Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:05:04
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:05:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Elyne Vrynn Worf//
*Nem ő lenne, ha erre most megmondaná az igazat, de egy őszinte válasz soha nem árt.*
-Csak a szívem...
*Majd kifújja lemondón a levegőt, mint aki többet már nem is tervez venni ezen a napon és néz a földre. Majd felemelvén a partnerére a figyelmét és persze elméjének élét, aki egy újabb kérdéssel akarja sarokba szorítani. Erre persze egy nagyon szép kioktatást improvizált.*
-Maga félreértett, ugyanis az én állításomnak fő irányvonala az otthon békességének elhagyásának fontossága és a gyakorlati tapasztalatszerzés szükségessége volt, nem pedig az, hogy ne legyen fedél a fejünk fölött és négy fal körülöttünk. Látszik, hogy nem figyel, csak csapong.
*Kacsint egyet, nagyjából eddig volt képes arra, hogy magázódjon és az arcára egy kis komolyságot vessen, a nyilvánvalóan önironikus megszólalás erejéig.*
-De most nyílt egy fogadó, amit még nem láttam, de hallottam róla, tehát ha nagyon négy fal közé akar kerülni...
*Egy ajánlat, amelyből még nem tudja, mennyire kerülne ki jól. A hely, ami újonnan került a látómezejébe nem éppen a város szebbik felén van és nem nélkülözi az örömlányokat sem a híresztelések szerint. Bár... lehet,hogy Elyne is megtalálná számára a megfelelő népet ott, sosem lehet tudni. Arra, hogy az ő meggyilkoltatása ilyen központi elem lett, egy lefekvéssel nyugtázza, így képletesen maga fölé engedve a nőt, ha az ül és lentről tekintve rá.*
-Az csak még csábítóbb, ha valami veszélyes is. A könnyűért nem érdemes halni sem.
*Majd hallgatja, ahogy a másik ecseteli az ellenszenvét a lovagiasságával szemben, de ő már nem igazán fülel, csak úgy elhussannak a füle mellett a szavak. Persze nagyjából érti, de a figyelme Elyne arcán pihen meg, néha le-levándorolva, majd amennyit megértett, abból a vázból fűz össze. Szemét belefúrja a másikéba, az ő ajkán egy pajkos mosoly, hangja kihívó. Kicsit megtámaszkodik, hogy felhúzza magát, közelebb kerülve a másik arcához.*
-És... hogy szeretnéd, hogy törődjek veled?
*Már egy ideje kerülgeti, igazából nem is tett nagy erőfeszítéseket, viszont ha most a másik nem akadályozza meg, akkor elmarja az ajkából azt, ami neki jár. Igazából már megbánta, ez túl gyors, de már nem visszakozik. Még nem is látta, hogy a másik elutasítaná, így ez legalább arra egy kiváló alkalom lesz. Ha meg mégsem, az még jobb.*
*Nem csak Zara volt, aki nagy forduláson ment keresztül, mire visszatért, egy más oldaláról ismerhette meg a Worfot és kénytelen azt hinni, hogy ez a valódija. Még nem adja fel, hogy valami érzelmet kicsikarjon a másikból a gyermek iránt, de láthatóan reménytelen minden próbálkozása, egyszerűen a másik ennyire kegyetlen. Vagy csak lehet, hogy ő kötődött túlságosan gyorsan hozzá a gyerek illúziójához, pedig egyáltalán nincs szándékában még az ilyesmi. De ha lenne, akkor ő biztos, hogy megadna mindent, amit magának nélkülöznie kellett. Az meg nagyjából minden. Végtelen szomorúsággal löki oda a kölköt Elynehez, persze nem a kezébe, még is csak egy csizma, amiben talán mérföldeket is járhatott, de szorosan hozzá, majd a lemondás minden fájdalmával küszködve szűri ki a száján a szavakat. Még az is lehet, hogy elsírja magát a semmin, de az lehet, hogy kiakasztaná a másikat és annyira még ő sem jó színész.*
-Akkor vesd az éhes kutyák közé, de hadd ne kelljen végignéznem, ahogy meghal a szívtelenséged által.
*Nem ő lenne, ha erre most megmondaná az igazat, de egy őszinte válasz soha nem árt.*
-Csak a szívem...
*Majd kifújja lemondón a levegőt, mint aki többet már nem is tervez venni ezen a napon és néz a földre. Majd felemelvén a partnerére a figyelmét és persze elméjének élét, aki egy újabb kérdéssel akarja sarokba szorítani. Erre persze egy nagyon szép kioktatást improvizált.*
-Maga félreértett, ugyanis az én állításomnak fő irányvonala az otthon békességének elhagyásának fontossága és a gyakorlati tapasztalatszerzés szükségessége volt, nem pedig az, hogy ne legyen fedél a fejünk fölött és négy fal körülöttünk. Látszik, hogy nem figyel, csak csapong.
*Kacsint egyet, nagyjából eddig volt képes arra, hogy magázódjon és az arcára egy kis komolyságot vessen, a nyilvánvalóan önironikus megszólalás erejéig.*
-De most nyílt egy fogadó, amit még nem láttam, de hallottam róla, tehát ha nagyon négy fal közé akar kerülni...
*Egy ajánlat, amelyből még nem tudja, mennyire kerülne ki jól. A hely, ami újonnan került a látómezejébe nem éppen a város szebbik felén van és nem nélkülözi az örömlányokat sem a híresztelések szerint. Bár... lehet,hogy Elyne is megtalálná számára a megfelelő népet ott, sosem lehet tudni. Arra, hogy az ő meggyilkoltatása ilyen központi elem lett, egy lefekvéssel nyugtázza, így képletesen maga fölé engedve a nőt, ha az ül és lentről tekintve rá.*
-Az csak még csábítóbb, ha valami veszélyes is. A könnyűért nem érdemes halni sem.
*Majd hallgatja, ahogy a másik ecseteli az ellenszenvét a lovagiasságával szemben, de ő már nem igazán fülel, csak úgy elhussannak a füle mellett a szavak. Persze nagyjából érti, de a figyelme Elyne arcán pihen meg, néha le-levándorolva, majd amennyit megértett, abból a vázból fűz össze. Szemét belefúrja a másikéba, az ő ajkán egy pajkos mosoly, hangja kihívó. Kicsit megtámaszkodik, hogy felhúzza magát, közelebb kerülve a másik arcához.*
-És... hogy szeretnéd, hogy törődjek veled?
*Már egy ideje kerülgeti, igazából nem is tett nagy erőfeszítéseket, viszont ha most a másik nem akadályozza meg, akkor elmarja az ajkából azt, ami neki jár. Igazából már megbánta, ez túl gyors, de már nem visszakozik. Még nem is látta, hogy a másik elutasítaná, így ez legalább arra egy kiváló alkalom lesz. Ha meg mégsem, az még jobb.*
*Nem csak Zara volt, aki nagy forduláson ment keresztül, mire visszatért, egy más oldaláról ismerhette meg a Worfot és kénytelen azt hinni, hogy ez a valódija. Még nem adja fel, hogy valami érzelmet kicsikarjon a másikból a gyermek iránt, de láthatóan reménytelen minden próbálkozása, egyszerűen a másik ennyire kegyetlen. Vagy csak lehet, hogy ő kötődött túlságosan gyorsan hozzá a gyerek illúziójához, pedig egyáltalán nincs szándékában még az ilyesmi. De ha lenne, akkor ő biztos, hogy megadna mindent, amit magának nélkülöznie kellett. Az meg nagyjából minden. Végtelen szomorúsággal löki oda a kölköt Elynehez, persze nem a kezébe, még is csak egy csizma, amiben talán mérföldeket is járhatott, de szorosan hozzá, majd a lemondás minden fájdalmával küszködve szűri ki a száján a szavakat. Még az is lehet, hogy elsírja magát a semmin, de az lehet, hogy kiakasztaná a másikat és annyira még ő sem jó színész.*
-Akkor vesd az éhes kutyák közé, de hadd ne kelljen végignéznem, ahogy meghal a szívtelenséged által.
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:00:29
Üzenet elküldve: 2015-07-15 22:00:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Megkönnyebbülten sóhajt, hogy Rendoll legalább szóban nem forszírozza tovább az ő fehérneműjének az ügyét. Annyira kínos kitárgyalni az ilyesmit egy gyakorlatilag még vadidegen férfival.*
~Egyáltalán az is milyen már, hogy ha már egyszer észrevette, hogy mivel kötöttem be, nem tudta róla befogni a száját? Hát de mégis mivel kötöztem volna be? Lapulevéllel?~
*Lia pirul, mert zavarban van, de fele ennyire se érezné magát kínban, ha nem esett volna meg az a csók, vagy ha legalább Rendoll nem lenne annyira jóképű, amennyire az, vagy ha például törpe lenne. Igen, törpe. Mert biztos, ami biztos, az egy olyan faj, melynek férfi tagjai nem veszélyesek ebből a szempontból, legalábbis Liára nem azok, tekintve azt az apró tényt, hogy ő viszont nem törpe.*
– Az mindenképpen jó lenne, ha legalább még ma pihennél vele *feleli teljesen komolyan, és a férfira néz, aztán gyengéden elmosolyodik.
De a mosolya elenyészi a férfi válaszát hallva.
Nem tudja nem észrevenni a szomorúságát. Szívesen kérdezne, de tudja semmi joga ahhoz, hogy faggassa a másikat, így csak egy érintést kockáztat meg, valamit, amivel kifejezheti az együttérzését, egy apró kis simítást a férfi kezén.
Finom aligérintés, épp csak arra jó, hogy a másik érthesse, hogy felfogta a szavak jelentését.*
~Nem arról van itt szó, hogy sose volt senki, hanem arról, hogy volt, de már nincs, és nem azért, mert hűtlenül elpártolt volna tőle. Nem úgy, mint tőlem. Bárcsak tudnám, melyikünk a szerencsésebb! De talán én, még mindig inkább én.~
*Lia épp ezért nem érti a férfi pillantását.*
~Bár talán már régebben volt. Ehnora.~
*Halkan sóhajt, próbál nyugodt maradni, a kérdését is laza kis elterelésnek szánja.
Aztán persze nem jön be a számítása, mert a férfi válasza rendesen kibillenti a nyugalmából és az egyensúlyából is, szó szerint, mert guggoltából, ahogy épp pakol, bizony a fenekére tottyan.*
– Nem kéne ilyeneket mondanod *dünnyögi*, nagyon nem.
~Így is épp elég nehéz a közelében lennem, és úgy tennem, mintha semmi sem történt volna, mintha a csókja nem lett volna édes, mintha vissza se csókolt volna. Mintha én nem csókoltam volna meg! Mit tettem?!~
*Megkönnyebbülten sóhajt, hogy Rendoll legalább szóban nem forszírozza tovább az ő fehérneműjének az ügyét. Annyira kínos kitárgyalni az ilyesmit egy gyakorlatilag még vadidegen férfival.*
~Egyáltalán az is milyen már, hogy ha már egyszer észrevette, hogy mivel kötöttem be, nem tudta róla befogni a száját? Hát de mégis mivel kötöztem volna be? Lapulevéllel?~
*Lia pirul, mert zavarban van, de fele ennyire se érezné magát kínban, ha nem esett volna meg az a csók, vagy ha legalább Rendoll nem lenne annyira jóképű, amennyire az, vagy ha például törpe lenne. Igen, törpe. Mert biztos, ami biztos, az egy olyan faj, melynek férfi tagjai nem veszélyesek ebből a szempontból, legalábbis Liára nem azok, tekintve azt az apró tényt, hogy ő viszont nem törpe.*
– Az mindenképpen jó lenne, ha legalább még ma pihennél vele *feleli teljesen komolyan, és a férfira néz, aztán gyengéden elmosolyodik.
