Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-24 19:21:03
Üzenet elküldve: 2015-01-24 19:21:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Jégen csúszás//
*Magabiztos vigyorral várja a hadnagy érkezését, s már karját nyújtaná, hogy elérhesse, amikor az hirtelen irányt változtat.*
- Ó, hogy rohadnál meg… *Sziszegi a fogai közül, majd ő maga is vesz egy éles kanyart. Egyre jobban kezd belejönni ebbe a korcsolyázásba, talán még néhány perc és ő maga is megpróbál néhány manővert, aminek az alkoholszintjét elnézve, nem igazán lesz pozitív kimenetele.
A férfi gyors, nagyon is, így hát kénytelen lenne alkalmazkodni ehhez a tempóhoz, aminek meg van az az árnyoldala, hogy így kevésbé lehet irányt váltani hirtelen. Ezért aztán marad a szokott tempónál, hisz a pálya nem végtelen, valamikor Burgath ismét le fog fordulni. A vörös pedig ha most nagyobb gyorsasággal suhan a jégen, egészen biztos, hogy ki fog esni a pályáról. Így ha még kissé le is marad mögötte, de követi a hadnagyot, csak egyetlen egyszer pillant hátra, s ekkor látja, hogy az elf nő mögötte van. Küld felé egy öntelt vigyort, mintha azt akarná neki sugallni, hogy úgysem érheti utol. Visszafordul, s ekkor tárul szeme elé a másik fickó ténykedése, amivel nem csak a hadnagy, de a vörös leányzó elé is akadályt állított. Szemeit összeszűkíti, s mivel valószínű, hogy a hadnagy simán átugorja majd, így ő is nagyobb sebességre vált, hogy ugyanezt tegye. Nem is az ugrás sikeressége itt a kérdés, hiszen kisportolt leányzó ő, inkább arról, hogy nem-e négykézláb fog érkezni a földre, vagy esetleg nem esik-e rá pontosan a hadnagyra, amennyiben az nem váltott irányt. *
//Jégen csúszás//
*Magabiztos vigyorral várja a hadnagy érkezését, s már karját nyújtaná, hogy elérhesse, amikor az hirtelen irányt változtat.*
- Ó, hogy rohadnál meg… *Sziszegi a fogai közül, majd ő maga is vesz egy éles kanyart. Egyre jobban kezd belejönni ebbe a korcsolyázásba, talán még néhány perc és ő maga is megpróbál néhány manővert, aminek az alkoholszintjét elnézve, nem igazán lesz pozitív kimenetele.
A férfi gyors, nagyon is, így hát kénytelen lenne alkalmazkodni ehhez a tempóhoz, aminek meg van az az árnyoldala, hogy így kevésbé lehet irányt váltani hirtelen. Ezért aztán marad a szokott tempónál, hisz a pálya nem végtelen, valamikor Burgath ismét le fog fordulni. A vörös pedig ha most nagyobb gyorsasággal suhan a jégen, egészen biztos, hogy ki fog esni a pályáról. Így ha még kissé le is marad mögötte, de követi a hadnagyot, csak egyetlen egyszer pillant hátra, s ekkor látja, hogy az elf nő mögötte van. Küld felé egy öntelt vigyort, mintha azt akarná neki sugallni, hogy úgysem érheti utol. Visszafordul, s ekkor tárul szeme elé a másik fickó ténykedése, amivel nem csak a hadnagy, de a vörös leányzó elé is akadályt állított. Szemeit összeszűkíti, s mivel valószínű, hogy a hadnagy simán átugorja majd, így ő is nagyobb sebességre vált, hogy ugyanezt tegye. Nem is az ugrás sikeressége itt a kérdés, hiszen kisportolt leányzó ő, inkább arról, hogy nem-e négykézláb fog érkezni a földre, vagy esetleg nem esik-e rá pontosan a hadnagyra, amennyiben az nem váltott irányt. *
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-24 15:05:16
Üzenet elküldve: 2015-01-24 15:05:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Jégen csúszás//
*A hadnagy váratlan trükkel áll elő, legalábbis ő nem a tömeg sűrűje felé menekülne. No de nem ő a hadnagy, és nem őt kell üldözni, hanem ő az üldöző. Kellemetlen módon, igen csak le van maradva, hisz a többiek mind a célpont körül korcsolyáznak ár, ő pedig még mindig le van maradva.
Megítélése szerint felesleges lenne jobbra tartania, a hadnagy úgyis másfelé fog elsiklani. Így hát minden erejét beleadva indul meg teljes sebességgel a jégen, egyenesen előre, közben szemmel tartja a többieket, és az elfogandó személyt. Végül mégis úgy dönt, nagyon enyhén jobb oldalra tart, hogyha a hadnagy mégsem egyenesen lefelé indulna, hanem egy picit a pálya jobb alsó sarka felé tartana, a hóhajú egy hirtelen, éles kanyarral esetleg elé vághasson.*
//Jégen csúszás//
*A hadnagy váratlan trükkel áll elő, legalábbis ő nem a tömeg sűrűje felé menekülne. No de nem ő a hadnagy, és nem őt kell üldözni, hanem ő az üldöző. Kellemetlen módon, igen csak le van maradva, hisz a többiek mind a célpont körül korcsolyáznak ár, ő pedig még mindig le van maradva.
Megítélése szerint felesleges lenne jobbra tartania, a hadnagy úgyis másfelé fog elsiklani. Így hát minden erejét beleadva indul meg teljes sebességgel a jégen, egyenesen előre, közben szemmel tartja a többieket, és az elfogandó személyt. Végül mégis úgy dönt, nagyon enyhén jobb oldalra tart, hogyha a hadnagy mégsem egyenesen lefelé indulna, hanem egy picit a pálya jobb alsó sarka felé tartana, a hóhajú egy hirtelen, éles kanyarral esetleg elé vághasson.*
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-23 22:01:30
Üzenet elküldve: 2015-01-23 22:01:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae//
*Miután végez az első pohár lehajtásával, újra a nőre veti a tekintetét, aki már egészen más hozzáállást tanúsít felé, mint amikor az imént megismerkedtek. Szinte egy kissé érdeklődőnek is tűnt.
Pár pillanatig egymással szemben ülnek, s csak néznek egymásra, majd Ceriger újra hátradől, s jellemtelen arckifejezéssel folytatja.*
- Ennek az italnak olyan az állaga, meg az íze, mintha egy disznó hányadéka lenne az alapja... De még mindig jobb, mint amit más helyeken kóstoltam... -
*Itt szünetet tart, s előhúzza a pipát, amelyet még egy korábbi utazása során kerített magának, hogy szabad perceiben füstölhessen, s ezzel az öldöklés mellett még több stresszt tudott levezetni.
Sok mindennel próbálkozott korábban, de az ivás csak még agresszívabbá tette, s a verekedéseknél meg túl gyakran eset annyira túlzásba, hogy vagy örökké megbénította az illetőt, vagy meg is ölte.
A pipázás ezzel ellenben nem árt senkinek, ha csak nem nézzük a minimális passzív dohányzást.
Szépen megtömködi a pipát dohánnyal, majd meggyújtva egy égő fadarabbal, füstkarikákat kezd eregetni.
A következő megjegyzést, amit a nő talán mint bókot, de talán, mint szarkasztikus viccet szánt, nem tartja fontosnak, tehát megint csak elengedi a füle mellett.*
- Északon mindent teljesítettem, amire szükség volt. Most pedig elindulok új munkát keresni. Rég jártam már délen a tengernél, és újra akarok szagolni egy kis tengeri levegőt... -
*Fejezi be, majd jobbra nézve kiszúr magának egy társaságot, akiknél túl sok az alkohol, s lassan egy kisebb konfliktus fog kitörni, ahol összeverik egymást.
Ezzel egy időben szó nélkül feláll az asztaltól, majd egy intéssel jelzi, hogy pár perc múlva visszatér, bár lehet, hogy Nadae nem érti a jelzés értékét, de ha így van, akkor lehet távozik, vagy megissza az italát.
Tesz pár lépést a társaság felé, amelynek tagjai már figyelemmel kísérik, így már nem üt ki az a verekedés, amelynek hevében Ceriger el akarja vinni a piájukat. Így semmitmondó arckifejezéssel megfordul, s vissza indul az asztal felé, amelyet üresen talál.
Tehát nem élvezik tovább egymás társaságát, legalábbis úgy néz ki. Ceriger visszaül az asztalhoz és tovább pipázgat szépen csendben, közben a következő napi feladatait szervezgeti a fejében, amikor váratlanul pár perc elteltével megjelenik újra a korábbi beszélgetőtársa, s lehúzza az italát.*
- Azért jöttél vissza, hogy megidd az italomat, vagy valami konkrétabb célod is volt? -
*Közben szeme sarkából egy fickót lát közeledni, aki valamit babrál Nadával, aztán leül melléjük, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog.
Kinézetéből ítélve egy újabb kalóz. Ceriger ma vonzza a kalózokat az történések alapján. Észreveszi, hogy ezek ketten mint a gyerekek civakodnak, így egy rövid szótlan pillantást vetve az idegenre, csak újabb hosszút szippant a pipából.*
//Nadae//
*Miután végez az első pohár lehajtásával, újra a nőre veti a tekintetét, aki már egészen más hozzáállást tanúsít felé, mint amikor az imént megismerkedtek. Szinte egy kissé érdeklődőnek is tűnt.
Pár pillanatig egymással szemben ülnek, s csak néznek egymásra, majd Ceriger újra hátradől, s jellemtelen arckifejezéssel folytatja.*
- Ennek az italnak olyan az állaga, meg az íze, mintha egy disznó hányadéka lenne az alapja... De még mindig jobb, mint amit más helyeken kóstoltam... -
*Itt szünetet tart, s előhúzza a pipát, amelyet még egy korábbi utazása során kerített magának, hogy szabad perceiben füstölhessen, s ezzel az öldöklés mellett még több stresszt tudott levezetni.
Sok mindennel próbálkozott korábban, de az ivás csak még agresszívabbá tette, s a verekedéseknél meg túl gyakran eset annyira túlzásba, hogy vagy örökké megbénította az illetőt, vagy meg is ölte.
A pipázás ezzel ellenben nem árt senkinek, ha csak nem nézzük a minimális passzív dohányzást.
Szépen megtömködi a pipát dohánnyal, majd meggyújtva egy égő fadarabbal, füstkarikákat kezd eregetni.
A következő megjegyzést, amit a nő talán mint bókot, de talán, mint szarkasztikus viccet szánt, nem tartja fontosnak, tehát megint csak elengedi a füle mellett.*
- Északon mindent teljesítettem, amire szükség volt. Most pedig elindulok új munkát keresni. Rég jártam már délen a tengernél, és újra akarok szagolni egy kis tengeri levegőt... -
*Fejezi be, majd jobbra nézve kiszúr magának egy társaságot, akiknél túl sok az alkohol, s lassan egy kisebb konfliktus fog kitörni, ahol összeverik egymást.
Ezzel egy időben szó nélkül feláll az asztaltól, majd egy intéssel jelzi, hogy pár perc múlva visszatér, bár lehet, hogy Nadae nem érti a jelzés értékét, de ha így van, akkor lehet távozik, vagy megissza az italát.
Tesz pár lépést a társaság felé, amelynek tagjai már figyelemmel kísérik, így már nem üt ki az a verekedés, amelynek hevében Ceriger el akarja vinni a piájukat. Így semmitmondó arckifejezéssel megfordul, s vissza indul az asztal felé, amelyet üresen talál.
Tehát nem élvezik tovább egymás társaságát, legalábbis úgy néz ki. Ceriger visszaül az asztalhoz és tovább pipázgat szépen csendben, közben a következő napi feladatait szervezgeti a fejében, amikor váratlanul pár perc elteltével megjelenik újra a korábbi beszélgetőtársa, s lehúzza az italát.*
- Azért jöttél vissza, hogy megidd az italomat, vagy valami konkrétabb célod is volt? -
*Közben szeme sarkából egy fickót lát közeledni, aki valamit babrál Nadával, aztán leül melléjük, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog.
