Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 191 (3801. - 3820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3820. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-26 16:07:13
Üzenet elküldve: 2016-03-26 16:07:13
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Elora Synastle//
*Őszintén szólva van abban a naivitásban valami ezt be kell látni, viszont aki naiv az sokszor a világ bajait sem látja, nem érzékeli úgy ahogyan kellene, így sokkalta vidámabban foghatja fel a dolgokat.*
-Jó is meg nem is. Mikor így, mikor úgy. Én is naiv vagyok sokszor, bár én más téren.
~Tényleg nagyon picike ez a lány.~
*Elora szépen vezetgeti a lovat, Kai néha rápillant a hátasra, mint aki attól tart, hogy bármikor kitépheti magát a lány kezéből, és akkor aztán loholhatnak utána.*
~Vajon ha elkezdene ellenkezni a ló egy ilyen törékeny teremtés hogyan tudná féken tartani? Még engem is bőven elráncigálna... remélem azért minden rendben lesz.~
-Én mindig cipekedek, a málhazsákom nagyobb mint én. *mosolyog.* -Na meg nehéz is, egy csomó minden van benne. Nem merem sehol sem hagyni, de majd ha veszek egy kis boltot akkor eltárolok ott mindent, és csináltatok valami tolvajbiztos zárat, meg kulcsot magamnak... persze kell pótkulcs is. De olyan távol áll tőlem a lovaglás, hogy az csak na. Meg én elég sok tanulmányi túrán veszek részt, figyelgetek, növényeket szedek... lóról meg nem látom, mindig vezetnem kellene tehát magam mellett. Egész gyerekkoromban gyalog mentem mindenfelé, és amíg jó a lábam így fogom tenni. Hát a málhától sokszor fáj a hátam meg a lábam is, és ha ez erősíti... talán arra jó lenne, de azért meg nem tartok. Na mindegy jó van ez így nekem.
*Nem is szeretne firtatni semmit, épp elég kellemetlen a téma, így gyorsan bólogat.*
-Persze rendben. Értem.
*Közben elérnek a tisztásra, ami olyan kellemes és szívmelengető hely hogy az csak na! Kai alapból szereti a természetet, de a tisztás valahogy egyedi.*
-Minden évszakban szép az erdő.
*A következőkön mosolyog, és lelkesen folytatja beszédét.*
-Ebben hasonlítunk, én is rengeteget olvasok és jegyzetelek. Ami meg nincs meg könyv azt a Könyvtárban fellelem. Mondjuk én a munkámhoz szükséges könyveket olvasom, régebben olvastam mesekönyveket meg ilyen dráma regényeket de már leszoktam róla. Én nem tudok kardot forgatni, sosem voltam ebben jó, pedig a szüleim nagy harcosok... a maguk módján, de én nem erre születtem. Növényekről? Ebben tudok neked segíteni, ugyanis herbalista dolgokkal foglalkozom. A fő területem az alkímia, a herbalizmus a mellékág. Elég sok növényt ismerek a gyógyhatásaikkal együtt, sokszor használok ilyeneket akár nyersen, akár szárítva, akár dörzsmozsárban összekeverve másokkal... sok teát is készítek, így őrzőm meg egészségemet... tudod ez fontos nekem. Jó ha az ember nem beteges. Szóval én ezt szeretem csinálni, bár a bájitalkeveréssel még csak mostanában kezdek foglalkozni. Szabadidőmben meg hát járom az erdőt meg mindent, én is világot látok. Hiszen mindig van felfedezni való. És milyen fegyvert szeretsz? Vívtál már valaha, vagy csak mikor tanultad? És melyik fegyvereket nem szereted, amiket sosem használnál?
*Őszintén szólva van abban a naivitásban valami ezt be kell látni, viszont aki naiv az sokszor a világ bajait sem látja, nem érzékeli úgy ahogyan kellene, így sokkalta vidámabban foghatja fel a dolgokat.*
-Jó is meg nem is. Mikor így, mikor úgy. Én is naiv vagyok sokszor, bár én más téren.
~Tényleg nagyon picike ez a lány.~
*Elora szépen vezetgeti a lovat, Kai néha rápillant a hátasra, mint aki attól tart, hogy bármikor kitépheti magát a lány kezéből, és akkor aztán loholhatnak utána.*
~Vajon ha elkezdene ellenkezni a ló egy ilyen törékeny teremtés hogyan tudná féken tartani? Még engem is bőven elráncigálna... remélem azért minden rendben lesz.~
-Én mindig cipekedek, a málhazsákom nagyobb mint én. *mosolyog.* -Na meg nehéz is, egy csomó minden van benne. Nem merem sehol sem hagyni, de majd ha veszek egy kis boltot akkor eltárolok ott mindent, és csináltatok valami tolvajbiztos zárat, meg kulcsot magamnak... persze kell pótkulcs is. De olyan távol áll tőlem a lovaglás, hogy az csak na. Meg én elég sok tanulmányi túrán veszek részt, figyelgetek, növényeket szedek... lóról meg nem látom, mindig vezetnem kellene tehát magam mellett. Egész gyerekkoromban gyalog mentem mindenfelé, és amíg jó a lábam így fogom tenni. Hát a málhától sokszor fáj a hátam meg a lábam is, és ha ez erősíti... talán arra jó lenne, de azért meg nem tartok. Na mindegy jó van ez így nekem.
*Nem is szeretne firtatni semmit, épp elég kellemetlen a téma, így gyorsan bólogat.*
-Persze rendben. Értem.
*Közben elérnek a tisztásra, ami olyan kellemes és szívmelengető hely hogy az csak na! Kai alapból szereti a természetet, de a tisztás valahogy egyedi.*
-Minden évszakban szép az erdő.
*A következőkön mosolyog, és lelkesen folytatja beszédét.*
-Ebben hasonlítunk, én is rengeteget olvasok és jegyzetelek. Ami meg nincs meg könyv azt a Könyvtárban fellelem. Mondjuk én a munkámhoz szükséges könyveket olvasom, régebben olvastam mesekönyveket meg ilyen dráma regényeket de már leszoktam róla. Én nem tudok kardot forgatni, sosem voltam ebben jó, pedig a szüleim nagy harcosok... a maguk módján, de én nem erre születtem. Növényekről? Ebben tudok neked segíteni, ugyanis herbalista dolgokkal foglalkozom. A fő területem az alkímia, a herbalizmus a mellékág. Elég sok növényt ismerek a gyógyhatásaikkal együtt, sokszor használok ilyeneket akár nyersen, akár szárítva, akár dörzsmozsárban összekeverve másokkal... sok teát is készítek, így őrzőm meg egészségemet... tudod ez fontos nekem. Jó ha az ember nem beteges. Szóval én ezt szeretem csinálni, bár a bájitalkeveréssel még csak mostanában kezdek foglalkozni. Szabadidőmben meg hát járom az erdőt meg mindent, én is világot látok. Hiszen mindig van felfedezni való. És milyen fegyvert szeretsz? Vívtál már valaha, vagy csak mikor tanultad? És melyik fegyvereket nem szereted, amiket sosem használnál?
3819. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-26 15:21:52
Üzenet elküldve: 2016-03-26 15:21:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kaiss Tordemirr//
* Ő úgy lett "elnyomva", hogy azt szinte észre sem vette. Nem tűnt fel neki, ebben nőtt fel és viszonylag jó volt úgy, ahogy volt. Csak ahogy idősebb lett és egyre többet olvasott, úgy jött rá, mennyi mindenről is maradt le. *
- Áh, ne sajnáld. Nem ismerem még a világot úgy, ezért nem félek semmitől. Ez nem bátorság, vagy a félem hiánya. Inkább naivság. Az meg nem a legjobb.
* Ez az igazság no. Kilesett ő dolgokat, kíváncsiskodott sokféle módon. Így azért már halad, hogy ne legyen olyan buta és tudatlan, mint egy kisgyerek. *
- Hagyd csak, leszállok inkább én a lovamról.
* Végül is megteheti. Lovagolt ma már eleget, kicsit átmozgatja saját lábait is. Le is kerül hát a földre és lovát száron vezeti tovább maga mellett. *
- Pedig nem nehéz megtanulni lovagolni. Hosszú távon jobban is megéri, főleg ha még cipelni valója is akad az embernek. Erősíti a hátat, jót tesz a lábaknak.
* Rajta is meglátszik, szép egyenes a tartása. Szálkás izomzata meg nem látszik a ruháktól. *
- Nekem jó, irány akkor a tisztás. Az meg nem gond, ha most kissé kopár. Talán majd visszatérek tavasszal, és nyáron is.
- Nem, ezt nem kell mondanod. Volt, elmúlt, én így fogom fel. Nem most történt.
* Igaz, Kai eléggé színes egyéniség, legalábbis úgy tűnik most. Jó társaság, eltereli sokfelé a gondolatait a beszédével. *
- Még nem dolgoztam. Viszont szeretek olvasni és így tudok sokfélét már, csak még nem próbáltam ki ezeket. Tanultam kicsit kardot forgatni is. Ezekkel haladnék tovább, tudod, tanulnék, növényekről. Szeretnék megtanulni rendesen vívni, világot látni. Ilyesmi.
- És te? Azon kívül, hogy nem tudsz lovagolni és nem is szeretnél megtanulni. Mit szeretsz csinálni?
* Ő úgy lett "elnyomva", hogy azt szinte észre sem vette. Nem tűnt fel neki, ebben nőtt fel és viszonylag jó volt úgy, ahogy volt. Csak ahogy idősebb lett és egyre többet olvasott, úgy jött rá, mennyi mindenről is maradt le. *
- Áh, ne sajnáld. Nem ismerem még a világot úgy, ezért nem félek semmitől. Ez nem bátorság, vagy a félem hiánya. Inkább naivság. Az meg nem a legjobb.
* Ez az igazság no. Kilesett ő dolgokat, kíváncsiskodott sokféle módon. Így azért már halad, hogy ne legyen olyan buta és tudatlan, mint egy kisgyerek. *
- Hagyd csak, leszállok inkább én a lovamról.
* Végül is megteheti. Lovagolt ma már eleget, kicsit átmozgatja saját lábait is. Le is kerül hát a földre és lovát száron vezeti tovább maga mellett. *
- Pedig nem nehéz megtanulni lovagolni. Hosszú távon jobban is megéri, főleg ha még cipelni valója is akad az embernek. Erősíti a hátat, jót tesz a lábaknak.
* Rajta is meglátszik, szép egyenes a tartása. Szálkás izomzata meg nem látszik a ruháktól. *
- Nekem jó, irány akkor a tisztás. Az meg nem gond, ha most kissé kopár. Talán majd visszatérek tavasszal, és nyáron is.
- Nem, ezt nem kell mondanod. Volt, elmúlt, én így fogom fel. Nem most történt.
* Igaz, Kai eléggé színes egyéniség, legalábbis úgy tűnik most. Jó társaság, eltereli sokfelé a gondolatait a beszédével. *
- Még nem dolgoztam. Viszont szeretek olvasni és így tudok sokfélét már, csak még nem próbáltam ki ezeket. Tanultam kicsit kardot forgatni is. Ezekkel haladnék tovább, tudod, tanulnék, növényekről. Szeretnék megtanulni rendesen vívni, világot látni. Ilyesmi.
