Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 171 (3401. - 3420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3420. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-22 22:45:00
Üzenet elküldve: 2015-12-22 22:45:00
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Hát vissza oda, ahol minden kezdődött. A napok, melyeket Albun adott neki, leteltek, így már nem volt tovább maradása a fogadóban. Nem is tudta pontosan, hogy most hova mehetne. A nap azonban még hosszú, bármit tehet.
Ezért döntött úgy, hogy visszajön ide, a tisztásra. Amikor múltkor erre jött, akkor is megnyugtatónak találta a helyet, és most, hogy nincs hova mennie, tökéletes, evidens, és stabil támasz ez a kis térség számára, amit már jól ismer. Még nyár van, hát nem kell fagyoskodni, lefekszik a fűbe, és szundikál egy kicsit. Talán álmában rájön, mihez kezdjen magával, meg a hatalmas szabadságával.*
Ezért döntött úgy, hogy visszajön ide, a tisztásra. Amikor múltkor erre jött, akkor is megnyugtatónak találta a helyet, és most, hogy nincs hova mennie, tökéletes, evidens, és stabil támasz ez a kis térség számára, amit már jól ismer. Még nyár van, hát nem kell fagyoskodni, lefekszik a fűbe, és szundikál egy kicsit. Talán álmában rájön, mihez kezdjen magával, meg a hatalmas szabadságával.*
3419. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-22 19:39:07
Üzenet elküldve: 2015-12-22 19:39:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Délfelé//
*A lány visszakérdezésére felhúzza a szemöldökét, mert úgy tűnik, Sheynah meglepődött a válaszon.*
- Olyan száz-százhúsz kilométer a táv, ahogy a madár repül. *az pedig gyalog, télvíz idején tíz óra folyamatos gyaloglással is két nap, márpedig Kagan nem hiszi, hogy arra Seynah képes lenne. Nem is beszélve arról, hogy tábort verni ilyenkor is kell, az pedig szintén időbe telik.*
*A második kérdés azonban hirtelen és valószínűleg nem várt reakciókat indít el. Kagan felkapja a fejét, majd lovát gyors és arrogáns mozdulattal táncoltatja félre és fordítja Sheynah felé.*
- Mit érdekel az téged?! *mennydörög, egyik keze kardja markolatára csúszik, szemében a közeli halál ígérete. Kevés dologgal lehet azonnal kihozni Kagan Thargodarból az állatot - ezek egyike a "rokonság" emlegetése.*
- Válaszolj, asszony! Mi közöd neked a Thargodrymekhez?!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.23 22:04:42, a következő indokkal:
A világba nem illő, modern szleng kifejezés.
//Délfelé//
*A lány visszakérdezésére felhúzza a szemöldökét, mert úgy tűnik, Sheynah meglepődött a válaszon.*
- Olyan száz-százhúsz kilométer a táv, ahogy a madár repül. *az pedig gyalog, télvíz idején tíz óra folyamatos gyaloglással is két nap, márpedig Kagan nem hiszi, hogy arra Seynah képes lenne. Nem is beszélve arról, hogy tábort verni ilyenkor is kell, az pedig szintén időbe telik.*
*A második kérdés azonban hirtelen és valószínűleg nem várt reakciókat indít el. Kagan felkapja a fejét, majd lovát gyors és arrogáns mozdulattal táncoltatja félre és fordítja Sheynah felé.*
- Mit érdekel az téged?! *mennydörög, egyik keze kardja markolatára csúszik, szemében a közeli halál ígérete. Kevés dologgal lehet azonnal kihozni Kagan Thargodarból az állatot - ezek egyike a "rokonság" emlegetése.*
- Válaszolj, asszony! Mi közöd neked a Thargodrymekhez?!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.23 22:04:42, a következő indokkal:
A világba nem illő, modern szleng kifejezés.
3418. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-22 19:27:15
Üzenet elküldve: 2015-12-22 19:27:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Délfelé//
*Megnyugvással tölti el a válasz eleje. Sikerült olyas valakit megállítani az úton, aki ismerős délre. Ám ami ezt követi, már kevésbé jó hír.*
-Három nap?
*Sóhajt fel meglepetten. Erre igazából nem gondolt. Három napi járóföld az jó esetben is azt jelenti, hogy két éjjelt az erdőben kell eltöltenie. Nem mintha nagyon megijedne ettől, mert életét azért a természetben és nem város falai között élte eddig, de igaza van a férfinek. Egyedül elég merész vállalkozás, kockázatos kaland.
Nevek is elhangoznak. Amon Ruadh, Ametiszt major, Gázló, Kikötő. Ez utóbbit ugye már hallotta. Amin viszont megakad, az az ösvény elnevezése. Tharg.*
-Tharg? *Kérdez vissza kurtán.* Nem tudod, köze van a felföldi Thargodrym családnak hozzá?
*Hangjában óvatosság csendül, és valamennyi félelemmel vegyes tisztelet. A név ismerős számára, a Thargodar szignum nem. Vélhetően a kérdésével kissé elkanyarodik az útbaigazítás témakörétől, de arra még visszatérhet. Addig is elraktározza a lehetőséget az Amon Ruadh-i fogadóról.*
//Délfelé//
*Megnyugvással tölti el a válasz eleje. Sikerült olyas valakit megállítani az úton, aki ismerős délre. Ám ami ezt követi, már kevésbé jó hír.*
-Három nap?
*Sóhajt fel meglepetten. Erre igazából nem gondolt. Három napi járóföld az jó esetben is azt jelenti, hogy két éjjelt az erdőben kell eltöltenie. Nem mintha nagyon megijedne ettől, mert életét azért a természetben és nem város falai között élte eddig, de igaza van a férfinek. Egyedül elég merész vállalkozás, kockázatos kaland.
Nevek is elhangoznak. Amon Ruadh, Ametiszt major, Gázló, Kikötő. Ez utóbbit ugye már hallotta. Amin viszont megakad, az az ösvény elnevezése. Tharg.*
-Tharg? *Kérdez vissza kurtán.* Nem tudod, köze van a felföldi Thargodrym családnak hozzá?
*Hangjában óvatosság csendül, és valamennyi félelemmel vegyes tisztelet. A név ismerős számára, a Thargodar szignum nem. Vélhetően a kérdésével kissé elkanyarodik az útbaigazítás témakörétől, de arra még visszatérhet. Addig is elraktározza a lehetőséget az Amon Ruadh-i fogadóról.*
3417. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-22 19:15:44
Üzenet elküldve: 2015-12-22 19:15:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Délfelé//
*Nem szokták csak úgy megállítani, főleg idegenek nem. Általában örülnek, ha már nincs ott, és különösebb esemény nélkül távozik életükből.*
~ Ezt is meg kell szoknom innentől. ~ *sóhajt fel benne a felföldi, de aztán megembereli magát, és a nőre koncentrál.*
- Igen, ismerős. *most már bizonyos benne, hogy nem ismerték fel. Jól van ez így, kötetlenebb, kellemesebb lesz tőle az eszmecsere.*
- A legközelebbi város innen gyalogosan három napi járóföld. A neve Amon Ruadh, és a Tharg Ösvény mellett, a Gázlónál épült, egy hegyen. Onnan még vagy másfél nap a Kikötő. *megvakarja az állát.*
- Ha arra tartasz, érdemes alaposan felkészülni az útra, mert az Ametiszt Majorságig nincs semmi sem - igazi senkiföldje az, úratlan vadon meg pusztaság. Ennek az erdőnek a folytatása, jobbára. *tájékoztatja még a lányt, hogy óvatosan vágjon neki az útnak.*
- Amon Ruadhon már fogadó vár, ahol megalhatsz, vagy ha a Szántóföldek felé mész, akkor az ottani falvakkal érdemes próbálkozni. A Kikötő gyalog, egyedül igen messze van egy ifjú leánynak. Menj hajóval, ha van rá elég aranyad.
//Délfelé//
*Nem szokták csak úgy megállítani, főleg idegenek nem. Általában örülnek, ha már nincs ott, és különösebb esemény nélkül távozik életükből.*
~ Ezt is meg kell szoknom innentől. ~ *sóhajt fel benne a felföldi, de aztán megembereli magát, és a nőre koncentrál.*
- Igen, ismerős. *most már bizonyos benne, hogy nem ismerték fel. Jól van ez így, kötetlenebb, kellemesebb lesz tőle az eszmecsere.*
- A legközelebbi város innen gyalogosan három napi járóföld. A neve Amon Ruadh, és a Tharg Ösvény mellett, a Gázlónál épült, egy hegyen. Onnan még vagy másfél nap a Kikötő. *megvakarja az állát.*
- Ha arra tartasz, érdemes alaposan felkészülni az útra, mert az Ametiszt Majorságig nincs semmi sem - igazi senkiföldje az, úratlan vadon meg pusztaság. Ennek az erdőnek a folytatása, jobbára. *tájékoztatja még a lányt, hogy óvatosan vágjon neki az útnak.*
- Amon Ruadhon már fogadó vár, ahol megalhatsz, vagy ha a Szántóföldek felé mész, akkor az ottani falvakkal érdemes próbálkozni. A Kikötő gyalog, egyedül igen messze van egy ifjú leánynak. Menj hajóval, ha van rá elég aranyad.
3416. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-22 19:03:46
Üzenet elküldve: 2015-12-22 19:03:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Délfelé//
*Nem meri túl hosszan futva követni a lovast, de szerencséjére nem is kell, mert a férfi megállítja az állatot, majd Sheynah felé fordul. A lány ajkai elnyílnak a válaszra, ahogy az az "eegen" elhangzik, de a rátapadó borostyán tekintet, beléfagyasztja egy pillanatra a szót. Nyel egyet. Még jó, hogy a férfi megkérdezi, hogy miért is állította meg, mert a lány magától lehet inkább még sem merné feltenni a kérdését.
Sheynah nem annyira tapasztalt felmérés tekintetében, mint a lóháton ülő. Mivel életében most van először távol szülőföldjétől, eddig nem igazán tudott ilyen tapasztalatot gyűjteni. Ha belelátna Kagan gondolataiba, akkor bólogatna, hogy bizony, valóban felső-lichanik környéki, vagyis még egy kicsit észak-nyugatabbra. A lány nem ismeri a Thargok szignumát sem, így számára ez sem lesz árulkodó jel. Hirtelen támadt bátortalanságát, vagy mondjuk inkább pillanatnyi zavarát, a férfi tekintete okozza.*
-Talán. *Böki ki végül, összeszedve magát.* Dél felé tartok, és Te onnan jöttél. Ismerős vagy azon a környéken Uram?
