Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-01 08:18:44
Üzenet elküldve: 2015-10-01 08:18:44
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Nolie //
* Niras maga is kezd kifogyni a témákból, egyedül a lány tanulmányaira tud megjegyzést tenni. *
- Vízmágia? Ez igazán remek. Nem konyítok nagyon hozzá, de úgy tudom, igen sokoldalú a hatalma.
* Jegyzi meg érdeklődve. Valahogy a kedve is kezd visszatérni, ahogy lassan kiérnek az erdőből. Ez a hely számára is sok emlék helye. Mosolyogva néz le az alacsony nőre. *
- Ne aggódjon. Innen már gyors és sima utunk lesz. Legalábbis nagyon remélem.
* Mondja, s csak az utolsó szavakat ejti ki kicsit halkabban. *
- Induljunk is, ne húzzuk hát az időt!
* Mutat utat a bárd, s meg is indul, egyenesen a város szívének tartva. *
* Niras maga is kezd kifogyni a témákból, egyedül a lány tanulmányaira tud megjegyzést tenni. *
- Vízmágia? Ez igazán remek. Nem konyítok nagyon hozzá, de úgy tudom, igen sokoldalú a hatalma.
* Jegyzi meg érdeklődve. Valahogy a kedve is kezd visszatérni, ahogy lassan kiérnek az erdőből. Ez a hely számára is sok emlék helye. Mosolyogva néz le az alacsony nőre. *
- Ne aggódjon. Innen már gyors és sima utunk lesz. Legalábbis nagyon remélem.
* Mondja, s csak az utolsó szavakat ejti ki kicsit halkabban. *
- Induljunk is, ne húzzuk hát az időt!
* Mutat utat a bárd, s meg is indul, egyenesen a város szívének tartva. *
3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-01 08:07:24
Üzenet elküldve: 2015-10-01 08:07:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*A hulló levelek színét szürke és fekete pocsolyává bűvöli az égre felülő felhők masszája. A levegő ízében érzi, hogy esni fog. Hamarosan. Azok a felhők ott fenn elengedik majd terhüket, hogy a világra öntsék. De nem ér rá most az esővel törődni, hiszen passzív szemlélőből egy szemhunyásnyi idő alatt változtatják aktív résztvevővé.
Nem rezdül, amikor a félszemű megindul feléje. Megtehetné, hogy elhátrál, hogy védekező állásba lép, hogy tőrt von elő a köpeny rejtekében. megtehetné, hogy a szájalást pengével válaszolja meg. Nem ezt teszi. Bíborjai végig mérik a közelébe lépőt, kicsit oldalra biccenti a fejét s így néz fel a nála talán másfél fejjel is magasabb emberre.*
-Vagy a saját figyelmedet zavarom.
*Mélyen búgó hang simítja végig az ismeretlen hallójáratait. Oly féle, melytől megborzong bárki, de nem a kellemetlen éle okán. Sokkal inkább egyféle vágy kúszik végig a gerinc mentén tőle.*
-Ha annak a tökfilkónak, miattam elterelődik a figyelme, megérdemli, hogy a kardod végezzen vele, mert a kondicionálása nem volt tökéletes. De inkább úgy vélem ember, hogy te vagy az, aki tart attól, hogy figyelmét meg kell osztania.
*S ezzel végez is a mélyen dallamos hang. És nem mozdul. Továbbra is ott áll az erdő szélső fáival egy sorban. Nem fog egy hőzöngő felszíni parancsaira ugrálni, mint egy megfélemlített korcs. Mélységi hercegnők leszármazottja, s ennek megfelelő méltósággal is fog viselkedni.
Ha meg a hím valóban miatta nem képes kellőképpen koncentrálni a küzdelemre, hát annyit is ér. Egy igazi mélységi harcos képes megosztani a figyelmét anélkül, hogy egy ilyen kutya közönséges pengeváltás gondot okozhatna. Gyanítja, fajtársa inkább csak játszadozik a felszínivel. S ha még sem? Hát akkor kelt, mint fent.*
*A hulló levelek színét szürke és fekete pocsolyává bűvöli az égre felülő felhők masszája. A levegő ízében érzi, hogy esni fog. Hamarosan. Azok a felhők ott fenn elengedik majd terhüket, hogy a világra öntsék. De nem ér rá most az esővel törődni, hiszen passzív szemlélőből egy szemhunyásnyi idő alatt változtatják aktív résztvevővé.
Nem rezdül, amikor a félszemű megindul feléje. Megtehetné, hogy elhátrál, hogy védekező állásba lép, hogy tőrt von elő a köpeny rejtekében. megtehetné, hogy a szájalást pengével válaszolja meg. Nem ezt teszi. Bíborjai végig mérik a közelébe lépőt, kicsit oldalra biccenti a fejét s így néz fel a nála talán másfél fejjel is magasabb emberre.*
-Vagy a saját figyelmedet zavarom.
*Mélyen búgó hang simítja végig az ismeretlen hallójáratait. Oly féle, melytől megborzong bárki, de nem a kellemetlen éle okán. Sokkal inkább egyféle vágy kúszik végig a gerinc mentén tőle.*
-Ha annak a tökfilkónak, miattam elterelődik a figyelme, megérdemli, hogy a kardod végezzen vele, mert a kondicionálása nem volt tökéletes. De inkább úgy vélem ember, hogy te vagy az, aki tart attól, hogy figyelmét meg kell osztania.
*S ezzel végez is a mélyen dallamos hang. És nem mozdul. Továbbra is ott áll az erdő szélső fáival egy sorban. Nem fog egy hőzöngő felszíni parancsaira ugrálni, mint egy megfélemlített korcs. Mélységi hercegnők leszármazottja, s ennek megfelelő méltósággal is fog viselkedni.
Ha meg a hím valóban miatta nem képes kellőképpen koncentrálni a küzdelemre, hát annyit is ér. Egy igazi mélységi harcos képes megosztani a figyelmét anélkül, hogy egy ilyen kutya közönséges pengeváltás gondot okozhatna. Gyanítja, fajtársa inkább csak játszadozik a felszínivel. S ha még sem? Hát akkor kelt, mint fent.*
3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-30 22:52:55
Üzenet elküldve: 2015-09-30 22:52:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Ha nem lenne már ennyi minden a hátuk mögött, ha nem lenne ennyire természetes a kardmarkolat szorítása a tenyerükben, talán egyikük már itt végezte volna. Így viszont mintha csak kóstolgatnák egymást. Pedig egyikük se valószínű, hogy visszafogná magát. A felszíni vagy félkomoly vágások, a sajgó zúzódások azonban minden egymásnak eredő csörtével sokasodnak. Hol egyik, hol a másik oldalon. Hogy a szesz lassítja vagy gyorsítja a végkimenetelt, azt nehéz lenne megmondani. Egyszerűen a párbaj összetevőjévé lett minősítve és kész. Nem úgy, mint az a titokzatos zavaró tényező ott a fák között. Ezek szerint Kharasshit nem az érzékei csalták meg. Az ember is látott valamit.*
- Talán az enyém *morrantja, ahogy a karcos ital után ruhaujjába törli a száját, bár hiába kémleli a szélben hajlongó lombú erdőszélet, inkább csak érzi, hogy figyelik őket, mint látja.* - De ha úgy van, nem fog közbeavatkozni.
*Hogy az övé alatt a vöröst vagy valaki mást ért, azt nem köti a másik orrára.
A szemkötős viszont némileg elébe megy a dolgoknak. Néhány lépéssel a fák felé indul meg és kiereszti a hangját.
A megjegyzésre csak elfintorodik és kelletlenül köp egy újabbat. Biztos nem lesz ez szokásává, de az a markolatgomb eléggé kellemetlenül érintette. Igaz, a vágások se voltak épp kedvére valók, s igaz, ami igaz, az ingén jócskán teret nyerő bíbor foltban része volt a titokzatos idegennek is. Kacagtató, de a félszemű mintha ezen a rendhagyó módon kérne érte elnézést. A mélységi büszkesége már így is morgolódik a dolog felett. Szerencsére nem is kerítenek nagyobb feneket az ügynek.
Az újabb csörte nem is várat magára sokáig, főleg, hogy az a fattyú még mindig veszettül gyors és körmönfont. Az utolsó pillanatban fordít a pengén, ami lehet egy kevésbé sikerült helyzetből legtöbbet kihozott fogás vagy akaratlagos élc. Kharasshi balja könyékig lezsibbad az ütéstől. Csaknem ki is fordul a kezéből a pallos, de ezúttal ő is villámgyorsan reagál, s ha már a félszemű így ragaszkodik a közelséghez, hát most ő kínálja meg a képes felét. A keresztvas középső része szemöldöktájt találja, ami bár nem nagy károkozás, de annál kellemetlenebb, főleg, ha valaki olyan hátránnyal indul, mint ez a konok nyomorék.
A revans után meg is szakítja a kört, hiszen mindketten adósak egy nyelettel a kapatosság oltáránál. Fél kézre fogja a pallost, úgy indul a flaskáért, s közben az orra alatt szitkozódva igyekszik életet lehelni sajgó baljába.*
- A jó halálhoz bármelyik nap megfelel *kontráz rá a félszemű korábbi megjegyzésére, mikor megemeli az italt.*
*Ha nem lenne már ennyi minden a hátuk mögött, ha nem lenne ennyire természetes a kardmarkolat szorítása a tenyerükben, talán egyikük már itt végezte volna. Így viszont mintha csak kóstolgatnák egymást. Pedig egyikük se valószínű, hogy visszafogná magát. A felszíni vagy félkomoly vágások, a sajgó zúzódások azonban minden egymásnak eredő csörtével sokasodnak. Hol egyik, hol a másik oldalon. Hogy a szesz lassítja vagy gyorsítja a végkimenetelt, azt nehéz lenne megmondani. Egyszerűen a párbaj összetevőjévé lett minősítve és kész. Nem úgy, mint az a titokzatos zavaró tényező ott a fák között. Ezek szerint Kharasshit nem az érzékei csalták meg. Az ember is látott valamit.*
- Talán az enyém *morrantja, ahogy a karcos ital után ruhaujjába törli a száját, bár hiába kémleli a szélben hajlongó lombú erdőszélet, inkább csak érzi, hogy figyelik őket, mint látja.* - De ha úgy van, nem fog közbeavatkozni.
*Hogy az övé alatt a vöröst vagy valaki mást ért, azt nem köti a másik orrára.
A szemkötős viszont némileg elébe megy a dolgoknak. Néhány lépéssel a fák felé indul meg és kiereszti a hangját.
A megjegyzésre csak elfintorodik és kelletlenül köp egy újabbat. Biztos nem lesz ez szokásává, de az a markolatgomb eléggé kellemetlenül érintette. Igaz, a vágások se voltak épp kedvére valók, s igaz, ami igaz, az ingén jócskán teret nyerő bíbor foltban része volt a titokzatos idegennek is. Kacagtató, de a félszemű mintha ezen a rendhagyó módon kérne érte elnézést. A mélységi büszkesége már így is morgolódik a dolog felett. Szerencsére nem is kerítenek nagyobb feneket az ügynek.
