Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 131 (2601. - 2620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2620. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-26 19:12:29
Üzenet elküldve: 2015-06-26 19:12:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Quantall nem tud normálisan pihenni. Az a pad nagyon kényelmetlen és a fű is mindig hozzáér a kezéhez. Egy kicsit sikerül is elaludnia, de hamar felébred. Mikor vándorolt és az erdőben kellett aludnia azt is jobban bírta. Nem azért mert olyan kényelmetlen lenne az a pad hanem mert folyton ott van Quantall fejében a fogadósnak az-az elutasító hangja amivel közölte, hogy ennyi pénzért márpedig nem fog szobát kapni nála. Ez a legfájóbb helyen érintette méghozzá a becsületében. Ezt nem bírja fölkel a padról és bemegy az erdőbe. Talán nem a legjobb ötlet, de ebben a helyzetben úgy érzi szüksége van a mágiára, hogy erőt adjon neki. Otthon is gyakran fordult a belső világához mikor úgy érezte azokat a borzalmakat amiket látott és amiket napról napra el kell viselnie nem bírja tovább. Olyankor is kitisztította a fejét és bár továbbra is ott volt azzal a tudattal, hogy míg ő kényelmes, meleg, biztonságos szobában a saját ágyában alszik addig a rabszolgák akik akár a saját fajtársai is lehetnek, a veszélyes szabadban kell, hogy pihenjenek a kemény földön. És ezt a gondolatot még az sem tudta kiűzni belőle mikor meleg ételt és takarókat csempészett neki. Főleg mikor egy szolgáló kezét akit ezzel meggyanúsítottak le is vágták a kezét és a rabszolgák közé lökték. Nem is bírta sokáig. A seb elfertőződött és a sebláz el is vitte. Ahogy ismét eszébe jut a szolga fekete arcán megjelenő szenvedés amiről tudta, hogy miatta van ismét elfogta a szégyen. Pont az a szégyen mint mikor ezt látta. Viszont már máshol van. Talán magukra hagyta azokat a szolgákat, de sokukat meg tudta menteni. És bár büntetésnek szánták, de ő is szabadságot kapott. Erre pedig jó ilyenkor visszagondolni. Még este van. A hold fénye tökéletesen bevilágítja a tisztást. Az erdő csendes. Még az állatok zaja sem hallatszik. Egy alak van csak aki nem teljesen illik ide, de ő is igyekszik nem zavarni semmit. A járását minél csendesebbre kívánja fogni. Kerüli a recsegő gallyakat és bokrokat amikbe beleakadhat. A tisztásra érve egyből megérzi a mágikus energiákat amik átjárják a helyet. Úgy gondolja, hogy maga a természet lehet az ami fókuszpontot hozott itt létre. Persze ehhez szükség lehetett annak a mágusnak a segítségére is aki a természetnek segített ilyen tökéletesen létrejönnie. Bizony hasznos ha a vadságnak egy logikus teremtő elme megadja az utat amin haladjon. A tisztás közepébe sétál és szép lassan törökülésbe ül. Megadja a tiszteletet a helynek. Itt nem illik ugrálni és gyors mozdulatokat tenni. Vesz néhány mély levegőt és lehunyja a szemét. Érzi a virágok illatát amik a kis domb tetején vannak. Eszébe jut a Tündérkert. Talán nem kellett volna elhagynia a kikötőt. Ott sokkal több és jobb lehetőségei voltak a mágikus képességeinek a kibontakoztatására. Viszont most nincs itt az idő ezeken gondolkoznia. Meditálni jött és nem töprengeni. Neki is kezd a mentális gyakorlatnak. Elképzel egy kék gömböt majd ködöt a gömb köré. Ezek után egy apró lyukat a gömbre amibe beáramolhat a köd. Látja ahogy a köd vízcseppek formájában lerakódik a gömb felszínén és szép lassan elkezdenek végiggurulni az oldalán majd lecsöppenni. Quantall próbálja a lyuk méretét növelni, de csak szép lassan és óvatosan. Ez nem csak képzelgés hanem egy mágikus módszer amivel a körülötte lévő mágiát megcsapolhatja és elraktározhatja az elméjében. Ilyen fókuszpontoknál mint ahol van ez a módszer lehetőséget ad a varázsló képességeinek a növelésére is. De óvatosnak kell lenni mert a módszer rosszul is elsülhet és voltak már varázslók akik lebénultak napokra mert nem elég fegyelmezettek voltak. De ez elég ritka ugyanis egy alapvető és egyszerű módszerről van szó. Közben Quantall képzeletbeli gömbjén lévő lyuk már négyszeresére nőtt. A varázsló itt meg abba is hagyja a növelését ugyanis veszélyes is lehet az elméjének az ilyen méretű megnyitása. A vízcseppek össze is gyűlnek a lyukban és a gömb minél többet igyekszik magába szívni. Mikor pedig a varázsló érzi a kicsit csiklandós érzést a halántékán akkor a gömbön lévő lyukat szép lassan ismét visszazárja és óvatosan elhalványítja a gömböt. Mikor már csak a köd van maga előtt akkorra azt is széthessegeti a tudatában. Ha ezzel is megvan és csak a sötétséget látja akkor kinyitja a szemét. Sok idő eltelhetett már mióta ott ül. Már hajnalodik és a nedves fű a sötételf nadrágját meg is áztatja, de most nem törődik ezzel. Az elméjét pihenteti ugyanis. Ez is fontos része a mágia gyakorlásának. Miként kell az elménket pihentetni és ezzel újra képessé tenni a mágia alkalmazására és befogadására. Ismét vesz néhány mély levegőt. De a várt nedves fű szaga helyett mást érez. Áporodott és dohos szagot. Mikor szétnéz akkor meg is találja a forrását. Tőle jó öt méterre egy kócos hosszú ősz hajú félszemű óriásasszony ül. A ruhái rongyosak és a bordó és a barna között váltakoznak. Cipőt pedig nem is hord. Quantall meg is figyeli a hatalmas koszos, sáros meztelen talpat. Egyetlen tárgyként egy barna csontokkal díszített zsák volt amit maga mellett hord. Quantall feláll és végignéz az asszonyon aki a fél szemével egyenesen őt nézi. Majd a csendet nem bírván Quantall szólal meg először. A hangjában ott a távolságtartás.*
-Mit szeretne asszonyom?
*Az óriásnő hangja rekedt és mély. Mint egy nagyméretű kutya úgy ugatja a szavakat. Olyan érzést kelt mintha nem is innen szólna.*
-Álmot láttam. Nagy sötétség közeleg a világunk felé. Egy sötét hatalom ébredt fel álmából.
*Quantall pedig ezt hallva hirtelen zavarba jött. Ugyanis sosem tudta, hogy kell bánni az őrültekkel. Nem akarja megsérteni az öregasszonyt. Tisztelet szorult azért belé. Főleg, hogy tudja az óriások alapvető életkoruktól is később érnek mint egy sötételf. Egy idős óriásnő akár hétszer idősebb is lehet nála aki saját fajtájából is még fiatalabbnak számít.*
-Hát ez elég kellemetlen, de...
-Várj. Hallgass végig. Van nálam sülthús és sör.
*És a zsákjába benyúlva ki is veszi azokat.*
-Éhes lehetsz hisz tegnap este óta nem ettél.
*Quantall összébb húzza a szemöldökét. Az óriásasszony sokat tud róla és ez furcsa. Viszont tényleg nagyon éhes pénzért pedig nem tudna venni ételt. Így odamegy a nőhöz. Az óriásasszony leül a földre és hellyel kínálja őt is.*
-Egyél csak. A húst én csináltam a sört pedig az uram.
*Quantall pedig mivel mást nem tehet elfogadja az ételt. És megállapítja, hogy nagyon jó. A hús úgy érzi marha és szinte szétomlik a szájában. A sör pedig szintén valami különleges. Az utóíze olyan amilyet még sosem érzett. Az óriásnővel is közvetlenebb lesz ettől hisz aki ilyen jó szakács az megérdemli a tiszteletet.*
-Ez nagyon finom. És a sör is jó.
*A nő elmosolyodik a dicséretet hallva.*
-Köszönöm fiam. Jól esik a dicséret. Viszont kérlek hallgass meg. Álmot láttam tegnap este amelyet a szellemek bocsátottak rám. A csontok ismét életre kelnek és olyan sötétség közeleg amelyet már mindenki rég elfeledett.
*Quantall-nak muszáj volt közbeszólnia.*
-Már bocsásson meg, de én varázsló vagyok és...
-Csak valós dolgokkal foglalkozol. Tudom én. Mégis a mítoszokkal a kelleténél többet is foglalkoztál otthon.
*Quantall erre már fölcsattan. Azt, hogy ő otthon mit csinált azt nem tudhatja senki főleg egy óriásnő.*
-Azt meg maga mégis honnan tudja?
*A nő eddig egyszer sem emelte fel a hangját és most sem teszi. Hangja amúgy is elnyomja a mélységiét.*
-Nyugodj meg fiam. Nem véletlenül kerestelek meg téged. Szükség van rád. Én már öreg vagyok és nem tudok ilyesmikkel szembenézni. Viszont elviszlek téged. Ne szólj közbe nem ingyen kérem. Elviszlek oda és fizetem a visszautad. És még pluszba fizetek száz aranyat. De ha ez sem elég akkor út közben beszélek neked a másik Galanodel varázslóról.
*Quantall hirtelen nem is tudta mit mondjon. Tegnap este hallott először a másik Galanodel varázslóról, de most ismét. Méghozzá ugyan azokkal a szavakkal beszél az óriásnő is róla mint ahogy az a szőke lovagszerű alak. A pénzre is szüksége van ugyanis nincs egy vasa sem, de főként akkor is a másik Qalanodel aki érdekli. És ha ezért el kell valahová menni egy furcsa óriásasszonnyal akkor megteszi. De azért rákérdez.*
-Mégis hova kéne menni?
-De hisz az előbb elmondtam nem? Természetesen a csonttemetőbe. Ahol oly titkok rejtőznek melyet még fel sem foghatsz ifjú varázsló. És ezen kalandod során is csak egy kis szeletet láthatsz a csontok rejtelmeiből.
*Quantall akaratlanul is a zsákon lévő csontokra néz. Nem tudja mégis miféle lények csontjai lehetnek, de abban biztos, hogy nem egyszerű csirkecsontok. Rákérdezni nem mer, hogy mik. Az óriásnő meglátja a pillantást és elmosolyodik.*
-Igen ezek is onnan vannak. Unikornis szárnycsontok. Mikor még fiatal voltam akkor én is a tudást hajszoltam. De én másutt kerestem mint te. Én nem az ősi könyvekben hanem a természetben. Meg is tanultam a természet körforgását a saját bőrömön.
~Most a korára gondol?~
*Szerencsére az óriásnő nem tudta ezt a gondolatát leolvasni Quantall-nak az arcáról. Lehet, hogy megsértődött volna. Így viszont továbbra is a régi emlékeket eleveníti fel a képzeletébe. Quantall-nak pedig lehetősége támadt elgondolkozni az ajánlaton és logikusan ésszerűen átlátni a helyzetet. Hiszen a helyszín azért sokat változtatott a helyzeten. Hogyha az erdőbe vagy valami biztonságos helyre kellett volna menni a furcsa óriásasszonnyal az más, de a csonttemetőről Quantall is hallott már és tudja, hogy az egy veszélyes hely. Bár ő a banditák miatt fél. Igaz ha kirabolnák akkor túl sok értéket nem tudnának tőle elvenni. A kardjait azokat igen és annak nem is nagyon örülne. Sajnálná őket. Igaz nem szeretett otthon lenni és gyűlölettel gondol az otthonára mégis ez a két fegyver hozzánőtt és fontosnak tartja. Ezek azon kevés dologhoz tartoznak ami az otthonából rajta maradtak. A fegyverei, a keserű emlékei és a neve. Végül az óriásnő kizökken az emlékeiből és rákérdez.*
-Szóval követed a sorsod?
~Ismét a sors. Úgy látszik, hogy ez a téma egyenesen üldöz engem. A sors csak egy fogalom amit az ember talált ki. A véletlenek befolyásolják és a saját döntéseink. Pont ezért nem irányíthat engem a sors. De hagyjuk inkább ezt nem kezdem el magyarázni.~
-Igen. Viszont honnan tud másik Qalanodel-ről?
