Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 189 (3761. - 3780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3780. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-17 17:12:02
Üzenet elküldve: 2016-03-17 17:12:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Az állandó időhúzásból és magát mentegető megnyilvánulásokból kezd elege lenni. Ahogy hallgatja a férfi szavait, egyre ingerültebbé válik bensőjében, mit most még titkol ugyan, egész szépen, csak vonásai keményednek meg a maguk módján. Semmi kedve elmozdulni erről a helyről, amíg annak el nem jön a tényleges ideje, az viszont nem most van. Este. Este akar csak elmenni, nem pedig estig, vagy hamarabb odaérni egy másik helyre, ahová kénytelen lenne a jelenlévő férget követni. Ki tudja, hogy hová vezetne az, vagy miféle végbe. Nem mintha annyira tartana attól, hogy kárt merészelne benne tenni. Az viszont más kérdés, hogy más emberek miként nyilvánulnának meg, egy esetleges segélykiáltást hallva.*
- Nem engedem meg *tudja le ennyivel, ki is fejezve minden ellenkezését.
Csak rosszallón pillant az újabb nyavalygásra. Még egy bocsánatkérés. Nem számolja őket, mégis tudja, hogy túl sok van belőlük. Talán azért nem fog bele nyomon követésükbe, mert tudja, lesz még jó néhány. Fejét megrázva megenged magának egy lemondó sóhajtást. Felmászik a lombok közé, onnan szól a földön kúszóhoz, ki egyre inkább hasonlít a személyének képzelt féregre. Akár egy csúszómászó, úgy fetreng odalenn, s undorító mód, zavartalan. Mintha ez természetes lenne számára. Újra elhúzza száját, ezt azonban már aligha láthatja Lorew.*
- Igen, a te hibád. Minden a te hibád! Viszont megmozdulsz *teszi hozzá, ellenkezve a férfi kinyilvánításával.
Semmiféle szándékosság miatt. Nem akar ő folyvást ellenkezni a másikkal, most viszont meg kell mozdulnia a pondrónak. Elsőként újabb ajánlatán elmélkedik. Tényleg kellemesebb lenne, azonban ha ilyesmit óhajtana, már maga is kinyögte volna szép ívű ajkain. Teljesen más okból kell mozdulnia a lentinek. Olyan okból, mi főként a hosszú létű kedvtelenségéből fakad, semmint a fény elleni tiltakozásából, mi már gyerekkora óta növekszik benne, neveltetéséből kifolyólag. A napfény rossz. Vakít, perzsel, megizzaszt, árnyékot vet, elárul.*
- Meg kell keresned a társadat és idehoznod elém. Igen, elengedlek, mert tudom, hogy visszajössz. Először is azért, mert félsz, hogy később megtalállak és nem a lábadba kapod a következő tőlem származó nyilat. Másodszor azért, mert a szervezetedbe kerülő méreg néhány óra múlva hatni kezd *jelenti ki elmosolyodva.
Hazudik? Igen, ezt azonban Lorew aligha tudhatja. Nem mérgezte meg a szerencsétlent, még csak az kellene. Bár szívesen végignézné, miként vergődik körbe-körbe hánykolódva a földön, nem adja meg neki a kegyet, hogy hamar bevégezze. Rá napokig van szüksége, hetekig, vagy még tovább, feltéve, ha készségesen szórakoztatják, vagy másképp lekötik gondolatait a férfi dolgai. Ha mégsem, hát még mindig megmarad az önszórakoztatás. Az időnkénti kínzás, mely sikolyokat szül, s oly észveszejtő nyögéseket, mik kenterbe verik egy szűz szemérmetlen találkozását egy tüzes lovaggal.*
*Az állandó időhúzásból és magát mentegető megnyilvánulásokból kezd elege lenni. Ahogy hallgatja a férfi szavait, egyre ingerültebbé válik bensőjében, mit most még titkol ugyan, egész szépen, csak vonásai keményednek meg a maguk módján. Semmi kedve elmozdulni erről a helyről, amíg annak el nem jön a tényleges ideje, az viszont nem most van. Este. Este akar csak elmenni, nem pedig estig, vagy hamarabb odaérni egy másik helyre, ahová kénytelen lenne a jelenlévő férget követni. Ki tudja, hogy hová vezetne az, vagy miféle végbe. Nem mintha annyira tartana attól, hogy kárt merészelne benne tenni. Az viszont más kérdés, hogy más emberek miként nyilvánulnának meg, egy esetleges segélykiáltást hallva.*
- Nem engedem meg *tudja le ennyivel, ki is fejezve minden ellenkezését.
Csak rosszallón pillant az újabb nyavalygásra. Még egy bocsánatkérés. Nem számolja őket, mégis tudja, hogy túl sok van belőlük. Talán azért nem fog bele nyomon követésükbe, mert tudja, lesz még jó néhány. Fejét megrázva megenged magának egy lemondó sóhajtást. Felmászik a lombok közé, onnan szól a földön kúszóhoz, ki egyre inkább hasonlít a személyének képzelt féregre. Akár egy csúszómászó, úgy fetreng odalenn, s undorító mód, zavartalan. Mintha ez természetes lenne számára. Újra elhúzza száját, ezt azonban már aligha láthatja Lorew.*
- Igen, a te hibád. Minden a te hibád! Viszont megmozdulsz *teszi hozzá, ellenkezve a férfi kinyilvánításával.
Semmiféle szándékosság miatt. Nem akar ő folyvást ellenkezni a másikkal, most viszont meg kell mozdulnia a pondrónak. Elsőként újabb ajánlatán elmélkedik. Tényleg kellemesebb lenne, azonban ha ilyesmit óhajtana, már maga is kinyögte volna szép ívű ajkain. Teljesen más okból kell mozdulnia a lentinek. Olyan okból, mi főként a hosszú létű kedvtelenségéből fakad, semmint a fény elleni tiltakozásából, mi már gyerekkora óta növekszik benne, neveltetéséből kifolyólag. A napfény rossz. Vakít, perzsel, megizzaszt, árnyékot vet, elárul.*
- Meg kell keresned a társadat és idehoznod elém. Igen, elengedlek, mert tudom, hogy visszajössz. Először is azért, mert félsz, hogy később megtalállak és nem a lábadba kapod a következő tőlem származó nyilat. Másodszor azért, mert a szervezetedbe kerülő méreg néhány óra múlva hatni kezd *jelenti ki elmosolyodva.
Hazudik? Igen, ezt azonban Lorew aligha tudhatja. Nem mérgezte meg a szerencsétlent, még csak az kellene. Bár szívesen végignézné, miként vergődik körbe-körbe hánykolódva a földön, nem adja meg neki a kegyet, hogy hamar bevégezze. Rá napokig van szüksége, hetekig, vagy még tovább, feltéve, ha készségesen szórakoztatják, vagy másképp lekötik gondolatait a férfi dolgai. Ha mégsem, hát még mindig megmarad az önszórakoztatás. Az időnkénti kínzás, mely sikolyokat szül, s oly észveszejtő nyögéseket, mik kenterbe verik egy szűz szemérmetlen találkozását egy tüzes lovaggal.*
3779. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-17 14:59:48
Üzenet elküldve: 2016-03-17 14:59:48
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Kellemesen lepődik meg, mert nem érkeznek könnyek és kiderül Shya harcias is tud lenni. *
-Nem akarsz megsebezni, még jó, hogy nem! Ez csak gyakorlás, na rajta kislány!
*Vidáman szól a hangja és mosolyogva figyeli, ahogy Shya a harciasan feltűri a szoknyáját.*
~Na, ezt már szeretem!~
*A szeme, szinte azonnal a szoknya által szabadon hagyott részekre vándorol. Néz mindent ami kivillan a ruha redőiből, miközben Shya közelít felé. Közben persze nem felejti el, hogy nem csak egy formás idomokkal rendelkező lánnyal, hanem egy tőrrel is szemközt áll. A régi rutin dolgozik, ami szerint a fél szemét szünet nélkül a kést tartó kézen kell tartania.*
-Alig várom, hogy vérezzek.
*Kimondottan alattomos mosolyt produkál a válaszhoz és egy mélyen a lány szemébe fúródó, fenyegető tekintetet. Ha már húzzák, akkor rákontrázik, ha igazi ellenfél lenne, akkor is ilyet kapna tőle.
~Ki gondolta volna, hogy tartott már fegyvert a kezében? Ez nem úgy fest, mintha ez lenne az első eset.~
*Kitartóan nézi a meztelen lábat, de a szeme sarkából nagyon is a lányt figyeli, aki keresi a szabad utat az irányába.*
~Ügyes, elég ügyes.~
*Hozzá nem eléggé, mert az utcán szerzett rutin hamar megfogja a kezdőt. Mihelyt Shya mozdul, nagy lendülettel mozdul előre és a tőr fölött kapja el az alkarját, aztán egy rántással magához húzza. Oldalra távol tartja magától a fegyvert közben. Az egyik karjával a lány kezét feszíti oldalra, ami a tőrt tartja, a másikkal a derékon kapja és még közelebb vonja magához, testközelbe.*
-Elfelejtetted mondani, hogy volt már fegyver a kezedben. Ki tanította, hogyan tartsd?
*Félig gyanakvó a kérdés, de közvetlenül utána egy futó csókot ad, ha már a közelség engedi, aztán vigyorogva engedi el a lány derekát és lendül hátrébb. Vidáman néz a szemébe és a kezével hívó mozdulatot tesz.*
-Megleptél. Lássuk mire tanítottak még!
*Inti még egyszer a kezével, hogy támadhat a lány, részéről bevárja. Izgalmasnak ígérkezik az összecsapás. Idáig nem gondolta volna, hogy van ilyen tüzes oldala is Shyának. Eddig olyan volt, mint egy ártatlan kis veréb, akit az első ragadozó felfalhat, de fegyverrel a kézben nem kelt már született áldozat benyomást. Az már csak a hab a tortán, hogy nagyon jól néz ki a tőrrel és a felgyűrt szoknyájával. Vonzza a tekintetét, mint a mágnes a vasat.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.17 15:02:37
//Shyahar//
*Kellemesen lepődik meg, mert nem érkeznek könnyek és kiderül Shya harcias is tud lenni. *
-Nem akarsz megsebezni, még jó, hogy nem! Ez csak gyakorlás, na rajta kislány!
*Vidáman szól a hangja és mosolyogva figyeli, ahogy Shya a harciasan feltűri a szoknyáját.*
~Na, ezt már szeretem!~
*A szeme, szinte azonnal a szoknya által szabadon hagyott részekre vándorol. Néz mindent ami kivillan a ruha redőiből, miközben Shya közelít felé. Közben persze nem felejti el, hogy nem csak egy formás idomokkal rendelkező lánnyal, hanem egy tőrrel is szemközt áll. A régi rutin dolgozik, ami szerint a fél szemét szünet nélkül a kést tartó kézen kell tartania.*
-Alig várom, hogy vérezzek.
*Kimondottan alattomos mosolyt produkál a válaszhoz és egy mélyen a lány szemébe fúródó, fenyegető tekintetet. Ha már húzzák, akkor rákontrázik, ha igazi ellenfél lenne, akkor is ilyet kapna tőle.
~Ki gondolta volna, hogy tartott már fegyvert a kezében? Ez nem úgy fest, mintha ez lenne az első eset.~
*Kitartóan nézi a meztelen lábat, de a szeme sarkából nagyon is a lányt figyeli, aki keresi a szabad utat az irányába.*
~Ügyes, elég ügyes.~
*Hozzá nem eléggé, mert az utcán szerzett rutin hamar megfogja a kezdőt. Mihelyt Shya mozdul, nagy lendülettel mozdul előre és a tőr fölött kapja el az alkarját, aztán egy rántással magához húzza. Oldalra távol tartja magától a fegyvert közben. Az egyik karjával a lány kezét feszíti oldalra, ami a tőrt tartja, a másikkal a derékon kapja és még közelebb vonja magához, testközelbe.*
-Elfelejtetted mondani, hogy volt már fegyver a kezedben. Ki tanította, hogyan tartsd?
