni tud, hogy minimálisra csökkentse az átok hatását, és közben azért imádkozik, hogy ha más nem, akkor Sa'Tereth adja rá a láncokat, és akadályozza meg őt abban, hogy bántsa Mait.*
- Ne haragudj! *Mondja, miközben elhúzódik, s hangzik úgy, mintha azért kérne csupán még egyszer bocsánatot, mert annyira rohantak, és mert rosszul bánt a lovával. Nem, ez már másnak szól.
Az érintés után egyébként nem történik semmi. Legalábbis egyelőre, és nem olyasmi, mint ami legutóbb a Mágustoronyban történt, mikor hasonló módon érintette meg a félvér homlokát.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására az olyan rémálmoktól fog szenvedni, hogy nem képes elaludni a következő kettő napban, aminek hatására a célpont a végkimerültség és az őrültség határára sodródik szép lassan. Ha a varázslónak van lélekkötése, azt felszakíthatja. Ekkor a rémálmok erősödnek, egy nap elteltével gyilkos rohamra késztetik az őrült célpontot, aki az első gyilkosság elkövetéséig mindent megtesz, hogy megölhessen egy humanoid lényt.
*Ott áll a tisztás közepén lehajtott fejjel, mint egy gyerek, aki tényleg csak egy borzalmasan rossz csínyt követett el, de annál sokkal többről van szó. És rosszabbról. Hiába is magyarázná, hogy azért kellett ennyire rohanni, hogy megmentse őt, magát, magukat a katasztrófától.*
~Azzal mentheted meg őt, ha segítesz neki… szenved…~ *Az elméje sötét sugallata is taktikát váltott közben, és már nem arról próbálja meggyőzni a lányt, hogy neki van szüksége arra, hogy tegye, amit az ösztöne diktál, hanem Mainak.
Nem bírja tovább. Olyasféle roppanás hangját hallja, mintha csont törne, de ez is csupán a képzeletének szüleménye. Meg akar szabadulni a hangoktól, és… igen. Segíteni akar Mainak. Segíteni fog rajta. Először csak jólesően burkolódzik az ölelésbe, ahol apró, kicsi levegőket véve piheg, majd lassan megnyugszik. Megnyugszik, s közben a tekintetéből, amit Mai már nem láthat, is eltűnik a félelem. Helyét átveszi a sötét, hideg nyugodtság.*
- Most már jól vagyok. Köszönöm. *Szólal meg határozottan, és az ölelésből nem szakad el, de fejét kicsit hátra húzza, hogy egymás szemébe tudjanak nézni.*
- És te? Te is jól vagy? Szeretném, ha jól lennél. *Félretolja a lány homlokáról a kósza hajtincseket, és megérinti, mintha csak azt ellenőrizné, hogy nem lázas-e, de közben belül visít. Nem tudja megakadályozni a förtelmet, hogy valami szörnyűséget kövessen el. Csak küzdeni tud, hogy minimálisra csökkentse az átok hatását, és közben azért imádkozik, hogy ha más nem, akkor Sa'Tereth adja rá a láncokat, és akadályozza meg őt abban, hogy bántsa Mait.*
- Ne haragudj! *Mondja, miközben elhúzódik, s hangzik úgy, mintha azért kérne csupán még egyszer bocsánatot, mert annyira rohantak, és mert rosszul bánt a lovával. Nem, ez már másnak szól.
Az érintés után egyébként nem történik semmi. Legalábbis egyelőre, és nem olyasmi, mint ami legutóbb a Mágustoronyban történt, mikor hasonló módon érintette meg a félvér homlokát.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására az olyan rémálmoktól fog szenvedni, hogy nem képes elaludni a következő kettő napban, aminek hatására a célpont a végkimerültség és az őrültség határára sodródik szép lassan. Ha a varázslónak van lélekkötése, azt felszakíthatja. Ekkor a rémálmok erősödnek, egy nap elteltével gyilkos rohamra késztetik az őrült célpontot, aki az első gyilkosság elkövetéséig mindent megtesz, hogy megölhessen egy humanoid lényt.