*A kérdés talán elárulja a férfinek, hogy a lány viszont nem ismerős arra.*
-Milyen messzire van ide a legközelebbi város?
*Van-e egyáltalán még tovább? Ez nem kérdés igazából, hiszen ennyit már megtudott Artheniorban, hogy délen van a Kikötő. Ezt ugyan véletlenül hallotta meg a piacon, s ennél többet nem. Így a távolságokat sem.*
//Délfelé//
*Nem meri túl hosszan futva követni a lovast, de szerencséjére nem is kell, mert a férfi megállítja az állatot, majd Sheynah felé fordul. A lány ajkai elnyílnak a válaszra, ahogy az az "eegen" elhangzik, de a rátapadó borostyán tekintet, beléfagyasztja egy pillanatra a szót. Nyel egyet. Még jó, hogy a férfi megkérdezi, hogy miért is állította meg, mert a lány magától lehet inkább még sem merné feltenni a kérdését.
Sheynah nem annyira tapasztalt felmérés tekintetében, mint a lóháton ülő. Mivel életében most van először távol szülőföldjétől, eddig nem igazán tudott ilyen tapasztalatot gyűjteni. Ha belelátna Kagan gondolataiba, akkor bólogatna, hogy bizony, valóban felső-lichanik környéki, vagyis még egy kicsit észak-nyugatabbra. A lány nem ismeri a Thargok szignumát sem, így számára ez sem lesz árulkodó jel. Hirtelen támadt bátortalanságát, vagy mondjuk inkább pillanatnyi zavarát, a férfi tekintete okozza.*
-Talán. *Böki ki végül, összeszedve magát.* Dél felé tartok, és Te onnan jöttél. Ismerős vagy azon a környéken Uram?
*A kérdés talán elárulja a férfinek, hogy a lány viszont nem ismerős arra.*
-Milyen messzire van ide a legközelebbi város?
*Van-e egyáltalán még tovább? Ez nem kérdés igazából, hiszen ennyit már megtudott Artheniorban, hogy délen van a Kikötő. Ezt ugyan véletlenül hallotta meg a piacon, s ennél többet nem. Így a távolságokat sem.*
3415. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-22 18:48:27
Üzenet elküldve: 2015-12-22 18:48:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Délfelé//
*Már elhaladt a nő mellett, és figyelme is vagy egy perce elterelődött róla, mikor a hang utoléri. Lova még vagy két lépést halad, mire Kagan kezének ereje és a férfi halk parancsa megállítja. Oldalra pillant a mellé lépő leányra, topázsárga ragadozópillantása fenyegetően húzódik össze, hiszen első körben vagy az ellenséget, vagy a prédát keresi.*
- Eegen? *enged ki egy kicsit, törzsből is Sheynah Adramossia felé fordulva, hogy jobban szemügyre vehesse a közelítő nőstényt.*
~ Ember. Vonásai alapján északi, de nem felföldi. És nem is pusztai nomád, inkább valami felső-lichanechi. Vagy legalábbis az ősei. ~ *méri fel Sheynát, majd barátságosságot mímelve próbál kevésbé fenyegető képet vágni.*
- Segíthetek valamiben? *nem várja el, még nem, hogy a Város bármely vidékén felismerjék, bár a rajta lévő Tharg sigulok már meglehetősen elterjedtek a környéken, és mesterkarddal sem mászkál túl sok legendás kardforgató.*
~ Lehet, hogy csak valami kliensi szívességet szeretne. Pár aranyat, vagy egy jó szót valamely nemesi társamnál? ~ *nem folytatja a prekoncepciók feltárását, inkább megvárja a választ.*
//Délfelé//
*Már elhaladt a nő mellett, és figyelme is vagy egy perce elterelődött róla, mikor a hang utoléri. Lova még vagy két lépést halad, mire Kagan kezének ereje és a férfi halk parancsa megállítja. Oldalra pillant a mellé lépő leányra, topázsárga ragadozópillantása fenyegetően húzódik össze, hiszen első körben vagy az ellenséget, vagy a prédát keresi.*
- Eegen? *enged ki egy kicsit, törzsből is Sheynah Adramossia felé fordulva, hogy jobban szemügyre vehesse a közelítő nőstényt.*
~ Ember. Vonásai alapján északi, de nem felföldi. És nem is pusztai nomád, inkább valami felső-lichanechi. Vagy legalábbis az ősei. ~ *méri fel Sheynát, majd barátságosságot mímelve próbál kevésbé fenyegető képet vágni.*
- Segíthetek valamiben? *nem várja el, még nem, hogy a Város bármely vidékén felismerjék, bár a rajta lévő Tharg sigulok már meglehetősen elterjedtek a környéken, és mesterkarddal sem mászkál túl sok legendás kardforgató.*
~ Lehet, hogy csak valami kliensi szívességet szeretne. Pár aranyat, vagy egy jó szót valamely nemesi társamnál? ~ *nem folytatja a prekoncepciók feltárását, inkább megvárja a választ.*
3414. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-22 18:47:46
Üzenet elküldve: 2015-12-22 18:47:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Shayharnak ha nehezen is de sikerül semleges arcot vágnia, és talán valamennyire eltitkolnia a meglepetését. Nem az a furcsa, hogy Morfiuszt felháborítja, hogy valaki megrövidítené valamivel, hanem a reakciója, ami azonnali, és heves. Szinte olyan, mintha a férfiban vihar készülődne, ami kitörne, s összezúzná, aki az útjába kerül. A lány most először érzi úgy, hogy Morf akár veszélyes is lehet, bizonyos körülmények között, ugyanakkor továbbra sem fél tőle.*
- Tőlem? Vagy tőled? *kérdezi halkan.
A lány komolyan nézi, igyekszik elkapni a mélybarna szempár pillantását.*
~Ki vagy te, Morfiusz Rarrkon?~
- Nem tudom, Morf, fogalmam sincs, ki lenne olyan bátor, vagy botor. Ki az aki nem ismeri a neved? Aki nem tudja, ki vagy? ~Mármint rajtam kívül.~
*Shyahar halkan sóhajt, szeretné, nagyon szeretné, hogy a férfi megbízzon benne, de úgy érzi, kérdeznie felesleges, nem akar meséket hallani, és az ordító csend is elszomorítaná.
Szerencsére a férfi is kapva kap az ötleten, hogy megkeressék a saját ablakukat, az érintése pedig finom, és kedves.*
~Talán nincs baj.~
- Ablakon át távozni? miért kellene? Hacsak nem derül ki, hogy feleséged van a városban, és nem állít be egy sodrófával. Igaz is. még sose kérdeztem: nős vagy esetleg? Vagy más ilyesmi?
~Ami eddig történt, azt se mondanám semminek, sőt, de talán még most jobb tisztázni a kérdést.~
*Shyahar most újra Morfiusz tekintetét keresi, tudja, ha most igazat mond, akkor egész biztosan egyenesen a szemébe fog nézni.
A tisztásig, vagy akár ott is lesz lehetőség arra, hogy ez a kérdés tisztázódjon, neki most az is elég, hogy kéz a kézben mennek oda.*
- Igenis, lovag úr *felel kuncogva.* Morftulius a birodalom legjobbja és a hercegnő kegyeltje, dehogyis akarnám én bántani a szívedet. Vigyáznék rá, hogy baj ne érje, és a varjak rá se nézhetnének, messziről sem! *A mondat végét igyekszik tréfával elütni a lány, és közben mosolyog, hogy a hatás még őszintébb legyen, hogy csak mókának tűnjön, ami nem egészen az.*
- Tudom, Morf *válaszol a mellesleg odavetett mondatra. És valóban, tudja, érzi, ha kellene a férfi valóban védené őt, utolsó leheletéig is akár. Ő így érzi, de azért örülne, ha nem lenne rá szükség.*
- A legjobbat *kacag, mikor Morf máshogy lép, a vállába kapaszkodik mikor megforgatja, aztán mikor felemeli megtámaszkodik, ujjai a férfi ruháját markolják, de az izmait érzik alatta, elpirul, mosolyog, a párja szemébe néz, mikor újra a földre érnek a talpai, és lép tovább, könnyedén, ahogy Morfiusz vezeti, karjai a férfi nyaka körül, és nevet, halkan, de örömmel, és kicsit sem érdekli, hogy nem szabályos tánclépéseket követnek, csak úgy, ahogy jön, ahogy a férfi kitalálja. Egyszerűen csak élvezi a pillanatot, és azt, hogy együtt vannak.*
- Tényleg csodás táncolni veled!
//Morfiusz//
*Shayharnak ha nehezen is de sikerül semleges arcot vágnia, és talán valamennyire eltitkolnia a meglepetését. Nem az a furcsa, hogy Morfiuszt felháborítja, hogy valaki megrövidítené valamivel, hanem a reakciója, ami azonnali, és heves. Szinte olyan, mintha a férfiban vihar készülődne, ami kitörne, s összezúzná, aki az útjába kerül. A lány most először érzi úgy, hogy Morf akár veszélyes is lehet, bizonyos körülmények között, ugyanakkor továbbra sem fél tőle.*
- Tőlem? Vagy tőled? *kérdezi halkan.
A lány komolyan nézi, igyekszik elkapni a mélybarna szempár pillantását.*
~Ki vagy te, Morfiusz Rarrkon?~
- Nem tudom, Morf, fogalmam sincs, ki lenne olyan bátor, vagy botor. Ki az aki nem ismeri a neved? Aki nem tudja, ki vagy? ~Mármint rajtam kívül.~
*Shyahar halkan sóhajt, szeretné, nagyon szeretné, hogy a férfi megbízzon benne, de úgy érzi, kérdeznie felesleges, nem akar meséket hallani, és az ordító csend is elszomorítaná.
Szerencsére a férfi is kapva kap az ötleten, hogy megkeressék a saját ablakukat, az érintése pedig finom, és kedves.*
~Talán nincs baj.~
- Ablakon át távozni? miért kellene? Hacsak nem derül ki, hogy feleséged van a városban, és nem állít be egy sodrófával. Igaz is. még sose kérdeztem: nős vagy esetleg? Vagy más ilyesmi?
~Ami eddig történt, azt se mondanám semminek, sőt, de talán még most jobb tisztázni a kérdést.~
*Shyahar most újra Morfiusz tekintetét keresi, tudja, ha most igazat mond, akkor egész biztosan egyenesen a szemébe fog nézni.
