Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-02 01:13:55
Üzenet elküldve: 2015-11-02 01:13:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janemita//
*Hogy mennyire jó avagy rossz a hasonlata, ezt nem tudhatja, ahogy azt sem, hogyan fog alakulni Sorsuk, de abban bízik, hogy megkapják azt a lehetőséget, hogy döntsenek. Bárhogyan is legyen, a kolosszus kitart ezen véleménye mellett.*
- Ha illúzió is, engem nem érdekel, amíg ezt mutatja.
*Mosolyog a hósörényű a mellén pihenő Janemitára. Olyan dolgok ezek, olyan kérdések, melyekre talán soha nem fognak választ találni. Akár bele is őrülhetnek a válasz keresésébe, de a közelébe soha nem fognak jutni az igazságnak, jobban teszik így hát, ha nem foglalkoznak túlságosan ezzel a témával.
Jobban teszik, ha élvezik a hideg éjjelen való összebújást és Janey gombás rettenetét.
Átveszi a tálat a kócos lánytól és fújkálás nélkül kezd neki a forró ételnek. Nincsenek nagy igényei, evett ő már igazán rossz ételeket, amelyeket tábori szakácsoknak csúfolt dilettánsok csaptak össze, de volt szerencséje udvari mesterszakácsok remekeihez is, melyeket nemeseknek szolgálnak fel.
Janey főztje se nem ehetetlen, se nem kiemelkedő, bár nem könnyű ilyen alapanyagokból különlegeset alkotni, talán nem is lehetne. De forró és tápláló, felmelegíti belülről és eltölti a gyomrát. Mi kellhet még egy férfinek?
Az utolsó kanálig megeszi a gombár ragut, majd leteszi maga mellé az üres tányért és hagyja, hogy Janey befészkelje magát mellé. Türelemmel kivárja, míg a kócos félvér elhelyezkedjen, majd megigazítja magukon a takarót.*
- Majd Balthy őrködik.
*Vigyorog a lányra, majd fejét a fához kipányvázott pokolfajzat felé fordítja.*
- Balthazard! Őrség!
*Természetesen egy ló képtelen volna végrehajtani, de mintha a csataló értené a kolosszus szavait, kelletlenül megingatja busa fejét és sértődötten felnyerít.
Persze az őrség a hóhajúé, néha el-elalszik, de hagyja, hogy Janemita kipihenje magát, csak valamikor hajnal előtt pár órával alszik el, hogy a nap első sugaraival ébredjen és ébressze fel a kócos lányt is.
Segít összeszedni a szétszórt felszerelést, eltréfálkozik Janey a szokottabbnál is kócosabb haján, felkészíti az útra Balthazardot, majd ha minden kész, visszaindulnak a város felé.*
//Janemita//
*Hogy mennyire jó avagy rossz a hasonlata, ezt nem tudhatja, ahogy azt sem, hogyan fog alakulni Sorsuk, de abban bízik, hogy megkapják azt a lehetőséget, hogy döntsenek. Bárhogyan is legyen, a kolosszus kitart ezen véleménye mellett.*
- Ha illúzió is, engem nem érdekel, amíg ezt mutatja.
*Mosolyog a hósörényű a mellén pihenő Janemitára. Olyan dolgok ezek, olyan kérdések, melyekre talán soha nem fognak választ találni. Akár bele is őrülhetnek a válasz keresésébe, de a közelébe soha nem fognak jutni az igazságnak, jobban teszik így hát, ha nem foglalkoznak túlságosan ezzel a témával.
Jobban teszik, ha élvezik a hideg éjjelen való összebújást és Janey gombás rettenetét.
Átveszi a tálat a kócos lánytól és fújkálás nélkül kezd neki a forró ételnek. Nincsenek nagy igényei, evett ő már igazán rossz ételeket, amelyeket tábori szakácsoknak csúfolt dilettánsok csaptak össze, de volt szerencséje udvari mesterszakácsok remekeihez is, melyeket nemeseknek szolgálnak fel.
Janey főztje se nem ehetetlen, se nem kiemelkedő, bár nem könnyű ilyen alapanyagokból különlegeset alkotni, talán nem is lehetne. De forró és tápláló, felmelegíti belülről és eltölti a gyomrát. Mi kellhet még egy férfinek?
Az utolsó kanálig megeszi a gombár ragut, majd leteszi maga mellé az üres tányért és hagyja, hogy Janey befészkelje magát mellé. Türelemmel kivárja, míg a kócos félvér elhelyezkedjen, majd megigazítja magukon a takarót.*
- Majd Balthy őrködik.
*Vigyorog a lányra, majd fejét a fához kipányvázott pokolfajzat felé fordítja.*
- Balthazard! Őrség!
*Természetesen egy ló képtelen volna végrehajtani, de mintha a csataló értené a kolosszus szavait, kelletlenül megingatja busa fejét és sértődötten felnyerít.
Persze az őrség a hóhajúé, néha el-elalszik, de hagyja, hogy Janemita kipihenje magát, csak valamikor hajnal előtt pár órával alszik el, hogy a nap első sugaraival ébredjen és ébressze fel a kócos lányt is.
Segít összeszedni a szétszórt felszerelést, eltréfálkozik Janey a szokottabbnál is kócosabb haján, felkészíti az útra Balthazardot, majd ha minden kész, visszaindulnak a város felé.*
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-02 00:27:48
Üzenet elküldve: 2015-11-02 00:27:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gabrien//
*Jót kacag az emberóriás hasonlatán, egész találónak tartja a Szajha sorsot. Mert igen, valóban ad és mikor boldog vagy valahol, előbb-utóbb beüt a baj és minden, ami egykor fontos volt, elvész. Hogy ez ellen lehet-e tenni vagy van-e elég erejük hozzá, az más kérdés, de Janey bízik magukban annyira, hogy a férfi szavai nyugodt mosolyt csaljanak ajkaira.
Szeret itt, kolosszusa karjai közt, mellkasán pihenve hallgatni szívének dobogását, miként lélegzik, arcán érezni bőrének melegét.
Elhümmög azon, amit kedvese mond, hiszen valóban döntések sorozata az, amin keresztül mennek.*
-Vagy tán a Sorsunkban az is meg van írva előre és csupán illúzió, hogy irányítani tudjuk az életünket. Talán az életünk is illúzió?
*Úgy fordul, hogy kékjeit az olvadt arany tekintetbe mélyeszthesse, hátha megleli rá a választ. Nem hiszi, hogy ez az egész nem létező dolog lenne. Ő magában úgy definiálja a Sorsot, mint a véletlen egybeesést és mint olyanon, nem szokott rajta túl sokat gondolkozni. Döntéseit is inkább hirtelen felindulásból hozta, amióta az eszét tudja. Egyszer csak összecsomagolt és elment, felpattant egy szekérre, majd évek múltán megkörnyékezte őt a kíváncsiság és leszállt az Erdei ösvényen. Ki tudja, azon a napon milyen erők vagy sorsok, szellemek, istenek munkálkodtak, hogy éppen a két kóbor lovag is aznap próbált bejutni Kaganhoz? Vajon akkor is összefutottak volna életük szálai, ha a félvér egy nappal később érkezik? Vagy egy órával előbb?
Tudja, hogy sosem fog választ kapni ezekre a kérdésekre és örül, hogy ez így marad.*
-Ki fog hűlni az a gombás rettenet.
*Sóhajt, majd elnagyolt mozdulatokkal feltápászkodik kedvese mellől, mintha az ő vállát nyomná a világ összes terhének súlya. Más kérdés, hogy addig a pillanatig a művelet tart, valóban így érzi.
Ez után már egész fürgén mozog, fatányért szed elő Gabrien felszerelései közül és szed a férfinek, majd ha odaadta neki, magának is mer a sűrű, gombaillatú, kellemesen sós ragúból.*
-Jó étvágyat!
*Összekuporodik a tűz mellett ott eszi meg vacsoráját, majd ha elpusztította, visszamegy a kolosszus mellé. Addig ficereg, fészkelődik a férfi mellett, amíg meg nem találja a tökéletes helyet számára, majd hallgatva a szívdobogást egyre laposakat pislog.*
-Tiéd az első őrség?
*A kérdés igazából hamar lényegtelenné válik, mert Janemita az esti szélcsend, Gabrien és a tűz melegének hatására hamar elalszik. Majd ha ő lesz a soros, akkor felkel, vagy ha nem ébresztik, akkor végigalussza az éjszakát.
Bárhogy alakuljon, reggel kipihenten és frissen ébred, mint általában. Első dolga, hogy összeszedi a szétszóródott cuccaikat: kicsi, megüresedett zsákocskák, só, takarók, bogrács, tányér. Mindent begyűjt, beleértve a pokrócokat is, amiket összehajt és eltesz, míg az emberóriás elrendezi a fekete csatalovat.
Ha mindennek készen vannak, visszaindulhatnak a város irányába.*
//Gabrien//
*Jót kacag az emberóriás hasonlatán, egész találónak tartja a Szajha sorsot. Mert igen, valóban ad és mikor boldog vagy valahol, előbb-utóbb beüt a baj és minden, ami egykor fontos volt, elvész. Hogy ez ellen lehet-e tenni vagy van-e elég erejük hozzá, az más kérdés, de Janey bízik magukban annyira, hogy a férfi szavai nyugodt mosolyt csaljanak ajkaira.
Szeret itt, kolosszusa karjai közt, mellkasán pihenve hallgatni szívének dobogását, miként lélegzik, arcán érezni bőrének melegét.
Elhümmög azon, amit kedvese mond, hiszen valóban döntések sorozata az, amin keresztül mennek.*
-Vagy tán a Sorsunkban az is meg van írva előre és csupán illúzió, hogy irányítani tudjuk az életünket. Talán az életünk is illúzió?
*Úgy fordul, hogy kékjeit az olvadt arany tekintetbe mélyeszthesse, hátha megleli rá a választ. Nem hiszi, hogy ez az egész nem létező dolog lenne. Ő magában úgy definiálja a Sorsot, mint a véletlen egybeesést és mint olyanon, nem szokott rajta túl sokat gondolkozni. Döntéseit is inkább hirtelen felindulásból hozta, amióta az eszét tudja. Egyszer csak összecsomagolt és elment, felpattant egy szekérre, majd évek múltán megkörnyékezte őt a kíváncsiság és leszállt az Erdei ösvényen. Ki tudja, azon a napon milyen erők vagy sorsok, szellemek, istenek munkálkodtak, hogy éppen a két kóbor lovag is aznap próbált bejutni Kaganhoz? Vajon akkor is összefutottak volna életük szálai, ha a félvér egy nappal később érkezik? Vagy egy órával előbb?
Tudja, hogy sosem fog választ kapni ezekre a kérdésekre és örül, hogy ez így marad.*
-Ki fog hűlni az a gombás rettenet.
*Sóhajt, majd elnagyolt mozdulatokkal feltápászkodik kedvese mellől, mintha az ő vállát nyomná a világ összes terhének súlya. Más kérdés, hogy addig a pillanatig a művelet tart, valóban így érzi.
Ez után már egész fürgén mozog, fatányért szed elő Gabrien felszerelései közül és szed a férfinek, majd ha odaadta neki, magának is mer a sűrű, gombaillatú, kellemesen sós ragúból.*
-Jó étvágyat!
*Összekuporodik a tűz mellett ott eszi meg vacsoráját, majd ha elpusztította, visszamegy a kolosszus mellé. Addig ficereg, fészkelődik a férfi mellett, amíg meg nem találja a tökéletes helyet számára, majd hallgatva a szívdobogást egyre laposakat pislog.*
-Tiéd az első őrség?
*A kérdés igazából hamar lényegtelenné válik, mert Janemita az esti szélcsend, Gabrien és a tűz melegének hatására hamar elalszik. Majd ha ő lesz a soros, akkor felkel, vagy ha nem ébresztik, akkor végigalussza az éjszakát.
Bárhogy alakuljon, reggel kipihenten és frissen ébred, mint általában. Első dolga, hogy összeszedi a szétszóródott cuccaikat: kicsi, megüresedett zsákocskák, só, takarók, bogrács, tányér. Mindent begyűjt, beleértve a pokrócokat is, amiket összehajt és eltesz, míg az emberóriás elrendezi a fekete csatalovat.
Ha mindennek készen vannak, visszaindulhatnak a város irányába.*
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-01 19:08:38
Üzenet elküldve: 2015-11-01 19:08:38
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Nos, akkor ebben meg is egyeztek, habár a tündér grimaszolása cseppet sem tetszik neki. Nem tudja igazán mire vélni, így jobbnak látja, hogy rákérdez, nehogy félreértés essen:*
- Mi a gond? Bájital, enyhén felhígítva. Nos, nagyon felhígítva, minimális bevitel, de naponta, hátha valami állandó hatást kiválthatunk vele. Persze ez valószínűleg nem fog beválni, így talán kénytelen leszek felvenni a kapcsolatot egy tapasztalt alkimistával, hogy mit ajánl erre. Van ilyen amulettes varázslat, de az csak olyanokra hat... *igen, le kéne lassítania, ritkán, de most éppen ez tudatosul benne* Szóval van varázslat, amivel mindenféle bájitalok hatása amulettekbe ültethető, így állandóvá téve. Nos, amíg az illető viseli az amulettet. De még olyanról sosem hallottam, hogy az általános gyorsító vagy erősítő löttyökön kívül bármit is ilyenbe ültettek volna. Például gyógyító bájitalt... semmi értelme nem lenne. Mindegy, erről majd beszélek néhány alkimistával, vagy ilyenek, mert biztos, hogy van módja. Legalábbis reménykedjünk, hogy van. Vagyis hát... reménykedj te, hogy van. Anélkül elég nehéz lenne, ha csak nem akarod egyfolytában inni a vonatkozó bájitalt.