9981. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 19:14:11
Üzenet elküldve: 2025-03-15 19:14:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 907
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 907
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Játék a tűzzel//
*Elfelejti a saját fáradtságát is, miközben egy ideig próbálja beérni a lányt. Persze ez jószerivel lehetetlen és kettejük közül ő nem fogja megtenni, hogy Borsot addig hajtja, amíg az ki nem fullad teljesen. Lassabban ér hát a tisztásra, csak messziről látja, ahogy a feketeség leugrik a lováról… vagy esik, már meg sem tudná mondani, de az igen jól látható, hogy Árnyéknak éppen annyira van tele a hócipője, mint Mai-nak. Vegyesek most is az érzelmek, az aggódáson túl ott van, hogy végtelenül elege van már Nori-ból. Vagy Lil-ből, Rien-ből, teljesen mindegy. Úgy ráharap az ajkára, hogy majd kiserken a vér is, de persze mielőtt megtörténhetne, leállítja a kényszert, hogy így fojtsa el a kitörni készülő haragot. Inkább tovább lassít a lépteken, hogy elpárologhasson belőle. Mikor végül odaér, kissé megenyhül, ahogy bocsánatot próbál kérni a lány, aztán ő is leszáll a hátasról. Jó végre kinyújtóztatni a tagjait.*
- Muszáj? Egyáltalán nem volt muszáj, nem bánhatsz így Árnyékkal. *Nagyot sóhajt, majd megcsóválja a fejét, mintha csak egy meggondolatlan gyerek csínytevésére reagálna. Körbe néz, már szinte otthon vannak, csak jutna már be végre a házba.*
- De akkor beszélj már kérlek, mi a bajod? *Simít végig az arcon, aztán végül magához szorítja, hátha végre megnyugszik. A másik vállára hajtja állát, közben pedig kifejezéstelenül néz el a távolba, legyen már végre vége ennek az átkozott utazásnak, vagy akár az egész napnak. Talán jobb ötlet volna mégis a rezidenciát választani.*
*Elfelejti a saját fáradtságát is, miközben egy ideig próbálja beérni a lányt. Persze ez jószerivel lehetetlen és kettejük közül ő nem fogja megtenni, hogy Borsot addig hajtja, amíg az ki nem fullad teljesen. Lassabban ér hát a tisztásra, csak messziről látja, ahogy a feketeség leugrik a lováról… vagy esik, már meg sem tudná mondani, de az igen jól látható, hogy Árnyéknak éppen annyira van tele a hócipője, mint Mai-nak. Vegyesek most is az érzelmek, az aggódáson túl ott van, hogy végtelenül elege van már Nori-ból. Vagy Lil-ből, Rien-ből, teljesen mindegy. Úgy ráharap az ajkára, hogy majd kiserken a vér is, de persze mielőtt megtörténhetne, leállítja a kényszert, hogy így fojtsa el a kitörni készülő haragot. Inkább tovább lassít a lépteken, hogy elpárologhasson belőle. Mikor végül odaér, kissé megenyhül, ahogy bocsánatot próbál kérni a lány, aztán ő is leszáll a hátasról. Jó végre kinyújtóztatni a tagjait.*
- Muszáj? Egyáltalán nem volt muszáj, nem bánhatsz így Árnyékkal. *Nagyot sóhajt, majd megcsóválja a fejét, mintha csak egy meggondolatlan gyerek csínytevésére reagálna. Körbe néz, már szinte otthon vannak, csak jutna már be végre a házba.*
- De akkor beszélj már kérlek, mi a bajod? *Simít végig az arcon, aztán végül magához szorítja, hátha végre megnyugszik. A másik vállára hajtja állát, közben pedig kifejezéstelenül néz el a távolba, legyen már végre vége ennek az átkozott utazásnak, vagy akár az egész napnak. Talán jobb ötlet volna mégis a rezidenciát választani.*
9980. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 18:54:53
Üzenet elküldve: 2025-03-15 18:54:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
//Gyorsaság próba: sikeres//
*Mai, mintha a falnak beszélnie. Hiába kérleli őt, nem hallgat rá, és főleg nem áll meg. Nem, amikor már ilyen közel vannak. Nehezen ugyan, de végül csak sikerül a helyes irányba terelnie szerencsétlen Árnyékot, aki meg aztán tényleg nem tehet semmiről. Minden erejét feláldozta azért, hogy a gazdáját minél hamarabb eljuttassa a céljához, de neki is vannak határai. A tisztást még elérik, de az állat ott megmakacsolja magát, és csak Nori gyorsaságán múlik, hogy le tud ugrani róla, még mielőtt a ló amúgy is ledobná magáról. A fekete paripa ezt követően nyerítve ágaskodik két lábra. Elég ijesztő látvány úgy, hogy nem ül rajta.*
- Jól van! Jól van! Ne haragudj rám! Nem akartalak bántani… *Tétovázva újra közelebb lép Árnyékhoz, és gyengéden megsimogatja a sörényét, hogy megnyugtassa. Szerencsére az istállóban már felszedett annyi tudást, hogy tudja, mit kell ilyenkor tennie, de persze attól még ő tehet arról, hogy így felbőszítette.*
- És te se… Nem akartam bajt, csak… muszáj volt sietnünk. *Bűnbánóan néz Maira is, mert biztosan őt is megijesztette.*
~Nem küzdhetsz ellene…~ *Már azt hitte, hogy a hangokat is elfelejtheti, de úgy tűnik mégsem. A teste szinte megfagy, ahogy újra meghallja, az eddig is az arcán lévő rémület pedig még erőteljesebbé válik.*
- Mai, nem vagyok jól. *Mondja, mert most már ő is érzi, hogy segítségre van szüksége.* Megölelsz, kérlek? Úgy, ahogy legutóbb. Hátha az segít… *Lép közel a félvér lányhoz, és bizonytalanul pislogva keresi a védelmet a kékjeiben.*
//Gyorsaság próba: sikeres//
*Mai, mintha a falnak beszélnie. Hiába kérleli őt, nem hallgat rá, és főleg nem áll meg. Nem, amikor már ilyen közel vannak. Nehezen ugyan, de végül csak sikerül a helyes irányba terelnie szerencsétlen Árnyékot, aki meg aztán tényleg nem tehet semmiről. Minden erejét feláldozta azért, hogy a gazdáját minél hamarabb eljuttassa a céljához, de neki is vannak határai. A tisztást még elérik, de az állat ott megmakacsolja magát, és csak Nori gyorsaságán múlik, hogy le tud ugrani róla, még mielőtt a ló amúgy is ledobná magáról. A fekete paripa ezt követően nyerítve ágaskodik két lábra. Elég ijesztő látvány úgy, hogy nem ül rajta.*