Kinézetéből ítélve egy újabb kalóz. Ceriger ma vonzza a kalózokat az történések alapján. Észreveszi, hogy ezek ketten mint a gyerekek civakodnak, így egy rövid szótlan pillantást vetve az idegenre, csak újabb hosszút szippant a pipából.*
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-23 18:25:56
Üzenet elküldve: 2015-01-23 18:25:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Organthela Freyai //
*Szelíd mosollyal fogadja az erdő gyermekének őszinte köszönetnyilvánítását, elvégre számára természetes, ha csalfa motívumoktól mentesen formálja gondolatait, noha megérti Freyai hálájának eredetét is. Persze megeshet, őt sem csalták még tévútra hazug szavak, azonban bármerre is sodorja az útja, mindég szembetalálkozik a gyanakvás lappangó magvával, melyet az élettapasztalat formál végül sötétellő, kártékony gazzá a lélekben. A népek nem lelik bizalmukat a másikban, s végül addig kételkednek, míg maguk is azzá lesznek, amitől a legjobban tartottak...
Mielőtt azonban újfent elmerülhetne az elméjét borongó ködfátyolként körbeölelő gondolatok tengerén, Oenel múltjára, s a családi tradíciók felemelőbb vidékeire gördül témájuk fonala. Ha ajkait el is kívánta volna hagyni korábbi, nyugodalmas mosolya, úgy most újfent felélénkül, egészséges színt és vonásokat csalogatva a félvér ábrázatára.*
- Akkor bizonyára Thilgorban megtaláltad volna a számításaidat, minálunk a női kéztől sem idegen a penge, mondhatni, hagyománya van a kardnak. Egyfajta művészet inkább, semmint az agresszió kiélése, de sokaknak nehéz ezt foganatosítani az elméjében. *Magyarázza csöndes, lágy dallamú hangjával, s mintegy a leány szavait ellenőrizvén vet egy rövidke pillantást az elf oldalán pihenő kardra. Igazán kíváncsi volna, miként forgatja a pengét, azonban ismerkedésüket véletlenül sem kívánná holmi férfiakhoz illő, gyermeteg párviadallal romba dönteni. Amúgy sem szokása büszkélkedni önnön, szerény tudományával, bármennyire is legyen szerelmese e szabad művészetnek, tapasztalatai úgy formálták, hogy maradjék is ködös eme jellemvonása az idegen szemek előtt.*
- Háború, bizony... Régóta portyáznak orkok a környező vidékeken, meg is volt a helyük, hol kevésbé zavarták szülőföldem nyugodalmát. Sötét, ingoványos terepen éltek, tudniillik a napfényt nem állják, legalábbis eddig így volt. Hogy varázslat, vagy másnak az okán, de felkerekedtek, hogy atyám régóta áhítozott földjeit feldúlják és elfoglalják, s sajnálatos módon szép számban összegyűltek. Hát velük hadakoznak már bő egy esztendeje, ráadásul nem csupán az éjszaka leple alatt, a végét pedig nem látni a vérontásnak... *Meséli visszafogott hangon, melynek bársonyos ívébe keseredettség fészkeli magát, hiszen éppen a fránya zöldbőrűek miatt kényszerül ily' távol vándorolni otthonától, s hanyagolni véreit, pedig lassacskán inkább vágyna az elfek seregének élén harcolni, semmint tétlenül várni vajmi varázslatos jelre, aminek nyomán tovább folytathatná az életét.
Aprócska sóhajjal fogadja az elmetekervényeiben sündörgő gondolatokat, melyeknek rettegett árnyait hamarost tovaűzi Allerium csodálatos mivolta, amint Freyai szavainak nyomán lelki szemei elé idéződik a békés táj megközelítőleges leképződése.*
- Egyszer mindenképpen meglátogatom. Kevés elf közösség tudhatja még magáénak a béke óvó ölelését, s a természet töretlen szeretetét. *Jegyzi meg egy finomkodó, meleg mosollyal, ám valóban dolguk van még, legalábbis, ha már segítségét ígérte a leánynak, igazán udvariatlan volna további szócsépléssel fecsérelni mind a hölgyemény, mind annak barátja idejét, elvégre ki tudja, mennyire komoly az a sérülés.
Így hát, sétára indulnak a tisztás virágokkal gazdagon tűzdelt környékén, s míg okítása révén tartja szóval Organthelát, addig ő is leszed néhányat a korábban említett vérfűből, illetve a nem is oly' ritka, ám annál körülményesebben beszerezhető harmatkából, melynek aprócska virágait igazán nehéz kiszúrni a köröttük magasodó fűtől, persze nem lehetetlen. Miután pedig mindketten elegendőt gyűjtöttek a hasznos növényekből, visszalépked a holmijaikhoz, hogy egy keveset félretegyen a saját készletébe, a többit azonban az elf hölgyeménynek óhajtja adni.*
- Mint mondottam, a fertőzés kellemetlen velejárója lehet az állati eredetű sérüléseknek, így hát az ellen sem árt begyűjteni a megfelelő gyógynövényt. Ismerek egy igazán hasznos, könnyeden elérhető fajtát, ahhoz viszont az erdőbe kell mennünk. Ha neked sem akadály, kedves Organthela, úgy azt tanácsolom, keressük fel a lombhullatók otthonát.
*Szelíd mosollyal fogadja az erdő gyermekének őszinte köszönetnyilvánítását, elvégre számára természetes, ha csalfa motívumoktól mentesen formálja gondolatait, noha megérti Freyai hálájának eredetét is. Persze megeshet, őt sem csalták még tévútra hazug szavak, azonban bármerre is sodorja az útja, mindég szembetalálkozik a gyanakvás lappangó magvával, melyet az élettapasztalat formál végül sötétellő, kártékony gazzá a lélekben. A népek nem lelik bizalmukat a másikban, s végül addig kételkednek, míg maguk is azzá lesznek, amitől a legjobban tartottak...
Mielőtt azonban újfent elmerülhetne az elméjét borongó ködfátyolként körbeölelő gondolatok tengerén, Oenel múltjára, s a családi tradíciók felemelőbb vidékeire gördül témájuk fonala. Ha ajkait el is kívánta volna hagyni korábbi, nyugodalmas mosolya, úgy most újfent felélénkül, egészséges színt és vonásokat csalogatva a félvér ábrázatára.*
- Akkor bizonyára Thilgorban megtaláltad volna a számításaidat, minálunk a női kéztől sem idegen a penge, mondhatni, hagyománya van a kardnak. Egyfajta művészet inkább, semmint az agresszió kiélése, de sokaknak nehéz ezt foganatosítani az elméjében. *Magyarázza csöndes, lágy dallamú hangjával, s mintegy a leány szavait ellenőrizvén vet egy rövidke pillantást az elf oldalán pihenő kardra. Igazán kíváncsi volna, miként forgatja a pengét, azonban ismerkedésüket véletlenül sem kívánná holmi férfiakhoz illő, gyermeteg párviadallal romba dönteni. Amúgy sem szokása büszkélkedni önnön, szerény tudományával, bármennyire is legyen szerelmese e szabad művészetnek, tapasztalatai úgy formálták, hogy maradjék is ködös eme jellemvonása az idegen szemek előtt.*
- Háború, bizony... Régóta portyáznak orkok a környező vidékeken, meg is volt a helyük, hol kevésbé zavarták szülőföldem nyugodalmát. Sötét, ingoványos terepen éltek, tudniillik a napfényt nem állják, legalábbis eddig így volt. Hogy varázslat, vagy másnak az okán, de felkerekedtek, hogy atyám régóta áhítozott földjeit feldúlják és elfoglalják, s sajnálatos módon szép számban összegyűltek. Hát velük hadakoznak már bő egy esztendeje, ráadásul nem csupán az éjszaka leple alatt, a végét pedig nem látni a vérontásnak... *Meséli visszafogott hangon, melynek bársonyos ívébe keseredettség fészkeli magát, hiszen éppen a fránya zöldbőrűek miatt kényszerül ily' távol vándorolni otthonától, s hanyagolni véreit, pedig lassacskán inkább vágyna az elfek seregének élén harcolni, semmint tétlenül várni vajmi varázslatos jelre, aminek nyomán tovább folytathatná az életét.
Aprócska sóhajjal fogadja az elmetekervényeiben sündörgő gondolatokat, melyeknek rettegett árnyait hamarost tovaűzi Allerium csodálatos mivolta, amint Freyai szavainak nyomán lelki szemei elé idéződik a békés táj megközelítőleges leképződése.*
- Egyszer mindenképpen meglátogatom. Kevés elf közösség tudhatja még magáénak a béke óvó ölelését, s a természet töretlen szeretetét. *Jegyzi meg egy finomkodó, meleg mosollyal, ám valóban dolguk van még, legalábbis, ha már segítségét ígérte a leánynak, igazán udvariatlan volna további szócsépléssel fecsérelni mind a hölgyemény, mind annak barátja idejét, elvégre ki tudja, mennyire komoly az a sérülés.
Így hát, sétára indulnak a tisztás virágokkal gazdagon tűzdelt környékén, s míg okítása révén tartja szóval Organthelát, addig ő is leszed néhányat a korábban említett vérfűből, illetve a nem is oly' ritka, ám annál körülményesebben beszerezhető harmatkából, melynek aprócska virágait igazán nehéz kiszúrni a köröttük magasodó fűtől, persze nem lehetetlen. Miután pedig mindketten elegendőt gyűjtöttek a hasznos növényekből, visszalépked a holmijaikhoz, hogy egy keveset félretegyen a saját készletébe, a többit azonban az elf hölgyeménynek óhajtja adni.*
- Mint mondottam, a fertőzés kellemetlen velejárója lehet az állati eredetű sérüléseknek, így hát az ellen sem árt begyűjteni a megfelelő gyógynövényt. Ismerek egy igazán hasznos, könnyeden elérhető fajtát, ahhoz viszont az erdőbe kell mennünk. Ha neked sem akadály, kedves Organthela, úgy azt tanácsolom, keressük fel a lombhullatók otthonát.
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-23 10:00:55
Üzenet elküldve: 2015-01-23 10:00:55
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Szánkóverseny//
*A hófalak ismét bezárulnak a pálya kifordul önmagából. Bár a kanyart jól vette be a száguldásnak majdnem csúnya vége lett mikor a kardja árkot vájt a hőfalba. Talán tényleg ideje lenne megszabadulni tőle, és a pont mellette haladó nő még célpontot is biztosítana számára. Célzóképessége lehetővé tenné a versenytárs kiiktatását. Azt viszont nem tudja ennek milyen következményei lennének. Ugyan szabályzatot nem toltak az orra elé és senki meg se említette a fegyveres harc tiltását, de valahol érzi, ezért csúnyán kikapna a másik verseny áldozatául szolgáló városőrtől. Nyakán kioldja a kardot és köpenyét rajtatartó csatokat és hagyja hagy repítse el őket a menetszél. Reméli ha vége ennek a mizériának talán összeszedheti a széthullott holmijait, és a köpeny majd megmutatja hová esett a kard. Igazán jó fajta kard kár lenne érte ha elveszne nem is beszélve a köpenyről. Most jobban fázik mint korábban ám köpeny eltűnésével jóval kisebbé vált a légellenállása. Talán hosszútávon emiatt fog veszíteni.