De a mosolya elenyészi a férfi válaszát hallva.
Nem tudja nem észrevenni a szomorúságát. Szívesen kérdezne, de tudja semmi joga ahhoz, hogy faggassa a másikat, így csak egy érintést kockáztat meg, valamit, amivel kifejezheti az együttérzését, egy apró kis simítást a férfi kezén.
Finom aligérintés, épp csak arra jó, hogy a másik érthesse, hogy felfogta a szavak jelentését.*
~Nem arról van itt szó, hogy sose volt senki, hanem arról, hogy volt, de már nincs, és nem azért, mert hűtlenül elpártolt volna tőle. Nem úgy, mint tőlem. Bárcsak tudnám, melyikünk a szerencsésebb! De talán én, még mindig inkább én.~
*Lia épp ezért nem érti a férfi pillantását.*
~Bár talán már régebben volt. Ehnora.~
*Halkan sóhajt, próbál nyugodt maradni, a kérdését is laza kis elterelésnek szánja.
Aztán persze nem jön be a számítása, mert a férfi válasza rendesen kibillenti a nyugalmából és az egyensúlyából is, szó szerint, mert guggoltából, ahogy épp pakol, bizony a fenekére tottyan.*
– Nem kéne ilyeneket mondanod *dünnyögi*, nagyon nem.
~Így is épp elég nehéz a közelében lennem, és úgy tennem, mintha semmi sem történt volna, mintha a csókja nem lett volna édes, mintha vissza se csókolt volna. Mintha én nem csókoltam volna meg! Mit tettem?!~
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:57:16
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:57:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*Bólint egyet a beleegyezésre nem akarta, hogy a lány alsóruha nélkül maradjon és meg is akarja hálálni neki a segítséget, de hölgyről van szó és csak úgy felajánlani neki néhány aranyat a jóságáért ez nem csak, hogy nem illendő, de Liára nézve egyenesen bántó lehetne ezt rögtön érzi. Ő nem olyan, mint egy átlagos valaki, nem, ő megáll, ha egy sebesültet lát és bekötözi a sebét a saját ruhájával is, ha kell.*
~Olyan kedvesen pirul. Annyira emlékeztet rá. A jó szíve és a kedvessége pont olyan, mint ő volt.~
*Úgy dönt nagyon jól fogja megfizetni azt az alsó ruhát, amivel tartozik. lány kedves gúnyolódó hangjára megadóan mosolyodik el.*
-Igazad van, úgy tűnik egy ideig ezzel nem fogok pattogni.
*Nézi a kedves pakolászó lányt, aki felől jön az egy szavas kérdés, ami mindent elmond arról mi maradt neki, ami számára kedves.*
-Senki...
*Ismételi meg a lány után halkan és szívét összeszorítja megint az űr a lelkében. Szívesen ölelné most magához, hogy vigasztalódjon. A kedves hűs ajkak biztosan enyhítenék ezt a fájdalmat, de nem teheti csak néz maga elé szomorúan és üresen, aztán újra a lányra emeli a pillantását uralkodv az őt kísértő bánaton.*
~Tehát holnap rendben.~
*Ahogy elnézi megint a lányt az észreveszi pillantását, de mikor kérdez, akkor sem tudja a szemét levenni róla és továbbra is őt nézve válaszol.*
-Nem... nem vagy maszatos.
*Nevet fel halkan*
-Gyönyörű vagy... .
*Későn harap a nyelvére, hogy ne mondja ki a fejében elhangzó mondatot. Csak a másik felét tudja bent tartani.*
~... pont olyan gyönyörű, mint ő!~
*Bólint egyet a beleegyezésre nem akarta, hogy a lány alsóruha nélkül maradjon és meg is akarja hálálni neki a segítséget, de hölgyről van szó és csak úgy felajánlani neki néhány aranyat a jóságáért ez nem csak, hogy nem illendő, de Liára nézve egyenesen bántó lehetne ezt rögtön érzi. Ő nem olyan, mint egy átlagos valaki, nem, ő megáll, ha egy sebesültet lát és bekötözi a sebét a saját ruhájával is, ha kell.*
~Olyan kedvesen pirul. Annyira emlékeztet rá. A jó szíve és a kedvessége pont olyan, mint ő volt.~
*Úgy dönt nagyon jól fogja megfizetni azt az alsó ruhát, amivel tartozik. lány kedves gúnyolódó hangjára megadóan mosolyodik el.*
-Igazad van, úgy tűnik egy ideig ezzel nem fogok pattogni.
*Nézi a kedves pakolászó lányt, aki felől jön az egy szavas kérdés, ami mindent elmond arról mi maradt neki, ami számára kedves.*
-Senki...
*Ismételi meg a lány után halkan és szívét összeszorítja megint az űr a lelkében. Szívesen ölelné most magához, hogy vigasztalódjon. A kedves hűs ajkak biztosan enyhítenék ezt a fájdalmat, de nem teheti csak néz maga elé szomorúan és üresen, aztán újra a lányra emeli a pillantását uralkodv az őt kísértő bánaton.*
~Tehát holnap rendben.~
*Ahogy elnézi megint a lányt az észreveszi pillantását, de mikor kérdez, akkor sem tudja a szemét levenni róla és továbbra is őt nézve válaszol.*
-Nem... nem vagy maszatos.
*Nevet fel halkan*
-Gyönyörű vagy... .
*Későn harap a nyelvére, hogy ne mondja ki a fejében elhangzó mondatot. Csak a másik felét tudja bent tartani.*
~... pont olyan gyönyörű, mint ő!~
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:52:52
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:52:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Halkan, beleegyezően sóhajt.*
- Ám legyen, majd megmondom, hogy nagyjából mennyibe kerül az ilyesmi.
*Lia tudja persze, hogy akár csillagászati ára is lehet egy darabnak, ha az, mondjuk, nyersselyemből van, aranyszállal hímezve, de az övé csak sima vászon volt, annak sem új. Igaz a pótlásánál újat kell majd vennie, de annyira nem lehet drága egy alsóing. Pár arany mindössze, és ha a férfi ragaszkodik hozzá, ám legyen. Bár tőle egyébként nem akart pénzt kérni.*
~Persze a városban már muszáj lesz valamennyit felszámítanom, mert meg kell élni valahogyan. Kötve hiszem, hogy itt is belemennének a cserekereskedelembe.~
*Lia hálás, mikor nem esik újabb szó az alsóneműjéről, sőt, majd hogy nem megkönnyebbül.
Ugyanakkor észreveszi, hogy Rendoll őt nézi, elgondolkodva, talán fürkészve is, valahogy úgy, mintha valamiféle döntésre akarna jutni. A lány bizony nagyon kíváncsi lenne most a férfi gondolataira.*
– Igen, jobb lesz úgy *ért egyet.* Igen, Gebe. Ez a név jutott először eszembe *néz a sötétbarna, csillagos homlokú lóra*, de úgy tűnik, ő nem bánja, rögtön az első pillanattól hallgatott rá. Egyébként nagyon bátor ló ám. A támadás alatt is végig nyugton és csendben állt. Nagyon okos.
*Lia újra gebére néz, aki bár láthatóan valóban okos szemekkel méregeti a lány új ismerősét, de egészében nézve elsőre talán nem épp tetszetős küllemű, van benne valami aránytalanság, jól látszik, hogy több lófajta vére kereszteződött benne. Ennek ellenére láthatóan erős, képes akár egy páncélos lovagot is a csatába repíteni, dacára annak, hogy jelen pillanatban nagyon is ártatlan pofával nyúl egy szál lóhere után.*
– Nem-e? Mert úgy tervezed, hogy felpattansz a sebesült comboddal és elindulsz rőzsét gyűjteni? *kérdezi finom gúnnyal és nem is enyhe rosszallással a hangjában, miközben felvont szemöldökkel néz Rendollra.* Ha netán így lenne, sürgősen felejtsd is el! Nem azért dolgoztam, hogy tönkretedd a munkámat! *bök állával az alsóingből hevenyészett kötés felé.*
~Férfiak!~
*Már épp pakolna, hogy valami rendet tegyen a motyója között, de a férfi következő mondatára megdermed.*
– Senki?
~És Ehnora?~
*Lassan fordul Rendoll felé, de még épp kiszúrja a kék szempárban a szomorúságot. A szeme sarkából nézi hát a férfit, miközben lassan elrakja a gyógyításhoz használt eszközeit.*
– Holnap *erősíti meg a döntést.* Ma csak pihenj, és ne nagyon mozogj! Majd holnap lóra szállunk.
*Hiszen egyértelmű, hogy Lia nem hagyja itt magára, sebesült lábbal, ló nélkül.*
~Azzal halálra ítélném.~
*Észreveszi, hogy a szőke nézi, halvány pírt von az arcára az a tekintet.*
– Mi az? Maszatos vagyok?
*Halkan, beleegyezően sóhajt.*
- Ám legyen, majd megmondom, hogy nagyjából mennyibe kerül az ilyesmi.
*Lia tudja persze, hogy akár csillagászati ára is lehet egy darabnak, ha az, mondjuk, nyersselyemből van, aranyszállal hímezve, de az övé csak sima vászon volt, annak sem új. Igaz a pótlásánál újat kell majd vennie, de annyira nem lehet drága egy alsóing. Pár arany mindössze, és ha a férfi ragaszkodik hozzá, ám legyen. Bár tőle egyébként nem akart pénzt kérni.*
~Persze a városban már muszáj lesz valamennyit felszámítanom, mert meg kell élni valahogyan. Kötve hiszem, hogy itt is belemennének a cserekereskedelembe.~
*Lia hálás, mikor nem esik újabb szó az alsóneműjéről, sőt, majd hogy nem megkönnyebbül.
Ugyanakkor észreveszi, hogy Rendoll őt nézi, elgondolkodva, talán fürkészve is, valahogy úgy, mintha valamiféle döntésre akarna jutni. A lány bizony nagyon kíváncsi lenne most a férfi gondolataira.*
– Igen, jobb lesz úgy *ért egyet.* Igen, Gebe. Ez a név jutott először eszembe *néz a sötétbarna, csillagos homlokú lóra*, de úgy tűnik, ő nem bánja, rögtön az első pillanattól hallgatott rá. Egyébként nagyon bátor ló ám. A támadás alatt is végig nyugton és csendben állt. Nagyon okos.
*Lia újra gebére néz, aki bár láthatóan valóban okos szemekkel méregeti a lány új ismerősét, de egészében nézve elsőre talán nem épp tetszetős küllemű, van benne valami aránytalanság, jól látszik, hogy több lófajta vére kereszteződött benne. Ennek ellenére láthatóan erős, képes akár egy páncélos lovagot is a csatába repíteni, dacára annak, hogy jelen pillanatban nagyon is ártatlan pofával nyúl egy szál lóhere után.*
– Nem-e? Mert úgy tervezed, hogy felpattansz a sebesült comboddal és elindulsz rőzsét gyűjteni? *kérdezi finom gúnnyal és nem is enyhe rosszallással a hangjában, miközben felvont szemöldökkel néz Rendollra.* Ha netán így lenne, sürgősen felejtsd is el! Nem azért dolgoztam, hogy tönkretedd a munkámat! *bök állával az alsóingből hevenyészett kötés felé.*
~Férfiak!~
*Már épp pakolna, hogy valami rendet tegyen a motyója között, de a férfi következő mondatára megdermed.*
– Senki?