- Jól van! Jól van! Ne haragudj rám! Nem akartalak bántani… *Tétovázva újra közelebb lép Árnyékhoz, és gyengéden megsimogatja a sörényét, hogy megnyugtassa. Szerencsére az istállóban már felszedett annyi tudást, hogy tudja, mit kell ilyenkor tennie, de persze attól még ő tehet arról, hogy így felbőszítette.*
- És te se… Nem akartam bajt, csak… muszáj volt sietnünk. *Bűnbánóan néz Maira is, mert biztosan őt is megijesztette.*
~Nem küzdhetsz ellene…~ *Már azt hitte, hogy a hangokat is elfelejtheti, de úgy tűnik mégsem. A teste szinte megfagy, ahogy újra meghallja, az eddig is az arcán lévő rémület pedig még erőteljesebbé válik.*
- Mai, nem vagyok jól. *Mondja, mert most már ő is érzi, hogy segítségre van szüksége.* Megölelsz, kérlek? Úgy, ahogy legutóbb. Hátha az segít… *Lép közel a félvér lányhoz, és bizonytalanul pislogva keresi a védelmet a kékjeiben.*
9979. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 14:51:24
Üzenet elküldve: 2025-03-15 14:51:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Azért káromkodásért sem kell messzire menni. Először Rellan nagy lelkesen rákezd, de mikor meghallja, hogy a részeg férfinak mik csúsznak ki kínjában a száján, elhallgat, hogy izgatottan szívja magába az új, eddig sosem hallott kifejezéseket.*
~ A fiúk a házba' majd megnézhetik magukat, ha legközelebb a bütykömre lépnek. ~ *Vihog magában, mikor úgy tűnik, a bácsi nem halt meg, és még ahhoz is van levegője, hogy agonizáljon.* ~ Ha meg megkérdezik, tudom-e, mit jelent, azt hazudom, hogy tudom, csak nem árulom el. Hehe! ~
*A látszat ellenére nem akar a fickóból csúfot űzni, csak nagyon megkönnyebbül és felvidul, amiért nem lett nagy baja. Az utcai gyerekeknek soha nem hisznek el semmit, még a végén ő lett volna a bűnbak. Még lehet, hogy ebből a pácból Mai se tudta volna kimenteni. Ez tehát megoldódott, az előbb Bátor Rellan lovag megmentett valakit a biztos haláltól.
Erre a férfi azt kérdezi, hogy ki szabadította őt rá. Tény, hogy az öt éves kisfiú ezen még soha nem gondolkodott azelőtt. Kicsit meg is szeppen, hogy most meg itt a sok izgalomra leckéztetik abból, amit még meg se tanult Mai óráin, de nem akar butának se mutatkozni ennyi hősiesség után. Van valami szobor, amiről sokan beszéltek is az árvaházban, főleg a fiúk az idomairól, mert hogy amúgy lány volt a megformált alak.*
- Izé… Eyííír? *Kérdezi óvatosan, és reméli, hogy jól ejtette ki, és nem haragszik meg rá a másik emiatt is.* Én amúgy Rellan vagyok. És te? *Veszi csevegőre a dolgot, mintha csak most barátkoztak volna össze, és nem öntötte volna nyakon vízzel beszélgetőpartnerét. Amikor az ülő magzatpózba helyezkedik, a fiút arra emlékezteti, mikor megverték őt a nagyobb, gonosz fiúk. Akkor nagyon örült volna neki, ha valaki kedves vele, ezért úgy dönt, ő is pont ezt fogja most tenni az idegennel. Az üveget a fűbe dobja jó messzire, egy bokor ágára akasztja az elázott sapkát, és közelebb lép az alakhoz, hogy pici praclijával esetlenül megveregesse az alacsonyan lévő vállat.*
- Naaa, nem kell sírni. Ez csak víz volt, eskü.
*Szikra barátjának is ezt mondta a minap az árvaházban, amikor belepisilt egy vázába, de ez most teljesen más, most őszinte.*
*Azért káromkodásért sem kell messzire menni. Először Rellan nagy lelkesen rákezd, de mikor meghallja, hogy a részeg férfinak mik csúsznak ki kínjában a száján, elhallgat, hogy izgatottan szívja magába az új, eddig sosem hallott kifejezéseket.*
~ A fiúk a házba' majd megnézhetik magukat, ha legközelebb a bütykömre lépnek. ~ *Vihog magában, mikor úgy tűnik, a bácsi nem halt meg, és még ahhoz is van levegője, hogy agonizáljon.* ~ Ha meg megkérdezik, tudom-e, mit jelent, azt hazudom, hogy tudom, csak nem árulom el. Hehe! ~
*A látszat ellenére nem akar a fickóból csúfot űzni, csak nagyon megkönnyebbül és felvidul, amiért nem lett nagy baja. Az utcai gyerekeknek soha nem hisznek el semmit, még a végén ő lett volna a bűnbak. Még lehet, hogy ebből a pácból Mai se tudta volna kimenteni. Ez tehát megoldódott, az előbb Bátor Rellan lovag megmentett valakit a biztos haláltól.
Erre a férfi azt kérdezi, hogy ki szabadította őt rá. Tény, hogy az öt éves kisfiú ezen még soha nem gondolkodott azelőtt. Kicsit meg is szeppen, hogy most meg itt a sok izgalomra leckéztetik abból, amit még meg se tanult Mai óráin, de nem akar butának se mutatkozni ennyi hősiesség után. Van valami szobor, amiről sokan beszéltek is az árvaházban, főleg a fiúk az idomairól, mert hogy amúgy lány volt a megformált alak.*
- Izé… Eyííír? *Kérdezi óvatosan, és reméli, hogy jól ejtette ki, és nem haragszik meg rá a másik emiatt is.* Én amúgy Rellan vagyok. És te? *Veszi csevegőre a dolgot, mintha csak most barátkoztak volna össze, és nem öntötte volna nyakon vízzel beszélgetőpartnerét. Amikor az ülő magzatpózba helyezkedik, a fiút arra emlékezteti, mikor megverték őt a nagyobb, gonosz fiúk. Akkor nagyon örült volna neki, ha valaki kedves vele, ezért úgy dönt, ő is pont ezt fogja most tenni az idegennel. Az üveget a fűbe dobja jó messzire, egy bokor ágára akasztja az elázott sapkát, és közelebb lép az alakhoz, hogy pici praclijával esetlenül megveregesse az alacsonyan lévő vállat.*
- Naaa, nem kell sírni. Ez csak víz volt, eskü.