Az újabb csörte nem is várat magára sokáig, főleg, hogy az a fattyú még mindig veszettül gyors és körmönfont. Az utolsó pillanatban fordít a pengén, ami lehet egy kevésbé sikerült helyzetből legtöbbet kihozott fogás vagy akaratlagos élc. Kharasshi balja könyékig lezsibbad az ütéstől. Csaknem ki is fordul a kezéből a pallos, de ezúttal ő is villámgyorsan reagál, s ha már a félszemű így ragaszkodik a közelséghez, hát most ő kínálja meg a képes felét. A keresztvas középső része szemöldöktájt találja, ami bár nem nagy károkozás, de annál kellemetlenebb, főleg, ha valaki olyan hátránnyal indul, mint ez a konok nyomorék.
A revans után meg is szakítja a kört, hiszen mindketten adósak egy nyelettel a kapatosság oltáránál. Fél kézre fogja a pallost, úgy indul a flaskáért, s közben az orra alatt szitkozódva igyekszik életet lehelni sajgó baljába.*
- A jó halálhoz bármelyik nap megfelel *kontráz rá a félszemű korábbi megjegyzésére, mikor megemeli az italt.*
3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-30 21:53:58
Üzenet elküldve: 2015-09-30 21:53:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Niras//
*Nem folyik túl nagy beszélgetés közöttük, egy-egy kérdés és rövid válasz, semmi több. Hamarosan elérik a tisztást, a fák ritkulnak, egyre több fény szökik be a levelek között. Nem valószínű, hogy itt megállnak. Messze van még a gazdagnegyed, egyikőjük sem fáradt, legalábbis reméli, így csak időpocsékolás lenne, ha lepihennének.
Tekintete végigfut a puha füvön, a kis, virágokkal szegélyezett dombon. Sok emlék köti ide, néhány egészen különös. Például mikor Irianával megismerkedetett, és erre jártak... Amikor itt pihent meg, miután kirabolták... "Szép", régi emlékek. Viszont most végre valahára nem csak bolyong ok nélkül, és várja, hogy történjenek vele a dolgok, munkát szerez, remélhetőleg jól fizetőt, és talán meg is állapodik egy időre. A templom is a közelben lesz, tanulni is fog tudni, dolgozni is, mindent, amit csak kell.*
-Mennyi idő, míg odaérünk? *Fordul Niras felé. Hosszúnak tűnik a kerülő, kezd gyanús lenni neki a dolog, noha oka nem igen van a gyanúra.*
*Nem folyik túl nagy beszélgetés közöttük, egy-egy kérdés és rövid válasz, semmi több. Hamarosan elérik a tisztást, a fák ritkulnak, egyre több fény szökik be a levelek között. Nem valószínű, hogy itt megállnak. Messze van még a gazdagnegyed, egyikőjük sem fáradt, legalábbis reméli, így csak időpocsékolás lenne, ha lepihennének.
Tekintete végigfut a puha füvön, a kis, virágokkal szegélyezett dombon. Sok emlék köti ide, néhány egészen különös. Például mikor Irianával megismerkedetett, és erre jártak... Amikor itt pihent meg, miután kirabolták... "Szép", régi emlékek. Viszont most végre valahára nem csak bolyong ok nélkül, és várja, hogy történjenek vele a dolgok, munkát szerez, remélhetőleg jól fizetőt, és talán meg is állapodik egy időre. A templom is a közelben lesz, tanulni is fog tudni, dolgozni is, mindent, amit csak kell.*
-Mennyi idő, míg odaérünk? *Fordul Niras felé. Hosszúnak tűnik a kerülő, kezd gyanús lenni neki a dolog, noha oka nem igen van a gyanúra.*
3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-30 19:03:19
Üzenet elküldve: 2015-09-30 19:03:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
- Hálátlan vagy. - *Jegyzi meg rosszallóan csóválva a fejét, miközben meg sem próbálja elmismásolni pimasz vigyorát. Nem puszta jóindulatból ajánlgatja azt a pancsolt lőrét úgy a sötételfnek, érezze csak a grafitbőrű is, hogy milyen e fronton is háborút vívni. Ellenben a csereként kapott karcos megszolgálja a feladatát és alapos kíméletlenséggel robajlik végig már az első korty után is a torkán.
Veszélyes üzemet folytatnak mindazonáltal, Kharasshi különösen. Aki vérzett már valódi sebből pontosan tudhatja, hogy mivel jár, ha emellé még alkoholt is magába dönt. Odakintről olybá állhat, hogy a két férfi nem tudja eldönteni, mi által lehelje ki a lelkét: makacs kitartásuk, amely nem engedi számukra kimondani a "feladom" egyszerűnek tűnő frázisát vagy ostoba viselkedésük végett csak kivéreznek lassan.
Lassan talpalatnyi helyet sem hagy maga után a mesterkard, ahol ne jelenne meg a vér vöröse, de bármi alakította is úgy, hogy ők ketten ma megmérkőzzenek itt, unalmasnak ítélhette saját tervét, mert egy apró homokszemet mégis beleejt önnön masinériájába. Kicsiny csak, de ahhoz épp elég, hogy meg-megakassza a szerkezetet, elrontva utólag az egész működését.
A lapockáját érő sújtás-zúzást félhangos ordítással nyugtázza. Ő sohasem vetett gáncsot indulatai kifejezésének, nem fogja most sem annak fals jelét adni, hogy nem fáj, amikor pokolian sajogni kezd egész kardforgató jobbja a pallos nyomán.*
- Állj-állj-állj! - *Inti maradásra Kharasshit, mert ehhez neki innia kell, és elnézve a sötételf új "mellényét", neki is jót fog tenni az a bor, még ha oly pocsék is. Fúj azután egyet, de nem folytatja onnét, ahol a hörpintés kedvéért abbahagyta. A ritkásan serkenő fák sora felé int fejével, látta már a pengeváltás alatt is, hogy ez vonta el Kharasshi figyelmét.*
- Nem az enyém. - *Leszögezi, hogy nem valamelyik társát kérte rejtőzésre a közelben, hogy avatkozzon közbe, ha netán kedvezőtlen fordulatot kezdenének venni az esélyei.
Amit ezután tesz, egész egyszerűen egy séta, amiben a szél lesz kalauza. Nem törvényszerű ugyan, de ha valaki kegyeit odahagyja ez a szerető, akkor általában másét fogja keresni, jelesül a félszeműhöz szegődik. Útközben tesz néhány óvatosabb mozdulatot vállával, hogy megbizonyosodjon róla, képes lesz még egyáltalán használni harcra. Foltot és véraláfutást nem kétell, a többi meg csak aggály marad, ahogy nyugtáz.*
- Nézd csak, ott van egy kő, arra szépen csücsülj le, bánom is én még választhatsz is mit innál, pálinkát vagy bort, de ne vondd már el annak a tökfilkónak a figyelmét, mert így meg fogom ölni. - *Nagy ívben tesz rá, hogy ki a titokzatos kukucskáló, de az már zavarja, hogy miatta Kharasshi nem a fontosabbra koncentrál.*
- Nem rossz dolog a halál, ha jó napot választasz hozzá. - *A többivel oroszlánrészt megegyezik véleménye: számos más, kínzóbb dolog létezik annál, kivált az olyanformáknak mint ő vagy Kharasshi.
Következőleg még annyit sem cifráz a nekiiramodáson, mint eddig: a kardlapot sújtásra használja a pallost tartó kézfejek egyikére.*
- Hálátlan vagy. - *Jegyzi meg rosszallóan csóválva a fejét, miközben meg sem próbálja elmismásolni pimasz vigyorát. Nem puszta jóindulatból ajánlgatja azt a pancsolt lőrét úgy a sötételfnek, érezze csak a grafitbőrű is, hogy milyen e fronton is háborút vívni. Ellenben a csereként kapott karcos megszolgálja a feladatát és alapos kíméletlenséggel robajlik végig már az első korty után is a torkán.
Veszélyes üzemet folytatnak mindazonáltal, Kharasshi különösen. Aki vérzett már valódi sebből pontosan tudhatja, hogy mivel jár, ha emellé még alkoholt is magába dönt. Odakintről olybá állhat, hogy a két férfi nem tudja eldönteni, mi által lehelje ki a lelkét: makacs kitartásuk, amely nem engedi számukra kimondani a "feladom" egyszerűnek tűnő frázisát vagy ostoba viselkedésük végett csak kivéreznek lassan.
Lassan talpalatnyi helyet sem hagy maga után a mesterkard, ahol ne jelenne meg a vér vöröse, de bármi alakította is úgy, hogy ők ketten ma megmérkőzzenek itt, unalmasnak ítélhette saját tervét, mert egy apró homokszemet mégis beleejt önnön masinériájába. Kicsiny csak, de ahhoz épp elég, hogy meg-megakassza a szerkezetet, elrontva utólag az egész működését.
A lapockáját érő sújtás-zúzást félhangos ordítással nyugtázza. Ő sohasem vetett gáncsot indulatai kifejezésének, nem fogja most sem annak fals jelét adni, hogy nem fáj, amikor pokolian sajogni kezd egész kardforgató jobbja a pallos nyomán.*
- Állj-állj-állj! - *Inti maradásra Kharasshit, mert ehhez neki innia kell, és elnézve a sötételf új "mellényét", neki is jót fog tenni az a bor, még ha oly pocsék is. Fúj azután egyet, de nem folytatja onnét, ahol a hörpintés kedvéért abbahagyta. A ritkásan serkenő fák sora felé int fejével, látta már a pengeváltás alatt is, hogy ez vonta el Kharasshi figyelmét.*
- Nem az enyém. - *Leszögezi, hogy nem valamelyik társát kérte rejtőzésre a közelben, hogy avatkozzon közbe, ha netán kedvezőtlen fordulatot kezdenének venni az esélyei.
Amit ezután tesz, egész egyszerűen egy séta, amiben a szél lesz kalauza. Nem törvényszerű ugyan, de ha valaki kegyeit odahagyja ez a szerető, akkor általában másét fogja keresni, jelesül a félszeműhöz szegődik. Útközben tesz néhány óvatosabb mozdulatot vállával, hogy megbizonyosodjon róla, képes lesz még egyáltalán használni harcra. Foltot és véraláfutást nem kétell, a többi meg csak aggály marad, ahogy nyugtáz.*
- Nézd csak, ott van egy kő, arra szépen csücsülj le, bánom is én még választhatsz is mit innál, pálinkát vagy bort, de ne vondd már el annak a tökfilkónak a figyelmét, mert így meg fogom ölni. - *Nagy ívben tesz rá, hogy ki a titokzatos kukucskáló, de az már zavarja, hogy miatta Kharasshi nem a fontosabbra koncentrál.*
- Nem rossz dolog a halál, ha jó napot választasz hozzá. - *A többivel oroszlánrészt megegyezik véleménye: számos más, kínzóbb dolog létezik annál, kivált az olyanformáknak mint ő vagy Kharasshi.