*Félig gyanakvó a kérdés, de közvetlenül utána egy futó csókot ad, ha már a közelség engedi, aztán vigyorogva engedi el a lány derekát és lendül hátrébb. Vidáman néz a szemébe és a kezével hívó mozdulatot tesz.*
-Megleptél. Lássuk mire tanítottak még!
*Inti még egyszer a kezével, hogy támadhat a lány, részéről bevárja. Izgalmasnak ígérkezik az összecsapás. Idáig nem gondolta volna, hogy van ilyen tüzes oldala is Shyának. Eddig olyan volt, mint egy ártatlan kis veréb, akit az első ragadozó felfalhat, de fegyverrel a kézben nem kelt már született áldozat benyomást. Az már csak a hab a tortán, hogy nagyon jól néz ki a tőrrel és a felgyűrt szoknyájával. Vonzza a tekintetét, mint a mágnes a vasat.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.17 15:02:37
3778. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-17 14:54:56
Üzenet elküldve: 2016-03-17 14:54:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvadász - Nyílt//
~Egy tündér! Talán a hasznomra válik!~
* Gondolja Astorian, majd a tündérnő felé veszi az irányt. Néha-néha hátrales, hátha korábbi üldözői még a közelben vannak, és netán őreá várnak, de sehol senki, egyedül a tündérnő lépdel a tisztáson egy dalt dúdolva. A dallam ismerős Astorian fülének, de a szöveg már kevésbé az. Hold és csillag vagyok, ujjaimon vér csorog... Igen, ő így ismeri ezt a nótát. Megrázza a fejét, hogy végre a dolgára koncentráljon, ne holmi dalokat dúdolgasson! Most az első és legfontosabb, hogy új ruhát szerezzen.*
- Tündér!
* Szól a tőle telő legkedvesebb hangon, hogy el ne riassza az apró teremtést.*
~Egy tündér! Talán a hasznomra válik!~
* Gondolja Astorian, majd a tündérnő felé veszi az irányt. Néha-néha hátrales, hátha korábbi üldözői még a közelben vannak, és netán őreá várnak, de sehol senki, egyedül a tündérnő lépdel a tisztáson egy dalt dúdolva. A dallam ismerős Astorian fülének, de a szöveg már kevésbé az. Hold és csillag vagyok, ujjaimon vér csorog... Igen, ő így ismeri ezt a nótát. Megrázza a fejét, hogy végre a dolgára koncentráljon, ne holmi dalokat dúdolgasson! Most az első és legfontosabb, hogy új ruhát szerezzen.*
- Tündér!
* Szól a tőle telő legkedvesebb hangon, hogy el ne riassza az apró teremtést.*
3777. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-16 19:59:15
Üzenet elküldve: 2016-03-16 19:59:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvadász - Nyílt//
*Közeledik a tavasz, és ezt Zilyan a lelkében érzi. Nem számít, ha még fagyosan fúj a szél, vagy éppen hópelyhek szálingóznak a felhőktől takart égből. Kötött harisnyás lábai térdig érő csizmában melegednek, Szoknyája épp idáig ér le, mely égszínkék anyagból készült, csak úgy, mint a hozzá viselt kék blúz is, mely felett azért egy mellényt is hord. Mindez azonban most nem látszik, mert nem oly régi szerzeményét viseli, egy meggy piros kabátkát, prémes gallérral. Gesztenyeszín tincsei kibontva hullámoznak végig a hátán, most a kabát kapucniját sem húzza a fejére.
Léptei szinte nesztelenek, ahogy lassan sétálva megérkezik a tisztásra, és megtorpanva mély levegőt vesz. Még vézna karjait is kitárja két oldalra, mintha magához akarná ölelni az erdőt. Vidám boldogság járja át, ahogy pördül egyet-kettőt saját tengelye körül, elkurjantva magát.*
-Érezlek ám Tavasztündér! Tudom, hogy már itt bujkálsz a bokrok aljában!
*S megiramodik, mintha egy bohókás futammal máris körbe akarná futni a világot. Aztán váratlanul torpan meg.*
-Keressünk virágot!
*Rikkantja. Teheti, jelenleg éppen egyedül van a tisztáson, legalább is, ezen a részén. Ezután már módszeresen kezd el nézelődni. Apró fehér fejecskéket, parányi harangocskákat keres a talajon tekintetével, közben halkan énekelgetni kezd. Azt a dalt, amit egyszer Ryrinnek is elénekelt már. Bár most nem a teljeset énekli, egy részét dúdolja, máshol meg szövi a szavakat.*
-Hold és csillag vagyok, Mmm, mmm, mmm.
Lenézek rád onnan, Mmm, mmm, mmm.
Nappal virág vagyok, Rózsaszirmú kedves.
Cseppje a folyónak, Mmm, mmm, mmm.
Erdő zöld lombjában, Mmm, mmm, mmm,
Mmm, mmm, mmm, Puha moha lennék.
Szellő fújásában, Homlokod hűsítném,
Mmm, mmm, mmm, Szép szíved szeretném.
*Ha megpillant egy hóvirág bokrot, vagy ibolyát, máris guggol le, hogy leszedjen egy-egy szálat. Nem akarja letépkedni mindet, hiszen úgy véli a virágok ott szebbek, ahol kidugják fejecskéjüket a földből, de néhány szál a ruhácskájára, igazán nem nagy pusztítás.*
*Közeledik a tavasz, és ezt Zilyan a lelkében érzi. Nem számít, ha még fagyosan fúj a szél, vagy éppen hópelyhek szálingóznak a felhőktől takart égből. Kötött harisnyás lábai térdig érő csizmában melegednek, Szoknyája épp idáig ér le, mely égszínkék anyagból készült, csak úgy, mint a hozzá viselt kék blúz is, mely felett azért egy mellényt is hord. Mindez azonban most nem látszik, mert nem oly régi szerzeményét viseli, egy meggy piros kabátkát, prémes gallérral. Gesztenyeszín tincsei kibontva hullámoznak végig a hátán, most a kabát kapucniját sem húzza a fejére.
Léptei szinte nesztelenek, ahogy lassan sétálva megérkezik a tisztásra, és megtorpanva mély levegőt vesz. Még vézna karjait is kitárja két oldalra, mintha magához akarná ölelni az erdőt. Vidám boldogság járja át, ahogy pördül egyet-kettőt saját tengelye körül, elkurjantva magát.*
-Érezlek ám Tavasztündér! Tudom, hogy már itt bujkálsz a bokrok aljában!
*S megiramodik, mintha egy bohókás futammal máris körbe akarná futni a világot. Aztán váratlanul torpan meg.*
-Keressünk virágot!
*Rikkantja. Teheti, jelenleg éppen egyedül van a tisztáson, legalább is, ezen a részén. Ezután már módszeresen kezd el nézelődni. Apró fehér fejecskéket, parányi harangocskákat keres a talajon tekintetével, közben halkan énekelgetni kezd. Azt a dalt, amit egyszer Ryrinnek is elénekelt már. Bár most nem a teljeset énekli, egy részét dúdolja, máshol meg szövi a szavakat.*
-Hold és csillag vagyok, Mmm, mmm, mmm.
Lenézek rád onnan, Mmm, mmm, mmm.
Nappal virág vagyok, Rózsaszirmú kedves.
Cseppje a folyónak, Mmm, mmm, mmm.
Erdő zöld lombjában, Mmm, mmm, mmm,
Mmm, mmm, mmm, Puha moha lennék.
Szellő fújásában, Homlokod hűsítném,
Mmm, mmm, mmm, Szép szíved szeretném.
*Ha megpillant egy hóvirág bokrot, vagy ibolyát, máris guggol le, hogy leszedjen egy-egy szálat. Nem akarja letépkedni mindet, hiszen úgy véli a virágok ott szebbek, ahol kidugják fejecskéjüket a földből, de néhány szál a ruhácskájára, igazán nem nagy pusztítás.*
3776. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-16 13:06:25
Üzenet elküldve: 2016-03-16 13:06:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Magában el kell ismernie, kicsit félt a férfi reakciójától, de megkönnyebbül, mert Morfiusz egészen jól fogadta a magyarázatát. Még ha számára talán furcsa is a dolog, de megértő vele, és ez jó. Nem akart volna ilyesmin vitázni, vagy harcolni. Kis ostoba babonaság, hit, hogy a tettei mégis számítanak valamit a világ menetében, és nem csak öncélú és hiábavaló semmiségek, ennyi az egész. Neki fontos, másnak talán nem, de pont ezért annyira jó érzés, hogy Morf megérti ezt.*
- Köszönöm.
*Elmosolyodik.*
- Át is megyek! *vágja rá.* Ne hidd, hogy olyan kis betoji vagyok! Nem félek én. Te meg úgyis megvédesz, szóval duplán nem félek.
*Átgondolja a dolgokat, maga elé képzeli Morfot kölyökként, próbálja elképzelni az Öreget is.*
- Törődött veled. Nem tudom ki lehetett ő, de úgy veszem észre, ő volt az, aki, nos, nem tudom hány éves lehettél, de talán ő volt az aki akkoriban szeretett téged.
*Kimondja, bár lehet, kissé szentimentális, de ez van, nem tud másmilyen lenni.*
- Él még?
*A kérdés adja magát, a válasz pedig bármi lehet, igen is, nem is, egy vállvonás is.*
- Mindenesetre szép darab *jegyzi meg a tőrt nézegetve.* Finom munka a vésése.
*Észreveszi, hogy a férfi valamiféle büszkeséggel nézi őt, és a kezében a fegyvert.*
~Mintha tetszene neki, hogy így lát.~
*Aztán persze rossz érzések öntik el, amíg csak árnyékharcot folytatnak nincs gond, azok csak formagyakorlatok, és könnyedén utánozza a férfi mozdulatait, de amikor Morfiusz maga áll be elé, ő veszi fel az ellenség szerepét, akkor előjön belőle egyfajta rejtett félelem.*
- Nem akarlak megsebesíteni, Morf. Ezért hagytam a szállásunkon a botomat is. Akármi is történhet, nem akarlak megvágni.
*A hangja határozott, annak ellenére, hogy közben egy picit még reszket, bár az ölelő karok között kezd megnyugodni.
Kérlelőn néz a mélybarna szempárba, de Morf most nem enged neki.
Így hát beletörődön hallgatja a magyarázatát, az érveit, hogy miért így akarja, miért éles fegyverrel.*
~Lényegében igaza van. De akkor is rossz érzés. Mi van, ha nem lesz elég gyors?~
- Értem. De előre megmondom, nem akarlak szándékosan megsebezni. Szóval... Érted, ugye?
*Újra kezébe veszi a tőrt, aprót bólint.*
- Remélem, ebben biztos vagy. Szóval ne fogjam magam vissza, ugye?
*A kérdés igazából költői, sejti mi lenne Morf válasza.
Morf megindul felé, de a lány tudja, csak hecceli, uszítja. Igazából a férfi pont hogy nem akarná bántani. tanítani akarja.
A lány szemei összeszűkülnek.*
~Lehet, hogy meg fogsz lepődni.~
*Shyahar előrehajol, és felfogja a szoknyája alját, az anyagot jó erősen tűri be a szoknya övrészénél, így a bal combja jó felétől lefelé teljesen szabadon van, és ahogy lép a jobb térde is ki-kivillan. Úgy is mozdul, hogy Morf nézelődhessen, sőt kicsit előre is hajol, így a dekoltázsába is belátni, ha valaki leselkedne. A tőr a jobbjában, pengével felfelé, óvatosan lép, oldalazva, félig lehunyt pillái rejtik a tekintetét.*
- Ilyen sürgős, hogy vérezz? *A hangja nyugodt, semleges, kissé gúnyos is. Morf mozgását figyeli, rést keres, egy cseppnyi figyelmetlenséget.*
//Morfiusz//
*Magában el kell ismernie, kicsit félt a férfi reakciójától, de megkönnyebbül, mert Morfiusz egészen jól fogadta a magyarázatát. Még ha számára talán furcsa is a dolog, de megértő vele, és ez jó. Nem akart volna ilyesmin vitázni, vagy harcolni. Kis ostoba babonaság, hit, hogy a tettei mégis számítanak valamit a világ menetében, és nem csak öncélú és hiábavaló semmiségek, ennyi az egész. Neki fontos, másnak talán nem, de pont ezért annyira jó érzés, hogy Morf megérti ezt.*
- Köszönöm.
