//Második szál//
//Zeruphine//
*Sylweran azért dicsérte meg a lányt, mert neki valóban tetszik. Igaz, nem mindenhol a legszebb rendben és tökéletességgel elhelyezett a virág a lány hajában, de pont a kaotikusság teszi olyan vonzóvá. Hiába, Zeruphine még ahhoz is ért, hogy a káoszból rendet teremtsen.
Egy ideig figyeli csak, ahogyan a lány fűzögeti a virágokat, és hallgatja az énekét. Majd nagy levegőt vesz, és elkezdi mondani, miért is vannak itt. Sylweran pedig a lány arcát fürkészi közben. Ahogy hallgatja, egyre nagyobb és szélesebb lesz a mosolya, de nem vág közbe. Illedelmesen megvárja, amíg Zeru a végére ér. Aztán szólal csak meg.*
- Igen, Farkasverem. *biccent aztán a lánynak szelíden mosolyogva.*- Nagyon jól informált vagy, de már én is hallottam róla. Valóban szörnyvadász tanya, de nem éppen olyanokat akarnak oda, mint én vagyok. Ennek ellenére ez igen csak hasznos hír, köszönöm. Kár, hogy már hallottam róla. Fel is kereste egy barátom a tulajdonost a nevemben.
*Kis szünetet tart, és közben még szélesebb lesz a mosolya. Nagyjából vigyorrá fejlődik.*
- A barátom neve Shiriqa, és óriás. *somolyog az orra alatt, és vár pár másodpercet, amíg a lánynak teljes mértékben leesik a dolog. Ha pedig Zeruphine döbbent arcot vágna, röviden és halkan felnevet - de persze nem a lányon derülne, csak a helyzeten. Ha pedig nem, akkor csak tovább mosolyog.*
- A friss csoport neve Vadvért. Klán... vagy valami hasonló. Inkább nevezném családnak. És több, mint szörnyvadászok... csak a köznép miatt mondanám annak, jobb híján így értik meg a legjobban. Venárok. A jó útján járnak... és nem feltétlenül csak harcosokat keresünk a csapatba. Évtizedek óta agyalok már ezen, hogy hogyan csinálhatnám meg, hogyan sikerülhetne minden... most végre megvannak hozzá a tervek, a helyek, és az arany is. *mondja.*- Ezért voltam úton oly sokáig mostanában. Nem csak a munka miatt. Sok minden történt velem közben. *meséli, majd oldalra dönti a fejét.*
- De köszönöm, úrnőm, amiért ilyen fontos információkkal láttál el. *mondja derűsen, majd a táskához nyúl.*- Tudtam, hogy ahogyan ígérted, valamivel úgyis előállsz majd... és én pedig betartom a szavamat. *nyitja ki a rongyos, dugig tömött holmit, majd a tetejéről leemel egy nagy csomagot. Kockás kendő az, melyet kivéve visszacsukja a táska tetejét. A kendőt lehelyezi a lány és maga közé a földre, majd lassan kibontogatja a tetejét... s kicsivel több mint egy tucat apróbb tojás tűnik fel az anyag mélyén.
Bizony. Pontosan az, amelyre Zeruphine gondolhat. Ha alaposabban megnézi Sylweran kezein az apróbb hegecskéket, amik egészen frissek, teljes mértékben megbizonyosodhat erről.*