A tisztásig, vagy akár ott is lesz lehetőség arra, hogy ez a kérdés tisztázódjon, neki most az is elég, hogy kéz a kézben mennek oda.*
- Igenis, lovag úr *felel kuncogva.* Morftulius a birodalom legjobbja és a hercegnő kegyeltje, dehogyis akarnám én bántani a szívedet. Vigyáznék rá, hogy baj ne érje, és a varjak rá se nézhetnének, messziről sem! *A mondat végét igyekszik tréfával elütni a lány, és közben mosolyog, hogy a hatás még őszintébb legyen, hogy csak mókának tűnjön, ami nem egészen az.*
- Tudom, Morf *válaszol a mellesleg odavetett mondatra. És valóban, tudja, érzi, ha kellene a férfi valóban védené őt, utolsó leheletéig is akár. Ő így érzi, de azért örülne, ha nem lenne rá szükség.*
- A legjobbat *kacag, mikor Morf máshogy lép, a vállába kapaszkodik mikor megforgatja, aztán mikor felemeli megtámaszkodik, ujjai a férfi ruháját markolják, de az izmait érzik alatta, elpirul, mosolyog, a párja szemébe néz, mikor újra a földre érnek a talpai, és lép tovább, könnyedén, ahogy Morfiusz vezeti, karjai a férfi nyaka körül, és nevet, halkan, de örömmel, és kicsit sem érdekli, hogy nem szabályos tánclépéseket követnek, csak úgy, ahogy jön, ahogy a férfi kitalálja. Egyszerűen csak élvezi a pillanatot, és azt, hogy együtt vannak.*
- Tényleg csodás táncolni veled!
3413. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-22 10:43:15
Üzenet elküldve: 2015-12-22 10:43:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
– Ha lenne elég rávaló, és fontos lenne, akkor lenne egy köznapi páncélom, kopott, és ahogy mondod földdel és zsírral bekent, meg egy szép fényes ünneplős *Nitta széles mosollyal felel.* Egyébként logikus, amit mondasz. Ha arról van szó, hogy rejtőzködni kell, akkor az a logikus, akkor még az arcomat is be kellene kennem, nem? Hogy ne világítson.
*Rá kell jönnie, hogy Lorsannal együttműködnie valójában könnyű. Előre megbeszélték a fontosabb dolgokat, így mikor végül eljön a vadászat ideje csapatként tudnak mozogni. Picike csapat, csak kétfős, de akkor is együtt vannak, és ez rengeteget jelent Nittának. Ahogy az is, hogy az elf tanítja. Mert nyilvánvaló tény, hogy a vadászatról, az álcázásról és a harcról a férfi tud többet.*
~És még főzni is tud. Szerencsés nő vagyok.~
*Nitta mindenre nagyon odafigyel, amit a társa mutat neki, közben igyekszik olyan csendes lenni, mint egy kisegér, bár úgy véli, a hurok készítését majd gyakorolnia kell otthon.*
~Otthon. Milyen jól hangzik. Otthon, Lorsannal.~
*A tisztáshoz érve ő is észreveszi a csordát, és bólint, mikor Lorsan az idős sutát mutatja neki. Igyekszik nyugodt arcot vágni. Sajnálja természetesen az állatot, de az eszével tudja, hogy a suta már leélte az életét, bizonyára sok gidát felnevelt, talán a csapatban is vannak utódai, és már elég koros ahhoz, hogy a következő telet nem érné meg. Nekik pedig az életet jelenti majd a húsa.*
~Születünk és elmúlunk majd, de így nem hiába megy el. Bár a farkasok is biztos eltakarítanák.~
– Rendben *súgja válaszul, de közben sejti, Lorsan sem azért hagyja hátra, hogy a menekülő csorda ne gázolja le. Hálás is érte, hogy nem kell testközelből látnia az állat végső perceit.
Homlokát a fa törzséhez nyomja, hallja a megiramodó lábakat, hallja a férfi lépteit.*
~Vége.~
*Összeszedi magát, nem bujkálhat tovább, kilép a fa mögül, és Lorsan felé siet, látja persze a száraz téli füvön előtte fekvő elejtett állatot is.*
– Vége van? *kérdezi halkan, pedig látja, hogy igen.* Nem hagytad szenvedni *A szavaiban, a hangjában és a pillantásában is elismerés van, ahogy Lorsanhoz fordul.* Köszönöm. Szép zsákmány, sokáig kiteszi majd.
*Aztán maga sem tudja mért, kinyújtja a kezét, megsimogatja a halott suta homlokát, a még meleg bundát.*
~Neked is köszönöm.~
– Bevisszük? Tényleg, jobb lenne otthon feldolgozni. Hogyan csináljuk? Egy hosszabb rúdon?
– Ha lenne elég rávaló, és fontos lenne, akkor lenne egy köznapi páncélom, kopott, és ahogy mondod földdel és zsírral bekent, meg egy szép fényes ünneplős *Nitta széles mosollyal felel.* Egyébként logikus, amit mondasz. Ha arról van szó, hogy rejtőzködni kell, akkor az a logikus, akkor még az arcomat is be kellene kennem, nem? Hogy ne világítson.
*Rá kell jönnie, hogy Lorsannal együttműködnie valójában könnyű. Előre megbeszélték a fontosabb dolgokat, így mikor végül eljön a vadászat ideje csapatként tudnak mozogni. Picike csapat, csak kétfős, de akkor is együtt vannak, és ez rengeteget jelent Nittának. Ahogy az is, hogy az elf tanítja. Mert nyilvánvaló tény, hogy a vadászatról, az álcázásról és a harcról a férfi tud többet.*
~És még főzni is tud. Szerencsés nő vagyok.~
*Nitta mindenre nagyon odafigyel, amit a társa mutat neki, közben igyekszik olyan csendes lenni, mint egy kisegér, bár úgy véli, a hurok készítését majd gyakorolnia kell otthon.*
~Otthon. Milyen jól hangzik. Otthon, Lorsannal.~
*A tisztáshoz érve ő is észreveszi a csordát, és bólint, mikor Lorsan az idős sutát mutatja neki. Igyekszik nyugodt arcot vágni. Sajnálja természetesen az állatot, de az eszével tudja, hogy a suta már leélte az életét, bizonyára sok gidát felnevelt, talán a csapatban is vannak utódai, és már elég koros ahhoz, hogy a következő telet nem érné meg. Nekik pedig az életet jelenti majd a húsa.*
~Születünk és elmúlunk majd, de így nem hiába megy el. Bár a farkasok is biztos eltakarítanák.~
– Rendben *súgja válaszul, de közben sejti, Lorsan sem azért hagyja hátra, hogy a menekülő csorda ne gázolja le. Hálás is érte, hogy nem kell testközelből látnia az állat végső perceit.
Homlokát a fa törzséhez nyomja, hallja a megiramodó lábakat, hallja a férfi lépteit.*
~Vége.~
*Összeszedi magát, nem bujkálhat tovább, kilép a fa mögül, és Lorsan felé siet, látja persze a száraz téli füvön előtte fekvő elejtett állatot is.*
– Vége van? *kérdezi halkan, pedig látja, hogy igen.* Nem hagytad szenvedni *A szavaiban, a hangjában és a pillantásában is elismerés van, ahogy Lorsanhoz fordul.* Köszönöm. Szép zsákmány, sokáig kiteszi majd.
*Aztán maga sem tudja mért, kinyújtja a kezét, megsimogatja a halott suta homlokát, a még meleg bundát.*
~Neked is köszönöm.~
– Bevisszük? Tényleg, jobb lenne otthon feldolgozni. Hogyan csináljuk? Egy hosszabb rúdon?
3412. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-22 08:17:14
Üzenet elküldve: 2015-12-22 08:17:14
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Elhúzza a száját és közben folyamatosan jelenik mélyül a ránc összevont szemöldökei között. Egyre ingerültebb, ahogy hallgatja a lány szavait.*
-Van arra megfelelő mód ne aggódj. A legtöbb ilyen piti tolvajt hamar kiadják akik ismerik, ha megfizeted persze. Te olcsón visszaszerezheted, ami a tied, az a enyves meg drágán megfizet. Megjegyzi egy életre, hogy tőled soha többé ne merjen lopni.
*Hiába nem szalonok látogatása volt a fő program, mikor felnőtt. A hangja oktató, de érződik rajta, hogy komolyan gondolja, amit mond. Mikor Shya azt ecseteli, hogy milyen lenne, ha egy besurranó tolvaj az ő ingét próbálgatja a koszos testére felnevet, de a nevetése most gúnyosan és fenyegetően hangzik.*
-Mutass nekem egy olyat, aki ezt meg merné tenni az én holmimmal! Az addig volt tolvaj, azután már legfeljebb sánta koldus lehet.
*Az ablakokat számláló lány kezét, gyengéden megfogva irányítja az ablakuk felé.*
-Az ott, az a miénk és valóban jó helyen van. Simán belátod onnan a terepet és ki is mászhatsz könnyen rajta, ha ahhoz támad kedved.
*Vigyorog, aztán a hátsó kapu felé néz, amerre a lány mutat*
-Az? Tudod mit? Nézzük meg és kiderül, hova is vezet.
*Megindul mosolyogva Shya után, a keze, a kezében, az már valahogy olyan nyilván való. Kezdi megszokni, hogy így mennek mindenhová.*
-Vagy sem? Na, de minden csicsergő madarak, legszebb hercegnője, tudtommal én most Morftulius lovagja vagyok, aki hűséges testőre is egyben. Ne kételkedjen bennem egy percig se, mert a szívemet darabokra zúzza és feltálalja varjú vacsorának.
*Veti oda vigyorogva, nyilvánvalóan megjátszva a fennhéjázó sértettséget, aztán csak egyszerűen hozzáteszi.*
-Különben tényleg megvédelek, ha kell.
*Tovább haladnak, szerencsére vadállatok és minden kellemetlen esemény nélkül érkeznek meg a tisztásra. Körülnéz ő is, de nem lát ebben a pillanatban senkit. Meglepve észleli, hogy a lelkesedő szavak után, Shya táncra is perdülne.*
~Táncolni? Itt, most? Neked, aztán vannak ötleteid, de miért ne? kezdtem attól tartani elég volt, amit a szüreti bálon produkáltam. Kétszer is sikerült eltalálnom a lábadat. Mondjuk rendes tőled, hogy nem szóltál érte.~
*Veszi a lapot mikor a kezét megfogva közelebb lép hozzá és a kezét a derekára csúsztatja, aztán elkezd vele lépni, ahogy emlékszik a táncra. A szüreten, azért más volt, mert ott volt zene is, nem is beszélve arról, hogy nem fogta vissza magát mikor a jó borokat kínálták, ha nem is itta le magát, azért oldottabb hangulatba került. Elvéti a lépést, de kompenzálja egy forgatással és, ha már akkor a levegőbe emelve is forgat Shyán egyet leengedi, aztán újra lép vele együtt.*
-A legjobb táncost fogta ki hercegnő, híres vagyok a tehetségemről ezen a téren.