*Szikra barátjának is ezt mondta a minap az árvaházban, amikor belepisilt egy vázába, de ez most teljesen más, most őszinte.*
9978. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-15 10:22:31
Üzenet elküldve: 2025-03-15 10:22:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Összébb húzódik a szemöldöke a kisfiú válasza hallatán. Mai.*
~Hát a tegnapi?~
*Ha ilyen jól megy a gyereknek, hogy naponta vált feleséget, akkor nem is csodálja, hogy nem gazdag. Az arany, amit elé dob sem lehet több, mint egy ebéd vagy vacsora ára, hogy kisegítse vele a hitvestársak utánpótlását, de nincs több, amit adhatna. Józanabbul belegondolva, talán nem is volna jó ötlet többet adni egy ekkora totyogósnak, de nem jut el addig, hogy ebbe belegondoljon.
Nem vár köszönetet sem az erszényért, menne az útjára, hogy az hova vezet, a vízbe, vagy amellé, talán át rajta, maga sem igazán tudja még. El. Az üveg a kezében, minden mást maga mögött hagy, ahogy elindul a part felé, elengedve a füle mellett a gyerek felhangzó óbégatását. Hogy mit akar, nem is érdekli, elég feladatot jelent a lépteire figyelnie. A lába elé meredve keresi az egyensúlyát, már éppen attól is türelmetlenné válna, hogy a saját testével kell viaskodnia, amikor megérzi hátulról a váratlanul hátulról az övébe kapaszkodó kis kezeket. Dühösen morran a szemtelenségre, egyetlen pillanatra engedve el a föld biztosnak tartott képét a tekintetével, mielőtt megérezné, hogy az a maga biztonságával egészében elveszik a lába alól. Megcsúszik a csizmatalpa, s az övével a nadrágja ugyan a helyén marad, de maga úgy borul hanyatt a hirtelen ráakaszkodó súlytól, hogy tompítani sincs ideje az esést, nemhogy vigyázni rá, hogy az ebadta kölke hol van eközben.
A kisfiúéi mellé csakhamar egyéb szitokszavak is társulnak, idegenül sisteregnek az itteni vízszagú, naptól halovány fényű levegőben. Egyenetlen a part, hideg nyirkos a háta alatt, és sikerült a legszerencsétlenebb módon egy kőre esnie, ha a gyerek oldalra is menekül előle. Érzi az ujjai közül kiemelt üveget, nem küzd érte, a torkában ég még a csípős utóíz, ahogy a könyökére támaszkodva feltolja magát a nedves földön. Bosszúsak az arcára költözött vonások, aprót rándul a szája széle a rátörő émelygő szédüléstől. Oldalt fordul. Az kéne még… Élesen fröccsen a szemébe a kis sapkányi víz. Belesápad a haragba az akció pimaszságára. Nem mozdul azonnal, hogy megtörölje az arcát, a homlokára tapadt tincseket, lehajtva a fejét fújtat egy sort, szorosan összezárva a száját. Hogy szólni fog-e vagy hányni, nem biztos benne, de végül csak egyetlen elcsigázott hang fut ki az ajkai mögül a kuncogás hallatán. Legyőzötten engedi a mellkasára a fejét.
Lassan felülve húzza magához a lábait, fél kézzel túrva hátra közben az összevizezett haját. A térdeire támasztva a könyökét hajtja le a fejét, mint a tengeribetegek, nem engedve a tincseket az ujjai alól.*
- Ki szabadított rám? *kérdezi halkan felnyögve, anélkül, hogy felnézne. Mit csinált, hogy pont ezt a kis görcs képében kísértő rossz szellemet érdemli..? A tarkójára csúsznak az ujjai. A beállt izmokon hűvösen futnak végig a vízcseppek maradékai.* - Mit akarsz tőlem..?
*Összébb húzódik a szemöldöke a kisfiú válasza hallatán. Mai.*
~Hát a tegnapi?~
*Ha ilyen jól megy a gyereknek, hogy naponta vált feleséget, akkor nem is csodálja, hogy nem gazdag. Az arany, amit elé dob sem lehet több, mint egy ebéd vagy vacsora ára, hogy kisegítse vele a hitvestársak utánpótlását, de nincs több, amit adhatna. Józanabbul belegondolva, talán nem is volna jó ötlet többet adni egy ekkora totyogósnak, de nem jut el addig, hogy ebbe belegondoljon.
Nem vár köszönetet sem az erszényért, menne az útjára, hogy az hova vezet, a vízbe, vagy amellé, talán át rajta, maga sem igazán tudja még. El. Az üveg a kezében, minden mást maga mögött hagy, ahogy elindul a part felé, elengedve a füle mellett a gyerek felhangzó óbégatását. Hogy mit akar, nem is érdekli, elég feladatot jelent a lépteire figyelnie. A lába elé meredve keresi az egyensúlyát, már éppen attól is türelmetlenné válna, hogy a saját testével kell viaskodnia, amikor megérzi hátulról a váratlanul hátulról az övébe kapaszkodó kis kezeket. Dühösen morran a szemtelenségre, egyetlen pillanatra engedve el a föld biztosnak tartott képét a tekintetével, mielőtt megérezné, hogy az a maga biztonságával egészében elveszik a lába alól. Megcsúszik a csizmatalpa, s az övével a nadrágja ugyan a helyén marad, de maga úgy borul hanyatt a hirtelen ráakaszkodó súlytól, hogy tompítani sincs ideje az esést, nemhogy vigyázni rá, hogy az ebadta kölke hol van eközben.