És már érkezik is a következő kanyar, hirtelen kell döntenie, az előző kanyar brutális volt, a harmadikat még az eddigieknél is rosszabbnak képzeli. Testsúlyát átbillentve ezúttal balra viszi a szánt készülve rá, hogy a szerkezet ismét falra mászik.*
//Szánkóverseny//
*A hófalak ismét bezárulnak a pálya kifordul önmagából. Bár a kanyart jól vette be a száguldásnak majdnem csúnya vége lett mikor a kardja árkot vájt a hőfalba. Talán tényleg ideje lenne megszabadulni tőle, és a pont mellette haladó nő még célpontot is biztosítana számára. Célzóképessége lehetővé tenné a versenytárs kiiktatását. Azt viszont nem tudja ennek milyen következményei lennének. Ugyan szabályzatot nem toltak az orra elé és senki meg se említette a fegyveres harc tiltását, de valahol érzi, ezért csúnyán kikapna a másik verseny áldozatául szolgáló városőrtől. Nyakán kioldja a kardot és köpenyét rajtatartó csatokat és hagyja hagy repítse el őket a menetszél. Reméli ha vége ennek a mizériának talán összeszedheti a széthullott holmijait, és a köpeny majd megmutatja hová esett a kard. Igazán jó fajta kard kár lenne érte ha elveszne nem is beszélve a köpenyről. Most jobban fázik mint korábban ám köpeny eltűnésével jóval kisebbé vált a légellenállása. Talán hosszútávon emiatt fog veszíteni.
És már érkezik is a következő kanyar, hirtelen kell döntenie, az előző kanyar brutális volt, a harmadikat még az eddigieknél is rosszabbnak képzeli. Testsúlyát átbillentve ezúttal balra viszi a szánt készülve rá, hogy a szerkezet ismét falra mászik.*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-23 09:22:26
Üzenet elküldve: 2015-01-23 09:22:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Szánkóverseny//
*És érkezik a következő kanyar. Amint megpillantja, kicsit elkerekednek a szemei ijedten, hiszen nem csak hogy derékszögű, de vízszintesnek is megszűnik lenni. Ellenben az égiek ma nagyon kegyesek vele, vagy tényleg rendelkezik valamiféle hatodik érzékkel, mert a kanyart tökéletesen veszi be, végig középen marad. Habár a különös kanyar elsőre kicsit ijesztőnek tűnt, túljutva rajta szíve inkább az izgalomtól és az adrenalin lökettel fűszerezett jókedvtől kalimpál hevesen. És csak ez után tudatosul benne lassan, hogy az élen jár, holt versenyben az ismeretlen sötételffel. Elképedni ezen viszont már csak akkor fog tudni, amikor végre leértek a pálya aljára, hiszen a száguldás közben bármikor jöhet a következő kanyar, amit be kell vennie, és akármilyen szerencséje is volt eddig, az bármikor kifogyhat. Sebaj, annyit azért máris elmondhat, hogy jól szórakozik, úgyhogy megérte indulni a versenyen.*
//Szánkóverseny//
*És érkezik a következő kanyar. Amint megpillantja, kicsit elkerekednek a szemei ijedten, hiszen nem csak hogy derékszögű, de vízszintesnek is megszűnik lenni. Ellenben az égiek ma nagyon kegyesek vele, vagy tényleg rendelkezik valamiféle hatodik érzékkel, mert a kanyart tökéletesen veszi be, végig középen marad. Habár a különös kanyar elsőre kicsit ijesztőnek tűnt, túljutva rajta szíve inkább az izgalomtól és az adrenalin lökettel fűszerezett jókedvtől kalimpál hevesen. És csak ez után tudatosul benne lassan, hogy az élen jár, holt versenyben az ismeretlen sötételffel. Elképedni ezen viszont már csak akkor fog tudni, amikor végre leértek a pálya aljára, hiszen a száguldás közben bármikor jöhet a következő kanyar, amit be kell vennie, és akármilyen szerencséje is volt eddig, az bármikor kifogyhat. Sebaj, annyit azért máris elmondhat, hogy jól szórakozik, úgyhogy megérte indulni a versenyen.*
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-23 09:04:45
Üzenet elküldve: 2015-01-23 09:04:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
~Végre napfény.~
*Mikor kilép a tisztásra az szeme szinte fáj az erős fénytől. Hisz kitudja mióta sétált az erdő félhomályában. Fáradt, a lába sajog és a gyomra is kezd korogni.*
~Kellene valami kaja meg egy kényelmes ágy.~
*Egyre bejeb megy a tisztás közepére. Itt nem sok minden van ami érdekelné. Így hát gondol egyet és elindul visszafelé. A már jól ismert erdőbe.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.23 14:31:01, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*Mikor kilép a tisztásra az szeme szinte fáj az erős fénytől. Hisz kitudja mióta sétált az erdő félhomályában. Fáradt, a lába sajog és a gyomra is kezd korogni.*
~Kellene valami kaja meg egy kényelmes ágy.~
*Egyre bejeb megy a tisztás közepére. Itt nem sok minden van ami érdekelné. Így hát gondol egyet és elindul visszafelé. A már jól ismert erdőbe.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.23 14:31:01, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-22 23:25:26
Üzenet elküldve: 2015-01-22 23:25:26
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Szerencsésen gyarapodik az ügyfélköre. Végül is nem mindennap talál egy balekot, aki nyomorult tíz aranyért ekkora kockázatot vállal. Fizetni persze nem fizet, előre meg pláne nem.*
- Legalább? *érti félre nem minden szándék nélkül Ziana szavatait.* - Alább sem szoktam adni, nemhogy legalább.
*A saját kamu-sérülésének semmibe vétele nem zavarja, bár el tudta volna képzelni a vöröske testmeleg, jótékony kezét az említett tájékon.*
- Mesélni? Róla? *mutat a szánkózó őnagysága után amolyan magadnál vagy-e te, szerelmetes gyermekem hanghordozással, ötvözve ezt a betudjuk ezt a tudatlanságodnak arckifejezéssel. Amit most mond, azt mindkét beszélgetőtársának szánja, egyszerre.*
- Bánatában? Örüljetek neki, hogy jókedvében látjátok, különben sokan végeznék itt cafatokban. Ha valaki véletlenül felbosszantaná, az a legsötétebb óra lenne e vidék lakói számára. *Muszáj kicsit tupíroznia a történetet, mert a Kalácsosztogató Moonxylwery nagyasszony képe azért ettől eléggé eltér. A Mindent Letaroló Moonxylwery Sötét Úrnő sokkal jobban hangzik.*
- A terhesség miatt viszont ne aggódjon *fűzi tovább a gondolatsort, mintha mintha még mindig Moonékról beszélne. Csak aztán kettőzi meg az értelmét.*
- Nem azért jöttünk ide magához *nyomja meg erősen az azért szócskát.* - Mi igazi úriemberek vagyunk.
*Szerencsésen gyarapodik az ügyfélköre. Végül is nem mindennap talál egy balekot, aki nyomorult tíz aranyért ekkora kockázatot vállal. Fizetni persze nem fizet, előre meg pláne nem.*
- Legalább? *érti félre nem minden szándék nélkül Ziana szavatait.* - Alább sem szoktam adni, nemhogy legalább.
*A saját kamu-sérülésének semmibe vétele nem zavarja, bár el tudta volna képzelni a vöröske testmeleg, jótékony kezét az említett tájékon.*
- Mesélni? Róla? *mutat a szánkózó őnagysága után amolyan magadnál vagy-e te, szerelmetes gyermekem hanghordozással, ötvözve ezt a betudjuk ezt a tudatlanságodnak arckifejezéssel. Amit most mond, azt mindkét beszélgetőtársának szánja, egyszerre.*
- Bánatában? Örüljetek neki, hogy jókedvében látjátok, különben sokan végeznék itt cafatokban. Ha valaki véletlenül felbosszantaná, az a legsötétebb óra lenne e vidék lakói számára. *Muszáj kicsit tupíroznia a történetet, mert a Kalácsosztogató Moonxylwery nagyasszony képe azért ettől eléggé eltér. A Mindent Letaroló Moonxylwery Sötét Úrnő sokkal jobban hangzik.*
- A terhesség miatt viszont ne aggódjon *fűzi tovább a gondolatsort, mintha mintha még mindig Moonékról beszélne. Csak aztán kettőzi meg az értelmét.*
- Nem azért jöttünk ide magához *nyomja meg erősen az azért szócskát.* - Mi igazi úriemberek vagyunk.
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-22 21:06:58
Üzenet elküldve: 2015-01-22 21:06:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Aravae Mithraniel//
*A fiatal barna hajú kisasszony megerősíti szavait. Valóban nagybátyja nevét mondta ki. S bár boldogsága nem lehet felhőtlen, a lelke mélyén megkönnyebbül, hogy mégsem atyja halálhírét hozták neki. Nagybátyja halálán nem csodálkozik, hisz idősnek számított már, a maga pár száz évével, s nem életbarát életvitelt folytatott.*
- Kedvességed köszönöm, igazán megnyugtató, hogy vannak még hozzád hasonló személyek, akiknek szavai őszinték.
*Nem mintha, oly gyakran találkozott volna más formájú emberekkel. Mégis lelki szemei előtt látja, a nemrég vele utazó harcos reakcióját. Egy halovány mosolyt megejt, ahogy ködkép úszik szemei előtt, a rideg kifejezéstelen arccal. No meg barátnője reakcióját is, aki biztos, hogy körbeugrálná, megnyugtatása, s gyászának enyhítése céljából. Nem tudná megértetni vele, hogy nem érez fájdalmat vagy keserűséget.*
- Igen, harcos volt. *Mosolyodik el.* - Lanawin vidékeit járta, hogy a jó ügy érdekében szolgáljon. Nálunk is hasonló mentalitás található meg. Családunk férfiúi mind harcosok, leginkább az íjászok családjaiba tartoznak. Amíg a nők druidák, illetve gyógyítóak. Én sikeredtem egy kissé másra, hiszen leány létemre mindig is a harcos lét vonzott.
*Neveti el magát, bohókásan. S nem csak nemével ellentétes életformát választott, hanem harcosként is elüt elődeitől. Ennek bizonyossága a kard, amely az oldalára van csatolva, s amit Aravae könnyedén ki is szúrhat.*
- Háború? *Kapja fel tekintetét.*
~Akkor, hogy hogy…~
- Mi történt? *Kérdi, kissé melankolikus hanggal. Sajnálja, hogy a leányzónak ily rossz érzésekkel kell otthonáról emlékeznie.* - Az én hazám? *Mosolyodik el halványan.* - Alleriumnak hívják. A Nap karavánpihenőnél található hegyekben húzódik meg. Családom, s legfőképp bátyám feladata megszervezni a pihenő védelmét, s a környék békéjének biztosítása. Az erdő mélyén található, a hegyfal lábánál. Egy hatalmas tavat vesz körül piciny településünk, mely egy vízesésnek a végső nyughelye. Ha netalán egyszer azon a környéken jársz, családom szívesen fogadja az arra tévedőket.
*Emlékszik vissza gyermekkori tájára, ahol felnőtt. A régi sziklából gondosan faragott házakra, a béke földjére.
De nincs sok ideje, hogy sokáig visszaemlékezzen Alleriumra. Ennél fontosabb feladata is van, mégpedig a megfelelő orvosságot, vagy legalább fájdalom csillapítót megtalálni barátja számára.*
- Hát, az is. *Bólint Aravae aggasztó kijelentésére. A segítség elfogadására, arca egyik pillanatról a másikra felvidul, s egy kedves, energetikus mosollyal hálálja meg a kedvességét.*
- Igazán nagylelkű vagy. Engedd meg, hogy a későbbiekben kárpótoljalak. *Jelenti ki, szinte ellentmondást nem tűrő hangon, s már állva is van. Fejeit forgatja körbe, holott még meg sem kapta az instrukciót, hogy igazándiból mit is keressen.* - Igen tudom, ez a hely nevezetes ritka növényeiből, ezért is gondoltam úgy, hogy itt megtalálhatom, amit keresek. S örülök, hogy nem tévedtem. *Még egy pillanatra lehajol, hogy követhesse a leányt, de közben zöld szemeivel a környező területet pásztázza a megfelelő piros harangvirág után kutatva.*
- Akkor épp a megfelelő időben járunk itt.