*Elmosolyodik.*
- Át is megyek! *vágja rá.* Ne hidd, hogy olyan kis betoji vagyok! Nem félek én. Te meg úgyis megvédesz, szóval duplán nem félek.
*Átgondolja a dolgokat, maga elé képzeli Morfot kölyökként, próbálja elképzelni az Öreget is.*
- Törődött veled. Nem tudom ki lehetett ő, de úgy veszem észre, ő volt az, aki, nos, nem tudom hány éves lehettél, de talán ő volt az aki akkoriban szeretett téged.
*Kimondja, bár lehet, kissé szentimentális, de ez van, nem tud másmilyen lenni.*
- Él még?
*A kérdés adja magát, a válasz pedig bármi lehet, igen is, nem is, egy vállvonás is.*
- Mindenesetre szép darab *jegyzi meg a tőrt nézegetve.* Finom munka a vésése.
*Észreveszi, hogy a férfi valamiféle büszkeséggel nézi őt, és a kezében a fegyvert.*
~Mintha tetszene neki, hogy így lát.~
*Aztán persze rossz érzések öntik el, amíg csak árnyékharcot folytatnak nincs gond, azok csak formagyakorlatok, és könnyedén utánozza a férfi mozdulatait, de amikor Morfiusz maga áll be elé, ő veszi fel az ellenség szerepét, akkor előjön belőle egyfajta rejtett félelem.*
- Nem akarlak megsebesíteni, Morf. Ezért hagytam a szállásunkon a botomat is. Akármi is történhet, nem akarlak megvágni.
*A hangja határozott, annak ellenére, hogy közben egy picit még reszket, bár az ölelő karok között kezd megnyugodni.
Kérlelőn néz a mélybarna szempárba, de Morf most nem enged neki.
Így hát beletörődön hallgatja a magyarázatát, az érveit, hogy miért így akarja, miért éles fegyverrel.*
~Lényegében igaza van. De akkor is rossz érzés. Mi van, ha nem lesz elég gyors?~
- Értem. De előre megmondom, nem akarlak szándékosan megsebezni. Szóval... Érted, ugye?
*Újra kezébe veszi a tőrt, aprót bólint.*
- Remélem, ebben biztos vagy. Szóval ne fogjam magam vissza, ugye?
*A kérdés igazából költői, sejti mi lenne Morf válasza.
Morf megindul felé, de a lány tudja, csak hecceli, uszítja. Igazából a férfi pont hogy nem akarná bántani. tanítani akarja.
A lány szemei összeszűkülnek.*
~Lehet, hogy meg fogsz lepődni.~
*Shyahar előrehajol, és felfogja a szoknyája alját, az anyagot jó erősen tűri be a szoknya övrészénél, így a bal combja jó felétől lefelé teljesen szabadon van, és ahogy lép a jobb térde is ki-kivillan. Úgy is mozdul, hogy Morf nézelődhessen, sőt kicsit előre is hajol, így a dekoltázsába is belátni, ha valaki leselkedne. A tőr a jobbjában, pengével felfelé, óvatosan lép, oldalazva, félig lehunyt pillái rejtik a tekintetét.*
- Ilyen sürgős, hogy vérezz? *A hangja nyugodt, semleges, kissé gúnyos is. Morf mozgását figyeli, rést keres, egy cseppnyi figyelmetlenséget.*
3775. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-16 11:45:58
Üzenet elküldve: 2016-03-16 11:45:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Sok kérdőjelet töröl, ami megjelenik a tudatában Shya indoklása után. A kérdőjeleket, aztán behelyettesíti azzal inkább, hogy ez amolyan saját megnyugtatása a lánynak. Vannak sokkal különösebb dolgaik is embereknek, mint a recept másolgatás a seregek között rekedt rokonságnak. Bólogat értőn felé, aztán megértőn. Úgy tűnik ez kell Shyának, akkor meg legyen, könyvtár és másolás. Nem mond semmi többet ehhez, mert nem is tudna.*
-Rendben, értem, rendben.
~Legalábbis azt, hogy neked ez valamiért kell.~
*Bólogat komolyan, a megértés minden jelével az arcán. Bolondnak nem nézi a lányt, csupán elfogadja a tényt, hogy neki is vannak babonái. Ezzel le is zárja a recept témát és inkább tovább tereli a szót.*
-Helyes, nem is kell félned, ha ott vagyok simán átjöhetsz velem a temetőn is akár.
*Mondja határozottan némi büszkeséggel, elvégre kivágta már magát sok kellemetlen helyzetből élete során. Ahhoz képest mi egy temetőben várható effekt, még felüdülésnek is tűnne. *
-Na igen, nyilván volt részem benne, hogy az lettem aki, de az Öreg vezetett a jó útra. Mondom nélküle már rég halott lennék.
*Azt, hogy a börtöncella után nem lett szomorú vége, hanem eredményes rabló lett, sőt, neve is lett a szakmában, nem fogja csak a saját érdemének tulajdonítani. A tisztásra érve már csak a gyakorlásra koncentrál. Kedvtelve nézi, ahogy Shya a kezében mozgatja kedvenc tőrét. A lány egyáltalán nem az a harcias fajta, de még neki is jól áll a kezében a fegyver. Éppen belemelegedne a magyarázatba és a bemutatóba, de a kiáltásra ne számít. Döbbenten nézi a földre hulló tőrt, aztán Syha arcát.*
-Mi van? Nem azt mondtam, hogy szúrd belém! Csak gyakorlunk, nincs mit izgulnod.
*Szabad kezével átfogja a hozzásimuló, reszkető lány vállát. Csodálkozva hallgatja, hogy az igazi fegyver helyett botot akarna. Ez nem éppen célravezető, az utca törvénye más és nem adná akárki kezébe a kabala tőrét sem, legalábbis ezt, amin a felirat van semmiképpen. A hozzábújó remegő testet ösztönösen öleli magához. Találgatja, hogy engedjen a kérésének, vagy inkább annak amit a józanság sugall. A mintás, ikon szemek rászegeződnek és hajlamos lenne egy percre engedni, de aztán meggondolja magát, mert azzal Shya nem megy sokra.*
-Nem, nem tanítalak úgy! Bottal sosem tanulod meg milyen fegyvert fogni valakire. Neked talán sose volt még a kezedben tőr használatban. Az más, ha csak egy bottal hadonászol. Nem elég fogni azt a fegyvert, meg kell szokni, hogy a kezed szokja milyen tartani, vagy milyen, ha valakire ráemeled. Mindegy, hogy ki áll előtted, ha sebezni akarsz, vagy ölni, akkor már nincs időd megfontolni, hogy vajon mennyire ijesztő.
~Azon kívül honnan tudod, hogy egy napon nem éppen rám kell, hogy emeld tényleg a fegyvert.~
*Mióta észrevette, hogy hallja a hangot, eszébe jutott már, hogy mi van akkor, ha ez egyszerűen annak a jele, hogy lassan megőrül. Nem ismerte a családját, lehetett akármilyen dühöngő őrült bármelyik felmenője. Akkor pedig, ha egyszer őrült lesz, ki tudja, talán Shya jól teszi, ha gondolkodás és reszketés nélkül tudja ráemelni a tőrét. Egy ideig elboruló tekintettel néz a lányra, aztán elengedi és felveszi a tőrt a földről.*
-Azt ne hidd, hogy megsebzel vele, hogy meg tudsz közelíteni egyáltalán, ha ne akarom. Annyit már megtanultam, hogy védjem magam.
*Odanyújtja a tőrt a lánynak a másikat pedig, amivel a bemutatót tartotta elrakja.*
-Próbáld ki, lehet akkor megnyugszol, hogy nem tudsz megsebezni. Gyerünk, támadj meg!
*Uszítja magára egy kicsit, bár majdnem biztos benne, hogy sírás lesz csak a vége. A kis veréb nem olyan, mint Myna volt, aki gondolkodás nélkül tenne eleget egy ilyen kérésnek és ölne, ha ölni kell. Shya csak reszket, de ha igazán bajba kerül, ezt a félénkséget kell először leküzdenie. Mindegy milyen fegyver van a kezébe, ha nincs bátorsága használni. Fenyegetően indul meg felé.*
-Na mi lesz? Támadj már!
*Szigorú tekintettel mered rá, ha már itt hadonásznak a tőrrel, akkor legyen értelme. Legalább egy kis bátorságot szedjen magára ez a teljes ártatlanság. Kíváncsi, hogy szúrni fog e, vagy sírni. A tétet a másodikra teszi, de ki tudja, okozott már meglepetést nem egyszer. Figyel, hátha rászánja magát és mozdul felé a tőr. Kivédi, persze könnyedén, semmi kétsége nincs.*
//Shyahar//
*Sok kérdőjelet töröl, ami megjelenik a tudatában Shya indoklása után. A kérdőjeleket, aztán behelyettesíti azzal inkább, hogy ez amolyan saját megnyugtatása a lánynak. Vannak sokkal különösebb dolgaik is embereknek, mint a recept másolgatás a seregek között rekedt rokonságnak. Bólogat értőn felé, aztán megértőn. Úgy tűnik ez kell Shyának, akkor meg legyen, könyvtár és másolás. Nem mond semmi többet ehhez, mert nem is tudna.*
-Rendben, értem, rendben.
~Legalábbis azt, hogy neked ez valamiért kell.~
*Bólogat komolyan, a megértés minden jelével az arcán. Bolondnak nem nézi a lányt, csupán elfogadja a tényt, hogy neki is vannak babonái. Ezzel le is zárja a recept témát és inkább tovább tereli a szót.*
-Helyes, nem is kell félned, ha ott vagyok simán átjöhetsz velem a temetőn is akár.
*Mondja határozottan némi büszkeséggel, elvégre kivágta már magát sok kellemetlen helyzetből élete során. Ahhoz képest mi egy temetőben várható effekt, még felüdülésnek is tűnne. *
-Na igen, nyilván volt részem benne, hogy az lettem aki, de az Öreg vezetett a jó útra. Mondom nélküle már rég halott lennék.
*Azt, hogy a börtöncella után nem lett szomorú vége, hanem eredményes rabló lett, sőt, neve is lett a szakmában, nem fogja csak a saját érdemének tulajdonítani. A tisztásra érve már csak a gyakorlásra koncentrál. Kedvtelve nézi, ahogy Shya a kezében mozgatja kedvenc tőrét. A lány egyáltalán nem az a harcias fajta, de még neki is jól áll a kezében a fegyver. Éppen belemelegedne a magyarázatba és a bemutatóba, de a kiáltásra ne számít. Döbbenten nézi a földre hulló tőrt, aztán Syha arcát.*
-Mi van? Nem azt mondtam, hogy szúrd belém! Csak gyakorlunk, nincs mit izgulnod.
*Szabad kezével átfogja a hozzásimuló, reszkető lány vállát. Csodálkozva hallgatja, hogy az igazi fegyver helyett botot akarna. Ez nem éppen célravezető, az utca törvénye más és nem adná akárki kezébe a kabala tőrét sem, legalábbis ezt, amin a felirat van semmiképpen. A hozzábújó remegő testet ösztönösen öleli magához. Találgatja, hogy engedjen a kérésének, vagy inkább annak amit a józanság sugall. A mintás, ikon szemek rászegeződnek és hajlamos lenne egy percre engedni, de aztán meggondolja magát, mert azzal Shya nem megy sokra.*
-Nem, nem tanítalak úgy! Bottal sosem tanulod meg milyen fegyvert fogni valakire. Neked talán sose volt még a kezedben tőr használatban. Az más, ha csak egy bottal hadonászol. Nem elég fogni azt a fegyvert, meg kell szokni, hogy a kezed szokja milyen tartani, vagy milyen, ha valakire ráemeled. Mindegy, hogy ki áll előtted, ha sebezni akarsz, vagy ölni, akkor már nincs időd megfontolni, hogy vajon mennyire ijesztő.