A kisfiúéi mellé csakhamar egyéb szitokszavak is társulnak, idegenül sisteregnek az itteni vízszagú, naptól halovány fényű levegőben. Egyenetlen a part, hideg nyirkos a háta alatt, és sikerült a legszerencsétlenebb módon egy kőre esnie, ha a gyerek oldalra is menekül előle. Érzi az ujjai közül kiemelt üveget, nem küzd érte, a torkában ég még a csípős utóíz, ahogy a könyökére támaszkodva feltolja magát a nedves földön. Bosszúsak az arcára költözött vonások, aprót rándul a szája széle a rátörő émelygő szédüléstől. Oldalt fordul. Az kéne még… Élesen fröccsen a szemébe a kis sapkányi víz. Belesápad a haragba az akció pimaszságára. Nem mozdul azonnal, hogy megtörölje az arcát, a homlokára tapadt tincseket, lehajtva a fejét fújtat egy sort, szorosan összezárva a száját. Hogy szólni fog-e vagy hányni, nem biztos benne, de végül csak egyetlen elcsigázott hang fut ki az ajkai mögül a kuncogás hallatán. Legyőzötten engedi a mellkasára a fejét.
Lassan felülve húzza magához a lábait, fél kézzel túrva hátra közben az összevizezett haját. A térdeire támasztva a könyökét hajtja le a fejét, mint a tengeribetegek, nem engedve a tincseket az ujjai alól.*
- Ki szabadított rám? *kérdezi halkan felnyögve, anélkül, hogy felnézne. Mit csinált, hogy pont ezt a kis görcs képében kísértő rossz szellemet érdemli..? A tarkójára csúsznak az ujjai. A beállt izmokon hűvösen futnak végig a vízcseppek maradékai.* - Mit akarsz tőlem..?
9977. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-13 21:21:09
Üzenet elküldve: 2025-03-13 21:21:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Rellan néha elgondolkodik ezekkel az ivós bácsikkal kapcsolatban, hogy mit néznek pontosan, amikor egy pontra bambulnak. A kisfiúnak nagyon erős a képzelete, és szeret belefeledkezni a saját történeteibe - rendszeresen képzeli magát például hős lovagnak és kaszabol elképzelt ellenségeket a levegőben bottal. Először azt hiszi az idegenről is, hogy valami álomvilágban jár épp, valami nagyon lassú fajtában, ahol csak úgy történnek a dolgok, amíg ő a fa tövében üldögél és nézi. Teljesen meglepi azzal, hogy egyáltalán válaszol a feltett kérdésére, még ha nem is tetszik neki, amit hall.*
- Há' nem vagyok valami gazdag igazából. *Von vállat csalódott arccal, belátva a tényeket.* Mai sem azé' szeret engem gondolom. Így hívják. *Teszi hozzá, csak hogy ez a vadidegen férfi feltétlenül ismerje a csodálata tárgyát. Nem mintha azt tudná, ő, Rellan, kicsoda, de a Mai sokkal fontosabb a fiú szemében, mint hogy erre az apróságra odafigyeljen most, főleg, hogy pénzes erszények potyognak elé.*
- Ó! *Egyből, az utcáról szedett ösztönöktől vezérelve ugrik is érte, nyúl be a nedves fűszálak közé, hogy felmarkolja a zsákot. Jócskán zörög, meg kell hagyni. Megköszönni csak ezután vagy fél minutával jut eszébe.* Izé. Köszömszépe'.
*Hogy a bácsinak van-e saját felesége, az nem derül ki, mert feltápászkodik, lassan, mintha ezer meg egy éves lenne, mint az Amsodius bácsi a piacon, aki két botot használ, úgy botorkál még a latrinára is. Azt nem tudni, mire készülhet, indul az mindenfelé, amerre csak emberileg lehetséges, de végül az egyetlen rossz irányba, a folyó felé viszi a lába. Az öt éves kisfiú nem sokat tud a házasságról, de nem olyan dolognak tűnik a nagy víz, amibe olyan jó dolog beleborulni, még akkor sem, ha fáj a szívünk egy lányért. Ennyit azért nem érnek azok.*
- Bácsi? Hahóóó! Ne tessék odamenni!! *Kezd kiabálni, majd ha ez önmagában nem elég, hogy megállítsa, szó szerint belecsimpaszkodik a férfi gatyájába hátulról, még azt is kockáztatva, hogy lerántja róla a ruhadarabot, csak hogy visszahúzza, vagy legalább azt elérje, hogy ne a vízbe, hanem hátra, amellé essen. Azt nehéz lenne megmondani, mennyit segít a helyzeten a fiú, de ha a férfi felborult, elkapni már nyilván nem a kis védnöke fogja. Próbál a földön úgy oldalra perdülni, hogy az órmótlan test ne egyenesen rá essen, hanem inkább a fűbe.*
- Azt a rohadt büdös... *Ejt meg egy hosszú (igen, ennél jóval hosszabb) káromkodást, amelyből a szavak jó részét még ő maga sem ismeri, de ezt sose vallaná be az árvaház fiú tagjainak, és még Maitól sem merné megkérdezni. Most mit kezdjen vele? Hagyja itt? Még azt fogják hinni, hogy ő dobálta meg valami kővel, aztán kidőlt. Elviszik valami börtönbe az árvaházból, vagy tudja a fene. A kisfiú tétován rágja a szája szélét, toporog az alak felett, gondolkodik. Mit tenne most a bátor és erős Rellan lovag?