*Az öniróniának nyoma sincs, úgy mondja, mintha nem is a tisztáson, hanem tényleg valamilyen szalonban lejtenének társastáncot és megnyerte volna az év táncosa címet. Legfeljebb a széles mosoly és a hunyorgó tekintet árulkodik.*
//Shyahar//
*Elhúzza a száját és közben folyamatosan jelenik mélyül a ránc összevont szemöldökei között. Egyre ingerültebb, ahogy hallgatja a lány szavait.*
-Van arra megfelelő mód ne aggódj. A legtöbb ilyen piti tolvajt hamar kiadják akik ismerik, ha megfizeted persze. Te olcsón visszaszerezheted, ami a tied, az a enyves meg drágán megfizet. Megjegyzi egy életre, hogy tőled soha többé ne merjen lopni.
*Hiába nem szalonok látogatása volt a fő program, mikor felnőtt. A hangja oktató, de érződik rajta, hogy komolyan gondolja, amit mond. Mikor Shya azt ecseteli, hogy milyen lenne, ha egy besurranó tolvaj az ő ingét próbálgatja a koszos testére felnevet, de a nevetése most gúnyosan és fenyegetően hangzik.*
-Mutass nekem egy olyat, aki ezt meg merné tenni az én holmimmal! Az addig volt tolvaj, azután már legfeljebb sánta koldus lehet.
*Az ablakokat számláló lány kezét, gyengéden megfogva irányítja az ablakuk felé.*
-Az ott, az a miénk és valóban jó helyen van. Simán belátod onnan a terepet és ki is mászhatsz könnyen rajta, ha ahhoz támad kedved.
*Vigyorog, aztán a hátsó kapu felé néz, amerre a lány mutat*
-Az? Tudod mit? Nézzük meg és kiderül, hova is vezet.
*Megindul mosolyogva Shya után, a keze, a kezében, az már valahogy olyan nyilván való. Kezdi megszokni, hogy így mennek mindenhová.*
-Vagy sem? Na, de minden csicsergő madarak, legszebb hercegnője, tudtommal én most Morftulius lovagja vagyok, aki hűséges testőre is egyben. Ne kételkedjen bennem egy percig se, mert a szívemet darabokra zúzza és feltálalja varjú vacsorának.
*Veti oda vigyorogva, nyilvánvalóan megjátszva a fennhéjázó sértettséget, aztán csak egyszerűen hozzáteszi.*
-Különben tényleg megvédelek, ha kell.
*Tovább haladnak, szerencsére vadállatok és minden kellemetlen esemény nélkül érkeznek meg a tisztásra. Körülnéz ő is, de nem lát ebben a pillanatban senkit. Meglepve észleli, hogy a lelkesedő szavak után, Shya táncra is perdülne.*
~Táncolni? Itt, most? Neked, aztán vannak ötleteid, de miért ne? kezdtem attól tartani elég volt, amit a szüreti bálon produkáltam. Kétszer is sikerült eltalálnom a lábadat. Mondjuk rendes tőled, hogy nem szóltál érte.~
*Veszi a lapot mikor a kezét megfogva közelebb lép hozzá és a kezét a derekára csúsztatja, aztán elkezd vele lépni, ahogy emlékszik a táncra. A szüreten, azért más volt, mert ott volt zene is, nem is beszélve arról, hogy nem fogta vissza magát mikor a jó borokat kínálták, ha nem is itta le magát, azért oldottabb hangulatba került. Elvéti a lépést, de kompenzálja egy forgatással és, ha már akkor a levegőbe emelve is forgat Shyán egyet leengedi, aztán újra lép vele együtt.*
-A legjobb táncost fogta ki hercegnő, híres vagyok a tehetségemről ezen a téren.
*Az öniróniának nyoma sincs, úgy mondja, mintha nem is a tisztáson, hanem tényleg valamilyen szalonban lejtenének társastáncot és megnyerte volna az év táncosa címet. Legfeljebb a széles mosoly és a hunyorgó tekintet árulkodik.*
3411. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-21 21:54:28
Üzenet elküldve: 2015-12-21 21:54:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
- Szép-szép a fényes páncél, csak cserkelés közben hamar lebukik vele az ember. Ezért jó az, amit bőrlapok borítanak és a bőr is sötétebb, rejtőbb színű. A fém részeket jó földdel elkevert zsírral kezelni, mert nem fénylik és nem nyikorog. Leginkább mormota, vagy valami apróbb üregi állaté a célszerűbb. Erdőben, nem szokatlan a szaga a vadaknak. A föld pedig tompít rajta annyit, hogy mondjuk egy róka vagy egy farkas ne éhezzen meg tőle. S ha nem is nyikorogsz, a fémnek, ugyan-úgy szaga van, mint bármi másnak. Talán te nem érzed és lehet, hogy én sem, mindig, de az állatok orra érzékenyebb.
* Megdicséri Nitta főztjét, majd elégedettségét a ruhák kiválasztásával. Nem lesz ő sem olyan feltűnő a kopaszodó erdőben és útnak is indulnak. S a lány jó tanítványnak bizonyul, mert ahol tud, az ő nyomába lép és valóban halkan jár. Bár ebből a közelségből az ő hegyes fülei hallják a légvételeit is, de ez már megint más helyzet. Vadnyúl nyomát lelik meg és a csapdát nagy gonddal készíti elő és helyezi el. Lassan készül elő, hogy Nitta alaposan megfigyelhessen minden mozzanatot. Ami pedig az őzeket és szarvasokat illeti, majd elválik azzal, hogy mi kerül az útjukba.
Egy kisebb csordát találnak egy nem túl nagy legelőn, valahol a tisztás közelében. Fiatal, de jókora hím a vezér és nagyobbacska borjakat is lát, amik még nincsenek egy évesek. Tél végén talán lelécel némelyik a csordától. Kiválaszt egy idősebb sutát, a termete nagyobb, de a többi sutához képest, hát, kopottasabb. Kicsit távolabb legelészik a többiektől, a borjak úgy tűnik anyjuk közelében legelésznek. Megmutatja a kiválasztott példányt Nittának, majd maga után inti őt. Nagyon halkan indulnak el körbe, a fák takarásában. Hátrébb is lép, hogy véletlenül se vegyék őket észre a szarvasok. Lassan, de biztosan eljutnak a kiszemelt suta közelébe. Nittát egy vaskosabb törzsű fa mellé állítja be. *
- Nem fognak erre futni, de inkább maradj itt, ha kell, fel tudsz kapaszkodni az alsó ágra.
* Súgja halkan és mutat a fejük fölé. Ő pedig a hajítóbárdot veszi kezébe, amin nem csillan meg semmilyen apró fényvilág. Halkan lép közelebb, a legszélső fa mögé áll takarásba és vár, fülel. Hallja a legelésző állatokat, patáik nem vernek nagyobb zajt. Mély levegőt vesz, bent tartja és kipördülve a fa mögül céloz és dob. A suta olyan távolságban legelészett, ami neki még épp megfelelő volt ahhoz, hogy elhajítsa fegyverét és ezzel komoly sérülést okozzon. A suta nem hal meg rögtön, de sérülése miatt nem tud menekülni. A csorda viszont nem riad és a borjaik miatt eszük ágában sincs a sérült és idős suta felé rohanni, az ellenkező irányban vágtatnak az erdő fedezékébe. Tőrét előhúzva szalad a sérült suta felé, hogy szíven döfje és ezzel a jószág bevégezze életét. Nem hagyja sokáig szenvedni. Akkora talán már Nitta is elindul a fa rejtekéből. *
- Szép-szép a fényes páncél, csak cserkelés közben hamar lebukik vele az ember. Ezért jó az, amit bőrlapok borítanak és a bőr is sötétebb, rejtőbb színű. A fém részeket jó földdel elkevert zsírral kezelni, mert nem fénylik és nem nyikorog. Leginkább mormota, vagy valami apróbb üregi állaté a célszerűbb. Erdőben, nem szokatlan a szaga a vadaknak. A föld pedig tompít rajta annyit, hogy mondjuk egy róka vagy egy farkas ne éhezzen meg tőle. S ha nem is nyikorogsz, a fémnek, ugyan-úgy szaga van, mint bármi másnak. Talán te nem érzed és lehet, hogy én sem, mindig, de az állatok orra érzékenyebb.
* Megdicséri Nitta főztjét, majd elégedettségét a ruhák kiválasztásával. Nem lesz ő sem olyan feltűnő a kopaszodó erdőben és útnak is indulnak. S a lány jó tanítványnak bizonyul, mert ahol tud, az ő nyomába lép és valóban halkan jár. Bár ebből a közelségből az ő hegyes fülei hallják a légvételeit is, de ez már megint más helyzet. Vadnyúl nyomát lelik meg és a csapdát nagy gonddal készíti elő és helyezi el. Lassan készül elő, hogy Nitta alaposan megfigyelhessen minden mozzanatot. Ami pedig az őzeket és szarvasokat illeti, majd elválik azzal, hogy mi kerül az útjukba.
Egy kisebb csordát találnak egy nem túl nagy legelőn, valahol a tisztás közelében. Fiatal, de jókora hím a vezér és nagyobbacska borjakat is lát, amik még nincsenek egy évesek. Tél végén talán lelécel némelyik a csordától. Kiválaszt egy idősebb sutát, a termete nagyobb, de a többi sutához képest, hát, kopottasabb. Kicsit távolabb legelészik a többiektől, a borjak úgy tűnik anyjuk közelében legelésznek. Megmutatja a kiválasztott példányt Nittának, majd maga után inti őt. Nagyon halkan indulnak el körbe, a fák takarásában. Hátrébb is lép, hogy véletlenül se vegyék őket észre a szarvasok. Lassan, de biztosan eljutnak a kiszemelt suta közelébe. Nittát egy vaskosabb törzsű fa mellé állítja be. *
- Nem fognak erre futni, de inkább maradj itt, ha kell, fel tudsz kapaszkodni az alsó ágra.