Következőleg még annyit sem cifráz a nekiiramodáson, mint eddig: a kardlapot sújtásra használja a pallost tartó kézfejek egyikére.*
3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-30 15:18:30
Üzenet elküldve: 2015-09-30 15:18:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Nem mozdul. Csupán a szél játszik könnyeden a földet söprő köpeny szárnyaival, meglibbentve azt, s talán feltárva az alatta lévő öltözéket. A szél. Kósza, hűtlen szerető. Csapong ide és oda is, mint ledér lányka. Nem csak a köpenyt mozdítva meg, de a fák ágait is, honnan újabb halott levelek hullnak a mélybe. Néhány a nőstény lába elé, s köré érkezik, de egy fenn akad a szöveten, így vállát díszítve egy vérszínű formával. Halálosan nyíló sebnek tűnik épp a szív felett.
Csak az ajkak mozdulnak apró gúnyos mosolyra a különös játékot figyelve. Flaska és tömlő cserél gazdát, mintha csak előre innának a másik végzetére. S ki tudja, talán valamelyikük itt hagyja hátra földi létezésének utolsó pillanatait. Magában csóvál csupán fejet. Micsoda értelmetlen pocsékolás. Fajtársa tetszetős hím, de az ember sem épp utolsó, még ha egyik szemét kötő is fedi. Hogy nincs, vagy csak látása hagyta cserben, ezt innen megállapítani nem tudja, de lényegtelen is.
Az ivás után újra indul a tánc, s az ember gyorsasága még őt is meglepi kissé. Hogy a hím miért vétett hibát, azt nem tudja, hiszen ő nem mozdult, hogy ne vonja el a figyelmet, de a szél, mint említettük volt, ledér tünemény. Talán ennek hatására, vagy mert elég messze áll, a szavak értelme törten jut el hozzá, s összerakni nem képes. Bár lehet, ennek saját hiányossága az oka, hiszen nem beszéli tökéletesen a felszíniek nyelvét. Ám ezzel most nem foglalkozik. Tekintete inkább az újra induló táncot figyeli, s követi le.*
*Nem mozdul. Csupán a szél játszik könnyeden a földet söprő köpeny szárnyaival, meglibbentve azt, s talán feltárva az alatta lévő öltözéket. A szél. Kósza, hűtlen szerető. Csapong ide és oda is, mint ledér lányka. Nem csak a köpenyt mozdítva meg, de a fák ágait is, honnan újabb halott levelek hullnak a mélybe. Néhány a nőstény lába elé, s köré érkezik, de egy fenn akad a szöveten, így vállát díszítve egy vérszínű formával. Halálosan nyíló sebnek tűnik épp a szív felett.
Csak az ajkak mozdulnak apró gúnyos mosolyra a különös játékot figyelve. Flaska és tömlő cserél gazdát, mintha csak előre innának a másik végzetére. S ki tudja, talán valamelyikük itt hagyja hátra földi létezésének utolsó pillanatait. Magában csóvál csupán fejet. Micsoda értelmetlen pocsékolás. Fajtársa tetszetős hím, de az ember sem épp utolsó, még ha egyik szemét kötő is fedi. Hogy nincs, vagy csak látása hagyta cserben, ezt innen megállapítani nem tudja, de lényegtelen is.
Az ivás után újra indul a tánc, s az ember gyorsasága még őt is meglepi kissé. Hogy a hím miért vétett hibát, azt nem tudja, hiszen ő nem mozdult, hogy ne vonja el a figyelmet, de a szél, mint említettük volt, ledér tünemény. Talán ennek hatására, vagy mert elég messze áll, a szavak értelme törten jut el hozzá, s összerakni nem képes. Bár lehet, ennek saját hiányossága az oka, hiszen nem beszéli tökéletesen a felszíniek nyelvét. Ám ezzel most nem foglalkozik. Tekintete inkább az újra induló táncot figyeli, s követi le.*
3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-30 15:06:51
Üzenet elküldve: 2015-09-30 15:06:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Ha már a folyópartra kellett mennie ruhát mosni, akkor a folyópart végén az erdőszéli tisztást is meg kéne látogatnia. Így is tesz - elvégre ha már ilyen köze van, nem hagyhatja ki az alkalmat, hogy ismét gondolkodjék. Most azon van a sor, hogy mi tévő is legyen majd a közeljövőben. Nem egy jó élet csak fel-alá rohangálni a városban, félig kihalt fogadókban jött-ment célpontokat keresni. Valami szervezethez kéne csatlakoznia, megbízásokat kéne vállalnia. Már elég ügyes hozzá, és ha magától nem talál megfelelő célokat, az unalmas, és ráadásul még pénze is lesz. Kihívás, célok és csapat. Igen, ez kell neki! Ezt gondolja a mostani meditációval végig.*
3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-30 14:42:11
Üzenet elküldve: 2015-09-30 14:42:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Ez a kis szünet valószínűleg nem gáláns gesztus a félszemű részéről, meglehet, csak megszomjazott mindamellett, hogy semmi oka elkapkodni ezt a dolgot. Kharasshi is félreteszi a kimért védekező állást és az embert figyelve nem hagyja ki, hogy félvállról fricskát mutasson. Füttyent a Bitangnak, a hátas felé se pillantva, mire a fakó csődör megindul fel. A félszemű lovával ellentétben az övé tudja ezt a mutatványt. Más kérdés, hogy a képére és amúgy az egész unott testtartására van írva, hogy mennyire nincs kedve az egészhez. Kicsivel a cél előtt el is térül egy zamatosnak tűnő csomó zöld felé, így Kharasshi kénytelen utána lépni, hogy ő is leakassza saját flaskáját a nyereg mögé szíjazott holmik közül.
Oldalának támasztja a pallosát és ráhúz a töményre, de csak átforgat egy negyed kortyot a szájában, hogy összerántsa az ínyén a sebet. Eztán érkezik a félszemű kínálása. Elkapja a tömlőt és hümmentve pillant az ellenfélre. Ha nem lenne ilyen hitvány fajta, talán még meg is kedvelné idővel.
Egy cinikus észrevétel a fejét csóválja a mélységi lelkiismeretében. A végén még kiderül, hogy a sajátjait sokkal nehezebben viseli, mint ezeket a gyűlölt-megvetett fajzatokat.
Az embernek hajítja a flaskáját, s a tömlőt megemelve köszönti az italt szó nélkül az alkalomra. Nem volt jó csere. Nincs egy egész korty, ami legurul a torkán, már tudja, hogy ez a bor sosem lesz a kedvence. A tömlő is, a flaska is egyezményes, semleges helyre kerülnek, s a kettős gördülékeny átmenettel helyezkedik vissza a párbajozás fogalomkörébe.
Mintha meg sem szakadt volna a szál, úgy folytatódik. A félszemű máris mozgásba lendül. A hím figyelme ismét megbicsaklik valamin. Valamit mintha mozdulni látott volna a fák között. Ilyetén megingásai lassacskán komoly károkat tesznek benne, méghozzá ellenfele pengéje által, amit úgy forgat az az átkozott, mintha súlya se volna.
Kharasshi szisszen az újabb sebre, de a folytatás most nem azonnali. A mélységi feje az italos lerakat felé biccen, míg a savószín tekintet az emberre szegeződik.
Új szabály. Ha már előkerültek a becsületsüllyesztő párlatok, ne maradjanak kihasználatlanul.
Kivárja, míg a félszemű iszik, aztán ismét visszahelyezkednek. Ezúttal Kharasshi a gyorsabb, s ő kaparintja magához a támadás jogát, mégpedig elég helyet szakítva a pallos munkájához. Már-már úgy tűnhet, ellenfele elkerüli a csapást, de épp ez a csavar. A mélységi mögé kerülve a lapockáját kínálja meg egy újabb találattal. Alig sebzi, de annak a pallosnak nem csak a forgatásban van súlya, hanem lezúdulva is.*
- Az Én Vörösöm *prüszköl egy fancsalit a megfogalmazásra* - Talán halott. Talán rosszabb.
*A párbaj itt ismét megakad néhány szívdobbanás erejéig, míg Kharasshi lerója a kört a flaskával. Jókora kortyot nyel belőle, s bizony ez jobban is esik, mint az előző.*
*Ez a kis szünet valószínűleg nem gáláns gesztus a félszemű részéről, meglehet, csak megszomjazott mindamellett, hogy semmi oka elkapkodni ezt a dolgot. Kharasshi is félreteszi a kimért védekező állást és az embert figyelve nem hagyja ki, hogy félvállról fricskát mutasson. Füttyent a Bitangnak, a hátas felé se pillantva, mire a fakó csődör megindul fel. A félszemű lovával ellentétben az övé tudja ezt a mutatványt. Más kérdés, hogy a képére és amúgy az egész unott testtartására van írva, hogy mennyire nincs kedve az egészhez. Kicsivel a cél előtt el is térül egy zamatosnak tűnő csomó zöld felé, így Kharasshi kénytelen utána lépni, hogy ő is leakassza saját flaskáját a nyereg mögé szíjazott holmik közül.
Oldalának támasztja a pallosát és ráhúz a töményre, de csak átforgat egy negyed kortyot a szájában, hogy összerántsa az ínyén a sebet. Eztán érkezik a félszemű kínálása. Elkapja a tömlőt és hümmentve pillant az ellenfélre. Ha nem lenne ilyen hitvány fajta, talán még meg is kedvelné idővel.
Egy cinikus észrevétel a fejét csóválja a mélységi lelkiismeretében. A végén még kiderül, hogy a sajátjait sokkal nehezebben viseli, mint ezeket a gyűlölt-megvetett fajzatokat.
Az embernek hajítja a flaskáját, s a tömlőt megemelve köszönti az italt szó nélkül az alkalomra. Nem volt jó csere. Nincs egy egész korty, ami legurul a torkán, már tudja, hogy ez a bor sosem lesz a kedvence. A tömlő is, a flaska is egyezményes, semleges helyre kerülnek, s a kettős gördülékeny átmenettel helyezkedik vissza a párbajozás fogalomkörébe.
Mintha meg sem szakadt volna a szál, úgy folytatódik. A félszemű máris mozgásba lendül. A hím figyelme ismét megbicsaklik valamin. Valamit mintha mozdulni látott volna a fák között. Ilyetén megingásai lassacskán komoly károkat tesznek benne, méghozzá ellenfele pengéje által, amit úgy forgat az az átkozott, mintha súlya se volna.
Kharasshi szisszen az újabb sebre, de a folytatás most nem azonnali. A mélységi feje az italos lerakat felé biccen, míg a savószín tekintet az emberre szegeződik.