- És te? Azon kívül, hogy nem tudsz lovagolni és nem is szeretnél megtanulni. Mit szeretsz csinálni?
3818. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-26 12:41:24
Üzenet elküldve: 2016-03-26 12:41:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Virágvadászat - Nyílt//
*Csöppet sem tetszenek neki azok a helyzetek, amikor nem elég, hogy nem rémülnek meg tőle, és nem pusztán csak nem futnak el, hanem még mindenféle kifogásokat is keresnek kedves „üzletfelei”, hogy ne kelljen odaadniuk neki, ami talán tényleg nincs is. De ugye, bárki mondhatja, hogy nincs neki semmije, Harga is pontosan ezt tenné, ha valaki még nála is izmosabbnak és félelmetesebbnek tartott lénnyel találkozna. Mondjuk egy városőrrel, azok mindig a frászt hozzák rá.*
- Hát azt hiszi a piszi! Kérem a ruháid akkó' *Mondja a szemtelen sötételfnek, aztán vet egy nagyon csúnya pillantást a tündérre is.*
*Csöppet sem tetszenek neki azok a helyzetek, amikor nem elég, hogy nem rémülnek meg tőle, és nem pusztán csak nem futnak el, hanem még mindenféle kifogásokat is keresnek kedves „üzletfelei”, hogy ne kelljen odaadniuk neki, ami talán tényleg nincs is. De ugye, bárki mondhatja, hogy nincs neki semmije, Harga is pontosan ezt tenné, ha valaki még nála is izmosabbnak és félelmetesebbnek tartott lénnyel találkozna. Mondjuk egy városőrrel, azok mindig a frászt hozzák rá.*
- Hát azt hiszi a piszi! Kérem a ruháid akkó' *Mondja a szemtelen sötételfnek, aztán vet egy nagyon csúnya pillantást a tündérre is.*
3817. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-26 12:05:29
Üzenet elküldve: 2016-03-26 12:05:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Morfiusz//
*Cseppet elhúzza a száját. Belegondol az egészbe, meg abba, amit Morfiusz mondott, illetve amit elhallgatott a családjáról, tudja ez milyen kínos téma.*
– Hát, igazad van. Vannak sokkal rosszabb dolgok. Én szerencsésnek mondhatom magam, azt hiszem, hogy ők voltak nekem, és nem kerültem az utcára. Hogy vannak nekem. Ki tudja mi lett volna belőlem nélkülük, vagy élnék-e még egyáltalán?
*Nagyot sóhajt, hiszen eldöntötte, nem a borús dolgokról akar beszélgetni, valahogy egyenesbe akarja hozni ezt a napot, visszahozni kettejük közé azt a törékeny valamit, amit magában nagy merészen boldogságnak nevez.*
– A lényeg, hogy papa nem volt odáig az ötletemért, hogy egymagam nekivágjak és világot lássak, és azt mondta, ha akarom, hát csináljam, de ő bizony nem ad rá egy fél aranyat se. Szó szerint közölte, hogy őrült nőszemély vagyok, és a sírba fogom vinni! Majd elviharzott. Szóval, igen, van egy olyan érzésem, hogy igencsak jól megértenétek egymást.
~Főleg ha engem lehetne szapulni egy-egy nagy korsó mézsör mellett. Akkor hamar összebarátkoznátok!~
*Mikor az Öreg sorsáról hall, illetve azt az egy szót, mélyet sóhajt. Shya csak reménykedett, hogy Morf nem tud biztosat, hogy csak elszakadtak egymástól, de most érti már hogy még ez a kis remény sem maradt az egykori fiatal fiúnak. Az álom, a vékony fonal, hogy az Öreg szabadult, és valahol éli világát.*
– Az igazat akartam hallani, és nagyon sokat jelent nekem, hogy elmondtad. És szerintem neked is sokat jelent, tőle van a szerencsehozó kabalatőröd, és ma a kezembe adtad. Így valahogy én is kapcsolódom az Öreghez. Ne nevess ki! Hallottam, hogy van egy olyan mágia, hogyha a mágus megfog egy tárgyat és elmond egy jó bonyolult varázsigét, akkor a tárgy valahogy elmondja neki, kié volt, és mi történt vele. Azt hallottam létezik ilyesmi. Nem mintha én értenék a mágiához. Ahhoz semmi érzékem.
*A simogatásra elmosolyodik, jobb így, mintha egy kis hajóban ülnének együtt, és túljutottak volna egy folyó zuhatagos gyors szakaszán, és most újra nyugodtabb vizeken haladnának.
Lágyan mosolyog, a fejét úgy tartja, hogy Morf könnyen megtalálja a hajtűt és lebonthassa a haját. Nem tehet róla, élvezi, ha a kedvese a haját simogatja, ha beletúr, ha az arcát simítja hozzá. Munka közben praktikusabb, ha összefogja, vagy ha közelharcot gyakorolnak, vagy nagy melegben egy fonat, hogy ne melegítse annyira a nyakát, de igazán nem nagy áldozat lebontani időnként, hogy Morf nézhesse, érinthesse. Sőt, kis semmiség, de a férfinak öröm.*
~És ez számít.~
– Igen. Na jó, nem az egészet mostam ki, ahhoz nem elég a lavór, csak azt a részét *ismeri el pirulva.* Nem tudom, te hogy vagy vele, lehet én vagyok túl kényes az ilyesmire, de valahogy szívesebben feküdnék ma veled olyan lepedőre, ami, nos, hát, szóval tiszta. A fogadósnak meg csak nem akartam lengetni, hogy hééj uram, kérünk másikat!
*Shya most már egészen pipacsszínű, és ezt tudja is magáról, de ha már egyszer kibújt a csigaházából, akkor nem óhajt visszamászni.
Morf válaszára meglepetten kerekednek el a szemei, aztán elmosolyodik, látható őszinte örömmel.*
– Szeretem a világoskéket.
~Te pedig a vizet, mondtad már.~
*Elhelyezkedik a férfi karjában az ágon, hozzásimul.*
– Az első, ösztönös választásom a mélykék. Az a szín, ami olyan meleg. Pedig a kék általában hideg szín, de annyi árnyalata van, hogy szerintem nem mind az. Arra a mélykékre gondolok, amit az égen látni, abban az egy pillanatban mielőtt kelne a nap, mikor már az éjszakának vége, de még sehol a hajnali fényorgia, még nincsenek narancsok és rózsaszínek, se lilák, csak egy mélykék árnyalat, az ígérete az új napnak. Szerintem az a kék illik hozzád. Néha, nagynéha egy-egy jó ízlésű nemes úron látni olyan színű mellényt vagy kabátot, arannyal vagy ezüsttel hímezve. Tudod, azon a fajtán, aki nem piperkőc, de a legdrágábbat és a legjobbat viselheti. Ha látok olyat valakin, majd mutatom. Vagy ha valahol.
~Ha pedig látok olyan fonalat megveszem, az új fehér ingedre kerül majd egy kis jel vagy minta vele.~
*Ezt nem mondja ki, meglepetésnek szánja Morfnak.*
//Morfiusz//
*Cseppet elhúzza a száját. Belegondol az egészbe, meg abba, amit Morfiusz mondott, illetve amit elhallgatott a családjáról, tudja ez milyen kínos téma.*
– Hát, igazad van. Vannak sokkal rosszabb dolgok. Én szerencsésnek mondhatom magam, azt hiszem, hogy ők voltak nekem, és nem kerültem az utcára. Hogy vannak nekem. Ki tudja mi lett volna belőlem nélkülük, vagy élnék-e még egyáltalán?
*Nagyot sóhajt, hiszen eldöntötte, nem a borús dolgokról akar beszélgetni, valahogy egyenesbe akarja hozni ezt a napot, visszahozni kettejük közé azt a törékeny valamit, amit magában nagy merészen boldogságnak nevez.*
– A lényeg, hogy papa nem volt odáig az ötletemért, hogy egymagam nekivágjak és világot lássak, és azt mondta, ha akarom, hát csináljam, de ő bizony nem ad rá egy fél aranyat se. Szó szerint közölte, hogy őrült nőszemély vagyok, és a sírba fogom vinni! Majd elviharzott. Szóval, igen, van egy olyan érzésem, hogy igencsak jól megértenétek egymást.
~Főleg ha engem lehetne szapulni egy-egy nagy korsó mézsör mellett. Akkor hamar összebarátkoznátok!~
*Mikor az Öreg sorsáról hall, illetve azt az egy szót, mélyet sóhajt. Shya csak reménykedett, hogy Morf nem tud biztosat, hogy csak elszakadtak egymástól, de most érti már hogy még ez a kis remény sem maradt az egykori fiatal fiúnak. Az álom, a vékony fonal, hogy az Öreg szabadult, és valahol éli világát.*
– Az igazat akartam hallani, és nagyon sokat jelent nekem, hogy elmondtad. És szerintem neked is sokat jelent, tőle van a szerencsehozó kabalatőröd, és ma a kezembe adtad. Így valahogy én is kapcsolódom az Öreghez. Ne nevess ki! Hallottam, hogy van egy olyan mágia, hogyha a mágus megfog egy tárgyat és elmond egy jó bonyolult varázsigét, akkor a tárgy valahogy elmondja neki, kié volt, és mi történt vele. Azt hallottam létezik ilyesmi. Nem mintha én értenék a mágiához. Ahhoz semmi érzékem.
*A simogatásra elmosolyodik, jobb így, mintha egy kis hajóban ülnének együtt, és túljutottak volna egy folyó zuhatagos gyors szakaszán, és most újra nyugodtabb vizeken haladnának.
Lágyan mosolyog, a fejét úgy tartja, hogy Morf könnyen megtalálja a hajtűt és lebonthassa a haját. Nem tehet róla, élvezi, ha a kedvese a haját simogatja, ha beletúr, ha az arcát simítja hozzá. Munka közben praktikusabb, ha összefogja, vagy ha közelharcot gyakorolnak, vagy nagy melegben egy fonat, hogy ne melegítse annyira a nyakát, de igazán nem nagy áldozat lebontani időnként, hogy Morf nézhesse, érinthesse. Sőt, kis semmiség, de a férfinak öröm.*
~És ez számít.~
– Igen. Na jó, nem az egészet mostam ki, ahhoz nem elég a lavór, csak azt a részét *ismeri el pirulva.* Nem tudom, te hogy vagy vele, lehet én vagyok túl kényes az ilyesmire, de valahogy szívesebben feküdnék ma veled olyan lepedőre, ami, nos, hát, szóval tiszta. A fogadósnak meg csak nem akartam lengetni, hogy hééj uram, kérünk másikat!
*Shya most már egészen pipacsszínű, és ezt tudja is magáról, de ha már egyszer kibújt a csigaházából, akkor nem óhajt visszamászni.
Morf válaszára meglepetten kerekednek el a szemei, aztán elmosolyodik, látható őszinte örömmel.*
– Szeretem a világoskéket.