*Az óriásnő megvakarta az orrát és válaszolt.*
-Konkrétan én nem tudok róla. Az uram ő állítólag ismerte is. De ő is el kísér. Viszont ő sem megy be veled a Csonttemetőbe. Vén fejjel már ne járkáljon ilyen helyeken.
*Quantall-nak nem volt kedve viccelődni. Talán egy kicsit túl sok hév is volt a szavában mikor kérdezte.*
-És meg is tudná mondani hol találom?
*Az órásnő nem vonta összébb a szemöldökét, de nem válaszolt. Quantall pedig érezte, hogy túl heves volt és a fejét lehajtotta.*
-Elnézést.
*A nő pedig egyből folytatja mintha mi sem történt volna válaszol Quantall kérdésére. Furcsa és a sötételf először nem is érti meg.*
-Azt nem tudom. Majd ő megmondja. De lassan induljunk. Nincs olyan sok időnk.
*Quantall pedig fölállt és segített visszatenni a húst és a sört a zsákba, de az óriásnő nem engedte, hogy belenézze a zsákjába. Egy gyors mozdulattal mindent kikapott a kezéből és bevágott a zsákba majd gyorsan összehúzta a száját amitől, Quantall bele sem tudott nézni majd felállt és elindult. QUantall pedig követte. Az óriásnő fütyörészni kezdett, de nagyon szörnyen. Nemcsak a hangja volt olyan fülsértően mély, hogy zavarta, Quantall hallását, de még dallama sem volt annak. Talán akart lenni, de nagyon nem sikerült. Így hát Quantall kényszerből is, de megkérdezte a nőt.*
-Az ura is egy sámán?
*Az óriásnő pedig ezen halkan elkacagta magát. Vagyis kacagta volna el magát halkan, hogyha nem egy óriásról lenne szó. Így inkább olyan volt mintha egy mély fémből készült hordót egy nagy husánggal püföltek volna.*
-Ugyan én sem vagyok sámán. Én az ő tudásukat meg sem közelítem. Az uram pedig szintén nagyon fontosnak tartja a természetet, de ő sem mondható sámánnak. Őszintés szólva rég láttam már sámánt amúgy is. Az ő tudásuk elfakult mostanság akár a papoké. *Quantall ismét közbeszólna, de a nő megint nyugodt hangon túlharsogja a mélységit.* Ti varázslók azt gondoljátok, hogy a papok végig csak szemfényvesztők voltak akik a híveiket mágiával nyűgözték le, de azt tanácsolom, hogy ne higgy el mindent amit mások mondanak. Főleg ezen a küldetéseden. Mert a mágia az valóban új kapukat nyithat az emberek számára, de ez a kialakuló mágus magatartás inkább elzárkózás a saját igazságaitok közé. Azt tanácsolom mindig légy nyitott azok felé a megoldások felé amiket a legtöbben elképzelhetetlennek tartanak.
*Quantall csak ezt hallva gondolkozik el, hogy a nő fajtájához képest milyen intelligens. Eszébe is jut az óriások teremtéstörténetéből az öt óriás akik megmenekültek az átoktól. Persze csak mint érdekesség jut eszébe hisz az istenek hatalmában akármit mondanak Quantall nem hisz.*
-Mit szeretne asszonyom?
*Az óriásnő hangja rekedt és mély. Mint egy nagyméretű kutya úgy ugatja a szavakat. Olyan érzést kelt mintha nem is innen szólna.*
-Álmot láttam. Nagy sötétség közeleg a világunk felé. Egy sötét hatalom ébredt fel álmából.
*Quantall pedig ezt hallva hirtelen zavarba jött. Ugyanis sosem tudta, hogy kell bánni az őrültekkel. Nem akarja megsérteni az öregasszonyt. Tisztelet szorult azért belé. Főleg, hogy tudja az óriások alapvető életkoruktól is később érnek mint egy sötételf. Egy idős óriásnő akár hétszer idősebb is lehet nála aki saját fajtájából is még fiatalabbnak számít.*
-Hát ez elég kellemetlen, de...
-Várj. Hallgass végig. Van nálam sülthús és sör.
*És a zsákjába benyúlva ki is veszi azokat.*
-Éhes lehetsz hisz tegnap este óta nem ettél.
*Quantall összébb húzza a szemöldökét. Az óriásasszony sokat tud róla és ez furcsa. Viszont tényleg nagyon éhes pénzért pedig nem tudna venni ételt. Így odamegy a nőhöz. Az óriásasszony leül a földre és hellyel kínálja őt is.*
-Egyél csak. A húst én csináltam a sört pedig az uram.
*Quantall pedig mivel mást nem tehet elfogadja az ételt. És megállapítja, hogy nagyon jó. A hús úgy érzi marha és szinte szétomlik a szájában. A sör pedig szintén valami különleges. Az utóíze olyan amilyet még sosem érzett. Az óriásnővel is közvetlenebb lesz ettől hisz aki ilyen jó szakács az megérdemli a tiszteletet.*
-Ez nagyon finom. És a sör is jó.
*A nő elmosolyodik a dicséretet hallva.*
-Köszönöm fiam. Jól esik a dicséret. Viszont kérlek hallgass meg. Álmot láttam tegnap este amelyet a szellemek bocsátottak rám. A csontok ismét életre kelnek és olyan sötétség közeleg amelyet már mindenki rég elfeledett.
*Quantall-nak muszáj volt közbeszólnia.*
-Már bocsásson meg, de én varázsló vagyok és...
-Csak valós dolgokkal foglalkozol. Tudom én. Mégis a mítoszokkal a kelleténél többet is foglalkoztál otthon.
*Quantall erre már fölcsattan. Azt, hogy ő otthon mit csinált azt nem tudhatja senki főleg egy óriásnő.*
-Azt meg maga mégis honnan tudja?
*A nő eddig egyszer sem emelte fel a hangját és most sem teszi. Hangja amúgy is elnyomja a mélységiét.*
-Nyugodj meg fiam. Nem véletlenül kerestelek meg téged. Szükség van rád. Én már öreg vagyok és nem tudok ilyesmikkel szembenézni. Viszont elviszlek téged. Ne szólj közbe nem ingyen kérem. Elviszlek oda és fizetem a visszautad. És még pluszba fizetek száz aranyat. De ha ez sem elég akkor út közben beszélek neked a másik Galanodel varázslóról.
*Quantall hirtelen nem is tudta mit mondjon. Tegnap este hallott először a másik Galanodel varázslóról, de most ismét. Méghozzá ugyan azokkal a szavakkal beszél az óriásnő is róla mint ahogy az a szőke lovagszerű alak. A pénzre is szüksége van ugyanis nincs egy vasa sem, de főként akkor is a másik Qalanodel aki érdekli. És ha ezért el kell valahová menni egy furcsa óriásasszonnyal akkor megteszi. De azért rákérdez.*
-Mégis hova kéne menni?
-De hisz az előbb elmondtam nem? Természetesen a csonttemetőbe. Ahol oly titkok rejtőznek melyet még fel sem foghatsz ifjú varázsló. És ezen kalandod során is csak egy kis szeletet láthatsz a csontok rejtelmeiből.
*Quantall akaratlanul is a zsákon lévő csontokra néz. Nem tudja mégis miféle lények csontjai lehetnek, de abban biztos, hogy nem egyszerű csirkecsontok. Rákérdezni nem mer, hogy mik. Az óriásnő meglátja a pillantást és elmosolyodik.*
-Igen ezek is onnan vannak. Unikornis szárnycsontok. Mikor még fiatal voltam akkor én is a tudást hajszoltam. De én másutt kerestem mint te. Én nem az ősi könyvekben hanem a természetben. Meg is tanultam a természet körforgását a saját bőrömön.
~Most a korára gondol?~
*Szerencsére az óriásnő nem tudta ezt a gondolatát leolvasni Quantall-nak az arcáról. Lehet, hogy megsértődött volna. Így viszont továbbra is a régi emlékeket eleveníti fel a képzeletébe. Quantall-nak pedig lehetősége támadt elgondolkozni az ajánlaton és logikusan ésszerűen átlátni a helyzetet. Hiszen a helyszín azért sokat változtatott a helyzeten. Hogyha az erdőbe vagy valami biztonságos helyre kellett volna menni a furcsa óriásasszonnyal az más, de a csonttemetőről Quantall is hallott már és tudja, hogy az egy veszélyes hely. Bár ő a banditák miatt fél. Igaz ha kirabolnák akkor túl sok értéket nem tudnának tőle elvenni. A kardjait azokat igen és annak nem is nagyon örülne. Sajnálná őket. Igaz nem szeretett otthon lenni és gyűlölettel gondol az otthonára mégis ez a két fegyver hozzánőtt és fontosnak tartja. Ezek azon kevés dologhoz tartoznak ami az otthonából rajta maradtak. A fegyverei, a keserű emlékei és a neve. Végül az óriásnő kizökken az emlékeiből és rákérdez.*
-Szóval követed a sorsod?
~Ismét a sors. Úgy látszik, hogy ez a téma egyenesen üldöz engem. A sors csak egy fogalom amit az ember talált ki. A véletlenek befolyásolják és a saját döntéseink. Pont ezért nem irányíthat engem a sors. De hagyjuk inkább ezt nem kezdem el magyarázni.~
-Igen. Viszont honnan tud másik Qalanodel-ről?
*Az óriásnő megvakarta az orrát és válaszolt.*
-Konkrétan én nem tudok róla. Az uram ő állítólag ismerte is. De ő is el kísér. Viszont ő sem megy be veled a Csonttemetőbe. Vén fejjel már ne járkáljon ilyen helyeken.
*Quantall-nak nem volt kedve viccelődni. Talán egy kicsit túl sok hév is volt a szavában mikor kérdezte.*
-És meg is tudná mondani hol találom?
*Az órásnő nem vonta összébb a szemöldökét, de nem válaszolt. Quantall pedig érezte, hogy túl heves volt és a fejét lehajtotta.*
-Elnézést.
*A nő pedig egyből folytatja mintha mi sem történt volna válaszol Quantall kérdésére. Furcsa és a sötételf először nem is érti meg.*
-Azt nem tudom. Majd ő megmondja. De lassan induljunk. Nincs olyan sok időnk.
*Quantall pedig fölállt és segített visszatenni a húst és a sört a zsákba, de az óriásnő nem engedte, hogy belenézze a zsákjába. Egy gyors mozdulattal mindent kikapott a kezéből és bevágott a zsákba majd gyorsan összehúzta a száját amitől, Quantall bele sem tudott nézni majd felállt és elindult. QUantall pedig követte. Az óriásnő fütyörészni kezdett, de nagyon szörnyen. Nemcsak a hangja volt olyan fülsértően mély, hogy zavarta, Quantall hallását, de még dallama sem volt annak. Talán akart lenni, de nagyon nem sikerült. Így hát Quantall kényszerből is, de megkérdezte a nőt.*
-Az ura is egy sámán?
*Az óriásnő pedig ezen halkan elkacagta magát. Vagyis kacagta volna el magát halkan, hogyha nem egy óriásról lenne szó. Így inkább olyan volt mintha egy mély fémből készült hordót egy nagy husánggal püföltek volna.*
-Ugyan én sem vagyok sámán. Én az ő tudásukat meg sem közelítem. Az uram pedig szintén nagyon fontosnak tartja a természetet, de ő sem mondható sámánnak. Őszintés szólva rég láttam már sámánt amúgy is. Az ő tudásuk elfakult mostanság akár a papoké. *Quantall ismét közbeszólna, de a nő megint nyugodt hangon túlharsogja a mélységit.* Ti varázslók azt gondoljátok, hogy a papok végig csak szemfényvesztők voltak akik a híveiket mágiával nyűgözték le, de azt tanácsolom, hogy ne higgy el mindent amit mások mondanak. Főleg ezen a küldetéseden. Mert a mágia az valóban új kapukat nyithat az emberek számára, de ez a kialakuló mágus magatartás inkább elzárkózás a saját igazságaitok közé. Azt tanácsolom mindig légy nyitott azok felé a megoldások felé amiket a legtöbben elképzelhetetlennek tartanak.