Hirtelen eszébe jut, hogy az ivónál mit szokott lépni ilyenkor a tulajdonos bácsi. Lenyúl az üvegért, és ha kell, erővel elveszi az alaktól, és amíg az próbálja összekapni magát, lekapja a kis sapkáját. Úgyis jön már a jó idő, nem is kellett neki igazán. Aztán a folyópartra lép, megmeri a sapkát vízzel, és egy lendületes mozdulattal jól nyakon löttyenti a férfit jéghideg vízzel.*
- Záróra! *Kiált rá harsányan. Imádja ezt a szót. Ez valami szokás lehet ilyen ivós helyeken, hogy a "záróra" öntik a vödör vizet, talán hogy ő zárjon be utána. Vagy valami ilyesmi. Rellan nem sok szót ismer. De ha sikerül kivitelezni a tervet, kicsit kuncog, mert azért viccesen mutathat a férfi csatakosan. Aztán ki tudja, haszna van-e, vagy megint megpróbál beleborulni a vízbe. Örökké nem cibálhatja, nem ér rá, valahogy csak ki kéne találnia, hogyan lehet elvenni Mait.*
*Rellan néha elgondolkodik ezekkel az ivós bácsikkal kapcsolatban, hogy mit néznek pontosan, amikor egy pontra bambulnak. A kisfiúnak nagyon erős a képzelete, és szeret belefeledkezni a saját történeteibe - rendszeresen képzeli magát például hős lovagnak és kaszabol elképzelt ellenségeket a levegőben bottal. Először azt hiszi az idegenről is, hogy valami álomvilágban jár épp, valami nagyon lassú fajtában, ahol csak úgy történnek a dolgok, amíg ő a fa tövében üldögél és nézi. Teljesen meglepi azzal, hogy egyáltalán válaszol a feltett kérdésére, még ha nem is tetszik neki, amit hall.*
- Há' nem vagyok valami gazdag igazából. *Von vállat csalódott arccal, belátva a tényeket.* Mai sem azé' szeret engem gondolom. Így hívják. *Teszi hozzá, csak hogy ez a vadidegen férfi feltétlenül ismerje a csodálata tárgyát. Nem mintha azt tudná, ő, Rellan, kicsoda, de a Mai sokkal fontosabb a fiú szemében, mint hogy erre az apróságra odafigyeljen most, főleg, hogy pénzes erszények potyognak elé.*
- Ó! *Egyből, az utcáról szedett ösztönöktől vezérelve ugrik is érte, nyúl be a nedves fűszálak közé, hogy felmarkolja a zsákot. Jócskán zörög, meg kell hagyni. Megköszönni csak ezután vagy fél minutával jut eszébe.* Izé. Köszömszépe'.
*Hogy a bácsinak van-e saját felesége, az nem derül ki, mert feltápászkodik, lassan, mintha ezer meg egy éves lenne, mint az Amsodius bácsi a piacon, aki két botot használ, úgy botorkál még a latrinára is. Azt nem tudni, mire készülhet, indul az mindenfelé, amerre csak emberileg lehetséges, de végül az egyetlen rossz irányba, a folyó felé viszi a lába. Az öt éves kisfiú nem sokat tud a házasságról, de nem olyan dolognak tűnik a nagy víz, amibe olyan jó dolog beleborulni, még akkor sem, ha fáj a szívünk egy lányért. Ennyit azért nem érnek azok.*
- Bácsi? Hahóóó! Ne tessék odamenni!! *Kezd kiabálni, majd ha ez önmagában nem elég, hogy megállítsa, szó szerint belecsimpaszkodik a férfi gatyájába hátulról, még azt is kockáztatva, hogy lerántja róla a ruhadarabot, csak hogy visszahúzza, vagy legalább azt elérje, hogy ne a vízbe, hanem hátra, amellé essen. Azt nehéz lenne megmondani, mennyit segít a helyzeten a fiú, de ha a férfi felborult, elkapni már nyilván nem a kis védnöke fogja. Próbál a földön úgy oldalra perdülni, hogy az órmótlan test ne egyenesen rá essen, hanem inkább a fűbe.*
- Azt a rohadt büdös... *Ejt meg egy hosszú (igen, ennél jóval hosszabb) káromkodást, amelyből a szavak jó részét még ő maga sem ismeri, de ezt sose vallaná be az árvaház fiú tagjainak, és még Maitól sem merné megkérdezni. Most mit kezdjen vele? Hagyja itt? Még azt fogják hinni, hogy ő dobálta meg valami kővel, aztán kidőlt. Elviszik valami börtönbe az árvaházból, vagy tudja a fene. A kisfiú tétován rágja a szája szélét, toporog az alak felett, gondolkodik. Mit tenne most a bátor és erős Rellan lovag?