~Te pedig a vizet, mondtad már.~
*Elhelyezkedik a férfi karjában az ágon, hozzásimul.*
– Az első, ösztönös választásom a mélykék. Az a szín, ami olyan meleg. Pedig a kék általában hideg szín, de annyi árnyalata van, hogy szerintem nem mind az. Arra a mélykékre gondolok, amit az égen látni, abban az egy pillanatban mielőtt kelne a nap, mikor már az éjszakának vége, de még sehol a hajnali fényorgia, még nincsenek narancsok és rózsaszínek, se lilák, csak egy mélykék árnyalat, az ígérete az új napnak. Szerintem az a kék illik hozzád. Néha, nagynéha egy-egy jó ízlésű nemes úron látni olyan színű mellényt vagy kabátot, arannyal vagy ezüsttel hímezve. Tudod, azon a fajtán, aki nem piperkőc, de a legdrágábbat és a legjobbat viselheti. Ha látok olyat valakin, majd mutatom. Vagy ha valahol.
~Ha pedig látok olyan fonalat megveszem, az új fehér ingedre kerül majd egy kis jel vagy minta vele.~
*Ezt nem mondja ki, meglepetésnek szánja Morfnak.*
3816. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-25 19:10:38
Üzenet elküldve: 2016-03-25 19:10:38
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Shyahar//
*Nyugodtan hallgatja végig Shya családjának anyagi helyzetét. Az égre néz közben, mert nem hiszi el, hogy a lány világot látás alatt a napszámos munkát érti. Nem száll vele vitába, mit sem tud a fehér lelkű családi szokásokról. Magáról a családról sem sokat, mert ebben nem volt sok része. Részéről semmi gond nincs azzal, hogy Shya nagyapja elf, a nénje meg vajákos, ha nem rajta gyakorolják a mesterséget.*
-Lehetne rosszabb is.
*Jegyzi meg egy szájhúzás kíséretében, de nem fűz hozzá többet, inkább rácsókol futólag Shya fülére, ha már ilyen közel esik. Nem a legjobb emléke az Öreg, de a lány rákérdez és most, hogy tudja egy rablóval van dolga, akár el is mondhatja neki a rideg valóságot. Talán ez lehúzza végre a valós világ talajára és nem kerget több álmot vele kapcsolatban.*
-Kivégezték.
*Mondja egyszerűen, minden kímélet nélkül, mert ez az a világ, amiben él, ahol az öreg is tanította. Nem a meleg családi fészek, ahogy a lány elképzeli.*
-Nem éli a világát már sehol sem.
*Lefelé néz Shya nyaka felé, mert elég nyersen volt ez feltálalva a kedves és óvatos érdeklődés után. Nem akarja, azért teljesen elrontani a lány hangulatát, ha már vele marad. Jobb, ha nem veszi el a kedvét saját magától. Most már úgy döntött, hogy még vele marad, akkor pedig nem ábrándíthatja ki teljesen magából, még fogja magát és elszalad, azokon a formás lábain. Úgy dönt inkább ajándékdobozba csomagolja egy kissé az igazságot a kedvéért.*
-Sajnálom, ha nem ezt akartad hallani, de nem olyan vidám történet. Az Öreg nem volt a nagyapám, se a rokonom, de úgy viselkedett, mintha az lenne. Egyengette az utamat, a jövőmet és sokat tanított,
aztán elengedtek, az Öreget meg kivégezték.
*Igyekszik a legnyugodtabb hangon és könnyedén előadni, hogy ne hangozzon már annyira ijesztőnek.*
-Ez régen volt, nem érdekes ma már.
*Teszi még hozzá, hogy megnyugtassa. Végig simít a karján.*
-Azt hiszem tényleg nem fogunk már gyakorolni, de lesz még rá alkalmunk ne aggódj.
*A problémázásból elege van mára, úgyhogy jókor jön neki Shya hajának kibontása.*
-Rendben, ha akarod.
*Kész örömmel húzza ki, óvatosan a tincsek közül ami összetartja és végre kisimíthatja ujjaival a puha hajat. Ez tényleg jobban tetszik neki, mint az összetekert madárfészek és a lány elmondása szerint kényelmesebb is. Nem tud nem végigsimítani rajta újra, mélyen túrva bele a sötétbarna, puha zuhatagba. Ez a női praktika bizony fog rajta. Végig simítja az állát is rajta.*
-Sokkal szebb vagy így, tényleg szeretem.
*Simogatja még a haját, beszívja a belőle áradó kellemes illatot. A lepedőmosáson, aztán kénytelen nevetni.*
-Szóval nagymosást tartottál odafent. Ezért vártam annyit?
*Igazság szerint nem várt a lányra túl sokat, de nem tudja szó nélkül megállni, amit mond. Ez megint olyan aranyos, olyan Shyaharos.*
-Mi? Egy színt?
~Megint milyen ötleted támadt, nem nagyon lehet melletted sokáig unatkozni.~
*Valahogy nem a szürke jut eszébe, mint először, amikor meglátta és mivel a fehérről már neki köszönhetően már lecsúszott hát... *
-Kék. Világos kék, mint a víz.
*Mondja rá végül. Ezt gondolja a leginkább találónak, ha már szín kell és emlékszik ezt a szín választotta Shya a fürdőruhánál is. *
-Nem fogunk leesni, ne félj.
*A keze megáll a simogatásban, hogy átkarolja megint stabilan, aztán kényelmesen hátradől vele az ágnak.*
-Na ki vele, melyik színt választottad nekem?
*Van valami jó abban, hogy Shya észjárása szerint beszélgetnek egymással. Időnként kifejezetten szórakoztató.*
//Shyahar//
*Nyugodtan hallgatja végig Shya családjának anyagi helyzetét. Az égre néz közben, mert nem hiszi el, hogy a lány világot látás alatt a napszámos munkát érti. Nem száll vele vitába, mit sem tud a fehér lelkű családi szokásokról. Magáról a családról sem sokat, mert ebben nem volt sok része. Részéről semmi gond nincs azzal, hogy Shya nagyapja elf, a nénje meg vajákos, ha nem rajta gyakorolják a mesterséget.*
-Lehetne rosszabb is.
*Jegyzi meg egy szájhúzás kíséretében, de nem fűz hozzá többet, inkább rácsókol futólag Shya fülére, ha már ilyen közel esik. Nem a legjobb emléke az Öreg, de a lány rákérdez és most, hogy tudja egy rablóval van dolga, akár el is mondhatja neki a rideg valóságot. Talán ez lehúzza végre a valós világ talajára és nem kerget több álmot vele kapcsolatban.*
-Kivégezték.
*Mondja egyszerűen, minden kímélet nélkül, mert ez az a világ, amiben él, ahol az öreg is tanította. Nem a meleg családi fészek, ahogy a lány elképzeli.*
-Nem éli a világát már sehol sem.
*Lefelé néz Shya nyaka felé, mert elég nyersen volt ez feltálalva a kedves és óvatos érdeklődés után. Nem akarja, azért teljesen elrontani a lány hangulatát, ha már vele marad. Jobb, ha nem veszi el a kedvét saját magától. Most már úgy döntött, hogy még vele marad, akkor pedig nem ábrándíthatja ki teljesen magából, még fogja magát és elszalad, azokon a formás lábain. Úgy dönt inkább ajándékdobozba csomagolja egy kissé az igazságot a kedvéért.*
-Sajnálom, ha nem ezt akartad hallani, de nem olyan vidám történet. Az Öreg nem volt a nagyapám, se a rokonom, de úgy viselkedett, mintha az lenne. Egyengette az utamat, a jövőmet és sokat tanított,
aztán elengedtek, az Öreget meg kivégezték.
*Igyekszik a legnyugodtabb hangon és könnyedén előadni, hogy ne hangozzon már annyira ijesztőnek.*
-Ez régen volt, nem érdekes ma már.
*Teszi még hozzá, hogy megnyugtassa. Végig simít a karján.*
-Azt hiszem tényleg nem fogunk már gyakorolni, de lesz még rá alkalmunk ne aggódj.
*A problémázásból elege van mára, úgyhogy jókor jön neki Shya hajának kibontása.*
-Rendben, ha akarod.
*Kész örömmel húzza ki, óvatosan a tincsek közül ami összetartja és végre kisimíthatja ujjaival a puha hajat. Ez tényleg jobban tetszik neki, mint az összetekert madárfészek és a lány elmondása szerint kényelmesebb is. Nem tud nem végigsimítani rajta újra, mélyen túrva bele a sötétbarna, puha zuhatagba. Ez a női praktika bizony fog rajta. Végig simítja az állát is rajta.*
-Sokkal szebb vagy így, tényleg szeretem.
*Simogatja még a haját, beszívja a belőle áradó kellemes illatot. A lepedőmosáson, aztán kénytelen nevetni.*
-Szóval nagymosást tartottál odafent. Ezért vártam annyit?
*Igazság szerint nem várt a lányra túl sokat, de nem tudja szó nélkül megállni, amit mond. Ez megint olyan aranyos, olyan Shyaharos.*
-Mi? Egy színt?
~Megint milyen ötleted támadt, nem nagyon lehet melletted sokáig unatkozni.~
*Valahogy nem a szürke jut eszébe, mint először, amikor meglátta és mivel a fehérről már neki köszönhetően már lecsúszott hát... *
-Kék. Világos kék, mint a víz.
*Mondja rá végül. Ezt gondolja a leginkább találónak, ha már szín kell és emlékszik ezt a szín választotta Shya a fürdőruhánál is. *
-Nem fogunk leesni, ne félj.
*A keze megáll a simogatásban, hogy átkarolja megint stabilan, aztán kényelmesen hátradől vele az ágnak.*
-Na ki vele, melyik színt választottad nekem?
*Van valami jó abban, hogy Shya észjárása szerint beszélgetnek egymással. Időnként kifejezetten szórakoztató.*
3815. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-24 22:23:15
Üzenet elküldve: 2016-03-24 22:23:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Valami régi, vidám dalt dúdolgatva érkezik a tisztásra, azzal a feltett szándékkal, hogy ő márpedig meditálni fog. Kicsit nehezére is fog esni, hiszen régen járt erdőben és szívesen felfedezné, de ragaszkodik az elképzeléséhez.
Alig érkezik meg, máris a tisztást kémleli egy alkalmas ülő helyet keresve, de hamar meg is állapítja, mindegy hova ül, szinte mindenhol ugyanannyi a napfény, a fák tökéletes kört alkotnak.
Végül az árnyék mellett dönt, és leül az egyik fa tövének vetve a hátát. A szemeit lehunyja, és egy békésebb, nyugodtabb dallamot kezd el dúdolni. Beszívja az erdő, a fű és a föld illatát, a fejét kiüríti, amennyire tudja, és igyekszik csak a rajta átáramló mágiát érezni.*
*Valami régi, vidám dalt dúdolgatva érkezik a tisztásra, azzal a feltett szándékkal, hogy ő márpedig meditálni fog. Kicsit nehezére is fog esni, hiszen régen járt erdőben és szívesen felfedezné, de ragaszkodik az elképzeléséhez.
Alig érkezik meg, máris a tisztást kémleli egy alkalmas ülő helyet keresve, de hamar meg is állapítja, mindegy hova ül, szinte mindenhol ugyanannyi a napfény, a fák tökéletes kört alkotnak.