~És Ehnora?~
*Lassan fordul Rendoll felé, de még épp kiszúrja a kék szempárban a szomorúságot. A szeme sarkából nézi hát a férfit, miközben lassan elrakja a gyógyításhoz használt eszközeit.*
– Holnap *erősíti meg a döntést.* Ma csak pihenj, és ne nagyon mozogj! Majd holnap lóra szállunk.
*Hiszen egyértelmű, hogy Lia nem hagyja itt magára, sebesült lábbal, ló nélkül.*
~Azzal halálra ítélném.~
*Észreveszi, hogy a szőke nézi, halvány pírt von az arcára az a tekintet.*
– Mi az? Maszatos vagyok?
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:50:55
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:50:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*Muszáj mosolyognia, ahogy látja a lány pipacs piros arcát, mikor a ruhadarabról esik szó.*
~Nagyon bájos, ahogy így pirul. Kedves nő az biztos és vitathatatlanul szép.~
-Nem kell megmagyaráznod, értem csak ez volt kéznél, de ragaszkodom a pótláshoz, ha nem velem veszed meg hát nem, de az árát odaadom, akár illendő akár nem. Különben én érezném rosszul magam miatta. Kérlek engedd meg.
*Nem akarja még jobban zavarba hozni Liát, így elszakad az alsónemű témától. Ami a fejében jár, ahogy a piruló arcot nézi még mindig a csók.*
~Vajon őt csókoltam? Övé volt a hűs édes ajak, amit ízleltem a láztól sújtva?~
*Nem tudja, hogyan hozhatná szóba a dolgot, pedig szeretne bocsánatot kérni és elmondani, hogy valaki másnak hitte különben eszébe sem jutott volna. Elnézve a lányt és hallgatva, azért megfordul a fejében, hogy igazat mondott volna e, ha ezt mondja. Olyan rég érintette asszonyát már szinte el is felejtette az érzést és Lia annyira hasonlít. Be kell ismernie nem teljesen igaz, hogyha ilyen közel kerül hozzá nem tette volna meg láz nélkül is ugyanezt.*
-Akkor jobb, ha maradunk még. Gebe?
*Néz a lóra, mert egy kicsit különösnek találja a nevet. Megnyugszik, mert a lánynak igaza van. Jobb, ha itt maradnak, mert ebben az állapotban nem biztos, hogy kibírná az utat.Kicsit próbálja mozdítani a lábát, de az erősen fáj még.*
-Nem csinálhatsz mindent egyedül és az éjszaka nem veszélytelen itt a tisztáson. Talán jobb lenne, ha te mégis a város felé indulnál. Ha eddig is viaskodtál azokkal a különös teremtényekkel el lehetsz már fáradva mostanra.
*A macskaszerű lényeken meglepődött kissé, bár harapását is egy eléggé fura teremtmény okozta. Ezek az erdők híresen veszélyesek, így nem árt felkészülni mindenre.*
-Egyébként nem vár senki sehol.
*Mondja halkan és tekintetébe megint a fásultság ver tanyát. Valóban senkije sincs aki aggódna érte, vagy ápolná, ahogy Lia tette. Valahogy úgy érzi, bár eredetileg ő mondta a lánynak, de nem akarná, hogy eltűnjön a szeme elől. Olyannyira hasonlít szeretett nőére, hogy nem tud tőle mindjárt megválni még, ha a lovagiasság megkövetelné is nem akarja még elengedni.*
-Azért, mindent egybe vetve azt hiszem jó ötlet. Több esélyem lesz holnap. Köszönöm Lia nagylelkű vagy, amiért így törődsz velem, pedig nem is ismersz engem.
*Tekintetével simítja meg a lány arcát megint.*
~Maradj velem Lia... ~
*Muszáj mosolyognia, ahogy látja a lány pipacs piros arcát, mikor a ruhadarabról esik szó.*
~Nagyon bájos, ahogy így pirul. Kedves nő az biztos és vitathatatlanul szép.~
-Nem kell megmagyaráznod, értem csak ez volt kéznél, de ragaszkodom a pótláshoz, ha nem velem veszed meg hát nem, de az árát odaadom, akár illendő akár nem. Különben én érezném rosszul magam miatta. Kérlek engedd meg.
*Nem akarja még jobban zavarba hozni Liát, így elszakad az alsónemű témától. Ami a fejében jár, ahogy a piruló arcot nézi még mindig a csók.*
~Vajon őt csókoltam? Övé volt a hűs édes ajak, amit ízleltem a láztól sújtva?~
*Nem tudja, hogyan hozhatná szóba a dolgot, pedig szeretne bocsánatot kérni és elmondani, hogy valaki másnak hitte különben eszébe sem jutott volna. Elnézve a lányt és hallgatva, azért megfordul a fejében, hogy igazat mondott volna e, ha ezt mondja. Olyan rég érintette asszonyát már szinte el is felejtette az érzést és Lia annyira hasonlít. Be kell ismernie nem teljesen igaz, hogyha ilyen közel kerül hozzá nem tette volna meg láz nélkül is ugyanezt.*
-Akkor jobb, ha maradunk még. Gebe?
*Néz a lóra, mert egy kicsit különösnek találja a nevet. Megnyugszik, mert a lánynak igaza van. Jobb, ha itt maradnak, mert ebben az állapotban nem biztos, hogy kibírná az utat.Kicsit próbálja mozdítani a lábát, de az erősen fáj még.*
-Nem csinálhatsz mindent egyedül és az éjszaka nem veszélytelen itt a tisztáson. Talán jobb lenne, ha te mégis a város felé indulnál. Ha eddig is viaskodtál azokkal a különös teremtényekkel el lehetsz már fáradva mostanra.
*A macskaszerű lényeken meglepődött kissé, bár harapását is egy eléggé fura teremtmény okozta. Ezek az erdők híresen veszélyesek, így nem árt felkészülni mindenre.*
-Egyébként nem vár senki sehol.
*Mondja halkan és tekintetébe megint a fásultság ver tanyát. Valóban senkije sincs aki aggódna érte, vagy ápolná, ahogy Lia tette. Valahogy úgy érzi, bár eredetileg ő mondta a lánynak, de nem akarná, hogy eltűnjön a szeme elől. Olyannyira hasonlít szeretett nőére, hogy nem tud tőle mindjárt megválni még, ha a lovagiasság megkövetelné is nem akarja még elengedni.*
-Azért, mindent egybe vetve azt hiszem jó ötlet. Több esélyem lesz holnap. Köszönöm Lia nagylelkű vagy, amiért így törődsz velem, pedig nem is ismersz engem.
*Tekintetével simítja meg a lány arcát megint.*
~Maradj velem Lia... ~
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:45:52
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:45:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Lia valóban igyekszik mindent megtenni, sőt még egy picit többet is, hogy csökkentse mély bűntudatát a csók miatt. Nem mintha rossz lett volna, sőt!*
~Mert ha rossz lett volna, gusztustalan, vagy csak egyszerűen taszító, akkor nem lenne bűntudatom. Akkor elkönyvelném áldozatnak, vagy valami hasonló. Hiszen az ember mindig mentegeti magát, menekül a hibái, meg a lelkifurdalása elől. De nekem nincs hova menekülnöm. Magam elől nem futhatok. Mert az a csók édes volt és finom. És így úgy érzem, megraboltam ezt a férfit, meg azt az ismeretlen nőt. Hiszen neki szánta, őt látta lázálmában, nem engem.~
*Figyelmesen hallgatja Rendoll történetét, majd aprót bólint.*
- Élnek különös lények ebben az erdőben, az már bizonyos, pár napja, mikor még egy kisebb társasággal voltam, minket is megtámadtak, azok nagyon fura macskaszerű lények voltak, mintha félig macskák, félig emberek lennének, és értelmesnek tűntek. De sajnos a harcot nem lehetett elkerülni.
*Halkan sóhajt, nem épp a legkedvesebb emlékeiről van szó.*
- Igaz, mi segítséget is kaptunk.
*Aztán csak megcsóválja a fejét.*
- Be volt kötve a combod, gondolom magadnak csináltad, a vérzést el is állítottad, ámde a fertőzés gondot okozhatott volna, szerencsére az Észak reménye nagyon jól hat, meg a Fehér Quartan is.
*Lia hangjából hallatszik, hogy ennek ő maga is nagyon örül, kedvesen elmosolyodik.
De csak azért, hogy a következő kérdésre az arcára dermedjen a mosoly, és pipacsvörösre piruljon.*
- Nem számít mivel! *kezd azonnal tiltakozni, de látja, hogy már minden hiába, elkésett, Rendoll minden valószínűség szerint felismeri a női ruhadarabot és a rendeltetésével is bizonnyal tisztában van.*
- Nem volt más kéznél, ami elég nagy lett volna *fejezi hát be sután, miközben még pirul.*
- Pótolni? Ezt? Az nagyon nem lenne illendő. Nem fogadhatom el! Nem szabad!
~Jajegek! Hát nem vehet nekem fehérneműt! Milyen lenne az már? Nem is ismer, és alsóinget venne?~
*Lia érzi, hogy most már valósággal lobot vet az arca.
A zavarát csak az enyhíti kicsit, hogy a férfi nem folytatja a témát, hanem inkább felel a kérdésére.*
~Ha egyedül volt, az jó, nem lesz több sebesült, vagy eltűnt, esetleg elhalálozott társ. Mindenképpen könnyebb most.~
- Nem, az nem volt gond, ráérek, igazán. Arthenior felé tartok, de nem kell időre ott lennem sehol, ha egy-két nappal később érek oda sem baj. És való igaz, Gebe jó ló, segít majd, illetve elvisz ő kettőnket is, de hacsak nem vár valaki ~mondjuk Ehnora~, akkor azt javasolnám, maradjunk még itt a tisztáson, félek, ha most próbálnál lóra ülni újra felnyílnának a sebeid. Az meg kinek használna, ha félholtan vinnélek be a városba?
*Bár zavarba ejtő számára kettesben maradni a férfival, és a tisztás is veszélyes lehet napszállta után, ugyanakkor az csak lehetőség, míg az majdnem bizonyosság, hogy a lovaglás jelenleg sokat árthatna a férfi sebeinek.*
- Éjszakára gyújthatnánk tüzet, és holnap már nagyobb esélye lenne annak, hogy nem nyílnak fel a sebeid.
*Lia Rendoll kék szemeibe néz, komolyan, gyengéden, aggódva.*
~Nem azért gyógyítottam, hogy most elveszítsem.~
*Lia valóban igyekszik mindent megtenni, sőt még egy picit többet is, hogy csökkentse mély bűntudatát a csók miatt. Nem mintha rossz lett volna, sőt!*
~Mert ha rossz lett volna, gusztustalan, vagy csak egyszerűen taszító, akkor nem lenne bűntudatom. Akkor elkönyvelném áldozatnak, vagy valami hasonló. Hiszen az ember mindig mentegeti magát, menekül a hibái, meg a lelkifurdalása elől. De nekem nincs hova menekülnöm. Magam elől nem futhatok. Mert az a csók édes volt és finom. És így úgy érzem, megraboltam ezt a férfit, meg azt az ismeretlen nőt. Hiszen neki szánta, őt látta lázálmában, nem engem.~
*Figyelmesen hallgatja Rendoll történetét, majd aprót bólint.*
- Élnek különös lények ebben az erdőben, az már bizonyos, pár napja, mikor még egy kisebb társasággal voltam, minket is megtámadtak, azok nagyon fura macskaszerű lények voltak, mintha félig macskák, félig emberek lennének, és értelmesnek tűntek. De sajnos a harcot nem lehetett elkerülni.
