//Enilorac//
* Fanyar mosollyal pillant a nőre, akiből oly őszinte megállapítás kívánkozik ki.*
- Oh, ne viccelj már! Téged is biztosan megkörnyékeznek sokan!
* Sajnos rossz tapasztalatai is vannak, talán azért, mert gyakorta olyan helyeken fordul meg, hol ritka az igazi úriember. Kinézetével már valóban sokakban ébresztett érdeklődést, mégsem érzett még soha úgy, hogy a másik nem egy képviselőjében igazi lelki társra lelt volna. Eddig mindig fiatalnak érezte magát, s most hogy már inkább érett nő, mint adottságaival nem is igazán tisztában lévő csitri, igyekszik a városban úgy járni, hogy ne tűnjön kihívónak, könnyen kaphatónak.*
- Rendszerint zöld köpenyt és sötétebb ruhát húzok, ha erre visz utam, most azonban csak áthaladóban voltam erre, így nem éreztem szükségét, túlságosan beleolvadni a környezetbe.
* Pillant végig öltözékén, ami ezúttal bőrcsizmába tűrt krémszínű nadrágból, s lenge vászon ingből áll.*
- Mestered? Hol nőttél fel?
* Kérdi kíváncsian.*
- Én mindent, amit az erdőről, s a vadászatról tudok, az apámtól és bátyámtól tanultam.
* Mondja akaratlanul is büszkeséggel, - és talán a másik ki sem hallja- de némi keserűséggel.*
- Örvendek! A nevem Ymra Culoro!
* A hosszúéltű kezd egyre rokonszenvesebbé válni szemében, azonban a múltbéli csalódásai miatt több idő, mire valaki igazán Ymra bizalmába férkőzhet. Az elhangzó kérdések azonban nem olyan személyes jellegűek, hogy ne adna rá őszinte, egyenes választ.*
- Munkát keresek, na meg hiába a természet az igazi otthonom, ha egészen őszinte akarok lenni, hiányzott egy kis társaság is. Bár az ott élőkkel nehezen értjük meg egymást...
- Van egy kis tapasztalatom az íjászatban, de mindig van hova fejlődni.
* Válaszol szerény mosollyal.*