*Az bizonyosan nem lenne kellemes, főleg hogy talán egy idő után a szervezete elkezdene védekezni, vagy ilyenek, és akkor meg már ihatná, a hatás csak gyengébben jelentkezne. Na nem, ez biztosan nem járható út, még akkor sem, ha bájital folyik a kútból.*
- Igen *bólint, és habár nem tudja hova tenni a tündér hirtelen vidulását egy név hatására, de nem kérdez rá, hát inkább vigyorogjon, mint sírjon, ez utóbbi jóval nehezebben kezelhető. Arról nem is beszélve, hogy a kommunikációt is ellehetetleníti. Jut is a szerzetes eszébe, mintha a tündér már pityeregne minden szó előtt, sőt, elszántságával együtt némi bátorságot is merített valahonnan, mert viszonylag jól megy már neki a beszéd.*
- Szóval itt mindenki ilyen jó ismerős, csak én leszek új arc... mondjuk nekem minden arc új, lehet van ott már egy csomó alak, aki ismer engem, és én még csak nem is tudom. Ez az átka, ha nem figyelek az arcokra és a nevekre *hiszen hét mostanáig soha egy halandónak sem tulajdonított nagyobb jelentőséget, így az arcuknak vagy a nevüknek sem. Mostanáig... Milyen furcsán hangzik, meg egyáltalán belegondolni is furcsa, hogy ma éjjel találkozott egy halandóval, akit nem is gyűlölt. Akit nem vetett meg, aki nem volt szánalmas... És a többi ehhez hasonló korábban általános képe sem volt igaz rá. Ez lehetséges? Vagy csak álmodja? Persze hülyén hangzik, de mikor ilyen nagy dolgok történnek, az emberfia óhatatlanul is elgondolkodik ezen.*
- Rendben. Nagyszerű *jegyzi meg, mikor a tündér beleegyezik a titoktartásba* Igazából mindenképpen beszélni fogok Eralillal, hogy általánosan tiltsa meg a rend minden tagjának, hogy valami mágiát használjon rajtad, bájitalokat, szertartásokat, démonűzést, és minden ilyesmit. Egyrészt nem akarom, hogy valami túlbuzgó mágus hülyeségéből fakadó varázslat furcsa hatást váltson ki a bájitallal karöltve, vagy később, amikor már túl leszünk a felkészülési szakaszon, és ténylegesen kipróbálom a módszert. Meg egyáltalán, utálom az ilyesmit, de ezt már mondtam. Meg meg kéne oldani, hogy ne Coinnal legyek akkor egy szobában, hanem veled, az éjszakákra való tekintettel. Hosszú nap elé nézek...
*Nos, akkor ebben meg is egyeztek, habár a tündér grimaszolása cseppet sem tetszik neki. Nem tudja igazán mire vélni, így jobbnak látja, hogy rákérdez, nehogy félreértés essen:*
- Mi a gond? Bájital, enyhén felhígítva. Nos, nagyon felhígítva, minimális bevitel, de naponta, hátha valami állandó hatást kiválthatunk vele. Persze ez valószínűleg nem fog beválni, így talán kénytelen leszek felvenni a kapcsolatot egy tapasztalt alkimistával, hogy mit ajánl erre. Van ilyen amulettes varázslat, de az csak olyanokra hat... *igen, le kéne lassítania, ritkán, de most éppen ez tudatosul benne* Szóval van varázslat, amivel mindenféle bájitalok hatása amulettekbe ültethető, így állandóvá téve. Nos, amíg az illető viseli az amulettet. De még olyanról sosem hallottam, hogy az általános gyorsító vagy erősítő löttyökön kívül bármit is ilyenbe ültettek volna. Például gyógyító bájitalt... semmi értelme nem lenne. Mindegy, erről majd beszélek néhány alkimistával, vagy ilyenek, mert biztos, hogy van módja. Legalábbis reménykedjünk, hogy van. Vagyis hát... reménykedj te, hogy van. Anélkül elég nehéz lenne, ha csak nem akarod egyfolytában inni a vonatkozó bájitalt.
*Az bizonyosan nem lenne kellemes, főleg hogy talán egy idő után a szervezete elkezdene védekezni, vagy ilyenek, és akkor meg már ihatná, a hatás csak gyengébben jelentkezne. Na nem, ez biztosan nem járható út, még akkor sem, ha bájital folyik a kútból.*
- Igen *bólint, és habár nem tudja hova tenni a tündér hirtelen vidulását egy név hatására, de nem kérdez rá, hát inkább vigyorogjon, mint sírjon, ez utóbbi jóval nehezebben kezelhető. Arról nem is beszélve, hogy a kommunikációt is ellehetetleníti. Jut is a szerzetes eszébe, mintha a tündér már pityeregne minden szó előtt, sőt, elszántságával együtt némi bátorságot is merített valahonnan, mert viszonylag jól megy már neki a beszéd.*
- Szóval itt mindenki ilyen jó ismerős, csak én leszek új arc... mondjuk nekem minden arc új, lehet van ott már egy csomó alak, aki ismer engem, és én még csak nem is tudom. Ez az átka, ha nem figyelek az arcokra és a nevekre *hiszen hét mostanáig soha egy halandónak sem tulajdonított nagyobb jelentőséget, így az arcuknak vagy a nevüknek sem. Mostanáig... Milyen furcsán hangzik, meg egyáltalán belegondolni is furcsa, hogy ma éjjel találkozott egy halandóval, akit nem is gyűlölt. Akit nem vetett meg, aki nem volt szánalmas... És a többi ehhez hasonló korábban általános képe sem volt igaz rá. Ez lehetséges? Vagy csak álmodja? Persze hülyén hangzik, de mikor ilyen nagy dolgok történnek, az emberfia óhatatlanul is elgondolkodik ezen.*
- Rendben. Nagyszerű *jegyzi meg, mikor a tündér beleegyezik a titoktartásba* Igazából mindenképpen beszélni fogok Eralillal, hogy általánosan tiltsa meg a rend minden tagjának, hogy valami mágiát használjon rajtad, bájitalokat, szertartásokat, démonűzést, és minden ilyesmit. Egyrészt nem akarom, hogy valami túlbuzgó mágus hülyeségéből fakadó varázslat furcsa hatást váltson ki a bájitallal karöltve, vagy később, amikor már túl leszünk a felkészülési szakaszon, és ténylegesen kipróbálom a módszert. Meg egyáltalán, utálom az ilyesmit, de ezt már mondtam. Meg meg kéne oldani, hogy ne Coinnal legyek akkor egy szobában, hanem veled, az éjszakákra való tekintettel. Hosszú nap elé nézek...
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-01 18:31:59
Üzenet elküldve: 2015-11-01 18:31:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* A mindenféle löttyök említésére nagyot nyel és picit megszédül. Legutóbb, mikor valami löttyöt itattak vele, akkor annyira rosszul lett, hogy öklendezni kezdett és majdnem elájult.
~ Az az ital valami borzasztó volt. ~
Persze most jön a kérdés, hogy milyen ital is volt az, ami így kikészítette a lányt. Hát a pálinka. Azelőtt az egy pohár előtt sem, s azóta sem ivott egy kortyot sem. *
- Ő... igen, benne van a bármiben.
* Látványosan elhúzza a száját közbe, hogy a férfi tudtára adja érzéseit az ismeretlen italokkal kapcsolatban.
Nem bízik a lány állóképességében, és ez érthető, hiszen nem is ismeri őt, nem mellesleg eléggé leterhelte már a testét, és való igaz, eléggé le is fáradt ma, bár elájulni nem ájulna el. *
- Ahogy gondolod.
* Zárja le a témát egyszerűen. *
- Szóval Lorew Mazoral.
* Vigyorog a most már megnevezhető férfira.
A szerzetessel ellentétben Syessiss számára nagyon is fontosak a nevek. Még a Templom könyvtárában fogott a kezébe egy igen réginek tűnő tekercset, melyben leírták, hogy az egyén neve határozza meg annak sorsát. Nos ez igaz, vagy sem, ezen kívül a nevek fontos szerepet játszanak a mindennapokban is.
De azért jó lenne, ha valóban így lenne. Akkor talán kideríthetné a sorsát és megtudhatná a jövőjét. Bár az kérdéses, hogy jó e előre tudni, hogy mi fog történni az illetővel? Ebben a kérdéskörben is megoszlanak a vélemények, ezért felesleges lenne firtatni. A tündér hisz benne, és ez a lényeg. *
- Igen, ő!
* Ismét elmosolyodik az ismerős név hallatán, de ugyanolyan gyorsan el is komorul.
~ Ő is magamra hagyott. ~
A férfi "kérése" érthető, hiszen akkor lehet, hogy újra meg akarnák csinálni a szertartást és bár arra nem emlékszik ugyan, mert nem ő volt ott, az érzés, ami akkor körülölelte, egyáltalán nem volt kellemes. Csak, ami utána jött.
Hisz a szerzetesnek, s reméli, hogy nem hazudott, mikor azt mondta, hogy sok tapasztalata van ilyen, ehhez hasonlók terén. Mert hát átfut agyán a gondolat, hogy ismételten megkéri az elfet, bár kétséges, hogy megtalálnák a vörös barátnőjét, aki ismeri a szertartást, illetve a másik nagy kérdés, hogy megérné e a dolog? De most itt találkozott egy szakemberrel, aki ugyan a gonoszabbik énnek akar segíteni inkább, de neki is fog. Legalábbis bízik benne. *
- Nem fogom elmondani nekik.
* A mindenféle löttyök említésére nagyot nyel és picit megszédül. Legutóbb, mikor valami löttyöt itattak vele, akkor annyira rosszul lett, hogy öklendezni kezdett és majdnem elájult.
~ Az az ital valami borzasztó volt. ~
Persze most jön a kérdés, hogy milyen ital is volt az, ami így kikészítette a lányt. Hát a pálinka. Azelőtt az egy pohár előtt sem, s azóta sem ivott egy kortyot sem. *
- Ő... igen, benne van a bármiben.
* Látványosan elhúzza a száját közbe, hogy a férfi tudtára adja érzéseit az ismeretlen italokkal kapcsolatban.
Nem bízik a lány állóképességében, és ez érthető, hiszen nem is ismeri őt, nem mellesleg eléggé leterhelte már a testét, és való igaz, eléggé le is fáradt ma, bár elájulni nem ájulna el. *
- Ahogy gondolod.
* Zárja le a témát egyszerűen. *
- Szóval Lorew Mazoral.
* Vigyorog a most már megnevezhető férfira.
A szerzetessel ellentétben Syessiss számára nagyon is fontosak a nevek. Még a Templom könyvtárában fogott a kezébe egy igen réginek tűnő tekercset, melyben leírták, hogy az egyén neve határozza meg annak sorsát. Nos ez igaz, vagy sem, ezen kívül a nevek fontos szerepet játszanak a mindennapokban is.
De azért jó lenne, ha valóban így lenne. Akkor talán kideríthetné a sorsát és megtudhatná a jövőjét. Bár az kérdéses, hogy jó e előre tudni, hogy mi fog történni az illetővel? Ebben a kérdéskörben is megoszlanak a vélemények, ezért felesleges lenne firtatni. A tündér hisz benne, és ez a lényeg. *
- Igen, ő!
* Ismét elmosolyodik az ismerős név hallatán, de ugyanolyan gyorsan el is komorul.
~ Ő is magamra hagyott. ~
A férfi "kérése" érthető, hiszen akkor lehet, hogy újra meg akarnák csinálni a szertartást és bár arra nem emlékszik ugyan, mert nem ő volt ott, az érzés, ami akkor körülölelte, egyáltalán nem volt kellemes. Csak, ami utána jött.
Hisz a szerzetesnek, s reméli, hogy nem hazudott, mikor azt mondta, hogy sok tapasztalata van ilyen, ehhez hasonlók terén. Mert hát átfut agyán a gondolat, hogy ismételten megkéri az elfet, bár kétséges, hogy megtalálnák a vörös barátnőjét, aki ismeri a szertartást, illetve a másik nagy kérdés, hogy megérné e a dolog? De most itt találkozott egy szakemberrel, aki ugyan a gonoszabbik énnek akar segíteni inkább, de neki is fog. Legalábbis bízik benne. *
- Nem fogom elmondani nekik.
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-01 16:29:20
Üzenet elküldve: 2015-11-01 16:29:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Ilyen szempontból sokan köszönetet mondhatnának Lorewnek, mert sokszor akart ő segíteni, az más kérdés, hogy sokszor olyan rosszul sült el, hogy a másik fél azt kívánta, bárcsak hagyta volna az egészet a fenébe. Vagy éppen nem valami diplomatikus módon megpróbálta megölni a szerzetest, aki egyébként addigra már az arcára sem emlékezett, mert hát arcok és nevek terén mindig gondban volt. Szerencsére ilyen azért nem sűrűn esik meg vele, hiszen akkor jó eséllyel már nem lenne itt. Sőt, az utóbbi időben, úgy nagyjából a forgatag óta egyáltalán meg sem sérült, még csak egy kőbe sem rúgott bele. Mostanáig persze. Mondjuk még ezt a kalandot is olcsón megúszta, ha azt vesszük, hogy meg is halhatott volna, amikor ott fojtogatta a tündér.*
- Hát rendben, akkor hálálkodj nyugodtan *bólint végül* Mondjuk talán nem ártana azt is mondanom, hogy mindenféle löttyöket is meg kell majd igyál, meg ilyenek, habár gondolom ezt a bármibe már belevetted. Ezt leszámítva talán több újdonság már nem jut az eszembe, vagy bármi olyasmi, ami később még meglepetést okozhat.
*Az meg, hogy nem ájulna el... vagy igen. Ezt nagyjából ennyiben lezavarja fejben, még véletlenül sem küldené el Eralilért a Namos házba, mert átkozottul semmi kedve a rizikót vállalni, hogy ne adja az ég valahol tényleg összeessen, és mert ahhoz sincs hangulata, hogy Eralil egyik kutyájának kelljen összeszednie. Ettől olyan látszatot keltene, mintha rá lenne szorulva az újdonsült nemes segítségére, pedig nem. Úgyhogy ez az egész ott felejtendő el, ahol megfogant a tündér fejében.*
- Megoldom *reagálja le a dolgot* Ahogy mondtad, kénytelen leszek felkelni, és ezért fel is fogok, eztán valahogy eljutok a Namos házig, ott pedig remélhetőleg lesz valaki, aki orvosolni tudja a problémámat. Valahogy így képzelem el a dolgot. Te pedig jössz velem, és ha véletlenül mégis problémám akadna közben, valami olyan, ami miatt képtelenség folytatnom az utat, akkor mész segítségért.