*Quantall csak ezt hallva gondolkozik el, hogy a nő fajtájához képest milyen intelligens. Eszébe is jut az óriások teremtéstörténetéből az öt óriás akik megmenekültek az átoktól. Persze csak mint érdekesség jut eszébe hisz az istenek hatalmában akármit mondanak Quantall nem hisz.*
2619. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-26 16:24:21
Üzenet elküldve: 2015-06-26 16:24:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Bato, Coinleach//
* Elgondolkozik a hallottakon. ~ Vajon mi a különbség közte és egy démon között? Mindkettő gonosz, gyilkolni akar. ~ Legalábbis ezt szűrte le a két férfi válaszából.
A lány bólint az indulásra és nagy nehezen feltápászkodik. *
- Nem vagyok a legjobb formámban.
* Jelenti ki, habár szinte biztos, hogy azok is így vélik az események után.
A férfiak társaságában elindul az erdő felé, ahonnét a Holdudvaron, fogadón át a Főtérre juthatnak, s ha szerencséjük van, észrevétlenül haladhatnak át. *
- Talán az idegen öltözék is segíthet elvegyülni.
* Pillant végig magán, majd hirtelen tűzpiros arccal, enyhén nedves szemmel pillant a férfiakra. *
- Ti... Ti vetkőztettetek le?
* Hangja elcsuklik. Eddig még senki idegen nem látta őt meztelenül és nagyon kellemetlenül érinti a dolog. Főleg, hogy ha minden igaz, le is kellett mosdassák őt. *
- Ho... Hol van a ruhám?
* Elgondolkozik a hallottakon. ~ Vajon mi a különbség közte és egy démon között? Mindkettő gonosz, gyilkolni akar. ~ Legalábbis ezt szűrte le a két férfi válaszából.
A lány bólint az indulásra és nagy nehezen feltápászkodik. *
- Nem vagyok a legjobb formámban.
* Jelenti ki, habár szinte biztos, hogy azok is így vélik az események után.
A férfiak társaságában elindul az erdő felé, ahonnét a Holdudvaron, fogadón át a Főtérre juthatnak, s ha szerencséjük van, észrevétlenül haladhatnak át. *
- Talán az idegen öltözék is segíthet elvegyülni.
* Pillant végig magán, majd hirtelen tűzpiros arccal, enyhén nedves szemmel pillant a férfiakra. *
- Ti... Ti vetkőztettetek le?
* Hangja elcsuklik. Eddig még senki idegen nem látta őt meztelenül és nagyon kellemetlenül érinti a dolog. Főleg, hogy ha minden igaz, le is kellett mosdassák őt. *
- Ho... Hol van a ruhám?
2618. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-26 12:34:43
Üzenet elküldve: 2015-06-26 12:34:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Siss, Bato//
- Ne akard megtudni, hogy milyen is egy eredar, az istenek adják, hogy, ami téged kínoz, ne egy ilyen démon legyen.
*A nap eddigre már az ég tetejére kezd érni, nemsokára dél lesz.*
- Azonban, ha valóban jönni szeretnél, nincs több időnk, azonnal indulnunk kell!
*A három útitárs balszerencséjére az erdő mélye felé vezető útra a főtérről kell rátérniük. Ahhoz, hogy minél kevesebb emberel találkozzanak, az egyetlen lehetőségük az városi erdőn, a holdudvaron, majd a fogadón vezet keresztül. Ha ott, vagy a főtéren bárki felismeri a lányt ismét menekülniük kell majd, de hiába, más út nem vezet a külső területek felé.*
- Szedjük össze magunkat, és bízzunk a szerencsében!
- Ne akard megtudni, hogy milyen is egy eredar, az istenek adják, hogy, ami téged kínoz, ne egy ilyen démon legyen.
*A nap eddigre már az ég tetejére kezd érni, nemsokára dél lesz.*
- Azonban, ha valóban jönni szeretnél, nincs több időnk, azonnal indulnunk kell!
*A három útitárs balszerencséjére az erdő mélye felé vezető útra a főtérről kell rátérniük. Ahhoz, hogy minél kevesebb emberel találkozzanak, az egyetlen lehetőségük az városi erdőn, a holdudvaron, majd a fogadón vezet keresztül. Ha ott, vagy a főtéren bárki felismeri a lányt ismét menekülniük kell majd, de hiába, más út nem vezet a külső területek felé.*
- Szedjük össze magunkat, és bízzunk a szerencsében!
2617. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-25 23:51:01
Üzenet elküldve: 2015-06-25 23:51:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
*~Mi lehetett olyan fontos Zigi'sun-nak? Megint egyedül maradtam...~ Ezek a gondolatok járnak a fejében, miközben a korábban megismert tisztás füvének az illatát szagolgatja. Mikor elkerült a templom alagsorából, útja rögtön ide vezetett. Tetszik neki ez a hely. És korábban megfogadta hogy visszatér ide.
A híres varázshasználót érintő kérdésére kapott néhány választ. De nőneműt csak egyet említett Zigi'sun. A név még mindig a fejében van. ~Isurii Thargodar...~ Sajnos nem kapott információt a hollétéről, bár nem is akarna még vele beszélni. Egyelőre csak megnézni, hátha olyanfajta varázsló, amilyet Zenolita emlegetett. Olyan, aki árt az ártatlanoknak.
Azután pedig Zigi'sun elmondta, hogy a novella rövidebb mint egy történet, és nincs tele sok-sok csavarral. ~De miért is lennének benne csavarok? Csavarokkal csak a gnómok foglalkoznak. De a novelláknak semmi közük hozzájuk.~ Már épp elkezdték volna azt a "játékot", mikor az öreg gnómnak eszébe jutott egy halaszthatatlan dolog. Annyira halaszthatatlan, hogy otthagyta őt, és távozott. Bár hogy mi volt olyan halaszthatatlan, azt nem tudja megmondani...
Mindenesetre most itt van, egyedül. Egyedül, a tisztással. Szívesen találkozna valakivel, főleg olyannal, aki ért a mágiához. Szívesen hallana még róla... De sajnos most nincs aki meséljen. Megint egyedül van.
Most nincs miért sietni. Most nyugodtan feküdhet a fűben, érezve a természetet. De sajnos egyedül van. Ez a gondolat megmételyezi elméjét, és már nem is örül annyira. Találnia kell valakit, akivel beszélgethet. Nem szeret egyedül lenni.
Ahogy gondolatai labirintusában idáig eljut, föltápászkodik, és észreveszi hogy hamarosan esteledik. Szapora léptekkel elindul, ne sötétedjen rá. ~A fogadóban biztosan kapok szállást...~*
A híres varázshasználót érintő kérdésére kapott néhány választ. De nőneműt csak egyet említett Zigi'sun. A név még mindig a fejében van. ~Isurii Thargodar...~ Sajnos nem kapott információt a hollétéről, bár nem is akarna még vele beszélni. Egyelőre csak megnézni, hátha olyanfajta varázsló, amilyet Zenolita emlegetett. Olyan, aki árt az ártatlanoknak.
Azután pedig Zigi'sun elmondta, hogy a novella rövidebb mint egy történet, és nincs tele sok-sok csavarral. ~De miért is lennének benne csavarok? Csavarokkal csak a gnómok foglalkoznak. De a novelláknak semmi közük hozzájuk.~ Már épp elkezdték volna azt a "játékot", mikor az öreg gnómnak eszébe jutott egy halaszthatatlan dolog. Annyira halaszthatatlan, hogy otthagyta őt, és távozott. Bár hogy mi volt olyan halaszthatatlan, azt nem tudja megmondani...
Mindenesetre most itt van, egyedül. Egyedül, a tisztással. Szívesen találkozna valakivel, főleg olyannal, aki ért a mágiához. Szívesen hallana még róla... De sajnos most nincs aki meséljen. Megint egyedül van.
Most nincs miért sietni. Most nyugodtan feküdhet a fűben, érezve a természetet. De sajnos egyedül van. Ez a gondolat megmételyezi elméjét, és már nem is örül annyira. Találnia kell valakit, akivel beszélgethet. Nem szeret egyedül lenni.
Ahogy gondolatai labirintusában idáig eljut, föltápászkodik, és észreveszi hogy hamarosan esteledik. Szapora léptekkel elindul, ne sötétedjen rá. ~A fogadóban biztosan kapok szállást...~*
2616. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-25 20:55:01
Üzenet elküldve: 2015-06-25 20:55:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Siss, Coinleach//
-Mesteremnek fogadtalak, ez igaz, de ettől nem felejtem el a korábbi mestereim leckéit.
*Miközben Coinleach magyarázatát hallgatja, átnyújtja a kulacsot a lánynak. Habár egyetért a mágussal, és részint megérti, miért viselkedik ilyen hidegen, mégis, Siss-nek támogatásra van szüksége.*
-Ne aggódj, Coinleach. Tudunk vigyázni magunkra. Éjjel felváltva alszunk, nappal nem hagyjuk el egymást. Jobban aggódom amiatt, hogy Te *Siss felé fordítja a fejét* gondolod meg magad, és bármi balga okból megszöksz, feladod a harcot. Hármunk közül rád van a legnagyobb szükség. A te erődön és kitartásodon múlik a sikerünk.
*Próbál lelket önteni a lányba, és a hiúságát táplálni. Komolyan gondolja, hogy a lány nélkül elbuknak. Siss elképzeléseit bizakodva hallgatja. Talán az idő alatt, amíg a Másik erőt gyűjt, a tündér is felerősödik eléggé ahhoz, hogy leküzdje, de ehhez szükség lesz mindkettejük támogatására. Ahogy folytatná a beszédét, hogy talán a mágust is némi reménnyel töltse el, a lány felteszi a kérdést. Batot kirázza a hideg a név hallatán, és azonnal az jut eszébe, hogy megismerkedésükkor ez volt az első gondolata: Eredar. Drámaira veszi a figurát, és kifejti a lánynak, mit is tud a téma kapcsán.*
-Túlvilági démonok, akik a mi szenvedésünkből táplálkoznak.
*Az elfre néz támogatásért, kifejtésért vagy cáfolatért. A témában elég limitált volt a könyvtárának készlete, de minden amit erről olvasott, ilyen hangvételű volt.*
-Mesteremnek fogadtalak, ez igaz, de ettől nem felejtem el a korábbi mestereim leckéit.
*Miközben Coinleach magyarázatát hallgatja, átnyújtja a kulacsot a lánynak. Habár egyetért a mágussal, és részint megérti, miért viselkedik ilyen hidegen, mégis, Siss-nek támogatásra van szüksége.*
-Ne aggódj, Coinleach. Tudunk vigyázni magunkra. Éjjel felváltva alszunk, nappal nem hagyjuk el egymást. Jobban aggódom amiatt, hogy Te *Siss felé fordítja a fejét* gondolod meg magad, és bármi balga okból megszöksz, feladod a harcot. Hármunk közül rád van a legnagyobb szükség. A te erődön és kitartásodon múlik a sikerünk.
*Próbál lelket önteni a lányba, és a hiúságát táplálni. Komolyan gondolja, hogy a lány nélkül elbuknak. Siss elképzeléseit bizakodva hallgatja. Talán az idő alatt, amíg a Másik erőt gyűjt, a tündér is felerősödik eléggé ahhoz, hogy leküzdje, de ehhez szükség lesz mindkettejük támogatására. Ahogy folytatná a beszédét, hogy talán a mágust is némi reménnyel töltse el, a lány felteszi a kérdést. Batot kirázza a hideg a név hallatán, és azonnal az jut eszébe, hogy megismerkedésükkor ez volt az első gondolata: Eredar. Drámaira veszi a figurát, és kifejti a lánynak, mit is tud a téma kapcsán.*
-Túlvilági démonok, akik a mi szenvedésünkből táplálkoznak.
*Az elfre néz támogatásért, kifejtésért vagy cáfolatért. A témában elég limitált volt a könyvtárának készlete, de minden amit erről olvasott, ilyen hangvételű volt.*
2615. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-25 19:18:13
Üzenet elküldve: 2015-06-25 19:18:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Coinleach, Bato//
* Egy röpke pillanatra megszeppen, hátrahőköl, majd mikor megérti, Bato miért is emeli fel a hangját, egy apró, fájdalmas mosolyba húzódik szája, s homlokát a szerzetes lábához próbálja érinteni, mielőtt az eltávolodna. Elérte, hogy Siss kiszakadjon az önutálat erdejéből. *
- Köszönöm.