*Halkan sóhajt, nem épp a legkedvesebb emlékeiről van szó.*
- Igaz, mi segítséget is kaptunk.
*Aztán csak megcsóválja a fejét.*
- Be volt kötve a combod, gondolom magadnak csináltad, a vérzést el is állítottad, ámde a fertőzés gondot okozhatott volna, szerencsére az Észak reménye nagyon jól hat, meg a Fehér Quartan is.
*Lia hangjából hallatszik, hogy ennek ő maga is nagyon örül, kedvesen elmosolyodik.
De csak azért, hogy a következő kérdésre az arcára dermedjen a mosoly, és pipacsvörösre piruljon.*
- Nem számít mivel! *kezd azonnal tiltakozni, de látja, hogy már minden hiába, elkésett, Rendoll minden valószínűség szerint felismeri a női ruhadarabot és a rendeltetésével is bizonnyal tisztában van.*
- Nem volt más kéznél, ami elég nagy lett volna *fejezi hát be sután, miközben még pirul.*
- Pótolni? Ezt? Az nagyon nem lenne illendő. Nem fogadhatom el! Nem szabad!
~Jajegek! Hát nem vehet nekem fehérneműt! Milyen lenne az már? Nem is ismer, és alsóinget venne?~
*Lia érzi, hogy most már valósággal lobot vet az arca.
A zavarát csak az enyhíti kicsit, hogy a férfi nem folytatja a témát, hanem inkább felel a kérdésére.*
~Ha egyedül volt, az jó, nem lesz több sebesült, vagy eltűnt, esetleg elhalálozott társ. Mindenképpen könnyebb most.~
- Nem, az nem volt gond, ráérek, igazán. Arthenior felé tartok, de nem kell időre ott lennem sehol, ha egy-két nappal később érek oda sem baj. És való igaz, Gebe jó ló, segít majd, illetve elvisz ő kettőnket is, de hacsak nem vár valaki ~mondjuk Ehnora~, akkor azt javasolnám, maradjunk még itt a tisztáson, félek, ha most próbálnál lóra ülni újra felnyílnának a sebeid. Az meg kinek használna, ha félholtan vinnélek be a városba?
*Bár zavarba ejtő számára kettesben maradni a férfival, és a tisztás is veszélyes lehet napszállta után, ugyanakkor az csak lehetőség, míg az majdnem bizonyosság, hogy a lovaglás jelenleg sokat árthatna a férfi sebeinek.*
- Éjszakára gyújthatnánk tüzet, és holnap már nagyobb esélye lenne annak, hogy nem nyílnak fel a sebeid.
*Lia Rendoll kék szemeibe néz, komolyan, gyengéden, aggódva.*
~Nem azért gyógyítottam, hogy most elveszítsem.~
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:42:37
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:42:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*Az ivás után sokkal jobban érzi magát. Nem tudja nem észrevenni milyen gondoskodó és gyengéd az a kéz, amelyik a tarkójánál támasztja, majd a homlokát nézi. Önkéntelenül is elmosolyodik, emlékezteti valakire, mégis ez a lány élő és elven, itt van előtte megfogható valójában és pont olyan kedves, mint Ehn volt.*
~Nem vagy férjnél és gyógyító vagy? Nocsak milyen talpraesett kisasszony.~
-Az erdőben történt *kezd bele az események taglalásába miután felidézte azokat.* Egy különös állat támadt rám még nem láttam hasonlót. Mire észrevettem már késő volt és a fogát belém mélyesztette. Utána levágtam ugyan, de a lábam erősen vérzett. Ha te nem kötözöd be biztos nem úszom meg ennyivel.
*Néz újra a kötésre, aztán meglepetten ugrik meg egy kicsit a szemöldöke.*
-Mivel kötözted be?
*Nyúl hozzá jobban szemügyre véve, aztán olyat tesz amit már régen nem. Jóízűen elmosolyodik szélesen.*
-Te tényleg nagyon nagy lelkű vagy hozzám Lia. Azt hiszem feltétlenül pótlom, majd az elvesztett darabot.
*Különös érzése támad szinte nevetne csak fél attól, hogy az elmúlt évek alatt elfelejtette, hogyan is kell.*
-Különben nem volt velem senki. Már régóta egyedül taposom az utam.
*A szeme újra szomorú lesz, de mielőtt átadná magát a bánatnak igyekszik inkább Liára koncentrálni az emlékek helyett.*
-Nem szeretnélek nagyon feltartani. Így is sokat őrködtél mellettem. Nem igazán tudom, hogyan tovább, de talán a ló segíthetne eljutni beljebb a városba. Onnan már talán elboldogulok. Nem tudom mennyire sietős a dolgod. Hova tartottál, így egymagad?
*Keresi meg a kék szemeket. Észrevette a lány pirulását és kezd az a balsejtelme lenni, hogy talán a lázálom, amire emlékszik mégis megtörtént. Ha pedig így van Liát csókolta önkívületben. Szeme akaratlanul is a szájára téved és nem kell sokat gondolkodnia rajta, hogy eszébe jusson a kívánatos rózsaszín ívek kinek a szájára emlékeztetnek.*
*Az ivás után sokkal jobban érzi magát. Nem tudja nem észrevenni milyen gondoskodó és gyengéd az a kéz, amelyik a tarkójánál támasztja, majd a homlokát nézi. Önkéntelenül is elmosolyodik, emlékezteti valakire, mégis ez a lány élő és elven, itt van előtte megfogható valójában és pont olyan kedves, mint Ehn volt.*
~Nem vagy férjnél és gyógyító vagy? Nocsak milyen talpraesett kisasszony.~
-Az erdőben történt *kezd bele az események taglalásába miután felidézte azokat.* Egy különös állat támadt rám még nem láttam hasonlót. Mire észrevettem már késő volt és a fogát belém mélyesztette. Utána levágtam ugyan, de a lábam erősen vérzett. Ha te nem kötözöd be biztos nem úszom meg ennyivel.
*Néz újra a kötésre, aztán meglepetten ugrik meg egy kicsit a szemöldöke.*
-Mivel kötözted be?
*Nyúl hozzá jobban szemügyre véve, aztán olyat tesz amit már régen nem. Jóízűen elmosolyodik szélesen.*
-Te tényleg nagyon nagy lelkű vagy hozzám Lia. Azt hiszem feltétlenül pótlom, majd az elvesztett darabot.
*Különös érzése támad szinte nevetne csak fél attól, hogy az elmúlt évek alatt elfelejtette, hogyan is kell.*
-Különben nem volt velem senki. Már régóta egyedül taposom az utam.
*A szeme újra szomorú lesz, de mielőtt átadná magát a bánatnak igyekszik inkább Liára koncentrálni az emlékek helyett.*
-Nem szeretnélek nagyon feltartani. Így is sokat őrködtél mellettem. Nem igazán tudom, hogyan tovább, de talán a ló segíthetne eljutni beljebb a városba. Onnan már talán elboldogulok. Nem tudom mennyire sietős a dolgod. Hova tartottál, így egymagad?
*Keresi meg a kék szemeket. Észrevette a lány pirulását és kezd az a balsejtelme lenni, hogy talán a lázálom, amire emlékszik mégis megtörtént. Ha pedig így van Liát csókolta önkívületben. Szeme akaratlanul is a szájára téved és nem kell sokat gondolkodnia rajta, hogy eszébe jusson a kívánatos rózsaszín ívek kinek a szájára emlékeztetnek.*
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:27:28
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:27:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Lia észreveszi, hogyan komorul el a sebesült, ahogy egymásra néznek. Nem érti, vagy tán nagyon is érti, hiszen neki nem volt láza, ő nagyon is pontosan emlékszik mindenre, arra, hogyan szólította a férfi egy másik nő nevén, arra, hogyan kért egy csókot, ígérve, hogy utána nyugton marad, és hagyja a lányt dolgozni.
Arra is emlékszik, hogy ő megcsókolta, s a férfi visszacsókolt. Lehetett volna a szeretők csókja is, ha Lia lett volna az az Ehnora nevű nő. De ő nem az, kinek a férfi gondolta.
A lány igyekszik nem mutatni, hogy bármi is történt volna, de ez csak védekezés.
Rettentően szégyelli magát.*
~Ó nem az a gond, hogy megcsókolok egy jóképű férfit, nem az nem baj. Még talán az is menthető, hogyha az a férfi a betegem, bár olyankor már azért kérdéses lehet a dolog. De ha nem erőltetem rá magam, talán még elfogadható. Ámde az, hogy tudván tudom, hogy valaki másnak gondol, és mégis megteszem, az valahol szégyenletes. Az az Ehnora nevű nő bizonyára a párja, vagy a talán a felesége. Ha rájönne, hogy mit tett, ha rájönne, én mit tettem... Bizonyára meggyűlölne érte.~
*Lia igyekszik kedvesen mosolyogni, de valójában a gyomra öklömnyivé ugrik össze, és csak nehezen titkolja a keze remegését.*
~Minden visszaüt egyszer.~
- Akkor igyál, de csak lassan, óvatosan!
*Finoman nyúl a férfi tarkója alá, gyengéden támasztja meg, miközben a kulacsát elé tartja, de ha a sebesült maga nyúl érte, akkor hagyja önállóan inni.
A férfi bemutatkozására óvatosan elmosolyodik, a kérdése ugyan cseppet meglepi, de aprót bólint.*
- Örvendek, uram. Igen, kisasszony. A nevem Liahwulfe Amenho Khyr. De csak szólíts nyugodtan Liának, és kisasszonyozni sem szükséges.
*Elgondolkodva néz Rendollra, majd picit megcsóválja a fejét.*
- Még nem. Bár elismerem, igencsak rosszul lennél. Szerencsére a szervezeted erős. Hajnal felé láttam el a sebeidet, az első napsugaraknál, és most már emelkedett a nap, talán féldél lehet. Egy kicsit még aludtál utána.
*Kicsit habozik, majd nagyon gyengéden megérinti a férfi homlokát, nem veszi észre, hogy közben elpirul.*
- A lázad lement. Remélem immár a gyógyulás útjára lépsz, de még jobb lenne, ha nem nagyon mozognál. Kényelmesen vagy így?
*A dicséretre mélyebben pirul el.*
- Mert az vagyok. Napokkal ezelőtt indultunk el Amon Ruadhból, de én végül a város felé vettem az irányt *meséli, mert reméli ezzel is kicsit elterelheti a férfi figyelmét a sérüléséről.
Lassan visszamosolyog.*
- Igen, egymagam voltam immár, de hajnal óta már nem. El tudod mondani, hogyan történt? *kérdezi végül, mikor Rendoll az erdő veszélyeit említi.* Te egyedül voltál? Vagy volt veled valaki?