*Jár a fiatal lány nyomdokaiba, s ha talál lila szirmú virágot, akkor halkan leguggol, s a nem is oly régen vett hajtűjébe rejtett késével vág le belőle, annyit, amennyire egyelőre szüksége lesz rá. Nem kíván túl sok kárt tenni bennük, hisz bármikor ki tud ide jönni, ha szüksége lenne rá.*
*A fiatal barna hajú kisasszony megerősíti szavait. Valóban nagybátyja nevét mondta ki. S bár boldogsága nem lehet felhőtlen, a lelke mélyén megkönnyebbül, hogy mégsem atyja halálhírét hozták neki. Nagybátyja halálán nem csodálkozik, hisz idősnek számított már, a maga pár száz évével, s nem életbarát életvitelt folytatott.*
- Kedvességed köszönöm, igazán megnyugtató, hogy vannak még hozzád hasonló személyek, akiknek szavai őszinték.
*Nem mintha, oly gyakran találkozott volna más formájú emberekkel. Mégis lelki szemei előtt látja, a nemrég vele utazó harcos reakcióját. Egy halovány mosolyt megejt, ahogy ködkép úszik szemei előtt, a rideg kifejezéstelen arccal. No meg barátnője reakcióját is, aki biztos, hogy körbeugrálná, megnyugtatása, s gyászának enyhítése céljából. Nem tudná megértetni vele, hogy nem érez fájdalmat vagy keserűséget.*
- Igen, harcos volt. *Mosolyodik el.* - Lanawin vidékeit járta, hogy a jó ügy érdekében szolgáljon. Nálunk is hasonló mentalitás található meg. Családunk férfiúi mind harcosok, leginkább az íjászok családjaiba tartoznak. Amíg a nők druidák, illetve gyógyítóak. Én sikeredtem egy kissé másra, hiszen leány létemre mindig is a harcos lét vonzott.
*Neveti el magát, bohókásan. S nem csak nemével ellentétes életformát választott, hanem harcosként is elüt elődeitől. Ennek bizonyossága a kard, amely az oldalára van csatolva, s amit Aravae könnyedén ki is szúrhat.*
- Háború? *Kapja fel tekintetét.*
~Akkor, hogy hogy…~
- Mi történt? *Kérdi, kissé melankolikus hanggal. Sajnálja, hogy a leányzónak ily rossz érzésekkel kell otthonáról emlékeznie.* - Az én hazám? *Mosolyodik el halványan.* - Alleriumnak hívják. A Nap karavánpihenőnél található hegyekben húzódik meg. Családom, s legfőképp bátyám feladata megszervezni a pihenő védelmét, s a környék békéjének biztosítása. Az erdő mélyén található, a hegyfal lábánál. Egy hatalmas tavat vesz körül piciny településünk, mely egy vízesésnek a végső nyughelye. Ha netalán egyszer azon a környéken jársz, családom szívesen fogadja az arra tévedőket.
*Emlékszik vissza gyermekkori tájára, ahol felnőtt. A régi sziklából gondosan faragott házakra, a béke földjére.
De nincs sok ideje, hogy sokáig visszaemlékezzen Alleriumra. Ennél fontosabb feladata is van, mégpedig a megfelelő orvosságot, vagy legalább fájdalom csillapítót megtalálni barátja számára.*
- Hát, az is. *Bólint Aravae aggasztó kijelentésére. A segítség elfogadására, arca egyik pillanatról a másikra felvidul, s egy kedves, energetikus mosollyal hálálja meg a kedvességét.*
- Igazán nagylelkű vagy. Engedd meg, hogy a későbbiekben kárpótoljalak. *Jelenti ki, szinte ellentmondást nem tűrő hangon, s már állva is van. Fejeit forgatja körbe, holott még meg sem kapta az instrukciót, hogy igazándiból mit is keressen.* - Igen tudom, ez a hely nevezetes ritka növényeiből, ezért is gondoltam úgy, hogy itt megtalálhatom, amit keresek. S örülök, hogy nem tévedtem. *Még egy pillanatra lehajol, hogy követhesse a leányt, de közben zöld szemeivel a környező területet pásztázza a megfelelő piros harangvirág után kutatva.*
- Akkor épp a megfelelő időben járunk itt.
*Jár a fiatal lány nyomdokaiba, s ha talál lila szirmú virágot, akkor halkan leguggol, s a nem is oly régen vett hajtűjébe rejtett késével vág le belőle, annyit, amennyire egyelőre szüksége lesz rá. Nem kíván túl sok kárt tenni bennük, hisz bármikor ki tud ide jönni, ha szüksége lenne rá.*
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-22 19:56:52
Üzenet elküldve: 2015-01-22 19:56:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Jégen csúszás//
*Mennyivel jobb lett volna előre ismerni a körülményeket, mint utólag alkalmazkodni hozzájuk.
A gerendás ötlet ennek okán nem jön be, hisz se nem tündér, se nem bűvész. Ez esetben igyekszik ügyesen megkerülni, bár emlékei még elég rozsdásak, így kissé ügyetlenül mozog a korcsolyával a jégen. De a mozgás alapjai megvannak, nagy butaságot így valószínűleg nem fog elkövetni.
Megkerüli a gerendát, majd megáll egy pillanatra, hogy felmérje a társak és Kaiyko mozgását, azok alapján igyekszik kitalálni, merre induljon tovább.
Felemás tekintete felméri a felállást, majd azonnal mozdul is.
Ketten igazán veszélyesek a hadnagyra, az egyikük Dyntina és Kaiyko. Viszont a vörös valamivel közelebb van és a hadnagy ügyes kis mozdulata után Kaiyko is mögé kerül. A negyedik versenyző elég távol van, a hosszúéletű mögött, így vele talán nem kell törődni, bár nem hagyja figyelmen kívül, nehogy baj legyen belőle.
A felemás tekintetű elf nem követi a vöröst, hanem a gerenda és a hordó között „kilőve” előre a szemben lévő gerenda felé veszi az irányt. Mivel már korábban tapasztalta, hogy bár a gerenda alacsonyan van, nincs rögzítve és egyetlen szabály sem szólt arról, hogy a tereptárgyakat nem mozdíthatják el, vagy nem használhatják.
Ha odaér, a gerenda alsó részét lábának lökésével úgy próbálja irányítani, hogy lezárja az utat a hadnagy előtt, ő pedig igyekszik beállni a hordó és a gerenda másik vége közé.
Ha a hadnagy nem akarja bevárni a vöröst és Kaiykot, akkor éppen felé kell vennie az irányt, esetleg átugorhatja az alacsony gerendát – meg van az ügyessége hozzá, ebben a könnyűléptű biztos -, de akkor lendületet veszít, a hosszúéletű pedig üldözőbe veheti.*
//Jégen csúszás//
*Mennyivel jobb lett volna előre ismerni a körülményeket, mint utólag alkalmazkodni hozzájuk.
A gerendás ötlet ennek okán nem jön be, hisz se nem tündér, se nem bűvész. Ez esetben igyekszik ügyesen megkerülni, bár emlékei még elég rozsdásak, így kissé ügyetlenül mozog a korcsolyával a jégen. De a mozgás alapjai megvannak, nagy butaságot így valószínűleg nem fog elkövetni.
Megkerüli a gerendát, majd megáll egy pillanatra, hogy felmérje a társak és Kaiyko mozgását, azok alapján igyekszik kitalálni, merre induljon tovább.
Felemás tekintete felméri a felállást, majd azonnal mozdul is.
Ketten igazán veszélyesek a hadnagyra, az egyikük Dyntina és Kaiyko. Viszont a vörös valamivel közelebb van és a hadnagy ügyes kis mozdulata után Kaiyko is mögé kerül. A negyedik versenyző elég távol van, a hosszúéletű mögött, így vele talán nem kell törődni, bár nem hagyja figyelmen kívül, nehogy baj legyen belőle.
A felemás tekintetű elf nem követi a vöröst, hanem a gerenda és a hordó között „kilőve” előre a szemben lévő gerenda felé veszi az irányt. Mivel már korábban tapasztalta, hogy bár a gerenda alacsonyan van, nincs rögzítve és egyetlen szabály sem szólt arról, hogy a tereptárgyakat nem mozdíthatják el, vagy nem használhatják.
Ha odaér, a gerenda alsó részét lábának lökésével úgy próbálja irányítani, hogy lezárja az utat a hadnagy előtt, ő pedig igyekszik beállni a hordó és a gerenda másik vége közé.
Ha a hadnagy nem akarja bevárni a vöröst és Kaiykot, akkor éppen felé kell vennie az irányt, esetleg átugorhatja az alacsony gerendát – meg van az ügyessége hozzá, ebben a könnyűléptű biztos -, de akkor lendületet veszít, a hosszúéletű pedig üldözőbe veheti.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-22 19:28:36
Üzenet elküldve: 2015-01-22 19:28:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
*Hihetetlen merészségről, és az üzleti érzék teljes hiányáról tanúbizonyságot téve Albun hoz neki valami félig kihűlt bögrés löttyöt, amit megtold egy új alkuval. Az italt még örömmel fogadja, ki is tart kedve egészen addig, még vékonyka ujjai az ivóalkalmatosság köré nem fonódnak. Nem azt az érzetet hozza, amit elvárt. Szélütést még sem produkál, a potya pia, akkor is potya pia, ha épp nem szorul rá túlzottan. Csalódottan emeli tekintetét a férfire, elég egyértelműen sugallva, ezzel nem nyert jó pontokat a lánghajúnál.*
-És legalább?
*Dobja vissza a kérdést szinte azonnal, hisz lényeges, hogy tisztázzák az új megegyezés részleteit. Válaszra azonban nem hagy időt.*
-Részemről rendben.
*Vonja meg vállait, és máris fordul a kalapos felé, annak válaszát hallva halkan kuncog fel. Lehet sértő a megszólítás, de a hangzása mindenképp tetszetős. Váltakozva kortyolva kihűlt borból, saját pálinkából hallgatja a rövid, de teljesen érdektelen beszámolót. Épp csak egyszer szúrva közbe halkan, már szinte unottan.*
-Teherbe esés elleni szerem is van.
*Svir utolsó megjegyzésére viszont már ijedten kapja fel a fejét.*
-Nem az én asztalom!
*Visszakozik jó előre, ő aztán biztos nem fog mindenféle rinyáló, szívbeteg kis cafkával bájologni, hogy az elhiggye, értékes része bárminek is, és érzelmei igen becsülendők. Na azt tuti nem!
Az újabb feladat lehetőségére vad vigyorral tekint Albunra.*
-Nem.
*Ám még mielőtt a pökhendi kis hipochonder azt a téves következtetést vonná le, hogy Zia szemernyit is érdeklődik egészségi állapota felől, máris ereszti a fickót kék tekintetének mustrája alól, a másikhoz fordulva.*
-Ahogy érzed. Mesélj még sötét Anyuról, mindig ilyen, hm, ingatag?
*Elvégre nem árt többet tudnia leendő áldozatáról, hisz nem mindegy szépséget, vagy egészséget kínáló szerekre vevő a haldokló.*
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
*Hihetetlen merészségről, és az üzleti érzék teljes hiányáról tanúbizonyságot téve Albun hoz neki valami félig kihűlt bögrés löttyöt, amit megtold egy új alkuval. Az italt még örömmel fogadja, ki is tart kedve egészen addig, még vékonyka ujjai az ivóalkalmatosság köré nem fonódnak. Nem azt az érzetet hozza, amit elvárt. Szélütést még sem produkál, a potya pia, akkor is potya pia, ha épp nem szorul rá túlzottan. Csalódottan emeli tekintetét a férfire, elég egyértelműen sugallva, ezzel nem nyert jó pontokat a lánghajúnál.*
-És legalább?