* Csendben figyeli a párbeszédet, majd miután Coinleach felvázolja a lehetőségeket, bólint Batonak, hogy igen,kér vizet. Tekintetét ismét Coinleach-re emeli, majd szomorúan nyugtázza magában; ~ A "sötét én" elérte, hogy ő is megutáljon és már csak idő kérdése, hogy Bato is. Az is lehet, hogy még azelőtt, hogy odaérünk, és akkor elhagynak és örökre ilyen maradok. ~ De nem kezd el sírni szánalmas helyzetén, inkább visszanyeli könnyeit és elterül a fűben. *
- Mi lesz a férfival?
* Kérdi elgyengükt hangon, kezeit a magasba tartva, úgy hogy lássa tenyereit. Elgondolkozik Coinleach szavain, majd a másik én szavain is. *
- Bosszút akar állni.
* Suttogja. ~ De szerintem eléggé lefárasztották a történtek, úgyhogy mostanában nem lesz elég ereje előtörni. ~ Először szerzetesre, majd az elfre pillant. *
- Induljunk mihamarabb. Egy darabig nem fog tudni előtörni.
* Aztán az évek során tapasztaltakbó levont következtetését és hipotézisét osztja meg a férfiakkal: *
- Szerintem a túlon túl sötét aura miatt nem képes sokáig elviselni a testem az irányítását. Talán egy olyanban, aki természetéből adódóan gonoszabb, tovább tud irányítani és könnyebben és hatásosabban tudja befolyásolni a testet. ~ Nem mintha sikerült volna ezt bebizonyítanom. ~
* Aztán eszébe ötlik egy szó. Egy faj. Amit még egy könyvtári könyvben olvasott, de nem túl sok mindent hallott róluk. *
- Mi az az eredar?
* Egy röpke pillanatra megszeppen, hátrahőköl, majd mikor megérti, Bato miért is emeli fel a hangját, egy apró, fájdalmas mosolyba húzódik szája, s homlokát a szerzetes lábához próbálja érinteni, mielőtt az eltávolodna. Elérte, hogy Siss kiszakadjon az önutálat erdejéből. *
- Köszönöm.
* Csendben figyeli a párbeszédet, majd miután Coinleach felvázolja a lehetőségeket, bólint Batonak, hogy igen,kér vizet. Tekintetét ismét Coinleach-re emeli, majd szomorúan nyugtázza magában; ~ A "sötét én" elérte, hogy ő is megutáljon és már csak idő kérdése, hogy Bato is. Az is lehet, hogy még azelőtt, hogy odaérünk, és akkor elhagynak és örökre ilyen maradok. ~ De nem kezd el sírni szánalmas helyzetén, inkább visszanyeli könnyeit és elterül a fűben. *
- Mi lesz a férfival?
* Kérdi elgyengükt hangon, kezeit a magasba tartva, úgy hogy lássa tenyereit. Elgondolkozik Coinleach szavain, majd a másik én szavain is. *
- Bosszút akar állni.
* Suttogja. ~ De szerintem eléggé lefárasztották a történtek, úgyhogy mostanában nem lesz elég ereje előtörni. ~ Először szerzetesre, majd az elfre pillant. *
- Induljunk mihamarabb. Egy darabig nem fog tudni előtörni.
* Aztán az évek során tapasztaltakbó levont következtetését és hipotézisét osztja meg a férfiakkal: *
- Szerintem a túlon túl sötét aura miatt nem képes sokáig elviselni a testem az irányítását. Talán egy olyanban, aki természetéből adódóan gonoszabb, tovább tud irányítani és könnyebben és hatásosabban tudja befolyásolni a testet. ~ Nem mintha sikerült volna ezt bebizonyítanom. ~
* Aztán eszébe ötlik egy szó. Egy faj. Amit még egy könyvtári könyvben olvasott, de nem túl sok mindent hallott róluk. *
- Mi az az eredar?
2614. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-25 18:17:11
Üzenet elküldve: 2015-06-25 18:17:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato, Siss//
*A mágus egy pillanatra elgondolkozik, majd a szerzetes felé fordulva folytatja mondandóját.*
- Bato! Mesterednek fogadtál, ezért most az első leckét szeretném neked adni. Ha Siss nem tudja kordában tartani a démoni énjét, nem hagyhatjuk, hogy veszélyt hozzon ránk.
*Majd tekintetét a lányra veti így már mindkettejükhöz beszélve.*
- Ne értsetek félre, egy percig sem jutott eszembe, hogy ne vigyünk el téged a mestereimhez, de mindenképpen meg kell tennünk a szükséges óvintézkedéseket. Úgy tűnik, hogy a legutóbbi meditációs gyakorlat, amiben vezettelek nem hozott sok eredményt. Abban is biztos vagyok, hogy a belső éned most bosszút akar állni, amiért kiütöttem a temetőben.
*Nagy levegőt vesz, mielőtt folytatná, és ezt már csak a tündérnek mondja.*
- Szóval! Nem fog itt senki megölni senkit velünk jössz és segítünk örökre kiirtani belőled ezt a démoni ént. Ha ez nem tetszik, a másik lehetőséged, hogy rohanhatsz vissza a városba, a városőrség tárt karokkal vár az iménti bemutató után. Őket nem fogja érdekelni, hogy mitől szenvedsz.
*A mágus egy pillanatra elgondolkozik, majd a szerzetes felé fordulva folytatja mondandóját.*
- Bato! Mesterednek fogadtál, ezért most az első leckét szeretném neked adni. Ha Siss nem tudja kordában tartani a démoni énjét, nem hagyhatjuk, hogy veszélyt hozzon ránk.
*Majd tekintetét a lányra veti így már mindkettejükhöz beszélve.*
- Ne értsetek félre, egy percig sem jutott eszembe, hogy ne vigyünk el téged a mestereimhez, de mindenképpen meg kell tennünk a szükséges óvintézkedéseket. Úgy tűnik, hogy a legutóbbi meditációs gyakorlat, amiben vezettelek nem hozott sok eredményt. Abban is biztos vagyok, hogy a belső éned most bosszút akar állni, amiért kiütöttem a temetőben.
*Nagy levegőt vesz, mielőtt folytatná, és ezt már csak a tündérnek mondja.*
- Szóval! Nem fog itt senki megölni senkit velünk jössz és segítünk örökre kiirtani belőled ezt a démoni ént. Ha ez nem tetszik, a másik lehetőséged, hogy rohanhatsz vissza a városba, a városőrség tárt karokkal vár az iménti bemutató után. Őket nem fogja érdekelni, hogy mitől szenvedsz.
2613. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-25 16:51:43
Üzenet elküldve: 2015-06-25 16:51:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Siss, Coinleach//
~Tényleg igazat mondott a temetőben. Ezek szerint... át tudja engedni önszántából? Vagy ezt csak amaz találta ki?~
*Bato tovább próbálja nyugtatgatni a lányt, de egy pillanatra abbahagyja, hogy szemrehányóan a mágusra nézzen.*
~Erről még beszélgetünk, uram. ~
*A lány hirtelen megmarkolja a ruháját, és olyat kér tőle, amitől Bato levegőt venni is elfelejt. "... végezz velem" Megint pánikolni kezd a lány. Bato úgy dönt, az atyai szigortól talán megszeppen a lány, és ki tudja zökkenteni a sokkból.*
-Csend legyen! Ne beszélj ilyeneket! Nem veled végzünk, hanem a Másikkal.
*Felkel a lány mellől, és az elfre néz újra.*
-Siss ugyanolyan áldozat mint bárki más, sőt. Őt ne büntesd a balszerencséjéért. Majd mesél, mikor készen áll.
*Újra felkeresi Siss tekintetét, és újra a kedvesebbik hangját alkalmazva felteszi a kérdést:*
-Kérsz vizet?
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 16:53:09
~Tényleg igazat mondott a temetőben. Ezek szerint... át tudja engedni önszántából? Vagy ezt csak amaz találta ki?~
*Bato tovább próbálja nyugtatgatni a lányt, de egy pillanatra abbahagyja, hogy szemrehányóan a mágusra nézzen.*
~Erről még beszélgetünk, uram. ~
*A lány hirtelen megmarkolja a ruháját, és olyat kér tőle, amitől Bato levegőt venni is elfelejt. "... végezz velem" Megint pánikolni kezd a lány. Bato úgy dönt, az atyai szigortól talán megszeppen a lány, és ki tudja zökkenteni a sokkból.*
-Csend legyen! Ne beszélj ilyeneket! Nem veled végzünk, hanem a Másikkal.
*Felkel a lány mellől, és az elfre néz újra.*
-Siss ugyanolyan áldozat mint bárki más, sőt. Őt ne büntesd a balszerencséjéért. Majd mesél, mikor készen áll.
*Újra felkeresi Siss tekintetét, és újra a kedvesebbik hangját alkalmazva felteszi a kérdést:*
-Kérsz vizet?
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.25 16:53:09
2612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-25 15:49:04
Üzenet elküldve: 2015-06-25 15:49:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Bato, Coinleach//
* A szerzetesnek sikerül lassan lenyugtatnia, de még mindig könnyek csordogálnak a szeméből.
Coinleach érzelemmentes hangjától összerázkódik és hosszasan a lágy szélben lengedező füvet kezdi el bámulni. Mélyeket lélegzik és lassan fújja ki a levegőt, majd a férfi szemébe nézve, elgyötört, remegő hangon szólal meg. *
- Egy férfi kést...
* Megáll, hogy leküzdje előtörő könnyeit. *
- Kést szegezett a torkomhoz... és azt akarta, hogy... hogy vetkőzzek le.
* Mély levegőt vesz és teste még olykor-olykor megremeg, ahogy kérlelően az elf szemeibe néz. Aztán Bato ruhájának szegélyét markolja meg, jelezve, hogy mondani szeretne valamit. De mielőtt megszólalna, hosszasan bámulja saját kezét, majd a szemkontaktust kerülve böki ki: *
- Kérlek, végezz velem.
* Olybá' tűnik, hisztérikus rohama ismét támadni készül; könnyek kezdenek záporozni szemeiből. *
- Végezz velem. Nem akarok több bajt okozni!
* A szerzetesnek sikerül lassan lenyugtatnia, de még mindig könnyek csordogálnak a szeméből.
Coinleach érzelemmentes hangjától összerázkódik és hosszasan a lágy szélben lengedező füvet kezdi el bámulni. Mélyeket lélegzik és lassan fújja ki a levegőt, majd a férfi szemébe nézve, elgyötört, remegő hangon szólal meg. *
- Egy férfi kést...
* Megáll, hogy leküzdje előtörő könnyeit. *
- Kést szegezett a torkomhoz... és azt akarta, hogy... hogy vetkőzzek le.
* Mély levegőt vesz és teste még olykor-olykor megremeg, ahogy kérlelően az elf szemeibe néz. Aztán Bato ruhájának szegélyét markolja meg, jelezve, hogy mondani szeretne valamit. De mielőtt megszólalna, hosszasan bámulja saját kezét, majd a szemkontaktust kerülve böki ki: *
- Kérlek, végezz velem.
* Olybá' tűnik, hisztérikus rohama ismét támadni készül; könnyek kezdenek záporozni szemeiből. *
- Végezz velem. Nem akarok több bajt okozni!
2611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-25 14:53:10
Üzenet elküldve: 2015-06-25 14:53:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato, Siss//
*Az elf türelmesen vár és cseppet sem lepi meg, amit az ébredés után lát a lányból. Kiabálására nem reagál, csak nézi, figyeli, hogy rájöjjön, hogy vajon ez a démon furfangos játéka, vagy valóban a jó Siss tért vissza. Szemrehányóan, mint egy vallató, minden érzelemtől mentesen kezdi faggatni a tündért.*
- Akkor meséld csak el nekünk, hogy mi volt ez a szegénynegyedben?
*Az elf látja, hogy Bato közeledik a lányhoz. Legszívesebben figyelmeztetné, hogy ne tegye, legyen óvatos, hiszen még ha vissza is kapták Sisst, a helyzet szinte bármikor megváltozhat. Azonban inkább úgy dönt, hogy gondolatait magában tartja, és hagyja, hogy a szerzetes megértően közeledjen a lányhoz.