~Talán Ehnora? talán ezért kereste? Ezért a szomorúság a szemében? Mert nem látja?Mit történhetett?~
*Aztán ő is a kötésre néz, mely szerencsére még nem vérzett át.*
~Vajon észreveszi a férfi, hogy az egy női alsóing? És vajon mit szólna a macskaszerű izék létéhez?~
*Lia észreveszi, hogyan komorul el a sebesült, ahogy egymásra néznek. Nem érti, vagy tán nagyon is érti, hiszen neki nem volt láza, ő nagyon is pontosan emlékszik mindenre, arra, hogyan szólította a férfi egy másik nő nevén, arra, hogyan kért egy csókot, ígérve, hogy utána nyugton marad, és hagyja a lányt dolgozni.
Arra is emlékszik, hogy ő megcsókolta, s a férfi visszacsókolt. Lehetett volna a szeretők csókja is, ha Lia lett volna az az Ehnora nevű nő. De ő nem az, kinek a férfi gondolta.
A lány igyekszik nem mutatni, hogy bármi is történt volna, de ez csak védekezés.
Rettentően szégyelli magát.*
~Ó nem az a gond, hogy megcsókolok egy jóképű férfit, nem az nem baj. Még talán az is menthető, hogyha az a férfi a betegem, bár olyankor már azért kérdéses lehet a dolog. De ha nem erőltetem rá magam, talán még elfogadható. Ámde az, hogy tudván tudom, hogy valaki másnak gondol, és mégis megteszem, az valahol szégyenletes. Az az Ehnora nevű nő bizonyára a párja, vagy a talán a felesége. Ha rájönne, hogy mit tett, ha rájönne, én mit tettem... Bizonyára meggyűlölne érte.~
*Lia igyekszik kedvesen mosolyogni, de valójában a gyomra öklömnyivé ugrik össze, és csak nehezen titkolja a keze remegését.*
~Minden visszaüt egyszer.~
- Akkor igyál, de csak lassan, óvatosan!
*Finoman nyúl a férfi tarkója alá, gyengéden támasztja meg, miközben a kulacsát elé tartja, de ha a sebesült maga nyúl érte, akkor hagyja önállóan inni.
A férfi bemutatkozására óvatosan elmosolyodik, a kérdése ugyan cseppet meglepi, de aprót bólint.*
- Örvendek, uram. Igen, kisasszony. A nevem Liahwulfe Amenho Khyr. De csak szólíts nyugodtan Liának, és kisasszonyozni sem szükséges.
*Elgondolkodva néz Rendollra, majd picit megcsóválja a fejét.*
- Még nem. Bár elismerem, igencsak rosszul lennél. Szerencsére a szervezeted erős. Hajnal felé láttam el a sebeidet, az első napsugaraknál, és most már emelkedett a nap, talán féldél lehet. Egy kicsit még aludtál utána.
*Kicsit habozik, majd nagyon gyengéden megérinti a férfi homlokát, nem veszi észre, hogy közben elpirul.*
- A lázad lement. Remélem immár a gyógyulás útjára lépsz, de még jobb lenne, ha nem nagyon mozognál. Kényelmesen vagy így?
*A dicséretre mélyebben pirul el.*
- Mert az vagyok. Napokkal ezelőtt indultunk el Amon Ruadhból, de én végül a város felé vettem az irányt *meséli, mert reméli ezzel is kicsit elterelheti a férfi figyelmét a sérüléséről.
Lassan visszamosolyog.*
- Igen, egymagam voltam immár, de hajnal óta már nem. El tudod mondani, hogyan történt? *kérdezi végül, mikor Rendoll az erdő veszélyeit említi.* Te egyedül voltál? Vagy volt veled valaki?
~Talán Ehnora? talán ezért kereste? Ezért a szomorúság a szemében? Mert nem látja?Mit történhetett?~
*Aztán ő is a kötésre néz, mely szerencsére még nem vérzett át.*
~Vajon észreveszi a férfi, hogy az egy női alsóing? És vajon mit szólna a macskaszerű izék létéhez?~
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:23:12
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:23:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*Megint az a név Lia. Tehát nem Ehnora tért vissza halottaiból. Akit ő annak látott ez a Lia nevű nő volt. Segített rajta és most újra az élet súlya nyomja szerettei nélkül, a hosszú magányos úton, amit életnek hívnak. Kedve lenne felnevetni kínjában, amiért azt gondolta, hogy a kedvese visszatért. Tudatosul benne, hogy lázálom volt semmi más. Csalódottan és törődötten néz mereven maga elé.*
~Tehát újra kezdődik, nap, nap után hét hét után telik az idő egyedül nélküled Ehnora... ~
*Borús gondolataiból a nő zökkenti ki bemutatkozásával.*
~Lia... te voltál az aki a gyógyszert adta. Akkor te voltál, akit... ~
*Nem biztos abban, amit visszaidéz emlékezete. A kép homályos és képtelenség azt hinni, hogy egy idegen nőt csak úgy megcsókolt volna. Az érzés a hűvös ajkak érintése mégis élénkebben él benne, mint a hozzá kapcsolható kép. Elnézi Liát és úgy találja nem haragos, vagy tartózkodó, úgyhogy nem valószínű, hogy lerohanta volna lázálmában. Ettől egy kicsit jobban érzi magát. Nem tudta volna, hogy megmagyarázni, hogy az évekkel ezelőtt eltávozott feleségének nézte, akire hasonlít. Kinek venné ezt be a gyomra? Ahogy a kérdés elhangzik, máris tudatosul benne, hogy szája szinte sivatagként van kiszáradva.*
-De igen, tényleg szomjas vagyok.
*A kapott vizet megissza utána máris jobban érzi magát és eddigi szótlansága a gondolatok viharának elmúltával feloldódik.*
-Rendoll Tawinn vagyok. Örülök a találkozásnak Lia asszony. Kisasszony?
*Nem is tudja miért az a legfontosabb kérdés férjnél van e a lány, de tény, hogy ezt jutott először eszébe megkérdezni. Megvárja a választ, aztán úgy érzi adós még a hála kifejezésével irányában.*
-Igazán köszönöm, hogy ellátta a sebem, ha nem jött volna én már valószínűleg halott lennék.
*Hangja kedves, de belül csalódást érez. Persze nem volt a homlokára írva, hogy hagy meg halni és szép volt Liától, hogy segített egy magányos sebesültnek. Arról, hogy vele nem tett ezzel jót nem kell tudnia. Még egyszer megnézi a kötést, igazán szép munka és a feje sem fáj már, láza sincs pedig a sérülése nem éppen egy karcolás volt.*
-Igazán jól elláttál, mintha csak hivatásos gyógyító lennél.
*Mondja egy fáradt mosollyal, fordítva fejét a kék szemekhez.*
~Úgy hasonlít... ~
-Egymagad vagy erre? Veszélyes itt egyedül járni, ezt tanúsíthatom.
*Int fejével a bekötözött sérülése felé.*
*Megint az a név Lia. Tehát nem Ehnora tért vissza halottaiból. Akit ő annak látott ez a Lia nevű nő volt. Segített rajta és most újra az élet súlya nyomja szerettei nélkül, a hosszú magányos úton, amit életnek hívnak. Kedve lenne felnevetni kínjában, amiért azt gondolta, hogy a kedvese visszatért. Tudatosul benne, hogy lázálom volt semmi más. Csalódottan és törődötten néz mereven maga elé.*
~Tehát újra kezdődik, nap, nap után hét hét után telik az idő egyedül nélküled Ehnora... ~
*Borús gondolataiból a nő zökkenti ki bemutatkozásával.*
~Lia... te voltál az aki a gyógyszert adta. Akkor te voltál, akit... ~
*Nem biztos abban, amit visszaidéz emlékezete. A kép homályos és képtelenség azt hinni, hogy egy idegen nőt csak úgy megcsókolt volna. Az érzés a hűvös ajkak érintése mégis élénkebben él benne, mint a hozzá kapcsolható kép. Elnézi Liát és úgy találja nem haragos, vagy tartózkodó, úgyhogy nem valószínű, hogy lerohanta volna lázálmában. Ettől egy kicsit jobban érzi magát. Nem tudta volna, hogy megmagyarázni, hogy az évekkel ezelőtt eltávozott feleségének nézte, akire hasonlít. Kinek venné ezt be a gyomra? Ahogy a kérdés elhangzik, máris tudatosul benne, hogy szája szinte sivatagként van kiszáradva.*
-De igen, tényleg szomjas vagyok.
*A kapott vizet megissza utána máris jobban érzi magát és eddigi szótlansága a gondolatok viharának elmúltával feloldódik.*
-Rendoll Tawinn vagyok. Örülök a találkozásnak Lia asszony. Kisasszony?
*Nem is tudja miért az a legfontosabb kérdés férjnél van e a lány, de tény, hogy ezt jutott először eszébe megkérdezni. Megvárja a választ, aztán úgy érzi adós még a hála kifejezésével irányában.*
-Igazán köszönöm, hogy ellátta a sebem, ha nem jött volna én már valószínűleg halott lennék.
*Hangja kedves, de belül csalódást érez. Persze nem volt a homlokára írva, hogy hagy meg halni és szép volt Liától, hogy segített egy magányos sebesültnek. Arról, hogy vele nem tett ezzel jót nem kell tudnia. Még egyszer megnézi a kötést, igazán szép munka és a feje sem fáj már, láza sincs pedig a sérülése nem éppen egy karcolás volt.*
-Igazán jól elláttál, mintha csak hivatásos gyógyító lennél.
*Mondja egy fáradt mosollyal, fordítva fejét a kék szemekhez.*
~Úgy hasonlít... ~
-Egymagad vagy erre? Veszélyes itt egyedül járni, ezt tanúsíthatom.
*Int fejével a bekötözött sérülése felé.*
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:12:32
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:12:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Elgondolkodva ül a betege mellett a fűben.*
~Nem épp ispotály, amilyen volt Amon Ruadhon, nagyon nem. Ugyanakkor most valóban elkélt a segítségem. Így hát mi a fontosabb? Egy flancos nevű épület, vagy az, hogy szükség volt rám?~
*A lány halkan sóhajt, mert a válasz számára egyértelmű.
Megsimítja a férfi homlokát, és vár.*
~Vajon mikor megébred emlékezni fog-e bármire is abból, amit lázálmában mondott vagy tett? A feje talán zúgni fog, Lehet, hogy láza is lesz még, de talán nem oly magas. Remélem a gyógynövények hatnak majd, hiszen amúgy erős, fiatal és egészséges.~
*Észreveszi, hogy az álom, melyet az ő gyógyszere idézett elő, immár elmúlt, a férfi őt nézi.
Halványan elpirul, könnyedén érinti meg a sebesült homlokát.*
– Üdvözlöm újra, uram! *mondja halkan és kedvesen elmosolyodik.* Én csak elláttam a sebeit *felel egyszerűen*, de szívből remélem, hogy életben marad, és meggyógyul, sőt, ha minden jól megy a lába is olyan lesz, mint az előtt. Kivéve talán pár apró heget. De még pár napig bizony lehetnek vele gondok. Fájhat is.
*A férfi nézése és szavai alapján Lia úgy gondolja, hogy nem emlékszik semmire, ami történt, ő pedig szégyelli, amit tett. Érzi, az arca és a szégyentől.*
~Nem lett volna szabad megcsókolnom, úgy csókolnom, mikor nyilvánvalóan egy másik nőre gondolt. Nem tudhatja meg!~
– A nevem Lia *mutatkozik be azért, és igyekszik, hogy zavar és kínja ne befolyásolja abban, hogy megfelelően gondoskodjon a férfiről.* Szólíts nyugodtan így! Talán egyszerűbb lenne, ha én is tudnám a neved *veti fel.*
– De mindenekelőtt, nem vagy szomjas? Egy kis víz talán jót tenne.