* Súgja halkan és mutat a fejük fölé. Ő pedig a hajítóbárdot veszi kezébe, amin nem csillan meg semmilyen apró fényvilág. Halkan lép közelebb, a legszélső fa mögé áll takarásba és vár, fülel. Hallja a legelésző állatokat, patáik nem vernek nagyobb zajt. Mély levegőt vesz, bent tartja és kipördülve a fa mögül céloz és dob. A suta olyan távolságban legelészett, ami neki még épp megfelelő volt ahhoz, hogy elhajítsa fegyverét és ezzel komoly sérülést okozzon. A suta nem hal meg rögtön, de sérülése miatt nem tud menekülni. A csorda viszont nem riad és a borjaik miatt eszük ágában sincs a sérült és idős suta felé rohanni, az ellenkező irányban vágtatnak az erdő fedezékébe. Tőrét előhúzva szalad a sérült suta felé, hogy szíven döfje és ezzel a jószág bevégezze életét. Nem hagyja sokáig szenvedni. Akkora talán már Nitta is elindul a fa rejtekéből. *
3410. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-21 15:11:53
Üzenet elküldve: 2015-12-21 15:11:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Sajnálja, hogy nem tudott a többiekkel együtt elindulni de a belső zsebében lévő borítékot még ma át kell adnia egy futárnak. A futárral az erdőszéli tisztás közepét egyeztették le. Szerencséjére egy jó szándékú lovaskocsis férfi elhozza így nem tart addig mintha gyalogosan tenné meg a távolságot. ~Most már Be kell ruházzak egy lóra mindenképp.~ Bizony hasznos ha az embernek vagy éppen gnómnak el kell jutnia a város egyik végéről a másikba. A futárt megpillantja a tisztás közepén. Oda is sétál hozzá majd a kabátja belső zsebében lévő borítékot átadja neki. Még apja kérte meg pár napja, hogy a nagytanácsnak íródott kérvényét juttassa el a futárnak. Nem túl hálás feladat de megígérte, hogy megteszi. A borítékot átadja a futárnak a biccent a gnómnak majd gyalogos tempóban elhagyja a tisztást. Zin nem sokat időzik azonnal elhagyja a tisztás területét. Egyenesen a Barakk felé siet ahol már bizonyára várnak rá rendtársai. Bízik benne, hogy egy lovas vagy kocsis fuvart most is elcsíphet aki hamar a tetthelyre vihetné.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.21 17:22:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.21 17:22:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
3409. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-20 13:23:12
Üzenet elküldve: 2015-12-20 13:23:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
– Visszaszerezzük, visszaszerezzük… Mégis hogyan? De nem is annyira a visszaszerzés az ami aggaszt, biztos van valami mód. De tudod, az is, most gondolj bele, otthagyni csak úgy a személyes tárgyaidat, a ruhádat például, aztán jön egy idegen, és mindenedet megfogdos. Még ha nem is visz el semmit, de képzeld el, hogy felpróbálja az új ingedet, ami még rajtad sem volt, felveszi a mosdatlan testére, aztán, mondjuk, megállapítja, hogy túl nagy, vagy túl kicsi és összegyűrve félredobja…
*Shyahar vág egy kis grimaszt, de közben Morf reakcióját is figyeli.
Szerencsére a Holdudvarba érve a hely szépsége már elűzi a borús gondolatokat, a lány mosolyogva fordul körbe.*
– Valóban szép, olyan sejtelmes, de békés is, egyedi.
*Shyahar ezek után tűnődve néz fel a fogadó emeletén az ablakokra, láthatóan magában számolgat, majd felmutat.*
– Nézd, az ott a mienk! Jó helyen van, ugye? Pont látni fentről a lugast és a hátsó kaput is. Tényleg, az hova vezet?
*Kíváncsian indul meg, ujjait szokás szerint Morf meleg tenyerébe csúsztatja.*
– Tudom *válaszol egyszerűen, de komolyan.* Hős lovag vagy, vagy sem, nemes Morftulius, vagy Morfiusz, azt hiszem, ha kellene, megvédenél.
*A lány könnyed léptekkel halad az ösvényen, a téli erdőt figyeli, aztán mikor kisvártatva elérik a tisztást Morf felé fordul.*
– Ahogy mondtad, hű vitézem, valóban nincs messze, és gyönyörű hely.
*Shyahar hangja csendes, és tovább halkul, a mondat végét inkább csak leheli, majd mélyet sóhajt.
A férfi kezét fogva lassan sétál előre a tisztáson.*
– Olyan érzés, mintha ez lenne a mindenség központja *mondja suttogva, amikor a rét közepére érnek.* Nézd csak meg, az öreg fák őrt állnak körben! Itt állunk középen, bárki láthat minket, bárki eltalálhat, mégis a fák mintha védelmező őrök lennének, a téli köd pedig függöny, ami eltakar a kíváncsi szemek elől.
*Szembe fordul a férfival, megfogja a másik kezét is, összefűzi az ujjaikat.*
– Mintha csak a mienk lenne ez az egész, nem? Táncolni lenne kedvem.
*Shyahar elmosolyodik, boldogan, őszintén.*
– A szüreti mulatságon táncoltál velem, az nagyon jó volt, és mókás *folytatja halkan kuncogva és közben a mélybarna szemekbe néz.* Nem vagy jó táncos, ugye ezt gondolod magadról? Pedig butaság.
*A lány két oldalt vállmagasságba emeli összekulcsolt kezeiket, dúdolni kezd, majd a dallamra finoman hátrahajlik, aztán vissza, lép is egyet hátra, de Morf kezeit nem engedi el, így inkább a karjait nyújtja ki, majd a könyökeit behajlítva újra közel lép hozzá, közben végig a szemébe néz.*
~Táncolsz velem? Csak utánozz!~
//Morfiusz//
– Visszaszerezzük, visszaszerezzük… Mégis hogyan? De nem is annyira a visszaszerzés az ami aggaszt, biztos van valami mód. De tudod, az is, most gondolj bele, otthagyni csak úgy a személyes tárgyaidat, a ruhádat például, aztán jön egy idegen, és mindenedet megfogdos. Még ha nem is visz el semmit, de képzeld el, hogy felpróbálja az új ingedet, ami még rajtad sem volt, felveszi a mosdatlan testére, aztán, mondjuk, megállapítja, hogy túl nagy, vagy túl kicsi és összegyűrve félredobja…
*Shyahar vág egy kis grimaszt, de közben Morf reakcióját is figyeli.
Szerencsére a Holdudvarba érve a hely szépsége már elűzi a borús gondolatokat, a lány mosolyogva fordul körbe.*
– Valóban szép, olyan sejtelmes, de békés is, egyedi.
*Shyahar ezek után tűnődve néz fel a fogadó emeletén az ablakokra, láthatóan magában számolgat, majd felmutat.*
– Nézd, az ott a mienk! Jó helyen van, ugye? Pont látni fentről a lugast és a hátsó kaput is. Tényleg, az hova vezet?
*Kíváncsian indul meg, ujjait szokás szerint Morf meleg tenyerébe csúsztatja.*
– Tudom *válaszol egyszerűen, de komolyan.* Hős lovag vagy, vagy sem, nemes Morftulius, vagy Morfiusz, azt hiszem, ha kellene, megvédenél.
*A lány könnyed léptekkel halad az ösvényen, a téli erdőt figyeli, aztán mikor kisvártatva elérik a tisztást Morf felé fordul.*
– Ahogy mondtad, hű vitézem, valóban nincs messze, és gyönyörű hely.
*Shyahar hangja csendes, és tovább halkul, a mondat végét inkább csak leheli, majd mélyet sóhajt.
A férfi kezét fogva lassan sétál előre a tisztáson.*
– Olyan érzés, mintha ez lenne a mindenség központja *mondja suttogva, amikor a rét közepére érnek.* Nézd csak meg, az öreg fák őrt állnak körben! Itt állunk középen, bárki láthat minket, bárki eltalálhat, mégis a fák mintha védelmező őrök lennének, a téli köd pedig függöny, ami eltakar a kíváncsi szemek elől.
*Szembe fordul a férfival, megfogja a másik kezét is, összefűzi az ujjaikat.*
– Mintha csak a mienk lenne ez az egész, nem? Táncolni lenne kedvem.
*Shyahar elmosolyodik, boldogan, őszintén.*
– A szüreti mulatságon táncoltál velem, az nagyon jó volt, és mókás *folytatja halkan kuncogva és közben a mélybarna szemekbe néz.* Nem vagy jó táncos, ugye ezt gondolod magadról? Pedig butaság.
*A lány két oldalt vállmagasságba emeli összekulcsolt kezeiket, dúdolni kezd, majd a dallamra finoman hátrahajlik, aztán vissza, lép is egyet hátra, de Morf kezeit nem engedi el, így inkább a karjait nyújtja ki, majd a könyökeit behajlítva újra közel lép hozzá, közben végig a szemébe néz.*
~Táncolsz velem? Csak utánozz!~
3408. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-20 12:32:56
Üzenet elküldve: 2015-12-20 12:32:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
* A zsírral való bekenés ötletétől megborzong.*
– Nee! Inkább nem veszem fel. Egyébként kombinált vértem van, fém és sodrony. Nem volt egyszerű, amíg megtanultam benne mozogni, gyakoroltam abban is a barakkban, de mire jöttél, azt hiszem, talán már nem viseltem. De majd felveszem edzéshez is.
*Lorsan így most megússza a vért ócskásítását, Nitta meg a későbbi suvickolást. Párt talán ezek szerint nem olyan célszerű, ha nagyon csilivili egy páncél.*
– Egyébként tudok benne csendben mozogni, nem csörömpölök *kuncog halkan.*
*Ennek ellenére végül Nitta is egyszerű, de meleg ruhákat választ, hasonló darabokat, mint Lorsan, ráadásul nem szoknyát, hanem nadrágot és tunikát inkább, mert úgy gondolja, az nem akadályozza a mozgását.
A dicséretre elmosolyodik.*
– Egészségedre *feleli.
De aztán a magyarázatra figyel, és komolyan bólint, ő maga vadásznak nem olyan ügyes, így hát mindig van mit tanulnia, akkor is, ha ő maga is tudja, hogy elfet sosem tud majd behozni. De igazából ez nem is cél, mások az erősségeik, és így ketten együtt még jobbak lehetnek akár.
Az erdőbe lépve elcsendesedik, ahogy azt előre meg is beszélték, és igyekszik mindenhol Lorsan nyomában járni, ha lehet, akkor az ő lábnyomaiba lép.
Nitta amennyire tud, figyel, hogy ne törje meg az ágakat, ne hagyjon hátra nyomokat.