~Azon kívül honnan tudod, hogy egy napon nem éppen rám kell, hogy emeld tényleg a fegyvert.~
*Mióta észrevette, hogy hallja a hangot, eszébe jutott már, hogy mi van akkor, ha ez egyszerűen annak a jele, hogy lassan megőrül. Nem ismerte a családját, lehetett akármilyen dühöngő őrült bármelyik felmenője. Akkor pedig, ha egyszer őrült lesz, ki tudja, talán Shya jól teszi, ha gondolkodás és reszketés nélkül tudja ráemelni a tőrét. Egy ideig elboruló tekintettel néz a lányra, aztán elengedi és felveszi a tőrt a földről.*
-Azt ne hidd, hogy megsebzel vele, hogy meg tudsz közelíteni egyáltalán, ha ne akarom. Annyit már megtanultam, hogy védjem magam.
*Odanyújtja a tőrt a lánynak a másikat pedig, amivel a bemutatót tartotta elrakja.*
-Próbáld ki, lehet akkor megnyugszol, hogy nem tudsz megsebezni. Gyerünk, támadj meg!
*Uszítja magára egy kicsit, bár majdnem biztos benne, hogy sírás lesz csak a vége. A kis veréb nem olyan, mint Myna volt, aki gondolkodás nélkül tenne eleget egy ilyen kérésnek és ölne, ha ölni kell. Shya csak reszket, de ha igazán bajba kerül, ezt a félénkséget kell először leküzdenie. Mindegy milyen fegyver van a kezébe, ha nincs bátorsága használni. Fenyegetően indul meg felé.*
-Na mi lesz? Támadj már!
*Szigorú tekintettel mered rá, ha már itt hadonásznak a tőrrel, akkor legyen értelme. Legalább egy kis bátorságot szedjen magára ez a teljes ártatlanság. Kíváncsi, hogy szúrni fog e, vagy sírni. A tétet a másodikra teszi, de ki tudja, okozott már meglepetést nem egyszer. Figyel, hátha rászánja magát és mozdul felé a tőr. Kivédi, persze könnyedén, semmi kétsége nincs.*
3774. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-15 16:24:01
Üzenet elküldve: 2016-03-15 16:24:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zeruphine//
*Érdekes volt ez a mai kiruccanása az erdő mellé, ez tény.
Remekül elbeszélget a lánnyal, amíg a város felé sétálnak a hűvös széltől susogó fák alatt. Sylweran néha figyeli a kedves kutyát, akinek olyan különleges neve van, fürkészi a belé karoló elf lány kecses mozdulatait, hallgatja csilingelő hangját... s habár nem volt túlzottan eseménydús a találkozásuk, mégis úgy érzi, hogy nem marad majd ennyiben a dolog.
Fognak ők még egymásba botlani... s aztán ki tudja mi lesz majd. A folyópart felé tartanak, hogy onnan közelítsék meg a várost, ha csak a lány nem akarja másként. Aztán Sylweran elkíséri egészen a gazdagnegyedbeli ház kapujáig, ahol egy kézcsókkal búcsúzik tőle. Keresni fogja majd Zeruphinet, hogy mindketten betarthassák az ígéretüket. Északra megy most az elf, új munka reményében... de ha visszatér, alkalmuk lesz a találkozásra.
Addig is viszont csak ez a délután marad meg emlékül egymásról. És semmi több. A jövőt pedig majd elhozza a tavaszi szél.*
//Zeruphine//
*Érdekes volt ez a mai kiruccanása az erdő mellé, ez tény.
Remekül elbeszélget a lánnyal, amíg a város felé sétálnak a hűvös széltől susogó fák alatt. Sylweran néha figyeli a kedves kutyát, akinek olyan különleges neve van, fürkészi a belé karoló elf lány kecses mozdulatait, hallgatja csilingelő hangját... s habár nem volt túlzottan eseménydús a találkozásuk, mégis úgy érzi, hogy nem marad majd ennyiben a dolog.
Fognak ők még egymásba botlani... s aztán ki tudja mi lesz majd. A folyópart felé tartanak, hogy onnan közelítsék meg a várost, ha csak a lány nem akarja másként. Aztán Sylweran elkíséri egészen a gazdagnegyedbeli ház kapujáig, ahol egy kézcsókkal búcsúzik tőle. Keresni fogja majd Zeruphinet, hogy mindketten betarthassák az ígéretüket. Északra megy most az elf, új munka reményében... de ha visszatér, alkalmuk lesz a találkozásra.
Addig is viszont csak ez a délután marad meg emlékül egymásról. És semmi több. A jövőt pedig majd elhozza a tavaszi szél.*
3773. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-15 09:16:50
Üzenet elküldve: 2016-03-15 09:16:50
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Van hogy az ember egy ideig felszívódik, vagy kevesebbet mutatkozik mint szokott... Kai is ilyen napokon van túl, viszont ideje mozgósítani magát. Az elmúlt napokat azzal töltötte, hogy a megvásárolt készletével próbálta kevergetni a bájitalokat... rá kellett ébrednie, hogy sokkalta nehezebb még annál is ahogyan gondolta. Sajnos elég sok rossz főzetet sikerült kikeverni, ami sikeresen landolt a szemétbe, viszont mindent szépen elírogatott magának, jegyzetet készített, hogy mit mivel hogyan szabad és hogyan nem... legközelebb ez jócskán könnyíti a dolgát.
A tisztás kiváló hely a kis körútja első állomásának. Arra is rá kell jönnie, hogy bizony nem olcsó a bájitalokkal való kísérletezgetés, és bizony dolgozni is kell, hogy legyen pénze a löttyökre. Vagy a másik megoldás, ha mélyebbre ássa magát az alkudozás csodás művészetébe, és olyan szemtelen lesz mint a piaci légy, úgy hátha olcsóbban megszerezheti amit akar, így még drágábban tudná eladni. Kezdi érezni magán, hogy úgy gondolkodik mint egy alkimista kereskedő fura párosítása, kezd benne felerősödni az üzlet iránti érzék, főleg ahogyan a piacon látja a kofákat. Mindemellett a fő prioritás még mindig a labor, amit oly nagyon szeretne megszerezni magának, hogy aztán szabadon üzleteljen bárkivel. Hogy megéri e a befektetés? Nos amíg nem próbálja ki addig ez nem is fog kiderülni, legfeljebb túlad majd mindenen.
Gondolatai közepette arra eszmél, hogy körbe-körbe sétálgat a tisztáson mint az igazi túrázók. Viszont ha már ide jött nem véletlenül, akkor a hely varázsával is foglalkozik kicsit, és gondolatainak szabad áramlását igyekszik elnyomni legalább addig, amíg a szépséges tisztásban gyönyörködik.*
A tisztás kiváló hely a kis körútja első állomásának. Arra is rá kell jönnie, hogy bizony nem olcsó a bájitalokkal való kísérletezgetés, és bizony dolgozni is kell, hogy legyen pénze a löttyökre. Vagy a másik megoldás, ha mélyebbre ássa magát az alkudozás csodás művészetébe, és olyan szemtelen lesz mint a piaci légy, úgy hátha olcsóbban megszerezheti amit akar, így még drágábban tudná eladni. Kezdi érezni magán, hogy úgy gondolkodik mint egy alkimista kereskedő fura párosítása, kezd benne felerősödni az üzlet iránti érzék, főleg ahogyan a piacon látja a kofákat. Mindemellett a fő prioritás még mindig a labor, amit oly nagyon szeretne megszerezni magának, hogy aztán szabadon üzleteljen bárkivel. Hogy megéri e a befektetés? Nos amíg nem próbálja ki addig ez nem is fog kiderülni, legfeljebb túlad majd mindenen.
Gondolatai közepette arra eszmél, hogy körbe-körbe sétálgat a tisztáson mint az igazi túrázók. Viszont ha már ide jött nem véletlenül, akkor a hely varázsával is foglalkozik kicsit, és gondolatainak szabad áramlását igyekszik elnyomni legalább addig, amíg a szépséges tisztásban gyönyörködik.*
3772. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-15 02:18:50
Üzenet elküldve: 2016-03-15 02:18:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Bólint és elmosolyodik, megkönnyebbülve sóhajt, hogy Morf mégis enged is. Sokkal jobb így, mintha marnák egymást.*
– Tudod, valóban nem tudom, mikor tudom majd odaadni neki. Az élőholt seregek, a harcok, most arrafelé veszélyes az út. De bízom benne, hogy ez az egész elmúlik majd, hogy a harcok véget érnek, és eljutunk a kikötőbe.
*Shyahar Morfiuszra pillant, komolyan és óvatosan megszorítja picit a kezét, mutatva, hogy ő még mindig, most is, úgy gondolja, hogy együtt mennek majd oda, ahogy tervezték.*
– Lehet, butaság, de az, hogy el szeretnék menni a Könyvtárba, és megszerezni a leírásokat, ez amolyan bűverejű tett. Nem tudom jól elmondani. Azért csinálom, hogy mutassam a sorsnak, hogy hiszek benne, hogy van értelme, hogy át tudom majd adni.
*Kicsit félve tekint a férfira, vajon mennyire nézi ezért bolondnak?*
– Nos, megpróbálom még egyszer, hogy is mondjam… *Shyahar kicsit habozik.* Mint a tisztás most. Tegnap is összekaptunk egy picit, de a tisztáson kibékültünk. Emlékszel? Lehet, hogy nem tudatos, nem így átgondolt, de ma is, nos, összekaptunk, de a tisztás talán megint segít rajtunk. Bár nyilván nem a tisztás, inkább a hangulata, vagy az hogy mi hogyan érkezünk oda, de akkor is, a tisztás jó. Bennünk maradt, hogy segíthet, ha odamegyünk…
*Elhalkul a hangja, lényegében fogalma sincs, Morfiusz is hasonlóan látja-e a helyzetet, csak reménykedik. Most nagyon rosszul esne neki, ha a férfi kinevetné.
Aztán megrázza a fejét.*
– Persze, hogy nem. Bár a temetők nem vidám helyek, de legtöbbször békések, és nappal nem félek, igazság szerint régebben éjjel sem féltem volna, főleg, ha te is ott vagy velem.
~Most azért lehet, hogy éjjel félnék. Mióta az élőholt seregekről hallani.~
– Értem. Igazad van, a víz is ilyen dolog. Megnyugtató és jó, van benne valami hipnotikus. Én nem bánom a folyópartot sem. Oda, ahol tegnap voltunk? Vagy ma egy másik szakaszt mutatnál meg?
*Kicsit csendben mennek, aztán a férfi következő mondatára muszáj mosolyognia. *
~Jellemzően vette a lapot, és még a kis rejtett üzenetet is érti.~
– Igen, így is lehet mondani. Nagyon nagy szerencse.
*Morf vigyorog, és ettől valahogy Shya is olvadni kezd belül, maga előtt nem titkolhatja, hogy tetszik neki a férfi vigyora, szereti látni.
A hangját is szereti hallani.
Most pedig Morf beszél, mintha csak valamiféle gát szakadt volna át, vagy éppen jó kérdést kapott volna végre. Ő érdeklődve hallgatja, kicsit megrendülve is, mert a kedvese olyasmiket is megoszt vele most, amikről eddig mélyen hallgatott.*
– Neki és magadnak *veti halkan közbe.* Annyi mindent meg tudnál, meg tudsz tenni.
*Nem kezd hosszasan beszélni, nem is kérdezget közbe, fél, hogy megtörné a hangulatot és Morf elhallgatna.