*Dobja vissza a kérdést szinte azonnal, hisz lényeges, hogy tisztázzák az új megegyezés részleteit. Válaszra azonban nem hagy időt.*
-Részemről rendben.
*Vonja meg vállait, és máris fordul a kalapos felé, annak válaszát hallva halkan kuncog fel. Lehet sértő a megszólítás, de a hangzása mindenképp tetszetős. Váltakozva kortyolva kihűlt borból, saját pálinkából hallgatja a rövid, de teljesen érdektelen beszámolót. Épp csak egyszer szúrva közbe halkan, már szinte unottan.*
-Teherbe esés elleni szerem is van.
*Svir utolsó megjegyzésére viszont már ijedten kapja fel a fejét.*
-Nem az én asztalom!
*Visszakozik jó előre, ő aztán biztos nem fog mindenféle rinyáló, szívbeteg kis cafkával bájologni, hogy az elhiggye, értékes része bárminek is, és érzelmei igen becsülendők. Na azt tuti nem!
Az újabb feladat lehetőségére vad vigyorral tekint Albunra.*
-Nem.
*Ám még mielőtt a pökhendi kis hipochonder azt a téves következtetést vonná le, hogy Zia szemernyit is érdeklődik egészségi állapota felől, máris ereszti a fickót kék tekintetének mustrája alól, a másikhoz fordulva.*
-Ahogy érzed. Mesélj még sötét Anyuról, mindig ilyen, hm, ingatag?
*Elvégre nem árt többet tudnia leendő áldozatáról, hisz nem mindegy szépséget, vagy egészséget kínáló szerekre vevő a haldokló.*
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-22 19:01:40
Üzenet elküldve: 2015-01-22 19:01:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Szánkóverseny//
* Első osztályú szórakozás! A következő kanyarban felszalad egészen a falra. Meg nem tudná mondani miért de az életét nem félti csak a lábait. Aprócska az egész kis nőstény mégis néha az az érzése, hogy fejjel, pontosabban inkább lábbal megy a falnak.
Az irányítás már jól megy, legalábbis Moon úgy érzi viszont, hogy lassítani nem képes egy hajszálnyit sem a szánkón az is biztos. Akik alá helyezték ezt az alkalmatosságot elfelejtették felvilágosítani miként lehet lassítani rajta, már ha ez egyáltalában lehetséges. Valószínűleg amúgy sem jutna efféle botorság eszébe, már csak az a lényeg, hogy majd legyen kifutási területe is amikor túl lesz az utolsó kanyaron.
Az felé érkező hópermet egy cseppet megzavarja. Az, hogy belepi az egész testét nem gond, majd odalent leporolja magáról a hűvös áldást na de az arcát és főleg a szemét célba vevő pelyhek rosszkor jöttek
Most először a pálya közepére próbál visszatérni. Nem könnyű művelet hisz kénytelen a súlyával na meg a zsineggel is rádolgozni az elképzeléseire. Amint végre ismét egyenlő távolságra van a pálya két falától megpróbál az arcára érkezett hópermettől megszabadulni majd pedig jobb fele vezeti szánkóját reménykedve abban, hogy ez lesz a következő kanyar helyes iránya is.*
//Szánkóverseny//
* Első osztályú szórakozás! A következő kanyarban felszalad egészen a falra. Meg nem tudná mondani miért de az életét nem félti csak a lábait. Aprócska az egész kis nőstény mégis néha az az érzése, hogy fejjel, pontosabban inkább lábbal megy a falnak.
Az irányítás már jól megy, legalábbis Moon úgy érzi viszont, hogy lassítani nem képes egy hajszálnyit sem a szánkón az is biztos. Akik alá helyezték ezt az alkalmatosságot elfelejtették felvilágosítani miként lehet lassítani rajta, már ha ez egyáltalában lehetséges. Valószínűleg amúgy sem jutna efféle botorság eszébe, már csak az a lényeg, hogy majd legyen kifutási területe is amikor túl lesz az utolsó kanyaron.
Az felé érkező hópermet egy cseppet megzavarja. Az, hogy belepi az egész testét nem gond, majd odalent leporolja magáról a hűvös áldást na de az arcát és főleg a szemét célba vevő pelyhek rosszkor jöttek
Most először a pálya közepére próbál visszatérni. Nem könnyű művelet hisz kénytelen a súlyával na meg a zsineggel is rádolgozni az elképzeléseire. Amint végre ismét egyenlő távolságra van a pálya két falától megpróbál az arcára érkezett hópermettől megszabadulni majd pedig jobb fele vezeti szánkóját reménykedve abban, hogy ez lesz a következő kanyar helyes iránya is.*
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-22 18:44:32
Üzenet elküldve: 2015-01-22 18:44:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//És... //
*”De nem létezik szabadság…”
~ De nem létezik szabadság ~
Előbb a szavak csengenek vissza a naptekintetű fülében, majd csak azután hullnak tudatának talajára, hogy értelemmel telve bontsanak magvat, s kezdjenek növekedésbe, ahogy szirmot bont az igazság koponyájának belsejében.
Szabadság. Mindig áhítja az ember, ám észre sem veszi, hogy mennyi lánc köti életének minden pillanatában, s azt még kevésbé tudja, hogy a láncok nagy részét éppen ő maga béklyózza magára tudatosan, avagy tudattalanul. Tényleg nem létezne szabadság? Mindentől és mindenkitől független állapot, mely oly tiszta és makulátlan, mint a frissen hullott, szűz hó?
Vagy csak a halandók nem akarják már? Nem is tudnának láncok és béklyók nélkül élni? Belehalnának a szabadságba, megölné őket?
Áhítják, mégis láncokat aggatnak magukra, csakhogy túléljenek?
Az aranyba olvadt tekintet a savószín jégbe pillant, de szavak nélkül hagyja a kijelentést, arcának durván metszett vonásai csak arról regélnek, hogy odabent egymást kergetik a gondolatok, vágyják a választ, de megválaszolni nem merik, mert félnek az igazságtól.
Ezért volna olyan különleges ez a jelenés? Ő sejti, netalán tudja az igazságot és miután már látta, érezte és elfogadta, nem is tud már másképpen tekinteni a világra, csak az igazság szikrázó üvegén keresztül?
És a hósörényű akarja-e azt az igazságot?
Nem. A havasi oroszlán a rácsoknál hátrahúzódik, de agyarait kivillantva, ölni kész tekintettel vicsorog az érintésre. Odabent tudja, de elfogadni nem akarja, s talán soha nem is fogja. Nem azért, mert félne tőle, nem azért, mert tartana az igazságtól, attól, hogy sosem lesz szabad. Hanem azért, mert éppen, hogy elfogadta, de saját jól felfogott érdekében tartja távol magát a szabadságtól. Felvette láncait, de mind magától, mind tudatosan, és csak annyit, amennyit a válla, szíve és lelke, büszkesége elbír. Nem akar lélektelenné válni, nem akar érzéketlen lenni, szeretné érezni a csók ízét a száján, a felkelő nap melegét az arcán, egy szerető ölelését, a kéj kín-mámorát.
Nem jön harag rá, amikor mégsem fizetnek titokkal titkáért. Vértelen mosollyal viszonozza lusta társát, enyhe, alig látható főhajtással fogadja el, hogy a jelenés nem oszt meg vele titkokat, melyek róla szólnak.*
- Nehezen hinném…
*Válaszol halkan. Az emlékezet botor jószág, épp ahhoz ragaszkodik leginkább, amit feledni akarnánk. Egy szerető csókja, egy dal, egy rossz döntés…
Nem érzi úgy, hogy fegyvert adott volna a ködtekintetű jelenés kezébe, nem olyan titkok voltak ezek, melyeket ellene lehetne fordítani, ezek csak olyan gondolatok voltak, melyeket csak nagyon kevesek tudnak, sejtenek a kolosszusról.
A kérdésre kurtán, reszelősen felnevet – talán a hideg levegő.*
- Mindenkinek vannak titkai.
*Ugyanúgy beszél, mint korábban a hosszúéletű, kijelent, tényt közöl. A halandók tudatra lépésük első pillanatától őriznek titkokat, vannak aprók, lényegtelenek, de sokan súlyosakat cipelnek, súlyosabbakat bárkinél. De mindenkinek vannak titkai.
Hasonló mosolyt produkál, mint a jelenés, mintha azt sugallná, „tudom, hogy titkokat őrzöl”.*
//És... //
*”De nem létezik szabadság…”
~ De nem létezik szabadság ~
Előbb a szavak csengenek vissza a naptekintetű fülében, majd csak azután hullnak tudatának talajára, hogy értelemmel telve bontsanak magvat, s kezdjenek növekedésbe, ahogy szirmot bont az igazság koponyájának belsejében.
Szabadság. Mindig áhítja az ember, ám észre sem veszi, hogy mennyi lánc köti életének minden pillanatában, s azt még kevésbé tudja, hogy a láncok nagy részét éppen ő maga béklyózza magára tudatosan, avagy tudattalanul. Tényleg nem létezne szabadság? Mindentől és mindenkitől független állapot, mely oly tiszta és makulátlan, mint a frissen hullott, szűz hó?
Vagy csak a halandók nem akarják már? Nem is tudnának láncok és béklyók nélkül élni? Belehalnának a szabadságba, megölné őket?
Áhítják, mégis láncokat aggatnak magukra, csakhogy túléljenek?
Az aranyba olvadt tekintet a savószín jégbe pillant, de szavak nélkül hagyja a kijelentést, arcának durván metszett vonásai csak arról regélnek, hogy odabent egymást kergetik a gondolatok, vágyják a választ, de megválaszolni nem merik, mert félnek az igazságtól.
Ezért volna olyan különleges ez a jelenés? Ő sejti, netalán tudja az igazságot és miután már látta, érezte és elfogadta, nem is tud már másképpen tekinteni a világra, csak az igazság szikrázó üvegén keresztül?
És a hósörényű akarja-e azt az igazságot?
Nem. A havasi oroszlán a rácsoknál hátrahúzódik, de agyarait kivillantva, ölni kész tekintettel vicsorog az érintésre. Odabent tudja, de elfogadni nem akarja, s talán soha nem is fogja. Nem azért, mert félne tőle, nem azért, mert tartana az igazságtól, attól, hogy sosem lesz szabad. Hanem azért, mert éppen, hogy elfogadta, de saját jól felfogott érdekében tartja távol magát a szabadságtól. Felvette láncait, de mind magától, mind tudatosan, és csak annyit, amennyit a válla, szíve és lelke, büszkesége elbír. Nem akar lélektelenné válni, nem akar érzéketlen lenni, szeretné érezni a csók ízét a száján, a felkelő nap melegét az arcán, egy szerető ölelését, a kéj kín-mámorát.
Nem jön harag rá, amikor mégsem fizetnek titokkal titkáért. Vértelen mosollyal viszonozza lusta társát, enyhe, alig látható főhajtással fogadja el, hogy a jelenés nem oszt meg vele titkokat, melyek róla szólnak.*
- Nehezen hinném…
*Válaszol halkan. Az emlékezet botor jószág, épp ahhoz ragaszkodik leginkább, amit feledni akarnánk. Egy szerető csókja, egy dal, egy rossz döntés…
Nem érzi úgy, hogy fegyvert adott volna a ködtekintetű jelenés kezébe, nem olyan titkok voltak ezek, melyeket ellene lehetne fordítani, ezek csak olyan gondolatok voltak, melyeket csak nagyon kevesek tudnak, sejtenek a kolosszusról.
A kérdésre kurtán, reszelősen felnevet – talán a hideg levegő.*
- Mindenkinek vannak titkai.