*És valóban, a névkérdésre eddig még nem került sor. Persze Lorew számára a nevek nem olyan fontosak, így teljesen azonos számára az a két helyzet, mikor már elmondta a nevét, és mikor még nem. Az más, hogy Syss már elmondta a sajátját, de a szerzetesnek még ettől sem jutott eszébe, hogy talán neki is kéne.*
- Lorew Mazoral vagyok *a többit most lehagyja, elvégre nem a komplett bemutatkozásra volt kíváncsi a lány, csak a nevére. Meg már úgysem számít lihanechi szerzetesnek, most már az Ellentétek Rendjének szerzetese. És ha már szerzetesek...*
- Batu Losan? Vagy Lusan, vagy valami ehhez hasonló? Mert akkor de igen, attól tartok a velem esküt tevő férfi éppen vele került egy szobába. A fene enné meg milyen szépen összejött akkor a díszes társaság. Azt azért nem árt megjegyeznem, hogy nem nagyon szeretnék semmilyen újabb szertartást, vagy démonűzést. Persze a legjobb az lenne, ha meg sem tudnák, hogy nem sikerült az előző, és még mindig létezik a gonosz éned *ahogy ezt mondja, Syssre pillant, mintegy jelezvén, hogy ez nem igazán remény, vagy tanács volt a részéről, hanem egy... nyomatékos kérés? Utasítás? Az alku új része? A lényeg, hogy ne történjen meg, Coin és Batu pedig ringassák magukat a kis álomvilágba, miszerint bűvös szertartásuk sikeres volt.*
*Ilyen szempontból sokan köszönetet mondhatnának Lorewnek, mert sokszor akart ő segíteni, az más kérdés, hogy sokszor olyan rosszul sült el, hogy a másik fél azt kívánta, bárcsak hagyta volna az egészet a fenébe. Vagy éppen nem valami diplomatikus módon megpróbálta megölni a szerzetest, aki egyébként addigra már az arcára sem emlékezett, mert hát arcok és nevek terén mindig gondban volt. Szerencsére ilyen azért nem sűrűn esik meg vele, hiszen akkor jó eséllyel már nem lenne itt. Sőt, az utóbbi időben, úgy nagyjából a forgatag óta egyáltalán meg sem sérült, még csak egy kőbe sem rúgott bele. Mostanáig persze. Mondjuk még ezt a kalandot is olcsón megúszta, ha azt vesszük, hogy meg is halhatott volna, amikor ott fojtogatta a tündér.*
- Hát rendben, akkor hálálkodj nyugodtan *bólint végül* Mondjuk talán nem ártana azt is mondanom, hogy mindenféle löttyöket is meg kell majd igyál, meg ilyenek, habár gondolom ezt a bármibe már belevetted. Ezt leszámítva talán több újdonság már nem jut az eszembe, vagy bármi olyasmi, ami később még meglepetést okozhat.
*Az meg, hogy nem ájulna el... vagy igen. Ezt nagyjából ennyiben lezavarja fejben, még véletlenül sem küldené el Eralilért a Namos házba, mert átkozottul semmi kedve a rizikót vállalni, hogy ne adja az ég valahol tényleg összeessen, és mert ahhoz sincs hangulata, hogy Eralil egyik kutyájának kelljen összeszednie. Ettől olyan látszatot keltene, mintha rá lenne szorulva az újdonsült nemes segítségére, pedig nem. Úgyhogy ez az egész ott felejtendő el, ahol megfogant a tündér fejében.*
- Megoldom *reagálja le a dolgot* Ahogy mondtad, kénytelen leszek felkelni, és ezért fel is fogok, eztán valahogy eljutok a Namos házig, ott pedig remélhetőleg lesz valaki, aki orvosolni tudja a problémámat. Valahogy így képzelem el a dolgot. Te pedig jössz velem, és ha véletlenül mégis problémám akadna közben, valami olyan, ami miatt képtelenség folytatnom az utat, akkor mész segítségért.
*És valóban, a névkérdésre eddig még nem került sor. Persze Lorew számára a nevek nem olyan fontosak, így teljesen azonos számára az a két helyzet, mikor már elmondta a nevét, és mikor még nem. Az más, hogy Syss már elmondta a sajátját, de a szerzetesnek még ettől sem jutott eszébe, hogy talán neki is kéne.*
- Lorew Mazoral vagyok *a többit most lehagyja, elvégre nem a komplett bemutatkozásra volt kíváncsi a lány, csak a nevére. Meg már úgysem számít lihanechi szerzetesnek, most már az Ellentétek Rendjének szerzetese. És ha már szerzetesek...*
- Batu Losan? Vagy Lusan, vagy valami ehhez hasonló? Mert akkor de igen, attól tartok a velem esküt tevő férfi éppen vele került egy szobába. A fene enné meg milyen szépen összejött akkor a díszes társaság. Azt azért nem árt megjegyeznem, hogy nem nagyon szeretnék semmilyen újabb szertartást, vagy démonűzést. Persze a legjobb az lenne, ha meg sem tudnák, hogy nem sikerült az előző, és még mindig létezik a gonosz éned *ahogy ezt mondja, Syssre pillant, mintegy jelezvén, hogy ez nem igazán remény, vagy tanács volt a részéről, hanem egy... nyomatékos kérés? Utasítás? Az alku új része? A lényeg, hogy ne történjen meg, Coin és Batu pedig ringassák magukat a kis álomvilágba, miszerint bűvös szertartásuk sikeres volt.*
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-01 15:23:57
Üzenet elküldve: 2015-11-01 15:23:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
- Dehogynem. Már az is köszönetre méltó, hogy segíteni akarsz.
* Az pedig lényegtelen, hogy pontosan melyikőjüknek akar jobban segíteni, mert ha az egyik jól jár, valamilyen szinten, ha csak picit is, de a másiknak is előnyös lehet. Addig biztosan, míg egy testen osztoznak. *
- Ugyan, nem ájulnék el, annyira azért nem vagyok rosszul.
* Őt sokkal jobban aggasztja a szerzetes állapota. Na persze, ha nagy baj lenne, akkor azt valószínűleg úgy is jelezné. (Nem mintha egy bordatörés és válltrancsírozás annyira könnyű sérülés lenne, de azért csak nem vészes. Legalábbis még él, szóval ha el is tört, nem fúródott bele sem a szívébe, sem a tüdejébe.
~ Hát attól még el tudtad volna intézni, ha akarod. Ebben biztos vagyok. ~
Eddig végig az eget fürkészte már-már feketének tűnő sötétzöldjeivel, melyeket most a szerzetesre szegez. *
- Hogy hívnak?
* A lány már elég sokat mondott magáról, viszont a szerzetes eddig még szinte semmit sem. Azt leszámítva, hogy húsz éves tapasztalata van az elme és lélek bajainak orvoslásában (vagy valami ilyesmi), meg hogy Eralil Namos mágusmester rendjének tagja, szóval minden valószínűség szerint mágus is.
~ És hogy ismeri Coinleach-et. Tényleg, mintha Bato azt mondta volna, hogy ő is utánamegy. Akkor lehet, hogy... ? ~
Eddig jut a gondolatmenetben, mikor végre rájön, hogyan is tudhatná meg a legegyszerűbben a választ. *
- Mondd csak, nincs véletlenül egy másik szerzetes a Rendben, akit Bato-nak hívnak?
* Kérdi a mellette fekvőtől érzelemmentes hangon. Vagyis reméli, hogy sikerült megütnie az érzelemmentes hangot. Majd kiderül. *
- Dehogynem. Már az is köszönetre méltó, hogy segíteni akarsz.
* Az pedig lényegtelen, hogy pontosan melyikőjüknek akar jobban segíteni, mert ha az egyik jól jár, valamilyen szinten, ha csak picit is, de a másiknak is előnyös lehet. Addig biztosan, míg egy testen osztoznak. *
- Ugyan, nem ájulnék el, annyira azért nem vagyok rosszul.
* Őt sokkal jobban aggasztja a szerzetes állapota. Na persze, ha nagy baj lenne, akkor azt valószínűleg úgy is jelezné. (Nem mintha egy bordatörés és válltrancsírozás annyira könnyű sérülés lenne, de azért csak nem vészes. Legalábbis még él, szóval ha el is tört, nem fúródott bele sem a szívébe, sem a tüdejébe.
~ Hát attól még el tudtad volna intézni, ha akarod. Ebben biztos vagyok. ~
Eddig végig az eget fürkészte már-már feketének tűnő sötétzöldjeivel, melyeket most a szerzetesre szegez. *
- Hogy hívnak?
* A lány már elég sokat mondott magáról, viszont a szerzetes eddig még szinte semmit sem. Azt leszámítva, hogy húsz éves tapasztalata van az elme és lélek bajainak orvoslásában (vagy valami ilyesmi), meg hogy Eralil Namos mágusmester rendjének tagja, szóval minden valószínűség szerint mágus is.
~ És hogy ismeri Coinleach-et. Tényleg, mintha Bato azt mondta volna, hogy ő is utánamegy. Akkor lehet, hogy... ? ~
Eddig jut a gondolatmenetben, mikor végre rájön, hogyan is tudhatná meg a legegyszerűbben a választ. *
- Mondd csak, nincs véletlenül egy másik szerzetes a Rendben, akit Bato-nak hívnak?
* Kérdi a mellette fekvőtől érzelemmentes hangon. Vagyis reméli, hogy sikerült megütnie az érzelemmentes hangot. Majd kiderül. *
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-01 14:29:21
Üzenet elküldve: 2015-11-01 14:29:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Nem mintha Lorew olyan nagy dolgot tenne ezzel, sőt, mint általában, most is főként a saját érdekeit nézi, az más kérdés, hogy ezzel jót tesz. Nos, a jó az túlzás, mondjuk úgy egyelőre, hogy reményt ad. Magának meg egy végső kapaszkodót. Eralilnak meg egy újabb problémát. Az élet már csak ilyen, egyes adományait mindenki másképpen éli meg.*
- Semmi szükség hálálkodásra, hiszen még nem is csináltam semmit. Lehet hogy nem is fogok, mert meghalok. Még... felesleges elkapkodni a dolgokat. még én sem hálálkodtam annak a Namosnak, mert a rendje által közelebb juthatok a célomhoz, mert még szinte nem is vagyok rendtag. Még nem is csináltam semmit, csak letettem egy esküt, és napnyugtára oda kell mennem beköltözni. Ezért is van nálam minden holmim *meg is tapogatja az erszényét, persze nem amiatt pár arany miatt, ami általában nála szokott lenni, mert hát az kit érdekel? Sokkal fontosabb, hogy a tőr még benne legyen, hiszen az jelenleg fontosabb számára, mint az élete. Gondosan kitapintja a formáját (a mintát sajnos nem érzi, ahhoz túl sok réteg van a keze és a penge közt), majd megnyugvással konstatálja, hogy még megvan. A többi apróság már nem igazán érdekli, vagy ott vannak, vagy nincsenek.*
- Remélem nálad is nálad van minden fontos, mert akkor te máris elfoglalhatod majd a szobádat *közben a tündér leheveredéséből leszűri, hogy újfent igaza volt. Remélhetőleg elájulni nem fog a lány, mert talán magát valahogyan el tudja vonszolni a negyedig, de hogy még a tündért is vigye... Lehetetlennek tűnik. Persze nem nehéz, csak hát... Esetleg a hátán, talán, ha nagyon megerőlteti magát, de jobb ilyenre nem hajazni. Itt hagyni meg nem szeretné, már csak a gonosz énje miatt sem, szóval nem, ne ájuljon el.*
- Attól mentsen meg az ég, hogy segítséget hívj, ha út közben elájulsz, vagy ilyenek, és nem jutsz el a Namos házig, akkor aztán lesznek problémák. Nem, ha segítséget akarok hívni, arra van egy másik módszerem is, sokkal kockázatosabb persze de kockázat nélkül nincs izgalom *többet nem is mond a dologról, de ha minden kötél szakad, még mindig megpróbálhatja megidézni Eralilt, és közölni vele, hogy azonnal küldjön segítséget a tisztásra. Vagy még jobb, egy hintót, azzal több gondja lenne. Amikor a lány belemegy, hogy nem fogja akadályozni semmiben a gonosz, akkor Lorew elégedetten bólint egyet, majd pedig a következő kérdéskörre helyezi a figyelmének zömét.*
- Kétségtelen... *bólint, és eltűnődik* Amikor itt feküdtem, fölém hajolt, és... elkapta a torkomat, talán egyetlen mozdulattal megölhetett volna. De nem tette. Ugyanakkor én abban a pillanatban eldöntöttem, hogy nem tanúsítok ellenállást, sem akkor, sem most, sem a jövőben. Ennek ellenére mikor arra került a sor, hogy megöljön, nos... megijedtem, így óhatatlanul is... *sóhajt egyet* Ennek ellenére továbbra sem szeretnék hasonló hibákat elkövetni, így kérdésedre válaszolva... Nem tudom, hogy hagynám-e, szeretném azt hinni, hogy igen, de hát... Az nem olyan egyszerű.
*Sajnos az engedelmesség véget ér az emberfia létével összeegyeztethetetlen részeknél, így amikor az idilljük ilyen síkokra téved, ott valószínűleg Lorew sem lesz majd képes tovább a passzív szenvedő szerepében tetszelegni.*
*Nem mintha Lorew olyan nagy dolgot tenne ezzel, sőt, mint általában, most is főként a saját érdekeit nézi, az más kérdés, hogy ezzel jót tesz. Nos, a jó az túlzás, mondjuk úgy egyelőre, hogy reményt ad. Magának meg egy végső kapaszkodót. Eralilnak meg egy újabb problémát. Az élet már csak ilyen, egyes adományait mindenki másképpen éli meg.*
- Semmi szükség hálálkodásra, hiszen még nem is csináltam semmit. Lehet hogy nem is fogok, mert meghalok. Még... felesleges elkapkodni a dolgokat. még én sem hálálkodtam annak a Namosnak, mert a rendje által közelebb juthatok a célomhoz, mert még szinte nem is vagyok rendtag. Még nem is csináltam semmit, csak letettem egy esküt, és napnyugtára oda kell mennem beköltözni. Ezért is van nálam minden holmim *meg is tapogatja az erszényét, persze nem amiatt pár arany miatt, ami általában nála szokott lenni, mert hát az kit érdekel? Sokkal fontosabb, hogy a tőr még benne legyen, hiszen az jelenleg fontosabb számára, mint az élete. Gondosan kitapintja a formáját (a mintát sajnos nem érzi, ahhoz túl sok réteg van a keze és a penge közt), majd megnyugvással konstatálja, hogy még megvan. A többi apróság már nem igazán érdekli, vagy ott vannak, vagy nincsenek.*
- Remélem nálad is nálad van minden fontos, mert akkor te máris elfoglalhatod majd a szobádat *közben a tündér leheveredéséből leszűri, hogy újfent igaza volt. Remélhetőleg elájulni nem fog a lány, mert talán magát valahogyan el tudja vonszolni a negyedig, de hogy még a tündért is vigye... Lehetetlennek tűnik. Persze nem nehéz, csak hát... Esetleg a hátán, talán, ha nagyon megerőlteti magát, de jobb ilyenre nem hajazni. Itt hagyni meg nem szeretné, már csak a gonosz énje miatt sem, szóval nem, ne ájuljon el.*
- Attól mentsen meg az ég, hogy segítséget hívj, ha út közben elájulsz, vagy ilyenek, és nem jutsz el a Namos házig, akkor aztán lesznek problémák. Nem, ha segítséget akarok hívni, arra van egy másik módszerem is, sokkal kockázatosabb persze de kockázat nélkül nincs izgalom *többet nem is mond a dologról, de ha minden kötél szakad, még mindig megpróbálhatja megidézni Eralilt, és közölni vele, hogy azonnal küldjön segítséget a tisztásra. Vagy még jobb, egy hintót, azzal több gondja lenne. Amikor a lány belemegy, hogy nem fogja akadályozni semmiben a gonosz, akkor Lorew elégedetten bólint egyet, majd pedig a következő kérdéskörre helyezi a figyelmének zömét.*
- Kétségtelen... *bólint, és eltűnődik* Amikor itt feküdtem, fölém hajolt, és... elkapta a torkomat, talán egyetlen mozdulattal megölhetett volna. De nem tette. Ugyanakkor én abban a pillanatban eldöntöttem, hogy nem tanúsítok ellenállást, sem akkor, sem most, sem a jövőben. Ennek ellenére mikor arra került a sor, hogy megöljön, nos... megijedtem, így óhatatlanul is... *sóhajt egyet* Ennek ellenére továbbra sem szeretnék hasonló hibákat elkövetni, így kérdésedre válaszolva... Nem tudom, hogy hagynám-e, szeretném azt hinni, hogy igen, de hát... Az nem olyan egyszerű.