*Elgondolkodva ül a betege mellett a fűben.*
~Nem épp ispotály, amilyen volt Amon Ruadhon, nagyon nem. Ugyanakkor most valóban elkélt a segítségem. Így hát mi a fontosabb? Egy flancos nevű épület, vagy az, hogy szükség volt rám?~
*A lány halkan sóhajt, mert a válasz számára egyértelmű.
Megsimítja a férfi homlokát, és vár.*
~Vajon mikor megébred emlékezni fog-e bármire is abból, amit lázálmában mondott vagy tett? A feje talán zúgni fog, Lehet, hogy láza is lesz még, de talán nem oly magas. Remélem a gyógynövények hatnak majd, hiszen amúgy erős, fiatal és egészséges.~
*Észreveszi, hogy az álom, melyet az ő gyógyszere idézett elő, immár elmúlt, a férfi őt nézi.
Halványan elpirul, könnyedén érinti meg a sebesült homlokát.*
– Üdvözlöm újra, uram! *mondja halkan és kedvesen elmosolyodik.* Én csak elláttam a sebeit *felel egyszerűen*, de szívből remélem, hogy életben marad, és meggyógyul, sőt, ha minden jól megy a lába is olyan lesz, mint az előtt. Kivéve talán pár apró heget. De még pár napig bizony lehetnek vele gondok. Fájhat is.
*A férfi nézése és szavai alapján Lia úgy gondolja, hogy nem emlékszik semmire, ami történt, ő pedig szégyelli, amit tett. Érzi, az arca és a szégyentől.*
~Nem lett volna szabad megcsókolnom, úgy csókolnom, mikor nyilvánvalóan egy másik nőre gondolt. Nem tudhatja meg!~
– A nevem Lia *mutatkozik be azért, és igyekszik, hogy zavar és kínja ne befolyásolja abban, hogy megfelelően gondoskodjon a férfiről.* Szólíts nyugodtan így! Talán egyszerűbb lenne, ha én is tudnám a neved *veti fel.*
– De mindenekelőtt, nem vagy szomjas? Egy kis víz talán jót tenne.
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:07:09
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:07:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*Álmában újra a vadállattal viaskodik és a combját marja szét hegyes fogaival, de legyőzi és egy tündér lép mellé bekötözni a sebeit. A tündér megcsókolja őt, ő meg vissza csókol, azután az egész látomás tova tűnik és a pillái kerítésén behatoló fény kezdi átvenni az irányítást a látott képek fölött. Nagyon fáj a combja ez azonnal eljut a tudatáig. Visszaemlékszik a támadásra, hogy egy fa alatt akarta befejezni életét. Aztán jött Ehnora és véget értek a kínok. Lassan igyekszik felülni, de még egy kicsit gyengének érzi magát. mikor combjára néz vadonatúj kötés van rajta és lassan kezd tudatosulni benne, hogy valaki ül mellette. Hirtelen kapja oda a tekintetét és döbbenten látja a nőt maga mellett.*
~Az Istenekre... annyira hasonlít rá... csak az álla más és a kék gyűrű a kék szemében. A haj a tekintet ugyanaz. Ehnora törékenyebb volt, de ez a nő bár nem a felsége, azért a hasonlóság igen csak nagy.~ *Igyekszik nem mutatni fájdalmat, mégis csak egy hölgy ül mellette, aki feltehetőleg segített is neki.*
-Hölgyem?... ön... mentette meg az éltem? Köszönöm, ha ezt tette...
*A feje még mindig egy kicsit kótyagos, de igyekszik összeszedni magát.*
*Álmában újra a vadállattal viaskodik és a combját marja szét hegyes fogaival, de legyőzi és egy tündér lép mellé bekötözni a sebeit. A tündér megcsókolja őt, ő meg vissza csókol, azután az egész látomás tova tűnik és a pillái kerítésén behatoló fény kezdi átvenni az irányítást a látott képek fölött. Nagyon fáj a combja ez azonnal eljut a tudatáig. Visszaemlékszik a támadásra, hogy egy fa alatt akarta befejezni életét. Aztán jött Ehnora és véget értek a kínok. Lassan igyekszik felülni, de még egy kicsit gyengének érzi magát. mikor combjára néz vadonatúj kötés van rajta és lassan kezd tudatosulni benne, hogy valaki ül mellette. Hirtelen kapja oda a tekintetét és döbbenten látja a nőt maga mellett.*
~Az Istenekre... annyira hasonlít rá... csak az álla más és a kék gyűrű a kék szemében. A haj a tekintet ugyanaz. Ehnora törékenyebb volt, de ez a nő bár nem a felsége, azért a hasonlóság igen csak nagy.~ *Igyekszik nem mutatni fájdalmat, mégis csak egy hölgy ül mellette, aki feltehetőleg segített is neki.*
-Hölgyem?... ön... mentette meg az éltem? Köszönöm, ha ezt tette...
*A feje még mindig egy kicsit kótyagos, de igyekszik összeszedni magát.*
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:03:37
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:03:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Meglepve érzi az ölelő karokat.
Ő csak egy könnyed kis csókra gondolt, de a sebesült láthatóan többet akar tőle. Illetve nem is tőle, hanem az ismeretlen Ehnorától.*
~Miért nincs erőm tiltakozni?~
*Lia engedi a csókot, talán még élvezi is, pedig tudja, hogy nem lenne szabad. Tudja, hogy megrabolta most azt a másik lányt, talán ezt a férfit is.
Végül felegyenesedik, a sarkára ül, az arca ég, a csóktól, az izgalomtól és a szégyentől.*
~Ostoba, ostoba, szégyentelen Liahwulfe!~
*De szerencsére a gyógyszert is lenyeli a férfi, és úgy tűnik, elszenderül.*
– Csak pihenj, minden rendben lesz *suttogja.
Lia kihasználja az időt, gyorsan dolgozik, az apró kis tűznél, amit gyújtott, kiégeti a pengét, majd a még meleg fémmel metszi meg a sebeket, nem nagyon, csak annyira, hogy az összetapadó hús megnyíljon, és a genny, mely a vadállat harapása nyomán keletkezett fertőzés eredménye távozni tudjon.
A lány gondosan kinyomogatja a sebeket, és a kulacsában lévő vízzel kicsit ki is mossa őket, majd a Fehér Quartan bogyójának levéből nyom a fognyomokba, hogy elpusztítsa a fertőzést, aztán némi Észak Remény port is szór rájuk, hogy a vérzést csillapítsa és kissé összehúzza a sebeket. Be nem varrja őket, mert ha még valaminek ki kell ürülnie, akkor utat kell hagyni neki, de a szütyőjéből előveszi a tartalék alsóingét, és azzal kötözi be a férfi combját. Aztán leül mellé, és megsimogatja az arcát.*
~Mennyi lehetett? Tíz perc? Vagy tán húsz is? Mikor ébred meg? Szerencsére a virág a láza ellen is jó lehet. Ha megébred, adok neki inni.~
*Meglepve érzi az ölelő karokat.
Ő csak egy könnyed kis csókra gondolt, de a sebesült láthatóan többet akar tőle. Illetve nem is tőle, hanem az ismeretlen Ehnorától.*
~Miért nincs erőm tiltakozni?~
*Lia engedi a csókot, talán még élvezi is, pedig tudja, hogy nem lenne szabad. Tudja, hogy megrabolta most azt a másik lányt, talán ezt a férfit is.
Végül felegyenesedik, a sarkára ül, az arca ég, a csóktól, az izgalomtól és a szégyentől.*
~Ostoba, ostoba, szégyentelen Liahwulfe!~
*De szerencsére a gyógyszert is lenyeli a férfi, és úgy tűnik, elszenderül.*
– Csak pihenj, minden rendben lesz *suttogja.
Lia kihasználja az időt, gyorsan dolgozik, az apró kis tűznél, amit gyújtott, kiégeti a pengét, majd a még meleg fémmel metszi meg a sebeket, nem nagyon, csak annyira, hogy az összetapadó hús megnyíljon, és a genny, mely a vadállat harapása nyomán keletkezett fertőzés eredménye távozni tudjon.
A lány gondosan kinyomogatja a sebeket, és a kulacsában lévő vízzel kicsit ki is mossa őket, majd a Fehér Quartan bogyójának levéből nyom a fognyomokba, hogy elpusztítsa a fertőzést, aztán némi Észak Remény port is szór rájuk, hogy a vérzést csillapítsa és kissé összehúzza a sebeket. Be nem varrja őket, mert ha még valaminek ki kell ürülnie, akkor utat kell hagyni neki, de a szütyőjéből előveszi a tartalék alsóingét, és azzal kötözi be a férfi combját. Aztán leül mellé, és megsimogatja az arcát.*
~Mennyi lehetett? Tíz perc? Vagy tán húsz is? Mikor ébred meg? Szerencsére a virág a láza ellen is jó lehet. Ha megébred, adok neki inni.~
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:59:44
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:59:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
~Igen ez ezek az ő hűvös enyhet adó ajkai...~
*Hasít belé a boldog gondolat, ahogy kedvese puhán érinti ajkaival a száját. Karja ölelésre záródik és magához vonva csókolja meg gyengéden, de határozottan hatolva mélyebben az édes ízek birodalmába, aztán karja lelohad a gyengeségtől. Mosolyogva veszi be a gyógyszert, amit a szeretett személy felkínál neki. Most már jöhet bármi, mert kedvese megbocsájtott neki és az oldalán van.*
-Olyan jó, hogy itt vagy... kibírom bármi is jön...
*Mondja hittel és furcsa módon szemeit érzi egyre nehezebbnek és súlyosabbnak. Nemsokára átlép az álom és az ébrenlét határán. Tudat alattija utolsó szava szólal fel elméjében, egy nevet mondva mielőtt végképp a homályba süllyedne.*
~Lia...~
~Igen ez ezek az ő hűvös enyhet adó ajkai...~
*Hasít belé a boldog gondolat, ahogy kedvese puhán érinti ajkaival a száját. Karja ölelésre záródik és magához vonva csókolja meg gyengéden, de határozottan hatolva mélyebben az édes ízek birodalmába, aztán karja lelohad a gyengeségtől. Mosolyogva veszi be a gyógyszert, amit a szeretett személy felkínál neki. Most már jöhet bármi, mert kedvese megbocsájtott neki és az oldalán van.*
-Olyan jó, hogy itt vagy... kibírom bármi is jön...
*Mondja hittel és furcsa módon szemeit érzi egyre nehezebbnek és súlyosabbnak. Nemsokára átlép az álom és az ébrenlét határán. Tudat alattija utolsó szava szólal fel elméjében, egy nevet mondva mielőtt végképp a homályba süllyedne.*
~Lia...~
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:56:44
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:56:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Aránylag könnyen boldogul az idegennel, de sejti, ez azért lehet, mert a férfi összekeveri valakivel.*
~Azzal az Ehnora nevű nővel, akit biztosan nagyon szeret.~
*Lia ettől függetlenül arra gondol, hogy segítenie kell, nem hagyhatja a sebesültet szenvedni.