Új szabály. Ha már előkerültek a becsületsüllyesztő párlatok, ne maradjanak kihasználatlanul.
Kivárja, míg a félszemű iszik, aztán ismét visszahelyezkednek. Ezúttal Kharasshi a gyorsabb, s ő kaparintja magához a támadás jogát, mégpedig elég helyet szakítva a pallos munkájához. Már-már úgy tűnhet, ellenfele elkerüli a csapást, de épp ez a csavar. A mélységi mögé kerülve a lapockáját kínálja meg egy újabb találattal. Alig sebzi, de annak a pallosnak nem csak a forgatásban van súlya, hanem lezúdulva is.*
- Az Én Vörösöm *prüszköl egy fancsalit a megfogalmazásra* - Talán halott. Talán rosszabb.
*A párbaj itt ismét megakad néhány szívdobbanás erejéig, míg Kharasshi lerója a kört a flaskával. Jókora kortyot nyel belőle, s bizony ez jobban is esik, mint az előző.*
3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-30 12:20:21
Üzenet elküldve: 2015-09-30 12:20:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
- Mit mondhatnék, koma? Simulékony modorom van és kevesen tudnak vagy akarnak ellenállni ennek. - *A kevésbé árnyalt verzió is megteszi egy ilyen stílusú konverzációban, amelynek elsődleges szerepe most úgyis az, hogy levegőhöz jusson, legalább az egyik fél. Khan úgy dönt, hogy teret hagy ennek, kilépve a harcosok idejéből, vagy nevezzék akárminek is azt a különleges állapotot, aminek csak az acélt igazán ismerők képesek átadni magukat.
A légkönnyű kardot vállára (az épre) fekteti, ahogy lova után füttyent. Nem mintha idomított pára lenne, tehát jobbára semmit nem ér a hívó szónak szánt jelzés, de milyen jól mutatott volna, ha igen! A tömlőben van még dögivel kortyra való: előbb saját torkát mossa végig az italmérés olcsó szeszével, aztán széles ívű mozdulattal a kormosarcúnak hajítja. Egyben jelzésértékű gesztussal is élt, hisz így Kharasshi kevésbé hiheti azt, hogy az asszonyok fegyverével akarná legyőzni, bár az elmúlt néhány momentum után talán el is hiszi, hogy a félszeműnek nem kellenek alattomosabb húzások annál, amit egy kardmarkolatos tasli jelent.*
- Aztán a te vörösöd merre hagytad, a Pegazusban várja körmöt tépve visszatérted? - *Kár, hogy ilyen körülmények között találkoztak. Egy másik évszázadban vagy egy másik életben talán fegyvertársaknak, testvéreknek is születhettek volna, de most a legtöbb amivel megbékélhetnek az a másikkal szemben tartott tisztelet, ami egészséges távolságra inti őket egymástól, végződjék akárhogy is a ma délután.
A fellegek hasat eresztenek közben, a nap már csak mutatóban jelenik meg mögülük. A rövid szünetet akkor tekinti befejezettnek, amikor a hím megválik az ivótömlőtől.
Amikor következőnek lecsap, az erő még inkább elmarad a mozdulatból, de a sebesség és a mód, ahogyan elhelyezi a vágását megőrzi szupremáciáját. Ennél többet nem is vár el most. A pallos effektív távolságán belülre szökik, hogy Kharasshi véletlenül se ringathassa magát annak téveszméjébe, hogy a visszanyert távolságot ne tudná újra és újra lelopni. A sötételf mellkasán nyit vörös sebszájat, a nyak alatt, ahol a kulcscsont húzódik, hosszában: bíborból öntött mellpáncéllal ruházva fel ellenfelét.
Az elf kezd kiszaladni az időből.*
- Mit mondhatnék, koma? Simulékony modorom van és kevesen tudnak vagy akarnak ellenállni ennek. - *A kevésbé árnyalt verzió is megteszi egy ilyen stílusú konverzációban, amelynek elsődleges szerepe most úgyis az, hogy levegőhöz jusson, legalább az egyik fél. Khan úgy dönt, hogy teret hagy ennek, kilépve a harcosok idejéből, vagy nevezzék akárminek is azt a különleges állapotot, aminek csak az acélt igazán ismerők képesek átadni magukat.
A légkönnyű kardot vállára (az épre) fekteti, ahogy lova után füttyent. Nem mintha idomított pára lenne, tehát jobbára semmit nem ér a hívó szónak szánt jelzés, de milyen jól mutatott volna, ha igen! A tömlőben van még dögivel kortyra való: előbb saját torkát mossa végig az italmérés olcsó szeszével, aztán széles ívű mozdulattal a kormosarcúnak hajítja. Egyben jelzésértékű gesztussal is élt, hisz így Kharasshi kevésbé hiheti azt, hogy az asszonyok fegyverével akarná legyőzni, bár az elmúlt néhány momentum után talán el is hiszi, hogy a félszeműnek nem kellenek alattomosabb húzások annál, amit egy kardmarkolatos tasli jelent.*
- Aztán a te vörösöd merre hagytad, a Pegazusban várja körmöt tépve visszatérted? - *Kár, hogy ilyen körülmények között találkoztak. Egy másik évszázadban vagy egy másik életben talán fegyvertársaknak, testvéreknek is születhettek volna, de most a legtöbb amivel megbékélhetnek az a másikkal szemben tartott tisztelet, ami egészséges távolságra inti őket egymástól, végződjék akárhogy is a ma délután.
A fellegek hasat eresztenek közben, a nap már csak mutatóban jelenik meg mögülük. A rövid szünetet akkor tekinti befejezettnek, amikor a hím megválik az ivótömlőtől.
Amikor következőnek lecsap, az erő még inkább elmarad a mozdulatból, de a sebesség és a mód, ahogyan elhelyezi a vágását megőrzi szupremáciáját. Ennél többet nem is vár el most. A pallos effektív távolságán belülre szökik, hogy Kharasshi véletlenül se ringathassa magát annak téveszméjébe, hogy a visszanyert távolságot ne tudná újra és újra lelopni. A sötételf mellkasán nyit vörös sebszájat, a nyak alatt, ahol a kulcscsont húzódik, hosszában: bíborból öntött mellpáncéllal ruházva fel ellenfelét.
Az elf kezd kiszaladni az időből.*
3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-30 09:01:01
Üzenet elküldve: 2015-09-30 09:01:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Vére hull lassan az erdőnek is. A levelek sárgákká, majd vörös színűekké válnak. Mintha vérezne minden egyes fa, növény. Karcsú fák szürkés törzse mered az égnek, tövükben megannyi barnuló tócsa. Vérben állnak. Haldoklik az erdő, hogy hamarosan belesüllyedhessen téli álmába, majd mint a főnix hamvaiból, tavasszal éledjen újjá.
De az még messze van. Most csak vérét hullatja, puha, meleg takaróval vonva be az erdő talaját. Ágyat vetve állatnak, s egyéb csavargónak.
A mélységi nőstény épp olyan karcsú, és szürke, mint az égbe nyúló fák. Testét fekete, vékonyra cserzett bőrruha fedi. Nadrág, és mellény. Felül vászoninget visel, szintén feketét, s olybá tűnik, hogy a bokájáig érő köpeny is ezt a színt örökölte. Csak haja hófehére üt el, s vonná magára a figyelmet, ha fejét nem fedni a csuklya. Vállán kisebb utazózsákot visz, s a köpeny alatt tőrök bújnak meg fegyver gyanánt. Lábán puha bőrcsizma, mely a karcsú lábakat ölelő bőrnadrág szára felett térd fölé érnek. Léptei nesztelenek, mint osonó pumáé.
Egyszer csak ott áll az egyik fa mellett, mintha éppen e pillanatban nőtt volna ki a földből. Zsákját a talajra engedi, de nem mozdul. Vöröslő íriszei a két küzdő felet figyelik érdeklődve. Fajtája béli hím méri össze fegyverét egy félszemű emberrel.
Egyiket sem ismeri, nincs kiért aggódnia hát. Tekintete, arca közönyös. Az érdeklődés és kíváncsiság nem is a küzdő felek személyének szól, sokkal inkább a pengetáncnak. A hajlékonyság, és gyorsaság talán fajtársa oldalára billenti a mérleg nyelvét, de az erő inkább az embernél lehet.
Nem mozdul, hogy amazok figyelmét ne vonja el a harcról.*
*Vére hull lassan az erdőnek is. A levelek sárgákká, majd vörös színűekké válnak. Mintha vérezne minden egyes fa, növény. Karcsú fák szürkés törzse mered az égnek, tövükben megannyi barnuló tócsa. Vérben állnak. Haldoklik az erdő, hogy hamarosan belesüllyedhessen téli álmába, majd mint a főnix hamvaiból, tavasszal éledjen újjá.
De az még messze van. Most csak vérét hullatja, puha, meleg takaróval vonva be az erdő talaját. Ágyat vetve állatnak, s egyéb csavargónak.
A mélységi nőstény épp olyan karcsú, és szürke, mint az égbe nyúló fák. Testét fekete, vékonyra cserzett bőrruha fedi. Nadrág, és mellény. Felül vászoninget visel, szintén feketét, s olybá tűnik, hogy a bokájáig érő köpeny is ezt a színt örökölte. Csak haja hófehére üt el, s vonná magára a figyelmet, ha fejét nem fedni a csuklya. Vállán kisebb utazózsákot visz, s a köpeny alatt tőrök bújnak meg fegyver gyanánt. Lábán puha bőrcsizma, mely a karcsú lábakat ölelő bőrnadrág szára felett térd fölé érnek. Léptei nesztelenek, mint osonó pumáé.
Egyszer csak ott áll az egyik fa mellett, mintha éppen e pillanatban nőtt volna ki a földből. Zsákját a talajra engedi, de nem mozdul. Vöröslő íriszei a két küzdő felet figyelik érdeklődve. Fajtája béli hím méri össze fegyverét egy félszemű emberrel.
Egyiket sem ismeri, nincs kiért aggódnia hát. Tekintete, arca közönyös. Az érdeklődés és kíváncsiság nem is a küzdő felek személyének szól, sokkal inkább a pengetáncnak. A hajlékonyság, és gyorsaság talán fajtársa oldalára billenti a mérleg nyelvét, de az erő inkább az embernél lehet.