*Sajnos az engedelmesség véget ér az emberfia létével összeegyeztethetetlen részeknél, így amikor az idilljük ilyen síkokra téved, ott valószínűleg Lorew sem lesz majd képes tovább a passzív szenvedő szerepében tetszelegni.*
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-01 13:14:40
Üzenet elküldve: 2015-11-01 13:14:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Ami azt illeti, nagyon is igaza van a szerzetesnek. Most, hogy már mindenki lenyugodott, egyre inkább érzi magát fáradtnak. Végtagjai elnehezülnek, legfőképpen a lábai, bár könnyen lehet, hogy azok a hosszútávon nem túl kényelmes pozíció miatt.
Megigazítja a haját, ujjaival átfésüli, majd ő is lefekszik a szerzetes mellé a fűbe. Nem túl kellemes érzés a hideg föld, de ez van, ezt kell szeretni. Vagy legalábbis elviselni.
~ Köszönöm. ~
Hangosan egyelőre nem mond köszönetet a férfinak, hiszen még nincs elrendezve, de hogyha már így betáblázta magát is holnapra és tervbe vette a tündér elrendezését is, akkor illene köszönetet mondani. *
- É-én... igazán hálás vagyok.
* Tekintetével a sűrű felhőfüggönyt kutatja, hátha meglát valahol valamit, ami segíti behatárolni az időt. De ezt sikertelenség koronázza, szóval fel is hagy vele és az ujjaival kezd el játszani. *
- Előbb vagy utóbb, de fel kell kelned. Vagy nem kéne segítséget hívnom?
* Elvégre ha megmondaná a szerzetes, hogy pontosan melyik utcában is van az a bizonyos Namos ház, akkor oda tudna szaladni, hogy akár már most hozzon segítséget.
Még mindig bizonytalan a következő kérdésben. Igazából akaratlanul is tehet olyat, ami akadályozná a másik énjét, de mivel csak egyetlen egy választ adhat a férfinak, így nem is gondolkodik sokat. *
- Nem fogom akadályozni.
* Kissé meglepődik a férfi szavain. *
- Azt azért csak nem hagynád, hogy megöljön, ugye? Amúgy meg hogyan sikerült így elkapnia? Kétségtelen, hogy sokkal erősebb vagy nála.
* Aztán hirtelen elhallgat. *
~ Már megint ez a sok beszéd. Miért beszélek ennyit? ~
* Ami azt illeti, nagyon is igaza van a szerzetesnek. Most, hogy már mindenki lenyugodott, egyre inkább érzi magát fáradtnak. Végtagjai elnehezülnek, legfőképpen a lábai, bár könnyen lehet, hogy azok a hosszútávon nem túl kényelmes pozíció miatt.
Megigazítja a haját, ujjaival átfésüli, majd ő is lefekszik a szerzetes mellé a fűbe. Nem túl kellemes érzés a hideg föld, de ez van, ezt kell szeretni. Vagy legalábbis elviselni.
~ Köszönöm. ~
Hangosan egyelőre nem mond köszönetet a férfinak, hiszen még nincs elrendezve, de hogyha már így betáblázta magát is holnapra és tervbe vette a tündér elrendezését is, akkor illene köszönetet mondani. *
- É-én... igazán hálás vagyok.
* Tekintetével a sűrű felhőfüggönyt kutatja, hátha meglát valahol valamit, ami segíti behatárolni az időt. De ezt sikertelenség koronázza, szóval fel is hagy vele és az ujjaival kezd el játszani. *
- Előbb vagy utóbb, de fel kell kelned. Vagy nem kéne segítséget hívnom?
* Elvégre ha megmondaná a szerzetes, hogy pontosan melyik utcában is van az a bizonyos Namos ház, akkor oda tudna szaladni, hogy akár már most hozzon segítséget.
Még mindig bizonytalan a következő kérdésben. Igazából akaratlanul is tehet olyat, ami akadályozná a másik énjét, de mivel csak egyetlen egy választ adhat a férfinak, így nem is gondolkodik sokat. *
- Nem fogom akadályozni.
* Kissé meglepődik a férfi szavain. *
- Azt azért csak nem hagynád, hogy megöljön, ugye? Amúgy meg hogyan sikerült így elkapnia? Kétségtelen, hogy sokkal erősebb vagy nála.
* Aztán hirtelen elhallgat. *
~ Már megint ez a sok beszéd. Miért beszélek ennyit? ~
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-01 01:05:11
Üzenet elküldve: 2015-11-01 01:05:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Mindegy is, a lényeg, hogy a szellő megmelegíti mindkettejüket, így már el is van felejtve. Ha mondjuk lesz ebből később egy tüdőgyulladás a szerzetesnek, akkor majd visszatérnek rá, valószínűleg sokkal kevésbé kedves hangon. De hát kit is érdekel a jövő, egyelőre egyetlen kérdés a jelenre vonatkozik. illetve immáron több kérdéskör is, a lány ugyanis behoz egy újat, a határait.*
- Nem feszegetném *jegyzi meg a szerzetes* Felteszem egész nap talpon voltál, utána a gonosz éned átvette az irányítást, aki az éjszaka folyamán prédát keresett. Megtalált engem, töltöttünk együtt néhány kellemes percet, eztán megjelentél te, és most nagyjából itt vagyunk. Amire utalni akarok, hogy viszonylag régen aludtál, vagy legalábbis a tested, és noha a mágia nem azt, hanem inkább az elmét készteti koncentrációra, de... Talán mégis jobb lenne, ha most nem erőltetnéd. Napkeltére vagyok hivatalos a Namos házba, be fogok költözni, elfoglalom a szobámat, ilyenek. Valami olyasmi tervet szőttem, hogy te pedig velem jössz, eztán én majd megpróbálok hatni Eralilra, és elintézem, hogy te is a házban maradhass. És csatlakozhass a rendhez, meg minden, ami ehhez kell. És ott pedig kialszod magad. De igen. Kihagytam valamit? *nem feltétlen a tündérnek szánja a kérdést, viszont úgy érzi, hogy nagyjából mindent elmondott arról, ami eddig összeállt a fejében. Korábban már közölt homályos részleteket, de valószínűleg mégiscsak jobb, ha tiszta vizet önt a pohárba, és mindent elmond az elejétől a végéig.*
- Éppenséggel a napsugarakat még nem látom, ezért gondolom úgy, hogy még van bőven időm itt heverészni. Meg ha megmozdulnék, valószínűleg olyan fájdalmakban lenne részem, amiről azt sem tudtam, hogy léteznek. A helyzet pedig már csak romlani fog, ha tippelnem kéne. Tulajdonképpen abban bízom, hogyha talpra álltam, onnantól már nem lesz annyira fájdalmas, amíg elsétálunk a negyedig.
*Habár amikor legutóbb felült, és a teste ösztönösen előrebillent, az maga volt a fájdalom, nagy vörös betűkkel. Hálát ad az égnek, hogy Syss gonosz énje nem maradt tovább a mellkasán (vagy később nem ugrott rá újra), mert abba biztosan elájul. Ha rosszul törik egy borda, meg is halhat, sok fontos szerve van arrafelé. És úgy tűnik, sikerül egyezségre jutni, ami igazából egy nagyszerű megkoronázása az éjszakának. Most persze véget érhetne az éjszaka, mondván a csúcson kell abbahagyni, de az még odébb van.*
- Szóval szabadjára engeded, nem gátolod soha egyetlen pillanatra sem, nem próbálsz az útjába állni, vagy ilyenek? Nagyszerű, akkor rendben. Mondjuk hogy mindent meg fogok tenni az ügy érdekében. Mármint a te ügyed érdekében. Nos, akkor a mai estéből mindenki jól járt, nem igaz?
*Igazából roppantmód feldobja a dolog, egy apró részletet leszámítva, ami csak most tudatosul benne. Amikor Syss gonosz énjével beszélt, akkor amaz nem adott választ Lorew ajánlatára, mert akkor történt a személyiségváltás. Tehát cseppet sem biztos, hogy belemegy, úgyhogy a férfinek nem kéne ilyen bőszen szövögetni a terveit a jövőre nézve.*
- Nos, feltéve persze, hogy a gonosz éned életben hagy, ez nagyon fontos része, ugyanis véletlenül sem szeretnék az akarata ellenére élni.
*Mindegy is, a lényeg, hogy a szellő megmelegíti mindkettejüket, így már el is van felejtve. Ha mondjuk lesz ebből később egy tüdőgyulladás a szerzetesnek, akkor majd visszatérnek rá, valószínűleg sokkal kevésbé kedves hangon. De hát kit is érdekel a jövő, egyelőre egyetlen kérdés a jelenre vonatkozik. illetve immáron több kérdéskör is, a lány ugyanis behoz egy újat, a határait.*
- Nem feszegetném *jegyzi meg a szerzetes* Felteszem egész nap talpon voltál, utána a gonosz éned átvette az irányítást, aki az éjszaka folyamán prédát keresett. Megtalált engem, töltöttünk együtt néhány kellemes percet, eztán megjelentél te, és most nagyjából itt vagyunk. Amire utalni akarok, hogy viszonylag régen aludtál, vagy legalábbis a tested, és noha a mágia nem azt, hanem inkább az elmét készteti koncentrációra, de... Talán mégis jobb lenne, ha most nem erőltetnéd. Napkeltére vagyok hivatalos a Namos házba, be fogok költözni, elfoglalom a szobámat, ilyenek. Valami olyasmi tervet szőttem, hogy te pedig velem jössz, eztán én majd megpróbálok hatni Eralilra, és elintézem, hogy te is a házban maradhass. És csatlakozhass a rendhez, meg minden, ami ehhez kell. És ott pedig kialszod magad. De igen. Kihagytam valamit? *nem feltétlen a tündérnek szánja a kérdést, viszont úgy érzi, hogy nagyjából mindent elmondott arról, ami eddig összeállt a fejében. Korábban már közölt homályos részleteket, de valószínűleg mégiscsak jobb, ha tiszta vizet önt a pohárba, és mindent elmond az elejétől a végéig.*
- Éppenséggel a napsugarakat még nem látom, ezért gondolom úgy, hogy még van bőven időm itt heverészni. Meg ha megmozdulnék, valószínűleg olyan fájdalmakban lenne részem, amiről azt sem tudtam, hogy léteznek. A helyzet pedig már csak romlani fog, ha tippelnem kéne. Tulajdonképpen abban bízom, hogyha talpra álltam, onnantól már nem lesz annyira fájdalmas, amíg elsétálunk a negyedig.
*Habár amikor legutóbb felült, és a teste ösztönösen előrebillent, az maga volt a fájdalom, nagy vörös betűkkel. Hálát ad az égnek, hogy Syss gonosz énje nem maradt tovább a mellkasán (vagy később nem ugrott rá újra), mert abba biztosan elájul. Ha rosszul törik egy borda, meg is halhat, sok fontos szerve van arrafelé. És úgy tűnik, sikerül egyezségre jutni, ami igazából egy nagyszerű megkoronázása az éjszakának. Most persze véget érhetne az éjszaka, mondván a csúcson kell abbahagyni, de az még odébb van.*
- Szóval szabadjára engeded, nem gátolod soha egyetlen pillanatra sem, nem próbálsz az útjába állni, vagy ilyenek? Nagyszerű, akkor rendben. Mondjuk hogy mindent meg fogok tenni az ügy érdekében. Mármint a te ügyed érdekében. Nos, akkor a mai estéből mindenki jól járt, nem igaz?
*Igazából roppantmód feldobja a dolog, egy apró részletet leszámítva, ami csak most tudatosul benne. Amikor Syss gonosz énjével beszélt, akkor amaz nem adott választ Lorew ajánlatára, mert akkor történt a személyiségváltás. Tehát cseppet sem biztos, hogy belemegy, úgyhogy a férfinek nem kéne ilyen bőszen szövögetni a terveit a jövőre nézve.*
- Nos, feltéve persze, hogy a gonosz éned életben hagy, ez nagyon fontos része, ugyanis véletlenül sem szeretnék az akarata ellenére élni.
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-01 00:39:01
Üzenet elküldve: 2015-11-01 00:39:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
* A szándék a fontos. Ahogyan a régi mondás tartja. Bár ennek vannak erősen támadható pontjai is, de ebben a helyzetben a lány erre fog hivatkozni. Tény, hogy most utólag belegondolva eléggé viccesnek találja. *
- Az nagyon nem jó.
* Igazából ennyit tud csak hozzáfűzni a dologhoz. Ami pedig a varázslását illeti, az már egy bóknak is elmegy a férfi részéről. Ő maga sem tudja a határait, de ha eléri, úgy könnyebben tudna aludni egy kicsit. Meg hát megmutathatná valakinek, hogy mennyit tud. *
- Mi lenne, ha megpróbálnám elérni a határaimat. Addig is telik az idő.
* Ezzel a mondattal egyetemben meg is lendíti kezét, hogy felmelengesse magukat. Ismét. Feltéve ha sikerül. *
- É-én... igen, szabadjára engedném...
* Kissé bizonytalanul ejti ki a szavakat és azt már nem említi, hogy ahhoz bizony az eredeti kapcsolatra lenne szükség, vagy legalábbis valamire, ami megoldja a kommunikációt. Habár nem ismeri még a szerzetest, azért megbízik annak szavaiban, mindaddig, amíg betartja őket. Valószínűleg fordítva is így van, s pont ezért, ha a gonosz Syss kerül "hatalomra", akkor nem fog semmivel próbálkozni, amivel akadályozhatná. *
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
- Az nagyon nem jó.
* Igazából ennyit tud csak hozzáfűzni a dologhoz. Ami pedig a varázslását illeti, az már egy bóknak is elmegy a férfi részéről. Ő maga sem tudja a határait, de ha eléri, úgy könnyebben tudna aludni egy kicsit. Meg hát megmutathatná valakinek, hogy mennyit tud. *
- Mi lenne, ha megpróbálnám elérni a határaimat. Addig is telik az idő.
* Ezzel a mondattal egyetemben meg is lendíti kezét, hogy felmelengesse magukat. Ismét. Feltéve ha sikerül. *
- É-én... igen, szabadjára engedném...