Mikor a férfi int neki, odalép mellé, figyeli a jeleket és a némajátékot, majd némán tátogja: vadnyúl. Örül, hogy valamit találtak, és annak is, hogy Lorsan állja a szavát, és tanítja őt. Ez rengeteget számít a lánynak, neki ez nem természetes, nem apróság.
A lány csendben figyel míg elkészül a csapda, igyekszik megjegyezni a hurok készítésének módját, az elhelyezést és azt is, hogy hova is rejtették pontosan. Mert nem lenne sok értelme megfogni egy nyulat, ha utána elfelejtenék, hogy hol is keressék a csapdáikat.
Az őzcsapást is Lorsan fedezi fel, de Nitta is kíváncsi, vajon milyen zsákmány várja őket. Bízik a férfiban, hogy olyan állatot választ, amelyik úgymond már bevégezheti a pályafutását.*
~Nem bánom, ha idős, legfeljebb kissé tovább fő, vagy hosszabban pácolom. De ne gida legyen. Hacsak nem sánta.~
*Amennyire lehet hangtalanul lépnek ki az erdőszéli tisztásra, de épp csak féllépésnyit. A reggeli ködben Nitta mintha testeket látna mozogni, lábakat, agancsokat, kissé távolabb vannak, és a szél felőlük lengeddez, így még nem veszik észre őket az állatok.
A lány finoman megböki Lorsan oldalát és néma pantomimmel mutogatva kérdi tőle, hogy íjat és nyilat használ-e, vagy mást.
A legtöbb elf jó íjász, de ő eddig hajítóbárdot látott a társánál. Talán a vadászatban is bejön az is. A lány nem tudja, de nagyon kíváncsi.*
* A zsírral való bekenés ötletétől megborzong.*
– Nee! Inkább nem veszem fel. Egyébként kombinált vértem van, fém és sodrony. Nem volt egyszerű, amíg megtanultam benne mozogni, gyakoroltam abban is a barakkban, de mire jöttél, azt hiszem, talán már nem viseltem. De majd felveszem edzéshez is.
*Lorsan így most megússza a vért ócskásítását, Nitta meg a későbbi suvickolást. Párt talán ezek szerint nem olyan célszerű, ha nagyon csilivili egy páncél.*
– Egyébként tudok benne csendben mozogni, nem csörömpölök *kuncog halkan.*
*Ennek ellenére végül Nitta is egyszerű, de meleg ruhákat választ, hasonló darabokat, mint Lorsan, ráadásul nem szoknyát, hanem nadrágot és tunikát inkább, mert úgy gondolja, az nem akadályozza a mozgását.
A dicséretre elmosolyodik.*
– Egészségedre *feleli.
De aztán a magyarázatra figyel, és komolyan bólint, ő maga vadásznak nem olyan ügyes, így hát mindig van mit tanulnia, akkor is, ha ő maga is tudja, hogy elfet sosem tud majd behozni. De igazából ez nem is cél, mások az erősségeik, és így ketten együtt még jobbak lehetnek akár.
Az erdőbe lépve elcsendesedik, ahogy azt előre meg is beszélték, és igyekszik mindenhol Lorsan nyomában járni, ha lehet, akkor az ő lábnyomaiba lép.
Nitta amennyire tud, figyel, hogy ne törje meg az ágakat, ne hagyjon hátra nyomokat.
Mikor a férfi int neki, odalép mellé, figyeli a jeleket és a némajátékot, majd némán tátogja: vadnyúl. Örül, hogy valamit találtak, és annak is, hogy Lorsan állja a szavát, és tanítja őt. Ez rengeteget számít a lánynak, neki ez nem természetes, nem apróság.
A lány csendben figyel míg elkészül a csapda, igyekszik megjegyezni a hurok készítésének módját, az elhelyezést és azt is, hogy hova is rejtették pontosan. Mert nem lenne sok értelme megfogni egy nyulat, ha utána elfelejtenék, hogy hol is keressék a csapdáikat.
Az őzcsapást is Lorsan fedezi fel, de Nitta is kíváncsi, vajon milyen zsákmány várja őket. Bízik a férfiban, hogy olyan állatot választ, amelyik úgymond már bevégezheti a pályafutását.*
~Nem bánom, ha idős, legfeljebb kissé tovább fő, vagy hosszabban pácolom. De ne gida legyen. Hacsak nem sánta.~
*Amennyire lehet hangtalanul lépnek ki az erdőszéli tisztásra, de épp csak féllépésnyit. A reggeli ködben Nitta mintha testeket látna mozogni, lábakat, agancsokat, kissé távolabb vannak, és a szél felőlük lengeddez, így még nem veszik észre őket az állatok.
A lány finoman megböki Lorsan oldalát és néma pantomimmel mutogatva kérdi tőle, hogy íjat és nyilat használ-e, vagy mást.
A legtöbb elf jó íjász, de ő eddig hajítóbárdot látott a társánál. Talán a vadászatban is bejön az is. A lány nem tudja, de nagyon kíváncsi.*
3407. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-19 19:31:43
Üzenet elküldve: 2015-12-19 19:31:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Délfelé//
*Nem tévesztett évszakot, és a gyorsan elfogyasztani szánt étkezés nem is igazán piknik. Kényszerű megállás egy hosszabb túra előtt, amely alatt lehet nem lesz lehetősége megállni, mielőtt célt ér.
Célt?
Mert hát hová is megy? Délre, ez egyértelmű, hiszen ez volt apja utasítása. "Tarts délnek, mindig csak délnek, amíg meg nem érkezel." Mondta az öreg, és akkor Sheynah megkérdezte, hogy de hová? A válasz megszokottan kurta volt. "Tudni fogod." És ezzel le is rendeződött a beszélgetés. Tulajdonképpen még szerencséje is volt ezzel, hiszen apja nagy ritkán beszélt ennyit. Fiait, Sheynah fivéreit leginkább csak kézjelekkel, vagy kurta torokhangokkal utasította, s a Szellemek kegyelmére volt szüksége annak, ki nem úgy teljesített. Valamiért a hasonló bánásmód alól a lány mindig kivétel volt, egészen addig a pillanatig, míg apja úgy nem döntött, hogy Sheynahnak jobb dolga lesz délen.
Pontosan erre gondol vissza, s maga előtt látja apja ősz fejét, hosszú bajszát, dús szakállát, melyek szintén havassá váltak már, s a sűrű szarkalábakat is szemei alatt. De látja a kurta mosolyt is, mely azonban ritkán került arcára. Fülében felcsendül a mély, reszelős hang, mely az északi vérfenyő levelének rágcsálásától lett olyan. Ekkor tűnik fel a tisztás másik felén az erdő fái közül kibukkanva váratlanul a lovas. Magas ló, mint az északi hidegvérű hátasok, s nyergében a férfi. Ölében szarvas teteme, s a nyeregről nyulak lógnak.
Sheynah leereszti a kezeit és feláll, készen arra, ha a másik bármi olyasmit tervezne, ami okot adna védekezésre, vagy menekülésre, módja legyen rá. Bár kétséges, mennyire tudná védeni magát a másikkal szemben, hiszen a lovas szemlátomást sem aprócska. Lényegesen erősebb fizikumú, mint a lány.
Az barátságos biccentés, mellyel végül a mellé érő köszönti, megnyugvással tölti el egy időre. Biccent ő is, kicsivel talán hosszabban hajtva meg fejét, de tekintetét azért mindvégig a lovason tartva. Már-már el is poroszkál mellette a másik, amikor Sheynahban felötlik valami, így utána lép a lovasnak, az oldalánál maradva, és mindenképpen úgy, hogy a másik ne vegye azt esetleges támadásnak.*
-Várj egy pillanatra kérlek.
*Szólítja meg, még lépve kettőt mellette, majd megállva, remélve, hogy a férfi is megállásra készteti lovát.*
//Délfelé//
*Nem tévesztett évszakot, és a gyorsan elfogyasztani szánt étkezés nem is igazán piknik. Kényszerű megállás egy hosszabb túra előtt, amely alatt lehet nem lesz lehetősége megállni, mielőtt célt ér.
Célt?
Mert hát hová is megy? Délre, ez egyértelmű, hiszen ez volt apja utasítása. "Tarts délnek, mindig csak délnek, amíg meg nem érkezel." Mondta az öreg, és akkor Sheynah megkérdezte, hogy de hová? A válasz megszokottan kurta volt. "Tudni fogod." És ezzel le is rendeződött a beszélgetés. Tulajdonképpen még szerencséje is volt ezzel, hiszen apja nagy ritkán beszélt ennyit. Fiait, Sheynah fivéreit leginkább csak kézjelekkel, vagy kurta torokhangokkal utasította, s a Szellemek kegyelmére volt szüksége annak, ki nem úgy teljesített. Valamiért a hasonló bánásmód alól a lány mindig kivétel volt, egészen addig a pillanatig, míg apja úgy nem döntött, hogy Sheynahnak jobb dolga lesz délen.
Pontosan erre gondol vissza, s maga előtt látja apja ősz fejét, hosszú bajszát, dús szakállát, melyek szintén havassá váltak már, s a sűrű szarkalábakat is szemei alatt. De látja a kurta mosolyt is, mely azonban ritkán került arcára. Fülében felcsendül a mély, reszelős hang, mely az északi vérfenyő levelének rágcsálásától lett olyan. Ekkor tűnik fel a tisztás másik felén az erdő fái közül kibukkanva váratlanul a lovas. Magas ló, mint az északi hidegvérű hátasok, s nyergében a férfi. Ölében szarvas teteme, s a nyeregről nyulak lógnak.
Sheynah leereszti a kezeit és feláll, készen arra, ha a másik bármi olyasmit tervezne, ami okot adna védekezésre, vagy menekülésre, módja legyen rá. Bár kétséges, mennyire tudná védeni magát a másikkal szemben, hiszen a lovas szemlátomást sem aprócska. Lényegesen erősebb fizikumú, mint a lány.
Az barátságos biccentés, mellyel végül a mellé érő köszönti, megnyugvással tölti el egy időre. Biccent ő is, kicsivel talán hosszabban hajtva meg fejét, de tekintetét azért mindvégig a lovason tartva. Már-már el is poroszkál mellette a másik, amikor Sheynahban felötlik valami, így utána lép a lovasnak, az oldalánál maradva, és mindenképpen úgy, hogy a másik ne vegye azt esetleges támadásnak.*
-Várj egy pillanatra kérlek.
*Szólítja meg, még lépve kettőt mellette, majd megállva, remélve, hogy a férfi is megállásra készteti lovát.*
3406. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-19 15:38:47
Üzenet elküldve: 2015-12-19 15:38:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Jól bezárja az ajtót persze, de különösen hangzik, hogy Shya szerint neki kell félnie a tolvajoktól.*
-Bezárom, ha akarod, de ha eltűnik valami úgyis visszaszerezzük.