Végül az árnyék mellett dönt, és leül az egyik fa tövének vetve a hátát. A szemeit lehunyja, és egy békésebb, nyugodtabb dallamot kezd el dúdolni. Beszívja az erdő, a fű és a föld illatát, a fejét kiüríti, amennyire tudja, és igyekszik csak a rajta átáramló mágiát érezni.*
3814. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-24 22:13:54
Üzenet elküldve: 2016-03-24 22:13:54
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
* Azért az meglepi, amit a lány az ő szemeiről mond. Nem gondolta volna, hogy pont a szemén akadt meg Nitta tekintete. Persze, másán sem, mert ő amolyan kis szürke elfnek vallja magát még mindig. De még nem pirul el tőle, talán nem is képes rá, maga sem tudja. De azért az egyik lábát kicsit kiteszi előrébb, hogy Nitta jobban megnézhesse. Látja ő ám, hogy mit néz! *
- Hogy mi?
* Néz rá igencsak leesett állal. Jó, most, ha nagyon haloványan is, de elpirul. *
- Jó-jó, azért csak jobb a lovakkal elmagyarázni, mint holmi méhecskékkel.
* Sebaj, legalább jót nevet rajta kedvese. *
- Nem, csak nálam alakult így. De ez régi történet és nem is emlékszem mindenre, a korai idők már kifakultak, akárcsak az embereknél. A többi meg, hát, nem olyan nagy szám.
* Szereti a lányt, de vannak dolgok, amikről majd csak nagyon tőszavakban fog mesélni, egyszer. De inkább másfelé tereli a szót és a gondolatokat, a kezével. Pirul-pirul, de nem mozdul el mögüle. Kiszedi tőrével a kért hagymákat, kis időre Nitta hátához simulva. Hümm, nyam-nyam. A hagymákat is elpakolja és a még mindig pirulgató Nittát magához húzza. *
- A hagymák kibírják holnapig, más már nem annyira.
* Megcsókolja, de szája elkalandozik a fülénél, és a nyakánál is. Keze is kószál imitt-amott. Ám hamar megálljt parancsol magának, kézen fogja kedvesét és elindulnak a házuk felé, nincs az már olyan messze. Szelíd is ballag velük. *
* Azért az meglepi, amit a lány az ő szemeiről mond. Nem gondolta volna, hogy pont a szemén akadt meg Nitta tekintete. Persze, másán sem, mert ő amolyan kis szürke elfnek vallja magát még mindig. De még nem pirul el tőle, talán nem is képes rá, maga sem tudja. De azért az egyik lábát kicsit kiteszi előrébb, hogy Nitta jobban megnézhesse. Látja ő ám, hogy mit néz! *
- Hogy mi?
* Néz rá igencsak leesett állal. Jó, most, ha nagyon haloványan is, de elpirul. *
- Jó-jó, azért csak jobb a lovakkal elmagyarázni, mint holmi méhecskékkel.
* Sebaj, legalább jót nevet rajta kedvese. *
- Nem, csak nálam alakult így. De ez régi történet és nem is emlékszem mindenre, a korai idők már kifakultak, akárcsak az embereknél. A többi meg, hát, nem olyan nagy szám.
* Szereti a lányt, de vannak dolgok, amikről majd csak nagyon tőszavakban fog mesélni, egyszer. De inkább másfelé tereli a szót és a gondolatokat, a kezével. Pirul-pirul, de nem mozdul el mögüle. Kiszedi tőrével a kért hagymákat, kis időre Nitta hátához simulva. Hümm, nyam-nyam. A hagymákat is elpakolja és a még mindig pirulgató Nittát magához húzza. *
- A hagymák kibírják holnapig, más már nem annyira.
* Megcsókolja, de szája elkalandozik a fülénél, és a nyakánál is. Keze is kószál imitt-amott. Ám hamar megálljt parancsol magának, kézen fogja kedvesét és elindulnak a házuk felé, nincs az már olyan messze. Szelíd is ballag velük. *
3813. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-24 21:37:06
Üzenet elküldve: 2016-03-24 21:37:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvadászat - Nyílt//
- Egy kanyi vasam, annyi sincs, nemhogy életem!
* Nevet gúnyosan Astorian a balga ork nőstényre. Hát nem látja, hogy milyen szegényes ruházattal rendelkezik? Rossz ajtón kopogtat, ha azt hiszi, hogy a sötételf pénzt fog neki adni... még az életét is odaadná, dehogy egy útonálló banditának fizessen... annál azért jóval több büszkeség szorult belé. A nőstény a szerszámiját egyenesen rájuk szegezi, tehát nem veszi tréfára a dolgot. Astorian energiaszintje jelenleg egy hulláéval vetekszik, de azért tartja magát. A kis dobótőr markolatát szorongatja és feszülten méregeti az orkot. Már a lehetséges támadásokat tervezgeti, ha esetleg harcra kerülne a sor. *
- Egy kanyi vasam, annyi sincs, nemhogy életem!
* Nevet gúnyosan Astorian a balga ork nőstényre. Hát nem látja, hogy milyen szegényes ruházattal rendelkezik? Rossz ajtón kopogtat, ha azt hiszi, hogy a sötételf pénzt fog neki adni... még az életét is odaadná, dehogy egy útonálló banditának fizessen... annál azért jóval több büszkeség szorult belé. A nőstény a szerszámiját egyenesen rájuk szegezi, tehát nem veszi tréfára a dolgot. Astorian energiaszintje jelenleg egy hulláéval vetekszik, de azért tartja magát. A kis dobótőr markolatát szorongatja és feszülten méregeti az orkot. Már a lehetséges támadásokat tervezgeti, ha esetleg harcra kerülne a sor. *
3812. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-24 21:19:24
Üzenet elküldve: 2016-03-24 21:19:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Virágvadászat - Nyílt//
*Észreveszik, ahogy ez már csak történni szokott, ha egy ork sunnyogni próbál. Ez igazán nem az erőssége. Neki az erősség az erőssége, ezt bármikor megerősíti bárkinek, aki emiatt esetleg erősködne, nem is kell erőltetni. Az ilyen észrevételben az a jó, hogy általában ilyenkor ő is észreveszi a másik felet, ez most sem történik másképp. Egy hozzá hasonló orktól már egész jó teljesítmény, hogy nem olyan bamba, hogy elnézzen az ellenfél mellett. Mert mi más lenne bárki, mint ellenfél? Nem túl sokkal a sötételf megpillantása után a tündért is észreveszi, rá is vet egy szúrós pillantást vizslató szemeivel.*
~Kettő. Az több, mint egy, de még mindig nem elég a fél fogamra se.~
*Gondolja, közben pedig megvakarná a feje búbját, ha nem kéne a számszeríját célra tartania. Egészen meglepi, hogy nem kezdenek el fejvesztve körbe-körbe szaladgálni a lányok tőle, meg az is, hogy ha már szaladgálni nem szaladgálnak rémülten, akkor nem próbálnak meg annak a rendje és módja szerint ellenállni.*
- Hát ő, ja. De előbb pénzt vagy életet! De gyorsan! *Morrantja mérgesen rájuk.*
- A fegyvereket meg a fődre! *Teszi hozzá.*
*Észreveszik, ahogy ez már csak történni szokott, ha egy ork sunnyogni próbál. Ez igazán nem az erőssége. Neki az erősség az erőssége, ezt bármikor megerősíti bárkinek, aki emiatt esetleg erősködne, nem is kell erőltetni. Az ilyen észrevételben az a jó, hogy általában ilyenkor ő is észreveszi a másik felet, ez most sem történik másképp. Egy hozzá hasonló orktól már egész jó teljesítmény, hogy nem olyan bamba, hogy elnézzen az ellenfél mellett. Mert mi más lenne bárki, mint ellenfél? Nem túl sokkal a sötételf megpillantása után a tündért is észreveszi, rá is vet egy szúrós pillantást vizslató szemeivel.*
~Kettő. Az több, mint egy, de még mindig nem elég a fél fogamra se.~
*Gondolja, közben pedig megvakarná a feje búbját, ha nem kéne a számszeríját célra tartania. Egészen meglepi, hogy nem kezdenek el fejvesztve körbe-körbe szaladgálni a lányok tőle, meg az is, hogy ha már szaladgálni nem szaladgálnak rémülten, akkor nem próbálnak meg annak a rendje és módja szerint ellenállni.*
- Hát ő, ja. De előbb pénzt vagy életet! De gyorsan! *Morrantja mérgesen rájuk.*
- A fegyvereket meg a fődre! *Teszi hozzá.*
3811. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-24 19:45:12
Üzenet elküldve: 2016-03-24 19:45:12
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvadászat - Nyílt//
- Osto...
* Akarja rivallni Astorian, de magába fojtja a szót. Nem akarja elriasztani a kis tündérlányt. Felveszi álarcát és barátságos ábrázatot próbál mutatni. Egyedül a szeme villódzik dühösen, a tekintete olyan, akár egy vad hurrikán, ami nemsokára elenyészik, de még ami van benne, ki akarja adni magából. Astorian kezei ökölbe szorulnak, a dobótőre markolata belevág a tenyerébe. *
- Van kedved csatlakozni?
* Kérdi ő is az ork nőstényt színlelt barátsággal. A dobókést az övébe szúrja úgy, hogy az orknak ne szúrjon szemet a gyilkos fegyver. *
- Osto...
* Akarja rivallni Astorian, de magába fojtja a szót. Nem akarja elriasztani a kis tündérlányt. Felveszi álarcát és barátságos ábrázatot próbál mutatni. Egyedül a szeme villódzik dühösen, a tekintete olyan, akár egy vad hurrikán, ami nemsokára elenyészik, de még ami van benne, ki akarja adni magából. Astorian kezei ökölbe szorulnak, a dobótőre markolata belevág a tenyerébe. *
- Van kedved csatlakozni?
* Kérdi ő is az ork nőstényt színlelt barátsággal. A dobókést az övébe szúrja úgy, hogy az orknak ne szúrjon szemet a gyilkos fegyver. *
3810. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-24 19:04:13
Üzenet elküldve: 2016-03-24 19:04:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvadászat - Nyílt//
*Behúzódnak hát a fatörzsek mögé, takarásba kissé, ahol nincsenek úgy szem előtt. A mélységi pedig elhever, és Zilyanre bízza a munkát. Nem mintha a kis tündérnek bármi kifogása lenne a rőzsegyűjtés ellen. Szívesen segít.
Harga, ha mindjárt egyből Andát nem is látja meg, de Zilyant könnyedén kiszúrhatja, hiszen ellentétben a mélységivel, ő cikázik jobbra és balra, mikor hol pillant meg egy megfelelő ágat a földön, mely tökéletes arra, hogy a tüzet éltesse majd.
Jó ülnyi fát cipelve érkezik vissza a fatörzsek közelébe, de ekkor már látja is, milyen feszülten áll Anda. Zi a lábai elé ejti az ágakat, és riadtan pislog körbe. Tekintete neki is megakad a közeledőn.*
-Baj van?
*Súgja oda Andának, kicsit közelebb lopakodva a mélységihez. Kicsi tündérke miféle esélye lenne egy orkkal szemben. Bár tekintete kíváncsian fürkészi a zöldbőrűt.*
-Szia!
*Köszön neki végül oda, elvégre ő egy ilyen barátkozós fajta.*
-Szeretnél te is megmelegedni?
