// Selyem és vászon //
*Rhebosse felkuncog Aelala összegzésén, mert kissé félreértelmezi… vagy éppen nem, a kaján szemöldökmozgást látva.*
- Szeretné, hogy bemutassam? Lehet, hogy bárdra épp nincs szüksége, de mindenkinek jól jön valaki, akit megtámogathat a ruhavásárlási szokásaiban.
*Aelala olyan nőnek tűnik, aki kemény kézzel fogná a háztartás, no meg az urát is. A gazdasszony és a cseléd együtt italozik. Abszurd!*
- Bevett szokás? Tapasztalatból mondja? *Somolyog ahogyan fejét még mindig a térdén nyugtatja. Hiába, az ő kalandora ezek szerint igen hagyományápoló férfi, vagy az is lehet, hogy ő terjesztette el ezt a szokást, mi szerint szöktetés előtt a csalfa legények csokoládét ajándékoznak a kiszemelt fehérnépnek. Várná ő ugyan anélkül is tárt karokkal.
Ajak-csücsörítve gondolkodik el. ~ De ha ő volt, ha eljött Artheniorba, miért hagyott ajándékot egy szó nélkül? Legalább köszönhetett volna...~ *
- Ó, ne legyen ilyen! Szeretném hallani! Honnan fogom tudni, hogy rólunk énekel? *Egy saját dal, ez már döfi!*
- Lehet. Én sem szívesen packáznék egyik-másikkal. *Eralillal példának okáért azért nem, mert ő a mágustusa győztese, tehát végtelen hatalma lehet, hatalmas embereket pedig jobb nem felbőszíteni akadékoskodással. Egynémelyekkel pedig azért nem, mert kissé pökhendinek látszódnak, velük saját magát jobb nem felbőszíteni. Akikkel pedig igen, azok meg nem is igazán olyan mágusosak. Batot sem látta még hókuszpókuszolni, például.*
- Tűzlabdák meg minden? *Na, ahhoz nem volt még szerencséje -szerencsére.*