*Ugyanúgy beszél, mint korábban a hosszúéletű, kijelent, tényt közöl. A halandók tudatra lépésük első pillanatától őriznek titkokat, vannak aprók, lényegtelenek, de sokan súlyosakat cipelnek, súlyosabbakat bárkinél. De mindenkinek vannak titkai.
Hasonló mosolyt produkál, mint a jelenés, mintha azt sugallná, „tudom, hogy titkokat őrzöl”.*
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-22 17:28:32
Üzenet elküldve: 2015-01-22 17:28:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
*Eddig megvolt róla győződve, hogy ő nem fog átrohanni az életen, de amióta itt pihenget, túl sok dolog jut eszébe, amit fontosnak tartott, de valahogy nem jutott rá ideje. Ilyen lenne például a mágiatanulás is. Még azzal sincs tisztában, hogy mely ágon akarja magát fejleszteni. Elsőként gyorsan el is veti a tűzmágiát, valahogy nem az ő stílusa, de meglepően gyakori hallomásai szerint. Egyébként is az ellenhatásokban hitt és hisz, így lehet az ellentétes irányú mágiák mellett tenné le a voksát, mint a víz vagy a föld. Aztán a víz mellett dönt, Az artheniori mágusok bár képesek a földmágia oktatásra, de nem alkalmasak rá, hiányzik az affinitás, a föld uralmának a vágya, így megmaradna a vízmágiánál. A különlegesebb dolgokat, mint a Hold vagy a Nap azért nem erőltetné, mert ahhoz utaznia kéne és állítólag az utakat barbár törzset és fosztogató rablógyilkosok is látogatják, ami számára nem túl kecsegtető, az életét nem áldozná rá ilyesmikre. És persze majd kedvére válogat az egyedi varázslatok közül is, bár inkább a praktikum vezetné útján, mindennapi dolgainak megkönnyebbítése. Lehet fel kéne keresnie pár tudós főt, aki elmerült a mágiaelméletben is, egy kis anyagelméleti diskurzus miatt és közbeékelve kérdezősködne arról, hogy mit ajánl, mint járatos fő. Nem akar egy tisztán varázslótól kérdezni, mert azok teljesen el vannak szállva maguktól, pedig általában pár kérdéssel sarokba tudja őket szorítani. Ennek a másik egyszerű oka, hogy nagyon sokan úgy képzelik egy varázslat erejét, hogy mely szókomponensek használatával hányszor-hány lábnyi területen képes a lehető legnagyobb pusztítás okozására és ennek a tökéletesítésére törekednek, viszont a mágia mélyebb vonalaiba még hivatásból sem merülnének el. Nestar mondjuk nemhivatásból nem merült el, de alkímiai úton elég szépen meg tudta közelíteni az elméletét, csak a mély absztrakciók következtében ez a varázsláshoz egy fikarcnyival nem vitte közelebb. És a mágikus nyelvezet ismeretével is erősen el van maradva, ami ahhoz képest, hogy kiknek a könyvtárban nevelkedett, elég érdekes. De senki sem élhet addig, hogy minden tudást megszerezzen, ezért is indult el azon az úton, amerre nagyon kevesen jártak előtte és elég messze is eljutott ezen az érdekes, különös, néhol ijesztő, de könnyűnek nem nevezhető ösvényen. És már lassan látszani is érződik az eredménye, bár az udvari alkimistasággal járó kötelezettségei és jogai még nem derültek ki a számára. Erre még rá kéne kérdeznie.
Lassan esik újra rá pár hócsepp és azt látja, hogy kezd sötétedni is, ahogy szépen lassan, de biztosan véget ér a fesztivál is. Bár ez már keveseket fog zavarni, ahogy felméri a tömeg alig apadt egy kevéssel. Pedig még örömmel kortyolgatna egy pohár forralt bort, amit még ki sem próbált a mai napon. Persze megcsinálhatná magának is, de az nem ugyanaz. Eseti jelleggel végignézhetné a konkurenciát, mintha tervezett volna ilyesmit, végigmérni a szobrokat és, mivel már csak az értékelés zajlik, felállítani magában is egy sorrendet, hogy mely alkotást mily művészeti szintre sorolja, azután megnézni, hogy mennyire sikerült beletalálnia, bár az általában nem jelenti azt, hogy jobb vagy rosszabb lenne az ízlése a zsűrinél, bár pár vonulati különbségre azért erősen rámutat. Hiszen az ítélőszék is emberekből áll, akik saját véleményük és értékrendjük szerint fogják lepontozni az alkotásokat. Az övét is már megnézték, bár akkor nem nagyon volt jelen, csak félszemmel látta az eseményeket, miközben egy kislánnyal értekezett a bájitalokról.*
*Eddig megvolt róla győződve, hogy ő nem fog átrohanni az életen, de amióta itt pihenget, túl sok dolog jut eszébe, amit fontosnak tartott, de valahogy nem jutott rá ideje. Ilyen lenne például a mágiatanulás is. Még azzal sincs tisztában, hogy mely ágon akarja magát fejleszteni. Elsőként gyorsan el is veti a tűzmágiát, valahogy nem az ő stílusa, de meglepően gyakori hallomásai szerint. Egyébként is az ellenhatásokban hitt és hisz, így lehet az ellentétes irányú mágiák mellett tenné le a voksát, mint a víz vagy a föld. Aztán a víz mellett dönt, Az artheniori mágusok bár képesek a földmágia oktatásra, de nem alkalmasak rá, hiányzik az affinitás, a föld uralmának a vágya, így megmaradna a vízmágiánál. A különlegesebb dolgokat, mint a Hold vagy a Nap azért nem erőltetné, mert ahhoz utaznia kéne és állítólag az utakat barbár törzset és fosztogató rablógyilkosok is látogatják, ami számára nem túl kecsegtető, az életét nem áldozná rá ilyesmikre. És persze majd kedvére válogat az egyedi varázslatok közül is, bár inkább a praktikum vezetné útján, mindennapi dolgainak megkönnyebbítése. Lehet fel kéne keresnie pár tudós főt, aki elmerült a mágiaelméletben is, egy kis anyagelméleti diskurzus miatt és közbeékelve kérdezősködne arról, hogy mit ajánl, mint járatos fő. Nem akar egy tisztán varázslótól kérdezni, mert azok teljesen el vannak szállva maguktól, pedig általában pár kérdéssel sarokba tudja őket szorítani. Ennek a másik egyszerű oka, hogy nagyon sokan úgy képzelik egy varázslat erejét, hogy mely szókomponensek használatával hányszor-hány lábnyi területen képes a lehető legnagyobb pusztítás okozására és ennek a tökéletesítésére törekednek, viszont a mágia mélyebb vonalaiba még hivatásból sem merülnének el. Nestar mondjuk nemhivatásból nem merült el, de alkímiai úton elég szépen meg tudta közelíteni az elméletét, csak a mély absztrakciók következtében ez a varázsláshoz egy fikarcnyival nem vitte közelebb. És a mágikus nyelvezet ismeretével is erősen el van maradva, ami ahhoz képest, hogy kiknek a könyvtárban nevelkedett, elég érdekes. De senki sem élhet addig, hogy minden tudást megszerezzen, ezért is indult el azon az úton, amerre nagyon kevesen jártak előtte és elég messze is eljutott ezen az érdekes, különös, néhol ijesztő, de könnyűnek nem nevezhető ösvényen. És már lassan látszani is érződik az eredménye, bár az udvari alkimistasággal járó kötelezettségei és jogai még nem derültek ki a számára. Erre még rá kéne kérdeznie.
Lassan esik újra rá pár hócsepp és azt látja, hogy kezd sötétedni is, ahogy szépen lassan, de biztosan véget ér a fesztivál is. Bár ez már keveseket fog zavarni, ahogy felméri a tömeg alig apadt egy kevéssel. Pedig még örömmel kortyolgatna egy pohár forralt bort, amit még ki sem próbált a mai napon. Persze megcsinálhatná magának is, de az nem ugyanaz. Eseti jelleggel végignézhetné a konkurenciát, mintha tervezett volna ilyesmit, végigmérni a szobrokat és, mivel már csak az értékelés zajlik, felállítani magában is egy sorrendet, hogy mely alkotást mily művészeti szintre sorolja, azután megnézni, hogy mennyire sikerült beletalálnia, bár az általában nem jelenti azt, hogy jobb vagy rosszabb lenne az ízlése a zsűrinél, bár pár vonulati különbségre azért erősen rámutat. Hiszen az ítélőszék is emberekből áll, akik saját véleményük és értékrendjük szerint fogják lepontozni az alkotásokat. Az övét is már megnézték, bár akkor nem nagyon volt jelen, csak félszemmel látta az eseményeket, miközben egy kislánnyal értekezett a bájitalokról.*
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-22 16:24:21
Üzenet elküldve: 2015-01-22 16:24:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Valahogy nem tudja túlságosan lekötni, ahogy a többiek mindenféle számokkal és elhalálozási és lesérülési módokkal dobálóznak, éppen csak egy kicsivel érdekli jobban, mint amikor a hógolyókkal tették ugyanezt. Talán inkább kedvtelenségre kéne kérnie valamit gyógyítótól, akiről a nagy kabát, meg a többi miatt inkább csak elhiszi, mint tudja, hogy nőből van. Persze tudja, hogy nem elhagyta magát a leányzó, hanem ez is egy legalább olyan gondosan megkomponált stílusjegy, mint az ő kalapja.*
- Kösz kis Pukkancs, most inkább nem. *Legyint lemondóan. Nem mintha az ő acélos szervezete nem bírna ki mindenféle félresikerült, gyógyitalnak csúfolt kotyvalékot is, de félő volna, hogy esetleg leönti vele a Kalapot, az meg kifakul a maró cseppektől. Az lenne ám csak a katasztrófa!*
- Ó igen? *Kérdez vissza Yeroughától miközben a kimondhatatlan nevű, D kezdőbetűs sötételf család egyetlen matrónáját figyeli a távolban a szánkókkal.*
- Most pedig bánatában megpróbálja összetörni magát a jégen? Komolyan aggódom a lelki egészségéért. *Csóválja meg a fejét.*
*Valahogy nem tudja túlságosan lekötni, ahogy a többiek mindenféle számokkal és elhalálozási és lesérülési módokkal dobálóznak, éppen csak egy kicsivel érdekli jobban, mint amikor a hógolyókkal tették ugyanezt. Talán inkább kedvtelenségre kéne kérnie valamit gyógyítótól, akiről a nagy kabát, meg a többi miatt inkább csak elhiszi, mint tudja, hogy nőből van. Persze tudja, hogy nem elhagyta magát a leányzó, hanem ez is egy legalább olyan gondosan megkomponált stílusjegy, mint az ő kalapja.*
- Kösz kis Pukkancs, most inkább nem. *Legyint lemondóan. Nem mintha az ő acélos szervezete nem bírna ki mindenféle félresikerült, gyógyitalnak csúfolt kotyvalékot is, de félő volna, hogy esetleg leönti vele a Kalapot, az meg kifakul a maró cseppektől. Az lenne ám csak a katasztrófa!*
- Ó igen? *Kérdez vissza Yeroughától miközben a kimondhatatlan nevű, D kezdőbetűs sötételf család egyetlen matrónáját figyeli a távolban a szánkókkal.*
- Most pedig bánatában megpróbálja összetörni magát a jégen? Komolyan aggódom a lelki egészségéért. *Csóválja meg a fejét.*
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-22 10:17:59
Üzenet elküldve: 2015-01-22 10:17:59
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
//Jégen csúszás//
*Mivel a gerendák alig térdmagasságig érnek, így nehézkes megkapaszkodni benne, főleg ha magas az illető, átbújni alatta talán egy tündérnek menne. Armond kénytelen megkerülni a gerendát, az hogy onnét lökje el magát az elég esélytelen gondolat, mivel nincs rögzítve a jégen, s a lökés hatására könnyedén felborulna, vagy odébb csúszna, ahelyett, hogy támasztékkal szolgáljon az elrugaszkodáshoz.