Coinleach érzései teljesen felkavarodtak. Az elf mágus általában tiszta elméje most rengeteg kérdéssel van tele. Pontosan tudja, hogy Siss csak a másik énje miatt tette, amit tett, de mégis, ezzel elérte, hogy összezavarjon mindent. A férfi látja a szép lányt, akit megismert, de látja a gyilkost is, aki képes lenne álmában átvágni a torkát.*
*Az elf türelmesen vár és cseppet sem lepi meg, amit az ébredés után lát a lányból. Kiabálására nem reagál, csak nézi, figyeli, hogy rájöjjön, hogy vajon ez a démon furfangos játéka, vagy valóban a jó Siss tért vissza. Szemrehányóan, mint egy vallató, minden érzelemtől mentesen kezdi faggatni a tündért.*
- Akkor meséld csak el nekünk, hogy mi volt ez a szegénynegyedben?
*Az elf látja, hogy Bato közeledik a lányhoz. Legszívesebben figyelmeztetné, hogy ne tegye, legyen óvatos, hiszen még ha vissza is kapták Sisst, a helyzet szinte bármikor megváltozhat. Azonban inkább úgy dönt, hogy gondolatait magában tartja, és hagyja, hogy a szerzetes megértően közeledjen a lányhoz.
Coinleach érzései teljesen felkavarodtak. Az elf mágus általában tiszta elméje most rengeteg kérdéssel van tele. Pontosan tudja, hogy Siss csak a másik énje miatt tette, amit tett, de mégis, ezzel elérte, hogy összezavarjon mindent. A férfi látja a szép lányt, akit megismert, de látja a gyilkost is, aki képes lenne álmában átvágni a torkát.*
2610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-24 21:16:43
Üzenet elküldve: 2015-06-24 21:16:43
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Úgy tűnik, a szép szavak meghozzák az eredményt, azaz a gnóm felhagy a varázslattal. Egyszerűen őrültségnek, badarságnak, bolondságnak tűnt. Pedig maga a gnóm nem ilyennek tűnik, akkor miért tette? Egyfajta trükk lenne ez is? Eddig ugye adott egy öt fős csapat, amiből véletlenül hárman régi ismerősök, és véletlenül pont Lorew egy gyermekkori legendáját tervezik felkutatni. Most vegyük hozzá a szerzetes célját, a felsőbb erő, és véletlenül itt a gnóm, aki mindezt megadhatná neki. Nagyszerűen kitervelték, csak éppen arra nem számítottak, hogyha könnyen meg is tudták a mágus célját, azt láthatóan nem, hogy milyen formában szeretné megvalósítani. Az idézés jó ötlet lett volna, majd biztos kidugja az orrát egy hamis entitás, amely azt tanácsolja, hogy menjen velük, segítsen nekik, aztán valahogy majdcsak eléri a gnóm és két társa, amit akar.*
- Az életemnek célja van, nem érdemes kockára tennem *jegyzi meg a szárnyak nélküli repülés gondolatára. Persze, az idézés egy lehetőség, de csak egy végső. A legendákból kiderül, hogy a világ tele van gonosz lelkekkel, csak ezzel senki nem törődik. Senki sem tud törődni. Senki nem veszi komolyan. Pedig a legendáknak mindig van valóságalapja, vegyük csak a Csontok Urát. Az már más kérdés, hogy ilyen lény valóban benne van-e a terveikben, vagy ez csak a csali volt, amire Lorew ráharapott. Milyen sok idő után tért vissza az életében, pedig ha valamiről, hát erről azt hitte, hogy mese. A gyermek azt hiszi, felnőtt, amikor rájön, hogy a legendák csak mesék, pedig valójában akkor nőtt fel igazán, mikor rájön, hogy a mesék a valóság egy darabját alkotják. Éppen így az öreg meséje is igaz lehet, másik oldalról persze bármilyen ágról szakadt alak mondhatja ezt.*
- Nem igazán művelem a varázslatokat, de tudok róluk ezt-azt. Hasonlóan, mint ön *ezzel szeretne rá utalni, hogy a meséjét még nem ette meg teljesen, elvégre ugyanezt Lorew is előadhatná. Ennek ellenére inkább a sajátjába fog bele.*
- Én nem értek a mágiához, ha lehet ezt mondani. Minden adott lenne hozzá, a háttér, szerzetesként nevelkedtem, harcos helyett inkább mindentudót képeztek belőlem. Azóta is járom az utam, tanulok, itt is, a templomban is, fejből tudom a szavakat, a mozdulatokat, egyszerűen csak... mintha egy bizonyos felsőbb erő nem engedné, mintha valami visszatartana. Mintha az elmémben lenne egy... apró kis kapocs, amely nem engedi a mágia felé megnyílni. Úgy vélem, ez is a sorsomhoz tartozik. Ha majd megtalálom a felsőbb erőt, akit szolgálni fogok, ő majd megnyitja az elmém. Addig nem élhetek teljesen életet *vonja meg a vállát, mintha ez pusztán apróság lenne* De nem rejtőzöm álarcok mögé sem. Aki hazudik, tegye rezzenéstelenül, én a mosolyommal nem tudnék megtéveszteni senkit. Mosolya annak van, aki szeretett valakit *ez utóbbi időben az ölébe bámult, viszont a végső szavakra felpillant a gnómra. Elvégre neki ott volt a fia. Lorew sosem szeretett senkit, kötődött már halandókhoz, de azok a kötelékek gyengék, és jelentéktelenek voltak. Az öreg szavaira feltápászkodik, majd sóhajt egyet.*
- Ha tudnám, elmondanám *jegyzi meg, és igyekszik nem cinikusnak tűnni, hiszen tekintve, hogy jó előre kitervelték mindezt... talán a gnóm kíváncsi, Argus mennyire avatta be? Ám legyen* A Csontok Urát megyünk megkeresni. Ennyit tudok. Esetleg ön hallott már a Csontok Uráról, mert Argus barátja nekem még nem sokat mondott. De az is megteszi, ha Argusról beszél *elvégre miért is ne mondana pár dolgot, akár igazat is, részint mert semmit nem kezdhet vele, részint mert terveik szerint Lorew hamarosan halott lesz.*
*Úgy tűnik, a szép szavak meghozzák az eredményt, azaz a gnóm felhagy a varázslattal. Egyszerűen őrültségnek, badarságnak, bolondságnak tűnt. Pedig maga a gnóm nem ilyennek tűnik, akkor miért tette? Egyfajta trükk lenne ez is? Eddig ugye adott egy öt fős csapat, amiből véletlenül hárman régi ismerősök, és véletlenül pont Lorew egy gyermekkori legendáját tervezik felkutatni. Most vegyük hozzá a szerzetes célját, a felsőbb erő, és véletlenül itt a gnóm, aki mindezt megadhatná neki. Nagyszerűen kitervelték, csak éppen arra nem számítottak, hogyha könnyen meg is tudták a mágus célját, azt láthatóan nem, hogy milyen formában szeretné megvalósítani. Az idézés jó ötlet lett volna, majd biztos kidugja az orrát egy hamis entitás, amely azt tanácsolja, hogy menjen velük, segítsen nekik, aztán valahogy majdcsak eléri a gnóm és két társa, amit akar.*
- Az életemnek célja van, nem érdemes kockára tennem *jegyzi meg a szárnyak nélküli repülés gondolatára. Persze, az idézés egy lehetőség, de csak egy végső. A legendákból kiderül, hogy a világ tele van gonosz lelkekkel, csak ezzel senki nem törődik. Senki sem tud törődni. Senki nem veszi komolyan. Pedig a legendáknak mindig van valóságalapja, vegyük csak a Csontok Urát. Az már más kérdés, hogy ilyen lény valóban benne van-e a terveikben, vagy ez csak a csali volt, amire Lorew ráharapott. Milyen sok idő után tért vissza az életében, pedig ha valamiről, hát erről azt hitte, hogy mese. A gyermek azt hiszi, felnőtt, amikor rájön, hogy a legendák csak mesék, pedig valójában akkor nőtt fel igazán, mikor rájön, hogy a mesék a valóság egy darabját alkotják. Éppen így az öreg meséje is igaz lehet, másik oldalról persze bármilyen ágról szakadt alak mondhatja ezt.*
- Nem igazán művelem a varázslatokat, de tudok róluk ezt-azt. Hasonlóan, mint ön *ezzel szeretne rá utalni, hogy a meséjét még nem ette meg teljesen, elvégre ugyanezt Lorew is előadhatná. Ennek ellenére inkább a sajátjába fog bele.*
- Én nem értek a mágiához, ha lehet ezt mondani. Minden adott lenne hozzá, a háttér, szerzetesként nevelkedtem, harcos helyett inkább mindentudót képeztek belőlem. Azóta is járom az utam, tanulok, itt is, a templomban is, fejből tudom a szavakat, a mozdulatokat, egyszerűen csak... mintha egy bizonyos felsőbb erő nem engedné, mintha valami visszatartana. Mintha az elmémben lenne egy... apró kis kapocs, amely nem engedi a mágia felé megnyílni. Úgy vélem, ez is a sorsomhoz tartozik. Ha majd megtalálom a felsőbb erőt, akit szolgálni fogok, ő majd megnyitja az elmém. Addig nem élhetek teljesen életet *vonja meg a vállát, mintha ez pusztán apróság lenne* De nem rejtőzöm álarcok mögé sem. Aki hazudik, tegye rezzenéstelenül, én a mosolyommal nem tudnék megtéveszteni senkit. Mosolya annak van, aki szeretett valakit *ez utóbbi időben az ölébe bámult, viszont a végső szavakra felpillant a gnómra. Elvégre neki ott volt a fia. Lorew sosem szeretett senkit, kötődött már halandókhoz, de azok a kötelékek gyengék, és jelentéktelenek voltak. Az öreg szavaira feltápászkodik, majd sóhajt egyet.*
- Ha tudnám, elmondanám *jegyzi meg, és igyekszik nem cinikusnak tűnni, hiszen tekintve, hogy jó előre kitervelték mindezt... talán a gnóm kíváncsi, Argus mennyire avatta be? Ám legyen* A Csontok Urát megyünk megkeresni. Ennyit tudok. Esetleg ön hallott már a Csontok Uráról, mert Argus barátja nekem még nem sokat mondott. De az is megteszi, ha Argusról beszél *elvégre miért is ne mondana pár dolgot, akár igazat is, részint mert semmit nem kezdhet vele, részint mert terveik szerint Lorew hamarosan halott lesz.*
2609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-24 20:50:36
Üzenet elküldve: 2015-06-24 20:50:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Siss, Coinleach//
*Bato még a templomban összeszed mindent, amit magukkal kell vigyenek. Felajánlja Coinleach-nek, hogy míg ő a lány terhét birtokolja, visz minden mást. Akár elfogadja a felajánlást, akár nem, elindulnak a tisztás felé, vélhetőleg, hogy kezdetét vegye az utuk az erdő mélye felé, bár Coinleach az utóbbi órákban nem volt valami bőbeszédű.*
~Fogalmam sincs, mit érezhet most az ember, de nem irigylem. Még nekem is szívszaggató végignézni, ahogy a törékeny tündér felett átveszi az uralmat egy kegyetlen démon.~
*Lassan haladnak a folyóparton, és rövidesen az ismerős kanyarulathoz érkeznek, ahol megismerkedtek.*
-Hogy érzed, Siss fog felkelni?
*A lány melegedő teste arra sarkallja a párost, hogy megkockáztassák.*
-Amúgy sem hiszem, hogy azt a másikat a karodban akarod tartani, mikor felébred.
*- folytatja érvelését Bato. Megállapodnak végül: megvárják míg felébred. A szerzetes visszasétál a folyóhoz, hogy tiszta vízzel töltse meg a kulacsokat, amikből ugyan még sok nem hiányzik, de egy nagy útra érdemes minél többel elindulni. Ahogy sétál vissza, Coinleach a lány mellett ül, nem is látja Bato, hogy mit csinál pontosan, de azt veszi észre, hogy a lány lélegzetvételei gyorsulnak.*
~Ébredezik.~
*Ahogy tovább lépdel feléjük, felemelkednek a szemhéjak, és Siss néz vissza a zöld szemeivel. A lány pánikszerű reakciójára Bato szapora léptekkel mellette terem, féltérdre borul majd jobb kezét a tündér vállára teszi.*
-Shh, semmi baj, Te *jelentőségteljesen megnyomja a szót* vagy itt, csak ez számít.