A tisztásra érve a kezébe fogja a pengét, miközben világosan érzi, hogy ez különleges pillanat, hogy egy újabb réteggel kerül most közelebb a kedvese lényéhez.*
~Igen, ez is ő. Aki tőrt hord a csizmájában, és arra tanít, hogyan harcoljak, hogyan sebesítsek. Ez is Morf. És most láthatom ezt a részét is.~
*Bólint, úgy fordítja a kezében a fegyvert, ahogy a férfi mutatja. Figyeli a sima mozgását, és próbálja ő is utánozni, sikerül is, ha nem is olyan kecsesen, de elpróbálja, hogyan szúrna meg egy támadót.*
– Értem, akkor nem a nyak. Has, vagy mellkas, a nagyobb felületek.
*Ugyanakkor mikor Morf megáll vele szemben, mintha ő lenne a támadója az izmait megfeszítve próbál ellenállni, fékezni a mozdulatot.*
– Nee! Ez éles fegyvert! Téged nem!
*Shya picit lesápad, de a férfi erősebb nála, nem tudja megállítani, még szerencse, hogy Morf nem rántja magába a kést, melyet most a lány keze is markol. A férfi megállítja a szúrást, aztán a kezét késsel együtt húzza az oldalához, a lány szája széle pedig megremeg.*
– Morf!
*Szaporán pislog, talán a férfi már nem fogja olyan erősen a kezét, így az ujjai szétnyílnak, a tőr a földre hullik.
A lány előredől, neki a férfi testének, hozzásimul, érezhetően reszket.*
– Ez, ez valódi tőr. Nem gyakorló fegyver. Én, én nem akarok rád fegyvert fogni, Morfiusz.
~Azt nem, de tanulni igen. Hogyan mondjam?~
*Mélyeket sóhajt, majd újra megszólal, még mindig a férfihoz simulva, hacsak ő el nem tolja magától.*
– Az éles penge helyett egy vaskosabb bottal? Ha azzal mutatnád, hogy hogyan mozogjak, ha azt használnánk, az nekem könnyebb lenne. Lehet úgy? Megmutatod úgy?
*A mélybarna szempár tekintetét keresi.*
– Tanítasz engem úgy? Kérlek!
//Morfiusz//
*Bólint és elmosolyodik, megkönnyebbülve sóhajt, hogy Morf mégis enged is. Sokkal jobb így, mintha marnák egymást.*
– Tudod, valóban nem tudom, mikor tudom majd odaadni neki. Az élőholt seregek, a harcok, most arrafelé veszélyes az út. De bízom benne, hogy ez az egész elmúlik majd, hogy a harcok véget érnek, és eljutunk a kikötőbe.
*Shyahar Morfiuszra pillant, komolyan és óvatosan megszorítja picit a kezét, mutatva, hogy ő még mindig, most is, úgy gondolja, hogy együtt mennek majd oda, ahogy tervezték.*
– Lehet, butaság, de az, hogy el szeretnék menni a Könyvtárba, és megszerezni a leírásokat, ez amolyan bűverejű tett. Nem tudom jól elmondani. Azért csinálom, hogy mutassam a sorsnak, hogy hiszek benne, hogy van értelme, hogy át tudom majd adni.
*Kicsit félve tekint a férfira, vajon mennyire nézi ezért bolondnak?*
– Nos, megpróbálom még egyszer, hogy is mondjam… *Shyahar kicsit habozik.* Mint a tisztás most. Tegnap is összekaptunk egy picit, de a tisztáson kibékültünk. Emlékszel? Lehet, hogy nem tudatos, nem így átgondolt, de ma is, nos, összekaptunk, de a tisztás talán megint segít rajtunk. Bár nyilván nem a tisztás, inkább a hangulata, vagy az hogy mi hogyan érkezünk oda, de akkor is, a tisztás jó. Bennünk maradt, hogy segíthet, ha odamegyünk…
*Elhalkul a hangja, lényegében fogalma sincs, Morfiusz is hasonlóan látja-e a helyzetet, csak reménykedik. Most nagyon rosszul esne neki, ha a férfi kinevetné.
Aztán megrázza a fejét.*
– Persze, hogy nem. Bár a temetők nem vidám helyek, de legtöbbször békések, és nappal nem félek, igazság szerint régebben éjjel sem féltem volna, főleg, ha te is ott vagy velem.
~Most azért lehet, hogy éjjel félnék. Mióta az élőholt seregekről hallani.~
– Értem. Igazad van, a víz is ilyen dolog. Megnyugtató és jó, van benne valami hipnotikus. Én nem bánom a folyópartot sem. Oda, ahol tegnap voltunk? Vagy ma egy másik szakaszt mutatnál meg?
*Kicsit csendben mennek, aztán a férfi következő mondatára muszáj mosolyognia. *
~Jellemzően vette a lapot, és még a kis rejtett üzenetet is érti.~
– Igen, így is lehet mondani. Nagyon nagy szerencse.
*Morf vigyorog, és ettől valahogy Shya is olvadni kezd belül, maga előtt nem titkolhatja, hogy tetszik neki a férfi vigyora, szereti látni.
A hangját is szereti hallani.
Most pedig Morf beszél, mintha csak valamiféle gát szakadt volna át, vagy éppen jó kérdést kapott volna végre. Ő érdeklődve hallgatja, kicsit megrendülve is, mert a kedvese olyasmiket is megoszt vele most, amikről eddig mélyen hallgatott.*
– Neki és magadnak *veti halkan közbe.* Annyi mindent meg tudnál, meg tudsz tenni.
*Nem kezd hosszasan beszélni, nem is kérdezget közbe, fél, hogy megtörné a hangulatot és Morf elhallgatna.
A tisztásra érve a kezébe fogja a pengét, miközben világosan érzi, hogy ez különleges pillanat, hogy egy újabb réteggel kerül most közelebb a kedvese lényéhez.*
~Igen, ez is ő. Aki tőrt hord a csizmájában, és arra tanít, hogyan harcoljak, hogyan sebesítsek. Ez is Morf. És most láthatom ezt a részét is.~
*Bólint, úgy fordítja a kezében a fegyvert, ahogy a férfi mutatja. Figyeli a sima mozgását, és próbálja ő is utánozni, sikerül is, ha nem is olyan kecsesen, de elpróbálja, hogyan szúrna meg egy támadót.*
– Értem, akkor nem a nyak. Has, vagy mellkas, a nagyobb felületek.
*Ugyanakkor mikor Morf megáll vele szemben, mintha ő lenne a támadója az izmait megfeszítve próbál ellenállni, fékezni a mozdulatot.*
– Nee! Ez éles fegyvert! Téged nem!
*Shya picit lesápad, de a férfi erősebb nála, nem tudja megállítani, még szerencse, hogy Morf nem rántja magába a kést, melyet most a lány keze is markol. A férfi megállítja a szúrást, aztán a kezét késsel együtt húzza az oldalához, a lány szája széle pedig megremeg.*
– Morf!
*Szaporán pislog, talán a férfi már nem fogja olyan erősen a kezét, így az ujjai szétnyílnak, a tőr a földre hullik.
A lány előredől, neki a férfi testének, hozzásimul, érezhetően reszket.*
– Ez, ez valódi tőr. Nem gyakorló fegyver. Én, én nem akarok rád fegyvert fogni, Morfiusz.
~Azt nem, de tanulni igen. Hogyan mondjam?~
*Mélyeket sóhajt, majd újra megszólal, még mindig a férfihoz simulva, hacsak ő el nem tolja magától.*
– Az éles penge helyett egy vaskosabb bottal? Ha azzal mutatnád, hogy hogyan mozogjak, ha azt használnánk, az nekem könnyebb lenne. Lehet úgy? Megmutatod úgy?
*A mélybarna szempár tekintetét keresi.*
– Tanítasz engem úgy? Kérlek!
3771. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-14 11:57:54
Üzenet elküldve: 2016-03-14 11:57:54
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Az igazat megvallva nem érti, miért olyan fontos most Shya sokat emlegetett nénjének recepteket másolni, aki amúgy is a háború közepén van és úgysem veszi hasznát, de úgy néz ki a lány ragaszkodik ehhez. Nincs ellenvetése, ha ez nyugtatja meg, egy kis időzést a könyvtárban még el tud viselni a kedvéért.*
-Persze, tiszta sor. Akkor megyünk és kimásolod neki, ahogy megígérted.
*Hagyja rá még akkor is, ha nem érti teljes egészében. A tisztás felé tartva érzékeli, hogy lenyugodtak mind a ketten és hajlamos meg is feledkezni a reggeli vitáról. Inkább hallgatja megint a lány csivitelését, aki eleinte nem beszél olyan sokat, mint szokott, de szerencsére nem is burkolózik némaságba. Shya beszédével a saját jó kedve is egyenes arányban tér vissza.*
-Nem onnan nincs messze könyvtár, de át kell mennünk a temetőn. Remélem nem félsz velem nappal arra menni.
*Mondja mosolyogva, aztán bevillan emlékezetébe a tegnapi nap, amikor ott jártak és a sikoly, amit a folyónál hallott.*
-Egyébiránt engem is megnyugtat a folyó látványa. mindig is megnyugtatott, h a vizet néztem, a víz, az jó.
*Egy kis ideig szinte elmerengve nézi maga előtt az utat, de eltolja magában hamar a nyomasztó gondolatokat. Az eddigiekhez képest Shya hallgatagabb, de koránt sem szótlan, azt talán el sem lehet képzelni az ő esetében.*
-Akkor tényleg szerencsém van, hogy nem hoztad magaddal azt a botot és az meg, hogy szeretsz egészségesnek látni, egyenesen hálára kötelez.
*A mai nap első vigyora terül szét az arcán. A tőrnézegetés után várta az el is hangzó kérdést. A fegyvert a börtönben kapta. Azt nem tudta meg soha, hogyan is sikerült abba a zárt patkánylyukba becsempésznie észrevétlenül az öregnek a saját fegyverét, de valami módon sikerült neki és aztán átadta neki, mint egy névjegyet.*
-Az öreggel régen találkoztam, és ne lepődj meg, egy idős ember volt.
*vigyorog újra* Sokat tanultam tőle és ezt a kést adta nekem, amikor elbúcsúzott tőlem. Azt mondta neki már szerencsét hozott, most hozzon nekem. Akkoriban éppen csak siheder suhanc voltam. Ha az öreg nincs és nem találkozom vele, akkor még ma is szerencsétlen koldus lennék semmi más, vagy én is ott pusztultam volna az utca mocskában. Ami lettem, ami vagyok, azt neki köszönhetem.
*Teljesen nyíltan beszél, persze keretek között, mert azt nem áll szándékában elmondani, hogy a börtön egyik cellájában, raboskodva és láncokat rázva történt mindez. Múltjának talán egyetlen szent emléke a számára, az öreggel való találkozás és mikor ez kerül szóba, azért megfeledkezik arról, hogy minden mondatát cenzúrázza.*
-Megmutatom, hogyan dobj és miként védd meg magad vele, ha valaki megtámad. Nem mindegy, hogyan szúrsz. Nem mindegy, hogy sebesíteni, vagy ölni akarsz, de majd meglátod.
*Magyarázza a tisztás felé vezető útjukon, aztán amikor végre elérik a céljukat, kinéz egy jónak mutatkozó helyet az egyik fa közelében.*
-Na fogd!
*Odanyújtja kedvenc tőrét a lánynak, aztán maga elővesz egy másikat a csizmája szárába rejtett tokból.*
-Figyelj, ha ölni akarsz és nagyobb nálad az ellenfeled, akkor egyenesen felfelé szúrj és mellkasát vedd célba, vagy a hasát szemből.
*Mutatja is a szúrást, mintha a láthatatlan ellenfél előtte állna.*
-A nyak ideálisabb, de nem biztos, hogy pontosan és a kellő erővel találod el, ha pedig ott nem ejtesz komoly sebet, a támadód azonnal előnybe kerül.
*Magyarázza, már szinte lelkesen, aztán közelebb megy a lányhoz és a tőrt tartó csuklóját fogja meg, hogy felemelje és benne lévő tőrt maga felé irányítsa. A szemébe néz mielőtt határozottan rámarkol a csuklójára.*
-Ide próbálj szúrni, a könyököd és a csuklód tartsd feszesen és vállból indítsd!