Burgath széles mosollyal néz farkas szemet a vörössel. A lány okosan gondolkozott, hiszen amint ő is elkezd kanyarodni, a hadnagy is bele kezd a terveszet szökési manővert. Pár lökés után a hadnagy a jobb korcsolyáját orrával beleszúrja a jégbe, miközben a másik lábát oldalra kiszúrva hirtelen jobbra fordul. A fordulás még olyan távolságban történt a vöröstől, hogy még biztos ne ütközzenek össze. Gyors apró lökésekkel indul meg a hordó és szalma bála közé, amint túlért rajtuk, akkor befordul balra, s nagyobb sebességre kapcsol.*
//Jégen csúszás//
*Mivel a gerendák alig térdmagasságig érnek, így nehézkes megkapaszkodni benne, főleg ha magas az illető, átbújni alatta talán egy tündérnek menne. Armond kénytelen megkerülni a gerendát, az hogy onnét lökje el magát az elég esélytelen gondolat, mivel nincs rögzítve a jégen, s a lökés hatására könnyedén felborulna, vagy odébb csúszna, ahelyett, hogy támasztékkal szolgáljon az elrugaszkodáshoz.
Burgath széles mosollyal néz farkas szemet a vörössel. A lány okosan gondolkozott, hiszen amint ő is elkezd kanyarodni, a hadnagy is bele kezd a terveszet szökési manővert. Pár lökés után a hadnagy a jobb korcsolyáját orrával beleszúrja a jégbe, miközben a másik lábát oldalra kiszúrva hirtelen jobbra fordul. A fordulás még olyan távolságban történt a vöröstől, hogy még biztos ne ütközzenek össze. Gyors apró lökésekkel indul meg a hordó és szalma bála közé, amint túlért rajtuk, akkor befordul balra, s nagyobb sebességre kapcsol.*
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-22 08:23:48
Üzenet elküldve: 2015-01-22 08:23:48
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
//Szánkóverseny//
*Az első kanyar után a versenyzők félelme kezd alább hagyni, s kezdik élvezni a száguldást, evvel együtt a verseny szellem is kezdi őket átjárni. Bár nem sok idejük van az ujjongásra, hiszen az eszelős száguldás miatt a kanyarok, szinte pillanatok alatt követik egymást. Egyeseknek ösztönzésre adhat okot, hogy látják a többi versenytársakat, ezért az egyenes szakaszoknál csupán alig fél méter magas falak választják el egymástól a versenyzőket. Akár át is nyúlhatnának, de a nagy sebesség miatt roppant veszélyes lenne.
A következő kanyar újabb meglepetéssel szolgál a versenyzőknek, hiszen nem egyszerűen jobbra kanyarodik majdnem derékszögben, hanem még a pálya is kicsavarodik a vízszintesből követve kanyar ívét.*
//Plevaen Kadar//
*Az első kanyar sajnos nem sikerült úgy, ahogyan szerette volna, így az egyenes szakaszban sok idejét elveszi, hogy a szánkó ne faltól falig haladjon. Próbál felkészülni a következő kanyarra, amely majdnem olyan hirtelen tűnik fel, mint az előző.
A mélységi férfi jól felkészült erre a manőverre, így a szánkója negyvenöt fokos szögbe dőlve beveszi a kanyart, bár a felszerelése, pontosabban a kard és hüvelye a megdőlés alatt is a föld felé mutat, így végig a kanyarban felszántja hófalat. Ha beakadt volna, akkor most a férfit úgy kellene összekaparni, miközben a szánkója tovább száguld.*
//Moonxylwery Dwirinthalen//
*Moon-nak ugyan jók a reflexei, de talán a sebesség miatt nem képes megfelelően oda figyelni. Készül a kanyarra, de nem sikerül megfelelően kormányoznia, aminek a következtében a szánkója nem a pálya közepén halad, ahol rendesen tudnak siklani, hanem neki felszül a pálya jobb oldalának, s úgy veszi be a kanyart. Szinte a kanyar teljes hosszán hópermet teríti be a mélységi nőt, ahogyan a szánkó szántja a falat.
A kanyarból kiérve, homályosan ugyan de látja maga előtt a két versenytársát szinte fej fej mellet haladni.*
//Rhenamys Natarran //
*Úgy látszik, hogy a szerencse ma Rhenamys mellé szegődik, s olyan ügyesen veszi be a kanyart, amennyire csak lehet. A szánkója szinte tökéletesen a pálya közepén marad, még akkor is, amikor megdől a pálya, így szinte egyszerre hagyja el a kanyart Plevaen-nel.*
//Szánkóverseny//
*Az első kanyar után a versenyzők félelme kezd alább hagyni, s kezdik élvezni a száguldást, evvel együtt a verseny szellem is kezdi őket átjárni. Bár nem sok idejük van az ujjongásra, hiszen az eszelős száguldás miatt a kanyarok, szinte pillanatok alatt követik egymást. Egyeseknek ösztönzésre adhat okot, hogy látják a többi versenytársakat, ezért az egyenes szakaszoknál csupán alig fél méter magas falak választják el egymástól a versenyzőket. Akár át is nyúlhatnának, de a nagy sebesség miatt roppant veszélyes lenne.
A következő kanyar újabb meglepetéssel szolgál a versenyzőknek, hiszen nem egyszerűen jobbra kanyarodik majdnem derékszögben, hanem még a pálya is kicsavarodik a vízszintesből követve kanyar ívét.*
//Plevaen Kadar//
*Az első kanyar sajnos nem sikerült úgy, ahogyan szerette volna, így az egyenes szakaszban sok idejét elveszi, hogy a szánkó ne faltól falig haladjon. Próbál felkészülni a következő kanyarra, amely majdnem olyan hirtelen tűnik fel, mint az előző.
A mélységi férfi jól felkészült erre a manőverre, így a szánkója negyvenöt fokos szögbe dőlve beveszi a kanyart, bár a felszerelése, pontosabban a kard és hüvelye a megdőlés alatt is a föld felé mutat, így végig a kanyarban felszántja hófalat. Ha beakadt volna, akkor most a férfit úgy kellene összekaparni, miközben a szánkója tovább száguld.*
//Moonxylwery Dwirinthalen//
*Moon-nak ugyan jók a reflexei, de talán a sebesség miatt nem képes megfelelően oda figyelni. Készül a kanyarra, de nem sikerül megfelelően kormányoznia, aminek a következtében a szánkója nem a pálya közepén halad, ahol rendesen tudnak siklani, hanem neki felszül a pálya jobb oldalának, s úgy veszi be a kanyart. Szinte a kanyar teljes hosszán hópermet teríti be a mélységi nőt, ahogyan a szánkó szántja a falat.
A kanyarból kiérve, homályosan ugyan de látja maga előtt a két versenytársát szinte fej fej mellet haladni.*
//Rhenamys Natarran //
*Úgy látszik, hogy a szerencse ma Rhenamys mellé szegődik, s olyan ügyesen veszi be a kanyart, amennyire csak lehet. A szánkója szinte tökéletesen a pálya közepén marad, még akkor is, amikor megdől a pálya, így szinte egyszerre hagyja el a kanyart Plevaen-nel.*
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-21 21:50:45
Üzenet elküldve: 2015-01-21 21:50:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland//
*Bár enged, de bűntudatot nem érez, még. Szemeiben tombol a düh és a bosszúvágy, de végül lenyugodik, kénytelenségből. Ez az esemény úgy látszik, hogy mindkettejük oldaláról félbeszakadt, szerencsére, hiszen a nő gyávasága gyorsan kivett belőle minden élvezetet a számára.
Gyors, gáláns és kicsit dülöngélő mozdulatokkal gombolja vissza magát, a nő válaszát pedig csak rosszindulatú nevetgetés imitálásával tudatja.*
-Tudod, hogy nem szeretem leinni magam és azt is, miért. Akkor meg miért kellett rávenned. Lehetőleg ez maradjon kettőnk között.
*Erre nem mintha tudna bármi fenyegetést vagy biztosítékot, meg kell elégednie a semmivel, meg ha a nő hozzászól valamit.*
-Én egy különleges itallal is kezdem.
*Majd egy zöld löttyöt el is kortyol az egyik zsebéből előhalászva, hogy ezzel le is tudja az "akció" látható jeleit magáról. Bár harcra készült inkább, amikor az italt vette, de hát mit lehet tenni, ha más jut, illetve más nem jut neki. Majd meg is ijed, amikor a nőnél meglátja a térképét és kénytelen megtalálni a tokot eldobva a hóban. Be kell vallania, hogy nem minden részletre emlékszik, de az érdekelné, mikor és hogyan sikerült ezt megoldania. Talán tényleg ennyire rossz lett volna, hogy még erre is jutott ideje a másiknak? Ebben azért nem hisz, sokat rontana önbecsülésén. Ezt a nő tehetségének tudja be, már csak azért is, mert beismerni nem fogja a gyengeségét.*
-Ehhez csak gratulálni tudok, de ki fizeti az italod, ha nem vagyok ott?
*Persze, egyből követni is fogja a példáját és utána megy, azért a térképét nem hagyná ellopatni. De még előtte egy aljasságra fel is készült.*
//Ceriger, Nadae//
*A kérdésre azt hiszi van egy jelöltje, de mielőtt erre ráérdeklődne, egy gonosz dolgot tervez. Elsunnyog Nad mögött a megszokott helyére és a nő hirtelen fúró hidegséget érezhet ivás közben, ahogy a kőkeményre gyúrt jéghideg hógolyó csúszik le a ruhája belsejében, persze Zaranir rásegítésével. Amíg pedig ezzel megszenved, elég erőszakosan vissza is szerzi kis kincsét ruhái rejtekéből.*
-Remélem volt időd kitanulmányozni, mert most visszahelyezem a tokjába.
*Ezzel rendezettnek is véli az ügyet, bár ismeri Nadot, nem hagyja ennyiben. Ül is le, mert ennie kell És egy Sült ökör alatt nem is adja (16 arany)
.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyít minden első, második és harmadik fokozatú sebesülést.
//Kalózkaland//
*Bár enged, de bűntudatot nem érez, még. Szemeiben tombol a düh és a bosszúvágy, de végül lenyugodik, kénytelenségből. Ez az esemény úgy látszik, hogy mindkettejük oldaláról félbeszakadt, szerencsére, hiszen a nő gyávasága gyorsan kivett belőle minden élvezetet a számára.
Gyors, gáláns és kicsit dülöngélő mozdulatokkal gombolja vissza magát, a nő válaszát pedig csak rosszindulatú nevetgetés imitálásával tudatja.*
-Tudod, hogy nem szeretem leinni magam és azt is, miért. Akkor meg miért kellett rávenned. Lehetőleg ez maradjon kettőnk között.
*Erre nem mintha tudna bármi fenyegetést vagy biztosítékot, meg kell elégednie a semmivel, meg ha a nő hozzászól valamit.*
-Én egy különleges itallal is kezdem.
*Majd egy zöld löttyöt el is kortyol az egyik zsebéből előhalászva, hogy ezzel le is tudja az "akció" látható jeleit magáról. Bár harcra készült inkább, amikor az italt vette, de hát mit lehet tenni, ha más jut, illetve más nem jut neki. Majd meg is ijed, amikor a nőnél meglátja a térképét és kénytelen megtalálni a tokot eldobva a hóban. Be kell vallania, hogy nem minden részletre emlékszik, de az érdekelné, mikor és hogyan sikerült ezt megoldania. Talán tényleg ennyire rossz lett volna, hogy még erre is jutott ideje a másiknak? Ebben azért nem hisz, sokat rontana önbecsülésén. Ezt a nő tehetségének tudja be, már csak azért is, mert beismerni nem fogja a gyengeségét.*
-Ehhez csak gratulálni tudok, de ki fizeti az italod, ha nem vagyok ott?