*Bato őszintén örül a lánynak, egészen megkedvelte őt, és habár ezt még így nem mondta egyikőjüknek sem, már nem csak kötelességtudatból akar segíteni neki, ahogy azt a reakciója is részben elárulja.*
*Bato még a templomban összeszed mindent, amit magukkal kell vigyenek. Felajánlja Coinleach-nek, hogy míg ő a lány terhét birtokolja, visz minden mást. Akár elfogadja a felajánlást, akár nem, elindulnak a tisztás felé, vélhetőleg, hogy kezdetét vegye az utuk az erdő mélye felé, bár Coinleach az utóbbi órákban nem volt valami bőbeszédű.*
~Fogalmam sincs, mit érezhet most az ember, de nem irigylem. Még nekem is szívszaggató végignézni, ahogy a törékeny tündér felett átveszi az uralmat egy kegyetlen démon.~
*Lassan haladnak a folyóparton, és rövidesen az ismerős kanyarulathoz érkeznek, ahol megismerkedtek.*
-Hogy érzed, Siss fog felkelni?
*A lány melegedő teste arra sarkallja a párost, hogy megkockáztassák.*
-Amúgy sem hiszem, hogy azt a másikat a karodban akarod tartani, mikor felébred.
*- folytatja érvelését Bato. Megállapodnak végül: megvárják míg felébred. A szerzetes visszasétál a folyóhoz, hogy tiszta vízzel töltse meg a kulacsokat, amikből ugyan még sok nem hiányzik, de egy nagy útra érdemes minél többel elindulni. Ahogy sétál vissza, Coinleach a lány mellett ül, nem is látja Bato, hogy mit csinál pontosan, de azt veszi észre, hogy a lány lélegzetvételei gyorsulnak.*
~Ébredezik.~
*Ahogy tovább lépdel feléjük, felemelkednek a szemhéjak, és Siss néz vissza a zöld szemeivel. A lány pánikszerű reakciójára Bato szapora léptekkel mellette terem, féltérdre borul majd jobb kezét a tündér vállára teszi.*
-Shh, semmi baj, Te *jelentőségteljesen megnyomja a szót* vagy itt, csak ez számít.
*Bato őszintén örül a lánynak, egészen megkedvelte őt, és habár ezt még így nem mondta egyikőjüknek sem, már nem csak kötelességtudatból akar segíteni neki, ahogy azt a reakciója is részben elárulja.*
2608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-24 20:23:43
Üzenet elküldve: 2015-06-24 20:23:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Laice Namarié Ránen//
*Érzi, hogy már nem a feszültség dominál a szépségben, így mosolya mélyebben ül meg szája szegletében, miközben szélesen kilépve szegődik szorosan mellé.*
-Mit igen? Mindig barátságtalan? Vagy igen, ez nekem szól? Mert előző esetet nem tudom elképzelni, utóbbi esetében megköszönöm a kitüntetett figyelmet.
*Mosolyog szünet nélkül és közben kikerül egy követ, hogy utána megint szorosan a lány mellett haladjon tovább. Mikor a név elhangzik, valamiért egy milliméterrel szorosabb lesz a szíve tájékán. Bizonyosság most már, amit amúgy is tudott, a szökevény ez a lány. Nem tudja miért éri ez ilyen kellemetlenül, végül is tudta már.*
-Megbíztak vele, hogy keressek meg valakit, de már nem érdekes.
*Átlép egy faágat megint, hogy a lány mellett maradhasson, aztán félre fordítva a fejét, próbálja becserkészni az arcvonásait menet közben.*
-Arra megyek, amerre maga, így nem lehet, hogy másfelé van dolgunk.
*Előbb utóbb ki kell, majd rukkolnia a tényekkel, de ahogy követi a lányt egyre kevésbé akaródzik. Úgy érzi barátságosabb vele és ez jó érzést kelt benne.*
*Érzi, hogy már nem a feszültség dominál a szépségben, így mosolya mélyebben ül meg szája szegletében, miközben szélesen kilépve szegődik szorosan mellé.*
-Mit igen? Mindig barátságtalan? Vagy igen, ez nekem szól? Mert előző esetet nem tudom elképzelni, utóbbi esetében megköszönöm a kitüntetett figyelmet.
*Mosolyog szünet nélkül és közben kikerül egy követ, hogy utána megint szorosan a lány mellett haladjon tovább. Mikor a név elhangzik, valamiért egy milliméterrel szorosabb lesz a szíve tájékán. Bizonyosság most már, amit amúgy is tudott, a szökevény ez a lány. Nem tudja miért éri ez ilyen kellemetlenül, végül is tudta már.*
-Megbíztak vele, hogy keressek meg valakit, de már nem érdekes.
*Átlép egy faágat megint, hogy a lány mellett maradhasson, aztán félre fordítva a fejét, próbálja becserkészni az arcvonásait menet közben.*
-Arra megyek, amerre maga, így nem lehet, hogy másfelé van dolgunk.
*Előbb utóbb ki kell, majd rukkolnia a tényekkel, de ahogy követi a lányt egyre kevésbé akaródzik. Úgy érzi barátságosabb vele és ez jó érzést kelt benne.*
2607. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:40:06
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:40:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Bato, Coinleach//
* Siss kapálózik, ahogy fáradt testétől telik, de mintha a légzéssel magát a nyers fáradtságot is beszippantaná és pillanatokon belül megszűnik a világ. *
* Mikor ismét magához tér a semmiben lebegve, hamar rájön mi történt az imént és vérbosszút esküszik a két férfi ellen. *
- Kibelezem mindkettőt!
* Vicsorogja a nagy semminek. Ekkor körvonalazódik ki a másik oldal alakja is. Odaevickél hozzá, de mikor már csak méterek választják el megtorpan. Összeszedi magát és gonosz vigyorral az arcán, gúnyosan szólal megm ismét. *
- Mondd, ugye ezt akartad, mikor engem hívtál? Remélem tetszett a kis műsor, mert én nagyon élveztem. Ja, a kis elfed is végignézte.
* Elhallgat és a másik reakcióját figyeli, közben alattomosan vigyorog. Egyre közelebb lépdel, hogy már csak centik választják el őket. *
- Fogadd el Siss, nem fogsz tudni örökké visszatartani.
* Aztán dühtől összeszorított fogak között sziszegi: *
- Nem engedem, hogy visszatarts. Ugyanaz a jogom megvan a létezésre, mint neked. Úgyhogy amíg idebent vagy, eljátszadozom kicsit a te elfeddel.
* Kacag. *
* Egyre közeledő hidegségre lesz figyelmes, de nem pillant fel, hiszen tudja, hogy ki jön. Mikor az gúnyosan megszólal, Siss betapasztja a fülét, hasztalan, hogy ne hallja a másik szavait. Térdeit felhúzza és beékeli közéjük a fejét. Könnyek záporoznak szemeiből és csak egy szót ismételget állandóan. *
- Hallgass. Hallgass. Hallgass. Hallgass! Hallgass!
* Azonnal tisztábban kezd el gondolkodni, mikor az elmeséli, mit szándékozik Coinleach-vel tenni. ~ Ne. Nem! Ha ő is látta... Ha ő is végignézte... akkor biztosan meggyűlöl! Mind meggyűlölt! Ő is megfog! ~
Hirtelen különösen hatalmas düh önti el, s elszánja magát; véget fog vetni a terrornak. Egyszer s mindenkorra.
~ Ha valóban belül vagyok, akkor úgy tudok irányítani, ahogy elképzelem, nem? ~ Kérdezi magától, s tesztnek elképzel egy katicabogarat, ahogy a vállát csiklandozva mászik be a ruhája alá. Semmi. Erősebben koncentrál. Semmi. Aztán elképzeli, hogy ő alkot egyet saját húsából és véréből, majd éltető csókot lehel rá, amitől megelevenedhet.
Apró talpak gyors nyomkodására lesz figyelmes, amitől egy pillanatra ellágyul. ~ Sikerült! ~ Hogy elűzze gyengeségét, melynek itt, most nem szabad előtörnie, megacélozza magát és ugyanígy egy kést képzel maga mellé. Az meg is jelenik, s Siss azon nyomban felkapja és belevágja a vele szemben álló Sissbe. *
* Mikor lassan kinyitja szemeit, Coinleach vonásait pillantja meg. Ekkor attól rettegve, hogy meggyűlölte, hátrafelé kezdi tolni magát, minél messzebb a két férfitól.*
- Ne gyertek közelebb! Ne bántsatok! Én nem akartam, hogy ez történjen!
* Minden eddig visszafojtott, vagy kiengedett érzés ismét kitör belőle, hisztérikus roham formájában. Könnyek záporoznak szemeiből, összehúzza magát magzatpózba és megpróbál eltűnni a világ elől. Hosszú-hosszú pillanatokkal később teste még mindig remeg a sírástól, torka kapar a vízhiánytól, de nem hagyja abba. *
- Bűnös vagyok! Ne érjetek hozzám!
* Ha Coinleach és/vagy Bato megpróbálja lenyugtatni, akkor lassan lenyugszik, majd nyugodt, megtört hangon kéri őket: *
- Kérlek, öljetek meg...
* Siss kapálózik, ahogy fáradt testétől telik, de mintha a légzéssel magát a nyers fáradtságot is beszippantaná és pillanatokon belül megszűnik a világ. *
* Mikor ismét magához tér a semmiben lebegve, hamar rájön mi történt az imént és vérbosszút esküszik a két férfi ellen. *
- Kibelezem mindkettőt!
* Vicsorogja a nagy semminek. Ekkor körvonalazódik ki a másik oldal alakja is. Odaevickél hozzá, de mikor már csak méterek választják el megtorpan. Összeszedi magát és gonosz vigyorral az arcán, gúnyosan szólal megm ismét. *
- Mondd, ugye ezt akartad, mikor engem hívtál? Remélem tetszett a kis műsor, mert én nagyon élveztem. Ja, a kis elfed is végignézte.
* Elhallgat és a másik reakcióját figyeli, közben alattomosan vigyorog. Egyre közelebb lépdel, hogy már csak centik választják el őket. *
- Fogadd el Siss, nem fogsz tudni örökké visszatartani.
* Aztán dühtől összeszorított fogak között sziszegi: *
- Nem engedem, hogy visszatarts. Ugyanaz a jogom megvan a létezésre, mint neked. Úgyhogy amíg idebent vagy, eljátszadozom kicsit a te elfeddel.
* Kacag. *
* Egyre közeledő hidegségre lesz figyelmes, de nem pillant fel, hiszen tudja, hogy ki jön. Mikor az gúnyosan megszólal, Siss betapasztja a fülét, hasztalan, hogy ne hallja a másik szavait. Térdeit felhúzza és beékeli közéjük a fejét. Könnyek záporoznak szemeiből és csak egy szót ismételget állandóan. *
- Hallgass. Hallgass. Hallgass. Hallgass! Hallgass!
* Azonnal tisztábban kezd el gondolkodni, mikor az elmeséli, mit szándékozik Coinleach-vel tenni. ~ Ne. Nem! Ha ő is látta... Ha ő is végignézte... akkor biztosan meggyűlöl! Mind meggyűlölt! Ő is megfog! ~
Hirtelen különösen hatalmas düh önti el, s elszánja magát; véget fog vetni a terrornak. Egyszer s mindenkorra.
~ Ha valóban belül vagyok, akkor úgy tudok irányítani, ahogy elképzelem, nem? ~ Kérdezi magától, s tesztnek elképzel egy katicabogarat, ahogy a vállát csiklandozva mászik be a ruhája alá. Semmi. Erősebben koncentrál. Semmi. Aztán elképzeli, hogy ő alkot egyet saját húsából és véréből, majd éltető csókot lehel rá, amitől megelevenedhet.