* Kissé bizonytalanul ejti ki a szavakat és azt már nem említi, hogy ahhoz bizony az eredeti kapcsolatra lenne szükség, vagy legalábbis valamire, ami megoldja a kommunikációt. Habár nem ismeri még a szerzetest, azért megbízik annak szavaiban, mindaddig, amíg betartja őket. Valószínűleg fordítva is így van, s pont ezért, ha a gonosz Syss kerül "hatalomra", akkor nem fog semmivel próbálkozni, amivel akadályozhatná. *
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-01 00:00:58
Üzenet elküldve: 2015-11-01 00:00:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Persze érti ő, hogy jó szándék vezérelte a tündért... Nos nem, amíg el nem magyarázza a tettének okát, addig azt hiszi, vagy csak simán meg akarta mutatni, mit tud, vagy szánt szándékkal akarta, hogy Lorew fázzon. Szóval onnantól kezdve, hogy kifejtette, érti a szerzetes, hogy a tündér jót akart, csak hát... Mondjuk vegyük a fanatistákat, akik szerint az élet egy átok, de sima öngyilkosság helyett addig ölnek másokat, amíg fel nem lógatják őket, ami pedig nem is büntetés nekik, hanem adomány. Ez így teljesen logikusnak tűnik, és ők is úgy gondolják, hogy nem tesznek rosszat, csak megszabadítják az embereket az élet átkától. Ez is valami ilyen helyzet, de biztos benne, hogy a tündér biztos volt benne, hogy jót tesz, így nem neheztel rá (nem is igazán neheztelt, egész más miatt szokott ő haragudni halandótársaira).*
- A leghalványabb fogalmam sincs mit tesznek vele, mert még azt sem tudom, hogy repedt, vagy tört, vagy szilánkos, vagy... Az egyetlen kiindulási alapom, hogy a másik feled szerint van egy dudor a mellkasomon, és már azt is segített kideríteni, hogy minden ismertnél borzalmasabb fájdalmat okoz, ha megnyomja azt a dudort. De ennél többet én sem tudok. Ettől még szinte... Várj, te megint varázsoltál? Sokadszorra. Neked van érzéked ehhez *enyhén meglepődik, mikor eljut a tudatáig, de... a gonosz énje varázsolt kétszer, Syss pedig legalább háromszor, és még nem is biztos, hogy mindent hiánytalanul elő tudott hívni az elméjéből. Akkor viszont ezek szerint...*
- Te jóval többre is képes lehetnél *jegyzi meg rövid gondolkodás után* Aki így szórja a kisebb varázslatokat, az könnyedén képes lenne nehezebbekre is, kis gyakorlással pedig talán bármire.
*Ez így egyrészt jó, még egy ok Eralilnak, hogy bevegye a rendbe, másrészt már a gondolata is érdeklődéssel tölti el, hogy vajon milyen lehet a tündér gonosz énje igazán veszélyes mágiák birtokában. És igen, és igen, és igen, nagyszerű, ténylegesen Lorew végre érzi, hogy eljön a haladás. Valóban szerepel a dologban a tündér gonosz énje, de az azért nem igaz, hogy nem Sysstől akarja a dolgot. Erre nem szól semmit, csak kérdőn a lányra pillant, amolyan "Ez minden?" arccal, de szerencsére kellemesen csalódik. Nehézkesen ugyan, de nagyjából sikerül eljutni a lényeghez.*
- Nos, mindenképpen kísérletezni fogok rajtad, erre te magad kértél meg. Legalábbis ha kísérletnek tekinthető, amit a tekercs ír. Ugyanakkor igen, a másik fele az ajánlatnak már igazán tetszetős, már-már gondolkodásra késztet, hogy elfogadjam. Szóval azt mondod bármikor szabadjára engednéd, amikor csak kedve támad hozzá, hogy megkínozzon? Mert ez egy igencsak jó ajánlat, legalábbis kezdetnek bőven megteszi. Ha így állunk, akkor hajlandó vagyok belemenni a dologba.
*Elvégre ez egy tisztességes ajánlatnak tűnik, így mindenki megkapja, amit akar, ezúton már tényleg nem érheti szó a viskó elejét. Nos, legalábbis úgy tűnik, persze nincs olyan alku, amiben ne lennének vesztesek, hiszen nem lehet mindig mindenkinek jó. De ez majd még a jövőre tartozik, egyelőre az egyetlen kérdés, hogy vajon a tündér ebbe hajlandó-e így belemenni.*
*Persze érti ő, hogy jó szándék vezérelte a tündért... Nos nem, amíg el nem magyarázza a tettének okát, addig azt hiszi, vagy csak simán meg akarta mutatni, mit tud, vagy szánt szándékkal akarta, hogy Lorew fázzon. Szóval onnantól kezdve, hogy kifejtette, érti a szerzetes, hogy a tündér jót akart, csak hát... Mondjuk vegyük a fanatistákat, akik szerint az élet egy átok, de sima öngyilkosság helyett addig ölnek másokat, amíg fel nem lógatják őket, ami pedig nem is büntetés nekik, hanem adomány. Ez így teljesen logikusnak tűnik, és ők is úgy gondolják, hogy nem tesznek rosszat, csak megszabadítják az embereket az élet átkától. Ez is valami ilyen helyzet, de biztos benne, hogy a tündér biztos volt benne, hogy jót tesz, így nem neheztel rá (nem is igazán neheztelt, egész más miatt szokott ő haragudni halandótársaira).*
- A leghalványabb fogalmam sincs mit tesznek vele, mert még azt sem tudom, hogy repedt, vagy tört, vagy szilánkos, vagy... Az egyetlen kiindulási alapom, hogy a másik feled szerint van egy dudor a mellkasomon, és már azt is segített kideríteni, hogy minden ismertnél borzalmasabb fájdalmat okoz, ha megnyomja azt a dudort. De ennél többet én sem tudok. Ettől még szinte... Várj, te megint varázsoltál? Sokadszorra. Neked van érzéked ehhez *enyhén meglepődik, mikor eljut a tudatáig, de... a gonosz énje varázsolt kétszer, Syss pedig legalább háromszor, és még nem is biztos, hogy mindent hiánytalanul elő tudott hívni az elméjéből. Akkor viszont ezek szerint...*
- Te jóval többre is képes lehetnél *jegyzi meg rövid gondolkodás után* Aki így szórja a kisebb varázslatokat, az könnyedén képes lenne nehezebbekre is, kis gyakorlással pedig talán bármire.
*Ez így egyrészt jó, még egy ok Eralilnak, hogy bevegye a rendbe, másrészt már a gondolata is érdeklődéssel tölti el, hogy vajon milyen lehet a tündér gonosz énje igazán veszélyes mágiák birtokában. És igen, és igen, és igen, nagyszerű, ténylegesen Lorew végre érzi, hogy eljön a haladás. Valóban szerepel a dologban a tündér gonosz énje, de az azért nem igaz, hogy nem Sysstől akarja a dolgot. Erre nem szól semmit, csak kérdőn a lányra pillant, amolyan "Ez minden?" arccal, de szerencsére kellemesen csalódik. Nehézkesen ugyan, de nagyjából sikerül eljutni a lényeghez.*
- Nos, mindenképpen kísérletezni fogok rajtad, erre te magad kértél meg. Legalábbis ha kísérletnek tekinthető, amit a tekercs ír. Ugyanakkor igen, a másik fele az ajánlatnak már igazán tetszetős, már-már gondolkodásra késztet, hogy elfogadjam. Szóval azt mondod bármikor szabadjára engednéd, amikor csak kedve támad hozzá, hogy megkínozzon? Mert ez egy igencsak jó ajánlat, legalábbis kezdetnek bőven megteszi. Ha így állunk, akkor hajlandó vagyok belemenni a dologba.
*Elvégre ez egy tisztességes ajánlatnak tűnik, így mindenki megkapja, amit akar, ezúton már tényleg nem érheti szó a viskó elejét. Nos, legalábbis úgy tűnik, persze nincs olyan alku, amiben ne lennének vesztesek, hiszen nem lehet mindig mindenkinek jó. De ez majd még a jövőre tartozik, egyelőre az egyetlen kérdés, hogy vajon a tündér ebbe hajlandó-e így belemenni.*
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-31 23:21:47
Üzenet elküldve: 2015-10-31 23:21:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Hát ha nem is többek bűvésztrükköknél, valahol el kell kezdeni.
A férdi reakciójára megijed és majdnem felsikolt. *
- Ne haragudj! Csak le akartam hűteni! Ilyenkor jegelni szokták, nem? De várj!
* Nem túl jó ötlet folyamatosan varázsolni, mert az is kimeríti, de ismét fel akarja melengetni a lehűtött testet.
Jó kérdést tett fel a szerzetes. Hogy meg tanulja e, azt nem tudja, hiszen ezeket a szertartás előtt sajátította el, ugye Coinleach által. *
- Szerintem nem.
* Elfintorodik a férfi szavaira. Miért pont neki kell eldöntenie, hogy mit adjon neki? Sosem értett igazán az ilyen dolgokhoz. Az már más, ha megmondják, hogy konkrétan mit akarnak, ő meg vagy tudja teljesíteni, vagy nem. De így? *
- É-én... tényleg nem tudom, hogy mit szeretnél... szerintem... izé... nem is tőlem szeretnél...
* Ez a gyanú már a legelejétől motoszkált benne, hiszen a szerzetes a gonoszabbik énjéért rajong, biztos, hogy tőle akar valamit.
~ Vagy tőlem azt, hogy engedjem át, mikor az át akar? ~
Korábban ez nem is lett volna lehetetlen, hiszen akkor még kommunikálni tudtak egymással, érezték egymást, de most... Eléggé bizonytalan a dolog. Hacsak, a férfi nem képes visszaállítani az eredeti állapotot. *
- Én... ő... engedjem őt szabadon, mikor akarja? Vagy... adjam őt oda neked? Vagy... izé... hagyjam, hogy... kísérletezz... rajtam?
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
* Hát ha nem is többek bűvésztrükköknél, valahol el kell kezdeni.
A férdi reakciójára megijed és majdnem felsikolt. *
- Ne haragudj! Csak le akartam hűteni! Ilyenkor jegelni szokták, nem? De várj!
* Nem túl jó ötlet folyamatosan varázsolni, mert az is kimeríti, de ismét fel akarja melengetni a lehűtött testet.
Jó kérdést tett fel a szerzetes. Hogy meg tanulja e, azt nem tudja, hiszen ezeket a szertartás előtt sajátította el, ugye Coinleach által. *
- Szerintem nem.
* Elfintorodik a férfi szavaira. Miért pont neki kell eldöntenie, hogy mit adjon neki? Sosem értett igazán az ilyen dolgokhoz. Az már más, ha megmondják, hogy konkrétan mit akarnak, ő meg vagy tudja teljesíteni, vagy nem. De így? *
- É-én... tényleg nem tudom, hogy mit szeretnél... szerintem... izé... nem is tőlem szeretnél...
* Ez a gyanú már a legelejétől motoszkált benne, hiszen a szerzetes a gonoszabbik énjéért rajong, biztos, hogy tőle akar valamit.
~ Vagy tőlem azt, hogy engedjem át, mikor az át akar? ~
Korábban ez nem is lett volna lehetetlen, hiszen akkor még kommunikálni tudtak egymással, érezték egymást, de most... Eléggé bizonytalan a dolog. Hacsak, a férfi nem képes visszaállítani az eredeti állapotot. *
- Én... ő... engedjem őt szabadon, mikor akarja? Vagy... adjam őt oda neked? Vagy... izé... hagyjam, hogy... kísérletezz... rajtam?
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-31 20:15:22
Üzenet elküldve: 2015-10-31 20:15:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Na igen, általában így megy ez, nem pusztán az első három varázslatnál persze, sokkal inkább az első harmincnál. Azok még nem valami erősek, és pláne nem eget rengetőek. Na majd háromszáz varázslat között már előfordulnak jobbak, de hát azokat meg már nem szívesen adják ám a templomiak, nehogy rossz, vagy szegény kezekbe kerüljenek. Persze Eralil is nagyon bölcsen rávilágított, hogy a templom bárkit kitanít, akinek elég pénze van, még akkor is gyakran, ha tudják, hogy igenis rosszra fogja használni. Persze ebből a szempontból az Ellentétek Rendje sem nagy találmány, hiszen Lorew is ezer örömmel megtanítana bármit Syss gonoszabbik énjének, holott biztos benne, hogy rosszra fogja használni. Nos, talán egy apróság, hogy a pénz kimarad ebből a rendszerből, így már nem is mondhatja senki, hogy Lorewet megvesztegették. Saját akaratából döntött így. Vagy döntene, ha esélyt kapna rá. Talán a holdmágiák után másodlagosnak felvehetné a tűz ágat, abban igazán sok olyan varázslat van, amit talán a lány szívesen hasznosítana itt-ott.*
- Hideg *jegyzi meg* Hideg, hideg, hideg, ez hideg *enyhén meg is borzong, hiszen hát alapból sincsen meleg, a mellkasát alapból sem fedik ruhák, és ráadásul még a hideget is megkapja, ha ez így megy tovább, szép kis tüdőgyulladásnak néz elébe* Meg akarsz ölni? Miért ilyen hideg?
*Továbbra is enyhén remeg, hiszen hát... hideg. Na persze mindegy, nem haragszik ő, legalább nem csak egy választ, hanem demonstrációt is kapott, csak hát... miért pont most? Már nem is egészen biztos benne, a tündérnek melyik énje akarta jobban megölni.*
- Jó ez jó lesz kezdetnek. Nem mintha az a Namos kérne bemutatót *Lorew sem varázsolt még soha, aztán mégis csak úgy simán beszerveződhetett a rendbe, és kész. Talán nem fog tudni a jövőben sem varázsolni, de hát kit zavar az? Eralilt láthatóan nem* Mondd csak, ha nincs átjárás már kettőtök közt, szerinted ha te megtanulsz egy varázslatot, azt a másik feled nem is fogja tudni?
*Persze a fordítottja érdekli igazán, de ha azt kérdezné, abból megint csak durca lenne, meg morgolódás, aztán meg sűrű bocsánatkérések. Nem, ezt a szerzetes mindenképpen szeretné elkerülni. Az árban pedig nem igazán sikerül megegyezniük, legalábbis a lány az istenekért sem akar semmi konkrét ajánlattal előállni.*
- Jó, a bármi az... jó *nem is tudja igazán, hogy mondja el a rossz hírt* Akkor rakj a markomba egy rakás bármit. Látod, nem megy, mert a bármi még mindig olyan megfoghatatlan dolog, amivel nem tudok mit kezdeni. Én konkrét ajánlatokra vagyok kíváncsi, ha azt szeretnéd, hogy segítsek, mert egyébként nem igazán tudunk mit kezdeni egymással.