*Maga felé húzza hirtelen a lány csuklóját, a két borda közé irányítva a tőrt, de megállítja közvetlenül a szúrás előtt.*
-Ha nem akarsz ölni csak sebesíteni, akkor oldalt szúrj, vagy végtagba. A comb nagy felület esélyesebb a találta, de szúrhatsz ide is.
*Shya csuklóját fogva irányítja a tőrt az oldalához és végig húzza rajta, aztán biccent a lány felé a kérdéssel a szemében, hogy megjegyezte e, amit mondott.*
//Shyahar//
*Az igazat megvallva nem érti, miért olyan fontos most Shya sokat emlegetett nénjének recepteket másolni, aki amúgy is a háború közepén van és úgysem veszi hasznát, de úgy néz ki a lány ragaszkodik ehhez. Nincs ellenvetése, ha ez nyugtatja meg, egy kis időzést a könyvtárban még el tud viselni a kedvéért.*
-Persze, tiszta sor. Akkor megyünk és kimásolod neki, ahogy megígérted.
*Hagyja rá még akkor is, ha nem érti teljes egészében. A tisztás felé tartva érzékeli, hogy lenyugodtak mind a ketten és hajlamos meg is feledkezni a reggeli vitáról. Inkább hallgatja megint a lány csivitelését, aki eleinte nem beszél olyan sokat, mint szokott, de szerencsére nem is burkolózik némaságba. Shya beszédével a saját jó kedve is egyenes arányban tér vissza.*
-Nem onnan nincs messze könyvtár, de át kell mennünk a temetőn. Remélem nem félsz velem nappal arra menni.
*Mondja mosolyogva, aztán bevillan emlékezetébe a tegnapi nap, amikor ott jártak és a sikoly, amit a folyónál hallott.*
-Egyébiránt engem is megnyugtat a folyó látványa. mindig is megnyugtatott, h a vizet néztem, a víz, az jó.
*Egy kis ideig szinte elmerengve nézi maga előtt az utat, de eltolja magában hamar a nyomasztó gondolatokat. Az eddigiekhez képest Shya hallgatagabb, de koránt sem szótlan, azt talán el sem lehet képzelni az ő esetében.*
-Akkor tényleg szerencsém van, hogy nem hoztad magaddal azt a botot és az meg, hogy szeretsz egészségesnek látni, egyenesen hálára kötelez.
*A mai nap első vigyora terül szét az arcán. A tőrnézegetés után várta az el is hangzó kérdést. A fegyvert a börtönben kapta. Azt nem tudta meg soha, hogyan is sikerült abba a zárt patkánylyukba becsempésznie észrevétlenül az öregnek a saját fegyverét, de valami módon sikerült neki és aztán átadta neki, mint egy névjegyet.*
-Az öreggel régen találkoztam, és ne lepődj meg, egy idős ember volt.
*vigyorog újra* Sokat tanultam tőle és ezt a kést adta nekem, amikor elbúcsúzott tőlem. Azt mondta neki már szerencsét hozott, most hozzon nekem. Akkoriban éppen csak siheder suhanc voltam. Ha az öreg nincs és nem találkozom vele, akkor még ma is szerencsétlen koldus lennék semmi más, vagy én is ott pusztultam volna az utca mocskában. Ami lettem, ami vagyok, azt neki köszönhetem.
*Teljesen nyíltan beszél, persze keretek között, mert azt nem áll szándékában elmondani, hogy a börtön egyik cellájában, raboskodva és láncokat rázva történt mindez. Múltjának talán egyetlen szent emléke a számára, az öreggel való találkozás és mikor ez kerül szóba, azért megfeledkezik arról, hogy minden mondatát cenzúrázza.*
-Megmutatom, hogyan dobj és miként védd meg magad vele, ha valaki megtámad. Nem mindegy, hogyan szúrsz. Nem mindegy, hogy sebesíteni, vagy ölni akarsz, de majd meglátod.
*Magyarázza a tisztás felé vezető útjukon, aztán amikor végre elérik a céljukat, kinéz egy jónak mutatkozó helyet az egyik fa közelében.*
-Na fogd!
*Odanyújtja kedvenc tőrét a lánynak, aztán maga elővesz egy másikat a csizmája szárába rejtett tokból.*
-Figyelj, ha ölni akarsz és nagyobb nálad az ellenfeled, akkor egyenesen felfelé szúrj és mellkasát vedd célba, vagy a hasát szemből.
*Mutatja is a szúrást, mintha a láthatatlan ellenfél előtte állna.*
-A nyak ideálisabb, de nem biztos, hogy pontosan és a kellő erővel találod el, ha pedig ott nem ejtesz komoly sebet, a támadód azonnal előnybe kerül.
*Magyarázza, már szinte lelkesen, aztán közelebb megy a lányhoz és a tőrt tartó csuklóját fogja meg, hogy felemelje és benne lévő tőrt maga felé irányítsa. A szemébe néz mielőtt határozottan rámarkol a csuklójára.*
-Ide próbálj szúrni, a könyököd és a csuklód tartsd feszesen és vállból indítsd!
*Maga felé húzza hirtelen a lány csuklóját, a két borda közé irányítva a tőrt, de megállítja közvetlenül a szúrás előtt.*
-Ha nem akarsz ölni csak sebesíteni, akkor oldalt szúrj, vagy végtagba. A comb nagy felület esélyesebb a találta, de szúrhatsz ide is.
*Shya csuklóját fogva irányítja a tőrt az oldalához és végig húzza rajta, aztán biccent a lány felé a kérdéssel a szemében, hogy megjegyezte e, amit mondott.*
3770. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-13 03:33:11
Üzenet elküldve: 2016-03-13 03:33:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Egész jó kedvvel érkezik a tisztásra, már ahhoz képest amilyen napjai mostanában voltak. Lehet hogy el kellett volna kísérnie Meruwielt a városba? Talán vele más oldaláról is megismerhette volna az embereket? Esetleg találhatott volna valami jót is Artheniorban? Megrázza a fejét, ez túl valószínűtlen. Lehet hogy az elf más, de attól még az itteniek nem lesznek mások, és bizony látta már hogy milyenek. Az egyik fa legalacsonyabb ágára röppen fel és onnan bámulja a kovácstól felszálló füstoszlopot. Az vezette először ide, és azóta is szinte folyamatosan feketíti az eget. Nem jó ez így, nagyon nem. El szeretne menni Meruwiellel az ő otthonába. Biztos nem olyan mint amilyennek elképzelni, de ennél csak jobb lehet. Pár percet ücsörög még a lombok takarásában, azon töpreng hogy mitévő legyen, de még mindig nincsen semmi ötlete hogyan tudná elűzni ezeket a hatalmas lényeket innen. Ha nem lennének, Erdő pár év alatt újra elhódítaná a területet. De mit tehetne ő egyedül ennyi óriással szemben? Nehéz sóhajjal kel fel végül, és megindul beljebb a rengetegbe, hamar el is tűnik szem elől.*
3769. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-12 21:35:10
Üzenet elküldve: 2016-03-12 21:35:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Morfiusz óvatosa mosolya némi reményt csepegtet a lelkébe, hogy el tudják rendezni a dolgokat, valahogy meg tudják majd beszélni az egészet.
Hiszen együtt vannak, az ujjaik egymásba fonódnak, ahogy elindulnak, és gyanítja, hogy az engedékenysége az úti céllal kapcsolatban szintén segít. Morfiusz általában szereti, ha a dolgok úgy vannak, ahogy azt ő tervezi, és ez most egy picike engedékenység ilyen téren.*
– Igen, nem gondoltam, hogy órákat töltsek ott *felel kedvesen.* De megígértem a nénémnek, és igen, remélem, hogy tényleg jól vannak, és… Szóval, érted.
~Hogy életben találom, és elmondhatom neki, hogy utánanéztem annak a receptnek, amiről beszéltünk még a nyáron.~
*Kézen fogva mennek át a Holdudvaron, a tisztás felé, ahol már jártak előző nap.*
~Akkor sikerült kibékülünk, most is szeretném.~
– Rendben, a folyópart mindig szép, és valahogy megnyugtat, a könyvtárhoz pedig nincs is messze, ha jól számolom, ugye?
*Bár kérdez, de nem fecserészik annyit, mint szokott, inkább magában töpreng, kettőjükön, az éjszakájukon, mikor lányból tényleg nő lett, és a rákövetkező történéseken, azon, mit is tehetne, vagy mit tehetne a férfi, azon, hogy ha tényleg az, aminek hiszi, akkor hogyan működhet a kapcsolatuk.*
– Valóban nem. Nem lett volna tisztességes.
*A szűk ösvényen közelebb lép Morfhoz, így időnként a karjuk és a válluk is összeér, ahogy a tisztásra tartanak.*
– Hogy mennyire? Mondjuk azt, hogy olyan jó átlagosan. Ami azt jelenti, hogy egy jó botvívó ellen talán egy ideig tudom magam tartani, de hosszútávon legyőz, viszont ha olyannal kerülök szembe, aki nem ért hozzá, akkor jó eséllyel győzök, még fegyveres ellen is, mondjuk egy kard ellen, vagy ha késelni akarna valaki, és esélyesen tudok elég súlyos sérüléseket is kiosztani, ugyanakkor pallos ellen a bot már kevés, vagy távolsági fegyverek ellen is. De nagyon nem lett volna fair ellened kipróbálni, főleg akkor, ha puszta kézzel állsz ki és védőfelszerelés nélkül. Egy keményebb ütés eltörhetné a könyöködet, vagy a térdedet. Nem akartam kockáztatni. Szeretem, hogy egyben vagy és egészséges.
*A téma semleges, és van mit mondania, így hát jár a szája.*
~Jobb, mint a súlyos csend, ami ránk telepedne különben és szinte fojtogatna.~
*Komolyan fordul oda, és szemügyre veszi a dobótőrt, a pengébe vésett feliratot is.*
– Miért nevetnék? *kérdezi és Morf mélybarna szemeibe néz.* Valóban régi darabnak tűnik. Ki volt az Öreg?
*Kíváncsi, természetesen, és a kérdés magát adja.
Az ajánlatra bólint.*
– Szívesen kipróbálnám, ha megmutatod, hogy hogyan kell.
*Morf mellett sétál ki a tisztásra, amely most kihaltnak tűnik, pedig a nap szépen süt, és sokkal jobb az idő, mint az előző napon, szinte már-már tavaszias meleg van.*
A hozzászólás írója (Shyahar Ezymo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.12 21:37:42
//Morfiusz//
*Morfiusz óvatosa mosolya némi reményt csepegtet a lelkébe, hogy el tudják rendezni a dolgokat, valahogy meg tudják majd beszélni az egészet.
Hiszen együtt vannak, az ujjaik egymásba fonódnak, ahogy elindulnak, és gyanítja, hogy az engedékenysége az úti céllal kapcsolatban szintén segít. Morfiusz általában szereti, ha a dolgok úgy vannak, ahogy azt ő tervezi, és ez most egy picike engedékenység ilyen téren.*
– Igen, nem gondoltam, hogy órákat töltsek ott *felel kedvesen.* De megígértem a nénémnek, és igen, remélem, hogy tényleg jól vannak, és… Szóval, érted.
~Hogy életben találom, és elmondhatom neki, hogy utánanéztem annak a receptnek, amiről beszéltünk még a nyáron.~
*Kézen fogva mennek át a Holdudvaron, a tisztás felé, ahol már jártak előző nap.*
~Akkor sikerült kibékülünk, most is szeretném.~
– Rendben, a folyópart mindig szép, és valahogy megnyugtat, a könyvtárhoz pedig nincs is messze, ha jól számolom, ugye?
*Bár kérdez, de nem fecserészik annyit, mint szokott, inkább magában töpreng, kettőjükön, az éjszakájukon, mikor lányból tényleg nő lett, és a rákövetkező történéseken, azon, mit is tehetne, vagy mit tehetne a férfi, azon, hogy ha tényleg az, aminek hiszi, akkor hogyan működhet a kapcsolatuk.*
– Valóban nem. Nem lett volna tisztességes.