Nem mozdul, hogy amazok figyelmét ne vonja el a harcról.*
3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-30 08:42:41
Üzenet elküldve: 2015-09-30 08:42:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Amikor valaki fegyverrel a kezében írja a sorsát, hiba ritkán marad következmények nélkül. A félszemű is készséggel kanyarítja Kharasshi bőrére megrovását. Megnyomja azt a démoni pennát, az már biztos. Mintha a mélységi szemébe homokot hintett volna a sok háborgó gondolat, mintha tagjaiban ólomsúllyal ülepedett volna meg a kétségek és a vívódás sötét hordaléka. Nem mozdul elég gyorsan, nem látja a következő lépést a sumák tekintetben.*
~Ébredj már, Kharasshi! Ébredj, a szentségedet!~
*Hát megkóstolta a vérét az emberfattyú pengéje is. Ahogy látszik, ízlik is neki, hiszen máris marna újra még és még többet kívánva, ám Kharasshi lelkéből rávicsorog a mélységiek megátalkodott kitartása. A rókalelkű következő csapása elvásik a hím pengéjén. Mintha Kharasshit a combjában lüktető fájdalom kissé kezdené magához téríteni. Keményen tartja meg magát, de ez még mindig nem látszik elegendőnek, hogy visszaragadja a gyeplőt az embertől. Erőből talán a következő támadást is legyűrné, sőt, ezúttal már látja is a mozdulat szándékát, de szinte leforrázza a kivitelezés tökélye, amivel a félszemű keresztülviszi támadását, pedig csak egy hajszállal volt gyorsabb.
Kharasshi hátrébb tántorodik. Fogást vált a kardján és igyekszik egy kis teret nyerni magának végre. Ha ez a pokolfajzat továbbra is ennyire közel marad, azt már nem biztos, hogy sokáig ki tudja állni.
Még mindig ott csimpaszkodnak Kharasshin azok az átkozott koloncok, s látja már, hogy nem biztos, hogy le tudja őket rázni. Talán a vörös bosszúja ez. Meglehet, meg is érdemli, de ő elszámolt magával, s számvetésében a szükséges rossznak ítélte magát. Nem bánt meg semmit és indokai komor, fénytelen páncélba vonják lelkiismeretét.*
- De sietős *köp egy újabbat és megmozgatja sajgó állkapcsát.* - Csak nem az a cserfes kis szoknya vár haza? Sikerült hát visszahízelegned magad?
*Amikor valaki fegyverrel a kezében írja a sorsát, hiba ritkán marad következmények nélkül. A félszemű is készséggel kanyarítja Kharasshi bőrére megrovását. Megnyomja azt a démoni pennát, az már biztos. Mintha a mélységi szemébe homokot hintett volna a sok háborgó gondolat, mintha tagjaiban ólomsúllyal ülepedett volna meg a kétségek és a vívódás sötét hordaléka. Nem mozdul elég gyorsan, nem látja a következő lépést a sumák tekintetben.*
~Ébredj már, Kharasshi! Ébredj, a szentségedet!~
*Hát megkóstolta a vérét az emberfattyú pengéje is. Ahogy látszik, ízlik is neki, hiszen máris marna újra még és még többet kívánva, ám Kharasshi lelkéből rávicsorog a mélységiek megátalkodott kitartása. A rókalelkű következő csapása elvásik a hím pengéjén. Mintha Kharasshit a combjában lüktető fájdalom kissé kezdené magához téríteni. Keményen tartja meg magát, de ez még mindig nem látszik elegendőnek, hogy visszaragadja a gyeplőt az embertől. Erőből talán a következő támadást is legyűrné, sőt, ezúttal már látja is a mozdulat szándékát, de szinte leforrázza a kivitelezés tökélye, amivel a félszemű keresztülviszi támadását, pedig csak egy hajszállal volt gyorsabb.
Kharasshi hátrébb tántorodik. Fogást vált a kardján és igyekszik egy kis teret nyerni magának végre. Ha ez a pokolfajzat továbbra is ennyire közel marad, azt már nem biztos, hogy sokáig ki tudja állni.
Még mindig ott csimpaszkodnak Kharasshin azok az átkozott koloncok, s látja már, hogy nem biztos, hogy le tudja őket rázni. Talán a vörös bosszúja ez. Meglehet, meg is érdemli, de ő elszámolt magával, s számvetésében a szükséges rossznak ítélte magát. Nem bánt meg semmit és indokai komor, fénytelen páncélba vonják lelkiismeretét.*
- De sietős *köp egy újabbat és megmozgatja sajgó állkapcsát.* - Csak nem az a cserfes kis szoknya vár haza? Sikerült hát visszahízelegned magad?
3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-30 00:56:02
Üzenet elküldve: 2015-09-30 00:56:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Másnap a lány úgy dönt, tesz még egy kört a tisztáson. Hogy miért, pontosabban maga sem tudja. Nagyon jól esett neki a tegnapi kikapcsolódás, csak ült, és nézett ki a fejéből. Rengeteget gondolkodott. Pedig nem valami értelmiségi, írni és olvasni sem tud, számolni talán pár ezerig, összeadni és kivonni tud, de egyéb műveleteket nem ismer. Így hát maga sem érti ezt az egész "gondolkodjunk nyugodtan" lendületet, de úgy tűnik, lelki békéjének nagyon használ az ilyesmi. Nem csoda hát, hogy újra visszatér a tisztásra. Meg így, hogy visszatér ide, begyűjthet egy múltkor olyannyira elfelejtett növényt. A negyedik, amit ismer (és ezzel az utolsó) az Ördögvigyor, ebből is keres egy adagot, és a korábbiakhoz hasonlóan a leszedett növényeket is rongydarabbal köti össze, úgy teszi el. Meg persze a kikapcsolódás, meditálás. Aztán lassan munkába kéne állnia, különben elfogy a pénzt (talán túl sokat utazott és szórakozott a karavánpihenőben), és akkor nem lesz mit ennie. Bár aludnia mindenképp, hisz a kis rejtekhelye pompásan muzsikál.*
3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-30 00:23:34
Üzenet elküldve: 2015-09-30 00:23:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Vállsérülése most még csak zavaró, de ha sokat táncikálnak egymás körül, nagyobb probléma forrásává is kinőheti magát. Ezért kell vasmarokkal magához ragadnia a kezdeményezést és hamarjában lepofozni Kharasshin azt a mondvacsinált sérelmet. Valójában már a Barakk elhagyása után elpárolgott belőle az összes indulat, ami a gyakorlótéren még szavait fűtötte, mostanra pedig csak annyi maradt belőle, ami egy harcost érdekelheti, ha méltó ellenfelére akad nap és hold alatt.
Való igaz az is, ha egy küzdelmet a hangszerek hasonlatával akarnának lefesteni, akkor a Khan kezében pergő kard valami monstruózus eszköznek tűnhet, amely kecsessége ellenére nélkülözi az őt megillető tiszteletteljes használatot. A szemkötős mozgása afelől sem hagy nyitott kérdéseket, hogy a gyors sasszékat és határozott irányváltásokat részelteti előnyben az elsöprő erejű, ám lassú mozdulatokkal szemben. Mindezek dacára sem tűnhet többnek annál, mint amit valójában művel: az izmoknak ezerszer és még egyszer eljárt mozdulatai ezek, saját és mások kárán vetették le a felesleget magukról, hogy megszolgálják céljukat.
A kimért állassal és a szinte foghegyről odalökött megjegyzéssel elértnek tekinti célját, a kormos tekintetébe visszakapaszkodik annak megértése, hogy a figyelmére itt és most van szükség.
Valahogy olyanformán, mint Khané teszi. Hőzöngő félkegyelműekből számos akad minden csatamezőn, s vagy nyílfogóként végzik, vagy a sors kiismerhetetlen humorának megtestesítőiként épp ők élik túl a mészárszéket, fricskát vetve a holtaknak. Khan csak látszatra ilyen, mert szereti, ha ennél nem is tartják különbnek. Talán Kharasshi is e hiba árát pengeti.
Amikor Kharasshi már úgy hinné, hogy megteremtette a szükséges távolságot, a rókaarcú akkor vált megint tempót. Nem kell gondolkoznia rajta, mert most ő az, aki meghatározhatja milyen irányban és milyen mélyen vágódjék mélyebbre a harc láthatatlan medre.
Eszébe ötlik, hogy a Barakkban gyakorlatozva valamelyikük megsérült, talán a vörös loboncú lányka, s még fakóbb az a benyomása, hogy az a seb az egyikük lábán volt. Ott hagyja a következő stigmát, hosszában az előrébb hagyott comb felszínén.
Tökéletes minden, az ütem, a vágás ereje, az a pillanat, amiben meglátja a lehetőséget és végül maga a kivitelezés is. Tökéletes minden, egyet leszámítva, s ezt meg is hagyja a sötételfnek: jól bírja szuflával.
Vörössel vegyül a dombtető sárguló fűtengere és egyelőre Kharasshi az, aki a nagyobb koncot veti.*
~ Tovább! ~
*Mostanra elhagyta őt is a szóláskényszer, ha bármiféle üzenetre kíváncsi is volna a hím, annak átadásához a lovag fél szeme is elegendő.*
*Vállsérülése most még csak zavaró, de ha sokat táncikálnak egymás körül, nagyobb probléma forrásává is kinőheti magát. Ezért kell vasmarokkal magához ragadnia a kezdeményezést és hamarjában lepofozni Kharasshin azt a mondvacsinált sérelmet. Valójában már a Barakk elhagyása után elpárolgott belőle az összes indulat, ami a gyakorlótéren még szavait fűtötte, mostanra pedig csak annyi maradt belőle, ami egy harcost érdekelheti, ha méltó ellenfelére akad nap és hold alatt.
Való igaz az is, ha egy küzdelmet a hangszerek hasonlatával akarnának lefesteni, akkor a Khan kezében pergő kard valami monstruózus eszköznek tűnhet, amely kecsessége ellenére nélkülözi az őt megillető tiszteletteljes használatot. A szemkötős mozgása afelől sem hagy nyitott kérdéseket, hogy a gyors sasszékat és határozott irányváltásokat részelteti előnyben az elsöprő erejű, ám lassú mozdulatokkal szemben. Mindezek dacára sem tűnhet többnek annál, mint amit valójában művel: az izmoknak ezerszer és még egyszer eljárt mozdulatai ezek, saját és mások kárán vetették le a felesleget magukról, hogy megszolgálják céljukat.
A kimért állassal és a szinte foghegyről odalökött megjegyzéssel elértnek tekinti célját, a kormos tekintetébe visszakapaszkodik annak megértése, hogy a figyelmére itt és most van szükség.
Valahogy olyanformán, mint Khané teszi. Hőzöngő félkegyelműekből számos akad minden csatamezőn, s vagy nyílfogóként végzik, vagy a sors kiismerhetetlen humorának megtestesítőiként épp ők élik túl a mészárszéket, fricskát vetve a holtaknak. Khan csak látszatra ilyen, mert szereti, ha ennél nem is tartják különbnek. Talán Kharasshi is e hiba árát pengeti.
Amikor Kharasshi már úgy hinné, hogy megteremtette a szükséges távolságot, a rókaarcú akkor vált megint tempót. Nem kell gondolkoznia rajta, mert most ő az, aki meghatározhatja milyen irányban és milyen mélyen vágódjék mélyebbre a harc láthatatlan medre.