Gyorsan elővesz egy kevés Cynthe Álmát, ha szükség lenne rá, legyen kéznél valami, ami átmeneti álmot hoz, aztán Fehér Quartan bogyóját keres, amiből van még nála pár, Majd némi Észak reményét is kihalászik az iszákjából, amit egy kis szütyőben tart.
Halkan sóhajt.*
– Ennyi, ez meg a szikém, elégnek kell lennie *dünnyögi, majd egy aprócska tűzkövet vesz elő, pár ágacskát szed gyorsan össze, szikrát pattint, apró tüzet rak, nem nagyot, csak hogy a pengét kiégesse.*
- Ha megcsókollak?
*Lia hökkenten néz.*
~Jószagú mindenit! Ha megcsókolom, beveszi a gyógyszert, és tudok dolgozni, hogy segítsek rajta, ha nem… Lehet, hogy akkor csapkodni fog, kiabálni, fájni fog neki, és nincs segítség a közelben, senki, aki lefogná. De én nem vagyok az az Ehnora. Ha erre rájön… Ó egek! De... legyen!~
*Talán közrejátszik a döntésben, hogy a sebesült jóképű, mert azért Lia nyilván nem szívesen csókolna meg egy orkot, sem egy mélységit, se valami kétvödrös külsejű fickót, de ettől még a lelkiismerete ugyanúgy háborog. De a szíve azért kalapál. Rég csókolt meg bárkit is.
A férfi fölé hajol.*
– Rendben *súgja neki, majd lágyan, gyengéd, finom érintéssel csókolja meg az ajkát.*
– De most vedd ezt be!
*Cynthe Álmának egyetlen virágát tartja a másik szája elé.*
*Aránylag könnyen boldogul az idegennel, de sejti, ez azért lehet, mert a férfi összekeveri valakivel.*
~Azzal az Ehnora nevű nővel, akit biztosan nagyon szeret.~
*Lia ettől függetlenül arra gondol, hogy segítenie kell, nem hagyhatja a sebesültet szenvedni.
Gyorsan elővesz egy kevés Cynthe Álmát, ha szükség lenne rá, legyen kéznél valami, ami átmeneti álmot hoz, aztán Fehér Quartan bogyóját keres, amiből van még nála pár, Majd némi Észak reményét is kihalászik az iszákjából, amit egy kis szütyőben tart.
Halkan sóhajt.*
– Ennyi, ez meg a szikém, elégnek kell lennie *dünnyögi, majd egy aprócska tűzkövet vesz elő, pár ágacskát szed gyorsan össze, szikrát pattint, apró tüzet rak, nem nagyot, csak hogy a pengét kiégesse.*
- Ha megcsókollak?
*Lia hökkenten néz.*
~Jószagú mindenit! Ha megcsókolom, beveszi a gyógyszert, és tudok dolgozni, hogy segítsek rajta, ha nem… Lehet, hogy akkor csapkodni fog, kiabálni, fájni fog neki, és nincs segítség a közelben, senki, aki lefogná. De én nem vagyok az az Ehnora. Ha erre rájön… Ó egek! De... legyen!~
*Talán közrejátszik a döntésben, hogy a sebesült jóképű, mert azért Lia nyilván nem szívesen csókolna meg egy orkot, sem egy mélységit, se valami kétvödrös külsejű fickót, de ettől még a lelkiismerete ugyanúgy háborog. De a szíve azért kalapál. Rég csókolt meg bárkit is.
A férfi fölé hajol.*
– Rendben *súgja neki, majd lágyan, gyengéd, finom érintéssel csókolja meg az ajkát.*
– De most vedd ezt be!
*Cynthe Álmának egyetlen virágát tartja a másik szája elé.*
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:53:49
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:53:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*Engedi, hogy a szeretett nő lefektesse gyengéden, de nem követi, hogy mellé bújjon, mint régen. Nem érti a dolgot, de Ehnora a lábát akarja nézni, rémlik neki, hogy megsérült, így hagyja magát. Egy pillanatra megrémül, hogy a nő eltűnik a szeme elől, de csakhamar visszatér és a combján kezd babrálni. Fájdalmasan szisszen fel, de visszafogja a kiáltást. A fájdlomhoz meg van szokva és gondolatait most Ehnora köti le. Valami baj van, mert gondterhelt, aztán adni akar valamit. *
~Különös, vajon miért nem bújik már mellém? Olyan régóta nem volt velem...~
*A láztól zavaros gondolatai már összemosódnak az időérzéke is elcsúszik. Azt hiszi a múltban évődik Enorával és rávigyorog, bár a fájdalomtól inkább grimaszra sikerül.*
-Ha megcsókolsz végre, akkor beveszem...
*Mondja mosolyogva* Olyan régen volt már, hogy megtetted...
*Kezeit újra kinyújtja felé és reméli a szeretett nő felé hajol, hogy végre újra érezhesse.*
-Nem baj, ha fáj, ha érezlek téged, akkor mindent kibírok...
*Engedi, hogy a szeretett nő lefektesse gyengéden, de nem követi, hogy mellé bújjon, mint régen. Nem érti a dolgot, de Ehnora a lábát akarja nézni, rémlik neki, hogy megsérült, így hagyja magát. Egy pillanatra megrémül, hogy a nő eltűnik a szeme elől, de csakhamar visszatér és a combján kezd babrálni. Fájdalmasan szisszen fel, de visszafogja a kiáltást. A fájdlomhoz meg van szokva és gondolatait most Ehnora köti le. Valami baj van, mert gondterhelt, aztán adni akar valamit. *
~Különös, vajon miért nem bújik már mellém? Olyan régóta nem volt velem...~
*A láztól zavaros gondolatai már összemosódnak az időérzéke is elcsúszik. Azt hiszi a múltban évődik Enorával és rávigyorog, bár a fájdalomtól inkább grimaszra sikerül.*
-Ha megcsókolsz végre, akkor beveszem...
*Mondja mosolyogva* Olyan régen volt már, hogy megtetted...
*Kezeit újra kinyújtja felé és reméli a szeretett nő felé hajol, hogy végre újra érezhesse.*
-Nem baj, ha fáj, ha érezlek téged, akkor mindent kibírok...
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:49:28
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:49:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Lia érzi, hogy a férfi a gyengesége ellenére is húzza maga felé, illetve ahogy feltámaszkodik, a súlyos test is felé dől, így akarva-akaratlan végül azt veszi észre, hogy az ismeretlen nekidől, szinte a karjai közé borul.
Ha most a szőke magánál lenne, illetve inkább tudatában lenne annak, hogy mit tesz, Lia bizonyára élénken tiltakozna, és ellökné, ha részeg kábulatában művelne ilyesmit, ami majdnem kizárt, mert a lány hacsak lehet távol tartja magát azoktól, kik túlságosan a korsók fenekére néznek, akkor Lia még képen is csördítené.
De ez a férfi sebesült, és a bőre túl forró.*
~Bizonyára a láztól lehet, hogy félrebeszél, meg furcsán viselkedik. Hiszen az előbb is egy másik asszony nevén nevezett.~
– Shh, nyugodj meg, jobban leszel *próbálja csitítani, majd igyekszik óvatosan lefektetni.*
– Csak ne mozogj, meg kell néznem a combodat, csak feküdj nyugodtan!
*Megsimítja a láztól forró arcot, majd feláll, hogy Gebe nyerge elől leemelje a motyóját amiben a dolgai vannak.*
– Nem megyek sehova, már itt is vagyok.
*Visszatérdel az ismeretlen mellé, miközben a lova békésen legelészni kezd.
Lia végül mégis úgy dönt, inkább a varrás mentén végigvágja a férfi nadrágját, ha kell, majd később azt is megjavítja neki, de rosszabb lenne mozgatni, egyedül talán le se tudná vetkőztetni a súlyos testet.
Így cselekszik, és a hevenyészett kötést is leszedi, hogy lássa, mi a baj, majd elhűlve szisszen.*
– Óamindenit!
*A duzzadt vöröslő húst látva azonnal az iszákjába túr, hogy elővegye a megfelelő porokat és pasztákat, meg, sajnos, egy kicsiny acélszikét is.*
– Annyira sajnálom, de ez fájni fog *suttogja.* Adok előtte valamit. Beveszed a kedvemért?
*Lia érzi, hogy a férfi a gyengesége ellenére is húzza maga felé, illetve ahogy feltámaszkodik, a súlyos test is felé dől, így akarva-akaratlan végül azt veszi észre, hogy az ismeretlen nekidől, szinte a karjai közé borul.
Ha most a szőke magánál lenne, illetve inkább tudatában lenne annak, hogy mit tesz, Lia bizonyára élénken tiltakozna, és ellökné, ha részeg kábulatában művelne ilyesmit, ami majdnem kizárt, mert a lány hacsak lehet távol tartja magát azoktól, kik túlságosan a korsók fenekére néznek, akkor Lia még képen is csördítené.
De ez a férfi sebesült, és a bőre túl forró.*
~Bizonyára a láztól lehet, hogy félrebeszél, meg furcsán viselkedik. Hiszen az előbb is egy másik asszony nevén nevezett.~
– Shh, nyugodj meg, jobban leszel *próbálja csitítani, majd igyekszik óvatosan lefektetni.*
– Csak ne mozogj, meg kell néznem a combodat, csak feküdj nyugodtan!
*Megsimítja a láztól forró arcot, majd feláll, hogy Gebe nyerge elől leemelje a motyóját amiben a dolgai vannak.*
– Nem megyek sehova, már itt is vagyok.
*Visszatérdel az ismeretlen mellé, miközben a lova békésen legelészni kezd.
Lia végül mégis úgy dönt, inkább a varrás mentén végigvágja a férfi nadrágját, ha kell, majd később azt is megjavítja neki, de rosszabb lenne mozgatni, egyedül talán le se tudná vetkőztetni a súlyos testet.
Így cselekszik, és a hevenyészett kötést is leszedi, hogy lássa, mi a baj, majd elhűlve szisszen.*
– Óamindenit!
*A duzzadt vöröslő húst látva azonnal az iszákjába túr, hogy elővegye a megfelelő porokat és pasztákat, meg, sajnos, egy kicsiny acélszikét is.*
– Annyira sajnálom, de ez fájni fog *suttogja.* Adok előtte valamit. Beveszed a kedvemért?
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:47:32
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:47:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*A kecses kéz ráfog az övére és ez mindennél jobban megnyugtatja. Most már jöhet bármi, ha ő mellette van újra azt sem bánja, ha az egész világ megszűnik létezni. Erőlködve próbálja magát felhúzni és dőlni a szeretett nő irányába, kicsit maga felé húzva a kezet. Ha sikerül közelebb húznia másik kezét lassan a vállára teszi és gyengesége ellenére maga felé húzza. Olyan rág vágyta már érezni őt az ölelést most újra itt van és ez annyi erőt önt belé, hogy át tudja karolni.*
-Annyira hiányoztál, tudtam, hogy egyszer még újra együtt leszünk. Bocsáss meg... kérlek... nem voltam ott...
*A női hang megbocsátó. Azt mondja nem megy el nem megy sehova. Ehnora megbocsájtotta, hogy nem volt ott, hogy megvédje őt. Annyira jó szívű volt mindig és most is csak a sebével törődik. Ezek a gondolatok kavarognak lázas fejében és egy halvány mosoly jelenik meg az arcán a fájdalom grimasza után*
- Nézd meg, ha ezt szeretnéd... mindig olyan jó vagy... mint egy tündér.