*A szűk ösvényen közelebb lép Morfhoz, így időnként a karjuk és a válluk is összeér, ahogy a tisztásra tartanak.*
– Hogy mennyire? Mondjuk azt, hogy olyan jó átlagosan. Ami azt jelenti, hogy egy jó botvívó ellen talán egy ideig tudom magam tartani, de hosszútávon legyőz, viszont ha olyannal kerülök szembe, aki nem ért hozzá, akkor jó eséllyel győzök, még fegyveres ellen is, mondjuk egy kard ellen, vagy ha késelni akarna valaki, és esélyesen tudok elég súlyos sérüléseket is kiosztani, ugyanakkor pallos ellen a bot már kevés, vagy távolsági fegyverek ellen is. De nagyon nem lett volna fair ellened kipróbálni, főleg akkor, ha puszta kézzel állsz ki és védőfelszerelés nélkül. Egy keményebb ütés eltörhetné a könyöködet, vagy a térdedet. Nem akartam kockáztatni. Szeretem, hogy egyben vagy és egészséges.
*A téma semleges, és van mit mondania, így hát jár a szája.*
~Jobb, mint a súlyos csend, ami ránk telepedne különben és szinte fojtogatna.~
*Komolyan fordul oda, és szemügyre veszi a dobótőrt, a pengébe vésett feliratot is.*
– Miért nevetnék? *kérdezi és Morf mélybarna szemeibe néz.* Valóban régi darabnak tűnik. Ki volt az Öreg?
*Kíváncsi, természetesen, és a kérdés magát adja.
Az ajánlatra bólint.*
– Szívesen kipróbálnám, ha megmutatod, hogy hogyan kell.
*Morf mellett sétál ki a tisztásra, amely most kihaltnak tűnik, pedig a nap szépen süt, és sokkal jobb az idő, mint az előző napon, szinte már-már tavaszias meleg van.*
A hozzászólás írója (Shyahar Ezymo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.12 21:37:42
3768. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-12 15:39:25
Üzenet elküldve: 2016-03-12 15:39:25
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Ellentétek Rendje közös gyakorlás //
* Segítségére nem, de a pálinkájára annál inkább szükség van. A szerzetes a sebét is lefertőtleníti, na meg magát is belülről. Bizony jó kis anyag az orkpálinka, ha tompulni kell. Kuhn elől sem kapkodja vissza, barátilag osztozik vele. Eralil is visszatér, a szerzetes is, és a kis láng hajú is elmeséli, hogy mi történt. Ő meg erre nagyot csap öklével a saját tenyerébe, kicsit haragosan. *
- Sötételf eh? Pfej.
* Nem bírja őket, és az orkokat sem. *
- Megyek én is segítek, ha el kell kaparni vagy mást kell vele intézni.
* Fegyver az őnála is van, ha kell, igazítanak kicsit a mélységin, hogy ne nagyon legyen többé kedve szórakozni. Kicsit lánghajú felé is odakínálja a kulacsát, hátha inna egy kortyot. *
- Kicsit igyál csak, mert ez bika erős.
* Aztán óvatosan meglapogatja a törpe leányzó hátát is. *
- Ügyes lenni apró lány.
* Aztán ő is felzárkózik Kuhn háta mögé és halkan megindul velük. *
* Segítségére nem, de a pálinkájára annál inkább szükség van. A szerzetes a sebét is lefertőtleníti, na meg magát is belülről. Bizony jó kis anyag az orkpálinka, ha tompulni kell. Kuhn elől sem kapkodja vissza, barátilag osztozik vele. Eralil is visszatér, a szerzetes is, és a kis láng hajú is elmeséli, hogy mi történt. Ő meg erre nagyot csap öklével a saját tenyerébe, kicsit haragosan. *
- Sötételf eh? Pfej.
* Nem bírja őket, és az orkokat sem. *
- Megyek én is segítek, ha el kell kaparni vagy mást kell vele intézni.
* Fegyver az őnála is van, ha kell, igazítanak kicsit a mélységin, hogy ne nagyon legyen többé kedve szórakozni. Kicsit lánghajú felé is odakínálja a kulacsát, hátha inna egy kortyot. *
- Kicsit igyál csak, mert ez bika erős.
* Aztán óvatosan meglapogatja a törpe leányzó hátát is. *
- Ügyes lenni apró lány.
* Aztán ő is felzárkózik Kuhn háta mögé és halkan megindul velük. *
3767. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-11 22:29:51
Üzenet elküldve: 2016-03-11 22:29:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zeruphine//
*Zeruphine pedig megerősíti az előbbieket.
Ennek ellenére még ezután is kell néhány pillanat, hogy Syweran felfogja, valóban csak ennyiről van szó. Az "egyelőre" szócskán már nem is gondolkodik.
Bár fiatal elf mértékkel a lány, ezt ha külleméből nem is, de beszédéből és mozgásából egy másik elf meg tudja állapítani egy idő után. De ahhoz elég érett már, hogy megtapasztalja a szerelmet. Sylweran úriember lévén nem akart első találkozásra neki kezdeni bármilyen udvarlásnak, de valahol remélte, hogy hasonló lesz a dolog vége. Most viszont már, ezzel, hogy le lettek törve a szarvai, nem tulajdonít nagy jelentőséget annak a bizonyos szócskának sem, amely másokban talán még valami plusz reményt kelthetne. Ha nem, hát nem.*
- Rendben. *biccent a lánynak, miközben továbbindulnak.*
- Ha ez a kívánságod, legyen ez. Ha tudsz nekem segíteni, hozok neked wyward tojást, amennyit csak elbírok. *kontráz rá az egy tucatra egy kissé.*- Csak mondd, hogy juttassam majd el hozzád, és a legfinomabb tojásreggelit tálalják aznap számodra.
*Kissé elmosolyodik a meglepetésen végre átesve. Nincs se megsértve, és nem is szomorú. Csupán örült volna, ha tovább folytatják a cserfes kis hangnemet.*
//Zeruphine//
*Zeruphine pedig megerősíti az előbbieket.
Ennek ellenére még ezután is kell néhány pillanat, hogy Syweran felfogja, valóban csak ennyiről van szó. Az "egyelőre" szócskán már nem is gondolkodik.
Bár fiatal elf mértékkel a lány, ezt ha külleméből nem is, de beszédéből és mozgásából egy másik elf meg tudja állapítani egy idő után. De ahhoz elég érett már, hogy megtapasztalja a szerelmet. Sylweran úriember lévén nem akart első találkozásra neki kezdeni bármilyen udvarlásnak, de valahol remélte, hogy hasonló lesz a dolog vége. Most viszont már, ezzel, hogy le lettek törve a szarvai, nem tulajdonít nagy jelentőséget annak a bizonyos szócskának sem, amely másokban talán még valami plusz reményt kelthetne. Ha nem, hát nem.*
- Rendben. *biccent a lánynak, miközben továbbindulnak.*
- Ha ez a kívánságod, legyen ez. Ha tudsz nekem segíteni, hozok neked wyward tojást, amennyit csak elbírok. *kontráz rá az egy tucatra egy kissé.*- Csak mondd, hogy juttassam majd el hozzád, és a legfinomabb tojásreggelit tálalják aznap számodra.
*Kissé elmosolyodik a meglepetésen végre átesve. Nincs se megsértve, és nem is szomorú. Csupán örült volna, ha tovább folytatják a cserfes kis hangnemet.*
3766. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-11 22:03:51
Üzenet elküldve: 2016-03-11 22:03:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Sylweran//
*Sylweran veszélyes közelsége ugyan nem nyugtatja meg, szíve hevesen zakatol, ugyanakkor ettől függetlenül nemes egyszerűséggel és eleganciával fordítja a férfi ellen saját fegyverét. Bizony elszalasztotta a lehetőséget a másik, Zeruphinenek sikerült elbizonytalanítania akaratán kívül is.*
~Vérszagra gyűl az éji vad.~
*Mosolyogja meg magában a helyzetet, egyébként pedig eljátsza hogy késségesen elhisz mindent a szörnyvadásznak, így többek között azt is, hogy bárkitől lophatna egy csókot. Ezzel ki is lőtték alehetséges fizettségek listájáról.*
-Wyward tojások. Egy tucat.
*Nem tréfa, nem ámítás. Teljesen komolyan gondolja a dolgot. Mi lehetne ennél kézenfekvőbb figyelemmel a körülményekre? Barbár trófeákra, babonás karom amulettre nem vágyik, ellenben a különleges zamatú tojásokra igazán fáj a foga.*
-Egyelőre.
*Hunyorog vissza Sylweranra jókedvűen és ha lehetősége van rá, akkor indul is tovább.*
//Sylweran//
*Sylweran veszélyes közelsége ugyan nem nyugtatja meg, szíve hevesen zakatol, ugyanakkor ettől függetlenül nemes egyszerűséggel és eleganciával fordítja a férfi ellen saját fegyverét. Bizony elszalasztotta a lehetőséget a másik, Zeruphinenek sikerült elbizonytalanítania akaratán kívül is.*
~Vérszagra gyűl az éji vad.~
*Mosolyogja meg magában a helyzetet, egyébként pedig eljátsza hogy késségesen elhisz mindent a szörnyvadásznak, így többek között azt is, hogy bárkitől lophatna egy csókot. Ezzel ki is lőtték alehetséges fizettségek listájáról.*
-Wyward tojások. Egy tucat.
*Nem tréfa, nem ámítás. Teljesen komolyan gondolja a dolgot. Mi lehetne ennél kézenfekvőbb figyelemmel a körülményekre? Barbár trófeákra, babonás karom amulettre nem vágyik, ellenben a különleges zamatú tojásokra igazán fáj a foga.*
-Egyelőre.
*Hunyorog vissza Sylweranra jókedvűen és ha lehetősége van rá, akkor indul is tovább.*
3765. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-11 21:52:16
Üzenet elküldve: 2016-03-11 21:52:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zeruphine//
*Sylweran megáll egy pillanatra a lánnyal, miközben beszél hozzá. S amikor Zeruphine szólásra nyitja ajkait, lejjebb hajol hozzá, hogy jobban hallja. Na meg onnan sokkal egyszerűbb bármi másra is adnia a fejét, ha úgy alakulna a dolog. Egészen közelről - ám még nem tolakodó közelségben - szemlélheti meg a lány arcát így. Látja a lány szép szempilláit, melyek világos szemeit oly szépen keretezik... és a telt, íves ajkakat... a lány pedig beszél.
Sylweran meglepetten hallja a kérést. Sok mindenre számított, de erre nem. Ki is egyenesedik, holott szívesebben hajolt volna ennél is közelebb.*
- Wyward tojások? *kérdez is vissza, mintha ezáltal szeretné magának is megerősíteni a dolgot. Vagy mintha valahol tréfának hinné, és szeretne megbizonyosodni róla, hogy komolyan gondolja e a lány.*
- Csupán ennyit kérsz tőlem cserébe?
*Azúr szemeivel a lány arcát fürkészi, mintha keresne valamit. Talán csak valamiféle jelet valamire.*
//Zeruphine//
*Sylweran megáll egy pillanatra a lánnyal, miközben beszél hozzá. S amikor Zeruphine szólásra nyitja ajkait, lejjebb hajol hozzá, hogy jobban hallja. Na meg onnan sokkal egyszerűbb bármi másra is adnia a fejét, ha úgy alakulna a dolog. Egészen közelről - ám még nem tolakodó közelségben - szemlélheti meg a lány arcát így. Látja a lány szép szempilláit, melyek világos szemeit oly szépen keretezik... és a telt, íves ajkakat... a lány pedig beszél.
Sylweran meglepetten hallja a kérést. Sok mindenre számított, de erre nem. Ki is egyenesedik, holott szívesebben hajolt volna ennél is közelebb.*
- Wyward tojások? *kérdez is vissza, mintha ezáltal szeretné magának is megerősíteni a dolgot. Vagy mintha valahol tréfának hinné, és szeretne megbizonyosodni róla, hogy komolyan gondolja e a lány.*
- Csupán ennyit kérsz tőlem cserébe?