Eszébe ötlik, hogy a Barakkban gyakorlatozva valamelyikük megsérült, talán a vörös loboncú lányka, s még fakóbb az a benyomása, hogy az a seb az egyikük lábán volt. Ott hagyja a következő stigmát, hosszában az előrébb hagyott comb felszínén.
Tökéletes minden, az ütem, a vágás ereje, az a pillanat, amiben meglátja a lehetőséget és végül maga a kivitelezés is. Tökéletes minden, egyet leszámítva, s ezt meg is hagyja a sötételfnek: jól bírja szuflával.
Vörössel vegyül a dombtető sárguló fűtengere és egyelőre Kharasshi az, aki a nagyobb koncot veti.*
~ Tovább! ~
*Mostanra elhagyta őt is a szóláskényszer, ha bármiféle üzenetre kíváncsi is volna a hím, annak átadásához a lovag fél szeme is elegendő.*
3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-29 23:59:15
Üzenet elküldve: 2015-09-29 23:59:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Azaz pont itt találhatja meg a keresett növényt. Az erdő felől érkezik meg kényelmes tempójában. Most, hogy így fél Arthenior megkerülte-átszelte a déli oldalon, kezd kissé elfáradni a lába. Nem olyan egyszerű ez, mint mikor valami szekér hozza-viszi a városok között. De nincs mit tenni, ha az embernek (vagy fél-elfnek) szüksége van valamire, akkor bizony meg kell oldania. Így hát ki is lyukad a tisztáson egy kis kóválygás után. Azon kívül, hogy elméjét szeretné megtisztítani egy kis meditációval, a másik fő ok, amiért ide jött az az Elija Csókja nevű növény. "Munkájának" elengedhetetlen része néha ennek a növénynek az erősebbik főzete, ami akár igazságszérumként is hat. Nem csoda hát, hogy jön is, szed egy adagot belőle, amit is egy rongydarabbal átkötve gondosan elrak magához. Végül pedig úgy dönt, hogy körbesétálja a csodás teret, szív jó mélyeket a friss levegőből, majd a domb egy lankásabb részére letelepszik - valahogy úgy, hogy ne a város felőli részén legyen, hanem a túlsó oldalán, és semmiképp sem a tisztás közepén. Semmi kedve most a társasághoz, talán úgy inkább békében hagyják, ha félrevonultabb helyen végzi a dolgát, magába, mintsem a mindenség közepén, ahol mindenki láthatja és felfigyelnek rá. Így hát le is ül elmélkedni, ha talál egy megfelelő helyet, megpróbálja megnyugtatni magát, hogy semmi gond nem fog történni, és hogy nem tudják róla, hogy ki ő. Ő csak "Csibész" mindenkinek.*
3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-29 21:32:18
Üzenet elküldve: 2015-09-29 21:32:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*A félszemű fattyút nem taglózza le az a kis fájdalom, ami ledéren a vállára csókolt. Sőt, talán csak most éled a vére igazán. Hangjukra lelnek a harci dobok. Nem, ó nem. Ez a kurafi sokkal kiműveltebb indulót játszat magának, ha a finom hangszerek durván faragott szólamokban is gördülnek egymáson. Tudja mit csinál. Ez a már-már pökhendi replika úgy hat, mint egy tarkón csapás az elkalandozó deák üstökén. Kharasshi figyelme csapong. Talán a hely szelleme is bosszúvágyón nyúzza, de gondolatai minduntalan csak a rőt nőstény körül járnak. Düh és aggodalom tépi egymást. Marakodnak, mint az egymás torkát tépő kopók.
Egy párbaj viszont csak két személynek adhat helyet. Nagyon régi törvény ez, aminek a mélységi ezúttal nem adta meg a kellő tiszteletet. S meg is fizet érte. Az állkapcsát érő ütés erejével nem fukarkodik a másik. Azonnal vér íze önti el a hím száját.
Az ember könnyebben mozog a kardjával ilyen távlatokban, s ezt ki is használja. Kharasshi hátrálásra fogja, hogy teret nyerjen magának, no meg egy kis időt, hogy a nyelvével kitapogassa, kimozdította-e valamelyik fogát ez a flepnis.
A lovagi kódexek biztos belesárgulnának a félszemű visszavágásába a markolatgombbal, de Kharasshit egyáltalán nem a lovagiatlansága miatt dühíti. Inkább azért, mert annyira pofátlanul mutat rá a figyelmetlenségére.
Csak hördül egyet a megjegyzésre és köp egyet oldalra, hogy megszabaduljon a nyelvére toluló vértől. Már látja, hogy remek kis viadal lesz ez. Talán épp elég jó akár utolsónak is. Még az is megeshet. Ez a fattyú mocskosul jó.*
*A félszemű fattyút nem taglózza le az a kis fájdalom, ami ledéren a vállára csókolt. Sőt, talán csak most éled a vére igazán. Hangjukra lelnek a harci dobok. Nem, ó nem. Ez a kurafi sokkal kiműveltebb indulót játszat magának, ha a finom hangszerek durván faragott szólamokban is gördülnek egymáson. Tudja mit csinál. Ez a már-már pökhendi replika úgy hat, mint egy tarkón csapás az elkalandozó deák üstökén. Kharasshi figyelme csapong. Talán a hely szelleme is bosszúvágyón nyúzza, de gondolatai minduntalan csak a rőt nőstény körül járnak. Düh és aggodalom tépi egymást. Marakodnak, mint az egymás torkát tépő kopók.
Egy párbaj viszont csak két személynek adhat helyet. Nagyon régi törvény ez, aminek a mélységi ezúttal nem adta meg a kellő tiszteletet. S meg is fizet érte. Az állkapcsát érő ütés erejével nem fukarkodik a másik. Azonnal vér íze önti el a hím száját.
Az ember könnyebben mozog a kardjával ilyen távlatokban, s ezt ki is használja. Kharasshi hátrálásra fogja, hogy teret nyerjen magának, no meg egy kis időt, hogy a nyelvével kitapogassa, kimozdította-e valamelyik fogát ez a flepnis.
A lovagi kódexek biztos belesárgulnának a félszemű visszavágásába a markolatgombbal, de Kharasshit egyáltalán nem a lovagiatlansága miatt dühíti. Inkább azért, mert annyira pofátlanul mutat rá a figyelmetlenségére.
Csak hördül egyet a megjegyzésre és köp egyet oldalra, hogy megszabaduljon a nyelvére toluló vértől. Már látja, hogy remek kis viadal lesz ez. Talán épp elég jó akár utolsónak is. Még az is megeshet. Ez a fattyú mocskosul jó.*
3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-29 12:44:07
Üzenet elküldve: 2015-09-29 12:44:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Különös érzés Kharasshival szemben állni. Annak dacára sem érez mozgolódást a Bestia részéről, hogy tudja, a sötételf gondolkodás nélkül fogja befejezni az Acél Dalát, amint arra lehetősége nyílik. Más helyzetben átengedné az irányítást annak a mélyen fészkelő démonnak, ami valamilyen formában minden harcos lelkében lakozik, akik életüket így vagy úgy, de e létnek ajánlották. És most csend honol abban az irdatlan erősségben, ahol máskülönben tombolni és őrjöngeni szokott azért, hogy levessék láncait végre. Most pedig még csak orrát sem dugja a vér ígéretétől terhes levegő felé.
A nap ellenben elbúvik és mintha a szél is nemtetszését nyilvánítva erősödne fel a buckacsúcson. Ruhája átvérzik ott, ahol Kharasshi pallosa feltépett élő és holt matériát: a vér lassú módszerességgel itatja át az olcsó vásznat, ha netán meg találna feledkezni a félszemű a szúró-égető érzésről, ami a felszíni vágások velejárója.
Könnyelműen viselkedett és a sötételf nem az a fajta, aki a botlást megtorlatlanul hagyná. Ekképpen igazít tartásán és helyzetén a szemkötős is: nem hátra, vagy elfelé mozog Kharasshitól, mert azzal csak megtartaná kialakult előnyében a párbajtársat. A közelében marad, nem engedi, hogy a pallos méretét a mesterkard ellen győzelemre vihesse. A sérülése zavaró, de a testét borító minden heggel egy újabb leckét is megtanult az elmúlt két dekádban, ismeri hát korlátait így azt is, mikor jő el a visszavonuló ideje.
Ravasz vigyorral vicsorít a tőle karnyújtásnyira állóra: kardját egyszerűen átveszi a másik kezébe és a markolatgombbal arcon vágja Kharasshit. Elég erősen teszi ahhoz, hogy vért vonjon a sötételftől is, igaz, a látványra várni kell néhány szívütemet, hisz jóllehet egy-két fogat is ki fog köpni mellé.
Emellett nem áll el attól a határozástól, hogy a pallosnak nem enged több teret a mozgáshoz. Arról már rendelkeztek, hogy mi történjen abban az esetben, ha néhány fognál többet hagynának a mezőn, de egyéb kikötés nem esett a párbaj mibenlétét illetően.
Ez valóban nem egy végletekig ceremonizált kékvérű színdarab, ahol a látszatnak rengeteget, a tartalomnak keveset szánnak csak.*
- Azt mondtad, a tűznek? Nem hiszem, hogy a madaramnak ellenére lenne a sült hús.
*Különös érzés Kharasshival szemben állni. Annak dacára sem érez mozgolódást a Bestia részéről, hogy tudja, a sötételf gondolkodás nélkül fogja befejezni az Acél Dalát, amint arra lehetősége nyílik. Más helyzetben átengedné az irányítást annak a mélyen fészkelő démonnak, ami valamilyen formában minden harcos lelkében lakozik, akik életüket így vagy úgy, de e létnek ajánlották. És most csend honol abban az irdatlan erősségben, ahol máskülönben tombolni és őrjöngeni szokott azért, hogy levessék láncait végre. Most pedig még csak orrát sem dugja a vér ígéretétől terhes levegő felé.
A nap ellenben elbúvik és mintha a szél is nemtetszését nyilvánítva erősödne fel a buckacsúcson. Ruhája átvérzik ott, ahol Kharasshi pallosa feltépett élő és holt matériát: a vér lassú módszerességgel itatja át az olcsó vásznat, ha netán meg találna feledkezni a félszemű a szúró-égető érzésről, ami a felszíni vágások velejárója.
Könnyelműen viselkedett és a sötételf nem az a fajta, aki a botlást megtorlatlanul hagyná. Ekképpen igazít tartásán és helyzetén a szemkötős is: nem hátra, vagy elfelé mozog Kharasshitól, mert azzal csak megtartaná kialakult előnyében a párbajtársat. A közelében marad, nem engedi, hogy a pallos méretét a mesterkard ellen győzelemre vihesse. A sérülése zavaró, de a testét borító minden heggel egy újabb leckét is megtanult az elmúlt két dekádban, ismeri hát korlátait így azt is, mikor jő el a visszavonuló ideje.
