//Ellentétek Rendje közös gyakorlás//
*Bato gondolatai két szálon futnak, ahogy a kis csapat lassan megindul a tisztás felé. Sietne, mert - hát persze, hogy sietne, ugyanakkor Rhebosse úgy fest nincs épp pazar állapotában, támogatással is bizonytalanul lépdel. Megpróbál felvenni egy tempót, ami még neki sem megterhelő, de a lehető leggyorsabban tudják maguk mögött a helyszínt.*
-Magam sem tudom pontosan.
*Súgja halkan a két érdeklődő férfinak, mintha csak azt feltételezné, hogy Rhebosse nem hallja, pedig pont ott ballag Drayen mellett.*
-De Rhebosse bajban volt.
*Visszagondol a rémült, tanácstalan tekintetre, ahogy a szerzetes meglátta futni a hegyesfülű elől, és meg sem próbálja elképzelni, hogy mi történhetett, amíg el nem sikerült menekülnie. Óvatosan lelassít a szerzetes, hogy Rhebosse másik oldalára állhasson, és most relatív biztonságban újra feltegye a korábbi kérdését, mintegy megismételve Drayent.*
-Jól vagy, Rhebosse?
*A többiek intézkedését hálásan fogadja, de nem akarja elmarni a szót a lány elől, így csak egy biccentéssel köszöni meg Drayennek a mesterre vonatkozó segítségét. Ha a cseléd akar beszélni, figyelmesen végig hallgatja, s ha kell vigasztalja, csak eztán válaszol a femerülő kérdésre, ha pedig nem akar beszélni semmiről, úgy Dryrron témaváltásával idő előtt él.*
-Nem tudom. Eralil biztos tud valamit. Azt a szakállasat is meggyógyította.
*Utal ezzel a tegnap reggeli eseményekre, mikor a mester vízzel kezelte a figura vállát. Lassan kiérnek a nyugis tisztásra, ahol Syss és Mae keresik Eralilt míg az óriások kicsit odébb, de hallotávon belül szórakoztatják egymást. Nagyot sóhajt a kopasz mielőtt odafordul a vöröshöz. Közel lép hozzá és tüzetesen átvizsgálja, nem annyira az arcát, mint inkább a tekintetét. A vérző sebek begyógyulnak, van azoknál sokkal alattomosabb fájdalom is. Szóval most nem segít, csak esetlenül próbálja tudatni a lánnyal, hogy már nincs gond. Megtörölgeti az arcát, és sajnos egy pillanattal később ébred rá a kelleténél, hogy jobb praclijának ujjain most a maga és a kormos vére keveredik. Alkarjával igyekszik helyesbíteni a bakit, ami aztán igazán furcsa mozdulatot eredményez, minek hatására a szerzetes széles vigyorra húzza a száját.*
~Hátha jobb kedvre derül.~
*Alkalom adtán pedig a két férfihez is oda fordul, mélyen a szemükbe nézve őszinte hálával a tekintetében mondja a szavakat.*
-Köszönöm a segítséget.
*Egyikről a másikra pillant, majd az apróságok után, hogy vajon sikerrel jártak-e Eralil előkeresésének kísérletével.*
-Csak nem hagyott itt mindenkit szó nélkül.
*Böki ki végül, és ledobja magát a fűbe, hogy megpihenjen kicsit. Lenéz bal vállára - még fel sem igazán mérte a helyzetét, nem volt rá alkalma. Ujja hegyével kicsit megpiszkálja az elől kilógó néhány centimétert, majd egy felszisszenéssel párhuzamosan megállapítja, hogy gyógyító nélkül nem szívesen húzná ki, ha nem szándékozik elvérezni. Talán nem olyan vészes, de jobb biztosra menni.*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.27 00:16:44