*Azúr szemeivel a lány arcát fürkészi, mintha keresne valamit. Talán csak valamiféle jelet valamire.*
3764. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-11 21:06:46
Üzenet elküldve: 2016-03-11 21:06:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Sylweran//
*Számára van valami vonzó a férfi tapasztalatában és előzékeny előrelátásában, de talán csak azért imponálnak neki ezek a tulajdonságok, vagy inkább képességek, mert ő híján van nekik.
A megszólításon egy kicsit meglepődik, ám nem kezd szabadkozni miatta. Tiszteletreméltó édesanyja ugyanis nincs hallótávolságban, legalábbis nagyon reméli. Bár, az asszonynak hihetetlenül jó a hallása, néha a legapróbb pisszenésbe is belefájdul a feje. Remélhetőleg nem örökletes ez a fajta úri betegség.*
-Így igaz. Ezekben bővelkedem, ezért egy tucat wyward tojást kérnék tőled cserébe. Állítólag rendkívül zamatos, igazi ínyencségnek számít és már rég óta meg szerettem volna kóstolni őket.
//Sylweran//
*Számára van valami vonzó a férfi tapasztalatában és előzékeny előrelátásában, de talán csak azért imponálnak neki ezek a tulajdonságok, vagy inkább képességek, mert ő híján van nekik.
A megszólításon egy kicsit meglepődik, ám nem kezd szabadkozni miatta. Tiszteletreméltó édesanyja ugyanis nincs hallótávolságban, legalábbis nagyon reméli. Bár, az asszonynak hihetetlenül jó a hallása, néha a legapróbb pisszenésbe is belefájdul a feje. Remélhetőleg nem örökletes ez a fajta úri betegség.*
-Így igaz. Ezekben bővelkedem, ezért egy tucat wyward tojást kérnék tőled cserébe. Állítólag rendkívül zamatos, igazi ínyencségnek számít és már rég óta meg szerettem volna kóstolni őket.
3763. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-11 17:54:59
Üzenet elküldve: 2016-03-11 17:54:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Az óvatos mosolyt a megbékélés jelének tekinti és küld a lány felé viszonzásként egyet mielőtt nekiindulnak. Azzal, hogy Shya kijelenti, oda mennek majd, ahova ő akar, nagyjából elpárolog a rosszkedve nagyobb része. Megáll a fogadó ajtajánál és a lány felé fordul, amint jobban átgondolta a programot.*
-Csak két dolgot nézel meg a könyvtárban? Akkor menjünk a tisztásra előbb.
*Megfordul és a Holdudvar irányába megy ki végül is a fogadóból, a kezében fogva Shya kezét. Egy helyre mindig el akar menni, ha a városban jár az pedig a folyópart.*
-A könyvtár után akkor, lemehetünk a folyóhoz.
*Veti fel az erdő felé sétálva. Szokatlan a csend ami a sétájukat kíséri. Nem ezt szokta meg és ugyan a mosoly biztató volt mikor indultak, most szinte ordít a csend.*
-Nem hoztad a botodat.
*Töri meg végre a szótlanságot, amikor az ösvényre érnek.*
~Mondjuk lehet, ez az én szerencsém.~
-Mennyire tudsz vele bánni?
*Úgy gondolja a fegyverek semleges téma, kezdetnek jó. Jó lenne, ha a lány megint olyan csacsogó és lelkesedő lenne, mint eddig. Sokkal szórakoztatóbb és nem illik a napsütéshez a komor hangulat.*
-Az én kedvenc fegyvereim ezek.
*Kihúzza az övéből az egyik dobótőrt és a lány orra alá dugja. Fekete bőrszalaggal tekert markolata van és a pengéjébe vésve hosszában az áll, "AZ ÖREGÉ". Régi, megbízható darabnak látszik. A nyele végét már megkoptatta az idő.*
-Ez a legjobb tőröm, még régen kaptam. Ha akarsz akkor nevethetsz, de szerintem szerencsét hoz nekem.
*Elmosolyodik, mert el tudja képzelni, hogy hat a babonája. Mióta az öregtől megkapta a tőrt, az sokszor kihúzta már a pácból és bizonyította a szerencsehozó képességét. Mostanra a kabalája lett.*
-Ha odaértünk a tisztásra, akkor dobhatsz vele, ha akarsz.
*Nagy szó, hogy a kabala tőrét felajánlja. Tudat alatt talán próbálja békíteni, mert ma egy jó napot akar vele tölteni. A holnap meg szokás szerint nem érdekli. Miután odaérnek a tisztásra, körülnéz a terepen. Nem lát mozgást semelyik irányból. Megindul a fákkal körülvett kör közepe felé.*
//Shyahar//
*Az óvatos mosolyt a megbékélés jelének tekinti és küld a lány felé viszonzásként egyet mielőtt nekiindulnak. Azzal, hogy Shya kijelenti, oda mennek majd, ahova ő akar, nagyjából elpárolog a rosszkedve nagyobb része. Megáll a fogadó ajtajánál és a lány felé fordul, amint jobban átgondolta a programot.*
-Csak két dolgot nézel meg a könyvtárban? Akkor menjünk a tisztásra előbb.
*Megfordul és a Holdudvar irányába megy ki végül is a fogadóból, a kezében fogva Shya kezét. Egy helyre mindig el akar menni, ha a városban jár az pedig a folyópart.*
-A könyvtár után akkor, lemehetünk a folyóhoz.
*Veti fel az erdő felé sétálva. Szokatlan a csend ami a sétájukat kíséri. Nem ezt szokta meg és ugyan a mosoly biztató volt mikor indultak, most szinte ordít a csend.*
-Nem hoztad a botodat.
*Töri meg végre a szótlanságot, amikor az ösvényre érnek.*
~Mondjuk lehet, ez az én szerencsém.~
-Mennyire tudsz vele bánni?
*Úgy gondolja a fegyverek semleges téma, kezdetnek jó. Jó lenne, ha a lány megint olyan csacsogó és lelkesedő lenne, mint eddig. Sokkal szórakoztatóbb és nem illik a napsütéshez a komor hangulat.*
-Az én kedvenc fegyvereim ezek.
*Kihúzza az övéből az egyik dobótőrt és a lány orra alá dugja. Fekete bőrszalaggal tekert markolata van és a pengéjébe vésve hosszában az áll, "AZ ÖREGÉ". Régi, megbízható darabnak látszik. A nyele végét már megkoptatta az idő.*
-Ez a legjobb tőröm, még régen kaptam. Ha akarsz akkor nevethetsz, de szerintem szerencsét hoz nekem.
*Elmosolyodik, mert el tudja képzelni, hogy hat a babonája. Mióta az öregtől megkapta a tőrt, az sokszor kihúzta már a pácból és bizonyította a szerencsehozó képességét. Mostanra a kabalája lett.*
-Ha odaértünk a tisztásra, akkor dobhatsz vele, ha akarsz.
*Nagy szó, hogy a kabala tőrét felajánlja. Tudat alatt talán próbálja békíteni, mert ma egy jó napot akar vele tölteni. A holnap meg szokás szerint nem érdekli. Miután odaérnek a tisztásra, körülnéz a terepen. Nem lát mozgást semelyik irányból. Megindul a fákkal körülvett kör közepe felé.*
3762. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-11 16:32:29
Üzenet elküldve: 2016-03-11 16:32:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Ellentétek Rendje közös hajsza //
*Kuhn némán követi Jaecket. Jómaga kicsit hátrébb marad, védve a csapat hátát. Nem valószínű hogy az alak rajtuk ütne, de az ember sosem lehet elég óvatos.
Az óriás a biztonság kedvéért előhúzza fokosát és jobbjának erős öklébe zárja azt. Az új fegyvert még nem sikerült kipróbálnia, azonban bízik a helyi kovácsmesterek munkájában. Néha vet egy pillantást a csapat tagjaira, azonban ideje túlnyomó részében csupán igyekszik minél csendesebben haladni a fák között.*
*Kuhn némán követi Jaecket. Jómaga kicsit hátrébb marad, védve a csapat hátát. Nem valószínű hogy az alak rajtuk ütne, de az ember sosem lehet elég óvatos.
Az óriás a biztonság kedvéért előhúzza fokosát és jobbjának erős öklébe zárja azt. Az új fegyvert még nem sikerült kipróbálnia, azonban bízik a helyi kovácsmesterek munkájában. Néha vet egy pillantást a csapat tagjaira, azonban ideje túlnyomó részében csupán igyekszik minél csendesebben haladni a fák között.*
3761. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-10 20:04:48
Üzenet elküldve: 2016-03-10 20:04:48
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Hát megcsinálta. Kitalált egy alig pár száz lépés hosszan terjedő erdősávból. Ez is valami, noha nem sok, de örül amiért nem kell viselnie azt a szégyent ami a kusza ösvények közötti eltévelyedéssel jár, és nem kell nyögnie azt a szenvedést ami, a szellemek ne adják, egy újabb átkozott boszorkányféreg és magamutogató hölgyeményei közelségében szenvedne el a szerencsétlen ork. Abból már elege volt egy életre. Mondjuk kíváncsi mit szólt volna az öreg banya, ha Hagrarral, Worghal, Zirrahval és a félszárnyúval állt volna eléje. Talán még azt a kígyónőstényt is felapríthatták volna. Igen az szép csata lehetett volna, még szebb és dicsőségesebb mint a hold karavánpihenői ütközet.
Efféle gondolatok keringnek koponyájában miközben újra végigjárja a fák sorát, ám csak részben. Sajnos emlékei tévesek voltak a kovácsműhely nem innen, hanem valahonnan az erdőből elérhető. Úgy látszik mégse akkora mestere a tájékozódásnak, ha csak úgy eljött mellette.*
~Dargal, Ante hol lehettek?~ *Nem akarja, hogy gondolatai visszavezessék a valóságba. Még egy kicsit emlékezni akar, emlékezni apjára és testvérére. Nem volt a legjobb apa és nem volt a legjobb testvér, de az övéi voltak. Ragurk sokkal erősebb és keményebb fickó volt, mindkettejüknél, de az ő viszontlátásában már nem is reménykedik. Eltűnt valahol Arthenior egyik munkatáborának mélyén. Még sírja sincs amire Gravak az elejtett ellen koponyáit tűzhetné. És még a bizonyosság sincs meg felőle, ami talán minden csapás közül a legkínzóbb.*
-Gyerünk, nem erre van a célunk. *Morogja, részben magának, részben ebeinek, akiket egy nagy füttyentéssel maga mellé is rendel, aztán elindul vissza az erdőben, hogy ráakadhasson a kovácsműhelyre.*
Efféle gondolatok keringnek koponyájában miközben újra végigjárja a fák sorát, ám csak részben. Sajnos emlékei tévesek voltak a kovácsműhely nem innen, hanem valahonnan az erdőből elérhető. Úgy látszik mégse akkora mestere a tájékozódásnak, ha csak úgy eljött mellette.*
~Dargal, Ante hol lehettek?~ *Nem akarja, hogy gondolatai visszavezessék a valóságba. Még egy kicsit emlékezni akar, emlékezni apjára és testvérére. Nem volt a legjobb apa és nem volt a legjobb testvér, de az övéi voltak. Ragurk sokkal erősebb és keményebb fickó volt, mindkettejüknél, de az ő viszontlátásában már nem is reménykedik. Eltűnt valahol Arthenior egyik munkatáborának mélyén. Még sírja sincs amire Gravak az elejtett ellen koponyáit tűzhetné. És még a bizonyosság sincs meg felőle, ami talán minden csapás közül a legkínzóbb.*
-Gyerünk, nem erre van a célunk. *Morogja, részben magának, részben ebeinek, akiket egy nagy füttyentéssel maga mellé is rendel, aztán elindul vissza az erdőben, hogy ráakadhasson a kovácsműhelyre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9897-9916