*Lent a fogadóban a Holdudvarra vezető ajtó felé fordul és kézen fogva vezeti ki rajta a lányt.*
-Íme, ez itt a Holdudvar hercegnőm, sokan kedvelik ezt a helyet, jómagam is.
~Errefelé könnyű meglépni az ablakon, ha forró lenne a helyzet.~
*Mutatja be teátrálisan a helyet, körbe mutatva az udvaron.*
-Amarra pedig eljuthatunk az egyik szép helyre az erdő felé. Egy szép tisztás van ott, hallott már róla?
*Néz felé vigyorogva, aztán megvárja, hogy körbenézzen az udvaron, mert gyanítja ugyanaz lesz mint a szobában és úgy fog körbe nézni, mintha ez lenne a világ egyik csodája. Tetszik neki, hogy lelkesedik mindenért, ami neki természetes, aranyosnak találja. Hagyja, hogy kinézelődje magát, aztán az erdő felé vezeti.*
-Az itteni erdő elég veszélyes egy hely, de ne félj, még velem vagy nem esik bajod.
*Egy kicsit túljátssza a mondatot, de nem szívesen találkozna egy vadállattal útközben még akkor sem, ha minden kése és a golyói is a helyén vannak. Egy kis idő múlva felbukkan előttük a tisztás, a körben lévő fákkal.*
-Néz körül, ez itt majdnem a legszebb hely.
*Biztosra veszi, hogy Shyának tetszik, minden lánynak tetszik akivel eddig itt volt. Neki sincs ellenére a hely, de a nyugalom amit áraszt rá fordítva hat. Nem szeret a gondolataiba túlzottan elmélyülni, attól lesz nyugtalan, inkább a jelenben létezik, kint azzal akivel éppen van. Ennek a helynek rá nyomasztó hatása van néha, még szerencse, hogy Shya vele van és jó kismadár módjára csicsereg. Jó érzés hallgatnia. Semmi hiszti, semmi fennhéjázás, vagy kényeskedés, tényleg olyan mint egy szeretni való kis madár, aki repes minden új dolog láttán.*
-Na, hogy tetszik?
*Kérdez rá, hogy hallja a lelkes csicsergést megint.*
//Shyahar//
*Jól bezárja az ajtót persze, de különösen hangzik, hogy Shya szerint neki kell félnie a tolvajoktól.*
-Bezárom, ha akarod, de ha eltűnik valami úgyis visszaszerezzük.
*Lent a fogadóban a Holdudvarra vezető ajtó felé fordul és kézen fogva vezeti ki rajta a lányt.*
-Íme, ez itt a Holdudvar hercegnőm, sokan kedvelik ezt a helyet, jómagam is.
~Errefelé könnyű meglépni az ablakon, ha forró lenne a helyzet.~
*Mutatja be teátrálisan a helyet, körbe mutatva az udvaron.*
-Amarra pedig eljuthatunk az egyik szép helyre az erdő felé. Egy szép tisztás van ott, hallott már róla?
*Néz felé vigyorogva, aztán megvárja, hogy körbenézzen az udvaron, mert gyanítja ugyanaz lesz mint a szobában és úgy fog körbe nézni, mintha ez lenne a világ egyik csodája. Tetszik neki, hogy lelkesedik mindenért, ami neki természetes, aranyosnak találja. Hagyja, hogy kinézelődje magát, aztán az erdő felé vezeti.*
-Az itteni erdő elég veszélyes egy hely, de ne félj, még velem vagy nem esik bajod.
*Egy kicsit túljátssza a mondatot, de nem szívesen találkozna egy vadállattal útközben még akkor sem, ha minden kése és a golyói is a helyén vannak. Egy kis idő múlva felbukkan előttük a tisztás, a körben lévő fákkal.*
-Néz körül, ez itt majdnem a legszebb hely.
*Biztosra veszi, hogy Shyának tetszik, minden lánynak tetszik akivel eddig itt volt. Neki sincs ellenére a hely, de a nyugalom amit áraszt rá fordítva hat. Nem szeret a gondolataiba túlzottan elmélyülni, attól lesz nyugtalan, inkább a jelenben létezik, kint azzal akivel éppen van. Ennek a helynek rá nyomasztó hatása van néha, még szerencse, hogy Shya vele van és jó kismadár módjára csicsereg. Jó érzés hallgatnia. Semmi hiszti, semmi fennhéjázás, vagy kényeskedés, tényleg olyan mint egy szeretni való kis madár, aki repes minden új dolog láttán.*
-Na, hogy tetszik?
*Kérdez rá, hogy hallja a lelkes csicsergést megint.*
3405. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-19 00:02:35
Üzenet elküldve: 2015-12-19 00:02:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Délfelé//
*Dél felől, a Thargok birtokai irányából magányos lovas érkezik. Az, hogy korábban vadászott, egyértelműen megállapítható - nyergén keresztben egy nagyobb őz teteme fekszik, míg a kápáról három nyúlfi lóg lefelé. Útja északnak visz, a Kovácsműhelybe, de nem a Tharg Ösvényt használja, sem pedig a folyót, hanem előbbiről letérve egy régi csapáson halad végig. Ezt a csapást úgy másfél éve vágták a thargok, miközben dél felé haladva utat törtek maguknak. Céljuk annyi volt, hogy elkerüljék a Várost és annak flottáját is - legalábbis akkor még azt hitték, szükség van ilyen manőverekre.*
*A tisztásra érve első pillanatra senkit sem lát, csak alaposabb szemlélődés után veszi észre az embernőt, ki évszakot tévesztve valamiféle piknikbe kezdett. Korábban valószínűleg vigyorogva rántotta volna nyergébe, akár az őzre, vagy annak helyére, hogy néhány mérfölddel délebre magáévá tegye valami ligetben. Manapság azonban, mióta a Nagytanács tagja, főtanácsosi várományos és a Dél Őrizőjének nevezi magát, már nem csinálhat ilyesmit. Legalábbis úgy, hogy kiderüljön - az elrabolt leányok megpocsíkolás utáni elásása azonban nem Kagan Thargodar módszere.*
*Így nincs más hátra, mint egy barátságosnak szánt biccentés, nemesi fensőbbséggel való nyeregben ülés és lassú elporoszkálás észak felé, dolga után.*
~ Pedig még fegyvertelen is. Ej, micsoda pazarlás! ~ *ilyenkor mindig felmerül benne nő- és gyermektelensége, ami némi szomorúságot és persze jó adagnyi frusztrációt szabadít fel benne. De a világ már csak ilyen.*
//Délfelé//
*Dél felől, a Thargok birtokai irányából magányos lovas érkezik. Az, hogy korábban vadászott, egyértelműen megállapítható - nyergén keresztben egy nagyobb őz teteme fekszik, míg a kápáról három nyúlfi lóg lefelé. Útja északnak visz, a Kovácsműhelybe, de nem a Tharg Ösvényt használja, sem pedig a folyót, hanem előbbiről letérve egy régi csapáson halad végig. Ezt a csapást úgy másfél éve vágták a thargok, miközben dél felé haladva utat törtek maguknak. Céljuk annyi volt, hogy elkerüljék a Várost és annak flottáját is - legalábbis akkor még azt hitték, szükség van ilyen manőverekre.*
*A tisztásra érve első pillanatra senkit sem lát, csak alaposabb szemlélődés után veszi észre az embernőt, ki évszakot tévesztve valamiféle piknikbe kezdett. Korábban valószínűleg vigyorogva rántotta volna nyergébe, akár az őzre, vagy annak helyére, hogy néhány mérfölddel délebre magáévá tegye valami ligetben. Manapság azonban, mióta a Nagytanács tagja, főtanácsosi várományos és a Dél Őrizőjének nevezi magát, már nem csinálhat ilyesmit. Legalábbis úgy, hogy kiderüljön - az elrabolt leányok megpocsíkolás utáni elásása azonban nem Kagan Thargodar módszere.*
*Így nincs más hátra, mint egy barátságosnak szánt biccentés, nemesi fensőbbséggel való nyeregben ülés és lassú elporoszkálás észak felé, dolga után.*
~ Pedig még fegyvertelen is. Ej, micsoda pazarlás! ~ *ilyenkor mindig felmerül benne nő- és gyermektelensége, ami némi szomorúságot és persze jó adagnyi frusztrációt szabadít fel benne. De a világ már csak ilyen.*
3404. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-18 15:24:55
Üzenet elküldve: 2015-12-18 15:24:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Délfelé//
*Maga mögött hagyja Arthenior városát. Gyalogos útja tovább viszi dél felé. Az útbaigazítás alapján hamarosan eljut a tisztásra is, ahonnan majd az erdő felé veszi az irányt. Délnek. Mindig csak délnek. Hogy miért nem marad Artheniorban? Olyan egyszerű a magyarázat. Túlságosan is bezárva érzi magát a kőfalak között, ami a város házait alkotja. Ott van például a fogadó, melyben megszállt. Alig kapott levegőt a szobában, és az ablak apró rése sem nyújtott ebben nagyobb segítséget. Így maga mögött hagyja hát a várost.
Csupán a piacot kereste fel még, néhány apróbb áru beszerzéséért. Ezek most itt pihennek egy utazózsákban, melyet egy kidőlt fatörzs mellé támaszt le, mikor megáll. Hosszú, sötét színű, bélelt köpenyt visel, alatta szintén meleg öltözéket. Nadrágot, hozzá vászon inget, és pulóvert. Lábán meleg, erős bőrcsizma, melyet átkent, hogy ne ázzon be.
Mivel a délelőttöt vásárlással töltötte el, s azzal, hogy ráleljen az útra, így dél közeledtével úgy dönt, megáll pihenni, és eszik is pár falatot a magával hozott sültből. A szárított ételekhez még nem nyúl, azokat ráér később is elővenni. Helyet foglal a fatörzsön, s egy darab cipót, és húst bont ki egy vászon anyagból. Késével szel belőlük, s áll neki enni. Fegyvere nincs is más, hiszen nem harcos. Vélhetően nagyobb baj tenne vele önmagában, mint bármely támadójában.*
//Délfelé//
*Maga mögött hagyja Arthenior városát. Gyalogos útja tovább viszi dél felé. Az útbaigazítás alapján hamarosan eljut a tisztásra is, ahonnan majd az erdő felé veszi az irányt. Délnek. Mindig csak délnek. Hogy miért nem marad Artheniorban? Olyan egyszerű a magyarázat. Túlságosan is bezárva érzi magát a kőfalak között, ami a város házait alkotja. Ott van például a fogadó, melyben megszállt. Alig kapott levegőt a szobában, és az ablak apró rése sem nyújtott ebben nagyobb segítséget. Így maga mögött hagyja hát a várost.