*De azért nem megy túl közel Andához, és arra is vigyáz, hogy az ork ne jöjjön karnyújtáson belülre hozzá.*
*Behúzódnak hát a fatörzsek mögé, takarásba kissé, ahol nincsenek úgy szem előtt. A mélységi pedig elhever, és Zilyanre bízza a munkát. Nem mintha a kis tündérnek bármi kifogása lenne a rőzsegyűjtés ellen. Szívesen segít.
Harga, ha mindjárt egyből Andát nem is látja meg, de Zilyant könnyedén kiszúrhatja, hiszen ellentétben a mélységivel, ő cikázik jobbra és balra, mikor hol pillant meg egy megfelelő ágat a földön, mely tökéletes arra, hogy a tüzet éltesse majd.
Jó ülnyi fát cipelve érkezik vissza a fatörzsek közelébe, de ekkor már látja is, milyen feszülten áll Anda. Zi a lábai elé ejti az ágakat, és riadtan pislog körbe. Tekintete neki is megakad a közeledőn.*
-Baj van?
*Súgja oda Andának, kicsit közelebb lopakodva a mélységihez. Kicsi tündérke miféle esélye lenne egy orkkal szemben. Bár tekintete kíváncsian fürkészi a zöldbőrűt.*
-Szia!
*Köszön neki végül oda, elvégre ő egy ilyen barátkozós fajta.*
-Szeretnél te is megmelegedni?
*De azért nem megy túl közel Andához, és arra is vigyáz, hogy az ork ne jöjjön karnyújtáson belülre hozzá.*
3809. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-24 17:59:48
Üzenet elküldve: 2016-03-24 17:59:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Elneveti magát, vidáman, önfeledten.*
– Legközelebb veszek neked tükröt. De ha ennyire szeretnéd hallani, nos, a szemeid halványzöldje mindig is elvarázsolt. Azt hiszem már akkor mikor kibukkantam levegőért a versenyen, egy villanás, zöld szemek pillantása. Kerestelek a nézőtéren. A lábaiddal meg nincs semmi gond.
*Nitta huncut pillantással méri végig Lorsan lábait.*
– Valaha régen még tata birtokán azt mondta a szakácsnő nekem, akkor voltam talán tizennégy vagy tizenöt éves, hogy ha majd odakerülök, úgy válasszak férfit, ahogy lovat választanék. Keressem a tüzes vérű fajtát, de ne válasszak kezelhetetlen, esztelen jószágot, hanem olyat, aki engem nem vet le, akivel én tudok bánni, és legyenek hosszú, egyenes és erős lábai, mert akkor olyan lesz a csikaja is. Pirultam, azt se tudtam hova legyek.
*Nitta az ajkát beharapva néz Lorsanra.*
– A lábaid teljesen rendben vannak.
*A férfi bandzsítására hangosan kacag, épp csak fenékre nem esik guggoltában.*
– Érdekelnének *bólint, mert ez az igazság.* Senkid? *kérdezi halkan, mert fogalma sincs, hogy megy ez az elfeknél, vagy az elfek különféle törzseinél.* Ez valami elf dolog nálatok, vagy csak, szóval, csak nálad alakult így?
*Reméli, a kérdés nem szakít fel sebeket, nem vájkálni akar, meg firtatózni, egyszerűen csak szeretné megismerni a párját, ismerni még jobban.
Szereti Lorsant, ez nem kérdés, és éppen ezért érdekli a férfi múltja is, akkor is, ha az már az ő születése előtt elmúlt, akkor is ha Lorsan úgy hiszi, már nem számít.*
~Bármikor számíthat, én is álmodom néha a múltról, néha sikoltva ébredek. Mint mikor a tóparton az ölébe vett. Ha egyszer fordítva állna a helyzet, jó lenne, ha én is tudnék segíteni. Igen.~
*Nitta elkomolyodva bólint.*
– Értem. És, Lorsan, szeretlek.
*Amikor a férfi végül mellé guggol már lenül is a keze, hogy mutassa mely példányokat szeretné elvinni, de a férfi szavára először tátva marad a szája.
Aztán nyel egy nagyot.
Végül fülig pirul.*
– Nem mondod… *sikerül kipréselnie magából a szavakat, de rá kell jönnie, a párja bizony mondja, meg gondolja is, főleg az érintése teszi egyértelművé.
A hagymák kivétele után még mindig pirulva pillant Lorsanra.*
– Már tényleg nem kell megállnunk hazáig. Ezek meg kibírják a dugványozást holnapig.
*Elneveti magát, vidáman, önfeledten.*
– Legközelebb veszek neked tükröt. De ha ennyire szeretnéd hallani, nos, a szemeid halványzöldje mindig is elvarázsolt. Azt hiszem már akkor mikor kibukkantam levegőért a versenyen, egy villanás, zöld szemek pillantása. Kerestelek a nézőtéren. A lábaiddal meg nincs semmi gond.
*Nitta huncut pillantással méri végig Lorsan lábait.*
– Valaha régen még tata birtokán azt mondta a szakácsnő nekem, akkor voltam talán tizennégy vagy tizenöt éves, hogy ha majd odakerülök, úgy válasszak férfit, ahogy lovat választanék. Keressem a tüzes vérű fajtát, de ne válasszak kezelhetetlen, esztelen jószágot, hanem olyat, aki engem nem vet le, akivel én tudok bánni, és legyenek hosszú, egyenes és erős lábai, mert akkor olyan lesz a csikaja is. Pirultam, azt se tudtam hova legyek.
*Nitta az ajkát beharapva néz Lorsanra.*
– A lábaid teljesen rendben vannak.
*A férfi bandzsítására hangosan kacag, épp csak fenékre nem esik guggoltában.*
– Érdekelnének *bólint, mert ez az igazság.* Senkid? *kérdezi halkan, mert fogalma sincs, hogy megy ez az elfeknél, vagy az elfek különféle törzseinél.* Ez valami elf dolog nálatok, vagy csak, szóval, csak nálad alakult így?
*Reméli, a kérdés nem szakít fel sebeket, nem vájkálni akar, meg firtatózni, egyszerűen csak szeretné megismerni a párját, ismerni még jobban.
Szereti Lorsant, ez nem kérdés, és éppen ezért érdekli a férfi múltja is, akkor is, ha az már az ő születése előtt elmúlt, akkor is ha Lorsan úgy hiszi, már nem számít.*
~Bármikor számíthat, én is álmodom néha a múltról, néha sikoltva ébredek. Mint mikor a tóparton az ölébe vett. Ha egyszer fordítva állna a helyzet, jó lenne, ha én is tudnék segíteni. Igen.~
*Nitta elkomolyodva bólint.*
– Értem. És, Lorsan, szeretlek.
*Amikor a férfi végül mellé guggol már lenül is a keze, hogy mutassa mely példányokat szeretné elvinni, de a férfi szavára először tátva marad a szája.
Aztán nyel egy nagyot.
Végül fülig pirul.*
– Nem mondod… *sikerül kipréselnie magából a szavakat, de rá kell jönnie, a párja bizony mondja, meg gondolja is, főleg az érintése teszi egyértelművé.
A hagymák kivétele után még mindig pirulva pillant Lorsanra.*
– Már tényleg nem kell megállnunk hazáig. Ezek meg kibírják a dugványozást holnapig.
3808. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-24 17:13:17
Üzenet elküldve: 2016-03-24 17:13:17
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvadászat - Nyílt//
* Egy ork nőstény tűnik fel a színen. Astorian szinte azonnal felpattan és feszülten kezdi figyelni a nőtény minden egyes mozdulatát. Tetőtől talpig megnézi magának az orkot, egy számszeríjat visel, tehát, ha Astorian támadna, a nőstény lelőné... ezt azért jó tudni. A nőstény nem tűnik ellenségesnek, nem áll harckészültségben, ezért Astorian testtartása sem olyan merev már. Nem fél az orktól, miért is kellene neki? Érdeklődve figyeli, hogy mit tesz az ork nőstény. Astorian kicsi markában a biztonság kedvéért, egy dobótőrt szorongat. Nem szeret semmit sem a véletlenre bízni. *
* Egy ork nőstény tűnik fel a színen. Astorian szinte azonnal felpattan és feszülten kezdi figyelni a nőtény minden egyes mozdulatát. Tetőtől talpig megnézi magának az orkot, egy számszeríjat visel, tehát, ha Astorian támadna, a nőstény lelőné... ezt azért jó tudni. A nőstény nem tűnik ellenségesnek, nem áll harckészültségben, ezért Astorian testtartása sem olyan merev már. Nem fél az orktól, miért is kellene neki? Érdeklődve figyeli, hogy mit tesz az ork nőstény. Astorian kicsi markában a biztonság kedvéért, egy dobótőrt szorongat. Nem szeret semmit sem a véletlenre bízni. *
3807. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-24 16:09:23
Üzenet elküldve: 2016-03-24 16:09:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Virágvadászat - Nyílt//
*Olyan régen járt már erre, hogy szinte várható volt, hogy mostanában újra feltűnik itt. Ha jól emlékszik, a legutóbb is talált magának errefelé valakit, akivel nem csak jövedelmező üzletet tudott kötni, de kellőképpen el is szórakoztatta őt. Kis szerencsével ma sem lesz ez másképp. A különbség most mindössze annyi, hogy Harga majdnem egy évvel öregebb lett, az egyszerű, szobalányi felszerelése helyett pedig végre ismét rendes, harcolni kész és harcolni képes orkokhoz méltó páncélja és fegyverei vannak. Így, nem is nagyon bambulva trappol be a tisztásra, ahol jók körülnéz, hátha valami mozgolódást lát valahol. Például egy fát gyűjtő tündérkisasszonyt vagy egy aludni készülő sötételfet. Ha bármelyiket is megpillantja, akkor lövésre kész állapotba hozza a számszeríját és sunnyogva közelít.*
*Olyan régen járt már erre, hogy szinte várható volt, hogy mostanában újra feltűnik itt. Ha jól emlékszik, a legutóbb is talált magának errefelé valakit, akivel nem csak jövedelmező üzletet tudott kötni, de kellőképpen el is szórakoztatta őt. Kis szerencsével ma sem lesz ez másképp. A különbség most mindössze annyi, hogy Harga majdnem egy évvel öregebb lett, az egyszerű, szobalányi felszerelése helyett pedig végre ismét rendes, harcolni kész és harcolni képes orkokhoz méltó páncélja és fegyverei vannak. Így, nem is nagyon bambulva trappol be a tisztásra, ahol jók körülnéz, hátha valami mozgolódást lát valahol. Például egy fát gyűjtő tündérkisasszonyt vagy egy aludni készülő sötételfet. Ha bármelyiket is megpillantja, akkor lövésre kész állapotba hozza a számszeríját és sunnyogva közelít.*
3806. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-24 15:02:13
Üzenet elküldve: 2016-03-24 15:02:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvadászat - Nyílt//
- Itt jó lesz.
* Erősíti meg a tündért, és ledobja a földre fegyvereit. Két csonttőr, négy dobótőr és egy hosszúkard koppan a talajon. Astorian kimerült. Magát is a földre veti, és végignézi, ahogy az aprócska tündérlány száraz gallyakat és leveleket gyűjtöget. *
~ Hülyeség volt a városban ölni, de már nem tehetek semmit. ~
* Astorian kinyúl a földön, két kezét a feje alá teszi párnaként, lábait térben behajlítja a szemeit pedig lehunyja. Vesz egy mély levegőt, aztán kifújja. *
~ Idióta vagy Astorian. Hát így tanítottak téged? Most meg egy tündértől kér segítséget! ~
* A sötételf dühös a világra, az őrökre, de leginkább magára, amiért nem volt elég óvatos. Most az az elsődleges, hogy új ruhákat szerezzen magának. *
- Itt jó lesz.