Apró talpak gyors nyomkodására lesz figyelmes, amitől egy pillanatra ellágyul. ~ Sikerült! ~ Hogy elűzze gyengeségét, melynek itt, most nem szabad előtörnie, megacélozza magát és ugyanígy egy kést képzel maga mellé. Az meg is jelenik, s Siss azon nyomban felkapja és belevágja a vele szemben álló Sissbe. *
* Mikor lassan kinyitja szemeit, Coinleach vonásait pillantja meg. Ekkor attól rettegve, hogy meggyűlölte, hátrafelé kezdi tolni magát, minél messzebb a két férfitól.*
- Ne gyertek közelebb! Ne bántsatok! Én nem akartam, hogy ez történjen!
* Minden eddig visszafojtott, vagy kiengedett érzés ismét kitör belőle, hisztérikus roham formájában. Könnyek záporoznak szemeiből, összehúzza magát magzatpózba és megpróbál eltűnni a világ elől. Hosszú-hosszú pillanatokkal később teste még mindig remeg a sírástól, torka kapar a vízhiánytól, de nem hagyja abba. *
- Bűnös vagyok! Ne érjetek hozzám!
* Ha Coinleach és/vagy Bato megpróbálja lenyugtatni, akkor lassan lenyugszik, majd nyugodt, megtört hangon kéri őket: *
- Kérlek, öljetek meg...
2606. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:21:31
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:21:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Darrmon Anrors//
- Igen.
*Feleli egy hátrafordulós félmosollyal, majd tovább lépked. A legtöbb esetben igazán bűbájos tud lenni, csak ezek a fránya nemesi szokások meg bálok... az ember alkalmazkodik és túlél.
Látszólag egykedvűen fogadja a férfi társaságát, pedig kicsit sem bánja, hogy nem tudta lerázni azonnal... talán mert nem is néz ki annyira rosszul... persze nem! Biztos csak a több napos egyedüllét vagy éppen egy titokzatos idegen utóhatásai. Félelmetes, hogy nem tudja kiverni a fejéből!*
- Laice-nak hívnak kedves vadász.
*Céloz a férfi hirtelen felbukkanására és töretlen maradására.*
- Na és mi célból érkezett errefél? Bár... sajnos én pont az ellenkező irányba tartok.
*Kedvesen beszél, harag és indulat nélkül. Végül is nem történt olyan nagy baj.*
- Igen.
*Feleli egy hátrafordulós félmosollyal, majd tovább lépked. A legtöbb esetben igazán bűbájos tud lenni, csak ezek a fránya nemesi szokások meg bálok... az ember alkalmazkodik és túlél.
Látszólag egykedvűen fogadja a férfi társaságát, pedig kicsit sem bánja, hogy nem tudta lerázni azonnal... talán mert nem is néz ki annyira rosszul... persze nem! Biztos csak a több napos egyedüllét vagy éppen egy titokzatos idegen utóhatásai. Félelmetes, hogy nem tudja kiverni a fejéből!*
- Laice-nak hívnak kedves vadász.
*Céloz a férfi hirtelen felbukkanására és töretlen maradására.*
- Na és mi célból érkezett errefél? Bár... sajnos én pont az ellenkező irányba tartok.
*Kedvesen beszél, harag és indulat nélkül. Végül is nem történt olyan nagy baj.*
2605. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:57:24
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:57:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato, Siss//
*Eltelik egy kis idő, mire az erdőszéli tisztásra érnek a lánnyal. Coinleach óvatosan lefekteti a puha fűbe. Így megmosdatva a mágus újra a réginek látja a lányt. Teste ismét meleg és olyan békésen szunyókál, hogy nem lehet elképzelni sem róla, hogy alig egy órája még embert ölt.*
~Olyan békés, olyan csendes, csak remélni tudom Siss, hogy mikor felébredsz újra a régi leszel és megengeded, hogy segítsünk.~
*Aggódó tekintettel néz a társára és feszülten várja, hogy a tündér magához térjen. Alig pár perc, és a nyugtató hatása elmúlik a szuszogás erősödik és szép lassan feltárulnak a lány gyönyörű szemeit rejtő pillák.*
~Vajon a jó, vagy a gonosz én lesz az?~
*Eltelik egy kis idő, mire az erdőszéli tisztásra érnek a lánnyal. Coinleach óvatosan lefekteti a puha fűbe. Így megmosdatva a mágus újra a réginek látja a lányt. Teste ismét meleg és olyan békésen szunyókál, hogy nem lehet elképzelni sem róla, hogy alig egy órája még embert ölt.*
~Olyan békés, olyan csendes, csak remélni tudom Siss, hogy mikor felébredsz újra a régi leszel és megengeded, hogy segítsünk.~
*Aggódó tekintettel néz a társára és feszülten várja, hogy a tündér magához térjen. Alig pár perc, és a nyugtató hatása elmúlik a szuszogás erősödik és szép lassan feltárulnak a lány gyönyörű szemeit rejtő pillák.*
~Vajon a jó, vagy a gonosz én lesz az?~
2604. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-24 16:47:20
Üzenet elküldve: 2015-06-24 16:47:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
//Aktív képesség: Oszlatás//
*Ahogy a kékes derengés átjárja tenyereit, és az energia megmelengeti azokat az apró, pergamenszerűen elsárgult pettyes kacsokat, tényleg erős késztetést érez arra, hogy megidézzen valakit, mint ahogy eddig is tette útja során, viszont a szerzetesnek igaza van: kör nélkül öngyilkosság. Éppen ezért Arcán újra megjelenik a kedves mosoly, kezéről ennek kompenzálásaként a kékes ragyogás, hosszú, kék kígyóként tekeregnek vissza a földbe, visszaadva a világnak az elkért erőket.*
- Nem kell semmit tenned. Csupán kíváncsi voltam arra, hogy a madár szárnyak nélkül is ki akar-e ugrani a fészekből. *Lorew életcélja a madár, a szárny az idézőkör, a levegő pedig a felsőbb hatalom.* - Úgy látom, jártas vagy az idézésben. Esetleg te is ismered eme rejtelmes varázslatot? Én személy szerint legalább hatonként egyszer megidézem az életcélom, hogy beszélgessek vele, hogy megtudjam, mikor találkozhatok vele, hogy megtudjam, miért kellett elveszítenem a fiamat, és miért kellett elveszítenem a varázserőmet, majd újra visszaszereznem annak legkisebb töredékét, ha nem azért, hogy vele találkozhassak. Elvesztettem egyetlen gyermekem, és ott vesztem volna én is, ha nem ment meg. Megmentőm után kétségbeesetten keresgéltem, mígnem egy évezreddel ezelőtt íródott könyvben megtaláltam a titkát, azonban a könyv megfertőzött egy kórral, ami a mágusok körében évezredekkel ezelőtt pusztított. Kínok közt elvesztettem a varázserőm, és most annak tényleg a legkisebb töredékét képviselem. Lihanech Első Vízmágusa voltam, a legjobb mind közül, szinte végtelen hatalommal. A Szív útját jártam, mint mindenki más, most pedig az Elme útját járom, ahogy senki más. A Derengő Fa pedig némán hallgat a kérdéseimre, csak annyit mutat meg számomra, ami igazán szükséges ahhoz, hogy életben maradjak. Máskülönben nem látnál itt mást, csak nagy halom csontot és bőrt, egy életunt porhüvelyt. Hidd el, az én éltem sem móka és kacagás, a mosolyom mögé rejtem minden bánatom és kínom. A legjobb pajzs a világon. Légy kedves, nyitott mások felé, és hidd el, könnyebben megtalálod a válaszaid.
*Felpattan helyéről, majd az ominózus mosolyt megereszti a szerzetes felé, szemeiben azonban könny csillan. A szem a lélek tükre, s nem pedig a száj ez köztudott. Mégis mindenki kedves, vidám bácsinak titulálja őt, csak azért, mert mosolyog. Még soha senki nem látta meg őt igazán mosolya alatt, senki nem látta meg szemével a lelkét. ~Vakok mind...~*
- Lassan letelik a megadott idő, barátom. *mondja majd megropogtatja öreg ujjait.* - Nem tudom, mire készültök, vagy mit akartok ti tenni, de az, hogy újra találkoztam Argussal, az nem véletlen. Tudatlanul ugyan, de veletek tartok. Mondd, lennél oly' kedves és útközben felvilágosítasz arról, hogy milyen küldetésben veszek részt?
//Aktív képesség: Oszlatás//
*Ahogy a kékes derengés átjárja tenyereit, és az energia megmelengeti azokat az apró, pergamenszerűen elsárgult pettyes kacsokat, tényleg erős késztetést érez arra, hogy megidézzen valakit, mint ahogy eddig is tette útja során, viszont a szerzetesnek igaza van: kör nélkül öngyilkosság. Éppen ezért Arcán újra megjelenik a kedves mosoly, kezéről ennek kompenzálásaként a kékes ragyogás, hosszú, kék kígyóként tekeregnek vissza a földbe, visszaadva a világnak az elkért erőket.*
- Nem kell semmit tenned. Csupán kíváncsi voltam arra, hogy a madár szárnyak nélkül is ki akar-e ugrani a fészekből. *Lorew életcélja a madár, a szárny az idézőkör, a levegő pedig a felsőbb hatalom.* - Úgy látom, jártas vagy az idézésben. Esetleg te is ismered eme rejtelmes varázslatot? Én személy szerint legalább hatonként egyszer megidézem az életcélom, hogy beszélgessek vele, hogy megtudjam, mikor találkozhatok vele, hogy megtudjam, miért kellett elveszítenem a fiamat, és miért kellett elveszítenem a varázserőmet, majd újra visszaszereznem annak legkisebb töredékét, ha nem azért, hogy vele találkozhassak. Elvesztettem egyetlen gyermekem, és ott vesztem volna én is, ha nem ment meg. Megmentőm után kétségbeesetten keresgéltem, mígnem egy évezreddel ezelőtt íródott könyvben megtaláltam a titkát, azonban a könyv megfertőzött egy kórral, ami a mágusok körében évezredekkel ezelőtt pusztított. Kínok közt elvesztettem a varázserőm, és most annak tényleg a legkisebb töredékét képviselem. Lihanech Első Vízmágusa voltam, a legjobb mind közül, szinte végtelen hatalommal. A Szív útját jártam, mint mindenki más, most pedig az Elme útját járom, ahogy senki más. A Derengő Fa pedig némán hallgat a kérdéseimre, csak annyit mutat meg számomra, ami igazán szükséges ahhoz, hogy életben maradjak. Máskülönben nem látnál itt mást, csak nagy halom csontot és bőrt, egy életunt porhüvelyt. Hidd el, az én éltem sem móka és kacagás, a mosolyom mögé rejtem minden bánatom és kínom. A legjobb pajzs a világon. Légy kedves, nyitott mások felé, és hidd el, könnyebben megtalálod a válaszaid.
*Felpattan helyéről, majd az ominózus mosolyt megereszti a szerzetes felé, szemeiben azonban könny csillan. A szem a lélek tükre, s nem pedig a száj ez köztudott. Mégis mindenki kedves, vidám bácsinak titulálja őt, csak azért, mert mosolyog. Még soha senki nem látta meg őt igazán mosolya alatt, senki nem látta meg szemével a lelkét. ~Vakok mind...~*
- Lassan letelik a megadott idő, barátom. *mondja majd megropogtatja öreg ujjait.* - Nem tudom, mire készültök, vagy mit akartok ti tenni, de az, hogy újra találkoztam Argussal, az nem véletlen. Tudatlanul ugyan, de veletek tartok. Mondd, lennél oly' kedves és útközben felvilágosítasz arról, hogy milyen küldetésben veszek részt?
