*Drakhmar elérkezettnek látja az időt az akcióra, és úgy tűnik a farkas, is, mert az ordas nekilódul, és e két kislány felé veti magát. Drakhmar ekkor lép elő a bokorból, egyenesen a rohanó farkas útjába. Bal kezét ökölbe szorítja, és visszakézből törli a meglepett farkas pofájába, amitől persze csak nyálas lesz, de a sötételf jelentősen jobban érzi magát, amikor látja, hogy a farka nem kevesebb, mint hat foga repül hat irányba. Hát igen, nem véletlenül hord fém gyűrűket. Akkor jobb keze veszi át a főszerepet, amiben kardját tartja. a farkas érzi, hogy késő visszavonulni, ezért a sötételf felé ugrik, egyenesen a torkának. ~Még, hogy nem éhes... Szerinte már vagy egy hete nem evett.~ Röhög magában Drakhmar, miközben játszva kitér az ugrás elöl, és meglendíti kardját, ami úgy szeli le a vadállat fejét, mintha a nyaka fajból lenne. Elvégre a sötételf élezte. A farkas és a feje, ég egy ideig külön gurulnak a földön, és a farkas teste rángatózik, de egyébként semmi különös nincs velük. Meghalt, és kész. Drakhmar elégedetten fordul a két kislány fele, és első szavait Craviához intézi.*
- Jól vagy?
*Aztán fordul Cerához, és némi éllel a hangjában teszi a következő megjegyzést.*
- Jó apád bizonyára nagyon művelt, ahogy te is, de két nagyon fontos gyakorlati dologra nem tanított meg. 1. Egy sötétef elöl nem lehet észrevétlen meglépni, ezt legfeljebb ő tudja kivitelezni. 2. Az, hogy egy két méteres sötételf mellet biztonságos az erdő, nem azt jelenti, hogy két kislánynak is az.
*Hatalmas egója a felszínre tör, hisz van mire büszkének lennie. Drakhmar amúgy is a sötételfek díszpéldánya jellemileg, hisz szeret dicsekedni erejével, és kegyetlenségből is jutott neki, még akkor is ha helyén van a szíve, és egy ártatlan kislányt nem hagy ott az erdőben. Sok sötételf ilyen, de az erőfitogtatásuk és a jogos harcban való kegyetlenségük miatt gyakran félreértelmezik őket. Craviához, lép, és ha az igényli akkor átöleli.*
- Ja és amúgy legközelebb figyelj a nyomokra, ha kirándulni mész egyedül.
*Intézi szavait Cerához. És a földre mutat, ahol világosan kirajzolódnak, azok a nyomok, amiket ugyanez az ordas max pár órája hagyott itt*