*Még tiszta szerencse, hogy nem úgy kezdte: vannak ötleteim, de először kíváncsi vagyok a te ajánlataidra, mert akkor már az egekért sem tudott volna semmi konkrétat kicsikarni belőle. Mondjuk a "bármit bármikor" sem egy rossz alku, de hát az olyan kisstílű lenne Lorewhez, mintha valami ötletszegénységben szenvedő kérné ezt végső elkeseredésében. Először konkrét ajánlatokra kíváncsi, olyanokra, amiken egyébként elgondolkozna, ha nem lennének saját elképzelései. Aztán majd elválik, hogy jobban tetszenek-e neki a "bármikor bármit"-nál.*
*Na igen, általában így megy ez, nem pusztán az első három varázslatnál persze, sokkal inkább az első harmincnál. Azok még nem valami erősek, és pláne nem eget rengetőek. Na majd háromszáz varázslat között már előfordulnak jobbak, de hát azokat meg már nem szívesen adják ám a templomiak, nehogy rossz, vagy szegény kezekbe kerüljenek. Persze Eralil is nagyon bölcsen rávilágított, hogy a templom bárkit kitanít, akinek elég pénze van, még akkor is gyakran, ha tudják, hogy igenis rosszra fogja használni. Persze ebből a szempontból az Ellentétek Rendje sem nagy találmány, hiszen Lorew is ezer örömmel megtanítana bármit Syss gonoszabbik énjének, holott biztos benne, hogy rosszra fogja használni. Nos, talán egy apróság, hogy a pénz kimarad ebből a rendszerből, így már nem is mondhatja senki, hogy Lorewet megvesztegették. Saját akaratából döntött így. Vagy döntene, ha esélyt kapna rá. Talán a holdmágiák után másodlagosnak felvehetné a tűz ágat, abban igazán sok olyan varázslat van, amit talán a lány szívesen hasznosítana itt-ott.*
- Hideg *jegyzi meg* Hideg, hideg, hideg, ez hideg *enyhén meg is borzong, hiszen hát alapból sincsen meleg, a mellkasát alapból sem fedik ruhák, és ráadásul még a hideget is megkapja, ha ez így megy tovább, szép kis tüdőgyulladásnak néz elébe* Meg akarsz ölni? Miért ilyen hideg?
*Továbbra is enyhén remeg, hiszen hát... hideg. Na persze mindegy, nem haragszik ő, legalább nem csak egy választ, hanem demonstrációt is kapott, csak hát... miért pont most? Már nem is egészen biztos benne, a tündérnek melyik énje akarta jobban megölni.*
- Jó ez jó lesz kezdetnek. Nem mintha az a Namos kérne bemutatót *Lorew sem varázsolt még soha, aztán mégis csak úgy simán beszerveződhetett a rendbe, és kész. Talán nem fog tudni a jövőben sem varázsolni, de hát kit zavar az? Eralilt láthatóan nem* Mondd csak, ha nincs átjárás már kettőtök közt, szerinted ha te megtanulsz egy varázslatot, azt a másik feled nem is fogja tudni?
*Persze a fordítottja érdekli igazán, de ha azt kérdezné, abból megint csak durca lenne, meg morgolódás, aztán meg sűrű bocsánatkérések. Nem, ezt a szerzetes mindenképpen szeretné elkerülni. Az árban pedig nem igazán sikerül megegyezniük, legalábbis a lány az istenekért sem akar semmi konkrét ajánlattal előállni.*
- Jó, a bármi az... jó *nem is tudja igazán, hogy mondja el a rossz hírt* Akkor rakj a markomba egy rakás bármit. Látod, nem megy, mert a bármi még mindig olyan megfoghatatlan dolog, amivel nem tudok mit kezdeni. Én konkrét ajánlatokra vagyok kíváncsi, ha azt szeretnéd, hogy segítsek, mert egyébként nem igazán tudunk mit kezdeni egymással.
*Még tiszta szerencse, hogy nem úgy kezdte: vannak ötleteim, de először kíváncsi vagyok a te ajánlataidra, mert akkor már az egekért sem tudott volna semmi konkrétat kicsikarni belőle. Mondjuk a "bármit bármikor" sem egy rossz alku, de hát az olyan kisstílű lenne Lorewhez, mintha valami ötletszegénységben szenvedő kérné ezt végső elkeseredésében. Először konkrét ajánlatokra kíváncsi, olyanokra, amiken egyébként elgondolkozna, ha nem lennének saját elképzelései. Aztán majd elválik, hogy jobban tetszenek-e neki a "bármikor bármit"-nál.*
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-31 19:46:49
Üzenet elküldve: 2015-10-31 19:46:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Ige, az elszántság önmagában bizony édes kevés, hiába nagy a lány elszántsága. Persze nem is csak szerencse kell, de ha már az van, akkor minden könnyebb. És hát meg kell hagyni, elég nagy szerense, hogy ma éjjel ezzel a fickóval találkozott, egy szakértővel. Ezt a másik sem tagadhatja.
A harmadikat most nem szívesen mutatná be, mert így is elég hideg van. Viszont, ha egy pontra tudná koncentrálni... Mondjuk a sérült mellkasra jegelés helyett, vagy legalábbis átmenetileg lehűteni.
Ha nem sikerül, akkor csak elmondja, hogy bizony a harmadik sem egy egetrengető mutatvány, csupán egy hűsítő szellő.
~ Nem jó! Nagyon nem! ~
Nem veszítheti el a szerzetest, mert akármennyire is a gonoszabbik Sysst akarja, ő az első szakértő, akivel eddig találkozott. Bár talán a híres mágus, Eralil Namostöbbet tud nála, hiszen a szerzetes az ő rendjében van. Azt mondjuk nem tudja, hogy mester e, vagy tanítvány.
Mindenestre eléggé kétségbeesett, ahhoz, hogy olyat mondjon, amit nem kéne. *
- Kérlek! Bármit megteszek! ... vagyis... majdnem bármit!
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására hűvös szellő kerekedik a varázsló körül, ami gyorsan enyhíti a kisebb, égő fájdalmat, és lehűti a forró tárgyakat.
* Ige, az elszántság önmagában bizony édes kevés, hiába nagy a lány elszántsága. Persze nem is csak szerencse kell, de ha már az van, akkor minden könnyebb. És hát meg kell hagyni, elég nagy szerense, hogy ma éjjel ezzel a fickóval találkozott, egy szakértővel. Ezt a másik sem tagadhatja.
A harmadikat most nem szívesen mutatná be, mert így is elég hideg van. Viszont, ha egy pontra tudná koncentrálni... Mondjuk a sérült mellkasra jegelés helyett, vagy legalábbis átmenetileg lehűteni.
Ha nem sikerül, akkor csak elmondja, hogy bizony a harmadik sem egy egetrengető mutatvány, csupán egy hűsítő szellő.
~ Nem jó! Nagyon nem! ~
Nem veszítheti el a szerzetest, mert akármennyire is a gonoszabbik Sysst akarja, ő az első szakértő, akivel eddig találkozott. Bár talán a híres mágus, Eralil Namostöbbet tud nála, hiszen a szerzetes az ő rendjében van. Azt mondjuk nem tudja, hogy mester e, vagy tanítvány.
Mindenestre eléggé kétségbeesett, ahhoz, hogy olyat mondjon, amit nem kéne. *
- Kérlek! Bármit megteszek! ... vagyis... majdnem bármit!
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására hűvös szellő kerekedik a varázsló körül, ami gyorsan enyhíti a kisebb, égő fájdalmat, és lehűti a forró tárgyakat.
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-31 18:41:54
Üzenet elküldve: 2015-10-31 18:41:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Nos, úgy látszik, akkor ebben megegyeztek. Most még persze érdekes kérdés, vajon mit akar tőle Eralil, de igazság szerint nem hinné, hogy összeegyeztethetetlen volna a templomba való visszatéréssel, és a vonatkozó tekercs kölcsönvételével. Szerencsére az ilyeneket már nem őrzi senki, valószínűleg csak azért nem dobják ki, mert... nem, nincs semmi, ami eszébe jutna, mint indok. De ez a szerencséje, hogy a főpap akár ok nélkül is megtart ilyen kacatokat, így legalább van miből kiindulnia. A lány elszántsága, nos, egy bizonyos szempontból elragadónak mondható, csak éppen arra is fel kéne készülnie, hogy a nem számít meddig tart kategóriában benne van a száz év, meg az örökké is. Abban az esetben meg nyilván jobban megérné neki, ha inkább csak hagyná a fenébe a szerzetest, és "ingyen" élné ugyanazt az életet a másik személyiségével. De persze Lorew sem buta, nem ejtette őt senki fejre, hogy maga ellen beszéljen. A lány belement a dologba, kész, ennyiben hagyja.*
- Az elszántságnak mindig örülök *jegyzi meg enyhén hümmögősen* De annál majd azért egy kicsit több is kell, mondjuk... szerencse. És idő, de hát az van *utal vissza a lány korábbi megjegyzésére, miszerint nem számít, meddig tart.*
- Melyik három? *kérdezi, amikor a lány említi, hogy varázsolni tud. Persze kettőt látott már, a buborékot, meg azt a meleg fuvallatot, és valószínűleg a harmadik sem lesz olyan égzengető és földmozdító, de ugyanakkor alapnak jó, már mondhatja Eralilnak, hogy itt ez a lány, varázsol, a maradékot pedig majd négyszemközt. A rendbe szinte biztosan be tudja majd juttatni, a kérdés csak a visszamaradó rész. Mellette pedig óhatatlanul is elgondolkozik rajta, mi lenne, a tündér gonosz énje erősebb, és fájdalmasabb varázslatokra is képes lenne... Ha már valóban különváltak, akkor viszont neki alapvetően külön kellene megtanulni minden varázslatot. Vagy éppen fordítva, amit a gonosz énje megtanul, arról a jobbik fele nem is fog soha tudni. Így lényegesen sok komplikációtól kímélheti meg magát a jövőben, talán mégiscsak hálás kéne legyen Coinakárkinek a szertartásért.*
- Hát ez így nem jó *jegyzi meg, hiszen hát Lorew ingyen és motiváció nélkül csinálja azt, amit csinál? Ez rettenetesen furcsa számára, mi több, kivitelezhetetlen. Persze tudja ő jól, ó, nagyon is tudja, mit kérne a lánytól, de ezzel még vár. Fura hóbortja, vagy talán nagyon hasznos szokása, hogy előbb megvár néhány (vagy sok) ajánlattételt, még akkor is, ha már van elképzelése. Hogy miért? Mert gyakorta az ilyenek ötletet adnak neki, és rájön, hogy kérhet sokkal jobbat is cserébe. A másik pedig, hogy ez egy nagyszerű módja annak, hogy megállapítsa, mire hajlandó a másik annak érdekében, hogy Lorew segítségét megkapja.*
- Hát pedig nem ártana kitalálnod valamit, ami miatt nekem megérné, hogy segítsek, mert különben nem segíthetek. Tudod, a világon semmi sincs ingyen, de persze semmi szükségem pénzre, olyanban ne is gondolkodj *ennél jóval kreatívabb ajánlatokat vár, és hát minden esélye megvan rá Syssnek, hogy olyat mondjon, ami felkelti a férfi érdeklődését. Elég ideje beszélgetnek már ahhoz, hogy sok lényeges dolgot tudjanak a másikról, ilyen helyzetben már nem etikátlan ilyen kérdést nyitva hagyni.*
*Nos, úgy látszik, akkor ebben megegyeztek. Most még persze érdekes kérdés, vajon mit akar tőle Eralil, de igazság szerint nem hinné, hogy összeegyeztethetetlen volna a templomba való visszatéréssel, és a vonatkozó tekercs kölcsönvételével. Szerencsére az ilyeneket már nem őrzi senki, valószínűleg csak azért nem dobják ki, mert... nem, nincs semmi, ami eszébe jutna, mint indok. De ez a szerencséje, hogy a főpap akár ok nélkül is megtart ilyen kacatokat, így legalább van miből kiindulnia. A lány elszántsága, nos, egy bizonyos szempontból elragadónak mondható, csak éppen arra is fel kéne készülnie, hogy a nem számít meddig tart kategóriában benne van a száz év, meg az örökké is. Abban az esetben meg nyilván jobban megérné neki, ha inkább csak hagyná a fenébe a szerzetest, és "ingyen" élné ugyanazt az életet a másik személyiségével. De persze Lorew sem buta, nem ejtette őt senki fejre, hogy maga ellen beszéljen. A lány belement a dologba, kész, ennyiben hagyja.*
- Az elszántságnak mindig örülök *jegyzi meg enyhén hümmögősen* De annál majd azért egy kicsit több is kell, mondjuk... szerencse. És idő, de hát az van *utal vissza a lány korábbi megjegyzésére, miszerint nem számít, meddig tart.*
- Melyik három? *kérdezi, amikor a lány említi, hogy varázsolni tud. Persze kettőt látott már, a buborékot, meg azt a meleg fuvallatot, és valószínűleg a harmadik sem lesz olyan égzengető és földmozdító, de ugyanakkor alapnak jó, már mondhatja Eralilnak, hogy itt ez a lány, varázsol, a maradékot pedig majd négyszemközt. A rendbe szinte biztosan be tudja majd juttatni, a kérdés csak a visszamaradó rész. Mellette pedig óhatatlanul is elgondolkozik rajta, mi lenne, a tündér gonosz énje erősebb, és fájdalmasabb varázslatokra is képes lenne... Ha már valóban különváltak, akkor viszont neki alapvetően külön kellene megtanulni minden varázslatot. Vagy éppen fordítva, amit a gonosz énje megtanul, arról a jobbik fele nem is fog soha tudni. Így lényegesen sok komplikációtól kímélheti meg magát a jövőben, talán mégiscsak hálás kéne legyen Coinakárkinek a szertartásért.*
- Hát ez így nem jó *jegyzi meg, hiszen hát Lorew ingyen és motiváció nélkül csinálja azt, amit csinál? Ez rettenetesen furcsa számára, mi több, kivitelezhetetlen. Persze tudja ő jól, ó, nagyon is tudja, mit kérne a lánytól, de ezzel még vár. Fura hóbortja, vagy talán nagyon hasznos szokása, hogy előbb megvár néhány (vagy sok) ajánlattételt, még akkor is, ha már van elképzelése. Hogy miért? Mert gyakorta az ilyenek ötletet adnak neki, és rájön, hogy kérhet sokkal jobbat is cserébe. A másik pedig, hogy ez egy nagyszerű módja annak, hogy megállapítsa, mire hajlandó a másik annak érdekében, hogy Lorew segítségét megkapja.*
- Hát pedig nem ártana kitalálnod valamit, ami miatt nekem megérné, hogy segítsek, mert különben nem segíthetek. Tudod, a világon semmi sincs ingyen, de persze semmi szükségem pénzre, olyanban ne is gondolkodj *ennél jóval kreatívabb ajánlatokat vár, és hát minden esélye megvan rá Syssnek, hogy olyat mondjon, ami felkelti a férfi érdeklődését. Elég ideje beszélgetnek már ahhoz, hogy sok lényeges dolgot tudjanak a másikról, ilyen helyzetben már nem etikátlan ilyen kérdést nyitva hagyni.*
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-31 18:15:19
Üzenet elküldve: 2015-10-31 18:15:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* A vastag felhőszőnyegtől nem tudja megtiplelni, hogy mennyi lehet az idő, így vaktában pedig igen csalóka tud lenni.