2603. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-24 15:14:48
Üzenet elküldve: 2015-06-24 15:14:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Valóban ennyire kell nekik, hogy még a tisztásra is követte a gnóm? Persze észrevétlenül, de Lorew ezt a trükköt is ismeri, mutasd meg a prédának, hogy bármikor meg tudnád ölni, de nem teszed, így nyerd el a bizalmát. Nem, ezeknek nem egy hulla kell, ezeknek valamiért egy egész, élő szerzetes kell, aki pedig jelen esetben Lorew lett. Megtisztelő szerep? Cseppet sem. Még ha valami istenségnek áldoznák is fel, az akkor is az erőltetett, mások által vezényelt dolog. Neki senki ne mutassa meg az entitást, melyet szolgálni fog, ő fogja megtalálni egyedül, a világegyetem az ő kalauza, nem egy halandó.*
- A létük *feleli a kérdésre, mielőtt a gnóm megválaszolhatná, és valóban, ő is hasonló véleményen van. Felsőbb erők léteznek, persze azok is, amelyeket Achrad említ, de valóban, Lorew ennél egy kicsit többre vágyik. Érti ő az idézés lényegét, nem tudja megcsinálni, a varázslatokhoz sosem volt érzéke, mintha csak egy apró kapocs belül nem engedné az elméjének ezen részét felnyílni.*
- Minden létezik *jegyzi meg a gnóm monológja végén* Most, vagy korábban, esetleg később, ebben, vagy egy másik világban. A gondolat talán fizikai erőként hat egy másik világban, talán isteniként, megteremti a lényt, vagy elhinti annak magvait, és évezredek múlva a lény élni fog. És a lény, mikor kiteljesedik erejében, és hatalmában, visszanyúl az időben, és felel a hívásra talán percekkel később, mint hogy kitalálta. Vagy talán percekkel korábban, talán magát táplálja azzal, hogy percekkel a gondolat előtt elülteti annak magvait a fejünkben, ki tudja? *a világnak számtalan hatalmas, és megmagyarázhatatlan titka van, halandók fel sem foghatják, de még csak meg sem próbálhatják értelmezni a nagyját, az ilyen vad gondolatmenetek is, a földtől legjobban elrugaszkodottak is pusztán a kirakós egy darabját alkothatják. Az összkép rendeltetésszerűen ismeretlen marad a halandók számára.*
- És vajon honnan tudja a madárfióka, hogy neki az égen van a helye? Csak mert ezt a látja a többiektől, képes lenne vakon követni őket? Az újszülött felsír, amiért erre a világra került, talán a madárfióka is. Talán van, amelyik látja, hogy jobb neki lent a földön. Elvégre az eget már ismerheti társai beszédéből, de a földet csak gy módon tapasztalhatja meg, és azt már senkinek nem mesélheti el. A kavicsot is felkaphatta volna a szél, ha az a sorsa, és én sosem találom meg itt, ha örökre a földön kell maradjon.
*A szem a lélek tükre, ez egy ismert bölcsesség, Lorew szeméből is ki lehet olvasni sok mindent, főleg abból, hogy alig-alig tartja a szemkontaktust, ezzel is tisztában van. Viszont nem, az utolsó mondattal sajnos nem érthet egyet, nem adhatja a sorsát egy halandó kezébe, ezzel önnön magát is megsértené, de ami még még rosszabb, a felsőbbrendű erőt magát, akivel neki rendeltetésszerűen találkoznia kell.*
- Azt nem én, vagy a szemem döntik el, hogy készen állok-e *jegyzi meg végül* Azt nálunk sokkal hatalmasabb erők. Akkor állok készen, ha találkozom azzal, akivel kell.
*Persze ezt sosem tudhatja biztosan, talán ez már megtörtént, talán még nem, talán soha nem is fog, viszont mikor a gnóm valóban varázslatra készül... Hát az őszintét megvallva először Lorew úgy érzi, hogy csak viccel. Mert hát tanult ember ilyen bolondságot nem követ el, a legalapvetőbb, amit mindenhol megtanítanak, hogy az idézés nem úgy működik, ahogyan azt az emberfia elképzeli. Nem pusztán néhány kántáló szó, meg mozdulat, és nyílik a kapu, az csak az öngyilkosság maga.*
- Ha csak még egy mozdulatot tesz, kénytelen leszek erővel megállítani *szavai komolyak, hiszen ha a gnóm saját magát veszélyeztetni akarja, ám legyen, de most Lorew is veszélybe kerülne* Mégis miféle őrültség akar ez lenni? Az idéző kör nélkül kaput nyitni a másik világba, és kiszólítani onnan valakit? Ha saját magát akarja ilyesminek kitenni, ám legyen, de amíg a közelemben próbálkozik ilyesmivel, és én nem vagyok idéző körön belül, addig meg fogom állítani, ha kell, fegyverrel.
*A sorsának megerőszakolása még csak-csak nem vonna maga után tőrt, de az életének ilyetén módon történő veszélyeztetését nem fogja annyiban hagyni. Ha minden kötél szakadna, és élete alkonyán úgy döntene, nincs más esélye megtalálni a felsőbb erőt, csak ha szólítja, azt akkor sem a kör nélkül tenné.*
*Valóban ennyire kell nekik, hogy még a tisztásra is követte a gnóm? Persze észrevétlenül, de Lorew ezt a trükköt is ismeri, mutasd meg a prédának, hogy bármikor meg tudnád ölni, de nem teszed, így nyerd el a bizalmát. Nem, ezeknek nem egy hulla kell, ezeknek valamiért egy egész, élő szerzetes kell, aki pedig jelen esetben Lorew lett. Megtisztelő szerep? Cseppet sem. Még ha valami istenségnek áldoznák is fel, az akkor is az erőltetett, mások által vezényelt dolog. Neki senki ne mutassa meg az entitást, melyet szolgálni fog, ő fogja megtalálni egyedül, a világegyetem az ő kalauza, nem egy halandó.*
- A létük *feleli a kérdésre, mielőtt a gnóm megválaszolhatná, és valóban, ő is hasonló véleményen van. Felsőbb erők léteznek, persze azok is, amelyeket Achrad említ, de valóban, Lorew ennél egy kicsit többre vágyik. Érti ő az idézés lényegét, nem tudja megcsinálni, a varázslatokhoz sosem volt érzéke, mintha csak egy apró kapocs belül nem engedné az elméjének ezen részét felnyílni.*
- Minden létezik *jegyzi meg a gnóm monológja végén* Most, vagy korábban, esetleg később, ebben, vagy egy másik világban. A gondolat talán fizikai erőként hat egy másik világban, talán isteniként, megteremti a lényt, vagy elhinti annak magvait, és évezredek múlva a lény élni fog. És a lény, mikor kiteljesedik erejében, és hatalmában, visszanyúl az időben, és felel a hívásra talán percekkel később, mint hogy kitalálta. Vagy talán percekkel korábban, talán magát táplálja azzal, hogy percekkel a gondolat előtt elülteti annak magvait a fejünkben, ki tudja? *a világnak számtalan hatalmas, és megmagyarázhatatlan titka van, halandók fel sem foghatják, de még csak meg sem próbálhatják értelmezni a nagyját, az ilyen vad gondolatmenetek is, a földtől legjobban elrugaszkodottak is pusztán a kirakós egy darabját alkothatják. Az összkép rendeltetésszerűen ismeretlen marad a halandók számára.*
- És vajon honnan tudja a madárfióka, hogy neki az égen van a helye? Csak mert ezt a látja a többiektől, képes lenne vakon követni őket? Az újszülött felsír, amiért erre a világra került, talán a madárfióka is. Talán van, amelyik látja, hogy jobb neki lent a földön. Elvégre az eget már ismerheti társai beszédéből, de a földet csak gy módon tapasztalhatja meg, és azt már senkinek nem mesélheti el. A kavicsot is felkaphatta volna a szél, ha az a sorsa, és én sosem találom meg itt, ha örökre a földön kell maradjon.
*A szem a lélek tükre, ez egy ismert bölcsesség, Lorew szeméből is ki lehet olvasni sok mindent, főleg abból, hogy alig-alig tartja a szemkontaktust, ezzel is tisztában van. Viszont nem, az utolsó mondattal sajnos nem érthet egyet, nem adhatja a sorsát egy halandó kezébe, ezzel önnön magát is megsértené, de ami még még rosszabb, a felsőbbrendű erőt magát, akivel neki rendeltetésszerűen találkoznia kell.*
- Azt nem én, vagy a szemem döntik el, hogy készen állok-e *jegyzi meg végül* Azt nálunk sokkal hatalmasabb erők. Akkor állok készen, ha találkozom azzal, akivel kell.
*Persze ezt sosem tudhatja biztosan, talán ez már megtörtént, talán még nem, talán soha nem is fog, viszont mikor a gnóm valóban varázslatra készül... Hát az őszintét megvallva először Lorew úgy érzi, hogy csak viccel. Mert hát tanult ember ilyen bolondságot nem követ el, a legalapvetőbb, amit mindenhol megtanítanak, hogy az idézés nem úgy működik, ahogyan azt az emberfia elképzeli. Nem pusztán néhány kántáló szó, meg mozdulat, és nyílik a kapu, az csak az öngyilkosság maga.*
- Ha csak még egy mozdulatot tesz, kénytelen leszek erővel megállítani *szavai komolyak, hiszen ha a gnóm saját magát veszélyeztetni akarja, ám legyen, de most Lorew is veszélybe kerülne* Mégis miféle őrültség akar ez lenni? Az idéző kör nélkül kaput nyitni a másik világba, és kiszólítani onnan valakit? Ha saját magát akarja ilyesminek kitenni, ám legyen, de amíg a közelemben próbálkozik ilyesmivel, és én nem vagyok idéző körön belül, addig meg fogom állítani, ha kell, fegyverrel.
*A sorsának megerőszakolása még csak-csak nem vonna maga után tőrt, de az életének ilyetén módon történő veszélyeztetését nem fogja annyiban hagyni. Ha minden kötél szakadna, és élete alkonyán úgy döntene, nincs más esélye megtalálni a felsőbb erőt, csak ha szólítja, azt akkor sem a kör nélkül tenné.*
2602. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:52:55
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:52:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*Mindig ez volt a városban a kedvenc része, még akkor is ha nem vezet onnan egyszerű út ide és kerülni kell az erdő vagy a folyó felől. A fák közül kilépve kényelmesen sétálgat a tisztás közepére, hogy a kis dombocska közelében leakassza hátáról táskáját, és kardjait megigazítva leheveredjen a fűbe. Egy kis kikapcsolódás a hosszú út előtt... Talán járt út helyett inkább mégis a járatlant választja, úgyis szeret a vadonban egyedül lenni, más irányba indul majd mint eredetileg tervezte. Egy bő fél órát elheverészik a fűben, csukott szemmel élvezve a nap simogató melegét és az időnként elé bekúszó felhőket. Már majdnem elalszik, ezért tápászkodik végre fel, és nagy hátizsákját ismét hátára vetve visszaindul az erdő felé.*
2601. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:36:47
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:36:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A gyéren megvilágított erdőből kilépve, szeméhez emeli a kezét. A hirtelen jött fényáradat egy pillanatra megvakítja. Túlságosan is hozzászokott már a sötétséghez. Ahogy lassan fokozatosan hozzászokik a fényhez, és visszanyeri látását, a napra emeli tekintetét.*
~Hiszen nem is reggel, hanem már jócskán délután van. Átaludtam egy egész napot. Szinte hihetetlen hogy a pihenésben is eltud fáradni az ember.~
*Szemeit körbehordozza a terülten. Elégedetten veszi tudomásul, hogy senki nincs itt rajta kívül. Talán itt egy picit akkor meg is pihen. Kinyújtóztatja legalább elgémberedett izmait. Nem valami kényelmes volt a fák gyökerei között aludni, de nem gondolta, hogy révedezése egymagában úgy üti ki, mintha egy furkósbottal jól fejbe kólintották volna. Kényelmesen lehuppan a földre, és hagyja, hogy egy picit átjárja a természet. Hátha sikerül legalább egy kicsit is emlékeztetnie arra, vajon milyen is lehet a nyugalom.*
~Hiszen nem is reggel, hanem már jócskán délután van. Átaludtam egy egész napot. Szinte hihetetlen hogy a pihenésben is eltud fáradni az ember.~
*Szemeit körbehordozza a terülten. Elégedetten veszi tudomásul, hogy senki nincs itt rajta kívül. Talán itt egy picit akkor meg is pihen. Kinyújtóztatja legalább elgémberedett izmait. Nem valami kényelmes volt a fák gyökerei között aludni, de nem gondolta, hogy révedezése egymagában úgy üti ki, mintha egy furkósbottal jól fejbe kólintották volna. Kényelmesen lehuppan a földre, és hagyja, hogy egy picit átjárja a természet. Hátha sikerül legalább egy kicsit is emlékeztetnie arra, vajon milyen is lehet a nyugalom.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9897-9916