Ravasz vigyorral vicsorít a tőle karnyújtásnyira állóra: kardját egyszerűen átveszi a másik kezébe és a markolatgombbal arcon vágja Kharasshit. Elég erősen teszi ahhoz, hogy vért vonjon a sötételftől is, igaz, a látványra várni kell néhány szívütemet, hisz jóllehet egy-két fogat is ki fog köpni mellé.
Emellett nem áll el attól a határozástól, hogy a pallosnak nem enged több teret a mozgáshoz. Arról már rendelkeztek, hogy mi történjen abban az esetben, ha néhány fognál többet hagynának a mezőn, de egyéb kikötés nem esett a párbaj mibenlétét illetően.
Ez valóban nem egy végletekig ceremonizált kékvérű színdarab, ahol a látszatnak rengeteget, a tartalomnak keveset szánnak csak.*
- Azt mondtad, a tűznek? Nem hiszem, hogy a madaramnak ellenére lenne a sült hús.
3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-29 12:10:36
Üzenet elküldve: 2015-09-29 12:10:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Sima modorú hóhér. Elsőre talán ki sem lehetne nézni a cinikus, fesztelen fickóból. De akinek van hozzá szeme, az látja, kinek a mozdulására kapja fel a fejét a zord végzet.*
- Ugyan. A gaz is hamar visszakúszik a vetés közé *jegyzi meg a madár felé biccentve.* - Ez is összeszedi magát.
*A Barakkbéli kényszermegoldás felemlegetésére csak átsuhan egy sötét mosolyféle a mélységi ábrázatán. Csupán három napja volt, mégis, mintha eonok távlatában lenne. A félszemű hát elrendezte, mit ilyenkor el kell rendezni, s attól, hogy megtette, máris jobban gyűlöli. A társai, a felvágott nyelvű kis fehérnép... Olyan élő, olyan gyűlöletes. Ő mindenkit hátrahagyott, akivel valaha derűsen koccintott pohárt, mindenkit aki a vállára tette a kezét, ha veszteség érte. A rőt nőstényke gondolatára is tehetetlen düh gyúl a mellkasában, s a fivére... A fivére a mételyes penészként ül az egész tetején, mint koronás hercege Kharasshi nyomorának.*
- Jó *bólint a válaszra.* - Ha az én utam lelné itt végét, adj a tűznek. Megteszed ezt nekem, igaz? *Nem is annyira kérdés ez, inkább nyugtázó egyezség, amivel egyik harcos adózik a másiknak, ha egymásra is vonnak fegyvert.
A fattyú is ráfog a markolatra s megemeli az acélt. Mozdulata azonban csupán jelképes még, ahogy Kharasshié is, amint a penge útjába lendíti a sajátját. A két kard disszonáns harmóniában szólal. Egymásnak feszülnek, csikordulva mérik össze harci kedvüket. Elég lesz. Előszónak épp elég ennyi cifraság a magukfajtának. Jöhet a történet veleje!
Kharasshi máris mozdul. Nem csak a fegyvert rántja el, hiszen ellenfele karja nagyon is biztosan tartja pengéjét, de belép a félszemű mellé. Nem gyorsabb, mint ő, de az első vágáshoz elég volt, hogy egy hajszállal az ember előtt járjon. Kigyakorolt aljasság ez, sokszori ismétlés olajával megkent támadás. Khan inge bánja, és bal válla, melynek immár közelebbről is bemutatkozott Kharasshi pengéje.
Az első vér. Úrficskák párbajának végszava, de az övék csak most kezdődik igazán.*
*Sima modorú hóhér. Elsőre talán ki sem lehetne nézni a cinikus, fesztelen fickóból. De akinek van hozzá szeme, az látja, kinek a mozdulására kapja fel a fejét a zord végzet.*
- Ugyan. A gaz is hamar visszakúszik a vetés közé *jegyzi meg a madár felé biccentve.* - Ez is összeszedi magát.
*A Barakkbéli kényszermegoldás felemlegetésére csak átsuhan egy sötét mosolyféle a mélységi ábrázatán. Csupán három napja volt, mégis, mintha eonok távlatában lenne. A félszemű hát elrendezte, mit ilyenkor el kell rendezni, s attól, hogy megtette, máris jobban gyűlöli. A társai, a felvágott nyelvű kis fehérnép... Olyan élő, olyan gyűlöletes. Ő mindenkit hátrahagyott, akivel valaha derűsen koccintott pohárt, mindenkit aki a vállára tette a kezét, ha veszteség érte. A rőt nőstényke gondolatára is tehetetlen düh gyúl a mellkasában, s a fivére... A fivére a mételyes penészként ül az egész tetején, mint koronás hercege Kharasshi nyomorának.*
- Jó *bólint a válaszra.* - Ha az én utam lelné itt végét, adj a tűznek. Megteszed ezt nekem, igaz? *Nem is annyira kérdés ez, inkább nyugtázó egyezség, amivel egyik harcos adózik a másiknak, ha egymásra is vonnak fegyvert.
A fattyú is ráfog a markolatra s megemeli az acélt. Mozdulata azonban csupán jelképes még, ahogy Kharasshié is, amint a penge útjába lendíti a sajátját. A két kard disszonáns harmóniában szólal. Egymásnak feszülnek, csikordulva mérik össze harci kedvüket. Elég lesz. Előszónak épp elég ennyi cifraság a magukfajtának. Jöhet a történet veleje!
Kharasshi máris mozdul. Nem csak a fegyvert rántja el, hiszen ellenfele karja nagyon is biztosan tartja pengéjét, de belép a félszemű mellé. Nem gyorsabb, mint ő, de az első vágáshoz elég volt, hogy egy hajszállal az ember előtt járjon. Kigyakorolt aljasság ez, sokszori ismétlés olajával megkent támadás. Khan inge bánja, és bal válla, melynek immár közelebbről is bemutatkozott Kharasshi pengéje.
Az első vér. Úrficskák párbajának végszava, de az övék csak most kezdődik igazán.*
3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-29 10:38:21
Üzenet elküldve: 2015-09-29 10:38:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*De a dolog fordítva is áll: nem csak az emelkedő púpján álló vehető észre könnyedséggel, az oda igyekvők sem maradhatnak rejtve soká, még ha történetesen fél szem is mindössze, amit a figyelemnek áldozhat a várakozó. Indulásukkor Rilai alaposan megtöltötte az egyik tömlőt borral, abból merít kisebb kortyokat, amíg a sötételfnek sikerül hátasával megmászni a kaptatót. A harcosforma fattyú tekintete most sem sokban üt el attól, amilyennek a Barakkban látta és ha csakugyan lehetséges ez, a viharos évszak szürke fellegei is csak rásegítenek az érzetre.
"Félelmei" igazolatlanok maradnak, Kharasshi oldalán nem jelenik meg az elf lányka, aki éppúgy csak tehetetlen statisztának érezhette magát a gyakorlótéri események alatt, mint Rilai. Nem szól saját tisztessége védelméért, hogy a savótekintetűnek felesleges is lesben állók után kutatnia, mert egyet sem fog itt találni. Egyfelől nem volna fair tisztességre éppen a félszeműnek bazírozni, amikor terebélyes azon tetteinek listája, amikor attól igen könnyen eltekintett. Másfelől, ha szerepet váltanának ő is ugyanígy tenne, hiszen Gabrien már a Barakkban is kiállt volna mellette, hogy saját kezűleg intézze el ezt az ügyet.
Lassú, tettetett nehézkességgel válik meg a mohapárnától és tesz néhány lépést az acélra aggatott lobogó felé. A markolatgombra simítja tenyerét, utóbb néhányszor meg is kocogtatja.*
- Gondoltam ezt a színt nemtől és fajtól függetlenül mindenki kiszúrja, már jó messziről. - *Köszöntésnek megteszi ez is, mielőtt a röpképtelen csuhásmadárig elkövetné Kharasshi tekintetét.* - Félig-meddig. Szerelmeslevelek és hétpecsétes titkok vivője már nem lesz.
*Szép párba rendeződtek ők ketten: a félszemű haramia-lovag és hű társa a léte alapját jelentő szárnyaitól fosztott holló. Félmosollyal fogadja a sötétbőrű feltételeit.*
- Magabiztos kurafi vagy, ezt a becsületed javára írom. Elegáns volt az is, ahogy a mi dolgunkat rendezted a Barakkban, most mégis meglep, hogy még annyit sem feltételezel, hogy a veled hasonló sorsot járónak ne lett volna gondja rá, hogy mivé legyen egy vesztes párbaj után. - *Rilai többször megkérdezte tőle, hogy mi végre akar pengét váltani Kharasshival? Most az említettel szemben állva, a kérdés hasonló formán kezd testet ölteni. A markolat szelíd érintését határozott fogássá cseréli, jobbjába keríti és döf. Nincsen benne semmi trükk vagy alattomban szőtt terv.
Be akarja mutatni egymásnak a két acélt is.*
*De a dolog fordítva is áll: nem csak az emelkedő púpján álló vehető észre könnyedséggel, az oda igyekvők sem maradhatnak rejtve soká, még ha történetesen fél szem is mindössze, amit a figyelemnek áldozhat a várakozó. Indulásukkor Rilai alaposan megtöltötte az egyik tömlőt borral, abból merít kisebb kortyokat, amíg a sötételfnek sikerül hátasával megmászni a kaptatót. A harcosforma fattyú tekintete most sem sokban üt el attól, amilyennek a Barakkban látta és ha csakugyan lehetséges ez, a viharos évszak szürke fellegei is csak rásegítenek az érzetre.
"Félelmei" igazolatlanok maradnak, Kharasshi oldalán nem jelenik meg az elf lányka, aki éppúgy csak tehetetlen statisztának érezhette magát a gyakorlótéri események alatt, mint Rilai. Nem szól saját tisztessége védelméért, hogy a savótekintetűnek felesleges is lesben állók után kutatnia, mert egyet sem fog itt találni. Egyfelől nem volna fair tisztességre éppen a félszeműnek bazírozni, amikor terebélyes azon tetteinek listája, amikor attól igen könnyen eltekintett. Másfelől, ha szerepet váltanának ő is ugyanígy tenne, hiszen Gabrien már a Barakkban is kiállt volna mellette, hogy saját kezűleg intézze el ezt az ügyet.
Lassú, tettetett nehézkességgel válik meg a mohapárnától és tesz néhány lépést az acélra aggatott lobogó felé. A markolatgombra simítja tenyerét, utóbb néhányszor meg is kocogtatja.*
- Gondoltam ezt a színt nemtől és fajtól függetlenül mindenki kiszúrja, már jó messziről. - *Köszöntésnek megteszi ez is, mielőtt a röpképtelen csuhásmadárig elkövetné Kharasshi tekintetét.* - Félig-meddig. Szerelmeslevelek és hétpecsétes titkok vivője már nem lesz.