* Erősíti meg a tündért, és ledobja a földre fegyvereit. Két csonttőr, négy dobótőr és egy hosszúkard koppan a talajon. Astorian kimerült. Magát is a földre veti, és végignézi, ahogy az aprócska tündérlány száraz gallyakat és leveleket gyűjtöget. *
~ Hülyeség volt a városban ölni, de már nem tehetek semmit. ~
* Astorian kinyúl a földön, két kezét a feje alá teszi párnaként, lábait térben behajlítja a szemeit pedig lehunyja. Vesz egy mély levegőt, aztán kifújja. *
~ Idióta vagy Astorian. Hát így tanítottak téged? Most meg egy tündértől kér segítséget! ~
* A sötételf dühös a világra, az őrökre, de leginkább magára, amiért nem volt elég óvatos. Most az az elsődleges, hogy új ruhákat szerezzen magának. *
3805. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-24 11:47:55
Üzenet elküldve: 2016-03-24 11:47:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Morfiusz//
*Sejti, hogy nem egyszerű a helyzet. Mit sejti?! Biztosan tudja.
Ha ez az egész nehéz Morfiusznak, hát Shyaharnak sem könnyű, de ő nem az a fajta lány, aki csak úgy meghátrálna.
Persze szereti ő a biztonságot, a biztos pontokat, és van egy-két elve, melyekhez ragaszkodik, mert mindenkinek kell valami horgony az életben, hogy ne csak sodródjon. Vannak álmai, vannak céljai, és hajlandó kockáztatni is, ha úgy érzi, nem eleve kudarcra ítélt a dolog.*
~Ha itt esélyem sem lenne, azt csak tudnám. Nem vagyok épp nagyvilági, kitanult nő, de azért ostoba liba sem.~
*Morfhoz simul, a karjai közé dől, és ha valaki csak messziről szemléli őket, az meg se gondolja, milyen komoly dolgok kerülnek épp szóba. Vagy elhallgatásra. Messziről egyértelműen egy fiatal szerelmespárnak mondaná őket bárki, akik élvezik az első tavaszi napok egyikét és bizonyára édes semmiségeket suttognak egymás fülébe.*
– Nem vagyunk gazdagok, de szegények sem. Igazából nem lenne okvetlen muszáj dolgoznom, ülhetnék naphosszat otthon, hímeznék, vagy más finom munkát végeznék, ami nem is munka, csak szórakozás, de akkor nem láthatnám a világot. Papa nem épp boldog attól, hogy egyedül mászkálok Lanawin szerte. De így látok új tájakat, embereket. Kipróbálhatok dolgokat, saját magamat is próbára teszem. És… nos igen. Te is meghökkentél, egy félvér vajákos nagynéni, meg egy elf fejvadász fogadott nagyapa. Szerinted hányan akartak megismerkedni velem otthon?
*Shyahar megvonja a vállát, és ennél mélyebben nem megy bele abba, milyen előítéletesek is tudnak lenni az emberek.*
~Aj, megint beletenyereltem, pedig tudom mennyire tabu a család meg a gyerekkor.~
– Sajnálom. Azért csak jó volt hozzád az Öreg és a maga módján szeretett. Ez azért jó. Tudod esetleg mi lett vele később?
*Nagyon óvatosan, de mégis rákérdez, a kíváncsisága, az attól még az övé, hogy épp, nos, nehéz perceket élnek át.*
– Tudom, hogy nem igazán szeretsz ilyesmiről beszélni, nem, nem is kell olyasmit mondanod, amit nem szeretnél, csak, mondjuk, jó lenne hallani, hogy amennyire tudod az öreg is éli valahol világát, vagy valami *mondja ki, apró félszeg mozdulattal vonva meg a vállát.
Nem távolodik el Morfiusztól, a karjai közé simul, hallja, ahogy levegőt vesz, talán a hajába is beleszagol, azt szereti, tudja.*
– Szerintem ma már nem gyakoruljuk a közelharcot *szólal meg újra.* És… nem is tudom, szorosra sikerült a kontyom, megnéznéd nekem? Itt nincs tükör. Lehet ki kellene bontani *veti fel.
Apró kis női trükk. De hát ki hibáztathatná? Szeretné, hogy Morf jókedvű legyen, igazán nem olyan nagy áldozat az, ha kibontja ma a haját.
Már ha a férfi rááll.*
– Értem. Hát, akkor igen, azt hiszem értelek, és nem kell sorolnod. Bontsd ki a jalam! Arról már tudom, hogy szereted.
~Ugyan mi értelme lenne erőltetni őt? Vagy kényszeríteni?~
*Érti ő, hogyne értené, amit a férfi mond, világos, mint a nap.
De az is világos, hogy hiába az előbbi vallomás, a szóváltás, az ahogy reggel összekaptak, a nehézségek, amik most hirtelen összejöttek, Morfiusz még mindig itt van. És ő maga sem tervezi, hogy sértődött képpel leugorjon a faágról, visszavágtasson a Pegazusba, összecsomagoljon és faképnél hagyja a kedvesét.*
~Minden normális kapcsolatban vannak viták, összezördülések, veszekedések. De egy normális kapcsolatban ezeket meg lehet oldani. Ha mind a ketten akarják. Az nem is igazi, ha valahol sosincs nézeteltérés. Ott valami álságos, hamis és hazug.~
*Elneveti magát.*
– Hát. Mondhatni. Bár a lepedőt átnyomtam hideg vízben, nehogy a fogadós találja meg, vagy valami, de remélem, nem megy be a szobánkba. *feleli és cseppet elpirul.* De mondjuk nem hófehér. Mondj nekem egy színt! Valamilyet, ami szerinted illik rám, vagy hozzám!
*Shya hangja újra vidám, nem mintha nem lenne tisztában a dolgokkal, csak úgy véli, fontosabb az, hogy együtt vannak. A többit majd megoldják, elrendezik.*
– Én azt hiszem találtam neked egy színt.
*Már épp folytatná is, de Morf ekkor felfelé simogat a derekától, nem mondhatni, hogy nem célirányosan.
Shyahar mélyet sóhajt.*
– Nem kéne leesnünk…
*Ettől függetlenül nem tolja el a férfi kezeit, mosolyog.*
//Morfiusz//
*Sejti, hogy nem egyszerű a helyzet. Mit sejti?! Biztosan tudja.
Ha ez az egész nehéz Morfiusznak, hát Shyaharnak sem könnyű, de ő nem az a fajta lány, aki csak úgy meghátrálna.
Persze szereti ő a biztonságot, a biztos pontokat, és van egy-két elve, melyekhez ragaszkodik, mert mindenkinek kell valami horgony az életben, hogy ne csak sodródjon. Vannak álmai, vannak céljai, és hajlandó kockáztatni is, ha úgy érzi, nem eleve kudarcra ítélt a dolog.*
~Ha itt esélyem sem lenne, azt csak tudnám. Nem vagyok épp nagyvilági, kitanult nő, de azért ostoba liba sem.~
*Morfhoz simul, a karjai közé dől, és ha valaki csak messziről szemléli őket, az meg se gondolja, milyen komoly dolgok kerülnek épp szóba. Vagy elhallgatásra. Messziről egyértelműen egy fiatal szerelmespárnak mondaná őket bárki, akik élvezik az első tavaszi napok egyikét és bizonyára édes semmiségeket suttognak egymás fülébe.*
– Nem vagyunk gazdagok, de szegények sem. Igazából nem lenne okvetlen muszáj dolgoznom, ülhetnék naphosszat otthon, hímeznék, vagy más finom munkát végeznék, ami nem is munka, csak szórakozás, de akkor nem láthatnám a világot. Papa nem épp boldog attól, hogy egyedül mászkálok Lanawin szerte. De így látok új tájakat, embereket. Kipróbálhatok dolgokat, saját magamat is próbára teszem. És… nos igen. Te is meghökkentél, egy félvér vajákos nagynéni, meg egy elf fejvadász fogadott nagyapa. Szerinted hányan akartak megismerkedni velem otthon?
*Shyahar megvonja a vállát, és ennél mélyebben nem megy bele abba, milyen előítéletesek is tudnak lenni az emberek.*
~Aj, megint beletenyereltem, pedig tudom mennyire tabu a család meg a gyerekkor.~
– Sajnálom. Azért csak jó volt hozzád az Öreg és a maga módján szeretett. Ez azért jó. Tudod esetleg mi lett vele később?
*Nagyon óvatosan, de mégis rákérdez, a kíváncsisága, az attól még az övé, hogy épp, nos, nehéz perceket élnek át.*
– Tudom, hogy nem igazán szeretsz ilyesmiről beszélni, nem, nem is kell olyasmit mondanod, amit nem szeretnél, csak, mondjuk, jó lenne hallani, hogy amennyire tudod az öreg is éli valahol világát, vagy valami *mondja ki, apró félszeg mozdulattal vonva meg a vállát.
Nem távolodik el Morfiusztól, a karjai közé simul, hallja, ahogy levegőt vesz, talán a hajába is beleszagol, azt szereti, tudja.*
– Szerintem ma már nem gyakoruljuk a közelharcot *szólal meg újra.* És… nem is tudom, szorosra sikerült a kontyom, megnéznéd nekem? Itt nincs tükör. Lehet ki kellene bontani *veti fel.
Apró kis női trükk. De hát ki hibáztathatná? Szeretné, hogy Morf jókedvű legyen, igazán nem olyan nagy áldozat az, ha kibontja ma a haját.
Már ha a férfi rááll.*
– Értem. Hát, akkor igen, azt hiszem értelek, és nem kell sorolnod. Bontsd ki a jalam! Arról már tudom, hogy szereted.
~Ugyan mi értelme lenne erőltetni őt? Vagy kényszeríteni?~
*Érti ő, hogyne értené, amit a férfi mond, világos, mint a nap.
De az is világos, hogy hiába az előbbi vallomás, a szóváltás, az ahogy reggel összekaptak, a nehézségek, amik most hirtelen összejöttek, Morfiusz még mindig itt van. És ő maga sem tervezi, hogy sértődött képpel leugorjon a faágról, visszavágtasson a Pegazusba, összecsomagoljon és faképnél hagyja a kedvesét.*
~Minden normális kapcsolatban vannak viták, összezördülések, veszekedések. De egy normális kapcsolatban ezeket meg lehet oldani. Ha mind a ketten akarják. Az nem is igazi, ha valahol sosincs nézeteltérés. Ott valami álságos, hamis és hazug.~
*Elneveti magát.*
– Hát. Mondhatni. Bár a lepedőt átnyomtam hideg vízben, nehogy a fogadós találja meg, vagy valami, de remélem, nem megy be a szobánkba. *feleli és cseppet elpirul.* De mondjuk nem hófehér. Mondj nekem egy színt! Valamilyet, ami szerinted illik rám, vagy hozzám!
*Shya hangja újra vidám, nem mintha nem lenne tisztában a dolgokkal, csak úgy véli, fontosabb az, hogy együtt vannak. A többit majd megoldják, elrendezik.*
– Én azt hiszem találtam neked egy színt.