*Persze, egyből követni is fogja a példáját és utána megy, azért a térképét nem hagyná ellopatni. De még előtte egy aljasságra fel is készült.*
//Ceriger, Nadae//
*A kérdésre azt hiszi van egy jelöltje, de mielőtt erre ráérdeklődne, egy gonosz dolgot tervez. Elsunnyog Nad mögött a megszokott helyére és a nő hirtelen fúró hidegséget érezhet ivás közben, ahogy a kőkeményre gyúrt jéghideg hógolyó csúszik le a ruhája belsejében, persze Zaranir rásegítésével. Amíg pedig ezzel megszenved, elég erőszakosan vissza is szerzi kis kincsét ruhái rejtekéből.*
-Remélem volt időd kitanulmányozni, mert most visszahelyezem a tokjába.
*Ezzel rendezettnek is véli az ügyet, bár ismeri Nadot, nem hagyja ennyiben. Ül is le, mert ennie kell És egy Sült ökör alatt nem is adja (16 arany)
.*Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyít minden első, második és harmadik fokozatú sebesülést.
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-21 19:32:36
Üzenet elküldve: 2015-01-21 19:32:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
*Lanie végül elunja a nézelődést. Fázni is kezd, hiszen azért annyira nem meleg a kabátja. A lába is fázik, a csizma sem olyan meleg. Hiába szedett össze néhány rongyot zokni helyett, azért itt-ott lyukas az anyag. Fázik. No meg a kedve is elment, most, hogy Szépség már nincs itt.
Lassan eltolja magát a fától, melyhez idáig támaszkodott, és elindul a városba vezető ösvény felé. Léptei alatt ropog a frissen hullt hó, zsebében ott kuporog az aranyakkal teli erszény.
Igen, holnap elmegy majd a piacra, és vesz egy kabátot. Vagy nem is. Inkább egy nadrágot, és egy inget. A kabátot, meg kicsit kipucolja, meg a csizmát is. Nem olyan régiek azok, csak kicsit piszkosak, de nem szakadt egyik sem. És talán a haját is megfésüli. Aztán sétál egyet a gazdagnegyedben, hátha talál egy házat, ahol felfogadnák. Ha még sem talál, akkor pedig megkeresi ezeket a Thargorokat. Igen, valami ilyesmi.
Vézna kis alakját hamar elnyeli a havazás, és az erdő fái.*
*Lanie végül elunja a nézelődést. Fázni is kezd, hiszen azért annyira nem meleg a kabátja. A lába is fázik, a csizma sem olyan meleg. Hiába szedett össze néhány rongyot zokni helyett, azért itt-ott lyukas az anyag. Fázik. No meg a kedve is elment, most, hogy Szépség már nincs itt.
Lassan eltolja magát a fától, melyhez idáig támaszkodott, és elindul a városba vezető ösvény felé. Léptei alatt ropog a frissen hullt hó, zsebében ott kuporog az aranyakkal teli erszény.
Igen, holnap elmegy majd a piacra, és vesz egy kabátot. Vagy nem is. Inkább egy nadrágot, és egy inget. A kabátot, meg kicsit kipucolja, meg a csizmát is. Nem olyan régiek azok, csak kicsit piszkosak, de nem szakadt egyik sem. És talán a haját is megfésüli. Aztán sétál egyet a gazdagnegyedben, hátha talál egy házat, ahol felfogadnák. Ha még sem talál, akkor pedig megkeresi ezeket a Thargorokat. Igen, valami ilyesmi.
Vézna kis alakját hamar elnyeli a havazás, és az erdő fái.*
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-21 18:32:14
Üzenet elküldve: 2015-01-21 18:32:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Organthela Freyai //
*Midőn Freyai kezei közé fogja önnön, puha kacsóit, mélykék lélektükreit reájuk fordítja, inkább az ösztön, semmint a megilletődés szüleményeként. A megkönnyebbült, dallamos hangra azonban ismét a leányra emeli nyugodtsággal és kimértséggel telt tekintetét, majd amiként az elf, úgy ő is megejt egy kedves, visszafogott mosolyt, örömmel köszöntve a tényt, hogy mégsem neki kellett egy tragikus halálhír futárává válnia. Noha a boldogság sem felhőtlen, olybá tetszik az erdei gyermeknek mégis csak rokona hullt, még ha nem is oly' közeli.*
- Igen, teljes bizonyossággal emlékszem a nevére. Fogadd őszinte részvétemet, lelkét pedig őrizzék a természet istenei... *Hunyja le a szemeit egy rövidke momentum erejéig, tiszteletét adva az elhunytnak - miként az náluk szokás -, majd csönddel adózva Organthelának, hallgatja bölcs szavait, melyekkel teljes egyetértésben leledzik. Mindezt viszont nem jelzi többel, mint egy apró bólintással, kár volna bármiként is belerondítani a gyász nemes kifejezésébe, sokkal inkább ölelnek fel ajkai az elmúlástól távol eső témát.*
- S mondd csak, nagybátyád is harcosként volt ismeretes? A Mithranielek közt férfiágon nem igazán találni mást, ám a tapasztalat úgy igazolja, ez másutt nem oly' általános motívum. *Érdeklődi meg, miközben kacsóit ő is visszasimítja saját ölébe, legalábbis addig, míg a könyveket ki nem emeli utazóholmijai közül. Ez azonban még várat magára néhány pillanatot, ameddig teljesen körbe nem járják egymás családjának kedves emlékeit.*
- Szíves örömest meginvitálnálak újra, földjeit azonban háború dúlja. *Jegyzi meg csöndesebben, a fülbe kellemesen simuló hangjába is a szomorúság jól ismeretes íve kucorodik, ám hamarost felülkerekedik a szívfájdító gondolaton, s ekképpen folytatja:* Sajnos a te hazádhoz még nem volt szerencsém, hol helyezkedik? Szívesen hallanék róla. *Egészségesen pirosló ajkaira barátságos mosoly kapaszkodik fel, legalábbis addig, míg arcának vonásai a komoly érdeklődés árnyait nem vetik ábrázatára.*
- Ez igazán aggasztónak hangzik. Természetest segítek, a gyógynövényeket igen behatóan tanulmányoztam, a tisztásokon sok hasznos fajta meg is terem. Szerencsés, hogy épp ide jöttél. *Orcáin immáron ismét mosoly pihen, s ahogy ajkairól legördültek e szavak, kel fel a földről, hogy ne késlekedjenek soká.*
- Tedd csak le az irományokat, s jöjj velem, mutatok néhány hasznos virágot. Példának okán, ha látsz egy kirívóan piros fajtát, lándzsaszerű levelekkel, nos, abból tökéletes főzetet lehet eszközölni a vérzés csillapítására. *Magyarázza, tüstént megkezdve a gyors okítást, s amennyiben Freyai is vele tart – márpedig miért ne tenné -, úgy folytatja is a beszédet.*
- A sebek, de főként az állattól származók könnyeden okoznak testhő emelkedést, még ha rendesen is vannak kezelve. A fák tövében élő mezei harmatka erre gyógyír, bizonyosan itt is találunk néhányat, ám nem árt iparkodni. Szerencsénkre ilyenkor bontja virágát, hajnalban, ha napfelkelte tájékán szeded le, lesz csak hatékony. Formája akár az ötágú csillag, de mivel kicsiny, közelről kell megszemlélni. *Duruzsolja lágyan, séta közben pedig le is szed egy-két, a téli hűvöset átvészelő vérfüvet. Tanácsait illetően még akad egy-két ötlet a tarsolyában, ám meghagyja az időt a leánynak, hogyha kívánja, eltegye emlékbe a hallottakat.*
*Midőn Freyai kezei közé fogja önnön, puha kacsóit, mélykék lélektükreit reájuk fordítja, inkább az ösztön, semmint a megilletődés szüleményeként. A megkönnyebbült, dallamos hangra azonban ismét a leányra emeli nyugodtsággal és kimértséggel telt tekintetét, majd amiként az elf, úgy ő is megejt egy kedves, visszafogott mosolyt, örömmel köszöntve a tényt, hogy mégsem neki kellett egy tragikus halálhír futárává válnia. Noha a boldogság sem felhőtlen, olybá tetszik az erdei gyermeknek mégis csak rokona hullt, még ha nem is oly' közeli.*
- Igen, teljes bizonyossággal emlékszem a nevére. Fogadd őszinte részvétemet, lelkét pedig őrizzék a természet istenei... *Hunyja le a szemeit egy rövidke momentum erejéig, tiszteletét adva az elhunytnak - miként az náluk szokás -, majd csönddel adózva Organthelának, hallgatja bölcs szavait, melyekkel teljes egyetértésben leledzik. Mindezt viszont nem jelzi többel, mint egy apró bólintással, kár volna bármiként is belerondítani a gyász nemes kifejezésébe, sokkal inkább ölelnek fel ajkai az elmúlástól távol eső témát.*
- S mondd csak, nagybátyád is harcosként volt ismeretes? A Mithranielek közt férfiágon nem igazán találni mást, ám a tapasztalat úgy igazolja, ez másutt nem oly' általános motívum. *Érdeklődi meg, miközben kacsóit ő is visszasimítja saját ölébe, legalábbis addig, míg a könyveket ki nem emeli utazóholmijai közül. Ez azonban még várat magára néhány pillanatot, ameddig teljesen körbe nem járják egymás családjának kedves emlékeit.*
- Szíves örömest meginvitálnálak újra, földjeit azonban háború dúlja. *Jegyzi meg csöndesebben, a fülbe kellemesen simuló hangjába is a szomorúság jól ismeretes íve kucorodik, ám hamarost felülkerekedik a szívfájdító gondolaton, s ekképpen folytatja:* Sajnos a te hazádhoz még nem volt szerencsém, hol helyezkedik? Szívesen hallanék róla. *Egészségesen pirosló ajkaira barátságos mosoly kapaszkodik fel, legalábbis addig, míg arcának vonásai a komoly érdeklődés árnyait nem vetik ábrázatára.*
- Ez igazán aggasztónak hangzik. Természetest segítek, a gyógynövényeket igen behatóan tanulmányoztam, a tisztásokon sok hasznos fajta meg is terem. Szerencsés, hogy épp ide jöttél. *Orcáin immáron ismét mosoly pihen, s ahogy ajkairól legördültek e szavak, kel fel a földről, hogy ne késlekedjenek soká.*
- Tedd csak le az irományokat, s jöjj velem, mutatok néhány hasznos virágot. Példának okán, ha látsz egy kirívóan piros fajtát, lándzsaszerű levelekkel, nos, abból tökéletes főzetet lehet eszközölni a vérzés csillapítására. *Magyarázza, tüstént megkezdve a gyors okítást, s amennyiben Freyai is vele tart – márpedig miért ne tenné -, úgy folytatja is a beszédet.*
- A sebek, de főként az állattól származók könnyeden okoznak testhő emelkedést, még ha rendesen is vannak kezelve. A fák tövében élő mezei harmatka erre gyógyír, bizonyosan itt is találunk néhányat, ám nem árt iparkodni. Szerencsénkre ilyenkor bontja virágát, hajnalban, ha napfelkelte tájékán szeded le, lesz csak hatékony. Formája akár az ötágú csillag, de mivel kicsiny, közelről kell megszemlélni. *Duruzsolja lágyan, séta közben pedig le is szed egy-két, a téli hűvöset átvészelő vérfüvet. Tanácsait illetően még akad egy-két ötlet a tarsolyában, ám meghagyja az időt a leánynak, hogyha kívánja, eltegye emlékbe a hallottakat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9903-9922