Hirtelen eszébe jut, hogy az ivónál mit szokott lépni ilyenkor a tulajdonos bácsi. Lenyúl az üvegért, és ha kell, erővel elveszi az alaktól, és amíg az próbálja összekapni magát, lekapja a kis sapkáját. Úgyis jön már a jó idő, nem is kellett neki igazán. Aztán a folyópartra lép, megmeri a sapkát vízzel, és egy lendületes mozdulattal jól nyakon löttyenti a férfit jéghideg vízzel.*
- Záróra! *Kiált rá harsányan. Imádja ezt a szót. Ez valami szokás lehet ilyen ivós helyeken, hogy a "záróra" öntik a vödör vizet, talán hogy ő zárjon be utána. Vagy valami ilyesmi. Rellan nem sok szót ismer. De ha sikerül kivitelezni a tervet, kicsit kuncog, mert azért viccesen mutathat a férfi csatakosan. Aztán ki tudja, haszna van-e, vagy megint megpróbál beleborulni a vízbe. Örökké nem cibálhatja, nem ér rá, valahogy csak ki kéne találnia, hogyan lehet elvenni Mait.*
9976. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-12 08:39:52
Üzenet elküldve: 2025-03-12 08:39:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Belefeledkezve a gondolataiba figyeli egy ponton a fövény földjét. Mintha így könnyebben megértené, amit válaszként hall a magyarázatára, bár hogy abból mennyi jut el valójában a füléig nem tudni. Iszik, aztán csak mered maga elé, egyedül a gyerek mozdulatára emeli meg újra a fejét, ahogyan az elővesz néhány aprópénzt, s a tenyerében felé mutatja. Lepillantva a fiú arcáról a kis kezek között aránytalanul nagynak érzett aranyakat nézi kifejezéstelenül *
- Nem.
*Feleli a kérdésre egyszerű tényként, anélkül, hogy bármiféle érzelem költözne a hangjába. Nem elég. Oldalt mozdul ültében, a szabad jobbjával nyúl hátra az övéhez. Ügyetlenek az ujjak, de ismerős a mozdulat, ahogy leoldja az apró bőrerszényt róla. Ami maradt benne, nem sok, 36 arany, Andorellan Sellewennar elé dobja.
Inkább a földre, mintsem direkten felé, mert a pontos célzás ezúttal biztosan nem lenne az erőssége, s megütni nem akarja vele, akármennyire is megcsappant a tarsoly súlya a piac után.*
- Inkább vacsorázni vidd el..
*Egy pillanatra élesednek a gondolatok, amikor is biztos benne, hogy ez csak valami gyerekjáték lehet, de ha a lány is ilyen csenevész, mint az előtte álló fiú, akkor nem gyűrű kell neki, hanem valami étel.
Behunyva a szemét húzza magához a térdeit, rátámasztva a karját. Felnyúl az orrnyergéhez, rászorítva a csontra. Az újabb kíváncsi kérdésre elfelhősül egy pillanatra a homloka, ahogy emlékek villannak, rosszkedvűen mozdul, hogy felálljon inkább, ha ez nem is megy olyan magától értetődően, mint máskor. Hogy lehet, hogy a teste érzi az italt, az elméje mégsem látszik lassulni..? Talpon marad, bár megfontoltabbak a léptek, ahogy kikerülve a gyereket a víz felé indul, mint általában, úgy tűnik a világ mozog körülötte. Összevonva a szemöldökét mered maga elé a földre, mert ha felnéz a hullámzó vízfelszínre, akkor biztosan nem fogja tudni megkülönböztetni azt a szilárd talajtól. A kezéből nem engedné az üveg nyakát, a dolgait ahogy vannak úgy hagyja maga mögött, amíg elér a folyó széléig, egy pillanatnyi egyensúlyvesztést követően egy laposabb kő mellett zuhanva vissza a földre. Ennél lejjebb úgysem mehet.. Félreállítva az ital maradékát nyúl a csizmájáért.*
*Belefeledkezve a gondolataiba figyeli egy ponton a fövény földjét. Mintha így könnyebben megértené, amit válaszként hall a magyarázatára, bár hogy abból mennyi jut el valójában a füléig nem tudni. Iszik, aztán csak mered maga elé, egyedül a gyerek mozdulatára emeli meg újra a fejét, ahogyan az elővesz néhány aprópénzt, s a tenyerében felé mutatja. Lepillantva a fiú arcáról a kis kezek között aránytalanul nagynak érzett aranyakat nézi kifejezéstelenül *
- Nem.
*Feleli a kérdésre egyszerű tényként, anélkül, hogy bármiféle érzelem költözne a hangjába. Nem elég. Oldalt mozdul ültében, a szabad jobbjával nyúl hátra az övéhez. Ügyetlenek az ujjak, de ismerős a mozdulat, ahogy leoldja az apró bőrerszényt róla. Ami maradt benne, nem sok, 36 arany, Andorellan Sellewennar elé dobja.
Inkább a földre, mintsem direkten felé, mert a pontos célzás ezúttal biztosan nem lenne az erőssége, s megütni nem akarja vele, akármennyire is megcsappant a tarsoly súlya a piac után.*- Inkább vacsorázni vidd el..
*Egy pillanatra élesednek a gondolatok, amikor is biztos benne, hogy ez csak valami gyerekjáték lehet, de ha a lány is ilyen csenevész, mint az előtte álló fiú, akkor nem gyűrű kell neki, hanem valami étel.