*Már épp folytatná is, de Morf ekkor felfelé simogat a derekától, nem mondhatni, hogy nem célirányosan.
Shyahar mélyet sóhajt.*
– Nem kéne leesnünk…
*Ettől függetlenül nem tolja el a férfi kezeit, mosolyog.*
3804. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-23 16:57:02
Üzenet elküldve: 2016-03-23 16:57:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvadászat - Nyílt//
*A szükség nagy úr, tartja a mondás, és lám milyen igaz is. A mélységi nősténynek nagy szüksége van a száraz ruhákra. Azt meg ebben a pillanatban egy kis tűzzel tudják megoldani. Így, hogy a másik dönt végre, vidáman összecsapja tenyereit. Szárnyai újra megrezegnek, ezúttal az örömtől.*
-Remek akkor lássunk gyorsan neki. Keressünk egy helyet, ahol nyugodtan tüzet rakhatunk, és még sem lát senki, ha esetleg levetnél ezt-azt magadról. Aztán szedek ágakat is. Menjünk.
*Mutat beljebb a tisztáson. Hátrébb néhány fatörzs van egymásra dőlve. Ágaik kuszán kapaszkodnak egymásba, kellő takarást nyújthatnak az ösvény felé. Ha Anda is beleegyezik, akkor megindul arra felé.*
-Szerintem ez itt jó hely lesz. Mit gondolsz? Hozok is akkor ágakat.
*Készségeskedik, hiszen tényleg segíteni akar, még ha kicsit bizalmatlan is. Ha a másik nem tartja vissza, akkor megindul, hogy a közelben olyan ágakat keressen, amelyek megfelelőek lehetnek egy tűzrakáshoz.*
*A szükség nagy úr, tartja a mondás, és lám milyen igaz is. A mélységi nősténynek nagy szüksége van a száraz ruhákra. Azt meg ebben a pillanatban egy kis tűzzel tudják megoldani. Így, hogy a másik dönt végre, vidáman összecsapja tenyereit. Szárnyai újra megrezegnek, ezúttal az örömtől.*
-Remek akkor lássunk gyorsan neki. Keressünk egy helyet, ahol nyugodtan tüzet rakhatunk, és még sem lát senki, ha esetleg levetnél ezt-azt magadról. Aztán szedek ágakat is. Menjünk.
*Mutat beljebb a tisztáson. Hátrébb néhány fatörzs van egymásra dőlve. Ágaik kuszán kapaszkodnak egymásba, kellő takarást nyújthatnak az ösvény felé. Ha Anda is beleegyezik, akkor megindul arra felé.*
-Szerintem ez itt jó hely lesz. Mit gondolsz? Hozok is akkor ágakat.
*Készségeskedik, hiszen tényleg segíteni akar, még ha kicsit bizalmatlan is. Ha a másik nem tartja vissza, akkor megindul, hogy a közelben olyan ágakat keressen, amelyek megfelelőek lehetnek egy tűzrakáshoz.*
3803. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-23 13:57:58
Üzenet elküldve: 2016-03-23 13:57:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvadászat - Nyílt//
*Astorian biccent egyet. Inkább száraz ruhákban bujkáljon, mintsem csurom vizesen. Így legalább megfázni nem fog. *
- Ám legyen, köszönöm a segítséget.
* Erőltetett mosoly jelenik meg az arcán, a kedvességet sohasem preferálta, de jelen helyzetben nem nagyon van más választása... nem igazán szeretné, hogy a tündér segítségért kiáltson... van így is elég baja, fáradt is, nem kell neki még a harc is. Végigméri a tündért... nem tűnik veszélyesnek, ahogy elnézi gyilkos fegyvere sincs, ha meg mégis, könnyedén végezni tud vele... *
*Astorian biccent egyet. Inkább száraz ruhákban bujkáljon, mintsem csurom vizesen. Így legalább megfázni nem fog. *
- Ám legyen, köszönöm a segítséget.
* Erőltetett mosoly jelenik meg az arcán, a kedvességet sohasem preferálta, de jelen helyzetben nem nagyon van más választása... nem igazán szeretné, hogy a tündér segítségért kiáltson... van így is elég baja, fáradt is, nem kell neki még a harc is. Végigméri a tündért... nem tűnik veszélyesnek, ahogy elnézi gyilkos fegyvere sincs, ha meg mégis, könnyedén végezni tud vele... *
3802. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-22 22:12:20
Üzenet elküldve: 2016-03-22 22:12:20
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
* Ez a játékosság ott volt benne eddig is, csak idő kellett ahhoz, hogy előbukkanjon. Na és persze a megfelelő személy, aki segít ebben. *
- Persze, az én lábaim görbék és hosszúak, a szemem meg bandzsa mi?
* S rá is bandzsít az orra hegyére, amitől egészen hülye kinézete van. S már a tisztáson járnak, csendeskén, mikor Nitta előrukkol egy kérdéssel. Hát erre megvakarja az állát előbb. *
- Nem is tudom most így. Nekem nem volt úgy senkim, aki mesélt volna. Persze tudok néhány mókás és érdekes történetet. Talán majd azokat elmesélhetem apránként.
* Mesélhet ő ilyet is, olyat is, csak majd erre is sort kell keríteni. Aztán Nitta megörül holmi medvehagymának, amiből ő hirtelen csak a medvét hallja ki. *
- Áh, meg van! Hirtelen csak azt érettem, hogy medve, arra koncentráltam inkább. Azt hittem láttál valami medvefélét.
* Elindul Nitta után és így már ismerős neki a növény. *
- Persze, ettem már én is belőle, jó íze van.
* Leguggol Nitta mögé és előhúzza a tőrét, szolgálatra készen. *
- Nem csak a tőröm pengéje az, ami hosszú.
* Hát igen-igen, azért a szabad keze rásimul Nitta fenekére. Na de, előbb érjenek inkább haza. Tőrével kiszed némi hagymát, jó, nem keveset. Felpakolják azt is. *
* Ez a játékosság ott volt benne eddig is, csak idő kellett ahhoz, hogy előbukkanjon. Na és persze a megfelelő személy, aki segít ebben. *
- Persze, az én lábaim görbék és hosszúak, a szemem meg bandzsa mi?
* S rá is bandzsít az orra hegyére, amitől egészen hülye kinézete van. S már a tisztáson járnak, csendeskén, mikor Nitta előrukkol egy kérdéssel. Hát erre megvakarja az állát előbb. *
- Nem is tudom most így. Nekem nem volt úgy senkim, aki mesélt volna. Persze tudok néhány mókás és érdekes történetet. Talán majd azokat elmesélhetem apránként.
* Mesélhet ő ilyet is, olyat is, csak majd erre is sort kell keríteni. Aztán Nitta megörül holmi medvehagymának, amiből ő hirtelen csak a medvét hallja ki. *
- Áh, meg van! Hirtelen csak azt érettem, hogy medve, arra koncentráltam inkább. Azt hittem láttál valami medvefélét.
* Elindul Nitta után és így már ismerős neki a növény. *
- Persze, ettem már én is belőle, jó íze van.
* Leguggol Nitta mögé és előhúzza a tőrét, szolgálatra készen. *
- Nem csak a tőröm pengéje az, ami hosszú.
* Hát igen-igen, azért a szabad keze rásimul Nitta fenekére. Na de, előbb érjenek inkább haza. Tőrével kiszed némi hagymát, jó, nem keveset. Felpakolják azt is. *
3801. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-03-22 10:25:55
Üzenet elküldve: 2016-03-22 10:25:55
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Shyahar//
*Nem könnyű olyan lánnyal lennie hosszú ideig, aki szinte meg se hallja, amit mond, de egy olyannal, akinek mindenre megvan a válasza és mindenről a véleménye, idegtépően nehéz.*
~Azt teljes mértékben meg tudnám érteni, ha miattad őszült volna meg a nagyapád. Lehet lassan velem is ez történik, ha tovább tűrlek magam mellett.~
*Gondolatai ellenére a karjait nem lazítja meg Shya körül. Amúgy is úgy helyezkedik el az ölében, mintha arról beszélnének, hogy milyen jó éjszakájuk volt a tegnapi. Az égre emeli a szemeit, a fejvadászlány kikezdhetetlen logikáját hallgatva.*
~Ki törődik vele, hogy miért engedte el a nagyapa azt, akit inkább le kellett volna vadásznia a megbízójának. Ez biztos, amolyan irgalmas cselekedet volt, de mi értelme az olyannak, ha az aranyat nem azért kapja.~
-Eddig nem vettem észre, hogy olyan jó módú lenne a családod, hogy ennyi aranyat csak úgy visszaadjon. Nem tudom miért csinálta, nem volt valami okos és nem értem miért hagy téged napszámban dolgozni, ha ennyire jól megy neki?
*Nem tud elképzelni olyan fejvadászt, aki szegényen él és elenged mindenkit, aki éppen nem olyan bűnöző, mint elgondolja.*
~Nyilván valami becsületbajnok, aki válogat a megbízások között, na persze nem úgy, hogy a legjobban fizetőt választja. Érzelgős elf fejvadász, csodálom, hogy nem tényleg egy vér veled.~
*Az Öreg említésére megint csak úgy gondolja, hogy jobb, amikor Shya alszik, akkor legalább hallgat és nem kérdez olyasmit, amire nem akar válaszolni.*
~Minek hoztam fel egyáltalán ezt neked? Gondolhattam volna, hogy nem elégszel meg ennyivel. A fejvadász kikérdez, elemez és megfejt, te is ebben a betegségben szenvedsz.~
-Hát nem lovagoltatott a térdén, vagy mesélt nekem, ahogy neked az öreged.
*Válaszolja gúnyosan egy grimasz kíséretében. Mit tudhatja azt Shya, hogy milyen a börtön mélyén remény nélkül rohadni, ahol egy nap egy év. Nem véletlenül lehet olyan széplélek az egész családja, ezt az élményt nyilván kihagyták. Az a pár hét amit az Öreggel töltött, neki több idő volt, mint amit Shya egész életében megélhetett a nagyapjával.*
-Pont elég időt voltam vele, amennyit lehetett.