~ Vajon mennyi idő van még reggelig? Egy? Kettő? Vagy több? ~
Lehet, hogy aludnia is kéne valamicskét, eléggé elfáradt a terheléstől.
Szíve szerint feltenne egy kérdést, ami mindazok ellen szól, amiket el akar érni, de egyelőre nem tudja rávenni magát arra, hogy feltegye. Most jó a kellemes semmi odabent. Jó, hogy nincs valaki, aki belül vár arra, hogy ő meggyengüljön s átvegye az irányítást, őt pedig bezárja elméjének börtönébe.
De ez akkor is jó lesz, ha majd bajban lesz? Vajon jobb lenne visszaállítani az eredeti állapotot? Vajon megbékülhet vele, úgy ahogy azt a férfi javasolja? Vajon a másik fele is beleegyezne? Az utolsóban kételkedik ugyan, de így megkérdezni sem tudja őt. Vajon meddig lesz kellemes a semmiség? *
- Nem számít meddig tart!
* Böki ki hirtelen.
Mikor pedig a mágia kerül szóba örömteli mosoly terül el arcán. *
- Igen, egy picit tudok. De csak három konkrét varázslatra tanítottak meg. És igen, mágus akarok lenni!
* Annyi mindent szeretne most mondani, de visszafogja magát, mert valószínűleg untatná csak a férfit. Meg hát, már így is tőle szokatlanul sokat beszélt. *
- É-én... nem tudom mit adhatnék.
* A kérdésre elszontyolodik és még a korábban tervezett kérdéseit sem teszi fel inkább.
Megkérdezhetné ugyan, hogy mit kér cserébe, de félő, hogy az nem éppen Syss előnyére válna. Vagy legalábbis nem a jobbik énjének előnyére. Meg ha már tudja, hogy mit akar, akkor úgy is el fogja mondani. Vagy nem. *
* A vastag felhőszőnyegtől nem tudja megtiplelni, hogy mennyi lehet az idő, így vaktában pedig igen csalóka tud lenni.
~ Vajon mennyi idő van még reggelig? Egy? Kettő? Vagy több? ~
Lehet, hogy aludnia is kéne valamicskét, eléggé elfáradt a terheléstől.
Szíve szerint feltenne egy kérdést, ami mindazok ellen szól, amiket el akar érni, de egyelőre nem tudja rávenni magát arra, hogy feltegye. Most jó a kellemes semmi odabent. Jó, hogy nincs valaki, aki belül vár arra, hogy ő meggyengüljön s átvegye az irányítást, őt pedig bezárja elméjének börtönébe.
De ez akkor is jó lesz, ha majd bajban lesz? Vajon jobb lenne visszaállítani az eredeti állapotot? Vajon megbékülhet vele, úgy ahogy azt a férfi javasolja? Vajon a másik fele is beleegyezne? Az utolsóban kételkedik ugyan, de így megkérdezni sem tudja őt. Vajon meddig lesz kellemes a semmiség? *
- Nem számít meddig tart!
* Böki ki hirtelen.
Mikor pedig a mágia kerül szóba örömteli mosoly terül el arcán. *
- Igen, egy picit tudok. De csak három konkrét varázslatra tanítottak meg. És igen, mágus akarok lenni!
* Annyi mindent szeretne most mondani, de visszafogja magát, mert valószínűleg untatná csak a férfit. Meg hát, már így is tőle szokatlanul sokat beszélt. *
- É-én... nem tudom mit adhatnék.
* A kérdésre elszontyolodik és még a korábban tervezett kérdéseit sem teszi fel inkább.
Megkérdezhetné ugyan, hogy mit kér cserébe, de félő, hogy az nem éppen Syss előnyére válna. Vagy legalábbis nem a jobbik énjének előnyére. Meg ha már tudja, hogy mit akar, akkor úgy is el fogja mondani. Vagy nem. *
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-31 12:03:16
Üzenet elküldve: 2015-10-31 12:03:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Úgy látszik, a dolog könnyebben megy, mint gondolta volna. Illetve hát persze, később lesz még dolga, de hát az ráér. Egyébként nem pusztán a tekercsre gondol, de nem ám... rengeteg egyéb ötlete is van már, olyan kísérleti jelleggel persze, ami szintén sok energiát fog igényelni, de hát ez a munka élvezet. Olyan nagyszerű dolgokon agyal, mint: hogyan tudná megoldani egy tetszőleges pillanatban, hogy a tündér gonosz énje legyen úrrá a testen? És fordítva. Meglehetősen sok érdekes és kreatív ötlet kering a fejében már erre az apróságra is, hát még a további kérdésekre... No de ezzel még várnia kellene egy kicsit, mondjuk hogy kihúzza még ezt a másfél órát (vagy kettőt... vagy hármat, ki tudja?), vagy válaszoljon a tündérnek, vagy ilyen apróságok ürügyén tolódik a gondolatmenete.*
- Rendben, akkor majd valamit kitalálok *sóhajt a tündér elszántságát hallva* Igazából nem is a tekercs megszerzése lesz a problémás, hanem hogy annyi időt töltsek el mindkettőtökkel, hogy egyáltalán meg tudjam próbálni követni a régi szöveg pontjait. Az fog sok időbe telni, a tekercs részeit, nos... talán egy hét alatt végig tudjuk majd járni, csak előtte a felkészítési fázis lesz hosszú *tűnődik, hogy vajon mennyit mondhatna... Igazából lehetetlen megtippelni ezt előre, lehet hogy csak pár nap, de lehet egy hónap, tíz év, vagy az örökkévalóság is. A valószínű olyan egy-két hónap, de egyelőre erről inkább nem mond semmit. Felesleges lenne hamis reményekbe ringatni a tündért ezzel kapcsolatban. A csatlakozás kérdésére is megkapja a boldogító igent, ez nagyszerű. Már csak valahogy Eralilt kéne meggyőzni a dologról.*
- És mit tudsz varázsolni? Vagy tervezel még ilyesmit tanulni a jövőben? Mert ugye a Rend mágusoknak, alkimistáknak, és ehhez hasonlóknak van, így könnyebb lenne meggyőznöm Eralilt, ha ilyen irányú érdekeltségekben bővelkednél. Persze az imént varázsoltál, és ami azt illeti, néhányszor a másik feled is, szóval erre fogok majd építeni *ez már ilyen eldöntött dolog a szerzetes részéről, csak Syss tudtára hozza, hogy igen, te most mágus leszel. Eralilt majd lerendezi azzal az egyébként cseppet sem hazug állítással, hogy vizsgálatokat és kísérleteket akar folytatni a lányon. Azt a részt, hogy emellett a gonosz énje néhányszor valószínűleg még meg fogja kínozni Lorewet, nos... arról csak akkor beszél, ha nagyon muszáj.*
- Nos ez egy jó kérdés *hiszen persze, ez így szép és jó, hogy a szerzetes átnyálaz egy iszonyatosan régi és iszonyatosan hosszú iratot, majd néhány hónapnyi, esetleg évnyi munkát fektet abba, hogy a tündér meggyógyuljon, de igazából adódik egy nagyon érdekes kérdés, melyre Syss rá is tapintott. Hajlandó lenne-e erre?* Attól függ... *tűnődik el* Mi az én hasznom ebből? Mit kapok cserébe?
*Mert hát senki sem szeret ingyen dolgozni, és ha mégis erre vetemedik, akkor az a munka minőségének vagy épp sebességének a rovására megy. Lehetséges, hogy akkor nem kapkodja el, és nem két-három hónapig, hanem mondjuk két-három évig fog tartani. Vagy megunja a felénél, és soha nem lesz semmi. Ugyanis Lorewet meglehetősen nehéz munkára motiválni, ennek akárki megmondója lehet, aki ismeri.*
*Úgy látszik, a dolog könnyebben megy, mint gondolta volna. Illetve hát persze, később lesz még dolga, de hát az ráér. Egyébként nem pusztán a tekercsre gondol, de nem ám... rengeteg egyéb ötlete is van már, olyan kísérleti jelleggel persze, ami szintén sok energiát fog igényelni, de hát ez a munka élvezet. Olyan nagyszerű dolgokon agyal, mint: hogyan tudná megoldani egy tetszőleges pillanatban, hogy a tündér gonosz énje legyen úrrá a testen? És fordítva. Meglehetősen sok érdekes és kreatív ötlet kering a fejében már erre az apróságra is, hát még a további kérdésekre... No de ezzel még várnia kellene egy kicsit, mondjuk hogy kihúzza még ezt a másfél órát (vagy kettőt... vagy hármat, ki tudja?), vagy válaszoljon a tündérnek, vagy ilyen apróságok ürügyén tolódik a gondolatmenete.*
- Rendben, akkor majd valamit kitalálok *sóhajt a tündér elszántságát hallva* Igazából nem is a tekercs megszerzése lesz a problémás, hanem hogy annyi időt töltsek el mindkettőtökkel, hogy egyáltalán meg tudjam próbálni követni a régi szöveg pontjait. Az fog sok időbe telni, a tekercs részeit, nos... talán egy hét alatt végig tudjuk majd járni, csak előtte a felkészítési fázis lesz hosszú *tűnődik, hogy vajon mennyit mondhatna... Igazából lehetetlen megtippelni ezt előre, lehet hogy csak pár nap, de lehet egy hónap, tíz év, vagy az örökkévalóság is. A valószínű olyan egy-két hónap, de egyelőre erről inkább nem mond semmit. Felesleges lenne hamis reményekbe ringatni a tündért ezzel kapcsolatban. A csatlakozás kérdésére is megkapja a boldogító igent, ez nagyszerű. Már csak valahogy Eralilt kéne meggyőzni a dologról.*
- És mit tudsz varázsolni? Vagy tervezel még ilyesmit tanulni a jövőben? Mert ugye a Rend mágusoknak, alkimistáknak, és ehhez hasonlóknak van, így könnyebb lenne meggyőznöm Eralilt, ha ilyen irányú érdekeltségekben bővelkednél. Persze az imént varázsoltál, és ami azt illeti, néhányszor a másik feled is, szóval erre fogok majd építeni *ez már ilyen eldöntött dolog a szerzetes részéről, csak Syss tudtára hozza, hogy igen, te most mágus leszel. Eralilt majd lerendezi azzal az egyébként cseppet sem hazug állítással, hogy vizsgálatokat és kísérleteket akar folytatni a lányon. Azt a részt, hogy emellett a gonosz énje néhányszor valószínűleg még meg fogja kínozni Lorewet, nos... arról csak akkor beszél, ha nagyon muszáj.*
- Nos ez egy jó kérdés *hiszen persze, ez így szép és jó, hogy a szerzetes átnyálaz egy iszonyatosan régi és iszonyatosan hosszú iratot, majd néhány hónapnyi, esetleg évnyi munkát fektet abba, hogy a tündér meggyógyuljon, de igazából adódik egy nagyon érdekes kérdés, melyre Syss rá is tapintott. Hajlandó lenne-e erre?* Attól függ... *tűnődik el* Mi az én hasznom ebből? Mit kapok cserébe?
*Mert hát senki sem szeret ingyen dolgozni, és ha mégis erre vetemedik, akkor az a munka minőségének vagy épp sebességének a rovására megy. Lehetséges, hogy akkor nem kapkodja el, és nem két-három hónapig, hanem mondjuk két-három évig fog tartani. Vagy megunja a felénél, és soha nem lesz semmi. Ugyanis Lorewet meglehetősen nehéz munkára motiválni, ennek akárki megmondója lehet, aki ismeri.*
3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-31 08:34:36
Üzenet elküldve: 2015-10-31 08:34:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Arthenior nem olyan nagy, mint azt sokan gondolják. Legalábbis a pici tündér már évek óta él itt, s ugyan elutazott, a mágusrendről is hallott valamicskét. Hát nagyjából annyit, hogy van, de az már részletkérdés.
Már éppen közbeszólna, hogy tud a rendről, mikor a szerzetes azt is elárulja, hogy ő is és Coinleach is a rend tagjai. Ez pontosan akkor történik, mikor belélegzi a levegőt, s a kis meglepetéstől fuldokolni, vagyis igazából csak köhögni kezd. (Na meg egy kis hányinger is felüti a fejét, de az már nem lényeges).
Az elfet egyáltalán nem utálja, holott cserben hagyta őt, de már elhiszi azt, amit a vörös mondott neki és inkább tartani szeretné a távolságot. Egyelőre biztosan. Elvégre, ha nem hagyja cserben őt ott, a karavánpihenőnél, akkor teljesen más körülmények közt is haza jöhetett volna, és becsapva sem érezte volna magát. *
- Ha csak egy százalék is az esély, nekem akkor is meg kell próbálnom! Kérlek, segíts!
* Tekintetében elszántság gyenge fénye csillog. Bárcsak az elszántság mértéke adná meg egy harc (mert ez egy harc, bizony) végkimenetelét. De sajnos mindegy, hogy mennyire elszánt valaki, ha gyenge. Mert hát lehet a végletekig elszánt a tündér, még egy embert se tudna legyőzni. Legalábbis fizikai harc során nem. *
- Igen!
* Szinte felkiált örömében, mikor az a rendhez való csatlakozását javasolja. Az sem érdekli, hogy mi az ára, csak változzon a helyzete. Lehetőleg a neki kedvezőbb irányba. Bár mondjuk nagyon meg fog lepődni, talán még ijedni is, mikor majd egy szobába kerül a szerzetessel. Erre a gondolatra megint csak leblokkol és elpirul.
~ Mi van velem?! ~
Megrázza a fejét. *
- Pe-persze, é-élek még! És... ő... megtennéd mindezt értem?
* Arthenior nem olyan nagy, mint azt sokan gondolják. Legalábbis a pici tündér már évek óta él itt, s ugyan elutazott, a mágusrendről is hallott valamicskét. Hát nagyjából annyit, hogy van, de az már részletkérdés.
Már éppen közbeszólna, hogy tud a rendről, mikor a szerzetes azt is elárulja, hogy ő is és Coinleach is a rend tagjai. Ez pontosan akkor történik, mikor belélegzi a levegőt, s a kis meglepetéstől fuldokolni, vagyis igazából csak köhögni kezd. (Na meg egy kis hányinger is felüti a fejét, de az már nem lényeges).