*Szép párba rendeződtek ők ketten: a félszemű haramia-lovag és hű társa a léte alapját jelentő szárnyaitól fosztott holló. Félmosollyal fogadja a sötétbőrű feltételeit.*
- Magabiztos kurafi vagy, ezt a becsületed javára írom. Elegáns volt az is, ahogy a mi dolgunkat rendezted a Barakkban, most mégis meglep, hogy még annyit sem feltételezel, hogy a veled hasonló sorsot járónak ne lett volna gondja rá, hogy mivé legyen egy vesztes párbaj után. - *Rilai többször megkérdezte tőle, hogy mi végre akar pengét váltani Kharasshival? Most az említettel szemben állva, a kérdés hasonló formán kezd testet ölteni. A markolat szelíd érintését határozott fogássá cseréli, jobbjába keríti és döf. Nincsen benne semmi trükk vagy alattomban szőtt terv.
Be akarja mutatni egymásnak a két acélt is.*
3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-29 09:46:49
Üzenet elküldve: 2015-09-29 09:46:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*A hamvasfakó csődör megtorpan a tisztás fáinak határánál. Az őszbe borult gyűrű karmazsin védkörében ott a nyár szívének utolsó dobbanása. Élénk színű virágok mórikálják magukat a szélborzolta fű között. A nap felé tartják bájos orcájukat, mit sem törődve a dús, szürke fellegekkel, melyek a táj fölött vonulnak komor flottaként.
Kharasshi mintha ürességbe kapaszkodna. Előző este fivére nyomát vesztette. Bátyjával pedig odalett minden bizonyosság. Aggodalmai ingoványon billegnek, újra és újra elsüllyednek, s megmártják a hímet ebben a kárhozatban. Végtelen körökben meghalni, de nem pusztulni bele. Ilyen a őrlődő lélek kínja.
Ez a hely... Hazugságok tiszta szívből emelt temploma. Vagy az igazság mezején rothadó hősök nyomorult sírkertje. Még alig állottak fel az ölelkezésük alatt meghajlott fűszálak.
A savószín tekintet a gerincre emelkedik amott. A magaslaton a félszemű tépett iránymutatóját cibálja a szél. Kharasshi Bitang véknyába vágja a sarkát s átgázol a múlt keserédes mezején. A hátas patái tenyérnyi rögöket fordítanak ki a nedves földből a mélységi mögött, ahogy a párbaj helyszíne felé veszik az irányt.
A gerincre felkaptatva Kharasshi megállítja a lovát. Pillantása körbepásztáz, a félszemű hívatlan társai után kutatva. Vagy jól rejtőznek vagy valóban ketten vannak csak itt erre az ügyre.
A mélységi hátasa nem túl magas, de vaskos, erőteljes megjelenésű állat. Teste egészen kesely, mint a finom szemcsés, sós föveny, de az orra és a lábai csánk és lábtő felettig maszatos feketék, mintha korommal kenték volna meg. Sörénye, farka is fekete. Büszke tartású jószág. A hím egészen a félszemű elé léptet vele. A szeme sarkából az ellenfele hátasán posztoló hollóra pillant.*
- Hát csak megmaradt a dögmadarad *jelenti ki karcos gunyorral. Csak eztán száll le a nyeregből s a Bitang farára csapva elhessenti a jószágot kettejük közül.
Van valami sorsszerű abban, ahogy most itt állnak egymással szemben. Semmiségen lobbant parázs kis vitájuk mintha túlmutatna a tények semmiségein egy eredendő hívás felé. Meglehet, egy másik élet befejezetlen ügye ez. Ki tudja? Nem is fontos.
Kharasshi lefordítja hátáról a pallost és elhelyezkedik.*
- Ha elkésnél a feladással, mi a kívánságod, mi legyen a hulláddal? *kérdi.* - Vagy a madaradnak majd gondja lesz rá?
*A hamvasfakó csődör megtorpan a tisztás fáinak határánál. Az őszbe borult gyűrű karmazsin védkörében ott a nyár szívének utolsó dobbanása. Élénk színű virágok mórikálják magukat a szélborzolta fű között. A nap felé tartják bájos orcájukat, mit sem törődve a dús, szürke fellegekkel, melyek a táj fölött vonulnak komor flottaként.
Kharasshi mintha ürességbe kapaszkodna. Előző este fivére nyomát vesztette. Bátyjával pedig odalett minden bizonyosság. Aggodalmai ingoványon billegnek, újra és újra elsüllyednek, s megmártják a hímet ebben a kárhozatban. Végtelen körökben meghalni, de nem pusztulni bele. Ilyen a őrlődő lélek kínja.
Ez a hely... Hazugságok tiszta szívből emelt temploma. Vagy az igazság mezején rothadó hősök nyomorult sírkertje. Még alig állottak fel az ölelkezésük alatt meghajlott fűszálak.
A savószín tekintet a gerincre emelkedik amott. A magaslaton a félszemű tépett iránymutatóját cibálja a szél. Kharasshi Bitang véknyába vágja a sarkát s átgázol a múlt keserédes mezején. A hátas patái tenyérnyi rögöket fordítanak ki a nedves földből a mélységi mögött, ahogy a párbaj helyszíne felé veszik az irányt.
A gerincre felkaptatva Kharasshi megállítja a lovát. Pillantása körbepásztáz, a félszemű hívatlan társai után kutatva. Vagy jól rejtőznek vagy valóban ketten vannak csak itt erre az ügyre.
A mélységi hátasa nem túl magas, de vaskos, erőteljes megjelenésű állat. Teste egészen kesely, mint a finom szemcsés, sós föveny, de az orra és a lábai csánk és lábtő felettig maszatos feketék, mintha korommal kenték volna meg. Sörénye, farka is fekete. Büszke tartású jószág. A hím egészen a félszemű elé léptet vele. A szeme sarkából az ellenfele hátasán posztoló hollóra pillant.*
- Hát csak megmaradt a dögmadarad *jelenti ki karcos gunyorral. Csak eztán száll le a nyeregből s a Bitang farára csapva elhessenti a jószágot kettejük közül.
Van valami sorsszerű abban, ahogy most itt állnak egymással szemben. Semmiségen lobbant parázs kis vitájuk mintha túlmutatna a tények semmiségein egy eredendő hívás felé. Meglehet, egy másik élet befejezetlen ügye ez. Ki tudja? Nem is fontos.
Kharasshi lefordítja hátáról a pallost és elhelyezkedik.*
- Ha elkésnél a feladással, mi a kívánságod, mi legyen a hulláddal? *kérdi.* - Vagy a madaradnak majd gondja lesz rá?
3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-28 18:23:21
Üzenet elküldve: 2015-09-28 18:23:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Felkapaszkodik arra a gerincre, ahonnét szinte az egész városra rálátni. Ilyen messzeségben már egész elviselhetőnek tűnik, még ha Rilai mellett erőnek erejével próbált is megbékélni folyton nyüzsgő, soha nem pihenő miliőjével. Ahogy mondani szokás, egyszer fent, egyszer lent. Épp mint az Artheniort övező erdőségben: leereszkedik az egyik emelkedőről, hogy aztán a másik tetejére vágyjon. Na jó, a vágyni talán erős túlzás ebben a kontextusban, de célja elérését segítendő ideális helyszínnek tűnik. Nincsenek magasba szökő fák és a városból kifelé jövet csak az nem szúrná ki a dombtetőn időzőt, akinek a rablólovagnál is kevesebb szeme van már csak.*
- Eriggy, elégedett vagyok veled. - *Hadd harapdálja kedvére a füvet az a gebe, megérdemli, hisz hajnal óta oda meg vissza jár Lanawin térképén.
Gazdája szabadabb teret engedve az általában rosszul végződő kósza ötletei egyikének, kivonja a mesterkardot és a földbe döfi. Talál némi átvérzett kötést is, amitől még nem szabadultak meg, ezt ráköti a markolatára, hadd cibálja kedvére a fel-felkapó szél.
A Rilai társaságában mutatott joviális arckifejezést elhagyja, s noha látszólag könnyed modorral viseltet az elkövetkezők felé, nem feledte el az érzést, ami a másik harcos közelében környékezte. Társai számára a párbajra hívás nem jelenthet mást, mint egy újabb falat, amivel meg kell etetni a túl nagyra hízott férfi büszkeséget, és ezt a hiszemet jónak is tartotta meghagyni így.
Most, hogy Kharasshira vár már "csak" azt kell tudnia meghatározni, hogy pontosan mi is az, amit el kíván érni és még minkább, hogy milyen úton. Egy mohás sziklarögre ül, onnét méricskéli a saját maga kreálta "útjelzőt", amikor a villámcsapás hirtelenségéhez hasolított felismerés megtalálja.*
- A rohadt életbe, ez lehet, hogy hozza a nőjét is.
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Felkapaszkodik arra a gerincre, ahonnét szinte az egész városra rálátni. Ilyen messzeségben már egész elviselhetőnek tűnik, még ha Rilai mellett erőnek erejével próbált is megbékélni folyton nyüzsgő, soha nem pihenő miliőjével. Ahogy mondani szokás, egyszer fent, egyszer lent. Épp mint az Artheniort övező erdőségben: leereszkedik az egyik emelkedőről, hogy aztán a másik tetejére vágyjon. Na jó, a vágyni talán erős túlzás ebben a kontextusban, de célja elérését segítendő ideális helyszínnek tűnik. Nincsenek magasba szökő fák és a városból kifelé jövet csak az nem szúrná ki a dombtetőn időzőt, akinek a rablólovagnál is kevesebb szeme van már csak.*
- Eriggy, elégedett vagyok veled. - *Hadd harapdálja kedvére a füvet az a gebe, megérdemli, hisz hajnal óta oda meg vissza jár Lanawin térképén.
Gazdája szabadabb teret engedve az általában rosszul végződő kósza ötletei egyikének, kivonja a mesterkardot és a földbe döfi. Talál némi átvérzett kötést is, amitől még nem szabadultak meg, ezt ráköti a markolatára, hadd cibálja kedvére a fel-felkapó szél.
A Rilai társaságában mutatott joviális arckifejezést elhagyja, s noha látszólag könnyed modorral viseltet az elkövetkezők felé, nem feledte el az érzést, ami a másik harcos közelében környékezte. Társai számára a párbajra hívás nem jelenthet mást, mint egy újabb falat, amivel meg kell etetni a túl nagyra hízott férfi büszkeséget, és ezt a hiszemet jónak is tartotta meghagyni így.
Most, hogy Kharasshira vár már "csak" azt kell tudnia meghatározni, hogy pontosan mi is az, amit el kíván érni és még minkább, hogy milyen úton. Egy mohás sziklarögre ül, onnét méricskéli a saját maga kreálta "útjelzőt", amikor a villámcsapás hirtelenségéhez hasolított felismerés megtalálja.*
- A rohadt életbe, ez lehet, hogy hozza a nőjét is.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9903-9922