*Válaszol, azért valamit, de azt is nehezen. Nem olyan téma ez, amit szívesen hoz fel, vagy amiről könnyen beszél. Nem is szokta szóba hozni, de Shya állandó kérdései valahogy kihozták belőle, hogy beszédesebb legyen. Nem árt vigyázni vele a jövőben. Jó lenne, ha megértené végre, kivel is van valójában. Akkor lemondana talán arról, hogy ilyen kitartóan akarjon változtatni azon, amin nem lehet és nem kell. Az egészből az nem világos egyedül, hogy miért nem pattan meg máris, amint megtudta kicsoda. Megoldott volna minden problémát, de talán a lány testének melege, ami olyan elernyedten és kényelmesen dőlnek neki, vagy haja illata, ami a vállának döntött fejéről száll felé az oka. Még érzi rajta a boróka illatát, ami a fürdőben kiöntött olajból maradt rajta. A kis kezek simítják a csuklóját és egyre inkább afelé hajlik, hogy maradjon még. Különösen a szerelmi vallomás után, ami akármilyen legyen is a helyzet, mégis el kell ismernie, hogy aranyosan hangzik, azzal a kis sóhajjal spékelve. Valahol szánalmat is ébreszt benne ennyi őszinteség és naivitás, de meg kell hagyni, hogy a borászatban se a formás első, vagy hátsó fele fogta meg. Akkor, ahogy odalépett hozzá az a szürke kis veréb és megosztotta vele az ebéd adagját, aztán az ágyát, az, olyan volt, amilyen most. Eszébe sem jutott, hogy ilyen hosszan tartja aztán maga mellett, de jól alakultak vele a dolgok és nem is volt probléma vele a fogadóig. Lehet, ha meg tudja vele értetni, hogy a szabad élet mennyivel szórakoztatóbb és könnyebb, akkor vele tart és nem lesz vitájuk. Sok ideig lehet még jó vele együtt, ha feladja Shya azt a szürke életet, amit eddig élt. Elgondolkodva hallgatja tovább, amit mond, aztán úgy dönt megéri a fáradtságot, hogy megpróbáljon szótérteni vele. Tudja csak meg hogyan is működik a világ, az ő világa.*
-Figyelj, én nem mondtam, hogy nem jó veled, de ne akarj többet látni ebben, mint ami. Jól érzed magad velem, én meg veled, pont addig még ez szórakoztat mind a kettőnket, aztán megyünk újra a magunk útján. Jó, hogy ennyi mindent kedvelsz bennem, akár én is sorolhatnám, de a lényegen ez nem változtat.
*Próbál úgy magyarázni, mint egy napos csibének. Shya nyilvánvalóan próbálja idilli képre gyúrni a világot maga körül és őt Morftuliusnak nézni, akkor is, ha már biztosan tudja, hogy milyen távol áll a szereptől. Nem tud nem sóhajtani a végén. Az az érzése támad hiába magyarázná napestig, a lány akkor is ragaszkodna a saját színezetéhez, ahol nemhogy szürke, de minden aranyban pompázhat. A végére feladja és csak egy kérdésen dilemmázik még magában. Akarja vajon még Shyát, a bosszantó kérdéseivel és a fejvadász ősével, vagy nem. A hosszú levegő magával hozza újra a lány illatát, a nap pedig süt rájuk kellemes melegbe vonva őket.*
~A lényeg az, hogy maradj, mert azt akarom. Megkegyelmezek, legyen úgy ahogy akarod. Belemegyek ebbe a játékba. Miért ne, annyi játékba részt vettem már előtted. Ha attól, önként és dalolva maradsz, akkor legyen.~
*Az oka rendkívül egyszerű, nem is lehetne ennél egyszerűbb. Azt akarja, hogy Shya maradjon még és azt jókedvében tegye. Nyilván nem értik egymást, de ez nem is lényeges most. A lány ajkainak érintése a nyakán végkép meggyőzi róla, hogy jobb, ha belemegy a játékába. Annyi mindent megtett már a múltban, hogy megszerezze, amit igazán akart, hogyha az kell a lánynak, hogy eljátssza a megtérőt, hát legyen. Amilyen naiv nem lesz nehéz dolga vele.*
-Hát igazad van, hófehér már nem vagy az biztos, tegnap éjszaka óta.
*Mosolyodik el végül, hogy egy vigyorral zárja a mondatot.*
-Rendben, akkor lehet én tévedek és valóban nem járok a jó úton. Elgondolkodom azon, amit mondtál ~kész örömmel, ha ettől a szádat nem a felesleges beszédre használod.~ De mi lenne, ha ezt a témát felfüggesztenénk mára.
*A keze elindul simogatva a lány derekától felfelé, hogy érezze nem olyan rossz az, ha beszéd helyett inkább mással foglalkoznak. Remélhetőleg messze van még a napja, amikor Shya ráébred, hogy nem térítette meg, de nem érdemes azzal most foglalkozni.*
//Shyahar//
*Nem könnyű olyan lánnyal lennie hosszú ideig, aki szinte meg se hallja, amit mond, de egy olyannal, akinek mindenre megvan a válasza és mindenről a véleménye, idegtépően nehéz.*
~Azt teljes mértékben meg tudnám érteni, ha miattad őszült volna meg a nagyapád. Lehet lassan velem is ez történik, ha tovább tűrlek magam mellett.~
*Gondolatai ellenére a karjait nem lazítja meg Shya körül. Amúgy is úgy helyezkedik el az ölében, mintha arról beszélnének, hogy milyen jó éjszakájuk volt a tegnapi. Az égre emeli a szemeit, a fejvadászlány kikezdhetetlen logikáját hallgatva.*
~Ki törődik vele, hogy miért engedte el a nagyapa azt, akit inkább le kellett volna vadásznia a megbízójának. Ez biztos, amolyan irgalmas cselekedet volt, de mi értelme az olyannak, ha az aranyat nem azért kapja.~
-Eddig nem vettem észre, hogy olyan jó módú lenne a családod, hogy ennyi aranyat csak úgy visszaadjon. Nem tudom miért csinálta, nem volt valami okos és nem értem miért hagy téged napszámban dolgozni, ha ennyire jól megy neki?
*Nem tud elképzelni olyan fejvadászt, aki szegényen él és elenged mindenkit, aki éppen nem olyan bűnöző, mint elgondolja.*
~Nyilván valami becsületbajnok, aki válogat a megbízások között, na persze nem úgy, hogy a legjobban fizetőt választja. Érzelgős elf fejvadász, csodálom, hogy nem tényleg egy vér veled.~
*Az Öreg említésére megint csak úgy gondolja, hogy jobb, amikor Shya alszik, akkor legalább hallgat és nem kérdez olyasmit, amire nem akar válaszolni.*
~Minek hoztam fel egyáltalán ezt neked? Gondolhattam volna, hogy nem elégszel meg ennyivel. A fejvadász kikérdez, elemez és megfejt, te is ebben a betegségben szenvedsz.~
-Hát nem lovagoltatott a térdén, vagy mesélt nekem, ahogy neked az öreged.
*Válaszolja gúnyosan egy grimasz kíséretében. Mit tudhatja azt Shya, hogy milyen a börtön mélyén remény nélkül rohadni, ahol egy nap egy év. Nem véletlenül lehet olyan széplélek az egész családja, ezt az élményt nyilván kihagyták. Az a pár hét amit az Öreggel töltött, neki több idő volt, mint amit Shya egész életében megélhetett a nagyapjával.*
-Pont elég időt voltam vele, amennyit lehetett.
*Válaszol, azért valamit, de azt is nehezen. Nem olyan téma ez, amit szívesen hoz fel, vagy amiről könnyen beszél. Nem is szokta szóba hozni, de Shya állandó kérdései valahogy kihozták belőle, hogy beszédesebb legyen. Nem árt vigyázni vele a jövőben. Jó lenne, ha megértené végre, kivel is van valójában. Akkor lemondana talán arról, hogy ilyen kitartóan akarjon változtatni azon, amin nem lehet és nem kell. Az egészből az nem világos egyedül, hogy miért nem pattan meg máris, amint megtudta kicsoda. Megoldott volna minden problémát, de talán a lány testének melege, ami olyan elernyedten és kényelmesen dőlnek neki, vagy haja illata, ami a vállának döntött fejéről száll felé az oka. Még érzi rajta a boróka illatát, ami a fürdőben kiöntött olajból maradt rajta. A kis kezek simítják a csuklóját és egyre inkább afelé hajlik, hogy maradjon még. Különösen a szerelmi vallomás után, ami akármilyen legyen is a helyzet, mégis el kell ismernie, hogy aranyosan hangzik, azzal a kis sóhajjal spékelve. Valahol szánalmat is ébreszt benne ennyi őszinteség és naivitás, de meg kell hagyni, hogy a borászatban se a formás első, vagy hátsó fele fogta meg. Akkor, ahogy odalépett hozzá az a szürke kis veréb és megosztotta vele az ebéd adagját, aztán az ágyát, az, olyan volt, amilyen most. Eszébe sem jutott, hogy ilyen hosszan tartja aztán maga mellett, de jól alakultak vele a dolgok és nem is volt probléma vele a fogadóig. Lehet, ha meg tudja vele értetni, hogy a szabad élet mennyivel szórakoztatóbb és könnyebb, akkor vele tart és nem lesz vitájuk. Sok ideig lehet még jó vele együtt, ha feladja Shya azt a szürke életet, amit eddig élt. Elgondolkodva hallgatja tovább, amit mond, aztán úgy dönt megéri a fáradtságot, hogy megpróbáljon szótérteni vele. Tudja csak meg hogyan is működik a világ, az ő világa.*
-Figyelj, én nem mondtam, hogy nem jó veled, de ne akarj többet látni ebben, mint ami. Jól érzed magad velem, én meg veled, pont addig még ez szórakoztat mind a kettőnket, aztán megyünk újra a magunk útján. Jó, hogy ennyi mindent kedvelsz bennem, akár én is sorolhatnám, de a lényegen ez nem változtat.
*Próbál úgy magyarázni, mint egy napos csibének. Shya nyilvánvalóan próbálja idilli képre gyúrni a világot maga körül és őt Morftuliusnak nézni, akkor is, ha már biztosan tudja, hogy milyen távol áll a szereptől. Nem tud nem sóhajtani a végén. Az az érzése támad hiába magyarázná napestig, a lány akkor is ragaszkodna a saját színezetéhez, ahol nemhogy szürke, de minden aranyban pompázhat. A végére feladja és csak egy kérdésen dilemmázik még magában. Akarja vajon még Shyát, a bosszantó kérdéseivel és a fejvadász ősével, vagy nem. A hosszú levegő magával hozza újra a lány illatát, a nap pedig süt rájuk kellemes melegbe vonva őket.*
~A lényeg az, hogy maradj, mert azt akarom. Megkegyelmezek, legyen úgy ahogy akarod. Belemegyek ebbe a játékba. Miért ne, annyi játékba részt vettem már előtted. Ha attól, önként és dalolva maradsz, akkor legyen.~
*Az oka rendkívül egyszerű, nem is lehetne ennél egyszerűbb. Azt akarja, hogy Shya maradjon még és azt jókedvében tegye. Nyilván nem értik egymást, de ez nem is lényeges most. A lány ajkainak érintése a nyakán végkép meggyőzi róla, hogy jobb, ha belemegy a játékába. Annyi mindent megtett már a múltban, hogy megszerezze, amit igazán akart, hogyha az kell a lánynak, hogy eljátssza a megtérőt, hát legyen. Amilyen naiv nem lesz nehéz dolga vele.*
-Hát igazad van, hófehér már nem vagy az biztos, tegnap éjszaka óta.
*Mosolyodik el végül, hogy egy vigyorral zárja a mondatot.*
-Rendben, akkor lehet én tévedek és valóban nem járok a jó úton. Elgondolkodom azon, amit mondtál ~kész örömmel, ha ettől a szádat nem a felesleges beszédre használod.~ De mi lenne, ha ezt a témát felfüggesztenénk mára.
*A keze elindul simogatva a lány derekától felfelé, hogy érezze nem olyan rossz az, ha beszéd helyett inkább mással foglalkoznak. Remélhetőleg messze van még a napja, amikor Shya ráébred, hogy nem térítette meg, de nem érdemes azzal most foglalkozni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9903-9922