*keze a hajat próbálja meg elérni, hogy megsimogatva érezze annak puhaságát és csak most veszi észre, hogy eddig becsukva tartotta a szemét. Erőltetve kinyitja, de a látvány még mindig ugyanaz. Ott van az ő kedvese és elgondolkodva néz, majd füttyent egyet. Egy kicsit megint összezavarodik. Vajon miét nem csókolta már meg? Vagy szólítja a nevén? Aztán kizárja fejéből a józanság csíráit és visszasüllyed a maga előtt látott képbe. Ehnora ápolni fogja és szereti. Megbocsájtott és vele van. Nem számít így semmilyen fájdalom.*
*A kecses kéz ráfog az övére és ez mindennél jobban megnyugtatja. Most már jöhet bármi, ha ő mellette van újra azt sem bánja, ha az egész világ megszűnik létezni. Erőlködve próbálja magát felhúzni és dőlni a szeretett nő irányába, kicsit maga felé húzva a kezet. Ha sikerül közelebb húznia másik kezét lassan a vállára teszi és gyengesége ellenére maga felé húzza. Olyan rág vágyta már érezni őt az ölelést most újra itt van és ez annyi erőt önt belé, hogy át tudja karolni.*
-Annyira hiányoztál, tudtam, hogy egyszer még újra együtt leszünk. Bocsáss meg... kérlek... nem voltam ott...
*A női hang megbocsátó. Azt mondja nem megy el nem megy sehova. Ehnora megbocsájtotta, hogy nem volt ott, hogy megvédje őt. Annyira jó szívű volt mindig és most is csak a sebével törődik. Ezek a gondolatok kavarognak lázas fejében és egy halvány mosoly jelenik meg az arcán a fájdalom grimasza után*
- Nézd meg, ha ezt szeretnéd... mindig olyan jó vagy... mint egy tündér.
*keze a hajat próbálja meg elérni, hogy megsimogatva érezze annak puhaságát és csak most veszi észre, hogy eddig becsukva tartotta a szemét. Erőltetve kinyitja, de a látvány még mindig ugyanaz. Ott van az ő kedvese és elgondolkodva néz, majd füttyent egyet. Egy kicsit megint összezavarodik. Vajon miét nem csókolta már meg? Vagy szólítja a nevén? Aztán kizárja fejéből a józanság csíráit és visszasüllyed a maga előtt látott képbe. Ehnora ápolni fogja és szereti. Megbocsájtott és vele van. Nem számít így semmilyen fájdalom.*
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:44:00
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:44:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Lassan bólint, gyengéden elmosolyodik.*
– Igen, a nevem Lia.
*Ugyanakkor észleli, hogy a férfi valaki mást lát a helyébe. Halkan sóhajt. Haldoklóknál látott eddig ilyet, csatákban sérült harcosoknál, vagy öregeknél, kik lélekben már odaát jártak, az Ismeretlen Birodalomban, ahonnan még soha senki nem jött vissza, hogy beszámoljon az útról.*
~De ő még fiatal! Annyira fiatal! Nem mehet el!~
*nem húzza el a kezét, összefonja az ujjaikat, tudja, hogy most hiába is bizonygatná, hogy ő nem az ismeretlen Ehnora. Kétszer mondta már a nevét, de a férfi mintha nem is értené, vagy egyszerűen csak túl messze van most lelkileg.
Lia nem akarja azzal gyötörni, hogy újra meg újra kijavítja a tévedését.*
~Hiszen mi haszna lenne? Az csak fájdalmat okozna neki, megzavarná, talán bántaná is, de semmiképpen nem segítene most rajta. Majd ha jobban lesz, akkor még lesz idő erről beszélni.~
– Nem megyek sehova *felel hát.* Itt maradok. De szeretném megnézni a lábad. Megengeded?
*Amíg a válaszra vár, azon gondolkodik, mi lenne a legjobb megoldás.*
~Szétvághatnám a nadrágját, de lehet, hogy nincs neki másik. Vagy megpróbálhatom lehúzni róla.
Akkor viszont készenlétben kell lennie mindennek, ha a kötést leveszem, ki tudja mekkora vérzést kapok?~
*Lia gondolkodik, majd halkan füttyent. Az erdő sűrűjéből így kikocog Gebe, a lova, akit még a Thargoktól vett, és akivel az utóbbi napokban úgy összeszokott, hogy mikor sétálni akart, a ló magától követte. Az okos állat most szépen megáll mellettük.*
*Lassan bólint, gyengéden elmosolyodik.*
– Igen, a nevem Lia.
*Ugyanakkor észleli, hogy a férfi valaki mást lát a helyébe. Halkan sóhajt. Haldoklóknál látott eddig ilyet, csatákban sérült harcosoknál, vagy öregeknél, kik lélekben már odaát jártak, az Ismeretlen Birodalomban, ahonnan még soha senki nem jött vissza, hogy beszámoljon az útról.*
~De ő még fiatal! Annyira fiatal! Nem mehet el!~
*nem húzza el a kezét, összefonja az ujjaikat, tudja, hogy most hiába is bizonygatná, hogy ő nem az ismeretlen Ehnora. Kétszer mondta már a nevét, de a férfi mintha nem is értené, vagy egyszerűen csak túl messze van most lelkileg.
Lia nem akarja azzal gyötörni, hogy újra meg újra kijavítja a tévedését.*
~Hiszen mi haszna lenne? Az csak fájdalmat okozna neki, megzavarná, talán bántaná is, de semmiképpen nem segítene most rajta. Majd ha jobban lesz, akkor még lesz idő erről beszélni.~
– Nem megyek sehova *felel hát.* Itt maradok. De szeretném megnézni a lábad. Megengeded?
*Amíg a válaszra vár, azon gondolkodik, mi lenne a legjobb megoldás.*
~Szétvághatnám a nadrágját, de lehet, hogy nincs neki másik. Vagy megpróbálhatom lehúzni róla.
Akkor viszont készenlétben kell lennie mindennek, ha a kötést leveszem, ki tudja mekkora vérzést kapok?~
*Lia gondolkodik, majd halkan füttyent. Az erdő sűrűjéből így kikocog Gebe, a lova, akit még a Thargoktól vett, és akivel az utóbbi napokban úgy összeszokott, hogy mikor sétálni akart, a ló magától követte. Az okos állat most szépen megáll mellettük.*
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:41:30
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:41:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek sebei//
*Eljut hozzá a hang és kezd kitisztulni a kép is, de ahelyett, hogy világossá válna mi a valóság teljesen összezavarodik. Pontosan érti, hogy a nő azt mondja "a nevem Lia", de az arc ami ezt mondja Ehnoráé. Talán csak egy picit, mintha makacsabb álla lenne, de ő az ebben egészen biztos. Hinni akar benne, hogy újra vele van, ugyanakkor valami azt súgja mégsem ő, de a hasonlóság... szinte majdnem ugyanaz a szempár a haj is. Még mindig zavartan néz rá, de igyekszik összeszedni a gondolatait.*
-Lia... ?
*Mereven nézi a kék szemeket és az arcot, amikor a nő megfogja a kezét egy pillanatra megint becsukja a szemét.*
~Ő az... Ehnora ez az ő érintése... ~
*Utána nyúl a kéznek és megfogja gyengéden.*
-Ne menj el... újra itt vagy velem, most már ne váljunk el... kérlek... .
*Látása újra homályos lesz, de kétségbeesetten küzd ellene szemét újra becsukva és kinyitva erősen. Nem akarja elveszíteni azt az arcot a szeme elől, ami tudatában most elveszett felesége arca a valóságban egy másik nőé, aki nagyon hasonlít rá.*
*Eljut hozzá a hang és kezd kitisztulni a kép is, de ahelyett, hogy világossá válna mi a valóság teljesen összezavarodik. Pontosan érti, hogy a nő azt mondja "a nevem Lia", de az arc ami ezt mondja Ehnoráé. Talán csak egy picit, mintha makacsabb álla lenne, de ő az ebben egészen biztos. Hinni akar benne, hogy újra vele van, ugyanakkor valami azt súgja mégsem ő, de a hasonlóság... szinte majdnem ugyanaz a szempár a haj is. Még mindig zavartan néz rá, de igyekszik összeszedni a gondolatait.*
-Lia... ?
*Mereven nézi a kék szemeket és az arcot, amikor a nő megfogja a kezét egy pillanatra megint becsukja a szemét.*
~Ő az... Ehnora ez az ő érintése... ~
*Utána nyúl a kéznek és megfogja gyengéden.*
-Ne menj el... újra itt vagy velem, most már ne váljunk el... kérlek... .
*Látása újra homályos lesz, de kétségbeesetten küzd ellene szemét újra becsukva és kinyitva erősen. Nem akarja elveszíteni azt az arcot a szeme elől, ami tudatában most elveszett felesége arca a valóságban egy másik nőé, aki nagyon hasonlít rá.*
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:37:35
Üzenet elküldve: 2015-07-15 20:37:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek sebei//
*Kissé oldalra billenti a fejét, úgy nézi, hogy a férfi pislog, majd újra, aztán felé nyúl, és megszólal.
Valaki más nevén szólítja őt.
Vagy talán nem is őt, lehet, hogy nem is őt látja maga előtt, lehet, hogy hallucinál.*
– Nem vagyok Ehnora *felel azért halkan, bár nem tudja, a szavai célt érnek-e.
A férfi arcáról, mely olyan sápadt, hogy az a borosta ellenére is látszik, a kötésére néz, amit viszont majdnem teljesen átitatott a vér.*
– A nevem Lia.
*Azért megérinti a feléje nyújtott kezet, megsimítja, és közben megtapintja a másik pulzusát is, mely szabálytalan és szapora.
A férfi szíve mintha kétségbeesetten küzdene, hogy elég vért tudjon pumpálni, hogy a gazdáját életben tartsa, miközben a sebesült láthatóan teljesen belenyugodva várja az utolsó dobbanást.*
– Megsérültél és sok vért vesztesz. Meg kellene néznem a sebed.
*Igyekszik nyugodtan beszélni, halkan.*
– Megengeded?
*Lia újra felemeli a fejét, és a férfi szemeibe néz.*
~Kék. Kékek a szemei.~
*Kissé oldalra billenti a fejét, úgy nézi, hogy a férfi pislog, majd újra, aztán felé nyúl, és megszólal.
Valaki más nevén szólítja őt.
Vagy talán nem is őt, lehet, hogy nem is őt látja maga előtt, lehet, hogy hallucinál.*
– Nem vagyok Ehnora *felel azért halkan, bár nem tudja, a szavai célt érnek-e.
A férfi arcáról, mely olyan sápadt, hogy az a borosta ellenére is látszik, a kötésére néz, amit viszont majdnem teljesen átitatott a vér.*
– A nevem Lia.
*Azért megérinti a feléje nyújtott kezet, megsimítja, és közben megtapintja a másik pulzusát is, mely szabálytalan és szapora.
A férfi szíve mintha kétségbeesetten küzdene, hogy elég vért tudjon pumpálni, hogy a gazdáját életben tartsa, miközben a sebesült láthatóan teljesen belenyugodva várja az utolsó dobbanást.*
– Megsérültél és sok vért vesztesz. Meg kellene néznem a sebed.
*Igyekszik nyugodtan beszélni, halkan.*
– Megengeded?
*Lia újra felemeli a fejét, és a férfi szemeibe néz.*
~Kék. Kékek a szemei.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9903-9922