Behunyva a szemét húzza magához a térdeit, rátámasztva a karját. Felnyúl az orrnyergéhez, rászorítva a csontra. Az újabb kíváncsi kérdésre elfelhősül egy pillanatra a homloka, ahogy emlékek villannak, rosszkedvűen mozdul, hogy felálljon inkább, ha ez nem is megy olyan magától értetődően, mint máskor. Hogy lehet, hogy a teste érzi az italt, az elméje mégsem látszik lassulni..? Talpon marad, bár megfontoltabbak a léptek, ahogy kikerülve a gyereket a víz felé indul, mint általában, úgy tűnik a világ mozog körülötte. Összevonva a szemöldökét mered maga elé a földre, mert ha felnéz a hullámzó vízfelszínre, akkor biztosan nem fogja tudni megkülönböztetni azt a szilárd talajtól. A kezéből nem engedné az üveg nyakát, a dolgait ahogy vannak úgy hagyja maga mögött, amíg elér a folyó széléig, egy pillanatnyi egyensúlyvesztést követően egy laposabb kő mellett zuhanva vissza a földre. Ennél lejjebb úgysem mehet.. Félreállítva az ital maradékát nyúl a csizmájáért.*
9975. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-10 20:28:20
Üzenet elküldve: 2025-03-10 20:28:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*A bácsi sokat ihatott abból a flaskából, mert nagyon bambul, és lassan mozog. Rellan már legszívesebben hagyná is ott, ahol van, úgyse tudna rajta segíteni. Az ilyenek általában másnap sopánkodnak, hogy milyen rossz volt a sok ital, hogy fáj a fejük, hánynak egy sort, aztán este megint felbukkannak ugyanannál az ivónál, és kezdik az egészet elölről. Ha egyszer elkezdte az ember, nem igazán lehet abbahagyni, neki így mondták az öregek. Először meg is lepődik a válaszon, mert a fickó azt akarja, hogy... elkérje a Mai kezét?*
~ De hát neki is kell a keze! ~ *Véli bölcsen a fiú. Sok feleséget látott már, akinek volt keze, Aleniának meg hiányzik az egyik karja, mégsem házas. Ne mondja már neki a bácsi, hogy ez így működik. Aztán megvilágosul, hogy ez valami bugyuta szófordulat, talán igaz se, csak ő van túlságosan elázva, hogy értelmesen fogalmazzon, mert a folytatásnak egészen van értelme.*
- Há' jószágom az van, mert van egy szamaram végül is. *Töpreng el fennhangon. Az ujját is beveti a lehetőségek megszámlálásához.* Földet tudok neki vinni, ha az kell, szoktam lapátolni a szamarat, dobhatok földet is vele valami vederbe. Az aranyat meg nem csodálom, mer' azom van legkevésbé. De monnyuk pár van nálam. *Mondja, és előkapja a régi szajrét, a piacon összekunyerált néhány tallérját. Megáll a bácsitól aránylag messze, mert azért azt nem kockáztatná, hogy kivegye a kezéből. A tenyerén mutatja a garasokat.*
- Ez elég? Mer' még nem tudok számolni naon. *Kérdezi. A szíve vadul dobog, hogy mi lesz a válasz, sok múlik most ezen. Pár röpke pillanatra még arról is megfeledkezik, hogy nem is tudja, ki Mai apukája, és hol van. Egyáltalán van neki? Mi van, ha ő is árva? Soha nem kérdezte meg erről, pedig ha a felesége lesz, ezt is kellene tudni róla. Most örülne neki, ha megtanult volna írni, hogy ezt a sok fontos dolgot felírhassa. De azért azt el kell ismerni, nagy szakértő ez a becsiccsentett bácsi.*
- Amúúúúúgy.... abácsinak is van felesége? *Kíváncsiskodik.* Mer' nagy szakértőnek teccik lenni a bácsi.
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.10 20:29:44
*A bácsi sokat ihatott abból a flaskából, mert nagyon bambul, és lassan mozog. Rellan már legszívesebben hagyná is ott, ahol van, úgyse tudna rajta segíteni. Az ilyenek általában másnap sopánkodnak, hogy milyen rossz volt a sok ital, hogy fáj a fejük, hánynak egy sort, aztán este megint felbukkannak ugyanannál az ivónál, és kezdik az egészet elölről. Ha egyszer elkezdte az ember, nem igazán lehet abbahagyni, neki így mondták az öregek. Először meg is lepődik a válaszon, mert a fickó azt akarja, hogy... elkérje a Mai kezét?*
~ De hát neki is kell a keze! ~ *Véli bölcsen a fiú. Sok feleséget látott már, akinek volt keze, Aleniának meg hiányzik az egyik karja, mégsem házas. Ne mondja már neki a bácsi, hogy ez így működik. Aztán megvilágosul, hogy ez valami bugyuta szófordulat, talán igaz se, csak ő van túlságosan elázva, hogy értelmesen fogalmazzon, mert a folytatásnak egészen van értelme.*
- Há' jószágom az van, mert van egy szamaram végül is. *Töpreng el fennhangon. Az ujját is beveti a lehetőségek megszámlálásához.* Földet tudok neki vinni, ha az kell, szoktam lapátolni a szamarat, dobhatok földet is vele valami vederbe. Az aranyat meg nem csodálom, mer' azom van legkevésbé. De monnyuk pár van nálam. *Mondja, és előkapja a régi szajrét, a piacon összekunyerált néhány tallérját. Megáll a bácsitól aránylag messze, mert azért azt nem kockáztatná, hogy kivegye a kezéből. A tenyerén mutatja a garasokat.*
- Ez elég? Mer' még nem tudok számolni naon. *Kérdezi. A szíve vadul dobog, hogy mi lesz a válasz, sok múlik most ezen. Pár röpke pillanatra még arról is megfeledkezik, hogy nem is tudja, ki Mai apukája, és hol van. Egyáltalán van neki? Mi van, ha ő is árva? Soha nem kérdezte meg erről, pedig ha a felesége lesz, ezt is kellene tudni róla. Most örülne neki, ha megtanult volna írni, hogy ezt a sok fontos dolgot felírhassa. De azért azt el kell ismerni, nagy szakértő ez a becsiccsentett bácsi.*
- Amúúúúúgy.... abácsinak is van felesége? *Kíváncsiskodik.* Mer' nagy szakértőnek teccik lenni a bácsi.
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.10 20:29:44
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9975-9994