Az elfet egyáltalán nem utálja, holott cserben hagyta őt, de már elhiszi azt, amit a vörös mondott neki és inkább tartani szeretné a távolságot. Egyelőre biztosan. Elvégre, ha nem hagyja cserben őt ott, a karavánpihenőnél, akkor teljesen más körülmények közt is haza jöhetett volna, és becsapva sem érezte volna magát. *
- Ha csak egy százalék is az esély, nekem akkor is meg kell próbálnom! Kérlek, segíts!
* Tekintetében elszántság gyenge fénye csillog. Bárcsak az elszántság mértéke adná meg egy harc (mert ez egy harc, bizony) végkimenetelét. De sajnos mindegy, hogy mennyire elszánt valaki, ha gyenge. Mert hát lehet a végletekig elszánt a tündér, még egy embert se tudna legyőzni. Legalábbis fizikai harc során nem. *
- Igen!
* Szinte felkiált örömében, mikor az a rendhez való csatlakozását javasolja. Az sem érdekli, hogy mi az ára, csak változzon a helyzete. Lehetőleg a neki kedvezőbb irányba. Bár mondjuk nagyon meg fog lepődni, talán még ijedni is, mikor majd egy szobába kerül a szerzetessel. Erre a gondolatra megint csak leblokkol és elpirul.
~ Mi van velem?! ~
Megrázza a fejét. *
- Pe-persze, é-élek még! És... ő... megtennéd mindezt értem?
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-31 00:17:45
Üzenet elküldve: 2015-10-31 00:17:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Nos, akkor ez nagyszerű, ugyanis Lorewnek most aztán semmi kedve nem volt mesélni. Szerencse, hogy ez az Eralil ilyen hatalmas kultuszt épített ki maga körül (kúria, nemesi rang, mágustorna, így belegondolva minden rosszban benne volt az utóbbi időben a férfi, hát nem is csoda, hogy a tündér hallott róla).*
- Ez igazából kiváló *jegyzi meg egy enyhe bólintás kíséretében* És mondd csak, azt is tudod, hogy egy rendet alapít? Mágusoknak, Ellentétek Rendje néven. A nevet ne firtasd, én sem értem. És én ennek a rendnek a tagja vagyok, de nem csak én, van ott valami régi ismerősöd is, hogy is hívják... Coinleach talán... Az a fura ágasbogas alak, mintha már beszéltünk volna róla *persze élőben még egyszer sem látta a férfit, kizárólag Eralil róla adott leírására hivatkozhat, de eddig az is bőven elégnek bizonyult. Ez persze még csak gondos bevezetés, vagy ilyenek, minden azon múlik. Nézzük csak logikusan, neki most mindenképpen a tündér közelében kéne maradnia, főleg éjszakánként. Ez úgy történhet meg legkönnyebben, ha valahogyan be tudná szervezni a rendbe őt is, Eralilnál menne egy tiszteletkört azzal kapcsolatban, hogy hadd ne a bokorral legyen egy szobában, helyette kapja meg a tündért, és hogy a Mágus Vezető tiltsa meg mindenkinek a mágia használatát a lányon. Nem akar még egy ilyen ostoba szertartást, vagy ehhez hasonlókat. Az persze valószínűleg elég lenne a lánynak, hogy a fura régi barátja is ott van, ugyanakkor nem ártana még egy biztonsági lap a szerzetesnek, arra az esetre, ha... ha kéne egy mentőkötél.*
- Nem tudom... *jegyzi meg csak úgy a levegőbe* Nem tudom, hogy működhet-e, de talán... *hümmög egy sort, mintha legalábbis nagyon törné a fejét* Talán van egy ötletem, hogyan segíthetnék ezen a problémádon, habár az egy elég... különös ötlet. Vagy régi, inkább így mondom, ősöreg módszer, legalább olyan idős, mint az elme és a lélek tanulmányozásának kezdete. És nem biztos hogy beválik, de látok rá némi esélyt. Akkor talán ezt a személyiségzavaros kérdést letudhatnád egyszer és mindenkorra. Esetleg érdekel?
*Persze hülye kérdés, hiszen a módszer nem pusztán ősöreg, de emellett nem tartalmaz ostoba bájitalokat, vagy ilyeneket, egyedül csak az elme gondolatainak megfelelő sorrendbe történő fűzését. Ehhez hozzátartozik, hogy a lány nem tudhatja (sem ő, sem a gonosz énje) hogy mi is jár ezzel együtt. Hogy Lorew mely kérdései kulcsfontosságúak, mely helyzetekben figyeli a reakciókat, hiszen akkor már nem természetesen cselekednek, pedig az volna a lényege. Ha igenlő választ kapott, úgy ezt mind el is mondja, és még ki is egészíti egyébbel:*
- Nagyjából tudom, hogy hogyan működik, de azért össze fogom szedni az erről szóló tekercset. Viszont nekem időre van szükségem ehhez. Hetekre, vagy hónapokra, vagy évekre, vagy talán soha nem is fog sikerülni, mert most már a dolgok jóval bonyolultabbak, mint régen voltak. Ezért nem alkalmaz senki ilyen ősrégi módszereket, mert szinte sosem válnak be. Az emberek fejlődnek, az emberi elme is, ösztönösen megvédjük magunkat, és ez lényegesen lelassítja a folyamatot ahhoz képest, amilyen a régi korokban volt. Persze ha elég elszánt vagy, akkor ez nem jelenthet akadályt. Meg hát... ha úgy vesszük, jó néhány évet kihúztál már így, gyakorlatilag ugyanezt kéne csinálnod, amit eddig, egy apró részletváltozással. A közelemben kéne maradnod. Mondjuk mindenképpen, mivel az ajánlatot már megtettem a másik énednek, de most már kétszeresen is. Csatlakoznod kéne a Rendhez, mit szólsz?
*Aztán Lorew végignyálazhat egy tekercset, és átlépkedhet hónapok leforgása alatt az elme kordában tartásának több száz lépcsőjén. Hosszú lesz, és unalmas, legalábbis számára, de megéri, ha ezzel a zsebében tudhat mindent, amit szeretne.*
- De nem ígérek semmit *nyomatékosít* Mint mondtam, nem hiába nem használják már ezeket.
*A meleg szellő viszont nagyon is jót tesz, habár kisebb gondja is nagyobb jelenleg a hidegnél. Tény persze, hogy nem kellemes de hát már csak néhány óra (vagy még kevesebb) lehet vissza napkeltéig, akkorra pedig már a Namos háznál szeretne lenni.*
- Életben vagy még? *kérdezi meg végül, amikor a lány olyan hirtelen lesokkolódik valaminek a hatására. Talán pesszimista, hogy nem reménykedik már személyiségváltásban, de ha a gonosz én valóban kitombolta magát, akkor egy darabig nem fog mutatkozni.*
*Nos, akkor ez nagyszerű, ugyanis Lorewnek most aztán semmi kedve nem volt mesélni. Szerencse, hogy ez az Eralil ilyen hatalmas kultuszt épített ki maga körül (kúria, nemesi rang, mágustorna, így belegondolva minden rosszban benne volt az utóbbi időben a férfi, hát nem is csoda, hogy a tündér hallott róla).*
- Ez igazából kiváló *jegyzi meg egy enyhe bólintás kíséretében* És mondd csak, azt is tudod, hogy egy rendet alapít? Mágusoknak, Ellentétek Rendje néven. A nevet ne firtasd, én sem értem. És én ennek a rendnek a tagja vagyok, de nem csak én, van ott valami régi ismerősöd is, hogy is hívják... Coinleach talán... Az a fura ágasbogas alak, mintha már beszéltünk volna róla *persze élőben még egyszer sem látta a férfit, kizárólag Eralil róla adott leírására hivatkozhat, de eddig az is bőven elégnek bizonyult. Ez persze még csak gondos bevezetés, vagy ilyenek, minden azon múlik. Nézzük csak logikusan, neki most mindenképpen a tündér közelében kéne maradnia, főleg éjszakánként. Ez úgy történhet meg legkönnyebben, ha valahogyan be tudná szervezni a rendbe őt is, Eralilnál menne egy tiszteletkört azzal kapcsolatban, hogy hadd ne a bokorral legyen egy szobában, helyette kapja meg a tündért, és hogy a Mágus Vezető tiltsa meg mindenkinek a mágia használatát a lányon. Nem akar még egy ilyen ostoba szertartást, vagy ehhez hasonlókat. Az persze valószínűleg elég lenne a lánynak, hogy a fura régi barátja is ott van, ugyanakkor nem ártana még egy biztonsági lap a szerzetesnek, arra az esetre, ha... ha kéne egy mentőkötél.*
- Nem tudom... *jegyzi meg csak úgy a levegőbe* Nem tudom, hogy működhet-e, de talán... *hümmög egy sort, mintha legalábbis nagyon törné a fejét* Talán van egy ötletem, hogyan segíthetnék ezen a problémádon, habár az egy elég... különös ötlet. Vagy régi, inkább így mondom, ősöreg módszer, legalább olyan idős, mint az elme és a lélek tanulmányozásának kezdete. És nem biztos hogy beválik, de látok rá némi esélyt. Akkor talán ezt a személyiségzavaros kérdést letudhatnád egyszer és mindenkorra. Esetleg érdekel?
*Persze hülye kérdés, hiszen a módszer nem pusztán ősöreg, de emellett nem tartalmaz ostoba bájitalokat, vagy ilyeneket, egyedül csak az elme gondolatainak megfelelő sorrendbe történő fűzését. Ehhez hozzátartozik, hogy a lány nem tudhatja (sem ő, sem a gonosz énje) hogy mi is jár ezzel együtt. Hogy Lorew mely kérdései kulcsfontosságúak, mely helyzetekben figyeli a reakciókat, hiszen akkor már nem természetesen cselekednek, pedig az volna a lényege. Ha igenlő választ kapott, úgy ezt mind el is mondja, és még ki is egészíti egyébbel:*
- Nagyjából tudom, hogy hogyan működik, de azért össze fogom szedni az erről szóló tekercset. Viszont nekem időre van szükségem ehhez. Hetekre, vagy hónapokra, vagy évekre, vagy talán soha nem is fog sikerülni, mert most már a dolgok jóval bonyolultabbak, mint régen voltak. Ezért nem alkalmaz senki ilyen ősrégi módszereket, mert szinte sosem válnak be. Az emberek fejlődnek, az emberi elme is, ösztönösen megvédjük magunkat, és ez lényegesen lelassítja a folyamatot ahhoz képest, amilyen a régi korokban volt. Persze ha elég elszánt vagy, akkor ez nem jelenthet akadályt. Meg hát... ha úgy vesszük, jó néhány évet kihúztál már így, gyakorlatilag ugyanezt kéne csinálnod, amit eddig, egy apró részletváltozással. A közelemben kéne maradnod. Mondjuk mindenképpen, mivel az ajánlatot már megtettem a másik énednek, de most már kétszeresen is. Csatlakoznod kéne a Rendhez, mit szólsz?
*Aztán Lorew végignyálazhat egy tekercset, és átlépkedhet hónapok leforgása alatt az elme kordában tartásának több száz lépcsőjén. Hosszú lesz, és unalmas, legalábbis számára, de megéri, ha ezzel a zsebében tudhat mindent, amit szeretne.*
- De nem ígérek semmit *nyomatékosít* Mint mondtam, nem hiába nem használják már ezeket.
*A meleg szellő viszont nagyon is jót tesz, habár kisebb gondja is nagyobb jelenleg a hidegnél. Tény persze, hogy nem kellemes de hát már csak néhány óra (vagy még kevesebb) lehet vissza napkeltéig, akkorra pedig már a Namos háznál szeretne lenni.*
- Életben vagy még? *kérdezi meg végül, amikor a lány olyan hirtelen lesokkolódik valaminek a hatására. Talán pesszimista, hogy nem reménykedik már személyiségváltásban, de ha a gonosz én valóban kitombolta magát, akkor egy darabig nem fog mutatkozni.*
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-30 22:59:41
Üzenet elküldve: 2015-10-30 22:59:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* A szerzetesnek már csak a beszédstílusa is arra emlékezteti, hogy segítenie kell rajta.
Az, hogy mit akar a másik énje, na az az a dolog, ami hidegen hagyja. Majd meglepődik, mikor egy ismeretlen helyen tér magához, bár azt lehet, hogy majd a férfi bánja, akin ki fogja tombolni magát. *
- Nem akartam kérdezni. Szerinted nem hallottam Erallil Namosról?
* Végre sikerül egy mosolyt erőltetni az arcára, még akkor is, ha az bánatos mosoly. Ismételten piszkálni kezdi tincseit, láthatóan visszatér a félénkség, a folyamatos zavar.
A tanácsra, hogy mit kéne tennie, csak hümmög. Semmi kedve vitába szállni a szerzetessel. Egyelőre. De előbb-utóbb változnak majd a szelek.
A hidegség ellen véletlenül van egy nagyon jó kis varázslata, ami ha sikerül kellemesen átmelengeti mindkettejüket. Habár ez sem tartós dolog, valahogyan át kéne vészelniük az estét anélkül, hogy halálra fagynának. Hiszen közelednek azok az idők, mikor hűvösebb lesz minden.
A tartósabb megoldásra eszébe jut valami, ami mindent esöprő zavarba hozza a lányt.
~ Nem, nem, nem! ~
Arca piros, mint az érett, édes alma, bár ezt senki nem látja az éjszakában. Legalábbis reméli. *
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
* A szerzetesnek már csak a beszédstílusa is arra emlékezteti, hogy segítenie kell rajta.
Az, hogy mit akar a másik énje, na az az a dolog, ami hidegen hagyja. Majd meglepődik, mikor egy ismeretlen helyen tér magához, bár azt lehet, hogy majd a férfi bánja, akin ki fogja tombolni magát. *
- Nem akartam kérdezni. Szerinted nem hallottam Erallil Namosról?
* Végre sikerül egy mosolyt erőltetni az arcára, még akkor is, ha az bánatos mosoly. Ismételten piszkálni kezdi tincseit, láthatóan visszatér a félénkség, a folyamatos zavar.
A tanácsra, hogy mit kéne tennie, csak hümmög. Semmi kedve vitába szállni a szerzetessel. Egyelőre. De előbb-utóbb változnak majd a szelek.
A hidegség ellen véletlenül van egy nagyon jó kis varázslata, ami ha sikerül kellemesen átmelengeti mindkettejüket. Habár ez sem tartós dolog, valahogyan át kéne vészelniük az estét anélkül, hogy halálra fagynának. Hiszen közelednek azok az idők, mikor hűvösebb lesz minden.
A tartósabb megoldásra eszébe jut valami, ami mindent esöprő zavarba hozza a lányt.
~ Nem, nem, nem! ~
Arca piros, mint az érett, édes alma, bár ezt senki nem látja az éjszakában. Legalábbis reméli. *
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9897-9916