Csupán a piacot kereste fel még, néhány apróbb áru beszerzéséért. Ezek most itt pihennek egy utazózsákban, melyet egy kidőlt fatörzs mellé támaszt le, mikor megáll. Hosszú, sötét színű, bélelt köpenyt visel, alatta szintén meleg öltözéket. Nadrágot, hozzá vászon inget, és pulóvert. Lábán meleg, erős bőrcsizma, melyet átkent, hogy ne ázzon be.
Mivel a délelőttöt vásárlással töltötte el, s azzal, hogy ráleljen az útra, így dél közeledtével úgy dönt, megáll pihenni, és eszik is pár falatot a magával hozott sültből. A szárított ételekhez még nem nyúl, azokat ráér később is elővenni. Helyet foglal a fatörzsön, s egy darab cipót, és húst bont ki egy vászon anyagból. Késével szel belőlük, s áll neki enni. Fegyvere nincs is más, hiszen nem harcos. Vélhetően nagyobb baj tenne vele önmagában, mint bármely támadójában.*
3403. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-17 14:26:02
Üzenet elküldve: 2015-12-17 14:26:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A Templomban eltöltött idő után jól esik egy kicsit a hideg, de friss levegő, hogy kijön a szabadba, hogy ha csak rövid időre is, de maga mögött hagyja a város nyüzsgését. Könnyű galoppban halad a sárga kanca, mellettük pedig lobogó fülekkel lohol az egyre nagyobb és nagyobb farkaskutya kölyök.
Úti céljuk nem más mint a közeli erdő szélén a mesterséges tisztás. Csak mikor már elérik a fák gyűrűjét, akkor fogja vissza lova lendületét, hogy lépésben haladjanak tovább. A tisztás szélére érve leszáll a nyeregből, hagyja, lova hadd keressen magának még ehető füvet, a tél marta szálak között.
Ahel természetesen egyből gazdájához rohan, és könyörgő szemekkel néz rá. Játszani akar. Meg persze finom falatokat, de igazi haspók révén egész nap tudná falni a finom húst, vagy rágcsálni a velős csontokat.
A lány a fejét csóválja, de azért elmosolyodik, miközben előveszi az előrelátás miatt elrakott kis bőrlabdát. Messzire dobja, hogy az utána iramodó kis blöki kifuthassa magát, ezt ismétlik meg újra és újra. Csak mikor a kölyök nyele már a földön lóg, és alig marad talon (de azért üldözné még a labdát), akkor ül le az egyik fa egy földből kibukkanó gyökerére. Ahel kifulladva telepedik mellé, fejét a lány ölébe, hajtva.
Az elf szórakozottan simogatja a kölyök kobakját, miközben gondolatait megint a jövő felé terelődnek. Északon kellene lennie, hogy kiderítse, mekkora a fenyegetés, és mi is az pontosan. Harcolnia kellene a holtak ellen, és a sötét erő ellen, ami új életre kelti őket.
Ehelyett mit csinál? Itt rostokol. Holott talán semmi oka maradni. Talán? biztosan nincs miért maradni. Ezt károgja már mióta az a rosszmájú hang. És talán igaza van. Talán? Mintha egy bestia karmai szántanának végig szíve táján, mikor eszébe jutnak a hím szavai. Vele töltöttem az éjszakát, és igen, élveztem. És most is azzal az átkozott mélységi nősténnyel van. Hat napig. És hat éjszakán át. Egyszerre akar elvágtázni messze, az ismeretlenbe, a feltérképezetlen világon túl, hogy soha senki ne találjon rá ismét. És maradni. Hiszen most is itt van, Artheniortban.
Lemondóan sóhajt. Ostoba mélységi! Fáradtan dönti hátát a fa törzsének. Nem akar megint ezen rágódni, csak az őrületbe kergeti magát vele. Gondolatai azonban újra és újra efelé kanyarodnak, miközben a károgó hang folyamatosan azt ecseteli, vajon mennyire élvezheti a két mélységi egymás társaságát.*
Úti céljuk nem más mint a közeli erdő szélén a mesterséges tisztás. Csak mikor már elérik a fák gyűrűjét, akkor fogja vissza lova lendületét, hogy lépésben haladjanak tovább. A tisztás szélére érve leszáll a nyeregből, hagyja, lova hadd keressen magának még ehető füvet, a tél marta szálak között.
Ahel természetesen egyből gazdájához rohan, és könyörgő szemekkel néz rá. Játszani akar. Meg persze finom falatokat, de igazi haspók révén egész nap tudná falni a finom húst, vagy rágcsálni a velős csontokat.
A lány a fejét csóválja, de azért elmosolyodik, miközben előveszi az előrelátás miatt elrakott kis bőrlabdát. Messzire dobja, hogy az utána iramodó kis blöki kifuthassa magát, ezt ismétlik meg újra és újra. Csak mikor a kölyök nyele már a földön lóg, és alig marad talon (de azért üldözné még a labdát), akkor ül le az egyik fa egy földből kibukkanó gyökerére. Ahel kifulladva telepedik mellé, fejét a lány ölébe, hajtva.
Az elf szórakozottan simogatja a kölyök kobakját, miközben gondolatait megint a jövő felé terelődnek. Északon kellene lennie, hogy kiderítse, mekkora a fenyegetés, és mi is az pontosan. Harcolnia kellene a holtak ellen, és a sötét erő ellen, ami új életre kelti őket.
Ehelyett mit csinál? Itt rostokol. Holott talán semmi oka maradni. Talán? biztosan nincs miért maradni. Ezt károgja már mióta az a rosszmájú hang. És talán igaza van. Talán? Mintha egy bestia karmai szántanának végig szíve táján, mikor eszébe jutnak a hím szavai. Vele töltöttem az éjszakát, és igen, élveztem. És most is azzal az átkozott mélységi nősténnyel van. Hat napig. És hat éjszakán át. Egyszerre akar elvágtázni messze, az ismeretlenbe, a feltérképezetlen világon túl, hogy soha senki ne találjon rá ismét. És maradni. Hiszen most is itt van, Artheniortban.
Lemondóan sóhajt. Ostoba mélységi! Fáradtan dönti hátát a fa törzsének. Nem akar megint ezen rágódni, csak az őrületbe kergeti magát vele. Gondolatai azonban újra és újra efelé kanyarodnak, miközben a károgó hang folyamatosan azt ecseteli, vajon mennyire élvezheti a két mélységi egymás társaságát.*
3402. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-15 18:17:13
Üzenet elküldve: 2015-12-15 18:17:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1443
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1443
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy utálja ezt az egészet. Nem szereti saját maga összegyűjteni az alapanyagait. Általában utcakölykökkel dolgoztat. Most mégis magának kell az erdőben császkálnia és gyomot szednie. A legtöbb gyógyító tiszteli azokat a növényeket amiket felhasznál, de ő nem. Eszközöknek tartja azokat amik ahhoz kellenek, hogy a sok marha aki lesérült vagy lebetegedett meggyógyuljon. Utál dolgozni. A hajón azért ritkábban volt rá szükség, de itt minden nap jön valaki valamilyen nyavalyával. Nincs a rendes munkához Intiath-nak türelme. Ez a növényszedés is csak idegesíti. Észre sem vesz milyen gyönyörű a tisztás amire tévedt mert lefoglalja, hogy motyogva szidja az egész világot. Kis tarisznyáját megszedi mindenféle gyógynövénnyel és már indul is haza.*
3401. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-14 22:23:22
Üzenet elküldve: 2015-12-14 22:23:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőúton//
*A tisztásra érve Amy megint leugrik a szekérről. Halovány mosollyal nézi milyen frissen ugrik és szalad a csipkebogyó bokrokhoz.*
-Tudom Amyccha, mire jó a csipkebogyó és valóban szép termés.
*Erősíti meg a lány mondata után, hogy csatlakozik a gyümölcs beszerzésére indított gyűjtő akcióhoz. Segít a lánynak a szedésben, igaz a tüskékkel néha meggyűlik a baja. Eddig készen kapta a lekvárt, vagy a teát belőle, de a begyűjtéssel nem igen próbálkozott.*
-Biztos sok mindenre jó, de vigyázz Amyccha ez tüskés!
*Mondja sziszegve, miután megszúrta egy pár tüskés ág. Úgy veszi észre a lány remekül elboldogul a szedéssel és nem is igazán kellett figyelmeztetnie, mert ügyesen kerüli el a tüskéket, azon kívül kesztyűben szedi a bogyókat. Miután ő is felhúzza a bőrkesztyűt már jobban megy a szedés és hamar megszedik a kosarakat.*
-Igen Amyccha, biztosan nagy örömére szolgál, majd a kisasszonynak és a házbelieknek.
~Mindenkire gondolsz, aranyszívű Hölgyem.~
*Segít a kosarakat a szekérre rakni, aztán indulnak tovább, hogy még idejében a piacra érjenek.*
*A tisztásra érve Amy megint leugrik a szekérről. Halovány mosollyal nézi milyen frissen ugrik és szalad a csipkebogyó bokrokhoz.*
-Tudom Amyccha, mire jó a csipkebogyó és valóban szép termés.
*Erősíti meg a lány mondata után, hogy csatlakozik a gyümölcs beszerzésére indított gyűjtő akcióhoz. Segít a lánynak a szedésben, igaz a tüskékkel néha meggyűlik a baja. Eddig készen kapta a lekvárt, vagy a teát belőle, de a begyűjtéssel nem igen próbálkozott.*
-Biztos sok mindenre jó, de vigyázz Amyccha ez tüskés!
*Mondja sziszegve, miután megszúrta egy pár tüskés ág. Úgy veszi észre a lány remekül elboldogul a szedéssel és nem is igazán kellett figyelmeztetnie, mert ügyesen kerüli el a tüskéket, azon kívül kesztyűben szedi a bogyókat. Miután ő is felhúzza a bőrkesztyűt már jobban megy a szedés és hamar megszedik a kosarakat.*
-Igen Amyccha, biztosan nagy örömére szolgál, majd a kisasszonynak és a házbelieknek.
~Mindenkire gondolsz, aranyszívű Hölgyem.~
*Segít a kosarakat a szekérre rakni, aztán indulnak tovább, hogy még idejében a piacra érjenek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9897-9916